36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rothman Anton összes RPG hozzászólása (147 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] Le
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 3. 21:07 Ugrás a poszthoz

Rileydrága
a lakásomban Budanekeresden

Félrebiccentett fejjel, kendőzetlenül gyönyörködöm benne, ahogy kibontja, szétrázza haját. Pontosan tudja, mit csinál és én is pontosan tudom, a célját mégis eléri. Nem úgy, mint a következő szőlőszem a számat. Sértett, tolvaj kedvesem pedig már élvezkedik is az elhappolt gyümölcsön.
- Szerintem valami gond van a fordítóbűbájunkkal - közlöm gondterhesen ráncolva homlokom, megint felmarva egy szemet - Mondd még egyszer, hogy szőlőt követelek! Másnak hangzott - teszek úgy, mint aki azon töpreng, mely angol szó hasonlít annyira a grape-hez, ami miatt így adta át. - Nem kell ám félned, hagyok neked is! - nyugtatom meg afelől, hogy nem kell erőszakhoz folyamodni itt nekem, jut mindenből. - ... valamennyit - teszem hozzá csöndesen, újabb szőlőt majszolva el.
Kicsit aztán fintorogni kezdek, ez viszont nem a szokásos arctáncoltatás, ez most tényleg kelletlen kifejezések sora. Halántékomhoz nyúlok és dörzsölöm. Talán nem aludtam eleget vagy jól mostanában, vagy valami kemény front lesz, vagy fogalmam sincs, de eléggé nyom a fejem.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 14. 21:33 Ugrás a poszthoz

Éjféli kisasszony
itt van az új titkárnőm!

Hogy a helyettesem hasonlóan gondolkozik, mint én? Úgy egyáltalán akármiben? Milyen vicces ez az én új irodavezetőm. Mondjuk tény és való, nem nagyon lehet tudni, én hogyan gondolkozom. Viszont VZRről mást sem lehet tudni, mint hogy hogyan vélekedik, hogyan nem, mit akar, mit zár ki, meg hogy mennyire csodálatos.
Megemelem a szemöldököm meg az állam is, várva, mit szabadna...
- Persze, írja a számlámhoz és intézze! - legyintek neki, hogy tőlem mehet a menet és nyilván számlám alatt az iskolai szerszámkönyvet értem. A lényeg az, hogy akkor ez első feladatai egyike lesz, hogy megakaparintsa ezeket magának ügyesen.
- Szólíthatom kisasszonynak vagy...? - mérem végig, várva, mi a megfelelő megszólítása, de talán azt nem is annyira, mint a reakcióját a témára. Férjezett volt, ez ott van az aktájában, és ugye ott azok a bizonyos szóbeszédek. Nekem pedig elég az, ha csak egy pillanatra bevillan neki bármi, mikrokifejezései elárjuk viszonyát a kérdéskörhöz. Más dolog, hogy azok aztán még ezer mindent jelenthetnek, az már a nyomozói munkakörömhöz tartozik. Dehát bőségesen lesz időm kideríteni bármit.
Főleg mindent.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 15. 21:32 Ugrás a poszthoz

Rileydrága
a lakásomban Budanekeresden

Nem értem, mégis miből gondolja, hogy csak azért, mert a szájában van már a gyümölcs, én nem tudom onnan visszaszerezni válogatott módszerek garmadával. Naív lélek. De most megkegyelmezek neki.
Jaj ne, dehát most hova megy? Ó, ja hogy... aah. Könnyedén adom meg magam segíteni akaró kacsóinak. Ritkán vagyok én ilyen szófogadó, viszont ezzel itt most csak jól járhatok, ezt már most tudom. Engedelmesen hátrahajtom fejem és elvezem a finom kéz törődő járását borostás arcomon, hasogató halántékomon. Mély hangon hümmögök, mindjárt mehetek basszusnak a sulikórusba. Oda tanárok is mehetnek? Van egyáltalán sulikórusunk? Miért nincs?
Mikor vállamra is rátér kicsit, áldom az eszem, hogy megszabadultam attól a zakótól. Azt azonban hiába fogom fel, mikre utalgat itt nekem a masszázsolajjal, én most teljesen belelazultam ebbe, amit művel velem és tapodtat sem vagyok hajlandó mozdulni, tenni. Kezeim combjaim közé csúszva hevernek ölemben, még szokásos elfolytságomat is felülmúlóan olvadok a kanapéra.
- Spoiler? - kérdezek rá amolyan álomból kiszóló hangon arra a kis részletre, amit nem értek. Ezt nem fordította a bűbáj, annak biztos oka van. Tud valamit, amit én nem. Jelenleg bárki többet tud, mint én, mivel az én agyamat most tökéletesen lefoglalják a finom nyomások, pompás érintések, amik koponyámon át érik. Kevésszer tud pihenni, tiszta felüdülés ez most neki.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 15. 22:04 Ugrás a poszthoz

a Juhász lány
de egyelőre még magányosan az irodámban

Milyen kellemes egy délelőtt! Visszavonhatatlanul tavaszodik, csiripelnek a madarak, visonganak a mandragórák, röfögnek az orrontó furkászok... gyanakodva próbálok elskubizni a vadőrlak felé a kitárt ablakon át, vajon ő engedett-e rá ilyen állatseregletet a világra vagy az én képzeletem kapott kicsit szárnyra. Nade a kellemes délelőttre visszatérve: végre nem esek hasra egyetlen irathalomban sem és az asztalomat is elfoglalhatja a lábam holmi hasztalan pergamenkupac helyett. Ezek már mind Violetta kedvest boldogítják odakint az előtérben. Mármint komolyan boldogítják, nem viccelek! Ebben a szent pillanatban mondjuk pont nem, ugyanis nincsen itt. Elugrott egy kis egészségügyi sétával egybekötött ügyintézésre a faluba. Párdon, városba! Bogolyfalvára.
Mind a külső, előtérbe vezető, mind irodám közvetlen ajtaja szélesre nyitva. Igazából mindig így vannak, ha nincs valami szupertitkos tárgyalásom valakivel. Úgy hallottam, ezt már Kriszpin is csinálta. Mégis van, amikben egyezünk. Más kérdés, hogy az indíttatásaink valószínűleg teljesen eltérnek. Szerintem ő azért volt ilyen nyíltan, mert szereti, ahogy körülveszi ez a kedves, nyüzsgő élet, én meg azért, mert tudni akarom, mi történik. Nekem nem kell elvonulnom ahhoz, hogy nyugodtan tudjam végezni a dolgom, ugyanis, ami az én dolgom, ahhoz pont, hogy testközelben kell lenni mindenkivel, akár akarják, akár nem.
Töltök magamnak teát, ha már a titkárnőm nincs itt, hogy töltsön. Mikor szoktam én rá erre a teázás dologra? Biztosan a drágáról ragadt ez rám. Mindigis kávépárti voltam. Ezt mondjuk tartom. Viszont most meg egy csészét tartok a kezemben, jelenleg furcsállón grimaszolva. Értetlenük pislogok le a meleg italra, félig asztalsarkomon ülve.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 16. 21:50 Ugrás a poszthoz

a Juhász lány
aki itt van végre

Az a szemem sarkából látott alak, aki megáll az ajtó előtt, úgy tűnik, nem pusztán bámészkodni torpant meg, hanem valóban idejött és minden bizonnyal hozzám, hiszen annak ellenére is bemerészkedne, hogy láthatóan nincs itt a titkárnőm. Azt tapasztalom, jobban szereti mindenki az irodavezetőmmel elintézni, amit csak lehet. Kész rejtély, miért. Viszont ez nekem így ugyebár tökéletesen megfelel.
- Szabad, persze, bármit szabad - pereg nyelvemről azonnal a válasz. Üdítő néha magyarokkal is beszélni, nekik átmennek a hülye szóvicceim, utalásaim. Ugyanerre egy német vagy egy egyiptomi csak pislogna. Mindezt különben még úgy közlöm, hogy fel se néztem rá a teámról, most viszont megteszem, egyenesen a szöszire tekintve.
- Jó is, hogy jössz - csillan fel szemem lelkesen és lendületesen elindulok felé, felkelve asztalomról. Jah különben nem tudom pontosan, ki ő. Prefektus, ennyi megvan és szerintem az unkornisok táborát gyarapítja, már így ránézésre is. Elég az hozzá, amilyen nagy hévvel baktatok felé cowboyokat megszégyenítő O-lábaimmal, olybá tűnök, mint aki meg sem fog állni, csak azért, mert ő ott van. Ha pedig mindez nem volna elég, míg egyik kezemben a teámat fogom, a másikban pálcámmal legyintek párat, mire egy bögre röppen ki irodámból és áll meg az előtérben rostokoló navinés előtt a levegőben és nem sokkal utána beéri azt a kanna, amely el is kezd tölteni bele, mire én odaérek. A látszattal ellentétben pedig megállok. Igaz, elég közel, de azért a lebegő edények elválasztanak minket, le nem tarolom semmiképp.
- Szerinted ez milyen tea? - kérem ki véleményét és fejemmel az előtte imbolygó, Bagolykő címeres bögrére bökök. Kóstolja csak meg!

# # #
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 17. 20:44 Ugrás a poszthoz

a nagyságos Várffy-Zoller professzor
kis esti italozás egyeztető

Nem mondom, hogy könnyű a háttérben maradni. Néha kifejezetten idegőrlő, azonban vannak helyzetek, amikor muszáj. Igazából a legtöbb helyzet ilyen. Egy vezető pont attól vezető, hogy nem ő csinál mindent és nem kontárkodik bele mindenbe, hanem a megfelelő emberekre bízza a feladatokat és hagyja őket érvényesülni. Amilyen kényelmesen hangzik ez, tényleg annyira kemény ügy is. Néha kifejezetten fájdalmas nézni a szerencsétlenkedést, dehát csak ebből tanulnak. Meg sokszor kellemesen meglepnek, mint az unikornisok is.
- A Rellonban is. Meg mindenhol is. Szétszórjuk őket - teszek olyan mozdulatot, mintha éppen fűmagokat hintenék a frissen felforgatott földbe. Bár amilyen átszellemült képet vágok hozzá, talán jobban hasonlít amolyan tündérporozáshoz.
- Nem tudom. Kell valamit? Látod, ezért kéne a titkárnő! Csak kurjantanék érte és ő megmondaná - hadonászok a kezemmel felháborodva. Különben nem volt semmi érdekes, legalábbis én nem tudok most sürgősről, mindössze szerettem volna látni a helyettesen sármos ábrázatát még így a tanévvégen, ennyi az egész.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 17. 23:01 Ugrás a poszthoz

a Juhász lány
házi teaszakértőnk

Tanárok, tanárok, meg hogy mit szoktak és mit nem. Meg hogy bárki mit szokott és mit nem. Jaj, kis unikornis, becsobbantál a nagy cápa tengerébe. Meglátjuk, hogy győzik a patáid a víztaposást. Pedig neki pont az az eleme, ha minden igaz. Csak hát nekem szokásom akár a saját kis bunkerükben másokra támadni. Gyakran veszik az egyszerű hozzájuk sétálásomat is támadásnak, ami mondjuk eléggé érthető, tekintve, ahogy én sétálok. Az nem annyira séta, mint inkább előrenyomulás. Ennek a szöszinek pedig több sem kell. A szavaim összezavarták, a felé iramodásom pedig szinte kétségbeesésbe taszítja. Már, ahogy haladok az irányába, látom, mit váltok ki belőle. És már akkor világos az is, hogy ez nem egyszerűen egy diáklány idegeskedése a diri irodájában vagy a szokásos reagálás durva személyemre. Ez mélyebb. Hogy ez eltántorít-e attól, hogy a továbbiakban is tenyérbe- és képbemászó önmagam legyek? Ugyan, dehogy. Ezek a dolgok nem így működnek.
Vigyorgok egyet a buta kis poénján, mintha értékelném, de aztán már rögtön megint várakozó az arcom, hogy na mondja már, milyen tea ez. Morfondírozó, szokásomhoz híven eltúlzott vonásokkal hallgatom végig lenyűgöző kiselőadását. Tényleg lenyűgöz különben, azonban ezt nem mutatom. Természetes könnyedséggel figyelek, mintha valóban ilyen akkurátus feleletet vártam volna el. Ja, jól gondoltam, hogy hydro a prefi.
- Zöld, mi? - csípem ki a számomra legfontosabb infót a monológjából, nagyjából úgy, mintha mást nem is mondott volna. - Akkor mi a Szent Mungóért árulják úgy, hogy... - állok neki felháborodott kérdésemnek, ám egyszerűen megszakítom, hogy suhintsak egyet hátrafele pálcámmal és az irodámból a kezembe repüljön a dobozkája. - ... trópusi gyümölcs? - olvasom el, majd rázom meg előtte a hibás csomagolást, mintha legalábbis a teljes teagyártó ipar összeesküdött volna ellenem.
- Kéred? - nyújtom aztán oda neki, szinte már kedvesen. - Téged már nem fog átverni - folytatom a drámai hangvételt az áruló teafű miatt.
- Azt én kapom? - hajtom oldalra a fejem, de nem ám picit, hanem még a felsőtestem is dől, miközben a maga mellé ejtett kezében lógó papírosra nézelődök.

# # #
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 20. 21:50 Ugrás a poszthoz

Éjféli kisasszony
itt van az új titkárnőm!

Megkönnyebbülés. Pillanatnyi sötét emlékképek, azonban főleg az ezeket elhomályosító megkönnyebbülés, felszabadultság. Ezeket látom rajta. Ugyan egyáltalán nem úgy vette a kérdésem, mint hittem, ám volt belőle így is mit meglátnom. Érteni nem teljesen értem, mivel én egyelőre nem tudok álneveiről, viszont az világos, hogy most éppen jól érzi magát a bőrében, láncok nélkül. Apropó: már most tudom, hogy lesz még itt hidegháború a neve körül, néha kijavít majd, néha nem, de hogy én szökőévente egyszer fogom csak jól mondani, az biztos. Nem mintha ne jegyeztem volna meg elsőre. De tény, ezt ő nem tudhatja és nem is fogja. Meglátjuk, ki nyer majd a végén: ő, mert a nevén fogom szólítani, vagy én, mert minden névre hallgat majd, amit ráaggatok. Mondjuk én mindenképpen nyertesnek fogom érezni magam, mert ha mégis helyesen szólítom majd, azt is én fogom eldönteni valamiért. De nem fogom ezt az orrára kötni és letörni örömét. Már ha így lesz, ugyebár.
- Jól van, részemről hirtelen ennyi. Ha kegyednek nincs kérdése... - hagyom fenn a hangsúlyt, közben nekiállva szöszmötölni valamit az asztalomon. Főleg ki akarom deríteni, hogy mi ez itt már megint és hogy került ide. Milyen csodás is lesz, amikor az eféléket egyszerűen csak a hölgyemény asztalára röptetem.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 21. 20:54 Ugrás a poszthoz

Rentai doki
meg a magyar beteg

Milyen pompás is lehet ilyenkor a természetben gyönyörködve gyümölcsöt majszolni. Kár, hogy én belerondítok. Dehát én már csak ilyen vagyok. Egyszerűen benyitok a gyengélkedőre és egy alapos körbenézés után ki is szúrom a mi gyógyítónkat.
- Az orvosok nem félnek az almától? - szólok oda neki egy költői kérdéssel, rögvest szellemeskedve, ahogy meglátom, mit falatozik. Közben már baktatok is beljebb jellegzetes, törtető járásommal. Nem várok én semmiféle behívást vagy elém járulást meg semmit. Még azt se, hogy szegény befejezze a falatozva láblógató pihenőjét.
- Kell sorszámot húzni vagy jöhetek? - mutatok magam mögé hüvelykujjammal és körbenézek a nem létező tömegen. Dehát rég jártam már sulis gyengélkedőn, nem tudom, hogy megy ez. Lehet, egy külön váróteremben szoronganak a kedves páciensek, míg a javasúr csemegézik.
- Bújkál bennem valami - árulom el fintorogva, hogy nem iskolai ügyben jöttem, nem érdeklődöm vagy tájékoztatok, hanem gyógyulni szeretnék, ha lehet.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 26. 20:48 Ugrás a poszthoz

a Juhász lány
nyárfalevél jellegű, házi teaszakértőnk

Felesleges válaszolnia felelősségre vonó kérdésemre, hiszen hiába tőle kérdezem, költői a holmi, nem neki szánom, hiszen nem is tudna rá válaszolni. Gondolom. Viszont úgy érzi, muszáj reagálnia. Talán tart tőle, hogy baj lesz, ha nem mond valamit. Hiszen tart ő most mindentől. Főleg attól, hogy azt a fél lépés távolságot sem őrzöm már meg.
- Igazán? - emelem meg szemöldököm, a teás dobozt skubizva, mintha az bármit is tehetne róla, hogy a kis diák elvileg képes az ízén variálni, vagy mintha rá lenne írva, milyen más aromákká tud alakulni a jótékony behatás következtében.
Nem én kapom a papírt? Szerintem én kapom. Aha, hamar kiderül, hogy tényleg én, csak szegény navinés egy kicsit szét van esve. Gyakori jelenség ez a közelemben.
- Remek, de nem kérem -  legyintek fintorogva, mintha legalábbis valami utcai kofa lenne, aki próbál rámsózni valamit. Remegése, egész testes és lelkes feszültsége pedig nem is adhatná már számomra nyilvánvalóbb jelét annak, mennyire fél a közelségtől. Nem pont az enyémtől szerintem, hanem általában a közelségtől. Bár biztos vannak, akiktől még nehezebben veszi. Miből gondolom, hogy nem csak rám allergiás? Mert ezen felül viszont nincs benne viszolygás a személyemmel kapcsolatban. Zavart, igen. Nem tud hova tenni, igen. Benne van a tekintélytisztelet a diri meg egy felnőtt felé, igen. De ezt a görcsös elhúzódást nem kifejezetten nekem címzi. Nincs rólam ilyen határozott véleménye. - Rakd le oda! - mutatok nagy mozdulattal titkárnőm asztala felé. Én nem veszek át papírokat.
- Hát figyelj - térek inkább vissza a tea kérdésre, visszavonva magamhoz az előbb még felé nyújtott teát és kinyitom - Akkor csinálok egy új adagot, amivel elművészkedkedhetsz... - halászok ki egy filtert. - ... a többi meg a tied - zárom be és nyomom oda mellkasához a papírdobozt, hogy megfogja, aztán már fordulok is el tőle, irodámba trappolva, már suhintva pálcámmal egy kanna vizet a tűz fölé, miközben egyértelműen azt várom, hogy csatlakozzon hozzám a leányzó is.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 26. 21:31 Ugrás a poszthoz

Rileydrága
a lakásomban Budanekeresden

Még finom homlokcsók is jár, teljeskörű ez a szolgáltatás, igazán. Szeretem, ahogy a haja itt-ott megcsiklandoz, mikor ilyen közel vagyunk. És akármennyire beleolvadok a masszázsba, ugyanolyan jól esik, amikor így hozzámbújik hátulról. Felemelem kezem, mintha egy dróton húzná felfelé valaki és karjára simítom.
- Mhm - fújom értően, hiszen világos nekem egyébként, mit jelent a spoil, hiába nem vagyok egy akkora nagy angol tudó, mint mondjuk amennyire német. Csak az volt fura, hogy ez nem fordíttatott. De kezdem összerakni, hogy akkor azért nem, mert... - Á, szóval spoiler, mint valami, amivel idő előtt lelősz valamit - bólogatok, még mindig csak mormogón beszélve. Igen, erre így magyarban nincsen ilyen külön, kompakt kis kifejezésünk, azt hiszem, szóval ez beépült a mi szavajárásunkba is.
- Ja, lényegtelen? - kérdezem meglepődötten, szemem következetesen csukva tartva és csak minimálisan mozogva. - Azért... ezt megnézed? - süllyesztem nem elfoglalt kezem kord nadrágom zsebébe és kiveszek egy bézs kis szütyőt. Igen, szütyő, mert egy dobozkával nem akartam halálra rémíteni. Nem mintha ne lehetne kinézni belőlem, hogy egy eljegyzési gyűrűt valami tök random módon tálalok. Noha, aki tényleg ismer, talán sejti, hogy ugyan mindig képes vagyok meglepetéseket okozni, alapvetően elég konzervatív vagyok ezekben.
Ujjam végére akasztom a kis zsákocska zsinórját és csalogatón pörgetem arcom előtt, ahonnan könnyedén elmarhatja, bármelyik pillanatban.
- Segít - felelek azért közben erre is, hiszen vágyom rá, hogy folytassa. Még ha nem is most hirtelen. Meg talán mostmár készen állok kicsit helyváltoztatni is, ha kell. Ennyit igazán megtehetek az ügyért.
Utoljára módosította:Rothman Anton, 2020. június 3. 20:22
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 28. 22:02 Ugrás a poszthoz

a Juhász lány
nyárfalevél jellegű, házi teaszakértőnk

Ez a kis irodámba belődörgött szőkeség mindenre is válaszol nekem. Ugye így szokták ezt mondani? Mindenre is. Vicces különben, nem tudom, honnan jött ez mostanában az embereknek, de tetszik. Szóval mindenre is felel, pedig már megint nem vártam választ egyáltalán. De úgy tűnik, észreveszi, hogy picit sokat jártatja a sütilesőjét és meg is hagyja ezt jobb dolgokra. Aztán meg azt hiszi, megszabadult tőlem, pedig dehogy. Hiszen még csak most jött. Hova siet? Órára? Pf.
Ezt már szeretem! Igen, uram, rendben, uram. Miért nem ilyen tisztelettudó és katonás itt mindenki? Oké, nem panaszkodhatom, jól nevelt népek. Nagyjából én vagyok a legrendetlenebb. Az viszont nem nehéz, hiszen én rémesen rendetlen vagyok.
Igen. Ahogy gondoltam. Mélyről jön ez a félelem. Mondhatni iszony. Már attól kifordul magából, hogy azt hiszi, meg fogom érinteni. Reagálni sem bír. Kisebb sokkot kap. Én meg ott hagyom. Ezzel talán kicsit meg is kegyelmezek neki, noha necces egy lépés, hiszen elég gyorsan elsápadt, mintha rögtön már ájulna is. Ez viszont nem következik be szerencsére, hanem slattyog utánam. Mármint komolyan, szinte csak vonszolja magát. Mint akibe csak hálni jár a lélek. Tudom, ijesztőek ezek a teásdobozok.
Rákapom érdeklődő tekintetem. Mivel csinálhatok mit nyugodtan? Ó, hogy a vizet. Odanézek a tűz fölött a kampón imbolygó kannára, aztán egyik kezem csípőmre vonom.
- Nem vagy te fellengzős kicsit? - kérdezem megemelt állal. Olyannyira megemelttel, hogy lefele kell nézzek, hogy lássam a navinést, pedig nem vagyok jelentősebb magasabb nála. Félrebiccentem fejem, párszor végigmérem. Tartja magát. Nagyon fegyelmezetten és összpontosítón. Kell is neki. Egyáltalán nincs oda ezért a helyzetért. Még annyira sem, mint az átlag.
- Összetevőket, ismérveket darálsz, ízeket állítgatsz, most meg még forralni is jobban tudsz, mint a tűz - hadonászok kezemmel hol a jövevény felé, hol a nála lévő, ál-trópusi tea felé, hol a megszégyenített kandallóm felé. - Vagy mint én - nyomom ujjaim végét mellkasomba. Kábé olyan lelkülettel, mint abban a filmben a tükör előtt a fegyverrel szórakozó férfi. "Te hozzám beszélsz?" Egy amolyan összeállításban láttam ezt a részt, amely mozgóképi antitudós varázslóknak szándékozott némi áttekintést adni a muglik filmművészetéről. Még az Akadémián vetítették nekünk. Ez nagyon megmaradt. Meg is nézhetném majd, igazán. Legalább a tizedik mozi lenne, amit életemben látok.

# # #
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. május 3. 20:51 Ugrás a poszthoz

a Juhász lány
nyárfalevél jellegű, elszállt teaszakértőnk

Megszeppen ismét a felvágós. Pedig tudom ám, hogy nem dicsekedésből nyomja az arcomba, mekkora király ő az elemében. Viszont ő nem tudhatja, hogy én ezt tudom. Márpedig, ha valaki nem tudja, inkább hat ez tényleg fellengzősködésnek, semmint védekezésnek. Más kérdés, hogy különben a legtöbb fellengzősködés védekezés.
A magát elszégyellt bocsánatkérésére nem teszek egyebet, mint bólogatok. Nem úgy, hogy oké, fátylat rá, hanem oké, akkor érted, mi a gond. Aztán odanézek a kannára. Meglesz az a vízfelforrás mindjárt. Amint visszapillantok a diákra, látom, hogy irodámban gyönyörködik.
- Pofás, igaz? - nézelődöm körbe magam is.
- Az a polc kikerül majd, szerencsére nincs már itt bent olyan halom pergamen, hogy szükség lenne rá - állok neki fecsegni munkakörnyezetem elrendezéséről. Nem mintha egyébként arra a csomó könyvre akkora szükségem volna a hétköznapokban, dehát ők az atmoszférát is szolgálják. Meg őket kedvelem. A hülye papírokat nem.
- Na lássuk... - emelem le pálcaintéssel a kannát a felforrt vízzel a tűz fölül és a kisasztalra lebegtetem mögém, leengedve egy alátétre, majd ujjaim közé fogom a tea kis papírját és hagyom a filtert lecsüngetni kezemből magam előtt. Nem rakom még bele a vízbe, hiszen nem tudom, hogyan jobb neki, mennyit kell áznia a cuccnak. Minden esetre hagyom a filtert lógázni mellkasom előtt és várom, hogy jöjjön és elvegye tőlem, aztán megkezdje az attrakciót.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. május 14. 21:38 Ugrás a poszthoz

a Juhász lány
kevésbé nyárfalevél jellegű, oldódó teaszakértőnk

Gyönyörű. Szerinte gyönyörű. Igazán érdekes az egyes emberek szóhasználata. Hiába jelenti a nyelvünkben elvileg ugyanazt egy-egy kifejezés, mégis máshogy, másra alkalmazzuk. Soha nem mondanám erre az irodára, hogy gyönyörű. De ő mondja és az ő szájából rendben is van. Az enyémből akkor van rendben, ha egy szendvicsre mondom vagy mondjuk a kedvesemre. Azt döntsék el egymás közt, ez melyiküknek nagyobb dicsőség.
- Igazad van - bólogatok elgondolkozva, a polcot illetően. - Tüzelőnek is kiváló! - villogtatom meg szemeimet lelkesen. De az igazság az, hogy szeretem, ha van egy kis tér, ahol lődöröghetek. Amikor van valami bútorom, azt telezsúfolom, ez igaz, viszont szeretem, ha nincs ilyen pakolófelületből túl sok. Viszont ezt nem taglalom a kis unikornisnak most. Ennyire nem kell belemennünk.
- Nagyjából ilyen volt. Mindig nagyjából ilyen volt - árulom el a leányzónak, hogy igazából ez az iroda olyasmi, ami egészében öröklődik. Hagyománya van annak, ahogyan fest. Ahogy sok neves tisztség esetében. Pici átalakítások szóba jöhetnek, mint egy-egy ilyen kisebb, ideiglenes bútor elvitele, viszont a beépített polc, a kandalló, az asztal, a székek... ezek igazgatóról igazgatóra szállnak. - A könyvekből is a legtöbb itteni - teszem hozzá ezt is, hiszen persze, hoztam én a magam irodalmait, viszont van itt sok gyöngyszem, ami minden dirinek elkél.
- Ne, csak trópusi! - rázom a fejem. Nem kell a zöldség! - Ja, az volt szerintem - latolgatok elvékonyodó hangon, miközben várom, hogy megkaparintsa a filtert. Ide mer lépni és felém mer nyúlni. Próbálom felmérni, mitől tart pontosan, mely pontokon bizonytalanodnak el vonásai, mitől viszolyog. Most éppen kb. semmitől. Igen, feszeng kicsit, viszont már jóval oldottabb, mint az imént kint. Talán azért is, mert ő léphetett felém és nem én léptem felé. Ahogy ujjai közé fogja a filtert, rásimítom kézfejére a kis, szálon lógó címkét, ahogy egy bögrén is tenném. El szoktam helyezgetni az oldalán, mert persze, hogy különben mindig a forró vízbe csúszik. De most a diákon egyengetem el egy-két röpke mozdulattal.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. május 20. 21:52 Ugrás a poszthoz

a Juhász lány
nyárfalevél kisasszony

Teljesen megkavarom őt. Az az egyik kedvencem. Ilyenkor van az, hogy már végképp nem tudják leplezni az érzelmeiket, az igazi véleményüket. Kijön minden. Mondjuk ő alapból nem nagyon titkolózik, már ami a jelzéseit illeti. Csak próbál udvarias lenni és megfelelően viselkedni. Viszont csakhamar lubickol a dicsfényben elemi mágiája miatt. Értitek, lubickol. Ha eféléket varázsolgathat, elvan, mint hal a vízben. Jó, abbahagyom.
Elveszi a filtert, hogy kezdődjön a csoda, viszont valami egészen más kezdődik. Számítottam-e rá? Nem igazán. Mármint erre nem. Gyakran van az, hogy kifejezetten várok valamilyen reakciót és azt figyelem meg, míg máskor csak megteszem a magam lépéseit, szokásos önmagam vagyok és egyszerűen csak megvizsgálom, amit kiváltok. Utóbbi történik most.
Kezem már nincs nála. A tea a földre hull, arcom komoly, fürkésző lesz, ide-oda cikázik rajta. A sokkhoz hasonló állapotba kerül. Remeg, elsápad, légzése rendellenessé lesz, pupillája félelemre tágul. Nem lépek hátra, de nem is közeledem. Csak tanulmányozom őt. Fejem oldalra biccen. Kis hangok szöknek ki belőle, ez valami kapaszkodás. Ez valami tanult. Hátrébb húzódik és lassan kiderül, dúdol. Önnyugtatás, fedezék.
Sajnálkozását, mintha meg se hallanám. Suhintok pálcámmal és a szék odahúzódik mögé, vádlijának nyomódva puhán, jelzésképpen, hogy tegye le a popsiját szépen. Amint ül, intek neki oda egy pohár vizet, meg felhívom magamhoz a teafiltert, amit fújdosni kezdek, zakóm ujjába törlök, aztán fintorogva nézegetem, van-e rajta valami por vagy kosz még. De annyi baj legyen, ha van. Ennyi talán még kell is.
- Szóval? Mit nem szabad? - kezdek ezzel a felütéssel, egy-két perc nyugiszünet után. Én azt mondtam, bármit szabad, de láthatóan ő ezzel nem így van. Zsebre vágom kezem, lábujjhegyre állok kicsit, majd visszaereszkedem. - Mit ne tegyek? Csak mondd meg! Nem lesz gond - rázom a fejem, egyszerűen felszólítva, hogy szabja meg a határokat. Az eddigiek alapján, ha tippelnem kéne, nem bírja az érintésem. Mármint nem pont az enyém, de bizonyos emberekét. Vagy mindenkiét? Ezt nem tudom. De kint is inkább akkor ettől tarthatott, amikor közeledtem felé. Ettől volt olyan furcsa ez a cidrizés, mert nem egyértelműen a magatartásomra irányult. Tudom persze, kemény kérés, hogy közölje az igazgatójával, mit tehet és mit nem, de komolyan szeretném, hogy helyre rakjon. Engem és bárkit. Sejtem és kezdem már látni, hogy ez az egész olyasvalami, amit inkább magával akar rendezni. Kész rá, hogy változzon, erősödjön. Ez így van jól. Ám az élet addig sem áll meg és nem köteles sem tőlem, se mástól elviselni olyasmit, amit nem bír ki. Tök mindegy, ki vagyok. Ha megsértődöm rajta, tehetek egy szívességet.

# # #
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. június 3. 20:47 Ugrás a poszthoz

Rileydrága
a lakásomban Budanekeresden

Szeretem, hogy ennyi mindenért érdemlek puszit. Teljesen ideális helyzet. Elismerően hümmögök vallomására arról, hogy velem alszik és velem ébred. Tud élni, annyi szent. Mondjuk szerintem én sem panaszkodhatom. Simogatom tovább puha karját szabad kezemmel, aztán szusszanok a fülcimpámat ért támadásra. Viszont hamarost itt leszek hagyva. Nem baj, elpörgetem én a szütyőt. Tök jó szórakozás, talán oda se adom neki. Kinyitom végül a szemem, mikor kapok valamit kezembe. Már a tapintása sok mindent sejtet, hát még mikor kinyitom tenyerem és megnézem magamnak.
- Van két jó ajtód, amihez szeretnéd, ha vennék egy házat? - kérdezem nagy humorosan találgatva, miközben forgatom a kulcsokat, nézegetem a csinos madárkát, aztán elmosolyodok, hátranyúlok tarkójáért és fejem hátrahajtva megkeresem száját, hogy megcsókoljam, majd mélyen a szemébe nézzek, tovább mosolyogva. Ez az én néma köszönetem. Magasra tette a lécet ezzel az ajándékkal. De tudom, nem vár cserébe hasonlót.
- Ebbe a lakótársad is beleegyezett? - érdeklődöm a fenevadot illetően. Fontos az áldása. Nem lenne kedvem minden alkalom után új zakót venni, miután az aktuálisat a legújabb trend szerint cafatokban rólam lelógóvá alakította a szőrcsomó köhögő szabó. Lehet, nem kéne elhülyéskednem még egy ilyen pillanatot is, viszont szerintem látni pontosan látja rajtam, mennyire értékelem, amit kaptam.
A szütyőből egy szép, dagadt kis fiola hullik a kedves kezébe, amelyben fehéres por csillog. Na nem valami bódító szer, persze. Egy iskolaigazgató aurortól azért az kemény lenne. Bár a neve sem segít a helyzeten.
- Emlékpor. Nem tudom, találkoztál-e már ilyennel - kezdek magyarázni, mostmár a kulcscsomót forgatva ujjamon. - Indiából való. Megmutatom, mit tud - közlöm, tartva neki a tenyerem, hogy szórjon bele egy egészen kicsit.
Utoljára módosította:Rothman Anton, 2020. június 7. 21:11
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. június 3. 21:40 Ugrás a poszthoz

a Juhász lány
üldögélő nyárfalevél

Hát ezzel aztán most nagyon előrébb vagyunk. Nesze semmi, fogd meg jól! 10 pont a Navinétól! Pedig először még azt hiszem, hogy fog valami értelmeset mondani, dehát tévedtem. Igen, igen, tudom, hihetetlen, de velem is megesik olykor.
- Ja, nem fontos - rázom a fejem, biggyesztem le ajkaimat, alaposan végignézve elsápadt, nem éppen enyhe sokkon átesett valóján. Nem érdekes, ha valaki akaratán kívül ilyen állapotba kerít. Smafu ez neki is meg a másiknak is. Neki is tök remek, hogy ennyire rosszul lesz és az elkövetőnek is, hogy fogalma sincs, mivel okozta ezt, ő okozta-e, mit tegyen. Tényleg, nem fontos. Meg tessék, általában jól kezeli. Ó, hát akkor az mindjárt egészen más. Csak tudnám, hogy...
- Mit kezelsz jól? - vonom össze szemöldököm, leejtve a teafiltert a tálcára. - Jeleket olvasol? Jól van - vigyorgom meg a mi kis mindent átlátó unikornisunkat, aki egyébként totálisan ura szokott ám lenni az ilyen helyzeteknek és akivel soha, de soha nem fordulna ám elő ilyen. Ja csak most.
- A te hibád. Rendben. Tudod mit? Tőlem hagyjuk - intem aztán le. Érdekel is engem? Na nem mintha egy percig is attól kéne tartania, hogy majd hímestojásként bánnék vele, vagy ne ugyanazt kapná tőlem, mint mások. Az semmit nem változtat, ha nála mondjuk x lépést kihagyok. Zsigerből menne, de azon kívül egyáltalán nem kímélném őt továbbra sem, ha ettől félne olyan szörnyen.
- Hol is tartottunk? - lebegtetem oda mellé az asztalra a teakészítéshez szükséges dolgokat és magam pedig a bútor szélére ülök, karba téve kezeimet és szemeim meresztgeve várom a csodát. Vagy még nincs jól egy ilyen erős sokkhatás után? Nem fontos. Azt mondta, nem fontos. Ha neki nem az, nekem miért legyen az? Lássuk az ügyeskedését, nem érünk rá egész nap!
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. június 9. 21:17 Ugrás a poszthoz

Rileydrága
a lakásomban Budanekeresden

Én kérek elnézést. Hosszan hunyom le a szemem és bólogatok, egy benrekedő sóhajt hallatva, mint aki pontosan ezt akarta ám mondani. Aki pont így értette, a szájából vették ki a szót. Ház és nyaraló, természetesen.
- De ugye tudod, szívem, hogy az iskolaigazgatóknak azért nem tartanak fenn túl nagy széfet a Gringottsban? - cirógatom meg állát, nyakát, mint egy butuska cicusnak, aki hihetetlen édes, de nagyon el van tévedve. Kicsit hátra is tekerem a fejem, hogy nézegessem őt. Dorombol, ugye?
Nemsokára szór egy adagot a kis fiolávól a tenyerembe. Előre fordítom arcom, mély lélegzetet veszek, amely igazából egyszerre emlékidézési folyamat is, majd kifújom a levegőt, vele együtt az emléket, hogy az felkapja és megkeringesse a port, formát öltve benne: két alak bontakozik ki, fehér csillogással kavarogva a légben, egyre feljebb emelkedve. Táncolnak. Táncolunk. Mi vagyunk azok, a találkozásunk estéjén a pubban. Ott forgunk saját fejünk felett ebben a szívünknek oly' kedves képben, néha picit alásüllyedve, majd ismét felfelé igyekezve. Alakulunk kicsit, hamarosan szellem bárpultot számasztunk, italozgatunk, majd ismét egymásba karolunk, csaknem egymásba olvadunk: a Szépség a Szörnyetegbe és viszont. Kedvesemre sandítok, mit szól a tündéres látomáshoz.

# # #
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. június 24. 19:21 Ugrás a poszthoz

a Juhász lány
nyárfalevélből tealevél

A mindenit! Merlinre, ez valami hihetetlen! A filtert... most figyeljetek: a filtert belerakta a bögrébe. Szenzációs! Ez az elemi mágia valami lenyűgőző! Érdemes ennyit az oktatásába feccölni. Elnyílt szájjal figyelem a semmit, bár valószínűleg csak elfelejtettem becsukni. Együtt nézegetjük a meleg italt, igazán meghitt az egész. Tekintetem követi minden érdekfeszítő mozdulatát, közben meg nyilvánvalóan mocorgok állandóan. Perpetuum mobile a középső nevem. Rothman Perpetuum Mobile Anton, megérthetitek, hogy nem így mutatkozom be és nem így írok alá mindig. Elfintorodom a tea zöldes színére, ám lassan sokkal kellemesebbeket ölt. Megemelem szemöldököm és nyelnem kell egyet, ahogy szinte már a számban érzem az ízét.
- Mm - hümmögök izgatottan, egyfajta sajátos köszönetként, ahogy átveszem a teát, beleszagolok és megcukrozom. Jó a hőmérséklete, szóval már folyatom is le torkomon. - Mmm - folytatom az öblös, immáron elismerő hümmögést. Ilyenre gondoltam. Közben persze nem kerülte el a figyelmemet a kis navinés viselkedésének változása.
Egykedvűen hallgatom, ahogy nekiáll kiadni a lelkét. Kicsit, mintha nem is figyelnék. Megkevergetem a teámat még egyszer szórakozottan, aztán helyezkedek ültömben, molyolok én mindenfélével. Olyan nagy érdeklődéssel adózom neki, mint mondjuk egy betévedt kollégának, aki felsorolja nekem, melyik nap mit ebédelt. És ha most azt hiszitek, ez csak egy légből kapott hasonlat volt...
Közben a kis megkésett regélése végére ér mostmár. Nagyjából jól lőttem be akkor, mi a helyzet. Lötykölöm a bögrémben a teámat és ismét kortyolok.
- Egy picikét sok a ha - mormogom flegmán a trópusi csodámnak, legalábbis azt fixírozom meg a szép, meleg színeit, miközben megosztom véleményemet.
- Pompás lett! Eredj és kössz a papírt! - pattanok fel, kiadva az útját, felhajtva az utolsó kortyot. Lerakom a bögrét és lépek oda a polchoz, leemelve onnan egy könyvet, mert beugrott egy fogalom, aminek utána akarok nézni.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. október 15. 20:45 Ugrás a poszthoz

Berry kisasszony
meg a konyha buzgó, éji népe

Dudorászva baktatok a kihalt folyosón, ahol csak a festmények horkolnak vagy suttognak még valamiről. Sokakkal ellentétben én nem találom ezt olyan izginek. Mármint a sötét, néptelen sulit. Az emberek a legizgibbek, azok meg pont sehol. Mindegy, kell a nem izgi is az életbe. Márpedig mi lehetne annál kevésbé izgibb, mint ahogy én a kávémért bandukolok a konyha felé? Mondjuk az, ha még egyszer azt mondanám, hogy izgi? Azt mondtam már, hogy izgi?
Belököm az ajtót, amit egyébként nem kéne csinálnom, mert múltkor is orrba nyomtam az egyik nagyfülű kollégát. Emiatt most rögvest az ajtó mögé is nézek, nem hever-e ott egy kiütött manó, de ezúttal szerencsére nem. Indulok is tovább.
- Szép estét - köszönök annak a maroknyi esti dolgozóknak... meg - ezek szerint - annak a kis szöszinek, aki ott hátul burkol éppen valamit és akit az üdvözlés közben veszek észre. Pillantásom viszont átsuhan rajta, mintha csak egy bútordarab lenne. Mintha teljesen rendben lenne, hogy itt van. Természetes.
- Kaphatok egy kávét? Kis tejszín, két cukor. Köszönöm - darálom el kívánságom.
- Máris, Igazgató úr - hajbókol az egyik kis tünemény és iszkol készíteni, amit kértem, én meg addig lébecolok a konyhában. Kinyitogatok szekrényeket, belesek, kezembe fogok egy-egy eszközt, megnézegetem. Legfőbbképp láb alatt vagyok. Rámosolygok az egyik kis lényre, bólintok neki, aztán ugyanígy teszek a navinés prefektussal, miközben elsétálok mellette és a kajájára sandítok. Jól néz ki. Nem semmi éjjeli snack. Oké, a kávé sem szokványos rendelés ilyenkor.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. október 15. 21:05 Ugrás a poszthoz

Kharón Asztrid
akinek időpontja van

A székemben hintázva olvasgatok pár hű-de-fontos papírt, amit alá kell írjak. Az irodavezetőm nyomta a kezembe már megint. Hát minek tartok én egy igazgató-helyettest meg őt, ha aztán nekem is van még mit csinálni? Teljesen felháborító.
Kopognak. Hála a jószakállú Merlinnek! Előre dőlök a székkel, szinte majdnem az asztalra borulok. Aztán nyögöm, hogy szabad. Az órára nézek. Ja tényleg, jön most valaki. Hogy ki meg miért, azt már elfelejtettem. Felkelek a székből.
- Jó napot - biccentek a belépő hölgyeménynek, aztán igazából csak várok, megemelt szemöldökkel. Várom, hogy elárulja, ki ő, mi ő, mit szeretne. Biztosan tudnom kéne, dehát minden nap van pár megbeszélésem meg ügyem. Fel szoktam készülni valamennyire, de kell a kezdőlökés. Ha kibök valamit, már képben leszek. Gondolom. Valami rémlik arról, hogy esetleg volt már itt hallgató nálunk és szeretne visszajönni. Az ő lenne? Na mindegy, nem találgatok, majd kiderül. De addig hellyel sem kínálgatom. Hiszen, ha nem ő az, akkor lehet, nem is akar itt velem cseverészni. Csak mond valamit és elszelel. Vagy átad nekem valami dokumentumokat. Kapaszkodik egy-kettőbe, úgy látom. Meg az életébe is kapaszkodik. Mintha büntetőmunkára jött volna. Ki tudja, lehet, az lesz a vége. Ha diák most nálunk, ha nem. Egyenlőség van itt, kérem. Bárkinek adok büntetőmunkát.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. október 21. 20:06 Ugrás a poszthoz

Berry kisasszony
meg a konyha buzgó, éji népe

Ahogy felpattan, szögletes bólintásommal szinte egy "pihenj, közlegény"-t üzenek neki. Folytatom aztán tévelygésem. Ó, sokszor jártam én már itt. Egyik törzshelyem. Csak szeretek mindig úgy szemügyre venni, mintha most lenne részem benne először.
Hogy segíthet-e valamiben? Még éppen ezen morfondírozom, amikor pizzával kínál.
- Nem, kösz, nekem most csak... ez kell - áll be egy kis szünet szavaimban, hiszen már éppen mondtam volna, hogy kávé, amikor elém is került a maga illatos, gőzölgő valójában. Hálásan biccentek a szervírozó manónak és már kortyolok is, közben lazán támaszkodva az egyik asztalon.
- Tudnék én aludni, ó, de még mennyire tudnék - forgatom meg a szemeimet, szinte vágyakozva beszélve, miközben lelki szemeim elé úszik pihe-puha ágyam. - Csak nem lehet - mosolygok, mintha valami jót mondtam volna, pedig ez minden, csak nem jó. De hát akkor most sírnom kéne? Mondjuk azt ritkán vetem be, tény. - Még dolgom van - hadarom el ezt sebtében egy korty után, aztán a prefekta pizzájára nézek.
- De egyébként segíthetnél valamiben - térek rá ezzel az előbb felhozott, sokkal izgisebb részre, minthogy még tovább taglaljam, milyen unalmas, éjszakában fennmaradós egy igazgató auror élete.
- Megmondanád, hogy mit keresel itt ilyenkor? - érdeklődöm meg tőle fecsegő hangon, újra és újra végigpillantva rajta, aztán ráérősen kortyolok megint a csészémből, tán még kisujjam is eltartom. Közben hátam kicsit az egyik konyhabútornak vetve, szabad kezem zsebemben.

# # #
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. október 21. 20:30 Ugrás a poszthoz

Kharón Asztrid
aki lead pár szép papírt

Jaj én tökre a szavak embere vagyok meg a mindenek embere, de csak azért, mert valaki a szavak meg a minden embere, nem kell mindig szavakat meg mindeneket használni. Ez arra nem vonatkozik, aki betoppan egy szobába, mert annak igenis, hogy kell ezeket használnia, hogy tudassa a világgal, ki ő és mit keres itt és egyáltalán. Úgyhogy rajta a sor. Csakhamar fény is derül, világosság gyúl: ő az, aki papírokat szeretne leadni. Ez így mindjárt más!
Könnyedén kikapom a kis kacsókból az írásokat és böngészni kezdem. Na abból viszont már tényleg kiderülnek dolgok, kár, hogy herótom van lassan ettől a sok dokumentum bújástól. Üdítő hát, mikor tovább nyekereg a kis őzike. Fel is emelem tekintetem a reszketeg teremtésre a betűkről. Mármint nem reszket láthatóan, de belül teszi, minden ízében. Egy merő görcs és félelem. Nem nehéz észrevennem rajta.
- Csüccs le, amíg átnézem! - intek pálcámmal az asztalom előtt lévő székhez, ami kijjebb húzódik erre, én meg megyek lehuppanni a sajátomba.
- Meg szolgálja ki magát! - intem oda neki a nagy kínáló tálcát, rajta poharakkal, vízzel, teával, sütőtöklével. Feldobom a lábam az asztalomra és dünnyögve bújom a sorokat, meg aztán az aktáját is magamhoz veszem, ami ott volt ám előttem. Hiszen a titkárnőm készült a találkozóra.
- Bevallom, nem teljesen értem. Minek ez az egész cécó, ha a hangszert meg hagyja pamlagon heverni? Nem vagyok nagyon jártas a melodimágiában, de... azért a zene eléggé együtt jár vele, nem? - tárom szét a kezeimet, hülyét játszva. - Mármint, miért akar valamiről papírt, amire képtelen?

# # #
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. október 27. 22:00 Ugrás a poszthoz

Kharón Asztrid

Tudom én, hogy meg fogom kapni azt a választ, csak ki kell várni. Mindig megkapom. Csak ki ezért, ki azért várat vele. Ez a hölgyike például nem kiszúrásból, hanem mert minden erejét össze kell gyűjtenie hozzá.
- Részvétem - bólintok egy jelentőset, hangom őszinte, de minden, csak nem érzelgős. Ezután pedig már vonom is össze a szemöldököm következő kérdésem előtt.
- Mi is egészen pontosan? - húzom le a lábamat az asztalról és dőlök előre, hogy töltsek magamnak egy kis sütőtöklevet, amibe bele is kortyolok. Szóval mi is volt az édesapja utolsó kívánsága? Nem nyúlkálnék én ilyen mélyen ebben, mert ennyi tapintat még én bennem is van, dehát ő hozta fel, ő játssza ki ezt az adut. Az adut, ami -valljuk be-, talán nem is túl tisztességes. Más kérdés, hogy ez egyszerűen csak egy őszinte válasz, mert látom, hogy az, viszont nem vagyok teljesen biztos benne, hogy intézményvezetőként nekem ehhez mi közöm, én ezt hova osszam. Persze, nem érv-ként hozta fel, simán csak felelt, szóval talán nem is kell hova rakjam. Viszont akárminek szánta, bedobta a pakliba, elvéve kicsit a lehetőséget tőlem, hogy ne legyek egy szívtelen szörnyeteg, ha ugyanazokat a szabályokat vonatkoztatom rá ezután, mint bárki másra.
Akárhogy is, hallgatom, pontosan mit is szeretett volna az apuka. Közben félrerakom a poharat és hátradőlök a székemben, kezeim hasam előtt fűzöm össze lazán.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. november 2. 18:09 Ugrás a poszthoz

Berry kisasszony
meg a konyha buzgó, éji népe

Nem teketóriázik a prefekta, azt meg kell hagyni. Máris interjúvol engem.
- Attól függ, főleg irodai vagy éppen terepmunka jut neked. Összességében nem éppen leányálom. Ha mondjuk szeretnél családot, harmóniát a hétköznapokban, kellemes mennyiségű szabadidőt... - sorolom jóleső hangon - akkor felejtsd el! - intem le aurori pályára való vágyódását, majd belekortyolok a kávémba. Kemény élet a miénk és még aki azt is hiszi, hogy valamilyen úton-módon kikerülheti a túl necces helyzeteket, az nagyon téved. Részemről mondjuk soha nem akartam kikerülni. Inkább mindig fejest ugrok beléjük.
Nade elérkezünk a nagy kérdéshez és igazán jól teszi a navinés, hogy nem áll neki kamuzni, ugyanis - bár nem feltétlen tudhat róla - egyből kiszúrnám. Nem csak így-úgy-amúgy derülne ki, hanem abban a szent pillanatban. Hiszen ez a szakterületem. A hivatásom. Az életem.
- Ó. Értem. Értem - bólogatok latolgatva, miután elmesélte nekem korgó gyomra legendáját - Csak az a baj, drága, hogy ez a kolbászos pizzaremek azért nem éppen az az "éppen csak bekapok egy falatot" kategória - bökök csészémet tartó kezemmel a kisebb lakomára. - Fejezd be nyugodtan, nem kell sietni, nehogy elcsapd a hasad! Viszont máskor inkább csak kérj valamit, amivel aztán már léphetsz is ki az ajtón és majszolgathatod járőrözés közben, jó? - javaslom neki. Remélem, nem kell nekiállnom ecsetelni, miért jobb döntés az. Ha nem érti, akkor persze nagyon-nagyon szívesen megteszem.
- Minden esetre 10 pont a Navinétől és a héten egyik délután ugorj be a manóknak segíteni kicsit büntetőmunka gyanánt! - osztom ki a szőkeség jussát teljesen tárgyilagosan. Nem haragszom meg semmi. Ez szimpla tanulópénz. Akiben ilyesmi felmerül, hogy aurornak álljon, annak aztán főleg. Viszont alig fejezhetem be a mondatom, amikor...
- Uram, dehát mit tettünk? Mit csináltunk rosszul? - kezd vékony hangján sápítozni az egyik manó, aki felfigyelt a kiosztott feladatra. - Igazgató úr, ugye nem küld el minket? - csuklik sírásba a hangja és szavaira társai is rémülten fordulnak oda.
- Mi? Dehogy. Félreértitek. Annyira jól vagytok, hogy ezt is gondolkodás nélkül rátok merem bízni. Biztos vagyok benne, hogy kiváló feladattal látjátok el a mi kedves prefektánkat, amikor ellátogat hozzátok - intek negédesen a lány felé, mintha felkonferálnám valamilyen rendezvényen, aztán felhörpintem az utolsó korty kávét, már nyomva is a házimanó kezébe az üres csészét, hogy lefoglalja magát.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2021. május 7. 20:54 Ugrás a poszthoz

Berry kisasszony
meg a konyha buzgó, éji népe és a búcsú ideje

Rendhagyó az aurori pálya, azt meg kell hagyni, igen. De nem hiába az. Minden esetre, ha adrenalinlöketre vágyik, nevezzen inkább seprűversenyekre, mágustusákra, esetleg segítsen be egy sárkányrezervátumban!
Emelt fővel, mindenféle nyivákolás vagy arcvágás nélkül fogadja a büntetését a navinés. Igazából egy prefektustól ez valószínűleg el is várható, azonban akkor is kellemes, hogy nem kell magas frekvenciát hallgatnom és a manók sem sodornak el, ahogy zsebkendőt kínálva rohannak egy zokogó lány felé.
- Érdekes. Igazán érdekes - bólogatok homlokráncolva, mintha valami tudományos értekezésen lennénk, pedig csak gúnyolódom azon, hogy még mindig azt ecseteli nekem, miért a pizzát választotta és hogy mit evett ma meg mit nem. Legyünk őszinték, ha van valami, ami messze áll az érdekestől, az ez.
- Ó, csodálatos - lelkendezek posztomat illetően, mikor elkezd faggatni igazgatóságomról - Az az egyik legjobb benne, hogy ha egy tilosban járó diák még tetézi is a helyzetet azzal, hogy tovább akar csacsogni velem, miközben őrjáratoznia kéne, akkor nem kell a dirihez küldenem, hiszen a diri már itt van! - részletezem kedélyesen, micsoda előnyei vannak egy ilyen tisztségnek.
- Mármint csak volt. Eddig. Mennem kell - zárom rövidre, felhajtom az utolsó korty kávémat - Meg neked is, úgy tudom - utalgatok rá egyáltalán nem burkoltan, hogy fejezze be a lakomáját lassan mostmár és eredjen a dolgára.
- És ne feledd: te, konyha, mosogatás - emlékeztetem címszavakban bűntetőmunkájára, rá is mutatva mindig az adott dologra, személyre. - Most meg jó éjt! - intek neki és kibaktatok a manóbirodalomból.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2021. szeptember 30. 19:51 Ugrás a poszthoz

- Helló drágám, megjöttem! - köszönök bele túlzott vidámsággal az üresen tátongó irodába. Ajtónállóm... akarom mondani az én kedves titkárnőm sehol. Miért is lenne? Még el sem kezdődött a tanév. Jó, ettől mi már töltöttünk bent pár szép, közös napot, hogy előkészítsük az elkövetkezendőket, mára viszont nem kérettem be. Igazából magamat sem kérettem be, csak úgy alakult, hogy bejöttem.
- Igen, te is nekem - simogatom meg székem karfáját, miután lehuppantam rá. Pálcám pár intésével melegítek egy keveset a két napja megmaradt kávén, ízesítek rajta és már kortyolgatom is, miközben fontos ember módjára magam elé rántok egy mappát és hozzáértőn lapozgatom. De mégis mi a frász ez?
- A Mágiaügyi Minisztérium hatályos rendele... pff - söpröm el az iratot, felhagyva ügyviteli magasztosságommal, azonban egy pillanat múlva már megint felveszem szerepem. Félrerakom a csészém, vagyis hát hagyom picit odébb lebegni, majd magam elé vonok egy üres pergament és pennám hegye máris táncba kezd rajta. Írni kezdek talán? Nem, ezek nagyobb vonalak. Egy táblázatot alapozok meg? Nem, annyira nem egyenesek. Egyáltalán nem azok. Ide-oda hajlanak, kanyarognak. Rajzolok. Rajzolok, de azt méltósággal. Belefeledkezve, ügybuzgón. Ami pedig a művész vásznára kerül, az nem más, mint egy... krikszkraksz. Absztrakt, mondjuk inkább azt. Az alkotás közben hanyagul a csészémért nyúlok, oda se nézve, s kortyolok olykor, ameddig már nincs mit. Viszont a penna serceg tovább. Végül elégedetten hátradőlök és avant-garde alkotásomra tekintek. Csodaszép. Semmihez sem hasonlítható. Mármint tényleg nem.
Gyönyörködöm művészetemben egy darabig, majd papírrepülőt hajtogatok belőle és egy pálcasuhintással útjára engedem. Jó hosszan fog szállni. Igazából addig, amíg valaki el nem kapja. Erre valószínűleg holnap fog sor kerülni, amikor a kastély falai ismét megtelnek élettel. Amikor az új tanév is beköszön: helló drágám, megjöttem!

###
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2022. szeptember 25. 12:16 Ugrás a poszthoz

Fekete Nonó

Végre itt a péntek! Igen, gyerekek, ezt a felnőttek ugyanúgy várják, mint ti. Ha nem még jobban! Viszont van még valamim beütemezve 4-re. Igen, ennyit tudok, hogy valamim. Az idő el is jött, szóval baktatok az irodába. Biccentek egyet az előtérben üldögélő titkárnőmnek, aztán betolom a résnyire nyitvalevő ajtómat és belépek munkaszobámba, ahol meg is torpanok, hiszen ül valaki a székemben.
- Szólhatott volna, hogy vendégem van - pillantok vissza irodavezetőmre, aki meglepetten kér elnézést és elárulja, hogy nem tudott róla. Az illető beengedte magát. Hümmögök egyet és visszasétálok irodámba.
- Helló! Legközelebb, ha nem vagyok itt és/vagy zárva az ajtó, várj kint, amíg a kedves kint üldögélő kollega beenged, oké? - üdvözlöm és irányítom el a diákot, miközben asztalom mögé sétálok és kényelmesen leülök vele szemben. Éppen nyúlnék a papíromért, amire a fogadása volt feljegyezve, de nem ott van, ahol hagytam. Homlokráncolva fogok újabb és újabb köteg papírokat a kezembe és látom, hogy az ez előtt a földön heverők is már itt vannak.
- Ezek hogy kerültek ide? - morfondírozom fennhangon. - Á, megvan! - akadok rá a most nekem kellő iratra. - Te lennél Nonó? - pillantok a velem szemben ülő lányra. - Mesélj, mi járatban? - rakom félre a papírost és előre dőlök kicsit, az asztalra könyökölve, ujjaimat összekulcsolva.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2022. október 1. 18:46 Ugrás a poszthoz

Fekete Nonó


Sűrű bólogatással fogadom bocsánatkérését. Az remek lesz, ha legközelebb kint megvár és nem helyezi csak így kényelembe magát az irodámban. De sajnos folytatja. Vesztére igen őszinte.
- Nézd, aranyom, ha ennyire szeretnéd itt otthon érezni magad, kényedre-kedvedre üldögélni, a földre gondosan leszórt iratokat rendezgetni, csak szólok, hogy az egyéb kötelezettségekkel is jár ám, amit könnyen a nyakadba vehetsz majd sok-sok év múlva, mikor kijártál mindenféle sulit meg egyetemet és jelentkezel a posztomra. Rendben? - kérdezem, nulla mérges arccal, ám szarkazmusba áztatott baráti mosollyal. És felvetésemre persze nem várok választ, tőlem haladhatunk tovább. Halljuk, mi járatban!
- Ha láttam volna sem emlékeznék rá - rázom a fejem, fancsali képpel nézegetve a fotográfiát. - Invitot próbáltátok? Jó, nyilván neked pálca nélkül nehéz, de... esetleg valaki más? - vetem fel, vajon éltek-e ezzel a kedves, egyszerű, hasznos bűbájjal. Közben visszaadom a képet.
- Mindenesetre szerintem első körben írjátok ki a házatok hirdetőjére, ha még az nem volt meg - jön az újabb javaslatom. - Illetve HVdnak mondtad? - dőlök hátra székemben, hasamon kulcsolva tovább ujjaimat, majd erősen összevonom a szemöldököm.
- Addig mivel varázsolsz? - pillantok végig rajta.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2022. október 11. 19:11 Ugrás a poszthoz

Fekete Nonó


Bizony, nekem már csak ilyen csodálatos ötleteim vannak, mint hogy aki nem talál valamit, első körben próbáljon egy Invitot. De tényleg első körben. Lehetőleg ne azután, hogy feltúrta a körletet meg körbekérdezte a fél világot. Bólogatok csak a lánynak, miközben sorra derülnek ki az izgalmasabbnál izgalmasabb dolgok. Néha még hümmögök meg aha-zok is, arcomon egy egyre furább, odafagyott mosollyal. Egy-egy mondatra szaporábban pislogok.
- Szóval... lássuk, jól értem-e - dőlök előrébb az asztalra, mellkasomat az ott kulcsolt kezeimre nyomva. - Nem próbáltátok varázslattal előkeríteni a pálcádat, nem írtad ki a hirdetőtáblátokra és a házvezetődnek sem szóltál, mert nem jutottál el hozzá - összegzem az elhangzottakat, de nincs még vége. - Helyette felkerested az igazgatót. Engem - bökök valahova pólóm nyaka tájára, majd elgondolkozott ábrázattal felpattanok a helyemről, és intek egyet pálcámmal, a lány elé tolva vele egy üres pergament és egy pennát.
- Jegyezd, amit diktálok! - szólítom fel az eridonost.
- Mit tegyek, ha elveszik valamim? Lépések: 1. körbenézek, nem szúrja-e ki a szemem 2. Invitoval próbálom magamhoz hívni 3. alaposan átkutatom a helyet, ahol lenni szokott és/vagy azt a környéket, ahol utoljára láttam 4. körbekérdezem a közvetlen környezetem (szobatársak, háztársak stb.) látta-e valaki 5. kirakok egy hírt a hirdetőtáblákra 6. az elveszett ingóság értékének, fontosságának függvényében felkeresem a házvezetőmet vagy helyettesemet a problémámmal 7. amennyiben előbb említettek egyike úgy ítéli, az igazgató elé visszük az ügyet - mondom neki tollba szépen, lassan, tagoltan, mindig rápillantva, megvan-e már az adott résszel. Mikor az egésszel készen vagyunk, odaülök az asztalom szélére az ő oldalán.
- Ezt vehetedet nyugodtan szentírásnak. Leszel szíves leírni még ötvenszer és holnap estig leadni az én drága titkárnőmnek odakint. Na persze az eredeti példányt tartsd meg! - bökök a pergamenre, amin a most lefirkantott instrukciók szerepelnek.
- Hogy lássam, érted-e, miért adtam ezt a feladatot: szerinted neked most itt kéne lenned? - teszem fel első, ellenőrző kérdésemet.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rothman Anton összes RPG hozzászólása (147 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] Fel