Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Seth ugyancsak meglepődne, ha sejtené, hogy zsémbes, morgós ember benyomását keltette - jóformán tankönyvi mintapéldánya a 100%-ban rostos brit úriembernek, ami részben nevelés, nagyobb részt viszont döntés. Szó sincs róla, hogy be akarná hízelegni magát, épp ellenkezőleg, a saját lelkiismerete és tartása követeli meg, hogy megadja mindenkinek az alapvető tiszteletet.
- Kalandos és kihívást rejtő ágat választott,-*biccent, mert az átoktörés alaposan próbára teszi az ember képességeit - kevesek csinálják végig a képzést, s még kevesebben ússzák meg hegek nélkül.*- Viszont aggasztó, hogy a pálcája most sérült meg; bátorkodhatom megkérdezni, milyen fával és maggal dolgozik?-*Sok esetben ez igen személyes kérdés, mégis, a lány bizonytalanságát érezve ad hangot gondolatainak, mert meglehet tudna hasznos tanáccsal szolgálni vagy megfelelő szakembert javasolni.
Az előbbi bizonytalanság a továbbiakban is megmarad, míg ő csendesen fürkészi bögréje mögül, hogyan keresi a szavakat Charlotte, kíváncsisága és valami más között vívódva. Nem gyanakvás vagy óvatosság ez, inkább kissé tenyeres-talpas félszegség. Nem rója fel neki, de ha kitart az átoktörés mellett, vesztére válhat.*
- Kisasszony, a nevemben hordom a megvetés okát,-*Seth száraz mosollyal ingatja meg fejét, hiszen a kellemetlenség nem olyasmi, amit elkerülhetne.*- Seth Selwyn vagyok, s bár bűnrészese nem, örököse vagyok mindannak a gyalázatnak, amit apám művelt. Halálfaló volt és kém, aki kijátszotta a minisztériumot.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Örömmel hallom. Jó tanárom volt,-*mosolyodik el, kávéját kortyolgatva; rég nem jutott eszébe Matthew, s most talán ismét kisebb a fájó űr, amit hagyott. Próbál, minden erejéből próbál arra összpontosítani, ami megmaradt, amitől több vagy gazdagabb lett valaha, ha nincsenek is többé mellette, akik adták.*
- A lelkesedésével semmi baj,-*nyugtatja a hölgyet, mert sosem szerette senki örömét elvenni.*- Mindössze kérem, legyen tekintettel rám, s értesítsen, ha kedve támad felvásárolni a közeli kereskedéseket,-*enged meg magának egy cinkos félmosolyt, derűs csillanással tekintetében. Aztán, mintha mi sem történt volna, visszatér a mécsesek, koszorúk és eltakarítandó gyomok listájához, s megkezdett csevejük udvarias kanyaraihoz.*
- Szerintem a kertépítés éppúgy művészet, nemcsak mert a tudomány gyakran kevés az élő lényekhez, hanem mert szépérzék is szükségeltetik hozzá.-*Persze, ez nyilván csak az ő véleménye, de számos hétköznapi cselekedetet lehet művészi szintre fejleszteni, hivalkodás nélkül. Látta az öccsét festeni és bájitalt főzni, Kinseyt hegedülni és rúnázni, Averyt énekelni és kávét pörkölni, hogy a frissen főtt ital habjára mintákat rajzolni, Gergelyt szó nélkül, puszta érintéssel lecsillapítani egy lovat.*
- Csodálatra méltó kezdeményezés; alighanem gyakorta találkozunk majd,-*nem mondja, hogy természetes, hogy az otthon az első, mert közhely és mert nem mindenkire igaz. Az arca azonban elmondja helyette, hogy értékeli ezt is, a család és a közös jövő építését - nyugalma, mozdulatainak kimértsége meghazudtolja korát.
- A minisztérium kedvenceit, úgy hiszem,-*nevet halkan a kérdésre, felidézve az első olvasat kiváltotta arcokat.*- Egy repdeszkát, amolyan kézi irányítást nem igénylő sporteszközt és a hozzá kapcsolódó bűbájokat; valamint egy repülő vitorlást, navigációs rendszerrel egyetemben. Képzelheti, mennyire lelkesedtek az ötletért, hogy a fejük fejett hajózzam az égen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Erre!-*hallatszik válasza valahonnan a polcsorok mögül, de a könyvek tömege remekül nyeli a hangokat, így nem könnyű pontosan megállapítani Seth helyzetét. Szerencsére ezzel ő is tisztában van, elvégre nem mostanában vette át a bolt vezetését.*-Hátul, a történelmi részen,-*teszi hozzá, alighanem valamivel foglalatoskodva, mert nem siet öccse elébe. Neszezése azonban csak akkor nyer értelmet, ha Sebby átverekszi magát a pillanatnyilag kissé kusza könyvhalmokon, megkerüli az egyik olvasókuckót és átlépi az egyik felcsavart szőnyeget. Seth egy létrán állva épp a világítással - és alighanem a helyet apránként teljesen benövő illúziókkal - matat, az egyik falikart változtatva patinás utcai lámpássá. A vakolat mellette már kőfalat mintáz, aminek repedéseiben repkény vetette meg a lábát: mindez két polcsor találkozásánál.
A mozgásra előkerül Feather, szertelen örömmel rohanva meg Sebbyt - tudja, hogy nem szabad rá felugrania, de attól még majd' szétveti az izgatottság és mellső mancsait szétterpesztve rajongja körbe.*
- Azt hiszem, unatkozik,-*állapítja meg gazdája, kis szünetet tartva a létra tetejére könyököl, lenézve a párosra. A kutya, amint le bír csillapodni, a kisebbik Selwyn nadrágját szaglássza végig-hosszig, simiben reménykedve csóválva mellé.*- Főztem teát, de ha gondolod, akár kisétálhatunk valami harapnivalóért is,-*veti fel, néhány pillanatra még visszafordulva a félbehagyott varázslathoz, mielőtt végez és lemászik a földre.*
- Szia,-*mosolyog aztán Sebbyre, immáron rendes üdvözlésként, s röviden megöleli - nem nyújtja, mert érzékeli a másikban bújkáló szorongást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Feather fülig érő vigyorral hagyja magát gyömöszölni, sőt, egy ponton homokzsák módjára eldől és innentől Sebastian azt tehet vele, amit akar. Ha azonban abbamarad a simi, pár másodperc után felpattan és mint akit puskából lőttek ki, elsüvít átmeneti vacka felé, hogy felkapja legújabb játékát és parádéslovat megszégyenítő büszkeséggel trappoljon vele vissza dicsekedni. Mivel neki egyáltalán nem számít, kiad-e hangot az aktuális plüss zsákmánya, Sethnek mindig első dolga tapintatosan eltávolítani a csipogót.
- Ez kész,-*int fejével nemet, összecsukva a létrát, mire az tenyérnyire zsugorodik és elrakja a földön heverő szerszámos ládikába. Egészen különös az összhatás, elegáns öltözéke és a hely kopottas bája, valamint barkácsfelszerelése együtt.*- Akad viszont még elég zug, ami felújításra szorul. Most is szárad kint egy szekrény, amit újra kellett lakkozni és bűbájozni,-*ez részben megmagyarázza a padlón kószáló könyvhalmokat, apránként ellenőrzi a berendezést és szükség szerint foglalkozik velük. Kidobni semmit sem akar, ami még menthető.
Lesöpör néhány - nemlétező - porszemet ruhájáról, megigazítja mandzsettáját, majd biccent.*
- Akkor üljünk le. A kassza mögött elférünk és van egy kis konyha-tároló,-a bolt mindenkori alkalmazottai számára parányi mosdó, tenyérnyi pult és néhány akasztó biztosítva volt, ami meglepetéssel töltötte el - diákként jóformán sosem látott senkit a kasszánál. Tény, az előző tulaj sosem szorult túlzottan a bevételre, a hely és a könyvek eszmei, szentimentális értéke érdekelte. Seth ennél gyakorlatiasabbnak bizonyult, bár árai olcsó és megfizethető között mozogtak; használt könyvekkel bővítette a kínálatot, lehetővé téve a diákok számára, hogy itt adjanak túl szükségtelenné vált tankönyveiken vagy szerezzék be azok egy-egy példányát másodkézből. Kölcsönzésre, sőt, még szállításra is biztosított lehetőséget a kastélylakók számára - ennek ellenére sosem vett fel senkit.
Rövid csörgést követően két bögrével és cukorral, tejszínnel tér vissza egy fatálcán. Bár akadnak otthonos olvasósarkak az üzletben, jelenleg egyiknél sincs elég hely két embernek, így maradnak a pult és a székek az antik, mutatós kasszagép mellett. Amint leül, Seth a kezébe veszi a saját bögréjét, amiből zöld tea és gyümölcsös-fűszeres illat száll.*
- Mesélj, mi újság,-*könyököl térdére, még így is megőrizve valahogy egyenes tartását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Figyelmes tekintete az öccsén pihen - abban, ahogy fürkészi, megszokott és idegen egyaránt vegyül. Bár mindig érzékenyen reagált a környezetére, apró gyermekként is kiérezte mások apró rezzenéseit, mostanra pillantása egészen átható élt nyert. Érti, amit lát, nem pusztán ösztönösen, a belé oltott módon reagál. Nyugodtabb, vagy ha úgy tetszik, kopottabb, mint kapcsolatuk törése előtt, ugyanakkor mozdulatai megnyugtatóan ismerősek. Jobb tenyere az alátét; bal kézzel emeli a bögrét, hogy rövidet kortyoljon, s mindeközben hallgatja a másodszori nekifutásra kinyögött kurta bejelentést.*
- Mhn.-*Ennyivel nyugtázza Sebby felmondását, s hogy ne szakítsa félbe, mindössze bólint egyet-egyet. Szemlátomást messze nem okozott akkora meglepetést számára a dolog, mint amennyire fivére szorongott a beszélgetéstől - sőt, mintha halvány mosoly bújkálna vonásaiban, amíg teájára pillant. Aztán újra felveszi a szemkontaktust, s Sebby lassan mondandója végére ér. Néhány másodperc csönd áll be Seth részéről, aminek nincs súlya.
- Megértem. Örülök, hogy ezt is kipróbáltad,-*feleli aztán a kimondatlan kérdésre. Sőt, szavai tovább gördülnek, szürke szemében melegséggel elengedi bögréje alját, s tenyerét finoman öccse kézfejére simítja néhány másodpercre.- A tanítás ezen formája nem neked való, ennek ellenére hiszem, hogy számos embernek értékes tudást adtál át.-*Ahogy visszahúzza balját, kortyol egy hosszabbat italából, arca előtt hagyva kicsit, hogy félig hunyt szemmel illatát is kiélvezze. A kirakat üvegén beszűrődő fény hátulról világítja meg, kifejezetten békés kisugárzást kölcsönözve alakjának.
Testvérek - kimondatlanul hagyhatnak hát dolgokat, amikre felesleges szavakat pazarolni, bár a határvonal elvékonyodott. Néha nehézzé vált eldönteni, mit vagy mit ne tegyen szóvá, s kellett ennyi tér a gondolatoknak.*
- Maradnál a városban vagy...?-*Emeli aztán fel arcát és tekintetét ismét, egyetlen kérdést téve fel, de utat nyitva bárminek, amit Sebastian szeretne megosztani. Általában távol áll tőle a puhatolózás, most viszont nem tudja, mennyire részletes vagy kiterjedt ez az új terv, még ha első hallásra elég kézzelfogatónak tűnik is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A szavai nem tudták tökéletesen átvinni a szándékát, ezt érzékelte, mégsem sietett magyarázkodni. A legnagyobb igyekezettel és gonddal sem kerülheti el a félreértéseket, s megkötötte ezzel a békéjét. Ez persze nem azt jelenti, hogy visszariadna a vitától vagy a kifejtéstől, ha szükségesnek látja; mindössze szorongását levetve bízik. Bízik abban, hogy a hibák kijavíthatóak, a tévedések orvosolhatóak és a kapcsolatok nem hullanak szét az első elvétett lépésnél. Az öccse tudja, hogy már réges-rég felnőttként kezeli, s álmában sem lenne vele leereszkedő. De a fejében - mint valamennyi emberében - más hangok is vannak, amik az övével vegyülve torzíthatják a hallottakat. Saját hangja felemelése helyett most jobb, ha a többit engedi elcsitulni.
Mindketten belesüppednek a bolt álmos csöndjébe, s míg Sebastian az ablakon át az utcát nézi, Seth bögréje mögül az öccsét tanulmányozza. Szótlan siklik végig sziluettjén, egyszerű örömét lelve abban, ahogy elméje skiccé bontja le a pillanatot, amit talán később papírra vet majd.  
- Ha mégis fontolóra vennéd a költözést, szólj majd, kérlek. Addig is, amíg eszemben van,-*a mindig övén függő szütyőbe nyúl, hogy némi kotorászás után elővegyen belőle egy dobozt, aminek határozottan nem kellett volna beleférnie első ránézésre.*- Sherlocknak, hódolatom jeléül,-*teszi hozzá, nem mintha a papíron díszelgő elégedett macska képe vagy a felirat kétséget hagyna azt illetően, kinek is szánta.
- Már nem.-*Emlékszik a kérdésre, hiszen mindenki arcára kiült valamilyen formában amikor bejelentette, hogy állást vállal a tanodában. A kastély sokáig a biztonsághoz legközelebbi pontot jelentette számára - számukra - lehetőséget az újrakezdésre; s bizonyos értelemben erre volt szüksége. Egy ponton megfogalmazódott benne, hogy a múlt akkor is gyötri, ha a világ másik végére próbál menekülni a képei elől, innen pedig könnyű lett a felismerés, mit kell tennie.*- Időbe telt, amíg megtanultam a jelenben élni. Most már csak akkor merengek az emlékeken, ha néha úgy érzem, jólesne feleleveníteni valamit.-*A mosolya őszinte, aminek valódi súlyát kevesek érthetik csupán. Néhány hét választja el a harmincadik születésnapjától, a háta mögötti időszak azonban többnek érezteti.
- Van hely, ami hiányozni fog az utazásokból?-*kíváncsiság szülte, kissé találom kérdés, de kikívánkozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A helyzet szomorúsága gyakran megérinti - mint hideg huzat, ha valahol rosszul zárt ablak vagy alattomos lyuk van, át-átjárja a hiányérzet. Mintha ugyanezt vélné felfedezni Sebastian csendjében és sóhajában, de nem firtatja; beéri az ígérettel, a beszélgetésekkel, közös italokkal, s azzal, hogy térdeik most csaknem összeérnek.*
- A halak nem érdeklik?-*kérdezi, néhány pillanatnyi töprengés után. A macskákról közel sincs annyi ismerete, s amit viselkedésükről tud sem feltétlenül érti teljesen.*- Szerintem össze tudnék rakni egy akváriumra elég apró illúziót, amivel eljátszhat,-*ajánlja fel, bögréje oldalát kocogtatva hangtalanul ujjbegyeivel. Egy ideje újra mocorog benne az alkotni vágyás - tétlen sosem volt, talán depressziójának legmélyebb időszakaitól eltekintve; de a rutin és a kreativitás teljesen más lapra tartoznak. Megjavítani egy doboznyi régi díszt, temetőkertet és sírokat gondozni, könyveket szellőztetni, polcokat egyenesíteni anélkül lehet, hogy az ember akár egy fél gondolatot vesztegetne rá.
Jólesett Sebby mosolyát látni s átsuhant rajta az érzés, hogy most, ha csak pár pillanatig, mintha elhalványult volna a törés köztük, amibe annyi éket vertek akarva-akaratlan.
- Nehéz...lehet, nem is tudnám elmagyarázni. Csak éreztem, hogy valami ide köt. Húzott, amikor alig valami mozgatott meg,-*természetük sok ponton homlokegyenest ellenkező vonást mutat, azonban ez sokáig kevésszer ütközött ki élesen. Seth megfontolt, rendszerben gondolkodó, józan döntéseket hozó énje kényszerűség nyomása alatt szükséges volt, ám még akkor is akadtak intuitív, racionális érvelést mellőző pillanatai.
Röviden felnevet, Sebby meg az élethez kért - mit kért, követelt - használati útmutatója villan be sok-sok év távlatából, s maga előtt látja kiskamasz öccse gömbhalként felfújt orcáit. Még akkor is kuncog egyet-egyet, amikor a teájába kortyol, némi meglepettséggel pillantva fel, ahogy a haza szó elhangzik. Mielőtt azonban bármit mondhatna, fivére figyelmét megragadja a csigalépcső, ami az ajtó mögött szerényen meghúzza magát.
- A bolthoz az idők során rengetegszer hozzáépítettek - gyakorlatilag valahányszor túl sok lett a könyv, hozzátoldottak egy darabot. Amikor megvettem, akkor jöttem rá, hogy valaki, valamikor elkezdte a tetőtér előkészítését. Úgyhogy folytattam és lett egy emelet, amit elrejtettem az utca felől,-*szolgál rövid magyarázattal a jelenségre. A lépcsőt általában ugyanaz a függöny takarja, amivel az ajtót-kirakatot lehet lesötétíteni - ma fel kellett szaladnia valamiért és elfelejtette visszahúzni a helyére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Angliához az évek teltével egyre kevesebb fűzte, s bár tagadhatatlanul brit mind viselkedésében, mind örökös túlöltözöttségében, sosem hivatkozna otthonaként az országra. Hiányzott belőle a ragaszkodás vagy akár az a sajátos hozzáállás, amivel sok hely szülötte viszonyul anyaföldéhez, miszerint ők ócsárolhatják hazájukat, de bárki más egy rossz szót sem szólhat róla. Szürke, ízetlen közönnyel viseltetett iránta leginkább; könnyen elengedte hát az egészet.
- Bárki tudta nélkül. Szerettek a minisztériumban,-*szemforgatva kortyol a teájából, mert egy estényi standup előadásra elegendő anyaga gyűlt össze mostanra a bürokrácia jóvoltából. Mármint egy újabb estére való, megkoronázva azzal a szerencsétlen hivatalnokkal, akit a bejelentése után kiküldtek terepszemlézni és aki végül - már a sírás szélén állva a kitöltendő formanyomtatványok listájának láttán - inkább azt javasolta, felejtsék el ezt az egészet és fogjon hozzá a dologhoz, mintha az emelet eddig nem létezett volna és most kezdene az építéséhez. Esélyük sem volt megállapítani, mikori munkálatok és bűbájok nyomát találták.*- A végén beérték azzal, hogy csontvázat nem találtak és nem varrtak a nyakamba büntetést vagy vizsgálatot...-*összegzi röviden kalandjait somolyogva, mert ritkán lát az ember olyat, hogy a csinovnyik önszántából fehér zászlót lengessen.
- Szeretnéd megnézni?-*ajánlja fel némi gondolkodást követően, Sebby lelkesedését látva. Nem most - helyesebben egyáltalán nem - akarta felhozni ezt, de valójában nincs oka titkolózni.*- Előre szólok, hogy elég kezdetleges, rengeteg időt felemésztett az átvizsgálás és engedélyeztetés,-*figyelmezteti öccsét, mielőtt elindulnának felfelé a csigalépcsőn. Voltaképp nem emiatt aggódik, épp ellenkezőleg - bármily üres a fenti tér, berendezése, meglévő darabjai egyértelműen elárulják, hogy nem raktár és nem is a bolt galériája. KATT

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bólint, mert valóban szokatlan, hogy a minisztérium ennyiben hagyjon bármit, amihez Sethnek köze van; ennek ellenére hála Merlinnek, mert futólag ő is vetett egy pillantást az ominózus listára és érezte, ahogy elkezd őszülni a halántéka a gondolattól, hogy ezt mind beadja.
Vészesnek valóban nem nevezné, ellenben puritánnak és egyszerűnek igen - elvégre a munkafelületek, a hozzájuk tartozó polcok és a galéria (a hozzá vezető lépcsővel) készültek csupán el. Sebby olyan lendülettel csattog fel a lépcsőkön, amit ritkán lát tőle - enyhe szorongással, lassabban követi őt, minden lépéssel megpróbálva lélekben felkészülni a szembesítés pillanatára.
Odafent kikerülte Sebbyt, aki az ajtóban állva nézett körbe, s az ablakhoz lépve megfordult, hogy háttal a pultnak támaszkodhasson. A kérdésre enyhén vállat von, mert a félbe-szerbe hagyott emelet elsőre a legkevésbé sem nyújtott lenyűgöző látványt.*
- Poros. Bagolyköpetes. Voltaképp temérdek csontvázat találtam, de az egerek földi maradványait még időben eltakarítottam,-*humora szárazabb lett az évekkel, de valamivel élvezhetőbb, már ha arra vetemedett, hogy próbálkozzon vele. Feje követi a másik mozgását, mielőtt lefelé fordulna.
- Az igazat megvallva,-*szórakozottan megérinti a munkalapot, Sebastianét tükröző mozdulattal,*- nem terveztem költözni.-*bár saját kezét nézte pár pillanatig, most felnéz, egyenest Sebby szemébe, s félmosolya furcsán törékeny. Mintha azt kérné, legyen vele elnéző, elvégre maga is tudja, hogy túllépett egy határt, érzi az egész súlyát.*
- Egy éjjel - vagy talán helyesebb, hogy kora hajnalban - meg kellett állnom munka közben. Még csak az ablakok voltak a helyükön és ki lehetett jutni a balkonra, ha az ember a félúton menthetetlenül beragadt ajtón kioldalazott. És ahogy a néptelen utca felett kinéztem az erdőre, úgy éreztem, tudnád szeretni ezt a helyet.-*Az emlékeiben élénken él minden, a holdfényben tompán fénylő macskakövek és lámpaoszlopok, a háztetők gerincének ezüstös vonalai, a kellemes fuvallat, a tücsökciripelés. El tudta képzelni, amint az eső dobol a cserepeken, közvetlenül az ember feje felett, vagy ahogy a sűrű hóesés pelyhei kavarognak a lámpák fénykörében. Sebbyt a könyvek között, Sherlockot az erkélyen és a pulton heverészve, kettejüket a műhelyben, amint ugyanazon dolgoznak. Megköszörüli a torkát, egy árnyalattal bátrabb mosolyt öltve.*
- Ne érezd, hogy bármit várnék ettől. De hiányzol és jó volt úgy tervezgetni, építeni a dolgokat, hogy egyszer talán tényleg használni fogod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Az öccse arcán sorra váltják egymást az érzések, ahogy az első meglepetés után a hirtelen ráébred az elhangzottak súlyára, majd megpróbálja valahova tenni őket. Tanácstalansága csak egy fokkal jobb a nyílt elutasításnál, mert ugyanúgy magában rejtheti, hogy hirtelen nem tudja, hogyan vegye el válasza élét, mint azt, hogy voltaképpen örül a lehetőségnek. Ez mind benne van a pakliban, Sethnek nincsenek illúziói a kapcsolatukat illetően; más, érzékenyebb, ingoványosabb, ugyanakkor őszintébb. Mély levegőt vesz, s hangtalanul, lassan engedi ki - ha tovább vár mindennek a felfedésével, akkor sem garantálhatta senki, hogy Sebby könnyebben, jobban fogadta volna. Ha nem ad most rögtön választ, akkor sem történik semmi - a te is hiányzol bőven több, mint amennyiben reménykedett, s mosolyának puhasága elárulja, mennyire jólesik neki. Ugyanakkor a másik arcát fürkészve vonásai elkomolyodnak, mert bármin rágódik is épp Sebby, nem olyan egyszerű dolog. Nem ajánlhat neki mást, mint nyitottságot és azt a többnyire ítélkezéstől mentes, figyelmes hallgatást, ami sajátja.
Ahogy a másik mondata egyre hosszabb és hosszabb lesz, s ahogy nyúlik, úgy vesz egyre furcsább irányt, Seth feje egészen kicsit oldalra biccen, mint aki nagyon próbálja érteni az implikált dolgokat, szemöldöke pedig enyhén felfelé indul. Van ebben némi meglepettség, zavar viszont - egyelőre - nincs, mert őt kibillenteni az egyensúlyából közel sem olyan könnyű. Ez részben Averynek köszönhető, részben természetéből fakad.*
- Úgy sejtem, jobb, ha előbb bezárok,-*löki el magát a pulttól, hogy lesétáljon a lépcsőn - a hangokból ítélve ezzel a lendülettel mára teljesen, mert nemcsak az ajtó kattan, hanem a függöny nehéz surrogása is felhallatszik. Lépések haladnak elfelé, majd indulnak vissza, felkapaszkodva a fokokon, s Seth felhozza mindkettejük bögréit. Csendesen teszi le testvére keze ügyébe a fekete teát, ezzel jelezve, hogy annyi időt szánnak a beszélgetésre, amennyi csak szükséges.*
- Minden egyezség kérdése,*teszi hozzá, a saját lelki nyugalma miatt tisztázva ezt a pontot, szünetképp kortyolva egyet, a porcelánra fűzve ujjait.*- Tiszteletben fogom tartani, ahogy azt is, ha valami kapcsán meggondolod magad vagy nem szeretnél az okáról beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Az estébe csúszó délután valóban telis-tele van váratlan meglepetésekkel és fordulatokkal. Persze, ehhez hozzájárul, hogy Sebby ritkán időzik sokáig és találkozásaik során kerüli az elmélyült beszélgetést vagy hogy felszínes információkon túl megossza vele magánéletét. Seth sosem tette szóvá mindezt, de olvasott annyira a sorok közt, hogy következtetéseket vonjon le. Lehet, nem ismerte olyan jól a jelenlegi Sebbyt, évek kihagyása és fájdalma után; ez azonban nem tette semmissé azt, hogy születése óta vele volt. Nemhogy látta felnőni, de harcoltak a másik oldalán és -ellen is. Megjárták egymás rémálmait.
Mindezek fényében érezte, hogy a bejelentés jó eséllyel függ majd össze Sebby...érdekes ízlésével, mondjuk partnerválasztás terén. Az előzmények - egy fogadott testvér, egy kanál vízben megfojtani kívánt szobatárs, egy tanár, majd egy minisztériumi felügyelő - valószínűsítették, hogy a sor nem itt ért véget; legfeljebb őt hagyták meg áldott tudatlanságban.
Lehet, lottóznia kellett volna inkább. Jelentős erőfeszítésbe kerül megőriznie arcvonásai komolyságát, mert Sebby aggodalma ezen a téren már-már komikusan alaptalan. Valahol megkapó, hogy ennyire nagyra tartja a véleményét, még mindig, s ez segít lecsillapítani a kikívánkozó nevetést.
- Egész VIP listád van,-*köszörüli meg a torkát, mint aki nem tudja, elismerését fejezze-e ki vagy inkább próbálja legalább nem bátorítani a másikat. Nem mintha tagadhatatlanul Eridonos lobbanékonyságú fivérének valaha szüksége lett volna rá ezen a téren. Ettől függetlenül megenged egy mosolyt magának, Sebby aggodalmas tekintetét állva.*
- Azon túl, hogy merem remélni, vigyázol magadra, nincs igazán mit hozzátennem. A te döntésed, te élsz-hálsz érte,-*kortyol bele teájába, mintha nem az elmúlt hónapok legrosszabb - és közel egyetlen - szóviccét ejtette volna épp el. Ráadásul mindennemű figyelmeztetés nélkül, azt sem nézve, fivére nem iszik-e pont.*- Legfeljebb annyit kérnék, ne tűnj el szó nélkül napokra vagy felejtsd el behúzni a földszinti függönyt,-zárja le a maga részéről a témát, mert ezektől eltekintve... do whatever or whomever you want. Hagy egy kis időt, hogy leülepedjen mindez; elgondolkodva támasztja állát bögréjének, tekintete egy láthatatlan pontra fókuszál.
- Talán a legjobban az nyomaszt, hogy eddig nem merted elmondani, mert nem tudom, a munkád vagy a kapcsolatunkat tükrözi inkább,-*fogalmazza meg végül őszintén, vádló vagy számonkérő él nélkül.*- Jobban szeretnék tudni ezekről és belelátni, semmint akkor szembesülni vele, amikor valami balul üt ki. De nem hibáztatlak. Sokáig voltam túl mélyen ahhoz, hogy másokkal foglalkozhassak,-*ingatja meg fejét, mert tudatában van, hogy nem lehetett rá támaszkodni vagy számítani, s vállait önkéntelenül megereszkednek.*- és ebben nőttünk fel. Valahol... mindkettőnkbe beleivódott.-*Elhallgat, szünetet tartva, mint aki azt latolgatja, kérdezzen-e, kérdezhet-e.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A macskaetetés, mint végső, megdönthetetlen indok - ha nem Sebbyről lenne szó, lehet, felnevetne rajta. Azonban a hangulat nem ennyire könnyed, még elfuserált, életveszélyes viccelődésével sem. Most érződik, mennyi minden torlódott fel az évek alatt és vet árnyékot kettejük kapcsolatára. Titkok, bizonytalanság, szorongás, feltéphető sebek.
- Farkast valóban elleneztem. A többiek ellen, emlékeim szerint, sosem emeltem kifogást. Pusztán jeleztem, ha óvatosságra láttam okot,-*valaha tökéletes emlékezete mostanra közel sem tévedhetetlen. Megesik, hogy elfelejt dolgokat részben vagy egészen, s ha ilyen foltra bukkan elméjében, mindig ijesztő. A hiányzó darabok többnyire elég kicsik ahhoz, hogy másoknak ne tűnjenek fel.*- Tényleg ennyire...fojtogató lettem volna?-*kérdezi, tanácstalan szünettel fűzve szavait. Saját magáról alkotott képe hol tiszta, hol torzabb nem is lehetett volna - még utólag visszatekintve sem mindig könnyű depressziója befolyása nélkül látni dolgokat. Fészkelődés helyett dermedt mozdulatlanság jelzi, amikor feszültté válik, tekintetének cikázó vagy elrévedő fókusztalansága. Erőfeszítésbe telik a jelenben maradni, disszociálás helyett, és megpróbálni újra, világosabban, érthetőbben kifejezni magát. A terápiák során számtalanszor kellett így lecövekelni, hogy megtanuljon együttélni az érzéseivel.
- Akkor mondod el, amikor a lebukás fenyeget, ami vagy azt jelenti, hogy elég nagy veszélyt vállalsz, vagy hogy ekkora a szakadék köztünk. Még mindig... megüt a távolság.-*Leteszi a kezében szorongatott bögrét, a legközelebbi elérhető polcon hagyva, s oda sem figyelve megigazítja ingének ujját. Pótcselekvések, amivel kényszeres elméje valahogy igyekszik megőrzini kontrollját, hogy működni tudjon. A hátam mögött veszélybe sodorni magad semmivel sem jobb, fut át rajta.
- It feels... wrong. Just as the thought of being safe, but separated...and ignorant.-*Észre sem veszi az átmeneti botlást, ahogy gondolatait követve nyelvet vált. Néha egyszerűbb lenne, ha Sebby egyszerűen kiolvashatná mindezt és nem neki kellene betűről-betűre előadnia. Néha mindennél jobban szeretné, ha valaki képes lenne elméjében csendet teremteni és megállítani az egymás után tóduló, harsogó gondolatokat. Repetitív, apró mozdulatai - ahogy félig összekulcsolt kezei közt jobb hüvelykjének körmét újra és újra bal tenyerébe mélyeszti - az egyetlen jele annak, hogy hallgatása mögött mi zajlik épp.*
- Fontosabb vagy nekem, mint a törvények vagy mások véleménye. Akár beköltözöl, akár sem, szeretném tudni, ha kockázatos munkát vállalsz el. Hogy ha sarokba szorítanak vagy szorítod magad, ott lehessek. A lehetőséget, hogy megmutasd magad és támaszkodj rám. Nem akarok kívülálló lenni.-*Nehezen összerakott, de talán érthető végre. Reméli, hogy az, nem fogalma sincs, hogy máshogy mondhatná még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Kívülről nézve valóban megrázónak tűnhet, amikor letisztult, felesleges mozdulatoktól tartózkodó, kimért mozgása ennyire...szétesik. Mégis, ez jelzi, hogy jelen van és meg tud, meg akar birkózni a szituációval.
- Sajnálom. Nem ez volt a szándékom.-*Lehorgasztja a fejét, lehunyva a szemét pár pillanatra, míg mély levegőt vesz és lassan kifújja. Mit mondhatna? Semmi értelme. Megtörtént és legfeljebb annyit tehet, hogy többé nem fordul elő. Iszonyatosan nehéz a saját maga által okozott károkkal szembesülni, s aztán összekaparni a bátorságot, hogy mégis a másik szemébe nézzen.*
- Akartál...szeretnél a kapcsolataidról beszélni? Vagy legyen ez olyasmi, amitől tartózkodjak?-*Tisztázni szeretné, mert kezdetnek egy sor világos szabály jó lehetne. Sokáig nem bírja a szemkontaktust tartani, de Sebby tudhatja, hogy látásának perifériáján éppolyan jól érzékel másokat, mintha egyenesen őket követné.
Egy pillanatra azért megtorpant annak hallatán, hogy a lebukást nem tartotta fivére fenyegetőnek; s ő maga is elbizonytalanodott. A folytatás pedig csak mélyíti mindezt, előcsalja rejtekéből a félelmeit - azokat a torz, mások szavaival egyszerre sustorgó lényeket, amik azt ismételgetik, felesleges. Túl sok erőfeszítés, nyűg, untat másokat, vagy rosszabb, terhükre van. Megérdemli, hogy egyedül maradjon.
- Just...stop, will you?-*néz fel, az átgázolni szó hallatán, ökölbe szorítva, majd kiengedve ujjait. A lények elillannak, de nem tűnnek el végleg. Tény, hogy az elmúlt években rengeteg dolog történt - vagy nem történt - és sokáig tartott, mire Seth úgy érezte, többé nem feszíti belülről az, amit az emléklopás görcsre kötött. Kellett a magány, a gondolkodás, a bájital és végül a gyógyszer, hogy lassan, fokozatosan értelmet találjon; értelmet a történteknek, az érzéseinek, az egymást követő napoknak. Ám mindez nem jelentette, hogy teljesen más emberré lett volna.*
- Félreérthető voltam. A támaszt nem a munkára értettem, hanem erre... erre a lehetetlen helyzetre. Nem fogok összetörni. Nem vagyok labilis. Mindig is szorongtam, csak felhagytam a leplezésével olyankor, amikor nem fenyeget, hogy visszaélnek vele.-*Sokat tanult saját magáról, elméjének különös belső mechanizmusairól, s amennyire lehet, alkalmazkodik hozzájuk. Van, amit újra lehet tanulni - s apránként cseréli is a kopott fogaskerekeket, törött rugókat, repedt tengelyeket.*- Ha zavar... akkor ne nézd. Át fog menni,-a hangja feszült, de amint a beszélgetés végre kitér a felszínes vagy óvatoskodó megszokott mederből, el fogja oszlatni a bizonytalanságot, az ezernyi mi lesz, ha...? kérdés súlyát.
Egyelőre nem nyúl a bögréért, kezei még túl nyugtalanok hozzá, hogy folyadékkal tele egyensúlyozni próbálja. Érdeklődve követi tekintete Sebastian mozdulatait - mint aki furcsa bűvésztrükkre készül, úgy szedi elő a skatulyát, rákoppintva varázspálcája hegyével. Aztán még egyszer, valószínűleg valamilyen védelmi bűbájt oldva fel vele. Seth csak akkor veszi el a füzetet, amikor Sebby habozva felé nyújtja a köteg jegyzetet.*
- Köszönöm,-*szól halkan, még mielőtt bármit is látott volna - maga a gesztus, a megszavazott bizalom az, amiért hálás. Néhány percre belemélyed a sorokba, átfutva a folyamatban lévő megrendeléseket, bár a dokumentáció java - érthető módon - csak Sebastian fejében él. Az arca keveset árul el, a körülményekhez mérten higgadtan olvas és csak itt-ott villan meglepetés át vonásain. Van, amihez visszalapoz, mielőtt becsukná a füzetet.*
- Köszönöm, hogy megmutattad,-*ismétli meg, amint visszaadja a gyűjteményt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Egész évben van munka a temetővel, s mostanra megszokta már, hogy hol a növények szorulnak vágása-metszésre, hol az avar vagy a hó seprésre. Megvan a maga rituáléja, amivel reggelente körbejár és napözben tesz-vesz, néha - ha nagy ritkán valaki segítségre vagy vigasztalásra szorul - szóba elegyedve látogatókkal. Többnyire azonban egyedül van, még kutyáját is gyakran apró irodájában vagy Sebbynél hagyja, mert nehéz munka közben szemmel tartani, megmagyarázni még inkább, hogy itt nem illik rohangálni vagy piszkítani. Hozzászokott ahhoz is, hogy a temető régi vagy szabad parcelláin különféle gyógynövények, gyomok vernek gyökeret és hogy mások bejárnak esetleg szedni belőle. Szemet huny az ilyenek felett, amíg a látogatók nem okoznak kárt vagy rendetlenséget, elvégre az enyészet remek táptalajt teremt, s valahol minden élő holtakból táplálkozik.
Az viszont merőben új, hogy az egyik gyűjtögető fejjel előre borul abba a bokorba, aminek az imént még lelkesen tépkedte bogyóit. Hirtelenjében nem is tudja, hova tegye a kezéből a gereblyét, szóval azzal együtt indul a fickó felé szaporán.*
- Elnézést, minden rendben?-*szólítja meg, már messzebbről, aztán ahogy a kerítéshez ér, letámasztja a szerszámot és pálcát vesz elő. Óvatosan int, hogy az ágak szétváljanak és megpróbálja kipecázni a pórul járt ismeretlent a szúrós gallyak közül. Teljesen magatehetetlennek tűnik, ahogy hóna alá nyúl, de nem nagydarab szerencsére, úgyhogy sikerül leültetnie a bokortól biztos távolságra. Egy gyors mozdulattal takaróvá alakítja a gereblyét, hogy leteríthesse és arra fektethesse a férfit, megemelve a lábait.*
- Uram! Hall engem?-*próbálkozik, mert sosem tudhatja az ember, múló rosszulléttel vagy valami komolyabbal áll szemben. Ricsi alaposan kitanította, így mielőtt tárca vagy iratok után kutatna, megkísérli szóra bírni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Az ismeretlen angolul válaszol, Seth pedig ennek megfelelően vált nyelvet - bár megértették egymást, neki is többé-kevésbé ez az anyanyelve, nem a magyar.
- With all due respect, you have briefly lost your consciousness,-*vet ellent, mert bár technikailag az úriember valóban engedett a gravitáció vonzásának és arccal előre leheveredett, jónéhány pillanatig úgy lógott a karján, mint az öccse ragdollja, ami embernél nem épp természetes állapot. Ahogy azonban a másik kissé koordinálatlanul kalimpál, eleve minden mozdulatára figyelő tekintete elkapja annak a karkötőnek a villanását, amit felismer. Volt már dolga a betegséggel, így elég behatóan megismerkedett vele, s ennek megfelelően leengedi a férfi lábait, mert nem vérkeringési problémába futott. Leguggol mellé.*
- Uram,-*szólítja meg újra, megvárva, hogy Will szemei rá fókuszáljanak.*- Epilepsziás rohama van. Van más betegsége is?-*hangjának tónusa tárgyilagos, ám nyugodt és megnyugtató magabiztosságot hordoz.
Aztán újabb lámpaoltás következik a szerencsétlen összekarmolt srácnál. A biztonság kedvéért előkapja zsebóráját, mérve a roham kezdete óta eltelt időt, s míg a szerkezet egykedvűen ketyeg, Seth vigyázva oldalára fordítja a - számára - névtelen idegent, hogy könnyebben kapjon levegőt. Aztán a takaró felét Will hátára hajtja, s nyakából lekapott sálját összecsavarja, hogy a másik feje alá csúsztassa. A légzését figyeli, egy apró bűbájjal a pulzusát is megjeleníti magának - egyelőre nem kell riasztania a SÜVEG-et, de minden eshetőségre felkészül. Ha öt percen belül nem lesz jobban, megkeresi a tárcáját és segítséget hív.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Oh yeah, absolutely nothing, jegyzi meg gondolatban, szarkazmusát gondosan megtartva magának. Szerencsére úgy tűnik, a férfinak igaza van legalább abban, hogy a rohamtól eltekintve az életjelei határértéken belül maradnak. Seth némán guggolva, türelmesen számolja a másodperceket, pálcáját készenlétben tartva. Amint a roham végével a másik elkezd magához térni, úgy helyezkedik, hogy ne tűnjön fenyegetőnek és az előző nyugodt, tárgyilagos hangon szól hozzá.  
- Careful, don't stand up yet. Take your time,-*segít az idegennek, hogy ülő helyzetbe tornászhassa magát, de kezét a vállán pihenteti, egyrészt stabilizálva, másrészt ezzel is jelezve, hogy ne ugráljon még. Lehet, hogy nem illendő másokat engedély nélkül megérinteni, ebben a helyzetben azonban szükséges rosszként tekint az efféle etikett elleni vétségre.
- A temetőben van, gyógynövény gyűtjés közben rohamot kapott. Seth vagyok, a temető gondnoka,-*tájékoztatja, helyretéve a hol-mikort és bemutatkozva, hogy valahogy tompítsa a hirtelen képszakadás okozta váltást - nem biztos, hogy a férfi egyáltalán emlékszik vagy regisztrálta az előző szóváltásukat.*
- Hogy érzi magát?-*kérdezi meg kisebb szünet után, ha nem követi újabb roham az előzőeket, már csak azért is, hogy felmérje az éberségi szintjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Ellenállás nélkül hagyja, hogy a férfi lesöpörje magáról a kezét, s türelmesen kivárja, míg a megtépázott elme megpróbálja helyére illeszteni a darabokat. Volt hasonló helyzetben, valamennyire át tudja érezni, milyen lehet most a másiknak. Igyekszik tempójához és igényeihez igazodni, hogy a lehető legkevésbé váljon kínossá jelenléte. Minden érintése precíz és pontosan olyan hosszú, hogy megmaradjon a vékony vonalon tolakodó és kelletlen között - segíteni akar, de nem lenni terhére, ha csak egy mód van.*
- Fun as it sounds, would not encourage the idea,-*reagálja le szárazan az idegen frusztrációját, faarccal értelmezve félre a félreérthetetlent. Ellenben pálcájának néhány néma intésével visszatereli a bogyókat a kosárba, egyelőre kartávon kívül hagyva az egészet, biztos ami biztos alapon.  
- A félreértések elkerülése végett temetőgondnok vagyok, nem temető gondnok.-*A töltőszóként funkcionáló szitkoktól szeme se rebben, ocsmány dolog lenne felróni olyankor, amikor nehezen talál szavakat valaki.*- Mécsessel esetleg szolgálhatok, tömjént azonban nem tartunk,-meg korai is lenne még a gyászmiseruha vagy Will lelkét a mennybe meneszteni a füsttel, de ezt már megtartja magának. Szükségtelenül sok zavart keltene, szóval marad a gyakorlatiasabb vonalon.*
- Ha szeretné, elhoppanálhatom gyógyítóhoz. Vagy kezet mosthat és elláthatom az irodában,-*mutat teljes karjával az aprócska épület felé, amit a mindenkori gondnok használ. Alapvető udvariasság, hogy pálcát ne fordítson valaki ismeretlen felé, s az ő esetében egyébként sem ajánlatos a magánál hordott gyógyfőzetekből kínálnia. A standard elsősegély-készlet pont ezért van rendszeresen frissítve és a helyi javasasszonytól beszerezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Sure,-*biccent, mert amint mondta, idejük mint a tenger. Ha az ismeretlen jól érzi magát és tisztulóban a feje, nincs hova sietni, az pedig a legkevesebb, hogy vele marad, amíg biztonságban nem tudhatja.
- Semmiség. Engedelmeddel,-*most, hogy Will immáron teljesen tudatánál van, beleegyezésével Seth levarázsolja róla nemcsak a begyűjtött koszt, de a növényzet darabjait is. Ezzel egyidőben a vékony karcolások alighanem bizseregnek egy kissé, ahogy a beléjük ragadt szennyeződések java szintén búcsút int Will - meglhetősen szomorú állapotban lévő - ábrázatának. A ruhán éktelenkedő foltokra egy másik bűbáj kell, ám amíg ilyen frissek, nagyrészt nyomtalanul eltűnnek néma mozdulatai nyomán. Végül elteszi a pálcát egy elegáns mozdulattal, ami bűvésztrükknek is elmenne, olyan simán veszik nyoma ruhájának ujjában.*
- Örvendek, Will,-*nyújtja kezét, rendhagyó módon a balját, melynek tenyerében tetoválás sötétlik.*- Elnézést, a másik érzéketlen,-*fűzi hozzá magyarázatként, bár talán nem akkora meglepetés így, hogy Will már látta varázsolni - nincs mögötte semmi trükk, egyszerűen ez a domináns keze.
- Tisztes mennyiség. Lekvárt vagy bájitalt főz?-*érdeklődik barátságosan, bár egy másik kérdés is foglalkoztatja, amit egyelőre halogat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Sajnálom a kellemetlenséget,-hangja őszinte, tartózkodóan udvarias árnyalata ellenére. Az önkéntes szóra enyhe meglepetés fut át vonásain, mégsem kérdez rá, miféle önkéntességről van szó vagy kinek a számára. Az utolsó dolog, amit szeretne, ha kihallgatás érzetét keltené Willben, így csak érdeklődőn hümment, a másikra bízva, kíván-e többet mesélni róla.*
- Szó sincs erről, gyűjtsön csak,-ingatja meg fejét, mert ha esetleg lenne ilyen törvény, akkor sem biztos, hogy betartatná. Azt persze nem nézné tétlenül, ha valaki a hozzátartozók által ültetett vagy -hozott növényeket rongálná, de a galagonya, a csalán és a vadrózsa maguktól jönnek.
- Tényleg? Mondjuk van benne ráció,-*billenti pár fokkal oldalra fejét, nem folytatva a gondolatot azzal, vajon a lekvár ízére is hatással van-e, ha ilyen jótékony közegben termett a hozzávaló. Mindazonáltal minél tovább beszélnek, annál jobban ráérez új ismeretsége temperamentumára, s csendben emészti a benyomásokat. Ezen a ponton dönt úgy, hogy megkockáztatja a témát, ami már percek óta foglalkoztatja - mióta meglátta a Will csuklóját ölelő vékony pántot.*
- Elnézést, de nem tudtam nem észrevenni a karkötőjét és hogy nincs megbűvölve,-*a kiegészítő magában is hasznos, bizonyos mértékig; Seth azonban tapasztalatból tudja, mennyivel több lehetne. Vagy hogy tájékozatlan mezei járókelőnek milyen keveset mond.*- Ha szeretné, pro bono megcsinálnám. Főleg ha huzamosabban tervez önkénteskedni, jól jöhet az előrejelzés,-*fejti ki, egyelőre nem bocsátkozva részletekbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A bécsi filharmonikusok magányos élvezetei közé tartozik, mióta Kinsey...nincs. Mégis, talán sosem tud majd úgy ülni be a közönség soraiba vagy hallgatni komolyzenét, hogy ne jusson eszébe Matthew. Lassan tíz év távlatából is iszonyatosan hiányzik neki, a mellkasába fészkelő szorító ürességet régi ismerősként üdvözli s ha teljesen őszinte magával, nem akarja, hogy enyhüljön. Retteg a felejtéstől - mint más imagyöngyeit, úgy morzsolgatja egyesével emlékeit, míg körötte fészkelődnek és cseverésznek. Sztoikus, szoborszerű alak a tömegben, mozdulatlanságában is erőt sugároz egyenes tartásával. Ezüstöskék szeme a színpadra szegeződik, bár valójában semmit sem lát épp belőle. Muglikkal körülvéve elengedi magát, hiszen elenyésző az esélye, hogy felismerje bárki; ettől azonban elméjét vastag falak ölelik és alkarjához simul öltönye rejtekében pálcája.
Amint kihunynak a fények, tekintete megélénkül és visszatér a jelenbe - ahelyett, hogy kényelmesebben simulna ülésébe, előre dől, minden idegszálával az előadásra hangolva. Kivételesen az sem érdekli, hogy valaki az arcát tanulmányozza, figyelme máshova irányul és így Adél észrevétlen fürkészheti. Vonásain át-átütnek érzései, ám egy idegen számára ez felszínes, semmitmondó arcjáték.
A szünetben akkor emelkedik fel helyéről, amikor már a terem java kiürült - mióta leszokott a dohányzásról, ráér merengeni, hagyni lecsengni az utolsó szólamokat magában. Egy pohár frissítőért indul, s aztán italával az egyik oszlop takarásába húzódik, megszokásból. Mégis, kisvártatva megszólítják, mi több, nevén szólítják, amitől a pálcája után nyúlna legszívesebben.
Általában olyanok találják meg, akiknek valamiféle anyagi érdeke fűződik ehhez, vagy - ritkábban - perverz kíváncsiság vezérli azokat, akik megkörnyékezik. Az előbbit kifejezetten gyomorforgatónak találja - az újságírók, firkászok, bulvárfotósok elől nemes egyszerűséggel azonnal elhoppanál vagy illúzió mögé rejtőzik, ha csak megneszeli jelenlétüket. Semmi sem kötelezi rá, hogy eltűrje őket; ha valaha hiúság vagy büszkeség azt kívánta volna tőle, hogy kiállja vagy egyenest szembeszálljon a média hiénáival, kikopott belőle. Az utóbbi viszont veszélyesebb, semhogy hátat fordíthasson neki.
Szürke szempárja az ismeretlen lányra vándorol, sietség és meglepettség nélkül fordul hozzá.
- Üdvözlöm. Miben lehetek a szolgálatára, kisasszony?-*meghajol, precízen és mellőzve az olyan gyerekes szokásokat, mint a sarkak összeütése. Rendhagyó helyzet, mert nem egymásnak mutatják be őket és az ismeretlen megfosztotta a lehetőségtől, hogy bemutatkozzon. Ettől azonban még Seth illedelmesen a hölgyre bízza a kéznyújtás kezdeményezését.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Seth valóban ritkán érintkezik diákokkal - takarodó után lát munkához, ha teheti, s a büntetésre hozzá küldöttek mögött sem áll végig a tarkójukra lihegve. A prefektusok találkoznak vele talán a legsűrűbben, járőrözéseik során, vagy néha egy-egy éjszakázó mestertanonc megszólítja. Szereti a éjszaka nyugalmát, amikor zavartalanul végezheti az ellenőrzéseket és a karbantartást, párhuzamosan dokumentálva a bűbájok állapotát, a szükséges javításokatsokat. Ha valaki ilyenkor látja, aligha gondolná róla, hogy bármi köze van az aranyvérhez, halálfalókhoz, sötét mágiához; helyette gyönyörködhet vagy elszörnyedhet azon a minden felesleges rezzenést mellőző precizitáson, amivel dolgozik s ami áthatja mozdulatait. Amint pálcájával különféle varázslatokat hajt végre, egyetlen szó nélkül, végig mellette lebeg a vaskos könyv, amibe időnként feljegyez valamit. Az összhatást egyedül a különös szemüveg rontja, ami orrán ékeskedik, lencséinek sokaságával és színével - más helyzetben menő kiegészítő lenne, de a steampunk részletek nélkül csak... rémesen elüt öltözékétől és megjelenésétől.
Amíg Adélhoz közelít, mivel a lány csendben mélázik, észre sem veszi - akkor reagál jelenlétére, amikor a balkonhoz érve egyenesen ránéz. Néhány pillanatra megdermed, majd lassan leemeli orráról a szemüveget, hogy közelebb lépjen.*
- Jó estét!-köszön rá a másikra, elég hangosan, hogy az meghallja, de Seth lehetőleg ne ijessze meg.
- Nem bánja, ha megzavarom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Néhány alkalommal szót váltottak, s gyanakvása csökkent, ha nem is tűnt el egészen. Az első találkozást leszámítva Adél nem kereste szándékosan a társaságát, mindössze távolról üdvözölte vagy ha összebotlottak, röviden érdeklődött erről-arról. *
- Köszönöm.- *elfoglalja a helyét a balkonon, egyik kezét - a szemüveggel együtt - a kőpárkányon nyugtatva. Végignéz a tájon, szemlátomást értékelve a kilátást, tekintete azonban hamar visszatér Adélhoz. A lány nem szokott spontán, szélesen mosolyogni, ám ettől még látja, hogy a derű ezúttal nem ér el a szeméig. Puszta udvariasság, amivel kénytelen visszaélni.
- Rutin ellenőrzés,- bólint, aztán egy félmosolyt villant, ami pont elég rövid hozzá, hogy messze álljon a gőgöstől. - Mélységesen szégyellném magam, ha a diákok képesek lennének egyetlen nap alatt kárt tenni a bűbájaimban. Inkább a bűbájok természetéből fakad, hogy figyelni kell és megújítani őket,- az olyan dolgok, amik javításra szorulnak, inkább az ingóságokat érintik és kivédhetetlenek. Túl sok van belőlük, így az erőfeszítések a könyvekre és fontos tanszerekre összpontosulnak. Ahogy a lány pillantása a szemüvegen időzik, ő is letekint a fura tárgyra, majd felemeli és Adél felé nyújtja.
- A manaszálakat jeleníti meg. Próbálja ki, ha szeretné,- *az eszköz így talán segítségére lesz abban, hogy felhozza, mit látott. A legkevésbé sem akart tanúja lenni, de mégsem hagyhatja szó nélkül, bármennyire is kellemetlen. Viszolyog attól, hogy tolakodóan viselkedjék

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Ritkák. Általában át lehet irányítani őket jóval szórakoztatóbb és kevésbé közveszélyes célok felé,- enged meg magának egy jóindulatú mosolyt, mert húsvét tájékán egész csínysorozatot vittek véghez diákok úgy, hogy senkinek (és semminek) sem esett bántódása. A kérdésre biccent, elvégre ő ajánlotta fel; aztán amint az okuláré kezet cserél, lazán a korlátnak támaszkodik ismét. Az eszköz nincs specifikusan hangolva, mindennemű mágia áramlását kimutatja: a kastélyt ölelő védelmi rétegeket, a megbűvölt tárgyakra fonódó varázst csakúgy, mint a szabadon áramló manát - vagy esetükben, az emberekből eredő erőszálakat. Seth körül nyugodtan áramlik a nyers mágia, viszonylag nagy mennyiségben, elvétve akad benne bármiféle örvény vagy kavargás, így valóban éles kontrasztot ad annak, ami Adél maga körül tapasztalhat. A lány arcát figyeli, tartásának merevségét, amint feldolgozza a látottakat és kíváncsiságból egészen másba megy át.
- Kérem, ne nehezteljen, nem szándékosan láttam meg. Ha nem adna okot az aggodalomra, nem is tenném szóvá,-miközben elveszi a szemüveget, majd mellényének zsebébe csúsztatja azt, teljes komolysággal kér elnézést. Durva otrombaság az ilyen, bárkivel szemben - engedély nélkül érzékeny információhoz jutni. A reakcióból ítélve mégis jobb, hogy nem hallgatta el.
- Amennyiben mindez nem fenyegeti az egészségét, készséggel hallgatok. Mindazonáltal,-veszi halkabbra hangját, eddig nem tapasztalt puhasággal tónusában, - ha valamiképp segíthetek vagy könnyíthetek a helyzetén, megengedné?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Úgy tűnik, valami ragadt rám az évek alatt,- nem tesz említést róla, hogy volt tanár és házvezető is - nem büszke arra, ahogy és amiért elhagyta a posztját. Pedig szerette a tanítást, s ha alkalma nyílik, még mindig szívesen osztja meg tudását az arra nyitottakkal. Vagy használja arra, hogy közvetett módon terelgesse a problémásabb elemeket.
Akármibe is tenyerelt bele, súlyos dolog - Adél mozdulatlansága, még hallgatása is valahogy ólmos. Érzi, hogy a lány süllyed; ahogy érezte Ricsin vagy Beliánon. Felajánlhatná a felejtés bájitalát, amivel élt már -a fiatal nővel szemben mégis, valahogy megvesztegetésnek hatna, mintha mindenáron közelebb akarna kerülni a titokhoz. A neki szegezett kérdésre, a furcsa, akadozó megfogalmazásra aztán belenyilall a felismerés. Ó. Lehunyja a szemét egy pillanatra, hogy pillantása ne Adél hasára csússzon, s úgy érzi, mintha valaki tarkón sújtotta volna egy gurkóütővel. Jó, hogy a korlát támaszt ad.
Milyen genetikai betegségre?, kérdezné, de a kérdés elhal a torkában. Az ösztönei megállítják, mert bármennyire is szeretne segíteni, maradéktalanul tudatában van saját tehetetlenségének. Aztán egy nehéz levegővel újra a lányra néz, a tekintetében feneketlen szomorúsággal és megértéssel.
- Medimágiai ismereteim nem terjednek odáig, hogy mást mondhassak, mint egy gyógyító vagy orvos. Azonban ha emberként, esetleg barátként bármit tehetek...-*hatalmas HA ez, mert inkább esik a jószándékú ismerős, semmint a barát kategóriába. Ennek ellenére közelebb érzi most magához, mint azt a lány képzelné - félelmei, fájdalma kísértik. A gyermekért nem tehet semmit, de Adélért igen.
 - Amennyiben úgy érzi, beszélne róla, bátran merem ajánlani az iskola pszichológusát. A műhelyemet a nyugati második emeletén találja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Kérem, vegye fontolóra. Nem az erejét vonom kétségbe, de az emberi elme...törékeny kapcsolatban áll a valósággal,-*tisztázza csendesen, mert emlékszik, milyen nehezen ismerte be, hogy ez nem az erején múlik, mégis kevés hozzá. Hogy egyes dolgok akarata ellenére megváltoztatták és emiatt egyfajta érzelmi sántasággal kell együttélnie.*
- A modern mágia nem mutat akkora előrelépést, mint a technológiájuk. Ne higgye, hogy fejlettebbek vagyunk - semmivel sem állunk értelemben vagy moralitásban a varázstalanok felett,- furcsa mindezt egy aranyvérű szájából hallani, főleg olyanéból, akinek pedigréjét nagy könyvben tartják számon s akinek az apja muglikat gyilkolt. De józan, komoly racionalitása nem érzéketlen, mindössze szomorú elfogadása annak, hogy a természetfeletti egy üres szó - a mágia természetes, része az életnek s mint ilyen, nem nyer felmentést szabályai alól.
- Nincs szó rá, milyen kínkeserves tehetetlenségre kárhoztatni. S annál nehezebb elfogadni, ha látszólag értelmetlen, oktalan szenvedés.-*Azonban van egy ezeknél is nehezebben felfogható, megemészthető tény - mindennek, ami történik, magunknak kell értelmet adni. Kezét a korláton egy pár centivel Adél felé csúsztatja, mielőtt tenyerét felfelé fordítaná.
- Megengedi...?-* s ha a lány beleegyezik, jobbját finoman két kezeközé veszi, osztozva a gyászon. Talán mást jobban letaglózna mindez, de ő annyi halált, annyi tragédiát látott már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Idővel,– feleli csendesen, finoman megszorítva a kezet, ami lassan megnyugszik tenyerei közt, - segítséggel. Amikor tragédiák történnek, hajlamosak vagyunk magyarázatot, hibást keresni; s néha épp azt a legnehezebb... feldolgozni, ha nincs. Nem ismerem behatóan a helyzetét, azonban kétlem, hogy megöletné - kérem, ne okozzon magának még több fájdalmat.- *Amíg a lány nem húzódik el, megtartja ezt a közelséget, teljesen Adélra bízva, mit érez jónak, mire van szüksége. Seth pusztán jelen van és kész segíteni, meghallgatni, felelni, amire csak képes. Gesztusai aprók, visszafogottsága ellenére mégis könnyen átadja érzéseit.
- Nem, bizonyos mértékig át tudom azonban érezni. Van egy családtagnak tekintett, felfogásában és rám utaltságában gyermekre hasonlító állatom,– *Adél még nem találkozott vele, de talán láthatta már a sétáin őt kísérő fehér kutyát. Kevesen tudják, mennyire fontos számára, vagy hogy terápiás céllal került melléje hosszú évekkel ezelőtt. Az összehasonlítás felületesnek vagy felháborítónak tűnhet enélkül, mégis, rövid ismeretségük eleget mutathatott természetéből, hogy ne értsék félre.- És egyszer meg kell majd hoznom a döntést, mikor engedjem el. Vesztettem el barátot értelmetlen balesetben. Valamint tudom, milyen kétségbeejtő lehet, ha az ember egyedül marad a saját gondolataival, fájdalmával.- Kicsi az esélye, hogy Adélt elkerülték volna a pletykák - illetve ebben az esetben hírek - depressziójáról, főleg, hogy nem is igazán igyekszik titkolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Nem tudom, mikortól hall a magzat. De a szívdobbanás pont azért nyugtató, mert már jóval a születés előtt az veszi őt körbe,-* olvasott ezt-azt, maga sem tudja, miért - az internet furcsa hely, kedvez a morbid vagy épp önkínzó kíváncsiságnak. Akár egy varázsige, elég a megfelelő néhány szó és egy pöccintés, hogy a válasz ott teremjen. *- Ha megengedi, azt javasolnám, vegye számításba a szenvedés mértékét. A gyermekét és a sajátját egyaránt,- * a tekintete súlyt ad aszavaknak, míg érintése könnyű. Egyik kezével elengedi Adélét, hogy zsebébe nyúlva egy zsebkendőt húzzon elő, a lány felé nyújtva.
Adélről alkotott véleménye a kezdetektől fogva óvatos - mint minden őt megkörnyékező aranyvérűvel szemben, éberen figyeli rezzenéseit, hangjának nüansznyi változásait, mimikáját. Egyre inkább arra hajlik azonban, hogy a lány érzékeny mások nonverbális jeleire, de talán túlságosan is nyitott. Könnyen olvas és könnyen olvasható.
A kérdés érzékeny pontra tapint. Egy pillanatra tartása mintha merevebb, távolságtartóbb lenne, s lefelé néz, tekintetével egy repedést követve. Mégsem azt látja. Kisvártatva újra a lányra néz, s válaszol.
- Ha megtehetném, előre látva a következményeket és eredményeket, talán megtenném. A valódi kérdés az, vajon elégedett lennék-e ezzel az új, javított élettel, vagy utána már mindig arra vágynék, hogy újra és újra átírhassam,- * lassan, minden egyes szót megfontolva beszél - egyébként is kimért, ez azonban más. Rengeteg mindent próbál leszűrni és szinte desztillálva ezekbe a letisztult gondolatokba sűríteni.
- Kisasszony, bármily' szépek is az ilyen ábrándok, annál mérgezőbbek. Ne pazarolja menekülésre az erejét, ha nem futhat el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Némán, időnként óvatosan meg-megsimítva a tenyerei közt melengetett kezet hagyja, hogy Adél végiggondolja a dolgokat. Ami azonban kibuggyan a lányból, az messze több, mint amikor idegre tapint az ember - valami sokkal nyersebb, fájóbb van itt, hiába az érzéstelen hang. Ismeri ezt a tekintetet, ezt a tónust, ezeket a könyörtelen szavakat, s rászorít a kézre, szótlanul rázva fejét.
- Kisasszony, mindennek nincs köze a jelleméhez. Sok erőre lesz szüksége, kizárólag ezért tettem szóvá,-*gondterhelten egymás felé kúszó szemöldökei ráncba vonják homlokát is. *- Ez az erő ahhoz kell, hogy meghozza a döntést. Hogy ha úgy érzi, segítséget kérjen; mérlegeljen, majd megérlelje magában az elhatározást. Mert senki sem dönthet ön helyett, nem vállalhatja át a fájdalmát vagy a következményeit. Nem dönteni is döntés, de nem hiszem, hogy feloldozást nyújtana önnek,- mindaz, amit Adél az imént habozás nélkül elmondott, roppant veszélyes. Minden szó, minden hang felhasználható ellene, hiába érzi úgy, ettől lett erős, ez csupán illúzió.
- A lánya esete azért más, mert nem idegenítheti el magától. Ezt nem tudja csataként felfogni,- néz a szemébe, lassan elsimuló vonásokkal,* - és nem is az. Egészen eddig a pontig eljött, mert minden egyes lépésnél úgy érezte, az átmeneti fájdalom elviselhetőbb, mint a végleges. Nincs joga bárkinek sürgetni vagy ítélkezni ön felett. Amit mondtam, inkább kívánság; hogy ne vesztegessen el annyi időt, mint én tettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nyugodtan figyeli a másik mozdulatait, s vele összehangolva áll fel a földről, hogy szükség esetén el tudja kapni, ha megszédülne. Mindez azonban néma elhatározás, nem nyújtja a karját és nem teszi szóvá, s amint megbizonyosodik róla, hogy a számára is tisztán hallható ropogás ellenére Will stabilan áll, a takarót visszaalakítja gereblyévé.
A férfi mozdulata, amivel egyszerre elfedi a pántot, óvatos gyanakvásával együtt ismerős számára. Udvariasabb, élére vasalt és szépen kisimított módon rejtette gyengeségeit.
- Az ilyesféle medimágia messze meghaladná a képességeimet,-*hárít finoman megrázva fejét, mert végképp nem szeretné azt a benyomást kelteni, hogy szakértője az ágnak. *- Az eszközök, köztük néhány gyógyászati segédeszköz bűvölése az, amihez értek. Készítettem már rohamok előjelzésére, feljegyzésére és mások értesítésére alkalmas karkötőt, ugyanezt szeretném felajánlani Önnek is.-*Sejti, milyen furcsán hangzik ez így, egy vadidegen temetőgondnok szájából, nagyjából félórányi ismeretség után. Mégis, talán ellensúlyozhatja mindezt a tény, hogy nem kér érte semmit, mert nem vetül rá a haszonszerzés árnya. Segíteni akar, amit néha nehezen fogadnak az emberek, főleg neve hallatán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bólint, egyszerűen tudomásul véve öccse döntését és nem teszi szóvá a bizonytalanságot, amit kihall hangjából. Vagy azt a kételkedést, amit talán már sosem mos le magáról, s ami ott ül mindenki tekintetében, aki prübálja kitalálni, hol kezdődik a betegsége és hol ér véget mindaz a színlelés, amivel régi önmaga elrejtette gyengéinek javát. Sokáig jól játszotta a szerepét. Túl jól. Hiába mentegetőzne, hogy ő maga sem volt igazán tudatában ennek. *
- Köszönöm. Tudom, hogy mások számára kellemetlen lehet, viszont segít jelen maradni és nem kapcsolni ki az érzéseket. A disszociálás a menekülő útvonalam, de nem akarok menekülni.-*Ha végképp nem bírna megbirkózni a helyzettel, már magához hívta volna Feathert, egyelőre azonban küzd érte, hogy egymaga megoldja. Vannak helyzetek - akár a hivatalban, akár a hétköznapokban - amikor megengedi magának, hogy érzelemmentes távolságot vonjon fel védőfalként, mert mint mindenkinek, erőtartalékai végesek. De nem itt és nem most.*- Ez a beszélgetés... Te túl fontos vagy hozzá.
A jegyzeteket olvasva szem előtt tartja, ami nemrég elhangzott - hogy attól tartanak, lebeszélni igyekezne róluk Sebbyt vagy hogy kétségbe vonná, hogy elég rátermett az önálló döntések hozatalához. Épp ezért nem igazán tud mit hozzáfűzni, elvégre senki sem kérte a véleményét vagy a segítségét, pusztán Seth erősködött, hogy láthassa a terveket.
- Attól függ, mire gondolsz,-*feleli, - Erre a kérdésre ötven különböző választ adhatok, mert az agyam állandóan azon pörög, hány értelmezés lehetséges és melyikre mi a legmegfelelőbb reakció.-*Az örökös átok, hogy veleszületett vagy akaratlan magába szívott tehetség mindez - képtelen elhagyni, mert ha apjuk ki is forgatta vagy saját, torz elkézeléseinek megfelelően formálta, a készség mégis az övé. Rendszerekben, összefüggésekben gondolkodni, elemezni minden részletet.*