Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Agatha épp csak szemöldökét emeli meg egy cinkos félmosollyal, elvégre melyik gyógyító ne kapna az alkalmon, ha a családjában ingyen dolgoztathatna egy varázsalkotót? Bár ebben az esetben elég elejteni vagy meggondolatlanul panaszkodni valamire és fenyeget, hogy Seth legközelebb már az áhított tárggyal állít be. Oh well. Adél - és előtte sokan mások - örömét, őszinte csodálatát látva mindig hálával, büszkeséggel gondol rá. Kár, hogy nem láthatja ezeket a reakciókat...

A vizsgálat menete lassú, de ehhez kell ennyi idő, a mágia sem mindenható. Egy kis mosoly fut át arcán a mondóka hallatán, s némán aprókat bólint, jelezve, hogy megvan a várt mocorgás; a szeme azonban a számokat figyeli. A feszült összpontosítás arra utal, talán valamiféle számításokat vagy besorolást végez, amihez átmenetileg maradéktalanul a babára kell fókuszálnia. Végül visszaadja a gömböt a kismamának, hogy egy ív papírt vehessen elő, s pálcája hegyével átmásolja a számokat erre. Még egyszer átnézi, rögzíti a számításokat, majd teljes komolysággal Adél felé fordul.*
- Most vegyél egy nagy levegőt, lassan fújd ki és figyelj rám! Ismertetem a helyzetet és a javasolt lépéseket,-* kéri, amint félreteszi a sztetoszkópot. A kisugárzása nyugodt, magabiztos, ám végképp nem szenvtelen - biztosan nem először és nem utoljára közöl rossz vagy ijesztő híreket, de egész jelenléte azt sugallja, meg lehet oldani.
- Noah ebben a pillanatban a határán van annak, ahol biztonságosan a világra jöhet természetes úton. Alultáplált és le van gyengülve, amint valamelyest tudunk javítani, de csak rövid távon. Néhány napra manatapaszt kaphat, ami mágiával hozzátáplálna,-* vezeti fel az első problémát, amivel szembe kell nézniük. Ha úgy látja, szükséges, egyik kezét Adélnak nyújtja, hogy megszoríthassa.* - Ennek a letelte után lenne ideális beindítani a szülést. A vájúdás során végig figyeljük az életjeleit, mert ha a placenta maradéka leválik, akkor elveszíti a levegőellátását. Ebben az esetben azonnali császármetszés szükséges. Volt már szülési terved?-* kérdezi, mert ehhez több ember kell majd, hogy megfelelő mennyiségű figyelem és kéz legyen jelen. Ha van kiszemelt bába vagy szülész, akkor tájékoztatni kell őket; ha nincs, felajánlkozhat ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az egyik sarokhoz közeli asztalnál foglalt helyet, s várakozás közben rendelt némi frissítőt. A pincérnek jelezte, hogy amikor alkalmas lesz, beszélne Móriccal; ezen túl azonban pusztán ül, valamit olvasgatva, akár egy magazin elejéről lelépett, vakációzó üzletember. Látszólag teljesen belemerül a könyvbe, valójában inkább az itt-ott lézengő embereket figyeli látásának perifériáján. Amint Móric felbukkan a konyhaajtóban, követi útját, s már azelőtt becsukja könyvét, hogy amaz az asztalához érne. Felpillant, udvarias mosollyal fogadva.
Mint ahogy egy helyesírási hiba bántja az ember szemét vagy fals hang sérti a hallást, olyan kellemetlen érzést hagy benne az, hogy neki nyújtanak kezet és azonmód letegezik. Persze, nem újdonság ez már, valamennyire megedzette a mugli világ és a főváros kötetlensége, mégsem tud könnyen túllépni ezen. Zakóját baljával összefogva feláll, s elfogadja a kinyújtott jobbot, röviden megrázva.
- Örvendek a találkozásnak,-* hangja semleges, amint kezével az üresen álló szék felé int, hellyel kínálva a fiút.*- Semmiség,-* biccent, számára magától értetődő, hiszen minimális erőfeszítés hoppanálnia. Amint maga is visszaül, hátradől, jobbját a kávéja mellett pihentetve az asztalon.*
- Úgy gondoltam, a felmerülő aggályokat és kérdéseket egyszerűbb lenne személyesen megvitatni. Magam is két, élesen eltérő felfogású mester alatt tanultam, nem teljesen ismeretlen előttem a helyzet, amibe kerültél. Szeretném megkönnyíteni az átállást és biztosítani róla, hogy sosem torlom meg az őszinteséget,-*vezeti fel az egész beszélgetést, azzal a megfontolt, siettetlen beszéddel, ami oly' jellemző rá. Hagyja leülepedni a csöndet, teret kínálva Móricnak, hogy megossza vele gondolatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az érthető okok pontatlan ebben az esetben, ugyanis magára a külföldi tartózkodás indokára nem derít fényt számára. Javarészt azonban lényegtelen, mert Seth felelőssége kizárólag az illúziómágiára korlátozódik. A vele szemben ülő nagykorú - bár erre még emlékeztetnie kell magát - s amennyiben nem ad az ellenkezőjére okot, felnőttként kezeli, akként tárgyal vele.
- Érdekelne, miért gondolkodsz ennyire végletekben; de nem. A tanulás szempontjából irreleváns a tartózkodási helyed,-aprót biccent, elvégre most is itt van és pont annyi idejébe került mindez, mint átsétálni a kastély egyik szárnyából a másikba. Azzal nem feltétlenül ért egyet, hogy egy bentlakásos iskola ennyire gyakran engedélyez a diákoknak kivételeket, mert sok esetben lát visszaéléseket, amik könnyen végződhetnének tragédiában.
A Levita torony romjainak képe sosem hagyja el teljesen emlékét.
Hallgat, szótlanul megvárva, amíg a fiúvá zsugorodott Móric ismét felpillant az asztalról. A hangja nyugodt, épp csak enyhén megdönti fejét beszéd közben.
- Mi a célod? Mi az elhatározás, ami miatt az illúziómágiát választottad?-*a kérdéseknek súlya van, bár mentesek a pátosztól - tényleg érdekli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ebben az esetben szívesen látlak büntetőmunkán a műhelyemben,-*jegyzi meg, bár tapasztalatai alapján Rothman sokkal nagyobb élvezetét leli abban, hogy könyékig túrjon valaki életébe és dagonyázzon a kiváltott indulatokban. Mindezt azonban megtartja magának, elvégre kapcsolatuk professzionális, s amíg az igazgató nem lépi túl a hatáskörét vagy ő fel nem mond, hallgat. Szerencsére akad elég látnivaló, hogy senkinek se hiányozzon.
- A macskáknak valahogy alapból van egy ilyen pillantása, amitől még a felmenőim is azonnal elszégyenlik magukat,-*mereng, pedig Sherlock ragdoll arcocskája egész rokonszenves, mondjuk egy szfinx-szel vagy egy brit rövidszőrűvel összehasonlítva. Sebby így is sokat vitatkozott vele, hogy a kandúr szereti őt, bár maradéktalanul sosem sikerült erről meggyőznie.
- Mások halát lopkodja. Amolyan nagyobb sirályféle, sötét színű tollakkal,-*magyarázza, bár nem sikerül túl érzékletesre a leírás. Egyszerűbb lenne megmutatni, de épp se a mobilt, se a mágiát nem tudja használni, szóval majd máskor pótolja. Esetlenül áll a fagylalttal, szuggerálva, hogy ne olvadjon túl gyorsan - tényleg nem szeretne belenyalni, az édes dolgoktól általában csak émelyeg. Megkönnyebbül, amikor visszaadhatja a nyalánkságot, s kávéját kortyolva besorol Beli mellé.*
- Szerintem egyikőtök se élvezné igazán az együtt lakást,-* tér ki finoman a válasz elől, mert elméletileg simán meg tudná oldani, hogy kicsempésszék az egyik szőrgombócot; gyakorlatilag viszont a lelkiismerete sem engedné, hogy az evidensebb gátló tényezőkről ne beszéljenek. Hálásan megválik a fagyitól, s most, hogy az emberek java odébbállt, apró illúzióra szánja el magát - csapongó röptű lepkét lebegtet a kifutóba, hamarost felkeltve két kölyök figyelmét. Egy pár percig szórakoztatja őket - s általuk Belit is - mielőtt megint elkezdene gyűlni a tömeg. Szélnek ereszti hát a pillét, hogy elszivároghassanak.*
- Merre tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Amint a másik tekintete cikázik körötte, arcát az asztallap felé fordítja, letörve egy kis darabot a croissant-ból, hogy a másiknak ne kelljen a szemkontaktussal vesződnie. Szeret szemtől-szembe beszélgetni, pont azért, mert az ilyen jelekből is érthet - ezt pedig sosem venné udvariatlanságnak.
- Elindulsz és néhány fokonként körülnézel. Ha nem tetszik a látvány, mindig lesznek másik létrák, lépcsők, hegyek... Az idő telik attól függetlenül, cselekszel-e; akkor miért ne? Csak mert kitartasz valami mellett, nem lesz értékesebb - de te sem leszel kevesebb, pusztán mert félbehagysz valamit.-*Az emberben sok félelem van, és az egyik azé, hogy nagyobb veszteségnek érzi azt, amibe időt fektetett. Akkor is, ha kényelmetlen, fáradt, zsákutcává vált. Bekapja a falatnyi süteményt, egy-két bólintással nyugtázva a definíciót, nem boncolva tovább - az idős megállapítás talán a legtalálóbb, még ha a fejében inkább tudatos beosztás, semmint mennyiség kérdése. Felpillant a kérdésre, aztán elgondolkodik, elpillatva Martin válla felett a kávézóban nyüzsgő emberek felé, mintha valahol köztük bújkálna a válasz.*
- Attól függ, mi a nyugtalanság forrása. Van, aki a helyét keresi, van, aki jól érzi magát, de kíváncsiság hajtja, és végül van, akiben kényszer dolgozik. Kihívásnak akkor nevezném, ha van mögötte megfontolt szándék, irány. Akkor vállalkozás,-*megeshet, hogy másnak ez felesleges kényeskedés. Számára azonban a szavak árnyalatai fontosak, megválogatja őket. Persze, a nevezhetünk feltételes módja rengeteg szabadságot kínál, látja, hogy számos esetben igaz a felvetés... Hajába simít, szórakozottan igazítva ujjaival, ami pont oly' megszokott mozdulat, mint amivel ruháját egyengeti sokszor; mégis, amint kezei megpihennek a csésze és a szalvéta mellett, tartása enged egy keveset. Közelről megnézve öregebbnek tűnik most, valahogy fáradtnak.*
- A terápia számomra egy eszköz, akár a gyógyszerek. Nagy valószínűséggel mindkettőre állandó jelleggel van szükségem, ez az én Vörös Királynőm - állandóan futni, hogy egyhelyben maradhassak.-*Állja a másik tekintetét, azzal a nyugodt, nyílt nézéssel, ami azt sugallja, elfogadta mindezt. Függetlenül attól, mire volt vagy lehetett volna hivatott, mit engednének képességei, intellektusa, származása vagy bármi más.
- Az illúziómágia az egyetlen képesség, amit magamnak választottam. Évek óta nem nyúltam hozzá, mert nem leltem benne élvezetet. Most vagyok elég jól hozzá, hogy újrakezdhessem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy hosszú, minden bizonnyal kényelmetlen pillanatig a fiú szemébe néz, mert most annak látja - meggyőzés, kompromisszum vagy megoldás keresése helyett ez a riadt "most-akkor-vége" reakció ezt mondja számára. Ettől függetlenül megróni vagy szemére vetni mindezt esze ágában sincs, a tekintete egy ponton elveszíti keménységét. Ez csupán egy emlékeztető, mennyire máshogy nőttek fel. A vele szemben ülő jó eséllyel biztonságos, talán boldog gyerekkort is tudhat magáénak és jobb így. Ez a helyes út, amin a hibák nem végzetesek.  
Hallgatja, némán rágódva a szavakon s a mögöttük rejlő képeken, melléjük illesztve Móric gesztusait, az arcán átfutó érzéseket. Befelé elmosolyodik ezen a kissé naiv, kiforratlan leíráson, a hozzá társuló lelkesedésen.
- Ha megengedsz egy tanácsot,- dől enyhén előre, hogy elvegye a mondat élét és ne tűnjön leereszkedőnek,* - amikor a jövőd kerül vélt vagy valós veszélybe, küzdj érte foggal-körömmel. Ha azt látják, hogy akarod és áldozatokat hozol érte, megfordíthatod a helyzet kimenetelét.-*Móric könnyen leolvashatja vonásairól, hogy komolyan gondolja, őszinte jóakarat rí le róla. Néhány taktusnyit helyezkedik, magához véve kávéját és a csészealjat, hogy belekortyoljon az italba.
- Amikor alkotsz, előbb vázlatot, vázlatokat készítesz vagy egyenest belevágsz?-* kérdezi rövid hallgatást követően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Hiába ő a temető gondnoka, az utóbbi napokban nem lehetett látni, betegszabadságáról apró papír tudósított csupán az iroda ajtaján. Talán elbújhatott volna temérdek teendője kifogása mögé, de most először ő kérte, hogy írják ki - megtanulta, mikor van szüksége távolságra. Dolgoktól, helyektől, emberektől, valahányszor egyensúlya veszélyesen meginog. Mert a zuhanás garantált; ha ritkább is, könnyebb vagy kevésbé félelmetes nem lesz soha. Mindössze lábra állni egyszerűbb, az újabb és újabb epizódok után.
Halk pukkanással dehoppanál a kaputól nem messze, egy félreesőbb ponton bukkanva fel szokatlanul sötét ruhában, frissen borotválkozva, ám árnyékokkal szemei alatt. A kerítést nézi, tenyerébe vájva körmeit, mert vissza kell tartania az ürességet, nem disszociálhat. Itt kell maradnia, a jelenben, lélegezni, megélni. Ezt az egész mellkasát betöltő iszonyt, a gyomra helyén a kővel.
A torka igazán csak akkor szorul el, amikor a soron befordulva meglátja a sírt és a sziluetett; minden lépés ezerszer súlyosabbá válik. Mégis megy tovább, egy része sietne, ha nem tartaná vissza félelem.
Tétován megérinti ujjai hegyével a nő vállát, halkan szólítva meg, hogy ne ijesszen rá, mikor mellé lép.
Adél...-*ebbe az egy szóba sűrűsödik minden. Sosem szólította a keresztnevén, akkor sem, amikor gyakran festegetett Seth műhelyében, sem később, mikor barátságuk szorosabb lett. Egy pillanatig, amíg tekintete bejárja a másik arcát, mozdulatlan, aztán vonásai töredezni kezdenek - szája széle lefelé görbül, homlokán és szemzugában mély ráncok ülnek. Vállai megereszkednek, amint keze Adél válláról annak lapockájára csúszik, kérdés, szó nélkül vonva ölelésébe. Annyira sajnálja, s annyira ostoba szavak ezek, közelébe se érnek annak, amit valójában gondol vagy érez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A lagymatag válasz, amit kap, várható volt. Átlép hát rajta, némán kortyolva kávéjából, míg a másik hahotázik és elégedetten terpeszkedik a székében. Látogatásának célját tartja szem előtt, s Móric hamarost rá fog jönni, hogy a szavait komolyan veszik. Mivel szereti a kihívásokat, most kipróbálhat egy újabb vonalat.
- Nagyszerű!-*Rámosolyog, aztán fejével az asztal felé biccent, egyszerű, tárgyilagos hangot ütve meg.*- Akkor hozzá is kezdhet az illúzióelemzéshez.-*Most ő dől hátra, várakozóan nézve Móricot, csészéjét az alátéttel kezében tartva. Az asztal maga első pillantásra semmiben sem különbözik a többi, ugyanúgy megterített ülőhelytől - abrosz, szalvéta, egy kis vázában virág, evőeszközök, fogpiszkáló, só-bors és némi olaj; egy kis tálcán két üres papírzacskó, amiben cukor volt; egy apró keksz. Személyes vagy oda nem illő holmi egy szál se.
Ha nincsenek kérdések, úgy tekintete az ablak felé fordul, nem az a típus, aki szuggerálná a másikat, ha koncentrálni próbál. Szimplán várakozik, figyel.

//A következő hsz-ben kérlek, ismertesd, milyen módszerrel próbálod megtalálni az illúziókat. Ezeknek minősége különböző, így más-más nehézség tartozik hozzájuk. Az ötletességtől függően lemeséljük, mit sikerül felfedned.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A két egymásba kapaszkodó alak az apró sír mellett akár Adél egyik festménye is lehetne - mozdulatlanok, arctalanok, s egyetlen hosszú árnyat vetnek a fejfáéval párhuzamosan.
Nem engedi el - fél karja továbbra is közel tartja, amint egyik zsebébe nyúl. Egy keszkenőt nyújt aztán felé, azoknak a mozdulatával, akik túlságosan hozzászoktak mások könnyeinek felitatásához; s bár az ő szeme száraz, tekintetében mélységes szomorúság ül. Adél láthatta már ezt, a gesztust és a pillantást egyaránt - árnyalatuk fakóbb csupán.
- Én...-*sosem fejezi be a mondatot. Olyan végtelenül ostobának érzi, hogy magáról beszéljen, itt és most. Azonban a halovány mosoly újra felidézi benne azt, amikor még abban reménykedett, hogy következő viszontlátásukkor egy egészen másmilyen mosoly fogadja majd. Az üresség gyökerek módjára burjánzik, felkúszva erein és bordái közé feszül.*- Sajnálom, hogy csak most találkozunk. Úgy érzem, cserben hagytam, mert képtelen voltam hamarabb felajánlani.-*Életében csupán két alkalommal gyászolt. Először kilenc évesen, akkor az anyját temették és ő, aki maga is alig értette a történéseket, a hatéves Sebby kezét szorongatva próbálta vigasztalni az öccsét. Másodszor Viktor búcsúztatóján állt a sír mellett, alig fogva fel bármit az egészből, mintha kívülről nézte volna végig az egészet, pedig tudja, hogy Ricsi mellett állt, s hogy kezük néha tétován megtalálta a másikét, mintha összeért volna rémálmuk.
- Hasonló...hasonló gondolataim voltak,-*rezzen fel emlékeiből, kibontakozva az ölelésből - balja lecsusszan a nő hátáról, hogy szütyőjébe nyúljon. Ellép mellőle, s közben  lassú, tétova mozdulattal két tárgyat húz elő: egy kézzel kötött, színes borítású könyvecskét, s mellé egy furkász-plüsst. Leguggol, hogy mindkettőt a sírra helyezze, szórakozottan megsimogatva az orrontó hátát; sosem tudná ezeket másnak adni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szeretne rákérdezni, miért a szégyen, miért fél ennyire a hibáktól a vele szemben ülő, ám valahol enélkül is érti. Álmatlan éjszakák súlyát, körbe-körbe nyargaló, magukat ismétlő vagy egymást hergelő rémképek minden mozdulatát.  Szavakkal meggyőzni képtelenség lenne, ahogy őt sem lehetett. Aprót bólint hát, elfogadva a hallottakat, mint kiindulópontot. Martin arcát fürkészi, hasonlóságaikon merengve.
- S ez a beszélgetés nem elvesztegetett idő?-*szelíd, ám megszámlálhatatlan újabbat ébresztő kérdés ez, mert előbb-utóbb minden apró töredék, üres pillanat szitáló homokja sivatagot szül. Vajon hol húzódik a határ érték és érdemtelen közt? Kiknek a véleménye mennyit nyom a latban? A szenvedés - legyen az fájdalom, kudarc, boldogtalanság - erőlködő elkerülése nem hosszabbítja-e az őrlődést? Talán inkább whiskey és csendes esték kérdése ez, nem az ablakon betűző, napfény-tarka kávézóé.
- A munkám szerves része.- Mosolyának halovány, de kellemes derűje olyan, akár a kávéscsésze peremén megülő pára.* - Elfogadni, hogy nem értek mindenhez; mindig lesz hova fejlődnöm és van, amit most vagy egyáltalán nem tudok megoldani. Általában két dolgot kell megvizsgálnom: a problémát és hogy megfelelő problémán dolgozom-e?-*Néha elragadja az embert a lelkesedés vagy valami más, s meg sem kérdőjelezi, amíg valami útját nem állja.
- Az emberi kapcsolatok…már más lapra tartoznak.-*A mosoly marad, de árnyékot vet. Tartóztatni sosem fog senkit, aki menni akar, akinek nincs szüksége rá többé; azonban elengedni, valóban engedni, hogy helyük megüresedjen és feltölthesse valami-valaki… Bonyolult.
Az épp ételével babráló Martin néha valamilyen héjas állatra emlékezteti, amikor így visszahúzódik; mint egy olyan pici bogár, összegömbölyödik és hallgatásának védelmében gondolkodik, várva a megfelelő pillanatot.
- Valahol minden hazugság minket tükröz,-*mert nem adhatunk mást, csak mi lényegünk, s azt, amit magunkkal vittünk a világból. A hazugságok miértje, hogyanja és időzítése sokat elárul, ha figyelmesen vizsgálják őket.
- Mégis, választhattam. Nem a nekem szánt forma része volt, talán mert a bűbájokat gyengének tartotta,-*most sem ejti ki Sacheverell nevét vagy hivatkozik rá apjaként, de könnyen kiérezhető utalás. Megtervezték, milyennek kell lennie.*- Akarom vagy sem, a véremben van a színészet; de magadatott, hogy a szerepem magam írjam. Tudni akarom, mit jelent most, mit jelenthet az illúziómágia.-Kortyol a kávé mellé kapott vízből, majd asztalon pihentetett karján elsimít egy ráncot ruhájának ujján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A másik tekintete ránehezedik, s bár szavai felmentenék Sethet a bűntudat alól, szemét összeszorítva a fejét ingatja. Ha bármi része lenne benne, valószínűleg azonnal feladta volna magát a parancsnokságon, a felelősséget nem bírná el. Mindazonáltal leírni, miért érinti ennyire mélyen a gyermek elvesztése, nem könnyű.*
- Én is reméltem, teljes szívemből, mert megérdemelte, mindketten megérdemelték volna,-* a helyzet igazságtalansága, tehetetlen tragédiája eleven drótként rántott benne össze valamit. Sonia után a hetek, amiket Adél a műhelyében ücsörögve vagy festegetve töltött, csendes megértést szőttek közéjük. Az azt követő örömmel és félelmekkel teli hónapok pedig valami erősebbet sodortak a szálakból. Most, hogy a gyász súlya alatt málladozik minden, mert egyikük sem bírja igazán megtartani, szokatlan ziláltsággal csúsznak ki száján a szavak. Engedi, mert muszáj, vagy disszociálni fog. Tenyerébe vájja körmeit, ökölbe szoruló kezekkel, hogy lecövekeljen a jelenben. A köszönöm olyan fájdalommal vájja belé karmait, hogy nem bír megszólalni; ezért nem szabadna hálásnak lennie, ennek az egésznek nem szabadott volna megtörténnie. Valami elszakad benne.*
- Azt hiszem. Vagyis... hiszek Agathanak. A...fél életem mellette töltöttem.  A szavaki, a tettei azt mutatták, újra lehet kezdeni. Nem, nem ismerek nála erősebb embert.-*Leginkább a fejfára mered, nehéz, néhol reszketeg lélegzetekkel beszélve. Ezt a történetet nem írták meg a pletykalapok - talán Magnus vagy Solomon, talán a jótékony érdektelenség keze volt benne, de békén hagyták. Az előbbire tippelt, ám inkább nem bolygatta a kérdést.
Végül leül a földre, elhagyva mindig egyenes tartását, térdeire fektetve karját. Adélra pillant, aztán valahová mögé, a sírok ismerős soraira mögötte.
- Úgy éreztem, jó anya leszel. Talán, mert egy kicsit emlékeztetsz az enyémre; de olyan őszinte türelmetlenséggel vártad Noah-t. Nehéz... elmagyarázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Értem. Ismerem a tanácstalanságot, a tagadást, az elveszettséget,-számos alkalommal ütközött ebbe a falba, gyermekként és felnőttként egyaránt; éjjeleket töltött azzal, hogy hasztalan csak kereste és kereste a megoldást.- Néha útmutatással sem könnyű, de valahol el kell kezdeni.-*A csendes beszélgetés őszinte, meg sem próbálja áltatni; ám talán elérheti, hogy Adél kevésbé érezze magát egyedül, elhagyatottan. Pillantása vissza-visszatér hozzá, s ha tekintetük találkozik, mintha gondolatban megszorítaná a kezét. Meghallgatja, ahol lehet, ítélkezés nélkül.
- Ez... hatalmas teher lenne egy gyermek vállán,-*bukik ki belőle, mert ezt az egyet világosan látja. Mielőtt azonban még megpróbálhatná végiggondolni az elhangzottakat, hogy valamiféle megoldást vagy kezdőlépést javasolhasson, Adél gondalatai éles kanyart vesznek. Hirtelen fordul oda, feltérdelve és kérdezés nélkül ölelésébe vonva.
- Nem. Mindent megtettél, ami erődből és tudásodból tellett.-*Magához szorítja, ügyelve rá, hogy ne okozzon fájdalmat, ám az érzés maga kirántsa valahogy a gondolatok, emlékek közül egy pillanatra a lányt. Mert most ismét annak a megtört, reménytelen gyermekanyának látja, akinek véletlenül leste ki titkát; aki akkor éjjel annyira kétségbeesett volt, hogy egy majdnem idegennek gyónt meg.- Mindent, érted? Nem tudhattál a méregről,-az utolsó mondatot szinte csak suttogja, Adél hátát simogatva, ahogy gyerekeket szoktak vígasztalni-csitítani, mert ugyanolyan sebezhetőnek érzi. A felfoghatatlant súrolja az egész; olyan gonoszság történt, ami őrá emlékezteti - beteg, elfajzott elme szennye, mely számára nincs mentség. Meg tudná ölni.
Arctalan ellenséggel szemben mégis tehetetlen, s haragját másfelé fordítja.
- Segítségre és támogatásra lesz szükséged,-*terapeutára, barátokra, családra, amennyire ez lehetséges. Mert nem Noah megbocsátása kell valójában, hanem Adél sajátja, bár nem mondja ki ezt.*- És időre. Mindig nyitva az ajtóm előtted, rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ezen a ponton a kastély java már ünnepi díszben úszik - az önként vállalkozók segítségével egész gyorsan végeztek a folyosókkal, ahol az elmúlt napokban jócskán akadt lehetőségük gyakorolni. A puding próbája azonban most következik, amint a több doboznyi díszt pálcájával maga előtt lebegtetve betrelgeti a hölgyeket a most ürességtől kongó Nagyterembe. Amint a földre ereszti mindezt, suhint, s a lebegő gyertyák rajban reppennek feléjük, útközben fellobbanó lángjaikkal gyr fényt adva. Már-már nyugtalanító, hogy nincs itt egy árva lélek sem rajtuk kívül, hiányoznak a terítékek, épp csak nem visszhangzik minden.
Seth további fáklyákat gyújt meg, amíg végre rendesen látszik a bejárattól nem messze álló, tanári asztal magasságában lévő hatalmas karácsonyfa, aztán a lányokhoz fordul, bátorító mosollyal.*
- Nos, hölgyeim, volt némi idejük gondolkodni. Elkezdem felrakni a díszeket, melyeket már megcsodálhattak az irodámban. Ezek mellé kell a fára még jócskán dekoráció, amit az önök fantáziájára bízok idén - remélem, van már elképzelésük. A Déli szárnnyal remek munkát végeztek, nem aggódom.-A fa mellett áll egy létra, hogy ha a felsőbb ágakhoz szeretnének hozzáférést, biztonságosan ráláthassanak. Seth még magukhoz inti az egyik asztalt, szétrakva rajta az üvegdíszeket rejtő dobozokat, hogy véletlenül se legyenek láb alatt.*
- Ez pedig a megígért és megérdemelt frissítőjük, ne szégyenlősködjenek. Szeretnének zenét?-*Utolsó lépésként egy tálcányi cookie, tej és forró csokoládé bukkan fel, amit korábban kért a manóktól, de ügyes bűbájok frissen tartottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Majd kitalálok neked valami testhezállót. Az utolsó büntisem kutyaszőrt fésült,- imeri be, mert a vedlésszezon alatt Featherből néha egy másik kutyára elegendő szőrt lehet kiszedni. Sose értette, hogy a félhosszú bunda hogyan tud ennyi pluszt kitermelni.
- Értem én, csak...a megszokás. Esetleg megnézhetjük, van-e plüssben, amit bátran hazavihetsz?-*bocsánatkérően pillant Belire, mert néha túl komolyan vesz dolgokat, vagy csak a hangja nem árulja el, hogy épp viccelődik. Nem feltételezte, hogy a másik ne lenne józan, felelős állattartó.
A kézmosás alatt vet egy pillantást a térképre, betájolva magát.
- Hmm, kevés tapasztalatom van hüllőkkel, de útba esnek az elefánt felé. Egy ismerősnél találkoztam kockás pitonnal,-*s míg a házig sétálnak, elmeséli a hatalmas, fekete állattal való ismerkedését. Meglepő pillanat volt, a mindig gúnyos és távolságtató tulajt lelkesnek látni, amint a kérdéseire válaszolgatott.*- ...amikor azt mondták, érintsem meg, lefagytam. Húsz-huszonkét láb hosszú, lehetett. Végül kiderült, hogy döbbenetesen simák a pikkelyei és teljesen szárazak,-*fejezi be, nagyjából mire elérik az ajtót.

Végül a melegben és sűrűsödő tömegben hamarabb kifáradnak, semhogy mindent megnéznének, de így is látták a kölyök-dömping javát. Innentől a korgó hasú Beliánra bízza magukat, hogy válasszon éttermet, a program lezárásaképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ah, igazán sajnálom, hogy nem gondoltam erre. Szeretne esetleg egy teát, Lónyai kisasszony?-*egyetlen emelettel feljebb van a műhelye, így semmibe sem kerül felszaladnia.*- Énekelni nem bátorkodom, de ha nincs ellenükre, komolyzenével szolgálhatok.-Valamiféle hosszabb, néma varázslatot szór ki, aztán kisvártatva egyre közeledő ütemes galopp hallatszik, amint a páncélok őrségváltásáról ismert gramofon beüget a terembe. Hogy milyen zene hangzik fel végül, az már a reakcióktól függ - valószínűleg csak a móka kedvéért belecsempészi a Cukorkatündér táncát, hogy szeme sarkából Hargita reakcióját lesse.
Javarészt azonban a feladatukra összpontosít. A dobozokból sorra reppennek elő az üvegdiszek, amiket neki magának kellett helyrehoznia. Egy sor bűbájjal is ellátta mindet, csaknem törhetetlenek, hogy a véletlen balesetek elkerülhetőek legyenek; de némelyik kifejezetten sziporkázó vagy megfagyott szappanbuborékhoz hasonlatos, finom jégvirág-mintás. Könnyed, precíz mozdulatokkal inti őket helyükre, miközben körbesétálja a fát, hogy megbizonyosodjék felőle, a diákoknak és a tanároknak egyaránt bőven jut látnivaló. Amint a díszek többé-kevésbé egyenletesen el vannak oszlatva, pálcáját alkarjához simuló tokjába rejti, s azt a bögrét veszi kézbe, ami a többitől lényegesen sötétebb, vöröses-barnás fűszerrel megszórt italt tartalmaz. Míg kezét melengeti, a fán zúzmarás tobozok egész sora nő lassan, amerre csak néz, s amiknek fehérsége mind a csillagokhoz, mind az angyalkákhoz illik majd.
- Azon töprengek, túl sok lenne-e néhány mókus?*mereng félhangosan, kortyolva egyet, s jóleső hümmögéssel megköszörüli torkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Seth számára mindez lassan hagyomány - amilyen kétkedve fogadták első felajánlását, harmadjára visszatérve egy-két ismerős arc már óvatos mosollyal köszönti, amint kilép a látogatók számára fenntartott kandallóból. Valamennyi tanonca számára felajánlotta a részvételt, bár a nem-mestertanonc diákok csak szülői engedéllyel és csak kíséretében érkezhetnek. Kaptak egy sor levelet azoktól a gyerekektől, akik kénytelenek a karácsonyt is az ispotályban tölteni, s ezek közül válogatták ki azokat, akiknek kívánságát teljesíteni tudják. Ő maga útmutatást nyújtott és a maradék kérések valóra váltását próbálta megoldani.
Ujjából előcsúsztatott pálcájával eredeti méretére állítja vissza a zsákot, amibe az advent alatt készített ajándékokat csomagolta. Öltözéke a megszokottnál lazább, kötött, norvég-mintás pulóvere a lezserhez legközelebb álló darab, amiben valaha láthatták. Tempust int, ellenőrizve, nincsenek-e késésben, de még maradt pár perce befutni mindenkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A megszólításra megfordul - ennyi eltelt idő után még mindig kicsit kényelmetlen a titulus, amin valaha az öccsével osztoztak. Ennek ellenére udvarias, sima mosollyal fogadja az őt jószerivel elvakító, áradó mű-derűjű férfi; szemfájdítóan egyenes tartása semmit sem enged.*
- Örvendek a találkozásnak. Mindazonáltal, mivel ez egy előre lejelentett létszámú, kis csoport, sajnálatos módon nem áll módomban hozzáadni a látogatók listájához. Remélem, megérti, hogy a gyermekek állapota megkívánja a körültekintést. Ha szeretne hozzájárulni, úgy hiszem, mindig szívesen látják az önkéntesek vagy az adakozók sorában,-*egyetlen csiszolt, barátságosnak ható mozdulattal a recepció felé irányítja az apukát, biztosítva felőle, hogy ha szeretné, a váróban leülhet, odavezeti a program végén a lányát.
Amint azonban nincs többé a férfi látóterében, enyhe rosszallással pillant a lány felé.
- Wesselényi kisasszony, amennyiben nem mutatványhoz szeretné használni, kérem, váljon meg a rágójától. Aki nálam hagyta az elkészített ajándékát, az fáradjon ide és írja le a csomagolást,-*int aztán a többiek felé, hogy előhalászhassa a zsákból. Gitta kérdésére felderül az arca, a szeme sarkában a szarkalábak is mosolyognak.*
- Természetesen. Ha kívánja, még megbűvölhetem őket, hogy lebegjenek-szállingózzanak, mielőtt bemegyünk,-*ajánlja fel, mert ezek az apró módosítások pillanatokba kerülnek csupán.*
- Nemsokára értünk jön az ügyeletes medimágus, hogy ellásson a megfelelő fertőtlenítő- és védőbűbájokkal. Utána bemehetünk, a levelekből már tudjátok a gyermek nevét, akinek az ajándékát készítettétek. Rátok bízom, hogyan adjátok át, próbáljatok meg egy kicsit beszélgetni velük, jobb kedvre deríteni, játszani. Ha nagyobb illúzióhoz segítségre lenne szükségetek, szóljatok nekem vagy Móricnak. Bármi kérdés?-*Mire végigmondja az egészet, a beharangozott boszi megérkezik, hogy elvégezze a szükséges varázslatokat és elkezdje őket terelgetni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Móric átnyúl - helyesebben szólva megpróbál átnyúlni az asztalon, ami pechjére nagyon is ott van. Alighanem kellemetlenül beüti az ujjait, ha nagyobb lendületet vett. A háta mögül halk torokköszörülés hallatszik.
- Meg akartam kérdezni, hova mész,-*jegyzi meg halkan, a csésze koppanásából ítélve letéve az italát.*- De az egyértelműség kedvéért: az illúziókat a mi asztalunk környékére korlátoztam. Ha az illúziótörés valóban annyin múlna, hogy eldöntöd, valami nem valós, roppant egyszerű lenne ellene védekezni.-* megvárja, amíg a fiú megfordul és a látóterébe kerül a kérdéses bútor, a terítékkel együtt. A kávéhoz kapott, érintetlen kiskanalat felemeli, s átnyúlva az asztal felett megkocogtatja a kikészített vizespoharat a vele átellenes széknél - a különös az, hogy a várt kristályos, csengő hang elmarad, hiába rezzen meg az üveg.
-Hibákat keress, elemezd, amit az érzékeid mutatnak,-*fűzi hozzá, mert ezek nem reaktív illúziók, pusztán különböző szintű és -összetételű aktív varázslatok. Seth közben visszahelyezkedik, ismét kézbe véve feketéjét, hogy ráérős nyugalommal iszogassa tovább. Kész segíteni, s arckifejezésében sincs semmi ellenséges vagy ítélkező, túl egyenes tartása ellenére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Némán megingatja a fejét, igazán apróság, amire gondolnia kellett volna, elvégre ő maga sem rajongott az édesért.
- Bárki más, aki inkább teát szeretne?-*pillantott körbe, majd a válaszoknak megfelelően néhány percre távozik, egy halk "Ha megbocsátanak..." kíséretében. Kicsivel később lelkes karomcsattogás hallatszik, amint visszatértekor vidáman üget mellette fehér kutyája, fülig érő mosolyra húzva pofiját, amint észreveszi a diákokat. Seth tálcát lebegtet maga mellett, megfelelő számú bögrével, egy kanna forró vízzel és némi teafűvel, zöldet és fehéret egyaránt hozva. Hargita tánclépéseit egy elismerő mosollyal követi, aztán Hayden felé fordul, bátorító görbével nyugtázva szótlan tevés-vevését. Arabella hangjára a derű elhalványul, komolyabb arcot ölt.  
- A karácsony, bár gyakran kapcsolódik hozzá bál, nem a buliról szól, kisasszony. Kíváncsian várom az ötleteit, ugyanakkor a házimanók nevében is biztosíthatom róla, a terem nem poros,-* beszéd közben lefőzi a kért teákat, pálcaintéssel két derengő, testtelen homokórát bűvölve a bögrék felé, hogy jelezzék, mikor ázott eleget a fű.
- Akkor mókusok,- hajt fejet a többség akarata előtt, halk szusszanással figyelve, amint Feather mindenkinél bepróbálkozik némi simi reményében, kék szemeivel a lányokon csüngve és a legártatlanabb arccal csóválva mellé. Legalább addig sem figyel a fára szánt rágcsálókra, amiket most kezd el megalkotni - kezében a chilis csokijával az egyik lehajló ághoz sétál és egymás után életre hív egy vörös, egy szürke és egy albínó mókust. Miután megfelelőnek ítéli őket, engedi, hogy az apró lények megmásszák a fát és kergetőzésbe fogjanak. A következő megjegyzésre azonban megfordul, egy hosszú pillanatig nézve az Eridonost.*
- Wesselényi kisasszony, megtenné, hogy emlékeztet rá, mire is tanítom önt?-* a hangja sima udvariasság, ugyanakkor vonásainak semlegessége arról árulkodik, nem veszi jó néven a tónust, amit a tanonca megüt. Az orra előtt reptette a helyére a meglévő díszeket, a többiek pedig már nekifogtak az illúziók alkotásának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Tekintete találkozik a mestertanoncéval, s nyugodt szürkéskékje legfeljebb kérdő - erre a programra előre kellett volna jelentkezni, az utolsó pillanatban megjelenni olyan arccal, mint akinek a fogát húzzák, igen egyedi értelemzés. Ugyanakkor nem fedi fel a többek előtt, hogy Móric sem része a lejelentett névsornak, még ha árulkodó is, hogy üres kézzel ácsorog és nem kér a zsákban hozott ajándékokból.
A teremben viszonylag szerény dekoráció sejteti az ünnepeket - valamivel több, mint egy tucat gyerkőc kénytelen itt maradni, s napközben az ágyakat elválasztó függönyöket elhúzva, közösen múlatják az időt. A mestertanonc szó nélkül előremegy, míg a mögötte belépő Seth mindenkinek köszön, enyhítve a betolakodás érzését.
Az ágyak lábánál vagy fejénél mindenkinek kint van a neve, így a tanoncai megtalálhatják a kiválasztott gyerkőcüket, akinek a levelét olvasták. Móric - szerencsésen - "szabad" leányzóra vetette
a szemét. Ildi olyan hét-nyolcéves forma, barna haja copfba fonva, szemöldökei bizalmatlanul összeszaladnak, ahogy a morcos idősebb fiú lehuppan. Méregeti, különösebb rejtegetés nélkül kuncogva azon, ahogy a komikusan kicsi széken helyezkedik a másik. Megvonja a vállát a kérdésre, egyelőre meg se mukkanva.
- Herszegnőt,-*selypíti aztán halkan, s valóban, az alaknak koronája van és szép ruhája. Ami viszont furcsa, hogy piros a fű
 a lába alatt, a szája viszont zöld.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elengedi a témát, bár nem ez az első - és nem ez lesz az utolsó - alkalom, hogy az önállóság felé kell terelnie Arabellát. A lánynak istenes szerencséje, hogy a mestertanoncok elengedik a fülük mellett a tónusát, mert egy önérzetesebb Rellonos nem tűrné ezt el.
A karácsonyi hangulat és Feather a puszta jelenlétével hozzájárul a feszültség elsimításához, mindenkitől bezsebelve a neki járó simiadagot. A mókusokat sem veszi észre, amíg dögönyözik, ezzel megkímélve mindenki hallását. Engedélyez magának néhány korty csokoládét, amíg a lányok szorgalmasan töltik fel a fa még üres ágait csengőkkel, házállatokkal és szalagcsokrokkal, hagyva érvényesülni mindenkit.  A csúcsdísz esetében nem a mikor, inkább a mi? a kérdés, mert a megmentett üveggömbökhöz nem tartozik.*
- Valamilyen égitestet javasolnék. Esetleg egy sokágú csillaghoz mit szólna, Wilson kisasszony?-*Hayden eddig hasonló elemeket alkotott, szép sorban, egy hozzájuk illő nagyobb, impozánsabb dísz egységesebbé tenné a fát.
- Ha összefogja valami a fát, elférhet éppen még némi szín,-* halkan hümmög, aztán hátrál néhány lépést, körbefordulva, s végigjáratja tekintetét a termen, mint aki az elhelyezkedést memorizálja.
Aztán egyszerre nagy, kerengő, lassú pelyhekben szállingózni kezd a hó, magával hozva a jellegzetes illatát. A fehérség megül az ágakon, s a padlón, asztalokon is - ha valaki a tenyével elkapja, el is olvad, de nem csúszik és nem hideg. Apránként majd réteggé hízik, ám sosem fog egy-két centinél magasabbra torladni, hogy ne váljon zavaróvá.
- Hogy érzik, vállalják a megvilágítást?-*ez inkább a másik két lánynak szól, de ha szükséges, megoldja ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Elmosolyodik, mert a csuklóból kapott "de" hiánya elég; olvas annyira a sorok közt, hogy érzékelje, sikeresen kimozdította a másikat. A beálló csendben iszik a kávéból, egy pillanatra lehunyva szemét, hogy nyugtázza a jóleső érzést; az utolsó pár kortyot tartogatva.
- Örülök, hogy elmondtad,-*függetlenül attól, tud-e tanácsot adni vagy a javaslatai segítenek-e, a lehetőséget és a bizalmat nagyra tartja. Szürkéskék szemei Martin arcát fürkészik, majd mintha mögé néznének, enyhe fókusztalansággal. Talán, ha tudományosabb, hivatalosabb formájú kísérletként gondol a kinevezésre, kevésbé tűnik zsákutcának. Megválogatja szavait.
- Amennyiben bízol valamelyik felettesed vagy idősebb kollégád ítéletében, kérdezd meg, hány hónap lenne reálisan a vezetői készségek megtanulásához szükséges idő. Apró lépés, de ha van egy célvonal, fel tudod osztani ezt az időt, tudsz tervezni,-*veti fel, mert a kellemetlen vagy annak vélt feladatoknál segít, ha látszik a vége. Lehet, hogy Martin ódzkodik ettől a lehetőségtől és inkább a HR feljegyzéseihez fordulna, az embertől kért visszajelzés előnye lehet azonban, hogy személyre szabott. Akik ismerik és akiket becsül, megkönnyíthetik az útját azzal, hogy a meglévő tudásához mérik a hiányzó vagy hiányos részeket.
- Magamat; egy olyan oldalról, amit elhanyagoltam. Megtudni, mit jelenthetek nekik és ők nekem.-A legegyszerűbb megfogalmazás talán, hogy kapcsokat keres - valamit, ami a jelenhez és a jövőhöz kötheti, a sajátjához és másokéhoz. Néha ő maga sem tudná megmondani, miért szereti még mindig az embereket; máskor, mint most is, megfelelő társaságban a helyükre kattannak dolgok és ideig-óráig súlytalan létezni. Az erkély mintha külön kis világgá nőné ki magát arra a fertály órára, amíg még beszélgetnek, de napfényes derűjének egy része elkíséri utána is, amikor hazafelé még utoljára felnéz a minisztérium rideg épületére, hoppanálás előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Amennyire furcsa volt elsőre a kenguru, mostanra megbarátkozott vele - felkötni nem tudja, mert a jobbja nem áll rá, de készségesen hagyja, hogy barátja ráaggassa a kendőt és -gyereket egyaránt. A talárja szárnyait úgy hajtogatja Lucien fölé, hogy jóformán csak a kis manóarc látszik belőle, ami épp fókusztalan, álmos nyűggel pislog.
- Ha ilyen a lelkesen, Merlin óvjon az ellenszenvétől,- nevet halkan, nehezen találva, mihez kezdjen azokkal az idegen érzésekkel, amiket a fészkelődő baba elégedett szuszogása vált ki. - Ilyenkor örülök, hogy már rég leszoktam,- mormogja, mert a dohány szaga valószínűleg irritálná a kicsi orrát. Jó kezét a gyerek hátán tartja, inkább a saját, semmint Lucy biztonságérzete kedvéért.
- Nem tudom, ő tele szájjal mennyiben tud majd hozzájárulni a beszélgetéshez,- jegyzi meg derűsen, mintha ez lenne a kölcsönös csevej egyetlen akadálya. Az udvariaskodásra a szemét forgatja, szabad karjával kinyúlva egy pillanatra oldalához húzza Adélt egy fé-ölelésre.
- Ne bosszants! Vizsgaidőszak van,- ingatja meg a fejét, - most érek rá a leginkább. Ha van kedved, vendégem vagy egy süteményre, vagy amit szeretnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nos, Lucien, akkor sajnos életed valamennyi reggele ilyen lesz...- sandít le, nem mintha a kicsi bekapcsolódna a társalgásba. A hajón töltött idő alatt Adélnak volt lehetősége megtapasztalni, milyen nehezen ébred és mennyire használhatatlan az első kávéja előtt. Ennek ellenére - vagy épp ezért - közelebb hozta őket az a néhány hét, érezhetően közvetlenebb azóta.
- Ilyen helyzetben szólsz és rendelkezésedre áll egy mágus,- emlékezteti rá, hogy egy-két bűbájjal megoldható az egész. Ő maga nem lát benne semmi felháborítót, bár hangosan sosem fejtené ki, hogy erre találták ki a melleket, minden más csak reklám.
- Olyan, mintha itt hagyott volna neked egy darabkát,- simítja meg vigasztalóan Adél vállát. - Emlékszem, anyám panaszkodott, hogy a terhessége alatt megetettem vele a banánt, amit amúgy ki nem állhatott,- fűzi hozzá, szinte magyarázatként, mert nem puszta szentimentalitás mondatja vele.
- Helyes. Helyes.- Willel szembeni ellenszenvét többnyire elrejtette és Adél iránti tiszteletből még mindig így tesz, azt azonban nem titkolja, hogy egyetért a válással. Ebben a helyzetben a legkevesebb, hogy a gyermeket tovább nevelő, felelős szülő feje felett maradjon a fedél. - Szólj, ha bármivel segítségre lenne szükség a ház körül, kérlek. Ránézhetnék majd a biztonsági bűbájokra is, ha nem szeretnél költözni, jobb lenne felújítani őket,- veti fel, a dolgok gyakorlatias oldalára szorítkozva. A tekintete azonban azt üzeni, ennél többről van szó, bármiben segít, amiben csak tud - hallgatóságként, barátként, keresztszülőként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Visszafogott mosollyal hallgatja a történetet - most már tudja, mi a Nutella, bár a népszerűségét valószínűleg akkor se értené, ha meg bírná enni. Számára pont olyan furcsa a kenyérre kenhető csokoládékrém, mintha valaki konkrétan egy tábla csokoládét rakna a szendvicsébe feltétnek, valahogy... bizarr. Ezt félretéve gyakran pillant Adél felé, megosztva figyelmét a nyűgös gyermek és annak tavaszi időjárás módjára változó hangulatú anyja közt, elkapva a mozdulatot és a kirakaton időző tekintetet is.
- Rendben, értesítelek, ha már tudom, mikor lehet alkalmas,- mert bejelentés nélkül sosem érkezne, az ilyesmi nem öt-tíz perc, ráadásul jobb szereti a védelmet a tulajdonoshoz hangolni (függetlenül attól, jogilag kié a ház). A fején átfutnak mindazok a bűbájok, amiket szívesen hozzáadna a védelemhez, s közben Lucien gyér hajas feje búbját nézi, töprengve.
- Kérhetném esetleg a segítséged, ha nincs terhedre?- emeli aztán fel a fejét, amint megszakítja a tervezgetést és gondolatai másik vágányra állnak. Óvatosan közelít, mert a sors különös fintora, hogy miközben Adél házassága véget ér, az ő élete pont ellenkező irányba tart. Ugyanakkor talán... kellemes figyelem-elterelés lehet.- Ékszerek terén nem mozgok valami otthonosan, de szeretnék valami... valami Averyhez illő gyűrűt.- Egyelőre kimondatlan, hogy milyen célból, ám ezzel ad menekülési utat a nőnek - ha fájó pont, anélkül utasíthatja vissza, hogy jelentőséget kellene tulajdonítsanak ennek. Vagy választhat egy teljesen hétköznapi ékszert, anélkül, hogy az eljegyzés szó valaha elhangzana köztük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Furcsa számára, hogy az emberek azonnal párnak vélik őket - gesztusainak zöme baráti, s még most is, hogy tartózkodását javarészt levetkőzte, ügyel rá, hogy sose legyen félreérthető. Ha valóban flörtölni akar bárkivel, azt sokkal nyíltabban teszi, általában valahol Londonban.
-...csak de,- ismeri be, pirulás helyett furcsán csillogó tekintettel - van valami könnyedség benne mostanában, mintha időnként lekerülnének a válláról a magával hurcolt súlyok.
- Az ilyesmi sosem volt erősségem,- rázza meg vigyázva a fejét, hogy nehogy a hirtelen mozdulat felébressze az elszundító Lucient. A design az öccse reszortja, ami elég ironikus, tanult képességeiket tekintve. - Tudom, hogy nem szereti a sima aranyat, hiába illene hozzá a szín; de elég sokféle ékszert hord,- illúziókhoz folyamodik, hogy párat megmutasson Adélnak. Nehéz messzemenő következtetéseket levonni belőlük, bár ha teljesen őszinte, legszívesebben olyasmit keresne, ami nem hasonlít egyetlen már birtokolt darabra sem. Odabent tekintete cikázik, de minél tovább válogatnak és törik a fejüket, annál kevésbé hiszi, hogy itt fogja meglelni. Mégis, amint Adél beleveti magát a feladatba, mosolyogva adogatja neki a véleményezésre vagy felpróbálásra váró darabokat.
Egy jó fél óra is beletelik, mire feladják, s ha semmi mással nem gazdagodtak, legalább leszűkítették a listát némileg.
- Azt hiszem, szükségem lesz néhány katalógusra,- sóhajt, mert személyesen járni az üzleteket rengeteg időt venne el és feltűnő is. - Vagy egyszerűen meg kellene tanulnom fémet önteni?- morfondírozik, nem tudatosítva a mondatban rejlő ellentmondást. Valami fészkelődik elméjének egy hátsó zugában. Valami, ami illik Averyhez, ám az magától nem gondolna rá...
- De most tényleg engedd meg, hogy meghívjalak valamire,- vesz erőt magán, mielőtt még túl mélyre merülne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Sok év bújkálása és tapasztalata adja azt az előérzetet, amivel szeme sarkából elkapja a mozgást - a lépések bizonytalanok, de érzékeny a rá irányuló figyelemre. Követi az imbolygást, a mozdulatokból sugárzó fenyegetést érzékelve. Ha állat lenne, marján borzolódna a szőr, így pusztán tartása változik, mint ahogy íjász ujjai pihennek várakozva az idegen. A fejét azonban kizárólag akkor fordítja oda, amikor a kérdést szegezik neki, egyenest a férfi szemébe nézve.
- Mr. Krise,- a megszólítás mindenféle érzelemtől mentes, udvariasságot mellőző udvariassági forma, akár egy vakolatlan fal; Adél elé lép, könnyedén eltakarva a nőt. Makulátlan talárjában, sztoikus nyugalommal ékeli magát az ittas alak és annak családja közé. Amit azonban a most mögötte álló nő nem láthat, az a villanásnyi mosoly, ami átfut vonásain, sem a rezzenéstelen pillantást, amivel nézi. Kívülről zavarnak és őszinte aggodalomnak tűnhet.
- Attól tartok, nem értem, mire utal. Jobban tenné, ha hazamenne,- a tónusa némi szánakozást bújtat. - Senkinek sem jó, ha így látják,- teszi hozzá, finoman megcsóválva a fejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ha zaklatja a hölgyet, kötelességem beavatkozni,- vág vissza, nyugodt tárgyilagossággal, hiába marja belülről a késztetés, hogy saját kezével üsse meg az imbolygó alakot. Minden egyes elhangzó szóval egyre erősebb a késztetés, s jobbja halk roppanással szorul ökölbe. Aztán nagy levegőt vesz, szánakozóan megcsóválja a fejét és ellazítja az ujjait.
- Ugh, a csődtömeg már a nyílt utcán rinyál? A Krisek mèg nem tagadták le? Micsoda pixipöcs... A macája után a felesége is lelép.- Ezek a halk, sutyorgó hangok tartozhatnának a járókelőkhöz, akik lassítanak vagy megállnak a közelükben. Az igazság viszont az, hogy kizárólag Will hallja ezeket, halkan, de tisztán.
Az utolsó mondat azonban élesen más irányt vesz, s bár a mattrészeg férfi alapvetően nem egy súlycsoportban van vele, Seth szeme egy árnyalattal összeszűkül. A vadmágia kiszámíthatatlansága olyasmi, amit első kézből tapasztalt meg.
- Menjetek a hajóra. Kérlek,- elfordítja a fejét, Adél tekintetét keresve egyetlen pillanatra. Egy része azt mondaná, ezt nem kell hallaniuk, egy sokkal nagyobb része viszont William arcának minden részletét az emlékezetébe vési, hogy az emlék minél valósabban maradjon meg. Pontosan ezt az oldalát kell igazán hagyni leülepedni, hogy a másik sose feledkezzen meg róla, amikor rejtegetné Will függőségét.
Ugyanez az oldala már egy ideje, illúzió leple mögött, a pálcáját fogja, készen rá, hogy ha bármilyen mágiát érzékel, cselekedjen.