Kollégák, aki jön

Lassan egy éve, hogy átlépte ezen iskola küszöbét, hogy sután álldogált az évnyitón, de csak pár hete annak, hogy aki miatt főképp idejött, már nincs itt. Nem érzi azért úgy, hogy mennie kéne, de azt sem, hogy túlzottan beilleszkedett volna a tanári karba. Egyáltalán nincs ezen mit csodálkozni, ő jobban megvan egyedül, nem igényli a társaságot, minek is. Ahhoz, hogy poros, elsárgult asztrológiai képleteket bogarásszon vagy számolgassa a bolygók mozgását a horoszkópban, nem kell senki. Kevesen viselnék el ezt a szórakozást, ami neki a legfontosabb. Ha beül a csárdába, ott is inkább igyekszik beleolvadni a falak hátterébe, így filozofálgat magában, épp ezért nem szívleli az összejöveteleket, de tudja, hogy része a feladatának. Kötelessége ez is, megcsinálja, a legjobb tudása szerint, aztán megy is dolgára, a dohos könyvek közé, azokkal szót ért legalább, nem dumálnak vissza és ha elege van belőlük, akkor a sarokba hajítja és nem néznek másnap kisírt szemekkel vádlón, csomagolnak össze, hogy haza költözzenek a mamához. Vagyis jól rátalált igazi társára, aki akkor sem sértődik meg, ha a következő éjjelt, egy másik vonzó fóliáns társaságában tölti. Hát így telnek napjai, amiket csak az időnkénti kocsmázások és a tanári értekezletek szakítják meg. Tegnap jött a levél a diritől, hogy tanári értekezlet lesz, no meg a faliújságon is olvasható, és persze nem mulasztaná el, hiszen a tanítás a második legfontosabb, vagyis az egyik legfontosabb az életében. Jól fel is készült, nem lehet rá panasz, jegyzeteket írt még az éjjel és most magára ölti fekete talárját, majd papírjait hóna alá szorítva, elindul a tanári felé. Odaérve benyit az ajtón, leül a helyére, és azonnal belemélyed a dokumentumaiba, nehogy beszélgetnie kelljen valakivel. Majd csak elmúlik ez is, mint annyi minden más. Sóhajt egy mélyet, és lapoz párat a papírok között.

Elgondolkodva forgatja poharát, a még éppen csak megkóstolt itallal, de a kétértelmű szóra, felszöknek a szemöldökei. Természetellenes, halk kuncogás tör fel a torkából, ezzel együtt szája is szóra nyílik.
- Kétértelmű?  -  Még folytatná azzal, hogy a barna helyében megválogatná a szavait, meg hogy nem annyira stabil ám a helyzete, mint tanársegéd, és tekintve, hogy nem nyúzza halálra sok munkával, bár megtehetné, nagyon jó kis poszt ez, de persze lehet rajta változtatni. A munka mennyiségén is és még személycsere is felmerülhet, ha így folytatja, csak tessék. Most azonban, ki tudja, miért, beéri azzal az egyetlen szóval, de azért a hangnem felér egy ledorongolással, attól függetlenül, hogy kuncog közben. Igazság szerint mulattatja a helyzet, bár az ő szemszögéből nézve inkább tragikomikus. Aztán Keikora terelődik a szó, majd Cat lelkivilágára, de úgy látszik az ugyanolyan tabu, mint a lánynak az övé. Jól ellesznek így ezek ketten, nem számíthatunk öklömnyi könnyekre, egymásra borulásra és egyéb hasonló nyalánkságokra, a csaposnak sem kell előkeresni a felmosót, hogy a bő érzelem nyilvánítás tócsáit eltüntesse. Zoltán csak bámul továbbra is a poharába, amit néha tör meg az, hogy a szemben ülőre emeli pilláit. Tudja, hogy nem fog semmit kihúzni a lányból, nem is csodálkozik rajta, de most megint nem tudja, mit tegyen, mit mondjon.
Idő?  Neki nem kell idő, letudta már a csalódást, ha így jobb a lányának, nem tehet neki szemrehányást, magának meg megteszi nagyon sokáig, de ez nem befolyásolja azt, ami történt, ezt jól tudja.
- Merlin mentsen meg tőle, hogy ilyet tegyek, ha ekkora ellenállást vált ki belőled, de különben sem gondoltam ilyesmire. – Ezt már majdnem jókedvűen mondja, majd körbetekint a helyiségben.
- Ez a hely amúgy sem alkalmas a kiborulásra, beismerem, egyébként azt is méltányolom, hogy együtt érzel velem. – Felnevet a saját gondolatmenetére, ám még mindig nem tudni, hogy mire gondol. Erre már innia kell, meg is ingatja néhányszor a fejét, majd int a csaposnak, hogy egy második kört rendeljen kettejüknek. Egyúttal bűnbánóan néz a lányra, nem mintha annak bármi joga lenne elítélnie őt egy pohár ital miatt, de változik a világ.
- Nos, örömmel hallom, hogy rendben vagy, akkor talán megbízhatlak néhány feladattal is. Ha már erre terelted a témát. El leszek pár napig foglalva, valakinek órát kéne tartania, meg persze a vele járó papírmunkák, fegyelmezés, házi feladatok ellenőrzése, beleértve a felsőbb osztályokat is. – Kérdőn veti szempárját a barnára, közben belül a kitörni készülő tűzhányó, mely pillanatokon belül kacagásban robban ki, ha sejtései nem csalnak túlzottan. Maradjon köztünk, de a tanítást csak akkor adná át bárki másnak, ha a halál jönne el érte, az is a katedrán találná, de még akkor is befejezné az utolsó mondatot, vagy mondata végére írásban odabiggyesztené a pontot, mielőtt végleg eltávozna az élők sorából. Erről azonban Cat semmit sem tudhat. Miközben hallgatja a tanársegédje válaszát, az egyik levegővételi szünetben, benyögi:
- Anyád baglyot küldött, pár órával ezelőtt. -

Teljesen belemerül a papírokba, így az sem tűnik fel neki, hogy időközben megtelik a terem, meg hogy valaki pennát meg pergament kér, még az sem, ha valaki leül a közelében, csak egy óhaja van, ne lökdösse az asztalát, mert attól egy kicsit morcosan fog nézni, tekintve, hogy a horoszkóp ábra, amit alkot éppen, milliméternyi pontosságot kíván. Ha bármit is elvét, mert aprót elcsúszik a keze, esetleg már nem lesz egzakt az a fényszög kapcsolat, megváltozik az egész értelmezés. Szerencsére, hogy a tanáriban elég sok a fény, az ablakon beáradó napsugaraktól. Bár most éppen beborult, sőt a fák is erősen hajladoznak, ami arra engedi következtetni, hogy feltámadt a szél. Ilyenkor tavasz felé már szeszélyessé válik az időjárás, hiába nincs április, de egyik pillanatban pulcsiban lehet szaladgálni, a másikban már a kabát is kevés. Ugyan Zoltán nem fázós típus, ő egész télen járhatna egy szál pulóverben is, még ha fázik is, nem mutatja. A teremben meleg van, megfelelőek a fényviszonyok, és az asztalát sem lökdösi senki egyelőre, így nyugodtan rajzolgatja a tanári értekezlet idejére felállított képletet. Lapozgatja az Efemeridát, hogy a megfelelő bolygó állásokat bemásolhassa a horoszkópba. Kedvenc szórakozása ez, megnézni egy esemény képletét, mit lehet várni attól, aztán összehasonlítani a valósággal. Mikor elkészül vele, mert gyors ám a fickó, összehúzott szemekkel méregeti, tekintete egyre csak elsötétül, mert baljós jeleket lát az ábrában, akkor szokott ilyen arcot vágni. A tranzit Mars a hatodik házból, kvadrátba kerül a születési Merkúrral, ami egyébként is oppozícióban áll a Kos Holddal. Ha ez még nem elég, az Uránusz is kvadrátolja ezt a szerencsétlen Merkúrt, mely az értekezlet személyi jelölője, még akkor is, ha a szóban forgó megbeszélés nem is élőlény, de neki is van horoszkópja. Lefordítva magyarra, feszültségek, harc és minimum viták várhatóak, de nincs kizárva egy húzósabb csetepaté sem. Miután ezt szépen kiokoskodta magának, eszmél fel a körülötte lévő világra, és a melegben terjengő szagokra. Lényegtelen, hogy parfüm vagy emberszag, mindkettő rémes egy zárt térben. Az ablakhoz lép tehát és a lehető legtermészetesebben kitárja az ablakot, fel sem tételezve, hogy esetleg mást zavar a beáramló friss szél, ami bizony a pergameneket is megkergetheti, ha nem vigyáznak rá. Ő persze előtte, nehezéket tett rájuk. Ezután visszaül a helyére és várja a fejleményeket.

Erre azért nem számított a horoszkópok kiváló ismerője és még a képlet sem jelezte előre, hogy a sok munka a tanítással, melynek megszállottjává vált - pláne mióta Keiko elment - hogy az erőnléte rohamos hanyatlásnak indulhat. Kimaradtak a reggeli felülések, erőnléti gyakorlatok, a súlyok emelgetése, megizzasztani magát pedig leginkább csak a dolgozatokban írt sületlenségek olvasásával tudta. Hol a hasizmai reszkettek a nevetéstől, hol a szemeiből folytak a könnyek a sírástól, valamint esetenként a fejét verte a falba, mielőtt kiosztott volna egy-egy trollt. Az utóbbi napokban azonban vágyott már egy kis változatosságra, és felfedezett egy konditermet is a kastélyban, így hát felkerekedik, hogy eltunyult izmait megtornáztassa, mielőtt teljesen elfolyna, kockái pedig párnázottak lennének. Mint mindig, most is határozott lépésekkel halad célja felé, senkinek nem jutna eszébe útját állni. Zoltánunk ezt most nem is venné jó néven, minden gondolata a mozgáshiány pótlására irányul. Könnyű sportruházata elegánsan fedi testét. Egyelőre hosszúnadrág és hosszú ujjú felső takarja az alatta lévő lengébb darabokat, amit majd a bemelegítés után fed fel, levéve a felsőket. Ezt is szépen eltervezi, mint ahogy azt is, hogy milyen edzésterv szerint fog haladni. A tetthelyhez érve, belenéz a kis szürke noteszébe...Igen, elsőnek, mint bemelegítés, néhány kör futást tervezett, így rááll az egyik pályára, nem nézve, éppen fut-e ott valaki vagy nem és elkezdi róni a köröket. Nem telik sok időbe, mire felfedezi, hogy egy hölgyemény pont előtte fut, illetve, hogy beérte, mivel a lány lassabb. Miután csak hátulról látja, nem tudja ki lehet az, de nem is nagyon érdekli, csak kényszeredetten sávot vált. Miközben elhalad a másik mellett, nem akarattal, de sikerül egy kicsit meglöknie.

A lökdösődés nem alaptartozéka a fess tanerőnek, de az odafigyelés sem mindig. Most épp nem, annyira lefoglalja a sportolás öröme. Nem is veszi észre, hogy valakit meglökött, a felé küldött faramuci vigyorra sem reagál semmit. Mit neki egy ismeretlen félig sikerült gesztusa. Fut tovább a saját tempójában és az újra elé kerülő lányt szemléli hátulról. Egy kicsit most már irritálja, hogy unásig valaki alvázát nézze, bár be kell vallja magának, kedvére való a látvány. Elhessegeti a képzeletébe begyűrűző ötleteket, mit idéz fel benne a szemlélődés, valamint megállapítja, hogy érdemes volt idejönnie, máris mit tesz egy kis mozgás. Termelődik az endorfin, ...a többiről ne essen itt szó. Mellé akar érni a szőkének, hogy elölről is megkémlelje, így kénytelen gyorsítani, mert a hölgyike igen csak szaporázza. Megnyújtja lépteit, mellé is ér és egy halvány mosoly kíséretében, leplezetlen élvezettel nézegeti elölről is. Aztán észhez tér, figyelmezteti magát arra, hogy edzeni jött, így aztán előre fordítja tekintetét, az útra legalábbis, ám a tempót tartja.
- Mit hallgat? - tör fel belőle a lényegi kérdés. Valahogyan csak el kell kezdeni, na nem?