Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szívmelengető látvány, ahogy Alfonz felkapja Fleurt és magához öleli. Olyan, mintha az apja tartaná a kezében a kislányát... Ettől a gondolattól kihagy a szíve egy ütemet, mert az, hogy ők hárman egy család legyenek nem is olyan rossz gondolat és sajnos már túl sokszor környékezte meg a nőt. Elhessegeti, mert nem most van itt az ideje, sőt, semmikor nincs itt az ideje ennek. Badarság, hogyan is kellhetne pont neki...?
- Jó, játssz veleeem! - na persze, a kislányt nem nehéz meggyőzni. Renée azonnal felsóhajt és igen, annyira jól esik neki leülni egy kicsit. Figyeli, ahogy a férfi hintába ülteti Fleurt és már megint ott játszik az a fránya mosoly az arcán. Még épp időben kapja rajta magát az álmodozáson, ugyanis a következő pillanatban megérzi csípőjén Alfonz érintését. Még a vastag szövetkabáton át is lángra lobban a teste és csak lélekjelenlétének köszönheti, hogy nem pirul el a kis lábujja hegyéig. Ujjai finoman kulcsolódnak rá a hinta láncaira, majd kicsit hátrafordul és felemeli fejét, hogy nagyjából szembe kerüljön a másikkal. Csak most veszi észre, hogy a köztük lévő távolság nagyon kicsi. Egy pillanatra nem szól egy szót sem, csak bámul bele azokba a gyönyörű szemekbe, majd mintha csak kómából ébresztenék fel elmosolyodik és válaszol.
- Évek óta nem csináltam ilyet, de próbáljuk ki - még egy pillanatig a férfi arcán felejti íriszeit, majd visszafordul és ha Alfonz ellép mögüle, akkor meghajtja magát. A kislány persze azonnal pattog, hogy már most hátrányban van, de a segítője biztosan nem hagyja, hogy a játszótér hercegnője veszítsen. Mindeközben a verseny elkezdődik és Renée lehunyja szemeit, ahogy megemelkedik, szőke tincseit arcába fújja a szél, majd kisimítja belőle és Fleur nevetése miatt ő is rákezd. A csendes játszóteret egyszerűen és nagyszerűen tölti be a kis társaság göndör kacaja, ami családiassá varázsolja a fagyos decemberi időt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hiába látja, hogy nem csak számára okoz pulzusszám emelkedést ez a közelség, mégsem biztos abban, hogy jó döntés lenne ezt most folytatni. Először is Fleur épp bámulja őket, talán nem ez a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy lépéseket tegyenek bármerre is. Aztán egy helyen dolgoznak, Renée Alfonz egyik felettese, nem igazán kéne ezt a viszonyt mélyíteni. Ami pedig szintén sokat nyom a latba: igaz, hogy a férfi és a kislány jól kijönnek, mégsem várható el, hogy az apja legyen. Szörnyű dilemma.
Ahogy Alfonz eltávolodik tőle, szívverése alábbhagy és lassanként újra képes normálisan lélegezni. Szinte már érezte ajkaik találkozását, ahogy végigsiklanak egymáson... Nem, hűtsd le magad Renée.
Elkezdi magát hajtani, mintha csak repülni vágyna, fel az égig. Kislánykorában csinált ilyet utoljára, most pedig a férfi ismét azzá a nevető, két copfos lurkóvá változtatja. Csak megköszönni tudja. Az ütközésre odakapja a fejét és le is fékez, noha ez a játék végét jelenti és veszít. Mivel sokáig tartana megállni, így kiugrik a hintából és Alfonzhoz szalad - mellesleg halál lazán.
- Minden rendben? - fél szemét ugyan lányán tartja, de figyelmének többi része a férfira jut. Elég nagy koppanás volt ez ahhoz, hogy fájjon, vele is előfordult már. Eközben Fleur diadalittasan kiabálja, hogy megnyerte a versenyt. Renée elmosolyodik és felé fordul, mikor meghűl ereiben a vér.
- Nézd anya, én is ki tudok ugrani! - és valóban. Repül a kislány, ki tudja hol áll meg, ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál el... Akáhogy is, a nő azonnal fut, pedig esélye sincs elkapni. Egy sikkantás, majd hatalmas sírás hangzik fel, ami még a legkeményebb szívet is szétszaggatná. Renée azonnal magához húzza és ijedten pillant Alfonzra, szemében rögtön könny csillan. Nem bírja, ha Fleur sír. Egyébként nem lehet nagy baja, hiszen nem magasról esett, csak a sokk és az érkezés fájdalma hat rá így. Pár kék folton kívül mi baja sem lesz - de ez most még nem látszik rajta...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A férfi stílusa abszolút nem volt szimpatikus számára, mondandója viszont érdekelte, így kissé kelletlenül, de helyet foglalt. Tekintetét a mellette ülőre szegezte és némán hallgatta.
A gyermeket ért vámpírtámadás hallatán libabőrözni kezd. Látja lelki szemei előtt Fleurt, ahogy Katherine karjaiból próbál menekülni, de esélye sincs. A benne elő szörny elragadja tőle, fogait mélyen a kislány húsába mélyeszti, és... És ekkor magához tér kissé, noha a rémkép nem hagyja nyugodni.
- Jól tette, bár ez mára már diszkriminációnak számít - ugyan valódi véleményét nem rejtheti véka alá, megpróbálhat objektív maradni részint. Egyébként a Bérczes említésére már végre leesik neki, hogy kivel is bájcseveg. Szerencsére elég gyakorlott már ahhoz, hogy szeme se rezdüljön. Mintha csak kényelmesen beszélgetnének az időjárásról. Olvasta a férfi aktáját, de nem hozzá tartozik, így sosem fordított rá különös figyelmet.
- Ez azért ennél bonyolultabb. Rengeteg aspektusa lehet egy bűncselekménynek - nem kezdi részletezni, de erős általánosítás és rosszindulat szövevényezi a kijelentés. Renée meg sem próbálja titkolni, hogy auror, arra utaló jel azonban, hogy ismerné a férfit, nincs.
- Ez a helyzet nem egyszerű. Nem irthatunk ki egy fajt, de nem is hagyhatjuk őket szabadon ámokfutni. Kell lennie egy egyensúlynak - tanácstalanul tárja szét karjait, hiszen nem minden vámpírt utál, csak egytől félti a gyerekét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Renée persze csak huncutul elmosolyodik a kijelentésre. Mikor is érezte magát ennyire fiatalnak utoljára? Idejét sem tudja, pedig nem egy Stonehenge korú kövületről beszélünk, mikor az auror kerül szóba. Éppenséggel egy ereje teljében lévő, hamvas és friss huszonévesről, akinek ugyan van egy gyereke, de ez mit sem dobott rajta a korát illetően.
A napja pocsék volt. Annyira pocsék, hogy én magam említést sem teszek róla, mert egyszerűen semmi értelme nem lenne, meg különben is. Ha Renée nem gondol rá, nem az én dolgom, hogy emlékeztessem. Aztán persze Krisztof élete sem egészen úgy alakult, ahogy azt eltervezte. És hogy tisztába tegyük a dolgokat, ilyen az, amikor két minisztériumi megfáradtan és elnyűtten találkozik és úgy döntenek, itt az ideje szórakozni és méltó mód búcsúztatni az óévet egy jobbért cserébe.
A felé nyújtott italt könnyeden fogadja el, a "ki fizet?" gátlások rég elmúltak már. Aki épp rendel, az állja, meg hát, ez a mennyiség lassan közelíti a vödröt, így nem számolják egy ideje.
- Egészségünkre! - és igen, tartja a szemkontaktust, ameddig lehet, majd egyetlen húzásra eltünteti a pohár tartalmát. Kezét a férfiéba csúsztatja és az ő arcán is megjelenik az a kis csíntalan mosoly, ami zöld utat enged a további szórakozásnak.
- Nem vagyok még elég öreg ahhoz, hogy kifulladjak - és igen, ez a végszó egész egyszerűen tökéletes. A táncparkett felé indul és valószínűleg Krisztof sem tesz másképp, úgyhogy nagyjából középre érve szembe fordul vele, karjait a nyaka köré fűzi és úgy kezd el táncolni, ahogy azt a tizenévesek bőven megirigylik. A férfi már önmagában sem nyújt egy akármilyen látványt és hát, valljuk be, Renée-nek is van mit a tejbe aprítania, de így együtt... Nem csoda, hogy a kíváncsi tekintetek megtalálják őket.
- Nos, azt hiszem még pár tánc és komplett közönségünk lesz - kuncog egy kicsit, ahogy ezeket a szavakat megpróbálja érthetően eljuttatni a másikhoz. Hangos a zene, itt a suttogásnak semmi haszna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Azt sajnos már nem, de azért rákacsintottam a kidobófiúra - cinkosan mosolyodik el, mert bár az esemény valójában nem történt meg, lehetne igaz is. Kékjei vadul csillognak, részben a felfokozott hangulat, részben az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt, bár meg kell jegyeznem, közel sem ázott el. Ki nem nézné belőle az ember, hogy egyedülálló anyaként egy lovat is az asztal alá inna, no meg nem is reklámozza különösebben. Nem feltétlenül ez a legjobb tulajdonsága egy hölgynek, ha meg mégis, mélyen hallgasson róla.
Könnyedén simul bele Krisztof karjaiba, szigorúan a tánc keretei között. Onnan lehet tudni, hogy két ember egy hullámhosszon van, hogy mennyire képesek együtt mozogni, márpedig nekik ez nagyon megy. Renée egy pillanatra el is töpreng azon, miért nem találkoztak eddig, de végül rá kell jönnie a logikus magyarázatra: a férfi még csak nem olyan rég érkezett. Szemei belefúródnak munkatársáéba, noha néha elvándorolnak a közönség felé is, akik közül mind a fiúk, mind a lányok elkerekedett szemekkel nézik őket. Persze megértem, Renée falatnyi ruhája és Krisztof nem elhanyagolható megjelenése valóban vonzza a tekinteteket, a párosukkal együtt. Igazából a tény az, hogy a mai fiataloknak fogalmuk sincs arról, hogyan kell jól bulizni és ez nem az az öreges felfogás, hanem tény. Észrevétlenül ugyan, de a nő figyel, mit csinálnak körülöttük és szánalmas, mintha párzási táncot járnának elfajzott kiadásban. Na, amit viszont az ő párosuk csinál, az nagyon nem ez.
- Nekik is meg kéne tanulniuk, mi a különbség e között - magukra mutat, majd fordul egyet, hogy háttal legyen Krisztofnak, de még ezt is tökéletes összhangban végzi a zenével és a férfival. - és aközött, ami ott folyik - fejével finoman biccent a tőlük rézsút balra lévő páros felé, akikről inkább nem nyilvánít véleményt. Aztán persze visszafordul, hogy újra szemtől szemben legyenek és folytassák ott, ahol az előbb kicsit megbontották a rendet.
- A helyzet az, hogy mindjárt éjfél, de ha én erre a sok cuccra pezsgőt iszom, végem van. Mit gondolsz, bevállaljuk? - felvonja fél szemöldökét, a huncut mosoly ott díszeleg az arcán és csak a másik válaszára vár, ugyanis már elkezdték osztogatni a teli pezsgős poharakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Valójában nem kellett volna kipattannia a hintából és veszettül rohannia, hogy megnézze, mi a helyzet Alfonzzal. Nem gyerek már, sokkal inkább érett férfi, ezt azonban még magának is sokszor igyekszik tagadni, ugyanis a köztük meghúzódó korkülönbség (ami csupán 2-3 év) is újabb mondva csinált kifogás, miért is nem lehetnek ők valaha együtt. Egyébként pedig megismételte volna azt a közelséget és bizalmas légkört, ami körbelengte őket a hintában.
Egyetlen dolog teszi csak tönkre a pillanat varázsát, mégpedig Fleur magánakciója. Hiába mozdul reflexszerűen Renée, esélye sincs elkapni a zuhanó kislányt, aki rögtön keserves sírásban tör ki. Ezek a szívszaggató hangok minden anyát megríkatnának, noha a nő szemei csak bepárásodnak és egyetlen könnycseppet ejt csupán. Felpillant a férfira és vár valami mentőötletet, ami persze ösztönből jöhet tőle. A buksi simogatástól Fleur villám gyorsan megnyugszik és sírása szipogássá csendesül. Ennek az is betudható, hogy a hirtelen jött sokk elmúlik lassan és a fájdalom is enyhülni látszik. A kakaó említésére a légkör megváltozik, a kislány elég gyorsan felkel és csillogó szemekkel pislog Alfonzra, majd anyjára.
- Hát... Nem is tudom... - beharapja alsó ajkát, de gyermeke könyörgő tekintete meglágyítja szívét. - Rendben, miért is ne? - és ekkor megjelenik ezernyi kifogás, ott lebegnek a szemei előtt a kifogás halmok, mégsem említ egyetlen darabot sem. Pedig nem biztos, hogy ez a helyes út.
- De csak akkor megyek, ha te viszel - Fleur Alfonz felé nyújtja kezecskéit, hogy vegye fel és bizony, ha már ilyen zseniális ötlete támadt, akkor cipelje el odáig a sebesültet. Ha a férfi nem ellenkezik, akkor elindulnak a Társaslakás felé, Renée pedig megigazítja kicsit a frizuráját. Önkéntelen mozdulat ez, de nem akar rosszul kinézni a másik előtt. Amatőr...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Gyerek ugyan nincs a háznál, mert Konstantin magával vitte, Renée-nek mégis ezernyi dolga van. Kitakarít, főz, mos, levelet ír, dolgozik... És mindezt pár óra leforgása alatt teszi. Zseniális nő, én mondom, akárki is lesz a férje majd egyszer, nem fog csalódni benne.
Most viszont eljött a program ideje. Kolos találkozót kért Célestine-től, aki már most késésben van, de semmi vész. A zuhany alól kiszabadulva gyorsan szárítja meg haját és kapja magára csőfarmerét és kék blúzát, fekete bakancsot húz lábára, vállára dobja szövetkabátját és már csukódik is mögötte az ajtó. Így sikerül az amúgy tíz perces hátrányát egy percesre csökkentenie. Útközben dobja fel az ajakfényt magára, több nem is kéne, belebújik kabátjába és szorosan megköti derékban. Megfagy, ha nem teszi, tudniillik. Gyorsan lépdel, zsebre dugott kézzel és jókedvűen. Tudja, hogy ma a család együtt lesz, a közös programok pedig mindig megmelengetik szívét.
A cukrászdához érve könnyedén lép be, kicsit megtörölgeti lábát és oldalra pillantva szinte azonnal kiszúrja a férfit. Mosolyogva indul meg felé, noha ez a görbe folyamatosan fagy le, ahogy tudatosul benne, Fleur sehol sincs. Lehámozza magáról kabátját és leül a férfival szemben, aggodalmasan vizslatva arcvonásait.
- Úgy tűnik ma gyerekmentes napot tartunk. Mi a baj Kolos? - szinte rögtön a tárgyra tér, hiszen nem lehet nem észrevenni ezt a fájdalmas tekintetet. Mintha most ölték volna meg a kutyáját az embernek, vagy tudja is Merlin. Az biztos, hogy nincs a kislánnyal baj, akkor Konstantin már rég megelőzte volna a nőt és beront a házába, hogy tudassa, valami nincs rendben. Ennek híján viszont egyértelmű, hogy vele van probléma, méghozzá lelki. Arról tud ugyan Renée, hogy Kath elment, de azt nem sejtette, hogy mindez ilyen szintű gondolkodásra sarkallja a másikat. Biztosan van még valami, csak még azt nem tudja, hogy mi.