Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Hozzászoktatta környezetét ahhoz, hogy minimális kontextus birtokában is pontosan azt mondja és tegye, amit vártak tőle. Részben szükséges rossz volt ez, valami, ami elengedhetetlen, ha az ember be akar olvadni; részben törődésének kifejezése. Sokáig nem esett nehezére azt adni, akire - szerinte - vágytak, felerősítve bizonyos tulajdonságait és elnyomva másokat. Olyan magától értetődő dolognak tetszett, mint a lélegzés, s épp ezért sosem gondolt mélyebben bele a következményekbe. Talán Kinseyvel jutott a legközelebb ahhoz, hogy leleplezze magát, mert szavak helyett elég volt megmutatnia, hogyan reagál mimikájának akaratlan rezzenéseire, hangsúlyának leheletnyi változásaira és a másik értette.
Magyarázni, megpróbálni valami érthetővé lebontani mindazt, ami sokszor még csak meg sem közelíti a racionálist... Valahol hasonlít ez arra a félelemre, ami mindkettejüket megtalálja, de annál is ösztönösebb, mélyebben gyökerező része.*
- Próbálj meg emlékezni rá, hogy nem te tehetsz róla,-*fűzi hozzá, öccse tarkóját nézve jobb híján. Hiába változott sziluettje, nyúlt meg és változtak arányai, szeme felismeri, keresi, szomjazza benne az ismerős vonásokat. Tekintete követi, szinte csüng a másikon.
- Szeretnék...-*a hangja valahol félúton elveszik, amint Sebbyt nézi a párkánynál, közöttük a méterekkel. Ritkán szegezik neki ezt a kérdést, talán egy kezén meg tudná számolni, hányszor kellett válasz után kutatnia. Ujjai szorosabban fonódnak össze, aztán néhány pillanattal később elernyednek, lazán épp' csak összekulcsolva akasztja őket egymásba.*- Szeretném, ha megölelnél.-*Néha úgy érzi, lénye csak gubbaszt testében, mintha három-négy számmal nagyobb ruha lenne csupán - más sokkal, de sokkal jobban ki tudta volna tölteni.
- Szívesen beszélgetnék. Azt hiszem, maradtak még sérelmeid,-és ha már egyszer belekezdtek, talán egyszerűbb a fenekére ásni le az egésznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Ahogy a beszélgetéseik, úgy az érintkezés is elvesztette a megszokott biztonságát közöttük - minden olyan kiszámított, óvatos lett, egyre inkább fájó emlékeztetőjévé válva a törésnek. Pedig az ölelések hiányát hamarabb érezte, mint hogy szomjazni kezdte volna a másik szavait, maga sem tudná megmondani, miért. Szívesen hallgatta az öccsét, különös, néha kifürkészhetetlen elméjének gondolatait vagy épp azt, hogyan próbálja lefordítani saját belső nyelvére a dolgokat. Talán csak maga a tény, hogy egy-két elvétett kivétellel, senki sem mert hozzáérni; akár kísértet is lehetett volna.
Sebby félmosolyát csak pár pilanatig látja, mielőtt testvére odaérne hozzá, de elég ahhoz, hogy ne érezze teljesen önzőnek kérését. Szinte azonnal a másik vállára ejti homlokát, s baljával belekapaszkodik öccse hátán annak ruhájába, elengedve magát. A feszültség érezhetően enyhül, vállai megereszkednek és tagjai ellazulnak, jóformán beledől az ölelésbe. Igyekszik nem tartani attól, meddig tart vagy terhére lesz-e, nem vértezni magát arra, mi lesz utána, csak bízni Sebbyben. Amikor az kibontakozik az ölelésből, de visszaül mellé a lépcsőre, vállával finoman az öccséének támaszkodik, ha hagyják; visszalopva még egy kis közelséget, egy kis bármit.
-...Rendben,-*biccent némi hallgatás után, bár a céltalan beszélgetés olykor nehezére esett. Nem sok érdekes mondanivalója akadt, ha magára és az életére terelődött a szó, az általános, összelopkodott dolgok viszont céltalannak tetszettek most.
- Nem. Tartok tőle, hogy hátsó szándékkal vennék meg,-*bár az évek során egyre ritkábban tanúsított irántuk bárki érdeklődést, sosem ült el teljesen minden zaj. A név vonzotta a kétes alakokat, s hiába kutatta át a házat a Minisztérium az utolsó deszkaszálkáig, tartott tőle, hogy még akadhattak rejtett zugai, titkai.*- Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Benne máshogy váltak el ezek a dolgok - az eső dobolása az ablaktól, a játékseprűk okozta izgatottság a kerttől, az éjszakába nyúló sutyorgás a szobájuktól. Személyekhez kötődik, s a ház az apját jelentette számára, pálcájának suhintásait, a fájdalmat és a rettegést, mert sosem tudhatta, mi válik következő fegyverévé ellene. A helyet, ahol elvették tőle a zenét; ahol Sebbyvel kellett harcolnia. És ezért száműzte gondolataiból.
Ezeken merengve próbálja felidézni az épületet, miközben tekintete körbejár és érző keze a lépcsőt simítja maga mellett. Csak sokára szólal meg, mert időt, erőt vesz el, hogy a jelenben tartsa magát, távol emlékeitől.
- Azt hiszem, anyánk miatt sem szerettem soha a házat. Gyerekként is feltűnt, mennyire máshogy viselkedett Angliában és Trencsénben, ha hazalátogathatott.-*Talán mindkettejükben ugyanazt a tehetetlenséget ébresztette; senki sem menthette ki, mert amikor vizsgáztatták vagy kikérdezték, akkor is mindvégig torkán érezte azt a kezet. Néha még mindig voltak rémálmai, éberen betolakodó képei, rémisztően nyers, zsigeri reakciót váltva ki belőle.
- Esetleg ha nem eladnánk, hanem...-kezd bele, aztán elhallgat, hirtelen maga elé nézve. Beletelik fél perc is, mire újrakezdi.*- Esetleg ha találnánk neki egy másik funkciót? Nem múzeum, nem valaki háza lenne, hanem célt szolgálna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Valaha legszívesebben elpusztította volna a házat, akár saját kezével, kövenként tépve darabokra. Az, hogy egyáltalán hajlandó fontolóra venni további sorsát, magához mérten hatalmas lépés, mert ezzel hallgatólagos beleegyezését adja nemcsak abba, hogy felkeresse, hanem a munkálatokban való részvételbe is.
- Az ötlet, hogy mugli motellé alakítsam és nézzem, ahogy megüti a guta Őt, kecsegtető,-*húzza sötét mosolyra száját. A puszta tudat, hogy évszázadok felharácsolt mágikus relikviáit varázstalanok érintsenek, használjanak, mit sem sejtve azok valódi értékéről úgy kínozná apjukat, mint semmi más - az elképzelhetetlen, felfoghatatlan, hogy ősei házát, a felmagasztalt földet muglik kezére adnák... lehet, tényleg nem élné túl.
- A tavak és az erdő miatt rengeteg növény és alapanyag termett valaha. Senki se él vagy mer a környéken gyűjteni, gyógyítóknak is értékes hely lehetne.-*Talán nem tőle várna Sebby ilyen felvetést, hiszen nem foglalkozott bájitalokkal; az apjuk azonban tiltott vagy titkolni kívánt főzeteihez innen szerezte hozzávalói javát. Voltaképp élvezetét leli abban, hogy Sacheverell minden igyekezetét kiforgassa, tökéletes ellentétét javasolva.
- Lehetne...lehetne árvaház. Vagy szálló olyanoknak, akik a családjuk elől menekülnek,-*gördülnek aztán tovább gondolatai. Most benne sajdul az érzés, miért nem foglalkozott ezzel soha? Vagy legalább hamarabb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Szándékosan nem engedett teret egy ideje a hasonló gondolatoknak - bosszúálló természete számtalan ilyet tudott volna szülni, jobbnál jobb, részletekig csiszolt terveket költeni. Azonban az ebbe ölt időt és erőt soha nem kapta volna vissza, amint arra apránként megtanították. Ő pedig nem akart az apjának élni.
- El tudnám képzelni,-*hümmög halkan, s tekintete körbesöpör, Feathert keresve. Miatta, rajta keresztül tanulta meg az állatok és kisebb bestiák értelmének mélységét, a menhelyek működését, az önkéntesek szükségességét. A vadon élő lények még náluk is sebezhetőbbek, főleg most, ahogy a mugli városok egyre terjeszkednek. Bal kezének ujjai jobb kézfején doboltak, ahogy térdére könyökölve maga elé lógatta kezeit. Vonásai feszültsége töprengővé, számolgatóvá válik, ahogy pillantása körbejár, valami mást vizslat fejében.
- A személyzettel szemben más feltételek támaszthatóak, mint egy vásárlóval,-*kezd bele, lassan követve a kibomló fonalat.*- Ha megváltozik a tulaj, többé semmi garancia, kinek adja tovább a házat, akarva-akaratlan. De ha valakit alkalmazunk,-*s itt gondolatai szertefutnak, mindazon jogilag feltérképezetlen lehetőségeket pedzegetve, amiket csak sejt,*- akkor akár feltétel lehet, hogy meggyőződjünk a szándékairól.-*Sebbyt nézi, aki tapasztalatból ismeri valamennyi módját ennek - a főzeteket, a legilimenciát és a melodimágiát is. A történetük megismétlődésének megakadályozása fontos, számára mégis egy aktív, cselekvést igénylő oldalnak tűnik. A ne itt nem valódi megoldás, bár elismeri, hirtelen ő sem tud tökéletes választ a kérdésre, akkor mi lenne az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Hmm,-*ebbe sűrítette bele, hogy bár Radúz valóban kézenfekvő lehetőség, bár a tőle kapott tanácsok nem feltétlenül elég tárgyilagosak, tömörek és kimerítőek. A vadőr - korlátozott mennyiségű tapasztalata alapján - inkább a gyakorlati dolgokban jeleskedett, semmint azok magyarázatában. Azt, hogy egy tundra közepén boldogul, abszolút el tudta képzelni. De intézményes közegben? A pokrócbunkerré változtatott klubhelyiség képe derengett fel szemei előtt és mindaz, amivé a ház változhatna, ha mocskos állatokat, kis bestiákat és Radúz káoszát hozzáadja a mixhez. Végül is ez is egy módja lehet, hogy az apjukat elvigye a korai agyvérzés...
Aztán másfelé kanyarodott, mert egy ilyen alapítása, vezetése, koordinációja jóval nagyobb feladat, mint amilyenre valaha vállalkozott. Projekteket, engedélyeztetéseket, szabadalmaztatást vitt már, de ezek időszakos dolgok, van jól látható elejük és végük, költségvetésüknek sem kell feltétlen megtérülnie.
- Mérjük fel a lehetőségeinket. Beszélek egy ügyvéddel is, milyen feltételek, engedélyek és törvények vágnak ide.-Ha észlelte Sebby gyors mentését, nem adta jelét, helyette egyre inkább visszanyerte tartásának magabiztos, nyugodt tónusát. A megoldandó problémákkal tudott mit kezdeni, a kihívások lekötötték szorongását.
- Keressek más alternatívákat is, amire rákérdezzek?-*fordítja fejét öccse felé, mert bár van néhány jónak érződő ötletük, szeret alapos munkát végezni. Egy-két részlet egyeztetése után aztán úgy érzi, kimerítették egyelőre a témát, s másfelé kanyarodik a beszélgetés, lassan kifulladva.
Anélkül búcsúznak el, hogy Sebby meginná a teája maradékát, de annyira nem bánja. Amint magára marad a boltban, mintha egy árnyalattal melegebbek lennének a színek. Kimerültnek érzi magát, de Feathernek kell az esti sétája, a vacsorája; a kastélynak a rendszeres ellenőrzése, az egyik szerencsétlennek meg a büntetőmunkája.
Ideje indulni hát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A semmiből felbukkanó két alak összekapaszkodva érkezik - Agatha egyik karját Sethébe fűzi, míg a másikban antik, viktoriánusnak tűnő orvosi táskáját tartja. Elmúlt hatvan, de erről legfeljebb az arcán megbúvó ráncok némelyike árulkodhat, fürge mozgása, alakja fiatalabbat sejtet, amint elindulnak. Gond nélkül lépést tud tartani a nála jó fejjel magasabb férfival, aki az utat mutatja. Seth szemmel tartja környezetüket, mert amilyen természetesen tud belesimulni ebbe a közegbe, annyira gyanakvó is vele szemben.
- Kedves Jázmin, hogy van?-*üdvözli a mostanra ismerős házimanót, amikor az ajtót nyit.*- Ez a hölgy Agatha Nightingale, gyógyító - Agatha, ismerd meg Jázmint,-*mutatja be egymásnak őket teljes komolysággal, átmenetileg átvéve a táskát a kezéből. A nő szelíd derűvel guggol le, hogy kezet rázzon a manóval, pár szót váltva, mielőtt folytatnák útjukat. A házon belüli fogadtatás udvarias, Seth kifogástalanul viszonoz minden formalitást, lehetőleg minden figyelmet magára vonva. Agatha egész úton egy illedelmes, semmitmondó mosollyal lépked mögötte, s amikor végre Adél ajtaja előtt állnak, a kopogás és bebocsáttatás közötti kis időben, megsimítja a zakón keresztül a hátát. Visszaveszi a táskáját, mielőtt belépne; Seth pedig odakint foglal helyet egy fotelben, hogy kéznél legyen, de ne ártogasson, ha nincs rá szükség.
- Te vagy bizonyára Adél,-*lép egyenest a fekhelyhez, kezet nyújtva a fiatal nőnek - jobbja száraz, mint a gyakran fertőtlenített bőr általában, de erős és egyenes a kézfogása.- Szólíts csak Agathanak. Seth mesélt egy keveset, de örülnék, ha tőled hallhatnám a részleteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az idősebb nő kérdés nélkül megigazítja a párnákat Adél háta mögött, mielőtt helyet foglal, elég közel maradva, hogy szükség esetén elérje. A táskáját a lába mellé teszi, aztán hüvelykjeit a csatokon nyugtatva eléri, hogy az antikvitás megrázza magát, engedelmesen nagyra tátva száját. Bárki más próbálna belenyúlni, azonnal ráharapna és el se engedné, bár ezt nem szokása a többiek orrára kötni.
- Bah, hagyd az udvariassági köröket,-*inti le Adélt egy feszes mosollyal, mint amikor az ember gyereke átmegy játszani a barátjához és véletlenül csókolomot köszön. Agatha messze közvetlenebb, mint Seth - a belőlük áradó nyugodt magabiztosság árnyalata is más.*- Te anya vagy, én gyógyító,-zárja rövidre az egészet, egyszerűbb, ha hanyagolják ezt a toporgást. Szőke haja a vállát éri, s egy vékony, faragott tűt szúr bele, hogy két mozdulattal kis kontyot csavarjon belőle. Ezt leszámítva figyelmesen hallgatja Adélt, tekintete nem kószál el.
- Ah, véla-vérrel tetézve,-bólint még az elején, nem fűzve hozzá többet, amíg a másik a végére nem ér a mondandójának. Az arca semleges, jót vagy rosszat sem lehet leolvasni róla, mégsem kelti azt a benyomást, hogy ne érdekelné vagy -értené meg mindezt. Ahogy alkarjait térdére fekteti, a szemében csillanó értelem, apróbb és nagyobb ráncai, fejének finom biccenése valahogy szfinxre emlékeztet.
- Nos, a la Faye gyógyítók közé tartozom. Mint sok ősi vérvonalnak, a családnak is akadnak hasonlóan törékeny gyermekei.-*A név másnak talán nem mondana sokat, de az aranyvérűek mind vélekednek valahogyan Morgana leszármazottairól, a szigeten élő családközösségről és szakadár tanaikról. A vérvegyítők varázserőtől vagy handicaptől függetlenül mindenkinek esélyt adnak az életre.
- Láthatnám az orvosi jegyzeteket a leválásról és az eddigi kezelésről?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Agatha rezzenéstelen tekintettel állja Adél pillantását - olyan ember rutinja ez, aki megszokta a hasonló reakciókat és teljesen hidegen hagyja már mások véleménye. Kezeit összekulcsolja térdén, amíg várakozik, majd egy biccentéssel átveszi a felkínált paksamétát.*
- Köszönöm, átfutom őket azért,-*tartja magát ahhoz az aranyszabályhoz, hogy hisz a páciensnek, de ellenőrzi a dolgokat. Gyakorlott, gyors mozdulatokkal forgatja a lapokat, szeme cikázik a sorok közt, falva a szavakat. Minél több információja van, annál teljesebb képet kaphat és ebben a szituációban minden lehetőséget meg fog ragadni. Amint a végére ér, gondosan visszarendezi a papírokat és átnyújtja őket Adélnak.
A vallomás hallatán nem meglepettség szalad át vonásain, hanem mélységes szomorúság. Kinyúl, megsimogatva Adél karját, néhány pillanatra kilépve gyógyítói szerepéből, hogy puszta emberként, anyaként szóljon hozzá.*
- Sajnálom.-*Halk, együttérző szó, ám több annál - színe azt sejteti, pontosan érti a fájdalmat, a rövidke mondatok jelentését. Aztán, ahogy Adél is, továbblép és a kérdésre felel.*
- Függ a konkrét problémától, vannak örökletes és véletlenszerű genetikai hibák. Azonban kétlem, hogy a kettő összefüggne, a legtöbb placentaleválásnak ismeretlen marad az oka,-*vannak rizikófaktorok, mint a sérülés vagy magas vérnyomás, ezeknek viszont nem látta nyomát az orvosi feljegyzésekben. Hacsak a lány nem titkolt el valamit a gyógyítók elől.
- Lássuk akkor, hogy érzi magát Noah,-*emelkedik fel a székből, hogy táskájából néhány eszközt vegyen elő, amiket kikészít a fotelbe.*- Meg fogom vizsgálni, mennyi vérellátást kap és mennyire fejlett. Mindez fájdalommentes, nem fogjuk semmivel böködni,-ígéri, miközben gesztikulálva jelzi Adélnak, fedje fel a pocakját. A ruhája ujját feltűri, hogy ne akadályozza a mozgásban, majd kezébe veszi a halovány színű folyadékkal töltött üveggömböt, aminek az alján vastag homokréteg ül. Baljában tartja, miközben a hozzá csatlakozó, stetoszkópéhoz hasonló hűvös fémkoronggal apránként körbetapogatja a hasat, megfelelő szöget keresve. Amint megtalálja, a homok a gömbben mocorogni kezd - előbb a gömb közepén összeáll, hogy lassan, minden megállóval másik oldalról alakulva formát nyerjen. Előbb a fej válik el a testtől, aztán a végtagok, végül az arcocska és az apró részletek.*
- Tessék, meg lehet számolni az ujjacskákat!-*adja Adél kezébe a képet, csak lecsatolja róla az érzékelőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A minisztérium dolgozóinak ellenállását az évek úgy koptatták el, mint víz a mederben görgetett köveket. Seth végtelen türelemmel és kifogástalan udvariassággal felvértezve érkezik minden egyes alkalommal, precízen kitöltött papírmunkát, minden részletre kitérő kérelmekkel, az ide vágó szabályok csaknem tökéletes ismeretében. Tíz év hajthatatlansága ha nem is csiszolta simává az itteni kapcsolatait, sokszor inkább csak pro forma tiltakozásba és akadályokba ütközik.
Ma mégis a vártnál is tovább tartott, amíg elfogadták beadni kívánt folyamodását, így egy egészen kevés késéssel kaptat a lépcsőkön felfelé. Meglepett pillantások kísérik, bár a rutinosabbak kifigyelhették, hogy mindig ugyanoda tart, elvégre maroknyi ismerőséből pontosan egy darab dolgozik itt. Az emeleten kimérten biccent az aurorok felé, erre már megszokhatták rendszertelen látogatásait, bár eleve más hangulat kísérte - például a magyar minisztériumban sosem rántott rá reflexből pálcát senki.
Amint láthatáron belülre kerül Martin asztala, elfojt egy mosolyt a kétségbeesett unalom láttán, ami árad belőle. Üdvözlésképp üres jobb kezét emeli meg, ha véletlenül pont felpillantana elmélyült várakozásából a másik; ellenkező esetben az asztal mellett megállva leteszi orra elé az elegáns papírba csomagolt kis figyelmességet. Régimódi, de nem bánja - szeret másokat meglepni ezzel-azzal.
- Sajnálom, feltartottak. Lassú nap?-*mellőzi az udvariassági körök egy részét, ami sokéves ismeretségük jele. Martinra vár, hogy hellyel kínálja vagy indítványozzon egy utat a kantinba, ha jobbnak látja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ezekért a halovány, néha kifejezetten vérszegény mosolyokért szeret ajándékozni - megkeresni vagy rábukkanva érezni, hogy ez tökéletes valakinek, s aztán odaadni és csendesen örülni az örömüknek. Az utána felharsanó gúny lepereg róla, s bár vonhatna vállat, csak fejét dönti meg enyhén.
- Pedig nekem meglepettnek tűntek,-*emeli meg derűsen szemöldökét, míg a jól megszokott morgást hallgatja, amiről mindketten pontosan tudják, hogy nem igaz. Még ha meg is próbálkozna bárki az ilyen gyanúsítgatással, Seth sosem folyamodott ehhez az osztályhoz, s ajándékai sem érik el a "figyelemre méltó" összeghatárát. Martin arckifejezése ellenére az egész pusztán egy adagnyi, menthetetlenül régimódi brit által hozott varázstalan, szálas tea.
- Ugyan, igazán csekélység. A társaságért járok ide,-*bár somolyog, komolyan gondolja, a burkolt csipkelődésben nincs semmi rosszindulat. Megvan a ritmusa találkozásaiknak, s az elején szinte mindig van némi morcogás, egy-két hivatali szürke felhő. Türelmes elnézéssel várja, hogy Martin kizáporozza magából a feszítő szavakat; azok elszivárognak, az auror pedig megkönnyebbül.
- Csak tessék,-*engedi el oldalvást fordulva maga előtt, az iroda területén két lépéssel lemaradva mögötte, hogy hallja, de megtartsa az illő távolságot. A folyosón lép csak Martin mellé, övéhez igazítva saját lépteit. A kérdésre bólint, lesimítva egy nemlétező ráncot öltözékén.*
- Kivételesen nem kötelező ügyintézés hozott ide,-*ami magában még nem adna okot meglepetésre, elvégre hozzászokhattak már kisebb-nagyobb találmányaihoz. Egy repülő hajót követően az ember nehezen rukkol elő bármivel, ami hasonló megrökönyödést váltana ki.*- Kérvényeztem, hogy illúziómágiát taníthassak,-*s hangjából egy csipetnyi kétely csendül ki, de hogy ez a sikerességnek vagy ötletnek magának szól-e, nem tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az ultrahangos vizsgálathoz hasonlóan, bár azt hiszem, a pontos működését Sethtel kell elmagyaráztatnod. Rétegezte a varázslatokat, hogy az eredményüket meg lehessen jeleníteni,-*ehhez a részéhez nem ért, ő csak a bűbájok listáját és szükségleteit adta. Minden mást a fiaira hagyott, s eddig remekül bevált a műszer, ami térképként megbukott annakidején. A vizsgálat alatt kizárólag a gömbre összpontosít, utána viszont Adél arcát figyeli, szelíd mosollyal biccentve oldalra fejét. Aztán valamelyik zsebéből egy csomag zsebkendőt húz elő, a kismama felé nyújtva, amikor már képes a baba képén kívül másra is figyelni. A kérdéseket komolyan veszi - bár gyerekesen hangozhatnak, voltaképp pont ezek megválaszolása miatt van itt.
- Lássuk csak,-*hajol oda, s ha Adél nem akarja, el sem kell vennie tőle a gömböt. Csupán pálcájával rákoppint, halkan elmormolva a szükséges szavakat, szüneteket tartva és értékelve. A homok színe megváltozik minden koppintásnál, a vérellátás szintjeit jelezve elsőként, s ahogy a pálca hegye kört ír le, úgy fordul a kép is.*
- Egészségesnek tűnik, semmilyen deformitást nem látok. A korához mérten kicsit sovány, nem legjobb a vérellátása,-ami a körülmények ismeretében várható volt, bár nem ilyen mértékben. Újra a gömbhöz illeszti az érzékelő részt, s kikeres egy pontot, ahol gyorsan pulzáló, meleg színű fény jelzi a szívverést. A keze biztosan tartja a pozíciót, miközben felpillant Adélra.*
- Egy pár percig megfigyeljük, mennyire aktív és milyen a szívműködése. Ebben a korban már reagálnak egész sok dologra. A magzatvíz mennyisége elégséges, szóval némi mocorgást és a szívritmus változását szeretném tőle látni. Ha elsőre nem aktív, akkor lehet, hogy épp alszik, akkor finoman felébresztjük,-*magyarázza, hogy megelőzze az ijedelmet.*- Ez egy nonstressz-teszt, nem tesszük ki terhelésnek, ha nem indokolt,-*fűzi hozzá, míg a gömb felületén apró, villogó számok kezdenek megjelenni az első perc után, a szívverések percenkénti átlagát számolva.
- Ha éhes-szomjas vagy, esetleg szoktál neki énekelni vagy zenét engedni, most alkalmad van rá,-*szólal meg kicsit később, mert ezekkel mind lehet stimulálni a babát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Minden alkalommal olyan arcot vágnak, mintha hirtelen emlékeztetném őket valami roppant kellemetlenre a megjelenésemmel. Mondjuk a létezésemre,-*és igen, erről valószínűleg minél gyorsabban és hosszabban szeretnének megfeledkezni. Senkinek sem hiányzik egy Selwyn, aki folyamatosan újabb és újabb szabadalmakkal, engedélyekkel és kérvényekkel érkezik olyan rendszerességgel, mintha bérletet váltott volna.
- The customer is always right in matters of taste,-*rezzenéstelen arccal hárítja a vádakat - ízlésről nem illik vitát nyitni, ugyebár. A tekintete mégis nevetős, szeme sarkában árulkodó kis ráncok ülnek, egyszerre derülve saját deformációján és Martin evidens ficergésén.

Nem az első - és nem is utolsó eset - hogy a bejelentése megtorpant valakit. Az első kérdésre pusztán bólint (hol máshol alkalmaznák őt?), a másodikra kézfejével röviden megdörzsöli állát, mert igen, tisztában van az általa vállaltak mennyiségével. Mentségére szól, hogy nem egyszerre, hanem apránként bővíti a listát.*
- Amennyiben,-*s ez egy nem csekély méretű ha,*- engedélyezik, az időigényesség fényében újragondolom a felelősségeimet. Még mindig nem sokat alszom,-*bár az élete sok szempontból helyreállt, vagy legalábbis normálisnak tekinthető határok közt mozgott, van, amin a gyógyszerek sem segítettek. Nem véletlenül állt a hálófülkéje közvetlenül a műhelye mellett, s végezte a karbantartási munkákat takarodó után.
- A tanítás maga, mint emberekkel való munka hiányzik. A nekromanciához kicsit túlkorosnak érzem magam,-*üti el némi humorral annak élét, hogy eddigi részidős munkái inkább elszigetelték másoktól. Lassan, lépésenként próbálja visszaszerezni korábbi énjének darabjait. S ehhez hozzátartozik a kudarc is, ami legutóbbi tanári állása árnyéka.*- Rozsdásnak érzem magam és valahogy... méltatlannak? Lehet, nem kellene Magnushoz mérnem magam, de önkéntelenül előttem van minden, amit tőle tanultam. Az idő majd eldönti,-*zárja le, mert Martintól nem tanácsot vár - jól tudja, milyen kényelmetlenül érinti az ilyesmi. Inkább egyfajta gesztus és sokéves barátságuk jele, hogy megengedheti ezt a fajta őszinteséget. Automatikusan törzshelyük, a nem messze lévő kis kávézó felé veszi az irányt, ahol már megvan a megszokott asztal és a barista fejből tudja, mit isznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Valójában csak élcelődik az emlegetett létezés velejáróin - bár időnként markába keríti az önsajnálat, ha megtalálja egy depressziós epizód, a hétköznapokban megszokta már ezeket a dolgokat. Vállalta, elvégre megtarthatta volna a Nightingale nevet, Agatha tisztán értésére adta, hogy nincs ellene kifogása. Talán bölcsebb döntést hozott volna, mégis, akkori büszke önmaga be akarta bizonyítani, Selwynként is élhet tisztességes, jó életet.

Halk horkantás jelzi, milyen szórakoztatónak találja a gondolatot, hogy sírig helyett síron túl tartó barátságban maradjanak. A közös programok mondjuk kissé limitáltak lennének, kávézni sem mehetnének, de többé egyikük sem panaszkodna kialvatlanságra vagy rémálmokra. Elmosolyodik, amint az auror támogatását fejezi ki, ám hallgatagon sétál mellette. A racionális része tudja, pontosan tudja, hogy Martinnak igaza van. A gond az, hogy éreznie is kellene, de alattomosan rág benne a kétség. Ezzel együtt - vagy ennek ellenére - szánta rá magát, hogy az idő és a tanítványai eldöntsék.
Rendelése - mint általában - egy fekete kávé, valamint egy töltetlen vajas croissant. Tartása olyan egyenes, hogy ki kellene zárjon bármiféle kényelmet, mégis tökéletes nyugalommal helyezkedik el. Nyilvános helyen mindig ilyen, ahol elérhetik kíváncsi tekintetek, nevelése és neve mögé rejtőzik előlük. Egyedül tekintete marad nyitott, amint felpillant Martinra, biccentve.
- Természetesen. Hallgatlak,-* erre a megerősítésre nincs szükség, inkább azt jelzi, most vonta magukat körbe valamivel - kézmozdulat híján alighanem illúzióréteggel, vagy annak takarásában bűbájjal. Az arca egy pillanatra elkomorul, a kávéját fürkészi.
- Bármilyen szervesen hozzánőtt bútorral együtt születő gyermek mélységes aggodalommal és iszonnyal tölt el,-* köszörüli meg torkát, csak mert vizuális típus lévén ez a kép…megrázó. Mielőtt azonban azzal vádolhatnák, nem érti a viccet, felnéz az italából.
- Ugyanakkor a csoportvezetői kötelességek nem feltétlenül zárják ki a terepmunkát, ha megfelelően képzett emberek között te oszthatod el a felelősségeket. Aggaszt a csapat összeállítása? Vagy valami más?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Belián
Nyár elején

Ezt a kirándulást egy váratlan, sőt, hirtelen elhatározás szülte. A híreket böngészve akadt rá az állatkert egyik ilyentájt megszokott bejelentésére és a képen elmosolyodva arra gondolt, mennyire tetszene Beliánnak. Aztán a következő pillanatban rájött, hogy az égadta világon semmi sem akadályozza benne, hogy élőben nézzék meg a tavaszi kölyök- és fiókaáradat sztárjait. Meglepetésnek szánta, így mindössze egy időpontot egyeztetett és célzott rá, hogy főleg könnyű séta van kilátásban.
Viszonylag korán akart indulni, hogy elkerüljék a tömeget - ilyenkor boldog-boldogtalan családostul megy olvadozni - s Feathert is Sebbynél hagyta. A könyvesbolttól aztán átsétált a társasházig, útközben üzenetet küldve Belinek, hogy mindjárt érkezik; bár nem szívlelte igazán a lakótársát, illendőnek tartotta, hogy hétvégén ne verje fel álmából, ha épp nem szárad Denis lelkén valami ocsmányság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Belián
Nyár elején

Mire felkapaszkodik a lakásig, az ajtóban már várják és van ebben valami meghitt, felpillantva azonnal elmosolyodik.
- Jó reggelt... Mr. Wayne!-*köszön halkan, épp csak annyira emelve meg hangját, hogy Belián tisztán hallja. Ami az ő szerelését illeti, avatatlan szemek talán különbséget sem tudnának tenni megszokott öltözéke és a mai között, legfeljebb annyi tűnik fel, hogy kevesebb darabból áll - ing, sportzakó és kényelmes szövegnadrág kombója. Enyhe komikuma van annak, ahogy Belián mellett megállva ellentétük még élesebbnek tűnik, őt azonban szemlátomást nem zavarja - pusztán örül, hogy felismeri a jelet és tudja hova tenni.
- Te kávéztál már?-kérdezi, mert bár szólt, hogy hoppanálni tervez, ha a másik netalán elfelejtette, akkor jobb leülni kicsit, semmint kockáztatni, hogy az utazástól kidobja a taccsot. Tekintete aztán feljebb siklik és önkéntelenül nyúl, hogy ujjbegyeit Beli halántékának támasztva hüvelykjével óvatosan végigsimítson a seben.*
- Lökhárítót kellene rád szerelni, mert nincs annyi sarokvédő bűbáj, ami elég lenne...-* szusszan, meg sem kérdezve, hogy szerezte a sérülést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Belián
Nyár elején

- Nem, pusztán... megszokás,- ismeri be apró nevetéssel, mert megtehetné, hogy a reggelente futásra használt melegítőszettben indul el, de... a hiúsága nem engedi. Kifejezetten zavarba szokta hozni az embereket azzal, hogy így érzi jól magát, sőt, az öltönyeihez tartozó talárt sem sűrűn hagyja el.  
Elkapja az ujját, ahogy a másik vonásai megrándulnak - függetlenül attól, a seb túl érzékeny-e vagy ő túl durva, nem akar fájdalmat okozni. A felvázolt kifogásra majdnem elkezd szemet forgatni, mielőtt vizuális típusként átsuhanna lelki szemei előtt, amint Beli - strandlabda módjára - ide-oda pattog üvegháza tárgyai között. Igyekszik elhessegetni a képet, de szeme sarkában árulkodóan megjelennek a szarkalábak.
- Ugye tudod, hogy nem ezért van rajtad?- a hangsúly egyszerre játékos és korholó, mert semmiképp sem bátorítandó ez a figyelmetlenség. Ez a mostani is, túl közel van a szeméhez...
- Akkor igen, kérek. Nem sietünk,- lép beljebb, leülés helyett a konyhapultot célozva meg. Annak támaszkodva fogadja el a felkínált csészét, megköszönve, majd szemét lehunyva pár pillanatig csak élvezi a kávé illatát. Csend van, jófajta kora reggeli álmos csend.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Belián
Nyár elején

Tisztítóban, mhm. Úgy bólogat, mint aki el is hiszi, egy milliomos zseni szavait mégse vonja kétségbe csak úgy valaki. Elejtett, ártalmatlan viccelődéstől eltekintve sosem tenné soha szóvá, hacsak nem könnyen helyrehozható gondot lát vagy amíg a véleményét nem kérik. A vakarózós mozdulatot követi, csak hogy meggyőződjön róla, Belián nem fájlalja vagy egyikük sem kapott bele a varba - újkeletű, lassan szokássá erősödő dolog ez, számon tartani a másik sérüléseit és segíteni a gyógyulást. Egy pillanatra összevonja a szemöldökét, néma tiltakozás és rosszallása ennek az önmagát lehúzó megnyilvánulásnak. Vitatkozás helyett a kávéra összpontosít és a zavartalan nyugalomra, amiben még a macska is lusta tiszteletét tenni. Válla Beliánénak koccan, s aztán ott is marad, enyhén nekidőlve.
- Meglepetés,- hörpint enyhén hunyorítva, egy derűs mosolykát a csésze mögé rejtve. Az alma illata és a hang, ahogy a húsa harsan eléri, hogy odaforduljon, a gyümölcsöt vizslatva Belián kezében. Tekintete aztán a másik ajkára vándorol, elidőzve, mielőtt gondolatban megrázná a fejét. A kávé és az alma nem passzolnak, így végül csak annyit mozdul, hogy könnyű csókot nyomjon a halántékára, nem messze a sebtől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Belián
Nyár elején

- Helyes. Szerénytelenség nélkül merem állítani, hogy meglepetésekben jó vagyok,- más kihúzná magát, ő csak a fejét tartja egy kicsit magasabbra - arról persze szemérmesen hallgat, hogy ennek a kreativitásnak egy részét azok itták meg, akik valamilyen módon felbosszantották. Azonban hosszú évek óta nem élt ilyesmivel, talán ki is kopott lényéből javarészt a bosszúszomj, mert meg kellett tanulnia beosztani megcsappant erőit. Visszahúzódóbb, s kevesebbet is beszél, pont emiatt nagyobb súlya van viszont mindennek, amit tesz vagy mond. És több teret hagy mások gondolatainak, mások lépéseinek.
Jólesőt hümmög a kapott kedvességre, arcára kúszó mosollyal, ami csak szélesedik a hírektől.
- Örömmel hallom. A színed, hangod is jobb,-teszi hozzá apró biztatásként, hogy a változások kifelé is kezdenek látszani. Mellette ott van még számos részlet, rezzenés, amiket aki figyel, észre fog venni - egyelőre megtartja azonban magának ezeket a megfigyeléseket és csendben örül nekik. Tovább kortyolgatja kávéját, csakhamar elérve a csésze alját, s a pulttól ellökve magát megfordul, hogy elmossa a porcelánt. Egy pálcaintéssel megszárítja és a helyére repteti, hogy se szösz, se maszatos ujjnyomok ne csúfítsák.
- Indulhatunk vagy szükséged van még valamire?-érdeklődik, körülnézve, hátha felfedez valami magukkal vivendőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Belián
Nyár elején

- Nem akartam,- von vállat, mert egy csészét igazán pillanat műve elmosni, kézzel vagy varázslattal. Szereti a rendet, ritkán hagy szétszórt vagy mosatlan dolgokat maga körül, s ebbe beletartozik az is, ha barátnál vendégeskedik. Ahol otthon érzi magát - legalább a szó megszokott értelmében - ott nem vár másra az ilyen teendőkkel, hanem csendben elvégzi őket. Egyébként itt minden tányért, minden bögrét ismer, elvégre egyesével bűvölte őket törhetetlenné, vagy javította meg, ha még minden darabjuk megvolt.
Belián térül-fordul, eltrappol a batyujáért, aztán indulásra kész - a karját nyújtja neki, főként azért, hogy ha a hoppanálás után megszédülne, rögtön legyen hogy stabilizálnia magát. Maga az út alig lélegzetvételnyi, elvégre nincs messze a főváros, a jegyek már a zsebében lapulnak, így közvetlenül a kis földalatti megállójába érkeznek a hopp-pont helyett.
- Hogy érzed magad?-fordul felé, vonásait kutatva tekintetével. Elővigyázatosságból illúziót vont fel, hogy ne legyen feltűnő, amint a semmiből megjelennek. Ha Beli nincs rosszul, a legközelebbi kocsiból kiáramló emberekkel felmehetnek a lépcsőn, észrevétlen beolvadva a kis csoportba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Amíg a másik beszél, egyet-egyet kortyol kávéjából, egyelőre érintetlneül hagyva a süteményét. Beszélgetés közben kellemetlen, ha morzsák bosszantják, osztatlan figyelmét szeretné Martin problémájára fordítani. A konfliktus talán jobban megközelíti a szemében a férfi állapotát - egyáltalán nem zavartnak tűnik, inkább több, egymással részben vagy egészen ellentétes késztetést vél felfedezni. Az eddigi status quo lehetővé tette, hogy kollégái javától elhatárolódjon, hogy a saját erejére támaszkodva, érdemeit gazdagítva érjen el dolgokat. Ugyanakkor mindez hátrány is - egyetlen ember korlátaihoz kötött, buborékba zárt lét. Az öccsére emlékezteti.
- A változás sosem kényelmes,-bólint, elvégre nem is várható tőle.- Mi lenne szerinted a legrosszabb kimenetel?-*billenti aztán oldalra fejét, őszinte érdeklődéssel kulcsolva össze kezeit, mintha rájuk akarná támasztani az állát; ehelyett azonban előredől és megtámaszkodik. Amire szémítanak, arra fel lehet készülni, vagy akár teljesen el is kerülni.*
- Mit értesz kiegyensúlyozott alatt?-egyszerű kíváncsiság csendül hangjában, mert mintha összemosódna a stabil és a stagnáns a gondolatmenetben; némi pontosítást kér, hogy jobban tudja követni. S kénytelen még egy ponton ellenvetni Martinnak - bár egyáltalán nem célja betegségére terelni a szót vagy a figyelmet, nagyon is része életének. Valahol pozitív, hogy immáron megfeledkeznek róla mások.
- Ha te valóban kihívást keresel, nem nevezném hasonlónak a motivációnkat. Ha valóban képességeim, tehetségem tenném próbára, a bűbájfejlesztés lenne a területem. Az illúziómágia... ennél személyesebb.-Az unalom távol áll tőle, elvégre elméje szüntelen elemez, szétszed és összerak, megkérdőjelez mindent, amit csak lát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Belián
Nyár elején

Beli lesápad kissé, mint általában, ám azon túl, hogy pár pillanatig erősebben markol a karjára, végül nem történik egyéb. Seth csendesen várja, hogy múljon a rosszullét, elfojtva egy együttérző kuncogást a hangos csuklás hallatán.
- Majdnem,- biccent, mert végül is, mindkét helyen sok az állat... Mégis, talán egy fokkal szimpatikusabb valódi céljuk, ami a lépcső tetején le is esik a másiknak, elvégre sok a fa és a gyerekek mennyisége árulkodó.
- Komolyan. Kölyökszezon van, - fűzi hozzá, amint átvágnak a parkon a főkapu irányába, kart karba öltve. Szabad kezével előbűvöli a jegyeket, ellenőrzésre nyújtva, s megragadja az alkalmat, hogy egy térképet is elvegyen. Talán egyszer volt itt előzőleg, nem ismeri fejből a járást.
- Merre kezdjünk?- rázza szét, hogy aztán maguk elé tartsa. Balra van a kis tó, a japán kert a bonsaiokkal, aztán a pillangóház és az óriásvidrák a kicsinyeikkel; jobbra pedig kanyargós utak sokasága.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Belián
Nyár elején

Seth feje felett elsüvít a vicc elsőre - sosem járt állatkertben gyerekként, főleg nem vele egykorúakkal, így a hasonló ugratások is kimaradtak. Meglepetten pislog, mielőtt kibogozná, hogy ez alighanem valamiféle poén, s mint ilyet, el is engedi.*
- Azt hiszem, inkább szerzek neked egy adag zoo csemegét, hogy kiélhesd az etetési kényszered,- szusszan derűsen, mert a legkevésbé sem lepné meg, ha reggeli után jó hobbit módjára Belián simán leülne egy másodikhoz. A kecskéket meg néhány érdekesebb növényevőt is lehet etetni, ha minden igaz...A térképet böngészve az egyik sarokba bök.*
- Nézd, lesznek látványetetések! A vidráknál és a fókáknál is,- ha már így témánál tartanak. A másik említett állatot azonban sehol se találja.*
- Lehet, nincsenek farkasok. Azt hiszem, több hely kellene nekik, mint amennyit a kert biztosítani tudna,- méregeti szemével a zoo területét, felosztását. A főváros szívében nem igazán van hova terjeszkedni. Felnéz.*
- Sajnálom. Majd keresek egy parkot, ahol vannak farkasok is,- ígéri.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mióta vagy színsoviniszta?- a kérdés egészen alattomosan fájó csattanót rejt, annak biztos jeleként, hogy rosszabbnál rosszabb poénok lejtője igen meredek és csúszós esetükben. Sethnek egyébként sem érdemes ilyen magas labdákat adni, mert - kevés, javíthatatlan udvariasságából fakadó kivétellel - azonnal le fog csapni rájuk.
Bólint, tudomásul véve új céljukat, félig-meddig a szafaris meglátással is egyetértve, bár az ausztrál és amerikai állatokat bemutató házak sem épp aprók. Mindent összevetve, valószínűleg jó kis tetrisz-sakk-zsonglőrjáték lehet összeválogatni egy ilyen hely állatait, megfelelő teret és gondozást biztosítani nekik, és még nyereségesen is jönni ki belőle. Belián mosolya aztán feloldja a benne kezdődő csalódottságot saját döntését illetően, s egy pillanattal később már ő is mosolyog, ahogy újabb puszit kap.*
- Menjünk,- biccent, átmenetileg összehajtva a térképet és zsebébe süllyesztve. Az üvegfalnál gyülekezők számából ítélve épp jókor indultak el, hogy még helyet találjanak maguknak is.* - Pár helyet egy ebédre?- nevet halkan, Beliánra sandítva szeme sarkából. Válaszra már nincs mód, mert megjelenik a kifutót ölelő fal tetején egy gondozó és a vidrák sivítozva vetik magukat a vízbe, szemlátomást ismerve a rutint. A pocsolás, nyekergés, morgás közepette a kihangosított dolgozó magyaráz és anekdotákat mesél, míg az állatok hol egymástól lopkodják a zsákmányt, hol igyekeznek pár pillanatra elfutni, hogy egy félreeső kövön idejük legyen le is nyelni az ezüstös halacskákat.
- Ez meglepően zajos volt,- szólal meg, amikor ismét érteni lehet egymás szavát és oszlani kezd a sereglet.* - Nem gondoltam, hogy ennyi féle és ilyen erős hangokat tudnak hallatni a vidrák... pedig valamilyen értelemben rokon fajjal, görénnyel volt dolga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mosolya, ahogy léptei, könnyű - egy-egy pillanatra felbukkan, hogy a legcsekélyebb fuvallat elsodorja. A derű azonban folyamatosan ott bújkál vonásaiban, amint tekintete hol a kert, annak lakói és Belián arca közt váltogat.*
- Medveotthon?- kérdez vissza, mert az első, ami bevillan erre a szóra, az az Aranyhaj és a három medve mese története, bár sejti, hogy nem erről van szó. Az csak növeli a képzavart, hogy egy medveotthonnak farkasfalkája legyen.* - Szemlátomást nem tudok eleget a turizmusról,- jegyzi meg, jóformán saját magának, mert lám, majdnem tizenöt évet töltött már az országban, mégis kevéssé ismeri annak mugli arcát.
- Hálás vagyok, hogy nem így fejezed ki az ételek iránt táplált lelkesedésed,- néz Beliánra egészen enyhén elborzadva annak gondolatára, miféle hangok jönnének ki belőle egy jól sikerült fokhagymás-fűszeress bagettre...
- Remélem, ők kevéssé érzékelik a fogságot, ha itt születtek,- pillantása végigsiklik az üvegen, az emberkéz épített kifutón, magas falakon, szándékosan kartávon kívül tartva emlékeit. Fogalma sincs, mit-mennyit értenek az állatok, s talán jobb is így - hihet a veszélyeztetett fajok mentésében, az emberek tanításában. S tovább tud sétálni, miután emlékezetébe véste mozgásukat, testük arányait és a táblájukra kiírt érdekességeket.*
- Sorban menjünk vagy keressük meg a legfrissebb kicsiket?- kérdezi, amint elindulnak a földikutyák és hangyászok felé, legalábbis a térkép szerint. Még sose látott hangyászt, de valószínűleg nem fog elszaladni. A hangyák se túl gyors állatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hümmentve bólint, valóban szimpatikus első hallásra, bár a fejében élő kép aligha egyezik a valósággal. Majd utánanéz, ha már így biztatják a Magyarországgal való ismerkedésre; de úgy tűnik, előbb még dolga akad.*
- Nos, áthívhatod őket, hogy együtt sikongassatok,- az elsőosztályú étel feletti gyönyörtől, természetesen; rossz az, aki rosszra gondol! A köhintgetésre persze aggodalmas arcot vág, gyorsan előrukkolva az alternatívával, teljesen ártatlan hangszínnel. - Vagy feltehetek némítóbűbájt,- ajánlja fel, nyilván csak a jó szomszédi viszonyok megőrzése érdekében, ha Belián nem akarna osztozni a kiflijén. Vagy cipóján, ez már tényleg egyéni ízlés kérdése.
- A vadászatot csak akkor tartom elfogadhatónak, ha valakinek a megélhetése múlik rajta. Ettől függetlenül a lőfegyverek rettenetesek,- ért egyet, elkomorodva egy kissé. Míg a pálcák, a pusztítás veszélyével együtt is, teremtő és alkotó eszközök, egy pisztoly sosem tud mást, mint sebet okozni. Valaki megvédése mások életébe kerülhet, amivel, talán ritka kivételektől eltekintve, nem tud egyetérteni. De eloszlanak ezek a gondfelhők - az idő szép, viszonylag kevés az ember és ha Beli el is engedi olykor, hogy fényképezzen, mindig visszatalál hozzá.  A hangyászok ufőszerűek, a prérikutyák meg úgy fetrengenek a füvön vagy tömik a búrájukba a reggelit, hogy teljesen eltereljék gondolatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A hangyász valóban bizarr, de lenyűgöző, a gombszemeivel és hatalmas sörényével. A szurikátáknál mosolyogva figyeli a hasukat süttető állatokat, ágaskodásukat és a kicsik sürgés-forgását. Aranyosak, bár még mindig nem annyira, mint Beli lelkesedése. A hátára simítja a tenyerét, amikor a másik épp nem fényképez - nehogy meglökje - csendesen gyönyörködve benne.
- Mutass akkor be álmaid állatának,- mosolyog rá, az Amerikai ház felé sétálva tovább. Odabent aztán megcsapja a hőség és dilemma elé állítja: zakós izzadás vagy ugyanez, zakó nélkül? Egy darabig tartja magát, főleg, amíg az orchidea és esőerdei növények gyűjteményéről magyaráznak neki, Beli lelkesedése rá is átragad. Mire azonban elérnek az alligátorig, már erősen fontolgatja, hogy talán lemondhatna méltósága egy darabjáról. De lehet, hogy mindjárt a végére érnek... Aztán Beli arcát, elmélyült örömét figyelve arra gondol, látták már egymást sokkal kevesebb ruhában, gondolatban horkant egyet, saját hiúságát rosszallva és szótlanul megválik a kellemetlenül vastag rétegtől, mielőtt Beli mellé lépne ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Véletlenül sem érzi magát elnyomva. Volt idő, hogy szinte csak ő beszélt, s máig előfordul - bár hál' Merlinnek más okból - hogy ő mesél és magyaráz hosszan. Örömest háttérbe húzódik, amikor Beli kiengedi a hangját, itt-ott kérdezgetve, figyelmesen követve a násik gondolatainak csapongasát virágtól virágig. Szépek, a növények és az önfeledt Beli is.
- Szükségtelen, így már jól leszek,- biztosítja a másikat, amikor az hirtelen elhallgatva figyeli. Átveti a zakót karján, aztán szabad baljával Beli kezéért nyúl, hogy megsimítsa. A kézenfogva sétáláshoz túl meleg van, de nem kerülte el a figyelmét az apró, szégyenlős érintés. Nem úgy tűnik, mintha bárki törődne velük, de bármikor használhatja illúzióit.
- Mégsem annyira álomszép a lajhárlét, mint azt lefestetted. Látom magam előtt, milyen arcot vágnál, ha hátralévő életedben csak leveleket ehetnél,- teszi hozzá, csak hogy mondjon valamit, eloszlatva az aggodalmat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy tűnik, hiába öltöztek másként, még Belinek is túl meleg van ahhoz, hogy mindent meg bírjon csodálni - remélhetőleg a többi ház nem ennyire forró, bár azt azonnal érzi, hogy az esőerdei részek sokkal rosszabbak a sivatagos kifutóknál. Ennek ellenére nem engedi el, jólesik, hogy keresik a közelségét.
- Öntözhetnéd a könnyeiddel az üvegházad, fejjel lefele lógva,- nevet halkan, ellenállás nélkül hagyva magát terelni, megkönnyebbülten fellélegezve odakint, mert hiába melegszik gyorsan a nyáreleji levegő, még mindig hűvösnek tetszik a bentihez képest. Körülnézve nem lát elsőre egyetlen árust sem, úgyhogy a térképhez folyamodik.*
- Ha csak jeges jegeskávét csinálnak, szó lehet róla. Meglátjuk, mit árul a... Falatozoo- mered egy csipetnyi rosszallással a legközelebbi büfé képére. Amennyiben semmi cukormenteset nem talál,  marad az ásványvíz, de még reménykedik egy kinleyben. - Elméletileg rögtön mellette van az India-ház és a tövében a kis manulok,- böngész tovább, kiszúrva az egyik attrakciót, ami miatt ide akarta hozni Beliánt. Velük szemben párduckölykök laknak, szóval valami itókával elbámészkodni nem is rossz pihenő. Majd tartja Beli fagyiját, amíg fotóz, mert ott egészen biztosan megveszik dekára a durcás kis szőrmókok. Alig várja, hogy lássa a rakcióját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem is a kávé maga a gond, inkább a hozzá adagolt cukor/fagylalt mennyisége, helyesebben édessége. A gyereksereg azonban eltereli a figyelmét, így sosem jut odáig, hogy szóvá tegye a dolgot.* - Hogy bírnak szaladni?- morfondírozik az orra alatt, mert nem először tölti el borzadással vegyes csodálattal a kicsik energiaszintje. Beli némileg le is hagyja, mire elhalad a csoport.
- A manul a pusztai macska másik neve. Úgy néznek ki, mintha az igazgató szakállat növesztene és rossz napja lenne,- utal Anton a'la natúr ijesztő fizimiskájára. Talán kezd megbuggyanni a melegtől, de ez jutott eszébe, ahogy felidézte az arcukat. Egy jóleső, hangtalan sóhajjal áll meg a hűvösben, instant megborzongva a gondolattól, elfordítva fejét.*- Megpróbálhatjuk. Vannak halfarkasok, de a név elég félrevezető, azt kell mondjam,- kanyarodik el a víz témájától. Okkal hajózik az égen és nem ott, ahova a vitorlást eredetileg szánták. Némi alkudozás árán sikerül egy nagyon kávés, sok jeges, alig fagyis italt kérnie és Beli is megkapja a fagyiját, mielőtt újra nekivágnának a kifutóknak. A rozsomák az orrát se dugja ki, így a manulok és párducok közt állnak meg végül. A kicsik épp kint tobzódnak mindkét oldalon, elég sok embert vonzva.
- Megfogjam a fagylaltod, szeretnél fotózni?- kortyol a kávéból, mert itt nem fognak egyszerre mindketten odaférni.