Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Álmosvölgy legendája
jelmez

Nem tűnik ismerősnek, bár egy szempár alapján ezt amúgy is elég nehéz megállapítani, főleg, hogy feltehetőleg ő is visel legalább egy kontaktlencsét, ha nem mindjárt kettőt. Ennek fényében nem is erőltetem a memóriámat fölöslegesen, inkább azt kérdezem meg, nincs-e kedve bejönni.
- Nagyszerű. Ez esetben hölgyeké az elsőbbség - nyitom ki az ajtót és előre engedve megvárom, amíg belép, majd én is követem. Lenyűgöző a díszlet, ehhez a megállapításhoz elég csak belépnem, és minél alaposabban körülnézek, annál inkább meggyőződöm róla, hogy valóban nagyon jól sikerült alkotás ez. Körbepillantok ismerős arcok után kutatva, aztán a társamra pillantok, akinek kilétét számomra még mindig homály fedi. Figyelem, ahogy kezét kíváncsian a lángok közé dugja, amikről feltételezhető, hogy nem ártalmasak, lévén ez egy iskolai rendezvény mégis, de azért úgy vélem ezek alapján, hogy merész teremtés lehet. Máris szimpatikus. Minden előzmény nélküli kérdése eme feltételezés birtokában nem is lep meg annyira, hogy esetleg szó nélkül maradva pislogjak rá vagy egyáltalán kínosnak érezzem.
- Nem is igazán kerestem. A páromat ennyi ember közé elráncigálni képtelenség lenne, és egy bál különben sem attól lesz jó, hogy van valaki, akinek egész este kapaszkodhat a kezébe az ember - válaszolom megvonva a vállam. Nem keserű tudomásulvétele ez a jelenlegi helyzetnek részemről, hanem komolyan is gondolom. Attól, hogy Matthew nem szereti a tömeget, én még szeretek emberek között lenni, és nem látok benne semmi kivetnivalót, hogy egyedül jelenjek meg valahol, csak mert kedvem van hozzá. A mai este mondjuk nem éppen a kedvről szól, hanem inkább azt remélem tőle, hogy helyreráz kicsit ilyen tekintetben, és úgy érzem, máris jó irányba alakul, minden, nem fog csalódást okozni, bármennyire is korai még erre előre inni.
- Egyébként abban reménykedtem, hogy hátha a hangod alapján majd rájövök, kihez is van szerencsém, de azt hiszem, nem ismerjük egymást még. Viktor vagyok - mutatkozom be. Nem kizárt, hogy esetleg tudja a nevem, nem lenne az első eset, főleg ha például levitás, de erre semmi garancia, így jónak látom elmondani.
- Na és te? Hogyhogy egyedül? Vagy netán egyetértünk a bálokat illetően? - kérdezem. - Ihatnánk valamit közben - javaslom is szinte azonnal és amennyiben benne van, elindulok a poharakkal tele asztalok egyikének irányába, közben pedig időnként felé pillantok, figyelek a szavaira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A t t u
Szeged, Dóm tér

Mindig is könnyedén kimondtam, amit megfordult a fejemben, még kényes témák kapcsán is, ez pedig most sem változik. Bele sem gondolok, mielőtt megszólalnék, hogy vajon ez Attunak mennyire kellemetlen, elvégre még Regi is felvetette, hogy talán megkérdezhetném tőle, mi a gond. Unokatestvérem gondterhelt sóhaja nem arról árulkodik, hogy különösen jó ötlet volt ezt a témát felhozni, de már nem visszakozom. Válasza hallatán barátságosan veregetem vállon.
- Héé, családtag vagy és igazán nem vagy senkinek a terhére, mindenki örül, hogy láthat. Regi egyébként nagyon empatikus, minden feltűnik neki, anyáékban nem vagyok biztos, de nem hiszem, hogy kérdezősködésre kellene számítanod, én meg... én hallottam ezt-azt, és őszintén sajnálom, hogy így alakult - válaszolom. Hirtelen nem is tudom eldönteni, vajon jót fog-e tenni neki, ha beszél róla. Nekem például nem volt elég, különösen a bennem tomboló düh miatt, viszont még szeretném hinni, hogy Attunak segíthet, még ha nem is teljes mértékben, de legalább egy kicsit.
- Igen - válaszolom egy sóhajjal, és lehajtom a fejem egy percre. Ismerős az érzés, amin aztán évekig nem bírtam túllépni, még akkor sem, amikor már kitomboltam magam. Nem akarok erre emlékezni és nincs is itt most helye a töprengésnek egy olyan időszak történései fölött, amit már régen magam mögött hagytam. Visszatérek a felmerült kérdéshez és figyelmesen hallgatom az unokatestvérem mondanivalóját. Sajnálom, hogy ezen megy keresztül, és bár úgy éreztem, könnyedén megbirkózom ezzel a beszélgetéssel, mégis úgy érzem, nem tudok mit mondani. A saját tapasztalataimba belemenni nem jó ötlet, az övéit boncolgatni szintén nem. Tanácsot adni... ki vagyok én, hogy úgy gondoljam, tudnék egyáltalán tanácsot adni, és csak azt szajkózni, hogy idővel jobb lesz ez is, fölöslegesnek érzem. Tanácstalanul bámulok magam előtt a galambokra, megdörzsölöm a halántékom, majd sóhajként engedem ki a visszatartott levegőt.
- Nem tudom, mit mondhatnék - szólalok meg nemsokára, hosszúnak tűnő csend után, bár az órám tanúsága szerint ez mindössze egyetlen percig tartott.
- Ismersz. Sose láttam értelmét még a kegyes hazugságnak sem. Idővel talán jobb lesz, nem tudom. Én hagytam, hogy a düh uraljon, és tönkretettem szinte mindent, ami csak fontos volt akkoriban. Nem volt jó ötlet, még csak jobb sem lett tőle. Csak még nyomorultabbul éreztem magam a végére és már jogosnak tűnt, hogy elhagyott - vallom be, közben pedig előre dőlök és térdemre könyökölve tenyerembe támasztom az államat.
- Talán... talán nem ő volt a megfelelő, abban meg biztos vagyok, hogy nem tudja, miről mondott le. Nagyszerű ember vagy, és akkor is ezt mondanám, ha nem az unokabátyám lennél. Az igazat megvallva még irigykedem is néha rád, hogy mennyire tehetséges vagy és akkor ne is beszéljünk róla, hogy valószínűleg az én részemet is te kaptad nyelvérzékből a családban. Mit nem adnák érte, ha csak feleannyira is tudnék angolul például - pillantok fel, miközben azon vagyok, hogy további negatívumok helyett inkább valami jót, pozitívat mondjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

a z   o r o s z l á n s z í v ű
november 18, napnyugta után

Egy hete sincs, hogy kijöttem megnézni az Északi Tauridákat, ma meg már a Leonida raj estéje van. Tavaly ilyenkor Matthew-val néztem, idén viszont kissé más a helyzet. Tegnapelőtt utazott vissza Angliába. Nem sikerült elég meggyőzően marasztalni, viszont kár ezen töprengeni, főleg, hogy tudom, hogy csillaglesre Madagaszkáron sem azért volt hajlandó eljönni, mert annyira a csillagok érdekelték volna. Sose érdekelték. Ez azon kevés területek egyike, amik esetében kivételesen én vagyok az, aki kérdésekre válaszol és esetenként magyaráz. Szeretem a csillagokat. Nem az asztrológiát, amit többé-kevésbé áltudománynak tartok - még akkor is, ha a merő racionális gondolattömegben felüti néha a fejét a kétely írmagja, hogy vajon nem lehet-e benne mégis valami. Aztán amilyen gyorsan jön, tovább is áll ez a pillanatnyi megkérdőjelezése a dolgoknak. A tudományos megközelítés vonz. Az, amelyik szerint forró gázgömbök végtelen változatos állományát bámulom, ahogy valamerre haladnak, ha még egyáltalán léteznek. A lényeg, hogy gyönyörűek. Gyönyörűnek találom őket és különlegesnek. Félig már menet közben is őket bámulom ahelyett, hogy az utat nézném magam előtt. Nem egyszer estem már orra ennek köszönhetően életemben, ez alkalommal viszont még nem sikerül. A novemberi hűvös időre való tekintettel a kölcsönvett kabát zsebeibe mélyesztem a kezeimet, miután helyére igazítom a lecsúszni készülő sálamat. A csillagvizsgáló sem lett volna rossz ötlet, de itt kint is szépen látszanak a meteorok, meg innen egyébként is bolond lennék már visszafordulni. Egyenesen előre sétálok, bár nem tudnám megmondani, merre is. Amerre a lábam visz, miközben a Sirius kékes fényét figyelem. Sikerül is nekisétálni valakinek, aki szintén elmélyülten figyelhet éppen valamit, különben csak félreállt volna az útból. Gondolom én. Hjaj, ennyit arról az elméletemről, hogy a rét kevésbé lesz látogatott ma este, mint a csillagvizsgáló.
- Oh, bocsánat, nem figyeltem eléggé - közlöm az áldozatommal bocsánatkérés gyanánt, és csupán pár pillanatba telik konstatálni, ő éppen az az ember, aki esélyesen megérti, hogy milyen mértékű a rajongásom a csillagok iránt. Egyike azon keveseknek, akiről tudom, hogy szintén hasonló érdeklődéssel viseltetik az asztronómia iránt. Szépvölgyi. Ettől függetlenül ez alkalommal képes lennék tovább állni gond nélkül egy csendesebb, magányosabb zugot keresve magamnak, ha nem tűnne fel a kezében tartott tárgy, ami megcsillan a holdfényben.
- Az egy asztrolábium? - kérdezem, és gyakorlatilag tátva a szám megbámulom a ketyerét futólag arról is elfeledkezve, mit is keresek itt történetesen. Merlin jóságos szakálla, hogy én mióta szeretnék egy ilyet szerezni, csak eddig mindig közbejött valami, néha a legnevetségesebb okoknál fogva sikerült elszalasztani az alkalmat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

a z   o r o s z l á n s z í v ű

Az α Canis Maioris nagyjából öt éves korom óta nem hagy nyugodni. Akkor esett meg, hogy apám egy este megmutatta a kékes fénnyel ragyogó "kutyacsillagot" és mesélt a nagy kutyáról, aminek a legfényesebb csillaga. Azóta nem csak a hozzá kapcsolódó történeteket ismerem, hanem az adatokat is, amik elmondhatóak róla. Például azt, hogy huszonháromszor fényesebb a Napnál. Ha választanom kellene, határozottan erre mondanám azt, hogy a kedvenc csillagom mind közül. Képes lekötni a figyelmem még most is, ennyi idő után, ráadásul annyira, hogy sikerül nekimennem az egyetlen embernek, aki közel s távol fellelhető a réten. Mint kiderül, ismerem az illetőt. A csillagok másik nagy rajongója a környéken. Rövid bocsánatkérést követően azonban ez alkalommal mennék is tovább, mert bár szívesen csevegek bármikor, asztronómiáról különösen, a hozzáértő ember pedig végképp ritka kincs, ha csevegni akartam volna, nem a rétet választom. A leonidákat jöttem megnézni, esetleg elmélkedni kicsit, noha ez csak amolyan másodlagos célja a sétának, nem történik semmi, ha elmarad. Az asztrolábium a kezében viszont a terveim gyors újragondolására késztet, legalábbis egy rövid ideig még elácsorgok itt eme ketyere csodálatának szentelve azt a pár percet. Seth ajándéka. Seth? Egy futó pillanat erejéig eltöprengek rajta, hogy vajon tudnom kellene-e, kiről van szó, de aztán eszembe jut, hogy valószínűleg Gareth-ről beszél, ha jól emlékszem, ez a középső neve. Vagy mégsem? Végeredményben lényegtelen, honnan származik az asztrolábium pontosan, kitől kapta, az sokkal inkább érdekel, hogy a tulajdonában van egy ilyen szerkezet.
- Mázlista vagy. Én évek óta igyekszem beszerezni egyet és valahogy sose jött még eddig össze - morfondírozok hangosan egy egészen leheletnyi irigységgel a mellkasomban, mert tényleg mázlistának gondolom, miközben én meg csak szerencsétlenkedem, ha erről van szó, olybá tűnik. Avagy inkább rosszul időzítek. Nem is tudom. Majd egyszer azért hátha sikerül beszerezni. Remélhetőleg hamarosan.
- Ezt jöttél kipróbálni egyébként vagy te is megnéznéd a Leonida rajt? - érdeklődöm végül rövid szünet után, mialatt hol az eget bámulom, hol a fényes szerkezetet, pontosabban főleg az utóbbit. A meteorok még mindig nem tűntek fel, de majd mindjárt jönnek. Tudom. Addig azonban összehúzom a kabátot magamon, ismét zsebeimbe süllyesztem a kezeimet és nem visz rá a lélek, hogy odébb sétáljak egyelőre.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ez alkalommal Kingát kísérem ki az állomásra. Sajnálom, hogy éppen nincs állás az előkészítőben, hiába remek szakember, de már annak is örülök, hogy Pestseholse egyik intézetében talált állást. Azzal, hogy odaköltözik, közelebb lesz, mint Pesten volt. Gyakrabban találkozhatunk, mint félvente egyszer, ami a gyakori levélváltás ellenére is eléggé ritka alkalomnak mondható. Hiányzott már. Különös belegondolni, hol kezdődött a kapcsolatunk, és hol tart most, de ha őszinte vagyok, márpedig mindig őszinte vagyok, tudom, hogy egyetlen percig sem lennék képes bánni, hogy ő a legjobb barátom.
- Minden rendben lesz, és tudod, hogy tartom a szavam - pillantok rá, és tudom, hogy tudja, mire gondolok, akkor is, ha nem említek meg egyetlen részletet sem abból, amit tegnap este hosszas hallgatás után végre megosztott velem. Talán mégis visszaszívom azt, hogy mindig őszinte vagyok. Egyetlen dologban hazudtam neki. Azt mondtam, hogy nem fogom bátnani azt az utolsó alakot, aki miatt éppen teljesen maga alatt van, de ahányszor csak rágondolok, ökölbe szorul a kezem. Szeretném addig verni a fejét a falba, amíg csillagokat nem lát. Most is kénytelen vagyok a zsebembe rejteni a kezem és a fülsüketítőt sípolás irányába fordulok, hogy néhány pillanatnyi időt nyerve ezzel rendezzem a vonásaimat. Nem akarok magyarázkodni, és egyébként is tudom, hogy milyen Kinga. Képes lenne védeni azt az idiótát és olyan magyarázatot találni az egészre, hogy maszületett bárányként kerül ki belőle még maga az ördög is. Csak tudnám, hogy miért jó ez neki? Persze, nem kellett volna belemenni, de nem csak rajta áll a vásár. Néha szeretnék ráordítani, hogy ébresztő, túl naív és kihasználják, de ehhez meg nekem nincs szívem. Lassan fújom ki a levegőt, miközben a vonat lassítva beérkezik, majd visszafordulok felé és megölelem elköszönésképpen.
- Vigyázz magadra - köszönök el tőle, amint felszáll, átadom a hátizsákját, ami eddig az én vállamon lógott, de csak mert ragaszkodtam hozzá, különben cipelte volna azt is, aztán nézem, ahogy eltűnik az ajtó mögött. Még integetek neki, mielőtt elindulnának, aztán kezeimet kabátom zsebébe mélyesztve figyelem, ahogy lassan kidöcög az állomásból a vonat. Azt hiszem, új megvilágításba került az egész kapcsolatom hirtelen. Még akkor is egyszerű, ha pillanatnyilag csak két hetente egyszer találkozunk, mert bármiről is szól az a kísérlet, ami annyira leköti Matthew-t, a lényeg, hogy még mindig tart. Még akkor is ott állok a sínekre bámulva, amikor már rég eltűnt a vonat a láthatáron. Talán össze kellene pakolnom és ellátogatni ismét Angliába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Már hosszú percekkel ezelőtt nincs sehol a vonat, már zakatolását is alig hallani, de még mindig nem mozdulok a pályaudvarról. A síneket bámulom mereven, és azon gondolkodom, hogy ha egyszer elkapom annak a csirkefogónak a nyakát, akkor az égvilágon senki nem beszél le róla, hogy alaposan ellássam a baját. Már ott tartok, hogy a lehetőségeimet mérlegelem, hogyan is akadhatnék a nyomára. Sajnos egyetlen keresztnév ehhez kevés információ, de még az is több a semminél. A gondolatmenetből egy hang billent ki. Váratlan. Ismerős lenne? Kissé zavartan pillantok rá felemelve a fejem, de nem kell megkérnem, hogy ismételje el, mit is mondott, mert éppen nem figyeltem. Ha nem is ismétli meg, de kiegészíti azt, amit az imént közölt, és ez alapján már tisztább lesz a kép. Csinos. Nem hallottam rosszul és nem másnak szólt a kijelentés.  
- Csak volt, de igen, az - állapítom meg én is, amikor már biztos vagyok benne, hogy jól hallottam az első szót is. Csinos, ebben egyetértünk. Mi több, szépnek mondanám. Nem úgy szép, mint például Sári, meglátszik rajta, hogy a munkája az élete és abba öli minden energiáját, ahelyett, hogy néha magára is szánna időt, most pedig még jobban lestrapálja, hogy babát vár, de azért még szép a maga módján. Jó lenne boldognak is látni, attól csak még szebb lenne. Ettől a gondolattól ma már sokadjára feszül meg a vállam és szorul ökölbe a kezem, de egy sóhajjal sikerül elengedni az érzést. Úgysem old meg semmit az, ha morgok ezen az egészen. Inkább a fiúra pillantok, amint cigit keres egy eléggé üresnek tűnő dobozban. Nem lehet még tizennyolc, ahogy elnézem, de nem az én dolgom, mikor kezdi el tönkretenni az egészségét és hogyan. Tizenhét évesen nem voltam sokkal jobb én se, sőt, ha belegondolok, messze rosszabb volt a helyzet, főleg az utolsó iskolai évemben.
- Nem cigizek - vonok vállat, de azért még megnézem a zsebeimet futólag. Nem a saját kabátom, ki tudja, talán akad benne valahol egy szál. Kissé csalódottan állapítom meg, hogy nem találok véletlen sem semmit. Igazából nem is jönne rosszul, iszonyatosan régen gyújtottam rá utoljára.
- Nem korai még egy kicsit egyébként? Nem tisztem erkölcsi beszédet tartani arról, hogy mennyire rossz, és nem is akarok. Én is cigiztem, és igazság szerint most is rágyújtanék egész szívesen, csak úgy nézem, ráérnél még bőven azért a rossz szokások kialakításával. Vagy tévedek? - kérdezem csak a szemem sarkából pillantva felé közben, mégse kihallgatás ez. Csak két idegen vagyunk a pályaudvaron.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

S e t h
London, Abszol út, csütörtök délután

- Hányszor mondjam el még, hogy nem értem? I do not understand it - próbálkozom egyre türelmetlenebbül. Lehet, hogy a borzalmas kiejtésem a gond, vagy egyszerűen csak az, hogy az elmúlt három évben tulajdonképpen még elfelejtettem azt a kevés angolt is, amit korábban különösen kitartó oktatóknak sikerült a fejembe verni. A nyelvérzékem közelít a nullához, ezt kár tagadni. Ugyan Matthew néha beszél angolul velem, pontosabban nekem, de az aztán végképp nincs hasznomra, mert csak a kiejtésére vagyok képes figyelni, és mert éppen a szerintem szép akcentusa miatt nem is értek szinte semmit. Erről ennyit. A nyomomban kajtató és sebesen beszélő utcai árusnak viszont aligha mondhatom el ezt abban a reményben, hogy majd békén hagy. Magyarázzam el, hogy a kedves párom kiejtése elvonja a figyelmemet a mondanivalójáról, szóval esélytelen, hogy valaha is megtanulok tőle angolul? Kizárt. Ráadásul tulajdonképpen el se tudom mondani angolul. Rémlik pár szó, de lehet, hogy csak még inkább rontana a helyzeten, ami már így is eléggé... hát, hogy is mondjam, nevezzük kínosnak. Ott kezdődött az egész, hogy ha már Matthew még mindig Londonban tartózkodik, az iskola nagy része meg a svédeknél iskolalátogatás címén, tanítás pedig nincs kilátásban egyelőre, meglátogatom. Eddig nem is lenne gond, hiszen nem ez az első alkalom, hogy Londonban tartózkodom, pontosan tudom, hol lakik, és ha behunyt szemmel nem is, de nyitott szemmel azért segítség nélkül még igenis sikerül eltalálnom a megadott címre. Szép kis auror lenne belőlem, ha az első útelágazásnál eltévednék. A minisztérium környékén is kiismerem magam már viszonylag jól, főleg, amióta néhanapján azért megfordulok itt is, már csak azért is, hogy lássam, hogy áll a Selwyn testvérek repülő hajója. Most is ez vezetett ide, ha már egyszer Seth is itt tartózkodik éppen. Küldtem egy levelet a biztonság kedvéért, és az órám szerint már most negyedórás késésben vagyok ahhoz az időponthoz képest, amit beígértem. Utálok késni, viszont az sem hatja meg a másikat, ha sűrűn pislogok az órámra és az utca végén magasodó épület felé, ahová el kellett volna jutnom már egy ideje. A számomra nem túl ismert ketyeréi szépek, talán még meg is érik a pénzüket, de fogalmam sincs, mit mondtam, amikor megpróbáltam közölni, hogy most nem vásárolok, majd később esetleg. Valami nem tetszett neki. Egyre jobban háborog, és fogalmam sincs, mit mond.
- Később... la...late. I will go... - gesztikulálok, hátha a pantomim rásegít, de nem úgy tűnik. Na meg nem segít az sem, hogy a hajamba fúrom az ujjaimat, sem pedig a tarkóm tanácstalan vakargatása, a segélykérő körbepillantásról nem is beszélve, elvégre mekkora csoda kellene ahhoz, hogy kevés ismerőseim egyike felbukkan és kiment. Tényleg meg kellene tanulnom angolul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

S e t h

Akármit is sikerült rosszul mondanom vagy egyáltalán nem mondanom, pedig kellett volna, azon már nem segít se a további próbálkozás, se a pantomim, ellenben még néhány végtelenül hosszúnak tűnő perc után csodával határos módon felbukkan Seth és kiment. Akármit is mond, megkönnyebbülten fújom ki a levegőt beletúrva a hajamba, és minden bizonnyal olyan vörös vagyok, akár a főtt rák. Ez felettébb kellemetlen. Ugyanakkor hálás is vagyok, hiszen egymagamban lehet, hogy még egy óra múlva is itt próbálnék szabadulni ebből a helyzetből.
- Akármit is mondtál, köszönöm - szólalok meg, ha már kellőképpen sokáig rágtam a szám szélét, aztán kabátom zsebébe mélyesztem a kezeimet és részemről mehetünk is.
- Muszáj lenne megtanulnom angolul, tudom, de tehetek én róla, hogy a családban a nyelvérzéket mindenestől Attu örökölte? Majd legközelebb magammal hozom, ha már úgyis tolmács - töprengek el hangosan vállamat vonogatva, mert ez nem teljesen válasz a hozzám intézett kérdésre. A becenévre mindenesetre elmosolyodom, szerény véleményem szerint ugyanis igazán találó, aztán megrázom a fejem.
- Jaj, nem, dehogy. Csak nézelődtem és eszembe jutott, hogy sose értem, miért van úgy oda Matthew a ketyeréiért, de biztosan értékelné ezeket is, miközben nekem fogalmam sincs, mi mire való, aztán már azt se értettem, mit beszél a pasas - húzom el a szám. Ezek a nyelvi akadályok elég frusztrálóak, elvégre egyébként nem szokott szükségem lenni mások segítségére, remekül elboldogulok a jéghátán is, amíg nem akar a szomszéd iglu tulajdonosa az igluépítés fortélyairól társalogni velem bármilyen nyelven, ami nem magyar.
- Tök kínos, hogy eladhatna az orrom előtt és nem érteném - kuncogok, bár ha jobban belegondolok, ez nem is annyira lehetetlen.
- De beszéljünk inkább a hajóról. Hogy áll? - váltok témát, ha már egyszer történetesen éppen amiatt vagyok itt. Közben igyekszem nem bámészkodni, véletlenül sem, mielőtt még valaki ismét azt hinné, hogy vásárolni szeretnék valamit, vagy éppen személyes sértésnek gondolja. Furán érzem magam ebben a városban kissé. Mintha beleestem volna én is a nyúl üregébe.
- Ez most úgy hangzott, mintha féléve nem tudnék semmit róla. Hány napja is nem jártam errefelé? Sikerült haladni vele? - fogalmazom újra a kérdésem, miközben lassan elérjük azt a címet is, ahol most már vagy huszonöt perce lennem kellene. Még menet közben lazítom meg, majd veszem le a nyakam köré tekert sötétkék sálat, majd gombolom ki a kabátom, hogy aztán beérve minél hamarabb megszabadulhassak tőle, azzal se húzzam tovább az időt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

S e t h

- Nincs is telihold még - jelentem ki, és csak akkor esik le, hogy valószínűleg szórakozik, amikor rápillantok. Felvont szemöldöke és jókedvtől csillogó tekintete egyértelmű jele annak, hogy nem beszél komolyan.
- Jaj naaa - próbálok hangot adni a nemtetszésemnek, bár nem sikerül túl hitelesre a vigyoromnak hála. Ettől persze még mindig gond az, hogy nem beszélek angolul jól, sőt, gyakorlatilag sehogy se. Nem először javasolja megoldásként a kütyüt, talán tényleg érdemes lenne megfontolnom, végtére is csak nem sikerült megtanulni angolul még mindig, ahogy másik nyelven sem.
- Kár, hogy a magyar nem világnyelv, de megfontolom. Lehet, hogy az lesz a legjobb megoldás - válaszolom megadóan. Ha más nincs, muszáj lesz erre hagyatkoznom, amennyiben szeretnék egyedül boldogulni Magyarország határain túl is.
- Végül is értem valahol, csak nem erősségem ez az egész elektronika vagy akármi, hiába nőttem fel félig-meddig mugli környezetben. De hallanod kellene, amikor apámmal szóba elegyednek a ketyerékről. Az aztán végképp kínai nekem - vonok vállat. Azért nem bánom, hogy beszélgetnek, még ha nem is tudok hozzászólni az egészhez, mert jobb, mintha kínos csenddel telne az otthon töltött idő. Éppen elég, hogy anya mostanában megint elővette a gyanakvó tekintetét és furcsa kérdései vannak alkalmanként.
- Vagy vese nélkül ébrednék az ukrán határon? Nincsenek ilyen álmaim - válaszolok. Ugyan nem ismerem az utcát vagy teret vagy akármi is az a Zsebkosz-köz, de tényleg nem szándékszom arra tévedni véletlen sem. Már a neve sem hangzik túl ígéretesnek.
- Nem igazán, már ha azt nem vesszük érdekesnek, hogy kaptam egy második macskát is Őrnagy mellé, Pamacsot. Kezdem úgy érezni, hogy újra kellene gondolnom a terveimet a jövőre vonatkozóan és vagy állat menhelyet nyitok vagy én leszek a helyi macskás bácsi - elgondolkodva dörzsölöm meg az államat, de talán azért előbb mégiscsak azzal a tanári állással kellene bepróbálkozni, hátha összejön. Elvileg jobban fizetne, meg aztán Matthew is biztos jobban értékelné, rólam nem is beszélve.
- Az szuper - állapítom meg a beszámoló végén az eddig hallottakról, hiszen ez tényleg csupa jó hír, és nemsokára már meg is csodálhatom ismét teljes valójában a hajót. Leteszem a kabátom a sállal együtt, majd közelebb lépek a hajóhoz, miközben feltűröm az ingem ujját könyékig, hogy ne akadályozzon majd a munkában.
- Teát, cukor nélkül, kiskanállal - válaszolom elvigyorodva a kérdésre. A kiskanál elmaradhatatlan kelléke a teámnak, mi más is szúrhatná ki a szemem közben egyébként?
- Mi mára a terv? - kérdezem, közben meg elsétálok a polcig, hogy annyival is besegítsek, hogy leveszem a bögréket onnan, ahelyett, hogy tétlenül nézném addig is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

S e t h

- Hát, akármennyire nem örülök neki, de úgy tűnik, az lesz a megoldás, úgyhogy azt hiszem, mielőtt még túl sokat fontolgatnám, inkább beszerzem. Mit tanácsolsz? - érdeklődöm. Tisztában vagyok a makacsságommal, de ez a helyzet így már lassan tényleg tarthatatlanná válik, és nem szeretném meginni a levét. Egy ilyen kompromisszum végtére is nem jelenti, hogy majd mindenhez ketyerét fogok használni, mert éppen kényelmesebb.
- Az már igaz - bólogatok egyetértően a megállapítását hallva, hiszen csak a kisebb rossz, hogy nem tudok hozzászólni a témához, ha már egyszer jól megértik egymást, meg aztán amúgy is beszélek éppen eleget mindkettejükkel ezt leszámítva minden másról.
- Elfoglalt, mint mindig, amióta itt van, de megvagyunk. Mit mondhatnék? Hiányzik, jó látni, még ha csak futólag is, bár azt is elmondhatom, hogy az utóbbi időben nem találkoztam azonosíthatatlan, gyanús élőlénnyel a házban - jegyzem meg, már csak azért is, hogy valami jót is találjak a jelen helyzetben. Igaz, ezzel együtt sem próbálnám meggyőzni arról, hogy hagyja abba  a kutatást, ha egyszer látszik, hogy nagyon érdekli az egész. Egyszer csak a végére érnek, addig meg csak időnként ne felejtsem el noszogatni, hogy egyen is, mert az édesség nem éppen számít tápláló ételnek, a kávéról és a cigiről nem is beszélve.
- Bocs, tudom, hogy komoly dolog - emelem fel megadóan a kezem, igaza van, viccnek is rossz. Tekintve, hogy mennyire nem beszélek a magyaron kívül egyetlen más nyelvet sem, tényleg kelleni fog az a kütyü, vagy a végén egyszer tényleg olyasmibe keveredem, amibe nem kellene.
- Ó, nem ajándék, csak Adélka ráakadt egy kiscicára és mivel a szobatársa allergiás a macskaszőrre, úgy gondolta, hogy jó helye lesz nálam. Kellett hozzá némi győzködés, de aranyos jószág, és mivel Őrnagy már nem fér bele a bögréimbe, kell az utánpótlás - vonom meg a vállam. Valahol még jó is, hogy leköti a figyelmemet, miután Őrnagy időnként elkószál - aztán persze hazatéved, ha elég éhes -, Matthew-t meg leköti a kutatás. Igaz, hogy Pamacs egyelőre nem bizonyult olyan kíváncsinak, mint Őrnagy és egyetlen csészémbe sem mászott bele, amióta nálam van, de nem táplálok hiú reményeket egyelőre.
- Köszönöm - mondom beszerezve a bögrém is, majd a mai terv iránt érdeklődöm. A választ hallva úgy mosolyodom el, mint egy öt éves, akinek most ajánlottak egy egész tábla csokit. Mondjuk a csokival nem lehetne ekkora lelkesedést elérni nálam, de a csillagászattal már annál könnyebben.
- Rendben - dörzsölöm össze a két tenyerem, részemről neki is láthatunk, bár talán előbb mégiscsak készüljön el a teám.
- Épp tegnap akadtam rá a könyvtárban egy elképesztően érdekes könyvre a navigációról. Ugyan többnyire történeti vonatkozású, semmint technikai, de műholdas navigációt úgysem tervezünk, nem? - kérdezem már csak poénból is. Rúnákkal ugyan biztos meg lehetne oldani, de ahhoz nem én kellenék, aztán elvigyorodom a felfedezésén.
- Nocsak, valaki szeretné, ha néhanapján te is ennél? - érdeklődöm még mindig széles vigyorral az arcomon, elvégre le merném fogadni, hogy az elmúlt pár napban is éjjel-nappal dolgozott, mert éppen az a tipikus megszállott feltaláló, aki képes elfelejteni minden egyebet, ha egyszer valamibe belekezd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

S e t h

- Olyan kiegészítőre gondoljak, mint mondjuk egy karóra? - kérdezem, ha már sikerült átrágnom magam a hallottakon. Talán nem is olyan vészes, mint gondoltam, kiegészítőként pedig még csak nem is lehet túlságosan feltűnő. Ez még nem győzne meg arról, hogy akkor is szerezzek be egy ilyet, ha nincs szükségem rá feltétlenül, de éppen, hogy a szükség a motiváló ok esetemben, noha ezzel együtt tényleg érdeklődve hallgatom, amit mond és megpróbálom elképzelni is. Nem hiszem, hogy láttam volna még távolról is ilyen szerkentyűt, nemhogy közelről. Sajnos, egyre-másra a karórához térnek vissza az elképzeléseim, nem jutok sokkal messzebb, így inkább nem erőlködöm tovább ezen.
- Szerencsére azóta sem került elő, és már a kiskanalak is abbahagyták a nyöszörgést - osztom meg vele a fontosnak vélt információt, ha már ő is szerencsétlen részese lehetett ennek a csodaszép élménynek, amit mások esélyesen inkább neveznének traumának. Nem is alaptalanul. Azóta is alapos lelki rákészülés után tudom csak rávenni magam a nappali kitakarításának, mert mi van, ha még a végén csak szembesétál valamelyik sarokból a nyavalyás kis túlélőbajnok.
- Az jó lenne - válaszolom elmosolyodva. Nem fejtem ki, hogy melyik része, már csak azért sem, mert összességében az egészre értem. Matthew-t jó lenne kimozdítani és Avery-vel kapcsolatban úgy vélem, hogy Seth megérzése nem csal és tényleg jól kijönnének.
- Na, most egész faragatlannak érzem magam, hogy még meg se kérdeztem, hogy és ti hogy vagytok? - pillantok felé és egy egész kicsit ég a fülem, hogy csupán Avery neve hallatán sikerül rájönni, hogy mit is akartam kérdezni már korábban. Ennyire lekötne, hogy hiányzik Matthew? Szusszantok egyet és enyhén megrázom a fejem, majd ha itt végeztünk, megnézem, mit csinál épp.
- Még nem, de majd ma felvilágosítom róla, hogy konkurencia akadt - vigyorodok el. Addig ugyan még átgondolom, hogyan is fogalmazzak, mert mégsem lenne jó a rövid együtt töltött időt mosolyszünetre pazarolni. Erre viszont még van időm, ráadásul a csillagászati kérdéshez mérten mindenképp másodlagos jelentőségű ebben a percben. Vigyorgok is tőle lelkesen, hiszen ezzel most feldobta a napom is rendesen.
- Csillagászat... - mondom olyan hangsúllyal, mintha értenie kellene minden egyes apró kis töredékét ennek a szép kis bonyolult tudományterületnek, és főként azt, hogy micsoda jelentősége van nekem. Lelkesedésemben még gesztikulálok is mindehhez.
- Ennél izgalmasabbat aligha dughatnál az orrom alá, hogy nézzem át - teszem még hozzá. Szinte nehezemre esik nem azonnal nekiesni a papíroknak. Meg is mozdulok, ám aztán a teát választom előbb. Türelem. Majd mindjárt megkapom azt is. Mindjárt. Mindjárt.
- Nem teljesen értem, hogy működik, bonyolultabb, mint egy szélrózsa vagy egy szextáns. Talán azt a fejezetet is el kellene olvasnom, ami erről szól - vonok vállat. Nem érdekel annyira, mint mondjuk a középkori navigációs rendszerek, túl modern és túl elektronikus nekem, de egy-két új információ még sosem ártott meg, csak nem fog ezután sem. Seth közben felfedezi az ételhordót, és amikor csendre int, szófogadóan elhallgatok. Inkább a bögrémet szorongatom, a teából áradó hő pedig lassan a kezemet is alaposan átmelegíti.
- Avagy az öcséd szeretné, ha rendesen ennél. Majdnem ugyanott vagyunk, bár így utólag a "néhanapján"-t újragondolnám és talán visszavonom - állapítom meg nagyon okosan. Vajon most rá kellene készülnöm, hogy mindjárt homlokon talál valami repülő tárgy? Azért még teljesen nyugodtan kortyolok bele a teámba, bögrém rejtekében is teljes lelki nyugalommal vigyorogva tovább.
- Köszönöm - válaszolom az ajánlatára, majd ismét belekortyolok a teába, és komótosan hintázom kicsit a talpamon, ide-oda helyezve a súlypontomat.
- Ha Matthew-nak így hagynék kaját, vajon megenné vagy egy idő után válaszolnának a dobozok? - gondolkodom el hangosan, fejemet oldalra döntve. Ennyit arról, hogy nem most foglalkozom ezzel az egésszel.
- Na jó, tényleg abbahagytam. Hol vannak azok a csillagászati adatok? - rázom meg a fejem, a bögrémet meg leteszem az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

S e t h

- Ez egyre jobban tetszik. Hm... Matthew szerintem értékelné a piercinget is, csak azt kétlem, hogy a rohamosztagosok is hasonló véleménnyel lennének... vagy akár a Nyomozóiroda dolgozói, pedig... pediiig...  - gondolkodom el vigyorogva az előttem megjelenő képen. Nincsenek előítéleteim azokkal szemben, akik szeretik ezeket a testékszereket, vagy minek nevezik őket átfogóan, de valahogy nem ez a biztos belépő a rendészeti pályát illetően.
- De folytasd csak nyugodtan. Komolyan kíváncsivá tettél. Majd ha már nem értek egy kukkot se, úgyis kérdezek - fordulok felé elhessegetve a piercing gondolatát a hozzá kapcsolódó többivel együtt. Tényleg sikerült felkeltenie az érdeklődésemet és ráadásul az az érzésem, hogy mondanivalója is akadna még bőven. A tudósítást a kiskanalak állapotáról mindenképpen fontosnak tartom, ha minden jól megy és benéz hozzánk még a jövőben, mégse tartson tőle, hogy a kiskanál hirtelen nyöszörgésbe kezd, amint kézbe veszi. Szép is lenne. Nem tudom, mit éltek meg szegények, de mostanság meglepően csendesek, rendesek, jól vannak már, köszönik szépen. Hála az égnek.
- Nem is tudod, miről maradsz le. Az édesítésnek én se vagyok híve, de a kevergetés... - közlöm vele és már vigyorgok is. Nem mintha bármi nagy dolog lenne a kavargatásban, csak ez tipikusan az a szokásom, amin még én is nevetni szoktam, ha belegondolok, hogy tényleg semmi értelme, de mégse esik jól a tea, ha nincs benne a kiskanál.
- Remek ötlet - válaszolom, amikor felveti a nemrégiben már szóba került kávézót, még Matthew-t sem lesz nehéz meggyőzni szerintem, de ez még ráér, előbb szükségét érzem, hogy irántuk érdeklődjek. Parasztnak érzem magam, hogy úgy fogalmazzunk, amiért nem kérdeztem már korábban, de legalább lelkesen mesél. El is mosolyodok hallgatva mondandóját. Aranyosnak hat, és bár nem úgy értem, hogy szerelmes tinilányosan aranyos, inkább... nem is tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a szót kifejezetten értékelné - még ha jobb is, mint ha a cukit használnám, attól még nekem is feláll a szőr a hátamon -, úgyhogy inkább csak magamnak könyvelem el.
- Emlékezetesre sikerülhetett - állapítom meg vigyorogva, aztán már bólogatok is az ötletre. Nem vagyok a videójátékok nagy rajongója, de ezt még én is megnézném - Oké, ha sikerül rávenni, naná - vágom rá. Ki nem hagynám, amennyire szórakoztató alkalomnak ígérkezik első hallásra, már csak összehozni kell egyszer. Szerencsekívánatára elhümmögök egy köszönömöt, mert arra szükség lesz, de tovább nem firtatom, főleg, hogy sikerült nagyon is felkeltenie az érdeklődésem a csillagászat említésével. Túlságosan is.
- Na hallod, most dagad azért ettől a májam rendesen - jegyzem meg fülig érp szájjal a bók hallatán. Jólesik, hogy valaki elismeri ezt is, bár tudom én is, hogy Ricsihez mérten van még mit pótolnom, viszont addig is tudok segíteni azzal, amit már tudok, és mégiscsak jó érzés hasznosnak lenni. Nem mintha egyébhez nem értenék, de itt ki veszi hasznát a túlélési alapismereteimnek például.
- Ühümm. Kevésbé kínai, de még mindig az. Sebaj, úgysincs rá szüksé... günk - állapítom meg, és kissé elakad a szavam a végére észrevételét hallva, aztán végignézek magamon, aztán szemöldökömet felvonva, homlokomat ráncolva nézek vissza rá.
- Te most komolyan azt állítod, hogy meghíztam? A lelkembe gázoltál, hallod?  Egyenesen a közepébe... különben is, mi az, hogy pufók? Utoljára óvodában mondtak nekem ilyet, ha jól emlékszem - húzom el a számat, de annyira komolyan nem érdekelnek ezek a szerintem teljességgel jelentéktelen részletkérdések, hogy nem bírom tovább nevetés nélkül. Az ételhordók esete sem éppen arra jó, hogy abbahagyjam a nevetést.
- Ja, pohontosahan - nevetek, hiába tudom, hogy azért van valóságalapja a felvázolt lehetőségnek. Csak sikerül azért visszajutni a vigyorgás szintjére végül, majd ennek a helyét is átveszi valami egyéb. Először a kíváncsiság. Bögrémmel szorongatva ismét kíváncsian pislogok a doboz felé, majd a benne rejlő gömb láttán szó szerint tátva marad a szám.
- Ahaaa - tátom a szám további fél percig, majd letáve a bögrém körbejárom a gömböt, na meg az asztalt is egyben, közelről is megszemlélem. Nem láttam még ilyet, bár ha minden igaz, olvastam már hasonlóról.
- Ez egyszerűen elképesztő. Hol is vannak azok a papírok? - kérdezem, miközben ismét közelebb hajolok a gömbhöz a kis pöttyök egy csoportját figyelve, aztán visszafordulok és már nyújtom is a kezem. Ide velük. Ha megkapom őket, azonnal vissz is aülök a székre és már neki is látok az olvasásnak.
- Tudod, te vagy a kedvenc feltalálóm. Nem tervezel mostanában egyebet is építeni, amihez hasonló csillagászati megoldások is kellenek? - jegyzem meg közben kitartóan böngészve a szöveget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ö r i b a r i


Egy barátnő mindig is kötelességekkel járt. Na nem tértem jó útra, nehogy azt higgye valaki az első gondolatból, hogy fejre estem a hétvégén és most már teljesen normális kerékvágásban zajlik az életem. Nem, most kérem az örök barátról van szó, avagy kedvenc szöszimről, Sáriról, aki még vásárolni is el tud rángatni, ha elég szépen néz. Meg elég sokat nyafog. A kettő együtt az abszolút nyerő kombináció. Borozgatás közben van időm eltöprengeni ezen, de tulajdonképpen nem zavar, hogy ez így van. Valahol már meg is szoktam, lassan talán éppen, hogy hiányozna ez is, ha másként lenne.
- Tudom, de nem zavar - válaszolom a megállapítására megemelve a poharam, majd belekortyolok. Azt hiszem, ezután a fél üveg bor után, amit az elmúlt egy óra alatt megittam, kezdtem túlságosan is feloldódni. Nem az őszinteségről van szó, az egyébként is lételemem, egyszerűen csak szokásomtól eltérően lazán hátradőlve ücsörgök, és már majdnem bekapcsolódom a dúdolásba is. Ismerősen cseng a dal.
- Miről panaszkodnék? Hogy Matthew nincs itthon? Azt már úgyis tudod - vonok vállat, miután belekortyolok a poharam tartalmába, aztán bólintok a kérdésére válaszul.
- Persze, hogy emlékszem. Gyakorlatilag én lettem a szőke herceged. Vagy inkább vörös, de ez már részletkérdés. Az a fránya tériszony kifogott a bátorságodon, de tudod mit? Gyere táncolni - nyújtom felé a kezem. A poharamnak biztos helyet keresek, majd fel is kelek, és ha hajlandó jönni, ha nem, húzom magammal.
- Dúdolsz hangosabban, vagy kerítsek zenét? - kérdezem. Kicsit mintha köd ereszkedett volna a fejemre ettől az italtól, de a tánc majd csak kijózanít. Vagy nem. Legalább elszórakozunk addig is, már csak azért sem tartom rossz ötletnek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ö r i b a r i (?)

A szobám rendje mellett a bor különösen jó, vagy helyzethez mérten inkább rossz hatással van rám. Nézőpont kérdése. Sári először jár itt, de a szüleimet sose zavarta Kinga jelenléte sem, és Sárit is barátságosan fogadták. A bor lassan fogy, és azt hiszem, ezzel együtt én is oldódom, mert valljuk be, más esetben nem fontolgatnám, hogy táncoljunk. Megjegyzésére vigyorogva rázom meg a fejem.
- Tudod, hogy magasról teszek rájuk, nem az én bajom, hogy nem tudnak megbékélni saját magukkal - vonok vállat, majd poharamat letéve már húzom is táncolni különösebb kérés nélkül. Elengedem azért, hadd tegyen zenét, ha nem szeretne dúdolni alapnak, aztán elismerően bólintok, amint felcsendül a dal. Azt hiszem, hallottam már rádióban talán, vagy ha ott is nem, valahol biztosan. Ismerősen cseng. Közelebb húzom közben átkarolva a derekát, de úgy tűnik, nincs kedve a megszokott dolgokhoz ma. Semmi vész, nem ragaszkodom én sem minden egyes szabályhoz, amit csak ismerem, hát elengedem, és átadom magam a zenének. Szememet lehunyva remekül elvagyok, amíg ismét közel nem jön és megcsókol futólag. Ez még mind nem lenne egyáltalán különös, főként, hogy tudom, hogy bejövök neki, nem beszélve körülöttünk a fél világról, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nekem meg nem az esetem. Pechjére nem fiú. Innen kiindulva csakis az alkohol számlájára tudom írni, hogy visszacsókolok, de megteszem, és innen már nincs visszaút. Következetlen önmagamhoz mérten? Az. Rossz döntés, tekintve, hogy egyébként komoly kapcsolatban élek? Nagyon is. Mindez azonban elveszik most agyam sötét útvesztőiben, és csak az számít, hogy megvan, ami egyébként hiányzik, akkor is, ha nem nyafogok róla naphosszat. Mert tény és való, amióta csak ritkán látom Matthew-t, hiányzik az életem azon része, amibe ez is beletartozik. Rossz ötlet, nagyon-nagyon rossz ötlet, hogy még közelebb húzom Sárit. Meg fogom bánni, suttogja valahol mélyen egy hang, de most nem akarok figyelni rá. Elhúzódva tőle aztán a nyakába temetem az arcom.
- Nem tudom, mi ütött belém, ne haragudj - mondom, de attól még nehezemre esik elengedni. Van benne valami, amiről úgy érzem, hogy ebben a percben szükségem van rá, különben szét fogok esni. Talán nem kellett volna ide hozni, de már késő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

S á r i k á m
All I am is a man

Zűrzavar. Ezzel az egy szóval lehetne jellemezni a legpontosabban most mindazt, ami a fejemben van. Egész pontosan talán mindazt is, ami ebben a percben vagyok. Nem tudom, miért érzem azt, hogy kihullanak a kezemből a dolgok, és ha elengedem, széthullok én magam is darabjaimra.
- És ha az vagyok? Ha tényleg kezdem úgy érezni magam, mint aki a csodára vár, ami sose fog bekövetkezni? - sóhajtom, elengedve őt, hogy aztán az ágyra üljek, és térdemre támaszkodva két kezembe temetem az arcom egy hosszú perc erejéig. Sóhajtva pillantok fel végül.
- Van egy távkapcsolatom, és két macskám... három, ha egész pontos akarok lenni, és kezdem úgy érezni, hogy hatvanhat macskával fogok megvénülni, ha ez így folytatódik tovább - nevetem el magam egy egész árnyalatnyi keserűséggel a hangomban. Megértem, hogy fontos a kutatás, ahogy nekem is az aurori pálya, de ezt így mégsem teljesen érzem magaménak. Lassan hazugságnak kezd minősülni az a kijelentés, hogy minden rendben van, mert ahogy telik az idő, egyre kevésbé van rendben. Nagy levegőt veszek, kifújom, aztán felé nyújtom a kezem.
- De itt hagyom abba a panaszkodást, vagy reggelig hallgathatsz aztán te is, pedig nem sok értelmét látom az egésznek - vonok vállat, és meg is próbálok nem erre gondolni. Hátradőlök inkább az ágyon, közben húzva őt is, ha megfogta a kezem és felnézek a mennyezetre, ahová valamikor régen felkerült néhány csillagkép. Megkoptak kissé, de még mindig látszanak.
- Az Androméda az egyik kedvencem - emelem fel a kezem mutatva a képzeletbeli összekötő vonalakat a fénylő kis pontok között.
- Olyan szép volt, hogy legyőzte a Medúza legyőzőjét - teszem hozzá, aztán Sári felé pillantok szemem sarkából előbb, aztán a felé fordítom a fejem.
- Tudod, ha nem lennék... ha nem... szóval biztos te lennél az én Andromédám - úgy érzem, veszélyes ilyeneket mondani neki, de attól még őszinte vagyok, és az a fontos, nem? Vajon milyen lenne, ha ez tényleg így lenne? Átkarolom a derekát és magamhoz húzom ismét vállába fúrva a fejem. Jaj, ez a köd, ami belepi a józan eszem. Nem kellett volna innom, de már tényleg késő bánat.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

S á r i k á m
All I am is a man

Arra ébredek, hogy haj csiklandozza az arcom. Először csak résnyire nyitom a szemem felpislogva a mennyezetre. A csillagok alapján könnyű megállapítani, hogy itthon vagyok a saját szobámban, Szegeden. A mellkasomra nehezedő súly hozzávetőlegesen közelíti azt, amihez már évek óta szokva vagyok, hát elmosolyodom. Az egyenletben a probléma akkor áll be, amikor szememet ismét kinyitva egy hosszú, világosszőke tinccsel találkozom szembe. Ez viszont nem túl jó. Ugye ez csak egy rossz álom. Jóságos ég, hol is voltam én tegnap este? Gyorsan igyekszem végigpörgetni eléggé homályos emlékeimet a történeteket illetően. Sárival boroztunk, jut eszembe. Tényleg. Lassan felrémlenek az este részletei. Androméda úgy döntött, hogy előveszi minden bátorságát, ami egyébként úgy általában szerintem a számos táskája mélyén megbúvó fél univerzumok valamelyikében rejtőzik. Ráadásul nekem sem kellett biztatás. Ez nagyszerű. Kifújom a bent tartott levegőt. Szóval ez akkor úgy van, hogy azt hiszem, sikerült a bornak köszönhetően tönkretenni egy barátságot. Vajon Sári mire emlékszik? Jó kérdés. Óvatosan rázom meg a vállát ébresztő gyanánt.
- Hé, királylány, kérsz kávét? - kérdezem, ha végre kinyitja a szemét és megmozdul. Nem mintha nem tudnék egyébként megmozdulni tőle, amekkora iszonyatos teherként nehezedik éppen rám alvás közben, csak... csak. Nem is tudom, miért ébresztem fel. Talán csak tudni akarom, hogy nem menekül visítva. A beszélnünk kell-részt egyelőre hanyagolom, majd csak ha már a kávé is itt van, mert azért jó lesz leszögezni, hogy ettől a gyenge pillanattól eltekintve én még mindig a régi önmagam maradok, semmi nem változott tulajdonképpen, csak kellőképpen sokat ittam az este ahhoz, hogy visszacsókoljak, és ahhoz is, hogy ahelyett, hogy átcipeljem a vendégszobába, inkább hagyjam itt aludni. Elnézem még egy fél percig. Gyakorlatilag jó érzés azért, hogy itt aludt. Nem világvége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

S á r i k á m
All I am is a man

Nem volt jó ötlet felébreszteni. Morogva fordít hátat nekem magára húzva közben a takarót is. Szavaira csak bólintok, túl korán van még nekem ahhoz, hogy már morgással kezdjük a napot. Lesétálok a konyhába, és ha már teát kért, magamnak is csak azt készítek. Igyekszem nem felverni közben mindenki mást a házban, bár a mézet megtalálni nem kis vállalkozás. Elszoktam anya rendszerétől. Néhány szekrényajtó kinyitása, majd becsukása után végül azért meglesz, úgyhogy panaszra remélhetőleg nem lesz oka. A két gőzölgő bögrével térek vissza a szobámba, majd az asztalra teszem őket. Becsukom az ajtót is magam után, csak úgy belökni ugyanis szintén felérne egy ébresztővel az egész család számára. Az ágy szélére ülve ezúttal csak végigsimítok a vállán.
- Hoztam teát, mézzel - mondom, majd a saját bögrémet kezembe véve kavargatni is kezdem jó szokásomhoz híven, pedig most sincs benne se tej, se méz, de még cukor se. Megszokás. A takaró után nyúlva magam felé húzom azért, elvégre mégiscsak a sajátom, kérek belőle.
- Mit szólnál hozzá, ha ma kihagynánk azt a manikűrt? Nagyon szépek a körmeid most is, és részemről én még tudnék még aludni bőven. Ahogy látom, te is - vetem fel, miközben hátamat az ágy támlájának támasztva még mindig a teámat kavargatom két korty között. Semmi kedvem kimozdulni, pedig nem szoktak egyébként ilyen gondjaim lenni. Általában idejében fekszem, kelek, és pontos napirendem van, de most mondhatjuk, hogy egész szépen kirúgtunk a hámból.
- Figyelj, az este... beszélnünk kellene róla, Androméda - kezdek bele aztán nagy levegőt véve, és még a bögrémet is leteszem, hogy közelebb hajolva puszit nyomjak az arcára. Elvileg elég felnőttek vagyunk. Remélhetőleg nem önti a nyakamba a teáját perceken belül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

S á r i k á m
All I am is a man

Odaadom a bögrét, ha már hajlandó elvenni, bár egy egyszerű "köszi" még távol áll tőle. Szóval még mindig morcos, mert ilyen korán reggel még aludt volna inkább. A takaróból szerencsére már nekem is jut, úgyhogy visszamászok a saját ágyamba, a saját takaróm alá, amit nemrégiben teljességgel kisajátított, mint aki otthon érzi magát.
- Bocs. Kiegyezhetünk abban, hogy mindjárt alszunk tovább - válaszolom egy félmosollyal arcomon, de azért előbb még felhoznám ezt a beszélgetést, aminek szükségét érzem.
- Ühümm, arról a... tudod... általában nem vagyok ennyire szétesve, hogy siránkozzak - válaszolom egy sóhaj kíséretében, mert hiszen tényleg nem szoktam ilyen gyámoltalan, nyafogó kiskölyök módjára viselkedni. Az ital hozta ki, azt hiszem. Végül egy újabb korty tea után leteszem az üres bögrém, kényelmesen elnyújtózom az ágyamon és felvont szemöldökkel pillantok rá az ajánlata hallatán, de végül is, ennek semmi akadályát nem látom. Mégse azt kérte éppen, hogy vegyem feleségül. Még arra is gondolok, hogy a teája ki ne ömöljön véletlenül, amennyiben még maradt, úgyhogy bögréjét önkényesen biztos helyre rakom, aztán derekát átkarolva húzom közelebb. Panaszra nem akarok okot adni, sem hagyni, így végeredményben a mellkasomon landol pillanatokon belül és kap puszit bőven.  
- Na de amilyen korán van, tényleg aludhatnánk még. Hány óra is kell neked, hogy kellőképpen szép legyél? - kérdezem végül vigyorogva, végtére is ez talán egyelőre jobb ötlet, mint arról beszélni, mennyire visel meg egy távkapcsolat, vagy egyáltalán mennyire viselkedtem szánalmasan az este egy kicsit ittas állapotban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Őrnagy ismét világot látni indult, két napja, és azóta sem láttam színét, pedig nem valami könnyen olvad bele az árnyékba a narancsvörös szőrével. Nem kizárt, hogy sikeresen kisurrant valamelyik diák nyomában a toronyból és útnak indult Attila háza felé. Vagy ki tudja, lehet, hogy éppen Matthew udvarára támadt kedve benézni, netán csak másik macska után kajtat. Nem tudom én, mi járhat egy macska agyában, mi hiányzik neki vagy éppen mi nem. Na mindegy, megnézem, ahol fel szokott bukkanni időnként, hátha előkerül, ha meg nem, csak elténfereg Attiláig, ha éhes. Az mégiscsak közelebb van, mint a kastély. Ha már itt vagyok, még benézek a házhoz, úgyis ott maradt a Hellerből a második kötet, aztán meg körbesétálom azt a néhány utcát, ami van. Szerencsére mégsem egy nagyobb helység közelében lakom, ahol aztán plakátolgathatnám, hogy elveszett macskát keresi gazdája. Hm, tulajdonképpen itt sem lenne annyira hülye ötlet, ha nem kerül elő, csak mégis Őrnagyról beszélünk. Kóborolt már el négy napra is, amikor még idelent laktam, és nem mintha nem aggódtam volna miatta, de mindig hazatévedt eddig. Remélem, nem eszi meg egy kutya sem előbb, pedig amilyen szemtelen egy szőrcsomó tud lenni. Hjaj, hogy miért kell ennek a macskának annyira a kaland. Bezzeg Pamacs ki nem teszi a lábát a szobámból, ha ember jön, még be is mászik valamelyik bútor alá. Kelleni fog nekem egy újabb macska ezek mellé egyáltalán? Pedig már felmerült, hogy befogadom a harmadikat is, azt az amerikai csonkafarkú kölyköt, ami aztán végképp megtölthet mindent szőrrel, ha eddig a másik kettő nem tenné meg. A főutcán végigsétálva már lemondóan sóhajtok csak. A macskák fognak a sírba tenni egyszer, mert nem tudok ellenállni ezeknek a kis doromboló négylábúaknak. Jó, ez a kölyök lesz az utolsó, többre már Regi se vesz rá. Ki is húzom magam az elhatározás eredményeként, ahogy zsebre dugom a kezem, aztán megállok. Mintha valahol egy macska nyávogna, és lehet, hogy hallucinálok, de ez határozottan olyan, mint Őrnagy követelőző nyivákolása, amikor figyelmet akar magának. Meg is fordulok a következő pillanatban, hogy a hang irányába induljak. Hátha meglesz a macskám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem kell messzire sétálnom, hogy kiszúrjam a majdhogynem narancssárga cirmosomat. A nyakában szőre alól kivillanó sötétkék nyakörv csak megerősít abban, hogy jól hallottam, Őrnagy kunyerált figyelmet valakitől, természetesen simogatás formájában, állát feltartva, ahogy az jó szokása. Meg sem lepődöm, hogy áldozatot is talált magának, aki éppen kitartóan simogatja. Istenem, imádom, hogy ez a macska mennyire talpraesett és valószínűleg nélkülem is megélne simán, csak jó dolog, ha van egy gazdi, aki azért biztosan megsimogatja az éjszaka közepén is, ha a nyakába mászik.
- Kiszökött az Eridonból tegnapelőtt, de én volnék a gazdája. Szia - válaszolok a kérdésre, amit éppen meghallok még, ahogy közelebb érek a lányhoz és a macskámhoz.
- Viktor vagyok, ő meg Őrnagy és szokása elkóborolni néha, talán csak hiányzott neki a falu - mutatkozom be, lehajolva, hogy megsimogassam a macskát. Szememet forgatva pislogok rá aztán, amikor úgy néz fel, mintha én hagytam volna itt az utca közepén.
- Na mi van, te szőrcsomó? Ne nézz így, te sétáltál ki valaki nyomában - vakargatom meg a nyakán a szőrt, amitől aztán meg máris dorombolni kezd. Na erről van szó. Figyeleméhes egy négylábú, meg kell hagyni, és olyan kis manipulatív, hogy csoda, hogy nem zöld.
- Nem találkoztunk mi már valahol egyébként? Ismerősnek tűnsz - szólalok meg aztán a lányra pillantva, miközben még mindig simogatom a macskám szőrét, élvezze a törődést. Úgyis menten nyivákolni kezd, ha elhúzom a kezem, végtére is az elmúlt két napban feltehetőleg csak kósza idegenek simogatták meg hébe-hóba, ha elég szépen kunyerált. Remélem, nem bántotta senki közben és ő se karmolt össze cserébe senkit. Nem vad, még ha néha kapaszkodik is, amitől tele a vállam a karmai nyomával alkalomadtán, ha mászni támad kedve, de egyébként tényleg csak akkor karmol, ha bántják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Megvan Őrnagy. Ezzel ugyan nem könyvelem el még sikeresnek a mai napot, sok teendő vár még rám, de azért összességében egész jó irányba billenti a mérleget, hogy ezt az energia- és időigényes lehúzhatom a listáról. Még egy ekkora faluban sem kis munka megtalálni egy macskát, de szerencsém van, és amint látom, neki is. Talált valakit, aki hajlandó hallgatni a kissé panaszos, kuncsorgó nyávogására, mert ő bizony magányos, elhagyatott cicus, akivel nem törődik senki. Istenem, hogy tud nézni, ha akar valamit, és képtelenség rá bármiért is haragudni, még most is, pedig ő csatangolt el ismét napokra. Megsimogatom a nyakát, ha egyébként is úgy tartja fel  az orrát, hogy egy arisztokrata sem csinálhatná szebben, és ezzel tán szent is a béke, hogy csak most akadtam rá. A lányhoz is intézek néhány szót azért, valamivel többet, mint a macskámhoz, elvégre Őrnagyhoz még egyébként is beszélhetek bőven otthon, tengernyi idő áll rendelkezésre hozzá. A lány meg különben is ismerősnek tűnik, csak nem tudom, hogy hol is láttam. Vajon az Eridonban vagy csak a folyosón? Netán járna az órámra? Nem, oda biztos nem, mert ahhoz nem elég nagy a létszám, hogy ne emlékezzek egy emberre is abból a kevésből, aki úgy véli, hogy komolyan auror szeretne lenni és ezért a túlélési alapismereteket is végigcsinálná. Mondjuk kicsit se bánom, hogy nincs túl sok ember egyik csoportomban sem. Sokkal egyszerűbb rájuk figyelni és dolgozni velük. Hatékonyabbak vagyunk és eredményesebbek.
- Minden rendben? - kérdezem azért, amikor látom, hogy már nem először fut neki, hogy megszólaljon, de mégsem sikerül neki igazán. - Nem harapok. Már amennyiben az zavarna, hogy tanár vagyok, vagy házvezető, nem is tudom. Tegezz csak nyugodtan - teszem hozzá, megnyugtatónak szánva, mert mégis, ha belegondolok, azért tudhatja, hogy nemrégiben én vettem át az Eridont, vagy tudja a fene. Házvezető még sincs megszámlálhatatlanul sok, és ilyen kirívóan vörös meg csak egyedül én. Hátratűröm a hajam, és megvakargatom egy sóhaj kíséretében a tarkóm aztán tanácstalanul, hagyva, hogy Őrnagy közben a karomból a vállamra másszon megkapaszkodva karmaival az ingemben. - Van kedved egy teához? A vendégem vagy, amiért visszakaptam a macskám - ajánlom fel végül, hátha ettől tényleg elhiszi, hogy nem tervezem leharapni a fejét, mert megsimogatta Őrnagyot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Előzmény - Fő utcza

Az imént még beszélt a macskámhoz, hallottam a hangját, nem csak képzeltem, hát nem igazán értem, mi is történt éppen, amiért képtelen megszólalni. Úgy tűnik, valami okból igazán nehezére esik, pedig igyekszem nem az ijesztő házvezetőnek lenni. Más ötletem nincs is, mitől némult meg hirtelen, már amennyiben nem olyan természetű a gond, amivel legfeljebb Zója tudna mit kezdeni vagy hasonló végzettségű szakember, ami én nem vagyok. Mi több, viselkedéselemzést is vajmi keveset tanultam, és azt sem iskolai keretek között, hanem Matthew-től. Saját viselkedéselemzőm volt, bármilyen kérdésem is akadt, most meg boldogulhatok magam, láthatóan nem éppen sok sikerrel. Még jó, hogy legalább a teára bólogatni kezd, és kicsit fellélegzek. Ahogy a szája szeglete ráng, az aggaszt ugyan kicsit, ki tudja, mikor tör ki belőle a sírás, de egy tea mellett talán akad rá némi remény, hogy megnyugszik és nem leszek én a mumusa.
- Szeretnéd vissza még egy kicsit Őrnagyot? Én simogathatom még úgyis eleget aztán - ajánlom fel, miközben elindulok a teázó felé, intve, hogy kövessen. Remélem, hogy nem lesz túl nagy gond a négylábú vendég, mert az ajtó előtt aligha hagyom, még a végén ismét elkóborol. Bajt különben sem csinál, ha szem előtt van, csak engem igyekszik bosszantani, másoktól meg simogatást kunyerál. A lányra például kifejezetten kíváncsi, nyújtogatja a nyakát felé, hagyná, hogy megsimogassák. Élvezi a figyelmet, ez tagadhatatlan.
- Huh, hát most figyelni kell majd erre a figyeleméhez szőrgombócra, hogy ne császkáljon el és véletlen se verjen le semmit, de ha nem muszáj, nem szeretném hordozóba tuszkolni, mert a bezártságot rosszul viseli. Ugye te? - simogatom meg a macskám nyakát, majd kérek egy Earl Grey-t, aztán visszafordulok a lányhoz. Csak tudnám, honnan tűnik olyan ismerősnek, de hiába töprengek, nem jut eszembe.
- Na és szereted a cicákat? - kérdezem végül, hátha ettől kevésbé támad sírhatnékja, mintha azt kérdezném meg, hogy eridonos-e vagy sem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Egyre kínosabbnak érzem, hogy ilyen roppant sokat beszél. Egész pontosan egyetlen hozzám intézett szó sem hagyta el a száját, amióta csak megszólítottam, amit nem tudok mire vélni. Mint aki megnémult. Fura. Ennyire ijesztő csak nem vagyok azért. Vagy mégis? Csak remélni merem, hogy a tea megoldja a nyelvét, vagy legalább Őrnagy, mint azok a terápiás állatok, de tudja a fene. Egész profin öleli a macskámat, amikor ismét kezébe kaparinthatja. Még a végén elédesgeti tőlem a macskámat, megszólalni viszont továbbra sem hajlandó, csak bólogat. Jó, rendben, mondjuk, hogy az is több, mint ha nem válaszolna, de azért már tényleg frusztráló is, nem csupán kellemetlen, hogy ilyen nehézkesen működik ez a társalgási kísérlet. A teázó ilyenkor egész csendes, tömeg határozottan nincs, és amíg a macskám nem botlik bele semmibe sem, amiben nem kellene, remélhetőleg még őt is megtűrik, bár úgy tűnik, egyelőre egész jól érzi magát a lány karjaiban és nem igazán akarja felfedezni a helyet. Az itallapot át se nézem, levendulateát kérek, még mielőtt meggondolnám magam és egyebet választanék, majd az asztalra támaszkodva pillantok a társaságomra. Eldöntendő kérdésekkel tán még jutnék is valamire, és amint megfordul a fejemben a gondolat, már meg is szólalok.
- Neked is van macskád? - kérdezem. - Úgy tűnik, eléggé értesz hozzájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Felkapja a fejét a kérdésre, de ismét csend a válasz, inkább a termet méri fel. Kezdem azt hinni, hogy egyszerűbb lesz, ha csak csendben teázgatunk, és feladom a próbálkozást, ha már a bólogatást vagy fejrázást is mellőzi, így meglehetősen meglep, hogy a következő pillanatban mégis megszólal. Alleluját éppen nem zengek ettől a kisebb csodának is beillő történéstől, de azért még mosolyra húzom a szám örömömben, hiszen végre válaszolt. Éppen csak hallom, de azért hála az égnek nincs zaj, és süket sem vagyok, a néhány elnyelt végződés ellenére meg össze tudom még rakni a mondat lényegét. Az apjának van kutyája.
- A kutyák is aranyosak. A szüleimnek kettő is van. Két hatalmasra nőtt labrador - válaszolom némileg részletezve is, hogy bizony a kutyákkal is van némi kapcsolatom, még ha jelen pillanatban három cica büszke gazdája is vagyok éppen, és kutya híján. Még egy négylábút már nem is tudom, hová tennék a toronyszobában, amit így is kellőképpen fel tud forgatni ez a három szőrmók is. Őrnagy közben továbbra is élvezi a figyelmet. Az újabb kijelentése aztán már valamivel hangosabb, és továbbra is mosolyogva bólogatok rá.
- Azt néha én is szoktam. Bár már van három macskám, egy-kettő még elfér pluszban, ha úgy adódik - állapítom meg elgondolkodva. - Mondjuk az egyik ilyen cica, akire néha van szerencsém vigyázni, egy több mint tíz kilós ragdoll. Na ő éppenséggel két macskát is kitesz, Őrnagy feleakkora ha van, de iszonyúan aranyos cica ő is - mesélek, ha már ki tudja, mikor szólal meg ismét aztán, ha megszólal még egyáltalán, és cicákról egyébként is akad mit mondani mindig, legalábbis én úgy érzem, hogy akad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nehéz eldönteni, mit is szeretek jobban, vizsgákat javítani vagy a saját vizsgáimra készülni éppenséggel. Valami oknál fogva nem tudom eldönteni, melyik untat jobban vagy éppen kevésbé. A fegyverek nagy enciklopédiájának borítóját ennek fényében néhány egyelőre javítatlan vizsgalap takarja, illetve néhány saját jegyzetem. Ez a könyv természetesen nem elég, Kassainak még hozzá kellett csapni legalább három könyvet a kötelező olvasmányokhoz, amiknek még csak nem is vagyok a birtokában, így lett a mai napon e nem túl hosszú séta célja a könyvtár. Kényelmesebb a toronyszobában tanulni, és legalább arra is tudok figyelni, hogy mit akarnak szétszedni a macskáim, itt viszont legalább csend van. Pontosabban csendnek kellene lennie. Az asztaltól nem messze, ahol rokonszenves helyet szemeltem ki magamnak és éppen csak helyet foglalok, felütve a megkaparintott kötelezők egyikének fedelét, hogy összehasonlítsam az enciklopédiában írtakkal, illetve a jegyzeteimben foglaltakkal, valaki úgy ejt az asztalra egy egész kupacot, hogy belesajdul a fülem a hirtelen zajba. Te jóságos ég.
- Psszt, ez egy könyvtár - dünnyögöm kicsit idegesen, a sorokba merülve, ujjaimat a hajamba fúrva, miközben igyekszem a három anyagban legalább egy közös pontot találni, az ide nem illő viselkedést azonban csak nem szünteti be az illető. Na jó, elég ebből. Amikor már újabb könyv fedele csattan, felnézek, hogy végül két asztallal odébb Fannit vegyem észre. Nem véletlenül neveztem ki prefektusnak, amennyi bajt tud néha keverni, de úgy tűnik, itt és most ez sem éppen elég neki. Összecsukom a könyveimet szépen, másokat mégse zavarhatok, csak mert engem zavartak az imént, aztán az egész kupacot megemelve baktatok át, hogy elfoglaljam a megüresedett helyet. Lerakom a könyveimet, leülök, majd az éppen az imént orra hegyére illesztett vonalzót is elkobzom.
- Mi van ma veled? Túl sok kávét ittál? - érdeklődöm, forgatva egyelőre a vonalzót az ujjaim között, majd a könyve mellé rakom, ujjaimat összekulcsolva támaszkodva az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ha nem lennének a felügyelők, most lehet, hogy egyébként a toronyszobámban igyekeznénk a bögréket megóvni Őrnagy kíváncsiságától, illetve Yossarian szép hosszú, világosszürke és mindenre ragadó szőrétől. Igaz, a macskáim szőre fajtól, kortól, meg minden egyéb tényezőtől függetlenül hull és ragad, így még most is találok magamon bőven macskaszőrt, ezen még a varázslat is csak annyiban segít, hogy háromszínű szőrmebundám éppen nincsen. A csárdában viszont legalább az orrát egyik cica sem dugja bele a bögrébe, vagy inkább jelen esetben a korsóba, mert ha már egy ilyen helyen ülünk, legyen már vajsör. A tea egyébként is a Pillangóvarázs specialitása, nem a csárdáé, és néha kell ennyi szórakozás is, főleg, ha a társaság is megvan hozzá.
- Sose lesz vége ennek az istenverte tanévnek - jegyzem meg csak úgy mellékesen már a sokadik korty ital után, ami mintha éppen kiszorítaná belőlem ezt a rengeteg felgyülemlett feszültséget, amit a vizsgaidőszak hozott magával. Lassan már lecseng, látszik is a vége az egésznek, csak néha azért még úgy érzem, hogy el nem telik az a hátralévő pár hét, hiába számolom a napokat. A vizsgáztatással még csak-csak ellennék, ha nem kellene mindenáron írásbeli résznek is lennie, amit ugye objektíven lehet leosztályozni, főleg, hogy akad néhány diákom, akinek érdekesnek tűnik a túlélési alapismeretek óra, viszont ha kivinném a Mecsekbe egy éjszakára, nem élné túl, szóval kénytelen vagyok az elméletre szorítkozni és remélni, hogy sosem lesz auror és még véletlen sem kerül olyan helyzetbe, amikor a túlélése olyan apróságokon múlik, mint a figyelem.
- Tudod mit, ne is beszéljünk róla, mert csak panaszkodni fogok a vizsgákra meg a diákjaimra, akiknek egy része hírből sem ismeri az anyagot. Mi a helyzet feléd, már van vagy két hete, talán három is, hogy nem láttalak - adom át ezzel a szót. Hogy utoljára mikor volt szerencsénk beszélgetni, tényleg nem tudom, már nem emlékszem, mikor kezdődött ez a rohanós vizsgaidőszak egyáltalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Sssh - szólok rá, pedig viszonylag halkan vinnyog éppen, amikor leveszem orráról a vonalzót. Szórakozni máshol is lehet, sőt érdemesebb is, de ezt a gondolatot egyelőre megtartom magamnak, visszaszolgáltatva inkább a vonalzóját. Nem tudom egyébként, hogy ennek a lánynak honnan van ilyen borzasztóan sok energiája, főként sületlenségekre ráadásul, de azért még reménykedem, hogy van ideje, talán sikerül kinőnie még.
- És cukrosabb is, amitől valószínűleg még jobban pörögnél. Ne is próbáld ki, ha lehet - mondom, ha már megnyugtat, hogy se kávét, se energiaitalt nem fogyaszt, bár így meg kénytelen vagyok levonni azt a következtetést, hogy természetéből fakadóan lehet ennyire örökmozgó és nyugton ülni képtelen teremtés.
- Igen - válaszolom aztán a kérdésére, miközben még nyitogatom is a könyveimet, hogy ismét beleássam magam az olvasnivalómba, csak ezúttal már itt ragadva, hátha akkor kevesebb bajba keveredik, ha rajta tartom a fél szemem azért.
- Fegyverszakértőnek tanulok a rendvédelmi akadémián, és éppen most vannak a vizsgáim ott, amiken szeretnék átmenni. Neked hogy megy a vizsgaidőszak? Nem beszéltünk már egy ideje ilyesmiről, de ahogy látom, mintha ez az anyag éppen nem érdekelne. Mire is készülsz pontosan? - érdeklődöm, miután magyarázatot is adtam arra, jómagam mit és miért tanulok éppen, holott itt már tanárként működöm. Igaz, egy tanárnak is folyton tanulni kell, de a tantárgyam mégsem igényel annyi tanulást, mint a vizsgáim, még ha mindig is akad éppen valami kis újdonság itt-ott. Érdeklődve pillantok közben az ő jegyzeteire, kicsit elfeledkezve a sajátjaimról, és kíváncsi is vagyok mi az, aminél a vonalzó egyensúlyozása érdekesebb elfoglaltság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Valahogy már csak ki kéne bírnom, mielőtt kiderül, hogy ki lesz az új házvezető - húzom el a számat. Sajnálatos módon még csak helyettesem sincs, akire az egészet hagyhatnám addig is, mert nekem sürgősen lógatni kellene a lábam valahol egy sziklaszirten a Magas-Tátrában vagy tudom is én hol. A vizsgajavítás legalább már kezd lecsengeni, az utolsó alkalomra alig pár diák hagyta ezt a roppant borzalmas megmérettetést, amit az a néhány megválaszolandó kérdés jelenthet.
- Jövőre is a nyakamon fognak lógni - pillantok rá majdhogynem kétségbeesetten. Csak remélni merem, hogy ezt ő sem gondolta komolyan, mert ha mind a nyakamra marad jövőre is az, aki idén se tette rá a kezét semmire, na az lenne csak öröm a javából. Tudom én, hogy ismétlés a tudás anyja, de van akinek mindegy lenne, hányszor mondanak el valamit. Nem is értem, hogy miért vette fel néhány diák a tárgyamat, bizonyára csak potya K-t reméltek minimális erőfeszítésért, de még az aurortanoncok között is akadt néhány, aki pályát tévesztett. El tudnék rágódni ezen hosszú ideig, mert akad bőven, amit ebből nem nagyon értek, de fölösleges, már a macskáim is unják, amennyit a vizsgalapok fölött morgok, inkább érdeklődve hallgatom hát, mit mesél Avery.
- Remélem, hogy megkapja - jelentem ki, hiszen az amúgy is azt jelentené, hogy közelebb lennének, elérhetőbb távolságon belül (nem mintha hoppanálva nem lenne most is az a távolság, de mégis). Az már csak a ráadás, hogy azon sem kellene aggódnom, hogy vajon lehet-e együttműködni a bűbájtan oktatóval vagy sem.
- Annyira azért nem rossz ám a kastély se. Mondjuk most, hogy itt vannak a Minisztérium emberei, viszonylag csendes hely még az Eridon is, pedig nem vagyok hajlandó megadni nekik a jelszavakat továbbra sem - igyekszem vázolni a helyzetet, majd amíg újabbat kortyolok a vajsörből, eltöprengek kicsit, mit is mondhatnék még válaszul a kérdésére.
- Komornak továbbra is komor javarészt, de unalmasnak azért nem mondanám, csak nem a pincébe kell beköltözni, máshol nem annyira jellemző a hullaszag - vigyorgok rá letéve a korsót ismét az asztalra, és ezúttal fel is tűröm az ingem ujját könyékig, majd felkönyökölök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Teljesen el akarod venni a kedvem az egésztől? Csak mert egészen jól haladsz - jegyzem meg kissé megcsóválva a fejem. - Arra mondjuk már kénytelen voltam rájönni, hogy iszonyúan kevés embert érdekel itt bármi is, hiába, hogy a mestertanoncképzés még csak nem is kötelező. Viszont úgy fogom fel a tárgyam, mint hivatástisztázás leendő auroroknak, és volt már, akinek elmondhattam, hogy sürgősen nézzen másik hivatás után, mert ez nem neki való - vonok vállat. Annyira nem szórakoztató ez a része, az tény, de legalább hasznát látom a tárgynak, meg van már hozzá némi tapasztalatom is, úgy érzem, szóval hátha még valamire jutunk is ezzel.
- Különben meg nem tudom már, mi vitt rá. Még a honvédségnél dolgoztam újoncokkal, annyira nem új, csak ott valamivel komolyabb a szelekció. Amikor itt megürült a hely, jó ötletnek tűnt, csak gondolta a fene, hogy még művészetisek körében is lesz rá érdeklődés. Nem merném őket kivinni a Mecsekbe egy hétvégére, hogy majd gyakorlatozunk - részletezem hirtelenjében, mi is a helyzet. Meglehetősen lelombozónak érzem bizonyos szempontból, de másrészt meg azt is elmondhatom, hogy van olyan diákom is, aki komolyan veszi és lehet rá alapozni, szóval se nem fehér, se nem fekete ez a helyzet. Ha már a kastélyról kérdez, rátérek arra is, igyekezve összefoglalni, mi is van éppen. Felügyelők, rövidre fogva. Kíváncsi vagyok azért, hogy mi lesz megint, ha elmennek, és felszusszan az egész diákság, meddig tart, amíg kitör a káosz, de ráér ezen még gondolkodni, egyelőre még úgy sem tűnik úgy, hogy nagyon menni akarnának, hiába hallottam rebesgetni, hogy talán lassan visszatérnek már a Minisztériumba.
- Tele van velük a hely, és iszonyú buzgón igyekeznek találni bármit, amibe bele lehet kötni. A legjobb eddig az volt, hogy még Sherlocknak is lett aktája zoknilopásért - jegyzem meg kuncogva, mert egyszerűen annyira nevetséges, hogy annak az ártalmatlan ragdollnak készített valamelyik okos aktát. Néhány zokni nem hadititok azért már.
- Felfedezi a kastély kevésbé hullaszagú zugait is mondjuk? - vetem fel neki továbbra is vigyorogva, majd egy adag vajsör után átgondolom futólag a tapasztalataimat, mielőtt válaszolnék a kérdésére.
- Házvezetőként egész gyakori, mindig van valakinek valami baja, de tanárként annyira nem tapasztaltam. Éjszaka senki nem vert még fel, hogy megkérdezze, melyik bodza az ehető, és melyik a mérgező, de még azért sem, hogy szorgalmit adjon be. El lehet ezt intézni szünetben is, óra után vagy éppen egy fogadóórán - összegzem a tapasztalataimat. Tanárként tényleg nem zargattak semmivel, amikor nem kellett volna, házvezetőként meg már én költöztem be a toronyba, hogy elérhető legyek, bármi van, szóval arra meg azért nem panaszkodhatok.