Chris

  Mikor bejelenti, hogy szerinte kiállta a próbát, szinte látja a súlyt, ami lehullik a fiúról, annyira megkönnyebbül. A szöszi majdnem újra elmosolyodna, csakhogy a következő kérdés újra eszébe juttatja a kellemetlen emlékeket, és gondolatokat, amiket nem rég vetett össze. A fogait összeszorítva, egy bólintás mellett jelenti ki választ.
  - That's true...- egy kis akcentus nélkül ejti ki az angol-amerikai kifejezést, ami tökéletesen elárulja, hogy nem egészen magyar. Vagy valami hasonló.
  Tudja, hogy egy újabb sültkrumplival lesz szegényebb, de nem volt soha sóher, így nem sajnálja. Egyedül azt sajnálja, hogy egyre több mindent fedeznék fel róla. Egyértelműen csak a játék azon része tetszik neki, amikor megbünteti a srácot. Már el is döntötte magában, hogy legközelebb biztos nem ússza még ennyivel a piros, hiszen szinte nem is kellett semmit tennie, míg ő megosztja vele szépen lassan az egész belső világát. Nem tudja, hogy a másik azt hiszi-e, hogy nem veszi észre, vagy tudatosan csinálja, de az is biztos, hogy Scarnak is véges a türelme.

Chris

  Scar álla szinte a földet súrolta, amikor meghallotta, hogy a másik leszólja a majonézét.
  - Hogy lehet nem szeretni a majonézt? - fakad ki teljesen. Aztán nagy nehezen leesik neki, hogy igazából így ő jár jobban, hiszen ha a másik nem szereti, akkor kevesebbet is fog venni belőle. - Ha nem tetszik, ne edd még. Több marad nekem - nyújtotta ki a nyelvét a másikra, és kicsit maga felé húzta a tálat.
  A szöszi már várta a következő állítást, és reménykedett benne, hogy megint ő fog nyerni, így kicsit megleckéztetheti az eridonost. De amikor ránézett a fiúra, és meglátta azt az önelégült fejet, amit vágott, komolyan elgondolkodott, hogy mivel lehet a legjobban megszivatni egy ilyen srácot. Az első hó gondolatai az átkok körül forogtak, de aztán rájött, hogy annál valami jobbat kell kitalálnia. Végigvette az összes szivatást, amit csak kiskorától megtanult.
  - Mivel nagyon nincs igazad, ezért én adok feladatot. Ez a feladat olyan, amit most és azonnal nem tudsz végrehajtani, de miután megettük a kajáink, lelépünk innen, és majd akkor meglátod. Csak ne felejtsd el, hogy jössz egyel.

Lala

  A szökeség tegnap kapott egy üzenetet a drága barátnőjétől, aki tájékoztatta arról, hogy szeretné egy napra kiruccanni valahová, és Scar hozza a legszükségesebb dolgait. A lány így is tett. Fogott egy kis táskát, és egy váltásruhán kívül meg néhány kacaton kívül még betette a pálcáját, és már kész is volt. Útravalónak betömött pár zöldalmát még, és már indult is a megbeszélt hely felé.
  Most ott állt, és várt. Meglepő, de most a fehérség késett el, és nem ő. A legutóbbi kalandja után viszont a szöszi nem érezte teljesen biztonságban magát így, hogy már él a kijárási tilalom. Amikor legutóbb elkapta a két auror, az is necces volt, hogy nem csapják ki a suliból. És ha a baj megtörténne, az bizony nagyon gáz lenne a lánykának, hiszen most már se az apját, se az anyját nem akarta látni egy jó darabig. Tulajdonképpen ezért is maradt az iskolában miközben szünet volt.
  Egy árnyat vett észre a távolból, és reménykedett benne, hogy a barátnője lesz az, de amikor az alak közelebb ért, rájött, hogy valami öregember az. A falhoz állt hát a lány, és kapucniját az arcába húzva várta, hogy az ismeretlen elhaladjon előtte. Végig visszatartotta közben a lélegzetét, és csak akkor lélegzett fel, amikor az ősz már távol járt tőle.
  ~ De hol van már Lala? ~ kérdezte magában.

Chris

  Unalommal az arcán hallgatja végig a fiú tudálékos megszólalását, de igazából belül örömmel konstatálta, hogy kicsit kibillentette Christ.
  - Először is, az első reakcióm biztosan állíthatom, hogy az volt, hogy hogy a francba tudsz ennyit beszélni, és hogy mennyire idegesítő vagy. Másodszor pedig tökéletes értettem a játékszabályokat. - szegte fel az állát, bár igazából nagyon is élvezte hogy egymást heccelik.
  Mikor végre kitalálja a tervét, közli a másikkal az elképzelését. Persze ebbe is rögtön belekötni a másik. - Akkor most kimondom még egy szabályt. Hogy nem hozunk több szabályt. Nem ér, hogy akárhányszor nem tetszik valami, mindig új szabályt hozol, hogy végül az legyen amit akarsz. - érvelt a lány, szerinte nagyon is logikusan.
  - De most az utoljára elnézem, és új feladatot találok ki....- morfondírozik el. Újra felsorakoztatja a gondolataiban a lehetőségeket, de valahogy mindig beúszik a képbe egy bohóc. Ezen ihletődve mondja a lány a következőket.
  - Kérj a manóktól egy jó habos pitét, és hagyd, hogy az arcodba nyomjam. - vigyorog el, mint az öt évesek.

Aaron

  Scar nemrég még a kastélyban pihengetett a szobájában, és arra készült, hogy egy napra felutaznak Lala házába. Erre kiderült, hogy a lány szinte elrabolta őt, és Angliába akarnak menni. Nem mintha Scar annyira neheztelne rá, de most meg magára hagyta azzal, hogy "Várj, még el kell intéznem valamit". Szóval a szőke meglepetéséből felocsúdva csak bebotorkált egy olyan helyre, ami még nyitva is volt ilyen késői időn.
  Szerencséjére megtalálta azt a helyet, ahol nem volt se tömeg, sem akkora hangzavar, se borzalmas zene, ami bántotta volna a fülét. Ezért csak leült a bárpult egyik székére. A táskáját feldobta maga mellé a pultra, és elhelyezkedett.
  - Egy sört! - intett a csaposnak, aki ide-oda mászkált, hogy mindenkit kiszolgáljon, de azért az érkezőket is szemmel tartotta.
  Miközben várt az italára, tüzetesebben is megszemlélte a helyet.Elég sokan voltak, különböző asztaloknál vagy kanapékon foglaltak helyet. Volt egy biliárdasztal is beállítva, ahol néhány helyes srác játszott, körülöttök meg a szurkoló lányok. Scar szinte már lenézte őket azért, ahogy néha sikongatnak. Azért az, hogy az egyikük belökött egy golyót nem akkora szám...
  Valaki letelepedett mellé, ráadásul oda, ahol a táskája nem választotta el őket. Közben megkapta az italát, és először húzott rajta egyet, hogy igazán megérezze a ízét, aztán már csak kisebbeket kortyolta. Érezte a srác tekintetét magán, ahogy ránéz, és nem tudott mit tenni, odafordult a fejével, hogy legalább tudja kivel áll szemben. A srác egészen helyes volt. Sőt...Persze ezt Scar akkor sem kötné az orrára, ha megkínozná.

Lala

  A várakozás után - miután majdnem szívrohamot kapott egy öreg bácsi miatt -, barátnője megérkezik, és rögtön a vágányhoz vágtat, csakhogy Scar úgy gondolta, hogy az nem a megfelelő.
  - Nem ott indul... - kezdte volna, de a másik belevágott a szavába. Először nem fogta fel, hogy milyen Egri kirándulásról beszél a másik, de aztán rájött, hogy nem egy iskolai programot hagynak ki az utazás miatt, hanem magát az utazást. Vagy legalábbis nem oda mennek, ahová kéne.
  - Mi? Nem Egerbe megyünk? - kérdezte tágra nyílt szemekkel, aztán összehúzta a szemeit, és mintha csak a másnapi ebédet kérdezné olyan hangsúllyal folytatta a kérdezősködést. - Akkor meg hova?
  A lány agyában rengeteg hely átfutott, hogy hová akar menni a másik, és nagyon reménykedett benne, hogy nem olyan helyre mennek, ahol már volt. Az olyan unalmas lenne. Amerikába semmiféleképpen nem akart menni, mert a végén még meg kellett volna látogatnia hárpiát, és azt nem akarta. Bár, ha nem látogatja meg, és kiderült, hogy ott voltak, akkor az anyja tüzet fog okádni hogy nem látogatta meg. Lehet mégis oda kellene menniük. Scar ajkai önkéntelenül is mosolyra húzódtak erre a gondolatra.
  A vonat dudával jelezte, hogy mindjárt beérkezik. Scar kicsit távolabb állt a peron másik felére, hogy még csak a jármű felcsapó gőze se nagyon csapja meg.
  - Hát, ha már itt vagyunk, akkor menjünk - húzta féloldalas mosolyra a száját a lány, mert azért azt ki kell majd használnia, hogy Lala nem mondta el az igazságot, és olyankor dörgölheti majd az orra alá, amikor csak szeretné.
  A szőkeség fellépett a nagy robusztus vonat lépcsőjének legalsó fokára, ami kissé megnyikordult alatta. - Pedig nem is vagyok súlyos... - dörmögte a lány, de továbbment.

Chris

  - Nem csak ezért. Rellonos vagyok. A szívatási vágy a véremben van - kacsintott a srácra, de közben mosolygott, mert tudta, hogy ez nem teljesen igaz. Lehet, hogy lázadó típus, és minden buliban benne van, de más szívatásában béna volt, és ez azon is látszik, amiket most kitalál. Nincs elég fantáziája hozzá, ennyi. Amerika kiölte belőle.
  Chris ünnepélyesen megfogadja, hogy nem hoz új szabályt, és nem tudja, de ezzel igazat adott Scarnak abban, hogy tényleg állandóan új szabályokat vezet be. Aztán hozzák a sütit, ami tényleg jó habos lett, és a fiú átnyújtja Scarnak. Már éppen az arcába nyomná az egészet, amikor a fiú egy pillanatot kér, megigazítja a séróját, és jelez, hogy mehet.
  - Az úgy nem lenne buli, ha a hajad nem lenne olyan... - túrt bele Scar, és teljesen összekuszálta, és mielőtt Chris bármit tudott volna mondani, az arcába nyomta a pitét. Kicsit végighúzta rajta, aztán leszedte. Nevetve figyelte a remekművét.
  - Régen alkottam már ilyen szépet. - röhögte ki a másikat. - És nem ér most mással leszedni, csak a kezeddel. Az nem lenne mókás, ha most fognál egy kezdőt, és tisztára sikálnád magad. - bólogatott a lány, hogy ezzel is hangsúlyozza mennyire igaza van.
  - Most te jössz, kérdezz. - adja az instrukciót.

Chris

  - Nem, és nem is szeretném. Így is elég sok mindent visszatartok - kacsintott a srácra, aztán a fogadalom után újabb feladatot adott. A lány pedig szíves örömest arcon törli Christ a pitével, sőt, még jót is röhög rajta, amikor látja, hogy pont valamiért szólni akart, és a fél süti a szájában landolt.
  - Finom? - kérdezte - Kérsz még? - pillantott rá angyalian. Imádta szívatni ezt a srácot. Pontosan azért, mert nem volt rellonons. Persze a penészesekkel is jó hadakozni, de azok még akkor sem ismerik el ha másnak van igaza, ha bebizonyítja neki az ember. Soha nem lehet velük sikerélményed.
  - De a szabálytilalom, az csak téged érintett, ugyanis ez nekem a második szabályom volt összesen. Már ha ezt szabálynak lehet mondani. Ez inkább tartozik hozzá a feladathoz... - gondolkodott el a lány, mert bizony ő is rellonos volt, és a tények rá is igazak. Nem szokta elismerni, ha nincs igaza.
  A következő állításnál szinte el sem hitte a lány amit hall. Hogy a franca tud ennyit róla ez a piros? Ő meg még a nevét sem tudta amikor összefutottak. - Te ezt honnan tudod? - kérdezte a lány, és az álla szinte a földet súrolta. - Te egy szatír vagy? - nézett rá szúrós szemmel Scar. Amolyan "gyanús vagy te nekem" fejjel. Tisztán emlékezett rá, amikor hetekig rajta volt a kezén a jel, és minden szerencsétlenség megtörtént vele, amit csak kitudott találni a karma. Egyszer még a ruháját is felgyújtotta a rellonos buliban, ami a szigeten volt. Kellemetlen volt...

Chris

  - Nem, köszi... - nevetett tovább a lány, és eltolta a fiú kezét, ami tiszta hab volt. Aztán heves vitába kezdtek a szabályok értelmezésén.
  - Az hol szolgálja az én érdekemet, hogy a feladatot azonnal kell végrehajtani? Ez konkrétan az ötletem ellen volt! - érvelt a lány. Soha nem engedné meg, hogy a fiú megverje szócsatában. Ez az egyik specialitása, ha már a kreativitása most nincs a toppon. - És örülj, hogy azt engedtem, hogy a kezeddel letöröld a pitét. - szegezte Chrisnek a mutatóujját, mintha ezért most hálával tartozna.
  Megdöbbentette amikor a fiú közölte a tényeket arról, hogy milyen kapcsolat fűzi a rúnákhoz.
  - Te, Zseni? Jó, hogy nem azt mondod kapásból, hogy gondolatolvasó vagy! - reagálta le a lány, és amikor a srác a sült krumplija felé nyúlt volna, gyorsan elkapta előle, és a háta mögé rejtette.
  - Nem kapsz! Ezt a tényt tudtad, így számodra nem volt tétje. Ez nem ért. - jelentette ki a lány, hiszen tudta, hogy neki van igaza. Ha nem olyan tényt mond a srác, amit alapból nem tudott, akkor talán kap a sültkrumpliból. De ezt biztosan tudta. Szinte látta a szeme csillogásából.
  - De, ha a kérdező személyét megcseréljük, akkor az úgy jó, ha a téteket is felcseréljük. - vágta rá a lány kapásból. - Kérj a manóktól valami olyan kaját a szendvicsed helyett, amiből tudok venni. Ráadásul nem az én kajámat fogod enni. - az utolsó mondatot már csak halkan teszi hozzá.

Chris

  - Hát, mivel meghoztad azt a bizonyos szabályt, ezért nem végeztettem el veled. Ez pedig ahhoz vezet, hogy soha nem fogod megtudni - vonta meg a vállát Scar. Egyszerűen imádta húzni a srác agyát. Először azt hitte amikor megjelent, hogy előbb-utóbb el fogja küldeni melegebb tájakra, de ehelyett megkedvelte. Igaz, hogy ezt nem fogja soha elmondani neki, de az részlet kérdése.
  - Tudom mi a zseni szó okostojás, de te nem vagy levitás. Márpedig a zsenik oda járnak - oktatta ki a lány, és még bólogatott is hozzá, csak a hatás kedvéért. Erős volt a gyanúja, hogy Chris ezt nem fogja szó nélkül hagyni, de nem törődött vele. Az is biztos, hogy a fiú is reakciót várt Scartól. És az is az volt, hogy meglepődött amikor nem kapott enni.
  - Halottad hírét, itt a lényeg. Nem kapsz. Az én kajám, én dirigálok - jelentette ki a lány még mindig a háta mögött tartva a sültkrumplit. Arcáról elszántság tükröződött, mintha az életét is feláldozná a kajájáért. Kissé groteszk volt az egész helyzet a maga módján.
  - Pontosan így értettem. De ne ismételd meg azokat, amiket én adtam feladatba. Az úgy nem ér. - jelentette ki Scar, és tökéletesen képben volt vele, hogy most éppen felállít egy újabb szabályt, de csak mosolygott a szemben ülő srácra. Meghallva annak monológját, megemeli a szemöldökét. Hirtelen nem tudja hová tenni a fiú kirohanását.
  - Csak nehogy pofára ess. - tanácsolja inkább - mellesleg dolgozz még egy kicsit a gonosz röhögéseden. Olyan, mint mikor egy béka lenyel egy legyet és fuldokol. - vágott hozzá egy grimaszt.
  - Na jó, kezdhetjük? - kérdezte a lány, és olyan fejjel nézett rá, mintha azzal kitudná venni a gondolatait. - Szóval...vannak testvéreid, de egyik sem lány. - jelentette ki az első tényt, ami eszébe jutott. Ezt persze az ember személyiségéből ki lehet olvasni, ha ügyes az ember, és reménykedett benne a szöszi, hogy tényleg igaza is van.

Chris

  A lány először félreértette a "fel fogod kelteni az érdeklődésem" mondatot, de aztán rájött, hogy a fiú csak az ötletét akarta kihúzni belőle.
  - Nem mondom meg, még akkor sem, ha halálra kínzol. - jelentette ki, bár lehet, hogy ez az egész ötlet kicsit túl rellonos volt. Ez a morbid felfogás legalábbis biztosan az.
  - Ahhoz nem, hogy okos legyél, de hogy zseni, ahhoz kell. - oktatta ki a lány, mert természetes, hogy ebben is neki kellett hogy igaza legyen. Nem hagyhatta az egészet szó nélkül. Szinte minden helyzetből ki tudja magyarázni magát.
  Scarlett már kezdte azt hinni, hogy semmivel sem tudja kihozni a fiút a nyugalmi helyzetéből, amikor is közölte vele, hogy nem kap sültkrumplit. És akkor bizony Chris csak hebegett-habogott, nem tudta, hogy hogyan reagálja le a dolgot. A szöszi pedig ezt nyereményként konstatálta. - Nem kapsz, és nem is pontokra megyünk - csóválta a fejét. Biztos volt benne, hogyha a srác a kaja után kapna, akkor felugrana a helyéről, és akár még a konyhában körbe-körbe is kergetődznének, csak hogy megvédje. És mert tudta, hogy azzal, ha csak szimplán felemelné, azzal nem menne sokra, mert a fiú sokkal magasabb tőle.
  - Még hogy irigykedek rád. Chhh... - hitetlenkedett flegmán a lány.
  Scar örömmel vett a felé nyújtott ételből, pedig neki is volt még egy kevés. - Esküszöm, hogy ennek jobb íze van. Van benne valami zamat, ami a győzelemre emlékeztet. - cukkolta a fiút, miközben lassan elrágcsálta a szalmakrumplit.
  - A következő állításom, hogy nem volt még barátnőd. - simított végig a nyelvével a felső fogsorán, miközben mosolygott.

Chris

  Veszekedett egy kört a fiúval a zseni és az okos kérdéskörben, de a végén a lány csak egy szemforgatással hagyta a végén az egészet. Persze félt tőle, hogy a fiú ezért elbízza magát, de már kedve sem volt hozzá, hogy vitába szálljon újra. Inkább hagyta Christ abban a hitben, hogy igaza van. Túl macerás lett volna egy újabb vita.
  Aztán végre kibillentette a srácot a nyugalmi helyzetéből azzal, hogy nem kapott sültkrumplit. Ezt bizony súlyos veszteségként értékelte, ezért harca szállt a győzelemért. Csakhogy a lány számított rá, és amint a srác felé nyúlt, ő felugrott a helyéről és a magasba tartva az ételt arrébb lépett. Nem engedte, hogy Chris csak úgy lopjon az ő kajájából. Inkább lemozogja amit addig evett.
  Aztán fordítottak a helyzeten, és már Scar lett a kérdező. És az első rögtön stimmelt is, amit a lány gúnyos mosollyal konstatálta.
  - Ebben ne legyél olyan biztos...- mosolygott féloldalas a fiúra. És jött a következő kérdés.
  - Nem, ezt csak szimplán tippeltem. Kíváncsi voltam a válaszra. - vont vállat, és vett a szalmakrumpliból, mintha csak a sajátja volna. - Egyébként ez komoly? Tényleg ilyen szánalmas vagy? - cukkolta tovább, persze csak bohókásan.
  - Jól van, a következő legyen az, hogy...nem jársz sokszor a konyhába, ezért most örülsz, hogy ősszefutottál itt valakivel. - állította a szöszi.

Chris

  A fiú csikizni akarta a lányt, de az felpattant a helyéről, és magasba emelte az ételt. Persze Chris rögtön utánozta, és olyan közel ment Scarhoz, hogy a lány érezte bőrének az illatát is. A szöszi próbálta ezt a tényt kizárni a fejéből, és józanul gondolkodni. Hátrálni nem tud, mert abban megakadályozza a szék. Ha oldalra szökellne, a keze biztos, hogy lejjebb csúszna, és a srác megkaparintaná az ételt. Scar ezért csak lábujjhegyre tornázta magát, és mint régen a testnevelés órákon, minél magasabbra nyúlsz, annál jobb. De persze sikertelen volt a próbálkozása, mivel Christopher magasabb volt nálam, és elég volt neki épp még, kicsit nyújtóznia, és már el is érte a kaját, ezzel győzelmet aratva. A lány mérges képet vágott, de persze egy szem düh sem volt benne.
  A kis affér után fordítottak a játék menetén, és a lány mondta az állításokat. Rögtön kettő igaz is volt, és ezt a szöszi nem volt rest kihasználni. A fiú megjegyzésére, amikor próbált szépíteni a dolgokon, csak összevonta a szemöldökét, és próbálta megállapítani, hogy igaz-e amit mondott. De ehhez egy igazság vizsgáló sem lett volna elég.
  - Komoly kapcsolat? Nem, azt nem mondanám, hogy volt. Valahogy nem vagyok az a ragaszkodó típus. Viszont kalandjai, azok bizony voltak. - futott át egy kaján vigyor az arcán.
  A következő állítás újra helyesnek bizonyult, mire a lány újabb mosolyt küldött a fiú felé.
  - Akkor...te aranyvérű vagy. - mondta a ki a lány, és áthatóan nézett a fiúra.

Chris

  A fiú ellopta végül az az egy szem sültkrumplit, Scar pedig ezt úgy fogadta mint egy vereséget. Mert végül is az is volt. Csakhogy ez kicsit sem volt ínyére. De amikor a srác visszatette az ételt a tányérra, mondván, hogy ő csak szimplán rendes, a lánynak felforrt az agyvize. Neki ugyan nem kell senkinek a szánalma.
  - Most már összefogdostad, akkor vedd is el. - jelentette ki, és arcára ráerőszakolta a szokásos maszkot, ami nem mutatott semmi érzelmet. Már kiskora óta ezt alkalmazta, mert azt tanulta az élettől, hogy az érzelmeit csak kihasználják ellene. Ez pedig mindig eszébe jutott amikor valami intenzívebb érzelmet érzett, és rögtön magába roskadt. Olyan, mint egy csiga, aminek ha megkocogtatod a házát, akkor rögtön visszabújik, és onnan csak lassan jön elő újra.
  - Azt sajnos nem, és sajnos még nem, de tervben van - mosolyodott el halványan. Amikor kicsi volt többször elképzelte, hogy különböző kalandokat él át, de aztán a világ arcul csapta, és azután csak volt. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy boszorkány. Ez több ajtót is kinyitott előtte.
  - A két gondolatot te hogy kötötted össze? - nézett rá értetlenkedve a lány, és összehúzott szemöldökkel vizslatta a fiút, mintha az valami űrből jött dolog lenne.
  - Igazából végig csak tippeltem, és egyik kérdés sem volt olyan nagyon mély. - ismerte el miközben egy újabb adag ételt majszolt el. Már csak pár darab sültkrumpli maradt a táljában, és majd' egy rakat még Chrissében.
  - Én nem tudom megenni mind a kettőt, segíts be - tuszkolta vissza a papíredényt a fiú felé.
  - Én, mintatanuló? - nézett rá mosolyogva a lány, de aztán a fiú folytatta, és a következtetéseit gonosz félmosollyal díjazta. - Azt szeretnéd, hogy megrontson egy rellonos? - kérdezte direkt félreérthetően. Persze nem úgy értette, de szerette volna látni, hogy a fiú zavarba jön.
  - És milyen ötleted támadt? Van valami, amit egész életedben ki akartál próbálni, de nem tudtál? - kérdezte.

Aaron

  A mellette lévő srác zsebéből kihullott egy karperec, és egyenesen a szöszi alá gurult. Scar szinte hallotta a koppanást, amint az arany helyet foglalt alatta, bár ez lehetetlennek tűnt a hangzavarban. A fiú abban a minutumban leugrott a székéről, és Scar széke alá hajolt. A lány egy kicsit arrébb húzódott, hogy a másiknak több fény jusson és korábban megtalálja a keresett tárgyat. Szemével végig követte a fiú összes mozdulatát, lehulló haját egyik kezével húzta vissza.
  Amikor felállt az ismeretlen, még egy ideig nézegette a karkötőt. Ebből Scarnak két sejtése támadt. Vagy éppen most szakított a srác valakivel, és éppen lepergett a szeme előtt a történetük, vagy jó pár egy éjszakás kaland után túl van, és azon gondolkodik vajon kié lehet az ékszer.
  - Ugyan, nem történt semmi - mosolygott halványan rá a lány. Szerinte ezzel be is fejeződött volna a beszélgetés, ha a barna nem állt volna még mindig vészesen közel hozzá a két szék közti résben. Scar rászegezte kék szemeit az idegenre, és azon gondolkodott, hogy vajon mit akarhat tőle. Ujjai még mindig a hideg üveget ölelték, de egyszerűen nem bírta mozgásra bírni őket. Magán is meglepődött, amikor végül teljes testtel a fiú felé fordult és bemutatkozott.
  - Scar vagyok - nem szándékozott visszakérdezni, hogy a másiknak mi a neve. Ha akarja megmondja, ha nem, hát nem. Nem erőszakolhatta ki, és nagyon utálta amikor fordított esetben ezt teszik vele.

Chris - zárás

  - Jó, akkor hagyjuk itt a sültkrumplit. A manók biztos nem bánják. - vont vállat a lány, és körülnézett a teremben. Egyik kicsi lény sem foglalkozott velük, szóval ha lelépnek, akkor sem lesz akkora gáz belőle. Talán észre sem veszik.
  A fiú szerencsétlen válaszán hangosan felnevetett. Annyira örült, hogy tőrbe tudta csalni a fiút, és nem vette észre a buktatót a kérdésében. Beharapta alsó ajkát, és kihívóan nézett a fiúra, és ezt bizony már nem lehetett máshogy érteni, csak egy felhívásnak.
  Megkérdezte Christ, hogy milyen ötletei vannak, aztán ő pedig visszakérdezett. A lány még mindig ugyanolyan vigyorral a száján ejtette ki a szavakat.
  - Még nem tudom, de biztos kitalálunk valamit arra, hogy elüssük az időt. - azzal a lendülettel megragadta a srác kezét, és húzott rajta egyet, hogy a fiú biztos rá figyeljen, és elindult a kivezető ajtó felé. Megfordult, és a fiúra nézett. Hátrált, közben pedig az ujjával mutatta, hogy csak kövesse. Aztán már ott sem volt.

Kolos és csaksimánCole

  Lent vacsoráztak Kolossal a nagyterem ódon falai között. A lány tányérján ott virított egy szép, aranybarnára sült rántotthús. A fiú úgy méregette azt, mintha valami űrből érkezett dolog lenne, és még hozzáérni sem akar, hátha megfertőzi valamivel.
  - Hidd már el nekem, hogy ez nem mérgező. Sőt nagyon is finom - jelentette ki a lány jelentőségteljes pillantást vetve a barnára. Aztán levágott egy darabot a húsból, és a villájára tűzve mutatta fel Kolosnak.
  - Ennyit. Csak ennyit egyél meg! Ígérem nem fogsz belehalni! - próbálta győzködni a zöldet. Egyszerűen hihetelennek találta a tényt, hogy a fiú egy olyan családban élt eddig, ahol nem ettek húst, sőt még a gondolatát csírájában pusztították el. Ezek szerint még hamburgert sem kóstóltak, ami Scarnak - mint egy igazi amerikainak - hihetetlennek tűnt.
  Ezért vetemedett arra a tettre, amire most készült. A húscafatot még mindig a villáját tartva kezdett el a barna szája felé nyúlni. Meg fogja etetni, még akkor is, ha az életébe kerül. Meg kell kóstolnia. A szöszi nem is emlékezett rá, hogy mikor evett először húst, olyannyira hétköznapinak tartotta a dolgot.
  Már csak pár centi választotta el a srác száját és a villán lévő ételt.

Michael

  A szöszi felfelé baktatott a Bagolyház felé. Azt sem tudta, hogy pontosan miért is teszi, amit tesz. Utálta magát azért, mert még mindig abban reménykedett, hogy az apja mutat majd valamiféle érdeklődést felé. Neki csak pár szó is elég lett volna, és máris újra hitt volna neki.
  És pont ebből az okból volt itt. Azt akarta, hogy az apja tudjon róla, hogy mit érez. Előző nap írt egy levelet, amibe mindent megírt. Azt is, amit legszívesebben nem tett volna, sőt még olyat is amiért az apja dühös lehetne. Mert neki már az is jó lett volna, ha haragudnak rá. Minden jobb mint az az állapot, amiben most van.
  A sárga papírt a kezében szorongatta mikor benyitott a baglyokkal teli kis térbe. Még jó párszor meggondolta, hogy vajon tényleg megtegye-e, vagy inkább ne. Kiválasztott magának egy szürke, semleges színű madarat, de valahogy nem volt lélekereje hozzá, hogy elinduljon.
  - Gyerünk Scar, nem olyan nehéz - dünnyögte maga elé összeszorított fogakkal. Ezzel próbálta spannolni magát, de nem ment sokra. Érezte, ahogy a kétségbeeséstől elgyengül a teste. Karjával combjára csapott, és ez egyet jelentett. Feladta.
  - Nem megy... - ingatta a fejét, és megfordult, hogy visszamenjen a szobájába, és valószínűleg az asztalára dobja a levelet. De az is lehet, hogy egyenesen elégeti.
  Ahogy a kilincsért nyúlt, hirtelen az ajtó saját életre kelt, és egyenesen a homlokának vágódott. A szöszi hátratántorodott, és kezét a fájó pontra nyomta.
  - Jesszusom, nem tudsz vigyázni? - tudta, hogy igazából nem is a másikat hibáztatja annyira, hanem magára haragszik, de jelen esetben nem foglalkozott vele.

Kolos és csaksimánCole

  Hirtelen a fiú legyezett egyet a kezével, a hús pedig egy másik ember tányérjában landolt. A lány tátott szájjal bámulta a csupa szósz fiút. Aztán Kolossal összenéztek, aztán vissza a srácra.
  - Holy s*it! - görbült vigyorra a szája, ugyanis az egész olyan komikusan nézett ki, hogy nem bírta ki. Nevetve nyújtotta át az ismeretlennek is a saját szalvétáját. - Nagyon sajnálom - mondta , és másik kezét szája elé tette, hogy könnyebb legyen visszatartania a röhögését, de még így is látszott, hogy majd megfullad a bent tartott érzelemtől. Egy pillanatra felmerült benne, hogy talán a másik nem értékelte annyira a dolgot, és inkább azok közé a zöldek közé tartozik, akik sokkal jobban magukra veszik az ilyen dolgokat, de amikor Cole bekapta az ugrálóhúst, rájött, hogy nincs mitől tartania.
  - Te is szereted a húst? - érdeklődött ártalmatlan arccal. Igazából azért kérdezte, mert reménykedett benne, hogy ha más is megerősíti abban, hogy a csirke finom, akkor Kolos legalább egy harapást eszik belőle.
  - Amúgy eléggé szegényes volt a salátád, azért csináltuk - bólogatott a szöszi, mintha ezzel még jobban meg tudná győzni a fiút az igazáról, pedig nagyon nem így volt. És ezt valószínű, hogy az összes körülöttük ülő penészes tudja, aki figyelt rájuk egy kicsit is.  

Aaron

  A fiú elég nyíltan végigmérte, ezért ő is így tett. Kusza haja tipikusan az a "beletúrni való", pont amilyet Scar szeret. A szeme színét nem látta a félhomályban, de nem is volt annyira lényeges. Még a póló sem igazán takarta el izmos, kidolgozott testét, főleg nem a karját. A szöszi elismerte magában, hogy régen látott már ilyen helyes srácot, főleg a saját környezetében.
  - Téves - bólogatott a lány - A Scar csak felvett név, attól még magyar vagyok - jelentette ki, de így első találkozásra nem akarta elárasztani a fiút az unalmas életének minden részletével. - Angliában pedig még nem jártam. De ha a számításaim jók, akkor egy napon belül ott fogok kikötni - saccolta a lány, bár ezt is csak amolyan tényszerűen közölte, mintha nem várna erre sem reakciót. Nem akarta erőltetni a társalgást. Ha a másik ráun, akkor így járt. Nem kell szóval tartani őt akkor sem, ha úgy tűnik is, hogy unatkozik.
  - Anglia melyik részéről jöttél? - kérdezett vissza, bár az is igaz volt, hogy azt sem tudta, hogy ők hova mennek. Lanetta tervei kiszámíthatatlanok voltak. Az is megeshetett volna, hogy barátnője hirtelen megváltoztatja a döntését, és hirtelen már nem is az angol földön találja magát, hanem a finneknél. De igazából nem bánta nagyon egészen addig, amíg az egész egy jó kaland.
  Újabbat hörpintett az italából. Hagyta, hogy az édes bizsergető érzés végigkússzon a torkában a gyomráig. - Hogyhogy eljöttél Angliából? Úgy tudom az egy jó hely...legalábbis jobb mint ez - érdeklődött.

Michael

  A feje belesajdult abba ahogy az ajtóval találkozott, és elkezdte masszírozni a fájó pontot, amikor végre megpillantotta az embert is, aki ezt művelte vele.
  - Hát...megmaradok - nyökögte ki, aztán rendbe szedte magát, és ezt egy fejbiccentéssel akarta megoldani, csakhogy a gyors mozdulat nem volt jó ötlet. Azonnal szúró fájdalom hasított a fejébe, de a fogát összeszorítva takarta érzelmeit. Mint ahogy élete szinte minden napján.
  - Na de én megyek is - jegyezte meg, és azzal a lendülettel az ajtóhoz is ment, és kiszáguldott rajta. Ahogy haladt lefelé a lépcsőn, eszébe jutott, hogy valami hiányzik. Gyakorlott mozdulatokkal végigtapogatta a zsebeit, és amikor megbizonyosodott róla, hogy a keresett tárgy tényleg nincs nála, egy apró káromkodást követően újra a bagolyház felé vette az irányt.
  Belépett az ajtón, és épp csak egy pillantást vetve a fiúra kezdte el keresni az elszórt levelet, amit biztosan az esés az ajtós eset következményeképpen ejtett el.

Kolos és csaksimánCole

  A új ismerős elég jól fogadja a dolgokat, sőt még el is vicceli a helyzetet. Scar pedig biztos benne, hogy akkor ez a srác csak is jófej lehet, ezért folytatja tovább a beszédet. És persze azért is, hogy legyen segítsége abban, hogy rábeszéljék Kolost, hogy kóstolja már meg a húst.
  A szöszi szinte látta, ahogy felgyúlt a fiú szemében a remény, hogy van még valaki, aki salátán él, de amikor meghallotta Cole válaszát, legszívesebben körberöhögte volna. Egy pont Scarnak.
  - Kolos eddig otthon élt, és ott nem ettek húst. Sőt, Kolos konkrétan először amikor lejöttünk enni, akkor hülyének nézett, hogy egyszerűen felmerül bennem, hogy megeszem a húst. - válaszolt a fiú helyett. Annyira ledöbbentette az eset akkor, hogy egyszerűen nem tudta magában tartani. Kolos egyszerre volt fura, és remek srác. De inkább fura. Főleg ilyen értelemben. - Mellesleg nem molesztálom csak... - próbálta megtalálni a legszebb szót - --megpróbálom rávenni, hogy kóstolja meg. - maga is tudta, hogy ezt elég erőszakosan teszi, és ez már az előző szónak a definíciója lehetne, de nem nagyon érdekelte. Akkor is megvédi a nevét.

Aaron

  Úgy tűnt a fiút tényleg érdekli az ő története, de Scar nem érezte úgy, hogy ezt az estét is el akarja rontani azzal, hogy siránkozik azon, ami elmúlt, és azon amit akárhogy vár, úgy sem jön meg.
  - Legyen elég annyi, hogy amikor kicsi voltam a szüleim elváltak, és kimentünk Amerikába. Ott pedig nevet változtattunk, hogy könnyebb legyen a beilleszkedés. - ez csak félig volt igaz, hiszen az anyja nem ezért akarta megmásítani a nevét, hanem hogy semmi emlék ne kösse az apjához. De ez már részlet kérdés.
  - Salem? Ott már jártam egyszer. A haverjaimmal felszálltunk az első buszra amit találtunk, és csak mentünk. Négy napon napon keresztül utaztunk, és közben sokszor csak úgy megálltunk, leszálltunk és körülnéztünk. Szép hely Salem. Azért mentünk, mert hallottunk régi históriákat boszorkányokról, meg hasonlókról. Mindig kerestük a bajt - mosolyodott el az emléken. Régen soha nem gondolta volna, hogy a mesék igazak, sőt ő is egyenesen közéjük tartozik. De ezt egy muglival nem most fogja megbeszélni.
  - Mit dolgozol? - kérdezte helyette. Persze, elsőre is látta, hogy a srác idősebb mint ő, de nem gondolta, hogy ennyivel. Azt hitte egyetemista vagy valami hasonló. De hát soha nem lehet tudni.
  - Tudom, hogy ezt nem illene, de hány éves vagy ugyan? - kérdezte meg, mert fúrta az oldalát a válasz.

Aaron

  - Ugyan, nem történt semmi! - legyint a lány, és talán életében először komolyan is gondolja. Talán tényleg kezdi megunni a dolgot, és ha szerencséje van, akkor egy éven belül akár érzelmek nélkül is tud gondolni rá.
  - Boszorkányegylet mi? Vajon mit csinálhatnak? Ördögűzést? - nevetett fel a lány, bár ez már kicsit erőltetett volt. Egyszerűen nem tudta hogy lereagálni ezt a témát, tekintve, hogy a másik semmi olyat nem tud, amit ő. A csizmája szárában valószínűleg nem lapul meg egy varázspálca, és nem most készül melodimágiát tanulni. Néha az életnek vannak otromba fintorai.
  Aaron újra előszedi az ékszert, és a munkájáról kezd el beszélni. Scarnak pedig az első dolog, ami leesik, hogy akkor a fiú teljesen szabad. Vagyis van esélye rá. A karkötőnek teljesen más értelme van, mint amit ő hitt, és ezért a lány akaratlanul is elmosolyodott. - Érdekes munka lehet. Egyszer kipróbálnám... - mondta, és komolyan is gondolta a dolgot. Tárgyak után kutatni, amik lehet hogy léteztek, de lehet hogy nem? Ez pontosan olyan menő, mint amit az Elveszett ereklyék fosztogatóiban látott. Kiskorában odavolt azért a sorozatért.
  - Nemsokára tizennyolc leszek. Ha annyira pontosak akarunk lenni, akkor három hónap múlva. - vont vállat a lány, és ha így mondták, hogy az egyik lekoptatott pár évet, a másik meg felhozta a sajátjait, akkor nem volt sok korkülönbség köztük.
  - Akkor boldog születésnapot. Utólag is - emelte meg félig üres sörösüvegét a lány, hogy koccinthassanak rá.

Aaron

  Scar felemeli a poharát, hogy igyanak a fiú elmúlt szülinapja alkalmából, aztán miután koccintottak a szájához emeli az üveget, és egy jó nagyot húz belőle. Érzi ahogy a sör kesernyés íze ellepi a száját, és lecsúszik a torkán.
  - Tulajdonképpen azért vagyok itt, mert a barátnőm felrángatott egy vonatra, hogy menjünk el Angliába kirándulni egyet, csak megállt a r...háziállatát megőrzőbe adni. - mosolygott édeskésen, lehetőleg úgy, hogy Aaron elfelejtse a véletlen nyelvbotlást. Majdnem elköpte, hogy egy róka társaságában utaztak idáig, és ha ez bekövetkezett volna, akkor a fiú biztos nem hagyta volna csak azért, mert a két szép szemével rápillog.
  - És te? - kérdezte, de még mielőtt a srác válasszal szolgálhatna hozzáteszi. - Biztos vársz! Valami szép lányt? Netán a barátnődet? - fejben csak lecseszte magát a szöszi amiért ennyire direktben kérdezett rá a dologra, de annyira akart már valamerre haladni. Vagyis persze, ismerkednek, de ez egy fontos tény, amit úgy érzett joga van tudni, tekintve, hogy a fiú kezdeményezte a beszélgetést. Vagy legalábbis ő ejtette le a karkötőt.
  És az is rájátszott a hangulatára, hogy Lala bármelyik pillanatban betoppanhatott, hogy elrángassa és tényleg eljussanak az angliai vonatra.

Aaron
zárás

  - Ugyan, dehogy zavarsz. A barátnőm amúgy is idejön majd értem. - vont vállat a fiú kérdő hangsúlya hallatán. Érezte, hogy Aaron is ugyanúgy puhatolódzik felé, mint ahogy ez fordítva is igaz volt. Bár Scar inkább arra koncentrált, hogy ne szólja el magát a mugli ember előtt. Mostanság valahogy túl sok időt tölt a varázslósuliban, és már nehezére esik a téma kerülése is.
  De aztán mégis nyitott a fiú felé, és feltette azt a kérdést, ami már azóta a fejében volt, hogy a fiút megpillantotta. És a válasz a legtökéletesebb volt. A bókra pedig egyenesen úgy reagált, mint egy normális tinédzser, vagyis kissé zavarban kuncogott egyet. Ez még a szöszinek is új volt.
  Aztán a fiú komolyabb témára váltott. Scar pedig mosolyogva fogadta Aaron szavait. Az igazat megvallva ő is szívesen összefutott volna még egyszer a fiúval. Fejében gyorsan átgondolta, hogy mit tudna megadni, aztán rájött, hogy valószínűleg egy jó időt Angliában fognak tölteni, ott pedig tudja használni a telefonját. Így a szőke benyúlt a bárpult mögé, és kihúzott egy tollat és egy szalvétát - ami ráadásul senkinek nem tűnt fel -, és körmölni kezdett. Mikor befejezte a fiú elé tolta, hogy ő is megnézhesse, addig ő körbenézett. Meglátta ezüst hajú barátnőjét a bejáratnál, ami egyet jelentett a búcsúzkodással.
  - Sajnos nekem mennem kell. - ugrott le a bárszékről, ezzel csökkentve a kettejük között lévő távolságot.  - Örültem a találkozásnak, és remélem majd megismételjük...valamikor. - mosolygott, majd odahajolt, hogy egy puszit nyomjon a fiú arcára, aztán elment.

Lala

  Az úton szinte végig csendben voltak. Nem haragból, nem volt feszültség köztük, csak szimplán Scar úgy érezte sok mindent kell megemésztenie. Először is a Budapestig tartó vonaton Lala tisztázta vele a tervét, amiben voltak aggályai, de persze nem mondta őket, hiszen nem akarta elrontani a bulit. Aztán ott volt még azaz Aaron srác, akivel a bárban találkozott, miközben arra várt, hogy barátnője odaadja valakinek a rókáját. Azt tudni sem akarta, hogy kinek. Angliáig pedig rettentő hosszú ideig utaztak, és ezért hol egyikük, hol pedig másikuk aludt el, így lehetetlenné téve a kommunikációt. Tisztára olyan volt a szituáció, mint a vihar előtti csend. Csak itt a vihar maga az, amikor a két barátnő majd kiszabadul, és végigkutatja egész Angliát Malfoy miatt. Nevetséges ötlet, de annál inkább kalandvágyóbb.
  Mióta leszálltak a járműről, ami idehozta őket, azóta folyamatos locsogásban vannak. Persze csak tipikusan a "mindenről beszélnek, de semmi fontosról" típusú beszélgetés. Aztán Lala elintézte a recepción, hogy megkapják a kulcsot, és már mentek is. Volt egy udvarias poggyászszállító is ott, aki varázslatos mosollyal ajánlotta fel a lányoknak a szolgálatait, de ha csak nem értelmezzük félre a mondandóját, akkor nem volt szükség rá, ugyanis Scarnak például csak egy félig megpakolt hátizsákja volt, és ahogy látta Lalának sem sokkal több.
  Beléptek a szobába, ami valami varázslatosan nézett ki. Óriási üvegablakok voltak, ami tökéletes kilátást nyújtottak a városra, minden márványból és üvegből volt. Két szóba, egy fürdő amiben még jakuzzi is volt, és a két lány saját bárt is kapott, ami rögtön az előszobában helyezkedett el.
  - Jézusom, te mennyit fizettél ezért a szobáért? - tátotta el a száját Scar, mert egy napra kivenni egy ilyen szobát, már az is méregdrága.
  Ledobta a cuccait a műbőrkanapéra, és azzal a lendülettel ő is elhelyezkedett rajta. - És tulajdonképpen mi a stratégiánk?

Kolos és lilomfi (mert nem hagyhattam ki )

  Scar fel sem figyelt arra, hogy a velük szemben lévő fiú SMS-ezik, annyira lekötötte a figyelmét az, hogy meggyőzze Kolost, hogy egyen húst. Megvárta, míg a fiú elmondta a saját maga eszkábált definíciót, és csak utána szólalt meg.
  - Van itt térerő? - ráncolta össze a szemöldökét. Persze ez nem sokban javított a helyzetén, mert a barátai mind amerikában voltak, és lassacskán már el is felejtik őt. A szüleit meg esze ágában sem volt felhívni. De azért jó tudni róla.
   Megvárta, míg a fiúk a fogyókúra-diéta kérdést tisztázták, mert ebbe ő nagyon amúgy sem tudott beleszólni. Aztán megint a húsról, és annak hiányáról szólt a téma. Mármint a hiány az csak Kolosnál.
  - Most gondolj bele. Egyszer ki kellett próbálnod a járást. Meg a biciklizést. És a varázssuliba is úgy jutottál el, hogy azt is kipróbáltad. Meg az alkohol és a többi. Ez is egy olyan dolog, amit mindenkinek ki kell próbálnia. - próbált az ész érvekre hagyatkozni, bár már ő is érezte, hogy ez kezd egyre siralmasabb lenni, és már majdnem saját magát is kiröhögi a monológja után. Az biztos, hogy ő nem lesz prédikáló ember.
  - Barátnőd? - bökött fejével a telefon felé, mert egyszerűen hajtotta a kíváncsiság, hogy kivel beszél. Meg nem akarta, hogy a srác csak úgy kimaradjon a beszélgetésből.

Lala

  Scarlett még talán incselkedett volna a poggyászos fiúval, ha barátnője nem csapja be a fiú orra előtt az ajtót. Elhúzta a száját, és vizes cuccaival nem törődve heveredett le a több ezer fontos kanapéra. A bőr hozzátapadt nyirkos testrészeihez, de nem  érdekelte a szőkeséget, inkább csak a lányt kezdte el faggatni.
  Azt mindig is tudta, hogy Lala és az apja kapcsolata nem a legjobb, de azt nem hitte, hogy a fehér hajú ilyen simán megrabolná az apját. Ő úgy érezte ezt soha nem tudná végigcsinálni, még csak a gondolattól is fájt a feje. De aztán ráébredt, hogy valószínűleg nem is az apjával kéne elképzelnie a helyzetet, hanem mondjuk az anyjával. Igen, akkor már határozottan el tudta képzelni mit érezhet barátnője.
  Lanetta szedett-vedett válaszára már felemelte a fejét, és a kanapén a hasára fordulva vizslatta társát. - How? - sosem volt könnyű neki csak magyarul beszélni. Néha csak úgy kimondta az angol szavakat anélkül hogy belegondolt volna. De Lala közelében nem is zavartatta magát miatta. Egyszerűen tudta, hogy a másik megérti és talán még nem is figyel fel rá annyira mint mások. - Odamész a recepciósokhoz, és vágsz egy cuki arcot, ők meg rögtön megmondanak neked mindent? - váltott szarkasztikusra a lány, ugyanis kezdte felfogni mennyire átverte barátnője. Fogalma sincs, hol lehet Malfoy, de még csak kiindulási pontja sincs valószínűleg. - Ellátogatunk a Roxfortba, és megkérdezzük a mostani diákokat? Hátha jár most oda egy kicsi Malfoy? - tette fel egyik kérdést a másik után. Végül is a második felvetése nem is volt annyira észveszejtő. Az talán még meg is valósítható. Az iskolák általában mappákat vezetnek a volt diákokról, ráadásul ott is szünet van már nem csak náluk. Így bejutni is sokkal könnyebb lehet, vagy azt is behazudhatják hogy cserediákok.
  Míg ezen morfondírozott észre sem vette, hogy valaki bekopogott az ajtón, csak amikor már újra hallatszódott. - Ki az? - kérdezte barátnőjét, hátha neki van valami fogalma róla. Feltápászkodott és az ajtóhoz ment. Fogta a kilincset, és egy utolsó pillantást vetett a szobában tartózkodóra, majd kinyitotta.

Westfall


  Elégedetlenül csörtetett végig a poros folyosókon. Szemét most nem is a sarkokban megbúvó pókokra szegezte, hanem dühösen, szinte szikrát szórva maga elé. Ha ő lenne Zeusz most biztosan olyan vihar söpörne végig a kastély felett, ami a fél erdőt kiszedné a helyéből. Elkapták egyszer. De az még múlt évben volt. Aztán most egyszerre kétszer. Hát ez szörnyű. Most meg kísérgethet valami elsőst a folyosókon, és a házvezetők reményei szerint mindezt mosolyogva teszi. Hát nem. Ő nem olyan, akit csak úgy lehet irányítgatni. Saját akarata van, amit be is tart. Persze azért a legutóbbi után nem akart akkora galibába kerülni, ezért elment a bejárathoz, de elég szőrösszívű lesz az újonccal. Talán még a Zöldfülű nevet is ráaggatja. Végül is a ház színe is penészes, miért ne lehetne?
  Már csak pár saroknyira volt. Régi talárját igazgatta, amelynek alja már rojtos és kopott, mivel első éveiben mindig lelógott a földre. Egy egyszerű ing volt alatta és egy rövidnadrág a hőség miatt. Igaz, a kastély böhöm nagy falai nem engedtek be sok meleget, és a lány sem tartózkodott sokat a napon, de attól még úgy érezte, hogy ha már nyár van, akkor úgy is viselkedik mintha nyár lenne. Fekete csizmája a köveken kopogott és csikorgott ahogy egyre inkább közeledett. Pálcája végét a falon húzta, mintha tudna vele festeni. Ezzel sok festmény nemtetszését érdemelte ki, és volt olyan is, aki ezért megszólta, de nem is foglalkozott vele.
  Pontosan érkezett. Ezt abból tudta, hogy amint befordult az utolsó folyosóról, a toronyharang elkezdett gongatni. Viszont egyetlen lelket sem látott a csarnokban. A szőke eldöntötte magában, hogy addig vár, amíg a harangozás el nem hal. Mondhatja, hogy ő bizony ott volt, sőt még várt is, csak sajnos az új tag késett. Igazából már akkor sarkon fordulhatott volna amikor látta, hogy nincs ott senki, de ő kegyelmes volt, és egy kicsit még várt. Leült az ablakba, és karba tett kézzel az üvegnek dőlt. Talán valamelyik prefektus épp így talál rá, és elküldik a HV-jához, ő meg majd mondhatja, hogy éppen az ő ügyében jár el, és a képébe röhöghetne a feljebbvalójának. Mindenféleképpen jobb lenne tőle a kedéje, és a haragja is csillapodna. Ennyi biztos.