36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jared S. Nightingale összes RPG hozzászólása (300 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 10 » Le
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 00:16 Ugrás a poszthoz



- Akkor te is kisöcsi vagy, mint én – vigyorodott el Jared felmérve a helyzetet. Érdekes lehetett olyan családban nőni fel, ahol ennyi a gyerek, attól függetlenül is, hogy egészen biztosan szabadabb életük volt, mint nekik. Néha elgondolkodott rajta, hogy mi lett volna, ha máshogy élnek gyerekkorukban, akkor most milyen ember lenne, de valahogy mindig arra jutott, hogy bármilyen rémes és iszonyatos is volt, ha nem ezek történnek, akkor most nem lenne önmaga. Márpedig ő szeretett olyan lenni, amilyen.
- Gareth – mosolygott a fiú, mikor válaszolt. – Nem nehéz, egészen hasonlít a Jaredre, legalábbis hangzásában.
Gyakran mondták nekik, hogy hasonlóak, annyira szembetűnő volt, de sajnos mégsem elég ahhoz, hogy összekeverjék őket, pedig az tényleg vicces lett volna. De hát Gareth magasabb is volt egyelőre, az arcvonásai is férfiasabbak, ráadásul az öltözködése is teljesen más volt, mint Jaredé, még ha az utóbbi időben ez változni is látszott.
Ez után viszont a zenéé lett a főszerep, és Jared egy ponton túl már lehunyta a szemét, úgy játszott a hegedűn. Amint Radúz is becsatlakozott hirtelen megtelt élettel a dallam, a szőke fiút mindig is lenyűgözte, hogy mennyire csodálatos hangja van Zorjának.
- Esküszöm, ha lenne bármi énekhangom, még dalra is fakadnék – szólt közbe egy ponton, hogy aztán tovább vágtázzon a gyors részeken és a lábával topogja mellé a ritmust. Most eléggé elengedte magát, talán még sosem sikerült ennyire jól játszania, de sajnos egy idő után meg kellett állnia.
- Egy kicsit leülök, szédelgek – közölte a pihenőállásba helyezkedés okát. Nem volt komoly, csak a nagy hévben kimelegedett és mostanra ütött az alkohol, amihez kicsit sem volt hozzászokva. Viszont, hogy ne üljön ott kukán, kérést fogalmazott meg.
- Játszanál nekem valamit? – érdeklődte Radúztól, miközben törökülésbe helyezkedett, a hegedűjét pedig biztonságba helyezte.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 01:10 Ugrás a poszthoz



Felnevetett, annyira jó volt a leírás, amit Radúz adott magáról, tulajdonképpen tényleg annak is tűnt így ránézésre, meg persze mellette egy roppant szerethető emberkének. Jared nagyon kedvelte legalábbis, mindig jókedvű volt és szertelen, ami nagyjából az ő szöges ellentéte, ez pedig roppant mód tudta szórakoztatni. Mostanra már könnyen vette át Radúz vidámságát, ő is szórakozott és játszott, ha az kellett, ez pedig nagyon jót tett neki.
- Áh, nem merem... Még sosem énekeltem - felelte félszegen mosolyogva. Tényleg nem próbálkozott még ilyennel, talán ha utoljára gyerekkorában valamikor, de azóta se módja se kedve nem volt énekelni, hát most félt, hogy hülyét csinál magából. Inkább csak a dallamot figyelte és hogy mennyire csodálatosan hangzik együtt a két hangszer és közben igyekezett egyre többet kihozni magából, hogy még jobb legyen.
De aztán meg kellett állnia és mikor Radúz aggódva kérdezett felőle, akkor megrázta a fejét.
- Nem vízhiány - mondta. - A sör! - ismerte fel, hogy mi lehetett a probléma. Mint a családjában oly sokan, pont annyira nem bírta ő sem az alkoholt, ami esetében azt jelentette, hogy már egy egészen kevés is megszédítette. Ezt ékesen bizonyította az is, hogy mikor legutóbb rumos kakaót kapott a bátyjától, akkor az is pillanatok alatt beütött, pedig egészen biztosan nem leitatni akarta.
Szerencsére a másik viszont nem tiltakozott és szívesen zenélt neki, noha amint elkezdte Jared szeme kerekre tágult és úgy bámult rá. Ez a hang tényleg Radúzból jön ki? Hihetetlen, az a női hang elképesztő volt. A szám végéig csak teljes csöndben ült és figyelt egyik ámulatból a másikba esve, de a zene tetszett neki, úgyhogy a keze és a lábfeje ütötte közben az ütemet. Teljesen hihetetlen volt számára, hogy valaki így tud játszani a dallamokkal és ha ez nem lenne elég akkor még a saját énekhangjával is. Mikor aztán vége lett, akkor mert csak megszólalni.
- Ez hogy csináltad? - kérdezte ragyogó arccal. Nagyon tetszett neki, hogy a másik ilyesmit is tud, bár azt sejtette, hogy valószínűleg ez is a melodimágiája része lehet, tehát olyasmi, amire sajnos őt nem fogja tudni megtanítani.  
- Mutass még valamit, más is tudsz utánozni? - kérdezte csillogó szemekkel.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 24. 18:09
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 5. 15:42 Ugrás a poszthoz

Osztrovszky K. Konstantin
//A bál utáni napokban//

Nem mondhatni, hogy örült volna annak, hogy ilyen korán be kellett jönnie az irodába. Alig aludt valamit és a feje még mindig sajgott néha, a homlokán tekintélyes kék folt éktelenkedett a tarkója pedig tele volt apró sebekkel. Fenébe is, tényleg nem kellett volna elmennie a bálba, annyira jellemző, hogy ha valami rosszul sülhet el, akkor úgy is fog.
A tetejében még Konstantin is késett, ami Jared hangulatát kifejezetten paprikássá tette. Unalmában nekiállt befejezni az egyik félbehagyott akta rendezését, de ettől még megvolt benne a késztetés, hogy amint meglátja a férfit ráborít valamit. Mikor megérkezett akkor viszont mégis csak egy dühös tekintettel találta magát szemben, mert Jarednek semmi kedve nem volt strapálnia magát a bosszúval.
- Jó reggelt - felelt, majd amíg a másik láthatóan az asztalok bámulásával volt elfoglalva ahelyett, hogy megmondta volna végre, hogy minek kellett ilyenkor bejönnie, Jared egy cetlire nagybetűs kijelentést firkált, összegyűrte és nemes egyszerűséggel hozzávágta. "8:45 van!"
Választ nem várt csak visszafordult a munkájához, viszont mikor legközelebb megszólalt a férfi, akkor már kénytelen volt csodálkozó arckifejezéssel bámulni rá. Hogy mi? Pont ő nősülne meg?
- És melyik kisasszony a szerencsés, ha szabad érdeklődnöm? - kérdezte a lehető legtapintatosabban jelezve, hogy halvány lilája sincs, éppen ki a soros Kolos trófeagyűjteményéből. Aztán a következő eszmefuttatás megadta a választ. Jared az egyik tenyerébe támasztotta arcát, úgy nézett a főnökére.
- Katherine? - tette fel a költői kérdést, mert elég egyértelmű volt egyébként. - Igen, így már értem, bár még mindig nem tartom okos dolognak - bólintott aztán lassan. A férfi vékony kötélen táncolt annál az ügynél és tény, ami tény, az ő életét örökre tönkre vághatta volna az egész, akkor is, ha a lányt ugyanígy nem ítélik el, akkor pedig adott lett volna egy csöves és egy életét (?)vígan élő vámpír. Elég szerencsétlen dolog.
- Mindenesetre gratulálok! - mondta aztán megeresztve egy félmosolyt. - Legalább könnyű lesz megválasztani a lagzi témáját, ha már úgyis éjjel lesz - mondta, mert ez eléggé valószínűnek tűnt úgy, hogy az egyik fél nem mehet napfényre.
Kolos közben az orra alá dugta a gyűrűs dobozt, Jared pedig kissé zavartan bámulta meg. Mintha a másik egy kicsit elfelejtette volna, hogy egy tizenötéves kamasz sráccal áll szemben, aki nem sűrűn véleményez ékszereket.
- Öhm... Szép? - nézett aztán fel tanácstalanul főnökére.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 21. 12:35 Ugrás a poszthoz



Ebben a pillanatban a pokolba kívánt minden egyes aktát, minden nyavalyás ügyet, amivel foglalkoznia kell, mert úgy fájt a feje, mint a megveszekedett fene. Nem is bírta az utat a kastélyba, le kellett ülnie egy padra, hogy kicsit kipihenje magát, illetve hogy az erszényéből előhalásszon egy bájitalt, aminek segítenie kellene. Mostanában sokat fájt a feje, nem tett neki jót ez a rengeteg éjszakába nyúló műszak, most is már mindjárt kilenc, ő meg éppen csak kiesett a minisztérium ajtaján. Kezd sok lenni. Nem Kolos tehet róla, ő is dolgozik, mint az őrültek, de mintha mindenki az utóbbi másfél hétben kattant volna be, alig végeznek valamivel, már jön is a következő kupac papír.
Halkan sziszegett egyet, amikor kénytelen volt megmozdítani a fejét, mert már elzsibbadt a karja, amivel tartotta elnehezült kobakját. Mindjárt hatni fog a bájital, csak pár perc kell neki, aztán olyan lesz, mint új korában.
Mikor már érezhetően jobb volt a helyzet, akkor végre kinyitotta a szemét, csak hogy a már sötétbe burkolózó égre nézzen. Az utcán kigyulladtak a lámpák, kezdett egyre kisebb lenni a mozgás. Ilyenkor már nem szeretett egyedül lenni lent, mert bár nem félt, de nem is tartotta igazán biztonságosnak, mert furcsa elemek is elosontak néha az utcákon. Most is közeledett éppen valami nyurga, kicsit furcsán mozgó alak, akinek görnyedt a tartása is. Még épp csak a körvonalát látta. Hümm. Ja, ez csak Ricsi. Ahogy kicsit közelebb ért a másik akkor már látszottak a fülei, úgyhogy biztos lehetett benne, hogy éppen a mostohatestvére tart felé.
- Hé, Ricsi! - szólt neki hangosan és integetett is egy sort, hátha a másik nem szúrta ki őt, mivel egy fa alatt lévő padon kuporgott a félhomályban. Nem bánta volna, ha akad társasága az útra, amíg felérnek a kastélyba. Bár, igazság szerint ahogy múlt a fejfájása úgy lett egyre éhesebb, hála a bájital eme aprócska mellékhatásának, úgyhogy az is megfordult a fejében, hogy hátha le tud nyúlni valami kaját a sráctól.
- Nincs véletlen talonban egy fél szendvicsed vagy ilyesmi? - érdeklődött, ha az közelebb ért hozzá.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 21. 13:24 Ugrás a poszthoz



Ahogy Ricsi közelebb ért Jared felvont szemöldökkel mérte végig a srácot. Hát, neki sem lehetett éppen sétagalopp a napja, tekintve, hogy úgy nézett ki, mint akit egy Magyar Mennydörgő szájából húztak elő.
- Mi történt veled? - kérdezte hát kicsit aggódó tekintettel. - Mintha átgyalogolt volna rajtad egy auror hadosztály... - kreatívkodott tovább a hasonlatokkal.
A kijelentésre, miszerint a nagytermi vacsorának már biztos vége, mélyet és fájdalmasat sóhajtott.
- Fene ebbe a bájitalba... - morogta, már csak a megszokás kedvéért, mert amúgy annak örült, hogy a feje már csak alig fájt. Egy darabig töprengett, hogy mégis mi legyen, nem akart egyedül enni, nem akart egyedül menni a kastélyba és úgy általánosságban semmit sem akart épp egyedül csinálni, egy merő kínlódás volt az egész nap. Mire Gareth-hez felér, az meg még jó idő és egy rakás nyamvadt lépcső.
- Meghívlak, gyere velem - kérte, remélve, hogy a másiknak kedvére lenne az ingyen koszt. Közben fel is tápászkodott a padról és igyekezett legalább nagyjából kihúzni magát, mert ő nem volt a slendrián tartás híve, viszont nehéz volt, miután egész nap az asztal fölött görnyedt.
- Ahogy elnézlek neked sem ártana egy kis kikapcsolódás - döntötte kicsit oldalra a fejét, miközben újra végigfuttatta tekintetét a fiú vonásain, amik komoly fáradtságról tanúskodtak. Na meg különben is, nem bulizni hívta, oda ő se menne, csak vacsorázni egyet.
- A megfázásod hogy van egyébként? - kérdezte aztán, mikor beugrott neki, hogy a fiú írta a naplóba, hogy meghűlt. Tényleg nem is látta őt napok óta, ahogy az megjósolta a papíron, úgyhogy valószínűleg nem csak egy kétnapos szörcsögés volt az egész.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 21. 13:27
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 22. 00:41 Ugrás a poszthoz



- Hogy mi? - nézett nagyot, de aztán sikerült feldolgozni, amit hallott, és nagyon erősen próbálta visszafogni a nevetést, de mikor Ricsiből is kitört, akkor ő sem bírta tovább és kitört belőle a röhögés. - Úgy hallottam a muglik úgy tartják, hogy ha sz*rba nyúlsz akkor szerencséd lesz. Neked akkor most extra méretű szerencséd lesz szerintem - felelte, miközben lemászott a padról. Mostanra már egészen jól volt, de az arcáról nem tudta eltüntetni a fáradtság nyomait, amit a másik észre is vett.
- Túlóra túlóra hátán - felelte. - Az egész világ most őrült meg, rengeteg papírmunka... Nekem meg folyton fáj tőle a fejem - válaszolt. Nagyrészt a görnyedésnek köszönheti ezt valószínűleg, de attól, hogy tudja, mitől van, még nem lesz jobb. - A fejfájásra ittam bájitalt, de az a mellékhatása, hogy nagyon éhes lesz utána az ember - magyarázta aztán, mikor Ricsi rákérdezett.
Közben elindultak a bejárat felé, de a másik fiú válaszát nem tudta szó nélkül hagyni.
- Pedig nem ártana többet enned, ki van az összes bordád - jegyezte meg, mert hát a múltkori úszásoktatás során ez feltűnt neki, de ennek ellenére nem fogja a másikra erőltetni a vacsorát. - De ha csak teát kérsz, nekem úgy is jó - eresztett meg egy félmosolyt, miközben határozott léptekkel bement az ajtón és szétnézett, hogy most mi legyen.
Szerencsére egy pincér hamar a segítségükre sietett és hamarosan már az éttermi rész bejáratánál álltak, ahol Jared gyorsan felmérte a terepet. Sokan voltak bent, de nem is realizálta, hogy többnyire párok, csak letelepedett egy asztalhoz, úgy, hogy lássa a kijáratot, mert ez már olyan megszokás volt nála, aztán elkezdte nézegetni az étlapot.
- Rendelj, amit szeretnél, ma kaptam fizetést, úgyhogy nem probléma - mondta Ricsinek, mert nem szerette volna, ha az merő udvariaskodásból olyat kér, amire nem is vágyik igazából, csak hogy ne legyen kínos, hogy meghívta. Ennyit igazán megérdemel, ha már ahelyett, hogy engedte volna fürödni menni, még elrángatta magával enni.
Ő maga hamarosan kiválasztott egy egyszerű rántott húst körettel, ami úgy tűnt, hogy viszonylag hamar kész is lesz, aztán amíg várni voltak kénytelenek, addig tűnődve nézett Ricsire.
- Eddig még csak munka ürügyén voltam igazi étteremben - jelentette ki végül, mint aki most realizálja, hogy hol is ülnek.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 22. 00:45
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 22. 14:41 Ugrás a poszthoz



- Pf... Már akinek - morogta Jared kicsit bosszúsan pillantva a minisztérium épülete felé. Nem arról volt szó, hogy ne szeretné a munkáját, sőt, Kolossal a ha akadt szabad percük, remekül el tudtak szórakozni, de ettől még a tanév végére ugyanúgy rátört a lustaság, mint bármelyik tizenéves diákra és arra vágyott, hogy csak lógassa otthon a lábát. Mondjuk valamennyi szabadságot ki fog venni így is, de mivel nem klasszikus diák állásban van, így lesznek a szünetnek olyan időszakai, amikor be kell járnia. Tényleg, még Seth-tel is egyeztetni kell, hogy lehetőleg egyszerre legyenek szabadságon majd, mert semmi kedve nem volt reggel-este végigvonatozni a Budapest-Bogolyfalva távot, jobb lenne vele hoppanálni.
Az étteremben viszont kicsit ellazult, most már tényleg nem fájt a feje sem, csak eszméletlenül fáradt és éhes volt, úgyhogy legszívesebben már az étlapot is megrágcsálta volna, noha annak a pincér valószínűleg kevéssé örült volna. Miután leadták a rendelést egy darabig csendben ültek, aztán meg kemény két mondatra futotta, úgyhogy Jared kissé bosszúsan kezdte figyelni a másik fiút. Egyáltalán nem volt most hangulata udvariassági köröket futni és nem is értette, hogy mire fel van most ez a nagy hallgatás, de miután Ricsi még egy egyszerű tea nevét is olyan nehezen bökte ki a pincérnek, nagy nehezen csak összelogikázta.
- Zavarban vagy, csak nem tudom miért - szólalt meg aztán, átható tekintettel figyelve a másikat. - Nem szeretnéd elmondani? - adta meg neki a lehetőséget, hogy magától regélje el a problémát, mielőtt még kész tények elé állítaná, avagy hogy rájött, hogy azzal van baj, hogy meghívta őt. Jared számára ez teljesen logikátlan volt, főleg úgy, hogy megoldásként ott virított a lehetőség, hogy legközelebb majd Ricsi hívja meg.
Közben meglepően gyorsan megérkezett az is, amit rendeltek, úgyhogy evéshez látott, jólesően sóhajtva amint leért a gyomrába az első falat hús. Valamit ki kell találnia, hogy kiküszöbölje ezt a mellékhatást, mert bár kevésbé volt kellemetlen, mint egy fejfájás, ha gyakran kell használnia a bájitalt, akkor hamarosan gurulni fog, jó anyagcsere ide vagy oda.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 22. 17:12 Ugrás a poszthoz



Jared csak nézte a másikat, aki láthatóan még inkább zavarba jött ettől - vagy a saját gondolataitól, ki tudja? -, míg nem egyszer csak felpattant azzal, hogy ki kell mennie a mosdóba. Ő meg szépen végignézte, amint az fogja a táskáját és elviharzik és erősen kezdett benne kételkedni, hogy vissza is fog jönni, de hát ennyire nem lehet gáz egy kajálás... Na jó, ez már tényleg nem fér Jared fejébe.
Ez után pedig csak ücsörgött egy sort a gyertyafényes teremben a párocskák között vágyódó gondolatokkal adózva a közeledő vacsorának. Végképp nem esett le neki Ricsi kínlódásának igazi oka, mit sem tudott a romantikáról, életében nem olvasott még romantikus könyvet, nem látott efféle filmet, számára kész rejtély volt az egész, jelen pillanatban talán azt tudta volna a leginkább romantikusnak titulálni, hogy milyen jó lehet közösen elejteni egy szarvast a tundrán! De csak mert ez volt az utolsó olvasási élménye.
Mivel azonban errefelé sem tundra sem szarvasok nem voltak, csak pár asztal meg néhány szépen világító gyertya, így csakhamar odébb tolta gondolatban Ricsi problémáját, mert annyi ideig volt már távol, hogy nagyon csodálkozott volna, ha visszajön. Csudába, mégis csak egyedül lesz kénytelen felcaplatni a kastélyba.
Jared már javában evett, mikor a másik mégis visszatért. Eléggé meglepődve nézett fel rá, csak hogy aztán két falat között hangot is adjon ennek.
- Valahogy olyan érzésem volt, hogy leléptél - mondta, de aztán hirtelen bevillant neki egy gondolat. Ah, tényleg, mosdó! Együtt érző tekintettel nézett a másikra, miközben újra megszólalt. - Óh, csak nem a griff dolog zavart? Nyugi, nem érezni - biztosította róla a másikat. - Egyébként köszönöm. Remélem a te teád is finom lesz, ez a hús isteni, sajnálhatod, hogy nem kértél - tette még hozzá, mielőtt folytatta volna az evést.
Kicsivel később újabb dolog jutott eszébe, még annak a nyomán, amit az utcán beszéltek.
- Neked egyébként van valami terved a nyárra? - kérdezte kíváncsian. Nem tudta, hogy Ricsi is dolgozni fog-e, vagy elmegy nyaralni, táborozni, vagy minimum egy könyvklubba, de érdekelte.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 22. 18:38 Ugrás a poszthoz



- Igen? - kérdezett vissza. Mivel hogy a randizásról sem tudott semmit, így az a tény is kimaradt nála, hogy az ablakon kimászás sablonos, neki csak szimplán hasznosnak tűnt. Viszont Ricsi végre mosolygott feszengés helyett, úgyhogy viszonozta a gesztust és tovább gördítette a beszélgetés fonalát.
Ezúttal úgy tűnt, hogy eltalálta, hogy mitől lett az előbb annyira ideges a másik, úgyhogy ez is megoldódott. Mondjuk így már megértette, őt is kellemetlenül érintené egy hasonló baleset, de hát most őszintén, ha valaki állatokkal dolgozik, akkor nem annyira nagy csoda.
- Ú, megmutatod majd a listád? - csillant fel Jared szeme a könyvek hallatán. Neki most nem nagyon volt ideje új könyvek után kajtatni, inkább olyanokat vett újra elő, amiket már egyszer elolvasott, viszont Ricsi listáján lehet, hogy találna valami érdekeset, ráadásul, ha már úgyis együtt fognak lakni, akkor azzal sem kell vesződnie, hogy ő is kivegye a könyvtárból.
- Igazából semmi különös - felelt aztán ő is a kérdésre. - Az idő egy részében kénytelen leszek bejárni dolgozni, de kísérletezni szeretnék sokat Gareth-tel, olvasni, meg pihenni - sorolta a terveit, bár ez sem nyúlt igazán hosszúra. Közben lassan a vacsorája végére ért, és úgy összességében is sokkal jobban kezdte magát érezni, úgyhogy kevésbé volt morcos, mint mikor leültek. Megfordult a fejében, hogy kér valami desszertet is, de aztán elvette az ötletet, mert túl késő volt és még takarodó előtt fel akart érni a kastélyba. Megvárta, hogy Ricsi is végezzen, utána rendezte a számlát és ha a másik is egyetértett vele, akkor elindultak haza.
Pontosabban indultak volna, ugyanis amint kinyitotta az ajtót egy vízözön zúdult le eléjük. Odakint úgy esett, mintha dézsából öntötték volna, ami annyira nem volt jó hír, tekintve, hogy Jared az olyan luxust, mint mondjuk egy esernyő, tematikusan mellőzte. Nem volt okos dolog, most meg is fogja szívni, de az égi csapokat nem tudja elzárni sajnos.
Nagyot sóhajtott hát és előszedte a varázspálcáját.
- Leperex! Reducio! - koppintott a táskájára vele, aztán a már vízhatlan és lekicsinyített holmit vágta zsebre. Így egyszerűbb lesz közlekedni, nem szerette az érzést, ahogy a táska nedves bőrfogantyúja vágja a kezét. Kicsit tétován nézett ez után Ricsire, nem volt benne teljesen biztos, hogy mikor is tanulják itt ezeket a bűbájokat, vagy hogy egyáltalán szüksége van-e rá a másiknak, megsérteni viszont nem akarta azzal, hogy rögtön feltételezi, hogy ő ilyet nem tud.
- Öhm... esetleg neked is...? - kérdezte aztán olyan módon, hogy rögtön csinálhasson egy verbális hátraarcot, ha a másik leteremti, hogy mennyire nézi őt tudatlannak, de emellett segíteni is szeretett volna.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 22. 18:42
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 23. 20:46 Ugrás a poszthoz



Nem volt most elragadtatva az esőtől, de legalább megfejtést kapott, hogy miért is fájt annyira nagyon a feje, amit a rossz tartás nem feltétlen indokolt volna. A vihar elsöprő erejű volt, egy darabig fontolgatta is, hogy tényleg érdemes-e kimenniük ilyen esőbe, vagy kockáztassák meg, hogy későn mennek vissza a kastélyba, de végül biztonsági okokból inkább a víz mellett döntött. Még mindig nem lehetett elég óvatos, ezt pedig pontosan tudta.
Kicsit tétován nézte végig, ahogy Ricsi a táskával próbálkozott és közben egy esernyőt is elővett, viszont mikor a másik engedélyt adott rá, akkor gyorsan besegített, hogy az ő táskájának a tartalma se szenvedjen lehetőleg maradandó károkat, amint kilépnek a viharba.
Ricsi viccét viszont még ebben a helyzetben is megmosolyogta.
- Ugyan, tényleg nem lehet érezni semmit - biztosította újfent, és csak hogy igazát bizonyítsa, annyira közel lépett, hogy meg tudja lökni Ricsi vállát a sajátjával. - Egyébként nem jönnék ennyire közel, nem igaz? - vigyorgott rá, aztán visszaállt az eredeti helyére, és a felvetésre is válaszolt, határozottan rázva meg a fejét. - Az esernyőt pedig tartsd csak magadnál, nem fogok elolvadni egy kis esőtől - majd zárásként egy akaratlanul is kétségbeesett pillantást küldött a kis esőnek titulált özönvíz felé. Hát, ha a múltkor nem is találta el Ricsi vödörnyi vize, amit az ágya fölé akasztott, most aztán százszorosan megkapja a magáért.
Végül mégis a másik volt az, aki legalább részleges megoldást talált a kérdésre, hogy mihez kezdjenek. Jared egy töredék pillanatig elgondolkodva nézett a neki ajánlott karra, mert ez a mozzanat most őt is elbizonytalanította, még ha az étterem gyertyáinál nem is vette az adást. De aztán úgy döntött, hogy annyira esik, hogy ennél jobb esélyük úgysem lesz, úgyhogy belekarolt Ricsibe és nekiindultak a viharnak.
Alig három lépést tehettek meg nagyjából, mikor megint villámlott egy nagyot és egy újabb lépés múlva hangos dörgés rázta meg a tájat. Jared nem félt a vihartól, de ez most azért nem volt kedvére sem, az ilyesmit inkább az ablakon keresztül szerette nézni egy bögre kakaóval a kezében, úgyhogy nem érintette a legjobban a dolog, ahogy az sem, hogy a cipője két mozdulat után beázott. Öt méter megtétele után megint lecsapott egy villám, amitől a szőke fejben bekattant valami, amit egyszer olvasott.
- Te Ricsi... - próbálta túlkiabálni a szelet, mert még ha mindeközben a másikba is kapaszkodott, akkor is annyira hangos volt az egész, hogy tartott tőle, a másik fiú nem hallja meg amit mond. - Nem úgy van, hogy a fém vezeti az áramot? - kérdezte, majd választ se várva folytatta. - Mi most akkor nem épp egy villámhárítót hurcolunk magunkkal? - kérdezte felpislogva az esernyő fém vázára, mert egyáltalán nem tudta eldönteni, hogy most ez veszélyes vagy sem. Hátha a másik okosabb lesz, és megmondja.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 23. 22:38 Ugrás a poszthoz



Ahogy a hideg esőcseppek eláztatták a ruháját, esernyő ide vagy oda, egyre inkább érezte, hogy Ricsi mennyire közel van hozzá épp. Nem is tudtak máshogy haladni, csak erősen összekapaszkodva, egyszerűbb volt így, mint egyedül küzdeni a szembe széllel. Viszont Jarednek éppen csak ki kellett mondania az aggodalmait a fém miatt, az időjárás meg is oldotta a dolgokat és gyakorlatilag megsemmisítette egyetlen menedéküket.
Ezen a ponton már mindegy volt, Ricsi is csak hangosan nevetett, amitől belőle is kitört a jókedv, most már úgyis csurom vizesek voltak, akár hajnalig is állhattak volna a viharban. Nevetve nézett az esernyő maradékai után, amit Ricsi épp az imént eresztett szélnek, és vigyorogva bár, de megcsóválta a fejét.
- Azt a szemetet azért holnap majd szedjük fel - kiabálta vidáman, majd tovább haladtak, ebben az időben úgyis kár lett volna azzal szenvedni, hogy megpróbálják elkapni az idő közben útra kelt esernyőt.
Nem jutottak azonban túl messzire, mielőtt Ricsi újra megállt volna, Jared pedig mivel még mindig össze voltak kapaszkodva, követte a példáját, kíváncsian nézve rá, hogy mi lehet rá az oka. A magyarázat hallatán aztán hangosan nevetett bele a szélbe.
- Csak egy csendes nyári eső! - felelte hasonló stílusban, mint az előbb amaz, aztán ő is felnézett az égre, behunyta a szemeit és hagyta, hogy mossa az arcát az eső. Még sosem érzett ilyet, eddig soha nem hagyta a viharnak, hogy mindenét átjárja, és noha a szél hideg volt, még ez sem zavarta. Tüdeje megtelt az eső áztatta föld illatával és még valamivel, valami kellemessel, amit nem tudott azonnal beazonosítani, de aztán rájött, hogy a mellette állót érzi.
Ez végtelenül összezavarta, de kicsit át is fókuszálta a gondolatait a viharról arra, hogy éppen mennyire közel vannak egymáshoz. Újra kinyitotta a szemét és Ricsire nézett, éppen abban a pillanatban, amikor egy villám keresztülszelte az eget és fénye megvilágította a fiú arcát, szemeit. Jared egy pillanatra teljesen lefagyott, annyira szépnek látta, aztán mint egy bűvöletben emelte szabad jobbját, hogy ujjhegyeit végigfuttassa a vonásain... a villámot követő dörgéstől kapott csak észbe, hogy mit csinál, visszakapva a kezét, és a földre pillantva, de nem távolodva el Ricsitől, ha csak az nem eresztette őt el.
- Bocsi... - mondta, miközben az arca kipirult zavarában. Halvány lila gőze sem volt, hogy ezt meg mi a fenéért csinálta.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 23. 22:41
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 24. 00:57 Ugrás a poszthoz



Ha ezekben a pillanatokban valaki megkérdezte volna tőle, hogy mégis mit csinál, képtelen lett volna válaszolni. Egyszerűen csak tette, amit az ösztöne diktált, mégpedig, hogy végigsimítson a fiú járomcsontján az ujjhegyeivel, Ricsi pedig hagyta. Nem lökte el a kezét, nem vonta kérdőre, csak nézte őt, aztán nagyon lassan elkezdett felé közeledni, Jared szemei pedig ezzel párhuzamosan elkerekedtek, bal kezének ujjai, amik eddig a kapaszkodással voltak elfoglalva, most Ricsi ruhájára markoltak. Meg sem moccant, teljesen lefagyott, csak várta, hogy mi lesz, merőn nézett Ricsi szemeibe és mindeközben a szíve őrült tempóra kapcsolt. Mi történik? Mit csinált az előbb és most mit lesz, mi fog következni? Gondolatai szépen lassan elhalkultak, csak valami fehér zajra hasonlító zúgás maradt és a tény, hogy képtelen megmozdulni. Mikor újra lecsapott egy villám és Ricsi visszahúzódott ő akkor is csak tovább nézte, az ujjai pedig még mindig kapaszkodtak... Tudta, hogy mondania kellene valamit, vagy legalább reagálni valahogy, de nem ment. Seth hangja ragadta ki végül az abszolút dermedtségből és indította el újra a kis fogaskerekeket a fejében.
Szinte azonnal elengedte Ricsit és hátrébb ugrott, megijedve a hangtól, ahogy rájuk rivallt a bátyja, aztán némán tűrte, ahogy az odaérve beborítja pokróccal és kellemes meleget varázsol köré. Eszébe sem jutott vitatkozni, Seth-nek igaza volt, ebből komoly megfázás is lehetne, teljesen elmebeteg dolog volt kint maradni az esőben, miközben igencsak lehűlt a levegő.
Mikor a testvére irányba állította őket, akkor csak gépiesen rakosgatta a lábait egymás után. Mi a fene volt ez? Alig látott a pokróctól, de eszében sem volt odébb húzni az arcáról. Pedig most még ki sem volt különösebben pirulva, annyira lefagyott, hogy elfelejtett belegondolni, hogy mennyire is kellene zavarban lennie, úgyhogy nem is tolult az arcába a vér. Ennek ellenére még akkor sem volt hajlandó kinézni a pokróc alól, amikor már az előcsarnokban jártak.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 24. 12:18 Ugrás a poszthoz



Összerezzent és tett egy fél lépést hátrafelé, a mozdulattól pedig lecsúszott a fejéről a takaró. Nem nézett Gareth-re, a földet pásztázta csak odaadó figyelemmel, miközben minden mondat olyan volt mint egy arcon csapás. A testvérének igaza volt. Neki kellett volna, hogy több esze legyen, legalább annyi, hogy nem indulnak el, mert a fenébe is, ha már ott van a táskájában az a nyamvadt füzet, akkor akár szólhatott is volna a bátyjának, hogy jöjjön értük, de nem, neki el kellett indulni, miközben pontosan tudja, hogy Ricsi folyton megfázik.
Szorosra húzta magán a pokrócot, arca kipirult a szégyentől, de egyetlen szóval sem ellenkezett. Még egy lépést hátrált, tudat alatt így próbálva szabadulni a helyzetből, de hiába, a szavak ettől nem lettek csendesebbek vagy kevésbé igazak. Nem tudott mit kezdeni a dologgal, legszívesebben lekuporodott volna a fal tövébe, de nem mozdult, erősen megvetette a lábát a padlón, mert nem fog valami gyerek módjára kibújni a felelősség alól vagy elmenekülni. Nem és nem. A fejét is felemelte és végre a testvérére nézett, bár ahhoz, hogy meg is szólaljon kellett még némi idő, de végül ezt is összehozta.
- Igazad van. Sajnálom - annyira tiszta hangon, hogy azon még ő maga is meglepődött. De hiába, itt most hiába is hagyott volna utat törni a tinédzser dacnak, ha egyszer ő is maradéktalanul elismerte, hogy ezt bizony alaposan eltolta.
Ennél többet viszont nem szólt. Amikor Gareth távozott, ő még vetett egy bocsánatkérő pillantást Ricsi felé, mielőtt tisztes távolságból követte volna bátyját az Eridonba. Nem tudott rá mérges lenni, mert ennyire letolta, hiszen ő is érezte a jogosságát, de attól még úgy ítélte, hogy jobb lesz, ha egy darabig nem kerül a szeme elé.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 24. 18:36 Ugrás a poszthoz



Radúz kapcsolt, és a sörtől szédelgős Jared egy pillanat múlva már az ölelésében találta magát. Pislogott egy párat, óvatosan meglapogatva a srác vállát viszonzásképp, mert már kezdte egészen megszokni az ilyen kitöréseket, de még mindig nem kezelte túl jól sajnos. Igaz, nem is zavarta.
Aztán Radúz már tovább is vágtatott, azzal a felkiáltással, hogy hoz még inni, bár a szörp szó hallatán Jared már reménykedett, hogy ez nem kevert ital lesz, csak valami sima édes finomság. Így is lett, mikor a másik visszaért, akkor egy nagy pohár limonádénak állhatott neki, míg Radúz szórakoztatta.
Méghozzá nem is akárhogyan! Jarednek szinte leesett az álla, ahogy hallgatta őt, egészen belelkesült, teljesen lenyűgözte, hogy mire jó a melodimágia.
- Most nagyon irigyellek a képességedért - jelentette ki ragyogó szemmel nézve a másikra. - Milyen bestianyelveket ismersz? - kérdezte aztán, mert talán ez még annál is jobban megfogta, mint a hangutánzás maga. Mennyire jó lehet már beszélgetni az állatokkal! Azt ő is imádná, naphosszat eldumálna a madarakkal a párkányon vagy a mókussal a fán... Na az igazán neki való szórakozás lenne! De sajnos nem volt melodimágusi képessége, úgyhogy be kellett érnie azzal, hogy Radúz csodás előadását hallgatja és folytatást követel.
- Mentőautó? - dobta be az első dolgot, amit eszébe jutott. Az a szirénázás először nagyon megviselte muglikörnyezetben, de ezzel együtt eléggé meghatározó is volt ahhoz, hogy megragadjon a fülében a hangja. Persze aztán tovább gondolkodott, hogy kicsivel értelmesebb dolgokat is kérjen a másiktól.
- Beszélj úgy, mint én! - kérte, miközben törökülésbe húzta a lábát és a poharát szorongatva figyelte Radúzt. Kicsivel később pedig megint más jutott eszébe. - Valamelyik bestianyelven mondanál nekem valamit? - érdeklődött. - Mondjuk... a madaraidnak szeretném megmondani, hogy nagyon szépek, az mennyire nehéz? Le tudnálak szerinted utánozni? - nézett a párkányon kuporgó tollasakra kíváncsian.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 25. 21:13 Ugrás a poszthoz



Ámulva hallgatta Radúz felsorolását, sosem hitte volna, hogy lehetséges ilyen módon beszélgetni az állatokkal, de úgy tűnt, hogy a másik nem viccelt.
- Hihetetlen... - kerekedett el a szeme egy pillanatra, mikor Radúz megemlítette a madarat, ami mindenféle hangot képes utánozni. Ilyen pillanatokban mindig rátört az érzés, hogy mennyire keveset is ismer a világból, és hogy mennyire szeretne még sok-sok mindent tanulni. Ennek a gondolatnak szokott az lenni a vége, hogy beveszi magát pár napra a könyvtárba és csupa olyasmit olvas el, ami addig nem került a kezébe. De aztán hamar továbblépett, és mindenféle hangok kiadására kérte vendéglátóját. Radúz készségesen teljesítette is, kezdve a mentőautóval, ami roppantul szórakoztatta Jaredet, egészen addig, hogy az ő hangján szólalt meg.
- Egek, én így beszélek? - nevetett fel, előbb a hangon aztán a mondanivalón átalkodva meg. Nehezen fékezte csak meg a röhögést, ami kitört belőle, mikor belegondolt, hogy igen, tulajdonképpen Radúz most elég jól parodizálta, de aztán nagy nehezen sikerült, és még a limonádé sem csepegett ki a kezében tartott pohárból a zötyögéstől, amit hatalmas sikernek könyvelt el.
Mikor már kicsit lecsillapodott, akkor megint mást kérdezett, Radúz pedig magyarázott egy kicsit arról, hogyan is kommunikálnak a csókái.
- Nem baj, azért szeretném megpróbálni madár módra - felelte, aztán ha a másik megmutatta, hogy hogyan kell a hangokat kiadni, akkor megpróbálta leutánozni. Ő is érezte, hogy katasztrofálisan sikerült, a madarak is egy pillanat alatt mély csöndbe burkolóztak, úgyhogy nekifutott még egyszer. Ez már nagy tetszést aratott a csókák körében, bár Jarednek az volt az érzése, hogy most nemes egyszerűséggel körbenevették.
- Oké, mit mondtam nekik? - nézett a házigazdára miközben ő is vigyorgott a helyzeten. Úgy tűnik, ez nem neki való, pedig tényleg lenyűgözte őt Radúz képessége.
Közben lassan elfogyott a limonádé is a kezéből, ráadásul odakint is elkezdett lefelé menni a nap, úgyhogy elgondolkodott, hogy talán lassan vissza kellene mennie a kastélyba, de mindig nehezen szabadult el innen, mert annyira kellemes hangulata volt a kis házikónak. Nyújtózott hát egyet, közben pedig a pillantása egy még szabad falfelületre esett, hirtelen ötletet adva neki.
- Felfesthetném oda a csókáid - javasolta, mutatva, hogy hova is szánná. - Már ha hajlandóak a kedvemért egy kicsit veszteg maradni, amíg felvázolom az alakjukat - pillantott hátra mosolyogva az említett szárnyasokra.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 28. 11:39 Ugrás a poszthoz



Soha még nem érezte úgy, hogy ennyire nehezen telt volna a nap. Most csak vánszorogtak az órák, a percek, még akkor is, ha egész napra bőven volt teendője. Délutánra váratlanul beraktak egy tárgyalást, amire el kellett kísérnie Kolost, úgyhogy éppen csak annyi ideje volt, hogy négy óra körül kiugorjon a faluba venni valamit enni, aztán onnantól fogva a tárgyalóteremben ültek.
Kicsit kétségbeesetten realizálta nyolckor, hogy még mindig nem végeztek, ráadásul nem vitte magával a táskáját, hogy a naplóban üzenhessen Ricsinek. Fenébe. Ez így nagyon nem lesz jó. Eltelt újabb öt perc, mire Kolos észrevette, hogy nagyon fészkelődik, ő pedig végre kibökte, hogy menni szeretne, de addigra már a teremben is a végére jártak az emberek a türelmüknek, mire a férfi előhalászta az irodakulcsot, hogy Jared beengedhesse magát a holmijáért már el is halasztották a döntést másnapra. Remek, oké, na akkor futás.
Mire a főnöke felért a lépcsőn Jared már felkapta a cuccát és visszafelé indult, épp csak a kezébe nyomva a kulcsot és már rohanva is lefelé a lépcsőn. Ez rettenetes volt, sosem szokott késni, de akkor, mikor életében egyszer tényleg fontos volt, hogy ott legyen valahol, akkor bezzeg sikerül. Fene, fene, fene... Mit fog gondolni Ricsi?!
Szó szerint kiesett az ajtón, mert annyira sietett, hogy megbotlott a küszöbben, de mázlijára nem zúgott el, mert meglátott egy kapaszkodóként szolgáló csontos vállat, amit elkapott.
- Ne haragudj, be kellett ülnöm egy tárgyalásra és csak nem lett vége, a cuccom meg az irodában hagytam - közölte Ricsivel köszönés helyett, kissé kipirulva a sietségtől. - Sajnálom. Nézd csak, hoztam neked valamit! - túrta ki a táskájából a délután vett karamellás cukrot, amit kifejezetten a fiúnak szánt, és felé nyújtotta.
Csak ekkor jutott addig, hogy megnézze a másikat és amint végigsiklott az arcán a tekintete, Jared pillantásán sötét árnyék suhant át.
- Ricsi, mi a baj? Bántottak? - nézett aggódva a kisírt szemekbe, rögtön arra gondolva, hogy a fiú szobatársai követtek el megint valami szörnyűséget.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 29. 00:38 Ugrás a poszthoz



Szerencsére Ricsi megértő volt vele és nem vetette a szemére a késést, pedig Jared meg volt győződve róla, hogy mérges lesz vagy eleve ott sem találja, hiszen elég sokat kellett rá várnia. Az kifejezetten rosszul jött volna ki, ha rögtön az első alkalommal, amikor találkozót beszéltek meg, akaratlan is felülteti, úgyhogy magában hálát adott a fiú türelmének, és egy kis ajándékkal próbálta ellensúlyozni a dolgot. Na jó, ez így nem teljesen volt igaz, mert a cukrot azzal a céllal vette, hogy mindenképp odaadja a másiknak, csak most ilyen fájdalomdíj szerepet kapott a késéssel.
Nem is tudott hirtelen mit válaszolni Ricsi kérdésére, egy pillanatra lefagyott, csak aztán felelt.
- Öhm... mert szereted. Ugye szereted? - villant a szemében a kétely, mert bár azt tudta, hogy a karamellás tejet szereti a másik, de a cukorban ettől még talán nem kellett volna biztosnak lennie. Az is lehet, hogy teljesen mellényúlt...
Ráadásul közben észrevette a fiú szemeit is, úgyhogy rögtön leolvadt az arcáról a mosoly. Nagyon nem szerette volna, ha valaki bántja Ricsit, főleg ha az a valaki egy csapat szemét szobatárs. Vizsgálódó tekintettel nézett hát a másikra, miután az felelt, egy darabig azon tallózva, hogy vajon igazat beszél-e. Igyekezett elkapni a tekintetét, lehetőleg úgy, hogy Ricsi ne is nagyon tudja megszakítani a kapcsolatot, úgy kérdezett megint.
- De ugye megmondanád, ha valaki bántana? - A hangja halk volt, de nem számonkérő. Egyszerűen csak érdekelte, hogy vajon a másik beavatná-e, elmondaná-e neki, vagy szélmalomharcot próbálna vívni ki tudja kikkel. Hazudott volna, ha azt mondja, hogy nem aggódott érte.
- Aha, persze, menjünk - bólintott aztán az út felé fordulva. - Milyen napod volt? - érdeklődött, miközben elindultak, kíváncsian nézve a másikra. Saját magát is meglepte vele, de tényleg érdekelte.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 29. 01:27 Ugrás a poszthoz



- Hát ez a lényege a meglepetésnek, nem? - mosolyodott el a fiú válaszát hallva. Örült neki, hogy mégis csak sikerült olyasmit vennie, aminek örült Ricsi, mert... mert... hát maga sem tudta igazán miért, de az neki is jó volt, ha a másik örült. Mi a fene. Mióta rájött, hogy mennyire összetett dolog az, amit az irányába érez, folyton újabb meg újabb felfedezéseket tett, szépen lassan térképezve fel mindent saját magában, amit ez az egész váltott ki. Azt, hogy szeretne a közelében lenni, ő, aki nem kedveli igazán mások társaságát, hogy meg akarja ölelni, miközben nem tűri, ha hozzáérnek, hogy szeretné, ha nevetne, pedig nem szokták érdekelni mások érzelmei. Üres perceiben azon tűnődött, hogy mennyiben más ez, mint a testvéri szeretet, mert amiket eddig felsorolt magában, az arra is illik, de... itt volt valami más. Valami, ami éles vonalat húzott a kétféle szeretet (te jó ég, szeretet?) közé, és ez talán az volt, hogy Ricsit nem csak ölelni akarta. Jó lett volna közelebb lenni hozzá. Mint a szekrényben, például.
A fiú válasza viszont csak részben nyugtatta meg, mert felvetett egy újabb kérdést.
- Gyakran vannak rémálmaid? - Ezeket a szörnyű éjszakai képeket Jared is ismerősként üdvözölte, még mindig túl gyakran riadt fel verejtékben úszva, levegőért kapkodva, igaz, jócskán csillapodtak ezek, mióta a kastélyban éltek. Segíteni talán nem tudott volna Ricsinek, sőt, nem csak talán, hanem biztosan nem, de megértéssel és biztatással tudott szolgálni, ha kértek belőle.
Kicsivel később jött az újabb meglepetés, aminek hatására Jared a felé intézett kérdést teljesen el is engedte a füle mellett.
- Várj, várj! Mi az, hogy rosszul lettél és hogy gyógyszer meg minden? - állította meg Ricsit, miközben arcára visszatért az aggodalom. Ő ilyesmiről nem hallott, nem tudta, hogy valami baja van a másiknak, most pedig kifejezetten ledöbbent. - Ricsi, kérlek, mondd el, mert ha gyógyszerre szorulsz, akkor jó lenne tudnom, hogy mit kell csinálnom, ha rosszul lennél - kérte, elkapva a fiú csuklóját és nem engedve addig tovább, amíg el nem mesélte, hogy mi ez az egész.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 29. 11:28 Ugrás a poszthoz



- Ha szeretnél róla beszélni, akkor meghallgatlak. De ha nekem nem akarod elmondani, akkor Gareth is biztosan szívesen - felelte. Mindig úgy érezte, hogy Ricsi jobban bízik a bátyjában, ami nem is csoda, tekintettel az első néhány napra, amit egymás társaságában töltött Ricsi és Jared, és hát nem igazán lett jó vége. Ezért is ajánlotta már többször is fel, hogy ha vele nem is akar, de azért valakivel beszéljen.
Nem sokkal később viszont már más téma volt a terítéken, mégpedig olyan, ami Jaredet teljes mértékben ledöbbentette. A felsorolást hallva előbb csak pislogott egy sort, most értve meg, hogy mennyire is volt jogos Gareth múltkori letolása, amiért az esőben ácsorogtak. Ricsinek terjedelmes listája volt betegségekből, bár Jared úgy sejtette, hogy valószínűleg az egész egy nagy összefüggő valami, de nem nagyon értett a gyógyításhoz, úgyhogy jól jött a fiú eligazítása.
- Ühm... Értem - mondta kicsit megszeppenve, mert közben Ricsi felemelte a kezüket és nekiállt az ujjait tapogatni, hogy megfelelően tartsa őket és meg tudja nézni a pulzusát. Jared érezte, hogy halványan kipirul az arca attól, ahogy keze a másik nyakához ért, de gyorsan visszaterelte a gondolatait oda, hogy számolás és pulzusfigyelés.
Nézte az órát és erősen koncentrált, hogy rendesen meg tudja számolni a dobbanásokat, amik mintha gyorsultak volna. Oké, ahhoz nem kell zseninek lenni, hogy nyilvánvaló legyen, hogy Ricsinek ez most valami stresszhelyzet, ami tekintettel a pár napja történtekre annyira nem is nagy csoda.
- Rendben, izé... azt hiszem, hogy most normális, bár nem vagyok benne teljesen biztos, de végül is még nem ájultál el - motyogta zavartan, miközben azon kattogott, hogy vajon mikor kellene elvennie a kezét. Mármint... Ricsi fogta a csuklóját... ő meg nem akarta feszegetni az ujjait, ráadásul teljesen hirtelen került a tudatába annak, hogy mennyire puha és selymes a fiú nyakán a bőr, erre ő végképp nem volt lelkiekben felkészülve, mármint egyáltalán MIÉRT ilyen?
Végül lehajtotta a fejét és Ricsi ingén kezdett fixírozni egy pontot.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 29. 11:31
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 30. 00:02 Ugrás a poszthoz



Radúz magyarázatát hallva már csak csendesen nevetett, addigra sikerült úrrá lennie a röhögőgörcsön, viszont a megállapítás második felére kicsit megrázta a fejét.
- Csak azért gondolod így, mert nem láttad még, hogy a bátyám hogyan dolgozik. Ő sokkal jobb bűbájok terén, mint én, és ügyesebben is oldja meg, ha valami fennakadás van egy találmányunkkal - mesélte, de a hangjában nem irigység vagy bármi hasonló csendült, hanem büszkeség. Mert ő bizony büszke volt az okos bátyjára, aki erős és bátor, remekül varázsol és még kedves is. - De én úgyis jobban szeretem a dizájnt csinálni. Meg kísérleti nyúl lenni - vigyorodott el újra.
Ez után viszont a fiú a csókáknak próbált kedveskedni, méghozzá a saját nyelvükön, de teljesen mellélőtt. Miután Radúz nagyjából megsaccolta, hogy mégis mit mondhatott a madaraknak, ő is becsatlakozott a közös nevetésbe. Nem bánta, hogy rajta mulatnak, ebben végképp nem volt semmi bántó, ő pedig nagyon élvezte, hogy egyáltalán megpróbálhatott így kommunikálni. Mindig is szimpatikusak voltak neki a madarak, akikkel itt a vadőrlakban ismerkedett meg, mert vidámnak tűntek, be nem állt a csőrük és egyébként is kedves kis lények benyomását keltették benne.
Ezért is ajánlotta fel, hogy lerajzolná őket. Úgy tűnt, a madarak nagyon örültek a lehetőségnek, Jared teljesen meglepődött, mikor hirtelen mind felé kezdtek repülni, de örült a közvetlenségüknek és jót nevetett a tolakodáson, amit levágtak. Ma egyébként is rengeteget nevetett, jó délután volt ez, egészen ellazult. Végül Radúz kérésének eleget téve szétnézett, hogy mégis hova ülhetnének a madarak, hogy jól lássa őket, aztán meglátta, hogy a kályha csövén van egy kis kiszögellés.
- Ide leülhet majd mindig, aki aktuálisan sorra kerül - mutatott rá a helyre. - Nem baj amúgy, ha mocorognak, csak gyorsan felvázolom őket, a színezéshez meg nem kell nyugodtan maradni - tette még hozzá, miközben elindult, hogy elővegye a festékeket. Már nem volt annyira megilletődve, mint első alkalommal, nem érezte, hogy turkálna, vagy valami, hiszen pontosan tudta, hogy hova kell nyúlnia azért, amit szeretne.
Aztán ha megvolt minden, akkor visszasétált a falhoz és röviden felskiccelt egy faágat, mert azt tervezte, hogy majd úgy festi fel a csókákat, mintha azon ülnének.
- Kezdhetjük is, ki lesz az első? - érdeklődött a madarak felé fordulva. - Aki nincs soron éppen, az leülhet a vállamra jobb oldalt, hogy nézze, nem zavar - tette még hozzá, mielőtt nekiállt volna festeni.
Viszonylag gyorsan haladt, legalábbis a körvonalak hamar letisztázódtak a falon, utána viszont a kifestéssel jócskán elpiszmogott. Nem sietett sehova, élvezte az ilyen alkotótevékenységet, meg egyébként is remekül érezte magát, úgyhogy szépen, egyesével kiemelte a csillogást is a madarak tollán, egészen aprólékos munkát végezve. Nem is állt meg, míg be nem fejezte.
- Fuh... elfáradtam - jelentette ki, miközben elhátrált a faltól, hogy távolabbról is megnézze az eredményt. - Hogy tetszik? - kérdezte végül, nem csak Radúztól, hanem a csókáktól is egyben.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 30. 13:32 Ugrás a poszthoz



Radúz készségesen segített neki eligazítani a madarakat, akik most a modelljei voltak, úgyhogy igazán nem volt nehéz dolga. Tetszett neki az áramvonalas forma, ami jellemezte ezeket a kis lényeket, könnyű volt felvázolni őket, még ha igaza is volt a házigazdának, és nehezen maradtak nyugton.
Mikor végzett, akkor elégedetten szemlélte meg művét. Úgy érezte, hogy jól sikerült, falra festeni pedig amúgy is egy külön élmény volt, úgyhogy kifejezetten örült neki, mikor volt rá lehetősége. Sosem gondolt bele, de olyankor tudott mindig a leginkább ellazulni, mikor valamilyen művészeti tevékenységet végzett, zenélt vagy rajzolt, mert ilyenkor nem gondolt semmire, csak őszintén beleadta a lelkét is abba, amit csinált. Kis időre, de eltűnt a görcsös fegyelem és átadta a helyét annak a kedves lénynek, aki egyébként képes lenne végigvigyorogni egy egész délutánt.
- Héé, tegyél le! - nevetett fel, mikor már megint felkapták. Egy ideje már nem tiltakozott az ilyesmi ellen úgy istenigazából, mert kezdte megszokni, hogy Radúz folyton hasonló dolgokat csinál. Valahol lenyűgözte a közvetlensége.
- Hát azt egyelőre még ne csináld - felelte mosolyogva, miközben összeszedte az ecseteket és nekiállt feltakarítani a maszatot, amit a földön művelt. - De nagyon örülök neki, hogy ennyire tetszik - nézett a másikra, miközben az felsorolta a madarakat.
- És nektek hogy tetszik? - fordult aztán hátra a tollasakhoz, barátságosan nyújtva ki a karját, hogy ráülhessenek, ha akarnak, amíg megnézik a festményt. Utána vissza is röppentek a helyükre, de Jared úgy érezte, hogy elégedettek, úgyhogy tényleg se sem lehetett volna vakarni a vigyort az arcáról.
Miután elpakolt, nyújtózott egy nagyot és kinézett az ablakon.
- Viszont most már indulom kellene - mondta, miközben elindult a hegedűjéért. - A kottát itt hagyom, hátha játsszuk még máskor is - mondta. - Köszönök mindent és jó éjszakát! - mosolygott még Radúzra, mielőtt elindult volna a kastélyba.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 30. 21:17 Ugrás a poszthoz



Egy ponton túl már nem volt benne biztos, hogy Ricsi szívverését számolja-e egyáltalán, vagy a saját ereinek lüktetését érzi az ujja hegyében ennyire erősen. Megint sikerült olyan helyzetbe kerülnie, amivel nehézkesen birkózott meg, pedig próbálta magát nyugtatni, hogy most éppen csak megtanulja, hogy hogyan is kell a másikon segíteni, ha baj van, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy hozzáért, és hogy a fejében aljas módon elkezdett valahol hátul dobolni egy szó. Végre.
Aztán Ricsi elengedte a csuklóját, ő pedig még mindig nem mert felnézni, úgy húzta vissza lassan a kezét. Nem látta a másik pillanatnyi hezitálását, pedig talán csak ennyi kellett volna, hogy megragadja a tétovázó ujjakat, de így csupán csak esetlenül lógatta maga mellett a karjait, amíg el nem indultak.
Igaz, akkor egyből szüksége lett rájuk.
- Vigyázz! - kapta el Ricsi karját reflexből, mikor megbotlott. Egy pillanatra lefagyott, miután realizálta, hogy a másik nem fog elesni aztán épp olyan gyorsan engedte el, mint ahogy megfogta. Fenébe. Lehet, hogy túl gyors volt a reakciója? Ugye Ricsi nem fogja észrevenni? Nem, ha észreveszi is, egyszerűen csak arra fogja, hogy megijedt, hogy ott fog orra bukni mellette. Igen.
Sóhajtott egy nagyot és elindult a másik mellett. Nagyon nincs rendben, ami most történik vele. Számára nem volt nehéz elfogadni, hogy tetszik neki a másik, elég volt hozzá, hogy tisztázta a testvérével, hogy mit jelent egyáltalán, ha valakire úgy kezd nézni, de ettől még úgy érezte, hogy problémákat okozhat a dolog. Kezdve onnan, hogy nem tudja magát kontrollálni, legszívesebben Ricsin csüngne folyton, egészen addig, hogy arra sem figyel oda, hogy mi van körülötte. A legutóbbi húzása az esőben sokba kerülhetett volna. Nem csak azért, mert megfázhattak netán, hanem azért is, mert nem figyelt oda, támadási felületet adott bárkinek, aki akkor hirtelen feltűnt volna. Talán már sokkal kisebb volt az esélye, hogy bárki rájuk talál vagy egyáltalán keresi őket, de nem nulla. Ez pedig nem olyasmi volt, amit szem elől téveszthetett volna.
Elgondolkodva rakosgatta hát egymás után a lábait, aztán Ricsi újra beszélni kezdett, ő pedig kizökkent a gondolatai közül.
- Fárasztó. Nem szeretem, mikor hirtelen úgy programtervet kapunk, mert borul az egész nap, és látod, most is milyen későn jutottam ki az épületből. Ha Kolos nincs annyira rendes, hogy elengedjen, akkor még most is bent ülök a papírok fölött, hogy letisztázzam a jegyzeteket.
Nem vette észre, hogy akaratlanul is elárulta, hogy Ricsi miatt kéredzkedett el a munkából, csak kimondta, ami eszébe jutott.
- Ki fogok venni pár hét szabadságot a szünetben - mondta aztán, miközben tovább haladtak. - Hosszú volt ez az év, nem akarok szünetben is folyton itt lenni - fintorgott egy sort, aztán témát váltott, mert eszébe jutott valami más. - Mit gondolsz, vacsorázzunk meg a Nagyteremben? - fordult a fiú felé, ránézve végre.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 30. 21:20
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 30. 23:38 Ugrás a poszthoz



Ricsi nem vett észre semmit. Ez jó, nagyon jó, legalább nem kell magyarázkodnia, meg amúgy is, szépen tovább tudtak sétálni, ami csak jó. A fiú helyeselt a megjegyzésére, úgyhogy Jared folytatta a beszédet.
- Azt hiszem Gareth is. Majd csinálhatunk valami családi programot is - tűnődött el hangosan. Szünetekben eddig is sok időt töltöttek otthon, Agatha szívesen vette, ha körülötte lebzseltek, úgyhogy most is biztosan örülni fog nekik.
Aztán Ricsi megint a szemébe nézett. Jared hátán végigfutott valami, mint valami hűvös érintés, borzongást hagyva maga után. Túl erős hatással volt rá egy szimpla pillantás. Zavarba jött, elfordította a tekintetét, és ahogy lenézett csak akkor vette észre, hogy mennyire közel is vannak egymáshoz a kezeik. Ingere lett volna megfogni. Kicsit megremegtek az ujjai de aztán erőt vett magán. Nem lehet. Nem itt, az utcán, itt teljesen biztos, hogy nem szabad, mert most nem takarja őket az eső jótékony függönye, bárki jöhet, nincs még igazán késő sem, és bár ő maga nem félt, de Ricsi szobatársai veszélyesek voltak. Őt féltette, hogy mi lenne, ha meglátnák vele kézen fogva sétálni.
Mély sóhaj szaladt ki újra az ajkai közül, ma már ki tudja hanyadszorra, aztán nagyot nyújtózott, amitől hangosan megroppant a háta. Szörnyen el tudott gémberedni az egész napos ülés során. Vágyakozva vetett egy pillantást a kastélyt körülvevő birtok felé, mert nagyon jólesett volna neki most egy hosszabb séta, ráadásul hogyha magával tudná vinni Ricsit is, akkor biztosan lenne valami eldugott hely, ahol... Na nem, ezt már nem. Nem győzte átkozni magát, hogy mik jutnak eszébe. Újra ki is pirult, észre sem véve, hogy már percek óta nem szólt semmit, mert olyan vihar dúlt a fejében, hogy túlságosan el volt foglalva azzal, hogy valahogy lecsillapodjon. Érezte, hogy buborékszerűen növekszik benne a vágy, hogy az egészet ráborítsa verbálisan Ricsire, deeee azt nem volt szabad. Mert megmondta Seth is, hogy azzal nem érne célt egy zárkózott embernél, ha ajtóstul rontana a házba. A fene vigye el az egész mizériát, miért nem lehet csak úgy egyszerűen odaállni a másik elé és megmondani kerek perec, hogy mit szeretne? Le is játszódott a fejében, hogy mit mondana. Ricsi, szeretném megfogni a kezed. Szeretném ha megölelnél. Csókot is szeretnék. Nem teljesen értem, hogy mit jelent járni valakivel, de te nem akarnál velem? Ezt mondaná.
Ekkor kapta magát másodszor rajta, hogy még mindig nem szólalt meg.
- Öhm... - nézett riadtan a másikra, mert nem tudta megtippelni, hogy mióta sétálnak hulla csendben. - És mit szeretnél vacsorázni? - bökte ki végül az első dolgot, ami eszébe jutott.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 31. 20:55 Ugrás a poszthoz



Egyszerűen túl sok dologgal volt tele a feje. Túl sok érzés robbant a tudatába egyszerre, nem tudott mit csinálni az egésszel, teste ösztönösen azt az utat kereste volna, ahogy levezetheti a feszültséget, de hát melyik tinédzser nincs így ezzel? Mégis, megállta, hogy bármit is tegyen, és milyen jól tette, mert hirtelen szembejött velük egy fiú, aki kellemetlenül ismerős volt. Abban a pár pillanatban ugyan nem tudta elég jól megnézni Ricsi szobatársait, de úgy tűnt, hogy ez az egyik közülük, ráadásul Ricsi is mintha összerezzent volna. Jared vonásai megfagytak, fenyegető tekintettet vetett a másikra, miközben kihúzta magát. Arcán ugyanaz a felsőbbséges kifejezés suhant át, mint a vonatban először, amikor még eléggé magas lóról beszélt Ricsivel. Az ismeretlen el is fordult, Ricsi is megpróbált tovább lépni.
- Én sem vagyok igazából - felelte Jared zavartan, mert gondolatai most már a rellonos zaklatók körül jártak. Mérges volt, amiért mindent megúsznak, de igaza volt Seth-nek, nem tudtak velük mit tenni bizonyíték nélkül, ráadásul ha nem a megfelelő emberhez fordulnának, akkor csak szítanák a tüzet és könnyen lehet, hogy a szobatársak alá adnák a lovat.
- Az egyik volt azok közül, akik bezártak minket, igaz? - kérdezte a távolodó alak felé fordulva, csendes szóval Ricsitől, aztán visszafordult, hogy kérdőn a fiúra nézzen, a választ várva. Talán az nem árt, ha ő is megjegyzi magának ezeknek az idiótáknak az arcvonásait.
A fiún tisztán látszott, hogy fél, ez pedig összeszorította Jared szívét. Nem sajnálatot érzett, hanem azt, hogy mennyire szeretne neki segíteni, de nem tudott hogy.
- Ha gond van, csak írj a füzetbe, és megyünk - mondta aztán Ricsinek, egy pillanatra megállva a mozdulatban, amit automatikusan elkezdett, de aztán gondolt egyet és mégis csak meglapogatta a fiú csontos vállát biztatásul, egy halvány mosolyt küldve felé. Sovány vigasz, hogy ha bántják, akkor még álljon neki írni is, de ennyivel tudott szolgálni anélkül, hogy elárulta volna a galaxismodell titkát.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 10. 14:40 Ugrás a poszthoz

Tobias

A rossz idő ellenére is úgy döntött, hogy jobb lesz, ha egy kicsit sétál Sherlockkal, mert magához képest nagyon nyugtalan volt az állat - biztos érzi az időváltozást. Viszont úgy, hogy bármely pillanatban eleredhet az eső, Jared nem akart túl távol menni a kastélytól, már csak azért sem, mert ha a nagy bundájú macska megázik, akkor neki kell majd rendbe rakni.
Míg a kandúr a virágágyásokban bóklászott, addig Jared leült a szökőkút szélére. Jólesett neki a pihenés, szörnyen rohanós volt az utóbbi időszak, de már csak pár nap, és mehetnek haza! Milyen jó is lesz!
Kicsit ugyan aggasztotta, hogy Agatha mit fog szólni a fejleményekhez, már ami Ricsit illeti, mert Jared biztos volt benne, hogy nem fogják tudni sokáig titkolni, pláne nem úgy, hogy egy fedél alatt laknak. Talán tényleg meg kellene előbb beszélni Seth-tel, hogy mi is legyen. Végül azonban egy halk sóhajjal elhessegette ezt a gondolatot, inkább csak arra figyelve, hogy mit csinál a macska, aki láthatóan remekül érezte magát a friss levegőn.
- Gyere csak! - intett az állatnak hamarosan, hogy felvehesse kicsit és megcirógassa. Nagyon szerette a macskát, jobban, mint a legtöbb emberi lényt, ráadásul volt egy olyan tulajdonsága, ami újra és újra töprengésre késztette Jaredet - nevezetesen a zoknilopás. Nem egyszer próbálta már legilimenciával megfejteni, hogy mi forog abban a szőrös kobakban, de egyelőre nem sokra jutott.
Mindenesetre most is nekiállt, hogy szépen lassan megkeresse a macska elméjét és óvatosan belehatoljon. Nem akart fejfájást a kiscicájának (aki tíz kilós), úgyhogy tényleg nagyon odafigyelt, hogy mit csinál.
Talált abban a kerek buksiban mindenfélét, de a zoknilopás megoldását megint nem. Volt ott egy rakás zöld növényszár, ezeket nyilván épp az előbb látta a macska, meg volt egy egér, amit az Eridon folyosóján kergetett végig, csak hogy mielőtt elkapja, végül inkább lecsüccsenjen a fenekére és ásítson egyet. Ráadásul az is kiderült, hogy a macska még leselkedni is szeret, mert Jared észre sem vette, hogy bent volt, mikor zuhanyzott, pedig... hát láthatóan ott volt.
- Rosszcsont vagy, tudod? - eresztette el végül a varázslatot, és simizte meg a macska fejét, aki heves dorombolással válaszolt. - De mondd már meg nekem, miért zoknik? Miért?! - emelte meg kicsit az állatot, hogy a szemébe tudjon nézni, de az csak vidáman, talán kicsit gúnyosan csillanó szemmel nézett vissza, mielőtt kapálózva jelezte volna, hogy ő most már inkább folytatná a barangolást.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 10. 15:11 Ugrás a poszthoz

Mihael SV
Szeptember 3. Esti órák

Egyáltalán nem volt kedve a Nagyteremben enni. Ma szabadnapja volt, amit úgy akart kihasználni, hogy nem kommunikál túl sokat, ezért is indult végül a konyha felé, hogy szerezzen valami vacsorát. Egész nap vacak idő volt, ami a kedvére is rányomta a bélyegét, fáradtan lépdelt hát lefelé a lépcsőkön nyomában a szinte már guruló macskával, aki egész nem le sem szakadt róla. Jared nem bánta, megnyugtató volt a nagy, szőrös állat közelében lennie, az meg odaadó hódolattal viseltetett gazdája minden hóbortja felé. (Tehát még olvasni is hagyta olykor.)
Mikor Jared belépett a konyha ajtaján megcsapta a vacsorára készült ételek illata és azon nyomban összefutott a nyál a szájában. Személy szerint nem tudott és nem is igazán szeretett főzőcskézni, már persze a szendvicseken és sült krumplin kívül, de itt a kastélyban megvolt az az előny, hogy ha szépen megkért egy manót, akkor az hozta is neki, ami csak szemnek, szájnak ingere.
- Makarónit szeretnék, ha van - kérte hát az egyik kis lénytől a vacsoráját. - Meg neki is valamit - mutatott a macskára, a manóra bízva ezúttal, hogy mit hoz a kis kedvencének. Nem először jártak itt lent, úgyhogy nem voltak ismeretlen vendégek.
Ez után leült, és azon kezdett töprengeni, hogy vajon Seth mit enne szívesen, mert ha elindul felfelé, akkor neki is vinni fog valamit, ez nem is kérdés. Viszont mivel annyiféle étel közül lehetett választani, egyáltalán nem tudta, mi legyen, noha általában rá szokott érezni arra, hogy mit érdemes felvinni.
Végül inkább, mivel közben megérkezett elé az étel, nekiállt falatozni.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. szeptember 10. 15:32
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 10. 16:04 Ugrás a poszthoz

Mihael

Telt-múlt az idő, nem is nagyon figyelte, hogy van még valaki más is rajta kívül a konyhában, csak a vacsorájával foglalkozott, meg egy rakás dologgal, amint járhatott az esze ilyen magányos percekben. Sherlock is teljes nyugalommal falatozott mellette a földön, minden szuper volt és csöndes.
Aztán egyszer csak mégis kénytelen volt tudomásul venni, hogy egy másik emberi lény is tartózkodik a helyszínen, mivel az a valaki felé indult aztán Jared szeme láttára leguggolt, és megpróbálta mályvacukorral megtömni szerencsétlen macskát. Az persze úgy nézett az idegenre, mint aki még sohasem látott ekkora idiótát, miután az orra hegyét hozzáérintette a cukorhoz inkább megpróbálta fél manccsal kiverni azt a másik kezéből, de Jared sem tudta szó nélkül megállni a helyzetet.
- Te meg miért akarod megmérgezni a macskám?! - nézett megrökönyödve a fiatal férfire. Nem volt benne teljesen biztos, hogy rosszat akar-e, vagy csak simán nem tudja, hogy ezzel bajt okozhatna az állatnak, de a lényegen nem változtatott. Jared ebben a pillanatban még azt is elfelejtette, hogy vágyakozó pillantásokat vessen a cukor felé, lévén ez volt a kedvence, mert annyira felháborodott a jeleneten.
Sherlock viszont hamar továbblendült, valószínűleg érzékelte, hogy nincsen gonosz szándék a tett mögött, mert hamarosan már két lábra állt, mellső mancsait megtámasztotta a férfi térdén, és úgy bámult fel rá, elég egyértelműen mutatva ki a kérdést, hogy "nincs valami jobb nálad?".
- Sherlock, viselkedj, most ettél - fedte meg a macskát a gazdája, aki ezt hallva gyorsan körbeszaladta az idegent, majd végül felugrott az asztalra Jared tányérja mellé és onnan kezdte szemlélni az eseményeket. - Bocs, imád kajáért kuncsorogni - nézett aztán a másikra Jared is, miközben lerakta a kezéből a villát, amit még mindig fogott. Ha most elkezdenek beszélgetni, akkor közben már mégsem tömi tele a száját.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 10. 16:15 Ugrás a poszthoz

Tobias

- Ne olyan hevesen, hékás! - nevetett Jared a macskára, miközben lefogta és nyugalomra intette. Egy kis simogatás elég volt ahhoz, hogy a macska összegömbölyödjön, és lapos pillantásokkal kezdje szemlélni a környéket.
A távolból kutyaugatás hallatszott, de a fiú nem sokat foglalkozott vele, messze volt, és egyébként sem volt benne biztos, hogy kedvenc kis szőrgombóca hogyan is reagálna egy csaholóra. Hamarosan azonban egy másik ember is megjelent a színen, és úgy tűnt, ő is éppen itt akar leülni, de Jared csak a szeme sarkából figyelte őt, egészen addig, amíg az előbbi kutya is be nem robbant a képbe.
- Au! - szisszent fel a fiú, mert Sherlock karmai abban a szent pillanatban a combjába mélyedtek, ahogy a kutya közelebb próbált jönni, aztán fújni kezdett, a szőrét is felborzolta és úgy általában is elkezdett dupla akkorának kinézni, mint egyébként. Jared riadtan kapta el a grabancát, mert bár azt nem nézte ki belőle, hogy nekimenjen egy kutyának, talán nem ártott még időben megelőzni a bajt. Az érintéstől aztán Sherlock lehasalt az ölében, és továbbra is fenyegető morgással kísérte figyelemmel a kutya mozgását, ámde mivel már tudatosította, hogy ott van a gazdi, sokkal kevésbé félt.
- Sajnálom - nézett fel Jared a másik srácra. - Nem szokta meg a kutyákat, jobbára fent van a toronyban, ott meg nem nagyon van belőlük - magyarázta, hogy miért is ennyire ideges a kis kedvence. - De nagyon szép állat, a tied? - kérdezte aztán a kutyust mustrálva. Szabad kezét ki is nyújtotta, hátha oda tudja csalni annyira, hogy megsimogassa a fejét.
Közben Sherlock már egészen megnyugodott, felismerte, hogy nincs veszély, a másik állat nem bántani akarja, úgyhogy újra felült Jared ölében és most már a kíváncsiság kezdett dolgozni benne, ahogy nézte az ebet. Megfelelő távolságból, de már közel sem annyira elutasítóan.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 10. 17:15 Ugrás a poszthoz

Mihael

A fiatal férfi szabadkozását hallva Jared akaratlanul is elmosolyodott. Nem is tudta volna megmagyarázni, hogy miért, de nagyon szerette, ha valaki elismeréssel nézett a cicájára, amiért az akkora, amekkora.
- Igen, macska. Ragdoll, azért ilyen nagy, náluk ez a normális - magyarázta a másiknak, akinek láthatóan nem sok lövése volt az állatokhoz.
Aztán egyszer csak azon kapta magát, hogy az ismeretlen fogta magát és leült az asztalhoz, mintha hosszasan szeretne még beszélgetni. Hát öhm... oké. Végül is a másik csendesnek tűnt és egész elviselhetőnek, úgyhogy nem volt oka elküldeni vagy éppen arra, hogy ő maga keljen fel és hagyja itt a helyzetet.
- Persze, bár nem tudom mennyire lesz hajlandó enni, az előbb vacsorázott - bólintott a fiú. - De ha valami nasit adsz neki, akkor minden bizonnyal örülni fog neki - tette hozzá még a rend kedvéért.
Közben Sherlock is megbarátkozott a másikkal, Jared pedig mosolyogva figyelte, ahogy a gigamacska előbb a felé nyújtott kéz alá nyomja a fejét, hogy tessék csak simogatni, aztán meg teljesen pofátlanul bemászik a srác ölébe, mint aki mindig is ismerte őt, sőt, még dorombolásba is fogott, de körülbelül olyan szinten, mint egy traktor motorja.
- Kedvel téged - nevetett Jared, közben csak maga elé húzva újra a makarónit és elkezdte piszkálni a villájával. Azonban csakhamar az asztalra került a mályvacukor is, amit az előbb még a macskának próbált adni a másik, úgyhogy nagy volt a kísértés, hogy inkább abból falatozzon. De Seth szerint már így is cukor folyik az ereiben, talán jobb lenne előbb befejezni a vacsorát.
- Ha megettem ezt, utána igen, köszönöm - bólintott hát, és el is kezdte betömni a tésztát, de fél úton megállt és inkább kérdezett valamit, mert túl nagy volt a csönd. - Te már ettél..? - vetette fel, mert a srác előtt nem volt étel, márpedig akkor nem volt teljesen világos Jared számára, hogy mégis mit keres a konyhában.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 10. 19:44 Ugrás a poszthoz

Tobias

Lehet, hogy loncsos és bozontos volt a kutya, de akkor is szép. Jared simán el tudta képzelni, hogy terepen voltak a gazdájával és egyszerűen csak belefetrengett valami pocsolyába, vagy ilyesmi, úgyhogy végképp nem sértésnek szánta a feltételezést, hogy az övé az állat.
- Sok most a kóbor állat - jegyezte meg elgondolkodva Jared. - Nem olyan régen vittem be egy sérült kutyát meg a kölykét az állatorvosi rendelőbe - folytatta. - De őket egyszerűen kidobta valaki - fintorgott.
Nagyon utálta már a tényt is, hogy voltak emberek, akik képesek voltak bántani az állatokat. Noha jó volt bájitaltanból de az sem volt éppen a kedvence, mikor gőteszemet kellett használni, vagy bármi más nyilvánvalóan az állat halálával megszerezhető hozzávalót. Az a legutóbbi eset a kutyákkal eléggé felzaklatta, mivel a legilimencia segítségével végignézte, ahogy az állatokat az út szélén hagyják és a gazda egyszerűen elhoppanál.
Sherlock közben viszonylag megnyugodott, bár a pofácskájáról továbbra is olvasni lehetett azt a tipikus macska undort, amit csak ezek a kis lények tudnak ennyire effektíven produkálni. Jared meg is mosolyogta a duzzogó jószágot, aki legalább most már nem akarta menekülőre fogni a dolgot. Azon viszont jól meglepődött, hogy a másik fiú éppen mellé csüccsent le. Kicsit tétován nézett fel rá, miközben a fejében kérdések tömege fogalmazódott meg azzal a témával, hogy "miért ilyen közel?", kicsit kétségbe is esve ettől, de aztán látta, hogy a másik simán csak el van gondolkodva, úgyhogy biztos nem akar rosszat. Valószínűleg észre sem vette, hogy csak egy fél méter van köztük... Jared itt nyelt egy nagyot, mert rájött, hogy a fél méter nincs is olyan nagyon közel, csak ő van annyira szerencsétlen, hogy még ezt sem tűri igazán jól.
- Mi lesz vele? - kérdezte végül, csak hogy mondjon valamit, a kutya felé mutatva.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jared S. Nightingale összes RPG hozzászólása (300 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 10 » Fel