36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Cyanne North összes hozzászólása (61 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 21. 14:38 Ugrás a poszthoz



- Okés. - bólintottam egyet, majd táskámból kivettem a neszesszerem.
Dwaynere sandítottam, arckifejezését azonban nem tudtam hova tenni. Mintha ijedt lenne, vagy ilyesmi, amit nem nagyon tudok megérteni. Nap mint nap sötét varázslókkal harcol, valószínűleg sokat tapasztalt már, és megijed attól, hogy egy diáklány szeretne lefürdeni nála? Mintha attól tartana, megátkozom a fürdőkádat.
Ahogy az ajtó elé értem, ő kinyilatkozta, hogy nem, én bizony semmiképp sem alszom itt.
- Hát, nem is a fürdőben terveztem, hanem a kanapén. - mondtam egy amolyan "ördögi" mosollyal, s betértem a fürdőbe.
A forró víz hihetetlenül jól esett, felfrissített és megadta a régóta hiányzó komfortérzetem. Alaposan átdörzsöltem a csuklóm, ahol egészen eddig a karkötő szorult, és sóhajtottam egyet. Végre.
A húsz percesnek ítélt fürdőzés fél órásra nyúlt. Mikor végeztem, magam köré csavartam egy türkizkék törülközőt; leomló hajam vége kissé vizesen verte a derekamat.
- Hol találok ruhát, Dwayne? - dugtam ki a fejem az ajtó mögül. Meztelen, sápadt vállam egy szelete így is kilátszott a résen. - Csak mert fázok egy kicsit.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
a "dementortámadást" követő vasárnap
Írta: 2015. január 22. 21:31
Ugrás a poszthoz


~ öltözék ~


Vasárnap este - igen, még takarodó előtt. Nem tudtam lemenni a vacsorához, egyéb fontos ügyeim intéztem, így hát lejöttem a konyhába egy jó kis sajtkrémleves erejéig. Amint beléptem, a manók odaszaladtak hozzám - kedvelem őket, nagyon vicces, ahogy önmagukról egyes szám harmadikban beszélnek.
Leültem ahhoz a bárpultféleséghez, ami ott van, ők pedig azonnal hoztak mindent, mi jó, de egyikük azonnal meg is kérdezte, hogy levest szeretnék-e, és hogy milyen levest, de meg se várta a választ, már hozzá is látott a sajtkrémleveshez, pedig nem is mondtam semmit. Ezek a manók áldások, azt hiszem.
A forró bögre hamarosan a kezembe került, én pedig hálás mosollyal néztem a kis manókra. Beleittam a levesbe - ők nagy szemekkel néztek közben -, majd mikor halálra dicsértem, ők boldogan hajlongtak.
Persze ők sürögtek-forogtak, csinálták a kis dolgaikat, én pedig magamba mélyedtem. Mármint, tényleg. Elgondolkodtam az elmúlt két napon. Két ember tudott meg rólam két nagyon fontos dolgot - Dwayne a legnagyobb félelmem, Dave pedig az egyik legnagyobb titkomat. Ezzel azt hiszem, semmit sem lehet kezdeni.
Utólag belegondolva egyébként hihetetlen bunkó voltam mindkettővel. Dwaynenek lassan egy háznyi szívességgel lógok, Davenek csak ezzel az eggyel, szerencsére, de már ez is épp elég.
Apró korty. A leves égeti a nyelvem.
Csavargatni kezdtem egy hajtincsemet. Elég gázul viselkedek mostanában. Nem győzöm majd kiengesztelni az embereket.
Bár, eddig sem foglalkoztam sokat ilyesmivel.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 23. 16:11 Ugrás a poszthoz



Rég ettem ilyen finomat; némán szürcsölgettem a forró folyadékot a kis bögréből, amit a manók a kezembe nyomtak.
A légkör egyszer csak megváltozott, ahogy egy férfi úszott be a képbe, nekem odabiccentett, amit viszonoztam is. Rendelése elég hosszúra nyúlt, a manók kértek egy kis időt, így hát Dwayne várakozó álláspontra került.
- Köszönöm a múltkorit. - bukott ki belőlem. Nem fogom tudni elégszer megköszönni neki. Bár egy idő után rájöttem volna, hogy csak egy mumus az, és el is tudtam volna bánni vele, így hát nem azért jár köszönet Dwaynenek, hogy megvédte a védtelen, ártatlan áldozatot - azt akarom neki megköszönni, hogy nem kérdezett rá erre a legnagyobb félelem dologra, hogy ha éles helyzet lett volna, akkor is feltétel nélkül segített volna. Tudom, ez a dolga, de egy olyan hálátlan csitrit, mint én, tuti ott hagytam volna.
- És bocsánatot szeretnék kérni. - mondtam halkan. Nos, azt kell mondjam, nem túl gyakran kérek bocsánatot az emberektől, így hát Dwayne meglepődhet éppen. Bár tény, hogy nem ismer annyira. - Mármint, a viselkedésemért. Úgy ámblokk.
Beleszürcsöltem a még mindig gőzölgő levesbe, a kellemes sajtíz szétáradt a számban. A forró folyadék átmelegített, már nem fáztam annyira, mint mikor eszembe jut úgy általában egy dementor.
Ahogy visszagondoltam a tisztásos kalandra, eszembe jutott, hogy a mumus felvett egy másik formát pár pillanatra, mielőtt elillant. Megnyúlt, csuklyája leért a földig, és egy hosszú, fémes tárgy villant a kezében, valami kaszaféle. A kaszás lett volna?
Vajon Dwayne félelme ez, vagy azé az emberé, akivel találkoztam volna? Ő ott volt még a fák közt?
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 23. 16:52 Ugrás a poszthoz



Válaszára megkönnyebbültem kicsit - akkor hát nem tart hülye, hálátlan csitrinek, akinek fogalma sincs, hol a helye a világban. Nem néz le a korom miatt (annyira), és nem maradt meg benne olyan mélyen ez a hülye viselkedésem.
- Azt megnéztem volna. - vigyorodtam el, majd kortyoltam egyet a levesből. - Gondolom, azért nem volt ilyen hajad. - felemeltem pár hajtincset, és meglengettem.
Tetszett, hogy végre nem ebben a cicaharcos "legyőzöm-a-másikat-mert-magasabb-rendű-vagyok" hangnemben beszéltünk, már kezd elegem lenni belőle, hogy minden egyes élőlény így szól hozzám, ha valami dolga akad velem. Mindenki próbál lehúzni, de szerencsére nem látják, ha sikerül is nekik. Még csak az kéne, hogy látszódjon az arcomon...!
- Egyébként, te mikor tanultál meg patrónust idézni? - az okot firtatni már nem akartam, hátha valami kellemetlen emlékbe botlunk, aminek következtében Dwayne ismét elutasító lesz velem és lekezelő.
Megkevertem a levest, amiben lassan olvadozott a sajt, illetve a kenyérgolyók is kezdtek feloldódni a forróságban. Mindig hideg ujjaim most kissé átmelegedtek, égette őket a hőmérséklet, de nem különösebben érdekelt. Szinte önkínzó módon rámarkoltam a bögrére, aminek következtében pár apró öltés vándorolt végig kezeimen, egy sokkoló hangjának halovány árnyékát hallatva. Apró mosoly szaladt szét arcomon. Hiányoztak már a villámaim. Az utóbbi időben nagyon keveset foglalkoztam velük...
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 23. 18:44 Ugrás a poszthoz



Igen, azt hiszem, mindenkinek sokkal kellemesebb ez a hangnem. Dwayne elmosolyodott, amit külön kis örömként, és hatalmas sikerként könyveltem el, ugyanis úgy nézett ki, félreismertem egy kicsit. Bunkó idiótának tűnt, akinek az érzelmi szintje megközelítette egy faág érzelmi színvonalát, de ezek szerint neki is vannak ilyen érzései, meg ezek a szokványos emberi dolgok.
Hosszan még sosem hallottam beszélni, így meg tudtam állapítani, hogy azzal az undorító amerikai akcentussal beszél, ami általában sérteni szokta a fülem. Én a brit akcentushoz és szóhasználathoz vagyok szokva, sokkal ünnepibbnek tartom, szebbnek. Mennyivel szebb a "bloody hell" a "holly shit"-nél, nem?
Interakcióba lépett velem, egy beszélgetésszerű dolog indult el, amit szintén egy hatalmas előrelépésnek tartottam. Pedig most éhes, és a pasik mindig morcosak, mikor éhesek, vagyis ezt mondják.
- Mert idegesít, hogy nem tudom megvédeni magam. A dementorok a legszörnyűbb lények amiket el tudok képzelni - igen, az inferusoknál is rosszabbak, mindennél. Már találkoztam élőben dementorokkal, legalább fél tucat volt, az apám védett meg. Azóta akarok patrónust idézni, de nem tanít meg rá.
Micsoda őszinteség! Hű, azt hiszem én is fejlődőképes vagyok. Úgy tűnt, mintha Dwayne hajlandó lenne a véleménye változtatására, ez szintén egy hatalmas meglepetésnek tűnt, ugyanis sosem hittem volna, hogy a péntek este után valaha rám fog nézni vagy felszólít majd az óráján.
- És hát, komolyan elgondolkodtam ezen az auror-dolgon.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 23. 21:18 Ugrás a poszthoz



Emlékszem arra az estére. Úgyszintén apával voltam, nála vacsoráztam - Lacey otthon feküdt betegen, valami förtelmes bájitalt kellett szednie. Apa elkészítette a vacsorát, bár nem volt túl jó. Aztán egyszer csak dementorok jelentek meg a házban (ami egyébként London egy nagyon csúnya környékének széle előtt volt egy köpésre). Elmondásom szerint voltak vagy tízen, de állítólag csak egy volt az. Apa állította meg; tisztán emlékszem a sas alakú patrónusra, ahogy átszelte a nappalit. Azóta sem volt hajlandó magyarázatot adni erre. Egyszer komoly baja fog esni.
Dwayne reakcióján csak elmosolyodtam, a rossz emlék miatt nem nagyon tudtam vigyorogni, pedig legszívesebben azt tettem volna. Milyen empatikus, milyen figyelmes!
A csinos azért jól esett, igazság szerint apámon meg anyámon kívül nem nagyon szokták ezt hangoztatni. Tény, hogy ők se nagyon mondják a kék haj meg a sápadt bőr miatt.
- Nos, köszönöm, de egyelőre nem nagyon tudok elképzelni más dolgot, ami foglalkoztat. Most gondolj bele! Milyen király lenne, ha kisütném a sötét varázslókat! - próbáltam érzékeltetni vele, megjelentetni előtte a jövőképet; gesztikulálásom közepette egy nagy mennydörgés dörrent, kezemből pedig egy villám szaladt a mennyezetbe. - Vagyis, amint tudom majd hang nélkül csinálni.
Erre ismét mosoly fészkelte be magát a szám szegletébe. Nincs olyan dolog, amit jobban szeretek csinálni a villámeregetésnél.
- Kérlek, Dwayne, taníts meg! Nem szoktam csak úgy akármiért könyörögni, de ez tényleg fontos nekem. Kérlek szépen! - ilyenkor akaratlanul is megnyúlik az arcom, szemeim hatalmasra nyílnak; a húgom ezt kiskutyatekintetnek hívja, én pedig remélem, hogy inkább egy buldogra, mint egy pincsire hasonlít. -  Jaj, Dwayne, kérlek! Megígérem, hogy senkinek sem mondom meg, nehogy rajtad kezdjenek lógni.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 23. 22:18 Ugrás a poszthoz



Már mondtam volna azt a sok légyszit - erre Dwayne annyira megijedt, hogy elejtette az evőeszközöket, és teljes testében összehúzódott. Ezen kissé megütköztem, szemöldökeim összevontam, és egész testemmel a férfi felé fordultam.
- Hé, hé, nyugi, csak a kezem volt... - összedörzsöltem a tenyereim, ezzel halk zizegést keltve. Feszültségáramoltatás.- Ne haragudj, nem volt szándékos.
Nem, most nem fogok azon pampogni, hogy Dwayne ennyire megijedt egy kamaszlány erőkitörésétől, ugyanis nem lenne túl előnyös a helyzetre nézve, meg úgy amúgy sem, mikor két perce már mosolygott. Arra, hogy letöri a kezem, nem is reagáltam. Bár auror, de azért megnézném azt a kézitusát, ahol nem kell visszafognom az erőmet - ha már csak a hangjától is így megijed, kizártnak tartom, hogy egy odakoncentrálós, erős villámtól nem ijedne halálra, vagy legalábbis kővé dermedne.
- Nem csinálom többet, na. - próbáltam gyorsan lezárni a kérdést; aztán, ha Dwayne nagyjából rendezte sorait, ismét belekezdtem a fenti hosszú monológba, remélve, hogy ezúttal sikerrel járok. Mikor beszéltem - pontosabban könyörögtem -, nagyon ügyeltem rá, hogy még egy hajszálnyi szikra se hagyja el a testemet, emiatt egy kicsit kellemetlenül is éreztem magam - hiszen általában, ha érzelmileg felfokozott állapotban vagyok (izgulok, vagy nagyon akarok valamit), akkor kis töltések futkosnak rajtam, sokszor láthatatlanul; de most direkt figyeltem rá, hogy ne ijesszem meg Dwaynet.
Őszintén, életemben nem hittem volna, hogy egyszer arra kell majd figyelnem, hogy ne ijesszem meg Dwayne Warrent, aki két napja megmentett egy "dementortól".
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 25. 09:05 Ugrás a poszthoz



Dwayne zaklatottan szedte fel az evőeszközöket a földről, amin még mindig meg voltam lepődve - így ráijeszteni egy aurorra, nos, sosem hittem volna, hogy nekem sikerülhet. Nem mintha életcélom lenne, de azért jól esett a kis lelkemnek, hogy imázsom még mindig a régi. Persze, egy auror mindig készültségben van, hogy bármikor eljöhet a világvége, de hát... huh, Dwaynenek nem lehet könnyű élete.
Gyakorlatilag beleegyezett. Diadalhullám áradt szét bennem, mert számomra a lehet felér egy igennel.
Aztán jött az a rész, hogy mit kap cserébe. Ó, hát persze, hiszen az alkukról sosem lehet megfeledkezni. Minden varázslatnak ára van. Ezt sosem fogom elfelejteni, amíg élek.
- Egyrészt, tiéd lenne a dicsőség, hogy Cyanne North lóg neked nem is egy, hanem két szívességgel. Később még jól jöhet. - mondtam halkan. - Másrészt meg, hát, gondolom, egy üveg bor nem kárpótol annyira, de mondjuk egy ír whiskey?
Tényleg nem tudok mást adni neki jelenleg. Persze, neki nem olyan megérős, hogy tanítson engem, hiszen én csak egy diák vagyok a sok közül; bár vannak olyan kapcsolataim, amikről ő nem tud, de auror létét tekintve nem is szándékozom tudatni vele.
- Emellett bemutatnám az új szövetségesed. - afféle teleshoppos mozdulattal húztam el a kezem magam előtt. - Most mondhatod, hogy nem nagy cucc, meg minden, de többre vagyok képes, mint hinnéd.
Csak patrónust nem tudok megidézni. Mélyen Dwayne szemébe néztem, próbálva átadni neki az információkat; remélhetőleg a legilimenciában nem jártas, mert akkor, nos, elég nagy bajban lennék. Tulajdonképpen akkor is sötét varázslatok ügyében voltam kint az erdőben, mikor ő megmentett. De psszt.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 25. 14:11 Ugrás a poszthoz



Én magam tudok, amit tudok. Nem vettem fel Dwayne leszólását, hisz ezek szerint nem tudja, hogy az akarat mennyi mindenre képes; úgy döntöttem, készségesen válaszolok a kérdésére, sőt, beleegyezőlen fogok viselkedni. Elvégre, ő a tanárom, jelenleg az ő tudására kell támaszkodnom.
- Tizenhét. - mondtam halkan.
A keresztapa említésére egy apró mosolyt produkáltam, majd, figyelmeztetését tudomásul véve bólintottam. Nem kívánok kommentárt fűzni a hozzáállás-különbséghez. Azt hiszem, Dwaynenel merőben máshogy gondolkodunk, bár tény, hogy ő a tapasztalt, én még csak zsenge kezdőkezdemény vagyok (kezdőkezdemény, mert a kezdést is csak most kezdem).
- Értem. - konstatáltam halkan. - Nem feltétlen szövetségre, inkább olyan paktumkötésre, vagy hogy az istenbe kell ezt mondani. Nem tudom megfogalmazni, mindegy.
Igazság szerint arra gondoltam, mikor az ellenkező oldalon állók megpróbálnak együttműködni a közös cél érdekében, de közben mást gondolnak bizonyos dolgokról - a szövetséges valóban nem jó szó, hiszen az erősebb köteléket jelez. Fogalmam sincs, hogy hívják, amire én gondoltam.
- Akkor, megtanítasz? - kérdeztem, kötve az ebet a karóhoz. A lehet nem válasz.
Nagyon nehéz számomra úgy nézni valakire, hogy nem kérdőjelezem meg a szavait, erre pedig csak most jöttem rá - márpedig ha tanulni akarok valamit is, akkor muszáj lesz a tanítóm szavait elfogadni. Ha auror akarok lenni, főleg fontos a tisztelet. Hát, van még mit dolgoznom ezen a kérdésen.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 30. 19:39 Ugrás a poszthoz



Segít. Egész testemben boldogság áradt szét - mondhatni, elég furcsa érzés volt, ugyanis ilyen dolgot egy ideje nem nagyon éreztem. A hála és a remény keveréke, hogy tényleg megvédhetem magam, ha ilyesmi történne - bár tény, hogy a dementorok elég ritkák, de jó érzés lenne, ha így "le tudnám győzni" a legnagyobb félelmem. Vagy legalább lenne megoldásom rá.
- Nagyon köszönöm! - szinte sikongattam az örömtől, nem tudtam, de nem is akartam megtartani az elegáns dáma látszatát. - Mindenképpen meg fogom hálálni valahogy!
Nem árulom el senkinek. Ajkaim mosolyra húzódtak, amikor mégis használta a szövetséges szót.
Dwayne valami nagyon furcsát művelt a mindig kőkemény, egoista, fanyar Cyannenel. Hirtelen belegondoltam, hogy milyen lesz, mikor kiröppen majd az első patrónus a pálcám hegyéből; aztán abba is, hogy milyen taktikai körülményei vannak a varázslat megtanulásának. A legjobb emlék. Persze, fogalmam sincs, mi a legjobb emlékem, ugyanis nekem nincsenek kitörően fantasztikus emlékeim. Csak a rossz dolgokra emlékszem, úgy általában.
Már megpróbáltam otthon is patrónust idézni, de hát, mit ne mondjak, még a leggyengébb jelét se láttam annak, hogy bármiféle gőzfelhő csurranna ki a pálcám hegyén. Tudom az elméletet, hiszen apám auror, kifaggattam róla, azonban tanár nélkül nehéz tanulni.
- Nem árulom el, megígérem.
Megszorítottam a bögrémet, ami immár kissé kihűlt, s kiittam belőle a leves maradékát. Végül tekintetem Dwaynere futtattam, s a bennem felötlő kérdés rögtön kicsúszott a számon.
- Hogyhogy belementél?
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 21. 16:03 Ugrás a poszthoz



Az LLG órák akkor a legutálatosabbak, mikor a durrfarkú szurcsókokat vesszük. Az hagyján, hogy Mészáros professzorasszonyt alapvetően lemészárolnám szívem szerint, de hogy reggel kint kell állni a hidegben és ezekkel az idióta lényekkel kell foglalkozni, az messze több, mint amit el tudok viselni.
Már kint álltam a vadőrlak mellett, várakoztam az órára. A szünetet nem tudtam túl hasznosan tölteni; átlapoztam pár vizsgaanyagot a fekete pergamentartóm szorongatva. Jobb kezemben víz volt, bal kezemben a tartó, és csak unottan bámultam kifelé a fejemből, táskás szemeim a tőlem távol lévő tömeget szemlélték, akiknek szintén nem volt túl sok kedvük ehhez az egészhez.
A múlt éjjel azt álmodtam, hogy Dwayne egy horda dementor kíséretében engem üldöz. Egyszer csak átalakult egy hatalmas görénnyé, a dementorok is megnőttek, én pedig egészen kicsivé váltam. Amikor megidéztem a patrónusom, pálcámból egy rozsomák tört elő. Eztán a dementorok eltűntek, de ugyanúgy az erdőben voltunk Dwaynenel. Olyan sötét átkokat mondott rám, amitől hatalmas nyílt, vérző sebek jelentek meg az egész testemen.
Hajnali egykor sikerült elaludnom, háromkor már fent is voltam, mert nem tudtam visszaaludni. Nagyjából elsminkeltem a táskáimat a szemeim alól, aztán egy logikai nyomozóregényt olvastam, de nem haladtam vele túl sokat.
Mostanra már teljesen elfáradtam. Ez az álom jobban megviselt, mint bármelyik horrorisztikus álmom az elmúlt pár hónapban, fogalmam sincs, miért. Annak ellenére, hogy minden teljesen össze volt kuszálva benne, olyan valóságosnak tűnt!
Ahogy meredtem magam elé, beugrottak Dwayne sötét arckifejezései. Finoman megborzongtam.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 22. 15:04 Ugrás a poszthoz



Az az ádáz kifejezés Dwayne arcán... és pont akkor álmodtam ezt, mikor a legkevésbé sem akartam vele foglalkozni. A legkevésbé sem.
Ahogy a periférikus látásom segítségével láttam bemozdulni mellettem valamit, rögvest odakaptam a fejem, mintha csak arra számítanék, hogy a vérengző Dwayne rohan ki ez erdőből - azonban csak az egyik évfolyamtársamat láttam meg. Ervinnek hívják, Navinés. Néha látom a folyosón.
Tekintetem a kezére tévedt, amiben egy pulcsi pihent.
Nemet intettem a fejemmel, talán kicsit bunkó is voltam. Nem fáztam túlzottan, csak éppen hogy - és volt nálam kabát, de semmi esetre sem szerettem volna felhúzni. Ugyanis Warren kabátja feküdt a táskám alján. És nem, több pasitól nem fogok ruhadarabot elfogadni, mert minek, különben is, nem akarom, hogy furcsa hatással legyen rám bárki is.
Szenvtelenül meredtem magam elé, s e rendkívül aktív cselekvés közben elkezdtem kinyitni a vizesüvegem. Mielőtt a számhoz emeltem volna, a srácra néztem, majd felé tartottam az üveget, és felhúztam a bal szemöldököm. Biztos vagyok benne, hogy neki is rohadtul elege van már a hajnali LLG-ből, és sejtettem, hogy ő is a "csoda, hogy átmentem" kategóriába tartozik ebből a tantárgyból. Na, nem mintha én a tananyagot utálnám - csak a durrfarkú szurcsókokat, meg a tanárnőt. Eridonos házvezető? Persze, hogy utálom. Az összes Eridonost rühellem.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
18. tanév, vizsgaidőszak legvége, este nyolc óra
Írta: 2015. március 14. 20:22
Ugrás a poszthoz


~ öltözék ~


Elegem volt; fáradt voltam, nyűgös és kiállhatatlan, még rosszabb, mint egyébként. A hajam egyre inkább kezdett kikopni, de lusta voltam megcsinálni tartósra, így a szél ebbe a szolidabb színű hajkoronába kapott bele, mikor kiléptem a kastélyból. Dwayne írt, mogorva, "semmitseközlökveled" hangneme miatt csak még hisztisebb lettem, így hát hangosan kopogtak magassarkúim, mikor erőszakosan vertem neki a földnek a lefelé vezető úton. Imádok ilyen nyirkos, szeles időben random lejárkálni a játszótérre a faluba, mikor már rég a fürdőben lehetnék és zuhanyozhatnék, utána meg az ágyamban tétlenkedhetnék valami jó könyv, vagy egy kellemes novellaötlet társaságában - de nem. Mert ha Dwayne Warren kér valamit, és valahol valaki nem teljesíti, akkor valószínűleg nyolc éves módjára sértődik be rá, és nem tanítja majd többet azt a valakit, aki nem teljesítette a parancsot, sőt, beszélni sem fog vele többet. Vagyis hát, ezt feltételeztem.
Azért bevallom, kicsit izgultam, de persze nem, nem, én nem izgultam ám, miért is tettem volna, áh, dehogyis. Szürke kabátomat összehúztam magam előtt, ahogy siettem lefelé. Mit akar mondani este nyolckor nekem Dwayne, ami miatt lerángat a faluba?
Hogyhogy smsben írt? Elmentette a számom?
A falu határához érve befordultam a játszótér utcájába, majd a kiskapu nagyot nyikordult, mikor betettem magam mögött. Körülkémleltem a kis játszót, de még nem szokott hozzá az ottani fényviszonyokhoz a szemem. Itt van már Dwayne?
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 14. 21:17 Ugrás a poszthoz



Megnyikordult a hinta, kék szemeim előtt pedig lassan körvonalazódni kezdett Dwayne sziluettje, így hát közelebb sétáltam a férfi görnyedt alakjához; rögtön le is ültem mellé, a másik hintába.
Dwayne halk hangneme furcsa volt nekem, rögtön rossz előérzetem támadt tőle. A rémálmaimra gondoltam, ami a vizsgaidőszak alatt egyre rosszabb lett - láttam, ahogy valamiféle erdőben rohantam valakik elöl, és a vége előtt mindig felébredtem, de közben fröcsögött a vér mögülem, és mindig elkiáltották magukat az üldözőim, két férfi hogy "Stupor", de én kikerültem. Aztán a végén... a végén eltalált engem egy átok, és felébredtem.
- Mi történt? Baj van? - kérdeztem ugyanolyan hangerővel, mint amivel ő beszélt hozzám.
Lesütöttem a szemeim, aztán megint rá néztem, próbáltam a szemeibe, már amennyire a félhomály megengedte - próbáltam látni, hogy mégis mi történt. Mert hogy Dwayne feszült volt, ez nem lehetett kérdés, és nagyon zavart, hogy nem tudtam, mitől.
Persze, hogy lerángatott, hiszen valószínűleg történt valami, amit egyelőre csak ő tud. Egyértelmű, hogy van valami.
- Valamit ott hagytam múltkor, vagy...? - kérdeztem reménykedvén, hogy csak valami idióta rajz, vagy novellaötlet az, amiért lehívott este nyolckor a faluba, vagy az öngyújtóm, vagy hogy visszakérje a kabátját...
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 14. 21:58 Ugrás a poszthoz



Hivatalos ügyben. Ismer. Tőle kell megtudnom. Sajnálja.
Agyam nem akarta, vagy nem tudta felfogni ezeket az információkat; a kezembe kaptam a lepecsételt, steril borítékot. Még tartottam egy ideig, nézegettem, forgattam, mint valami kisgyerek, aki nem egészen tudja, mit tart a kezében. Sejtettem, hogy bármi is van a borítékban, az nem lesz könnyű, főleg, ha Dwayne vette a fáradtságot, és személyesen adta át.
Ránéztem, mielőtt kibontottam volna; semleges arcomon semmi sem látszott, mert nem tudtam, mit gondoljak... de valahol titokban azért néztem rá, hogy lássa még egyszer a tekintetem azelőtt, hogy kinyitnám a borítékot. Valahogy érezhettem, hogy többször már nem lesz alkalma ugyanazt a pillantást látni. Meg fog változni az életem.
A boríték szakadása végül belehasított az esti csendbe. Gombóc nőtt a torkomban, ahogy megálltam egy pillanatra a bontogatásban. Már ki tudtam volna venni a levelet, de nem mertem. Féltem tőle.
Aztán remegő kezekkel vettem ki a papírost. Ránéztem a szövegre - rövid volt, valahogy túl rövid.
Szemeim futtatni kezdtem a sorokon.
"Tisztelt Cyanne North! Sajnálattal tudatjuk, hogy Eathen R. Northot március 13-án éjjel holtan találták egy pályaudvaron. A halál okai és körülményei tisztázatlanok, nyomozást folytatunk. Tisztelettel..."
A 'holtan találták' résznél kicsit megborzongtam, de első olvasatra tulajdonképpen nem fogtam fel, mi történt. Csak egy hirtelen keletkezett űrt éreztem magamban. Aztán elolvastam még egyszer; és akkor felnéztem, és könnyek öntötték el a szemem. Lassan nagy levegőket vettem, szinte zilálni kezdtem; hirtelen azt éreztem, védtelen vagyok, csak egy gyenge, vékony lány egy hintán este nyolckor, és már nincsenek apai karok, hogy megvédjenek, már nem lesz ott ez az ember. Bár, eddig se volt. Alig láttam egy ideje. Sosem vállalt részt a nevelésünkben, néha elvitt minket fagyizni körülbelül, és ennyi. Semmit sem tudtunk róla, Lacey főleg semmit - de engem kicsit közelebb engedett, velem többet beszélgetett, többet voltunk együtt.
Amikor megölt valakit. Hangja még mindig élt bennem, ahogy kimondta a kábító átkot, és az a valaki, akit eltalált, betörte a fejét.
Csak bámultam magam elé, és könnyeztem. Azt az apát sirattam, aki sosem volt apa.
Aztán összeomlottam. Magamba roskadtam, begörnyedtem, és zokogni kezdtem. Nincsen apám. Meghalt. Egy hatalmas lyuk tátongott a mellkasom közepén. Nincsen apám.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 15. 11:21 Ugrás a poszthoz



Nincsen apám. Sosem volt, de most már a lehetőséget is elvesztettem, hogy valaha gondoskodjon rólam, vagy hogy én róla, mikor öreg lesz és ráncos és ősz. Ő már sosem fog megőszülni, most valami mágikus kutatólaborban lehet, vagy egy Ispotály boncnoka veszi épp szemügyre, hogy mi történhetett vele. Könnyeim hullottak, belül valami égető, szörnyű érzés perzselt.
Aztán Dwayne a vállamra tette a kezét, ennek következtében nagy levegőt vettem, majd remegős sóhajt hallattam. Felnéztem rá, könnyben úszó szemeimmel azonban szinte semmit sem láttam a férfiből.
Aztán fájdalmas fintor-grimasszal fordultam vissza, azzal a "megint rám fog törni a zokogás" arccal. Rendben lesz minden. Természetesen rendben lesz, tudtam. Egy idő után majd nem fogok erre gondolni, vagyis csak keveset, fel fogom tudni dolgozni, de ez hosszú idő lesz.
- A testvérem...? - kérdeztem remegő hangon. - Ő már tudja?
Meg kell védenem, rögtön ez jutott eszembe, mint ahogy a rossz emlékektől is megvédtem. Persze, ő tud vigyázni magára, legalábbis azt hiszi, de azt nem tudja, hogy a nővére mindig rajta tartja a szemét.
- És anya...? Tudják? - halk, remegő hangom leginkább valami haldoklóéhoz hasonlított, szánalmasan festhettem az összefolyó taknyommal meg a könnyeimmel, védtelennek és csak egy kislánynak, aki most elvesztette az apukáját.
Remegő, összezuhant, vékony vállak. Mintha eltörtem volna. Erősen belevájtam körmeim a bal hüvelykujjamba.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 15. 18:36 Ugrás a poszthoz



Amiket mondott, nos, egyik sem segített, bár annak a ténynek, hogy Dwayne próbálkozott, már elégnek kellett volna lennie.
A férfi meglendült a hintán, de nem tudtam mit kezdeni ezzel az információval. Nincs apám, csak ez kattogott az agyamban. És Laceynek sincs.
- Sehol sem akarok lenni. - nyöszörögtem. Megköszörültem a torkom, de ez sem segített. - Sehol sem akarok lenni, Dwayne...
Ránéztem, vártam, hogy ő is visszanézzen rám, viszonozza a pillantásom.
- Én nem akarok... nem tudok...
Sok mindent mondhattam volna, hogy mit nem tudok többé csinálni. Én lenni a védelmező a családban. Vagy szerepet játszani mindenki előtt. Nem tudok családfőként viselkedni majd, ha anya összeomlik, vagy ha egyszer ő is meghal majd. Hiszen most jöttem rá, hogy mindenki meg fog halni az életemben. Bárkit bármikor elveszthetek, elég hozzá a Halál egyetlen szeszélye, hogy a számomra fontos emberek mind eltűnjenek.
Nem akartam volna meghalni, semmiképpen, de tényleg nem akartam lenni sehol sem. Se a Kastélyban, se otthon, sem egy vonaton hazafelé, sehol sem. Egyszerűen csak el akartam tűnni a kíváncsi szemek elöl, de nem egyedül, gyűlöltem volna egyedül szembenézni ezzel, hiszen nem tartottam magam elég erősnek hozzá.
A fejem kezdett megfájdulni a sírástól. Rég sírtam úgy igazából.
- Kérlek Dwayne... hadd ne menjek vissza...
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 16. 08:34 Ugrás a poszthoz



Csak egy kis időre akartam elmenekülni a könnyek elől. Remegő testem, elnyíló ajkaim biztosítottak arról, hogy most fogom megtudni, milyen is felnőttnek lenni, és én annyira nem akartam! Csak kislány akartam maradni még egy napig, mentesülni a fájdalom alól, annyival letudni, hogy "apa most jó helyen van".
Vajon jó helyen van? Jó ember volt? Attól még, hogy ölt embert, jó helyre került?
Én féltem tőle. Azóta, hogy láttam azt az esetet, folyamatosan féltem tőle, de ugyanakkor szerettem is, vagyis, azt hiszem. Szörnyű érzés keringett bennem. Mi van, ha nem is szerettem? Bűntudat.
- Én csak... nem akarok... - szipogtam - ...nem akarok még felnőttként viselkedni. Csak egy kicsit.
Kérlelően néztem Dwaynere, közben még mindig rázott a zokogás. Dwayne, mondd, hogy tudsz csinálni valamit, hogy jobb legyen! Kérlek!
Ahogy a férfit néztem, valahogy még rosszabb lett, fogalmam sincs, miért, de a szívembe mart a látványa. Miért pont neki kellett ezt közölnie velem?! Pedig reménykedtem, hogy lesz egy-két ember az életemben, akikhez csak jó emlékeket fogok tudni társítani. De nem.
- Dwayne... - sírtam. - Segíts valahogy... kérlek...
Mekkora önző, önsajnáltató barom vagyok.
- Vagyis tudom, hogy nem tudsz... csak... ne haragudj...
Hiszen hogy tudna segíteni Dwayne azon, hogy meghalt az apám, akiről azt sem tudom, jó ember volt-e, vagy sem? Feltámasztja, és megkérdezi? Hagyjuk már. Megint jó hülye voltam, itt drámázok, ezzel bűntudatot okozva Dwaynenek, hogy nem tud segíteni, vagy megint felháborodik és közli, hogy gyenge vagyok. Igaza lenne.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 16. 11:45 Ugrás a poszthoz



Dwayne szavai keményen csattannak arcomon. Igaza van. Nem tudom őt visszahozni. Ha meglenne rá a lehetőségem, akkor sem tudom, hogy akarnám-e.
- Jó ember volt? Szerinted. Vagy ismerted egyáltalán? - kérdeztem halkan, még mindig szipogva.
Lassan abbahagyhatnám a bőgést - ez persze csak egy kósza gondolat volt, hiszen könnyeim még mindig áramlottak, teljesen össze voltam zavarodva, azt sem tudtam szinte, hol vagyok.
Ez az egy dolog az, amiben Dwayne akkorát tévedett, amekkorát csak lehetett. Eddig szinte minden, amit mondott, vesébe látó pontossággal volt igaz rám, de ez, ez hatalmas hülyeség volt. Pontosan ő az, akire most szükségem van. Nem az apám, nem a családom, nem David. Dwayne.
- Ha nincs semmi dolgod épp... jó lenne. - nyökögtem, és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Már megint elkezdtem szerepet játszani. Az erős kislány. - Nem tudom, mit, igazából tök mindegy, csak... nem akarnék most egyedül lenni mondjuk egy vonaton...
Miközben mosolyogtam rá, lelkemre ránehezült ez a sötét lepel, a gyász leple, hatalmas dementorként tornyosult fölém, hogy "nincs apám", nyomott és rohasztott belülről a gondolat, hogy megkönnyebbültem egy kicsit a halálától, és hogy ennek ellenére nagyon fáj, hogy nem ismertem őt, vagyis mi van, ha félreismertem?
Nem akartam ezen gondolkodni.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 16. 14:04 Ugrás a poszthoz



Sejtettem, hogy nem ismerte, de azért mégiscsak reménykedtem, hátha - hiszen apa mindig sokfelé utazott, hátha Amerikában is volt valamikor, és esetleg megismerkedtek. De akkor nem.
Attól még hogy auror volt, és az aurorok általában jó emberek, nem biztos, hogy ő is az volt.
Az, amit Dwayne felajánlott, valami aprócska életet lehelt a fekete pokróccal leterített szívembe. Van valaki, aki ezt felajánlja nekem. Ez nagyon jól esett, még ha csak arról is volt szó, hogy kihagy miattam egy meccset, vagy ilyesmi.
Hálás mosolyt küldtem felé, bár lehet, hogy nem látszott annyira, mint akartam, hiszen még mindig pityeregtem - a zokogás már nem rázott kíméletlenül, csupán néha nyikkantam meg úgy igazán.
- Köszönöm szépen.
Bár fogalmam sem volt, hogy ez tulajdonképpen meghívás volt-e, vagy arra mondta, hogy szívesen üldögél ám itt velem a hidegben a nyirkos hintán, mégis éreztem benne azt a kedvességet, amit ezek szerint egyikünk sem tud normálisan kimutatni.
- Azért a dementor a mumusom, és azért vannak rémálmaim mindig mert... láttam, ahogy az apám megölt valakit. - ahogy ezek a szavak elhagyták ajkaim, egyszeriben megkönnyebbültem. Tényleg Dwayne az egyetlen ember, aki tud erről, egészen eddig titkoltam... és olyan jól esett kimondani! - Kislány voltam. Apánál töltöttem a hétvégét, de rossz előérzetem volt, ezért rávettem a húgom, hogy ő maradjon otthon. Apával valahogy belekerültünk egy üldözés közepére, nekem el kellett bújnom egy asztal alá, és... hallottam ahogy kábító átkot mondott valakire... és az a valaki leesett pont elém, arccal felém fordulva, és betört a feje, beleállt egy kő. Utána valaki rálépett.
Ahogy ezeket a szavakat mondtam, még jobban összehúztam magam előtt a kabátot. Kirázott a hideg.
- A fehér csipkeruhámból sosem tudtuk kimosni a vért. Azóta nem hordok csak fehér ruhát.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 16. 15:32 Ugrás a poszthoz



Ha valakivel ezt meg tudom beszélni, az egy olyan auror, aki megérti, hogy mit akarok mondani a szavaimmal, nem értelmez félre, és van rám ideje is. Jelen esetben Dwayne tökéletesen megfelelt erre a szerepre - az, hogy ott maradt, hogy kíméletlenül őszinte volt velem, volt a legjobb megoldás.
- Persze, hogy nem ő az egyetlen. - jegyeztem meg halkan. - De nekem ez akkor... olyan... ijesztő volt.
Aztán Dwayne magáról kezdett mesélni, ami igazság szerint egy sokkoló esemény volt, még a hüppögést is abbahagytam, ahogy hallgattam szavait.
- Tudod Dwayne, te biztos nem fogsz Pokolra kerülni. Ha van egyáltalán Pokol... - mondtam csendesen. - Általában meglátom az embereken, ha valami nem stimmel velük. Apámon is láttam.
Még szipogtam párat, könnyeim is csordogáltak, de immár hangtalanul. Ezt nagy előrelépésnek ítéltem meg.
- És remélem, én sem kerülök majd Pokolra, mikor auror leszek. Mert én is a jóért csinálnám.
A megítélőképességem viccesen működik - apámon és saját magamon kívül biztos vagyok az emberek jósági szintjét illetően; anyám például egészen jó, Lacey pedig egyáltalán nem olyan ártatlan, mint amilyennek szeretném látni. Dwayne pedig jó, még ha abból a fura fajtából is.
Egy hűvös szellő tört át a kabátom bélésén, hajamat lesöpörte a vállamról, még az is lehet, hogy egy adag Dwayne arca közelében talált magának biztos pontot. Csak bámultam magam elé.
- Csak azért jó lenne tudni, milyen ember is volt az apám...
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 16. 16:13 Ugrás a poszthoz



- Gondolom, hogy csináltál. De attól még jó vagy. - jelentettem ki teljes bizonyossággal.
Igazság szerint Dwayne megnyugtatott valamilyen szinten, ez egyelőre elég volt nekem ahhoz, hogy ne pánikroham közeli állapotban legyek. Csavargattam a hajtincseim, az irritáló lámpafényben derengő bentont fixíroztam - pár fűszál csillogott a ráülő harmattól.
- Az egyik legkorábbi emlékem apámról az, hogy nagyon lesérült. Majdnem megvakult és nagyon csúnyán nézett ki, alig tudták összerakni az ápolók. Elcipelt valami temetésre, vagy nem tudom, mi lehetett az, alig voltam öt éves. De volt ott egy férfi, aki olyan megtörtnek tűnt. Kapott valami emlékplakettet a dicső és bátor munkájáért blablabla, én meg ott fecsegtem volna apámmal, de ő elküldött, hogy most beszélgetne kicsit. A férfi odajött hozzám, és odaadta a plakettjét. Máig megvan. - szünetet tartottam, ahogy próbáltam felidézni a zavaros, távoli emléket. - Azon gondolkodtam, hogy apám is ilyen megtört lehetett-e, mikor elvette anyámat.
A világ összes galleonját és unikornisszarvát odaadtam volna azért, ha megismerhettem volna az édesapámat. De nem. Csak egymás mellett voltunk legtöbbször, megkérdezte, hogy kell-e valami, de sosem mesélt magáról.
Olyan sötét dolgokat csinált volna, hogy nem tudta velünk megosztani? Vagy annyira féltett minket?
Aztán eszembe jutott, hogy Dwayne - ahogy tudom - ismét apa lesz. És hát, fájhat neki, amit mondok.
- Persze, értem én, hogy miért nem osztott velem meg dolgokat. Csak hát... azt hiszem, jobb lenne most, ha legalább beszélgettünk volna.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 16. 18:22 Ugrás a poszthoz



Amiket most hallottam, azok Dwayne Warren belső titkai voltak. Amíg az első bevetéséről beszélt, a holdfényt néztem. Hamarosan telihold.
Aztán amint odanéztem a halkan beszélő, dohogó férfire, annyira éreztem azt, amit átélhetett! Pedig nem mondhatnám, hogy túl együtt érző, vagy hogy kimondottan intuitív típus lennék, és mégis...
Muszáj volt ránéznem; akkor láttam először igazán Dwayne arcát. Nem tudnám leírni... megsebzett, de erős. Bizonytalan. Önmagát okoló.
Nem vagyok jó az érzelmek kezelésében, általában nem tudom kifejezni magam egy adott helyzetben, most azonban ujjaim Dwayne vállához értek, szinte önkéntelenül jött a mozdulat. Már egészen elálltak a könnyeim, túl voltam az első sokkon.
Aztán, mikor újra beszélni kezdett, levettem róla a kezem. Olyan dolgot mondott... Amitől ismét kirázott a hideg (lehet, hogy lázas leszek), a végén meg egyenesen összerándultam.
- Ami azt illeti... elváltak anyámmal. Nagyon ritkán láttam. Asszem' távol akart tartani minket magától. Veszélyesnek ítélte a szakmáját ránk nézve. - ismét magam elé néztem.
Nem tudtam volna hogyan megfogalmazni azt, amit Dwaynenek akartam mondani. Valami aközött, hogy "jól vagy?", és hogy "semmi baj", de hát ezek általában nem hatásosak, meg klisék, meg ilyenek, és igazából nincs értelme kimondani őket, mert nem használnak. Ez olyan, mint a "minden rendben lesz", az is egy olyan klisé, amit senki sem tud komolyan venni.
- Sajnálom. - mondtam mégis - Mármint, hogy apád... ezt csinálta. - nyögtem satnyán.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 16. 19:34 Ugrás a poszthoz



Egy sóhajjal eresztettem ki a remegő levegőt tüdőmből. Ideje lenne megnyugodni, gondoltam, de aztán újra lecsapott rám az érzés, hogy apa meghalt.
Nem nagyon értettem, hogy gondolja azt, hogy sajnálja az apám... azért, mert meghalt, vagy mert egyedül hagyott engem és a családom? Persze, mivel erre nem fogok rákérdezni, ezért ez egy olyan dolog marad majd, amit sosem fogok megtudni. Természetesen. Mint oly' sok minden... de talán ez így is van jól.
- Hát, szerintem se lenne rossz, ha elmennénk valami fedett helyre. Idefagyok lassan. - közöltem óvatosan.
Igazság szerint nem lett volna kedvem visszamenni a Kastélyba, mert sejtettem, hogy a mai este folyamán instant sírógörcsök és szörnyű rémálmok fognak gyötörni. Persze, emberfiának nem kívánom, hogy lássa, hogyan alszom, amikor nem tudja kontrollálni tudatalattim a testem álmodás közben. Rángok meg üvöltözök olyankor össze-vissza, csak nagyon ritkán történik ez meg, általában otthon. Bár azt hiszem, most édes mindegy lesz, hol alszom.
- Dwayne... muszáj nekem a Kastélyban aludnom? Tudod, rémálmaim szoktak lenni, és azt hiszem... hogy ma este kiabálni fogok álmomban.
Persze, nyilván nem vártam el, hogy most hazavigyen a házába, amiről különben sem tudom, merre lehet egyáltalán - de reméltem, hogy valami fogadóba bemehetnék vagy ilyesmi, persze, nyilván saját pénzből, meg minden, csak... hogy ne kelljen odabent aludnom. Ő tanár. Ő talán el tudja intézni ezt, hogy ne kerüljek bajba, ha nem vagyok a hálókörletemben.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 16. 20:40 Ugrás a poszthoz



Egy hatalmas megkönnyebbülés volt ez - bárhová mehetek most már. Persze, holnap ott kell lennem majd velük. De most... ezt az egy éjszakát még megengedem magamnak.
- A cuccaimmal mi lesz? - kérdeztem halkan. Persze, gondolom, megérkezik majd, sőt a csomag előbb ott lesz, mint én.
Aprót bólintottam, majd kivettem egy szálat a dobozból. Menekülés. Ha számára ez az, nekem is sikerülhet menekülőutat nyernem vele? Ugye igen? Légyszi.
A cigaretta vége felparázslott.
Igazság szerint lövésem sem volt, merre mehettem volna. Bárhova, igazából - és ez túl széles lehetőségi kör volt. Elhoztam a spórolt pénzemet, ki tudok venni valahol egy szobát egy estére, nem azzal van a baj. De hol? Itt Bogolyfalván? Ennyi erővel haza is mehetnék, vagy vissza a kastélyba.
- Ötletem sincs, igazából. Arra gondoltam, kiveszek valami szobát valahol, csak hát, nem tudom, hol.
Ez van, amikor kieresztesz egy bentlakásos suliban lakó lányt a nagyvilágba, hogy "nesze, bárhova mehetsz". Az első gondolata az, hogy nem is ismerek sehol semmit. És hát, igazából tényleg nem. Nyáron eddig mindig kint voltam Londonban, maximum egy hónapot töltöttem itthon összesen - Londont már töviről-hegyire ismerem, minden mágikus és mágiamentes szögletét, sőt, a környékbeli kisvárosokban is jártam már... de Magyarország, mintha nem is az otthonom lenne. Persze, Pestet is ismerem nagyjából, de a mágikus részén még sosem voltam, vagyis gondolom, hogy van olyan. De hát, anya mugli, ő nem tud elvezetni minket ilyen helyekre, a mágusok meg sajnos túl jól titkolják a kapukat.
Meg mi értelme lenni Pesten kivenni egy szobát? Tényleg, mehetnék akár haza is.
- Neked van ötleted, hogy hova menjek?
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. március 16. 20:52
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 16. 21:21 Ugrás a poszthoz



Volt valami abban, amit mondott. Főleg kisírt szemekkel, az istenverte szoknyával meg magassarkúval nem sok esélyem lehetett volna, hogy ne higgyék azt, hogy valami céda vagyok aki az ügyfelét várja.
Apám képe villant be újra és újra. Roxfortos volt, de azt sosem tudtam meg, melyik házban. Szinte egy fénykép sincs róla otthon ezekből az időkből, hiszen az összes mozog, és anya nem mutathatja meg a mugli barátnőinek a mágusvilágot.
Gondolatmenetemből Dwayne szakított ki - felajánlotta, hogy nála alhassak, a lánya szobájában. Nem tudtam, pontosan mennyi idős a lánya, de azért reméltem, hogy nem csilivili Barbiek fognak fogadni, mert attól csak még rosszabbat álmodnék. A Babák támadása. Az Auror-Babák visszatérnek. Igen hangzatos álomkonlkúzióknak hangzanak.
- Ó, hát... nem szólok majd senkinek, ígérem. - mondtam egy slukk kíséretében.
Eztán elmentünk a Hivatal elé, ahol Hophálózatot tudtunk használni; nem nagyon mertem megkérdezni, hova fogunk menni egyáltalán, legyen csak az ő dolga, ráérek másnap reggel azon gondolkodni, hogy hogyan jutok el anyához és Laceyhez. Végül is, tök jó, nem? Kaland.
Végül persze Dwayne elmondta a címet (a Hophálózatnál nehezen tudnám nélkülözni), majd Dwayne után én is megfordultam a kandallóban, s végül ott landoltam, ahol kellett - valami lépcsőházban.


Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. március 24. 19:44
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 18. 15:40 Ugrás a poszthoz

<3
~ ruha; haj ~


Úgy terveztem, hogy igazi boldogtalan kamaszlány módjára bent ülök majd a szobámban, és lesek kifelé az ablakon, azon merengve, hogy mennyire igazságtalan az élet, hogy nekem bizony nincs táncpartnerem a bálra, de valljuk be, hogy ez a legkevésbé sem illett volna hozzám, úgyhogy nem rajongtam kifejezetten az ötletért.
A megváltás az alagsori folyosón kapott el, Axel személyében, akivel Madagaszkáron sem élményektől mentesen találkoztunk, sőt. Felajánlásába önként és nagy örömmel egyeztem bele (tudom, fura), és most itt vagyunk. Én magam Axel csokornyakkendőjéhez öltözve (igen, én igazodtam, ez elég durva), afféle steampunk stílusban. A bóknak igazán örültem, kicsit ki is húztam magam a hatására (gyakorlatilag pályafutásom alatt Axel bókolt nekem először, sőt, ő az első táncpartnerem is bárminemű bálon), s mosolyogva köszöntem meg, hogy aztán beléphessünk a nagyterembe.
Amint megláttam a cuki kis párnákat, és a gyertyákat, röhögni kezdtem, de gyorsan visszafojtottam a dolgot. Nyári ruhácskák, meg minden. Aha, szóval a DÖK szerint ez a bohém. Axel is okosan megállapította ezt a dolgot, még a "cuki" jelzőt is hozzátette, aminek hatására mérséklődött a vigyorom.
- Azt hiszem, feltűnést fogunk kelteni. - mondtam halkan, csak afféle mellékes megjegyzésként. - Bár a "bohém" szó hivatalos meghatározása csak annyi, hogy "különcködés, ami fittyet hány a polgári erkölcsökre".
Igazság szerint nem zavart különösebben, hogy eléggé eltérünk a díszletektől, de jó páran meglepve néztek ránk, hogy mi így sétálunk be, és különben is hú, meg há. Csak gratulálni tudtam nekik, legalább én nem az egyik madagaszkári göncömet rángattam fel magamra.
- Ha már így megbámulnak, villámolhatok egyet a hatás kedvéért, ha igényt tartasz rá. - ajánlottam fel félig viccből, félig pedig komolyan.
Axel javaslatára elmosolyodtam, és ismét rá kellett jönnöm, miért is bírom ennyire. Axel egy arc.
- Abszolút benne vagyok. - néztem rá. - Sőt.
Egészen eddig tökre vártam a Bagolyköves bálokat, mindig ki lehet öltözni, minden szuper, a végzősök bálja pedig különösképpen ebbe a kategóriába tartozott; mindenki rájuk figyel, és ők vannak a legjobban kiöltözve. Ez a nyárias tinglitangli... nos, nem volt épp a kedvencem. Azért reméltem, hogy az én végzős bálom jövőre kevésbé lesz... cuki.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 20. 21:05 Ugrás a poszthoz



Axel nevetve rám kacsintott, én pedig visszavigyorogtam rá. Hát igen. Az a whiskeys este... az volt az egyik legszerencsésebb véletlen, ami az elmúlt időszakban megtalált.
- Tetszik ez a hozzáállás. - jelentettem ki, ahogy végigmustráltam egy lenge nyári ruhás lánykát. Amaz meglepetten elfordult, gondolom, a ruhám miatt. - Legalább ha jól állna nekik... - sziszegtem. - Legalább akkor lenne mit nézni.
Bálpartnerem beleegyezett a villámszórásba, és már épp nyújtottam ki a kezem, mikor a tömegben egy alakot láttam meg. Aztán persze már nem láttam, az is lehet, hogy csak káprázott a szemem, de határozottan úgy tűnt, mintha... leeresztettem a kezem.
- Áh, ugyan. A végén még elkapna egy auror. - jelentettem ki, ezzel természetesen Dwaynere utalva. - Annak pedig nem örülne senki sem, ha véletlenül netán kettésütném. - fejeztem be halkan. Hát igen. Nem voltam épp lelkes azzal kapcsolatban, hogy Dwayne iránt többet érzek, mint kéne.
Végül persze Axel felajánlotta a tökéletes programot, amit úgyszintén vigyorogva fogadtam. Bár sejtettem, hogy a kocsmában nem feltétlen leszünk ketten (sőt, volt egy olyan előérzetem, hogy én leszek az a bizonyos harmadik kerék), de legalább nem leszek majd egy légtérben a defenzorral.
Axel kezet nyújtott nekem, igazán lovagias volt. Elgondolkodtam egy pillanatig, hogy megjegyezzem: "most nem teszel eleget annak, hogy félig lány vagy", de aztán inkább hagytam, és csak belé karoltam. Nem volt túl sok kedvem ahhoz, hogy számomra szinte ismeretlen végzősökkel társalogjak, de szó nélkül követtem Axelt, csupán annyit megjegyezvén, hogy:
- Remélem, azért majd nem esünk akkorát.
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 22. 10:45 Ugrás a poszthoz



A vörös lányra terelődött a figyelmem, akinek alapvetően szép arca volt, de az a ruha olyan ízléstelen volt szerintem, hogy... fú.
- Remélem, keringő közben esik orra. - fűztem hozzá rosszmájúan, majd pár pillanattal később hozzáfűztem: - Ilyenkor értem meg, miért is kerültem a Rellonba.
Aztán Axel átkarolta a vállam egy kicsit, ami kifejezetten jól esett, sokkal több megértés volt ebben a gesztusban, mint bármi sablonos hülye szövegben, amit esetleg egy érzelgős Navinés mondana. Halvány mosoly jelent meg arcomon, mikor megjegyeztem, hogy "hát, ja". De hálás voltam Axelnek ezért az apró mozdulatért.
Amikor a karját nyújtotta nekem, ismét megláttam az említett aurort a tömegben, mintha éppen felém nézett volna. Tekintetemet elfordítottam, és kihúztam magam Axel oldalán. A fiú megjegyzésére azért elvigyorodtam, miközben igyekeztem kiverni a fejemből Dwaynet.
- Ejha, egy félig lánytól ez hatalmas teljesítmény. - néztem fel Axelre. Azért az, hogy legalább húsz centivel magasabb nálam, kellemetlen. - Lehet, hogy inkább nekem kéne téged hazakísérnem, úgyis félig fiúnak számítok.
Az italhoz nem fűztem megjegyzést. Azóta, hogy apa meghalt, nem vagyunk éppen a legjobb anyagi helyzetben, édesanyám nem keres túl sokat az írással. A tandíjat is elég nyögvenyelősen fizetjük be, tehát italra nem lett volna pénzem... Dolgoznom kéne.
Amikor háztársnőm bejelentette a keringőt, apró sóhaj szaladt ki a számon. Nincs bajom a tánccal alapjáraton, csak Warren ne lenne itt... na mindegy.
Felcsendült a zene, amikor elfoglaltuk helyünket a parketten, én pedig kihúztam magam. A keringőt még édesapám tanította nekem, amikor nagyon kicsi voltam, s miután megtanultam, elég profira fejlesztettem a dolgot, szóval nem kellett szégyenkeznem a tánctudásom, vagy a tartásom miatt.
Axel műveltségét mutatta meg, amikor a zeneszerző nevét súgta nekem tánc közben, és hogy maximum öt perc lehet az egész. Mosolyogva egy aprót bólintottam, hogy rendben. Felőlem akár maradhattunk is volna, tényleg, abszolút, ha nem lett volna itt Dwayne. Féltem, hogy mi lenne, ha idejönne hozzám.
Axellel igazán jól tudtam táncolni. Bár sokkal magasabb volt nálam, mégis elég jól egymásra tudtunk hangolódni a tánc közben; be kell vallanom, gyakorlatilag már élveztem az egészet. Senki sem tudja rólam, de imádok táncolni, csak eddig még egy bálon se kértek fel, soha. Egyetlen egyszer sem.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. július 22. 10:46
Cyanne North
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 23. 12:36 Ugrás a poszthoz


~ öltözék ~


Hogyan is lehetne leadni azt a sok feszültséget, ami felgyűlt bennem? Nem, nem villámokkal, azzal eleget szórakoztam az utóbbi időben. Azt a mennyiségű felgyülemlett agressziót, amit nem volt lehetőségem másokon levezetni, természetesen nem nyomhattam el, sőt.
Késő délután volt, amikor úgy döntöttem, hogy egy röpke zuhanyzás után szinte rohanva jövök le a pályára, hogy azzal a terelőütővel gyakoroljak, ami már igencsak rég - túl rég - volt a kezemben. Mert nem szabad elfelejteni, hogyan kell használni az ütőt, ugye. Bár izgibb lett volna, ha vannak áldozataim is, de ugyan már, az ütögetés így is elég lesz. Majd odaképzelem Dwaynet az ellenfeleket, vagy mit tudom én.
Egy gyors, de igencsak alapos bemelegítés után szálltam fel a seprűre (egy kicsit remegve, ugyanis múltkor nagyon szépen leestem róla), az ütőt egyelőre lent hagyva, hogy repüljek pár kört. A szél belekapott az összefogott hajamba, amit hihetetlenül tudtam élvezni, mert így legalább nem sültem meg elevenen. Rohadt meleg van.
Nem is olyan vészes ez, gondoltam. Azt hittem, a múltkori után nem merek majd újra seprűre szállni, és most mégis! Pár kör után leszálltam, hogy kivegyem az ütőt, és kiengedjem a gyakorlásra szánt gurkót. Amint a sátán fattya kiszabadult, felém indult meg, úgyhogy elütöttem, még a földön állva. Jó lesz ez.
A seprűre villám gyorsan felugrottam, hogy aztán a gurkó után eredjek. Gyorsítottam, gyorsítottam, még egy kicsit, gyerünk! És akkor - egy adrenalinfröccsel fűszerezve - beleütöttem a gurkóba, elsőként egy rendkívül pontatlan ütést bemutatva, sőt, elég gyenge is volt. Ejnye, Cyanne, kijöttél a gyakorlatból...!
Rögvest felmértem a helyzetet, majd úgy mozdultam, hogy pont a gurkó útjába kerüljek. Nem fogok én rohangálni a vaslabda után, még csak az kéne. Tehát, a kis szörnyeteg egyenesen felém szállt, én fél másodperc erejéig oldalra pillantottam, s megláttam egy igencsak ronda hollót, aki ott körözött a pályán. Aha. Jó.
Hatalmas ütést produkáltam, és szerintem életem legpontosabb célzása volt, ugyanis a köröző hollót gyönyörűen eltaláltam; szerencsétlen törött nyakkal zuhanni kezdett.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Cyanne North összes hozzászólása (61 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel