Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ha zaklatja a hölgyet, kötelességem beavatkozni,- vág vissza, nyugodt tárgyilagossággal, hiába marja belülről a késztetés, hogy saját kezével üsse meg az imbolygó alakot. Minden egyes elhangzó szóval egyre erősebb a késztetés, s jobbja halk roppanással szorul ökölbe. Aztán nagy levegőt vesz, szánakozóan megcsóválja a fejét és ellazítja az ujjait.
- Ugh, a csődtömeg már a nyílt utcán rinyál? A Krisek mèg nem tagadták le? Micsoda pixipöcs... A macája után a felesége is lelép.- Ezek a halk, sutyorgó hangok tartozhatnának a járókelőkhöz, akik lassítanak vagy megállnak a közelükben. Az igazság viszont az, hogy kizárólag Will hallja ezeket, halkan, de tisztán.
Az utolsó mondat azonban élesen más irányt vesz, s bár a mattrészeg férfi alapvetően nem egy súlycsoportban van vele, Seth szeme egy árnyalattal összeszűkül. A vadmágia kiszámíthatatlansága olyasmi, amit első kézből tapasztalt meg.
- Menjetek a hajóra. Kérlek,- elfordítja a fejét, Adél tekintetét keresve egyetlen pillanatra. Egy része azt mondaná, ezt nem kell hallaniuk, egy sokkal nagyobb része viszont William arcának minden részletét az emlékezetébe vési, hogy az emlék minél valósabban maradjon meg. Pontosan ezt az oldalát kell igazán hagyni leülepedni, hogy a másik sose feledkezzen meg róla, amikor rejtegetné Will függőségét.
Ugyanez az oldala már egy ideje, illúzió leple mögött, a pálcáját fogja, készen rá, hogy ha bármilyen mágiát érzékel, cselekedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Willnek pontosan három ütést sikerül bevinnie - az elsőt meglepetésből, a másodikat gyorsaságból, a harmadikat pedig azért, mert Seth előbb a segélyhívó bűbájt lövi fel, s csak utána fordítja előhúzott pálcáját a támadó felé.
- Mr. Krise, nyomatékosan kérem, hogy csillapodjék le!-* Nem fog visszaütni, hogy bármiféle sérülést kockáztasson, sem olyan varázst használni, ami esetleg támadásként lehetne értelmezhető; helyette lebegteti, egyszerűen kihúzva a talajt a lába alól. Ha Will sokat kapálózik, esélyesen úgy fog körbeforogni, mint az űrhajósok odafenn, ettől eltekintve kedvére acsarkodhat tovább. Legalábbis az aurorok érkezéséig bizonyosan.
Van ideje felmérni a károkat - a kezdeti megtántorodást és reccsenést követően az utolsó csapás már nem ért érzékeny részt, de a vérző orr és a szeme körüli, egyre élesedő fájdalom a tanú rá, hogy a részeg férfi egyáltalán nem fogta vissza magát. Halkan sziszeg, amint akaratlan is bekönnyezik. Pompás. Igazán nagyszerű. Jobbját az orrához tartja, hogy legalább ne vérezze össze az ingét, mert a szokás nagy úr. Eltelik pár másodperc, amíg rendezi a sorait.
- Ez lehettél volna te. Vagy a kicsi,- néz fel Adélre, a megütött oldalon hunyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A hangsúlya nem vádaskodó volt, bár Adél annak érezte ezek szerint - pusztál tudatosult benne, hogy ez a három ütés érhetett volna olyat, aki teljesen védtelen. A járókelők ugyan talán segítségükre siettek volna, de  megvannak a kételyei. Most sem közelít senki, annak dacára sem, hogy felvételeket készítenek. Sebaj. Ha itt maradnak a szervek érkezéséig, jól jön még.
Amíg a nő a kicsit igyekszik megnyugtatni, eltávolodva Willtől, Seth biztos kézzel tartja azt a levegőben, ügyelve rá, hogy sose kerüljön elég közel egy újabb rúgáshoz vagy -ütéshez. A követelőzésre csak felhorkanna, ha szabadok lennének a légutai.
- Nem.- Kurta, egyszerű válasz; nem tér ki a kéretlen tegeződésre vagy arra, kinek ugasson parancsokat - egyszerűen egyenest az épp fejjel lefelé lebegő szemébe néz, kitartva. Igazán nem hibáztathatják érte, hogy nem akarja szem elől téveszteni... Néhány pillanatra lejjebb engedi a kezét, csak annyira, hogy Will rálásson az elégtételtől dagadó mosolyra, amin végigfolyik a vér. Fuck. You. Aztán újra - egyre gyanúsabban törött - orrához szorítja kézfejét, Adél felé fordulva oldalasan.
- Van esetleg egy zsebkendőd?- kérdezi, többé ügyet se vetve a férfira. Némi félkezes turkálást követően kap egy zsebkendőt, amit odanyomhat, s ahogy Lucien még mindig nem bír megnyugodni, apró, tarka szitakötőt idéz illúzióval neki. A csillogó, surrogó szárnyak és a cikázó rovar aztán eléri, hogy a gyerek megtorpanjon a sírásban, Seth szemei elmosolyodnak. Rendben lesz.

A kiérkező aurorokhoz intézett első néhány mondata teljesen tárgyilagos, mielőtt azonban Adél esetleg mentegetni kezdené Willt - vagy bármelyik értesített Krise megjelenhetne - a felé intézett kérdésre azonnal válaszol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Oh, nem is tudom, elég nehézkesen találok olyat, ami ízlik is. A többsége, ahogy Agatha mondja, "kár belém",- morfondírozik. Némileg javult a helyzet tinikora óta, de a korral egyre inkább úgy fest, örökre kávé-párti marad. - Esetleg van fehér teád?- néz fel a polcokra, hátha kiszúr egyet.

Amikor a képek fölé hajolnak, hosszasan tanulmányozza őket, megpróbálva összeegyeztetni emlékeivel a vonalakat. Aztán fel-felpillant, fejben leltárba véve a legszembeötlőbb különbségeket és elkezdi lebontani, mire lenne szerinte szükség az akkori enteriőr visszaállításához.
- Érdemes rétegekben gondolkodnod, mint a díszleteknél. Nehezebb lesz a már létező dolgok mögé helyezni bármit,- javasolja, mert tudja, hogy Gitta nem fest vagy rajzol; a hasonlatait a színházhoz szabja hát. A párnát kedvtelve nézegeti, mert egyébként tökéletes kis bársony textúrát kapott.
- Egy-két alkalommal. Akkortájt mondott fel az előző itt dolgozó illúziómágus, de még hagyott pár érdekes apróságot. Talán valahol azok is segítettek efelé terelni,- hümmög. Már jó rég eszébe sem jutott a Blythe-srác, aki időközben befutott név lett, színházak speciális effektusait, díszleteit tervezi és gyártja. Noha ezen a ponton már nem illik srácként hivatkoznia egy nála alig valamivel idősebb férfira, hümment.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ha nem gyümölcsös íz, lehet ese...- itt megakad, mert Gitta buzgóságában alighanem elfelejtette, hányszor kávéztak már együtt. - Haragszol rám?- Néz rá majdnem őszinte szomorúsággal a szemében, amiért édes dolgokkal kínálgatják. Ettől eltekintve végre választ és helyet foglal, míg az ital elkészül.

- Egyet kell értsek; nosztalgia nélkül mondhatom, hogy megnyerő volt az az arculata,- ám a helyek váltják a tulajdonosukat, s ahogy az lenni szokott, az új gazda gyakorta más ízléssel, más elképzeléssel áll neki. Ők az Őszikét javarészt megőrizték eredeti állapotában, itt-ott bővítve csupán, de Sebby sosem kötődött igazán a bolthoz.
- Hmm, nem követtem figyelemmel. De szép hagyomány lenne, nem? Hozzátenne a teázó hírnevéhez, mint a Smaragd Szimurg volt valaha,- jut eszébe egy másik hely, ahol szintén nem járt vagy két évtizede. Szegény Szikszay, aki akkoriban a patrónus-bűbájt próbálta neki megtanítani... Még mindig meglegyinti némi szégyenkezés az akkori viselkedése miatt, hiába lehetne mentség, hogy éretlen tini volt. Aztán felnéz, követve, merre mutat Gitta és akaratlan is megmosolyogja a foghíjas vigyort, ami a képről visszaköszön.
- Micsoda?- kapja aztán oda a fejét, mert ezt a folytatást nem várta, mármint nem a gyerekkori fénykép után. Azonban arcán gyorsan váltja a meglepetést a visszafogott öröm. - No, akkor csak összeszedte a bátorságát. Gratulálok!- nyújtja tenyerét, hogy finoman megszorítsa Gitta kezét. Hallott eleget Mátéról, kettejükről, s egy ideje már érett ez az eljegyzés. Ezen a ponton már neki kellene csipkednie magát, jegyzi meg gondolatban, mert valahol hasonló csónakban evez.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Rábólint az aloes teára - egyszer mindent meg lehet inni, mint azt Agatha szokta mondogatni - mert tartózkodóan kíváncsi az ilyen újdonságokkal szemben, de próbál túllépni az ellenérzésein. Semmi sem akadályozná meg, hogy élete végéig fekete kávét igyon, csak épp igyekszik gyakorolni a nyitottságot. Egyébként csak legyint, viccelt, egyáltalán szó sincs sértődésről.

- Nem feltétlenül hozzád, kedvesem,- nevet Gittára visszafogottan, miközben valahogy kicsúszik ez a roppant brit apróság. Ki tudja, talán csak ő vesz túl komolyan mindent, ám átérzi, milyen maradéktalanul biztosnak lenni abban, akit párodul választasz, és kételkedni magadban, vagy szorongással nézni a bizonytalanságok elé.
- Azt javasolnám - csak arra való tekintettel, hogy ezer és egy másik dologra kell majd figyelned a szertartás, szervezés, vendégek körül - hogy válassz egy ruhát. Az esküvő után átalakíthatod kissé, színre, fazonra, s alkalmanként viselheted még.- Furcsán hangzik ez az ő szájából, elvégre tapasztalatból aligha beszélhet, mégis, ha Gitta szeretné, talán tud egy-két példát mutatni egyszerűbb szabásokkal. - És ha elfogadod, szívesen vállalom a dekor vagy a helyszín bűbájainak egy részét, amennyiben segítséget jelent. De szólj rám, ha túl tolakodó lennék,- teszi hozzá. Tudja, hogy hajlamos túlzásokba esni, főleg mikor hasznossá teheti magát és mások boldogságához járulhat hozzá.
- A tea tökéletesen iható. Nem találtam benne új kedvencre, de nem adom fel,- mosolyog a csészére az első néhány korty után. Ma is tanult valamit magáról, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- A gyorsaság mindegy, amíg figyeltek egymásra,- mosolyog, s a derű puha szarkalábakat gyűr szeme sarkába. Megkapó az a pillanatnyi zavar, ami Gitta arcára ül, s tapintatosan elfordítja tekintetét egy kis időre. Kedveli, ezzel az őszinteséggel és nyíltsággal, amit tőle tellően viszonoz is. Egyelőre visszafogja magát, hogy ne essen a túlbuzgó örömanyák hibájába - ha a hölgy több tanácsra vagy ötletre vágyik, bízhat benne, hogy szólni fog.

- Igazán. Tapasztalatom nem sok van, de ha van elképzelés vagy kép, biztosan meg tudjuk oldani,- sosem volt még esküvőn, ha jobban belegondol. Agatha házasságkötése minden felhajtástól mentesen történt, lagzi nélkül, csendesen - ő meg tacskó tizenéves volt. Meglegyinti a felismerés, hogy az első rendesebb esküvő a sajátja lesz, amitől elmélyülten a csészéje alját nézi. Felrezzen a kérdésre, az előbbi felajánlásra is megkésve reagál.
- Ne fáraszd magad, megiszogatom ezt szépen.- Ha nem ingyen lenne, akkor sem küldené vissza - ráveszi magát, hogy tovább kóstolgassa, hátha valami többet, elsőre észrevétlent talál. Na meg valaki nem kevés munkával nevelgette, gyűjtötte, szárította a leveleket. Kézbe veszi a puffot, oda-vissza vegigsimítva rajta, s az anyag fénye, struktúrája megfelelően viselkedik. Bólintva nyugtázza, hogy nem talál benne hibát.
- Nos, a tea maga keleti. Attól függően, "cha" vagy "tea" a neve az adott nyelvben, még azt is tudod, tengeri vagy szárazföldi úton jutott-e a területre,- mereng, bár az orientális elég tág fogalom. - A színek viszont európai ízlést tükröznek,- mutat rá, mert a képeken nyoma sincs a jellemzően élénk, telt vöröseknek, sárgáknak, narancsoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Bármikor szívesen, ha valamivel előre szólsz. Mindig számolnom kell az előre nem látható... nehézségekkel.- Az évek során a kastély bűbájait és biztonságát ugyan számtalanszor fejlesztgette, javítgatta, de képtelenség minden eshetőségre felkészülni. Egy fizetett PR-teamben nincs annyi kreativitás, mint amit a tinédzser mágusok borítanak évről évre a nyakába, így némi mozgástér sosem árt.
- A világítással szabadon kísérletezhetsz, amíg ügyelsz rá, hogy ne tudjanak semmit felgyújtani. Kevés kínosabb baleset van, mint amikor valakinek sikerül a haját lángra lobbantani...- csóválja a fejét, mert az emberi figyelmetlenség - főként, ha romantikus hátteret adnak neki - határtalan. Igyekszik nem befolyásolni Gittát, inkább csak tanácsokkal és meglátásokkal szolgálni, miközben teáját iszogatja, a hölgy pedig az illúziókkal halad apránként.
- Egy keveset; de főleg azokat a vidékeket kerestem, ahol kevés ember él. Annyira sűrűn lakottak a városok arra, hogy nehezen bírtam másra figyelni, mint a tömegre - aztán a feliratok, a nyelv, a szokások, minden annyira idegen. Lenyűgöző, de letaglózó. Érdemes alaposan rákészülni, ha nincs helyi varázsló ismerősöd,- bár a legtöbben nem egymaguk, teljesen céltalanul vágnak neki a világnak, hagyva, hogy a szelek fújják őket. Ritkán beszél erről a részéről az útnak, a magányról, amire vágyott; szeme most is csendesen körbesiklik a termen, hogy megkapaszkodjon a jelenben. - De ha tényleg eljutsz valamelyik országba, módod lesz ihletet meríteni, autentikus forrásból,- mosolyog végül Gittára, mert ha igazán egyedi dekort szeretne, varázslóként bármikor elmehet ezt vagy azt tanulmányozni. Igazán melengető elképzelni, hogyan fogja repertoárját, illúzióit egyre gyarapítani, gazdagítani, a legapróbb részletekig magába szívva, amit lát és tapasztal.