37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Grace Erin Green összes RPG hozzászólása (131 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Le
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 27. 13:22 Ugrás a poszthoz


Budanekeresd, valamikor a téli szünetben


Oh, persze ő nem hagyta abba az osztogatásomat, mert annyira nagyfiúnak és megmondóembernek érezte magát, akinek muszáj minden egyes észrevételét az ember arcába dörgölni... Hogy engem mennyire irritálnak az ilyen gyökerek. Nem vagyok kertész, hogy ilyesmikkel foglalkozzam. Kioszt, hogy mégis milyen alapon szólom le a modorát, meg, hogy akkor már inkább a fellökést mondtam volna, mire nemes egyszerűséggel csak elvigyorodtam.
- Tudja, a fellökés lehet véletlen is, ami valószínű, hogy így is történt, de ettől még jogomban áll kiborulni. Az viszont, hogy valakit ismeretlenül is letegez, nemes egyszerűséggel taplóság. Én pedig nem ordibáltam, ha megtettem volna, azt hiszem, sokkal nagyobb feltűnést keltettünk volna - néztem körbe, de azért szemmel tartottam, mert nagyon nem volt szimpi. Ha az lett volna is, akkor is szemmel tartom, mert nem vagyok hajlandó megbízni csak úgy egy ismeretlenben. Még mit nem! Személy szerint még a macás megjegyzése sem igazán érintette meg a kicsi szívemet vagy a törékeny lelkecskémet, egész egyszerűen a szemem forgattam a dolgon, elvégre Ő aztán biztosan tudja, hogy milyen vagyok jellemre, meg úgy általánosságban.
- Oh, hogy maga milyen jó emberismerő - nevettem fel, igazából mást nem is tudtam volna tenni, mert az én szememben ez a srác olyan szinten szánalmasnak hatott, hogy még az is nagy megerőltetést kívánt volna tőlem, hogy megsértődjek rajta. Elvégre az azt jelentette volna, hogy érdekel mit mond, mit tart rólam, meg a véleménye úgy összességében. Pedig aztán rohadtul nem, mint ahogy a többi itt lévő ember véleménye sem. Zsebre vágtam a kezem, a pálcám faragásait cirógatva végig a mutatóujjammal, mert ez valamelyest olyan megnyugtató hatással volt rám. Lesújtó pillantással végigmért, de igazából erre is csak visszavigyorogtam rá, jelezve, hogy ja bocsika, nem hatsz meg. A bemutatkozásomat szinte figyelmen kívül hagyja, de nem bánom, sőt, így utólag örülök is neki, mert nem volt nagy bizodalmam kezet fogni vele. Ehelyett meghajol, mire azért elismerően bólintok, hogy hé, meg tudja erőltetni magát! Csoda! Azonban a gúnyos megjegyzés elsiklik a fülem mellett, mert... igazából kicsit lesokkoltam.
- Edward Blake? Ugye most szívat? - pislogtam értetlenül, majd a földre bámultam. Egy bizonyos A. E. Blaket pont ma hagytam otthon, így ez egy kicsit... hogy is mondjam... ütött. - Öm, félreértés ne essék, semmi bajom a nevével, csak... Ismerek egy másik Edward Blaket és vele... hogy mondjam... jó viszonyt ápolok, így ez kicsit most...sokkolt.
Igazából csak hüledeztem, elgondolkozva azon, hogy most ezt mi a francért is mondtam el, de végül csak vállat vontam. Már elmondtam, nem tök mindegy?
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 27. 15:26 Ugrás a poszthoz


Budanekeresd, valamikor a téli szünetben


Hál istennek a szánalmas osztogatást befejezte, mivel azt hiszem végre úgy döntött, hogy tök értelmetlen ez az egész, amiben mondjuk igaza lett volna. Mindegy, a lényeg annyi, hogy ugye bemutatkozott, miután én is méltóztattam elárulni a nevemet. Amit amúgy nem is értek, hogy miért csináltam, tök fölösleges volt. Mint kiderült, Blake, szóval... Azt hiszem, hogy egy kicsit lesokkolt a dolog, rögtön a szőkém felé tendáltak a gondolataim, hogy régen mennyit szívattam a középső nevével. De az még azelőtt volt, hogy az apja meghalt volna, azóta egyszerűen még csak fel sem hoztam ezt a témát, elvégre nem akartam, hogy folyton rossz kedve legyen. Szegény szöszi... Aztán persze láttam a pasin, hogy na most tutira le fog ordítani, megint, de amúgy is elmondtam volna mi bajom hirtelen, szóval nem értettem. De mindegy, tuti agressziókezelési problémái vannak. Elmagyarázta, hogy melyik nevét honnan kapta, meg feltette a kérdést, hogy amcsi-e Tony. Erre fél másodperc filozofálás következett és ismét Aaronra néztem.
- Nem, nem teljesen, az anyja brit, az apja viszont amerikai. Anthony E. Blake, ha pontos akarok lenni, Edward az apja volt - mondtam végül a hajammal babrálva kicsit, a másik kezem pedig lassan engedett a szorításon a pálca körül. Hiányzott, igazából szólnom kellett volna neki, hogy lelépek, de nem hiszem, hogy repesett volna az örömtől az ötletem hallatán.
- Oké, belátom, tahó voltam ma. Bocsánat. Pocsék napom volt, előtte pedig rémes időszakom, nem kellett volna ennyire kibuknom, velem is megesett már az ilyesmi. Viszont ha erre is valami gúnyos megjegyzése lenne, inkább vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit, oké? - néztem a földre, majd vissza rá. Nem a hirtelen bocsánatkérésem nem a lelkiismeretem rohama, vagy ilyesmi miatt jött, egész egyszerűen tudtam, hogy a hercegem nem lett volna elragadtatva a viselkedésemtől.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 27. 18:34 Ugrás a poszthoz


Budanekeresd, valamikor a téli szünetben


Azt hiszem, hogy kezdtünk lehiggadni valamelyest, már ami a társalgás témáját és hangnemét illeti, egyelőre nekem úgy tűnt. Az, hogy nem tett megjegyzést, azaz nem mondta ki, én pedig hasonlóan türtőztettem magamat, erre engedett következtetni a számomra. Azt mondta, hogy ebben az esetben bizony Tony-cica apukáján van a hangsúly, ezzel pedig kétségkívül egyet kellett értsek, szóval rábólintottam, hogy igen, tőle volt a név. Legalábbis nekem anno ezt mondta, mikor rákérdeztem.
- A keresztnéven nem annyira akadtam fent, csak ez az... Edward Blake dolog kicsit úgy váratlanul ért - mondtam végül halvány mosollyal, aztán elgondolkoztam egy sort a szőke hercegemen. Mindezek után sajnos arra a megállapításra jutottam, hogy tényleg nem lenne rám büszke, ha látná, hogyan is  viselkedtem a mai nap során, így megerőltettem magamat és bocsánatot kértem. Azt hiszem, hogy nem pont erre számított a fiú, de aztán végül azt hiszem, hogy ő is nagy belső harcok árán, de bocsánatot kért. Legalábbis megpróbálkozott valami olyasmivel, ami miatt halványan elmosolyodtam.
- Mindenkivel megesik - vontam vállat az arckifejezését tanulmányozva, de nem tettem hozzá semmit. Látszott rajta, hogy nincs ínyére a helyzet, még így sem, de számomra sem ez a nap volt a legszebb álom, azt hiszem. Ha befejeztem ezt a mai napot, hazamegyek és elrabolom a kutyát túsznak...
Mikor magázásra váltott, az én szemöldököm szaladt fel majdnem a hajam vonaláig, azt hiszem, hogy kicsit még az állam is leesett, de aztán egy vigyorral rendeztem az arcvonásaim, úgy téve, mint akinek a feje nem az imént változott kérdőjellé.
- Szíves örömest, részemről a szerencse, Mr Blake - bólintottam barátságos arccal - Ugyan, semmi gond, én sajnálom, hogy feltartom a munkája közben, egész biztosan fontos dolga van.
Igen, én is tudtam normálisan, sőt egészen udvariasan is viselkedni, de ettől még lélekben nem változtam meg, ugyanaz a lány maradtam, aki eddig. Ugyanaz, aki képes ok nélkül leteremteni másokat és utána még vitába is keveredni velük. Mert számomra az élet ilyen. Sokoldalú színjáték, amiben a főszereplő egy színész, aki szerepeket játszik. Többszörös megjátszás.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. december 27. 18:36
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 28. 18:08 Ugrás a poszthoz

Gál Adél

A reggel kissé döcögősen kezdődött, mert Paloma szétszedett egy párnát, de miután nagy nyűgösen összetakarítottam a romokat és főztem egy kanna teát, leültem az asztalhoz elgondolkozni, mi is legyen a mai program, mit csináljak, hogyan és mikor. Nem sok ötletem akadt, így elég sokat ücsörögtem az asztal mellett, egy kevés kekszet kiutalva a kontrollálhatatlan remegő lénynek. Végül semmi ötletem nem támadt, így felmentem, lecseréltem a pizsimet rendes ruhára, nyomtam egy puszit a szőke hercegem fejére, majd elindultam ki a kertbe, hogy babusgassam kicsit az egyszarvúmat. Nagyon örült nekem, kis nyerítéssel üdvözölt, az orrát nekem dörgölte, majd futott körülöttem egy-két kört. Persze én nem sokáig ácsorogtam egy helyben, elmentem a bokszához, ellenőriztem, hogy van-e még széna a hálójában, azt feltöltöttem, aztán felkaptam a vizes vödrét. Az állott vizet beöntöttem egy bokor alá, majd hoztam neki frisset. Kicsit lekeféltem a bundáját, hogy ne legyen olyan poros, aztán elgondolkozva néztem rá. Már vagy két hete nem voltam vele sehol. Szegényem, biztosan halálra unja már magát itt... Megsimogattam a rózsaszín nóziját, majd magammal hívva elindultunk a faluban. Nem sok ember kóborolt erre-arra, ha voltak is, a legtöbb a karácsonyi vásár felé szedte a tappancsait, nem törődve az emberrel. Nem foglalkoztatott, én csak sétálni akartam a kis lényemmel. A Boglyas tér pont ideálisnak tűnt rá, hogy Arwen mászkáljon velem egy sort. A szitáló hó a csikó kedvére való volt, így míg én leültem egy padra, hogy őt nézzem, addig ő hópihéket üldözött és hatalmasakat ugrált, jelezve, hogy tetszik neki a séta.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 28. 19:18 Ugrás a poszthoz

Gál Adél

Elég elmélyülten figyeltem a hópelyheket, meg a csikót ahhoz, hogy ne tűnjön fel, ha valaki erre jár. Otthon, Angliában csak nagyon kemény tél esetén esett hó, így számomra az itteni szállingózó, fehér, hideg csoda egy tünemény volt. Ezer örömmel voltam kint ilyenkor, főleg akkor, ha volt hozzá jó társaságom. Ez alatt érthetjük Arwent, szőkét, a barátaim egyikét vagy egy jó könyvet. Most jól esett volna egy nagy csésze tea, pedig nem is olyan régen ittam, de ez tőlem már megszokott volt. Éppen azon gondolkoztam, hogy felkelek és elsétálok a karácsonyi vásár felé egy pohár forró innivalóért, mikor ropogó lépéseket hallottam a hóban. Nem, egészen biztos, hogy nem Arwen volt, egyrészt azért, mert ő már nem is lépkedett, hanem ugrált, másrészt azért, mert olyan hó nem volt körülötte, amit még nem taposott le. Sóhajtva megráztam a fejemet, mikor a csikó eldőlt, mint akit fejbe vágtak és a hóban kezdett fetrengeni.
- Te unikornisok gyöngye... - sóhajtottam felkelve, így megláttam a kislányt nem messze közeledni. Valószínűleg ő is meglátott minket, mert kissé döbbentnek tűnt, még innen távolabbról is. Valahogy a falulakók nagy része még mindig nem realizálta magában, hogy van egy egyszarvú is itt, nem pedig az erdőben. Összébb húztam magamon a kabátot, téve pár lépést a lányka felé. Ő szinte megbabonázva néztem az állatkámat, mire muszáj volt elmosolyodnom. Aranyosan nézett ki a kis fehér kabátjában, szimpatikus volt, így nem mondtam, hogy "nem, az csak egy kutya, beöltözve, harap, ne érj hozzá!" A kérdése nem ért váratlanul, valamiért mindig ez volt Arwenre az első reakció, ha az utcán sétált vele. Felnevettem, majd megsimogattam a lovat és felé terelgettem. A csikó lelkes nyihogással nézett a lányra, aztán arra kezdett ugrálni érdeklődő fejjel.
- Igazi micsoda? Egyszarvú? Igen, az - bólintottam széles mosollyal, nézve ahogy a csikó lassított és felé araszolt. A lány haja lassan feketéből sötétbarnává változott, amire én kezdtem egyre érdekesebben nézve rá. A szemöldököm felszaladt, aztán elmosolyodtam.
- Metamorfmágus vagy? - kérdeztem érdeklődve. Nem zavart, igazából irigyeltem az ilyen embereket, mert szerintem remek adottság volt. Aztán feltette a kérdést, azaz azt, hogy megfoghatja-e a csikót. Erre felnevettem, aztán ránéztem mosolyogva.
- Ha ő nem bánja, egész nyugodtan, de csak lassan, mert még a végén megijed - figyelmeztettem, nehogy megsérüljön vagy ilyesmi. A ló miatt nem aggódtam, vele nem nagyon volt gond, egész jól nevelt volt már.  - Mi a neved?
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 28. 20:26 Ugrás a poszthoz

Gál Adél

Úgy tűnt, a kislány arca valamiért felderült, ahogy a csikót nézte, ezen pedig el kellett mosolyodnom. Én is ilyen voltam a kis ló közelében, elvégre gyerekkorom óta az unikornis volt a kedvenc bestiám, mindig is akartam egyet. Az apám azt mondta, valószínűleg sosem lesz majd sajátom, de ennek ellenére élt bennem a remény, hogy csak azért is. És össze is jött, igaz csak ezen év novemberében, de kaptam egy saját csikót. Vigyáztam rá, mint a saját szemem fényére, azaz máshoz képest nagyon nem, magamhoz képest pedig szinte görcsösen. A lány szimpatikus volt, de kicsit meglepett a hajszínének változása. Persze nem ijedtem meg, de ettől függetlenül nem féltem szóvá tenni a dolgot. A kislány erre, mint a villám, magára kapta a sapkáját és a haját kezdte nézegetni, mintha félne tőle, hogy megváltozik. Mély sóhajjal néztem rá.
- Figyelj, nem félek, csak meglepő, de szerintem csodálatos dolog... Szóval ne tarts tőlem, rendben? Arwen sem akar megenni, szóval ne aggódj!  - mosolyogtam bátorítóan, figyelmen kívül hagyva a mentegetőzését a fényekkel, meg a lámpákkal. Láttam, amit láttam, igaz fekete és barna közt nekem is változik a hajam, na de nem ilyen gyorsan!
A csikónak szimpatikus volt a kislány, szerette a fiatalokat, főleg a nőneműeket, szóval a lány szerencsés volt, a csikó a kezének nyomta az orrát. A lány is felvidult Arwen közeledésétől, így hát nem nyúltam közéjük, mint azt amúgy tettem volna.
- Igen, szerintem is az, én nagyon szeretem. A zsiráfok is aranyosak, csak olyan ijesztően hosszú, lila nyelvük van - nevettem fel, belegondolva, mikor legutóbb zsiráfot etettem állatkertben. Olyan érdes, hosszú és majdnem fekete nyelve volt. Meglepett a dolog, hogy visszakérdezett, a gyerekek nagy részét nem szokta érdekelni a nevem. Végre valaki!
- A nevem Grace. És nem, tényleg nem vagyok magyar, brit vagyok... ennyire feltűnő? - kérdeztem elpirulva kicsit, a kezem a szám elé kapva, de persze nem bántott a dolog, csak meglepett. Miután leeresztettem a kezemet, persze láthatta, hogy vigyorgok. Sok ember jár ide, aki nem magyar volt, de a legtöbbjük nagyon jól beszélte a magyart. Persze voltak, akikkel angolul beszéltem inkább, például az a rellonos srác a bálról, meg Tonyval is úgy szoktam, ha kettesben vagyunk. A kislány kérdésáradata térített magamhoz a töprengésből, mire kis nevetéssel díjaztam az érdeklődését.
- A neve Arwen, és igen, az enyém, anyukámtól kaptam őt - guggoltam le az unikornis mellé, hogy jobban láthassam a lány arcát. A sapi erősen gátló tényező volt ebben a folyamatban. - Nem, nem lehet, mert még csikó,de te elég kicsi vagy... Ha foglak akkor talán lehet róla szó!
Szélesen rámosolyogtam, majd megsimogattam a csikót, aki közben a lány kezéhez dörgölte az orrát.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 28. 21:42 Ugrás a poszthoz

Gál Adél

A lányt láthatóan zavarta a dolog, mármint az, hogy észrevettem a haja színének változását, még valamit az orra alatt is motyogott, szóval inkább elhallgattam ezt a témát illetőleg. Nem akarta felbosszantani, vagy elérni, hogy elmenjen, igazából egészen szimpatikus volt nekem. Kicsi antiszociális volt, de ettől még aranyos, én sem voltam az a megtestesült társasági lény, bár ekkor már ismertem Tonyt. Legalábbis amennyire meg tudtam saccolni a kislány életkorát, olyan tizenkettő, tizenhárom éves lehetett maximum. A lényeg az, hogy aranyos volt. Elkezdtem nevetni, miután kifejeztem a zsiráfok nyelve iránt érzett félelmemet, igazából nagyon hülyén hangzott így visszagondolva. Adél erről teljesen máshogy vélekedett, szerinte az a legjobb bennük, meg a hosszú nyakuk.
- Az igaz, a hosszú nyak nekem is szimpatikus, bár most hogy mondod, ahhoz képest, hogy a nyakuk milyen hosszú, a nyelvük nem is annyira. Elvileg azt csomózzák rá a levelekre. Ez igaz? - kérdeztem, mert a lány elég nagy zsiráf-fanatikusnak nézett ki ahhoz, hogy meg tudjon mondani ilyesmiket. Habár nem biztos, hogy igazam volt ezt illetően, de a sejtésem valami olyasmi volt. Az egyszarvú szarvát illetően gondolom voltak kétségei, de végül inkább feltett egy igazi kislányhoz illő kérdést. Halkan felnevettem, majd rápillantottam elhúzva a számat
- Nem, sajnos azt hiszem, hogy nem. Arwen legalábbis még egyszer sem rajzolt nekem, pedig szeretném - mosolyogtam szélesen, aztán megsimogattam ismét a lovacskámat. - Áh, szóval te ilyen kis megfigyelő vagy? Na, majd odafigyelek, hogy kevésbé beszéljek furán. Sajna nem megy mindig.
Aztán persze a kislány elrévedt valamin, én pedig hasonlóan tettem, eltöprengve a mai napomon. Alapvetően nem bántam meg, hogy eljöttem sétálni, mert aranyos volt a lány is, az idő is szép és a csikó is kifejezetten jól érezte magát el ugra-bugrált a hóban, most pedig éppen barátkozott.
- Én is csak azért kaptam a csikót, mert anyu gyógyító és az erdőben találta ezt a csikót, sebesülten. Később vissza akarta vinni, csak a ló inkább követte őt, így nekem adta... Régen nekem rengeteg plüssöm volt, tudom miről beszélsz - vontam vállat, aztán tovább néztem a lányt. Régen tényleg nagyon sok plüssöm volt, néha már le kellett költöznöm az ágyról, mert nem fértem el mellettük. Miután megkérdeztem a lány súlyát, elég hamar választ is kaptam tőle, természetesen. Nem egészen negyven kiló... Hm...
- Nem, nem egészen negyven kiló az nem olyan sok - bólintottam, majd felkaptam a kislányt. Néhányszor már kísérletezgettem, felraktam Palomát a csikó hátára, én rátámaszkodtam, meg ilyesmik, így nem volt probléma belőle, mikor a hátára tettem a lányt. Persze elsőre sunyított kicsit, meg dobbantott egyet a patájával, de aztán nem történt semmi érdemleges. Ettől függetlenül nem engedtem el a lányt, mert így a súlya egy részét én tartottam, másrészt biztos, hogy nem esik le.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 28. 22:24 Ugrás a poszthoz



Mielőtt kiugrottam volna, Ricsi poénból azt mondta, háromra kilök. Ezért én már kettőnél ugrottam, de még pont elért a fülemhez, mikor Dasha megkért, röhögve persze, hogy kiáltsam, hogy "Geráppá!" Igazából kénytelen voltam a levegőben röhögni, mert olyan szintem abszurdul hangzott, hogy az valami elképesztő. Mármint... miért kéne azt kiabálnom, hogy Geráppá? Mindegy, ennek ellenére megtettem, miközben a kezem a pálcámért nyújtottam. Jobbnak láttam előre kiszedni, hogy majd ne halálfélelmemben kezdjek el kajtatni utána. Ma nem akarok meghalni, még élnem kell, nem is keveset, hanem kifejezetten sokat! Na jó, azért még fiatalon akarok meghalni, de nem most. Mindezek utána  pálcámat szorosan markolva előre dőltem, így egy darabig széttárt karokkal, fekve zuhantam, úgy éreztem magamat, mint egy repülő mókus. Mikor viszont hátradőltem, hogy egyenesbe hozzam magam és túl nagy lett a lendület, én pedig bukfenceztem egyet a levegőben. Kicsit sokkos érzés volt, de aztán hangos ujjongással ünnepeltem az iménti, véletlen trükkömet. Az idő és a kilátás továbbra is csodálatosnak bizonyult, nekem nagyon tetszett. Még egy kicsit billegtem ide-oda a levegőben, kiélvezve a repülés, vagyis inkább a zuhanás örömét, aztán visszagondoltam a földön tartott kiselőadásra, hogy hogyan is éljem túl az esést. Erősen gondolkoztam, nehogy hibát vétsek, aztán persze suhintottam a pálcámmal, elüvöltve a varázsigét. A varázslás nehéz volt, mert a szél húzta felfelé a pálcám, meg a karom is, de végül sikeresen kinyílt az ernyő, én pedig éreztem egy hatalmas rántást felfelé. A levegő kiszánkázott a tüdőmből egy pillanatra, de aztán mély levegőt vettem ismét, feltöltve a tüdőmet, az egész testemet az éltető oxigénnel. Szépen lassan a föld felé közeledtem, felpillantva, hogy lássam, Dasha egyben van-e de sajnos nem sikerült megsasolnom, mert az ernyőm mindent eltakart... nyomi ernyő! Aztán a földre érkeztem, a lendülettől még futottam  pár lépést, majd fenékre ültem, hogy le tudjam szedni magamról az ernyőt. Nagy nehezen, de lekotortam magamról, hallgatva Dasha örömkiáltását. Igazából már azon gondolkoztam, hogy menjünk-e még harmadikat, de nekem nagyon volt hozzá kedvem, szóval nem rajtam múlt, csakis a barátnőmön. Bár egyelőre kétségem sem volt afelől, hogy neki is lesz majd hozzá kedve. A kezemet a szemem elé tartottam, mintegy ernyőként, hogy jobban figyelhessem, ahogyan a repülő megfordulva ereszkedni kezd, Dasha pedig végre landol. Amint földet ért, futni kezdtem felé, nevetve és megölelgettem, már azelőtt, hogy leszedhette volna magáról az ejtőernyőt.
- Ugye megyünk még egy utolsót, ugye megyünk? - ugráltam csillogó szemmel, leginkább olyan lehettem, mint valami túlpörgött gyerek.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 29. 14:51 Ugrás a poszthoz

Gál Adél

Örültem azért, hogy a lánykának jobb kedve lett a zsiráfoktól, meg Arwen jelenlététől, mert valahogy olyan kis bánatos volt, mikor a térre lépett. Ha tehettem volna, biztos, hogy a szülei helyében elvittem volna minimum egy állatkertbe, hogy megnézhessen egy igazi zsiráfot, közelről, meg adhasson neki nasit. De ugye én nem vagyok egyik szülője sem, ami azért még szerencsés, mert egyelőre nem igazán vágytam családra. De a kiscsaj akkor is szimpi volt, olyan kis bolondos. Mivel úgy tűnt, ebben a zsiráf-témában nagyon otthon van, ezért megkérdeztem tőle, hogy a zsiráfok tényleg rácsomózzák-e a nyelvüket a kajára, erre pedig lelkes fejtegetésbe kezdett. A bemutató láttán muszáj volt nevetnem egy sort, mert nagyon aranyos volt.
- Te vagy a helyi zsiráf-lány, hm? - nevettem fel, majd tovább figyeltem a beszámolóját az imént említett hosszúnyakúak táplálkozási szokásairól. Volt azért egy igen döbbentő adat, legalábbis a számomra rengetegnek tűnt, így hatalmas szemekkel bámultam Adélra. - Tizenkettő órán át esznek? Én is akarok, az tök jó lehet!
Igazából teljesen fellelkesültem a gondolattól, hogy következő életemben zsiráffá változzak át, szóval igen, azt hiszem, hogy a lány meggyőzött a lila nyelvű állatokkal kapcsolatban. Lehet, hogy úgy tűnt, megbántódtam attól, hogy azt mondta, furán ejtek szavakat, mert nagyon gyorsan korrigálta magát, de csak rámosolyogtam
- Ne aggódj, nem sértődtem meg, tényleg furán beszélek, de ez természetes, még csak két éve tanulom - vontam vállat szelíd mosollyal az arcomon, majd oldalra biccentettem a fejemet és őt néztem - De nagyon kedves tőled, hogy ezt mondod.
Ezúttal ezt tényleg komolyan is mondtam, mert kedves volt, mást nem igazán érdekelt újabban, ha megbánt valakit. Ezért vannak gyerekek, akiket kedvelek, pont ezért: képesek a normális kapcsolatépítésre, ami a szívükön, az a szájukon. Amíg elmeséltem neki Arwen történetét röviden, addig ő a kisállattal babrált, ezen pedig jól szórakoztam, mert mindketten elég fiatalok voltak még, jól szót értettek egymással. Mármint attól eltekintve, hogy feltűnően nem egy nyelvet beszéltek. Az mondjuk fura lenne... Miután letárgyaltuk a dolgot, felkaptam a leányzót és feltettem Wen hátára, aki kissé furcsálkozott, de nem viselte rosszul a tréninget. Persze azért tartottam Adélt, de a feeling attól még megvolt, ugyanúgy egy unikornison ült. Aztán pár pillanat múlva érkezett egy igen váratlan és nem ide illő kérdés, de megint sikerült derülnöm egy jót a dolgon.
- A skótokra gondolsz? Igen, hordanak szoknyát, olyan... kockás szoknya, meg van hozzá harisnyájuk, meg mindenféle ostobán kinéző dolguk... de nem mindig hordják őket... szerencsére! - gondoltam vissza az ott töltött időre. Nyaranta a tömeg elől elég sokszor mentünk skóciába, mert nálunk ugye üdülőváros volt, ez pedig elég nagy tumultussal járt.
- Mikor kicsi voltam és először láttam skótot szoknyában, megkérdeztem apukámat, hogy a néninek miért van szakálla... - gondoltam vissza nosztalgiázva egy kicsit.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 29. 15:30 Ugrás a poszthoz


deszkaa :3


Már az ünnepek előtt ki volt írva a kis táblánk aljára a mai nap dátuma, én magam véstem fel oda, miután Dasha elhívott levélben síelni. Természetesen a válaszom hatalmas és azonnali igen volt, mivel a múltkori kalandunk is életre szóló élménynek bizonyult. Egy olyan élménynek, amit nem kéne elmondanom Tonynak... Szóval miután többször majdnem elszóltam magam, úgy döntöttem, jobb, ha többet meg sem szólalok. Ezért  mikor ma reggel szólaltam meg tegnap délután óta először, mikor is kimásztam az ágyból, majdnem átestem a szőkén, fejjel le az ágyról... Azt hiszem, hogy az bizony szitkozódás volt, röhögéssel vegyítve. Gyorsan felöltöztem, majd átkutattam az utazótáskámat, hogy mindent beraktam-e, aztán végigsimítottam a snowboard deszkámon és elszáguldottam teázni. Persze nem csak magamnak csináltam, mert nem vagyok olyan szemét, de a drága párom megint nem akart kimászni az ágyból, szóval kénytelen voltam elvinni a takarót. Miután kipiszkáltam és ő is rendbe szedte magát persze lehetett sietni a vonatra, amit szemforgatással fogadtam. A vonatút elég hosszú volt, de ahhoz meg, hogy elaludjak, rövid, tehát jobb ötlet híján ismételten a szőkét zaklattam, többször is megkérdezve, hogy miért hozzuk a kutyát, mikor egy napot csak kibírna otthon. Deee nem, Palomának jönni kell! Már alig várom, hogy lássam, hogyan siklik a mini síléceivel. Mikor odaértünk, rögtön böngészni kezdtem a térképet, hogy hol is vagyunk, illetve hová kell mennünk, ezzel nem is volt baj, mert Londonban belém neveltek egyfajta jó tájékozó-képességet. Nagyjából minden rendben volt, mikor odaértünk, azon kívül, hogy Paloma mancsai már most elkezdtek kékülni, na nem szó szerint, csak képletesen. Egész pöpec volt a szálláshely, a környék pedig gyönyörű, igazából kedvemre voltak a hegyek, annak ellenére is, hogy tengerparti népség vagyok gyárilag. Lepakoltam az ágyamra, majd mély sóhajjal néztem az "álompárt".
- Még szerencse, hogy Betti nem velünk lakik Bogolyfalván, őt is hoztad volna? - kérdeztem kis iróniával a hangomban, de sajnos nem voltam benne biztos, hogy nem tette volna meg.  - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én éhen pusztulok.
Ezzel a kijelentéssel hagytam el a szobát és vonultam el étkezni, hogy ne korgó pocakkal induljunk neki a hegynek. Miutána  kajálást befejeztem, visszavonulót fújva elkezdtem öltözködni, azaz teljes outfit váltáson estem túl, mert azért ezt mégiscsak utazásra vettem fel és enyhén szólva is befagyott volna a hátsóm, ha ebben megyek snowboardozni. A cuccom teljes egészében fekete és szürke színben pompázott, a deszkámtól eltekintve, mert az fekete volt, lángnyelves. Igen, már ezelőtt is voltam párszor snowboardozni, voltak elég érdekes családi hagyományaink. Mikor odaértünk, amennyire csendben csak lehetett, Dash mögé lopakodtam és elkaptam a derekát fél kézzel.
- Szia Dash! - nevettem végül. - Bocs, hogy késtünk, de cserébe hoztam kutyát is. Nem, nem tudom minek.
Mindezek után begyűjtöttem a bérletemet, figyelve arra, hogy Dash mit mond, de szemmel tartottam a szöszkémet is. Kifejezetten muris látvány volt a kutyával, meg felszerelésben. A többieket néztem, nyugtázva, hogy azért ők is felkészültek rendesen, majd integettem Izusnak is, Alina felé pedig biccentettem egyet.
- Nos akkor innét hogyan tovább? - kérdeztem a kedvenc sztárcsapatkapitányomat, elvégre ő szervezte ezt az egészet, mármint ő volt az ötlet szülőanyja.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. december 29. 15:54
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. január 6. 23:04 Ugrás a poszthoz


Ahhoz képest, hogy milyen rémes volt ez a mai nap, mármint a kezdetekben, egészen sikerült már lenyugodnom, azt hiszem. Ő is megmutatta, milyen is valójában, én is bevágtam a hisztis énemet egy kis időre, de azt hiszem, hogy megint muszáj lesz visszazárnom a rácsai mögé, mert nincs szükségem mára több balhéra. Szerettem volna még egy darabban hazaérni estig, otthon úgyis várt rám még egy leteremtés, amiért egyedül tűntem el. Legalábbis volt egy ilyen érzésem. Persze Aaronon már látszott, hogy mehetnékje van, szíve szerint eltűnne, de nem tettem szóvá, nem akartam újabb vitát fellobbantani a mai találkára. A bocsánatkérésem után közölte, hogy már nem tartom fel, mert a fickó, akinek a nyomában volt, már tutira meglépett. Olyan voltam, mint akit megrázott az áram, grimaszoltam és összerándultam kicsit, mert ez így most nem jött ki túl jól. Én sem szerettem, ha akadályoznak a dolgomban, gondolom ő sem rajongott az ötletért annyira. A szám elé kaptam a kezem zavartan pislogva, aztán inkább csak elvigyorodtam.
- Bocsánat, nem tudtam... - mondtam, aztán inkább elhallgattam, nem tudtam, mit is mondjak szerencsétlen srácnak. Néha maga voltam az isten csapása, ezt mondjuk be kell valljam magamnak. Még akkor is, ha néha nehezemre esik a dolog. Ő maga is elgondolkozott, ahogy én magam is, arra eszméltem fel, hogy bocsánatot kér, amiért rám ömlesztette a stressz miatti rosszkedvét,de én nem haragudtam rá, legalábbis most már egyáltalán nem.
- A legjobb családban is megesik. További... inkább nagyobb szerencsét a továbbiakban a munkájához, Mr Blake - mondtam, aztán még néztem utána egy darabig, majd elindultam az eredeti célállomásom felé, a karácsonyi vásárba. Egész könnyen zajlott le a nap, aztán végül a találkán gondolkozva vonatoztam hazafelé. Ennek még utána járok...

/Köszönöm a játékot!/
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. január 9. 22:03 Ugrás a poszthoz

Gál Adél

A lányka persze nagyon szívesen áradozott a zsiráfjairól, ami engem is sokkal jobb kedvre derített. Én is ilyen elánnal beszélgettem anno az unikornisokról, még mikor pöttöm voltam. Régi szép idők, mikor még azt mondták, lányos vagyok... A fintor láttán halkan elnevettem magamat, majd figyelmesen hallgattam a beszámolóját arról, hogy az anyukája nem akart neki akáclevelet főzni.
- Nem hiszem, hogy sokat vesztettél vele, nem hiszem, hogy túl finom lehet az akáclevél. Valószínűleg olyan... nem tudom..olyasmi lehet, mint a brokkoli - grimaszoltam, majd felhúztam az orromat. Nem tudtam elképzelni, hogy leülök egy asztalhoz, majd a létező legnagyobb lelki nyugalommal kezdek el rágni egy faágat, ami kétoldalt lelóg az asztalról. Azaz hogy csak a leveleket róla, de akkor is abszurdum. Muszáj volt felkuncognom a gondolat miatt. Már láttam lelki szemeim előtt a pitiző Palomát, aztán azt, ahogyan néz a levélre, ami leesik.
- Azért én drukkolok, hogy minél előbb zsiráflány lehess. Gondolom az boldoggá tenne - nevettem fel halkan a kislányt fixírozva, aki már most sem volt egy alacsony darab. Hát igen, náluk ez még tart egy ideig, míg eldől. Bólintottam aprót, majd elpillantottam az út felé, amerről a lány jött. Még mindig nagyon hideg  van. Persze el nem engedte volna a kislányt, nem féltem tőle, hogy leesik és sírni kezd, nem tűnt olyannak, de azért mégsem akartam, hogy kettejük közül megsérüljön valaki. Igen, nagy ritkán tudtam nagyon kedves és gondoskodó is lenni, de ezt persze nem szabad elmondani senkinek, ez az én kis titkom volt, meg most már Adélé is, már ha feltűnt neki, hogy azért bírom őt. Sok más gyerekkel ellentétben. Ezután tartottam neki egy rövid elbeszélést a skót férfiakról, akik annyira lesokkoltak engem hajdanán, persze a lány ezt vidáman fogadta, kész kis boldogság bomba volt, mióta szóba hoztam a zsiráfokat. Néha szeretnék gyerek lenni, jelentéktelen kis dolgoknak örülni, nem törődni a felnőttek világával. Ez már jó ideje nem így van. Persze egy idő után muszáj volt véget vetnem a lovagoltatásnak, még akkor is, ha egész szórakoztató volt, mert nem akartam a csikó tűréshatárait tesztelni, annyira azért nem volt még teherhordó a drágám. A mosolyt egy hasonlóval díjaztam, majd néztem, ahogy a lány simogatja a csikót.
- Sulis? Igen. Hatodikos vagyok a Bagolykőben.  Igazgatói engedély kellett hozzá, elég sokat gondolkozott rajta az igazgató, de aztán belement...  A zsiráffal kapcsolatban viszont ötletem sincsen, még nem kérvényeztem zsiráfot. Bár biztos tök jó lenne, be tudna nézni órákra az ablakon át - nevettem fel, majd a kislányra néztem ismét, most már fürkészőn. Lassan haza kellett volna már mennem amúgy is, szóval megsimítottam a csikó pofáját és összébb húztam  a kabátomat.
- Lassan indulnunk kell... Ha gondolod, szívesen haza kísérünk, én is itt lakom Bogolyfalván, szóval nem lenne nagy kerülő. Ha akarsz, nyugodtan gyere át, Arwen örülne neked. Macskabagoly utcza 34. - mondtam meg Adélnak a címet, majd várakozón pillantottam rá, hogy most akkor hogy is tovább. Ha beleegyezik, elkísérem hazáig, ha pedig azt mondja, nem szükséges, úgyis elindulok haza, ez már rajta áll.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. január 11. 16:37 Ugrás a poszthoz


Azt kell mondjam, hogy ez a reggel kifejezetten idegőrlőnek bizonyult a számomra és elég alaposan próbára tette a nyugalmamat is. Kezdve ott, hogy rémesen sokáig kellett várakoznom a szőkére, folytatva azzal, hogy elhozta magával Palomát. Ezzel alapban nem sok gondom lett volna, de azért mégis volt, elvégre szegény kutya mit fog ott csinálni? Síelni nem síelhet, elvégre ő egy kutya, szóval a hotelszobában kell maradjon. Ami meg ugye necces, mert még a végén szétrág valamit, aztán fizethetem... Fene... A vonaton elég sokat morogtam is miatta, de azért néha áttértem más témákra is, nagy ritkán persze.  Ő meg próbálta elterelni a témát, amit nem hagytam. Az van amit én akarok. Ez a gondolat meg elég öntelt mosolyra késztetett.  Odaérve már le is tette a kutyát, aki jobban fel volt öltözve, mint én. A kis lényecske izgatottan pattogott körbe-körbe, ami tényleg aranyos volt, de ettől még nem éreztem úgy kevésbé, hogy nem kellett volna elhozni... Na mindegy, sok dologról akkor sem tudom meggyőzni, ha földhöz vagdosom magam.  A szállásig persze elfáradt a kis dög, ez azért kicsit megnyugtatott...  Pakolásztam egy sort, de nem túl sokat, közben kicsit gúnyolódva az uramon, de azért nem annyira, hogy megbántsam.
- Jaj hagyj a fikcióiddal, nem szeretném látni Bettyt, ahogy itt ugrál a deszkájával... - néztem rosszallóan az ágy szélén heverő fiúra. Kijelentettem, hogy éhen halok, erre beszólt, hogy csak nem terhes vagyok-e, mire pókerarccal ránéztem. Ő már elkezdett röhögni, én viszont még mindig  semleges arccal bámultam rá.
- Ki tudja... - vontam vállat, majd elmentem vele enni és vele ellentétben én tényleg kajáltam is, annyit, hogy ne legyen üres a gyomrom, de ne is legyek rosszul.  Tony viszont nem nagyon evett sokat mostanában, ez pedig aggasztott. - Te amúgy jól vagy? Olyan...nyúzottnak tűnsz újabban.
Persze kicsit megdöbbentett, hogy képes volt kint ácsorogni, amíg én öltöztem, de attól még aranyos volt tőle és ezért puszit nyomtam a buksijára.  Mikor végre odaértünk, Dasha természetesen megrovásban részesített, amiért elhoztuk a kutyát, mire én olyan "én megmondtam" fejjel lestem Tonyra, meg Palora.  Erre aztán szöszke elkezdte magyarázni, hogy de ő nem hozza fel a kutyut, amivel engem is megnyugtatott végre. Na ugye! Megszereztem a bérletet, aztán kérdőn néztem Dashra, aki nem sokkal később elvonult oktatni Scarlettet. Tony persze elmélyülten kezdett játszani a kutyával, amin nem lepődtem meg, én inkább a pályákat kezdtem figyelni. Aztán végül  hajlandó volt tudomást venni rólam, megkérdezte van-e még kedvem borulni. Felvontam a szemöldökömet, majd szélesen elvigyorodtam, megvonva a vállam.
- Az attól függ, te akarsz-e borulni... - vihogtam fel, majd figyeltem rá, mikor elmagyarázta, miért hozta el a törpét. Ezek után elfutkározott vissza a kisállattal és jött is hozzám. Oldalra biccentettem a fejemet elgondolkozva, majd puszit nyomtam az arcára, a deszkámat szorongatva.
- Akkor jössz, vagy mi lesz? Hm? Mi van, fél a szőke herceg? - dobtam egy nyelvnyújtós smileyt, majd megigazítottam a ruhámat és a felvonó felé pillantottam.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. január 12. 06:01 Ugrás a poszthoz



Az iménti szenzációs zuhanásom után az adrenalin még mindig a fülemben dobolt, halkan csilingelve, mint a csengettyű a csikó nyakában és ez boldoggá tett. Miután valahogy kikepesztettem az ejtőernyőm fogságából, rögtön a már földet ért Dashához rohantam, szintem kezem-lábam törve, hogy végre megölelhessem a barátnőmet, akivel belevágtunk ebbe  a hülyeségbe, együtt, közösen.  Ahogy előadtam neki a lelkes kiskutya vagyok-magánszámomat, már belőle is előtört a nevetés, én ennek pedig csak örülni tudtam. A szívem hevesen lüktetett, minden dobbanással egyetlen üzenetet küldve el az agyamig, ami kis híján megőrjített. Még akarom, még akarom, még akarom, még még... Persze a kérdésemre nem adott csalódást okozó választ, nagyon is erre számítottam, mégis muszáj volt ugrálnom és tapsikolnom, mikor kijelentette, hogy ő is akar velem ugrani, megint, hogy ismét zuhanhassunk, szabadon, mint a... Mi zuhan szabadon? Mint a kő? Ez határozottan pocsékul hangzik! Szóval szabadesés! Miután leszállt a gép, Ricsi a megmentésemre sietett és egy pálcaintéssel visszacsomagolta az ejtőernyőmet a hátizsákba, jót röhögve a lelkesedésemen, amiért persze meg kellett zuhálnom egy kicsit, mert neki ugyan semmi joga engem kinevetni! Persze miután kiverekedtem magamat és Dasha határozott igenlő választ adott a kérdésre, miszerint szeretnénk-e harmadszor is ugrani, Riccs volt szíves előre tessékelni, be a gépbe, jelezvén, hogy ezúttal sem hegyi-beszédet, sem misét nem óhajt tartani a számomra. Én beültem, azonnal, majd Dashára pillantottam, aztán sürgettem a fiúkat, hogy azért jó lenne, ha végre beszállnának, mert akkor esetleg indulhatnánk is. Igen, az tök jó lenne! Erre képesek voltak kiröhögni, majdnem megpukkadtam a méregtől, körülbelül úgy három másodpercig. Még mindig csodaszép volt a kilátás, amit ráérősen elnézegettem, míg a gép ráérősen felfelé vitorlázott. Akartam már, hogy felérjünk, mert már nem akartam itt bent csücsülni, de ez az idő túl lassan telt el, így is. Dash viszont a Déja Vu-re hajtott, megkérdezte, ki ugrik először, mire kis biccentéssel előre engedtem.
- Csak tessék, nem veszem el tőled ezt az örömet. Ugri-bugri Dasha, és kiabáld azt, hogy "geronimo!" - nevettem cukkolva a csapattársamat, majd néztem, ahogy kiugrik a gépből. Kis idő múltán az oktatómra pillantottam, aki egy színpadias meghajlás kíséretében intett az ajtó felé én pedig téve két futólépést, kiugrottam a gépből. Ezúttal nem csak zuhantam, mint az a bizonyos kő - Méééég mindig pocsékul hangzik - hanem forogtam is, de úgy, mint valami megveszett búgócsiga, aztán csináltam egy szaltót is, a fejem már szinte zúgott a sok forgástól. Ennek ellenére is nagyon tetszett, meg egy kicsit be is voltam rezelve. Mély levegőt vettem és konstatálva, hogy még van egy kis időm, előre dőltem, egészen addig, míg már a feje tetején láttam a világot. Ekkor értem el azt a pontot, a saját félelmeim határát, mikor semmi más nem maradt, csak az, hogy boldogan sikítsak torkom szakadtából. Persze, még időben hátradőltem, hogy stabilizálódjak, egyenesbe hozzam a világnézetemet és az életemet, mielőtt szét placcsnnék a földön. Előkaptam a  pálcám, majd a varázsigét elkiabálva, megtéve a mozdulatot, kinyitottam az ernyőmet, ami megrántott engem felfelé, én pedig pár másodpercig csak lógattam a lábam, mint lány a hintán. Aztán közelebb érkezett a föld, én pedig már a lábam alatt éreztem a sokszor megtiport pázsitot.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. február 16. 20:45 Ugrás a poszthoz

Will

Nos, a hoppanálás után, ami kifejezetten leélt az elkövetkezendő pár napra, tartottam egy kis szünetet a társasági életemben. Szükségem volt a magányra, hogy valamilyen szinten regenerálódjon az az antiszociális kis lelkem. Persze a válasz, amit Tonytól kaptam, megdobta a hangulatomat, meg a kis dobozka tartalmát is hordtam, csak ettől még nem volt kedvem más emberekkel találkozni. Talán ezért is történt ma az, hogy felmarkoltam a rég nem használt, de hőn szeretett gitáromat és bevonultam a falun át a kastélyba, hogy ejtőzzek egy kicsit valami kevésbé forgalmas helyen. Úgy gondoltam, hogy a lélekszoba pont jó lesz erre a célra, ott majd nem lesz senki, de már a folyosó felén megtorpanva hallottam, hogy valaki keresztül húzta a számításaimat, mert igenis vannak ott. Először csak zenefoszlányok ütötték meg a fülemet, majd ahogy közeledtem, egyre hangosabbá vált, én pedig az ajkamba harapva hezitáltam, hogy bemenjek-e egyáltalán. Végül meggyőztem magamat, hogy igenis bemegyek, mert én ide terveztem telepedni, ha pedig a már itt lévő személynek ez derogál, akkor elmegy, mert nem kizárólag egy személy tulajdona a helyiség.  A kezem a kilincsre tettem, majd benyitottam és a szőke fiút néztem elgondolkozva, aki a kanapén terpeszkedve gitározott. Nem volt rossz hangja és egész jól játszott, szóval nem szakítottam félbe, csak csöndben becsuktam magam mögött az ajtót és nekidőltem, a gitáromat letámasztva. A szobába vegyült némi kék, illetve fekete szín és megjelent a kanapétól nem messze egy fekete bőrfotel is, amit elégedett mosollyal konstatáltam. Mikor a srác abbahagyta a gitározást, úgy tűnt, hogy végül feltűntem neki, mire egy félmosollyal intettem neki, majd szusszantam egyet, eltűrve egy hajtincsemet.
- Egész jól játszol - dobtam le magamat az imént megjelent ülőalkalmatosságba és őt vizslattam, oldalra biccentve a fejem kicsit. Igen, szokásom volt, hogy nem azt csinálom, amit mások, ergo nem menekültem el és nem kezdtem el görcsösen aggódni azon, zavarom-e. Megszoksz vagy megszöksz öcsém...
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. február 16. 21:52 Ugrás a poszthoz

Will

Szerencséje volt a srácnak, vagy talán látszott az arcomon, hogy nem igazán vagyok egy toleráns kedvemben, szóval nem igazán firtatta, hogy milyen alapon masíroztam be, változtattam meg a szobát és dobtam el magam, az engedélye vagy különösebb emberszámba vevése nélkül. Ezt csak egy elégedett, lusta mosollyal konstatáltam, majd elnyújtóztam a fotelemben. A hangján kicsit mondhatni meglepődtem, mivel kissé nőies hangszínt ütött meg, de gondoltam talán egyszeri eset volt, mert az ilyesmi nem túl jellemző. Habár fene se tudja ezeknél a mai fiataloknál. Ch... New generation... Egy hanyag intéssel letudtam a köszönetet és felvéve a gitáromat, hangolni kezdtem.
- Ugyan... - vontam vállat, fel sem nézve az elfoglaltságomból egy jó darabig, egész konkrétan addig, míg be nem fejeztem és tökéletesnek nem ítéltem a hangzást. Aztán eljutott a tudatomig, hogy valamit kérdezett, mire szórakozottan felpillantottam rá felvont szemöldökkel. Most már valamivel férfiasabbra vette a figurát és ez azért biztató volt, már ha úgy vesszük, hogy nem kell nyivákolást hallgatnom.
- Hm? Mit mondtál? Nem figyeltem... - mondtam végül visszapillantva a gitárra, majd rá és kb ennyi idő kellett, hogy az agyam feldolgozza a sufniba rekkentett mondatot. - Hogy miket... minden félét... Attól függ, milyen a kedvem.
Ezzel lezártnak is tekintettem azt, hogy miket játszom, mert ez tényleg szeszélyes dolog volt, azaz minden apró tényező befolyásolta. Már az is, hogy itt van, elvégre a zene egyfajta önkifejezés, teljesen magamat pedig nem adom ki egy idegennek. Ez azt hiszem elvi kérdés. Minden esetre annyira mégsem akartam taplónak tűnni, mert a szőkém nevelt belém némi bűntudatot, szóval halvány mosollyal felnéztem a társaságomra.
- Miért, te miket játszol? - kérdeztem a gitárra támasztva lazán az egyik könyökömet, majd továbbra is őt vizslattam a pillantásommal. Nem volt csúnya, ennyit meg kell hagyni, ettől függetlenül a hangja tényleg jó volt. Az ujjaim szórakozottan vándoroltak egyik húrról a másikra, ettől függetlenül még nem akartam játszani. Arra később is ráérek.
- Öh, ja tényleg... be kéne mutatkoznom... - sóhajtottam a hajamba túrva, majd a gitárom doboltam halkan az ujjaimmal. Nem akaródzott nekem ez az udvariasság dolog ma, egyszerűen csak nem akart összejönni. Chh... - A nevem Grace E. Green.
Csak remélni tudtam, hogy az angol akcentus ellenére ő nem hallja félre a nevemet és nem kezd el Graciezni, mert akkor aztán tényleg Erinként kell bemutatkozni, másrészről pedig tutira fejjel futok a falnak. És keresek egy nyelvtanárt is...
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2015. február 16. 21:52
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. február 24. 15:44 Ugrás a poszthoz


Gitár / Zenécske


Ez az egyszerű kérdésem mintha kicsit elbizonyította volna a fiút, de nem nagyon foglalkoztam vele, csak szélesebben elvigyorodva néztem fel az arcára, majd ismét vissza a gitáromra, végig futtatva a kék fán az ujjaimat. Végül a srác egy egészen laza választ adott, mire halványan elmosolyodtam és ismét felnéztem rá, felvont szemöldökkel. A neve tetszett, mármint szerettem az angol neveket, a magyarba elég gyakran beletört a nyelvem, egyszerűen csak nem bírtam kinyökögni...  Mondjuk senki nem is várja el tőlem, hogy perfektül dúdoljam a magyart, elvégre nem vagyok itteni, nem várhatnak csodát, még csak nem is hasonlít a két nyelv egymásra. Grimaszolva megráztam kicsit a fejem, majd felvontam a szemöldököm.
- Tehát akkor William, úgy mint Will, vagy csak simán William? - nevettem fel halkan. Jobb szerettem volna letisztázni a rellonossal, hogy most akkor mi is az álláspontja erről. Nem voltam tapintatos hangulatomban még mindig, de a srác aranyos volt és szimpi, szóval megengedtem egy tényleg őszinte, félszeg mosolyt felé. - Én... csak simán Grace... vagy ennek valamilyen változata, ha kreatív kedvedben vagy...
Nem, nem sokszor szoktam megengedni a Grace becézéseit, például a Graciet tényleg csak az olyanoknak engedtem, akiket nagyon kedveltem. Az olyanoknak, mint Kuma, Tony, Dorian vagy a csapattársaim, bár ők többnyire felismerték, hogy melyik az a pillanat, amikor érdemes az ilyesmivel próbálkozni. Amúgy szinte biztos voltam benne, hogy nem értettem a nevemet, de mégsem hibáztathattam őt, mert tényleg ramaty a magyar kiejtésem, egy szó, mint száz, igenis visszasírom Britanniát.
- Ha nem értesz valamit, amit mondok, nyugodtan szólj csak, nem foglak megenni, mert egyrészt nem vagyok sárkány, más részről már ettem ma. Csak mert néhány embernek nem... nagyon esik le mit mondok, az akcentusom miatt - mutogattam és próbáltam érzékeltetni, mire is gondolok. Nem biztos, hogy nem nézett hülyének. Áh, kit zavar? Míg én hangoltam, ő a gitárján dobolt, talán nem tudott mit kezdeni a helyzettel, vagy nem is tudom... Annyira nem volt idegesítő, ha az lett volna, tutira elkapom a kezét, hogy hagyja abba. Ismét a tanulmányozásába feledkeztem, amit persze aztán észre is vett, de csak kivigyorgott érte. Kérdezett valami számról, mire csak tanácstalanul megráztam a fejemet. Nem mintha megvárta volna a válaszomat, igazából már rá is zendített, amit én a gitáromra támaszkodva hallgattam. Tetszett, jó volt a dallam is, meg a szöveg és a hangja is, szóval nem igazán akartam közbevágni. Voltam szíves megvárni, míg befejezi, kis tapsikolást imitáltam, majd pengettem párat a húrokon.
- Nekem nincsenek saját írású számaim, azok inkább a bátyám műfaja... De mugli számokat elég gyakran játszom... A Mad World az egyik kedvencem - mosolyodtam el, majd a hangszeremre lesandítva játszani kezdtem. Persze kevésbé magabiztosan, mint ő, de azért ment.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. február 25. 20:08 Ugrás a poszthoz

Lian

A mai napom, mondhatni, hogy kissé feldúlt volt. Nem igazán akartam senkivel találkozni, egy személy kivételével, de vele sem éppen baráti csevejre készültem volna. Egy szó, mint száz,  nem szoktam Tony cuccaiban kutakodni, de bent felejtette a pulcsija zsebében a cetlit, amin annyi állt, hogy "Gwen, szürke ötven árnyalata(?), szombat 18:00" ebben az húzott fel igazából, hogy ma bizony vasárnap volt, ő pedig valahogy erről engem elfelejtett tájékoztatni. Mély levegőt vettem, majd eldöntöttem, hogy oké, akkor nem gyújtom fel a parfüm szagú ruhadarabot. Inkább a földre dobtam, nem igazán volt már bennem annyi önkontroll, hogy ki is mossam, ergo csak átléptem rajta, majd azon voltam, hogy oké, akkor lenyugszunk. De egész egyszerűen nem ment, túlzottan sértett voltam és dühös, szóval a végeredmény, ami a szöszkét hazavárta: Az emlékeztető-cetli késsel az ajtajára szegezve, egy törött bögre, meg az elsősegély cuccom a konyhában, illetve egy rövid üzenet a táblán "Ajánlom, hogy nagyon jó alibid legyen tegnap este hatra". Én minél előbb magam mögött akartam hagyni a helyzetet, meg a házat, egész egyszerűen nagyon elegem volt, szóval elmentem sétálni. Mivel nem nagyon akart kimenni a fejemből a gondolat, hogy a vőlegényem, meg az a szőke kis... együtt megnéztek egy ilyen filmet, anélkül, hogy szólt volna nekem, rövidesen elég bizsergő érzés támadt a frissen gyógyított tenyeremben. Nem nagyon volt végül semmi, ami megakadályozott volna, szóval indultam is, hogy akkor most személyesen kérdezem meg a kisasszonyt, mégis kinek képzeli magát, lehetőleg úgy, hogy a hajánál fogva legalább háromszor a falnak vágtam. Erre a gondolatra muszáj volt elmosolyodnom, de a sors végül egy másik eridonossal fújt össze hamarabb. A fiúra pillantottam, felvonva a szemöldökömet. Azt hiszem, kissé szórakoztatta, hogy ennyire dühösen lát, mert azért még én is éreztem magamon, hogy nagyon feltűnő a kedélyállapotom.
- Hát te? Nincs jobb hely, ahol a levegőt ronthatnád, Lian?- kérdeztem felvont szemöldökkel, persze nem őt akartam piszkálni, ismerhetett annyira, hogy tudja. Elég frappáns szövege volt, de végül beleegyeztem, hogy oké, rajtam ne múljon, én vele megyek, ha előbb összeszedhetem a cuccom. Szóval a szekrényem teljes tartalmát kiszórtam a  földre, meg az ágyamra, a fürdőruhámat bepakoltam a táskámba, mellé papucsot, meg törölközőt, majd visszavonultam a sráchoz, akit addig voltam szíves beinvitálni, a rumli ellenére. Összetört virágcserép itt, levert képkeret ott... Muszáj volt kicsit lazítanom. Nem sok idő kellett, hogy elkészüljek.
- Bocs, kicsit kupi van, nem vártam vendéget - forgattam a szemem, majd indultam az ajtó felé, de rajta tartottam a szemem. - Akkor mehetünk?
Ezer éve nem láttam Kiliánt, igazából nem ismertem olyan rég óta, de mondhatni, hogy bírtam, mert hasonlított kicsit jellemben az öcsémre, mikor mérges. Szóval így keveredtem a barlangfürdőbe egy Eridonos fiúval, röviden.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. február 25. 22:01 Ugrás a poszthoz

Kilián Rolleyes

Már azon voltam, hogy oké, akkor most tényleg megyek és először a nőt ölöm meg, aztán a drága vőlegényemet, de hipp-hopp, Álmosvölgyi uraság csak úgy beugrott elém, mint akinek nem akad jobb dolga. Erre persze a szemem forgattam és piszkálódtam egy sort, sőt, próbáltam kikerülni is, de egyszerűen képtelenség volt. Jellemző, a férfiak akkor jelennek meg, mikor az ember lánya valamiféle céllal tart valahová... Próbálta elviccelni a helyzetet, hogy jobbnak látta, ha bevetődik elém, mielőtt elhantolok valakit, mire cseppet sem vigyorogva, vagy vidámon ránéztem.
- Tudod, nem jártál messze az igazságtól... - közöltem hűvösen, majd mélyet sóhajtva ropogtattam az ujjaim. Nagyon erős volt a késztetés még arra is, hogy neki behúzzak egyet, majd tovább vonuljak a kis szöszihez, de jobbnak láttam, ha nem teszem, mert még a végén tömegverekedés lesz, az öcsikémhez meg még annyi kedvem se volt. Ahol a baj, ott Dorian...Közölte, hogy szinte lángolok, erre felvont szemöldökkel néztem rá.
- Nem, nem vagyok főnix, ez az infó helytálló... Nem vagyok ma jó társaság, Kilián, állj félre, légy oly kedves... - mondtam a végét már a földet bámulva, mert tényleg közel álltam hozzá, hogy ott helyben felrobbanjak. Valahogy rosszul tűrtem az ilyesféle infókat. Erre elkezdett visszafelé terelgetni, én pedig jobb ötlet híján hagytam, hogy  a józan eszem meggyőzzön, jobban járok, ha elmegyek vele fürdeni, mintha megölöm a kisasszonyt, meg a Szőke hercegét. Amilyen gyorsan csak tudtam, összeszedtem a cuccaimat, mert valahogy nem éreztem rá ingert, hogy Tony itthon találjon, majd indultam is lefelé. A jeges pillantás miatt nem zavartattam magamat, tökéletesen tudtam reprodukálni az általam használt verzióját, de azért halványan elvigyorodtam a dolgon. Közölte, hogy mehetünk, úgyhogy én már indultam is és tulajdonképpen szinte szó nélkül bandukoltam el vele a Barlangfürdőbe, mert belül azért még mindig éreztem, hogy ketyeg az az időzítő. Én az ajkamba harapva elfojtottam egy vigyort, látván a recepciós nő meghökkent arcát, de nem igazán akartam kommentálni a helyzetet, mert még a végén tényleg elmosolyodtam volna, ami jelen helyzetben igenis ijesztő lett volna. Én is megkaptam a pecsétemet, majd rápillantottam és már el is vonultam az öltözők felé. Nem voltam az a tipikus nőies nő, dühösen meg pláne nem, szóval igazából olyan öt perc alatt kész is voltam, úgy hogy össze is pakoltam magam után, meg minden. Végignéztem magamon nagy sóhajjal, megigazítottam a fekete kivágásos fürdőrucit, majd kibontottam a hajamat és a törölközőmet a vállamra dobva kislasszéztam a fiúhoz. Ránéztem érdeklődve, oldalra billentve kicsit a fejemet.
- Sokat vártál? - kérdeztem végül, bár tudtam, hogy nem, hiszen tényleg nem sokat totojáztam odabent. Kellemes volt az idő, szóval nem tekertem magam köré a törölközőt, csak befelé pillantottam, nagyon remélve, hogy nincsen tömeg.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. február 25. 22:43 Ugrás a poszthoz


Kilián Rolleyes

Azt hiszem, hogy a srác jelenléte, meg az, hogy általánosságban elég hűvös jellem, jó hatással volt rám, mert sikerült megállítania abban, hogy felmenjek és sorban kiüssek mindenkit, aki csúnyán néz rám, vagy az utamba mer állni. Igen, még mindig dühös vagyok. Lassan mély levegőt vettem, majd kifújtam, a hajamba túrva kissé, próbálva nem megtépni magamat, ami nem volt túl könnyű, mivel lófarokba kötöttem a hajam még ezen gyönyörű nap kezdetén. Persze leforgattunk egy rövid eszmecserét, mindenféle különösebb tartalom nélkül, amit én nem bántam, legalább addig is egy kicsit csökkent az agyamban a vörös köd. Mindezek után elterelgetett a katasztrófa sújtotta övezet felé, ahonnét minél előbb le akartam lépni, tehát nem kellett rám valami sokat várnia, csak el akartam tűnni itthonról. A biztonság kedvéért még rápillantottam az ajtóra, hogy a kis cetlim biztosan áll-e, de elég jónak bizonyult a szögelési technikám, szóval már vágtattam is le a lépcsőn, majd bocsánatot kértem a kupi miatt. Igazából nem nagyon zavartatta magát, szóval arra asszociáltam, hogy valószínűleg nála is szoktak hasonló állapotok uralkodni. Miután megérkeztünk a célállomásra, a recepcióról egyenesen az öltöző felé vettem az irányt, ahol viszonylag gyorsan túl is estem az egész öltözéses mizérián, nagyjából rendbe szedve a zilált és elég agresszív kinézetemet. A hajam kibontás után még így is úgy nézett ki, mintha most léptem volna be egy hurrikán elől. Nem érdekelt annyira, mert úgyis vizes leszek, szóval szépen kisétáltam, Kiliánt pedig a falnak dőlve találtam, szóval elvigyorodtam kicsit.
- Nem gondoltam volna, hogy míg öltözök, itt fogsz ácsorogni - jegyeztem meg, de persze követtem a srácot befelé, útközben lerakva a törcsimet egy ideális helyre. Igazából nem nagyon akartam most semmit, egy jó verekedésen, vagy lazuláson kívül és most a lazulásnál maradtam, mert a verekedésre nem igazán láttam megfelelő alanyt. Arra kaptam csak észbe a tűnődésből, hogy engem néz, majd noszogat, hogy menjek már be, mert csak víz és nem fog megölni. Erre gúnyos vigyorral bemásztam és lefröcsköltem kicsit, de tényleg csak kicsit.
- Oh tényleg? Én azt hittem, hogy mérgező sav! - nevettem fel, majd hátradőlve bevizeztem a hajam és hátrasimítottam. Sokkal jobb. A kérdésére zavartan másfelé néztem, majd ismét vissza rá.
- Háttt... Ö... Gwen Jones és Tony - mondtam végül és inkább a vizet tanulmányoztam pár pillanatig, majd vissza néztem rá. - De miért érdekes ez?
Próbáltam könnyed maradni, de hogy így eszembe jutottak, megint csak mély levegőt kellett vegyek, hogy a fejem tiszta maradjon és ne híresztelődjek el úgy, mint a "fürdőruhás gyilkos".
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. február 25. 23:28 Ugrás a poszthoz

Kilián Rolleyes

Egészen lehiggadtam, ami nem volt egy rossz előjel a mai napra tekintve. Talán ha hazaérek, nem kezdek megint törés-zúzásba, ez pedig egy jó hír lenne. Valahogy nagyon nincs kedvem ma takarítani magam után... Persze majd úgyis kell, ha Paloma nem rak rendet, ennek pedig elég kicsi az esélye... Meg kéne tanítanom rá. Közölte, hogy sok mindent gondolnak róla elsőre, én ezt csak egy biccentéssel nyugtáztam, nem igazán terveztem, hogy majd itt kiselőadást tartok arról, hogy én mit gondolok róla. Az elég lányos dolog lenne, én pedig utálok lányos lenni. Legfőképpen ilyen helyzetekben. Kellemes idő volt a fürdőben, tehát már nem volt szükségem a törcsimre, az első alkalmas helyre le is passzoltam, majd a gondolataimba merülve indultam a medence felé, amiben ő már lubickolt. Próbálta felvonni a figyelmemet, hogy menjek már be, mire én kis gúnyos vigyorral, egy megjegyzés kíséretében bemásztam és lefröcsköltem őt. Először úgy nézett rám, mint aki menten nekem esik, hogy meggyilkoljon, de aztán azt hiszem, valamelyest lehiggadt, sőt, még mintha jobb kedve is lett volna, de nem fröcskölt le, ezt pedig gyanakvó pillantással konstatáltam. Éber kell legyek ezzel kapcsolatban. A hajamat bevizeztem, ő pedig feltett egy kérdést az irányban, hogy kit is akarok megölni, mire persze totál zavarba jöttem. Nem terveztem, hogy pont vele tárgyaljam meg az idegbajom okát, de aztán nagy nehezen kiböktem. Te is aztán jó embert tudsz választani, hogy megdumáld vele a problémáidat, Grace. Azon voltam, hogy fejbe vágom magam, mert nem igazán kedveltem az agyam efféle beszólásait, de aztán nem kezdtem vele különösebben semmit, inkább Kiliánra pillantottam. Ő a hajába túrt, majd felsóhajtott, ez afféle "minek is kérdeztem"-reakció volt, már éppen készültem is, hogy beszólok rá, mire arcon fröcskölt. Meghökkenve, majdnem leesett állal néztem rá, majd gonoszan elvigyorodtam. A megjegyzésére persze halkan felnevettem, majd ismét lefröcsköltem, és csúnyán néztem.
- Nem is néztem olyan dühösen, megy ez jobban is - nyújtottam rá nyelvet, majd figyeltem a mondanivalóját. Nem igazán kívántam lereagálni a Gwenes történetet, nem akartam rájuk gondolni, megbeszélni velük a dolgot meg még annyira sem. Gyorsan elfordultam a fröcskölés elől, majd visszasandítottam rá a vállam fölött. Szélesen vigyorogva, persze. Most jobb dolgom is van egy ideig, mint a két szőkén törni a fejemet. Halál aranyosan közelebb libbentem hozzá, majd összeborzoltam a haját grimaszolva.
- Így jár az, aki egy láthatóan bosszús leányzót a barlangfürdőbe hív - mondtam, majd mindezek után menekülőre fogtam a dolgot.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. február 26. 00:22 Ugrás a poszthoz

Kilián  Grin

Igen, totálisan lebukott azzal, hogy még vissza akar vágni, szóval igencsak figyeltem rá, amiben általában jó vagyok. Általában... Most is konstatáltam, hogy az éber pillantásom láttán igencsak megrándul a szája széle, de aztán sikeresen elfojtotta azt a vigyort, legnagyobb bánatomra. Minden esetre megkérdezte kit akarok megölni, én pedig nem éppen a legvidámabban és lelkesebben, de közöltem vele. Nem akartam belebonyolódni a témába, azt hiszem ő sem, de mindezek ellenére adott nekem tanácsot, amire kicsit felszaladt a szemöldököm. Mi a szösz? Mi van ezekkel a fiúkkal újabban? Mindenesetre nem firtattam a dolgot, legalábbis nem annyira, hogy rá is kérdezzek, mi van vele, mert volt szíves lelocsolni, legnagyobb döbbenetemre. Legközelebb megfogadom a tanácsát, akkor talán nem itat velem vizet... Mindenesetre gonoszkás vigyor terült szét az arcomon, sőt, a megjegyzésén még nevettem is, amivel még saját magamat is megleptem. Valahogy nem számítottam rá, hogy a mai nap még tényleg elkezdek valamin nevetgélni... Ez nagyon furi, de tényleg... Grace jóóól vagy? Persze hamarosan visszatért a szokásos félmosolyhoz, meg egy kissé öntelt megjegyzéshez, mire a szememet forgattam, majd ismét lefröcsköltem.
- Igen, Kilián, ezt már tudjuk, én is tudom, a recepciós is tudja, sőt szerintem még a sarokban ülő néni is - nevettem fel végül, a nyanya felé mutatva, aki éppen elmélyedt egy könyvben. Mármint szó szerint... belerakta a fejét és elaludt. Sosem akarok megöregedni... Persze, mikor ismét le akart fröcskölni, gyorsan elfordultam, majd miután elhárult a vész felé úszkáltam és cukin mosolyogtam, már-már ártatlanul... Aztán gonosz módon összekócoltam a haját és menekülőre fogtam a dolgot. Persze sejtettem, hogy utánam ered, de azt azért nem, hogy ennyire gyorsan utol is ér. Persze amint elkapott, már le is merültem a víz alá, de elég hamar fel is bukkantam. Az arcom előtt volt a hajam, szóval sikerült viszonylag feltűnésmentesen eltüntetnem a számból, illetve a szememből a vizet, majd hátragyűrtem a hajzuhatagot és felnéztem rá gonosz vigyorral, kissé hunyorítva.
- Ázott ürge, mi? - kérdeztem elfojtva a vigyort, majd közelebb mentem hozzá, egy icipicivel, majd átkaroltam a nyakát és lerántottam magammal a víz alá. Én persze szinte azonnal feljöttem, majd odébb is úsztam, mielőtt még rájönne, hogy én bizony fizikai kontaktusba léptem vele. Ha egyszer így tudtam a  legkönnyebben víz alá juttatni, akkor egy ölelésbe nem halok bele... meg talán ő sem. Én mindenesetre kicsücsültem a medence szélére és onnét néztem már a felbukkanó fiút, széles vigyorral.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. március 4. 20:41 Ugrás a poszthoz

Kilián-drága  Kiss

Miután a srácot lerántottam magammal a víz alá, menekülőre vettem a dolgot és másodpercek alatt kint is teremtem a medence szélén. Nem különösebben terveztem, hogy kint fogok csücsülni a parton, de aztán változott a tervem. A hajamba túrva nézelődtem egy kicsit, pásztázva a helyiséget, hogy kik is vannak itt, de nem nagyon volt sok ember, szóval oda néztem, ahol az eridonos vélhetőleg nem sokára fel fog bukkanni. Minden a legnagyobb rendben volt, aztán váratlanul megéreztem egy apró, szúró fájdalmat a mellkasom közepén, mindössze egy pillanat volt, nem több. Odakaptam a kezem, elsőre azt hittem, hogy talán darázs, vagy ilyesmi, de nem láttam semmit, így a legnagyobb lelki nyugalommal pillantottam vissza a fiúra, felvont szemöldökkel. Ahogy ránéztem, teljesen más érzés fogott el, mint eddig, valahogy nem volt minden okés teljesen, de nem tudtam eldönteni, mi is változott. Halványan elmosolyodva néztem az arcára, majd halkan felnevettem.
- Eddig fel sem tűnt, hogy milyen szép szemed van... - vigyorogtam, majd az ajkamba haraptam és visszacsobbantam a vízbe, hogy ússzak egy sort. Igen, azt is tettem, de attól még, hogy nem láttam a társaságom, egyszerűen nem akart kimenni a fejemből. Megdobbant a pici szívem, ha csak eszembe jutott, milyen aranyos volt tőle, hogy elhívott magával, elvégre nem az a társasági lény, szóval ez kifejezetten nagy lépés tőle. Pár kör úszkálás után a medence széléhez úsztam, ahol amúgy az előbb ücsörögtem és vízcseppeket alakítottam apró mintákká a parton. Eddig miért nem tűnt fel, hogy ilyen aranyos? És hogy milyen jó a haja, főleg így vizesen?
- Amúgy mik a további terveid? - kérdeztem érdeklődve, aztán abbahagytam a rajzolgatást is és felé fordultam érdeklődő pillantással, közben megigazítva a fürdőruhám, majd a hajamba túrtam. Atyám, de hülyén nézhetek ki!
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. március 5. 18:48 Ugrás a poszthoz

Hoppanálás

A mai napom egyszerűen iszonytató volt. Igazából a múltkori fiús-incidens óta nem igazán sikerült eljutni az agyamig, hogy mit is kéne tennem, csak ültem otthon a kanapén, olvastam a tananyagot, meg sutyiba egy két könyvet és tonna számra ettem a vaníliás fagyit. Szóval azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem: nem görcsöltem a vizsgán, sőt, szinte eszembe sem jutott, csak igen sokára és hát kapkodhattam is, hogy időben ott legyek majd. Miután összerámoltam magam és végre emberien is néztem ki, meg nem éreztem magam komplett zombinak, aki nem bírja kiverni a fejéből a pasikat, szedtem a lábaim a Boglyas térre. Már elég sokan ott voltak, sőt, bátran mondhatom, hogy majdnem mindenki. A hajamba túrva beálltam a sorba és a tekintetemet először a bizottságra függesztettem kissé csüggedten, majd a professzor szavaira koncentráltam. Kicsit emésztgetnem kellett még ezt a hoppanálás dolgot, mert még most sem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, de azt hiszem, hogy némileg pozitívabban - vagy legalább semlegesen - álltam hozzá, nem pedig úgy, hogy jajj ne, megint itt vagyok és tutira elszúrom. A szökőkút jobb oldalát ki is pécéztem magamnak, miután mondta, hogy oda kell majd érkezni, már memorizálni is kezdtem, míg a többiek nekiláttak a vizsgájuknak. Mikor az előttem lévő ember került sorra, már éreztem, hogy kis csomóba rántja össze magát a gyomrom, de aztán egy kis mosolyt és némi önbizalmat erőltettem magamra. Mikor én következtem a soron, a bizottságra pillantottam, majd tettem pár lépést arra, hogy biztosan tudjam, hogy hogyan is néz ki a hely, meg merre, miként. Visszacsatangoltam a helyemre, majd mély sóhajjal zártam ki szépen, fokozatosan a külvilágot. Először csak a hangokat, majd a környezetet, végül pedig az embereket is, csak én maradtam, meg a kijelölt pont. Elismételtem magamban párszor a három C-t, azt hiszem még talán motyogtam is magam elé, hogy: "Céltudatosság, célmeghatározás, célirányosság!", de ebben már nem voltam annyira biztos. Lehunytam a szememet, majd elképzeltem, ahogy feltűnök azon a helyen, szinte már éreztem az ottani talajt a lábam alatt és hallottam a vízcsobogást, de nem akartam korán örülni. Mikor már egészen biztos voltam a dolgomban, határozottan megfordultam a sarkamon, pont úgy, hogy ne vigyem túlzásba, de ne is vesszen el a lendületem és szépen beleejtettem magamat az ürességbe, remélve, hogy a kút jobb oldalán, a kijelölt helyen találom magam. Egyben.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. március 10. 01:21 Ugrás a poszthoz

Kilián-drága  Kiss

Persze a drága kifejezetten kiakadt a megszólalásomon, miszerint szép szeme van, de hát van ilyen, az emberek változnak, mint én is. Csak vállat vontam, majd elpiszkáltam egy tincset a szememből és a homlokom ráncoltam. Ez fura...
- Igen, totál igazad van, asszem velem ma valami nagyon nem oké... - közöltem, aztán inkább, hogy eltereljem a gondolataimat másfelé, úgy döntöttem, úszok pár kört. Hát, a gondolatelterelés csak részben sikerült, de legalább a napi testmozgással megvoltam, nem mondhatom, hogy most felszedtem hat kilót, mert mondjuk pocsék kedvemben fagyit kezdtem zabálni. Még... Volt egy olyan megérzésem, hogy ami késik, nem múlik, az a doboz vanília fagylalt még elő fog kerülni, nem ok nélkül ácsorog ott a hidegben. Végül feladtam az úszás gondolatát, visszaúsztam az iménti csücsülő-helyemhez és elkezdtem rajzolgatni a vízcseppekbe, ami megint nem volt túl természetes tőlem, ez komolyan még nekem is feltűnt! Lehet, hogy a nagy dühöngésben a fejemre esett valami és ezt most hallucinálom? Igazából csak akkor pillantottam fel az elrévedt alkotásomból, mikor megkérdezte, hogy Tony-e az oka annak, hogy ennyire fura vagyok. Igazából elgondolkozásra késztetett, miközben kimásztam a vízből és elvettem tőle a törölközőt.
- Hogy őszinte legyek, nem tudom... Amúgy meg kac-kac jó vicc... Nehéz ám kibírni velem, Kilián - mondtam, miközben kifacsartam a hajamból valamennyi vizet, de az ajánlatára felkaptam a fejemet. A szívem ismét hevesen dobogni kezdett, mire majdnem mellbe vágtam saját magamat, de inkább csak igyekeztem a tényt ignorálni, kizárni a tudatomból azt a tényt, hogy egy tök jó haveromat helyesnek találom. Végül mosolyt erőltettem az arcomra, ami 99%-ban valódinak tűnt, majd bólintottam.
- Asszem egy pia jó lenne... forrócsoki? Hülye vagy? Nem akarok tehén lenni - vágtam vállba finoman, de ez csak afféle Grace-es megmozdulás volt. Miért tiltakozik ellene az egyik felem? Fogd be, hülye lány... A derekam köré csavartam a törölközőt, majd kis vigyorral indultam az öltöző felé. Persze visszanéztem rá kétkedőn, mikor közölte, hogy szarjam le Tonyt.
- Hát... ha te mondod, lehet jót tenne... Ebből a szempontból hasonlítasz az kisöcsémre, szerintem jól kijönnétek - nevettem fel, majd bevonultam az öltözőbe és seperc alatt vissza is vedlettem, majd a hajam megszárítottam egy pálcasuhintással és kivonultam a portához, immár a fürdős-cuccom szorongatva.  
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. március 11. 00:17 Ugrás a poszthoz

Kilián

A fürdőzéskor már tudtam, hogy gikszer van, így nem tiltakoztam, mikor a srác felajánlotta, hogy igyunk valamit, hanem rögvest kimásztam a vízből és már készülődtem is, hogy minél előbb indulhassunk a csárdába. Felkapkodtam a ruháim, meg megszárítottam a hajam és kifelé menet, fél kézzel a táskámat szorongatva kötöttem össze a hajamat.
- Ne haragudj, tényleg elmebeteg vagyok ma, de hát... I had a trouble with the Green-eyed monster - mondtam a végét angolul, mert már tényleg ennyire a tűrőképességem határán voltam. Annyira, hogy angolul hadováljak, akkor is mikor nincs hozzá sem indíttatásom, sem pedig kedvem. Az ajkamba haraptam, majd rásandítottam kis vigyorral.
- Majd bemutatlak az öcsémnek... neee egy taknyos kölyköt képzelj el, csak három perccel fiatalabb nálam, de többnyire lenyanyáz... olyan, mint én csak... tízszer rosszabb - nevettem fel, biccentve a recepciósnak, aki még mindig megdermedve nézett Kiliánra. Rosszallóan megráztam a fejemet, majd többnyire inkább csendben, zsebre vágott kézzel vonultam a fiú mellett egészen addig, míg be nem léptünk a csárdában, azaz szabályszerűen be nem rontottam az ajtón az említett vendéglátói egységbe. Nem igazán szoktam ide járni, leginkább csak akkor, ha már tényleg nagy baj van a magánéletemmel, szóval nem voltam itt egy gyakran látott vendég, kisöcsémmel ellentétben. A pulthoz lépve a hajamba túrtam és a pultosra néztem, aki azt hiszem, hogy látta a csüggedtséget az arcomon, mert rögtön az szeszes-italok felé fordult. Kis bólintással elmosolyodtam.
- Egy óceánkoktél és négy Lángnyelv-whisky lesz... - közöltem, mire kissé kétkedve nézett rám, majd Kiliánra, szóval önelégült mosollyal döntöttem el, hogy még jobban sokkolom az illetőt, ergo Kilihez fordultam. - És te mit kérsz?
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. március 30. 16:46 Ugrás a poszthoz

Kilián

A mai fürdőzés, bár nem tartott sokáig, azért nagyon is a kedvemre volt. Igazából fura dolgokra jöttem rá közben, olyasmikre pl, hogy az úszás ellazít, vagy hogy Kilián helyes. Ki érti ezt? Biztosan nem én. De attól még bizony így van és kész. Persze utólag leesett, hogy nem biztos, hogy értette, amit angolul mondtam, de egyszerűen csak kicsúszott, egy szó, mint száz, ami történt, megtörtént. Ennek ellenére nem tartott elmebetegnek, ez pedig jó hír volt a részemről.
- Ja, asszem igazad van, szerintem hagyom Tonyt a fenébe, hogy ha akar valamit, majd szépen jön és bocsánatot kér. Ennyi - közöltem, majd mindezek után én is inkább kussoltam a dologról, hiszen nem akartam egész nap csak az idegesítő szőke hercegről dumálni. Komolyan nagyon elegem lett belőle most egy jó időre.
Beszéltem neki egy kicsit az öcsémről, mivel szerintem nagyon is jól kijöttek volna, de igazából nem nagyon figyelt rám, egy szó, mint száz, a hajamat kezdtem inkább piszkálni. Közölte, hogy nem egy barátkozós típus, mire felnevettem.
- Az igazat megvallva ő sem az, talán ezért bírnátok egymás. Deee hanyagolom a témát, majd ha lesz kedvetek, összehozlak titeket. Nem, nem úgy! - vágtam rá végül nevetve, asszem, hogy fülig pirultam, mert már megint idiótán fogalmaztam meg magam. A kezembe temettem az arcomat és így nevetgéltem kicsit. Huu, de ciki, jajj, de cikiii...
Az út hátralévő részében inkább csendben vigyorogtam magam elé, a csárdában pedig úgy döntöttem, ha már lúd, legyen kövér. Nem apróztam el, rendeltem magamnak egy rakat piát. Mit is várhattam volna? Kiröhögött, mintha legalábbis udvari bolond lennék.
- Neeem, talán majd csak kibírom... habár lehet, hogy igazad lesz, nem tudom - közöltem, majd egy nagyot kortyoltam a koktélomba, az ujjammal kis köröket rajzolva a pohárra. Egész kellemes volt a hirtelen óceán morajlás, az íze pedig jeges és frissítő volt. Iszonyat önelégült fejet vágtam, majd lehúztam az egyik whiskyt és ismét a koktélomba kortyoltam.
Persze utána mentem, a piáimmal együtt, így legalább egyel kevesebb poharat kellett kivinnem magammal. Ilyenkor egy kicsit hálás voltam az idióta öcsikémnek, még akkor is, ha amúgy nem volt normális.
- Vársz valakit? - kérdeztem hátrapillantva, majd feldobtam a lábamat az asztalra, az óceánt kortyolgatva.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2015. március 30. 16:47
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. január 23. 21:43 Ugrás a poszthoz

Bia

Nem sok időm van újabban kimozdulni, egyrészt azért, mert mindjárt a nyakamon vannak a vizsgák, másrészt azért, mert Tony egy ideje megint nincs meg és én meg otthon vagyok két gyerekkel. Szóval az őrület határán állok néhanap és olyankor hálás vagyok, hogy senki nem lát, mert tényleg rémisztően festhetek. Viszont a mai nap nem ilyen volt, mert mióta anyám egyszer csak beállított, volt aki néha vigyázzon a babákra, míg én kaptam egy kis levegőzési szünetet.
A mai nap is ilyen volt, legalább így el tudtam menni bevásárolni, meg hasonló dolgokat intézni, vettem magamnak egy könyvet és sétáltam kicsit, ami azért hiányzott már, ha őszinte akarok lenni. Szóval éppen sétáltam a Fő utczán, mikor egyszer csak egy csajszi megállt az út közepén és játszani kezdett. Érdeklődve figyeltem, mert ez leginkább olyasmikre emlékeztetett, mint amiket az öcsém szokott leművelni egy időben. Csak ő gitárral. Szóval szépen végighallgattam az első számot.
- Wow... - végül ennyit sikerült kinyögnöm és bedobtam pár sarlót a tokba. - Ezt nevezem. Gyakran szoktál erre járni?
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. január 24. 12:54 Ugrás a poszthoz

Bia

Látszott rajta, hogy még nem az a tipikus előadó, aki koncerttermeket tölt meg és lemezeket publikál, ennek ellenére tényleg nagyon jól játszott. Ezt pedig elfogulatlanul meg tudtam állapítani, mert az öcsém mellett rengeteg pocsék zenészt kellett már végighallgatnom és ő nem volt egy ilyen. Szóval honoráltam is pár sarlóval, még ha ez nem is számít soknak, de legalább megtettem és ettől jobban is éreztem magam, elvégre megérdemelte.
- Hu, hát igen, az necces, az embernek itt munkát találni hosszadalmas... amit talán tudok javasolni, kérdezz rá a Bestiáriumban... Már ha nincs bajod az állatokkal. Nomusánál szokott lenni munka - vontam vállat kis mosollyal, mert talán ez volt az első, ami eszembe jutott. Az a mihaszna is ott dolgozott, bár nem mintha szüksége lett volna rá, de elvileg jobban érezte magát tőle.
- Jaj, nem, ugyan, dehogy! A világért sem akarnálak elrángatni, nyugodtan gyűjts csak a vonódra, bűntudatom lenne. De nagyon kedves tőled. - ráztam meg a fejem, kicsit el is nevetve magam a helyzeten. Egy ideje igen jól helyt álltam már egyedül is.
- Hogy is hívnak? - kérdeztem meg végül.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 28. 22:48 Ugrás a poszthoz

Ren Donovan

A mai napom nem állt másból, mint rohanás. Egy rémálom volt, konkrétan. Futottam jegyzetekért ide, rohantam el vásárolni oda, a gyerekekkel sétáltam, Arwent nyüsztöltem, Palomát fürdettem meg, utána Peggyt és Adriant is, egy szóval a nap végére már azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Ami velem ritkán esett meg, mert hé, kviddicseztem, azért elég jók a reflexeim... De ma este egy kiadós alvás után még beszélgettem pár percet anyáékkal, aztán bezuhantam az ágyamba egy hatalmas, pihentető és hosszú alvásban reménykedve... hát. Nem jött össze, egy órával később már zihálva ültem fel, mint aki rugóra jár.
Egy ideig még feküdtem ott és bámultam a plafonra, de végül csak feladtam, gyorsan felpakoltam a hajamat a fejem tetejére, felkaptam egy fekete pólót, meg farmert hozzá, beleléptem a tornacipőmbe, aztán megállapítva, hogy megint úgy nézek ki, mint egy csontváz, felrántottam a pulcsim és kisettenkedtem a házból. Palomát alig sikerült visszaterelnem a házba. Végül aztán mély levegőket véve indultam, hogy nagyjából kiszellőztessem a fejemet, a Boglyas tér meg ideálisnak tűnt. A környezetemmel különösebben nem törődve dobtam le magam a szökőkút mellett a földre és bámultam a vizébe eltűnődve. Miért nem tudok aludni?
- Fene egye meg... - motyogtam majd inkább a peremnek döntöttem a fejem.  
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Grace Erin Green összes RPG hozzászólása (131 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Fel