36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gareth S. Nightingale összes hozzászólása (280 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 9 10 » Le
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. október 26. 22:52 Ugrás a poszthoz

Kaland
Anglia, Selwyn-birtok, október 2.
Just don't give up, I'm workin' it out
Please don't give in, I won't let you down
It messed me up, need a second to breathe
Just keep coming around


Nem látja, mit üt, azt sem, mit ér el, de sikerül legyűrnie a másikat és jobbja az első dolgot szorítja, amire rátalál - hogy ez az álla vagy a nyaka, nem tudná megmondani, de megadja neki az esélyt, amiért harcolt. Nem késlekedhetett, pálcájára markolva szegezte öccsének a hegyét, hogy véget vessen a küzdelemnek. Amint kiejtette a varázslatot, aminek el kellett volna kábítania Jaredet, az öccse felordított és egész teste megfeszült alatta, bár hasztalan próbálta volna levetni őt magáról. Gareth ledermedt és tagjait iszony járta át. Ennek nem így kellene lennie, nem érti, mi történik, de rossz, nem lenne szabad, nem ennek! Érzi a mozdulatot, ahogy a másik a karját emeli, aztán a pálca koppanását hallja és a szinte hörgő légvételt - ijedten lazít a szorításán, de csak ujjai ernyednek el, a keze marad. Elég egy rossz mozdulat, bármi, amiből támadásra következtet és ösztönből szorít újra a nyakra, hogy megakadályozza a további harcot. Nem meri megkockáztatni, hogy feloldja a hályogátkot, akármennyire is kínozza a szeme, vár, egy jelre, bármire, belül remegve, szabálytalanul, sekélyen szedve a levegőt. Ahogy a másik újra mozdult, minden ina pattanásig feszült, nem tudta, mit várjon, de a két halk szó, vagy nem is a szavak, de a hang, a hang árnyalata mintha ólmos súlyokat szaggattak volna le róla. Még, hallani akarta még, s ahogy lassan eloszlott a sötétség, kisírt szemekkel nézett le a másikra - a kép helyenként elmosódott volt, mert a könnyezés nem állt el azonnal, de a vonások, amik fogadták, egészen mások voltak, mint amikre csak néhány pillanattal ezelőttről emlékezett. Ezt nem lehet megjátszani, Sebby sosem volt jó színész és ahogy újra szól hozzá, lassan hinni is kezdi, hogy visszakapta. A keze megremeg, ahogy elengedi - a kéz, ami sosem rezzent, most megremeg, ahogy visszahúzza és tekintete a másik nyakán éktelenkedő szorításnyomra siklik. Égeti a tenyerét az érintés nyoma, pedig ez fizikailag lehetetlen és hirtelen hátrál, de nem áll biztosan a lábán, csak pár lépést tesz, mert szüksége van a távolságra. Nem tud felelni, ahogy szinte akkor sem tudott beszélni, amikor magához tért, bár most teljesen más fojtja torkára a szavakat, csak elnyílt szájjal nézi testvérét és amit eddig tudatosan elnyomott, alattomosan felszínre kúszik.


Are you strong enough to stand,
Protecting both your heart and mine?
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 3. 01:16 Ugrás a poszthoz

Mostanában hallgatagabb volt, mint valaha – már nem kellett a szerepéhez tartozó replikákkal töltenie idejét, bekapcsolódnia kortársai csevejébe, vevőkkel beszélgetni, de emellett máshoz sem nagyon szólt. Kerülte az embereket, ha tehette, bár nem hanyagolta el kötelességeit - tette, amit mondtak, bejárt az óráira, beadta a szorgalmikat, felelt a kérdésekre, edzett a csapattal, de az idő maradékában amennyire csak lehetett, távol maradt a kastélytól. Az emberek közt állandó szorongás kísérte és mint az űzött vad, minden hirtelen mozdulattól, hangos szótól összerezzent. Egyedül volt talán a legelviselhetőbb, amikor munkájába temetkezett, vagy amikor csak céltalan, hosszú utakra indult a repdeszkán. Többnyire a Cloudweaveren dolgozott, valószínűleg egészségtelennek minősítendő mennyiségű időt töltve ezzel, de még mindig ebbe tudott a leginkább kapaszkodni.
A napjaiban kialakult egyfajta szabályosság – ugyanakkor kelt, ugyanakkor ment tanításra, ebédelni, a műhelybe bűvölni, itta délutáni kávéját és vacsora előtt sétált egyet a faluban, cigarettáját szívva. Agatha ajánlotta neki ezt, hogy legyen valamilyen fogódzója és ő tiltakozás nélkül elfogadta. Az időjárás hirtelen fordult zimankósra, és bár a téli “pompáját” még nem közelítette meg, vastag szövetkabát lógott rajta, jóformán össze sem gombolva, így látszott alatta vékony pulóvere – nem nagyon érzékelte a hideget, a cigarettába is jóformán csak akkor szívott bele, amikor az már majdnem elaludt. Túl sok mindenre próbált egyszerre figyelni, túl sok ismeretlen arc, túl nagy jövés-menés. A csipogás elsőre alig jutott el hozzá, fáziskéséssel torpant meg és nézett le, hogy értetlenül meredjen a lábánál parádézó, izgékony fekete szőrgombócra. A lény – valami menyétféle lehetett – a nadrágjába csimpaszkodott, ő pedig leguggolt, hogy szemügyre vegye, az egeres eset után rögtön elveszett házikedvencre asszociálva. Talán valamelyik Eridonos állatkája, gondolta, míg szórakozottan megvakargatta a hátát.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 3. 01:28 Ugrás a poszthoz

Való igaz, már nem tizenhat volt, lassan a tizenkilencedik évének végét taposta és nem igazán emlékezett rá, mikor találkozott utoljára tükörrel. Nem mintha elhanyagolt lett volna, de magához mérten ez a külső idegenszerűen összecsapottnak hatott. Nem látta értelmét, hogy megkísérelje eltüntetni a szeme alatt sötétlő karikákat vagy azt, ami a vonásaiban megült, nem volt ereje a színjátszáshoz - talán sosem érezte magát ennyire kimerültnek, és mégis, mennie kellett tovább. Leginkább a hétköznapok tehetetlen tömegének sodrása vitte előre, a megszokás és az ütem, amit rutinszerű feladatai adtak.
Az állatka megrezzent, de aztán úgy bújt tenyerébe, mint egy macska és bár egy pillanatig eltöprengett rajta, van-e értelme a kurta fülecskék tövét vakarni, végül megpróbálta ott megsimogatni – úgy okoskodott, úgy talán nem harapja meg akkor sem, ha nem tetszik neki, mert dorombolás híján nehezen tudta eldönteni, jól csinálja-e. Ennek ellenére figyelme egy része még mindig az utcáé volt, minden kicsit közelebb elhaladót szemmel kellett tartania.
Aztán a görény megrázta magát, ő pedig elemelte a tenyerét, várva, mit is akart ezzel jelezni. A nyakbamászásra számított a legkevésbé, a hideg tappancsok egyáltalán nem estek jól, a csiklandozás pedig aztán végképp, de úgy vette, hogy az állat ehhez szokott és épp helyezkedik, mert körbetekeredett a nyakában, mint egy alulméretezett sál. Megvárta, míg megáll vagy legalább csillapodik, aztán felegyenesedett, közben kialudt cigarettájára vetve egy pillantást és különösebb töprengés vagy érzelem mutatása nélkül a legközelebbi kukánál megszabadult tőle. Sietősen indult meg, csak a falu határán váltott sétatempóra, inkább a menyét miatt húzva össze magán a kabátot, semmint fázósságból – az inszomnia túl fáradttá tette ahhoz, hogy ilyesmivel törődjön, de az állatka bundája túl finomnak tűnt ehhez az időjáráshoz. Valószínűleg odabent tartják, bár nem látott rajta nyakörvet, de lehet, hogy ezekre nem is lehet igazán tenni ilyesmit. Az egyik kezét a gallérjánál tartotta, hogy ha utasa úgy döntene, ugrik, legyen esélye meggátolni ebben.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 3. 01:39 Ugrás a poszthoz

Miután a szőrmók elhelyezkedett, nem fészkelődött többet, úgyhogy egy idő után leengedte a kezét és zsebre tette, egyenletes a tempóban folytatva útját a kastély felé. Az ősz volt az egyik kedvenc évszaka és néhány pillanatig el tudta ragadni szépségével a színeit váltó erdő. Szinte meg is feledkezett potyautasáról, ahogy a hulló levelek keringőjét figyelte, mert közel s távol egy lélek sem ment az úton. Nem kellett a pálcáját markolnia kabátja zsebében, hogy átmenetileg megkönnyebbüljön - talán csak akkor érzett hasonló nyugalmat, amikor a toronyból bámult éjjelente az égre, annak biztos tudatában, hogy mindenki más mélyen alszik.
Ami a görényt illette, nem keresett magyarázatot a jelenségre – bár nem igazán értett az állatokhoz, azokat mintha vonzotta volna a kisugárzása, Obszidián, Agatha macskái, Őrnagy és Sherlock is szívesen keresték fel, ő pedig kötelességtudóan vakargatott, simogatott és dögönyözött, vagy épp etetett és vette elő a szőrkefét. Fejből tudta, ki melyik játékot és melyik csemegét szereti a legjobban, hol a legeffektívebb a ciróka, melyik részeket kerülje. Ha épp nem dolgozott valamin, szívesen adta nekik balját, sokszor segített enyhíteni a stresszt és ki tudott volna ellenállni azoknak a mélabús vagy kérlelő szemeknek? Az állatokban sosem kellett kételkednie, hátsó szándékokat keresni, még ha nem is értette őket maradéktalanul, főleg a macskákat, idővel felismerte a szeretetüket.
Útközben elhaladtak a vadőrlak mellett, azonban odabent sötétség és csend honolt – Radúz alighanem a toronyban rója házvezetői köreit takarodóig, ahogy szokta, úgyhogy egyenest az Eridon felé vette az irányt, ahogy átlépték a kaput.


[>>Folytatás az Eridonban<<]
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2015. november 27. 13:56
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 14. 21:19 Ugrás a poszthoz


Némán, jóformán mozdulatlanul ült - furcsa dolog, amikor az ember kiszakad az őt körülvevő világból, az pedig nélküle működik tovább, szíve észrevétlen ver, lélegzik és minden folytatódik, míg ő ki tudja, milyen messze jár. Az elmúlt napok történésein gondolkodott, miközben Gergő egyenletes légzését hallgatta, csak tudatalatt figyelve - többnyire Sebby miatt fejlesztette ki, hogy a változásokra reagáljon, rémálmai és pánikrohamai miatt, de nem korlátozódott rá. Amit az ember egyszer megszokott, az utána már mindig fel fog tűnni.
A beszélgetés Kins-szel... nyugtalanná tette, mert egyrészt türelmetlen lett a változás reménye láttán, másrészt viszont még mindig félt. Hogy elrontja, hogy elkésett, hogy ha eddig nem ment, nem lesz elég erős hozzá. De dühítette is, mert tehetetlennek és tétovának érezte magát, mintha eltűnt volna belőle az örökké lázadó én, ami mindig, minden helyzetben a megoldást, a kiutat kereste. A kimerültség egyre érezhetőbbé vált rajta, a gondolatai is botladoztak, az álom mégis elkerülte és ahogy halántékát támasztva mintha zsongó-zsibongó elméjét is próbálta volna összetartani, őszintén nem tudta, mit érez. Talán ez volt a legfárasztóbb, ez a szüntelen kavargás, hogy minden apróságra összerezzent, minden neszre felkapta a fejét - most is úgy ült a fotelben, hogy lehetőleg mindenre rálásson és a háta mögött csak fal legyen.
Amikor a mellette fekvő légzése megváltozott, automatikusan felfülelt rá és felkapta a fejét - már besötétedett és ő nem gyújtotta meg az ágy melletti fényforrást, úgyhogy csak hallgatózhatott. Észre sem vette eddig, hogy tőlük nem messze beszélgettek és kacarásztak az egyik ágynál, most viszont zavarta a zaj, így pálcáját előhúzva némítóbűbájt szórt maguk köré, hogy kizárja a hangokat. Csak utána intett halovány Lumost, olyan alacsonyan tartva a lángot, hogy ne világítson Gergő szemébe, de rálásson az arcára - a vonásai arról árulkodtak, hogy a javasasszony figyelmeztetésének megfelelően elmúlt az első adag bájital hatása és a fájdalom kezdi felébreszteni. Az éjjeliszekrényen ott állt a két fiola, a regenerálószer és a fájdalomcsillapító, de remélte, hogy a csend beálltával még visszaalszik, így csak a vaktában kaparászó kéz felé nyúlt, hogy rásimítsa tenyerét, megpróbálva megnyugtatni.
Hülye kamikaze. Hajszálon múlt, hogy nem kapta telibe a gerincét a gurkó, csak mert ő hős herceget játszott. Aggodalma leginkább dühvel váltakozott, mert legszívesebben megcsapdosta volna ezt az idiótát, aki mások biztonságáról szövegel, hogy utána csaknem megölje magát.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 14. 23:22 Ugrás a poszthoz


[állatmenhely]

Ha észlelt is valamit Ricsi tétovázásából és szándékaiból, nem igazán tudott reagálni rá. Valóban nem szívesen időzött emberek közt, bár a kabát egész egyszerűen eszébe sem jutott - a fáradtság hol fázóssá, hol tompává tette, így nem melegedett túl. Olyan érzése volt, mintha valamit elfelejtett volna, valami fontosat, de a gondolatai túlságosan a menhely és az örökbe fogadni vágyott állat körül összpontosultak. Amikor a fiú végül megállt előtte, azt sem tudta volna megmondani, mennyi idő is telt el, de végül is, nem számított, úgyhogy hanyagolta a kérdést. Egyszerűen követte Ricsit a bolt elé és az általa adott cím és koordináták alapján betájolta magát nagyjából. Amikor a pálcájáért nyúlt, hogy dehoppanálhassanak, csak akkor esett le, miről is feledkezett meg, de úgy döntött, jobb, ha előbb áthelyeződnek a céljukhoz és csak utána pótolja a mulasztását. Minden koncentrációjára szüksége lesz, bár az utóbbi másfél évben, mióta hoppanálhatott, elérte, hogy különösebb erőfeszítés nélkül ért pontosan célba, most még ez is kihívást jelentett, de nem lehetetlent.
Hal pukkanással tűntek fel egy hoppanálásra kijelölt ponton - Pest-szerte voltak ilyenek, hogy a viszonylag nagy városban megkönnyítsék a közlekedést és Seth jól ismerte a nagyobbik részüket. Egy kicsit sétálniuk kell a menhelyig, de az a pár perc talán jót is tesz. Mindenesetre, ahogy elengedi Ricsi a karját, a mindig övén függő szütyő felé nyúl, hogy rövid kotorászás után előhalássza belőle azt a kis füzetet, aminek fedelét csillagképek díszítették, valamint a hozzá tartozó lapos bőrtokot, ami egy asztrolábiumot rejtett.*
- Sajnálom, lekéstem a születésnapodat és be sem csomagoltam, de remélem, tetszik.-*A legelső beszélgetésükből maradt meg neki, hogy Ricsi valamiféle égbolt-modellt szeretett volna, amit még mindig nem tudott megalkotni neki, de amikor elkezdett az után kutatni, hogyan is kellene kinéznie a dolognak, belebotlott ebbe a muglik által kevéssé használt, de roppant praktikus és szép műszerbe. Nem, nem ő csinálta, csak kissé kényelmesebbé és ellenállóbbá tette néhány bűbájjal - a tokban feleakkora helyet foglalt, mint ha kivették belőle, törésgátlóval és világító rovátkákkal látta el, de ennyiben ki is merült az extrák sora.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 17. 21:43 Ugrás a poszthoz


Türelmesen várt, igazából csak attól tartva, hogy esetleg valaki másnak is ugyanez jutott eszébe - nem került szóba az egész születésnapozás sem otthon, sem Sebbyval és így fogalma sem volt róla, a többiek készültek-e valamivel és ha igen, mivel. Az ünneplés elmaradt, Agatha csak egy puha mosollyal annyit mondott, "elhalasztjuk". Tiszta pillanataiban csodálta a nőt azért az erőért, amivel próbálta összefogni furcsa kis családjukat.
Ricsi kifejezése láttán eloszlottak aggodalmai - az arca és mozdulatai kétséget sem hagyott afelől, hogy életében először tart ilyesmit a kezében. Jó volt nézni ezt a tiszta örömöt, nem csak azért, mert a fiú olyan elgyötörtnek tűnt mostanában, hanem mert alapból minden vonása, mozdulata zárt. Most mégsem okozott neki gondot, hogy kifejezze az érzéseit és Seth megkönnyebbüléssel fogadta az ölelést, mert hiányzott neki a másokkal való kontaktus. Talán egyszer majd elmesélteti Ricsivel, miért szereti vagy érdeklődik ilyen szenvedélyesen a csillagászat iránt, de az is lehet, hogy egyszerűen csak ehhez van tehetsége, mint neki a  bűvöléshez. Mély levegőt vett, kicsit erőt merítve az előttük álló feladathoz is - lehet, hogy csak egy menhelylátogatás, számára mégis ijesztő és súlyos dolognak tűnt.*
- Nem hinném, hogy mostanában bárki számon tartotta volna ezeket.-*Nem is a szülinap elmulasztását sajnálta igazán, hanem hogy a legkevésbé sem tud segíteni sem Ricsinek, sem Sebbynek, pedig nem csak ő sérült - mégis, érzékenysége miatt aránytalanul mély seb volt, amit Anglia hátrahagyott.
Elmosolyodott - furcsa pillanat, amikor valaki olyan próbál meglepni, aki legjobb szándéka ellenére sem tud eleget rólad, mégis talál valamit, ami az akartnál többet mond és jelent neked. Mindenesetre, különös, hogy ékszerrel kedveskednek neki.*
- Köszönöm.-*Most kicsit problémás lett volna pulóveren és kabáton át felvenni, úgyhogy óvatosan a szütyőjébe süllyesztette, ahol biztonságban lesz. Kissé tétován, de megindult az állatotthon kapuja felé, ám ha Ricsi hajlandó előre menni, minden további nélkül átengedi neki a vezetést.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 19. 07:51 Ugrás a poszthoz


Sokáig tartott, amíg a benne viaskodó érzésekből az került ki győztesen, ami az emberek felé hajtotta, és maga alá gyűrve a többit végre elérte, hogy megszakítsa a hetek óta tartó önkéntes remeteségét. Nem tehetett róla, az elején jóformán senki érintése sem esett jól és idővel beletompult a végenincs rémálmokkal teli éjjelekbe, nappalokba. Volt valami varázslatos abban az emberi melegségben, aminek sosem tudott ellenállni és valahogy segített, ha nem is tudta magától kérni.
Kapott még egy kis mosolyt, olyan kis apró görbét, amit leginkább elrejt a zsebébe az ember és néha, ha rossz napja van, előveszi és nézegeti. Kicsit talán sután biztatták egymást, de kezdetnek ez is tökéletesen elég volt. Ahogy elindultak, kicsit csodálkozva tudatosította, mennyit nőtt Ricsi, s gondolatban egy félmosollyal megborzolta a haját, mert úgy érezte, a nyílt utcán mégsem díjazná ezt a gesztust, na meg ő maga is félénk volt még hozzá. Nem tudta, mi minden változott, mialatt megpróbált elrejtőzni a világ elől, ami talán  túl jól is sikerült. Némán sétált hol mellette, hol mögötte, javarészt a környezetet figyelve, zsebre tett kezekkel ballagva, szinte mantraként ismételgetve, hogy el kell mondania, el kell mondania, mégis, úgy érték el a menhely kapuját, hogy egy fél szót sem ejtett. A neki szegezett kérdés furcsán telibe találta, holott tudta, hogy az öccse nem arra gondolt, amire ő, mégis okozott pár levegőtlen másodpercet.*
- Jobb lenne, ha te magyaráznál.-*Másodjára futamodott meg, de a torkát feszegető gombóc túl nagynak bizonyult, hogy lenyelje, hiába lett az egésztől egyre frusztráltabb és kétségbeesettebb. Nem lepra, nem a világ vége, mégis, szinte a levegőben érezte annak bélyegét, amit nem mondott ki.
A simítás rántotta vissza a jelenbe, s reflexből illedelmesen köszönt az idegen láttán. Követte Ricsit a pulthoz és hallgatta, ahogy elmondja, miért jöttek, de ha nem volt muszáj, nem csatlakozott a beszélgetéshez, inkább nézelődött és próbálta összeszedni magát. Mostanában nem remekelt döntéshozatal terén.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 19. 22:55 Ugrás a poszthoz


Számára az ugatás idegenül hangzott - Obszidián nagyon csendes és nyugodt, sosem eresztette ki a hangját, más kutyákkal meg ritkán találkozott és többnyire csak ilyen zsebre vágható törpe szőrcsomók voltak. Furcsa szaga volt  helynek, nem kifejezetten büdös, csak egyfajta jellegzetes állat- és fertőtlenítőszag, ami a száraz tápok aromájával keveredett. Hallgatta, ahogy Ricsi vázolja a helyzetet és a lány kérdezget, felmérve az "igényeiket". Persze, racionális alap, hogy olyan kutyát vigyél haza, akivel kölcsönösen kiegészítitek egymást és passzoltok a másikhoz, de az érzései megint kezdtek teljesen összekavarodni.
Követte őket a másik helyiségbe és a szíve valahol a torkában verdesett, ahogy a hosszú folyosón végignézett. A pultos kisasszony kedvessége valahogy nem tudta megnyugtatni, bár igyekezett nem engedni az idegességnek. Ahogy mondták, nem kell most azonnal dönteni, nem kell az első helyen választania, mégis, olyan furcsa annak gondolata, hogy csak úgy magad mellé veszel valakit, aki aztán ott se hagyhat, ha nem érzi jól magát. Csak egy árnyalattal tért el attól, mint amikor az ember a legszebb, legegészségesebb almákat válogatja ki magának egy zacskóba, mielőtt fizetne.
Ricsi lelkesen beszélgetett a lánnyal, ő pedig úgy érezte, magára maradt. Lassan sétált végig a kennelek előtt, kezét az ajtóhoz közel lógatva, de nem nyújtva teljesen oda, inkább csak hagyta, hogy az állatok megszagolják - úgy tartják, ők megérzik, ha valakitől tartani kell és Seth logikája szerint minden okuk meglett volna erre. Mégis, a többségük lelkesen üdvözölte, mint valami érdekeset, reményt hozót meglehetősen egyhangú napjaikban. Némelyik kitörő lelkesedéssel, némelyik óvatosan, egyesek megfontoltan és megint mások a ketrec hátuljába húzódtak előle. Fogalma sem volt, melyik milyen fajtájú, nemű, korú, természetű, mennyire igényes vagy beteges és ez valahogy egyrészt kétségbeejtette, másrészt megnyugtatta, bár lélek alapján választani társat minden csöpögős vadromantikák legelfajzottabbja. Meg-megállt, főleg azoknál az állatoknál, amik valamiért félénknek vagy letörtnek tűntek, mert ösztönösen érezte, hogy őket méltatják legkevésbé figyelemre az átlag örökbefogadók, mégis, nekik lett volna a legnagyobb szükségük sokszor egy otthonra. A kölyköket - bármilyen tündériek is voltak - kikerülte, mert nem tudta volna kellőképpen megnevelni őket.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2015. november 19. 22:55
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 25. 14:50 Ugrás a poszthoz


Valóban nem nyújthatott bizalomgerjesztő látványt lassú, látszólag minden rendszert és logikát mellőző kóválygásával, mégis, kitartott mellette. Néhány ebnél elolvasta a kennelje ajtaján függő cetlit, de többnyire csak összefüggéstelen betű- és számhalmazként érzékelte az adataikat. A többségük számára ismeretlen fajták keveréke volt, alig párat látott eddig az iskolában és sosem szentelt nekik túlzott figyelmet. Sokkal inkább érdekelte volna a személyiségük vagy a történetük, bár ez utóbbi valószínűleg majdnem mindegyiknek elég szomorú.
A mellette felbukkanó Rellonosról jóformán el is feledkezett, összerezzent a hangjára és szinte ösztönösen elkapta a kezét a dróthálós ajtótól, mintha rászóltak volna. *
- Fogalmam sincs.-*Ricsi elhalmozta dolgokkal, amik neki semmit sem mondtak - nyilván mindegyiknek van jelentősége, de nem olyan ember számára, akinek sosem volt még kutyája és háziállata is csak egyszer. Legfeljebb az etetés költségei aggaszthatták volna, tekintve, hogy az Eridonban még egy borjú méretű leonberger élt, de ha valamin, hát nem ezen fog spórolni.*- Kölyökről nem tudnék gondoskodni.-*Felnevelni és mindezt úgy, hogy illedelmes, rendes állatot kapjon, meghaladja a képességeit. Persze, életben tudná tartani, akár Sherlockot, de nincs olyan állapotban, hogy egy 24/7 figyelmet és következetes nevelést igénylő, gyámoltalan lényt bízzanak rá. Ez pedig azt jelenti, mindegy, szeretné-e, nem ezt fogja választani.
És itt volt az egész gyökere. Nem arról szólt az egész, hogy mit szeretne, hanem hogy mire van szüksége. A következő kutya elé lépett, aztán az utána következőhöz és próbált egy olyat találni, aminek a láttán azt érezte volna, ez AZ, őt kereste. Már majdnem elérték ennek a sornak a végét, amikor lecövekelt az egyik ajtó előtt, aminek túloldalán egy kék szemű, fehér alapon itt-ott halovány barna foltos eb csóvált kíváncsian, ám kissé bizonytalanul. Furcsa volt, mert a többiekkel ellentétben egyenesen az ember szemébe nézett és fejét kicsit félrebillentve vizslatta a kis csoportot.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 29. 01:00 Ugrás a poszthoz


Érezte a hátán pihenő, mozdulatait követő pillantásokat, de igyekezett kizárni őket és nem engedni teret azoknak a belső hangoknak, amik állandóan támadásról és veszélyről suttogtak neki. Nem kis kihívás volt ez a néhány méternyi séta, miközben keresni, választani próbált, jóformán vakon vágva bele és olyasmikre támaszkodva, amit a legtöbb ember egyszerűen kinevetett volna.
Sethnek macskatulajként fogalma sem volt róla, hogy a kutyaféléknél az olyan hosszú, átható pillantást, mint amit ő megszokott, fenyegetést jelent. Ezért furcsállta, hogy annyi félrekapott tekintet után ez az egy nem fordult el tőle és nem is próbálta máshogy kerülni a farkasszemezést. Leguggolt hozzá, nem szakítva meg a szemkontaktust, Feather pedig közelebb sétált, kíváncsian szaglászva - ekkor vette észre, hogy az ég-kék szemek valahogy...furcsák. Nem szabályos, kerek pupillája volt, inkább az ajándékbolt állatainak üvegszemeire emlékeztette. Mégis, ha kézjelekre tanították, nem lehetett vak!*
- Ez a pupilla...fajtajellegzetesség?-*Kérdését nem címezte konkrétan, de a menhelyes hölgy volt a gyorsabb a válaszadásban.*
- Ó, nem. Annak is a genetikája az oka, double merle, azaz két olyan recesszív allélt örökölt, amik egyébként egy tenyésztők által közkedvelt színezetet adnak, így viszont melaninhiányt, valamint a látó- és hallószervek fejlődési rendellenességeit okozzák. Feather fajtiszta, de senki sem tartott rá igényt, így került még kölyökként hozzánk.-*A foltos orrot közben kidugták az egyik résen és ő óvatosan, jóformán egy ujjal simogatta meg. A lány által használt szavak jókora részét nem értette, de annyit kivett belőlük, hogy a tenyésztők felelősek az állat süketségéért és menhelyre kerüléséért. Hibás termék.*
- Befolyásolja a látását?-*Kérdezte halkan, a csillagos égre emlékeztető szempárt fürkészve. Volt benne valami hátborzongatóan szép, az állat tekintete egészen megragadóvá vált tőle, főleg úgy, hogy az emberek arcát nézte.*
- Érzékeny a fényre a szeme, egyébként nem vettük észre, hogy gondjai lennének vele.-*Némán emésztette a hallottakat, kezét visszahúzva. Fogalma sem volt, hogyan tovább.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 29. 21:16 Ugrás a poszthoz


Valójában nem a kutya sérültsége vonzotta, elvégre egyikről sem tudott, amikor megállt előtte és leguggolt hozzá, egyszerűen a tekintete fogta meg, a nyíltsága. Ha érzékelte is, hogy arányaiban szép, színeiben érdekes, sosem mondta volna meg róla, hogy fajtiszta vagy hogy valamiféle rendellenességgel bír. Valahol szomorú volt egy hangjaitól megfosztott világ gondolata, de maga az állat nem adta jelét, hogy a legkevésbé is zavarná a dolog.
Ricsi próbálkozása a kommunikációra kicsit olyannak hatott, mint egy mugli bűvésztrükk- abrakadabra, három pálcakoppintás és fehér nyúl helyett a kalapból izgatott csóválást és magas tónusú vakkantást kaptak. Furcsa, hogy mindeddig nem törődött sem a jelnyelvvel, sem a Braille-írással, sem más hasonló készségekkel, mert az iskolában sosem botlott ilyen diákokba, sem a családjában, környezetében nem fordultak meg. Persze, ott volt Arvid, vele azonban nem vette fel a kapcsolatot, elvégre tíz éve nem találkoztak és a férfi lehet, hogy nem is emlékszik rá, elvégre jó hét év választotta el őket és valószínűleg sosem tartozott a kedvenc rokonai közé. A kérdés rántotta vissza a jelenbe, ahogy az ajtóhoz közelebb araszoló ebet figyelte.*
- Mhm.-*Nem igazán tudott mit hozzáfűzni, de kinyújtott mutatóujját Feather orra elé lógatta, mire az kicsit bandzsítva ismét megszaglászta, hagyva, hogy megsimogassa. Puhaszőrös.*
- Kicsit mindenlébekanál, de szereti az embereket és más állatokkal is jól kijön. Két macskával meg egy nyúllal lakott, amíg az egyik önkéntesünknél volt, ő vállalta a kiképzését még kölyökként.-*Ez jópont volt, bár eddig teljesen meg is feledkezett arról, hogy a család többi kedvencére is tekintettel kellene lennie. Nem mintha már döntött volna, de akárhogy is lesz, jó, ha erre gondol. A lány közben folytatta, lehet, hogy félig magának mondta, de lehet, hogy csak igyekezett kihasználni a pillanatnyi érdeklődést, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhassa el, megpróbálta.*
- Sokan azt hiszik, egy süket kutyával rengeteg gond van, pedig ez nem igaz. Máshogy kell vele kommunikálni, ami bizonyos korlátokat szab, de egyébként a  legtöbb esetben észre sem lehet venni rajtuk. Életvidámak, barátságosak, okosak és nagyon sok mindent megértenek. Ha nem is hallanak, rengeteg módon pótolhatják, elsősorban látással vagy szagok, rezgések érzékelésével.-*Eltűnődött és most először jutott eszébe, hogy semmiféle kutyáknak való nassolnivalót sem hozott, pedig a legtöbb állathoz - meg állítólag férfihoz is - a gyomrán keresztül vezet az út. A másik oldalon viszont ez kicsit megvesztegetés, légy jó meg hálás, amiért etetlek. Hallotta és felfogta közben, amit a menhelyes hölgy mesélt, bár szinte semmi jelét sem adta ennek, nem kérdezett és nem is igazán nézett rá. A másik ennek ellenére folytatta, talán pont a tiltakozás és félbeszakítás hiánya miatt.*
- Ő egyébként is okos, a terelőkutya és fiatal is, úgyhogy nagyon tanulékony. Az egyetlen hátránya, hogy érzékeny, egy erőteljes legorombítástól is teljesen le tud törni, a fizikai büntetés szinte kizárt nála. Meg az izgágasága is ehhez köthető, kevesebb inger éri, úgyhogy feladatokkal kell lefárasztani, különben ő talál ki magának "szórakozást".-*Seth díjazta a lány őszinteségét, de valószínűleg ez abszolút szükséges volt, elvégre néha még az előre figyelmeztetett emberek is megbízhatatlanok ígéreteikben, mert más tudni valamit és más élni vele. Felpillantott, némán kérve Ricsi véleményét.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 5. 00:52 Ugrás a poszthoz


Neki is voltak kételyei, bár egészen más jellegűek, mint amik Ricsi fejében forogtak - azt tudta, hogy egy felnőtt állatot el tud látni, a napi sétákkal együtt és ha jelenleg nincs is munkája, nem fog olyan helyzetbe kerülni, hogy ne legyen módja orvoshoz vinni vagy gondoskodni róla. Sokáig azért sem gondolkodott állaton, mert egyszerűen ideje nem lett volna az illúziómágia, az ajándékbolt, a tanórák, a bűvölés és minden mellett rá. Most viszont legfeljebb a tanórák és időnként a kviddics voltak, a bűvölés pedig úgyis olyasmi, amit egy szál maga még évekig csinálhatna, semmi sem történik, ha nem azzal tölti egész napjait. Ha nem is érezte a sok rárakódott dolog miatt, tudta, hogy hiányzik neki Kins, Viktor, az öccsei és mindenki más is, akikkel mostanában egy szó nem sok, annyit se váltott. De nem érezte jól magát, nem elég jól ahhoz, hogy igazán kívánja a társaságukat - túl feszültté tette, túl fáradt és valahogy...üres volt hozzá. Abban biztos lehetett, hogy egy állat jelenléte egészen máshogy hatna rá, mert teljesen új lenne - valami, amire építhet, ahogy Matthew mondta, ami segít kontroll alá vonni a stresszt és elterelni a figyelmét, hogy újra tudja programozni a gondolatköreit. A gond sokkal inkább ezzel az átmeneti időszak, mert nem látta előre, mennyi időt vesz majd igénybe vagy hogy gátlásai állatokkal szemben is elég erősek-e.*
- Ugyanezt tőle is meg kellene kérdezni.-*Motyogta halkan, mert nem érezte fairnek a helyzetet, még mindig nem és nem úgy, hogy míg ő (elvileg) meggyógyulhatott, Feather mindig is süket lesz és nem hitte, hogy a mágia bármit tudna kezdeni a látásával. A mágusok éppúgy nem törődtek gyakorta az állataikkal, mint a muglik. Még rágódott egy sort, aztán felegyenesedett, megszokásból simítva egyet nadrágján, hogy kiegyengesse.*
- Próbáljuk meg akkor a sétát.-*A határozottsága mondjuk csak odáig terjedt, hogy kérdőjel helyett pontnak hangzott mondata végén az írásjel, de őszintén, az elmúlt időszak fényében ez is előrelépés. Figyelte, hogyan bánik a lány a kutyával, pórázzal és hallgatta a magyarázatát, de örült, hogy Ricsi is vele van - előtte valahogy nem szégyellte, hogy iszonyatosan tudatlan és gyenge épp, talán mert fordított helyzetben is voltak már. A tapasztalatlan és bizonytalan kéz ellenére Feather nem élt vissza a helyzettel, bár hosszasan és elmélyülten szaglászta a kabátja alját és a nadrágját. Biztos Sherlock miatt.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 6. 01:28 Ugrás a poszthoz


A szőke végül mégis eszmélt - szempillája rebbent, arca összerándult és felnézett. Pár pillanatig némán fürkészték egymást, aztán kapott egy mosolytöredéket és egy ostoba közhelyet, mégis, dühét megkönnyebbülés mosta el, hogy átadhassa helyét a kimerültségnek.*
- There goes the kettle.-*Ez annak a bizonyos baglyos-verebes bölcsességnek az angol megfelelője, ami most valahogy hamarabb akadt a nyelvére és jobban is illett. Rekedt volt, megköszörülte a torkát, hogy megszabaduljon a számára bántó mellékzöngétől és a kellemetlen érzéstől, hogy aggódnak érte, mert nem tudott mihez kezdeni mások érzéseivel - sem megnyugtatni őket, sem eljátszani előttük, hogy minden rendben lesz. A pillantást érzékelve kezét finoman, szinte észrevétlen húzta vissza, hogy a fiolákért nyúljon.*
- Ezt be kell venned. Fel tudsz ülni vagy segítsek?-*Kérdezte, semleges, kissé talán fakó hangon, mert a fáradtság a maradék érzelmeket is kilopta belőle - megfigyelte, hogy Gergő az agliai történtek után nem szívesen ért hozzá, ő pedig elfogadta, sőt, egy ponton talán meg is könnyebbült. Ennyivel is kevesebb embert kellett féltenie, ennyivel is kevesebb lelkét nyomó, kimondatlan magyarázkodás, amire nem talált elég és elég jó szót. Sem a tükörhöz, sem a naplójához nem nyúlt, mióta magához tért Magnus mentőakciója után és rádöbbent, hogy képtelen Sebastian szemébe nézni. Ezt az érzést nem lehetett leírni vagy elmondani; hiába is kérte volna tőle bárki. Hogy Kins megértette, nem a szavakon múlt.*
- Volt itt a húgod,-*Mondta aztán, hogy megtörje a csendet, mert tartott tőle, hogy további megjegyzéseket ébreszt, hogy éberen gubbaszt egy fotelben, teljes sötétségben itt, miközben a többiekkel kellett volna a győzelmet ünnepelnie és megmentenie egy-két szelet sütit a sztárterelőnek. Ő maga sokkal inkább abban a pillanatban rekedt, amikor a sípszó felharsanása után megkönnyebbülten Gergőt kutatta tekintetével és zuhanni látta. Ami akkor megfagyott benne, teljesen csak a szőke első szavaival engedett fel benne.*- Munka után benézett, de elküldtem, hogy pihenjen, mert alig állt a lábán. Megígértette velem, hogy szólok, amint kiengednek a gyengélkedőről.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 7. 20:51 Ugrás a poszthoz


Neki eszébe sem jutott a legilimencia - az egész tudományágat elméjének leges leghátsó szegletébe száműzte és olyan mélyre igyekezett temetni, amennyire csak lehetett. Mostanában már a puszta gondolatától is émelygés fogta el, ami teljesen üres gyomorral elég furcsa érzés. Gondolatmenetei egyébként az idő előrehaladtával egyre inkább szétzüllöttek-hullottak, főleg, hogy egyre kevésbé bírtak bármit is tenni hangulatingadozásaival és csapongó érzéseivel szemben. Mindent átitatott a félelem, az örökös feszült, ugrásra kész óvatosság, a reszketeg gyanakvás és az emlékek, amik minden egyes felidéződéssel egyre mélyebben vésték lényébe ezt az ördögi kört.
Meghallgatott minden instrukciót és igyekezett megjegyezni az utasításokat, de azt, hogy a hölgy is velük tartson, tőle telhető udvariassággal, ám határozottan visszautasította. Nem akart kíséretet, ha elkerülhette és ha ketten vannak, akkor mindenképp elbírnak egy szem kutyával, elvégre nem tartozott a nagytermetű ebekhez.
Odakint túlzottan nem irányította a kutyát, inkább csak hagyta, hogy szaglásszon kedvére és ment utána. Nem esett nehezére igazodni ehhez a kényelmes tempóhoz, cserébe pedig Feather nem rángatott és nem hisztizett, csak kiélvezte ezt a hirtelen nyakába szakadt szabadságot. Alighanem elég okos volt hozzá, hogy érezze, valami történik, valami fontos, de még nem viszik haza - ki tudja, hányszor lehetett hasonló helyzetben, vagy épp hány ember dolgozott vele? A kishölgy rendszeresen felpillantott rá, bár hiába is várt utasításokat, Seth nem kívánta őt ugráltatni, mert nem cirkuszi állatot keresett. Egyébként is, olyan ez az egész, mint egy első randi - mindenki illedelmesen visszafogott, bizonytalan és tagadja, hogy lennének rossz szokásai, s még ha az állatok nem is szoktak így színlelni, minden intelligens lény kerüli az olyan viselkedést ilyen helyzetekben, amelyekért már kapott letolást vagy büntetést.
Ricsi mondatára megtorpant és Feather, kissé tanácstalanul, lehuppant és felváltva nézett hol egyikükre, hol másikukra, bizonytalanul megcsóválva a farkát, mint aki azt kérdezi, vétett-e valamit? Már végigjárták a parkot és valahogy mintha elodázhatatlanul közeledett volna a pont, ahol dönteni kényszerül, így elveszett a gondolatai közt, mert megpróbálta összerakni egymaga azt a képet, amit Matthew vázolt neki. Végül, még mielőtt a torkában gyűlni érzett gombóc ismét elnémíthatta volna, nagy levegőt véve egyszerűen elhadarta.*
- Kinsszerntposszttrraumásstressszindrómhmvan.-*Hogy ebből Ricsi érteni fog-e bármit is, kiváló kérdés, de jelenleg nem bír megszólalni, hogy megpóbálja mégegyszer vagy lassabban, inkább úgy fest, mint aki a halálos ítéletét várja.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 9. 00:42 Ugrás a poszthoz


Az ember nem igazán nevezhette randizásnak kettejük jóformán rendszerességet mellőző találkozásait. Az előző alkalommal voltaképp csak egy sétára futotta, de mentségére szóljon, Feather, a kviddicsmeccs és Gergő sérülése mind megkavarták az életét. Eleve az, hogy képes volt legalább egy kicsit figyelni ezekre, másokra, számára óriási apróság. Ezt az estét is valamiféle kárpótlásképp ajánlotta fel, bár nem tudta volna megmondani, tényleg ér-e majd bármit is. A hangulata még mindig rémesen ingadozó volt, bár a lába alatt sertepertélő eb segített valamelyest kordában tartani. Ezért is hozta magával, bár néha többet ártott, mint használt - például nem értette, miért igyekszik mindig lélekszakadva segédkezni neki, valahányszor Seth a konyha felé járt (pedig amúgy elég evidens a dolog). Mindenesetre, kikészítette a bögréket és egy kicsit rendet rakott a nappaliban, hogy le tudjanak ülni és ne az ő kacatjait kelljen mindenfelé kerülgetni, mielőtt az ablak előtti kuckónál letelepedett volna, leginkább el-elrévedő tekintettel nézve kifelé, miközben szórakozottan simogatta a kutyát. A csengetésre összerezzent, vetve egy gyors pillantást az óra felé, s mivel Feather nem hallhatta a hangot, csak farkát csóválva nézte, ahogy Seth az ajtóhoz indul. Odaérve kilesett a kémlelőnyíláson, majd egy mély levegővételt követően kinyitott.*
- Gyere be.-*Nem a legudvariasabb énje, de legalább őszinte - a lakásnak megvolt az előnye, hogy mivel senki sem törhette rá az ajtót, nem szorult nyugtatóra. Avery öltözéke láttán végigpillantott magán - a szürke melegítőn, sötétkék, szinte ijesztően vastag magasnyakú kötött pulóveren - de valahol túl fáradt volt hozzá, hogy sokáig aggassza a dolog. *
- Hát...légy üdvözölve.-*Nem motyogott, de halkan beszélt és szavai ugyanazt a lassúságot tükrözték, mint mozgása. Ennek ellenére a pulóver bal ujjába rejtett pálcának fél másodperc sem kellett volna, ha arra van szükség.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 9. 00:56 Ugrás a poszthoz


Avery reakciójából úgy ítélte, nem először jár blokklakásban - neki sokkal megrázóbb volt először szembesülni a panellel, elvégre születésétől fogva családi kúriájuk vagy más aranyvérű varázslók otthonainak falai közt élt. Olyannyira más volt az a világ, hogy a lakást övező védelmi bűbájokat ki kellett egészíteni egy nagyon erős zajszűrővel is, mert sem ő, sem Sebby nem tudtak elaludni Budapest örökös ricsajában. A következő lépésben a kezébe kapott egyet a jellegzetes műanyagtáskákból, amiket szintén bizonyos fokú értetlenséggel szemlélt a mai napig.*
- Kínai?-*Belelesett a szatyorba, mint aki kicsi sárga emberkét vár, aztán megvilágosodott. Ja. Úgy kínai.*- Sose láttam ilyet, azt hiszem.-*Elmélyülten tanulmányozta a táska maradék tartalmát, míg Avery a bakancsával volt elfoglalva. Nagyon mugli. Nem mintha visszataszítónak vagy alacsonyabbrendűnek tartotta volta a varázstalan holmikat, néha azonban vitathatatlanul nem értette őket, sem feltalálóikat - a vicces pedig az volt, hogy ha kitartóan kérdezősködött, sokszor kisült, hogy maguk a muglik sem. Ahogy elindultak befelé, a másik csodálkozására csak vállat vont.*
- Agathaé, eredetileg három-négy főre, plusz három macskára volt számolva.-*Mióta a nő elköltözött, hiányzott jellegzetes kisugárzása, jelenlétének apró jelei, de jobb volt neki Márkkal, mint egyedül. A konyhából eléjük siető Feather alighanem a padló rengéséből érezte, hogy többen közelítenek, vidám faroklengetéssel üdvözölte az ismeretlent, bár kissé távolságtartóan - Avery reakciója ennek fényében kissé eltúlzottnak hatott.*
- Csak pár napja hoztam el. A légynek sem árt és siket.-*Valószínűleg nem ez a legmegnyugtatóbb, amit mondhatott, de mostanában valahogy nem remekelt ilyen téren. Sem. Leguggolt és a fehér kutya odatrappolt hozzá, hogy egészen közel húzódva Seth oldalához, nyakát nyújtogatva szagmintát vegyen Averyről és kissé habozva megcsóválja a farkát. Lehet, hogy érzett rajta némi görényt?
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 9. 01:18 Ugrás a poszthoz


Avery magyarázatára az arca nem igazán mutatott változást, mindössze egy lassú, fáradt pislantással nézett rá pár pillanatig némán - képtelen volt bármit is kezdeni egy ilyen...nem is tudja, hisztivel? Mármint, megkérdezték, harap-e, közölte, hogy ártalmatlan, és egyébként sem akarta rávetni magát vagy ilyesmi. Jó, kutya testbeszédből ő is kezdő, nem várja el, hogy valaki megértse, mit próbál vele közölni az eb, de azért a tulajnak szokás hinni, nem? Furcsa ez a túlreagálás.*
- Feltételezem, görényként.-*Talán ebben látta a dolog nyitját - kisállatként nyilván félelmetesebb egy ilyen találkozás, bár felvet egy-két ectra kérdést, hogyan és miért is? A hangja azonban színtelen maradt, mert a stalkerkedés nagy valószínűséggel csak az első felszínre bukó furcsaság, amire fény derült rövid-hosszú ismeretségük alatt. Mindenesetre, felegyenesedett és relative nyugodtan elindult a szinte sunnyogó Avery után, Feather pedig a szatyrot szaglászva követte. A kérdésre fejével a másik mögé bökött.*
- Ott állsz.-*A srác ugyanis nagy hátrálása közepette voltaképp begyalogolt a konyhába, csak épp nem regisztrálta ezt. Az ablak alatt egy lócával körülvett asztalka, a hűtő, velük szemben sütő, mosogató, pult és szekrény álltak. Kicsi, de még így is kényelmes, az ablakpárkányon sorakozó növénykék pedig üdítően illatoztak.*
- Nem hinném.-*Ha Avery mozdult és engedte, akkor letette a táskát és kipakolta a tartalmát - a kínai ételek finomnak tűntek, csupán gyomra nem tanúsított semmiféle érdeklődést irántuk, az illatok dacára sem, így rövid vizsgálódás után félretette őket. Egyébként is ott lapított valahol elméje egyik hátsó zugában, hogy nem biztonságos olyasmit enni, amit egy alvilági alak ki tudja, honnan hozott, furcsa papírban meg pálcikákkal. Aztán kiemelte a puzzle-t és elgondolkodva állva a dobozzal a kezében. A muglik néha olyan furcsák.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2015. december 9. 01:23
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 9. 01:38 Ugrás a poszthoz


Ez most meghaladta a képességeit. Mármint, miről beszélnek? Az állat ártalmatlan, még csak nem is tapad Averyre - van olyan okos, hogy kiérezze, ki az, aki nem kér a társaságából. Neki nincs idegzete ahhoz, hogy tovább lovagoljon a témán, így minden igyekezete ellenére előjön személyiségének kellemetlen része, mert a másikra az elviekben felnőtt Ave nem hallgat.*
- Nem akarlak megsérteni, de amíg nem kutyatáp vagy sonka vagy, addig tökéletesen érdektelen vagy számára. Ráadásul, kicsit költséges lenne az etetése emberhússal.-*Részéről a téma itt ért véget, így innentől ha érkeznek is megjegyzések, nem reagál rájuk. Úgy tűnik azonban, hogy mondandója végre eljut a célközönséghez, mert a másik legalább annyira hajlandó, hogy összeismerkedjen a kutyával. Feather barátságosan megszaglászta a feléje nyújtott kezet és Avery nadrágját is, majd egy lagymatag csóválást követően otthagyta - ha nincs simi, akkor részéről letudták a bemutatkozást és Seth után ügetett, hogy lába mellett a földre tottyanhasson és kíváncsian nyújtogatta a nyakát a doboz felé. Talán abban reménykedett, hogy valamilyen eddig ismeretlen finomságot rejt. Gazdája már jóval szkeptikusabb volt a témát illetően, mert úgy érezte, ez is egyike azoknak a jókora különbségeknek, amiket nagyon nehéz áthidalni varázs- és varázstalan világ közt. Ha viccesek akarunk lenni, fogalmazhatunk úgy, hogy nem látta a dolog varázsát.*
- Hát jó.-*Visszaadta a dobozt és a nappali felé intett.*- Tedd csak le. Kérsz teát vagy kávét?-*Érdeklődött, mert jó lenne megfőzni, mielőtt még leülnek és belemerülnek ebbe az igen hosszúnak ígérkező játékba.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 9. 01:55 Ugrás a poszthoz


Nem állt szándékában a másikat bántani, épp csak messze túl fáradt és türelmetlen volt ahhoz, hogy jól kezelje az ilyen helyzeteket. Nyerssé tették a most szunnyadó indulatok, az örökös félelem és idegesség, pont olyan bántóan egyenessé, mint Jared szokott lenni. Nyugtatóval talán könnyebb lett volna, de így is túl sokat használt. A mosoly elérte, hogy vegyen egy mély levegőt és megpróbálja elölről, mert nem akarta olyanon élni ki a frusztrációját, akinek nem sok köze az egészhez.*
- Normál vagy óriásbögre?-*Témaváltás, ha már kínálja magát. A fajtára csak azért nem kérdezett rá, mert egyféle tea volt csak otthon, assam, úgyhogy Avery kénytelen lesz azzal beérni. Alapjáraton nem készültek fel valami jól vendégek fogadására, talán mert sem ő, sem testvérei nem igazán hoztak magukkal ide senkit. Amíg a forrni tett víz melegedett, mindent kirakott a kis tálcára, amit hirtelenjében talált - cukrot meg némi citrompótlót, lévén ritkán voltak itthon, úgyhogy többnyire tartós cuccok maradtak csak, ő pedig általában nem vett semmit. Talált még egy adag bontatlan kekszet, amit szintén kipakolt, miközben Ave visszatért a konyhába.*
- Van. Néha keresek zenét meg olvasgatok.-*A porréteg arról árulkodott, hogy ez sem mostanában történt, a folytatásra pedig csak pislogott.*- Hogy...mi?-*Ő örült, ha megtalálta a böngészőben, amit keresett és jó felhasználóhoz méltó módon nem kattogott össze-vissza, mivel a legkevésbé sem értett volna az esetleges hiba helyrehozásához. Amikor Agatha itthon volt, határozottan nem a géppel akart foglalkozni, sokkal jobban lekötötte a beszélgetés és a régi lemezek közös hallgatása, elvégre pótanyja sokkal többet és érdekesebben tudott neki mesélni róluk, mint bármelyik wikipédia oldal. Ráadásul azt a keveset, amit főzőtudomány néven tartott számon, tőle szerezte, bár rendszeresen legyilkolta a szerencsétlen recepteket, talán a fűszerezés kivételével.*
- A kandallón át üzenés kényelmesebb, bár kétlem, hogy szeretnéd, hogy az egyszobás lakásodba lógjon bármelyik auror feje. Már ha közben nem költöztél.-*Tőle telhetően igyekezett csevegni, ha már valódi beszélgetésre nem igazán futotta, bár kérdéses, érdemes-e egyáltalán erőlködnie. Nem tudta jól játszani a szerepeit mostanában.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 9. 02:06 Ugrás a poszthoz


- Én egészen angol vagyok és nem szeretem.-*Vállat vont, mert mostanság rá se nagyon tudott  nézni azokra a tipikusan brites fekete teákra, amiket azelőtt legalább megivott. Nem is nagyon kísérletezett velük, de régóta elég nyilvánvalóan koffeinfüggő, szóval  talán elég is egy ilyen ártalom. Kicsit megkésve mondjuk rádöbbent, hogy féligazságot mondott.*- Mármint, jártam gyerekként párszor a kontinensen, de sosem éreztem magam kifejezetten magyarnak. Az itteni ételek akkoriban egyáltalán nem ízlettek.-*Minden túl zsíros, csípős meg fűszeres volt számára, a halászlét utálta, az édességeket meg szintúgy, ráadásul a nehéz ételekkel még igen könnyen el is csapta az ember a gyomrát.
Avery szörnyen élvezte a helyzetet, büszkén mutogatott és magyarázott, mégsem fellengzősen vagy lenézően, szóval volt ebben a lelkesedésben valami aranyos. Nem értett mindent, de tudta nagyjából követni a dolgokat, már a saját megítélése szerint.*
- Kicsit...személytelennek tűnik.-*Varázslóként megszokta, hogy szemtől-szembe beszéljen az emberekkel, talán a tükröket kivéve, de ott pont fontos volt számára a személytelenség, hogy láthatatlan maradhatott. Az üzenőfüzeteket Jaredékkel azért használták, mert külön házakba jártak és sokat dolgoztak, de egyébként? Szinte soha. Mióta volt jogosítványa, pillanatok alatt elérhetett bárkit, akiről tudta, hol tartózkodott és ezt ki is használta. Ennek ellenére felismerte az alkalmazás lehetséges előnyeit.*- Ha megmutatod, mit hogy kell, jó lesz, amíg nem tudok patrónust idézni.
- Végül is, ha a hamutartóban raksz tüzet három szál gyufából, az is kifűti.-*Jegyezte meg, mert szinte hírhedten rémes humora egy pillanatra felvetette, hogy ha Avery kandallót akarna, minden mást ki kellene költöztetnie a lakásból.*
- Rendben. Ha megéheznél, egyél nyugodtan nélkülem.-*közben felforrt a víz és leöntötte a teát - a kávéja kicsit hamarabb elkészült - de mire Avery a tálca felé nyúlhatott volna, már felkapta és vitte. Legalább nyomokban illett volna megőrizni a benyomást, hogy valóban ő a vendéglátó, akármilyen siralmasan is startolt.*
- Asztal. Szükség esetén meg lehet nagyobbítani.-*Na igen, a született mágusok kissé másként kezelik az ilyen problémákat.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 9. 02:17 Ugrás a poszthoz


Talán megerőltető volt, hogy reagáljon a másik kényelmetlenségére és módosítsa a viselkedését, de az a pár plusz szó, amit mondandójához toldott, elérte, hogy Avery feloldódjon, bár lehet, hogy a másiknak csak a lehetőségre volt szüksége, hogy belelovalhassa magát a beszédbe. Legutóbb is rengeteget szövegelt, bár többé-kevésbé rá volt kényszerítve, mivel ő nem nagyon volt beszélgetőképes állapotban. Furcsa, főleg a Kins-Ricsi-Sebby trió mellett, akik inkább tömören és velősen nyilatkoztak, na meg Gergő, aki leginkább hallgatott. Talán Viktor volt még ilyen könnyed és csevegős, bár ha a megfelelő kérdéseket tette fel az ember, valamennyiüket rá tudta venni arra, hogy szinte ontsák a szavakat. Figyelte, hogy nevet a másik, különös, ismerős érzés moccant meg benne, bár arcán a legkevésbé sem látszott.
Mielőtt végleg letelepedett volna, még megállt egy pillanatra a polcok előtt.*
- Zenét?-*Ő sokat hallgatott, néha csak háttérzörejnek, de általában ezzel vezette le a stresszt - ha a gyűjteményükben nem akad Avery kedvére való, még mindig ott a youtube.
Ahogy elhelyezkedett az asztal mellett a földön, az instrukció hallatán finoman felvonta a szemöldökét, aztán ahogy a másik lelkesen kotorászni kezdett, tétován vett egy darabot. Utána a doboz fedeléért nyúlt és némi forgatás után beazonosította a kezében tartott darabot, megtalálta a helyét és az asztalon le is tette nagyjából oda. Aztán a következőért nyúlt, azon töprengve, ebben vajon mi olyan szórakoztató - végül is, lehet mellette beszélgetni, de úgy alapból kicsit...kevés. Mindenesetre, mivel semmi érdekesebbel sem tudott szolgálni, nem ő fogja elrontani a másik mulatságát.
Avery ledermedt mellette és az aktuálisan vizsgált, hárompöckösről felpillantva értetlenül néztek össze, mielőtt Ave egészen különös arcjátéka elárulta volna, mi is történik. Mármint, úgy részben, mert Seth nem igazán tudatosította előző kijelentéseinek súlyát - ő csak tudta, hogy ha történik is bármi kettejük közt, az nem egy és nem két nap időt vesz majd igénybe és nem érezte úgy, hogy egy ennyire fontos kapcsolat építése során egy képernyővel akar társalogni. Számára rengeteget jelentett egy ember mozgása, mimikája, kisugárzása és érintései, talán mert kényszeresen megfigyelt mindenkit, de a hozzá közel állókra különösen odafigyelt. Őt csak a mosoly érte el és bár a fejét lehajtó Avery nem láthatta, egy pillanatig elvarázsolódva meredt rá, vagyis inkább a mosoly helyére emlékeiben. Gödröcskék. Csak most tudatosította, hogy akkor régen, a párnacsata alatt már látta.
És hogy veszélyesen odavan értük. Mi a fene. Ahogy jobban belegondolt, jóformán valamennyi barátjának vagy kedvesebb ismerősének gödröcskéi voltak.
What the...?
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 9. 02:28 Ugrás a poszthoz


*A biztatásra kicsit eltöprengett, aztán leemelt egy CD-t a polcról és a lejátszóba csúsztatta, a hangfalakból pedig kicsivel később Freddy Mercury kezdett dőlni. Persze lehet, hogy a Queen orbitális melléfogásnak bizonyul majd, de talán nem baj, ha elkezdik szokni egymás sajátos kis bogarait. Még halkított rajta egy kicsit, mielőtt leült az asztalhoz.
Furcsa volt. Ez az egész helyzet, az előzmények és a körülmények - hirtelen feszültnek érezte magát, mint amikor először találkozik valakivel, akit még nem ismer és akár a sakkban, hibátlan nyitást kell játszania, ha lépéselőnybe akar kerülni és kifigyelni, mit mutasson neki. Számított. Számított, amit tesz és mond - akármilyen tompává, érzéketlenné vagy épp túlérzékennyé vált is az utóbbi hónapokban, most mindezen átderengett. Kettejük közt csak egy éjszaka volt, ami túl kevés támaszt nyújtott, már az kész csoda, hogy idáig megmaradt belőle valami. Most meg kiderül, hogy imádnivalóak a gödröcskék, amit eddig észre sem vett másokon. Meg sem próbálta bárkinek bemagyarázni, hogy érti.
Avery hangjára összerezzent- elkalandozott és szinte zavartan kapta fel a fejét.*
-...Puzzlet rakok? Minden darabot a helyére?-*Kérdezett vissza, mint aki nem érti, hogy mivel van a gond - ő szedte sorra a kezébe akadó pöcköcskéket meg mélyedéseket és szépen, megfelelő irányba forgatva behelyezte a képbe. Nem ez a cél? A zavarára pedig csak rátett egy lapáttal a menzás teás történet. Mármint...mihez kellene kezdenie ezzel az infóval? Osonjon be iskolákba és lopjon onnan teát a másiknak? Ehhez...ehhez ő kevés. A kávéja után nyúlt, hideg ujjait a bögre oldalán melengetve, hogy addig se kelljen semmit válaszolnia, amíg iszik belőle. A kérdést viszont már nem kerülhette ki.*
- Nem tudom.-*Jóformán motyogott,  mert az étel sosem foglalt el túl előkelő helyet fontossági listáján. Nem véletlenül jöttek mostanában annyira kapóra a vastag pulóverek, erről feledkezett meg a legkönnyebben még akkor is, amikor semmi baja sem volt.*- A...krumpli...gondolom?-*Torkát köszörülve megkockáztatta, hogy felnézzen a bögréből.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 9. 02:34 Ugrás a poszthoz


*Odaadta a dobozt és figyelte, ahogy Avery hitetlenkedve összehasonlítja a rajta lévő képet a darabkák helyzetével - általában tudta, hogy kicsit máshogy gondolkodik, mint a többség, de neki ez tűnt a legeffektívebb módszernek és a rengeteg kísérlet miatt egyébként is megszokta, hogy pontosan ugyanoda rakja a holmiját. Valahol megkönnyebbült, hogy a másik nem vette észre a megingását, mert az első pillanatok pánikszerű zavarára még Feather is felfigyelt és közelebb araszolt, fejét az ölébe rakva le. Okos kutya, dicsérte meg magában, míg pár pillanatig a nyakát simogatva nyugtatta magát. A racionalitása olyan gyenge lábakon állt, hogy apró, de számára érthetetlen dolgok is kiborították, pedig Avery semmi rosszat sem akart. Feather alighanem arra a küszöbre reagált, amit átlépve kiabált vagy menekült és most egyik sem lett volna szerencsés. Igyekezett ügyelni a légzésére, a kávé kellemes illatára és melegére, a számára hirtelen feltűnő arc közelségétől azonban nem kicsit rezzent össze, épp' csak nem locsolva mindent végig. A szíve kihagyott egy ütemet és nem a jó értelemben.*
- LASSAN.-*Sziszegte, mert épp fogát összeszorítva nyomta el magában a választ, amit mágiája az ilyesmire adhatott. Kellett néhány másodperc, mire sikerült ellazulnia, főként azért, mert nehezen tudta csak letenni az ijedtében görcsösen megmarkolt porcelánt, míg a kutya aggódva bökdöste, amíg végre hozzá nem fért. Talán nem volt terápiás állat, de a nyugalma és a türelme aranyat ért.*
- Figyelmeztetnem kellett volna, de nem vagyok nyugtató alatt. Nem a közelség zavar, de lehetőleg szólj előre vagy mozdulj lassan. A tudatalattim harckészenlétben tart, 24/7.-*Így tudta a legrövidebben vázolni a helyzetet, megpróbálva egy mosolyt szúrni az egész végére, de nem volt benne semmi őszinte. Rosszul volt, ami rányomta a bélyegét élete valamennyi területére - naivitás volt azt képzelni, majd pont erre nem.*
- Igen, üresen. Nem szeretem az édeset, legfeljebb ír kávét iszom.-*Megpróbált visszatérni a beszélgetéshez, téve egy hiábavaló kísérletet arra, hogy az egészet valahogy szőnyeg alá söpörje, mintha mi sem történt volna, annak reményében, hogy Avery nem itt áll fel és megy haza. Félretette a bögrét és fegyelmezetten mozgott, de Feather még egy darabig nem tágított mellőle, hiába tért vissza a rakosgatáshoz.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 9. 02:41 Ugrás a poszthoz


- Nem haragszom. Nem a te hibád.-*Nehezen beszélt, a szavak erőltetettnek hangzottak a szájából, pedig komolyan gondolta őket, de a pillanatnyi rémület, hogy esetleg kárt tesz a másikban, csenevész energiatartalékai jókora hányadát elhasználta. A közéjük telepedő csönd más volt, mint az előző, kellemetlen, feszülő, bár igyekezett nem venni tudomást erről. Nem tudott volna mit mondani. Óvatosabbnak kell lenned, mert félek, hogy megölhetlek? Anélkül, hogy szándékomban állna? A gyomrában az előbb félpillanatra felbukkanó apró érzés egyszerre jeges kőtömbbé változott.
Avery halk hangja olyan volt, hogy összeszorult tőle a torka. Az visszhangzott benne, hogy sajnálja. Hogy nem normális. Hogy neki mindig, mindenben másnak kell lennie. Fennhangon nem mondott semmit és a kérdésre is csak megrázta a fejét. Egy falat sem ment volna le a torkán. Csendesen nézte, ahogy Avery kiment az ajtón és a következő pillanatban elködösítette tekintetét az elkeseredett düh. Az eddig pulóvere ujjába rejtett pálcát kapta elő, hogy a szemben lévő sarokba hajítsa, kezébe temetve az arcát. Miért kellett varázslónak születnie? Most először fogalmazódott meg benne a gondolat, de olyan élesen vájt belé, mint még soha. Ha nem mágus, ez az egész sosem történik meg, az egész, a neveltetésüktől a menekülésig, a főbenjárókig, az imperiusig, Angusig, semmi! Talán nem mágikus kacatokat bűvölne és nem illúziómágiát tanulna, de nem rettegne attól, hogy valaki a fejébe túr és nem fenyegetne másokat azzal, hogy egy rossz mozdulattól elpattan a húr. Lett volna kvibli, vagy akár mugli! Alig mondta ki a kívánságát, tudta, hogy badarság - életének fontos személyei mind varázslók és boszorkák voltak, de nem emiatt bánta volna elvesztésüket, hanem mert nem volt még egy Kins vagy Agatha. Érezte, hogy megint sír, és olyan volt, mintha az elmúlt napok, a beszélgetés, az örökbefogadás, a vallomás Ricsinek, meg sem történtek volna. Ugyanott volt. Ahogy a mikró sípolását hallotta, tudta, hogy nincs elég ideje eltüntetni a nyomokat, Feather pedig nyüsszögve kúszott közelebb - még nem látta így kiborulni, ő viszont csak összehúzta magát, nem nézve fel.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 9. 02:57 Ugrás a poszthoz


Nem hallotta a lépéseket, még a doboz koppanását se az asztalon, túl hangos volt minden más odabenn. Úgy tűnhetett, az érintéstől rezzen össze, de a sírástól remegett, aminek hangjait makacsul igyekezett elfojtani. Nem volt büszke, nagyon régóta gyarló és esendő embernek tartotta magát, ha épp nem egyenesen szörnyetegnek, hiába is próbálták meggyőzni az ellenkezőjéről. Felrémlett a beszélgetésük Kins-szel, Matthew arca és barátságos, bizalmas hangja, amire nem tudott nem nyers őszinteséggel válaszolni.

The line between human and monster is drawn on water.

Hallotta a szavakat, furcsa puhaságukat és fájt, most minden fájt, minden, ami elromlott és eltört. Nem mozdult, nem akarta, hogy lássák az arcát. Lassan valahogy utat talált hozzá Avery illata és ahogy a feje a vállára nehezedett, a suttogás félig beleveszett pulóvere anyagába, mégis, elpattant tőle valami. És elsírta, hogy nem akar senkit megölni vagy bántani, hogy fáradt, hogy fél, hogy egyedül van, hogy lassan minden más érzés kiveszik belőle, hogy gyűlöli magát, hogy elege van a rémálmokból, a nyugtatóból, a magányból, a menekülésből, az önvádból, mindent... A felét, talán a negyedét se lehetett érteni, mert az indulatai úgy dobálták, mint szél a falevelet. Nem volt szép, sem megható, mert nem filmbe illően egy-két könnycsepp gördült végig az arcán, nem tudta volna visszafogni a zokogást akkor se, ha akarja. Csak pulóverének ujjával próbálta valamennyire felitatni, leginkább elkenve mindent. Lassan csillapodott, vagy inkább, elfogyott az ereje  és egyre kevésbé rázta a sírás. Annyira kimerült, hogy ha nem beszélnek hozzá, el fog aludni, s talán jobb is lenne most.
Egyikük sem tehet róla. De akkor miért? Miért nekik kell szenvedniük? Mivel érdemelte ki? Mit véthetett? Vagy ha tényleg, semmilyen módon nem tehetett róla, akkor miért? Nem volt még...elég?
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 9. 23:59 Ugrás a poszthoz


Elfogytak a könnyek, elfogytak a szavak és a fájdalom tompán, egész testében sajgó érzéssé változott, tagjai és feje elnehezedtek. Üresnek érezte magát, reménytelenül üresnek, mégis, valahogy könnyebbnek. Nem tudott gondolkodni, beszélni pedig végképp nem bírt, a kép egyetlen színes folttá olvadt szemei előtt és a feje furcsán zúgott, valószínűleg mind a sírás utóhatásaként. Ha rajta múlik, valószínűleg a földön alszik, de fogták a kezét és beszéltek hozzá - ha nem is igazán fogta fel a szavakat, hagyta, hogy mint egy gyereket, terelgessék. Nehezen küzdötte magát lábra, de segítettek neki és ahogy betakarták, a sötét puhán szállt alá, kisvártatva pedig melléfészkelt Avery.
Annyira fáradt volt, hogy ahogy legalább átmenetileg megkönnyebbült, azonnal abba a szinte ájulásszerűen mély álomba zuhant, amibe néha túlhajtás után, amikor lecsengett a stressz, ami talpon tartotta és szervezete pár napra megadta magát. Az elmúlt két hónap súlya megroppantotta, mert elvesztette az eddigi támaszát és sem éjjel, sem nappal nem nyughatott, ami felőrölte.
Jólesett a bűbájok adta teljes csend, a másik test melege, az ölelés, bár az illatba furcsán régi emlékek vegyültek. Nem mintha tudatosított volna ebből bármit, de ébrenlétének röpke idejében kellemes lenyomatot hagyott ez a pár apróság és főleg az, hogy ott voltak körötte a karok és a halk neszek. Védve érezte magát, talán mert az, ahogy Avery a mellkasához vonta a fejét, hasonlított Sebby mozdulatára - amikor nagyon felzaklatta őt valami, mindig így csitította. Az éjszaka folyamán jóformán nem is mozdult, talán egy icipici fészkelődést leszámítva és reggel sem riadt fel, bár mintha elkezdtek volna beszivárogni a neszek és a mozgás, ahogy eltűnt mellőle a másik. Reakciót viszont csak akkor mutatott, amikor a sétát követően Avery visszakúszott a takaró alá, magával hozva a kinti hideget. Szemhéja megrebbent, de lehunyva maradt - nyilván túl nagy feladat volt még - és arcán is csak árnyéka futott át a zavartan csodálkozó kifejezésnek.*
- Mhmhmm?-*Kábán és még félálomban próbált valamit kérdezni, azonban sem a nyelve, sem az ajkai nem engedelmeskedtek neki, ahogy megszaglászta a fiú haját.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 10. 00:18 Ugrás a poszthoz


A szusszanás részéről a szokatlan, de kellemes illatnak szólt - olyan meghatározhatatlanul diós-mandulás és kicsit füstös volt, sampon és ízesített dohány aromája keveredett benne, meg egy kicsit a hajnali levegőé. Valahol olyan volt ez az egész, mint egy álom és annyira békés, mint már nagyon rég semmi, ami túl szép volt ahhoz, hogy kapálózzon ellene. Valahol, elméje legperemén, tudta, ki fekszik mellette, különben nem így reagált volna, de mindez túl halvány volt ahhoz, hogy körvonalazódhasson benne. Jólesett, szomjazta ezt és ráfért még néhány óra pihenés, úgyhogy a mellkasához fészkelőt gond nélkül visszafogadta.*
- Mmhmmmmmm.-*Ezzel részéről le is volt tudva a beszélgetés, álomittas hümmögése lassan szuszogásba ment át és ha nem is olyan mélyen, mint eddig, de visszaaludt. Furcsa, hogy mennyire megnyugtatta, ha nem egyedül aludt - akár a kutyaféléknél, neki is megmagyarázhatatlan biztonságérzetet adott a másik test melege és súlya, a lélegzés egyenletes ritmusa... Ritkán gondolt bele, mert ő természetesnek érezte, hogy érintésekkel is kommunikáljon és meg tudta ezt úgy tenni, hogy ne érthessék félre közvetlenségét.

Amikor jóval később tényleg ébredezni kezdett, érezte azt a tipikus reggeli, semmivel össze nem téveszthető nyomást a tarkóján, ami az alacsony vérnyomással párosult és kegyetlen kábává tette az embert. Lassan tudatosította csak a környezetét - legelőször a hangokat, bár mindössze halk szuszogást érzékelt, aminek forrása alighanem az, aki hozzá vackolva az igazak álmát aludta még. A melege érte el másodikként, aztán a tény, hogy egyik karját átvetette rajta, így szelíden emelkedett-süllyedt. Nyelt egyet, kellemetlenül száraznak érezve szája belsejét - megint nem ivott vagy evett eleget - és gondolatok után kaparászott. Kereste a tegnapot, megpróbálva kinyitni a szemét és fókuszálni, de már az első lépés is szokatlanul nehezen ment. Amikor végre sikerült, sötét tincseket látott csak, majd szeme sarkából az asztalon szétszórt puzzlet. Nem  volt hirtelen felismerés, inkább csak lassan, lépésről lépésre rakta össze az estét, míg megkapta a teljes képet. Puzzle, bögrék, a sírásnyomok az arcán és a többi... Egy pillanatra összeszorult a torka, de akárcsak legutóbb, Avery most is itt volt, itt maradt vele. Nem látott az arcába, de úgy érezte, nem lenne fair felébreszteni, így csak feküdt tovább és csendesen gondolkodott.
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 10. 00:39 Ugrás a poszthoz


Az idő lassan, szinte békésen csordogált - nem látott rá az órára, így azt sem tudta megmondani, pontosan mennyit mutat, de már benne jártak a délelőttben. Furcsa volt a halk, ütemes kattogások közti szünetekben ráébredni, hogy ha nehézkesen is, de képes a gondolkodásra. Leginkább csendesen leltárt próbált írni, számot vetni a történtekkel és az előtte álló nappal, A tagjai sajogtak, nem annyira a kanapétól, hanem attól, hogy nagyon keveset pihentette őket mostanában és még mindig ott húzódott bennük a fáradtság tompa, ólmos érzése. Nem esett jól mozdulni és úgy döntött, vigye ördög a tanórákat, nem fog kapkodva készülődni vagy idegeskedni, egyszerűen nem megy be. Neki nem fog hiányozni, a tanárok pedig igazán szemet hunyhatnak egy darab hiányzás felett, elvégre sosem lehetett rá panaszuk. Helyette az este történteken tűnődött, megpróbálva újraértékelni és valahogy helyére tenni magában, bár még mindig nagyon elevenen élt benne az érzés, ami a sutba vágatta vele a pálcáját. A maszatokat is érezte arcán feszülni, annak emlékeztetőjeként, mi mindent próbált elmondani. Vajon mennyit érthetett belőle a másik? Számára ez a rész már homályosabban maradt meg, csak abban volt biztos, hogy gondolkodás vagy válogatás nélkül rázúdított mindent, ami addig sehogy sem akart felszakadni. Félt a beszélgetéstől, amit mindez elindíthatott.
A másik egyszerre fészkelődni kezdett, de Ave a mocorgás után olyan sokáig feküdt mozdulatlanul, hogy már azt hitte, nem is ébredt fel, azonban a másik felnézett és szótlanul fürkészhette a fekete szempárt egy kicsit.*
- Jó reggelt,-*viszonozta semleges, kissé rekedtes tónusban, majd ahogy tudatosodott benne, hogy mitől olyan furcsa Ave arca, akaratlanul is kibukott belőle a rácsodálkozás, mert az általa ismert emberek egyike sem használt szemceruzát, nemhogy sminket.*- Panda.-*És még ázsiai is a tetejébe. Lehet, hogy a bambuszt is szereti? A kérdésre határozatlanul intett a fejével, amit még mindig nehezére esett felemelni.*
- Jólesne egy kávé, de nem sürgős.-*Mármint, a másik jóformán csak most nyitotta ki a szemét, ő ilyenkor még alkalmatlan rá, hogy elhagyja az ágyát. Fekve szédelegni pedig annyira nem vészes.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2015. december 10. 00:42
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 10. 00:48 Ugrás a poszthoz


Még jó, hogy nem pusztán világos inget húzott, különben az édes kis panda éppen monoklikat törölgetne a ruhájába, futott át a fején, bár különösebben nem haragudott volna azért sem - nem azért volt tisztítóbűbáj a világon, hogy az ember ügyet csináljon az ilyesmiből, na meg két év együttélés egy ragdollal elég jól beidomítja az embert. Avery egyébként is eléggé hasonlított a már emlegetett ragadozókra, már ha figyelembe vesszük, hogy Seth nem nagyon tudta volna máshoz hasonlítani, lévén Sherlockon kívül nem töltött elég időt állatokkal - mindenesetre, a kényelmes kis helyezkedés és elégedett sóhajka nagyon rájuk emlékeztették. A megjegyzést kommentár nélkül hagyta, mert ő évek óta képtelen volt eldönteni, hogy az ébredéseket utálja, vagy csak simán a vérnyomását. Helyette csendesen figyelte még a fényben szállingózó porszemeket, hogy aztán Avery nyújtózkodására eszméljen - jómaga sokkal lassabban és nehézkesebben kászálódott ki az "ágyból", komótos óvatossággal mozgatva át fájó tagjait. A kijelentésre biccentett, halk köszönömszerűséget mormogva, míg fázósan összehúzta magát és elnyomott egy ásítást. Ahogy Avery felemelte a földről és az asztalra tette a pálcáját, vetett arra egy pillantást, aztán némi habozás után otthagyta, ahol volt. Követte a fiút, de csak a konyháig, egyrészt, hogy navigálja, ha szükséges, másrészt, jóideje nem volt olyan állapotban, hogy beleegyen vagy -igyon bármibe, aminek a készítésénél nem volt végig jelen. Leülhetett volna, de miután a csapnál leöblített arcáról a maszatokat, csak az ajtófélfának támaszkodott, ahonnan jobb rálátása nyílt a dolgokra - innen nézte végig, ahogy a másik belejt a képbe, rövid fürdőlátogatását követően. A mosoly és a szöveg elérte, hogy egészen kicsit felfelé húzódjon a szája széle, bár még álmosan hunyorgott kissé, hogy a kócos és gyűrött megjelenéséről már ne is beszéljünk. Szótlanul figyelte Avery sürgés-forgását és magában megeresztett egy lemondó sóhajt, ami azoknak az áldott szerencséjű embereknek szólt, akik mindenféle koffein és egyéb drogok nélkül is tökéletesen működőképesek voltak reggelente. Bár jó kérdés, hogy ilyeneknek minek a kávé?
Végül a kezébe kapta az egyik bögrét és ahogy megérezte az illatát, összefutott a nyál a szájában.*
- Köszönöm. Neked is.-*Az illem azért nem veszett ki belőle teljesen, bár ahogy a másik mozdulatával szinkronban ajkához emelte az adagját és beleivott, minden jólneveltség elhagyta egy pillanatra. Ha épp nem a kortyot próbálja legyűrni, jókora grimasszal, valószínűleg szitok is kiszalad a száján, de annyi önuralma maradt, hogy ne imitáljon szökőkutat.*
- Ew. Eeeeeeeeeew.-*Közölte velősen, a pult szélére téve az alaposan megédesített kávét, majd a biztonság kedvéért még hátrált is vagy két lépést. Az arcán még mindig ott ült az előbbi fintor maradványa, bár valami mosolyféle is megjelent, Avery arckifejezésének láttán. Megcsóválta a fejét, újra megborzongva az íz emlékére.*
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gareth S. Nightingale összes hozzászólása (280 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 9 10 » Fel