Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
Kisherceg Hát, nem hiszem, hogy ez volt álmaim esti programja, hogy itt bóklásszak a környéken, egy zabolátlan, pimasz kis nyominger őz-lovat üldözve. Mikor a nyakamba vállaltam, akkor sokkal lelkesebb voltam. Nem mintha most már nem szeretném, vagy nem egy valóra vált álom lenne, hogy ő az én társam, de néha komoly fejtörést tud okozni! Ez pedig határozottan szomorú. Pláne, most, hogy itt se volt ez a kis dög és nekem meg meg kellett találnom. Aztán ugye felvilágosítottak a tök nem híres tó létezéséről, amit aztán meg is kerestem, abban a reményben hogy ez egy-szarvú-ördög esetleg ott tesped. Szóval zsebre vágott kézzel torpantam meg onnan nem messze, hogy aztán nézzem, amit az arany folt közelebb baktat a tóhoz, majd lehajol, hogy megszaglásszon valamit. Azaz mint ahogy realizálnom kellett utólag, valakit. Te jó ég, nincs egy kicsit hideg ahhoz, hogy fürödjön valaki itt az este folyamán? Én már a látványtól idefagytam és kirázott a hideg, nem hogy még bele is menjek a vízbe... Fúj. Hamar elkékülnék, hogy méltó legyek a házamhoz. Végül a kislány megbökdöste a srác kezét az orrával, én meg halványan elmosolyodva sétáltam egy kicsit közelebb. - Szép jó estét. Nem akarom megzavarni a meghitt hangulatot, csak a hölgy engedély nélkül lépett meg otthonról - nevettem fel kicsit, Arwen meg rám prüszkölt. Kicsit jobban szemügyre vettem a srácot és hát hűha. Oké, nem pont erre számítottam?
|
|
|
|
Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
Kisherceg Ahogyan a kis patás jószág közelebb bandukolt, egyből barátkozni is kezdett a vízben idejét mulató fiúval. Alapjában nem szerette az embereket, pláne nem ha az illető hímnemű, szóval ez a számomra meglepetésként lett elkönyvelve. Nem bírtam megállni, én is tettem pár lépést előrébb, talán ekkor tűnt fel először, hogy a sráccal valami nem stimmel. Arwen persze ezt nem bánta, hagyta, hogy a fiú simogassa a fejét, egészen addig, míg meg nem zavartam a meghitt pillanatot. Amint megszólaltam, a sellő-kinézetű-szöszke azonnal visszacsúszott a vízbe és szinte ki sem látszott onnan. Nem értettem, miért is rémült meg annyira hirtelen, hiszen nem készültem rá, hogy most eladom egy mugli múzeumnak. Bár a leesett államat lehet, hogy még össze kellene szednem valahonnan. Ő is elég zavartnak tűnt, meg dadogott is, de hogy most a hideg vagy a zavar miatt, az sajnos elég nagy talány. - Hát, tényleg nem viselkedett túl jól - néztem megrovóan a patásra, aki erre a földet kezdte kaparni, kifejezve nemtetszését. Persze nem igen vettem tudomást róla, csak megráztam kicsit a fejemet, hogy aztán visszanézzek a fiúra. - Minden rendben van? - hülye kérdés, de sosem találkoztam még hablegényekkel, szóval azt hiszem, nem ismerem az ilyenkor használatos protokollt... Írnom kéne egy könyvet, az angolok értékelnék. - Mármint... zavarok? Mert én nem akartam...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
Kisherceg Az új könyvem első szabálya az lesz, hogy ne igen zavard szerencsétlen habkölköt, mert így is elég a problémája, nincs szüksége még a tolakodásodra is. Ezt én már meg is szegtem, mert ahelyett, hogy csináltam volna egy hátraarcot, itt toporogtam még mindig, hol a fiút, hol Arwent figyelve. A srác kicsit el is vörösödött, mire én az ajkamba harapva fojtottam el egy mosolyt. Ez a helyzet már nehezen lehetne ennél is kínosabb. - Akarod, hogy elmenjek? Nem akarlak még ennél is gázabb szituba keverni, szóval ha gondolod, összeszedem a kishölgyet, megpördülök 180 fokban és már itt sem vagyok - közöltem a magam egyszerű stílusában, mivel nem igen szerettem cifrázni a dolgokat, ha a magyar nyelvről volt szó. Azért meglátszik, hogy nem anyanyelvi szinten beszélem, még így 8 év távlatából sem. Végül közölte, hogy nem zavarom, kicsit kijjebb emelkedve a vízből, én meg igyekeztem nem hatalmas szemekkel bámulni őt... kevés sikerrel. De azért én próbálkoztam, eskü. - Ebben is? - kérdeztem kissé zavartan, de mikor elmosolyodott, halványan ugyan, de követtem a példáját. Ha többet nem is igen tudok tenni, legalább ne legyek olyan, mint valami eszelős, aki most frászt kapott és bepanaszolja az auror ismerősének, hogy egy sellő megijesztette. Az nem az én asztalom. - Ugye nem okozott semmi komolyabb gondot? - böktem az egyszarvú felé, aki még most is duzzogott rám. Pf. Tinik...
|
|
|
|
Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
Van, hogy az ember napjai üresek és egyhangú mederben sodródnak... Az enyém, hát... nézőpont kérdése, hogy ki és mit mondana rá. Személy szerint hiányoltam belőle valamit, ami régen megvolt, most pedig se híre se hamva. Üldözheti az ember az egyszarvúját, meg cseveghet sellőkkel, közvetlenül azután, hogy összekapott az aurorral, aki belé van bolondulva, ha egyszer nem is érdekli az egész! Pf. Semmi ejtőernyőzés, oda a kviddics és én ettől rettenetesen magam alatt voltam. Talán ez volt az egyetlen ok arra, hogy egy ilyen fránya, utálatos napon kitegyem a lábamat a házból. Nem is akárhogy, hanem kivételesen értelmes kinézettel. Mert hogy indulás előtt magamhoz képest... nőnek öltöztem? Rettenetes, de valahogy nem jellemző rám, hogy érdekeljen, hogy nézek ki. De ugye, ha az ember egy öt éves kviddicses szériát zár le, akkor adja már meg a módját. Kissé jobban összehúztam magamon a kabátomat, megszaporázva a lépteimet a csárda felé. Fele sem tréfa az időnek, máskor kétszer is meggondolom a dolgot, mielőtt arra vetemedek, hogy szoknyát vegyek fel. Már-már megkönnyebbülve léptem be az ajtón, hiszen egyből olvadozni kezdett a kicsi, jéggé fagyott kacsóm. Mert ugye én kecses és nőies vagyok, nem egy enyhén ideggyenge ex-terelő. Ezt bárki megmondhatja. A pulthoz vettem az irányt. Valahogy nem hiányzott a boldogságomnak, hogy egyedül ücsörögjek egy asztalnál, mint akit felültettek egy randin és esetleg Mr elmebeteg megint arról faggasson, hogy én kivel és miért iszogattam. Röhej. Mintha lenne bármi beleszólása is az életembe!Halkan felsóhajtva doboltam az ujjaimmal a bárpulton, miközben a soromra vártam, majd meglehetősen határozottan kijelentettem: - Egy dupla lángnyelv lesz. Nem mondhatnám, hogy különösebb meglepetést okoztam ezzel, jártam már itt egy párszor. Mostanra már továbbléptek azon, hogy első ránézésre egy esetlen ropi vagyok, aki ettől a padlón végzi. A zene katasztrofális volt, a társaság pedig fenemód elbizonytalanító, már ha az előttem rendelő urat nem számítjuk. Azért ő meglehetősen jól nézett ki. Sorry not sorry? Talán majd legközelebb kevésbé feltűnően mérem végig.
|
|
|
|
Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
Amint az italomra várakoztam, akaratlanul is kicsit jobban szemügyre vettem a csárda ma esti társaságát. Páran az asztaloknál hőzöngtek, vagy éppen a falnak dőlve sutyorogtak egymás között és a rémes zenére toppogtak a lábukkal. Valamikor ekkor tévedt a tekintetem a szintén pultnál időző pasira. És hát, azt hiszem, hogy mondhatjuk, hogy a látvány kárpótolta az este további hiányosságait. Viszont alighanem lebuktam, ami a részemről nagyon ritkán esett meg. Eleve nem is igen szoktam senkit különösebben megbámulni magamnak. Most viszont face to face voltam a sráccal, aki szintén nem szégyellte el magát egy kis nézelődéstől. Na hoppácska. - Igazán? - szaladt fel a szemöldököm egyből, de halványan elmosolyodtam, a szemkontaktust nem megszakítva. - Hm... Attól tartok, nem téved. Sajnos én viszont túl keveset időzöm a kastélyban ahhoz, hogy tudjam, kihez is van szerencsém... Esetleg megtennéd, hogy elnézed nekem ezt a kis malőrt és felvilágosítasz? Sosem rajongtam azokért a helyzetekért, mikor a másik fél tudta, hogy én ki vagyok, fordítva ez viszont nem volt igaz. Nem azért zavart, mert mondjuk ki tudja mit tud - ugyan már, rólam annyi mindent mondtak már, nem igazán zavartatom magam -, hanem az, hogy én viszont kínosan tájékozatlannak tűntem. Mentségemre legyen mondva, hogy rémesen kevés időt töltöttem a kastélyban a tanórákon kívül. Talán ezen változtatni fogok a mai este után. Immár egyre szélesedő mosollyal - az úr igazán megbecsülheti magát, kevés embert tüntetek ki ilyesmivel - emeltem fel a saját poharam a pultról, majd finoman az övéhez koccintottam. - Inkább a tiédre - jegyeztem meg szórakozottan, majd az italomba kortyoltam. Jóleső borzongás futott végig a gerincemen, aztán ismét az arcát kezdtem tanulmányozni. Mondhatnám, hogy kár volt, hiszen a pillantása egy másodperc alatt zavarba ejtett. Kissé az ajkamba haraptam, miközben nagyjából összeszedtem a megmaradt lélekjelenlétem. - És mégis mit keres egy levitás úriember egy ilyen helyen? - a hangom továbbra is határozottan csengett. Szép munka, Grace.
|
|
|
|
Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
Azt hiszem, nem várt fordulatnak számított, hogy nem ismertem az ő nagyrabecsült személyét. Ez inkább az én hiányosságom volt, semmint az ő színtelensége. Hiszen ha jól sejtem, azért a legtöbben tudták a nevét. Ha rendesen bejárnék, nekem is nehezemre esne, hogy ne tudjam, sőt, már-már sértené az önérzetemet. Így viszont nagyjából rendbe volt. Végül egy átlagosnak nem éppen nevezhető bemutatkozást kaptam. Manapság mégis ki csókol kezet? Na, félreértés ne essék, az ajkamba harapva sikerült csak elfojtanom egy kikívánkozó vigyort. Legutóbb talán Angliában volt hasonlóhoz szerencsém, itt a Bk falai közt az ember már annak örülhetett, ha egyáltalán a kézfogásig eljutott az illetővel. - Úgyszintén. Ígérem, mostantól észben tartom - nevettem fel halkan, majd miután elengedte a kezem, az italom után nyúltam. Hát ezt öblíteni kell. A poharat visszatéve egy pillanatig a pultot tanulmányoztam, de aztán győzött bennem a késztetés, hogy ismét a társaságomra figyeljek. - Nem, tényleg nem. De ismerős voltál, és mivel az iskolában talán még a házamon belül mozgok a legtöbbet, ez érthető magyarázat lenne - közöltem egyszerűen, kissé megvonva a vállamat. Amúgy sem tudtam volna hasonló szokásokkal más házban elképzelni. Ő a csapost kezdte figyelni, hát én is hagytam magam kissé elkalandozni. Pár pillanat erejéig a a pulttól nem messze ücsörgő társaságot figyeltem. Minden ilyen alkalommal rá kellett ébrednem, mennyire nem szeretek társaságban lenni. Most viszont egészen kellemesnek tűnt a dolog. Az imént feltett kérdésemre azonban, miszerint mit keres ő itt, határozottan meglepő válasz érkezett. - Attól tartok, közölnöm kell veled, hogy rettenetes ízlésed van... Vagy túl sok felesleges időd, én minden esetre kitalálnék valamit, ami után érdemesebb keresgélni - közöltem pillanatnyi habozás után, s bár az arcomra nem hagytam kiülni, a hangomban még ott bujkált az a bizonyos elégedett mosoly. Most már semmi kedvem nem volt a kétes alakokat figyelni a helyiségben, Mr Bailey valahogy sokkal inkább lekötött. Viszont a feltételezésére nem válaszoltam azonnal. Elgondolkozva az ujjam köré kezdtem csavargatni egy hajtincsem. - Nos, valóban nem a te stílusod. Én viszont többször jártam már itt, mint gondolnád, szeretném, illetve illene - igazat mondtam, még csak nem is valami döbbentőt. Sokkal egyszerűbb volt ide beugrani és meginni egy vajsört, mint mondjuk felmenni a kastélyba és nyüglődni attól, hogy túl sok az ember körülöttem. - Honnan is hallottál rólam, ha esetleg nem veszed zokon a kérdést?
|
|
|
|
|
|
|
Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
Azt hiszem, hogy akaratomon kívül is sikerült egy kicsit imponálnom a ma esti társaságomnak, mire elégedett mosollyal bámultam a pultot pár pillanatig. Mégsem stírölhettem őt nonstop még a végén félreértett volna - vagyis éppen hogy nem. - Lehetséges. Iza ezekkel rendelkezett, ennyi biztos - nem mondom, hogy zavarba hozott, pedig de. Nem éreztem úgy, hogy ez a feladat pont rám lett szabva, de végül jelentkeztem rá, mert ha én nem, akkor ki? Ugyan már... A kviddics volt az egyetlen, ami az iskolában tartott, és most egyáltalán nem bántam a döntésemet. Ha nem jöttem volna vissza még egy második turnusra, akkor valószínűleg nem futottam volna össze Hunterrel. Határozottan nagy veszteség lett volna, ha úgy vesszük. Közben kiürítettem a poharamat, majd a pultos felé toltam, hogy felőlem viheti, én a részemről végeztem, köszöntem. Talán a kijelentésem kissé merész volt, még szerencse, hogy nem egy hisztisebb példánnyal van dolgom, mert már kaphattam volna a nyakamba azt is, hogy én mekkora bunkó vagyok. És milyen igaza lett volna... Ő ehelyett nevetve elemezte ki, hogy mégis miért is van itt ma este. Alig bírtam elszakítani a pillantásomat az ajkaitól, ami ismételten zavaró tényező volt. Most komolyan nem szabad ránéznem, ha figyelni szeretnék arra, amit mond? Csak hogy a kísértés mégiscsak nagyobb volt, hát ismét a szemébe néztem. No tessék... - Hát rendben, én nem fogok veled azon vitatkozni, hogy mivel töltöd a felesleges idődet... - tartottam fel a kezeim megadóan. Nem sűrűn láttam be a vereségemet, de ez most nekem kedvezett, hát hajlandó voltam meghozni ezt az "áldozatot". Ő eközben kikért még egy kört, mire csak felvontam a szemöldökömet. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet még több alkoholt vinni a szervezetembe, pláne nem egy jó pasi társaságában, de már mindegy volt. - Mondták már, de engem valahogy nagyon nehezen tudnak meggyőzni róla. Rémes vagyok és önfejű, szeretem kinyilvánítani a véleményemet, még akkor is, ha esetleg nem túl kedves - kuncogtam fel, majd hálás mosollyal pillantottam rá a poharat magam elé húzva, futólag érintve Hunter kezét. Egészen véletlenül. Szóval azt akarja tudni, mi a gond velem... húúúha, vékony a jég, amire tévedtél, kedves... Lesütöttem a pillantásom, hogy aztán mély levegőt vegyek. - Inkább mi nem. Szerintem az a tény, hogy alapban lobbanékony vagyok, meglehetősen tapintatlan és még ezek mellé elég pimasz is, alapban nem jó kiindulási alap - nevettem el magam, majd megsimítottam egy könnyed mozdulattal az úriember állát. Mintha ez teljesen normális lenne, egyáltalán nem zavartattam magam. - Azért a helyedben nem csüggednék, bőven akad még boszorka a környéken, akit levehetsz a lábáról. Mi olyan érdekes abban a gramofonban? - ittam a poharamba a mondandóm befejeztével.
|
|
|
|
Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
A válasz valahogyan félbe maradt, nem fényezte tovább Izut. Szerettem az ec-cskmat, mer hát, sokszor ott volt, mikor szükségem volt rá, de részben azért kicsit örültem, hogy nem kell azt hallgatnom, ahogy áradozik róla. Az elég durva gyomorszájon-vágás lenne az egómnak. Talán nem is volt annyira rossz ötlet hozzáérnem... Bár a fene se tudja, még mérlegelnem kellett az egész helyzetet. - Talán zavar? - kérdeztem pimasz vigyorral, miközben az italomba ittam, amit szerencse, hogy nem egy pillanattal később tettem, mert akkor jóformán a pohárba prüszköltem volna. Micsoda nőies vagy Grace... Szóval nagy nehezen komolyságot erőltettem a vonásaimra, majd kissé végigmértem. - Ki tudja? Lehet... Na ezt sem tudtam, hogy most hirtelen honnan jött. Lehetséges, hogy nem is kellett volna kimondanom, de hát utánam az özönvíz. Ha mindig mindent átgondolnék, rettenetesen unnám az életemet. Hunter nem is folytatta a mondandóját, de nem is kellett, azt hiszem, hogy a lényeget így is sikerült levennem belőle, hát halványan elmosolyodtam és csak ezután emeltem a poharat ismét az ajkaimhoz. Az ivás pillanatáig nem jutottam el, hiszen Mr Bailey nevetésben tört ki, nekem pedig muszáj volt ránéznem azzal a bizonyos arckifejezéssel. "Parancsolsz?". Bár a mosoly még mindig az ajkai szegletében múlatta az időt, korántsem tűnt viccnek a kérdés. Így hát hezitáltam pár pillanatig a válaszom előtt. - Nem tudom. De remélem, hogy nem - böktem ki végül, majd idegesen tűrtem hátra a hajamat. Kivételesen nem szándékoztam megbántani, ami tőlem újabban ritka érzésnek számított. Azt hiszem eléggé ki is jöttem a gyakorlatból. Az ajánlatra egyből hatalmas kérdőjelek rajzolódtak volna a fejem fölé a levegőben, ha ez most egy rajzfilm lenne. A való életben nem sűrűn történik ilyesmi, hát leginkább a döbbent arckifejezésemből szűrhette le, hogy nem teljesen erre számítottam. - Nos, ki vagyok én, hogy nemet mondjak egy ilyen ajánlatra? Bár attól tartok, lassan inkább az itala hozza meg a döntéseit, mint Ön, Mr Bailey - jegyeztem meg huncut mosollyal, hogy aztán kissé oldalra biccentett fejjel nedvesítsem meg az ajkam. Nem mintha nekem jogom lenne ezért szólni neki, ha teljesen tiszták lennének a gondolataim, eleve hozzá sem érek. - Most viszont elköszönök. Kellemes további szórakozást - húztam le még a maradék italom, kifizettem az eddig elfogyasztott italmennyiséget, majd még intettem és az ajtó felé billegtettem a formás hátsóm. Ennyi szórakozás mára bőven sok volt. // zártam //
|
|
|
|
Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
*a benne élő Ward határozottan meg van sértve. Pf. Nők* Álmodó viszont jó éjszakát kivan a bknak mert húsz percet aludt az éjszaka és teljesen kivan xD
|
|
|
|
Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
Alastair Magnus - 2016.11.28. 11:45Grace Erin Green - 2016.11.28. 11:42*a benne élő Ward határozottan meg van sértve. Pf. Nők*
Álmodó viszont jó éjszakát kivan a bknak mert húsz percet aludt az éjszaka és teljesen kivan xD Jah, láttam is, hogy baszics, egy dolog, hogy én inszomniás vagyok, de miért van fenn más is rajtam kívül? XD Mármint.. egymás után.. vagy egymással összekeverve? Vagy párhuzamosan? (A teafogyasztásra értem. :Đ) . Inszomniás pacsit ide ^^ csak most még megfejeltem egy rakat nehéz legzessel is xD szóval a hajnali 3-5 időszak helyett fel hétkor aludtam el, 6:50kor meg szólt a mobil xD
|
|
|
|
Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
Jaj jobbulgass :c én próbáltam aludni, mikor nem ment, olvastam. Jaj neeem hála az égnek nem. Beteget jelentettem, mert nem bírtam volna ki ma egy tripla törit xD Igen drága, ezt mondtad már párszor. _. XD * Ward nem reagál, mert most duzzog *
|
|
|
|
|
|
Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
Remélem játszani fogják a zsiráfot itthon is. A legutóbbi filmjét nem adták le :c Btw életképtelenség. Most már muszáj megprobalnom aludni. Jó éjt csevisek
|
|
|
|
Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
Kisherceg Azon a mosolyon egyből látszódott, hogy nem sok jóban sántikál az úrfi. Szóval enyhén rosszat sejtő arckifejezéssel, bizonytalanul, de viszonoztam a mosolyt. Nem tudtam hova tenni az "ebben is" kijelentését, hiába kattogott végig az agyam a mondat összes értelmét. Bamm, meg vagyok lőve... Pár pillanatig a horizonton alábukó utolsó napsugarakat kémlelte, majd ismét hozzám fordult, azzal a bizonyos kérdéssel, hogy megmutassa-e. - Attól tartok, ledöbbennék - közöltem enyhén megilletődve és még éppen tanúja voltam ahogy kihúzta magát a tópart szélére. Határozott elképzelésem volt, hogy nem fogom különösebben megbámulni, de hát Merlin szakállára, ki az, aki nem bámul meg egy habfiút, ha lehetősége adódik rá? Szóval a szemem sarkából mértem csak végig a csuromvizes szőkét, bár azt hiszem, ez sem maradt titok előtte. Egyre csibészesebb vigyor terült el az arcán, ahogy közölte, hogy igazán idehozhatnám a fa odvából a hátizsákját. Minek a hátizsák? Azonban egyre rosszabb sejtésem támadt, ahogy elkezdett visszaszámolni, hát jóformán futólépésben tettem meg az utat a fáig. Végigfuttattam a kezem a fa érdes törzsén, hiszen jóformán sötét volt és ha még a fénnyel vacakolok, egyértelműen nem sikerül a táskát időben prezentálnom. Az odúban tényleg ott lapult a táska, kissé porosan, de ott volt. Egy határozott mozdulattal kihúztam, majd visszasiettem a fiúhoz, hogy aztán mellé passzoljam a táskát. - Gondolom ez lenne az... - köszörültem meg a torkomat, zavartan ácsorogva és továbbra is igyekeztem nem megbámulni. Ő közben Arwennel kötött közelebbi ismeretséget. Furcsa volt, hiszen a kis primadonna alap esetben nem kedvelte a férfiakat. - Örülök, hogy nem mutatta a rosszabbik oldalát. Néha hajlamos rá. Múltkor az egyik szomszédom hajkoronáját igyekezett megritkítani. Rémesen tud viselkedni - a figyelmem jóformán a csak a törpe szökevényre koncentráltam.
|
|
|
|
|