Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Hát... Vannak ilyenek, nem lehet mint mondani rá. De amíg nem élvezi ember a játékot,, addig nem tud száz százalékosan működni a pályán. - próbálta osztani a lány véleményét, holott ő csak azért csinálja, hogy ismerjék, és legyen valami pozitív tette is.
Száguldottak, Jeremy füle mellett süvített a szél, és valami teljesen indokolatlan ötlettől vezérelve áthúzta a lányt maga mögé. Meglepően pöttöm, és könnyű volt a lány, gond nélkül átemelte a lányt. A landolás sokkal kellemesebb volt, mint az előbbi, amikor rá érkezett. A háta, és a feneke kissé fáj, a fején is, mintha egy pukli nőtt volna, a hideg kemény föld alaposan szétszedte. De miért is nyavalyogna Lucának, férfiből van, kibírja. Meg hát a Jeremy élmény kimondása után eléggé furcsának tűnt volna. beszívta a hűvös őszi avar illatát, oldalra fordult, és a pázsit zöldjén keresztül a lányra vigyorgott.... Ő viszont nem volt olyan jó kedvében. Valamiért megijedt a törpeunikornis tekintetétől, mintha lenn mitől félnie, ha ő mérges....De ez persze egy megérzés volt csupán, csak egy-két hónappal később jön rá, hogy nagyon is igaza volt. De csak szép sorban haladjunk mindennel, éppen morogva fenyegette Jeremyt.
- Jól van jól van, nyugalom, úgy nézel ki most, mint egy walesi zöld, akinek elvették a bárányát. - esetlenül fordította le az angol mondást, így talán nincs is olyan hatása, de egy próbát megért. Ezért még nevetett egy rövidet, majd elkezdett feltápászkodni. Félig még a földön volt, amikor megállt benne az ütő.
- Tessék? - A lány érezné amit érez? Elég abszurdnak hatott a dolog, de ez van, legalábbis ez jött le a mondatból. - Szívesen elmegyek, de erről majd máskor beszéljünk jó? Valamikor később találkozhatnánk. - kacsintott rá, hátat fordított, és intett neki. Na, így kell angolosan távozni. Nem igazán lett volna ereje újra seprűre szállni, eléggé gyorsan jött ez az egész. Lucát meg hagyni kellett gyakorolni. szóval csak remélni tudta, hogy jó véleménnyel van róla a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Biztosan tartotta Noelt, ahogy kilépett az ajtón. A nővére Jeremy lelkére kötötte, hogy jobban vigyáz a kis törpére, mint a saját életére.  Persze mindent megígért, hogy elvihesse a játszótérre, de be is fogja tartani, mert azért Noelről van szó, a nővérkéje fiáról. Sálján keresztül kis felhők szálltak fölé, ahogy kilépett a lakósor járdájára.  Megigazította a kis szőkeség ruháját, rámosolygott, majd a játszótér felé vette az irányt. Remélte, hogy a hűvös idő nem szegi kedvét a lánynak, és eljön játszani kicsit a babával. Már Zephyrine gondolatától kellemes meleg érzés töltötte fel őt, és ez arcán is megmutatkozott. A szilveszter éjszaka… Na, az volt a minőségi szórakozás.
Ráadásul Sabra elárult neki valamit, amit rajta kívül nem sokan tudhatnak itt… Hastáncol, nem is akárhogyan, lassan tizenkét éve. De ami már tényleg különlegessé tette Jeremyt, az a bemutató volt, amit tartott neki. Nem lehet leírni rendesen, milyen látvány volt, misztikus, titokzatos, csábító, de elérhetetlen. Ő meg csak ült, semmi nem volt, amibe beavathatta volna. Mondjuk nem tűnt ez nagy problémának.
Időközben megérkeztek a játszótérre, ahol odasétált a padhoz, majd leült. Ölében ott ült szembe vele Noelke, akinél fennállt annak a veszélye, hogy nagyobb figyelmet kap, mint Jeremy maga. Egy ideig csak nézték egymást, majd a nagyobbik kidugta a nyelvét, és grimaszolt egyet. El is érte a kívánt hatást, más fel is csendül a vékonyka kacagás. Nem bírta ki, neki is nevetnie kellett.
Egy ideig még játszotta magát neki, majd körbenézett.
 És ott jött ő, Zephyrine. A szíve megdobbant, ahogy rámosolygott, felkapta a babát, és odasétált hozzá.
- Szia. – először mélyen a szemébe nézett, majd szemügyre vette az öltözékét. – Nagyon szép vagy ma. És most nem érdekel, hogy sokat mondom, ez így van. – egy kissé még benne volt a bókok iránti félelem, a bálos mondat után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kissé nyirkos volt a pad, no meg hideg is, de most csak Noelkére koncentrált. Milyen képet mutatna az, ha egy síró babával köszöntené Zephyrinet? Szerencsére a kicsi zabálta a grimaszait, Jeremy pedig egyszerűen zabálta a kissrác kacagásár, meg ahogy az apró cipőivel rugdosta a lábait.
Zeph persze egyből azt tette amit akart, átvette a babát, és egy csókot nyomott Jeremy szájára. Egy kis ideig le volt még fagya majd úgy tette, mintha csak elbambult volna, zsebébe dugta kezeit, majd körülnézett.
- Szerinted mi nem veszélyes még számára? van ott az a hinta, amibe bele kell ülni... - találgatott, mert ezt bizony elfelejtette megkérdezni, miközben arról magyarázott Lexinek, hogy mennyire fog vigyázni. - Mit gondolt kishave, az tetszik? * állt közelebb Noelhez, majd rámutatott a játékra. Így rendkívül közel is kerülhetett a lányhoz, tökéletes. lassan végigsimított a lány hátán, nem találta a hajat, amire várt. Hát persze, levágatták.
- És, hogy tetszik az új frizura? Nehéz megszokni? - emelte fel szemöldökét, majd elvigyorodott. Közben lassan a hintához közeledtek. A földön lévő kavicsok néhány darabja összefagyott, így hangos roppanással váltak szét a lábuk alatt.
 megvárta, hogy a lány beletegye Noelt a korárba, vagy mibe, ő pedig a tartóoszlopoknak támaszkodott, és nézte, ahogy löki a kicsit.
- Szóval a szilveszter... - kissé zavartan körbepillantott, mintha bárki is hallhatná őket. - Remélem neked is annyira tetszett, mint nekem. - kissé kellemetlen érzés fogta el, majd beletúrt a hajába, és kínos vigyorral várta a reakciót.
Noel közben nagyon is élvezte a dolgot, apró kezecskéit egymásnak ütögette, ahogy előre-hátra haladt. Egy kis nyál is csikordult a nagy boldogságban, de ezért nem akarta megállítani a mókát. Csak mosolyogva figyelte kettejüket.
- Nagyon jól megy neked ez a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- De... - lemondóan sóhajtott. Pedig ő csak vigyázni szeretne a szeme fényére. Vonakodva, de követi a lányt, akinek Noel épp letapogatja az arcát. Erős kis keze van, Jeremy orrát már egyszer megmozgatta alaposan. Persze ő jót szórakozott rajta, így kénytelen volt hagyni neki.
Semmi ellenvetés nem érkezett. Kissé össze volt zavarva a lányt illetően, ugyanis egyértelműen jó irányba mordult a kapcsolatuk szilveszter éjjelén, no de nem tudta, mennyire. Míg azon tűnődött hányadán is állnak, a baba bekerült a hintába, és lassan mozogni kezdett. A talpacskák fel le rugdostak a levegőben, Noel nagyon élvezte ezt.
- Néha kell egy kis frissítés, változás. Új ország, új szokások, új haj, új emberek... - természetesen magára célzott az utóbbiban, hátha kicsit közelebb jut a megoldáshoz. - Azért én meglepődtem ott, hogy mennyire jól sikerült. - vigyorgott rá, majd hátát a faoszlopnak támasztotta. Nem vette le... Nem tudta levenni a szemét a lányról, miközben várta a válaszát. Mikor megkata szinte hitetlenkedve nevetett fel, megforgatta a szemeit.
- Biztosra akartam menni, tudod. Nos, akkor nem voltál egyedül. - újra megjelent gyomrában az a kellemes érzés, ami minden egyes visszaemlékezésnél megjelent nála. Gyávának érezte magát, nagyon gyávának, és kiszolgáltatottnak. Most az egyszer nem akart lépni, mert valóban volt vesztenivalója, nem akarta ezt elszúrni. Villantott egy vakító mosolyt, majd lassan, kimérten odalépdelt a lányhoz.
- Valóban? - megállt közvetlenül az arca előtt, de azonnal Noel felé fordult, a tértére támaszkodott, és lehajolt hozzá. - Nem ezt beszéltük meg Haver! Azt hittem itt én fogok hódítani! - nevetés közben válla fölött hátrapillantott. - Van más is, akiről tudnom kéne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Mondjuk. - nevetett fel. A lány nem buta, igazi rellonos agyafúrt elméje van, ezt is imádta benne, a sok egyéb dolog mellett. De attól még, hogy ezt szereti benne, nem azt jelenti, hogy örül ennek a kurta válasznak. Semmi sem derült ki belőle. így ez a terv füstbe is ment.
- Nem tudtál ellenállni az én ajánlatomnak, nem emlékszel? Mellesleg nem kellett sokáig győzködni téged, pillanatok alatt rápörögtél a témára. - neki mindenhogy tetszett a lány haja, de úgy gondolta így egy új év elején változtathatna. Elég drasztikusra sikeredett, de az összképen csak dobott. Most is azt figyelte.
Zeph felnevetett, ami őt is erre késztette, így hajolt le a fiúhoz. Nem tudta volna leírni azt a meglepettséggel kevert... valami.
Még egy viccet is ellőtt Jeremy, de nem olyan hatása lett, mint amit várt.
A lány egy kis ideig nem válaszolt, és idegesen mentette ki magát a helyzetből. Ha valamihez értette, akkor ez ilyen dolgok felismeréséhez. De muszáj volt hinnie a lánynak, mert ezt is akarta hinni, tudni.
- Ez igaz. - mondta, miközben hátat fordított a nyáladzó, nevető babának, kiegyenesedett, majd megcsókolta a lányt. - Akkor nem is szeretném, hogy itt légy.
Ezzel lezártnak tekintette a témát, visszasétált a dermedt gumiszőnyegen az oszlopához.
- Szóval ebben a babázósdiban volt már tapasztalatod? Egyébként is, nem rémlik, hogy meséltünk volta erről egymásról. Milyen colt a családi karácsony? Én majd' megfagytam Londonban, de anya biztosított nekünk majdnem félóránként kötelező étkezést, szóval nem unatkoztam.
Tovább nézte, ahogy játszik Noellel, és egyre jobban tetszett ez az egész helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Huh. Nem fogok hazudni nektek, Jeremy talán még sosem érezte magát ilyen szörnyen. Talán egy-két kviddicsmeccs után, de nem csupán erről volt szó.
Verekedett a csapatkapitányával. Eléggé.... meglepte a dolog. Mondjuk senki sem hibáztathatja őt emiatt, Szerencsétlen Bennett azzal érdemelte ki az ütéseket és azokat a mondatokat, hogy valamiképpen egy Jeremyben hihetetlen utálatot és haragot gerjesztett. Mintha nem is ő lett volna. Utoljára akkor történt vele

ilyen, mikor  Luca bánata, dühe, érzelmi kavalkádja egy darabkája ráragadt. És most is... A szavakat ő mondta, és talán komolyan is gondolta, de nem tudta volna így megfogalmazni, ha nincs az az érzés. Miután rendbehozta magát az volt a terve, hogy megkeresi a törpeunikornist. és válaszokat követel, ha már betörték az orrát, a bordáival sincs minden rendben és persze fennállt annak a veszélye, hogy a Rellonig vezető úton szembetalálkozik egy tanárral teljes arcát beborító vérrel. tántorogva sétált az ajtó felé. A fejében meg sem fordult a gyengélkedő ilyen állapotban, inkább megpróbálja egyedül rendbehozni, legfeljebb egy ember segítségét kéri.
Vöröslő kezét az ajtóra tapasztotta, majd betolta azt. Halk nyikorgás, és már bent is van. Erős késztetést érez az összes fáklya kioltására, egyszerűen idegesítette a fény, hogy lehet őt így látni. Ilyen gyengén. Meghátrálva. Gyáván. Ezek a szavakat nem akarta másoktól is hallani, amúgy is állandóan ezek kavarogtak a fejében, folyton-folyvást felbukkanva, mintha még rugdosnák a verekedés után. Valószínű tapasztaltabb volt a másik fél, nincs mit tenni.
Egy pillanatra megtorpan. Folyamatosan csengő fülei lépéseket hallottak. Halkan szitkozódott, majd megfordult.
És ott állt ő, a kis hercegnő, a kamikaze pilóta, aki még tetszett is neki az erdei menedék előtt. Ez csak a sors lehetett, hogy pont belé botlik. Előtúrta zsebéből a jelvényét, felemelte, majd így szólt.
- Menj vissza. Ugye nem akarsz büntetést? - vigyorgott rá. Csak abba nem gondolt bele, hogy fogai elszíneződtek a véres nyáltól. Látta a lány arcán a meglepettséget, így elkezdett felé közeledni. megfogta a karjánál fogva, ás a terem egy árnyékos szegletéhez húzta.
- Erről senkinek sem beszélhetsz. Érted? - Sietősen félrekapta fejét, majd kis tétvázás után folytatta. - Tudnál segíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nincs jó kedvem, kérlek ne szólj vissza - megfordult, de erre már nem érkezett kontra, ugyanis a hercegnő meglátta Jeremy arcát. A reakció alapján rosszabb, mint gondolta. Ez nagyon nem jó. Elhúzta a száját, mire felnyílt az egyik ajkán lévő seb, és megjelent a fémes íz a nyelve hegyén, majd betöltötte az egész száját.
Valamiért Luca mindig, még a kitörése után is úgy nézett ki, mint akinek mindene megvan, és teljesen boldog. Vagy jó színész, vagy valóban így van. Most ott van neki Vince, a kviddics, és minden más is.
 Jeremynek mi jutott? Van egy lány. Teljesen belezúgott, olyan erős érzelmei vannak iránt,a mint talán senki felé eddig. Képes lenne mindenét odaadni érte, és a bálon, meg Párisban is úgy tűnt, ez kölcsönös. De az a kínos csönd olyan éket vert a fiú gondolataiba, ami folyton-folyvást felbukkan, és lassanként lerombolja az egoját. Miért nem érez Zeph úgy iránta, mint ő felé? Bizonyára nem jó neki. De akkor azok a mondatok, tettek mik voltak? Nos, bizonyára a sok szörnyű tettéért kapja ezt az egészet a sorstól. Megrázta fejét, hogy visszatérjen a jelen helyzetbe. Ez azt jelentette, hogy fejét újra átadta a néma, vörös, zúgó zsibadt fájdalomnak, ami a fejében pulzált. Az orrán fájdalmas volt levegőt venni, így halkan még zihált is, amik közé halk sziszegések vegyültek minden egyes mozdulatnál.
 Ha nem lett volna ezer baja, még viccesnek is találta volna a z árnyékos sarokban lévő meghitt sebtörölgetést.
- Nekimentem az ajtónak... Szerinted? Az, hogy kivel és miért, majd később megbeszéljük - sürgette Lucát, hogy segítsen. De nem volt idő, valami kicsúszott a lány száján. - Te mi vagy? Mit teszel az emberekkel? Mielőtt találkoztam veled, éltem az életem, ahogy szerettem volna, a érzelmeim teljes kontrollálásával. Aztán jöttél, a pályán egyszer még őszintén is nevettem, majd következett a bőgés, amiből valamiért rám tragadt a dühöd, az elkeseredettséged. Az uralmad alá vettél engem, jött Zeph, és olyanokat érzek, amiket eddig még soha. Most meg ez. Minden miattad van. - a helyzethez képest nyugodtan mondta ki a bántó, és annak is szánt szavakat. - De igen. Kérlek.
 A zsebkendő minden érintkezésénél fájdalmas grimasz vonaglott végig arcát, figyelte, ahogy a szeme körül járó, arcán fel-le járó fehér anyag elszíneződik. Majd mintha kiszívták volna belőle, eltűnt a fájdalom. Külsőleg csak az változott, hogy nem vágott pofákat közben. Közelebb lépett a lányhoz, hogy jobban lássa a szegényes fáklyafényben így, falnak vetett háttal, a tiszta ruhájával újra csak egy szó jutott róla eszébe. Hercegnő. Az elkényeztetett fruska. Lehetséges, hogy legbelül nem ilyen volt, de ebben a pillanatban pontosan ilyennek tűnt.
 A sima bőrén, egy vörös foltot fedezett fel Jeremy, majd mikor odanyúlt, hogy megnézze, a lán karján elkente a vércseppet véletlenül, az ő vére volt, még amikor megfogta a lány kezét és idehúzta.
Ez számára egy jel volt. Ő csak belerondít a lány életébe. mindkettőjüknek egy dolog lenne a legjobb, soha nem találkozni. Neki ott van Vince, Jeremynek pedig.... Talán Ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Ha annyira érdekel... - húzta mosolyra a száját - Kreatív nézeteltérésbe kerültem az egyik háztársammal. Bővebben majd ha segítettél - közelebb hajolt Lucához. Valahogy elő tudta hozni a kedveskedő oldalát még ilyen helyzetben.
Persze Jeremy ráfogta arra, hogy biztos most épp manipulálja őt a lány, de nem volt igaz. Mindig is azt hitte, ő  a manipulatív, ő képes befolyásolni mások akaratát, tetteit, és kiderül, hogy az első lány akivel szembekerül, valójában képes erre. Milyen hatalmas képesség, egy ilyen kis, törékeny  lány kezében.
És Luca csak kinyögte a varázsigét, és elkezdte begyógyítani a fiú arcát.
Lassan odanyúlt, már nem volt olyan ragacsos, és nem volt feldagadva annyi helyen. Azért az orrán lévő csúnya sérülés még ott volt, de máris sokkal kezelhetőbbnek tűnt a dolog. A meghátrált volna, menekült volna a helyzetből, de Jeremy ezt nem akarta. Bal karját a lány jobb oldala mellé támasztotta a falhoz, kissé feléhajolt így. Folytatta kérdéssorozatát, de ahogy a hercegnő bohókás mosolya lehervad az arcáról, aggodalom öntötte el a szívét. Nem kellett volna, nem akarta ennyire erősen támadni szegényt. Mikor összezuhant, már saját magát hülyézte le magában.
Nagyot sóhajtott, beletúrt a hajába, majd mellé állt, és lecsúszott ő is a hűvös kőfalon. Lábait kinyújtotta, kissé el is terpeszkedett, amennyire a lány helyzete engedte. Lassan oldalra néz, hogy láthassa a a szőkésbarna navinést.
- Bocsánat... Csak... Ez mára sok volt. Nagyon - fejét hátradöntötte lassan, úgy bámulta a plafont. Érdekes, erről az első találkozásuk volt, ám itt nem fogta el a pillanatnyi pánik  a repülő unikornisok miatt. - Ez rendkívül...egyedi? Nem hallottam ilyenről. Nagy dolog, vagyis nagy teher is számodra. Ha mondhatom ezt, nagyon jól adod a lányt, akinek semmi problémája sincs, pedig mélyen bent, nagy viharok dúlnak ám, én tudom. A menedékben is egy ilyennek voltam tanúja. Igazán nagy önfeláldozást igényel tőled ezeket túlcsordulásig tartani. Csak másokért... Én nem lennék rá képes. A srác akit megvertem, a kviddics csapatkapitányom volt. Valami történt az arcával. Valami átok, bájitalnem tudom, de úgy néz ki, mint - elakadt a lélegzete, mi lesz ha újra kitör? - Mint Ő. Mikor észbekaptam, már ütöttem és ütöttem, arra gondolva, mit tett veled.
Ez nagyon furcsán hangozhatott, de így volt. Pont így. Nem volt szerelmes a lányba, barátok voltak.... De mintha pár találkozás alatt valami kötelék alakult volna ki közöttük.
Átnyúlt Luca nyaka mögött, majd átkarolta a vállát. Nem nézett rá, csak a maga előtt lévő semmit bámulta.
- Tudod, nem mindig akarok nagy, és rossz lenni, de így érem el azt, amit akarok. Te pedig nem az a törékeny, hercegnőcske vagy, akinek hittelek. Különbözünk, mégis van bennük valami hasonló. Próbáljuk palástolni a valónkat, mások érdekében, vagy a sajátunkéban. Légy erős, Luca - megszorította vállát, majd felállt, és elindult a gyengélkedő felé, erre már ki lehet találni valami alibit. Pár lépés után megállt, majd megszólalt háttal a navinésnek.
- Nemsokára értesítelek a büntetésedről, most pedig fáradj vissza a házad területére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Érdekes, én nem szeretem a gyerekeket, én voltam a legkisebb testvér, és a szüleim megkíméltek az ilyem babazsúroktól meg efféléktől, mert látták rajtam ezt. Biszont ez a kis kópé... - mondta játékos bosszankodással, miközben Noelve nézett - Zabálom a szőke fejecskéjét, de nem is értem, miért. Nem is tudom elképzelni mekkora hódító lesz belőle ha felnő, ha már a nők kedvence.
Szeretett viccelődni Zephel és Noellel. Egyszerűen... olyan idilli volt a dolog. Esze ágában sem volt kölykökre gondolni főleg most, hogy a gyanakvás szikrája lángra lobbant fejében. De nem, nem tudta megállni. A lány olyan sokat jelentett számára, hogy úgy érezte, nincs olyan bűntett, amit ne bocsájtana meg neki. És ezért szidta magát, nagyon. Ezt az agya józan része gyengeségnek, badarságnak gondolta, de a rózsaszín köddel bevont része hevesen bólongatott erre a viselkedésre.
- Nekem nincs sok unokatestvérem... Ilyen irigyek tudnak lenni? Jó, értem, hogy van mire, de na, a rokonuk vagy. - igen, a rokoni kapcsolat volt az egyetlen, amit komolyan vett Jeremy. Az volt számára a legerősebb kötelék, a vasmacska, ami nem hagyta, hogy teljesen elhagyja az erkölcsi normákat, hogy teljesen elvesszen az emberekbe vetett hite. - Askimot? Szegény macskát meg akarták nyomorgatni? Jézusom, szegény. Azért nem karmolt meg senkit ugye? Az kellett volna, hogy mindenki utálja a családból- nevetett fel. A mosoly leolvadt az arcáról, amikor Sabra megkérdezte tőle a nagy kérdést. Ajjaj, ennek fele sem tréfa. Szaladgáló gyerekek, akikhez öt perc türelme van, egy perccel sem több, kérdezősködő ősök.... De Zeph. Ez azt jelenti, tényleg számít neki, és komolyan gondolja amiket mond. Vigyora visszakúszott, majd nagyot bólintott.
- P-persze, miért is ne? Jól hangzik... Mármint őőő... A Nagypapás nem, neki jobbulást, de a többi, az igen. Szóval, mikor gondoltad pontosan? - fejében már pakolta a szükséges dolgokat a táskájába, nagyon felvillanyozta ez az ajánlat, hiszen ez már tényleg úgy hangzik, mintha egy komoly kapcsolatuk lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Elmélázva figyelte Noelt a hintában, miközben a lány azt mondta, ennek így kell lennie, szeretnie kell.  Kicsit furán hatott a dolog Jeremynek címezve. Meg kell szokni, hogy nem mindenki tartja gorombának a családján kívül. Ez volt a valódi személyisége, amiért gyakran átkozta magát. Sokkal könnyebb lett volna midnen, ha valóban az, aminek mutatja magát. Az eszközeiről nem mondott le, még mindig használja őket, de.... valahogy nem az igazi.
- Tudod, én is szőke voltam kiskoromban. Otthon van egy rakat kép,, amin még az vagyok, de azt sosem szabad megpillantanod. - gúnyosan komolyan mondta a dolgot, mintha ezen múlna minden. Az igaz volt, nem akarja, hogy fény derüljön a kátban táncolós mozgóképekre. Jobb lábával szórakozottan rugdosott aprókat a gumiburkolatra, majd figyelte, ahogy visszapattan. Felkapta fejét a lány válaszára. Igen, erre számítani lehetett, mindenki fehér. Számára nem okozott gondot, ám Zephnek igen kényelmetlen lehettek a bámuló tekintetek. Nos, legalább figyeltek rá, és ha jól tudta Jeremy, ez az egy dolog, amire igazán vágyik a lány. Nem örült ennek, nem akarta, hogy más is figyeljen rá, csak hogy az övé legyen, akármilyen önző, gyerekes dolog is ez. Még arról sem volt szó, hogy járnának, de már ilyen, érzelmektől terhes gondolatok úszkáltak az agyában.
- Jól tetted, Askim több egy egyszerű macskánál, akit csak nyomorgatni tartanak. Na igen... Volt egy jó kis alkalom, megláttam, te ugrottál be, megvettem, nem nagyon töprengtem a dolgom. Jól tetted, hogy, elfogadtad. - kissé aggódott, hogy miként fogják őt fogadni ott. - És, mit mondtál nekik? Egy pénzes, elbűvölő brit úriember? - felszegte fejét, majd kihúzta magát, hogy viccet csináljon a kérdésből. Próbált mosolyt, vagy nevetést kicsalni a lányból, minden szava, minden szava, minden mozdulata ezért volt.
- Már alig várom - vigyorgott a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Cory

Utálja a tavaszt.
Jogos lenne a kérdés, mit nem utál rellonosunk, erre lehetne mondani a magányt, a lépcsőről leesős pillanatokat, és az az őszt. Egy hónappal ezelőtt talán még Zephyrinet is ide sorolta volna, de a február tizenharmadikai legdurvább, és egyben utolsó veszekedésük után nem Párizs, nem a napfény illatú bőrének emléke jutott eszébe, hanem az, hogy... Mindegy.
Míg gondolataival viaskodott, Jeremy vonásai sziklaszilárdak maradtak. Az igazán szemfülesek láthatták, hogy állkapcsa megfeszül, de csak ennyit engedett meg.
Egyik karja oldaltáskája pántján nyugszik, melyben kettő füzetet és pár könyvet tartott, másik teste mellett lógott. Nyugodt, kimért léptekkel tört utat magának a diákokkal, kiabálással és vadul cikázó papírrepülőkkel teli folyosón. Az egyik mágikus papírdarab túl közel ért hozzá, így terelő reflexeinek köszönhetően elkapta, félkézzel összegyűrte, majd a falhoz dobta.
- Gátolja a közlekedést, nem szabad. - mondta unott, érzéketlen hanggal egy navinés gólyának. Valami rángásszerű mosolyt csikart ki magából, amikor a fiú majdnem elsírta magát, majd folytatta útját.
A Zsivaj fokozatosan elhalt, ő pedig lehajolt egy gyűrött bájitaltan puskáért, hogy szemügyre vehesse. Ujjaival kisimította a vonalazott pergamenről letépett sarkot. Egy vöröses folt elmaszatolta a felét, de halovány, elégedett mosoly ült ki arcára, mikor felismerte a receptet.
Ennél sokkal elegánsabb, kreatívabb módja is van a csalásnak, ő már csak tudja. Keze ökölbe szorul, a sárgás-vöröses lap ropogott egy kicsit, szálai megtörtek, majd egy íves dobás után a kukában landolt.
Lucával is leveleztek, nem is akárhogy!
Luca. Nem tudta hová tenni, mit gondol, és mit érez a lányról. Meggyőződése volt, hogy az érzelmi manipulálással kavarta meg így, hogy ilyen őrült ötletei támadjanak. Megfenyegetni egy levitást, hogy elvarázsolt origamikkal üzenhessen? Na, ez stílus.
Észre sem vette, de társasága volt, kettő.. Az egyik négy lábú volt, minden gond okozója. Legalább is ekkor ezt gondolta.
A csörrenésre kapta fel a fejét, de már késő volt. Az állványról rádőlő páncél pár centivel lehetett magasabb nála, elvesztette egyensúlyát, majd elterült. A nyaka mellett hangosan koppant sisakjának hegyes része.
Megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, majd felkészült, hogy leszidja az okozóját, mikor a képébe ugrott egy huskykölyök.
Próbált védekezni, de nem ment. Megvárta, amíg a gazdi levette róla, mert ha egyszer ő hozzányúl, a folyosó másik végén végzi szegény állat.
A segítő (ártó?) kezek felé fordult, majd meglátta a lányt.
Barna szem, barna haj, olyan ártatlan tekintet, amilyet nem mindig lát az ember. Egy pillanatra haragudni sem tudott, csak vigyorgott, ahogyan a lány egyik kezében a páncél karját fogja, a másikkal pedig kutyáját próbálta visszafogni az újabb ugrándozásokról Jeremyn.
Majd visszatért az eredeti személyisége.
- Gratulálok. - kissé gúnyosan, akaratlanul, de igen erős brit akcentussal intézte a mondatot huligán felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Ace… - Jeremy hátába belenyilallt a fájdalom, így miután oldalra lökte magáról A súlyos páncélt, csak félig felkönyökölt, és úgy maradt. Nem akarta bevallani a lánynak, ő bizony itt ragadt.
Hogy nézne ki, hogy egy kis pöttöm lány húzza fel őt? Na, azt nem.
Rettentően jól szórakozott a lányon, ahogy szégyenlősen elkapta a tekintetét előle. Pedig Jeremy imádta, amikor valaki a szemeit bámulja, szinte le lehet olvasni „Milyen kék szeme!” Legalább is ő mindig ezt értelmezte belőle. A kis véreb gazdija olyan lány hatását keltette, aki álomvilágban élt, a szülei kinéztek már neki párt, és mindig eltávolították a közeléből a bajos fiúkat.
A bajos fiúk kategóriába Jeremy is sokszor beletartozott, legalább is a Roxforban annak tartották. Emlékezett még, amikor a Hugrabug házvezetője megkereste, és alaposan leszidta, hogy mennyire megsiratta az egyik diáklányát. Az nem az ő hibája volt, a csaj nem volt elég érdekes.
Szándékosan bámulta a lányt, amolyan csibészes mosollyal, amit olyan gyakran használt anno. Kedvenc szórakozása volt, hogy mennyi idő alatt pirul el a lány, miután észreveszi, hogy őt nézi.
Elvette a kutyát Jeremyről, majd angolul szólalt meg. Nagyon ismerős volt, de Jeremynek mindig is problémája volt a nevekkel
- Nem gond… Ami azt illeti, - nem igazán akarta a lány szemébe mondani, hogy egy rendkívül érzékeny ponton találta el a páncél térdrésze, és legszívesebben csak összegörnyedne, és hintázna, amíg el nem múlik a fájdalom – nem, nem igazán fáj.
Kicsikart magából egy, Jer-féle fogvillantós mosolyt és sikerült lepleznie a hangján, hogy hangja meglehetősen vékonyabb akart lenni. Mindezt angolul mondta, hogy a lány megértse. Akkor látta a felismerés szikráját, azokban az őzike szemekben. Kissé meglepődött, amikor meghallotta a vezetéknevét és a posztját, mivel ez két dolgot jelenthetett. Az egyik ház kémkedik utána, vagy egy Roxfortossal van dolga. Az utóbbira szavazott, és elkezdett kutatni az emlékeiben egy fiatalabb lány után, aki nem mardekáros, és valamiért ismerte.
Szeme elkerekedett, kissé pimasz, szemrehányó pillantást vetett a lánya.
- A navinés, aki felpofozott a meccs után, mi? – épp indult volna a tusolóba, amikor a lány ráállt a gyakorlólabdákat tartó dobozra, és amilyen gyorsan csak tudott, véghez vitte amit akart. – Cor… Cory… Cornelia? Hajtó. – nevet a lányra, majd bal kezével végigsimítja arcát, szinte megfájdult az emléktől a nyoma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Nem. – kicsit meghökkent Cornelia felháborodott kérdésén, nem gondolta volna, hogy ennyire védi a kiskutyája lelki világát. A fiú szemében plusz pont volt a fajta választása, a huskykat még ő is elfogadhatónak találta. – Egész jó kis név. - Óvatosan, bal kezét Ace felé tolta a hűvös kőpadlón. Megállította a kis krapek orra előtt, hogy megszagolhassa. Pár centi választotta el a lány kezétől, és fel sem kellett néznie, hogy lássa, teljesen elvörösödik Cory. Hiába, mindent valamilyen okból tett, érdekelte is, hogy a kutya mit gondol róla. Közben Ace elkezdte nyalogatni az ujjait, amit pár másodpercig mosolyogva figyelt, majd végigsimított kobakján, és visszahúzta teljes karját.
- Jó lenne, ha nem tennéd, ez itt nem divat. – a lehető legönfeledtebb nevetést préselte ki magából. Ő igazán mindent megtett, csak hogy magát szórakoztassa Cory reakcióinak láttán.
Lazára vette a formát, kezeit tarkóján átkulcsolta, és úgy bámulta a plafont. A tavaszi időjárásnak köszönhetően sárgás napfény szűrődött be a festett üvegablakokon. Behunyta szemét, mélyeket lélegzett. Csak néha nyitotta fel egyik szemét, hogy kikukucskáljon. Jól sejtette, a lány többször is ránéz. „Ugyan már, ki állna ellen Jeremynek?” Gondolta. Egy egoista szabványmosoly ült ki arcára.
- Tudom, csak szoknod kell a házak nevét. – meglehetősen különös hangzása volt a házaknak, ezt ő is így gondolja, de igen komoly problémái voltak, amikor nem jutott eszébe, melyik ház a legjobb, mikor egy csapat kiabáló csörtető rellonos megállította az aznapi kviddicsgyőzelem után.
Teljes siker, hölgyekurak, paradicsomvörös lett a lányka, és már nem tudja másra fogni, ez biztos. Jeremy a mellette elterült fekete fehér szőrcsomót felemelte, és a mellkasára rakta. Figyelte, ahogy szuszog, kíváncsi szemei csillognak. Persze ő ebből csak annyit fogott fel, hogy a Coryhoz vezető ajtó kulcsa ez a kis dög.
A vigyor grimaszba rándult, amikor az alapból is sérült térdét megüti Cornelia.
- Ugh…. Nem, visszavonultam, csak hébe-hóba töröm össze az embereket, csak kihasználom őket, tudod, mint az az osztálytársad. Hogy hívták? Rebecca? – biztos volt benne, hogy valami r betűvel, de hogy mi volt, azt nem tudta. – Okos lány volt, jó házidolgozatokat írt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Kihagynám. – képzeletbeli csókot dobva köszönte meg az ajánlatot, mi szerint újra ráborítja a páncélt. Könyöke, térde még mindig sajgott, de úgy érezte, képes lenne talpraállni.
Lábujjait megmozgatta cipőjében, miközben a következő lépésen gondolkozott. Keze, mellyel könyökölt, dobolt maga mellett, mindig is csinált valami ilyesmit, ha gondolkozott. Hol a pennával kopog a padon, hogy egy ujjal, vagy mindegyikkel ütögeti az asztallapot. Innen látszik, hogy valami nagyon leköti.
Fél perccel később már mellkasán piheg a pöttöm husky, világoskék szemeivel félősen Jeremyébe nézve. Egy apró mosolyra készteti a gondolat, hogy megegyezik a szín. A fülei között összeborzolta a szőrét, amire ez játékos vakkantást kapott, majd mikor a fiú elhúzta kezét, utánakapott, hogy ne hagyja abba. Úgy tűnik, megnyerte a kutyát, most jön a lány. Olyan ez, mint a 101 kiskutyában, csak rellonosunknak ebre sincs szüksége a hódításhoz. És macskára sincs. Ezt megtanulta.
Cornelia végzett a pakolgatással Jernek viszont nem volt lelkiismeret furdalása attól, hogy hagyta dolgozni a hölgyet. Két okból. Az ő kedvence lökte fel a páncélt, ő dolga. Másodrészt, le kellett hajolnia a darabokért, amit ez a dög rendkívül élvezett. Félreértések elkerülése végett, a dög megszólítás most nem a négylábú nyálgépnek szólt.
- Ilyen embereket? – elégedett vigyorral nézett végig magán, majd Cornelia szeméhez intézte a választ. – Valóban beengedtek, nem vagyok rossz, csak élelmes. Itt én prefektus vagyok, tudod. Szóval mondhatnám, vannak nálam sokkal rosszabbak is. – egy fogcsattintás, és egy szemöldökrándulás talán elég volt ahhoz, hogy nevetésre bírja végre a navinést. Egy kicsit piroska és a farkas érzést keltett az előbbi állkapocsteszt, és Cory paradicsomvörös arca.
Érezte a lányon, hogy fél hozzáérni. Mivel egyre kellemetlenebb helyzetbe akarta hozni, aljas tervet eszelt ki ellene.
- Valóban, lehet el kéne egy kis segítség. – nyújtotta ki karját Cory felé, majd biztosan megragadta, és miután felállt, még közelebb húzta magát hozzá. Pár másodpercig úgy maradt, lenézett a kutyára és a gazdájára, majd hátrált, és felszedte a táskáját. – Még találkozunk. – sokat sejtető mosollyal fordított hátat neki, majd elsétált. Fejében még egy utolsó mondatot intézett a lányhoz.
Kedvelni fogsz engem, Cornelia. És én egy ideig hagyom, hogy azt tettesd, ez nincs így már most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Még mindig utálta ezt az évszakot.
Táska nélkül szelte az utcák macskaköves járdáit, a legtöbb ember kikerülte, nem kellett ezzel foglalkoznia.
Fejében leülepedtek a reggel kavargó gondolatok, melyek a müzlije fogyasztása közben törtek rá. Hova tovább, mit fog tanulni, hogy fog menni a VAV, ilyesmi. Néha jól esett átlag diákként gondolkozni, nem prefektusként, és önjelölt főgonoszként.
A nap narancsosra festette a felhőket, melyek egyre jobban besűrűsödtek a kastély, és a falu fölött. Hűvös szél kanyargott a szűk utcában, felkapva a foltos, megsárgult lapokat, melyek egy lehetetlen pózban ülő mosolygó nőt ábrázoltak. „Vár a Mirákulum!” Hirdette a lap, ám ez már két hónapja volt esedékes. Szinte minden diák erről beszélt, hogy milyen jó lenne elmenni és megnézni, ő meg csak ült, és arra gondolt, minek ekkora felhajtás? Csak pár mágikus lény, meg ugráló emberek. Otthon is maradt, és hamar elnyomta az álom.
Ugyanez történt tegnap is ivott egy kis fájdalomcsillapító bájitalt, majd elnyomta az álom a bűbájtan tankönyv felett. Elliottal ugyan gyorsan haladtak, csak nagy ritkán kereste fel a srácot segítségét, főleg azok után, ami történt. Csizmája alatt megcsikordult valami, amiről kiderült, hogy egy előkészítős mozgó faunikornisa volt. Talpába állt a szarv, ami nem kicsit feldühítette rellonosunkat, aki fél lábon ugrálva kihűúzta, majd félredobta a kacatot. Mintha egy kétségbeesett nyerítést is hallott volna zuhanása közben. Egy vörös hajú fiú utána vetődött, egyenesen egy latyakkupacba, és ezzel Jeremy szemében elnyerte méltó büntetését. Továbbindult, bár úgy érezte, ennyi idő bőven elég volt az emberek között, mikor meglátta Corneliát. Nem is tudja, hogy hívják, de nem is igazán érdekelte. Csak az, hogy folytathatja a játékát az őzikeszemű, tisztaerkölcsű lánykával.
Tenyereit összedörzsölte, majd hangtalanul a lány mögött termett. Angolul szólalt meg, nyugodt, mély hangon, amiben érződött, hogy mosoly húzódott szájára.
- Édesszájúak vagyunk, mi? – a kirakat üvegének tükröződésén megvillant egy Jermosoly, majd a világoskék szemek. Leguggolt Acehez, és megsimogatta a kutyát. Úgy tűnt, a kis dög megkedvelte, mivel nagy farkcsóválás közepette nyalogatta a fiú kézfejét. Felegyenesedett, nadrágjába törölte kezét, és Cornelia mellé állt. Rásandított, hogy lássa, már elvörösödött-e a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Közel érve a lányhoz, érezte hajának finom illatát, olyan volt, mint… mint, a természet. Nem, nem rothadt levelekről, és többnapos dögökről volt szó, hanem egy almák súlya alatt roskadozó fáé, vagy, vagy… Nem volt jó az ilyenek leírásában Jeremy, jó illata volt, és kész. Még egy utolsót szippantott ebből az amortentiával felérő levegőből.
Ace vidáman fogadta, onnan vigyorgott fel a lányra kérdése hallatán.
- Nem mindenhol, csak téged követlek. – elnevette magát, egész önfeledtre sikerült, majd térdére támaszkodva felállt mellé, hogy lehajthassa fejét. Viccesnek találta a helyzetet nagyon is, ahogy „fordult a kocka”. Félt tőle a lány. Nem is, tartott tőle. Valóban ő volt a rosszfiú a szemében, csakhogy egy dologgal nem számolt, a végén mindig a rosszfiúké a nő, akármennyire is próbálják ezt megmásítani a filmek, ő saját tapasztalatból tudja.
- Ó igen. Nagyon. – Vicceskedve mondta, még mindig nem olyan ember, aki elkezd nyavalyogni egy lánynak. Volt benne, méltóság, tartás. Legalább is ezt gondolta, emiatt nem lehet. – Igazából nem annyira, A gurkók után meg sem kottyan egy páncél.
Egy rendkívül olcsó hajbatúrós trükköt vetett be. Á, igen, látta a halvány pírt a lányon, ami számára már félig győzelem volt.
- Én sosem szerettem az ilyesmit, valahogy olyan… Mindegyik vagy kemény, vagy beragad a fogaid közé, vagy túl édes. – Jeremy valóban olyan klisés mogorva ember volt, hogy inkább evett meg egy citromot, mint egy krémest. Távol állt tőle a cukrászda, szinte egyszer sem ját olyan létesítményben, maximum randikra hívta el a lányokat, amiket nyaranta sikerült egy limonádéval átvészelni, és nem kérni semmi mást. - Egyébként Jeremy vagyok. – rövid szünetet tartott, majd folytatta. – A múltkor csak a vezetéknevem tudtad.
Felnézett az égre, a vöröses fodrozódó felhőkre, próbálta eldönteni, esni fog-e holnap, vagy akár este. Arra jutott, hogy elég esélyes a dolog, majd támadt egy ötlete.
-…Tényleg olyan rossz hírem volt a Roxfortban? – egy próbát megért az, hogy eljátssza a „gonosz vagyok, de legbelül egy érző lélek lapul” kártyát. Szomorkás mosolyt húzott arcára, miközben a semmibe bámult.
Már csak a reakcióra várt. Össze húzta vékony kabátját magán, ugyanis egyre erősebb széllöketek ostromolták a járókelőket. Szívesen visszahúzódott volna a szobájába olvasni, vagy az iskola edzőtermében erősíteni, de még nem végzett a szórakozással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ugyan, mintha nem örülnél nekem. – egy kis beképzeltség még nem a világ, kicsúszott a száján. Felhúzta szemöldökét, a kérdő tekintetet valójában a kirakat üvegén álldogáló képmásának címezte.
„Valóban? Tényleg?”
Valami sóhajszerűt is produkált, ha már becsmérli önmagát, kicsit lazított a nyakában lévő szürke sálon. A szél az arcába fújt, az erős szél csípte az arcát, de ez nem gátolta a vigyorgásban.
- Honnan tudod? – kezdte valóban játékosra venni a hangnemet. – Sosem tudhatod, míg meg nem bizonyosodsz róla… Tudtam én, hogy volt valami fura abban, ahogy felvetted rólam Acet. – hangosan felnevetett, egy elsétáló hölgy rájuk is nézett, Jeremy viszont egy olyan pillantást intézett felé, amitől rögtön vissza is rántotta a fejét, és megszaporázta lépteit. Mindezt egy másodperc alatt vitte véghez, míg a lány valami mással volt elfoglalva. Jó, még képes ilyenekre, nem jött ki a gyakorlatból.  
Egy csapat levitás diák nevetgélve szaladt be a boltba, és rávetették magukat az egyik új termékre. Valami színváltós nyalóka volt, aminek spirálszerű mintái folyamatosan kavarogtak. Az egyik lány hihetetlenül nevetséges grimaszolásba kezdett, amikor méregzöldbe váltott át az édesség, bizonyára az íze is változik, így gyorsan kell elfogyasztani.
- És, - közelebb hajolt a lányhoz, hangját lehalkította közben – neked melyik a kedvenced? Az? – úgy tűnt, mintha a mutatás miatt ment volna közelebb, de csak zavarba akarta hozni a közelségével. Olyan vicces az ártatlansága, hogy akárhányszor a lányra gondol, nevethetnékje támad. Ami azt illeti, egész sokszor támadt nevethetnékje… Őszintén, én, mint külső szemlélő úgy gondolom, nem tudta eldönteni, hogy miért van ez. De térjünk vissza rellonosunkhoz, aki eközben visszalépett, és a kutyát figyelte, ahogy elvan magával.
- Biztos kíváncsi voltál rá azért. – egy kicsit meghökkent a válaszon, olyan… olyan ellenséges volt.
Minden elismerését elnyerte Cory, legutolsó válaszával. Ettől mindenkinek meglágyult a szíve, akármilyen ellenséges volt. De nem neki. Átlátott a klisén, és ez nagyon megtetszett Jeremynek. Hitetlenkedő arckifejezéssel fordult a lányhoz.-
- Ne vágjak? Komolyan? A legtöbb lánynak ez bejön… Persze te nem vagy olyan, mint a legtöbb lány. – félig nevetve jegyezte meg neki.
Kezdte valóban érdekelni, milyen is ez a lány valójában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Legbelül jó jelnek vette Cory némaságát. A Hallgatás, beleegyezés. Legalább is ő annak veszi, és használja is. Csak tudná, mi gátolja a lányt abban, hogy ezt elmondja? Biztos csinált már ilyet… Vagy nem.
 Most így végiggondolva fenn állt annak az esélye, hogy a lánynak még senki sem tetszett. No, nem úgy értendő, hogy a saját neméhez vonzódik… bár ez a gondolat is megmozgatta a fiú fantáziáját, azok a nézések, és mozdulatok ezt elég erősen megcáfolták. Egyszerűen ez a lány olyan, mint egy furcsa, modern apáca. Kár lenne érte.
- Hó, hó, nyugalom… - olyan arcot vágott, amiről a lány játszi könnyedséggel leolvassa, „csak tagadod aranyom, tudom én. – Nem kérem, köszönöm. Eléldegélek a merényleteid nélkül is, az első bőven elég volt. – tényleg nevetett, őszintén, nem csak úgy.
Pislogott egyet, meglepte saját maga, mindig ez történik, ha nem az akaratának megfelelő dolgok történnek. Keze ökölbe szorul, Cornelia vagy látja, vagy nem.
- Valóban, semmi más. – szemforgatás, ugyanaz a nézés. Viszont arca hihetetlen grimaszba rándult, amikor meghallotta az utált édesség nevét. Majdnem öklendezi is kezdett. – A medvecukor? – köpi a szavakat, majd vicceskedőre veszi a formát – Azt hittem, csak mítosz az, hogy egyesek szeretik.
Egy pillanatra elakadt a lány nyugodt lélegzetvétele. Ez az apró szünet Jeremy fejében győzelmi fanfárok ezrével ért fel, ugyanis valóban hatással van rá, akármilyen aljas módszerekkel is vette rá a beismerésre.
És akkor megkapta azt, amit kosárnak hívnak. Mármint, egyesek biztos, ő nemigen.
Kissé lesokkolta a tény, hogy Cornelia nem teszi-veszi magát erre a válaszra, hanem visszavág… Kiderült éles nyelve van a lánykának, ha nagyon kell. Öt másodpercig teljesen lefagyott, ami elég idő volt arra, hogy a lány elinduljon Aceszel, és még hátra is mosolyogjon azzal a tökéletes fogsorral, és mogyoróbarna szempárjával.
 Nyelt egy nagyot rellonosunk, erőt vett magán, és pár lépéssel be is érte Coryt.
- Uhm. Lehet, hogy csak rosszul ítéltél meg. Szerintem ha adsz egy kis időt, a végén még akár barátság is lehet belőle.
Esze ágában sem volt mást mondani neki, mielőtt még jobban sokkolja a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kezdte úgy érezni, köszöni szépen, elég volt mára az emberekből. Csak Coryból nem… Mert ugye kíváncsi arra, mi sül ki ebből. Továbbra is ostromolja a lánykát a Jermosolyokkal, és azokkal a pillantásokkal. Ha a lány helyében lett volna, le sem tudta volna venni magáról a szemét. És a kezét, de az mellékes, azzal várhatnak. De valami elromlotta lányban bizonyára, ugyanis csak lopva pillantott fel, amikor azt hitte, nem látja.
A lány mesés válasza után csöndben marad egy ideig, mintha valamit még mondani akart volna a lány valamit. De csak nézett azokkal a gesztenyebarna szemekkel a kutyájára. Olyan csillogás, szeretet volt benne, amit Jeremy még sosem érzett, vagy lett volna képes érezni egy kutya iránt. Belefeledkezett a pillanatba, homlokráncolva figyelte a jelenetet, majd mikor felnézett a lány, felöltötte a lányhoz használt „csábító” maszkját, majd válaszolt.
- Nem minden mesebéli gonosz gonosz igazán… - kicsit elkalandoztak gondolatai, párhuzamot húzott a mesél és a valóság között. Kiskorában imádta ám az ilyesmiket, mostanra viszont egy része teljesen feledésbe merült. Kezeit mélyen zsebeibe dugta, lassan mozgatni kezdte őket, hogy átmelegedjenek.
Pillanatok alatt beéri a lányt, felteszi a kérdést, amire ahogyan várta, igenlő válasz érkezett. Azon a kijelentésen, hogy nem annyira rossz ember, viszont majdnem elröhögte magát. Milyen kis jóhiszemű, ártatlan, naiv… aranyos.
Vigyorgott, már csak azért is, mert egészen biztos, más elképzelésük van a barátságról. Mármint, Jeremy fogalma sokkal khm, tágabb, szabadosabb, mint a köszönés, egymásra mosolygás, ilyesmi. Gyomrát langyos, sima érzés töltötte el, mikor rámosolygott a lány. –Kizökkent lépéseinek ritmusából, és többé nem volt az a kimért lépdelés, amilyen mindig volt. Miért?
A lány keze elindul az övé delé, ő pedig mosolyra húzta ajkai. Összeért kezük, és csak akkor esett le neki, nem beadta a derekát a hölgyemény, csak a pórázt akarja áradni. Magában bosszankodva, de elfogadta.
- Valóban, a kisöreg egész aranyos volt már akkor is… - mosolygott a kutya felé, majd a Coryra. Még mindig nem gondolt semmit az állatról, csak egy eszközként tekintett rá. Egy nagyon hasznos eszközként. – Mióta van meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A tükör elé állva végigmérte magát, majd felsóhajtott. Tökéletes volt kinézete, mint mindig, de ezúttal több kellett volna. Ez a lány különleges, érte igenis meg kell erőltetni magát, nem úgy, mint a többinél. Általában egy is fő szempont nála, de nem erőlteti meg különösebben magát, ha csak szórakozásból teszi mindezt.
Megigazította sálját, enyhén oldalra döntötte fejét, majd bólintott egyet, és útnak indult. A téli éjszakákhoz képest sokkal melegebb volt, élvezte a körülötte lengő langymeleg fuvallatot, és a friss virágoktól terhes levegőt…
Ami azt illeti, kezdte megkedvelni ezt a vidám, szivárvánnyal és cukorral teli évszakot. Kicsit bosszankodik ezen a tényen. Nem szokott így változni. Ez nem igaz, Magyarországra is csak hirtelen felindulásból (égy évig tartó felindulásból) indult el.
A kastélyba felérve nagy lökéssel kinyitotta a kaput, majd belépett. A takarodó, ha már életbe is lépett volna, nem vonatkozott volna rá, hiszen mestertanonc. Tavaly pedig prefektus volt, így a bagolykő szabályai szinte nem is vonatkoztak rá ittléte alatt.
A navine portréja előtt ott állt a barnahajú szépség, és a legjobb, hogy csak rá vált. Arcaik szinte kivirágoztak, mikor tekintetük találkozott. Jeremy sietve köszönt neki egyet, Cornelia mellé fordult, majd elindultak az étterem felé.
Út közben a fiú feloldotta a hangulatot egy kis viccelődéssel, elmesélte, mi történt a találkozásuk után, majd az újdonsült navinést kérdezte erről. Mire befejezték, már meg is érkeztek. kiválasztottak egy asztalt, majd leültek egymással szemben.
- Huhh… - fújta ki lassan a levegőt elgondolkozva, miközben az kínálatot figyelte. – Neked van ötleted mit eszel? – nézett fel érdeklődve Cory őzikebarna szemeibe, majd elmosolyodott. Élvezet volt nézni az arcát, amiről az ártatlanság sugárzott… Erre használják a ma született bárány kifejezést.
Mutatóujja az asztal tetején kopogott halkan, de ütemesen, fezesen. Hazudnék, ha azt mondanám, rellonos Casanovánk teljesen nyugodt volt. Igenis tétje volt ennek az alkalomnak, így próbált minél kedélyesebb, minél nyaltabb lenni, már amennyire ez lehetséges egy Jeremytől.
- És, - megköszörülte a torkát tekintetét újra ráemelte. – vannak testvéreid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Sikerült feloldania a hangulatot, nem ez volt az első randija, tudta, mit kell tennie. De mégis, ő Cornelia, és Cornelia jó dolog… Mármint… Nézzük el ezt a rendkívül érdekes fogalmazást Jeremynek, hiszen még fél bevallani magának, mit is érez. Kis buta.
Közel volt a lányhoz séta közben, maga miatt is, no meg hogy biztonságban érezze magán az angyali tünemény mellette, a sötét éjszakában. Még az öltözködéséről is a szeplőtlenség árulkodott, no meg a jólneveltség. Kezdett kíváncsi lenni rellonosunk, mégis milyen családból származik kiszemeltje.
Kellemes meleg fogadta az étteremben, és étvágygerjesztő illatok keringtek a levegőben. Az asztalhoz lépett, majd kihúzta a lánynak a szépet. Meg akarta mutatni, ő is tud ám illedelmes lenni, pedig nem ezüstkanállal a kezében született. A szülei jól kerestek, megvolt mindenük, ami kellett, de mégis a felső középosztályba lehetett volna sorolni őket. Egy kicsit tartott a társadalmi különbség miatt, de aranyvérű volt, nem híres varázslóvér sarja, de szülei varázslók voltak.
Nézegette az étlapot, és mögüle pillantgatott Cory felé. Szegény ráncolta homlokát, mivel az egész angolul volt. Mély, nyugodt hanggal szólt hozzá, miután letette az asztalra a kínálatot.
- Segítsek fordítani?... Falatkák? Jó, megnézem. – ujja végigsiklott a cirkalmas betűvel íródott sorokon, és megállapodott egyen. – Van itt tapas, van, halrudacska, és… - hirtelen elvigyorodott, felemelte fejét, és nevetve intézte hozzá a további szavakat. – Esetleg dínófalatkák? Legutoljára másodikban ettem olyat. Pedig milyen finom.
Hangjában nosztalgiázás csendült fel, és valóban, kedve lett volna megkóstolni. Conny mellett nem nagyon érdekelte, mit is gondolnak róla, így nagyon könnyen belement volna a dologba.
- Inni mit kérsz? – felsorolta az összeset a lapról, az árakat ügyesen kihagyva, jó sok spórolt pénze van, és ha valamikor, akkor most kell nagyvonalúnak lenni.
Gyorsan leadta az italrendelés, végignézett magán, leemelt és elpöckölt egy szöszt a válláról, majd mélyen az előtte ülő barna szemeibe nézett, és hallgatta válaszát, majd kérdését.
- Mondd csak… Milyen családban élsz? Az én szüleim varázslók, roxfortos végzős évükben ismerkedtek meg. Hétköznapi család vagyunk, két gyere, én és a bátyám nem szenvedtünk hiányt sem anyagiakban, sem szeretetben, de belé több empátia szorult, mint belém. Viszont anya szemeit csak én örököltem, az övéi barnák. – barátságos mosollyal tartott szünetet, majd folytatta. –Ami azt illeti úgy nevelkedtem, hogy egy van, aztán kiderült, hogy anya előző… kapcsolatából született egy nálam idősebb lány, aki történetesen itt tanul. Eredetileg azért jöttem, hogy megismerjem. Tudod, a család sokat jelent nekem. – szórakozottan forgatta az asztalon lévő poháralátétet. – Miből tudod, hogy valakinek több testvére is van? Rendkívül jó emberismerő vagy…
Csak nevetni tudott, de azt kegyetlenül. Hasa remegett, és csak kissé tudta moderálni hangerejét. Nem voltak sokan, ő pedig ízlésesen nevetett, nem ordenáré módon röfögött. A lány zavartsága kikényszerítette belőle, és még így próbált válaszolni.
- Olyan barátokat, mint te, vagy mint a többiek? – megtörölte a szemét, kissé csitult nevetése. – Még nem voltam itt, te vagy az első, akit ide hozok randira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mosolyogva pillant fel az asztalról, étlapját az asztal szélére tolja, tenyereit halkan összecsapja, majd megdörzsöli.
- Nos, ezt megbeszéltük, akkor dínófalatkákat fogunk enni. – A pincér felé pillantott, akivel épp találkozott tekintetük, így felvette a rendelést.
Cornelia a gyömbérért rajongott, melyen halványan elmosolyodott, majd kért magának egy tonikot. mindig élvezte a keserű ízét, és nagyon régen jutott hozzá az italhoz, muszáj volt azt kérnie. Mikor kihozták, ujjai a hűvös, pohár köré fonódtak, és ivott pár kortyot.
- Azt hiszem, megkaptad a magyarázatod. Lexine Westbrook, végzős mestertanonc a navinében. Már külön házuk van a párjával a faluban, az ottani vendégszobában lakok. Van egy babájuk is… Mármint a kis szívtörő már nagyobbacska, várj csak. – zsebéből elővette irattartóját, melyen egy apró, mozgókép is ott volt. Épp nagyot nevetett Noel a képen, és vidáman csillogott kék szeme. Pont olyan kék, mint Jeremyé. egy pár pillanatra csak nézte a kiskrapekot, akit már az elejétől kezdve kedvelt. Odacsúsztatta a lány elé, hogy megnézhesse. – A szeme olyan, mint a nővéremé és anyámé, és a haja is olyan szőke.
Hallgatta az eszmefuttatást, és rájött, megérzése bevált. Jómódú, nemesi családból származhatott. Sok családban előfordult az, ami nála, ő már nem osztja a régi nézeteket.
- És apukád mit szól ahhoz, hogy nem nagy múltú családok sarjával randizol? Vagyis… hogy is tudná, ma történt az egész. Szerinted mit fog mondani? Ha elmondod.. – A kis hobbin átsiklik, majd később még rákérdez a dologra. – Apukádnak fontos beosztása van, ugye? A szüleid mivel foglalkoznak? – valóban érdekelte, figyelte a lány arcát, a válaszra várva, ám megérkezett a pincér két tányérral, az asztalon pedig megjelentek az evőeszközök, ketchup, majonéz, és mustár, valamint só és bors. Gyorsan felkapott egy sültkrumplit, és nem foglalkozva hihetetlen forróságával, gyorsan megrágta, és lenyelte. Az ebédet is kihagyta, így elég éhes volt már. A tányérjára nyomott ketchupot és majonézt, majd villáját felkapva összekeverte, miközben fel-felnézett Corneliára.
Már nagyon régóta így ette a dolgokat, előkészítőben is ezt tette, most is így tesz. Jeremy valahol mélyen még mindig az a lelkes, vidám, bőbeszédű kisfiú, aki szeretett mindenkivel jóban lenni, és ők ezért kedvesek voltak vele. Mára ez sokkal komorabb formát öltött, csak kihasználja az embereket az önös céljaira, és gyakran nem érdekli, mit gondolnak majd róla. Csak azoknál törődik ezzel, akikre szüksége volt. Cornelia nem nagyon adhatott eddig semmit, csupán saját szórakoztatására szolgált, ám a végére valami egészen más, valami sokkal jobb sült ki belőle. Megdobbant rellonosunk kőszíve, mely nemrég még összetörve hullt a porba, újra összeforrva vígan dobogta a szerelem ritmusát. Azt? Ezt ő még nem tudta, de valóban, erről volt szó. Újabb kortyok csúsztak le torkán a hűvöst tonikból, majd megszórta szóval és borssal a falatkákat, és elkezdte felvágni őket.
- Anyukád biztos aprólékos munkát végezhet, ha az ilyesmihez van szeme… Olyan barát vagy, akivel étterembe megyek, és csókolózunk. Nem? Gondolom, nem minden barátod mondhatja ezt el. Remélem. Nem olyannak tűnsz, aki szíveket tör szórakozásból. – nevetett fel halkan. Gyakran róla mondták ezt, és ő és Cory ég és föld. Ő azt ártatlanság, Jeremy a bűnösség. A lány a hercegnő, ő pedig… A gonosz sárkány? A herceg? Nem tudni.
- Mert te különleges vagy, azért. – nem akarta túlbonyolítani a dolgot, így volt és kész. – és nem sokszor megyek randizni. Ezt a fázist át szoktam ugrani. De téged meg akarlak ismerni. Kíváncsi vagyok rád.
Kinézett az ablakon, figyelve a sötétséget, mely a macskaköves utcákat uralta. Néhány utcai lámpa világított, ám gyér, sárgás fényük nem sok területet takart be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jeremy minden vonzerejét bevetve igyekezett levenni a lábáról a navinést, ami úgy tűnt, sikerül is. Hiába, ő erre született, az egészet játéknak vett, amiben Cornelia volt a főnyeremény. Nem szúrhatta el, nem volt második esély. Bal lába fel-le rugózott, talán a feszültség miatt, de lehet hogy a gondolkodással járó idegesítő mozdulatok egyike.
- Jó dolog-e a testvér? Hm... Én imádom a bátyámat. Mármint vele igazán jól el tudtunk beszélgetni, bár ő a Griffendélbe járt, nem a Mardekárba. Egy kis idő után persze hozzá is eljutottak a.. khm.. pletykák. De ő nem vett róluk tudomást. Egyszer felhoztam a dolgot nála, és azt mondta, akárhogy is viselkedek, én az ő kisöccse leszek mindig. Ekkor lettem benne biztos, ő mindig ott lesz nekem, ha szükségem lesz rá, semmi zsarolás nélkül. Azt mondanám, hogy nagyon jó dolog kisöcsinek lenni, de el tudnám képzelni a védelmező bátyó szerepét is. - hátradőlt a széken, majd nagyon sóhajtott. A családja volt az egyetlen oka a honvágynak, a Roxfort elmehetett a búsba felőle. - Amúgy olyan furcsa számomra az, ha valaki a bátyja korát sem tudja megmondani. Milyen testvér az?
Mondta nem kicsit felháborodva.
- Bocsánat... Khm. Noelnek hívják. És az biztos, előlem is ellopná a nőket, ezért nem mutattalak be neki még.
Nevetett fel, majd figyelte ahogy Cory a poharáért nyúl, és iszik a hűvös italból Tekintete lejjebb vándorolt, majd vissza Cornelia szemére, mikor befejezte az ivást. Fejét kissé oldalra döntve vigyorgott a lányra, míg meg nem hallotta a válaszát.
- Nem füllents, te is tudod, élből elutasítaná már a gondolatot is, hogy nem a megfelelő körökben mozogsz. Ugye? - kis szünetet tartott, az ablak felé pillantott, ki az utca felé. - De mindegy is, nem? Mit tehetne ellenem? Tudtommal nem követtem el semmit. Még.
Gondolkozott el a dolgon. Komoly problémát jelentett a származása jelen helyzetben, és a viccet félretéve, valószínűleg tudott volna ellene tenni nem kevés dolgot, ami azért nyugtalanította, de nem mutatta ki.
- Apa a minisztériumban dolgozik, nem magas beosztásban, de nem is aktatologató névtelen senki. Anya az egyik újságnál dolgozik igen fontos pozícióban. Volt egy elég híres leleplezőcikkel az egyik Abszol úti fogadóról, ahol mindenféle varázslényeket főztek bele a levesbe. Persze erről nem itt kéne beszélni...
Hallgatta az anyjáról szóló mondatokat, és eltöprengett, mivel kereskedhet a nő, valamint csak az elit rétegnek készít fókuszokat?
- A tiédet is ő készítette? Szép darab. - dicsérte meg Cornelia pálcáját. A sajátja sötét színű volt, semmi mintával. Olyan volt, mint minden, amit ő szeret, letisztult, sima, mégis egyedi.
- Nem kell mindenkivel így barátkozni, szerintem a lányoknak nem áll jól. Ami meg az átugrást illeti... Vedd úgy, hogy különleges vagy számomra, ezért ülünk most itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ugye ismerjük azt a lüktetést a koponyánk mélyén, ami egy hatalmas vihar előtt jelenik meg, lehetetlenné téve a koncentrációt? Na ezzel a nyomasztó érzéssel a fejemben ébredtem, azonban panaszkodni eszem ágában sem volt, hiszen a zivatar lehűtené egy picit az elviselhetetlenül forró levegőt. Ilyenkor inkább hazaköltözök Londonba, vagy meglátogatom a nagyszülőket Brightonban, hogy az esős tizenhét fokban vészeljem át az itteni kánikulát, de sajnos van pár feladatom, amit nem tudok otthonról elintézni, tehát Budapesten kellett végigdöglenem az utóbbi három napot.
Hogy őszinte legyek, nem ártott egy kis magány.
Zeph és Cornelia valahogy sikeresen elhitette velem azt, hogy igaz szerelem, vagy monogám kapcsolat nem létezik, légy te bármilyen helyes is, szóval a navinéssel folytatott kapcsolatom végén rögtön belevetettem magam a kalandozásba, csúnyán elbánt szíveket hagyva magam után, bűntudatot sem érezve. Úgy gondoltam, a velük töltött hetek, hónapok, felpuhították azt a Jeremyt, aki Magyarországra jött, pedig nekem eszem ágában sem volt megváltozni, főleg nem ilyen irányban. Ujjaim között forgatom pálcámat, miközben a telefonomon képernyőjét végigsimítva görgetek á az ismerőseim túlfilterezett szelfijeinek galériáján, meg-megtorpanva egy kétszeres koppantásra. Esküszöm hiányzott a közösségi média az iskolai évek alatt, nagyon könnyen rá tud kattanni az ember.
Igazából már rég elkészültem, már csak a kanapémon fetrengve vártam, hogy elszálljon az idő, és indulhassak a hivatalba intézni a papírügyeket.
A nap további része kellemesen agyzsibbasztó módon zajlott, ám a tompa zúgás csak erősödött a tudatomban, elvonva a figyelmemet minden másról. Mire kiszabadultam az hivatal poros, állott légköréből a lépcsőházban elő is vettem a telefonomat, s bár a térerő és a mobilnet, felejtős volt, még mindig jobb volt a kijelzőt bámulni, mint a kiöltözött mágusok tengerét. Sebesen szedtem a  fokokat, kezemmel megkapaszkodva a korlátban, ám a tarkómat szorongató fantomfájdalom olyan fokokra hágott, hogy kénytelen voltam elengedni, az ingatag támaszt, hogy megdörzsöljem, ezzel végzetes hibát elkövetve, ugyanis a forduló után váratlan akadályba ütköztem, leterítve az ártatlan... Idegent?
Fájdalmas nyögéssel támaszkodok fel, az alattam fekvő áldozat arcára, s a belém hasító felismeréssel, a képzelt lüktetés okát is megértem.
- Fordult a kocka, huh?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány hangja végigkarcolja az eséstől kásás tudatomat, visszarántva a jelenbe. Sajnos a koncentrációval együtt a csuklómba nyilalló fájdalom is felbukkant, ami a lány összenyomásának megakadályozása közben keletkezett, mikor kőpadlóra támaszkodva enyhítettem saját súlyomon. Kicsit nehezebb sóhajjal nézek a csodálkozó lányra, akinek mosolya mögött mintha több is rejlett volna, mint egy rég látott barát okozta izgatottság. Egy ködös bűntudat szennyezte be a navinés vakító vigyorát, de kénytelen voltam viszonozni a gesztust egy elkésett félmosollyal.
Másik kezemet használva feltámaszkodtam, s mielőtt még leporoltam volna a ruhámat, felsegítettem Lucát. A köztünk lévő felhőtlen örömet egy kimondatlan, lezáratlan múlt akadályozta meg, s érzem, hogy az ő gondolatai is ekörül keringenek.
- De sokat nőttél. - mondom gúnyosan, mikor megölel, és viszonozom a gesztust - A lakás kandallójával kellett intéznem valamit, de már végeztem. Te hogy-hogy itt? Azt hittem külföldön vagy.
Ezzel meg is indokoltam, hogy miért nem figyelmeztetettem érkezésemről a lányt. Tudom mi történt vele a múltban, és ha egy picit is hasonlít rám, akkor magányra volt szüksége... Kit akarok átverni, a szöges ellentétem, csak a saját önzőségem miatt nem kerestem fel a magányos lányt, pedig tudtam, szüksége lenne rám. Láttam, hogy Amiatt milyen állapotba került abban a fában, csak remélni tudom, hogy nem ismétlődött meg. Valószínűleg érzi a bennem szunnyadó bűntudatot, ami az örömbe keveredve lassan megkeseríti az arcomra dermedt mosolyt.
- A kezemre estem, nem a világ vége - forgatom csuklómat, amiből a fájdalom már el is szállt Luca segítsége nélkül is - Azt hiszem sok dologról kéne beszélnünk. Végeztél itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez másfajta érzés volt, mint a többi régi bagolykőssel.
A volt évfolyamtársakkal egy öt perc alatt el tudtam intézni a beszélgetést, mindkettőnk elmondta, épp mit csinál, hovűáá meg, és megegyeztünk abban hogy majd találkozunk, pedig mindenki tudja, hogy eszünk ágában sincs felidézni azokat a "régi, szép időket". Luca egy a kevés ember körül akitől őszintén meg tudom kérdezni, hogy hogy van, mit csinál.
- Tudod, hogy a humorom a legnagyobb erősségem - pislogok le rá, a szokásos fapofával, ami mögött még mindig a poén elnyújtása okozta cinkosság rejlik - Milyen szétszórt valaki. Persze mondom én, aki most zúgott le a lépcsőn.
Végigmértem a lányt alaposan. Ha a szó szerint nem is nőtt a navinés, kétségkívül érettebb lett öltözködés és kisugárzás terén... elvégre is a hivatalban intéz fontos ügyeket, ezt korábban nem lehetett volna rábízni anélkül, hogy rászabadította volna a poklot az épület dolgozóira... Vagy csak az idő szépítette meg a róla szóló emlékeket.
- Kibírhatatlanul meleg van, esélytelen, hogy nyílt helyre menjünk - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, majd egy viszonylag kellemesebb hangnemmel enyhítve szavaimon, folytattam - Menjünk át hozzám, van vajsör és légkondi.
Nem, nem felhívás keringőre, egyszerűen kiszakítva a természetes környezetemből, úgy tud rólak szakadni a víz, mint a lovakról.
Próbáltam nem beleférkőzni az elméjébe, ezúttal szeretném csak azt tudni, amit meg akar osztani velem, mert a végén még újra rám zúdul egy összetört szív érzelmeinek kavalkádja.
- Figyelj - állította meg a lány magyarázkodását - Mindkettőnk nehéz időszakon ment keresztül. Egy ponton találkoztunk eközben, és most mintha szégyellnénk az akkori magunkat. Legalább is én igen. Jól vagyok, köszönöm, most már legalább is.
Kezem a téma lezárásaként a lány felé mozdult, a kezét érintve, egészen fel  vállára, amit nem erős, de biztos fogással megmarkoltam, hogy hoppanálhassunk.
A világ kifordul önmagából, és talpunk a parkettán koppan.
- Üljünk le a konyhában. - egy pálcaintéssel bekapcsoltam a hűsítő levegőt árasztó szerkezetet, majd kivettem az ígért vajsöröket. - Most te jössz. Hogy vagy? Mi történt?