Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Rothstein Elektra - 2020.10.01. 22:04

jöjjenek csak, jöjjenek!

kiderült mi oka volt az eláramtalanításítoskodásaitoknak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

és ilyenkor sikítva rohangáltok a lakásban? legalább az első pár percben? vagy unalmas beletörődöttséggel gyertyát gyújtotok és nagyokat sóhajtoztok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Dudorászva baktatok a kihalt folyosón, ahol csak a festmények horkolnak vagy suttognak még valamiről. Sokakkal ellentétben én nem találom ezt olyan izginek. Mármint a sötét, néptelen sulit. Az emberek a legizgibbek, azok meg pont sehol. Mindegy, kell a nem izgi is az életbe. Márpedig mi lehetne annál kevésbé izgibb, mint ahogy én a kávémért bandukolok a konyha felé? Mondjuk az, ha még egyszer azt mondanám, hogy izgi? Azt mondtam már, hogy izgi?
Belököm az ajtót, amit egyébként nem kéne csinálnom, mert múltkor is orrba nyomtam az egyik nagyfülű kollégát. Emiatt most rögvest az ajtó mögé is nézek, nem hever-e ott egy kiütött manó, de ezúttal szerencsére nem. Indulok is tovább.
- Szép estét - köszönök annak a maroknyi esti dolgozóknak... meg - ezek szerint - annak a kis szöszinek, aki ott hátul burkol éppen valamit és akit az üdvözlés közben veszek észre. Pillantásom viszont átsuhan rajta, mintha csak egy bútordarab lenne. Mintha teljesen rendben lenne, hogy itt van. Természetes.
- Kaphatok egy kávét? Kis tejszín, két cukor. Köszönöm - darálom el kívánságom.
- Máris, Igazgató úr - hajbókol az egyik kis tünemény és iszkol készíteni, amit kértem, én meg addig lébecolok a konyhában. Kinyitogatok szekrényeket, belesek, kezembe fogok egy-egy eszközt, megnézegetem. Legfőbbképp láb alatt vagyok. Rámosolygok az egyik kis lényre, bólintok neki, aztán ugyanígy teszek a navinés prefektussal, miközben elsétálok mellette és a kajájára sandítok. Jól néz ki. Nem semmi éjjeli snack. Oké, a kávé sem szokványos rendelés ilyenkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A székemben hintázva olvasgatok pár hű-de-fontos papírt, amit alá kell írjak. Az irodavezetőm nyomta a kezembe már megint. Hát minek tartok én egy igazgató-helyettest meg őt, ha aztán nekem is van még mit csinálni? Teljesen felháborító.
Kopognak. Hála a jószakállú Merlinnek! Előre dőlök a székkel, szinte majdnem az asztalra borulok. Aztán nyögöm, hogy szabad. Az órára nézek. Ja tényleg, jön most valaki. Hogy ki meg miért, azt már elfelejtettem. Felkelek a székből.
- Jó napot - biccentek a belépő hölgyeménynek, aztán igazából csak várok, megemelt szemöldökkel. Várom, hogy elárulja, ki ő, mi ő, mit szeretne. Biztosan tudnom kéne, dehát minden nap van pár megbeszélésem meg ügyem. Fel szoktam készülni valamennyire, de kell a kezdőlökés. Ha kibök valamit, már képben leszek. Gondolom. Valami rémlik arról, hogy esetleg volt már itt hallgató nálunk és szeretne visszajönni. Az ő lenne? Na mindegy, nem találgatok, majd kiderül. De addig hellyel sem kínálgatom. Hiszen, ha nem ő az, akkor lehet, nem is akar itt velem cseverészni. Csak mond valamit és elszelel. Vagy átad nekem valami dokumentumokat. Kapaszkodik egy-kettőbe, úgy látom. Meg az életébe is kapaszkodik. Mintha büntetőmunkára jött volna. Ki tudja, lehet, az lesz a vége. Ha diák most nálunk, ha nem. Egyenlőség van itt, kérem. Bárkinek adok büntetőmunkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ahogy felpattan, szögletes bólintásommal szinte egy "pihenj, közlegény"-t üzenek neki. Folytatom aztán tévelygésem. Ó, sokszor jártam én már itt. Egyik törzshelyem. Csak szeretek mindig úgy szemügyre venni, mintha most lenne részem benne először.
Hogy segíthet-e valamiben? Még éppen ezen morfondírozom, amikor pizzával kínál.
- Nem, kösz, nekem most csak... ez kell - áll be egy kis szünet szavaimban, hiszen már éppen mondtam volna, hogy kávé, amikor elém is került a maga illatos, gőzölgő valójában. Hálásan biccentek a szervírozó manónak és már kortyolok is, közben lazán támaszkodva az egyik asztalon.
- Tudnék én aludni, ó, de még mennyire tudnék - forgatom meg a szemeimet, szinte vágyakozva beszélve, miközben lelki szemeim elé úszik pihe-puha ágyam. - Csak nem lehet - mosolygok, mintha valami jót mondtam volna, pedig ez minden, csak nem jó. De hát akkor most sírnom kéne? Mondjuk azt ritkán vetem be, tény. - Még dolgom van - hadarom el ezt sebtében egy korty után, aztán a prefekta pizzájára nézek.
- De egyébként segíthetnél valamiben - térek rá ezzel az előbb felhozott, sokkal izgisebb részre, minthogy még tovább taglaljam, milyen unalmas, éjszakában fennmaradós egy igazgató auror élete.
- Megmondanád, hogy mit keresel itt ilyenkor? - érdeklődöm meg tőle fecsegő hangon, újra és újra végigpillantva rajta, aztán ráérősen kortyolok megint a csészémből, tán még kisujjam is eltartom. Közben hátam kicsit az egyik konyhabútornak vetve, szabad kezem zsebemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Jaj én tökre a szavak embere vagyok meg a mindenek embere, de csak azért, mert valaki a szavak meg a minden embere, nem kell mindig szavakat meg mindeneket használni. Ez arra nem vonatkozik, aki betoppan egy szobába, mert annak igenis, hogy kell ezeket használnia, hogy tudassa a világgal, ki ő és mit keres itt és egyáltalán. Úgyhogy rajta a sor. Csakhamar fény is derül, világosság gyúl: ő az, aki papírokat szeretne leadni. Ez így mindjárt más!
Könnyedén kikapom a kis kacsókból az írásokat és böngészni kezdem. Na abból viszont már tényleg kiderülnek dolgok, kár, hogy herótom van lassan ettől a sok dokumentum bújástól. Üdítő hát, mikor tovább nyekereg a kis őzike. Fel is emelem tekintetem a reszketeg teremtésre a betűkről. Mármint nem reszket láthatóan, de belül teszi, minden ízében. Egy merő görcs és félelem. Nem nehéz észrevennem rajta.
- Csüccs le, amíg átnézem! - intek pálcámmal az asztalom előtt lévő székhez, ami kijjebb húzódik erre, én meg megyek lehuppanni a sajátomba.
- Meg szolgálja ki magát! - intem oda neki a nagy kínáló tálcát, rajta poharakkal, vízzel, teával, sütőtöklével. Feldobom a lábam az asztalomra és dünnyögve bújom a sorokat, meg aztán az aktáját is magamhoz veszem, ami ott volt ám előttem. Hiszen a titkárnőm készült a találkozóra.
- Bevallom, nem teljesen értem. Minek ez az egész cécó, ha a hangszert meg hagyja pamlagon heverni? Nem vagyok nagyon jártas a melodimágiában, de... azért a zene eléggé együtt jár vele, nem? - tárom szét a kezeimet, hülyét játszva. - Mármint, miért akar valamiről papírt, amire képtelen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Tudom én, hogy meg fogom kapni azt a választ, csak ki kell várni. Mindig megkapom. Csak ki ezért, ki azért várat vele. Ez a hölgyike például nem kiszúrásból, hanem mert minden erejét össze kell gyűjtenie hozzá.
- Részvétem - bólintok egy jelentőset, hangom őszinte, de minden, csak nem érzelgős. Ezután pedig már vonom is össze a szemöldököm következő kérdésem előtt.
- Mi is egészen pontosan? - húzom le a lábamat az asztalról és dőlök előre, hogy töltsek magamnak egy kis sütőtöklevet, amibe bele is kortyolok. Szóval mi is volt az édesapja utolsó kívánsága? Nem nyúlkálnék én ilyen mélyen ebben, mert ennyi tapintat még én bennem is van, dehát ő hozta fel, ő játssza ki ezt az adut. Az adut, ami -valljuk be-, talán nem is túl tisztességes. Más kérdés, hogy ez egyszerűen csak egy őszinte válasz, mert látom, hogy az, viszont nem vagyok teljesen biztos benne, hogy intézményvezetőként nekem ehhez mi közöm, én ezt hova osszam. Persze, nem érv-ként hozta fel, simán csak felelt, szóval talán nem is kell hova rakjam. Viszont akárminek szánta, bedobta a pakliba, elvéve kicsit a lehetőséget tőlem, hogy ne legyek egy szívtelen szörnyeteg, ha ugyanazokat a szabályokat vonatkoztatom rá ezután, mint bárki másra.
Akárhogy is, hallgatom, pontosan mit is szeretett volna az apuka. Közben félrerakom a poharat és hátradőlök a székemben, kezeim hasam előtt fűzöm össze lazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem teketóriázik a prefekta, azt meg kell hagyni. Máris interjúvol engem.
- Attól függ, főleg irodai vagy éppen terepmunka jut neked. Összességében nem éppen leányálom. Ha mondjuk szeretnél családot, harmóniát a hétköznapokban, kellemes mennyiségű szabadidőt... - sorolom jóleső hangon - akkor felejtsd el! - intem le aurori pályára való vágyódását, majd belekortyolok a kávémba. Kemény élet a miénk és még aki azt is hiszi, hogy valamilyen úton-módon kikerülheti a túl necces helyzeteket, az nagyon téved. Részemről mondjuk soha nem akartam kikerülni. Inkább mindig fejest ugrok beléjük.
Nade elérkezünk a nagy kérdéshez és igazán jól teszi a navinés, hogy nem áll neki kamuzni, ugyanis - bár nem feltétlen tudhat róla - egyből kiszúrnám. Nem csak így-úgy-amúgy derülne ki, hanem abban a szent pillanatban. Hiszen ez a szakterületem. A hivatásom. Az életem.
- Ó. Értem. Értem - bólogatok latolgatva, miután elmesélte nekem korgó gyomra legendáját - Csak az a baj, drága, hogy ez a kolbászos pizzaremek azért nem éppen az az "éppen csak bekapok egy falatot" kategória - bökök csészémet tartó kezemmel a kisebb lakomára. - Fejezd be nyugodtan, nem kell sietni, nehogy elcsapd a hasad! Viszont máskor inkább csak kérj valamit, amivel aztán már léphetsz is ki az ajtón és majszolgathatod járőrözés közben, jó? - javaslom neki. Remélem, nem kell nekiállnom ecsetelni, miért jobb döntés az. Ha nem érti, akkor persze nagyon-nagyon szívesen megteszem.
- Minden esetre 10 pont a Navinétől és a héten egyik délután ugorj be a manóknak segíteni kicsit büntetőmunka gyanánt! - osztom ki a szőkeség jussát teljesen tárgyilagosan. Nem haragszom meg semmi. Ez szimpla tanulópénz. Akiben ilyesmi felmerül, hogy aurornak álljon, annak aztán főleg. Viszont alig fejezhetem be a mondatom, amikor...
- Uram, dehát mit tettünk? Mit csináltunk rosszul? - kezd vékony hangján sápítozni az egyik manó, aki felfigyelt a kiosztott feladatra. - Igazgató úr, ugye nem küld el minket? - csuklik sírásba a hangja és szavaira társai is rémülten fordulnak oda.
- Mi? Dehogy. Félreértitek. Annyira jól vagytok, hogy ezt is gondolkodás nélkül rátok merem bízni. Biztos vagyok benne, hogy kiváló feladattal látjátok el a mi kedves prefektánkat, amikor ellátogat hozzátok - intek negédesen a lány felé, mintha felkonferálnám valamilyen rendezvényen, aztán felhörpintem az utolsó korty kávét, már nyomva is a házimanó kezébe az üres csészét, hogy lefoglalja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Damien Sebastian Felagund - 2021.04.01. 22:46

de, kössz a kérdést, kölyök. meg azt, hogy elspoilerezted. hát így akarjon titeket meglepni az ember...
mindegy, hátha nem azzal tölti ilyenkor mindenki az idejét, hogy offot böngész - Csalfa remények c. szemelvényünket olvasták

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

na tessék, ímhol az ünnepi öltözékem avagy a nyúlláb új értelmet nyer. meg egy ráadás kép is az avatar mellé, hogy tudjátok, hogyan kell lazítani ilyenkor:



sajnálom, Darik kisasszony, én is lusta vagyok. ma is annyira futotta, hogy belebújjak a menő mamuszomba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Rendhagyó az aurori pálya, azt meg kell hagyni, igen. De nem hiába az. Minden esetre, ha adrenalinlöketre vágyik, nevezzen inkább seprűversenyekre, mágustusákra, esetleg segítsen be egy sárkányrezervátumban!
Emelt fővel, mindenféle nyivákolás vagy arcvágás nélkül fogadja a büntetését a navinés. Igazából egy prefektustól ez valószínűleg el is várható, azonban akkor is kellemes, hogy nem kell magas frekvenciát hallgatnom és a manók sem sodornak el, ahogy zsebkendőt kínálva rohannak egy zokogó lány felé.
- Érdekes. Igazán érdekes - bólogatok homlokráncolva, mintha valami tudományos értekezésen lennénk, pedig csak gúnyolódom azon, hogy még mindig azt ecseteli nekem, miért a pizzát választotta és hogy mit evett ma meg mit nem. Legyünk őszinték, ha van valami, ami messze áll az érdekestől, az ez.
- Ó, csodálatos - lelkendezek posztomat illetően, mikor elkezd faggatni igazgatóságomról - Az az egyik legjobb benne, hogy ha egy tilosban járó diák még tetézi is a helyzetet azzal, hogy tovább akar csacsogni velem, miközben őrjáratoznia kéne, akkor nem kell a dirihez küldenem, hiszen a diri már itt van! - részletezem kedélyesen, micsoda előnyei vannak egy ilyen tisztségnek.
- Mármint csak volt. Eddig. Mennem kell - zárom rövidre, felhajtom az utolsó korty kávémat - Meg neked is, úgy tudom - utalgatok rá egyáltalán nem burkoltan, hogy fejezze be a lakomáját lassan mostmár és eredjen a dolgára.
- És ne feledd: te, konyha, mosogatás - emlékeztetem címszavakban bűntetőmunkájára, rá is mutatva mindig az adott dologra, személyre. - Most meg jó éjt! - intek neki és kibaktatok a manóbirodalomból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

*várja, jön-e teljesíteni valaki a lány kérését, hogy aztán... vagyis hát lehetőleg még előtte vihesse is be az illetőt a Parancsnokságra*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

ó, milyen ízű? *lép közelebb a vödörhöz, felhagyva a rejtettnek szánt őrséggel. már lebukott úgy is. az meg nem gond, hogy nem őt kínálták*

mondanám egyébként, Araczki kisasszony, hogy lehet, dehát sajnos nem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

nem, ebben a sorrendben tökéletes lesz. vagyis... nem, ez csak jól hangzott: inkább eper, vanília, csoki legyen a sorrend. utoljára marad a kedvenc

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

remek hír. ha jó a kedved, edd a fagyidat! *kántálja a jól ismert rigmusra* ha köztünk vagy és jó a kedved, másoknak is mutasd ezt meg: jó a kedved, edd a fagyidat!

mondd csak, milyen vaskos az az akta már, amit vezetsz rólam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Rothstein Elektra - 2021.05.30. 22:37

köszönöm kérdésed! ugyanúgy, mint bármelyik.

a legközelebbi olyanra nyugodtan hívj engem is. valamelyik fonnyadt arcú főgonoszt simán hozom

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Helló drágám, megjöttem! - köszönök bele túlzott vidámsággal az üresen tátongó irodába. Ajtónállóm... akarom mondani az én kedves titkárnőm sehol. Miért is lenne? Még el sem kezdődött a tanév. Jó, ettől mi már töltöttünk bent pár szép, közös napot, hogy előkészítsük az elkövetkezendőket, mára viszont nem kérettem be. Igazából magamat sem kérettem be, csak úgy alakult, hogy bejöttem.
- Igen, te is nekem - simogatom meg székem karfáját, miután lehuppantam rá. Pálcám pár intésével melegítek egy keveset a két napja megmaradt kávén, ízesítek rajta és már kortyolgatom is, miközben fontos ember módjára magam elé rántok egy mappát és hozzáértőn lapozgatom. De mégis mi a frász ez?
- A Mágiaügyi Minisztérium hatályos rendele... pff - söpröm el az iratot, felhagyva ügyviteli magasztosságommal, azonban egy pillanat múlva már megint felveszem szerepem. Félrerakom a csészém, vagyis hát hagyom picit odébb lebegni, majd magam elé vonok egy üres pergament és pennám hegye máris táncba kezd rajta. Írni kezdek talán? Nem, ezek nagyobb vonalak. Egy táblázatot alapozok meg? Nem, annyira nem egyenesek. Egyáltalán nem azok. Ide-oda hajlanak, kanyarognak. Rajzolok. Rajzolok, de azt méltósággal. Belefeledkezve, ügybuzgón. Ami pedig a művész vásznára kerül, az nem más, mint egy... krikszkraksz. Absztrakt, mondjuk inkább azt. Az alkotás közben hanyagul a csészémért nyúlok, oda se nézve, s kortyolok olykor, ameddig már nincs mit. Viszont a penna serceg tovább. Végül elégedetten hátradőlök és avant-garde alkotásomra tekintek. Csodaszép. Semmihez sem hasonlítható. Mármint tényleg nem.
Gyönyörködöm művészetemben egy darabig, majd papírrepülőt hajtogatok belőle és egy pálcasuhintással útjára engedem. Jó hosszan fog szállni. Igazából addig, amíg valaki el nem kapja. Erre valószínűleg holnap fog sor kerülni, amikor a kastély falai ismét megtelnek élettel. Amikor az új tanév is beköszön: helló drágám, megjöttem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

nagyon helyes. frissnek-üdének kell lenni reggel *prédikál vizet, miközben még az ágya közelében sincsen. de legalább borozni nem borozik*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Végre itt a péntek! Igen, gyerekek, ezt a felnőttek ugyanúgy várják, mint ti. Ha nem még jobban! Viszont van még valamim beütemezve 4-re. Igen, ennyit tudok, hogy valamim. Az idő el is jött, szóval baktatok az irodába. Biccentek egyet az előtérben üldögélő titkárnőmnek, aztán betolom a résnyire nyitvalevő ajtómat és belépek munkaszobámba, ahol meg is torpanok, hiszen ül valaki a székemben.
- Szólhatott volna, hogy vendégem van - pillantok vissza irodavezetőmre, aki meglepetten kér elnézést és elárulja, hogy nem tudott róla. Az illető beengedte magát. Hümmögök egyet és visszasétálok irodámba.
- Helló! Legközelebb, ha nem vagyok itt és/vagy zárva az ajtó, várj kint, amíg a kedves kint üldögélő kollega beenged, oké? - üdvözlöm és irányítom el a diákot, miközben asztalom mögé sétálok és kényelmesen leülök vele szemben. Éppen nyúlnék a papíromért, amire a fogadása volt feljegyezve, de nem ott van, ahol hagytam. Homlokráncolva fogok újabb és újabb köteg papírokat a kezembe és látom, hogy az ez előtt a földön heverők is már itt vannak.
- Ezek hogy kerültek ide? - morfondírozom fennhangon. - Á, megvan! - akadok rá a most nekem kellő iratra. - Te lennél Nonó? - pillantok a velem szemben ülő lányra. - Mesélj, mi járatban? - rakom félre a papírost és előre dőlök kicsit, az asztalra könyökölve, ujjaimat összekulcsolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Rothman Anton - 2022.09.25. 12:19

Fekete Nonó - 2022.09.25. 13:14

Linzenbold Inez - 2022.09.25. 13:55


gratulálok mind a kettőtöknek! a többiek meg ezek szerint nem lesznek magányos évismétlők, mert mindenki más is bukott

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Sűrű bólogatással fogadom bocsánatkérését. Az remek lesz, ha legközelebb kint megvár és nem helyezi csak így kényelembe magát az irodámban. De sajnos folytatja. Vesztére igen őszinte.
- Nézd, aranyom, ha ennyire szeretnéd itt otthon érezni magad, kényedre-kedvedre üldögélni, a földre gondosan leszórt iratokat rendezgetni, csak szólok, hogy az egyéb kötelezettségekkel is jár ám, amit könnyen a nyakadba vehetsz majd sok-sok év múlva, mikor kijártál mindenféle sulit meg egyetemet és jelentkezel a posztomra. Rendben? - kérdezem, nulla mérges arccal, ám szarkazmusba áztatott baráti mosollyal. És felvetésemre persze nem várok választ, tőlem haladhatunk tovább. Halljuk, mi járatban!
- Ha láttam volna sem emlékeznék rá - rázom a fejem, fancsali képpel nézegetve a fotográfiát. - Invitot próbáltátok? Jó, nyilván neked pálca nélkül nehéz, de... esetleg valaki más? - vetem fel, vajon éltek-e ezzel a kedves, egyszerű, hasznos bűbájjal. Közben visszaadom a képet.
- Mindenesetre szerintem első körben írjátok ki a házatok hirdetőjére, ha még az nem volt meg - jön az újabb javaslatom. - Illetve HVdnak mondtad? - dőlök hátra székemben, hasamon kulcsolva tovább ujjaimat, majd erősen összevonom a szemöldököm.
- Addig mivel varázsolsz? - pillantok végig rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bizony, nekem már csak ilyen csodálatos ötleteim vannak, mint hogy aki nem talál valamit, első körben próbáljon egy Invitot. De tényleg első körben. Lehetőleg ne azután, hogy feltúrta a körletet meg körbekérdezte a fél világot. Bólogatok csak a lánynak, miközben sorra derülnek ki az izgalmasabbnál izgalmasabb dolgok. Néha még hümmögök meg aha-zok is, arcomon egy egyre furább, odafagyott mosollyal. Egy-egy mondatra szaporábban pislogok.
- Szóval... lássuk, jól értem-e - dőlök előrébb az asztalra, mellkasomat az ott kulcsolt kezeimre nyomva. - Nem próbáltátok varázslattal előkeríteni a pálcádat, nem írtad ki a hirdetőtáblátokra és a házvezetődnek sem szóltál, mert nem jutottál el hozzá - összegzem az elhangzottakat, de nincs még vége. - Helyette felkerested az igazgatót. Engem - bökök valahova pólóm nyaka tájára, majd elgondolkozott ábrázattal felpattanok a helyemről, és intek egyet pálcámmal, a lány elé tolva vele egy üres pergament és egy pennát.
- Jegyezd, amit diktálok! - szólítom fel az eridonost.
- Mit tegyek, ha elveszik valamim? Lépések: 1. körbenézek, nem szúrja-e ki a szemem 2. Invitoval próbálom magamhoz hívni 3. alaposan átkutatom a helyet, ahol lenni szokott és/vagy azt a környéket, ahol utoljára láttam 4. körbekérdezem a közvetlen környezetem (szobatársak, háztársak stb.) látta-e valaki 5. kirakok egy hírt a hirdetőtáblákra 6. az elveszett ingóság értékének, fontosságának függvényében felkeresem a házvezetőmet vagy helyettesemet a problémámmal 7. amennyiben előbb említettek egyike úgy ítéli, az igazgató elé visszük az ügyet - mondom neki tollba szépen, lassan, tagoltan, mindig rápillantva, megvan-e már az adott résszel. Mikor az egésszel készen vagyunk, odaülök az asztalom szélére az ő oldalán.
- Ezt vehetedet nyugodtan szentírásnak. Leszel szíves leírni még ötvenszer és holnap estig leadni az én drága titkárnőmnek odakint. Na persze az eredeti példányt tartsd meg! - bökök a pergamenre, amin a most lefirkantott instrukciók szerepelnek.
- Hogy lássam, érted-e, miért adtam ezt a feladatot: szerinted neked most itt kéne lenned? - teszem fel első, ellenőrző kérdésemet.