Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Úgy tűnik, szereti az állatokat, amivel pillanatnyilag meg is nyert magának. Megemlítem a labradorokat, mire kicsit felfele is rándul a szája széle, ha jól látom. Nem pontosan értem, mi a gond, talán valami egészségügyi lehet, mármint ilyen mentális, vagy micsoda, de nem értek ezekhez. Legilimenciával talán többet tudnék meg, elvégre az ilyen esetekre számítva vágtam bele a tanulásba évekkel ezelőtt, azonban etikusnak kicsit sem érzem, hogy csak úgy beleolvassak a gondolataiba, mert tanoncként némi erőfeszítés árán képes lennék rá. Inkább az állatokról mesélek tovább, hátha egy ilyen téma meg Őrnagy dorombolása segít neki elérni, hogy ne szorongjon annyira, vagy akármi is okozza ezt az állapotot.
- Medve már egész idős egyébként, vagy tíz éve megvan, és hatalmas, de nagyon nyugodt meg barátságos állat, Herceg viszont alig három éves, játékos, és néha az az érzésem, nincs tudatában a saját erejének. Amikor hazamegyek, mindig annyira örül, hogy nem bírja ki, amíg odaérek hozzá, viszont azzal a lendülettel, amivel megindul, képes ledönteni a lábamról - ecsetelem neki, mi is a helyzet a kutyáinkkal otthon. - A húgomnak meg van egy bichonja ráadásnak, Vackor. Aranyos kis fehér szőrcsomó, most itt is van vele, amióta elsős lett a tanodában - folytatom, ha már belekezdtem. Végtére is ennyi sok állattal sem ér kihagyni egyet sem, és akkor még nem is beszéltem a macskáimról, akik pillanatnyilag a leginkább közel állnak a szívemhez, lévén, hogy más nincs is. Minek? Ott a munka, meg a két macskám, és ha így folytatom, hamarosan a harmadik is meglesz, ráadásul az egész Eridon. Nem is hiányzik Matthew annyira, mint gondoltam. A gondolatra nagy levegőt veszek, majd lassan fújom ki, elhessegetve az egészet, és inkább rá is térek a macskáimra.
- A cicáim viszont az igazi kedvenceim. Őrnagy már negyedik éves, és a szívem csücske, akármilyen szemtelen is. Kiskorában folyton belemászott minden bögrémbe, most meg folyton elkóborol, ha úgy tartja kedve. Pamacs sokkal félénkebb, nehéz kimozdítani a szobámból is, annyira nem szereti az idegeneket, és ha minden igaz, hamarosan lesz egy harmadik cicám is, egy hosszúszőrű csonkafarkú amerikai kiscica - részletezek. Mégiscsak jobb, mint a kínos hallgatás, és egymás bámulása, hátha a másik megszólal. Belekortyolok aztán a teámba, majd kissé meglep a témaváltás, de bólintok. Legalább beszél, ez is valami.
- Igen. Túlélési alapismereteket igyekszem tanítani a rendészeti szakirányon a mestertanoncoknak - válaszolom leengedve a csészét az asztalra egyelőre, és megfordul a fejemben néhány lehetséges kérdés, ha már ezt felvetette. - Hányadikos is vagy? - kérdezem végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Nem maradtál le semmiről - vonom meg a vállam. - Vagyis de, egy valamiről sikerült. Képzeld, a felügyelők nyakon csípték Cupidót, és elvették tőle az íját. Az a kis tollas mostanság sírva panaszkodik rájuk a folyosókon, és néhány diák kénytelen büntetésből feltakarítani a tócsákat utána - mesélem, nevetésbe torkolló kuncogás közepette. Annyira vicces látvány az a pelenkás, főleg, hogy még valami bébiholmikat is ráaggattak, miután a közszeméremsértés is felmerült a vádpontok között.
- Hát, hallod, azért annyi minisztériumi alkalmazott van itt éppen, hogy egy hangyabolyra elég lenne, és rendbe tették tudtommal a kastély bűbájait, ami most azért szigorúbb ellenőrzést jelent, bár az animágusokat eddig se érzékelte, nem tudom, hogy ez mennyiben változott vagy fog változni. Egyébként meg én is lejártam rendszeresen, egy időben még lent is laktam gyakorlatilag, pedig volt fent szobám, úgyhogy nem, nem gondolom, csak azt mondom, hogy kicsit mintha mindenki meghúzta volna magát. Majd visszaáll minden a régi kerékvágásba, ha ezek elmennek - válaszolom. Voltam itt diák én is, nem is olyan régen, ilyen tekintetben legalább egyszerűbb tanárnak lenni, mintha egy teljesen új helyen, ismeretlen emberek között kezdtem volna. A másik oldalról meg annyival nehezebb is, éppen ezért, de az már másik kérdés.
- Annyira azért nem is rossz hely, tényleg nem ártana felfedezned, ha lesz rá alkalmad. Bár egy icipicit mintha a középkorban rekedt volna, azt nem lehet tagadni - ingatom a fejem néhány korty vajsörrel később. Tudom, hogy mennyire odavan a technológiáért ő is, talán annyira, mint Matthew, ha nem jobban, leszámítva, hogy nem úgy tűnik, mintha bármit is szét akarna szedni és működési elveket elemezgetni. Nem teljesen értem ezt a rajongást, de el kell ismernem, hogy van, ami jó, igen, még az internet is, pedig pár éve még makacsul az ellenkezőjét állítottam volna. A nevét viszont ki se kell ejtenem ennek a nagyon is hasznos mugli vívmánybak, anélkül is ott tartunk, amint szóba hozza a munkáját.
- Naná, a videóidat mindig megnézem, és most már tudom is, hogy jól áll a zöld, a lila, a kék, a vörös és a fehér. Jól emlékszem? Mondjuk nekem a rózsaszín is jól áll, a cuki rózsaszín, strasszköves nyakörvem a bizonyíték rá, amit a Czettner lánytól kaptam egy karácsonyra, ha jól emlékszem, bájitaltan korrepért cserébe. Nem is tudom, láttad te azt egyáltalán? - kérdezem ismét nevetve, majd tenyerembe támasztom kicsit a homlokom. Pedig nem is ittam olyan sokat. Még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lassan végére érek a vizsgáztatásnak, az akadémián azonban még messze nem értek véget a vizsgáim. Akad néhány elméleti, ha jól emlékszem, három, és még egy gyakorlat, igaz, attól tartok a legkevésbé. Biztos vagyok benne, hogy meglesznek, mindig feltaláltam magam, és még tanulni is szeretek, főleg, hogy még újdonságokkal is szembesülök időnként. Az a legjobb az egészben. Az elméleti tárgyaimhoz mellékelt hosszú olvasmánylistából azonban elég sokat csak a könyvtárban érek el, megvenni ugyanis azért a tíz oldalért, néhány fejezetért, amit egy vizsgához esetleg el kell olvasnom, nem fogom. Ennek örömére egész szép listával érkezem - vagy negyven centi pergamen ránézésre -, meg természetesen az órai jegyzeteim is nálam vannak néhány üres oldallal egyetemben. Ilyenkor már nem sok ember tartózkodik a könyvtárban, noha ez a legkevésbé sem szempont, egyszerűen csak ilyenkor érek rá még erre is. Az órát elnézve egy-kettőt lesz időm végigolvasni, a többit meg legfeljebb kikölcsönzöm majd. Először is a polcok között nézek szét, összeszedek néhány könyvet, aminek a címét a listán látom, majd egy egész csinos kis kupaccal indulok el, hogy keressek egy szabad helyet is. Ricsit teljesen véletlenül sikerül kiszúrni, csak mert az általam megkopasztott polcokhoz legközelebb eső asztalok egyikénél ül, és láthatóan annyira tanul, hogy észre sem vesz.
- Szia. Zavar, ha ideülök? - kérdezem, letéve a könyveimet egyelőre az asztalra, függetlenül attól, hogy még nem is kaptam választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Fogalmam sincs, mi történik, de mielőtt még rátérnék arra, hogy mi is a helyzet a macskáimmal, leolvad arcáról az a halvány mosoly is, amit a labradorok említése az arcára csalt. Ötletem sincs, mit tehettem, vagy mondhattam, de azért egész lelkesen mesélek a macskáimról is, miközben a teáját kortyolgatja, majd a kérdésére is válaszolok. Hogy eddig tegezett, most nagyon is meglep, hogy hirtelen bocsánatkérés közepette kezd magázni.
- Jaj, tegezz csak. Nem vagyok még annyira vén, hogy magázni kelljen, a diákjaim se teszik. Csak arra próbáltam rájönni, hogy honnan is tűnsz ismerősnek, de a diákom ezek szerint nem lehetnél véletlen sem - töprengek el hangosan. Talán csak az iskola falai között láttam futólag, tudja a fene, esetleg a tanáriban.
- Ugye nem vagy eridonos. Elég jó a memóriám, de ha valaki nem éppen bajkeverő vagy problémás diák, esetleg nem ismerem korábbról, nem biztos, hogy emlékezni fogok rá. Tudod, van az a szürke zóna, ahová azok az emberek kerülnek, akikkel nincs semmi baj, és hát sajna azokat könnyebb megjegyezni, akikkel sok a gond, többször bukkannak fel nálam ebből-abból adódóan - magyarázom, mert már igazán nem vagyok benne biztos, mi az, amitől megszólal, és mi az, amitől még inkább befele fordul és csendesebb lesz. Furcsa. Talán már csak emiatt is tudnám, ha eridonos lenne. Hajaj. Megvakargatom a tarkóm tanácstalanul, ez a beszélgetés meglehetősen céltalannak tűnik, de azért még próbálkozom egyelőre, amíg csak túl sok ember be nem gyűl. Látni rajta, hogy nincs ínyére a nagy társaság, mielőtt megfutamodna, talán egyszerűbb, ha távozunk és hagyom a macskával foglalkozni, amíg vissza nem érünk az iskolába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A könyveimet lerakom - szép kis kupac gyűlt össze, meg kell hagyni -, mielőtt még választ kapnék, végtére is ha netán nagyon zavarnék, nem nagy megerőltetés fogni az egészet és átrakni egy szomszédos asztalra, de úgy tűnik, mégsincs szükség ilyesmire a végül elhangzó válasz alapján.
- Kösz - mondom, igyekezve rövidre fogni és nem zavarni túlságosan, hiszen mégiscsak elszántan jegyzetel, úgyhogy inkább a magam dolgával törődve tolom odébb a könyveket, majd a legfelsőt kézbe véve fel is ütöm a borítóját, hogy átböngésszem a tartalomjegyzéket az elolvasandó fejezet után kutakodva. Nem jutok messzire, amikor ismét megszólal. Nem mindig tűnik túl beszédesnek, ami azt illeti, néha egyenesen nem is tudom, hogy zargassam-e kérdésekkel. Bizonyos tekintetben emlékeztet Matthew-ra, azt hiszem. Ahogy nézem, sok mindent ki fog azért még nőni, van is rá ideje, és kopnak szép lassan ezek a szembeötlő hasonlóságok, csak ettől még előfordul, hogy azon kapom magam, inkább meg sem szólalok, mielőtt valami olyan választ kapnék tőle is, amit aztán nem tesz az ember az ablakba. Kezd az az érzésem lenni, hogy érik egy újabb látogatás Zójánál. A gondolatra fejemet előre hajtva vakargatom meg a tarkómat, elhúzva a számat közben, mert ezek szerint nem a legfényesebb a helyzet. A kérdésre nem is számítok, éppen felszusszanok, elkönyvelve magamnak, hogy a lehető leghamarabb meg kell keresnem a pszichológust, szinte fel se fogom a kérdést még néhány pillanatig, csak pislogok. Nem néz fel, szóval ki tudja, az is lehet, hogy hallucinálok, pedig még csak túl sok kávét sem ittam. Ennyire nem is vagyok magányos. Na ne már. Egy egész ház diákjai vesznek körül, meg ott vannak a barátaim is, meg a macskáim, meg... hülye vagy, Viktor, nagyon hülye.
- Ööö... jól, köszi. Te? - kockáztatom meg a választ, abban a reményben, hogy tényleg el is hangzott a kérdés, nem csak a képzeletem játszott velem, ami bármily meglepő, utóbb előfordult már. Véltem Matthew hangját is hallani, szóval tudja a fene. Pergament keresek közben, a jegyzeteimet is magam elé téve, és fellapozom végre a könyvet is a kellő fejezethez, hogy átnézzem a biztonságpolitika alapjait. Kerek fél mondatot sikerül el is olvasnom, amikor újabb kérdést intéz hozzám, és ezúttal fel is néz, találkozik a tekintetünk, ahogy felpillantok én is.
- Igen, még van néhány, viszont fogynak lassan. Neked is? Mire készülsz épp, ha megkérdezhetem? - érdeklődöm végül, ahelyett, hogy tovább olvasnám azt a fél mondatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Csodákat? Hm, lehet, hogy az nekem se ártana, és akkor a végén még bevonzok egy kandúrt is, akinek nem az a legfőbb szórakozása, hogy bundává változtassa a ruháimat, természetesen, amikor már úgyis beköszöntött a tavasz - vakargatom meg az állam elgondolkodva a lehetőségen. Ki tudja, lehet, hogy nekem is csak az unalmas kék öltönyt kellene lilára cserélni, és máris meg lenne oldva minden létező gondom. Nem is hangzik rosszul, egyáltalán nem.
- Majd mindenképp megmutatom akkor. Majdnem lett egy türkíz is, csak az a karácsony már nem úgy alakult, bár lehet, hogy az amúgy se állna jól, szóval mindegy is - vonom meg a vállam. - Ha lejárt az utolsó vizsgám is az akadémián, tényleg el kell gyere velem vásárolni - vigyorgok egy újabb korttyal később. Többnyire utálok vásárolni úgy egyébként, de ennyi azért néha kell, úgyis javarészt csupa egyszerű cuccom van még mindig, meg terepszín, meg egy rakás kék, amit egy szóval úgy lehetne talán jellemezni, hogy unalmas. Kell már egy kis változás ebben is, meg úgy mindenben, azt hiszem. Talán éppen ideje azt a tíz évet is elkönyvelni múltnak és nem hagyni, hogy folyton belefolydogáljon a mindennapjaimba. Hiányzik. A vajsör nem tölti be az űrt, még a macskáim se, de úgyse fog visszajönni, úgyhogy még egy újabb korty és némi koncentrálás csak megoldja, hogy ne ragadjak le ennél a kérdésnél. Szerencsére most még Fortuna is, vagy ki szórakozik ilyesmivel, besegít, mert elveszítem a fonalat, amint Seth is megjelenik és ez az egész elmerül egyelőre a feledés jótékony tengerében. Nem kell erőltetnem, hogy mosollyal válaszoljak a mosolyára, majd még Featherhez is lehajolok kicsit üdvözlésképpen.
- Bocs, legközelebb nem fordul elő - jegyzem meg, amikor már ismét az asztalon könyökölök. - Kösz - bólintok rá a cigire, ha már kínál, az utóbbi egy évben rágyújtottam már jó néhányszor úgyis minden korábbi ellenkezésem ellenére, és a mosolyom akkor tűnik csak tova, amikor helyette nagyon is meglepetten pislogok Seth-re kijelentése hallatán.
- Mégis mit tervezel? - kérdezem, visszavéve jócskán a hangerőből hirtelen, mert valljuk be, ötletem sincs, mire gondol. A kérdésre Avery ezúttal is előbb válaszol, én meg beleegyezően bólogatok hozzá, egyebet mondani úgysem tudnék, meg aztán jobban is érdekel éppen a kastélynál, meg a szépítkezési tanácsoknál is, hogy mi is az a titokzatos ötlet, annyira, hogy még a cigi is csak magában füstölög egyelőre az ujjaim között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Hát itt volnék már megint. Igaz, legutóbb vagy négy éve jártam itt, mert már szükségét éreztem beszélni valakivel. Valamikor Halloween után volt, arra emlékszem. Azután, hogy magamra haragítottam Diót egy életre, és azelőtt, hogy ismét összejöttünk volna. Nem sok embert ismertem még annyira, hogy messzire nyúló gyökerű magánéleti problémákat beszéljek meg velük, ezért tűnt biztonságos választásnak Zója. Az csak a ráadás volt, hogy szakavatott és tapasztalt nő, akinek van rálátása dolgokra. Most, négy évvel később már lennének barátaim, akikkel megbeszéljem talán még ezt. Pontosabban vannak. Csak hogy mondja el az ember a legjobb barátjának, hogy nagyon örül a boldogságának, de másrészt meg ez időnként a saját nyomorára is emlékezteti. Közel egy éve lett vége mindennek, és még mindig minden mintha csak aláhúzná, hogy tíz évet áldoztam fel a semmiért, hogy itt vagyok egyedül, és gyakorlatilag csak a macskáim vannak. Ilyen ütemben begyöpösödött, rigolyás macskás bácsi lesz a végén belőlem, amit nem szeretnék. Sőt, ezen az egészen nem akarok rágódni sem. Túl akarok lépni azon, hogy vége, lezárni az egészet, és ismét a régi önmagam lenni, az az ember, aki bárhol, bármikor feltalálja magát és nem a szobája mélyén rejtőzködik, hanem társaságban mozog. Azt hiszem, most is szükségem van Zója minden szaktudására és rálátására, hogy átforgasson valamit a meglátásaimban, rávilágítson valamire, amit én nem veszek észre, és ezzel kimozduljon az egész világom a sarkából. Ezért is kértem időpontot pár napja, a hétfő délelőtt pedig, mint vizsgamentes időpont, még megfelelőnek is bizonyult a naptáraink szerint. Az ajtó előtt megtorpanok azért még, ajkamat rágva töprengek el, hogy biztos be akarok-e menni és kiteregetni neki mindent, ami utóbb foglalkoztat, és túlságosan is leköt, de végül csak rápillantok az órámra, hogy se korábban, se később ne legyen, mint megbeszéltük, igazítok egyet az alkalomra frissen vasalt sötétkék ingem nyakán - szűknek érzem kicsit -, és bekopogok.
- Szia - köszönök, amint a kilincset lenyomva kitárom az ajtót magam előtt. Félszegnek érzem ajkamon a mosolyt, valahogy hamisnak, mintha pajzs lenne, ami mögé rejtőzöm éppen, pedig éppen azért kerestem meg, hogy valakivel őszintén beszélhessek. Helyet már úgy foglalok, mintha kicsúszni készülne alólam a talaj, és hiányoznak a macskáim. Legalább Őrnagy lenne itt, hogy tenyerem alá dörgölőzzön, de valószínűleg a szobámat szedi szét éppen.
- Fuuh - fújom ki a levegőt még mindenek előtt, és körülnézek. - Rég jártam itt, megvan már pár éve. Akkor is így volt berendezve az irodád? - próbálkozom aztán holmi udvariaskodással, mintha csak baráti csevejre toppantam volna be. Valahogy nem érzem a késztetést, hogy belekezdjek az egészbe. Azt sem tudom, honnan kezdjem egyáltalán. - Olyan rohadtul magányos vagyok és nem találom a helyem, pedig már egy éve vége és tudom, hogy nem jön vissza - nyögöm ki végül, és előre dőlve két tenyerembe temetem az arcom. Ez így valahogy egész szürreális.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Tanulnom kellene. Készülni a vizsgáimra, amik még hátravannak, de valahogy jobban esik beszélgetni valakivel, aki még csak nem is azért áll szóba velem, mert szeretne másik szobát, nekimentek a rellonosok, elkaptam az éjszaka közepén a folyosón vagy csak nagyobb jegyet óhajt kapni, mint amit szerintem érdemel. Az utóbbi időben meglehetősen nagy mértékben korlátozódott ilyen témájú és irányú beszélgetésekre a társas interakció az életemben, kövezzen meg, aki szerint az úgy minden kétséget kizáróan jó. Na persze, beszélek a macskáimmal is, csak azzal meg nem igazán büszkélkedik az ember, mert még a végén őrültnek nézik, pedig az én kis négylábújaim meglehetősen értelmes teremtmények. Az azonban biztos, hogy felszabadító lesz, ha végre mindennek a végére értem és lesz időm egyébre is rendesen a kötelességeken túl. Először mondjuk szinte hihetetlennek tűnik, hogy kérdez, mondhatni lassan elszokom ezektől az apróságoktól, mint az a kérdés, hogy hogy vagyok, annyira, hogy még azt is megkockáztatom, hogy csak én képzelem az egészet. Végül azért válaszolok, és láss csodát, nem néz rám furán, hanem inkább válaszol a kérdésemre. Mégsem képzelődtem.
- Az jó - állapítom meg nagyon okosan, félmosoly kíséretében, javarészt a lapjaimra bámulva. Nem tudom, mit mondhatnék még. Nincs is baj, hogy én, akinek mindig volt mondanivalóm, nem tudom, mit is mondhatnék, holmi üres frázisokon, mindennapi válaszokon túl. Ebből határozottan látogatás lesz most már Zójánál, addig is itt és most fellapozom a könyvem és legszívesebben elbújnék kicsit a lapjai között, amíg össze nem szedem a gondolataimat. Erre viszont nincs módom, bármennyire is szeretném, hát inkább arra kérdezek rá, mit is tanul, és érdeklődve hallgatom a válaszát.
- Ó, hát akkor sok sikert a vizsgákhoz. Milyen képzésre tervezel jelentkezni? - érdeklődöm, talán bővebben is mesél. Ebben a pillanatban a legkevésbé sem zavar, hogy éppen a könyvtárban ülünk, talán csak annyiban, hogy nem hozhatok egy teát úgy az egész beszélgetés mellé ráadásnak.
- Nincs kedved meginni egy teát? - vetem fel máris, végig se gondolva, hogy tényleg tanulnia kellene, és tanulnom kellene. Legfeljebb felcipelem az egész könyvkupacot a szobámba, mégiscsak ki lehet őket kölcsönözni. Ha meg tanulna, hát folytatom én is, végül is bukni a legkevésbé sem szeretnék, mert jövőre már jó lenne aurorként munkába állni a tanítás mellett.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem tudnám megmagyarázni, hogyan sikerült nem befejezni a legilimencia képzést annyi idő alatt, mint másoknak többnyire sikerül, de az vigasztal valamelyest, hogy nem én vagyok az egyetlen tanonc, aki még a padot koptatja és igyekszik belejönni a gyakorlatba. Meglehetősen elhanyagolhattam abban az utolsó tanévben, amikor be kellett volna fejeznem, de úgy tűnik, volt még okom elhanyagolni bármit is. Most azonban más a helyzet. Például nincs okom rá, hogy ne ilyesmire pazaroljam az időmet. Mi több, jó okom van rá, hogy befejezzem, mert az akadémián meglehetősen nagy előnyt jelent, nem beszélve a majdani alkalmazásról, amennyiben félúton nem szeretem meg a tanítást és mondok le az aurori pályáról. Ki tudja, mi lesz még. Pillanatnyilag azonban itt vagyok, és még azt is pozitívumnak könyvelem el, hogy nem valami idegen tanít majd, hanem olyasvalaki, akit már pár éve ismerek és tudom róla, hogy ért a dolgához. A macskáimat kissé nehezen sikerült lerázni, de sikerült. Bár érteném néha őket. A lényeg viszont az, hogy itt vagyok, nélkülük, mindössze egy tollal meg egy tekercs pergamennel, aminek a fele már tele van a valamikori tanórák anyagával. Még át is olvastam az egészet, hogy biztos emlékezzek mindenre, végtére is csak nem kezdünk mindent az elejéről, mégiscsak megtanultuk már egyszer az alapokat, én is, meg a még megmaradt tanonctársam is.
- Szervusz - köszönök, amint benyitok az SVK terembe, és meglátom a majdhogynem öcsémnek tekintett új tanáromat. Ez igazán érdekes lesz. - Ühm, a magázódás kissé nehezen menne, remélem, nem bánod - vigyorgok rá, aztán kiszemelve az ablakhoz relatíve közelebbi üres padot, helyet foglalok. - Ez elég fura egyébként, tekintve, hogy együtt kezdtünk - állapítom meg aztán még, miközben kisimítom magam előtt a pergament, aztán felkönyöklök, azt várva, hogy a tanonctársam is megérkezzen. - Na és milyen az asztalnak azon a felén ülni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ebben a szobában minden más, legalábbis a kapcsolatok terén biztosan. Olyan, mintha valami bűbáj kényszerítene rá, hogy minden álarcot és erőltetett mosolyt a küszöb előtt hagyjak, hiszen itt valahogy nincs helyük. Talán, ha nagyon ragaszkodnék hozzájuk, lenne, ellenben akkor mi értelme volna egyáltalán lenyomnom a kilincset és belépni. Még próbálkozom azért, igyekszem valami felületes csevegést kezdeményezni, azt a látszatot kelteni, hogy semmi dolgom itt valójában, de nem megy. Kit is akarok áltatni azzal, hogy minden rendben, ha egyszer ez a legkevésbé sem mondható el még mindig. Ugyan a munka lekötött az utóbbi időben, de lehet, hogy éppen az volt a gond, hogy túlságosan is lekötött. Tudja a fene, ezért is vagyok itt, hátha majd egy kis szakmai segítséggel kiderül. Bólogatok még a kijelentésre, ismét körbepillantva, bár a részletekre a legkevésbé sem figyelek. A túlélés ebben a percben nem múlik rajta, és azt hiszem, nem is tudnék ezekre figyelni ebben a percben, annyi minden tombol bennem, és tör ki pillanatokon belül. Tényleg a macskáimat akarom, meg valaki mondja már, hogy egyszer ennek is vége lesz, és nem fogok azon rágódni, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, vagy mondanom, vagy akármi. Pedig tudom, hogy nem kell gondolkodni a dolgokon, és az a politikám, hogy nem bonyolítom a dolgokat, erre viszont nagyon nincs stratégia, és az istennek nem akar elmúlni, mert túlságosan sok időt ölelt fel ahhoz, hogy az életem része legyen, vagy már nem tudom. Szabadulni akarok az egésztől. Szinte észre sem veszem, mi van előttem, hiába érzem tea illatát meg kávéét, miközben még mindig tenyerembe rejtem az arcom, végül nagyot szusszanok a válasza hallatán és felpillantok.
- Nem tudom. Nem... azt hiszem, nem fontos, csak másrészt meg szabadulni akarok már az egésztől. Szeretnék a régi lenni, de úgy érzem, hogy már sose leszek az, és örökké itt fog keringeni a fejem fölött, és még mindig keresni fogom vagy visszavárni, vagy nem is tudom. Néha leülök még levelet írni, és csak akkor jövök rá, hogy nem tudnám elküldeni, meg nincs is miért, amikor már felét megírtam... - dünnyögöm egyre halkabban, amíg csak meg nem hallom a kérdését. Elgondolkodom egy pillanatra, szám szélét rágcsálva, mielőtt újra megszólalnék.
- Túléltem. Ez rá a legjobb szó. Őrült év volt, kész káosz. Rengeteg minden változott meg, és itt toporgok. Mindig mindenre volt valami tervem, elképzelésem, és most nincs, nem látom, hogy merre induljak, mi lesz holnap, de még azt se, hogy délután, pedig én tanítok stratégiai gondolkodást és taktikát az aurortanoncoknak, és az eddig mindig bevált. Nem tudom, mikor estem ennyire szét... és úgy érzem, hogy ezzel még a barátaimat is csak leterhelem, vagy elijesztem, vagy nem is tudom. Mindig optimista voltam, de most valahogy olyan sivárnak tűnik az egész helyzet, már dühös se vagyok, mintha elfogyott volna rá az energiám - túrok bele a hajamba, hogy aztán azzal a lendülettel markoljak a tincseimbe kicsit kétségbeesetten. - Ki kellene találnom, mit akarok kezdeni magammal, azt hiszem - jegyzem meg végül egy sóhaj kíséretében, elengedve a hajam, hogy aztán összekulcsoljam az ujjaimat, a térdemen nyugtatva a kézfejem, és segélykérőn pillantok rá. - Van valami tanácsod, honnan kezdhetném el?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Elvigyorodom, és egészen addig ki is tart ez a görbület, amíg szóba nem hozom én magam nagyon okosan, hogy valamikor még együtt kezdtünk, erre most ő a tanárom. Szájamat kissé elhúzva túrok bele a hajamba, majd tanácstalanul döntöm oldalra a fejem, magam elé pislogva.
- Inkább kínosnak mondanám, ha őszinte akarok lenni - helyesbítek először is, aztán vállat vonva pillantok fel.
- Amúgy nem tudom. Biztos tudnék kifogást találni, ha nagyon akarnám, de nem látom értelmét, szóval tényleg nem tudom, hogy miért hanyagoltam el és gondoltam úgy, hogy ráérek még erre - válaszolom végül, mellőzve a hebegést-habogást, amit ki nem állhatok. Biztos mire, kire fogni, de egyszerűen csak elhanyagoltam. Hogy kínos? Kellemetlen? Ez van, még mindig az én hanyagságom marad, szóval nem is ragadok le a témánál túlságosan, főleg, hogy azért vagyok itt, hogy behozzam a lemaradást, úgyis azt mondják, hogy sose késő.
- Rendben - bólogatok a kapott válasz hallatán, végül is jogos, hogy a második napon talán még nem tud erre igazán válaszolni, de majd máskor. Időnként az ajtó felé pislogok én is, hátha felbukkan a kollegina is, aki szintén nem siette el a tanonckodást, de még az órára sem rohan hanyatt-homlok. Lehet, hogy az emlékezetes bevonulások híve, amit mégsem lehet elsietni, ki tudja. A jegyzeteimbe is belepillantok futólag, reménykedve, hogy lassan belevágunk már ebbe az órába, de hiába várom, egyelőre még másik kérdést kapok. Kissé meglepetten pislogok először, de ha jobban belegondolok, ő talán még amúgy sem hallotta, hiszen, eddig nem ő volt a tanárom.
- Hmm... amikor aurortanoncnak jelentkeztem, még az volt a tervem, hogy majd terepen fogok dolgozni a különleges osztagnál, ahol az is teljesen reális eshetőségnek tűnik, hogy olyan áldozattal találkozom, aki éppen sokkban van például, és egyszerűen másképp nem tudom, mi is történt vele, mint ha belenézek az emlékeibe. Talán ezért sem fejeztem be, hogy egy idő után nem sokat gyakoroltam, mert annak nem látom értelmét, hogy csak úgy olvassak bárki gondolatai között, ha kell, ha nem - vonom meg a vállam ismét egy apró sóhaj kíséretében. Ez egy olyan képesség, amit vészhelyzetek esetére tartogatnék, már amennyiben sikerül annyira megtanulnom használni, hogy a Minisztériumnál is bejegyezzenek. A kijelentésre nem tudok mit mondani, csak bólintok, és kisimítom az előttem heverő pergament, arra várva, hogy valami elmélettel kezdünk netán, rákérdez, mit is tudok az egészről pontosan, de ehelyett úgy tűnik, máris a gyakorlattal indít. Általában minimális védelemmel is remekül elvagyok, nincsenek titkaim, mindössze annyinak látom értelmét, amiből érzékelhetem, ha valaki az emlékeim, gondolataim között akarna turkálni, tekintve, hogy azért mások rám bízott titkait mégiscsak szeretem biztonságban tudni az én dolgaim mögött. Rá emelem a tekintetem, miközben azon vagyok, hogy felhúzzam az ehhez szükséges védelmem, de addig is ott van még a ház, a macskáim, Matthew, ahogy Őrnaggyal játszik, amikor azt hiszi, nem látom, és ennyi. Kész. Bezárul az egész, én meg jó mélyre tuszkolom valahová az emléket, vissza a sötétbe, azt se tudom, hogyan jött elő. Talán csak mert ez is olyasmi volt, amit meg akartam érteni, de nem sikerült. Nem lényeg. Kifújom a visszatartott levegőt. - Lehet, hogy egy kicsit berozsdásodtam... még szerencse, hogy nem őrzök hadi titkokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Nem teljesen szó szerint gondoltam, de végül is már úgyis megszoktam, hogy macskaszőrrel van tele minden, szóval akár - vonom meg a vállam vigyorogva. Tulajdonképpen nem is tudom, miért nem vettem még mindig a fáradtságot arra, hogy ellátogassak valami ismerkedésre alkalmas lokálba kilépve a komfortzónámból ahelyett, hogy begubózva a munkába temetkeznék. Ezt végig kellene gondolnom majd, ha már egyedül ücsörgök otthon. Talán visszatérnék még a macskák kérdésére, de teljes mértékben feledésbe merül a téma, amint felbukkan Seth. Cseppet sem bánom, hogy Feather alaposan körbeszaglász, miután őt is üdvözlöm, majd simogatással honorálom, hogyha már olyan aranyosan az ölembe hajtja a fejét. Fél kézzel azért visszakönyökölök az asztalra, megtámasztva az állam a tenyeremben, ez azonban csak addig marad így, amíg végül rá nem gyújtok. Seth drámai reakcióját látva kifújom a füstöt, félmosoly kíséretében pillantok rá fejemet csóválva, majd kissé oldalra biccentve igyekszem minél ártatlanabb képet vágni, hogy talán már a glória is megjelenhetne a fejem fölött, már ha lenne olyanom.  
- Ugyan, ugyan... ezt én inkább rád mondtam volna, én a kandúrokat a preferálom, bár nem tagadom, hogy egyik-másik görény ne lenne valóban elragadó... - állapítom meg. - Na de mesélj inkább, mit tervezel - mondom még, végtére is aztán is ráér bőven megállapítanom, hogy igazam volt-e vagy csak amolyan tanári berögzülés, és meglehet, hogy ha görényekkel nem is feltétlenül, de eridonosokkal túl sok időt töltök. A szemöldököm aztán egyre feljebb kúszik a meglepetés hatására, és a mosolyom is szélesebb lesz, őszinte örömömet tükrözve.
- Azta... gratulálok. El se hiszem, de komolyan, hogy akkor most együtt fogunk dolgozni... Hűű... - pislogok, nem mintha nem lettem volna biztos benne, hogy van elég jó ahhoz, hogy megkapja a posztot, akárcsak Sebby, de azért mégis jó hír, és ha nem lenne ott az asztal, meg Feather, még meg is ölelném, így azonban a mozdulatból barátságos vállveregetés lesz mindössze egyelőre.
- Hát komolyan örülök nektek, sok sikert - teszem még hozzá fülig érő szájjal iménti szavaimhoz, majd visszatérek Feather szőrének simogatásához. Szinte el is felejtem a cigit, kicsit tovább hamvad, mint hagyni szoktam, mire észbe kapok, hogy ott parázslik ujjaim között, holott nem ezért gyújtottam rá. Sebaj, egy újabb slukk után lepöckölöm a hamut, bólogatva a méltó ünneplés említésére. Talán ihatnánk is erre, ha már itt vagyunk, de úgy tűnik, Sethnek nagyobb tervei vannak egy kocsmai pohárkocogtatásnál, és belegondolva nem is rossz ötlet, ami azt illeti. Elhümmögök rajta egyetértően, félig már azon agyalva, milyen játék is jöhetne szóba, majd elnevetem magam a mágiatörténet könyv újrahasznosítási lehetőségén. - Több haszna amúgy sem igazán vannak annak a könyvnek, de mondjuk az Activity se lenne utolsó szórakozás... na szóval ez nem egy rossz ötlet. Az az érzésem, hogy minden kétséget kizáróan emlékezetes ünneplés lenne - töprengek el hangosan, és azt hiszem, az este hátralévő részében el is kezdhetjük a szervezést, mert ezt semmiképpen sem kellene kihagyni, ahhoz túlságosan is jó ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Miután mondandóm végére érek, meglepetten pislogok elhangzó szavai hallatán. Úgy tűnik, nem éppen a kérdésére válaszoltam, és pillanatokon belül az is kiderül, miért is. Hümmögve veszem tudomásul, mire is gondolt egész pontosan, és megvonom a vállam.
- Azt hiszem, nem voltam elég elszánt - dünnyögöm félhangosan, többé-kevésbé a magam számára vonva le a következtetést, végtére is sose akartam én ezt annyira, hogy körmöm szakadtáig ragaszkodtam volna a gyakorlásához. Nem látom értelmét annak, hogy nyakra-főre használjam, és esetleg titkok között turkáljak akaratlanul is, vagy tudom is én. Jobban szeretem, ha beszélhetek az emberekkel, még ha meglepően gyakran is származik baj abból, ha a magam megszokott módján kommunikálok másokkal, előbbre helyezve a beszédet alkalomadtán a gondolkodásnál.
- Aha - bólogatok beleegyezően a pozitív cél említésére, hiszen mint azt éppen összefoglaltam, mégsem azért jelentkeztem a képzésre évekkel ezelőtt, mert annyira menőnek tűnt egy ilyen képességet megtanulni. Ki tudja, ha így lett volna, talán már bejegyzett lennék azóta, ezen elgondolkodni azonban a legkevésbé sem marad időm, mivel úgy tűnik, Sebby máris felméri gyakorlatban, hogy mire vagyok képes. Igyekszem gyorsan felépíteni a védelmem, amint észlelem, és minél előbb kizárni a fejemből. Valószínűleg mehetne ez jobban is, főleg, hogy még mindig auror szeretnék lenni. Tényleg úgy érzem, hogy berozsdásodtam és lehetnék gyorsabb is, ami a védelmem kiépítését illeti, vagy netán gondolkodhatnék előre és eleve erősebb védelemmel tenni be a lábam egy haladó legilimencia órára, így meglepetten vonom fel a szemöldököm ma már nem először, amikor kiértékeli a teljesítményem.
- Ööö... oké - pislogok, majd elvigyorodom, amikor tovább boncolgatja a hadi titkok kérdését. - Uhh, hát azt hiszem, kénytelen leszek gondosan megválasztani a pályámat. Különben ez a dinnyés hasonlat mintha kicsit morbid lenne - vakargatom meg a tarkóm még mindig féloldalasan vigyorra húzva a szám. - Na de szóval akkor ezek szerint gyakorolnom kellene a védelmet - vonom le végül a következtetésemet, és először rá se pillantok az elém tolt vázlatra, amíg nem közli, miről van szó benne.
- Állatokon? Ez komoly? Úgy értem, tényleg beszámít a gyakorlásba? Vagy egy éve az a bajom úgyis, hogy halvány lilám sincs róla, mi jár a macskáim fejében, de ez még soha meg se fordult a fejemben. Mekkora egy ökör vagyok - csapok a homlokomra, és magam elé húzva a vázlatot bele is nézek. - Hogy ez milyen nagyszerű ötlet. Zseni vagy - állapítom meg belebújva a jegyzetbe. Te jó ég, ha egyszer is leülök vele legilimenciáról beszélgetni az elmúlt években, mostanra már én is végezhettem volna, és Őrnagynak ezért még csak könyörögni sem kell, arról nem is beszélve, hogy nemet is aligha mond, és csak jobban megérthetem, ami az utóbbi időben jellemző elcsászkálásai fényében nem is ártana. Komolyan egy ökör vagyok, hogy ez sose fordult meg a fejemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ühümm - dünnyögöm bólogatás közben. - Bevallom, azt a részét az anyagnak elég felületesen olvashattam, mert éppen csak rémlik belőle valami - vakargatom meg a tarkóm. Szóval ezt alaposabban át kell vennem, még akkor is, ha eszem ágában sincs használni, végtére is a veszélyes lehetőségeket is ismernem kellene, hogy védekezni tudjak ellenük. Egy szusszanással túrok bele a hajamba, majd hátradőlve a széken az ujjaimat összekulcsolva kinyújtom a karom a padon. Ennyire eltunyultam volna itt? Ideje összekapnom magam, ha így van, és komolyabban venni ezt is, mint eddig tettem. Igaz, azt mondja, hogy a szintemnek megfelelőek a képességeim, de azért már ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy ennél bizony lehetnék jobb, sokkal jobb, ha nem hanyagolom el az egészet.
- Rendben - veszem tudomásul a szavait. Szóval azért igazam volt abban, hogy ezt gyakorolni kell, végtére is nagyon jól tudom, hogy  nem igazán erőltettem meg magam már legalább egy éve. Pedig ha belegondolok, ez a tudás még az akadémián is jól jöhet. Akkor hét közben, nyolctól ötig. Jó, meg is jegyzem magamnak, majd a következő pillanatban már a magasba is emelem a kezem ösztönösen, hiába vagyok én az egyetlen diák éppenséggel.
- Ööö... keddenként egész nap az akadémián vagyok, de amúgy oké - jegyzem meg, visszahúzva a karom, amint tudatosul bennem, hogy most történetesen jelentkeztem. Valahogy szórakoztató a gondolat, főleg, ha onnan nézem, hogy még azon töprengtem útban ide, hogy fogom majd tanárként kezelni éppen Sebbyt. Az ötleten, vagy inkább már javaslaton  meglepődöm. Meglehetősen tetszik, még a végén a macskáim lelkivilágát is megérteném, csak hát erre a megoldásra eddig nem is gondoltam.
- Azt ugye nem gondolod, hogy tudnám bántani az én kis drágaságaimat - pislogok rá, amikor arról beszél, hogy állatoknak fájdalmat okozni etikátlan. Persze, tudom, hogy ezt el kell mondani, de ha valaki ismer, azt is tudja, hogy imádom a macskáimat, meg úgy mindent, ami él és mozog, viszont ahelyett, hogy erről tartanék kiselőadást, jobbnak látom, eleget tenni a kérésének és megmutatni, mit is tudok. Egészen régóta nem használtam ezt a tudást egyáltalán, hiszen nem éreztem úgy, hogy bárkin is kellene, vagy jó lenne alkalmaznom, az etikáról nem is beszélve. Megszabadulok a gondolataimtól, és a varázsige hangos kimondására azért már nincs szükségem, sem a pálcamozdulatra, de a biztonság kedvéért, meg némi bizonytalanságból fakadóan a szemébe nézek, majd a védelmének feszülök neki, amiről gyanítom, hogy bizonyára nagyon is erős, meghaladva jóval az én tudásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kezdem úgy érezni, hogy ha évekkel ezelőtt is Sebby lett volna a tanárom, már rég bejegyzett legilimentor lennék én is, mert valahogy nem tűnik annak a megalkuvó fajtának, akinél lehet húzni az időt vagy kifogásokkal próbálkozni, arról nem is beszélve, hogy már most több feladatot kaptam az első órán, mint eddig együttvéve. Nem is rossz. Ha még ezt is be kell gyömöszölnöm az eddigi feladataim mellé a mindennapokba, akkor esélyem sem lesz ellustulni ezt az évet is, már csak azért sem, mert a sok teendő valahogy egyébként is felpörget. Mindig is tevékenyebb voltam ilyen esetben, mintha kevesebb tennivaló mellett maradt volna időm lógatni a lábam. Eszembe jut azért az is közben, hogy az akadémián is vannak azért óráim, és a keddeket teljes egészében ott töltöm, csak késő este érek vissza az iskolába, már bőven öt után, így fontosnak tartom jelezni, hogy olyankor nem érdemes keresnie. A karom ösztönösen lendül a levegőbe, mielőtt még megszólalnék, majd ahogy visszahúzom, amint ez tudatosul bennem, még én is kuncogással reagálom le a saját mozdulatom.
- Aha, végül is órán vagyok - vakargatom meg a tarkóm körbepillantva. - Az már csak mellékes apróság, hogy én vagyok az egyetlen diák jelen pillanatban - jegyzem meg aztán felkönyökölve a padra, és érdeklődve hallgatom, mit is tervez még mára.
- Igen, tudom és jogos - ismerem el aztán, hogy tulajdonképpen van abban valami, amit mond, bár ettől még mindig nem bántanám a drágaságaimat semmilyen módon sem. Szándékomban is áll megmutatni, hogy azért amit tudok, azt igyekszem jól használni, ha van rá lehetőség vagy éppen szükség, így eszem ágában sincs tiltakozni a feladat ellen, egyébként is ő kérte, ez nem önkényes gondolatolvasás, ami ellen minden porcikám tiltakozna a végsőkig, mint ahogy eddig is tette, és nagyrészt ezért sem vagyok még bejegyezve. A szemkontaktust tulajdonképpen igénylem is, nem feltétlen azért, mert anélkül nem menne, hanem mert mindössze ketten vagyunk, és furán érezném magam, ha a falat bámulnám, meg aztán némi bizonytalanság is társul ehhez, mégiscsak mondtam már, hogy kicsit talán berozsdásodtam az utóbbi időben gyakorlat híján. Ennek ellenére úgy érzem, egész jól megy, még ha látnom nem is sikerül semmit, ezt viszont nem is vártam, így a legkevésbé sem okoz csalódást, de még meglepetést sem, hogy meglehetősen hamar véget ér a gyakorlat. Azt hiszem, tulajdonképpen erre számítottam, nem többre, nem egyébre, és még meg is nyugtat, hogy nem botlottam bele semmibe sem.
- Na? Mit mondasz, használhatom, hogy megtudjam, Őrnagy hol lépett tüskébe és gabalyodott bele egy egész rétre való bogáncsba? - érdeklődöm félmosollyal arcomon, szemöldököm kissé kérdőn felvonva, amint vége a gyakorlatnak, és a válasza hallatán ki is szélesedik nyomban az a félmosoly vigyorrá minősülve át pillanatokon belül.
- Kösz - mondom a lehető legnagyobb lelkesedéssel, ami inkább az arcomon tükröződik, semmint a szavaimban, és egész elégedetten dőlök hátra. Lesz mit gyakorolni, de ez már akkor is jó. Mégse vagyok teljesen reménytelen eset.
- Nem, most nincs - rázom meg a fejem, még mindig vigyorogva, és összehajtogatom a pergamenjeim. - Akkor mára ennyi lenne? Hm, hát ha bármi eszembe jutna mégis, tudom, hol talállak. Jössz az Eridon felé? - érdeklődöm végül, mert ha egy irányba tartunk, és nincs más dolga, meg is várom még, aztán meg szaladhatok intézni megannyi teendőt, azt viszont már most tudom, hogy az estét rászánom a macskáim gondolataira. Úgy érzem, unalmas határozottan nem lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Azt hittem, lesz még időm megnézni, hogy egyben van-e még az Eridon, de tovább tartott a napom az akadémián, mint vártam. Hasznosnak érzem ezeket a túlélési, stratégiai, válságkezelési gyakorlatokat, többet tanulok közben, mint a könyvtárban ücsörögve könyvekből, a mai viszont továbbnyúlt a tervezettnél, és jóval fárasztóbb is volt, hogy az enyhén zúgó fejemnek jólesik a séta, amit a birtok szélétől még meg kell tennem az épületig. A toronyba fel sem megyek már, hiszen aztán a végén még egy párbaj közepén nyitnék be, ami se szép, se illendő, se szerencsés nem lenne. A diákjaimnak viszont év eleje óta ajánlgatom lelkesen ezt a szakkört már csak gyakorlásként is, mert azt édeskevésnek érzem, hogy a tantervbe sikerült begyömöszölnöm egy párbajokra és önvédelemre összpontosító, néhány órás gyakorlati tevékenységet. A legkevésbé sem elég gyakorlás az a rövid időtartamú foglalkozás a birtokon, és nem győzöm eleget mondani, hogy egy auror nem engedheti meg magának, hogy ne tudja kitűnően használni a pálcáját. Azt nem lehet kimagyarázni, ha nem tud átok ellen védekezni, vagy az ellenfelét lefegyverezni. Ma mindenképp látni szeretném, hogy vajon hányan fogadták meg a tanácsom, és jöttek el, és hogy állnak azok, akik eljöttek. A tanmenetben még nem tartunk ennél a fejezetnél, viszont addig is érdekel, hogy vajon hogy is áll e téren az új évfolyam. A folyosón már eléggé szedem a lábam, abban a biztos tudatban, hogy különben késve érkeznék, az órám azonban szerencsére mást mutat. Még van néhány perc, sőt, még diák is érkezik, akit aztán előre engedek az ajtónál, jómagam meg csendesen csukom be magam mögött, majd intésre emelem a kezem köszönésképpen.
- Nem sokat látok a diákjaim közül. Azt hiszem, szólnom kellett volna, hogy plusz pontot kapnak érte - pillantok körbe, szemrevételezve, hogy csak Annát meg Adriant látom itt, senki mást. Reménykedem azért, hogy befut még más is idővel, és nem csak feleslegesen jártatom egy ideje az óráimon. - Azt hiszem, kifújom magam és megtámasztom a falat kicsit, nem számítottam ilyen fárasztó gyakorlatra, de ha netán kellene beugró, számíthattok rám. Ma még nem szórtam ki elég átkot és rontást, hogy azt mondhatnám, elég volt - szólalok meg ismét féloldalas mosollyal arcomon, aztán megszabadulok a taláromtól, és kezeimet zsebre dugva felmérem a terepet. Talán nem is lenne rossz ötlet a tanóra helyett valami ilyen foglalkozást beszorítanom majd, amikor addig jutunk az anyagban, ha már ennyire sokan teszik tiszteletüket itt az aurortanoncok közül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ez hiányzott még, hogy sírva fakadjak, de bármennyire is szégyellem ezt a gyengeséget, nem bírom visszatartani a könnyeimet. Attól csak még erősebb lesz a torkomat szorító érzés, hogy odaül mellém, és valahogy már csak a jelenlétével is azt az érzést kelti bennem, hogy itt és most ez nem is olyan vészes. A megjegyzésére megpróbálom elnevetni magam, ám csupán valami gurgulázó hang szabadul fel torkomból, miközben tenyerem élével igyekszem letörölni, vagy legalább elmaszatolni a könnyeimet. Már ez is éppen elég lehetett ahhoz, hogy kivörösödjön a szemem. Csodás. Messziről látni lehet majd rajtam még egy ideig, hogy sírtam, és a gondolat is eléri, hogy zavarba jöjjek. Sóhajtok egy nagyot megadóan, hiszen ezen most változtatni már késő, és talán jobb is így, mintha nyelvemre harapva maradtam volna ismét nyugodt, lenyelve az egészet. Mégiscsak megkönnyebbültem legalább.
- Jól nézek ki... - dünnyögöm félig mosolyra, félig meg lefele görbülő szájjal, miközben úgy döntök, előkerítem a zsebkendőmet nadrágom zsebéből. Amint megvan, megtörlöm a szemem, aztán az orromat is kifújom, és kezemben szorongatva szórakozottan kezdem csavargatni ujjaim között az egyik csücskét, válaszon gondolkodva.
- Fogalmam sincs - pislogok magam elé. Igaz, most nem érzem már, hogy letaglózna a szomorúság, vagy olyan ólomsúllyal nehezedne rám a hiánya, de tudom azt is, hogy ez még nincs rendezve. Még nem engedtem el. - Azt hiszem, az a legrosszabb, hogy a szüleimmel nem lehet erről beszélni. Ők... végignézték, milyen voltam, amikor először elhagyott. Ha nincsenek, még a tehetséggondozóból is kirúgtak volna, annyira magam alatt voltam. Anya csak annyit mondott most, hogy ő megmondta, hogy ez lesz, és tulajdonképpen tényleg megmondta, szóval nem érzem úgy, hogy erről nekik lehet... és mással se beszéltem, pedig azt hiszem, azt kellene. Velük nem tudok, de Seth-tel jó lenne - ered meg a nyelvem, ahogy még mindig magam elé nézve igyekszem megválaszolni, mit is tehetnék. Talán éppen ez hiányzott mindeddig, ez a beszélgetés kedves barátommal, aki még részese is volt kisebb-nagyobb mértékben az életünk közös részének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Sosem jártam még a Kártevőügyi Tanácsadó Irodában, de ahogy mondani szokás, ami késik, nem múlik, meg soha ne mondd, hogy soha, és mindennek megvan a maga ideje, mint ennek a kis sétának is. A recepción kértem a biztonság kedvéért egy kis útbaigazítást, merre is találom a keresett ajtót, most meg a kapott utasításokat alapul véve fordulok előbb jobbra, aztán balra, majd megyek egyenesen előre. Elhaladok Attu egykori irodája előtt is, amiről fogalmam sincs, ki vette most birtokába, hogy a rokon nagyobb bevétel és elismerés ígéretével már nemzetközibb vizeken ténykedik, már ha nevezhetjük így a nagyobb, sokkal több téren ténykedő pesti központot. Irigylem is kicsit azért, amolyan szent módon csakis, természetesen, hogy bezzeg neki milyen jó nyelvérzék adatott, de legalább van kire számítanom szükség esetén, az is jó dolog. Elmosolyodom, ahogy eszembe jut legutóbbi levele, amire még nem is válaszoltam, most azonban még kénytelen lesz várni, hiszen nem csak nosztalgiázni vagyok itt. Elő is húzom félvállra vett hátizsákomból a gondosan lezárt műanyag dobozt, amelyben a szőrcsomó most éppen gyanúsan mozdulatlanul pihen. Hallucináltam volna? Fel-felpillantok az ajtókon található táblákra futólag, ahogy lassú léptekkel haladok előre, de mégis jobban leköti a figyelmemet narancssárga-szürke szőrgolyó, hogy egész pontos legyek, amely most még csak meg se moccan. Megrázom a dobozt, de hiába. Az is csak holmi erőltetett pattogásra készteti, de aztán nyomban meg is állapodik újra az egyik sarokban, ahogy abbahagyom a kényszerű rázogatást. A fenébe. A semmiért jöttem volna be? Elhúzom a számat a gondolaton, de már csak biztos, ami biztos alapon is benézek azért az irodába, ha időt szakítottam erre a sétára. Talán tud valamit mondani a tanácsadó, mitől göröghetnek olyan lelkesen ezek a szőrcsomók visszatérő módon az irodám padlóján, mint ördögszekér a sivatagban a régi westernfilmekben. Hgoyis hívják? Valami Brigitta, ha jól emlékszem. Rom... Rommel... nem is, Rommen. Ezaz. Itt áll a neve az orrom előtt éppen az iroda neve alatt. Rommen Brigitta. Hm, nagyon remélem, nem derül ki pillanatokon belül, hogy csak az eridonosaim tréfálkoznak velem. Vagy jobb lenne? Hirtelen nem is tudom eldönteni, mit szeretnék jobban, valami csíny áldozata lenni, vagy inkább egy mágikus élőlény társaságát a toronyszobába, amely a költözést követően is félig-meddig a szobám maradt szükség esetére, és természetesen az irodám is. Valaki résnyire nyitva hagyta az ajtót, már határozott kopogásom eredményeként is nyílik, én meg hívatlanul is bedugom az orrom kissé előre hajolva. El is tátom a szám nyomban.
- Nahááát... kit látnak szemeim. Rádonyi. Szevasz. Hát te? Mi a szöszt csinálsz itt? Csak nem célba vettek téged is a kártevők? - érdeklődöm máris tőle, szélesen vigyorogva annak örömére, hogy ilyen rég látott ismerősbe sikerült botlanom váratlanul. - És a... - nézek körül válaszát várva. Már megint nem ugrik be a neve a nőnek, akihez jöttem. - Szóval a hölgy, aki itt dolgozik? Ugye nem ebédszünetre ugrott ki, és ha sokáig nem jön, már a vacsora is belecsúszott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Flóra|kinézet

Nyakamban a fodros ruhába és meleg kis kabátkába bújt, csinos, göndör hajú szőke kis angyal éppen szórakoztatónak találja, hogy eltakarja a szemem apró kis kezecskéivel. Meg is állok, fél kézzel tartva a lábát, így a másikkal máris ütemesen rugdosni kezdheti a vállam, és felnyúlok a jobbommal a pici kis praclijaiig.
- Jól van, tündérkém. Viktor orra fog esni, ha most nem hagyod szépen, hogy lássam, merre is megyünk. Ha meg én elesek, akkor koszos lesz a te szép ruhácskád is a végén, és azt ugye nem akarjuk? Azt ígértük anyunak, hogy ilyen szépen mész haza, mint ahogy elengedett otthonról - mondom neki, a fal mellé lépve, hogy a folyosón az éppen az udvarra igyekvő gyerekeknek ne legyek útban. Flóra el is engedi a szemem, úgy tűnik, elég meggyőző voltam, a következő pillanatban azonban máris a hajamat markolva kapaszkodik.
- Aucs... ez fáj - jajdulok fel kissé drámaiabban a kelleténél. Ám mégiscsak megkopaszt a végén, ha ilyen lelkesen kapaszkodik, és úgy meg hogy néznék ki? Szeretem a hajamat, éppen ilyen hosszúnak, mint amilyen. Voltam már kopasz is, nem hiányzik újra. Ismét megfogom a lábát, legalább nem rugdalózik tovább, inkább kacarászva kapaszkodik a tincseimbe, nem kímélve őket, majd egyszer csak mutogatni kezd lelkesen.
- Néni, néni - magyaráz, miközben én azt próbálom felfedezni, merre is találom a tanári szobát, vagy az óvónénik irodáját, vagy bármit, ahol érdeklődni lehet a felvételi körülményekről, iratkozásról, ilyesmiről, ez a kis sózsák ugyanis lassan éppen ideális korban lesz ahhoz, hogy a nap felében egy szakavatott óvónéni idegeit gyámbássza az anyja vagy az enyéim helyett, és vele egykorú pöttömökkel játsszon.
- Hol néni? - kérdezem felpillantva, mire előre mutat, én meg majdhogynem nekiütközöm a lánynak. Velem egyidős lehet legfeljebb, vagy nálam fiatalabb, és Flórának láthatóan rendkívül tetszik, abból ítélve, hogy elengedi a hajamat, valószínűleg éppen integet neki. - Oh, bocsánat. Üdv. A bölcsiről szeretnék érdeklődni, esetleg meg tudná mondani, kinek tehetem fel a kérdéseimet? - igyekszem máris legalább útbaigazítást kérni tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A névtábla szerint itt dolgozó tanácsadó sehol sincs, de elfelejtek dohogni a hivatalokban működő rendszer hiányosságain és gyönyörein, sőt még kérdezni is az illető felől, hiszen nagy meglepetésemre ismerősbe sikerül botlanom. A legkevésbé sem számítottam erre a találkozásra, de örülök, amilyen rég nem láttam, éppen ideje volt már belebotlani. Megvan vagy két éve is, de lehet, hogy három, hogy segítettem neki a VAV-ra felkészülni, mert Attu úgy vélte, szüksége lehet egy kis segítségre. Nem mondanám, hogy hű de nagy barátság lett aztán ebből a korrepetálásféléből, de azért Miklós is egy azok közül az ismerősök közül, akikkel remekül el tudok beszélgetni, ha alkalom adódik rá.
- A névtáblád? - pislogok kissé értetlenül, ugyanakkor meglepetten, az ajtó irányába fordulva először, majd vissza felé, aztán vetek még egy utolsó pillantást az ajtó felé. - Itt dolgozol? Szóval akkor mégse szidhatom ma a közhivatalokat. Áááh, micsoda megkönnyebbülés - foglalok helyet, felszusszanva, és kényelmesen dőlök hátra a székben. A doboz még mindig ott a kezemben, de csak akkor jut eszembe, miért is jöttem, amikor rákérdez, mi a gond pontosan.
- Uhh - szalad ki a számon kissé gondterhelten egy félszó, miközben megvakargatom a tarkómat, és leteszem az asztalra a műanyagdobozt. A szőrgolyó továbbra is mozdulatlan benne, akárhogy is nézem. Gondolatban még noszogatom is kicsit, szuggerálom neki, hogy mozduljon már, de még az se hatná meg jó eséllyel, ha a legilimenciával próbálnék hatni rá. - Hát szóval az van, hogy van három macskám, és nemrég elköltöztem az Eridon tornyából, de még mindig ott az irodám, viszont amióta a macskáim nincsenek... nos a macskaszőr azért megmaradt, és ilyen kis fura szőrgolyók formájában... hogy is mondjam... mocorog. Néha átgurulnak a padlón, nekem meg fogalmam sincs, mi lehet. Chizpurflere gyanakodtam, de hacsak nem derül ki valamelyik macskámról, hogy mágikus lény, akkor ez nem túl valószínű. Lehet, hogy egy eridonos csíny áldozata vagyok csak, de azért gondoltam megmutatnám inkább, hátha mégis valami mágikus lény műveli - magyarázom, miért is hoztam egy vöröses-szürkés színben pompázó szőrgolyót műanyagdobozban foglyul ejtve. Kérdőn vonom fel aztán a szemöldököm, ahogy rápillantok, mondandóm végére érve. Vajon van bármi ötlete?
- Na és hogy tetszik itt? Vannak érdekes esetek? - érdeklődöm róla is futólag aztán, ha már van rá alkalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Flóra vígan elvan a vállamon, élvezi, hogy mindent belát, és még csak totyognia sem kell mellettem - ami valljuk be fárasztó is lenne, tekintve, hogy nekem nem erősségem a lassú séta -, kitartóan kapaszkodik a tincseimbe, és még a lányt is előbb veszi észre, akinek majdnem sikerül nekimennem hirtelen. Közel s távol ő az egyetlen, aki a maga "néni" státusával legalább útbaigazítással szolgálni tud, ahogy elnézem, hát meg is kérdezem gyorsan, hogy merre kaphatok választ a kérdéseimre.
- Persze, sőt. Ő Flóra, és lehet, hogy továbbra is nénizni fog, de makacsul tegez mindenkit, én meg Viktor vagyok. Örvendek - mutatkozom be máris széles vigyorral az arcomon. Segítőkész és kedves, ez már egy egész jó pont így indulásból az intézménynek. Még egy prospektust is elővarázsol a táskájából, szóval felkészült is az ilyen helyzetekre, mint ez is, amikor valaki jómagamhoz hasonlóan járatlan illető érdeklődik a lehetőségek iránt. Ez egészen tetszik eddig. Jegyezgetem is gondolatban az információkat. Talán Budanekeresdre már el sem megyünk, ha itt elég alaposan meggyőznek, hogy jó hely lesz ez az én kis tündérkémnek.
- Köszönöm - veszem át a prospektust, egyelőre csak gyorsan a zsebembe dugva, nem merem elengedni különösebben hosszú ideig a leányzó lábát, még megpróbál hintázni, vagy valami, és nem örülnék neki, ha lepottyanna a nyakamból.
- Persze - vágjuk rá aztán egyszerre a kérdésre, pöttömke ugyan sejtpítve, de annál aranyosabban, úgyhogy le is veszem végül, és kénytelen vagyok görnyedni, hogy a pici kezecskéjét fogni tudjam, ahogy elindul mellettem. Követjük a lányt, amerre vezet, majd elengedem Flóra kezét, hadd nézzen szét. Kezembe is nyomja öntudatosan a sapkáját, majd elindul felfedezni a helyet, én meg nekitámaszkodom az ajtófélfának, előhúzva zsebemből a prospektust végre, és gyorsan átfutom.
- Hát az iratkozásról már nincs kérdésem, mindenre itt a válasz, és eddig egészen tetszik, de... hm, mit mondanál, miért érdemes ide hozni egy gyereket? Sokan vannak? Milyenek a csoportok? - érdeklődöm a lány felé fordulva. - Mondjuk ahogy elnézem, Flórának is nagyon tetszik. Megnéztünk még egy ovit Pesten is, de varázslók a szülei, és jó eséllyel ő is, a mugli környezet talán nem a legelőnyösebb, Pestseholsén meg a színvonal hagy kívánnivalót maga után - fejtegetem hangosan az eddigi tapasztalatainkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ha tudom, hogy itt dolgozik, talán már napokkal ezelőtt baglyot küldtem volna a teendőim átszervezése helyett, hogy lejussak még ügyfélfogadási időben, de sebaj. Most már tudom, hogy ebben az irodában is akad ismerős. Érdeklődöm is felőle, ha már lehetőség van rá. Meglehetősen rég nem láttam. Megvan már pár éve, pedig úgy emlékszem, egészen jól elbeszélgettünk akkoriban majdnem mindenféléről, nem csak bűbájokról és átváltoztatásról, amihez alapvetően segítséget ígértem.
- Áh - fejezem ki egy kurta hanggal, hogy szükségtelennek látom a rendszer szidását, és egy legyintéssel még egyértelműbbé tenni igyekszem tömör véleményemet, mielőtt még helyet foglalnék vele szemben az asztal túloldalán, hogy aztán bővebben is kifejtsem az egészet. - Lényegtelen. Csak egy pillanatig azt hittem, hogy itt is a kávé hörpötyölése az elsődleges tevékenység munkaköri leíráshoz hűen és a mindennapi pletykák átrágása. A hivatalokkal többnyire ez a tapasztalatom. Esetleg még szóba jön a körömreszelgetés is, és a névtábla alapján azt hittem, hogy ez a helyzet ebben az irodában is, de mint kiderült, csupán az ügyintézés lassú és a névtábla várat magára - magyarázom fél kézzel gesztikulálva, arcomon széles vigyorral. Igaz, azokban a pillanatokban, amikor egyik irodából a másikba küldözgettek, vagy éppen hosszasan várakoztattak, nem volt annyira vicces a helyzet, utólag viszont már betudom olyan tapasztalatnak, amivel szórakoztatni lehet másokat, ha egy kis humorral kezeli az ember. Kérdésére válaszul a problémámat is vázolom aztán, és elgondolkodva hallgatom szakma véleményét.
- Hát Őrnagyot ismerve a fene se tudja, mivel keveredett össze a többnapos sétái során - jegyzem meg, megvonva a vállam. Azt a macskát már a faluból is szedtem össze, miután kiszökött valamelyik dák nyomában a toronyból, bizonyára csinos lánycicák nyomában andalogni, napokra el is tűnt, és tényleg nem tudom, merre járt, mivel keveredett össze. Lehetett az crup, puffskein, de akár még kneazle is. Elképzelésem sincs, és talán jobb is így. Nyugodt vagyok addig is.
- Hm... szóval akkor szerinted sem tapogatóztam rossz irányba. Éljenek a kis bestiák... - morgolódok egész visszafogottan, elhúzva a számat, ahogy megrázogatom még egyszer a dobozt, a szőrcsomó viszont nem mutat hajlandóságot a mozgásra. Rá is teszem a dobozra a tetejét, és visszatuszkolom a táskámba, kevésbé figyelmesen hallgatva, mit is mond éppen. - Riasztó? Na várj, ezt mégegyszer, légysz. Szóval kapható rájuk riasztó a Főutczában? Még sose volt dolgom chizpurflellel, nem is gondoltam, hogy ilyesmi létezik. - Vakargatom az állam kitartóan, arra várva, hogy megerősítse a csak fél füllel elkapott információ helyességét.
- Ráérni... hááát... kedden a Sárkányölőben vagyok egész nap, szerdán az Aurorparancsnokságon, hétvégén gyakorlat lesz a hetedikeseknek, de csütörtök délután? - Pillantok fel reménykedve, hogy az megfelel. Elég sűrű az élet, amióta ennyi dolgot igyekszem összeegyeztetni, de hátha az a délután megfelel. Légyszi, Merlin meg az összes nagy varázslók, akiknek nem jegyeztem meg a nevét a mágiatörténet órákon. A papírra előbb csak egy futó pillantást vetek, ahogy magam elé húzom. Sablonszöveg.
- Az édeset még mindig nem szeretem, de egy tea cukor nélkül jólesne, köszi - dünnyögöm már a papírt szemlélve, hogy alaposabban is átolvassam a penna által rávetett sorokat. Átbogarászom, majd otthonosan veszem kézbe az első pennát, amit felfedezek az asztalon, hogy kitöltsem az adataimmal. - Megnyugtató, hogy a kisbetűs részben nem adom el éppen a fél vesémet. Láthatatlan tintával ugye nincs rajta sehol semmilyen záradék? - emelem meg a lapot vigyorogva, hogy meglóbáljam kicsit, abban a reményben, hogy attól gyorsan meg is szárad a tinta.
- Hallod, ha már arra jársz, nem néznéd meg az irattárunkat is? Szerintem beköltözött valami és falja a régi pergameneket. A fontos aktákat már átmenekítettem máshová, de a régi beadandók meg elévült kérelmek csak úgy fogynak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Szerencsére a kicsik azért még idővel kinövik. Még mindig jobb, mint amikor a huszonéves diákjaid akarnak makacsul magázni és professzor úrnak titulálnak - közlöm elvigyorodva, vállamat megvonva. Nekem épp a magázódás esik nehezemre, úgyhogy puszta illemből törekszem rá, ha éppen úgy adódik - most meg Flórának kell példát mutatni, ha már a gondjaimra bízták -, de jelen esetben is megkönnyebbülök a ténytől, hogy nincs rá szükség. Ismerek velem egykorút, aki kötné az ebet a karóhoz, de Hannah máris szimpatikus a közvetlenségével és segítőkészségével. Mondom én, pluszpont ennek a bölcsinek. A hatvanat közelítő, kissé morcos Éva néni feleennyire sem nyerte el a tetszésemet a pestseholsei intézményben, miközben azon jajdult fel alkalom adtán, hogy jaj, ezek a gyerekek milyen rendetlenek meg zajosak. Flórát leteszem közben a nyakamból, hagyva, hadd fedezze fel a helyet, mégiscsak neki kell tetszednie, én addig is megtámasztom az ajtófélfát, ki ne dőljön véletlenül, és felteszem a hirtelen eszembe jutó kérdéseket.
- Hm - gondolkodom el nagyon bölcsen egyetlen hangfoszlánnyal fejezve ki, hogy éppen alakulóban a véleményem. Szóval a lehetőségek miatt megéri, na és oda is figyelnek a gyerekekre. Megdörzsölöm az államat, mintha az bizony kulcsfontosságú mozdulat lenne, hogy jobban átlássam az egészet, pedig csak amolyan megszokás. Tekintemmel követem közben, merre totyog éppen a leányzó, el ne veszítsem szem elől, ha lehet, időnként viszont mégis vetek egy-egy pillantást a mellettem ácsorgó lányra is, figyelve a szavaira.
- Értem. Eddig egész jó, sőt ez tűnik a legjobb helynek számára. Nagyon kis barátkozós, közvetlen természet - válaszolom. A kiskirálylány közben mindent megnézeget, ami csak elébe kerül, ezt-azt végig is taperol - mázli, hogy a nyálazós, mindent megkóstolós korszakán már túlesett -, és a terem végéből még integet is kacarászva, felmutatva egy színes játékot. Azt hiszem, kijelenthető, hogy a terem elnyerte a tetszését.
- Valóban, és igen, az új tanévvel kezdene, már ha nem akadály, hogy egy hónappal a tanévkezdés után tölti be a hármat. Okos kislány, és kár lenne még egy évet várni, főleg, ha itt még jó társaság is lenne számára, és kitűnő oktatók. A húgom csak az előkészítőbe járt egy évet, még mielőtt bekerült volna az Eridonba, de nagyon jó véleménnyel van róla minden tekintetben - magyarázok, figyelve a közben már felénk trappoló leányzót. Le is guggolok, hogy felkapjam, amikor odaér.
- Na, tetszik itt? - kérdezem tőle, mire heves bólogatás a válasz "ühüm"-mel kiegészítve. - Miben is egyeztünk meg, Flóra? Azt mondjuk, hogy igen, ugye? - pislogok rá, megcsóválva a fejem, de nem is figyel rám, a kezében tartott plüsst nyújtja Hannah felé. - Tessét. Te leszel itt a Tatinta? - kérdezi bájos mosoly közepette, kíváncsi tekintettel mérve végig a lányt. - Te is mesélsz majd kijálylányokról, ugye? És jajzolhatunt is? És ude lehet majd sotat játszani? - kérdezi pöszén. Fél kézzel tartva igazítom hátra közben a haját, ami félig az arcába lóg.
- Azt hiszem, sokkal fontosabb kérdései vannak a kishölgynek, mint nekem - jegyzem meg széles vigyor kíséretében. Tudja ő, hogy mi érdekli igazán, és mik a legfontosabb szempontok az ovi megválasztásakor. Okos gyerek, mondom én, és tudja, mit akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Beleegyezően bólogatok a megállapítására, miközben az orromat fújom ki éppen. Végképp nem lehetek valami vonzó jelenség ebben a pillanatban, ezért is állapítottam meg az imént meglehetősen ironikusan, hogy jól nézhetek ki, de ha ő mondja, hát legyen. Kissé kételkedve pillantok fel aztán a zsebkendő fölött még mindig rá, amint elhangzik az újabb kijelentése, és végül a kezemet az ölembe ejtve el is nevetem magam.
- Pedig a szemem is szép, csak úgy mondom - dünnyögöm vigyorogva. Nem tartom valami különlegesnek, az tény. Közel sem olyan, mint Matthew színváltó szeme például az aranyszínű foltokkal benne, vagy anya barna szeme, ami néha olyan tud lenni, mint a méz, de azért szerintem szép. Össze is fonom a karom a mellkasom előtt, mint valami nagy gyerek, ezzel támasztva alá, hogy amit mondtam, az teljes mértékben igaz is.
- Ti nők... mit esztek egyébként annyira a vörösben? Ezt sose értettem igazán. Az addig teljesen oké, hogy magas vagyok, sportos meg jóképű... és még humorom is van, ami szerintem az egyik legfőbb erényem... de hogy a vörös haj... vagy ebben az a lényeg, hogy nem mindennapi? - érdeklődöm, mert bevallom, ezt sosem értettem, és nem ő az első, aki éppen a hajszínt hozza fel. Igaz, a kicsit ferde államat én se akarnám örökölni, ha magamnak lennék, de már így jártam.
- Hogy nem akarom leterhelni... vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Tudom, hogy nekem... szóval az én párom volt, de neki is fontos volt, és nem akarok erről panaszkodni, mármint hogy hiányzik, amikor biztos neki is... túlgondolom, igaz? - pislogok rá tanácstalanul, amint ismét visszatérünk a komolyabb témához. - Utálom, amikor leülök és rágódok valamin, ahelyett, hogy megoldanám, mert mindig csak bonyolultabb lesz. - Kissé türelmetlen mozdulattal fúrom bele az ujjaimat a hajamba, hogy hátraigazítsam a tincseimet, közben valamiféle jóváhagyást várva most Zójától, mert talán mégiscsak ő az okosabb, mint olyan ember, aki rálát erre. Én túlságosan benne vagyok ahhoz, hogy néha ne csak a részleteket tudjam szem előtt tartani az egész helyett.
- Tulajdonképpen ezért jöttem hozzád. Biztos lenne valaki új is, amennyi embert ismerek, de nem is tudom... nem panaszkodni akarok, hanem valahogy összeszedni ezt az egészet és lezárni, vagy olyasmi, és ehhez talán te vagy a legjobb segítség, mert azért ha sírni akarok ezen, azt biztos tudok végeláthatatlanul, csak éppen semmi értelme, és tudom, hogy meg kell gyászolni minden veszteséget, csak egyszer annak a gyásznak is véget kell érni, és legutóbb is te segítettél, szóval - tárom szét a két kezem, enyhén felhúzva a vállam közben. Ez bizony így van, és akármennyire is nem szeretek gyógyítókhoz járni - a maga nemében ő is az - itt vagyok, mert ezen tényleg szeretnék már túljutni.
- E... ezer pontot? - pislogok meglepetten, hitetlenkedve rázva meg a fejem, amint a levelek kerülnek szóba. - Jólvan, jólvan, kapsz levelet, minden héten, vagy akár nap is, ha arról van szó. Jó fiú leszek, ígérem, csak a madárkáimat ne bántsd - emelem fel megadóan a kezem, félig vigyorogva felé. Őt se a mágiája miatt kedvelem, ami azt illeti, márminthogy nincs rá ahhoz szüksége, ebben nagyon is biztos vagyok, pedig egyébként tudom, hogy a vélák meg félvélák még rám is tudnak hatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A gépezet működik, pontosabb nyikorog meg döcög, és fulladozva köhög, többnyire ugyanazon mintát ismételve, így tulajdonképpen azt élem meg kisebb csodának, hogy Miklós még nem illeszkedett bele ebbe a sémába. Kis szerencsével még azelőtt átkerül másik ügyosztályra aztán, mielőtt kiégne a monoton munka unalmas ismétlődése közepette, és belőle is egy lenne a Mancikák és Béluskák sorából, akiknél meg kell várni, amíg kihörpötyölik a kávéjukat és megtárgyalják a legfontosabb napi eseményeket, például hogy a Piroska szoknyája milyen színű éppen. Szerencsére ezt most nem kell végigvárnom, mi több, elég olajozottan működik minden, és konstruktívan áll elő kedves barátom a megoldással egészen hamar.
- Hááát... lehet, hogy nem egy tanár mágiahasználatához számolták a riasztóbűbájok élettartamát, vagy egyszerűen csak nem is gondoltak arra, hogy chizpurfle felbukkanna ott, arról nem is beszélve, hogy még mindig lehet eridonos csíny is az egész mögött - állapítom meg a vállamat vonogatva. Szerintem nem az alapvető bűbájokban keresendő a hiba, hanem inkább csak valami különös körülmény tehet róla, amivel nagy általánosságban nem számoltak. Ki tudja. A biztos az, ha egy felkészült kártevőirtó megnézi, aztán legfeljebb körberöhög, hogy holmi egyszerű mágia mozgatja a szőrgolyókat, esetleg csak egy kis huzat, amit még nem vettem észre, a raktárban meg valakinek az eltévedt hörcsöge zabálja a pergament ívszámra.
- Egy chizpurfle nem valami veszélyes ellenfél, nem tűnt annyira érdemesnek figyelni, mint amikor a sárkányokról meg a vérfarkasokról beszélt a tanár. - Legyintek, ezzel is jelezve, hogy ez a kis mütyür azért nem a világvége, nem esz meg álmomban, főleg, hogy itt sem lakom, úgyhogy még csak nem is sürgető a probléma különösebben. Ez pusztán csak ilyen hobbikreatúra, amivel elszórakozik az ember, ha van ideje, esetleg morog, ha valamit tönkretesz, de egyébként még csak súlyos kárt sem okoz, legalábbis nálam biztos nem. Nem is értem, mit talált az irodában, ami vonzotta, ha tényleg chizpurfle. Lehet, hogy Őrnagy tényleg összegabalyodott egy puffskeinnel vagy kruppal a sétái során?
- Áh, nem vagyok annyira paranoiás azért, bármennyire közel is van az ukrán maffia - jegyzem meg vigyorogva, körbeforgatva a lapot, csak azért, hogy lássa, semmi gyanúsat nem találok rajta, és aláírom, bólogatva a felvetése hallatán, majd elégedetten dőlök hátra a széken, hiszen ez is el van intézve félig. Innentől már nem különösebben múlik rajtam, csak itt kell tartózkodnom csütörtökön.
- Csak nem attól tartottál, hogy leharapom a fejed? - kérdezem meg, kérdőn vonva fel a szemöldököm, kissé kétkedő tekintetet vetve rá. Sose ettem meg még senkit, harapni is csak módjával szoktam, ritkán, és nem is akárkit, de ez a kérdés most itt mellékes is, inkább nem fejtegetem. Összefűzöm az ujjaimat, ölembe ejtve a kezem, és hátradőlve tovább pislogok rá, amíg választ nem kapok, csak azután folytatom.
- Őrült hely, de azért szeretem. Sok kis energiatúltengésben szenvedő, örökmozgó emberke van ott, bár hogy szenvednek... azt hiszem, inkább élvezik minden percét az egésznek. Kicsit nehezen figyelnek hosszabb ideig bármire, de azért nagyon imádni valóak, meg rendes a kolléga is, Ádám. Mindig csinálnak valami butaságot, amiből aztán valami vicces sül ki a végén. Nem is gondoltam, hogy ennyire megkedvelem, amikor a nyakamba sózták hirtelen az egész házvezetést - töprengek el, beismerve, hogy nagyon is jól érzem én ott magam, igazán otthonos számomra, lévén, hogy bennem is csordogál némi eridonos vér.
- Sikertörténet azért még nem vagyok. Csak leszek auror, ha végzek az akadémián, egyelőre csak gyakornok vagyok addig a minsztériumban. Te amúgy a faluban laksz? Vagy bejársz máshonnan? - érdeklődöm, hátha a válasz hallatán okosabb leszek, miért is nem futottunk még össze. - Valamikor akár egy vajsörre is beülhetünk a pubba... vagy éppen mézsörre, lángnyelvre, meglátjuk még azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Itt valóban kellemes a hangulat, nyugodt, családias környezet, kis csoport, nekem tetszik. Flóra amúgy pesti gyerek, szokva van a nyüzsgéshez, bejárni viszont már Budanekeresdről fog, vagy az is meglehet, hogy innen, hamarosan kiderül, amennyiben az anyját is sikerül meggyőzni arról, hogy ez a legjobb intézmény közel s távol a lányának - válaszolom, miközben a tekintetemmel a leányzót követem. Ahogy egy hosszú percre elhallgatok, még az elméjébe is bekukkantok egy pillanat erejéig, védelem híján meglehetősen könnyedén mérve fel, hogy bizony neki nagyon is tetszik már a hely is önmagában, és ismerve őt, kisemberekkel tele csak még jobban fog.
- Az nagyszerű - jelentem ki mosolyogva, amint visszafordulok Hannah felé, hogy arról beszéljünk, gond-e, ha Flóra még nem tölti be a hármat, és úgy kezd. Találkoztam már óvónénvel, aki nagyon is akadékoskodott e tekintetben, de nagy megkönnyebbülésemre ez esetben csak megnyugtató szavakat kapok válaszul, miszerint jó eséllyel fel sem fog tűnni senkinek ez az apróság. Mégiscsak egy hónapról van szó, nem egy évről. Prücsök közben visszatér, és máris ajándékozós kedvében van, még ha a berendezés egy darabját is hozta ehhez éppen, egy plüssállatot. Lelkesen kérdez is, miközben átnyújtja, hogy csak mosolyogni bírok rá. Bizony feltesz ő mindent kérdést, ami csak fontos lehet a jövőt illetően. Mondtam én, hogy okos gyerek, tiszta anyja lánya.
- Deje te is - adja ki a parancsot máris, amint elhangzik a válasz, arcán olyan aranyos és őszinte, széles mosollyal, hogy nem lehet rá haragudni, még ha követelőzésnek is érezné netán szavait az ember. Ha egyszer szimpatikus neki valaki, hát szimpatikus és kész. Büszkén simogatom meg a gubancos tincseit, ilyen keresztlányom is csak nekem van, ebben biztos vagyok.
- Egyet ajszom és attor majd jöhetet ide. Ugye Vittor? Hányat tell ajudni addig? - tesz fel egy olyan kérdést, hogy csak tanácstalanul vakargatom az állam válasz helyett egy pillanatig, aztán szerencsére megment a beérkező két kislány a kínos felsüléstől, hiszen nem tudok neki számot mondani. Kap egy puszt a hajába, és leteszem, hadd menjen, most már a többiekkel fedezni fel a világot. Ismerkedjen. Pillanatokon belül színeznek is már egy asztalnál, és a virágokról beszélgetnek kacarászva, meg arról, hogy ki milyen színű szirmokat fest.
- Már most maradna, ha lehetne - jegyzem meg röpke fürkészést követően, már ami a leányzó elméjét illeti, mégiscsak egyszerűbb ez, mint félbeszakítani a tevékenységet, amibe annyira belemerültek. - Tulajdonképpen... van bármi akadálya? - kérdezem. Szívesen maradok is, megvárom, amíg kiismerkedi magát, úgysincs ma órám, és bölcsi-terepszemlére szántuk napot. Akár még mesét is olvasok, ha kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Csak nem a szerénység a legfőbb erényem - jelentem ki, megvonva a vállam. - Mondták már mások is, hogy nagy az egóm, pedig nem is állítom, hogy én lennék a világ legjóképűbb pasija, hogy még a vélamágián is túlteszek. Ilyen ferde állal például aligha. Még jó, hogy nagy eséllyel sose lesz gyerekem, aki örökölje - jegyzem meg az államat dörzsölgetve, mintha ettől aztán menten helyrealakulna, pedig már kamaszkoromban is látszott, hogy ilyen furán áll. Ez már csak ilyen. Nem vagyok tökéletes én sem, messze nem. Megkönnyebbülten szusszanok aztán, amikor igazat ad nekem.
- Ha mindent túlgondolnék, nem én lennék a túlélés oktató. Az első kanyarban kimúlnék, addig vacillálnék, hogy ehető-e vagy sem a bogyó, amit találtam. Meg aztán egyébként is biztosra veszem, hogy a túlgondolás csak bonyolítja a dolgokat, ezért sem szeretek töprengeni túl sokáig. Nem nekem való, látod most is hol tartok - szusszanok ismét. Ha megoldást kerestem volna az első perctől kezdve, talán már rég nem is lenne probléma. Mindegy. Nem fogok még ezen is rágódni, inkább Zójára figyelek, meg főként arra, amit még mond, avagy inkább mivel fenyeget.
- Nem vagy te véletlenül egy egész kicsit rellonos? - kérdezem meg elmosolyodva, miközben a hajamat simogatja. Jólesik a mozdulat, anya is így szokta, amikor épp otthon vagyok, bár ő nem fél összeborzolni sem a tincseimet, hogy aztán gondosan megigazgathassa ismét. Remélem, hogy azért az ezer pontot nem gondolta túl komolyan, bár egy ilyen fenyegetés mellett tényleg írok én naponta is.
- Na hallod, most le akarsz venni a lábamról, hogy aztán lecsábíthass a kínzókamrába, vagy mégis mit tervezel? - Kérdőn pislogok rá, elvigyorodva azért, amint puszit nyom az arcomra, majd még inkább meglepődöm a vélamágia említésére. Egy hosszú pillanatig fontolgatom, aztán megrázom a fejem.
- Inkább ne, mert még ráfüggök. Hajlamos vagyok rá, hidd el nekem, és aztán nem bírnál megszabadulni tőlem. Szorgosan írogatok inkább leveleket - utasítom el az ajánlatát, és mielőtt bármit is mondhatna, megölelem. - Kösz a segítséget. A suliban gyűlöltem a pszichológust, bár ehhez nagyban hozzásegített az is, hogy megzsaroltak, hogy kitesznek a csapatból, ha nem megyek el... de amúgy is mindenre csak hümmögött. Rém idegesítő volt - tör ki belőlem a régi emlék, amint elengedem, hát el is mesélem hirtelenjében, hogy miféle tapasztalatot überelt itt pár év alatt, végtére is vele egész szívesen beszélek, és erről nem a vélamágiája tehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egy hónap sincs már hátra addig az egyhetes terepgyakorlatig, ami tulajdonképpen a belépő a Varázskommandóhoz. Egyébként is napi rendszerességgel szoktam edzeni, de most ennek fényében még komolyabban igyekszem venni az egészet, és több időt meg energiát szánni a mindennapos gyakorlatokra, amelyeknek a kocogás is részét képezi. Megszokott útvonalam van már birtokon, az erdőn keresztül majdnem a faluig egészen, majd onnan vissza a kastélyig. Már visszaúton a falu határától kénytelen vagyok megállni a tisztáson, a cipőfűzőm ugyanis szabotálni próbál. Szét se nézve hajolok le éppen, hogy ismét megkössem, ezúttal szorosabb csomót bogozva, hogy ne jelentsen gondot véletlen sem, amíg vissza nem érek a kastélyba, meg aztán akkor már itt is elvégezhetek pár gyakorlatot még. Elmorfondírozom a lehetőségen, de egyelőre nem sikerült döntenem, mert valaki rámköszön. Némi hümmögéssel odázom el a választ még egy fél percig, amíg végzek a fűzővel, majd kihúzva magam nyújtózom egyet, addig is igyekezve beazonosítani, ki volt az a vakmerő vagy még éppenséggel új, aki magázni igyekszik.
- Szervusz, Polett - köszönök aztán elmosolyodva, amint felismerem a tegnap a konyhában is látott kevitás leányzót. Ő lenne a töklé-rajongó, meg a fosztogatás kitervelője, ha jól emlékszem.
- Nyugodtan tegezhetsz, magázni ráér majd akkor, ha térdig ér a szakállam és hófehér, de az még odébb van - jegyzem meg, miközben már a gerincemet nyújtóztatom kicsit oldalra, meg teszek néhány fejkörzést, a csontjaim pedig roppanó hangocskákat adnak ki közben. Nem ártott volna egy kis olajozás nekik, de már késő, ha egyszer kihagytam annak idején. - Sikerült helyreállítani a bűbáj a konyhában? - érdeklődöm, majd néhány korty vízzel pótolom az eddig elvesztett folyadékot is, ha már megálltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egyelőre még nem jelenti a gyakorlatok végét az, hogy megálltam. Sőt majd a kastélyba visszaérve még az edzőteremben is vár egy kör, muszáj a legjobb formámban lennem hónap végére, mert ha egyszer elbukom, nem sok az esélye egy második lehetőségnek, de azért még a lánnyal is válthatok pár szót, ha már rám köszönt.
- Az igazán remek - állapítom meg elmosolyodva. Megnyugtató a tudat, az az igazság, mert tegnap szegény manókat még hallottam panaszkodni a fosztogatás miatt. Kisebb trauma lehetett a kis lényeknek, hogy úgy rájuk tört a fél Levita, de majd csak kiheverik. Legalább csak az ott tárolt elemózsia egy részétől fosztották csak meg őket, nem valamelyik társuktól.
- Persze. Még Lédához is eljutottam aztán vele, egy kék sem fosztott ki útközben... és Polett, jól emlékszem, ugye? Kérlek szépen, egyszerűen csak Viktor, jó? Felejtsük el ezt a nagyon hivatalos tanár urat. Még a harmincig is van négy és fél évem. Na jó, majdnem fél, egy kicsit kevesebb, de alig két éve még levitás voltam én is - kérem, megállva a mozdulat közepén, ahogy a karomat hátrafeszítem éppen, amíg csak rá nem bólint legalább. Nem eszem meg a fejét, ha nagyon ragaszkodik hozzá, de én egy kicsit rosszul érzem magam tőle, ha ennyire kiemelik, hogy tanár vagyok. Még szerencse, hogy az eridonosaimat már sikerült rászoktatni, hogy elfeledkezzenek erről, és reménykedem benne, hogy a legtöbbjük tényleg barátfélének tekint, és nem a félelmetes házvezetőhelyettesnek, akit inkább el kell kerülni.
- Készülsz amúgy valamire, vagy csak szeretsz kocogni ebben a remek időben? - kérdezem meg aztán. Ki tudja, még kiderül, hogy sportol valamit egyébként, szóval a magam részéről egész kíváncsi vagyok a válaszra.