Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egyetlen pálcaintéssel apró, ám annál gusztustalanabbul csillivilli tiarát bűvöl, amit csak még inkább kihangsúlyoz Adrian sötét haja.
- Persze.-*Az előbbi mutatványa ellenére szemrebbenés nélkül alakítja bögrévé az első keze ügyébe kerülő tárgyat, hogy aztán tanársegéde orra alá tartsa - a jelenet pedig annál vérlázítóbb, hogy valamennyi mozdulatából csak úgy süt az aranyvérű, aki megérdemli a kiszolgálást. Ennek ellenére a tekintetében derű bujkál, egyáltalán nem gondolja vagy veszi ezt a színjátékot komolyan, csak amolyan kölcsönös vérszívásként tekint rá.
A terembe lépő Jared már csak a tranzakció utáni pillanatok szemtanúja lehet, bár Seth így is nagyon gyorsan fordul el a mai harmadik kávéjával, hogy a lehető leghamarabb eltüntesse a terhelő bizonyítékot.*
- Hello!-*trillázta, reményei szerint ártatlan örömmel és nem gyanúsan vidáman, de Sebby figyelmét hál' az égnek az elsősegély-sarok köti le. Adrian közben lassan szedelődzködik - egy dologban nem volt igaza a fiúnak, Seth nem híve a nyers erőnek, így ha párbajra kerülne sor, nem is ezt demonstrálná; sokkal inkább a technikája és a kreativitása az, ami veszélyessé teszi, úgyhogy testi sérülések helyett inkább egótiprás lenne belőle.*
- Szuper, de azt hiszem, majd óra után teáznék. Nagyjából vacsoraidőre végeznünk kellene, ha senki sem robbantja fel a termet,-*amire sajnos, lévén Eridonos diákok is várhatóak, semmi garancia sincs. Csak azzal vigasztalódhat, hogy mivel hárman vannak, gyorsabban helyre tudják majd hozni a károkat, mintha egyedül vesződne vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Szia.-*A köszönés és a mosoly is Ricsinek szól és a ténynek, hogy a fiú jól fest.*- Megvagyok, javában zajlik az őszi vedlési időszak,-*Élete talán nem túl akciódús (a végtelenül kreatív és/vagy szerencsétlen, diákok alkotta félresikerült varázslatoktól eltekintve), úgyhogy csak ennyiről tud beszámolni perpill. Azonban figyelme fokozatosan az újonnan érkezők felé fordul.*
- Nyugodtan tegezhettek, ha úgy jobb,-*mosolyt dob a zavarodott diákok felé - főleg az eridonosok szenvednek az óráin, mert látásból ismeri a többségük, háztársuk volt, most meg hirtelen a katedra túloldalán áll.
- Minden aurornövendék ilyen lelkes, ha átkozódásról van szó?-*tudakolta udvarias hangnemben, egy csipetnyi humorral, mert Viktor szemlátomást elfáradt, majd aprót legyintett, a tanoncok említésére.*- Aki csak a pontok miatt jön el, annak nem jósolok nagy jövőt. Az élet ritkán ad kockacukrot.-*Sokan csak nagyon - pontosabban túl - későn tudatosítják, hogy bár sok óra talán nem lesz a hasznukra, ha tényleg aurorok akarnak lenni és nem aktatologatók, akkor szükségük van ezekre a készségekre.

Az órájára pillantva elérkezettnek látja az időt, hogy párokba rendezze a beérkezett diákokat. Némi gondolkodás után néhány pálcaintéssel világító szavakat idéz a levegőbe, amik egy-egy párbajszőnyeg fölé reppennek, illetve a mestertanoncok esetében a függönyön túli rész két fele fölé, amit gyorsan elválaszt néhány varázslattal.

- Megkérek mindenkit, foglalja el a számára kijelölt helyet!-*A hangja Sonorus nélkül is könnyedén eljut a diákokhoz. Megvárja, amíg mindenki elhelyezkedik, mielőtt tovább beszélne.*- Ha van valaki, aki bizonytalan az üdvözlési formákat illetően, szóljon és megmutatom a helyes meghajlást, azonban ennél sokkal fontosabbnak tartom a többi szabály betartását. Elsősorban tanulni jöttetek ide, nem padlóba döngölni a másikat.-*Amennyiben van jelentkező, elmagyarázza a szükséges dolgokat, de így vagy úgy, legfeljebb egy perccel később jelzi, hogy kezdhetik a párbajokat.

//A következő napokban sűrűn fogok feljárni, hogy gyorsan tudjatok haladni, illetve ha épp nem vagyok itt, Adrian is pontozhat helyettem. Ehhez mérten fejenként egy-egy hozzászólást írhattok, aminek a végébe beleírjuk majd a történéseket - amint mindkét hozzászólás ki van értékelve (a tied és az ellenfeleé is), újra írhattok.//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Parancsoljon.-*Kíváncsian nyújtja át az üveget, és bár kívülről ritka unalmas lehet a jelenet, számára a legkevésbé sem az - főleg az Angliában történtek óra fokozottan érzékeny a mágia áramlására, így most sem kerüli el a figyelmét, ahogy Magnus ereje működésbe lép. Van ebben a kérlelhetetlen precizitásban valami...megnyugtató? Arra emlékezteti, amikor a teljes sötétben az ember mellett elhalad egy óriási bestia és anélkül, hogy látná, meglegyinti a sejtés, az izmok és inak feszülése. Valahol tudatosította, mennyire furcsa kapcsolat is az övék; hogy a férfi az egyetlen, akinek teljesen ki van szolgáltatva, mert nemcsak erősebb nála, de számos titkát is rábízta. Mégsem félt tőle, épp ellenkezőleg.
Jellemző, hogy azonnal próbára teszik, ő pedig kávéjából kortyolva csendesen szemügyre veszi a tintaként elkavarodó feketeséget. Se az illúzió megtörésével, sem elfedésével nem próbálkozik - valahol jellemző, hogy elméjét inkább a szokatlan megoldások vonzzák, semmint a kézenfekvőek; ami kifejezetten előnyt jelentett váratlan helyzetekben, ahol tapasztalatai vagy "ellenfele" nem kínáltak könnyű kiutat. Egyetlen univerzális szabályt használ ki - mindennek, még a leghomogénebb illúziónak is van szerkezete, ami összetartja a manaszálakat. Nem próbálja megbontani vagy felülírni, sokkal inkább elegyíti a saját erejével, aminek eredményeképp a sötétségben itt is, ott is apró, pislákoló fények gyúlnak. A gömb néhány pillanat múlva olyan, mint az égbolt miniatűr mása, a sötétségben alig gombostűnyi csillagok égnek. Egyelőre nem lép - akár egy képzeletbeli sakkjátszmában, most a másik játékos van soron.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem tudta megmondani, mitől volt más bármelyik pillanat, mitől lett több vagy értékesebb, de ösztönösen érezte, ha egy-egy időszilánk lényébe ékelődött, hogy maradandó nyomot hagyjon, már amennyire maradandó lehet bármi ennyire illékony és halandó. Egy szó nem sok, annyi sem hangzott el közöttük, még csak meg sem mozdultak, mégis közelebb érezte most magához Magnust. Talán pont az tette különlegessé a kapcsolatot, hogy semmi sem mérgezte meg - az illúziókban elkerülhetetlenül megmutatkozott a felszín alatt rejtőző lélek és bármi is lappangott az anyag ráncaiban, nem ért idáig.
A férfi súlyt adott a sötétségnek, cseppfolyóssá gyúrta a fényekkel és színekkel együtt és Seth számára egy határ eltörlése magától értetődővé tette, hogy most korlátok nélkül játszanak. A hajó, mintha oldalbakapta volna egy erős széllöket, lassan megdőlt és a higanyszerű cseppek végiggurultak az asztallapon, aláhullva a peremről, de Magnus hiába várta, hogy földet érjenek - a feketeség üveggolyónyi darabokra szakadt és úgy sodródott, mintha lelassult volna az idő. Ennél azonban sokkal többről volt szó, ahogy a cseppek hullámzottak és furcsa, amőbaszerű mozgással lebegtek; Seth súlytalanságot imitált, minden apró részletre óriási figyelmet fordítva. Az arca elárulta, hogy nem kevés összpontosításra volt szüksége, főleg azért, mert nem a saját illúzióját alakította, hanem valaki másét kellett idomítania.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Sosem úszott, így - hála az égnek - egyáltalán nem víz érzetét kelti benne; ám akármennyire jóindulatú gesztusnak is szánták, benne a magatehetetlenség dermesztő érzését ébreszti és szinte azonnal átformálja az illúziót. Minden lépéssel tágítják a teret, amivel játszanak, így most rajta a sor, hogy a cseppeket a falak felé lökve folytassa ezt. A fekete, helyenként még mindig fénylő pöttyöket rejtő anyag bármiféle gravitációt meghazudtolva csorog végig padlón, plafonon, deszkákon, apránként elnyelve a hajót és őket is - nem látják egymást, de a bútorok megmaradnak kapaszkodóként, még mindig ott az asztal köztünk és a pad alattuk. Körülöttük mindenfelé csak a csillagszórta semmi, rég elmúlt testek távoli fényeivel tűzdelt végtelen tér, szemkápráztatóan és szívfájdítóan szép üresség. Nem először idézett hasonlót, elvégre a végzős bál témája is hasonló volt, Magnus azonban azonnal észlelni fogja a különbséget, ami egyrészt állapotának, másrészt perfekcionizmusának köszönhető - semmivel sem elégedett, mert mindig a tökéletesre tör és ehhez hasonló kaliberű illúzióval valószínűleg sosem próbálkozott eddig. Ami kisvártatva tűnik csak fel, hogy ereszkedni kezdenek, mintha sűrű folyadékba merültek volna, és csakhamar enyhe döccenéssel "földet" is érnek. A talpuk alatti alaktalan sötétség mibenléte alighanem egy kis fejtörést okoz majd, mert Seth ügyesen elrejtette a legtöbb árulkodó jelet, így kíváncsian várja, mit lép most a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az évek során megtanulta kihasználni természet adta tehetségét, már ami a varázserőt illette. Senkinek sem dicsekedett vele, de valamennyire meg tudta különböztetni a hozzá legközelebb állók mágiáját, vagy talán pontosabb megfogalmazás, hogy kisugárzását, ahogy az erejük hullámzott köröttük. Magnusé ebben a koncentrációban alvó sárkányra emlékeztette, nyugodt ritmusú lélegzetvételekként legyintette meg. Könnyű volt számára ráhangolni, felvenni ezt a ritmust és ezért is lehetett képes arra, hogy ilyen könnyedén kombinálja az illúzióikat.
Amíg nem kellett sok mozgást és felületet modelleznie, meg sem kottyant egy ilyen kép - ami igazán kihívássá tette, azok a gyorsan változó részletek voltak. Jelenleg pont ezeken dolgozott, fokozatosan egyre nagyobb és összetettebb képek animálásával szórakoztatva magát, hamár a mugli mozi annyira untatta; sőt, az óráin is gyakran ezt használta fel szemléltetésre, mert sokkal élethűbb és érdekesebb életnagyságban mutatni meg egy bestiát, mint plakátokat lebegtetni.
Amint Magnus "csomagolni" kezdett, elengedte a képeket, így azok visszaalakultak formátlan energiává, ő pedig hátradőlt, ölében nyugtatva bögréjét. A megjegyzésre elmosolyodott, udvariasan biccentve és finoman megvonta vállait, mert ez nem számított az érdemei közé.*  
- Mondhatnánk, hogy a nyers mágia az erősségem. Néha akkor sem könnyű bánni vele, ha csak pálcával varázsolok,-*hiába, őt nem áldotta (vagy verte) meg a sors akkora tehetséggel, mint az öccsét, így kemény munkával tudta csak azt a precizitást hozni, amit az illúziók vagy a bűvölés megköveteltek. Belekortyolt a kávéjába, miközben csendesen tanulmányozta a férfi arcát, saját vonásait kicsit elengedve - épp csak akkora rést hagyott, hogy mögéjük lehessen lesni, de ha akarja, Magnus ignorálhatja is.*
- Tudom, hogy későre jár és lenne fontosabb dolga, de ha szánna még rám pár percet, hálás lennék.-*Semleges, sőt, szinte hűvösen udvarias a hangja, míg tekintete meghazudtolja ezt. Sejthető, miről szeretne beszélni Magnusszal, s csak azért nem tér rá rögvest a tárgyra, mert valójában semmi köze az egészhez, nem lenne joga felhozni, mert egyszerű diákja csak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Kedvtelve nézegette a gömböt, mutatóujjával megcirógatva tartó szélét, miután magához húzta. Kétélű fegyver lehetne ez, mert neki éppúgy érdeke, hogy biztonságban őrizze, mégsem fegyverként tekintett rá, sokkal inkább ajándékként. Derűsen szusszant, mert pontosan érezte, milyen pillantást érdemelne ki, ha a vele szemben ülő tudná ezt, bár valószínűleg úgyis sejti.
Tekintete ugyan nem követi Magnus mozgását, nincs is szüksége rá ahhoz, hogy érezze a változást. Ami pedig a megtévesztő küllemet illette, már a legelején sem hatott rá, még ha kezdetben félelmet is ébresztett benne mindaz, amit a felszín alatt megsejtett. Nem a férfitól félt, hanem attól, hogy jogosan mond majd felette ítéletet. Szerencsésnek érezte magát, amiért kiérdemelhette a bizalmát, sőt, megismerhette, amennyire a háborúk edzette páncél engedte. Nem véletlenül hagyott nyitva minden menekülési útvonalat.
Csak egy szelíd mosollyal felel, aminek sarkában némi önirónia bújik meg - a görbében meglapuló érzések azonban nem tolakodóak, mindössze jelen vannak.*
- Szeretnék többet tudni a jövőről,-*balja aprót int, valahova előre, de egyszersmind kettejük közé is.*- Ha van rá mód, nem szeretnék még egy tanárt,-*a "még egy" nagyon úgy hangzott, mintha azt mondta volna, "másik". Tudta, hogy ez egyrészt javára válik, mert nem követi ősei hagyományát, azonnal oldalt váltva, ebben a helyzetben viszont még azelőtt elutasítja a lehetőséget, hogy tudná, miről is mond le. Mégis, kevés esélyt látott rá, hogy Magnusnál jobb mestert találhatna, így nem csupán szentimentalitás mondatta vele ezt. Lett volna ezen kívül is kérése, azonban előbb a hivatalos részt készült megvitatni - ennek sikeressége vagy sikertelensége alapján időzíti majd, amit már nem tanárától, hanem Alexandertől kérdezne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Jobbjában egy bögre kávéval, baljában felrúnázott okostelójával pötyögve sétált a folyosón, kényelmes tempóban és teljes eleganciával, amikor meghallotta a kiáltást, amit rövidesen futó léptek csattogása követett.*
- Overkill. You know, either running OR yelling would suffice.-*A félhangos megjegyzés leginkább saját magának szól, elvégre sosem várta igazán Viktortól, hogy megjelenésére vagy méltóságára adva közlekedik majd. Mindenesetre, megállt és megfordult, csak hogy teljes szépségében csodálhassa az auror belépőjét, amely bármelyik vizsga előtti fejvesztettségben rohanó Levitást megszégyenítené. Igazából dícséretére válik, hogy az első reakciója előkapni a pálcáját és a leendő becsapódási pontra párnázóbűbájt szórni (közben eldobva a mobilt, ami lustán lebeg tovább mellette a levegőben). Csak ezután tette le a bögréjét a legközelebbi párkányra, hogy lassú tapssal jutalmazza a másik mutatványát. Utána viszont elkapta a ketyeréjét, mielőtt az túl messzire talált volna sodródni, zsebre is téve egyúttal.*
- Nem csoda, hogy a kölykök nem varázsolnak, ha a tanárok se használják a pálcájuk. Meg a fejük,-*A mondat furcsán ismerősnek csengett a szájából, hát kortyolt a kávéjából, hogy megszabaduljon a dé ja vue ízétől. Egy pálcaintéssel megszárította és egy másikkal takaros kupacba gyűjtötte a pergameneket, amik az imént szerteszét repültek - kész szerencse, hogy ő vagy nem írat beadandókat, vagy miniatürizált formában és zsebben szállítja őket, különben nem lett volna szabad keze. Nincs egyébként ebben semmi lenéző vagy ellenséges, ő lusta az ilyen konfliktusokhoz és mások értékének méricskéléséhez, mindössze meglehetősen időigényesnek tartja a mugli módszereket; Viktor esetében triplán.*
- Azóta csinálja ezt, mióta a minisztérium hozzányúlt,-*furamód bosszúságnak nyoma sincs a hangjában, sokkal inkább nemtörődömség érződik rajta, elvégre hivatalosan nem változtathat az általuk kiszórt bűbájokon. Amikor a madagaszkári nyaralás alatt maguk rakhatták össze a rendszert, akkor semmi baja sem volt, bár tény, biztonsági varázslatok terén messze nem komplikálták annyira agyon a dolgokat, mint a szervek. Akkora managócokat okoztak egyes pontjain a kastélynak, hogy Seth inkább keresett magának néhány titkos átjárót, csak hogy elkerülhesse őket. Még mindig ujjai közt forgatva a pálcáját Viktorra nézett, őszinte értetlenséggel vegyes mérsékelt kíváncsisággal.*
- Minek köszönhetem ezt a hízelgő, ámbár túlzott lelkesedést?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Nekem nyolc, Mr. Roppant Elfoglalt Vagyok.-*Amennyire szeret másokat bosszantani, annyira lepereg róla az ilyesmi (lehet, hogy köszönőlevelet kellene írnia ezért Kornélnak, de röpke házvezetői pályafutása alatt harmonikus és gyümölcsöző kapcsolatuk igazán megedzette). Mármint, szép-szép, hogy pálca nélkül is meg tudja oldani, csak felesleges fáradság és idő, ő pedig, mint az intelligens emberek többsége, tagadhatatlanul lusta a mindennapi teendők és apró bosszúságok kétkezi orvoslására. Ennél több kihívásnak kell valamiben lennie, hogy felkeltse az érdeklődését és hajlandóságát.*
- Néha felmerül bennem, hogy talán kérvényeznem kellene, hogy újrabűvölhessem, de mindig meggyőz, hogy pontosan tudom, mennyi munkába is kerülne...-*Az arckifejezése hűen tükrözi, hogy bár a hiúságát igenis piszkálja a feladat (még szép, hogy képes lenne tökéletesen megoldani a dolgot), fájdalom, senki sem honorálná kellőképp az erőfeszítéseit. Ha az iskola vezetőségének megfelel ez az állapot, akkor az ő szépen lefoglalja más, értelmesebb (és kifizetődőbb) projektekkel a perfekcionizmusát.
A tanárok egy idő után óhatatlanul is hozzászoknak a minimális koherenciával bíró mondatszerkezetekhez, azonban Seth még nem tett szert kellő mennyiségű gyakorlatra e téren (bár nem is szándékozott emiatt túlórázni), úgyhogy homlokára ráncokat gyűr az összpontosítás, amint követni igyekszik a monológot.*
- Annyit magyarázkodsz, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben, randit akarsz kérni,-*pislogott Viktorra, miután sikerült kibogoznia a szövevényes és vargabetűkben gazdag gondolatmenetet. Mármint ő az utolsó, aki visszautasít egy ilyen lehetőséget - az az igazság, hogy eléggé elkényelmesedett, mert jóideje senki se volt hajlandó vele repülni, ilyen vagy olyan ürügyek miatt. Alkalomadtán persze elugrott sétarepülni, de valahogy mintha minden régi kviddicspartnere kerülte volna (ami határozottan azt az érzést keltette benne, hogy volt egy nagyon görbe este, amire nem emlékszik, és ami esetleg magyarázatul szolgálhat az egészre, azonban jobbnak látta nem kérdezni rá).* - És, azért rohantál ennyire, mert most rögtön felszállunk?-*Egy nagy korttyal eltüntette a maradék, féltett kincsként őrizgetett kávéját, biztos ami biztos alapon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Nézzünk szembe a tényekkel, ha nem lennék lusta, akkor sosem mentem volna feltalálónak,-*nem mindenkinek magától értetődő, mire is utal, de tulajdonképp majd' minden kütyü, amit összeraktak, egyfajta kényelmet vagy valamilyen feladat könnyebb és/vagy gyorsabb elvégzését teszi lehetővé. Nem igazán mások üdvéért csinálja, bár nem is tagadja meg tőlük, hogy munkájának gyümölcsét élvezzék - a megfelelő árért cserébe, természetesen.*
- Pedig a frizuráját tőlem örökölte,-*dob egyet teátrálisan félhosszú, szőke tincsein, mert Ricsi - hogy akarva vagy akaratlanul - pont olyanra nyíratta legutóbb a haját és úgy is hordta, mint ő.*- Meg aztán az én apám is köcsög - aljas és nagyfülű,-*teszi még hozzá, nemtörődöm könnyedséggel, amiből hiányzik az a fojtott indulat, ami valaha kijárt Sacheverell Selwynnek. Bűvészből bohóc, mondhatni.*
- Oké, úgysincs estére semmi programom. Bár kicsit sajnálom, hogy nem törhetlek nagyon össze, vagy nem lesz vacsorám,-*lapogatja meg hamisítatlan Rellonos barátságos mosollyal Viktor hátát, amiből persze egy fél hang sem igaz. Bátor ember ő, de mégsem akar egy aeromágussal csatázni, csak mert kicsit leharcolt állapotban hozza haza a szívszerelmét. A családon belüli erőszak amúgy se menő dolog.*
- Csak hajrá, majd bevárlak a célszalagnál,-*biccent Viktor felé, újra telefonja képernyőjét fixírozva, míg valamit pötyög (Averynek üzenetet, mert ő olyan luxusgörény, aki csak Boeinggel szeret repülni), aztán ahogy a vörös nekiiramodik, ő szép kényelmesen az egyik legközelebbi titkos átjáróhoz sétál. Útközben átváltoztatja ruháit, aztán nyugodt iramú kocogással lát neki, hogy nagyjából bemelegítsen, mire felér a toronyba, de kifulladásig hajszolni magát? Ugyanmár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Tulajdonképpen már hónapokkal ezelőtt be kellett volna jelentkeznie, mert  réges rég megérett a bejegyzésre, csak halogatta, hol a tanítás, hol a HVH dolgok miatt, jórészt azonban sima lustaságból. Gyakorolgatott, szórakoztatta Averyt és környezetét az illúziókkal, szóval el nem hanyagolta, de ezen a ponton pusztán csiszolgatta a képességét, élvezetből. Végül úgy döntött, szégyen lenne, ha Sebastian végezte a mestertanonci képzéssel és gondolatolvasó legilimentorként állna mellette, míg ő ennyi év alatt se szerezte meg a papírját.
Szóval ide neki az oroszlánt.
Pontosan öt perccel a megadott időpont előtt érkezik, könnyed derűvel kopogva az ajtón és lendületesen lépve be, széles mosollyal és jókedvűen. Ez felerészt flegma természetéből fakad, felerészt pedig abból, hogy olyan gyakran jár a minisztériumba, mintha zongoraleckéket venne errefelé. Már megszokta az egész miliőt, ismeri a gépezetet és képtelen felhúzni magát a bürokrácián, viszont remekül ért ahhoz, hogy az összes csinovnyik idegeire menjen a puszta nyájasságával. Természetesen mindezt kifogástalan brit udvariassággal.*
- Szép napot az uraknak!-*biccent, sőt azokkal, akik esetleg jobbjukat nyújtanák, apró főhajtás kíséretében kezet is ráz. Körbepillant, futólag felmérve a terepet - egyszerű kis helyiség, nyilván valami kis plusszal, ami majd segíti a vizsga kiértékelését. Nem veszteget azonban ennél több időt rá, mert van ennél jobb dolga is - pl. a vizsga utáni beígért iszogatás és/vagy vacsora. A kisebbik Magnushoz fordul hát, egyik szemöldökét alig észrevehetően felvonva, kihívásként.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Minden valószínűség szerint tenyérbemászó az a magabiztosság, amit a lehető legnagyobb természetességgel prezentál épp' - kifogástalan, a maga módján mégis hivalkodó öltözéke; a tartása, a hanghordozása, minden mozdulata olyasfajta, már-már veleszületett hanyag eleganciát sugároz, ami szinte kizárólag a hozzá hasonló aranyvérűeket jellemzi. Semmi kirívó vagy feltűnő, mégis, a legszürkébb öltöny is kiemeli a tömegből.
Nem tud beolvadni. És nem is akar.
- Kérek egy perc gondolkodási időt, ha nem haragszanak az urak.-*A mosolya nem hagy kétséget afelől, hogy ha haragszanak, ő akkor sem hagyja siettetni magát. Ez itt nem harctér (még ha ki is kiáltották közellenségnek, oh well), márpedig amíg nem emberéletek forognak kockán, nincs oka elkapkodni semmit.
Vannak ritkán használt, de annál effektívebb trükkjei - ugyan nem igazán érti, hogyan is működik az egész, elég pontosan érzi, mi vonzza az emberek figyelmét, mit várnak tőle és mi nyeri el a tetszésüket (vagy a rosszallásukat). Alighanem a brit varázstársadalom krémje közt eltöltött évek csiszolták ilyenné, ahol az illem elleni legkisebb vétség is elvághatja valaki karrierjét; végeredményben lényegtelen. Tekintete a bírákra siklik. Adott három úriember, akik égnek a vágytól, hogy darabokra cincálják és minden létező hibájára rámutassanak.
Adjunk hát nekik koncot, marakodjanak csak.
Az alakja úgy jelenik meg, mintha ebben a pillanatban hoppanált volna a terembe - halk pukkanással, hirtelen nyerve teret és súlyt, felkavarva a levegőben itt-ott megcsillanó porszemeket. Az arcán meglepettség suhan át, mielőtt visszanyerné egyensúlyát és megköszörülné a torkát, kellemes, bár a terem miatt enyhén visszhangzó hangon megszólalna.*
- Üdvözletem! Egy pillanat...-*Esőszag kíséri, talárjáról leráz néhány vízcseppet, mielőtt pálcáját előhúzva szárítóbűbájt hajtana végre. A mozdulatainak súlya van, ahogy a ruha minden redőjének is, neszez és érintésre leginkább évszaknak megfelelő, vékony anyagú darab. Nemcsak a fizikára ügyelt azonban, de az árnyalásra, a leginkább igénybevett részeknél látható kopásokra, kis szennyeződésekre, gyűrődésekre is. Az alak csak akkor szusszan elégedetten, amikor a nedvességtől begöndörödött haja is visszaáll eredeti formájára - a mosolya sarkában gödröcskék, a szemzugában halvány szarkalábak jelennek meg, ahogy a vizsgabiztosok felé fordul, jelezve, hogy immáron rendelkezésükre áll. A közelebb állók érezhetik eddig észrevétlen illatszerét is.
A dolog trükkje, hogy valójában nem egy illúzió lett létrehozva, hanem három. A Magnus mellett ácsorgó és a hozzá intézett kérdésekre válaszoló Seth sem valódi, mert amint nem rá összpontosul az emberek figyelme, az eredeti egy láthatatlan köpennyel felérő illúzió leple alatt elsétál, hogy kényelmesen nekitámaszkodjon a falnak és onnan figyelje a történéseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Mióta Avery elmondta, kétszer járt itt - először csak benézett, amikor az öccse aludt, hogy váltson pár szót a javasasszonnyal és a pszichológussal; másodszor azonban sokáig ültek a látogatásokhoz kialakított kis társalgórészen, ahol nem zavarták a többi gyengélkedőn tartózkodót, erről-arról beszélgetve. Ügyelt a megjelenésére és a stílusára, hogy semmiben se térjen el a tőle megszokottól, miközben a vele szemben ülő félidegent tanulmányozta és várt. Várta. Hiába.  
Miközben a már ismerős, kopott fotelban ült és a Sebastianért induló ápoló hátát nézte eltűnőben, a száraz, udvarias mosoly maradéka is lepergett róla. Bűvészt megszégyenítő, elegáns mozdulattal húzta elő a pálcáját, hogy megfelelő bűbájokkal szigetelje el a sarkat a többi résztől - precíz, gördülékenyen egymáshoz fűzött intésekkel dolgozott, hangtalanul. Utolsó vonásként az asztalra helyezi az eszközt, illúzióval kendőzve el a nem kívánt pillantások elől, bár kétli, hogy sokan látnák a gesztusban a jelentőséget.
A kávéja után nyúl, hátradőlve és az ablakon át az oly' ismerős tájat fürkészi, míg a karfán könyököl és beszívja a megnyugtató aromát, ami elnyomja a gyengélkedő idegborzolóan steril kórház-szagát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hallotta a csosszanó lépteket és fejét az érkező felé fordította, egyetlen pillantással mérve végig alakját, arcán hosszabban időzve el. Van egy halvány mosoly, ami mintha eltévedt volna, sehogy sem találja helyét Seth ajkain és nem is tükröződik a tekintetében. Furcsamód azonban más érzelemnek sincs igazán nyoma, mint ha az ember túl messziről néz egy képet és a vonások kivehetetlenné válnak. Mozdulatai szótlanok, belesimulnak a köztük elterülő csendbe. Belekortyol a kávéjába, majd a másik bögre felé int fejével, ami az asztal másik felén vár, alighanem Sebastianra.*
- Szia. Hoztam kakaót, bár valószínűleg a következő tíz évre el vagy már látva édességgel,-*tette hozzá nyugodtan, megvárva, hogy a másik leüljön. A kávéjának felszínét fürkészi pár pillanatig, a rajta megülő páragomolyokon merengve. Nincs ebben sok szokatlan, mindenki a maga módján téblábol a fiú körül, amióta csak magához tért.
Az ő kivételével.*
- Tudom, hogy nem vagyok a bátyád,-*törte meg a hallgatást, felpillantva és farkasszemet nézve Sebastiannal. A hangja nem árulkodik indulatokról, még csak nem is erősebb a szokottnál.*- Tudom, hogy nem a bátyád vagyok. De azt nem, miért hallgattad és hallgatod el előlem még most is.-*A tekintete nem engedi a másikét és ha most nem is úgy tűnik, fel van készülve rá, hogy Sebastian menekülni próbál majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem törekedett kíméletességre, mert egyetlen utat sem látott, ami fájdalommentesen vezetett volna innen. Ez nem a másfél évről szólt; nem csak erről a másfél évről. Az életét írták át, az emlékeit szabták át, s ezzel őt magát is, bár ezen a ponton nem volt biztos benne, hogy is hívják, vagy van-e neve egyáltalán.
Nem ő élt abban a házban. Nem az ő szülei voltak. Nem ő szeretett bele Averybe. Nem az ő barátai vették körbe. Hanem Sethé. Sethé az öltöny, amit mintha rá öntöttek volna; Sethé az emberek valódi mosolya; Sethé az élet, amit bitorol.
Egyedül az érzései voltak a sajátjai, s ez a másfél évnyi ébren álmodás. Valahol sajnálta a fiút, akinek alakja úgy feszült meg, mintha ostorral vágott volna végig rajta; valahol fájt, hogy összegömbölyödött előtte, mintha megütötte volna. Lehet, hogy nem úgy szerette, ahogy Seth; de szerette a maga módján, ahogy tőle telt.
Nem közelített és nem is nyúlt feléje - Sebastian minden mozdulatából, de a hangjából is elutasítást érzett, elutasítását annak, akivé őt tette. Ő egy átmeneti kényszermegoldás, egy utánzat; teljesen mindegy, jól vagy rosszabbul sikerült-e az eredetinél. Akármit tesz, valaki más árnyéka mozdul a háta mögött.*
- Fogalmam sincs, higgyek-e neked. Hogy hihetek-e. Vagy hogy számít-e. Hogy van-e választásom és súlya annak, amit teszek.-*A gondolatait adta, nyersen és finomítatlanul, érzelemmentesen.*- Miattam nem akarod elhagyni a gyengélkedőt, ugye? Mondd meg, mit tegyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Némán figyeli a másik szenvedését, mielőtt illúzióból falat vonna maguk köré, mert elég, ha ő látja a megtört alakot, aki beszélni sem tud hozzá; ahogy ő sem mondhat Sebastiannak semmit, ami most segítene. Ülnek hát egymás mellett és hallgatnak, ki-ki a saját világába zárva, míg az idő egyformán telik.
Bólint és belekortyol a forró italba. Semmit. Tényleg mindegy, mit tesz vagy akar tenni, ha a másik képtelen nemhogy a szemébe, de rá nézni is. Fáj, de már ez sem úgy fáj, nem olyan élesen; mint egy régi sebhely, felsajog, ha rosszul mozdul az ember. A kérdések is ilyenek, tegnap óta porosodó, idejétmúlt gondolatok, amiket csak azért mond ki, mert nem tehet másként.*
- Nem tudom, min változtathatna.-*Kézzelfoghatóvá tenni emlékeinek pusztítását, láthatóvá a töréseket, tapinthatóvá a rettegést - mi értelme ennek? Belekortyol a kávéjába, visszacsöppenve abba a pillanatba, amikor néhány napja először töltötte el az érzés.
Hogy valaki értelmetlenül nagy árat akart fizetni ezért a pár hónapért.*
- Nem merült fel benned, hogy jobb lett volna hagyni elmenni?-*Egyszerű kérdés, mert ezen a ponton kétségtelen, hogy létezése teher - elvesztette a többiek bizalmát, s kapcsolataik lassan, de biztosan felszínes, semmitmondó ismeretté halványodtak. Seth indította el ezt a lavinát, akarva vagy akaratlan és úgy tűnik, ő minden, amit meg tudtak menteni belőle; ám ez nem volt, talán nem is lehetett elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Sokáig hallgat, rezzenéstelenül állva a másik haragját, tűnődő egykedvűséggel szemlélve a kirohanást és a hirtelen lecsillapodást egyaránt. Ha kezdetben mozdult is valami még benne, mostanra elillant - hiába az indulatoktól terhes levegő súlya, ha úgy érzi, füstöt kortyol és ködöt nyel. Való igaz, kísértetként tartották itt, s aligha érthette meg Sebastian annak szürrealitását, ahogy egyik pillanatról a másikra légüres térben találta magát, mert a valóság és a puszta illúziók megkülönböztethetetlenné váltak. Nem maradt mibe kapaszkodnia, így mintha lét és nemlét határán lebegett volna, annak tudatában, hogy megcsonkított maradványa valakinek.*
- Megerőszakoltad az elméjét.-*Sem düh, sem fájdalom, még csak meglepettség sem látszik az arcán - egyszerű tárgyilagossággal néz farkasszemet a másikkal, azzal a fajta udvarias figyelemmel, ami valódi érdeklődéstől mentes.*
- Az ő elméjét. A feloldozást, amire annyira vágysz, én nem adhatom meg. Annyit tehetek, hogy maradok és segítek, amíg vissza nem hozod.-*A szavaknak súlya volt, mégis szárazan peregtek, furcsán koppanva, mielőtt Sebastian lábához gurultak volna.
Válasz helyett maga mellé nyúl a fotelbe, hogy az asztalra helyezzen egy kopott bőrkötésű, jóformán karvastag könyvet. Nem, nem is könyv volt, a kilógó lapok egyikén-másikán mintha írott betűk sötétlettek volna - valamiféle jobb napokat látott füzet lehetett. Felállt, egyik kezében kávéját tartva, a másikkal pálcáját véve el, hogy feloldja a varázslatokat.*
- Majd benézek, ha addig nem tiltasz ki.-*Búcsút int, lassan megindulva az ajtó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A hajón tisztán hallatszott a robbanás, a fedélzetről pedig tisztán látszott a füst és a repedés, ahogy a torony fenyegető dőlése is. Szokatlanul zilált a megjelenése, ahogy beviharzik, bár nem zihál, érezni rajta, hogy idáig futott a kastély átellenes végében lévő irodájától. Az egyik kezében a hirtelenjében felmart felszerelésével, a másikban pálcával érkezik, mert útközben mozgósította a patrónusát is, hogy üzenetet küldhessen az igazgatónak és a javasasszonynak. A szíve a torkában dobog, mert kívülről lehetetlen volt felmérni, mekkorák az okozott károk, de a hang máris elkezdte vonzani a bámészkodókat, aminek a legkevésbé sem örül. Azonban az a dolga, hogy megőrizze a nyugalmát, úgyhogy egyetlen suhintással kijelöl egy jó tíz méteres távot a helytől, ahol a Szfinxnek kellene állnia, majd az gyülekezők felé fordul.*
- Minden diák a vonal mögé! Már tájékoztattam az igazgatót, mindjárt érkezik a segítség, úgyhogy ne akadályozzanak a munkánkban! Prefektusok, kísérjenek vissza mindenkit a nagyterembe!-*Sonorus nélkül is mindenkihez elér a hangja, sőt, a közelebb állók ösztönösen hátra is lépnek párat, mert a csendes, derűs brittől a legkevésbé sem vártak ilyesmit. Ha a szó nem hat, akkor varázslattal fogja visszaszorítani őket, de ad egy esélyt arra, hogy maguktól mozduljanak és nagyon reméli, hogy élnek is vele.*
- Maguk!-*fordul vészjóslóan az Ombozi-Payne duóhoz, akik ezt a helyet és időt találták legalkalmasabbnak az ostoba civódásra.*- Tegyék magukat hasznossá vagy tűnjenek innen.-*A hangjából érezhető a harmadik opció, amiben ő tünteti el őket. Nincs ideje szórakozni velük, úgyhogy kinyúlva megragadja a kalimpáló Huszthy karját, hogy félrevonva közölhesse vele a legfontosabbakat. Nem akar pánikot, azonban felesleges sérüléseket sem.*
- Le kell zárni az ide vezető folyosókat, a helyzet nem biztonságos. Láttam kívülről a tornyot, haladéktalanul a bűbájokkal és a fallal kell foglalkoznom. De fogalmam sincs, mi okozta a robbanást vagy lesz-e következő, szóval ne maradjon itt senki, aki nem a mentést és a javítást végzi!-*Ezzel bocsátja útjára, hogy a szemüvegét felcsatolva nekilásson a manatérképezésnek. Látnia kell, hol sérültek meg a tornyot összetartó és védő varázslatok, szóval a legegyszerűbb, ha innen indul és majd az ablakon át kilépve folytatja.
A fenébe is. Ha itt lenne Sebby, legalább a titkos járatokat leellenőriztethetné vele, akár járhatóvá is téve.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ombozi lépést tart vele, amíg az üres kerethez üget, sőt, letegezi, amit máskor talán zokon venne, most viszont egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Amúgy is melegítőben áll az egész zűrzavar közepette.*
- Ért a bűbájokhoz vagy a védővarázslatokhoz? Ismeri a Levitához kapcsolódó járatokat?-*szegezi Noelnek a kérdést, anélkül, hogy megfordulna vagy félbeszakítaná a munkáját - a pálcája szüntelenül jár, akár egy karmesteré, ahogy a folyosó falainak és mennyezetének állapotát méri fel. Jobb, mint várta, de arra következtet, hogy a robbanás az alapokat is megrázta. A fenébe.
Merlinnek hála nemcsak a gólyák, de a felnőttek is kezdenek szállingózni; felismeri a háta mögött Tatiana kellemes hangját, bár csak egy apró biccentéssel veszi tudomásul érkezését, szemét le sem véve a falról.*
- Jó. Köszönet.-*Kurtán felelget, mert nem szívesen osztja meg figyelmét ebben a helyzetben. Szíves örömest átengedi a diákok és hivatalos szervek koordinálását a titkárnőnek, mert a szakértelmét igénylő részt nem bízhatja másra és nem is tűr halasztást. Könnyebb lesz, ha nem kell közben a lábatlankodók miatt aggódnia. Az, hogy nem kérdez vissza, elárulja, tisztában van az említett képességgel.*
- Vagy ő, vagy kerítse elő valamelyik melodimágust. Csak vigyenek innen mindenkit, aki nem segít. Irányítsa hozzám azokat, akik járatosak a védelmi varázslatokban, értenek a bűbájokhoz vagy a manaelemzéshez.-*Vicces mód még mindig nem mállott le róla minden udvariasság, ebben a helyzetben is maradt benne valami ízig-vérig brit. Mindeközben szüntelenül a Szfinx portréjának környékét vizsgálja, hogy biztosan átjárható és biztonságos legyen erről az oldalról - nem akarja megtörni a varázslatot, nehogy kiiktassa a varázstárgyat és ezzel egy menekülési útvonalat is, másik átjárót vágni viszont túl kockázatos így.
Közben befut még egy tanár, akit nem ismer, legfeljebb látásból. Az újak egyike és őszintén megvallva, nem áll a helyzet magaslatán. *
- Én részt vettem a készítésükben. A portré marad. Ha nincs itt, arra jó oka van, a falszerkezetet semmiképp sem szabad most bolygatni.-*Ennél rövidebben és egyszerűbben nem tud és nem is akar most magyarázni, ám muszáj tisztáznia a helyzetet, mielőtt valaki hasonló módon gondolkodva megpróbálja "megoldani" a bejutást.*
- Normál esetben nem lehetséges, de a torony bűbájai megrongálódtak. Ettől egyaránt lehetnek hatástalanok és működhetnek kiszámíthatatlanul. Kerítsen seprűt!-*Adja ki az utasítást Blakenek, mert ezen a részen nem fog tudni sokat tenni, ki kell mennie, akkor pedig hasznát veszi, feltéve, hogy nem csak a száját tudja járatni. Nála itt van miniatürizálva a repdeszkája, felszállásra készen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Blake elrohan, helyébe azonban újabb emberek érkeznek - gyógyítók, tanárok, bár ez nem feltétlen jelenti, hogy a helyzet javulni fog. Ékes bizonyítéka ennek az, ami a jóslástan tanár szájából hangzik el, mielőtt még válaszolhatna Noxen kérdésére.*
- Eszébe ne jusson!-*csattan fel Huszthy felvetésére, mert épp az imént mondta el, hogy a tornyot védő bűbájok nem feltétlen szűntek meg, de ezek szerint a férfi nem ért hozzá, csak okoskodik.*- Elintézem, hogy biztonságosan bejuthassanak mentőcsoportok, de momentán csak én tudom megmondani, hol és hogyan lehetséges. Ne kockáztassa, hogy a varázslatok detranszfigurálják, vagy illetéktelen behatolóként azonosítsák.-*Remélhetőleg nem kell még egyszer elmondania, mert nincs ideje minden egyes utasítását elmagyarázni, nem tanórán ülnek.*
- Akkor ne tartson fel,-*fordul oda Huszthyhoz, aki az egyértelmű tények ismertetésével sehova sem vezető monológot tart épp. Aztán a gyógyítóknak int, miközben előkapja zsebéből a Szitakötőt.*- Ez az átjáró biztonságos, ha a túloldal szabad, át tudnak jönni rajta. Maradjanak itt, ha járhatóvá tettem másik útvonalat, azonnal küldök patrónust.-*Máris mozdul tovább, ablakot nyitva és felugrik a párkányra, hogy a levegőre fektesse a repdeszkát, amit beszéd közben normál méretűre változtatott, rálépve. Magához inti Evenát, mellőzve a szemkontaktust, hogy szünet nélkül varázsolhasson.*
- Jöjjön! Mihez ért a medimágián túl? És maga?-*kérdezi az esetleges csatlakozóktól, miközben egy-egy pálcaintéssel felcsatolja a rögzítéseket. Ez a szerkezet szabadon hagyja a kezeit, mégsem akadályozza a pontos és gyors repülésben, sőt, szükség esetén elbírja még egy ember súlyát. Csak annyit vár, hogy válaszolhassanak, de a tekintete már a tornyot pásztázza. Nem engedheti, hogy a talajon mozogjanak az emberek, amíg meg nem újította a stabilizáló varázslatokat. Invitozni fog, a hajóról viszonylag gyorsan ide kellene érnie a cuccoknak - ott van a másik röpdeszka és Sebby seprűje, ha más nem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ide!-*gyakorlatilag meg se várja, hogy az öccse befejezze a kérdést - ha valakire, rá óriási szükség van most, míg a gyógyítók egyelőre csak készenlétben várakoznak. A kérdésre nem felel, nem tudni, mennyien vannak bent és kik ragadtak ott, de erről bármelyik önkéntes felvilágosítást adhat (és valószínűleg meg is teszi majd).
Időközben a hívott tárgyak is megérkeznek, ügyesen elkapja őket, hogy Marcell elé tartsa a seprűt és a röpdeszkát. A szabadon maradó repülőeszközt itt hagyja, hogy még valaki csatlakozhasson, ha esetleg késve befutna még.*
- Válasszon! Maga bemegy velük, követi az útmutatásukat és elkezdi az evakuációt,-*gesztikulál Apáthynak Ricsi és Evena irányába, mert emlékszik a srácra és megbízhatónak ítéli a tudását, bármilyen kelletlenül is küld bárkit odabentre.*- Maga első körben velem marad,-*int Blakenek, mert ha ereklyevadász, akkor rendelkezik néhány készséggel, aminek most nagy hasznát veszi, ha elsőre nem is úgy tűnik. Ezzel ellöki magát a párkánytól, hogy a többiek is felszállhassanak; eltávolodik a kastélytól, hogy az egész tornyot belássa. Nemcsak a füsttel lesz gond, a klubhelyiség lángjai már elharapóztak, ami további problémát jelent.*
- Odabent le kell vinni a hőmérsékletet is, de ne hirtelen, mert a felhevült elemek megrepedhetnek. Ha vizet kondenzálsz, figyeld, hogy reagálnak a falak,-*köti az aeromágus lelkére, mert bízik a képességeiben, a tapasztalatai viszont hiányosak. Nála nagyobb segítséget perpill talán nem is remélhet, főleg, mert ismerik egymás gondolkodását és ő tanította bűbájokra, nem kell vesztegetnie az idejét. Amíg ő felméri a terepet, rábízhatja a csapat felkészítését.*
- Tedd őket tűzállóvá és hőállóvá. Amennyiben leszállnak a toronyban, landolás előtt könnyítő bűbáj. Ahol lehet, javítsák a belső struktúrát vagy ha nem megy, tüntessék el a törmeléket a terhelt oldalon. Ricsi meg tudja mutatni a szükséges varázslatokat, ha nem biztosak benne.-*zárja le, szinte azonnal elreppenve, mert minden másodperc számít. Szemüvegén keresztül manaszálak egész pókhálóját látja, akármerre is néz, de tudja, mit keres. Az ablakokkal és a nagy repedésekkel kezdi, egy teljes kört megtéve a torony körül, hogy valamennyi lehetőséget számba vegye és összehasonlítsa, osztályozva és jelölve őket. Behatoláshoz elég lesz néhány kisebb, ami időt nyerne neki, hogy valódi menekülési útvonalat alkothasson.
Sorrend: bejuttatni a csapatot, gyorsan konzerválni az alapot és megerősíteni a falat, aminek a torony támaszkodik, utána létrehozni egy evakuációs vonalat és megkezdeni a helyreállítást.*
- A naranccsal jelölt nyílásokhoz ne közelítsenek kívülről. A vörössel jelöltekhez egyáltalán ne. Blake, a zölddel jelöltek a magáéi, hatástalanítson rajtuk annyi bűbájt, amennyit tud,-*Ezek a legegyszerűbbek, bár nagyon kevés akad belőlük, viszont ezeknél nem fenyeget további szerkezetgyengülés vagy mágikus baleset. Ő maga egy első emeleti, nagyobb repedést céloz meg a torony oldalában, ami stratégiai fontosságú, mivel biztonságos méretű, jó kiindulópont és a falak stabilitása is elfogadható - még. Olyan közel repül hozzá, amennyire csak a lehetőségei engedik, pontos, végletekig kiszámított mozdulatokkal dolgozva, felváltva ellenőrizve a fal integritását és a beleszövődő manaszálakat bontogatva. Hoppanálásgátló, detraszfiguráló, sötét mágia blokkolók, mászásgátlók, riasztók szövevényén verekszi át magát, amit lehet, szabályosan oldva fel, a maradékot viszont meg kell törnie, mert nem áll módjában kísérletezni. Feszült koncentráció ül az arcán percekig, mielőtt megidézne egy kis csapat madarat, egyenesen a nyílásnak irányítva őket.
Ha ők átjutnak, akkor indulhat a csapat is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Az átjáró biztonságos - már amennyire ez lehetséges jelen körülmények közt - ám mielőtt megadná a jelet a csapatnak, egy mozdulattal fénylővé teszi az átjárót, majd gyorsan szütyőjébe túr és elővadássza belőle az iránytűjét. Ki tudja, mikor használta utoljára, mégis mindig a keze ügyében tartja, talán megszokásból, talán csak szentimentalitásból. Felpattintja a tetejét és két pálcaintéssel bejelöli rajta a repedést, hogy a szerkezet vissza tudja hozzá vezetni azt, aki ért a működéséhez. Az öccséhez röppen, kezébe nyomva a ketyerét, magyarázat nélkül, elvégre eléggé magától értetődő az egész gesztus.*
- Mehettek. Csak okosan,-*egyetlen pillanatra Ricsi szemébe néz, de nincs idejük érzelgősségre, szinte azonnal mozdul is tovább, hogy a Blakenek kiosztott ablakokra nézzen. Jobb, ha több szabad kijárat lesz, mert akármennyire is igyekszik, nem tudja garantálni, hogy a torony állapota nem romlik és nem válik átjárhatatlanná egyik vagy másik út.
Megkerüli a tornyot, amíg meg nem találja a kékkel megjelölt ablakot, gyorsan ellenőrizve az állapotát és megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy az ereklyekutató tényleg jó munkát végzett, ha nem is távolított el minden bűbájt. A maradékot már sokkal könnyebb feloldani és újra egy csapat madárral teszi próbára az átjárhatóságát, mielőtt bármerre is mozdulna. Ruhaujjával letörli homlokát, állít egy kicsit a szemüvegén, majd feltekint és pillantása megakad a kilátó tetején rekedteken - nem kerül sokba megállapítani, hogy a manaszálak nem akadályozzák őket abban, hogy elhagyják a tornyot. A legszívesebben azonnal hozzájuk sietne, azonban be kell osztani az erejét és arra koncentrálni, amit nem bízhat másokra. Azt azonban megteheti, hogy értesíti a folyosón várakozó medimágusi csapatot, így nonverbálisan megidézi patrónusát és a hatalmas, méltóságteljes holló visszaszáll hozzájuk.*
- A tetőtéri kilátóban diákokat látok, a kifelé mozgást nem akadályozzák a varázslatok. A tornyon a ragyogó ablakok és repedések lesznek a biztonságosan átjárhatóak.-*A madár az ő hangján beszél, s az információ remélhetőleg eljut majd a varázsbaj-elhárítókhoz vagy a később érkező tanárokhoz is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hűvösebbre fordult az idő - bár még benne jártak a nyárban, London utcáin egyre gyakrabban meg-megjelentek reggelente a ködfoszlányok, főleg a Temze környékén. A fények is másak voltak, valahogy fakóbbak, fáradtabbak, pedig az ágakon még zöldelltek a levelek és az emberek lenge ruhában jöttek-mentek. Seth komótosan sétálva figyeli mindezt, ujjai közt cigarettaszálat sodorgatva, ám meg sem kísérelve rágyújtani. Pedig a megjelenéséhez illene a merengés közben ég felé eregetett füst, mert grafitszürke zakójában és hófehér ingjében úgy hat, mint valamilyen olcsó ponyvaregény sármos, magányos főhőse. Az átlag szemlélő nem igazán veheti észre a részletekben rejlő disszonanciát, ahhoz meg kellene állnia, hogy hosszasan nézhessenek egymás arcába, szemébe. Ő azonban kerüli a szemkontaktust, jobbára perifériás látásával követei a tömeg mozgását és előzi meg az ütközéseket, míg eljut úticéljáig.
A kirakatüvegen át látja, hogy ott ül; újságjába mélyedve, mint ilyentájt rendesen. Belépve csak biccent a pultos felé, ismerik már, ha nem is mindennapos vendég itt. Mire a kasszáig sétál, elkészül a feketéje, amit kérdés nélkül töltenek át saját ibrikébe, nála pedig ott az előre kikészített apró, amit a barista kezébe hullajt. Megereszt egy mosolyt, szótlan köszönömként, aztán egy újabb biccenéssel búcsúzik a sráctól, visszafelé indulva, de nem az ajtót célozza, nem terve elhagyni a kávézót egyelőre.
Csendesen letelepedik az Averyvel szomszédos székre, maga elé téve mindenhová magával vitt pléh bögréjét az imént kért kávéval. Nem szólítja meg a férfit, hogy ne szakítsa félbe a megkezdett cikk olvasása közben, türelmesen vár, arra is, hogy ihatóvá hűljön az itala. A cigarettát az asztalra fekteti, párhuzamosan annak szélével, igazítva egyet a bögre fülén is. Ha sokáig nem történik semmi, az utca felé fordul figyelme, ám az üveg tükrében Averyt nézi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A másik gondterhelten bújja olvasmányát, épp csak nem fut ráncba homloka, de Avery nem enged meg magának ilyen szépségromboló rossz szokásokat. Abban egyet kell értenie vele, hogy ennyire nem érdemes bosszankodni, bár a hiúság ezen szintje távol áll Seth-től, főleg mostanság. Az inge legfelső pár gombja is szét van pattintva, s ahogy kényelmesen rákönyököl az asztalra, megtelepszik vonalaiban a fáradtság.
Egy pillanatra találkozik a tekintetük és látja a másik arcán átvillanó meglepetést - ritkán éri bármi is váratlanul Averyt, hirtelen feltűnése azonban hónapok pontos rutinját rúgja fel. Voltaképp mindig is hajszálpontosan és előre bejelentve érkezett, arisztokratikus udvariassággal, s ott lóg a levegőben a kérdés, mi végre szegi meg ezt. A másik azonban kisvártatva visszatér a cikkhez, magára hagyva őt gondolataival, így aztán visszasüpped a kávézó álmatag kis világába, nem véve tudomást az ablakon befelé nézőkről.
A papírsurrogásra fordítja oda arcát, lepillantva a felkínált süteményre, majd rövid tétovázás után maga elé húzza. Megköszörüli a torkát.*
- Jelentkeztem egy állásra, most végeztem az interjún,-*foglalja össze röviden, miért is járja Londont kora reggel teljes díszben, már általános megjelenéséhez mérten. A vonásai kuszák, s néha hosszabb szünetek ékelődnek a mondatai közé, bár beszéde nem vontatott.*- Beleegyeztek, hogy gondnok legyek  a kastélyban és visszaköltözzek az irodámba,-*szünetet tart, komótosan letörve egy darabot a croissant-ból és bekapva, hogy még mielőtt lenyelné, igyon mellé egy korty kávét. Hiába nincs túlcukrozva, úgy tűnik, így is sok, ha nem ellensúlyozza a keserű. Fejével alig észrevehetően az újság felé bök.*
- Mi aggaszt?-*Ritkán kérdez, de a ritkán is több, mint a soha. Visszaigazítja bögréje fülét, hogy ugyanúgy álljon, mint az asztal széle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Letör még egy falatot, s akár az előzőt, egy korty kávéval megeszi, hogy kitöltse a szavai nyomán támadó csendet. Lehet, egy pohár vizet is kellett volna kérnie, de elmulasztotta és most már nem megy vissza a pultoshoz, amíg valahogy a végére nem ér. Régóta esedékes ez a beszélgetés, bár mindketten kiválóan tudták kerülni a témát. Most sem érzi, hogy válaszokkal tudna szolgálni, hogy a kezében lenne a megoldás vagy nyeregben lenne, ami az életét illeti. Szalmaszálai vannak. Ezekbe kapaszkodik, míg csaknem hallja Avery gondolatait, ahogy a másik tekintete beléváj.
Bólint, a Brexit híre még hozzá is eljutott, bár igen kevéssé aggasztotta; kicsit mindig is megfoghatatlan marad számára a mugli politika és megteheti, hogy kivonja magát belőle.
Nem bánja, hogy Avery már nem őt nézi, könnyebb úgy beszélni, hogy nem érzi magán a várakozó vagy számonkérő tekintetet, hogy nem kell még az ellen is küzdenie, hogy ösztönösen kihátráljon érzelmileg a helyzetből. A köztük felgyülemlett távolság épp elég anélkül is, hogy tovább rontana rajta.
- Is. Azt mondják, elég stabil vagyok hozzá, hogy le lehessen vinni a dózist nullára. És hogy jó lenne szociális hálóval pótolni, hasznos elfoglaltságokkal struktúrálni az időmet,-*érti ugyan a szavakat, ám idegenül hatnak a szájában, ahogy elismétli a hallottakat. Persze ez nem azt jelenti, hogy kezeletlenül hagynák, a gyógyszert továbbra is szednie kell és folytatni a terápiát.*- Én döntöttem a kastély mellett. Félidős állás, ismernek és nem fognak zaklatni. Kevés...kevés hely van, ahol relatíve biztonságban érzem magam.-*Ahol nem pálcával a párnája alatt alszik, ahol nem riad fel minden zajra, ahol gondolkodás nélkül eszik az elé tett dolgokból. Közös hallgatásba süllyednek, míg mondanivalója folytatásán töpreng; belekortyol a kávéba, párszor felcsippenti, majd visszaejti az asztalra a cigarettáját.*
- Nem tudom, mi történik, ha tényleg nem lesz többet a főzet. Hogy történik-e bármi. De el akartam mondani...mert...így fair? Azt hiszem.-*Persze mindig benne van a pakliban, hogy Avery egy szép napon elunja mindezt, vagy hogy belefárad és csak megvonja a vállát erre. Összefonja karjait, s úgy könyököl tovább, az asztallapot nézegetve, szinte véletlenül pillantva csak fel a férfira.