36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sebastian Jared Selwyn összes RPG hozzászólása (332 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 » Le
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 23. 21:43 Ugrás a poszthoz

Seth

Mikor Seth megadta az útirányt, akkor gyors, de óvatos léptekkel indult el a polcok között, hiszen nem szeretett volna leverni valamit, és a néhol útját álló könyvkupacok is elég instabilnak tűntek helyenként. A könyvesbolt minden alkalommal, amikor itt járt, egyre inkább elvarázsolt helynek tűnt - még ha ez a varázsvilág egyik központjában nem is meglepő -, és Sebastian kutató tekintete az újdonságokat kereste. Tetszett neki az itt uralkodó hangulat, ami egyszerre volt otthonos és könyvtárszerű.
- Szia - köszönt egy mosollyal, mikor meglátta a létrán álló bátyját, majd megcsodálta az éppen alakuló falszakaszt, de nem tudott túl mélyen elbambulni a látottakon, mivel Feather robbant be a képbe.
A kutyus jól nevelt volt, nem ugrált Sebbyre, de ő, aki minden állatkát imádott, nem tudta megállni, hogy leguggoljon az ebhez és alaposan megdögönyözze a boldog jószágot.
- Jó lesz itt is - felelte közben a felvetésre, miközben az arcán széles vigyor ült, ahogy a kutyussal bohóckodott. Nem véletlen, hogy annyira jó dolog a terápiás állatka, Sebby szorongása is rögtön oldódott valamennyire. Feather egyébként is különlegesen jó természettel volt megáldva, így szinte bárki képes volt ellazulni a közelében.
Ennek ellenére a szőke még akkor sem volt teljesen nyugodt, amikor a bátyja megölelte, bár lényegesen jobb volt a helyzet, mint mikor belépett az ajtón.
- Segítsek valamit? - nézett fel a megbűvölt falszakaszra, bár az már eléggé elkészültnek tűnt. - Vagy leüljünk? Mesélni valóm van - bökte ki. Talán jobb, ha gyorsan túlesik ezen, és utána a lazulásnak szentelheti az este maradékát. Nem volt benne biztos, hogy meddig fog Seth-nél vendégeskedni, de lehet, hogy még akár Ruruhoz is be tud nézni egy kis időre, mielőtt hazamenne megetetni Sherlockot.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 23. 21:46 Ugrás a poszthoz

Seth

Sebby mosolyogva nézett Feather után, ahogy vidáman eltrappolt, majd még szélesebb lett arcán a vigyor, mikor a kutyus a legújabb kedvencével, egy zöld plüss-sárkánnyal tért vissza. A szőke eljelelte neki, hogy "Okos kutya", mert ennyi év alatt azért már az alapokat ő is elsajátította, és megsimogatta a selymes buksit, amit Feather boldog farokcsóválással honorált, majd hamarosan elindult, hogy leheveredjen a boltban kialakított vackára.
Miután Seth nem tudott neki elfoglaltságot adni, Sebby úgy döntött, hogy talán a legjobb lesz mihamarabb túl lenni a mondanivalóján, és hamarosan már a pénztár mögött ültek teával a kezükben.
- Nos... - kezdett bele, de egy pillanatra megállt, és vett egy nagy levegőt, mert nem volt benne biztos, hogy hogyan is fogalmazza meg a történteket. Nyilván Seth-nek ezen a ponton nem igazán volt módja, hogy beleszóljon Sebby munkaügyeibe, de mindezzel együtt sem akart csalódást okozni a bátyjának. - Nos, az van, hogy felmondtam a minisztériumnál - bökte ki.
Kék szemei a bátyja arcát kutatták, hogy vajon mit szól majd ehhez a másik, de közben folytatta.
- Visszatérek a projekt alapú feladatokhoz. Nincs kedvem most annyit utazgatni, mint korábban, és egyébként is kezd unalmas lenni mindig ugyanazt mondani el újabb és újabb embereknek, akiket próbálok megtanítani a legilimenciára, ezért nem fogok a továbbiakban oktatásokat tartani az auroroknak sem. Nagyjából az lesz a helyzet, mint mikor elkezdtem náluk korábban dolgozni - magyarázta a részleteket.
Sebastianban már rég érett ez a döntés, de nem lépte meg könnyen, még ha a Budapesten kivett albérlettel közelebb is került ehhez a végkifejlethez. Annak idején éppen azért indult el a minisztérium kötelékében utazgatni, hogy ne unatkozzon, és ha ezt feladja, akkor ismét azt kockáztatja, hogy nem fog tudni magával mit kezdeni, de már a folyamatos szedelőzködésből és bemutatkozásokból is elege volt.
- Illetve ilyen-olyan varázstárgyakat fogok a továbbiakban is javítani emellett, megrendelésre - tette hozzá, de ennek a részleteibe inkább nem ment volna bele.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 23. 23:10 Ugrás a poszthoz

Seth

Voltak alkalmak, amikor túlságosan is gyereknek érezte magát a másik mellett, visszatérve kicsit abba az időbe, amikor a szülei helyett a bátyja tanácsai és meglátásai voltak a világának minden alapja, és az ilyen bejelentések, mint a mostani is, kérdésekkel fejeződtek be, amikre Sebby nem szeretett mindig válaszolni. Valószínűleg most is ezért szorongott, mikor leült a testvérével szemben, még ha ő maga nem is tudatosította, hogy mi áll a háttérben.
A szemöldöke persze azért felszaladt, mikor Seth megosztotta a véleményét az elmúlt időszakban végzett munkájáról. Tény és való, hogy Sebastian is érezte, hogy a tanítás kapcsán ez a második nekifutása sem volt a világ legdíjnyertesebb ötlete, de sokáig jól érezte magát közben, és rengeteg tapasztalatot szedett össze minden téren az utazásai során.
- Hm. - Végül csak ennyit jegyzett meg, egyetlen, szinte semmibevesző szusszanást, kifejezve a másik felé, hogy ebben azért nem teljesen ért egyet, de nem akart belemenni és boncolgatni, hiszen a felmondása után már úgyis teljesen mindegy volt, hogy neki való vagy sem.
A beálló csöndben Sebby is inkább felemelte a poharát, és belekortyolt az édes, tejszínes teába. Jólesett neki a melegsége és a megszokott íz, bár majdnem biztos volt benne, hogy Seth ismét valami új fajta teafüvet szerzett be, ami egy kicsit érdekesebbé tette a italt. Ő is kibámult az ablakon, és bár szorongása már el is múlt, mégsem érezte magát tökéletesen komfortosan, még ha a tartásán ez nem is látszott.
A kérdést hallva aztán visszanézett az ismerős vonásokra és leeresztette a pultra a bögrét.
- Gondolom, igen - bólintott, de a hangjában némi bizonytalanság játszott. - Elég jól berendezkedtem, és nem igen van okom elköltözni, szóval ez tűnik a legjobb opciónak - vont vállat. Az igazsághoz hozzátartozott, hogy a viszonylagos nyugalmat és a többiektől való távolságot is nagyra értékelte, főleg, mert nem minden varázstárgy volt teljesen legális azok közül, amiket hozzá vittek javításra, de jól tudta, hogy ez a magány vissza is üthet rá.
- Nem furcsa a kastélyban laknod megint? - kérdezte aztán. Valaha már egyszer feltette ezt a kérdést, mikor Seth visszatért az ódon falak közé, de ez nem mostanában volt, és talán a másik már nem is emlékezett rá.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 24. 17:06 Ugrás a poszthoz

Seth

Néha elmerengett azon, hogy régen úgy érezte, hogy soha nem fog a bátyja nélkül élni, mindig minimum a szomszéd házban lesz a közelében, majd akkor is, ha saját családjuk lesz (te jó ég, miket gondolt még akkor!), és nincs olyasmi, ami távolságot ékelhetne közéjük. Aztán kiderült, hogy mégis csak vannak ilyen dolgok, és még ha most már nem is voltak kínosak a csendek, a bátyja mégis csak azt kérte az előbb, hogy szóljon, ha költözik. Jogos a kérés, kétségtelen, de valahol olyan szomorú, hogy szükség van rá, mert már nem természetes, hogy legfeljebb a másik szobáig kell menni, ha beszélgetni szeretnének egymással.
Sebastian halkan sóhajtott, mintegy vágyódva a régmúlt után, mielőtt visszafordult volna Seth felé, halvány mosolyt öltve az arcára és bólintva.
- Persze, szólok. De egyelőre nem igazán van miért továbbköltöznöm.
Közben aztán előkerült a cicanasi is, amit Sebby szemfelcsillanós vigyorral üdvözölt.
- Imádni fogja. Mostanában szinte már csak kajával tudom bármire is motiválni - mondta, miközben elrakta az ajándékot. Sherlock mostanra már elmúlt 12, és mint ilyen, a senior macskák korába lépett, azonban azon kívül, hogy a szokásosnál is lustább kezdett lenni, nem látszott rajta különösebben más változás. Igaz, Sebastian, és mindenki más is, aki valaha vigyázott az állatra, különösen nagy odafigyelést szentelt annak, hogy a szőrgolyó mindenből megkapja a legjobbat és rendszeresen lássa állatorvos is.
Hamarosan azonban kicsit másfelé terelődött a téma, Sebby pedig lassan kortyolt párat a teájából, amíg Seth-et hallgatta. Viszonozta aztán a másik arcán játszó mosolyt, és úgy felelt.
- Megvallom, nem teljesen értem, hogy annyi hely közül miért pont erre esett a választásod, de örülök, hogy már nem gyötör a múlt. - Okos szemében mély megértés játszott, hiszen tudta ő (ő ne tudta volna?), hogy a bátyja miket élt át, milyen emlékek gyötörték, az pedig az ő lelkén is különösen mély nyomot hagyott, ahogy az egész helyzet kritikussá vált. Még évek távlatában is előfordult, hogy rémálmokból ébredt, csatakosra izzadt pizsamában, de szerencsére egyre ritkábban történt ilyen.
- Hm... - Seth kérdése viszont komolyan elgondolkodtatta. - Nem is tudom... A távol-kelet nagyon tetszett, könnyűvé teszi az életet, hogy mindenre van egy norma és valamilyen társadalmi szabály. Kis túlzással az egész élethez lehetne ott használati utasítást írni - vigyorodott el, mutatva, hogy azért bőven túloz, de tényleg tetszett neki a helyzet. -  De nem volt egy olyan hely sem, ahol elgondolkodtam volna azon, hogy ott maradok. Bár arra néha gondoltam, hogy hazamegyek. Úgy értem, hogy Angliába - pontosított. - Egyébként úgy rémlik, mintha eddig itt nem lett volna lépcső... - fókuszált beszélgetés közben valahova a bátyja háta mögé, egy eddig még nem látott feljáróra.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 24. 22:30 Ugrás a poszthoz

Seth

- Ó, remek ötlet! - lelkesült fel az ifjabbik Selwyn, mert a halacskák nagyon is érdekelték Sherlockot, olyannyira, hogy néha édesen bámulva üldögélt Sebby monitora előtt, és nézte a beállított képernyővédőt, míg bele nem aludt, vagy el nem unta, hogy hiába nézeget be a gép mögé, ott sem tudja megfogni a színes, mozgó alakokat.
Miután megegyeztek abban, hogy Sebby örülne egy illúziókkal telt akváriumnak, a beszélgetés kevésbé vidám mederbe terelődött, bár ez nem volt szokatlan közöttük. Már nem harcoltak a múlt miatt, és nem is sírtak felette, de néha előkerült egy-egy szelete, amit felelevenítettek néhány mondat erejéig, vagy félszavakkal utaltak rá. Hiszen gyakran ennyiből is értették, hogy mire gondol a másik.
Figyelmesen nézett a bátyjára, míg az magyarázott, és aprókat bólintott, mert ezt tulajdonképpen értette. Igaz, valami furcsa, nyakatekert módon számára ezt nem a kastély és nem ez az ország jelentette, legalábbis egyelőre nem, ezért is merült fel benne, hogy hazamegy.
Seth arckifejezése miatt hamar rádöbbent, hogy talán nem jól fogalmazott, mert egyáltalán nem arra gondolt, hogy haza, az ő házukba, birtokukra menjen, hanem csak úgy Angliába, talán Londonba, mert nagyon nehéz elfelejteni azt a helyet, ahol felnő az ember, és Sebastian ezen a ponton nem is igazán akarta feledni. Még nem kristályosodott ki benne, hogy mi vonzza haza, de talán ugyanaz lehetett, mint ami miatt annyi éve ő kezdte el először visszakövetelni a nevét, mert nem érezte magát Nightingale-nek, ahogy nem érezte magát magyarnak sem, hiába beszélte oly tisztán az édesanyja nyelvét. Nem tudta, és ennyi év terápia után nem is akarta megtagadni a gyökereit, sem a tényt, hogy sajnos különös vonzalma van a rizikós varázstárgyak és az érdekes átkok iránt, és bár sosem üzletelt volna veszélyes és törvényen kívüli alakokkal, a minisztériumi munkája során valahogy mindig megtalálta azokat az embereket, akikben nem volt ártó szándék, de szürke zónában jártak. Igaz, erről nemigen beszélt a bátyjának, mert úgy érezte, hogy nagyon elszomorítaná.
Most is inkább témát váltott, mert zavarta, hogy megbotlott a beszélgetésben, és rákérdezett az első szembejövő furcsaságra a boltban. A magyarázat viszont vártnál jóval érdekesebb volt.
- Wow, egy egész emeletet vettél a tudtod nélkül? - ámult el. - És mi lesz belőle? Újabb emelet a könyvesbolthoz, vagy raktár? Valami egyéb? - kíváncsiskodott a lépcső felé pislogva.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 26. 18:50 Ugrás a poszthoz

Belián
Október 26., délután

Sebastian épp a varázskönyvek előtt guggolt, pontosabban a bűbájolás és a transzformálás szekciónál, mivel az egyik tárgy, amit odaadtak neki, hogy hozza helyre, némi kutatást igényelt. Szépen sorra vette a színes, sokszor bőrkötéses könyvgerinceket, míg nem megtalálta az aranyozott feliratok között azt, amelyikre szüksége volt. Felcsillanó szemmel húzta ki a kötetet a polcról és rossz szokásához híven most is képtelen volt kivárni, hogy csak leülve nyissa ki a könyvet, és már út közben elkezdte böngészni a lapokat - persze az első sarkon neki is ment a fal szélének.
- Szz..! - adta ki a nem túl erős, de azért bosszantó fájdalom egyezményes hangját, majd inkább magához szorította a könyvet míg lecsüccsent az egyik kasszához közeli olvasósarokba.
- Azt mondja, hogy... - lapozott újra, félhangosan mormogva maga elé, miközben a fejezetcímeket tallózta. - Átkok... varázstárgyak... kiscicák... heh? - döbbent meg, majd rájött, hogy valaki megbuherálta a könyvet egy kissé, és a betűk maguktól változtak helyenként a tartalomjegyzékben. Ez így vidám lesz.
Arcán némileg gondterhelt kifejezés suhant át, mert arra nem számított, hogy maga a forráskutatás is újabb munkát hoz magával, és rakhatja rendbe a könyvet is, hogy el tudja olvasni. Végül aztán nagyot sóhajtva zárta össze a lapokat, egy pillanatig lehunyt szemmel merengve azon, hogy most mi legyen.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 26. 20:18 Ugrás a poszthoz

Belián

Már egészen belelovalta magát a bosszankodásba, mikor nyílt az ajtó és belépett egy vásárló. Legalábbis Sebby elsőre vásárlónak hitte az érkezőt, és ilyen formán nem is sietett, hogy ráköszönjön vagy bármi jelét adja a jelenlétének, hiszen ha a másik könyveket keres, neki ahhoz semmi köze. Persze a két ételes doboz láttán felvonta kicsit a szemöldökét, mert nem tartotta különösebben jó ötletnek, hogy valaki ezzel térjen be egy papírokkal teli helyre, de még mindig kevésbé volt gáz, mintha egy fáklyát tartott volna a kezében a másik, így végül a szőke szó nélkül hagyta az akár zsíros dolgokat is tartalmazó ételhordók jelenlétét.
Már épp vissza is tért volna a saját könyvéhez, mikor a másik megszólalt, egy pillanatnyi zavart okozva Sebby-nek, mert - tudtával legalábbis - senki más nem volt a boltban, ő pedig nem ismerte a jövevényt.
- Khm. - hívta fel magára a figyelmet, kérdőn nézve a másikra, majd még mielőtt esélye lett volna bármit is mondani, az érkező is felismerte a tévedést.
Sebastiant kicsit ugyan meglepte, hogy valaki meglepetésként ételt hozott a bátyjának, de két másodpercnyi döbbent csend után azért válaszolt.
- Felugrott a kastélyba valamiért - felelte, miközben kék szemei a másik alak arcát vizslatták. Nem volt neki ismerős, biztos volt benne, hogy még nem látta a testvérénél, de akkor mégis hogy illik a képbe? - Szeretnél neki üzenetet hagyni? - kérdezte komoly arccal, de enyhén félre billentett fejjel, így a mozdulatán látszott, hogy éppen próbál rájönni, hogy ki lehet a másik.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 26. 20:57 Ugrás a poszthoz

Seth

- Pff... - nevetett, mikor a bátyja szemforgatását látta. Ha valaki, akkor ő aztán nagyon is jól tudta, hogy a minisztériumi bürokrácia micsoda végeláthatatlan problémákat és huzavonákat tudott kreálni, és nagyon jól el tudta képzelni, hogy mindez hogyan csapódhat le, ha valaki talál egy random emeletet a boltja felett. Persze abban csak igazat adni tudott az ismeretlen irodistának, hogyha nincs hulla, akkor tulajdonképpen nincs baj sem.
- Csoda, hogy ennyivel megúsztad, pedig még csak nem is tehetsz róla, hogy van pár plusz négyzetmétered - helyeselt hát bátyja somolygására. - Hát persze! - lelkesült fel aztán, mikor a másik felajánlotta, hogy megmutatja a fenti részt.
Sebastian valamiféle polcsorokra, dobozokkal teli, raktárszerű helyre számított, így nem is voltak nagy elvárásai.
- Ugyan, biztos nem lehet olyan vészes - legyintett, mert ismerte a bátyját. Lehet, hogy Seth azt mondja épp, hogy még nem sikerült sok dolgot megcsinálnia az emeleten, de Sebby majdnem biztos volt abban, hogy ez valójában azt jelenti, hogy a nagyja már kész, csak az utolsó vonások, esetleg néhány berendezési tárgy hiányzik még.
Mikor elindultak az emeletre egészen izgatott volt hát - mindig is szerette a felfedezősdit, ez pedig most kicsit a gyerekkorukra emlékeztette, mikor senki sem volt otthon, ők pedig azt játszották, hogy kalandorok. Aztán az emeletre érve persze nem kincsesláda várta, hanem egy annál sokkal prózaibb, de az archeológusok céljainál sokkalta tisztább helyiség.
Némán nézett körbe a szobán, több lépés távolságból csodálva meg a pultot, a csodás könyvespolcot, szinte még mindig az ajtóban állva. Egyértelmű volt, hogy ez inkább lakóhelyiség, semmint raktár, de igazából ezen a szőke nem ütközött meg, hiszen simán el tudta képzelni, hogy a másik azért nem akar ténylegesen is a kastélyban lakni, még ha szívesen időzik is ott.
- Nagyon király lett! Kíváncsi lennék, hogy milyen volt, mikor először megtaláltad - mondta, lassan elindulva egy kis barangolásra. - Mikor tervezel költözni, kéne segítség? - nézett hátra a bátyjára, miközben végigsimította tenyerével a munkalapot az ablaknál.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 26. 21:37 Ugrás a poszthoz

Belián

- Igen, ez elég valószínű - bólintott Sebby beleegyezően, mert hát captain obvious, tényleg esélyes, hogy elkerülték egymást, ha nem futottak össze. Láthatóan zavarban volt a másik, és bár Sebastiannak eszében sem volt rontani a helyzetén, sajnos nem volt az a fajta ember sem, aki merő jóindulatból igyekszik eloszlatni mások zavarát. Majdnem hogy olyan érzése lett az egész helyzettől, mintha a srác valami rosszban sántikálna.
Persze mikor az érkező kiejtette a nevét, akkor felgyúlt Sebby fejében is a kis lámpácska, és végre kontextusba tudta helyezni, hogy a másik miért hozott ebédet. Ő lenne akkor az a vérfarkas barát, akiről hébe-hóba már hallott, bár eddig sosem tűnt fel a színen.
- Varázslók vagyunk, egy pálcaintés felmelegíteni - vont vállat a kihűlős megjegyzésre, aztán mivel a másik bemutatkozott, ő is felkelt ültéből és röviden, határozottan viszonozta a kézfogást. Nem ez volt Sebby kedvenc érintkezési formája.
- Sebastian Selwyn - mutatkozott be, majd visszaült a korábbi helyére, és vesébe látó pillantással nézte a másikat, bár valójában csak azon gondolkodott, hogy vajon a testvére még mindig teljesen képtelen-e ehetőt főzni, vagy mi lehet az oka a leszállított ebédnek.
- Nem haragszom. Ez egy bolt, bárki bejöhet - felelte aztán egyszerűen. - Ha gondolod pakolj le a kasszapult belső polcára, igazán nem szükséges ilyen zavartan álldogálnod - ajánlotta fel.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 28. 23:02 Ugrás a poszthoz

Seth

A tenyere alatt simán siklott a fa, és mindennek új, frissen készült illata volt a helyiségben. Sebastiant akkor is lenyűgözte volna, ha nem tudja, hogy a bátyja hozta helyre ennyire az emeletet. Simán el tudta képzelni, ahogy a másik itt kávézik reggel, vagy a pultnál ülve bütyköl valamit. Ahogy futólag kipillantott az ablakon a kilátást is gyönyörűnek találta, ahogy elnézhetett a közeli boltok teteje felett és a távolban kirajzolódott az erdő.
Arra a válaszra viszont, amit kapott, egy pillanatig sem számított. Mikor Seth közölte, hogy nem akar költözni, Sebby első gondolata az volt, hogy akkor biztosan kiadná a lakást, és már épp sajnálkozni akart, hogy egy idegen fogja használni, mikor a gondolat folytatásától felszaladt a szemöldöke.
- Oh. - Közölte egyszerűen, némi zavarral a hangjában, miközben az arcán is tisztán tükröződött, hogy hirtelen fogalma sincs, hogy mit mondjon erre az egészre. Seth aztán folytatta, Sebby pedig lassan bólintott, ahogy megértette a mögöttes szándékot is, és töprengő kifejezés ült ki a vonásaira. Ismét az ablak felé fordult, hosszan figyelve a tetők felett a távolt, miközben agyában gondolatok cikáztak, egyik témáról a másikra ugorva, kérdést kérdés után vetve fel. Hajlott rá, hogy azt mondja, hogy szívesen költözne ide, de voltak dolgok, amikről a bátyjának nem beszélt, és problémát okozhattak.
- Te is hiányzol nekem - felelte végül, hogy azért ne nyúljon a másik számára idegőrlően hosszúra a csönd, majd még jó fél percet hallgatott, mielőtt újra a testvére felé fordult volna.
- Az a helyzet, hogy ahogy eddig nem volt okom költözni a pesti lakásból, ugyanannyira nincs okom maradni sem. Szívesen laknék itt, azt hiszem, de az a helyzet, hogy előtte beszélünk kell pár dologról, amikről nem szoktam mesélni, mert nem vagyok benne biztos, hogy minden döntésemnek örülnél, de nem akarok változtatni. Viszont ha a közvetlen közeledben lakok, akkor elkerülhetetlenül bele fogsz futni... - Sebastian szemöldöke gondterhelt ráncba futott, mert nem volt könnyű szalonképesen megfogalmaznia azt, hogy nem tudja, hogy a bátyját nem zavarná-e, ha bizonyos dolgok az általa jó szívvel felajánlott lakásban történnének.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 29. 00:54 Ugrás a poszthoz

Seth

Mikor elindult a könyvesbolt felé egyáltalán nem gondolta volna, hogy nem a felmondása lesz a legproblémásabb téma a napban. Viszont őszintének kellett lennie a bátyjával - anélkül egyértelműen nem volt semmi esélye annak, hogy ne megint egy családi tömegkatasztrófa legyen a faluba költözés vége. Na meg egyébként is, nem akarta kettejük között megingatni a törékeny bizalmat.
- Igen, jobb lenne - bólintott Seth megállapítására, majd míg a másik lement elintézni a zárást, addig Sebby egy viszonylag kényelmesnek tűnő ülőhely után nézett. Végül a galéria széles lépcsőinél állapodott meg, letéve magát a harmadik fokra, és megpróbálta formába önteni azt, ami a fejében forgott. Végül arra jutott, hogy azzal a témával kezdi, ami valószínűleg kevésbé akasztja ki Seth-et, már ha egyáltalán kicsit is megütközik rajta.
Úgy tűnt, hogy Seth is gondolkodott, miközben lent járt, mert felérve rögtön biztosította az öccsét a megértéséről. Ez jólesett Sebby-nek, tulajdonképpen el is hitte a bátyjának, ámde kicsit elhamarkodottnak ítélte a második témáját figyelembe véve, aminek a megítélésétől sokkal jobban tartott.
- Rendben, nagyon köszönöm - bólintott komolyan, majd a kezébe vette a bögréjét, erre is köszönömöt biccentve a másiknak, és lassan forgatta a kezei között, miközben alsó ajkát beharapva igyekezett megfogni valahonnan a gondolatok végét.
- Nos... Ha láttad már Rurut a faluban Tobias-szal, akkor valószínűleg rájöttél, hogy bár időnként velem alszik, de ez nem kizárólagos - kezdett bele a mondókájába, maradva az eredeti tervnél és a könnyebb témát hozva fel először. - Ebből következik, hogy időnként én is találkozom másokkal, vagy épp ők jönnek fel hozzám, ha a lakáshasználat kérdésénél maradunk. Például Radúz - mesélt szemlesütve, a bögréjének. Majd mielőtt folytatta volna nyelt egyet és vett egy nagy levegőt. - De van egy brit aurorom is. Itt tanított egy ideig a kastélyban. - Itt felsandított a bátyjára, hogy ha a másik esetleg nagyon ledöbbent arcot vágna, akkor hagyja neki emészteni az infót, de ha ilyesmi nem történt, akkor folytatta, egy szuszra kibökve a második problémás pontot is. - És a varázsholmik, amiket javítok, olyan kilencvenhat százalékban legálisak. - Ezután elhallgatott, várva, hogy mi lesz a bátyja reakciója, de igazából Sebastian szinte megkönnyebbülést érzett, hogy nem kell tovább kerülgetnie a témákat, bármi is legyen a beszélgetés vége.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 29. 14:18 Ugrás a poszthoz

Seth

Ahhoz képest, hogy mennyire aggódott amiatt, hogy a bátyja mit fog szólni a bejelentésekhez, szinte már csalódást keltően könnyen siklott el felettük. Sebastian fejében megfordult, hogy tényleg ezért kerülgette a forró kását majdhogynem évekig? Persze nem volt baj, hogy nem kioktatást kapott, vagy épp szörnyülködő tekinteteket, de mivel nem erre a válaszra számított, nem is nagyon tudott vele bármit is kezdeni. Azon kívül persze, hogy a szóvicc hallatán majdnem belefulladt a teájába, csak hogy aztán "ezt most muszáj volt???" tekintettel nézzen Seth-re. Hiába, a bátyja mindig is a kitekert szavak mestere volt, csak ennyire komoly beszélgetésben nem sűrűn fordultak elő hasonlók.
- Vigyázok - biztosította aztán a bátyját, mikor sikerült kihörögnie a tüdejéből a teát. - És nem tűnök el szó nélkül, valakinek etetnie kell Sherlockot - tette aztán hozzá. Meglehet, hogy sokan könnyelműnek neveznék bizonyos tettei miatt, de Sebastian nem volt felelőtlen. Pontosan tudta, hogy mit csinál, és azt is, hogy az egész spontaneitás nem ér annyit, hogy emiatt akár a szőrgombóc állatot hátrány érje. Igaz, az talán azért jobb volt, hogy Sherlock nem tudott beszélni, mert érdekes dolgokat csacsogott volna ki a cuki kiscicahangján.
A bejelentés második felére Seth mintha nem is reagált volna, ami jócskán meglepte az ifjabbik Selwynt, de nem állt le feszegetni a témát, ha a másik ilyen könnyen átsiklott rajta. Aztán Seth tovább beszélt, és úgy tűnt, hogy mégis csak lesznek itt kikívánkozó kérdések, de Sebby egyelőre nem tudta megsaccolni, hogy milyen irányból közelíti meg a kérdést a bátyja. Az elhangzottak után viszont rövid csönd ült rájuk, amíg elgondolkozó kifejezéssel az arcán megpróbálta szavakba önteni a válaszát.
- A hálótársakról azért nem beszéltem, mert korábban is voltak fenntartásaid a témában a választásaim kapcsán - mondta végül. Nem átlépni akart a bátyja felett, csak nem látta értelmét vitába keveredni, vagy épp aggodalomra adni okot, ha úgyis volt egy jókora szakadék köztük ezen a téren. Sebby egyszerűen arra számított, hogy Seth még mindig túlféltő lenne vele szemben, ami egyikőjüknek sem lenne jó. Neki azért, mert tényleg vigyáz és megválogatja a partnereit (bár talán jobb nem beszélni róla, hogy mi mögötte a tudatalatti logika), Seth-nek pedig azért, mert feleslegesen aggódna.
A mondanivaló második fele viszont ismét ráncba vonta a szemöldökét.
- Dehát most mondtam el épp - felelte. Számára egyértelmű volt, hogy ha a másik bevonódhat az eseményekbe, mert például közel laknak egymáshoz, vagy esetünkben Seth tulajdonában üt tanyát, akkor nem akaszt a nyakába a tudta nélkül extra rizikót. - Azért szóltam, hogy tudj róla, és eldönthesd, hogy neked így rendben van-e, ha ideköltözök, nem veszélyeztetlek a hátad mögött - folytatta. Nem volt a hangjában él, csak magyarázott, de mégis úgy érezte, hogy túlságosan ingoványos talajra tévedt. - Őszinte leszek veled, amíg nem volt fontos, addig viszont azért is nem meséltem ezekről, azon túl, hogy ne keverjelek bajba, mert tartottam tőle, hogy megpróbálsz lebeszélni, ettől lelkiismeret furdalásom lesz, és ez elveszi a helyzet örömét - fejtette ki, egyaránt értve ezt a párkapcsolati szokásaira és a mellékes munkájára.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2021. október 29. 14:21
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 30. 14:21 Ugrás a poszthoz

Belián

A mikrohullámú sütő említésére egy pillanatra felszaladt a szemöldöke, mert fogalma sem volt róla, hogy a másik varázstalan vagy egyszerűen csak ügyetlen, és erre akar utalni a megjegyzésével. Valljuk meg, igen ritka volt egy varázslófaluban összefutni valakivel, akinek abszolút nincs arra képessége, hogy akár egy tál ételt felmelegítsen, ámbár mikor Sebby jobban belegondolt, akkor eszébe jutott Ruru, aki tulajdonképpen kvibli, de mégsem, mert közben meg van melodimágiája. Ezen a ponton aztán eldőlt benne, hogy inkább nem kérdőjelez meg semmit, mert a kastély környéke mindig is tele volt furcsábbnál furcsább emberekkel és történetekkel.
- Értem. Elnézést - közölte hát faarccal, mert a másik lelkébe éppenséggel nem akart beletaposni, de faggatni sem akaródzott, hogy tisztázzák a kérdést. Sebastiannak amúgy sem volt hozzá semmi köze.
- Így van. Te pedig egy barátja, ha jól gondolom - bólintott rá a szőke a másik felismerésére. Nem sokat tudott Beliánról, mert a bátyjával folytatott beszélgetései során ritkán kerültek elő mások, mint téma, úgyhogy csak találgatni tudott volna, hogy a másik vajon mennyire áll közel a bátyjához. Bár abból kiindulva, hogy véletlenszerűen beugrott egy adag étellel, elég közeli barát lehet.
- Engem viszont zavar, ha ácsorogsz, mert úgy érzem tőle magam így ülve, mintha egy vezérigazgató lennék, aki éppen a szőnyeg szélére állította az alkalmazottját - nézett a srácra tiszta, kék szemekkel, kifejtve az álláspontját. - Ha gondolod megvárhatod Seth-et, hamarosan érkeznie kellene, de akkor nagyon kérlek, foglalj helyet. - Ez nem parancs volt, nem volt él Sebby hangjában, csak egy határozott kérés, mert tényleg kezdte kínosnak érezni a másik feszengő ácsorgását. A másik felajánlása viszont láthatóan megzavarta a nyugalmát és egy pillanatra az ő arcán is zavart kifejezés suhant át. Mégis miért akarná a másik neki adni a kaját?
- Nem hiszem, hogy... - akadt meg egy pillanatra, amíg megpróbálta szavakká formálni a gondolatait. Mennyivel könnyebb ezt Ruruval fejben! - Azt hiszem Seth jobban örülne neki - utasította végül el a felajánlást finoman, legalábbis a tőle telhető eleganciával, ami ugyan nem volt sok, de talán a másikat nem sértette halálra.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2021. október 30. 23:40 Ugrás a poszthoz

Seth

Egyáltalán nem volt véletlen, hogy nem beszélgettek túl komoly dolgokról már jó ideje, és a helyzet, amibe most keveredtek, bőven meg tudta mutatni, hogy ez miért volt így. Ahogy a bátyja egyre fokozódó szorongásának jeleit figyelte, úgy gyűlt benne is a feszültség, mert utálta magát érte, hogy egy fél óra alatt képes volt eljutni odáig, hogy félig kiborítsa a testvérét.
Farkas említésétől megrezzent ültében, arcán pedig fájdalmas kifejezés suhant át egy pillanatra. Régi történet volt ugyan, de olyasmi, ami néha még mindig képes éjjel felkelteni őt, és ébren tartani éjszaka.
- Nem voltál fojtogató - jelentette ki aztán. - De úgy éreztem, hogy bennem sem bízol, mikor újra és újra megkérdőjelezted az emberismeretem. Pedig ha őszinték akarunk lenni, akkor nem igazán én voltam az, akit a csúnyán véget ért kapcsolataimban bántottak - fintorgott. Ebben jócskán volt önkritika, hiszen utólag már tudta, hogy mennyire képtelen volt átérezni akár Ricsi helyzetét, és azzal is tisztában volt, hogy Farkas annak itta meg a levét, hogy ő előbb a figyelmét követelte, aztán mikor szorult a hurok és képtelen volt már figyelni az ő igényeire is a saját gondjai mellett, akkor kilépett a kapcsolatból. Nem próbálta magára venni a félresiklott próbálkozások minden felelősségét, de azt sem tudta volna jó szívvel mondani, hogy a másik tehet róla.
A lebukás szót hallva viszont türelmetlenül megrázta a fejét.
- Nem a lebukás érdekel, nem azért mondtam el, mert úgyis megtudnád ha itt laknék. Téged nem akartalak tudtodon kívül húzni be valamibe, amiből rossz esetben gond lehet - mondta, de küszködött a szavakkal. Neki sem volt könnyebb világosan fogalmazni, és minden ilyen pillanatban azt kívánta, hogy bárcsak másokkal is úgy tudna kommunikálni, mint Ruruval, akivel minden tiszta és világos, és nem tudnak ferdíteni vagy féligazságokat mondani meggondolatlanságból a másiknak. Ahol nem is lenne kérdés, hogy mire gondol a másik, mert a külön kis valóságukban minden egyértelmű.
Seth-nek viszont igaza volt abban, hogy köztük távolság van, és amint komolyabb témák kerülnek elő, nehézkessé válik a beszélgetés. Utálta, hogy ez így van, hiányzottak neki a végigsutyorgott éjszakák, amikor minden gondolatát meg tudta osztani a bátyjával, de megkerülhetetlen volt az elefánt a szobában, hogy akkoriban a testvérének kellett mindazt a rémséget elhallgatnia, ami aztán kiesett a szekrényből.
Értette, hogy mit akar Seth kifejezni, de pillantásába valami szomorúság költözött. Nem akart újra a testvérére támaszkodni. Nem akarta, hogy ismét a bátyja védelmére szoruljon, és azt sem akarta, hogy rizikót akasszon Seth nyakába.
- A támaszodra nem a munkák kapcsán van szükségem - felelt aztán halkan, lassan, megfontolva a szavakat. - Az, hogy mit vállalok el, az az én felelősségem, és ha rosszul sül el, az is. De kétlem, hogy gond lenne, nem túl nagy dolgokról beszélünk - tette hozzá. Érdeklődése inkább a gyűjtői szenvedély egyfajta megnyilatkozásának számított, semmint bármilyen tényleges rossz szándéknak vagy bűnözői hajlamnak. A tárgyak, amiket időnként helyrehozott, zömmel régiségek voltak.
- Viszont a távolság engem is zavar - mondta aztán őszintén. - Komolyan mondtam, hogy hiányzol, de ijesztő a gondolat, hogy szinte újra meg kellene ismernünk egymást és hogy ez mennyi időbe telhet, és hányszor gázolhatunk közben át egymáson.
Mélyet sóhajtott, aztán lassan mozdult, hogy elővegyen a belsőzsebéből egy gyufás skatulyát. A karton dobozban egy lekicsinyített füzet lapult, amire rákoppintott a pálcájával, hogy visszanyerje az eredeti méretét, majd még egyszer rákoppintott, amitől a lapokon látható zagyva szöveg is értelmessé állt össze, majd odanyújtotta a jegyzeteket Seth-nek.
- Ezeken dolgoztam mostanában - fűzte hozzá. Viaskodott benne az arra való törekvés, hogy teljesen kihagyja ebből Seth-et, és a vágy, hogy teljesítse a kérését, és ne zárja ki abból, hogy hogyan él.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2021. október 31. 19:18
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. április 3. 23:23 Ugrás a poszthoz

Seth

- Nem hiszem, hogy akarok a kapcsolataimról beszélni... - felelt Sebastian, de a hangja bizonytalanul csengett. Beszélgetett is volna Seth-tel erről, meg nem is, legfőképp mert néha jólesett volna valakivel megosztania a gondolatait és az eseményeket, de valahogy túl intimnek, túlságosan bensőségesnek érezte a témát ahhoz, hogy olyankor vegyék elő, amikor épp csak próbálnak visszatalálni egymáshoz. Sebastian sem kérdezte Seth-et arról, hogy mi történik vele ilyen téren, és ez nem véletlen. Talán, majd ha magától jut ide a beszélgetés fonala valamikor, akkor ismét átrághatják magukat a kapcsolati témákon, mint annak idején tinédzser korukban.
Amikor megpróbálta elmagyarázni Seth-nek, hogy mit érez kettejükkel kapcsolatban, hiába mondta épp azt a bátyja, hogy nem fog összetörni, nem épp ez sugárzott abból, ahogy megállította Sebastiant a beszédben. A srác pár másodpercig tűnődve nézett a bátyjára, pillantása az ökölbe szorult, aztán ellazuló kézre villant, majd újra a másik vonásait figyelte. Ha Seth-et negyed óra alatt sikerült ennyire feszültté tennie, ráadásul olyan szavakkal, amiket előtte alaposan átgondolt, hogy lehetőleg ne adjanak okot hasonló reakcióra, akkor hogy beszélhetne teljesen szabadon? Volt már rá példa, hogy a testvére azt mondta neki, hogy nincs baj, aztán lett, nem is kicsi. Mégis hogy kellene így képesnek lennie arra, hogy nyíltan elmondjon mindent, ha ezt látja viszont a másik reakcióiban? Végül némi latolgatás után felállt a másik mellől, és odébb lépett a lépcsők oldalához, majd leült, hátát a fának vetve.
- Rendben, akkor nem nézem - zárta le a témát, megpróbálva szabadulni a kettejük között feszülő membrántól, ami mintha sose akart volna átszakadni. Viszont a munkáit tartalmazó füzetet előtte még megkapta Seth.
Csendben teltek a percek, amíg a másik átlapozta a jegyzeteket, majd Sebastian visszakapta őket. Seth látványosan nem mondott semmit (és még Sebby óvatoskodik..?), ami akár csak valamelyik feladattal lett volna kapcsolatos, pusztán megköszönte a lehetőséget. Sebastian mintha ingoványos talajon járt volna, pont úgy nem tudta, hogy mivel folytassa a beszélgetést most. Kérdezzen rá, hogy mit gondol az egészről Seth? Haladjanak tovább más merre? Végül feladta és rákérdezett.
- És most..?
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. április 18. 15:17 Ugrás a poszthoz

Seth

Míg soha nem próbálta, addig is biztos volt benne, hogy nem lenne könnyű visszatalálni a régi hangnemhez, amit valaha egymás között használtak, és ahogy most végre tényleg elkezdtek beszélgetni, egyre biztosabb volt benne, hogy bár érdemes megpróbálni, de hosszú hetek, talán hónapok fognak kelleni ahhoz, hogy képes legyen igazán elengedni magát Seth mellett, és hogy ne üljön köztük egy elefánt méretű bizonytalanság-gombóc a próbálkozások közben. Seth valóban jól játszotta évekig a szerepét, de nem csak ez volt a gond. Sebastian számára normál esetben is nehezen kivitelezhető volt mások érzéseinek megértése, és most mintha ingoványos talajra tévedt volna, lépésről lépésre próbált utat találni a másikhoz, mégis bizonytalanságba és a szorongás szomorú falába ütközött. Az elméje értette, hogy mit mond a másik, ha kellett volna, talán még le is tudta volna lépésről-lépésre vezetni, hogy miért pont a disszociálás épült be testvére reflexeibe, de odabent a lelke kicsire húzta össze magát, mint egy riadt gyermek, és próbált nem rosszat mondani. Persze nem igazán jött össze, de ezen Sebasitan már meg sem lepődött.
Ettől függetlenül is nagyra értékelte Seth őszinteségét és az erőkifejtést, amit azért tett, hogy egyszer majd korlátok nélkül tudjanak egymással beszélgetni ismét.
- Nem baj... meg fogjuk szokni - felelte végül, karjait kicsit talán védekezőn fonva össze mellkasa előtt, háttal ülve a másiknak. Tekintetével keresett egy érdekesebbnek tűnő pontot a szemközt lévő faburkolaton, és arra fókuszált.
Miután végeztek a füzettel, és láthatóan meglepően könnyen túljutott az egészen, a beszélgetés kissé megfeneklett. Ennek próbált véget vetni kérdésével, kérdő tekintetét a másikra vetve, de a választ hallva akaratlanul is fáradt kis sóhajt szakadt ki belőle. Felkelt, nem bírta a feszültséget, ezért mozognia kellett, hát az ablak felé indult, és a párkánynak dőlve ismét szembe fordult a testvérével.
- Nem a megfelelő reakciókra vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy te most mit szeretnél. Beszélgetni akarsz? Van kérdésed a füzet tartalmáról? Menjünk le és folytassuk később? Te mit akarsz most csinálni? - sorolta el gyorsan azért amit eredetileg a két rövid kis szóba próbált sűríteni, hátha megkönnyíti vele a másik dolgát.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. június 2. 22:17 Ugrás a poszthoz

Seth

Sebastian nem gondolta, hogy ne tehetett volna róla, így gondolnia is nehéz volt erre. A maga részről sem felnagyítani, sem lekicsinyleni nem akarta a szerepét abban, hogy a bátyja olyan nehézségekkel nézett szembe az élete során, mint amilyenekkel kénytelen volt megbirkózni, de hiába tudta logikusan végiggondolni a témát, ha közben az érzései azt mondták, hogy igenis felelős.
Nem véletlen, hogy nem tudott tovább nyugton ülni sem, kénytelen volt kimozogni magából a feszültséget, már amennyire a lakás falai teret engedtek erre. Egy kis része most már szabadulni akart a beszélgetésből, egyszerűbb lett volna befejezni és tovább állni, máskor térni vissza rá, de nem tudta volna ezt megtenni Seth-tel, mikor a testvére egyértelműen beszélgetni szeretett volna még. Amúgy sem igazán megoldás a menekülés, ezt már Sebby is jól megtanulhatta.
Látta a másikon a vívódást, ahogy próbálta összeszedni a gondolatait és hogy valójában mit is szeretne, de végül Seth dűlőre jutott saját magával és olyasmit kért, ami bár szokatlan, de nem nehéz teljesíteni. Sebastian arcára akaratlanul is egy kis félmosoly költözött, miközben ismét közelebb lépett a bátyjához, hogy végül a karjaiba zárja. Ezer éve nem ölelték meg egymást, pedig régen, mikor rémálmok gyötörték, annyiszor de annyiszor aludtak összekapaszkodva. Gyerekként még annyira természetes volt az egész, most viszont nem volt benne biztos, hogy meddig is kellene tartania az ölelésnek. Nem kényelmetlen Seth-nek? Nem túl sok az idő, vagy épp nem túl kevés? A gondolataitól kevésbé tudott belemerülni a pillanatba, mint szeretett volna, de őszintén igyekezett ellazulni, hogy a másik se érezze feszültnek a helyzetet. Aztán mikor úgy érezte, hogy talán elég, akkor elengedte a testvérét és visszaült mellé a lépcsőre.
- Nem tudom mit mondhatnék... Nagyon nehéz úgy bökni rá egy problémára, hogy éppen semmi olyanról nem volt szó, amiről eszembe juthatna - mondta eltöprengve. Bár sokan azt hiszik, hogy Sebastian tökéletesen számontartja a sérelmeit, valójában ez egyáltalán nem volt így, legalábbis nem annyira tudatosan, hogy rá tudott volna bökni egyre. - Talán inkább csak beszélgessünk cél nélkül, és ha valami felmerül, akkor kivesézzük - vetette fel, és ha a másik egyetértett, akkor felvetett egy témát, ami mostanában foglalkoztatta. - Gondolkodtál már azon, hogy esetleg el kellene adnunk az angliai birtokot?
Még ha nem is volt túl jó emlékek színhelye a mostanra romossá vált ház, valahogy nem vitte rá a lélek Sebby-t, hogy csak úgy otthagyja, hogy enyészeté legyen.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. július 2. 10:45 Ugrás a poszthoz

Seth

Bár nem tudta volna letagadni, hogy volt valami elemien furcsa számára a helyzetben, ezzel együtt is jólesett neki az ölelés. Sosem könnyű hosszú idő után újra visszatalálni valakihez, a testvérek között pedig nem csak egy egyszerű vita vagy félreértés feszült, hanem komoly és nehéz történések, amiknek a súlya akár örökre is közéjük ékelődhetett volna.
Szerencsére azonban nem ez történt, és még ha apránként is közeledtek, a fejlődés folyamatos és érezhető volt. Ez esetben szó szerint is, hiszen az ölelés után is még összeért a válluk, ami Sebastiant jó érzéssel töltötte el.
Beszélgetésük fonalát egy új témával igyekeztek felvenni, amit végül az ifjabbik szőke hozott fel.
- Valójában csak zavar, hogy üresen áll - felelte bátyja kérdésére a ház kapcsán. Nyilvánvaló volt, hogy soha egyikük sem fog többé életvitelszerűen a birtokon tartózkodni, de Sebastian számára nem a ház volt az, amit gyűlölt, hanem az események, amik a falai között történtek. De a ház maga szeretnivaló volt a szemében, a régi szobájuk sok rossztól védte meg őket, a párkányon doboló halk esőcseppek azóta sem hangzottak sehol ugyanúgy, és a kékes színű tető, az arany oszlopok különleges hatása mai napig visszaköszön Sebastian rajzain.
- Azok a falak nem csak rossznak voltak a tanúi, és sokszor éreztem úgy gyerekként, hogy a halk nyikorgások a padlóból vagy ahogy a szél rezgette az ablakot megnyugtatóak voltak egy-egy rossz élmény után. Hogy a szobánk ajtaja pajzsként védett minket. - Valójában nem volt így, ezt Sebby is tudta, de egy gyerek képzeletében könnyen élővé válik minden. - Rossz érzés, hogy gondozatlanul az enyészeté lesz minden - próbálta átadni Seth-nek, hogy pontosan miért foglalkoztatja őt a kérdés. - De értem, hogy miért tartasz a visszaéléstől - sóhajtott lemondóan, mert a bátyjának mint általában, most is igaza volt.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. július 4. 20:09 Ugrás a poszthoz

Seth

Bár nagyon is örült neki, hogy testvére őszintén beszél vele a gondolatairól a ház kapcsán, valahogy kicsit mégis rosszul érezte attól magát, hogy ő nem tudja ennyire... "nem szeretni" a helyet, ahol felnőttek. Igen, tudta, hogy Seth sokkal több rosszat kapott ott, mint ő, és azzal is tisztában volt, hogy a másik komoly munkát fektetett abba, hogy mindazt a rémséget feldolgozza, Sebastian mégsem tudott magukra az ódon falakra haragudni. A ház nem csinált semmit, azok tettek meg mindent, akik benne éltek. Köztük ő maga is.
Az édesanyjuk említése csak alig érintette meg. Nem emlékezett rá, és ezen a ponton teljesen le is mondott róla, hogy megpróbálja visszacsalogatni azokat a halovány képeket, amik gyerekként még megvoltak az asszonyról a fejében, mert reménytelennek tűnt, így Seth megállapítására csak hümmögött egyet. Nem tudott mást tenni, mint elhinni neki. Ellenben az újabb felvetés szöget ütött a fejébe.
- Hmm... Igazából ilyesmit is el tudnék képzelni - felelte, majd szinte látni lehetett az arcán, hogy elkezdtek kattogni a fejében a kis fogaskerekek, miközben próbált valami jó funkciót találni a háznak. - Elsőre egy közkönyvtár jutott eszembe. Valahogy el tudom képzelni, hogy kutatások és tanulás történik ott - mondta ki az első gondolatát.
Tudta, hogy bármit is szeretnének, nagyjából az utolsó szögig át kellene nézni a házat maradék Selwyn-bűbájok után, de nem bánta volna, csak legyen valami célja a helynek. Örült neki, hogy ebben végül Seth is partner lenne, ezért tovább ötletelt.
- Esetleg valamilyen vadmentő menedékház..? - vetette még fel töprengő hangon, mivel a helyszín akár ilyesmire is megfelelt volna szerinte, aztán a testvérére nézett. - Neked van valamilyen ötleted?
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. július 7. 09:35 Ugrás a poszthoz

Seth

A bátyja felvetését hallva Sebastian akaratlanul is felnevetett. Elképzelte, hogy milyen képet vágna az a szörnyű alak, ha bejelentenék, hogy muglik szállták meg a házát.
- Lehet, hogy már csak a gutaütés érdekében érdemes lenne ezt meglépni - kuncogott vidáman, mintha nem épp azon törné a fejét, hogy hogyan lehetne hamarabb a sírba küldeni az őrült apjukat. - Vagy lehetne nem csak szálló, hanem mondjuk mugli kórház, vagy ilyesmi - tett rá egy lapáttal, bár ezt csak viccnek szánta, mert pontosan tudta, hogy a hely adottságai ilyesmihez nem megfelelőek. Viszont a gondolat, hogy nem csak ott alszanak, hanem ott gyógyulnak a muglik, valószínűleg kiütné az öreget.
Kicsivel később viszont visszatértek a komoly ötleteléshez. Tetszett neki amit Seth felvetett a gyógyítói vonalon, ezért kicsit összefogta a saját korábbi gondolataival.
- Valamiféle természetvédelmi terület, esetleg kutatóközpont? Egy részét, közvetlenül a ház körül lehetne használni állatok rehabilitációjára, a távolabbi, régóta érintetlen birtokon pedig gyűjtögethetnének és gazdálkodhatnának a növényekkel a gyógyítók.
A bátyja következő felvetése viszont mélyen elgondolkodtatta.
- Nem rossz ötlet - bólintott végül. - De aggaszt a gondolat, hogy ha a személyzetbe véletlenül problémás emberek is kerülnek, akik csak a ház vagy a családunk miatt mentek oda dolgozni, az visszaüthet a már amúgy is bajban lévőkre.
Látszott az arcán, hogy igyekszik jól fogalmazni meg azt, ami a fejében forgott, mert ő is osztozott azért a félelmen a testvérével, hogy lennének, akik visszaélnének a hellyel.
- Olyan cél szeretnék neki, ami lehető legkevésbé rejti magában a lehetőséget, hogy megismétlődik a történetünk - foglalta végül össze. Mindeddig sosem gondolkodott azon, hogy ők maguk mit kezdhetnének a hellyel, eddig mindig az volt a fejében az opció, hogy továbbadják, de ha már megtartják, akkor felelősséget érzett a felhasználása kapcsán.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2022. július 7. 09:36
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. július 24. 20:47 Ugrás a poszthoz

Seth

Noha egyelőre még bőven csak elkezdték a tervezgetést és még messze nem volt semmiféle konklúziója a beszélgetésüknek, apránként körvonalazódni kezdtek az ötletek, és ez Sebasatiant jó érzésekkel töltötte el. Örült neki, hogy a bátyja is hajlandó megfontolni, hogy mi legyen a házzal, annak pedig még inkább, hogy végül nem csak egyszerűen túladnak rajta, hanem valamiféle célja is lesz az épületnek. Most ugrott csak be neki, hogy bár az édesanyjára alig emlékezett, néha bevillant egy-egy pillanat, és ezek a házhoz kötődtek. Seth-nek ezek a pillanatok szomorú képet festettek az édesanyjukról, Sebastian számára viszont csak kiragadott állóképek voltak, kontextus nélkül. Talán tudat alatt részben ez is nyomott a latban, és ezért is nem akarta hagyni, hogy az épület az enyészeté legyen.
- Ha természetvédelmi irányba indulunk el, akkor érdemes lehet felvenni a kapcsolatot Radúzzal - javasolta aztán Sebastian, miután úgy tűnt, hogy mindkettejüknek tetszik ez a lehetőség. - Valószínűleg, ha más nem, akkor néhány remek meglátása bizonyára lenne azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezdjünk neki, esetleg segítene is benne.
A volt házvezető nem igazán lett volna alkalmas igazgatónak, de kevés olyan embert ismert Sebastian, akinek az állatokkal kapcsolatos tudása akár csak megközelítette volna a bohókás vadőrét.
- Illetve ebben az esetben lehet akár eleve úgy hirdetni meg a pozíciókat, hogy bizonyos ellenőrzésekkel, átvilágítással jár. Utánajárhatok a minisztériumban, hogy mi az, ami még megengedett elővigyázatosság ilyen esetben. - Sebastian remélte, hogy nem tűnt fel Seth-nek a megfogalmazásból, hogy elsőre arra gondolt, hogy majd szépen csekkolja a jelentkezőket a tudtuk nélkül, bár szerencsére azért a szőkében bőven volt annyi gerinc, hogy rögtön rájöjjön, mennyire problémás ötlete támadt.

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. augusztus 2. 18:15 Ugrás a poszthoz

Greg
Anglia - Selwyn birtok

A birtok határán varázslat akadályozta meg, hogy bárki is hoppanálással közelítse meg a régi Selwyn házat, és ez alól Sebastian sem volt kivétel, mióta - lassan már egy évtizeddel ezelőtt - varázslat befolyása alatt olyan dolgokat vitt itt végbe, amelyek az egész családján nyomot hagytak. Nem sok esély volt rá, hogy ismét ilyesmi történjen, de jobb az óvatosság, így most rá is gyaloglás várt.
Nemrég még fel sem merült volna benne a gondolat, hogy Greggel az oldalán fog ellátogatni a Fordwitch-i otthonukba, de miután Seth-tel eldöntötték, hogy célt akarnak találni a helynek, szükségszerű volt a ház állapotának felmérése csakúgy, mint a környéké.
Nem vált el élesen a telek határa az erdőtől, de mugli szemek elől elrejtették az út további részét - ők egy szakadékot láttak maguk elől, és maximum csak akkor lett volna hatalmas meglepődés, ha valaki a mugliriasztó bűbájok ellenére is épp itt próbálja meg a mélybe vetni magát, de erre Selwyn-emlékezet óta nem volt példa. Az út maga a varázslatokon átlépve lényegesen rosszabb állapotban volt, mint a nyilvános oldalon, és bár valaha elég széles volt ahhoz, hogy akár egy hintó is végighajtson rajta, most mindenütt átvették a növények a terepet és inkább csak a fák növéséből lehetett tudni, hogy hol érdemes haladni.
Sebastian nem igazán törődött vele, hogy a koradélutáni esőtől még nedves levelek a nadrágja szárát simogatják, sötét foltokat hagyva mindenhol, hiszen fogalma sem volt róla, hogy esetleg a háznál milyen állapotok várják.
- Lehet, hogy seprűt kellett volna hozni… - mormogta, de természetesen nem takarítani akart, csupán gyorsabban haladni, de ezen a ponton már nem sokat tehetett az ügy érdekében. - Szerintem először nézzük meg a házat, utána elég lesz átverekednünk magunkat a növényzeten - nézett útitársára kérdőn, hogy egyetért-e a tervvel.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. augusztus 2. 21:14 Ugrás a poszthoz

Greg

Nem számított rá, hogy a másik felelni fog a félhangos megjegyzésére, de ettől függetlenül is pirosabbá vált egy kicsit a füle hegye, mert elszégyellte magát, hogy ennyire figyelmetlen volt.
- Igaz. Sajnálom - mondta hát, bár nem úgy tűnt, hogy Greg különösebben magára vette volna, hogy elsiklott a problémája felett.
Greg eszmefuttatásában jócskán volt igazság, de Sebastian nem csak a varázslatokat akarta felmérni a területen.
- Elsőként megnézném, hogy van-e egyáltalán olyan állapotban a ház, hogy érdemes legyen tovább dolgoznunk - magyarázta, hogy miért vette az útját az ódon épület irányába. Mivel nem járt itt azóta, hogy az aurorok rájuk robbantották az egyik falat, fogalma sem volt róla, hogy esetleg mostanra nem omlott-e össze az egész ház a kár nyomán. Márpedig, ha épület nincs, akkor kicsit azért más a leosztás.
Azonban ahogy haladtak már átviláglott a lombokon a tető halvány körvonala, Sebastian mellkasában pedig egy pillanatra összeszorult valami. Nyelnie kellett egy nagyot, de fogalma sem volt, hogy ez a furcsa, szomorúsággal vegyes izgalom mit is akar jelenteni. Némi fáziskéséssel fogta csak fel azt is, hogy Greg tovább beszélt hozzá.
- Mi..? - kérdezte elsőre, de egy-két másodperc után feldolgozta az agya, amit a másiktól hallott, és elvigyorodott. - Persze, mert a legjobb megoldás a lesből gyilkolásra, ha megmondod az áldozatnak… - felelte a második kérdésre, és csak utána ugrott vissza az elsőre. - Egyébként meg logikusnak tűnt téged hívni, kellően sok közös bizniszünk volt már ahhoz, hogy ismerjem a hozzáértésedet - vont vállat. Nem szokott felesleges dicséreteket osztogatni, de ezt komolyan gondolta. Persze Seth is el tudta volna végezni a munkát, és mivel egy alkalom aligha lesz elegendő, így később rá is szükség lesz, de ha őszinte akart lenni, akkor Sebastian nem igazán állt még készen arra, hogy a testvérével kettesben térjen vissza ide. Úgy érezte, hogy előbb el kell magában rendeznie, hogy mit is gondol a helyről, hogyan reagál rá, ha látja, és ehhez kellett, hogy teljesen a saját érzéseire tudjon figyelni. Ezt persze nem mondta volna el Gregnek, mert nem volt különösebben lelkizős természetű a viszonyuk, talán a másik körbe is röhögte volna, de Sebby ettől még a brit auror munkájában teljesen megbízott.
Abban mondjuk kevésbé, hogy esetleg nem próbál meg elcsenni ezt-azt, de ezzel kapcsolatban úgyis csak visszaindulás előtt lesz dolga.
- Szükséged van valamilyen extra infóra a munkához a helyről, vagy elég, amit már tudsz? - kérdezte aztán.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2023. június 7. 22:56
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. augusztus 2. 21:20 Ugrás a poszthoz

Greg

- Nem szükséges mindig mindenkinek mindent tudnia - vont ismét vállat kicsit felhúzva az orrát a szinte már kritikának is beillő megjegyzésre és méregetésre. Seth egyébként sem valószínű, hogy ne tudná kitalálni, hogy ki jött Sebby-vel, ha nagyon akarná.
Ahogy tovább haladtak némán nézett fel újra a tetőre, elmerengve azon, hogy vajon mimindent szívhatott magába ez a ház? Nem tudott rá gonoszként gondolni, pedig lett volna realitása, hiszen komisz dolgok alakították az évszázadok során. Igazából most először merült fel benne a kérdés, hogy vajon az apjuk mit élt át itt gyerekként, és annak vajon lehetett köze ahhoz, hogy olyan ember lett, amilyen? És az előtte itt élő Selwynek? Nem tudott velük különösebben empatizálni mindeddig, de most megütötte a régi idők szele. Vajon mások is szenvedtek itt és szabadulni akartak? A ház mit akarna mindezt látva? A lázadozók hatása volt erősebb vagy a gonoszság? Sebby tudta, hogy neki nagy szerencséje van, hogy az aranyvérű beltenyészet “csupán” zárkózottá tette és visszavágta az empátiáját, de a családjától nem állt messze az őrület. Ez mit okozhatott?
- Ha beérünk készítek neked egy sematikus rajzot - bólintott aztán, kiszakadva gondolatai közül, ismét Gregre pillanatva, ami egy pillanat alatt ki is rántotta őt melankólikus hangulatából és hangosan felröhögött. - Rád fog férni némi leporolás - jegyezte meg, ugyanis a másik mellkasa és nadrágjának eleje csupa-csupa zöld volt az anyagba ragadt apró fűmagvaktól. Nem volt kétsége afelől, hogy ő maga is Shrek-szerű színeket kezdett ölteni, de ez semmit sem vett el a hirtelen támadt jókedvéből.
Mire elértek a növényzet széléig és kibukkantak a ház közvetlen közelében húzódó rétre, ami valaha konyhakertként is funkcionált, újra rendezte sorait, és elgondolkodott, hogy mivel segíthetne még Gregnek.
- Igazából csak feltételezés, de majdnem biztos vagyok benne, hogy lesznek a birtokon jelöletlen sírok - jutott aztán eszébe egy régi megérzése. Szolgálók, útban lévő családtagok vagy épp vetélytársak véletlen eltűnése nem volt szokatlan a családi krónikákban, és elég logikusnak tűnt, hogy Selwyn-ék egyszerűen eltették láb alól a problémás embereket. - Nem vagyok benne biztos, hogy az aurorok találtak-e ilyesmit, mikor szétnéztek a terepen. Tényleg, sikerült belenézned az akkori feljegyzésekbe? - kérdezte Greget, akinek korábban javasolta, hogy ha van rá módja, akkor keresse ki a tíz évvel ezelőtti kutatási anyagot a minisztériumban.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2023. június 8. 10:18
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. augusztus 2. 21:26 Ugrás a poszthoz

Greg

Az inges megjegyzésre csak a szemét forgatta, mert tudta, hogy sokan szívesen élcelődnek a ruhatárán, de már messze nem hordott annyira csiricsáré dolgokat, mint tinédzserként, vagy legalábbis ő így gondolta.
- Nem vagyok róla meggyőződve, hogy minden felmenőmnek lett volna ennyi esze. Belterjesség - jegyezte meg elhúzva a száját, de szerencsére csak a távoli múltból tudott volna felhozni konkrét példát. Már ha nem számítjuk az apja elmebetegségét
- Hát… - gondolkodott el aztán Greg kérdésén. - Valójában szerintem alaposan átejtette a minisztériumot. Úgy tudom, hogy a sérülését, ami miatt úgy vélték, hogy képtelen precizitást igénylő varázslatokra, ő maga okozta, hogy hihető legyen az utolsó pillanatos átállása a háború idején, viszont azt már nem verte nagydobra, hogy egyébként kétkezes pálcahasználó volt. Kevés olyan dolog lehetett, amiben ténylegesen akadályozta őt a keze. Azt viszont már alaposabban megkérdőjelezném, hogy mikor is és mennyire ment teljesen vakvágányra az elméje. Mióta az eszemet tudom erőszakos és uralkodó természetű volt - foglalta végül össze.
Az apján kívül nem igazán volt még ember, akinek igazán rosszat akart volna, de azt már nagyon várta, hogy mikor fog az öreg búcsút venni az élet siralomvölgyétől. Valahogy nem tudott eltávolodni attól a gondolattól, hogy amíg él, veszélyt jelent - hiába volt ebben a pillanatban is az Azkaban vendége.
- Hmhm - nyugtázta a másik válaszát, mindenféle további kommentár nélkül, mert hamar leesett neki a mögöttes értelem.
Mikor fellépett a tornácra, nagyot nyikordult a deszka, majd a második lépésnél a legnagyobb meglepetésére az egyik lába bokáig eltűnt a lecek között.
- Az istenit! - szisszent fel, mielőtt mérgesen kihúzta volna a lábfejét a lyukból, és kiszedett egy szilánkot a nadrágjából. Szerencsére a bőrét épp csak megkarcolták a deszkák, ellenben a kis közjáték épp elég volt ahhoz, hogy Sebastian sündisznóként töffögjön a kört.
Útját nem az ajtóhoz vette, mivel nem akart zárnyitó varázst sem használni, hanem végigment a ház elejénél és oldalra befordulva megkereste az aurorok által ütött lyukat. A fal hevenyészett módon le volt ugyan zárva, szorgos kezek vékony deszkákat erősítettek a sérülésre, de az egész tákolmány kellően szellős volt ahhoz, hogy némi nekifeszüléssel könnyedén embernyi lyukat hozzanak létre.
- Ez a rész nagyon rossz állapotban van - állapította meg a nyilvánvalót Sebby, miközben félredobott egy korhadt fadarabot. - Csoda, hogy nem dőlt le itt semmi. - Azonban miután bemásztak újra Gregre pillantott. - Látsz bármi érdemlegeset? - kérdezte, elsősorban arra utalva, hogy haladhatnak-e tovább, vagy a ház belseje máris látható veszélyeket rejt.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. augusztus 2. 21:32 Ugrás a poszthoz

Greg

- Melyik? - kérdezte, mert azért egy pár brit aurort már volt szerencséje megismerni, és igen kíváncsi lett volna, hogy ki volt az a heves vérmérsékletű idegen, aki kissé túllőtt a célon. Igaz, az illetőnek igen impresszív a mágiája, talán érthető is, hogy már-már dicsekszik vele.
Hunyorogva próbálta mindeközben kivenni a benti szoba körvonalait, de a távolabbi sarkak sötétségéhez még nem szokott hozzá a szeme. Nehéz emlékek rohanták meg, ahogy az ismerős bútorok lassan formát öltöttek, és mély sóhajjal lépett át a törmelékeken, hogy bentebb is megszemlélje a helyszínt. Szerencsére nem szakadt be újabb deszka alatta, de vészesen nyikorogtak minden óvatos lépésnél.
- Nem hiszem, hogy bárki feltételezte, hogy ekkora lyuk után egyben marad a ház - jegyezte meg Sebastian.
Mondjuk az aurorok fejében akár még az is megfordulhatott, hogy a Selwyn kúriáért nem nagy kár, nem kell különösebben védelmezni a falakat, vagy simán csak nem akaródzott nekik a minimálisan szükségesnél több időt itt vesztegetniük.
- Azért hoztalak magammal, hogy az ilyeneket kiderítsd, nem? - replikázott aztán incselkedve Sebby a másik kérdésére. - De egyébként volt itt minden… a végén kis híján kinyírtam az öreget, akár ezt is érzékelheted - jegyezte meg semleges hangnemben, pedig messze nem tudott az egész helyzet iránt ennyire semleges lenni.
Az, ami akkor történt, ahogy az apjuk elbánt velük és az az iszonyatos harag, ami Sebastianban lobbant fel, azóta is hagyott neki gondolkodnivalót. Sebby nem volt vérszomjas alak, igazából nem szeretett bántani másokat, de ha akkor Magnus nem hárítja az átkát, most valószínűleg az Azkabanban ül, de az apjuk legalábbis biztosan nem jutott volna el a tárgyalásáig.
- Nos, mesélj, tünde szemed mit lát? - pillantott Gregre, idézve az egyik nemrég olvasott mugli könyvből.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. augusztus 2. 23:00 Ugrás a poszthoz

Greg

- Hmm... van is egy sejtésem, hogy ki lehet - felelte Sebby némi töprengéssel a hangjában, de közben elég világosan felsejlett előtte Nathaniel... valami alakja. Sajnos a vezetéknevére nem emlékezett.
A ház állapota nyilván hagyott kívánni valót maga után, de egyelőre úgy tűnt, hogy kiállta az idő és Nathaniel próbáját. Persze ki tudja, hogy a fentebbi emeleteken mit találnak.
- Meg ha az ő örökségük és nem másé - jegyezte meg a szőke kelletlen hangnemben. Mert akárhogy is nézzük, ez a ház az örökségük volt, és még ha volt is idő, amikor ő maga is örült volna, ha leomlik az egész és elfelejtheti azt is, hogy valaha létezett, ezen már túl volt, és furcsa ragaszkodás alakult ki benne. Végül is, most épp ez volt az oka annak, hogy itt voltak.
Greg szavai viszont ismét mosolyt csaltak az arcára, bár nehéz lett volna leolvasni, hogy pontosan mit gondol a felszín alatt.
- Nos, a bérezésed nyilván a teljesítményedtől függ majd, de biztos lehetsz benne, hogy nem fogom jutalom nélkül hagyni a segítségedet - felelte, látványosan nem nézve Gregre, semlegesen, de szándékosan olyan szavakat választva, amiket akár félre is lehet érteni, ha valaki nagyon szeretné.
Persze ettől függetlenül is tervezte, hogy ténylegesen kifizeti a másik fáradalmait és a házra fordított idejét, hiszen ez igazán nem jelentett gondot, de előre nem egyeztek meg semmiben.
Mikor azonban a másik elemezni kezdte a szobát és a helyben történt varázslatok nyomait, a szőke érdeklődve kezdte figyelni a tevékenységét, várva a választ. Úgy tűnt, hogy Greg élvezi a munkát és a kihívást, Sebby pedig biztos volt benne, hogy hasonlóból még akadni fog néhány.
- Talált, süllyedt - bólintott rá aztán az elemzésre. A valaha hirtelen felindulásból elkövetett átok csak azért nem talált célba, mert az érkező auror megvédte a védelemre cseppet sem érdemes apjukat, de utólag nézve talán jobb is, hogy így alakult.
Greg szavait bólintással nyugtázta, aztán követte őt az egyik sarokban álló asztalhoz, majd a pálcája segítségével térképet rajzolt a házhoz az asztallapra.
A Selwyn-ház elég nagy volt, három emelet, sőt, négy, ha a pincét is beleszámítjuk. Az alsó szinten volt a konyha, a gyakorlószoba és a hall, ahol a vendégeket fogadták valaha, egyel fentebb a nappali, a dolgozószoba és a könyvtárszoba, valamint a szüleik hálója, odafent pedig az övék és két másik vendégszoba. A berendezés tipikus aranyvérű ízlésről tanúskodott, bár apjuk, miután elítélték, minden bizonnyal leredukálta a tárgyak számát, hiszen nem lett volna tanácsos továbbra is fekete mágiára utaló díszeket hagyni kint.
- Ha tippelnem kellene, akkor a hallban és a mi szobánkban leginkább kémvarázslatok fordulhatnak elő, sőt, akár még a szülői hálóban is elképzelhetőnek tartom. Ahol állunk az a gyakorlószoba, de mint említetted, az itteni nyomokat kellően legyalulták az aurorok ahhoz, hogy biztonságos legyen, szóval ez pipa. A többi részen úgy vélem, hogy akármi is előfordulhat. A pincébe pedig annak idején én sem nagyon járhattam le, így annak a térképét nem tudom most megrajzolni - magyarázott, miközben a rajzon kezével mutatta is azt a területet, amiről beszélt. - Mivel szeretnéd folytatni?
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. augusztus 3. 21:58 Ugrás a poszthoz

Greg

Greg felháborodott válaszát hallva előbb csak felhúzta a szemöldökét, majd finoman kinyújtózott elméjével a másik felé, mert gyanús volt neki ez a kijelentés. A gondolatmenet második felét még épp elcsípte, így hát nem kellett hozzá sok, hogy kitörjön belőle a röhögés.
- Pfff... látom elköteleződtél a fizetség természete mellett - vigyorgott a másikra vidáman. - De nem bánom, ha tényleg gyors és alapos munkát végzel, akkor egyezkedhetünk- tette hozzá, mielőtt némi fejcsóválással kísérve visszatért az eredeti elfoglaltságukhoz.
Az auror egész pofás kis 3D-s modellt készített a házról Sebby vonalai nyomán, így hamarosan már mindketten a legideálisabb útvonalakat keresték.
- A konyhához tartozik egy kamra is, azt kihagytam - állapította meg Sebby a vonalakat figyelve, majd gyorsan kijavította a rajzán a hiányzó részt. - Így már jobb.
Igyekezett végiggondolni, hogy hol lehet még bármiféle csapda a házban, de a nyilvánvalókon kívül csak egy hely jutott eszébe.
- Apám dolgozószobája is problémás lehet, bár azt valószínűleg az aurorok is alaposan átnézték - tette hozzá. A kút neki egyébként nem is jutott az eszébe, pedig logikus rejtekhely lenne, de hát pont ezért hozott magával egy profit. Ezt a megnevezést pedig most tényleg nem rajta idézőjelbe.
A gyakorlót elhagyva elindultak a hall felé. Kissé szokatlan volt ez a sorrend, de ha már a ház oldalán léptek be és véletlenül sem egy ajtón, akkor talán érthető. A szobából kilépve jobbra volt a tényleges bejárat, balra pedig az emeletre vezető lépcső. Egyenesen előre haladva pedig a konyhát érhették el, aminek az ajtaja a lépcső takarásában volt az irányukból nézve.
- Itt kétlem, hogy különösebben veszélyes varázslatok lennének, elvégre fenn kellett tartani a látszatot a látogatók elől - elemzett Sebby, de a végső szót ez esetben mindenképp Greg tisztje volt kimondani.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. augusztus 7. 17:50 Ugrás a poszthoz

Greg

Ahogy őt magát, úgy Greget sem túl sűrűn lehetett vigyorgáson kapni, de néha a legképtelenebb helyzet szüli a legvidámabb pillanatokat. Figyelmük viszont hamar átterelődött a munkára, és módszeresen álltak neki a ház felmérésének.
- Alig jártam ott, a berendezését sem tudnám felidézni - jegyezte meg Sebby, mikor a dolgozóra terelődött a szó. - De valószínűleg igazad van, ott tényleg minden mást megtalálhattak már az aurorok, ha volt is valami.
Vicces módon egyébként Sebastian még olyasmit is el tudott volna képzelni, hogy a lépcsőkorlátba rejtettek halálfaló varázspálcákat, vagy Merlin tudja milyen furcsaságokat, de talán ilyesmire mégsem kellett számítania a minisztérium beható tanulmányozása után. Vagy mégis..?
Mikor Greg szólt neki a diktálás kapcsán, gyorsan észbe kapott és elővette a zsebéből a noteszét és a ceruzáját, amit épp hasonló céllal hozott most magával. Ahogy előre haladtak érdeklődve figyelte a férfi mozdulatait, mert egészen lenyűgöző volt a látvány, ahogy céltudatosan mérte fel a terepet.
- Angolok vagyunk, természetesen teával - nézett kicsit értetlenül Gregre Sebastian, Aztán gondolkodott egy kicsit, kutakodva az emlékeiben, és egy kicsit kiegészítette a válaszát. - Illetve még whisky-vel. Miért kérdezed? - ráncolta a homlokát, megoldás után kutatva fejben. Szerencsére csak a sajátjában. - Gondolod, hogy valamiféle különbséget tett köztük..? - dobott fel egy ötletet, ami logikusnak tűnt, de nem gondolta tovább, inkább hagyta a másiknak, hogy elmesélje a saját meglátásait.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. augusztus 24. 22:01 Ugrás a poszthoz

Greg

A becsüs említésére Sebby csak a szemét forgatta, mert nagyon is jól el tudta képzelni, hogy Greg mégis milyen becsüsöket ismer. Persze semmi jóra és legálisra nem számított, hiába volt auror a mellette álló - eddigi ismeretségük minden napja arról árulkodott, hogy a másik ott talál kibúvót a törvények alól, ahol csak lehet.
Az italokkal kapcsolatos magyarázat viszont annál jobban érdekelte.
- Ismerem a szokást, de nem gondoltam, hogy apám alkalmazta volna - szaladt ráncokba a szemöldöke. - Bár valójában nagyon is rávall.
Ezután kezdett csak el foglalkozni a jelenben nagyon is égető kérdéssé vált problémával, nevezetesen, vajon mi lesz, ha nem kap Greg egyik feltételezett italból sem. Az első röpke gondolata az volt, hogy bizonyára van még a házban whisky és némi molyos tea is, hát kever valamit a másiknak belőlük, de aztán eszébe jutott, hogy alkoholt nem ihat a másik. Persze az alkohol a kisebb probléma, attól meg lehet szabadulni.
- Mindegy, hogy milyen italt kapsz, vagy egy bizonyos típusnak kell lennie? Ha igen, akkor szerinted lehet még belőle a házban..? - Majdnem megkérdezte, hogy merre kéne keresnie, de eléggé furán jött volna ki a saját birtokán. - Vagy hogyan lehet kikapcsolni ezt a védelmet? - kérdezte még, egy következő gondolatra ugorva. Végül is ő is Selwyn, lehet, hogy meg tudja szüntetni a varázslatot. Most azért nagyon bánta, hogy nem igazán szentelt figyelmet a múltban a hasonló típusú mágiának. Seth sokkal jobb volt a védelmi varázslatokban, viszont ha tudott volna erről, akkor azért valószínűleg figyelmezteti. Vagy nem... hiszen nem szólt Gregről.
Mennyire is lenne kínos most felhívni telefonon a bátyját..?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sebastian Jared Selwyn összes RPG hozzászólása (332 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 » Fel