36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szendrei Ella összes RPG hozzászólása (86 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. október 18. 00:08 Ugrás a poszthoz

Kornella

Ital, pipa. Szoba, pipa. Ágy.. éppen hogy, de pipa. Az ajtó is csukva volt, mire Ella feleszmélt, így vagy megelőzte őt Kornél a gondolattal, vagy csak kicsit lelassult a világ forgása körülötte. Vagy épp felgyorsult. Fene se érti a fizikát. Főleg nem Ella.
De azt értette, hogy csokis eper és pezsgő nem lesz, és bár az utóbbit annyira nem, az édességet sajnálta. Le is görbült a szája széle, ahogy kissé szerencsétlenül üldögélt az ágyon, Kornélra várva.
- Ez biztos? Lehet, hogy csak késik. A szobaszerviz szokott olyat. - A Bérczesben legalábbis késett. Vagy csak ő volt megint túlpörögve, és nem győzte kivárni.
Kornél kérdésére aztán egy pillanatra elgondolkodott. Elég régen volt már, talán nem is idén, hanem még múlt év szilveszterén. Szóval rég. Úgyhogy komoly elmerengést igényelt a dolog, és az ilyesmi a becsiccsentett Ellától nem volt egyszerű elvárás. De még ha józan lett volna, se.
Kornél puffanva landolt mellette, mire Ella végül megszólalt.
- Van az a srác, tudod, az Blair. Vagy Black. - A nevekben sose volt jó, Kornélra is rendszeresen Régészként utalt. - Akkor még nem tudtam, hogy ő is navinés, de aztán később láttam órán. Legalábbis szerintem vele voltam szilveszter éjjel.
Kissé idétlenül elnevette magát, majd a szerencsétlen Kornél felé nyújtotta az egyik poharat.
- Pepszit! - emelte meg sajátját is a pohárköszöntő keretében, és egyik lábát felhúzva az ágyra fordult a srác felé.
- Háton fekve akarsz inni? - kérdezte nevetve, majd közelebb húzódott hozzá, és saját poharát egyensúlyozta oda a kiterült Kornél fölé. - Mehet? - kérdezte, de igazából már öntötte is.
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. október 18. 00:36 Ugrás a poszthoz

Kornella

Az már biztos, hogy az Ella-Kornél páros jóban volt az iskolai manókkal, legalábbis ők előszeretettel kihasználták szegény kis szerencsétleneket, amazok meg boldogok voltak, hogy a kedvükre tehettek. Kinek nem jó üzlet az ilyesmi?
Szóval Kornél ígéretére a lány kissé felderült ismét, és egyébként sem volt sok oka az orrát lógatni, vagy legalábbis több volt arra, hogy épp az ellenkezőjét tegye. Például, hogy ledöntsön Kornélka torkán valamit, amit egyikük sem tudhatott előre, micsoda. Micsoda izgalmak!
Ella áldozata persze bőszen jelezte (főleg utólag), hogy ő felült volna igazán, de ami volt, elmúlt, Ella pedig nem foglalkozott a múlttal. Vagyis.. próbált. De most igazán fel volt ahhoz dobódva, hogy semmin se aggódjon. Még az a lehetőség sem hozta rá a frászt, hogy Kornél esetleg itt hal meg neki a csavarttól. Illetve nem volt ideje erre a következtetésre, mert a srác csakhamar azt élte át, amit a lány is kicsit korábban.
- Ahaa! Szóval az lehetett az enyémben is! - kacagott fel diadalittasan, és ahelyett, hogy adott volna a szenvedőnek egy pohár vizet, vagy egy pisztolyt, hogy könnyítsen fájdalmán, egy újabb körrel kínálta meg.
- Kocc, aztán dőlünk hátra - magyarázta a stratégiát, mert neki is ki kellett természetesen próbálni, milyen fekve inni valami botrányosan borzalmas lét.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. október 18. 00:37
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. október 18. 11:36 Ugrás a poszthoz

Kornella

Kornél olyan komolyan vette a feladatot, hogy még segített is Ellának dőlni, pedig ment volna neki magától is, de még milyen könnyen! De így fölébe kerülhetett a srác, ami nyilván a célja volt, a navinés lánynak pedig nem igazán jutott eszébe ellenkezni - bizonyára mert nem is akart. Tudta ő már az elején, hogy ha nem a vécében, akkor itt fognak kikötni, és egyszerre volt türelmetlen és nézett elismerően a másikra, amiért az nem kapkodott nagyon. Sokan mások, akikkel Ella összeakadt, már rég a pólójából hámozták volna ki, és nem is költöttek volna ennyit rá.
A kérdésre aztán csak megrázta a fejét, és így elfekve kezdte igazán érezni, hogy mi is jutott eddig belé. Valahogy nem tűnt nyerő ötletnek folytatni a dolgot ebben a formában.
- Most egy kicsit inkább belőled kérek - felelte szokatlanul ártatlan mosoly keretében.
Mivel kicsit tartott tőle, hogy  nem volt elég egyértelmű az utalás, kezét felemelte, és Kornél nyakára simította, és finoman megcirógatta fülét is. Valószínűnek tűnt, hogy másnap reggel rettenetesen fogja magát érezni, de az nem Kornél számlájára lesz írandó, hanem az egészségügy által bizonyára igencsak betiltott katyvaszéra.
Tekintete találkozott Kornéléval, és amennyire tudta, ott is tartotta, közben arcán vigyor játszott, és nehezen gyűrte le a nevetését, mielőtt nagy nehezen kimondta volna:
- Megcsókolsz végre, vagy mi lesz?
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. október 25. 00:22 Ugrás a poszthoz


Újabb jelmezes mulatság volt soron, melynek alkalmából Ellának megint az a remek ötlete támadt (melyet később ugyancsak megbánt, mint a múltkori esetnél), hogy a szerkóját egy mugli boltban szerzi be.
Igaz, utólag derengett, hogy elég sok olyan kütyü volt ott, melyek biztosan nem halloweenes kiegészítők lehettek, de akkor és ott nem tűntek fel a lánynak. Őt az ilyen extrém dolgok úgysem érdekelték, könnyedén átsiklott rajtuk a tekintete, anélkül, hogy elfilózott volna ottlétük okán. De mivel jelmezért jött, azokat végignézte. Többsége olyan volt, melyért biztosan kidobták volna egy iskolai rendezvényről, nem is igazán értette, hogy mit kereshetnek itt (ezekben kimennek a muglik utcára is?), ebben a Tizennyolcas szám nevű boltban.
Végül egy viszonylag visszafogottabbal távozott, melyhez kis ördögszarvakat is kapott. Mert amúgy a ruhának anélkül nem sok köze lett volna a helovínhez, és csak a színei miatt választotta azt Ella. Ha már tűz, lángok, pokol. Akkor mégse mehet sárga sztreccs naciban.
A szoknyával még most sem volt közeli barátságban, de egy évben egyszer belefér, ha már ilyen alkalom van, melyre mindenki magából kivetkőzve öltözhet fel. Ellánál ez akár egy olyan ruhát is jelenthetett volna, melyből csak a szeme látszik ki, de végül a másik véglet nyert, mert sehol se talált jó tűzcsap jelmezt. Pedig azzal biztos jól mutatott volna itt.
És ha már itt tartunk.. mert Ella bizony már a helyszínen volt, és ámuldozva forgatta tekintetét körbe, és szinte reflexből kapott fel valami poharat, amiben, mint kiderült, démonűző lötty volt. Ledöntötte, de mivel érezhetően nem olyasmi volt, amire vágyott, beljebb sétált a tömegben, kezével a falon futkosó lángokba nyúlkálva. Őt egyébként sem égették volna meg, de az éppen ezért eszébe se jutott, hogy ezek nem igaziak. Bár az gyanús volt, hogy nincs tele fulladozó emberekkel az egész nagyterem.
Felkapott még egy italt, remélve, hogy abban már valami finomabb van, és azt kortyolgatva kezdett nézelődni, kivel is szórakozzon ezen a pokoli estén.
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. október 25. 13:15 Ugrás a poszthoz


A kortyolgatással gyorsan felhagyva, ledöntve a fene se tudja, miféle innivalót, végre kiszúrta, akit keresett. Ő is épp az innivalók közt válogatott, szóval a közös nevező máris megvolt, ráadásul láthatóan egyedül jött, ami nem volt hátrány.
Célirányosan Torma felé vette az irányt, akit azóta is csak így hívott, mert a keresztneve sose jutott eszébe, és csakhamar elébe is libbent, arcán széles vigyorával. A szeme most sem nevetett vele, de ezt a lángoló falak fényében talán nem lehetett látni. Főleg nem olyannak, aki még csak felületesen ismerte a lányt.
Ezen szeretett volna most változtatni Ella.
- Szia! - köszönt. - Mit iszunk?
Az természetesen mellékes volt számára, hogy esetleg a srác nem akar a társaságában szórakozni, igazság szerint fel sem merült benne ennek lehetősége. És azt sem tudta, van-e alkohol a poharak bármelyikében is, de iskolai program lévén gyanította, hogy nincs. De persze ez sem igazán számított, mulatni akart, és jelmezét látva a másik sem csak véletlenül keveredett ide.
Ella jól végig is mérte az említett öltözéket, és csak tovább szélesedett a vigyora.
- Úgy festesz, mint egy eszelős borbély. Vagyis nem festesz, mert azt a festők szoktak, de vágod. Vágod, nem? - kérdezte, és az ollókra pillantott. Elég hülye poén volt, de most mit lehet tenni?
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. október 31. 17:27 Ugrás a poszthoz


Ella is az italok felé pislantott, és ahogy Torma az ollókkal hadonászott felettük, komolyan tartott tőle, hogy még fel is löki a poharak felét. Volt persze elég, és gyanította a lány, hogy utánpótlás miatt se kéne aggódni, de azért csak sajnálta volna, ha nem a szájukban köt ki a nedű.
Gyorsan odakapott, mikor az egyik pohár megbillent, és ha már fogta, ki is emelte társai közül.
- Szerintem a színük alapján úgyse találjuk ki, melyik milyen, kóstoljuk őket végig! - javasolta, miközben egy másikat is megfogott.
Utóbbit a srác felé nyújtotta, aztán megint elidőzve tekintetével az ollókon, inkább visszahúzta kezét, és egy vigyor kíséretében kicsit közelebb lépett a másikhoz.
Megjegyzésére kicsit megrántotta fedetlen vállait.
- Muszáj volt, nemsokára december, és szörnyű főnök olyankor, kész hajcsár - mondta, és jobban megemelte a poharat, kérdőn nézve Tormára.
- Nem úgy nézel ki, mint aki bármit meg tud azokkal fogni.. Segítek, jó?
Igazából inkább volt kijelentés, mint kérdés, mert aztán nyomban Torma szájához illesztette a poharat, és egyúttal a másikat is az övéhez, és már döntötte is mindkettőt. Ökör iszik magában, elvégre.
Jól eltévedtek múltkor, illetve főleg Ella, és a nagy bámészkodás, meg a sok mugli ketyere körüli álmélkodás közepette alig volt ideje megismerni az eridonost. Most persze úgy festett, mint Sweeney Todd, de a szokatlan helyzet csak érdekesebbé tette az egészet.
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. november 7. 18:48 Ugrás a poszthoz


Ella ismét lazán megrántotta a vállát Torma aggodalmaskodását hallva, amit persze nyilván nem gondolt komolyan. Legalábbis a lány úgy gondolta, hogy csak mókázik. A teremben tartózkodók zöme egyébként is nagyon jól elvolt egymás társaságában, ki-ki hogyan. A legtöbben úgy viselkedtek, mintha egy kisördög ült volna fel a vállukra, és mindenféle aljasságra beszélné rá őket. Bizonyára csak a képzelete játszott vele, de akkor is.
Inkább tehát rángatta a vállát, mintha attól félne, az övére is felül egy kis teremtmény, és így megnehezítheti a dolgát.
- Nincs mit. Jöhet a kövi? - kérdezte vigyorogva, és már kapott is fel egy újabb pár poharat, amiben mintha megfagyott felhő lebegett volna körbe-körbe. Inkább bele sem szaglászott, nehogy véletlenül elbizonytalanodjon, és eltántorodjon a végigisszuk a teljes palettát tervétől.
- Egyébként.. nem tudom, még nem sűrűn jegyezték meg ezt - valotta meg némi tűnődés után. Igazság szerint olyan volt már, hogy őt segítették inni, de fordítva még nem, ez volt az első eset. És igen szórakoztató volt.
Megrázta aztán fejét, és lazán nekitámaszkodott az asztalnak, és úgy nézett az eridonosra.
- Nem, nem várok. Hát te? Ha egyedül vagy, akkoor akár maradhatunk is együtt, még úgyis van pár féle ital itt.
Hát még ha fogják magukat, és kisurrannak a faluba.
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. november 9. 22:12 Ugrás a poszthoz


Megint itt volt. Tudta, hogy nem kellene itt lennie, hogy ez semmit sem változtat semmin, mégis itt volt. És közben minden körbekémlelő pillantásával igyekezett elterelni a figyelmét arról, hogy azon gondolkodjon, nem kellene itt lennie. Túl sok hülyeséget csinált mostanában, és emlékezett rá, nagyjából legalábbis, hogy a többségét itt, vagy a pubban kezdte, de legalábbis hasonló pohárral mint amilyen most is pihent előtte.
Hirtelen felkapta, megitta tartalmát, és egy pillanatra elborzadva a maró italtól, fújt egyet. Oké, ennyi volt, elmegy inkább táncolni, vagy sétál egyet a faluban. Az is eszébe jutott, hogy felül egy késő esti vonatra, és utazik egyet. Persze butaság lett volna ilyenkor lelépni, és nyilván nem érni vissza használható állapotban a holnap reggeli órákra. Már az is szabályszegés volt, hogy Hétfőn itt találta az este, ha még több óráját is ellógja, biztos kiteszik a szűrét. És Véda nem fogja megvédeni, nem tudja.
Szedd már össze magad! Miért olyan nehéz ez..? Hogy lehet ilyen nehéz?
Megdörgölte szemeit, mert szúrtak kissé. Elhatározta magát, már hetekkel ezelőtt, mikor egy hasonló este kivételesen máshogy ért véget, hogy változtat ezen, hogy nem süllyed jobban el ebben az életvitelben, de hiába. Egy ideig hatott a "gyógyszer", de már túl régen nem látta az eridonost. Pedig még az főnixek házába is beszökött. Ha megint vele lehetne.. csak egy kicsit.. az sokkal jobb, mint ez. Az segítene. Biztosan tudta.
A kedvéért meg kellett próbálja. Felállt, és leszórta az asztalra az utolsó knútjait. Úgysem volt több pénze, és most nem látott senkit, aki meghívta volna. Most csak a kiégett öregek tanyáztak itt. Szóval kész volt távozni, és akkor odalépett hozzá az egyik dolgozó, és nagyon halkan, bizalmasan megkérdezte, szeretne-e ingyen fogyasztani. Ella pislogott rá párat, és mire észbe kapott, már ott is találta magát a privát részlegen, ahol nem volt más, csak egy rellonos. Erre biztosan emlékezett, a nevére már nem.
- Helló - integetett idétlen vigyorát felöltve.
Végül is, még pár pohár belefér. Ismeri elvégre a srácot, nem egy vadidegen hívta meg gyanús körülmények között, amit látva még egy ilyen butácska, és már egyébként sem teljesen beszámítható lány is azonnal levágott volna, hogy á-á, vedd menekülőre.
- Úgy hallom, nem győzöd egyedül - ciccegett, és lehuppent a srác mellé.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. november 9. 22:23
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. november 9. 23:05 Ugrás a poszthoz


A kétségei még pár röpke pillanatig kísérték, hogy talán tényleg, de igazán leléphetne, de aztán elfeledett mindent. Csak a most volt, mert csak a mostban tudott jó kedélyű maradni, és gondtalan.
Egy pillanattal ezelőtt még eszébe jutott, hogy talán nem épp tiszták a másik szándékai, de elnézve a Zétényként bemutatkozó arcát, ugyanazt a megjátszott derűt vélte felfedezni rajta, amiből ő is készítette maszkját. Ő is csak szórakozni, kikapcsolódni volt itt. És történetesen láthatóan volt is rá pénze, nem úgy, mint a lánynak.
- Ella - viszonozta a köszönést, és ki is nyújtotta pracliját. - Szendrei.
Eszébe se jutott kamuzni a nevéről, elvégre nem értette, az mire lett volna jó. És kicsit talán tudat alatt még némi óvatosság is dolgozott benne, ami arra késztette, hogy bedobja a "tanár rokona vagyok" kártyát.
Aztán a srác felállt, és bárpulthoz ment italokat készíteni. Ella soha nem járt még ezen a részen, így most, hogy végre letisztázták, mit is keresnek itt, körülnézett.
- Klassz hely.. - jegyezte meg, és egyre biztosabb volt benne, hogy valami kő gazdag illetővel hozta össze a sors.
Persze aztán rögtön bólintott is párat.
- Igen, kérek. Ezért vagyok itt, azt hiszem - vigyorgott egy újabb széleset, majd hátradőlve kényelembe helyezte magát. Harisnyás lábait keresztbe fonta, egyik karját pedig az ülőalkalmatosság támlájára helyezte, hogy fejét támasztva nézzen az ügyködő Zétény felé.
- Miből gondolod, hogy nem vagyok jól? Remekül vagyok - jelenti ki, magát is győzködve. Elvégre jól kellett, hogy legyen, másként minek van itt egyáltalán?
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. november 10. 07:05
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. november 10. 23:09 Ugrás a poszthoz


Egy pillanatra, ahogy a röpke kézfogás tartott, eszébe ötlött, hogy talán rokonok lehetnek Kamillával, de végül egy jóízűt nevetve hamar el is vetette a dolgot. Ez a Zétény nagyjából annyira jött egy közegből Kamival, mint amennyire egy papagáj jönne a jegesmedvék közül. Vagy egy kis édes elefánt (ha már hasonlítgatni kell) valami.. hát valami egész más közösségből. Ráadásul barátnője nem is említette, hogy lenne egy dúsgazdag kuzinja, pedig sokat csacsogtak a szobájukba ragadva.
Gondolatai már csak azért sem időztek ezen a dolgon sokat, mert nagy érdeklődéssel figyelte közben a srác ügyködését. Jég is került a pohárba, tálca pedig alá, szinte csodálta, hogy nincs egy saját külön pincére is. De nyilván nem véletlenül volt egyedül.
Ha egy kicsit kevésbé kötötte volna le a kitöltött ital mibenléte, lehet elmerengett volna azon, hogy mit is keres itt, de nem, Ellára egyébként sem volt jellemző, hogy ilyen gondolatokkal fárassza agyát. Pláne, hogy ha dolgozni hagyta, túl sok más is eszébe jutott, amit éppen feledni készült. Lábai is ezért vezették ide.
- Ne okoskodj, inkább igyunk! - javasolta vigyorogva, és koccintott, bár ő a halálát nem kívánta semmiféle képzelt vagy létező teremtménynek. De mindegy, úgyis az ital számított, nem a kísérő szöveg.
És bár fogalma sem volt, mi is az, ami tetszeni fog neki, igazából eszébe se jutott, hogy olyasmit kortyol, amit még soha azelőtt nem ihatott, és eztán nem is fog többet. Na nem azért, mert rossz lenne.. sőt! Szinte nyomban érezte is, hogy egyáltalán nem az. De hogy nem az ő knútjainak való volt, az is biztos.
- Na éés te is remekül vagy? Azért vagy itt ilyenkor egymagad? Úúú..! És amúgy látod azokat a lila párnákat ott? Várj, mégse lila. Pedig az előbb még nem volt sárga egyik se - vihogott kissé Zéténynek dőlve, mert ha a másik irányba dől, biztos vízszintesbe kerül.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. november 10. 23:11
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. november 14. 17:54 Ugrás a poszthoz


Valóban elég szórakoztató volt a lötty hatása, ahogy a színek, mintha csak folyamatosan kifordulnának önmagukból, új és új árnyalatot véve váltakoztak itt-ott körülöttük. Ella jól elvolt az eseménysorozat nézegetésével, de úgy tűnt, a srác még inkább a hatása alá került. Vagy talán ő már sokkal előrébb volt a pohár fenekére nézésében, mint a lány, mindenesetre folyamatosan, kissé zavarbaejtően vihogott. Persze nem Ellát ejtette zavarba, ő csak kuncogva szemlélte őt mellőle.
- Szuper, örülök, hogy feldobtalak - mondta, és egész odavolt, hogy ez a feldobás ilyen szinten sikerült. Nem mintha az ő érdeme lett volna, de Zétény neki tulajdonította, Ella pedig nem vitázott sárkányokkal.
Közben a másik nekiállt valamit matatni az asztal alatt, de mivel nem is igazán figyelt oda, hisz nyilván a váltakozó színeket csodálta Ella arcán, és körülöttük is, a lábát sikerült megérintenie, mire a lány megint nevetésben tört ki.
- Biztos, hogy nincs beépített lemezjátszóm! - biztosította felőle Zétényt.
Ő is megnyomta a srác orrát, hátha amaz csak összekeverte kettejükét, és neki tényleg van beépített lejátszója, de persze nem hitt komolyan a dologban. Egyszerűen csak muris volt a rellonos orrát nyomkodni, miközben az a lábát taperolta, keresve az asztalt, ami alatt az állítólagos gomb volt.
Igen, először arra gondolt, hogy Zétény csak béna kifogást keres arra, hogy fogdossa őt, de mivel nem zavarta a dolog, és aztán valóban felhangzott valami zene, végképp nem bánta.
Imádott táncolni.
- Ne finnyáskodj, pattanj! - ragadta meg a kezeit, és próbálta teljes súlyát beleadva felrángatni a másikat. A fény színe is váltakozott már, olyan volt, mintha valami modern szórakozóhelyre tévedtek volna be, ami történetesen csak az övék volt.
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. november 20. 20:57 Ugrás a poszthoz


Ella együtt nevetgélt a rellonossal a hülye kis poénjain, a fárasztó humor sem tudta őt leszedálni, a lábait ért kifogás-bók pedig külön tetszett neki. Szép mentés is lehetett volna, ha épp egy pillanatra is komolyan lehetett volna venni, de persze koránt sem volt így. Ella egy idő után már nem is az ital hatásától nevetett annyira, hanem sokkal inkább a srác viselkedése szórakoztatta annyira. Valahogy ráadásul olyannak is tűnt, aki egyébként véletlenül sem viselkedne így. Bár Noel is meg tudta lepni, nem is akárhogy, pedig aztán neki is olyan gazdagficsúr külleme van, aztán mégis milyen jó arc!
És a következő percben már táncoltak is. Ellának épp csak kicsit kellett unszolnia az első pillanatban még fintorgó srácot, a következőben már a derekát fogta a lánynak, és a navinés kezei felkerültek Zétény vállára. A srác aztán magához húzta, egész közel, és Ella éppencsak meghökkent, de ellenkezni nem ellenkezett. Szokatlan volt neki a lassú tánc, de ahogy a színek elmosódtak, összefolytak előtte, elméje pedig kissé eltompult, átadta magát az érzésnek, és arcán végig széles vigyorral tartotta a lépést a másikkal.
De nem feledkeztek bele ilyen ömlengős lépegetésbe, a rellonos folyamatosan fenntartotta érdeklődését, újra és újra, a zenéhez gyakran nem is igazán illő táncmozdulatra invitálta, vagy sokkal inkább rántotta a lányt, aki nevetve követte, dőlt, hajolt, forgott a sarkán, és mikor visszarántotta magához a másik, belé kapaszkodott, és a vállára hajtotta fejét.
A szemét is becsukta már inkább, mert Zétény hajszíne is úgy váltakozott, mintha a világ egy készülőben lévő bájital lett volna, és az főzőmesternek lövése sem volna róla, mit is művel. Ella azért ismerte ezt fel a dologban, mert neki sem volt soha halvány lila dunsztja arról, hogy mi történik az üstjében. A szemét pedig azért csukta be, hogy ne lássa szőkének a másikat.
De aztán Zétény hangja törte meg kusza gondolatainak színes folyamát, és Ella megrázta kicsit fejét, és a srác füléhez hajolt.
- Nem bánom én, nekem bejön - suttogta a fülébe, és váratlan ötlettől vezérelve finoman ajkai közé vette a cimpáját, és kicsit ráharapott. Lehet, hogy rásegített a dologra, hogy valami nagyon színes, finomságnak tűnt abban a pillanatban.
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. november 22. 15:25 Ugrás a poszthoz


Valahol mélyen, eltemetve tudatában józanabbik fele tiltakozott, óva intette attól, amit ismét tenni készült, de hiábavaló volt. Jól akarta érezni magát, még akkor is, ha tudta, ez csak átmeneti, csak az itt és mostra érvényes, mert amint véget ér ez az este, bárhogy is végződjön, csak még nyomorultabbul fogja érezni magát.
Ott zúgott a fejében a színes forgatag mögött valahol, hogy mennyire nem helyes, amit tesz. Hogy csak tovább süllyed valamibe, amiből egyre nehezebb és nehezebb lesz kikerülni. Hogy minden önbecslését felemészti az, hogy milyenné vált. Volt rá szó is, de nem ismerte el magának. Mert nem akarta, mert ha megteszi, ha újra szembesül vele, hogy mit művel, ahelyett, hogy belefeledkezve élvezné, akkor csak megint a sötét éjszakában rohanva találja magát, és talán nem lesz újra ott Keith, hogy megnyugvást kínáljon. Bele sem gondolt, el sem képzelte, mi lett volna, ha aznap nem ütközik bele az eridonosba.
Nem volt hajlandó belegondolni semmibe sem, csak sodródni akart. Ahogy most is. Hagyta magát táncba rántani, hagyta, hogy a szinte idegen srác kihasználja, mert ő maga is ki akarta őt használni. Erről szólt ez, semmi többről. Mert ez sokkal jobb forgatókönyvnek tűnt, mint a szobájában kuksolva engedni, hogy mindaz, ami benne zajlott mostanában, hatalmába kerítse. Még nem sejtette, milyen mély a nyúl ürege.
Nevetett, mikor Zétény viszonozta a kóstolót, nyakán hideg borzongás szaladt végig, de különös melegséggel járt. Ajkába harapott, ahogy a srác kezei ezúttal félreérthetetlen szándékkal és egész biztos nem véletlenül lejjebb siklottak derekáról. A csók pedig végképp nem tűnt véletlennek, de Ella már számított is rá. Fejét oldalra billentve, kezeit összekulcsolva a másik nyaka mögött viszonozta azt.
A rellonos aztán, mintha mi sem történt volna, forgatta tovább őt, kérdését hallva pedig a lány kuncogott egy sort.
- Hátha a második nem lesz fura? - kérdezte, majd választ nem is várva kapott a másik ajkai után, hevesen, követelőzően.
Csak a pillanat számított.
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2016. május 7. 19:41 Ugrás a poszthoz

Manó

Vajon a kulcszörgés, esetleg a vakító napfény, vagy az utcáról behallatszó petárda durrogtatás ébresztette? Vagy a hangosan korgó gyomra? Vélhetőleg utóbbi, mert egy nyöszörgéssel is nyomatékosította a paplan alatt mocorgó kupac, hogy bizony éhes. A földöntúli hangot újabb kis moccanások kísérték, ahogy megkísérelte elérni a tőle nem messze fekvő pálcát.
- Invirgó kajaa..! - jött az újabb nyöszörgés, miközben ügyesen arrébb pöckölte a varázseszközt, ahelyett, hogy megfogta volna azt. Ugyan nem tudott nélküle varázsolni, de ez perpill nem igazán jutott eszébe. Csak az ételen járt az agya, és azon, hogy az hamar ott legyen a keze ügyében, illetve a szájáéban.
- Invvvv.. éééétel. - A pálca már a kezében volt ugyan, csak fordítva, de mivel még mindig nem repült a szájába a sült csirke (vagy bármi más ehető), arra a teljesen logikusnak tűnő következtetésre jutott, hogy bizonyára nincs semmi fogyasztható a lakásban.
Sután elhajította a hasznavehetetlen varázsvesszőt, majd lerántotta arcáról a takarót. Kócos, arcába lógó fürtjei közül pislogott elő Ella, haja vége épp ekkor váltott színt, az új nap örömére rózsaszínből kékbe csapott át. Felült, Drakulát megszégyenítő hirtelenséggel, és szemét dörgölve kémlelt körül. Tekintete festővásznakon, félkész műveken, egy Manón, ecseteken, tollakon, egy Manón, a kis konyhán, a kupin, amit ő csinált, és Manón járt végig. Aztán megállapodott a jókora ablakokon.
- Máááris reggel van? - vonta kérdőre felháborodottan a felkapott, majd arcába szorított párnát, és visszahanyatlott a matracra. - Imbidoédel!
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2016. május 7. 22:09 Ugrás a poszthoz

Manó

Bár a kérdést nagyon is helyénvalónak találta, nem gondolta volna, hogy valaki válaszolni is fog, és csak néhány párna alatt töltött másodperc elteltével realizálta, hogy látott valakit az imént.
- Ó - mondta, még ezt is az ágyneműbe, majd ismét felült, haja szerteszét. Megvakarta feje búbját, és álomittas képpel ismét megnézte magának Manót.
Szegény srác láthatóan nem tudta eldönteni, simán elfusson-e, vagy vágja Ellához a pálcáját, abban a reményben, hogy az majd elég időt biztosít neki ugyancsak elfutáshoz, de a lány egy ásításba fúló vigyorgással megpróbálta megnyugtatni. Aztán persze, hogy felismerte, hogy Manó az a Manó, akinek a lakásán dekkol épp, arra is rájött, hogy talán egy szép mosoly nem lesz elegendő, és illene elárulni, miért is fekszik az ő ágyában, és miért szorongatja az ő párnáját.
- Ugye van valami kajád? - kérdezte, és kissé elfintorodott, mert ez nem igazán sikerült magyarázatszerűen.
Átgondolta gyorsan a dolgot: - És.. kávéd?
Nem, Ella, ez sem jött össze - korholta magát álmosan pislogva, és körbepislogott, hol hagyta el nadrágját. Mivel a pálcája jóval kartávolságon kívülre repült, és egyébként se akart ma reggel ez az invito összejönni, a ruhaneműt inkább a padlóra hasalással és nyújtózkodással igyekezett megkaparintani.
- Tegnap este eszembe jutott valami ám! - jutott most hirtelen eszébe, de aztán arcára bizonytalanság ült ki, mert hamar rájött, hogy fogalma sincs róla, mi volt az a dolog. De legalább félig már megmagyarázta, mit is keres itt.
Felrángatta magára a nadrágot, majd talpra verekedte magát, és nagyokat ásítozva folytatta reggeli rituáléját, így, a kora délután napsugaraiban sütkérezve.
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2016. május 8. 22:50 Ugrás a poszthoz

Manó

Ahogy lassacskán kipislogta az álmot szeméből, Ella arra jutott, hogy valószínűleg azért van itt, mert a tegnap este eszébe jutott dolog okán fogta magát, és visszajött Manóhoz. Együtt tanultak, legalábbis megállapodtak, hogy a srác segít neki az elemi mágiában. Az, hogy valójában ezt Manó épp ellenkezőleg tudta, mivel neki is segítségre volt szüksége, és kiben, ha nem Ellában sikerült társra találni ebben, nem derült ki a különóra közepette, és egyelőre az sem, hogy mi volt az a valami, ami visszahozta a műterem-lakásba a lányt.
Elég körülményesen sikerült nadrágjába belebújnia, és sokáig is tartott a dolog, de mentségére legyen mondva, hogy kifordítva nehéz felhúzni a cipzárt. Szóval kénytelen volt újra levenni, kifordítani, majd megismételni a felhúzós procedúrát, miközben a gyomra korgását próbálta túlásítani.
- Mennyire romlott? - tűrte félre haját Manóra pislogva. - Olyan kicsit savanykás, de egy fél kiló cukorral észre sem veszem romlott, vagy mindjárt elmászik, majd kialakítja saját civilizációját romlott?
Hiábavaló küzdelmét hajával feladva lehámozta csuklójáról az egyik hajgumiját, és felkötötte azt, majd sután elrendezte az ágyat maga után. Gyűrött összevisszaság maradt így is, de Ella úgy gondolta, megtett mindent, amt tudott.
- Miben lehet itt vizet forralni? - vette át a "kettő in egyet" háztársától, különféle festékes edényeket mérlegelve.
Még mindig nem sikerült magyarázatot adnia a fehér hajúnak, de lassan elfogta az érzés, hogy megfeledkezett valami fontosról. Csakhogy, mivel azt gondolta, a tegnap esti valamiről van szó, amiről már tudta, hogy elfelejtette, nem kapcsolt túl hamar, hogy aktuálisabb dolog is van a terítéken.
Végül, miközben fogával letépte az instant kávé csücskét, és elszórt egy keveset a porból, elkerekedett a szeme.
- Jaaj, izé, nem baj ugye.. hogy, érted. - Még kereste a megfelelő szavakat, és egy tálat, amibe zabpelyhet boríthat. - Szóval, hogy benéztem. Egy kicsit. Egész éjszakára.
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2016. május 9. 20:00 Ugrás a poszthoz

Manó

Ahhoz képest, hogy hívatlanul állított be hozzá, sőt, még mindig nem jutott el a magyarázkodásig, illetve a bocsánatkérésig (később se) ittlétét illetően, Manó nagyon kedves és figyelmes házigazdának bizonyult. Ella hamarosan egy bögrével és egy tál zabpehellyel kiegészítve találta magát.
Háztársa megjegyzésére fejét elfordítva odahajolt a tálkához, amit az előbb vadászott le, és töltött meg a zabpehely két legfontosabb kiegészítőjével (nevezetesen a zabbal, és a tejjel), hogy meghallgassa, vannak-e csatazajok. A nagy fülelés közepette a haja persze belelógott a fehér trutymóba, de a lány láthatóan nem vette észre ezt, aztán sem, hogy csöpögve visszavonult, és letelepedett a fal mellé egy párnára, ölébe helyezve a zabpelyhet.
Elmélázva, reggelijét nyammogva pislogott fel Manóra, miközben ujját a padlón pihenő bögre vízben forgatta.
- Azt hiszem, hogy.. igen. Ez elég borzasztó - jelentette ki, látszólag jól meggondoltan, majd olyan lelkesen belapátolta az ételt, mintha sohasem evett volna jobbat. Végül meg is köszönte mosolyogva a fogást.
- Ez egy klassz lakás - nézett körbe, elismerően bólogatva a falaknak. - Tetszik, hogy ilyen világos, meg nincs benne sok bútor, amiket kerülgetni kellene. Védánál folyton orra bukom, mikor este hazamegyek. Meg mondjuk az ő háza messzebb is van.
Ezzel lényegében meg is magyarázta, miért Manó lakásába tört be, ahelyett, hogy mondjuk a kastélyban, vagy keresztanyjánál aludt volna. Ez a boglyas téri kégli egyszerűen jó helyen volt.
- Egyszeri..? - váltott papagájba egy pillanatra. Aztán haját rázva bólogatott, és úgy döntött, jobb lesz, ha megtartja magának azt a részletet, hogy mióta ismeri a srácot, rendszeresen ide szökött be hortyogni egyet. Igazából kész csoda, hogy csak most futottak össze.
- Peersze, egyszeri, eskü! Most először, és utoljára, soha többet! Igen, igen! - A tőle telhető legkomolyabb arccal igyekezett mindezt közölni, de aztán kénytelen volt jót nevetni Manó történetén.
- Komolyaaan? És én pont erről maradtam lee? Biztos volt nagy visongás!
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
zárás
Írta: 2016. május 14. 18:26
Ugrás a poszthoz

Manó

Még nagyban próbálta elképzelni, micsoda káoszt okozhatott a reggelinél az a mókás kedvű iskolatársa, aki káposztát csinált mindenből, miközben a bögrében felforrt a víz, és bugyogva kiszökött belőle. Ella kissé későn kapcsolván gyorsan kikapta ujját belőle, és beleszórta a instant port. Majd pálcájáért nyúlt, és először látszólag fel sem fogva Manó finom utalását a távozást illetően, nekilátott feltakarítani maga körül. Felszárította a kifutott vizet (legalábbis egy részét), és a tegnap éjjel elszórt cuccait is jobb belátásra igyekezett szétszórtságukat tekintve bírni (vagyis egy-két nem túl pontosan irányított mozdulattal maga felé rángatta őket, de ügyetlenségének köszönhetően egy-két ecset, és festékes tálka is megindult irányába).
Bocsánatkérő mosoly keretében fordult végül a másik navishoz:
- Ugye nem baj, ha út közben iszom ezt meg? - Bögréjét felemelve löttyintett ki még egy keveset a földre. - Hupsz, ezt is feltakarítom.. vagy mégse.
Kissé kikerekedett szemekkel szemlélte meg eddigi sikereit a szoba kitakarításában, majd felkecmergett, és mielőtt még Manó további finom utalásokat tehetett volna, például arra, hogy nem szeretné, ha Ella lenyúlná az egyik bögréjét, már el is indult az ajtó felé.
- És még egyszer köszi, hogy itt lehettem!
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2016. szeptember 13. 19:35 Ugrás a poszthoz

Manólak

Slatty-slatty, lépkedett a lány a félhomályba forduló utcán, gondolataiba merülve, és kávéjába, melyet egy sárga bögréből iszogatott. Nem az övé volt, de ez éppenséggel több ruhadarabjáról szintén elmondható volt, és egyéb más cuccáról is. Nem ellopta őket, legalábbis ő sosem gondolta, hogy azt tenné, a tulajdonosokat pedig nem nagyon kérdezte.
Nem is sejtette, hogy szándékán kívül éppen hazafelé vitte azt a bögrét, ugyanis épp háztársa, Manó lakásához tartott. A navinés srác nem volt túl ügyes, ha varázslásról volt szó, ezért Ella a nem túl mágiabiztos ajtón viszonylag könnyen túljutott, de most arra ért oda, hogy még elő se kell vennie pálcáját.
Nem volt már szokása "betörni" Manóhoz, még akkor sem, ha általában tudta, mikor nem fogja ott találni a srácot, ezúttal a szükség vezette oda. Kissé váratlanul érte a zuhi a nap során, szó szerint derült égből, ha nem is villámcsapásként. Viszont vizes lett, ami nem tett jót pyromágusi büszkeségének sem, a cipőjéről, zoknijáról nem is beszélve. A póló már megszáradt rajta, és csak haja ziláltsága, valamint a cuppugó lábbeli emlékeztetett a sajnálatos esetre.
Benyitott a lakásba, majd behahózott, kissé megkésve még koppantott is egyet az ajtófélfán.
- Szia Manó, itt vagy? - kérdezte, majd beengedte magát, és fél lábon ugrálva nekilátott, hogy megszabaduljon csukájától. Mivel jobbjában a kávét egyensúlyozta, ez egyrészt elég lenyűgöző látvány volt (egy csepp kávét se löttyentett ki), másrészt a cipőtől való megszabadulásban viszonylag eredménytelennek tűnt.
- Nincs egész véletlenül egy pár felesleges zoknid? Az se baj, ha nem egy pár, csak kettő legyen.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2016. szeptember 13. 21:13
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2016. október 9. 14:56 Ugrás a poszthoz

Manólak

Az ugrálást épp csak egy pillanatra félbeszakítva vigyorgott rá Ella a ház, vagyis inkább csak lakás urára, mikor az kisétált a fogadtatására. Úgy tűnt, Manó szívélyesebben látja így, hogy ő van itt előbb, mintsem a lány.
Ella a kis szekrényre pillantott, és elmorfondírozott egy másodpercre azon, hogy vajon ez mindig itt volt-e.
- Köszi! - mondta végül, és odaugrált a cipőtartóhoz, majd ledobta magát rá, kissé bevágva farokcsontját is. Fájdalmas arcot vágva kacarászott egy sort saját bénaságán.
- Au.. egy kicsit jobban is ki lehetne párnázva a tomporom.
Közben Manó zoknija hollétéről érdeklődőtt, amit a lány nem rögtön tudott hova tenni, pláne, mivel nem tette még sehova a szóban forgó ruhadarabot, épp csak a cipőjétől sikerült megválnia. Mindenesetre azért rápillantott zoknis lábára, hátha valóban nincs rajta. De rajta volt.
Mielőtt azonban magyarázkodásba kellett volna fognia, Manó kapcsolt, bizonyára észrevette a tócsát, amit Ella produkált az előszobában mostanra. Kérdése mondjuk így is furán hangzott, de a lány nem az a fajta volt, aki gunyorosan felelt volna erre, igazából eszébe se jutott, hogy bosszankodnia kellene az elég egyértelmű tény megallapításán.
- Ó, hát igen. Légyszi! - vigyorodott el, majd végszóra le is rántotta az egyik zoknit lábáról, egyenest Manó felé kitartva, jól szétfröcskölve a vizet róla a srác felé. - Ú, bocsi!
Lecsupaszította másik lábát is, majd sarkára állva nekiállt a haját kibontani a vizes csomókból.
Közben félszegen vigyorgott a hajhuzatag mögött.
- Jóó, tudom, csak hát.. kínos lenne, ha véletlenül felgyújtanám a ruhámat - ismerte el védekezésképp. - Az ilyen aprólékos dolgok még most sem igazán mennek, tudod. A pálcám pediiiig...
El kellett gondolkodnia, hol is látta utoljára a varázseszközt, de sajna fogalma sem volt róla. Eszébe jutott ugyan, hogy egy invitoval magához húzza, de aztán rájött, hogy ahhoz pálca kéne, majd lassan arra is, hogy ez a feltétel teljesülne, eleve nem lenne szüksége a varázslatra.
Végülis csak megrántotta vállát.
- Izé.. ezeket is levegyem, vagy rajtam is meg tudod szárítani? - rángatta meg kicsit nadrágját.
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2017. március 27. 19:04 Ugrás a poszthoz

                                                                                                            
Letti

Egészen elképesztő, mikor az emberre rászakad a szabadidő, és fogalma sincs, mit kezdjen magával, pedig mikor nem kéne, hogy ráérjen, ezer és egy dolgot ki tud találni, amivel elütheti az idejét, ahelyett, hogy azt csinálná, ami a dolga volna. Ezért kellett ennek az utolsó évnek másodszor is nekifutni, de most, hogy sikerült, és Ella vállát nem nyomja már a tanulás terhe, csak téblábol, aztán mikor mégis kitalál valamit, úgy dönt, hogy ahhoz nincs is kedve (és hogy ezt biztos nem is ő találta ki, csak valaki az agyába ültette a gondolatot).
Mondjuk így sem unatkozott az elmúlt időben, történt egy, s más. Például kirúgták a negyedik, vagy nem is, talán inkább az ötödik munkahelyéről is. Ririvel fagyievő versenyt tartottak, amiből a kislány díszfalifikázta (biztos az anyjától tanul ilyen szavakat!), amiért elolvasztotta a fagyija nagyrészét. Kornéllal is volt pár bulis napja, de ezekre kevéssé emlékszik, szóval lehet, hogy nem is ér ebben a felsorolásban. Ó, és elaludt az eleme.
Utóbbi dolog miatt különösen zavarta, ha unatkoznia kell. Mert ha így tesz, bár szokatlannak tűnhet tőle, de gondolkodni fog, és ha gondolkodik, eszébe jut, hogy elvesztette a lénye egy részét. Mintha a karját vágták volna le. Szóval nem, az unatkozás nem pálya, és az se túlságosan, ha Szója nénihez küldözgetik, amit most, hogy már nem jár a Bagolykőre, szerencsére nem is kell megtennie.
De a sok feles szabadidő továbbra is gondot jelent, így hát gyakorlatilag az egész napot a faluban töltötte ma is, állást keresve, besegítve itt-ott (akkor is, ha nem kérték, sőt, fizettek volna neki, csak ne segítsen), és lekötve magát mindenfélével. Szerda lévén most még egy kis piacozással is, mielőtt az árusok lehúznák a rolót, vagy épp azt, amit az elképesztő sátraikon le lehet húzni. Vagy fel. Vagy össze.
Csak néhány gyümölcsöt akart venni, mielőtt a Poénpalota irányába vetette volna kacsázó lépteit, de végül terve meghiúsult, mikor gyömölcs alakú gumicukrok magasra tolt halmaiba botlott, és úgy döntött, ez majdnem ugyanaz, mintha ténylegesen gyömölcsöt enne.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2017. március 27. 19:05
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2017. március 29. 18:28 Ugrás a poszthoz

                                                                                                            
Letti
A gyümölcsevés, mint terv, avagy elhatározás, egész hamar meghiúsult, de csakhamar az is, hogy legalább ízében, vagy formájában gyümölcsös dologgal gazdagodjon, majd tömje tele száját. A legkülönfélébb, sosehallott nevű, épphogy nem hasonló ritkaságú színű cukorkák, drazsék, és habcsókok közt válogatva Ella arra jutott, hogy mielőtt mindazzal, amit a kosarába halmozott, odaállna az eladó elé, talán meggyőződhetne róla, hogy van-e elegendő pénze kifizetni szerzeményét. Az már nem jutott eszébe, hogy ha elkölti mindet, nemigen lesz miből valódi kaját vennie majd holnap, és azután. A leégettség még mindig nem tudatosult benne mindennapi tényként. Elvégre ez a fajta leégés nem égette a bőrét, és nem is viszketett.
Újabb haszontalan gondolatok jutottak volna még eszébe, ha épp nem szúrja ki a feléje tartó unokatesóját.
- Ó, szia! - kiabált neki már messziről.
Elindult felé, közben kosarával jól leverte egy igen apróra töpörödött boszorkány süvegét, ami legalább akkora volt, mint maga a nénike alatta. A Szendrei lány egyiket se vette észre, de a szétszóródó cukrokat se, amik a túltolt kosárból potyogtak a süveg után.
- Jó, hogy jössz, segíts eldönteni, mit ne vegyek meg ezekből! - tolta a szőke lány orra elé a kosarat, újabb adag színes édességet repítve ki belőle.
- Hoppá.
Egy kisebb rikácsolásra aztán értetlenkedve hátrapillantott, mert az apró boszorkány néhány keresetlen átokkal dobálózott épp, meg a kipotyogott cukrokkal. Ella párat gyorsan el is kapott, már amelyik nem a kobakján koppant, és visszaszórta a többi közé. Még meg is köszönte a felpaprikázott boszinak, hogy visszaadta őket.
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2017. április 13. 20:29 Ugrás a poszthoz

                                                                                                            
Letti

Ella jót nevetett a szőke válaszán, tetszett neki ez a hozzáállás, elvégre az övét tükrözte. Igaz, okosabb nem lett tőle, hiszen bár pontosan azt tervezte, hogy mindet viszi, már emlékeztette magát az elmúlt öt percben hatszor is, hogy ez nem opció. Válogatnia kéne belőle.
A kis színészkedést újabb vigyorral jutalmazta.
- Minek kell? Meert.. finom? - kérdezte olyan kifejezéssel az arcán, mintha kételkedne a másik épelméjűségében. Persze ő is csak játszott.
- A cukormérgezés meg sokkal jobb, mint más mérgezés, legalábbis a bájitaltan könyveimben elég csúnya illusztrációkat láttam.
Jól meg is borzongott az emlék hatására, de hamar túlesett a dolgon, elvégre édességet készültek venni - igen, Vivi felajánlotta, hogy állja egy részét. Erre Ella nem tudott nem teli képpel vigyorogni.
- Mondtam már, hogy te vagy a kedvenc unokatesóm? Becsszó, de ne mondd meg az ikertesódnak, mert neki is biztos mondtam már ezt. Ririnek meg azért ne, mert ő szomorú lenne. Vagy bokán rúgna, nem tudom.
Mindeközben egy pillanatra sem merült fel benne, hogy tulképp nem is Vivivel beszél, és tereli őt magával, miután egy kisebb vagyonnal megrövidülve, de annál több édességgel búcsút intettek a még mindig zabos apró boszorkánynak.
- Amúgy állati a hajad! Nem gondoltam volna, hogy képes lennél levágatni. Én is tervezem egy ideje, mondd csak, nem fáj? Vagy nem fura, hogy nem csikizi a hátad? És amúgy elégetted vagy ilyesmi, nehogy felhasználják valami vudu dologra, ugye?
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2017. április 13. 20:31
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2018. április 29. 10:30 Ugrás a poszthoz

Detti-ti
Végre valahára egy állással a zsebében (illetve a munkaszerződés zsebkendőnyire hajtott saját példányával), és annak biztos tudatával, hogy rövidesen össze tud szedni annyi pénzt, amiből folytatni tudja majd utazását, Ella kicsattanó jó kedvében volt. Nem mintha máskor úgy tűnt volna, hogy menten eret vág, szó se róla, valószínűleg a nevetőráncai komoly dilemmát okoznak majd öregkorára, de korántsem volt derűs hangulatában az utóbbi időben. Jó volt persze találkozni néhány régi iskolatárssal és rokonával, vagy épp iskolatársrokonával, de abból a veremből, amibe hajtotta magát, még mindig csak kikapaszkodófélben volt.
Nem volt végzettsége, szakmai előélete pláne, pénzt pedig nem örökölt egyik nagybácsijától sem - azt se tudta, egyáltalán van-e neki olyan -, és a szüleitől vagy Védától meg nem volt hajlandó kérni. Vagy mert így is túl sokat köszönhetett nekik, vagy mert nem akart hálával tartozni. Véda volt az előbbi.
De most már minden oké, gondolta ő, nincs más dolga, mint szépen mosolyogni - pipa, bár ki tudja, szépnek számít-e a vigyorgása -, és felszolgálni. Néha törölgetni, mosogatni, minél kevesebb dolgot összetörni, és lekapcsolni a villanyt, mielőtt bezár. Fordítva is próbálhatja persze, azt mondták, a lényeg, hogy legyen bezárva az ajtó, és sötét odabent.
Ahogy aztán az utcán sétált, egyszerre a fejében kapcsolták le a lámpákat, vagy legalábbis minden, amin ezidáig elmélkedett gone dark, merthogy helyet kellett szorítani annak a kicsattanó örömnek, amit legkedvesebb barátosnéja megpillantásokat megélt. Ugrott egyet örömében, és el is kiáltotta magát, hogy "Detti!", de a másiknak tele volt a füle zenével (vagy oktató előadással, mit tudhatta ő, mivel bódítja magát a másik), így jobb híján egyszerűen ráfeküdt a lányra, és belevigyorgott az arcába.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2018. április 29. 10:32
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2018. április 29. 12:06 Ugrás a poszthoz

Detti-ti
Szerencsére a Boglár lány tökéletesen passzolt Ella személyiségéhez, pont mint macska a szúnyoghálóra. Valami ilyesmi történt most egyébként is, csak a szerepek cserélődtek fel hamar, mikor Detti megszorongatta kicsit Ellát, nehogymár olyan sok levegő legyen benne - még félrenyeli, vagy ilyesmi, ugye.
Sok ellenkezési lehetőség híján Ella csak vigyorgott tovább, bár megpróbált mondani is ezt-azt, nem tudva, hogy még most se hallana belőle semmit a másik.
- Hát onnan.. on-nan..nan jobb.. jobbról - préselte ki magából a szavakat. Még el is bökött fejével a mondott irányba, bár így most úgy tűnt, az inkább balra van. Vagy felfelé.
A szorongatás végeszakadtával Ella is felült, eligazgatta kicsit barátnője ruháját, és aztán egy arcába lógó tincset is félrefújt, hogy aztán ugyanazzal a lendülettel az vissza is hulljon birizgálni a szempilláját.
Rudolfra, már ezen a ponton vigyorgott ismét, mint a tejbetök, és mielőtt nekiállhatott volna összefoglalni élettörténetét, és azon belül is az eltűnését taglaló fejezeteket, Detti bedobta az úrkisassony kártyát, és úgy kihúzta magát, hogy Ellának fel kellett rá néznie. Pedig elég magas lány ő, mint tudjuk.
Szendrei eligazította haját egy-két gyors seprő mozdulattal, kiegyenesedett ültében, keresztbe fonta lábait - amit igen kényelmetlennek talált -, és felszegett orral, arcizmait visszafogva préselte ki ajkai közül válaszát:
- Önt nem különbben. Engem ért a megtiszteltetés.
A végén már persze röhögött, és gyorsan vissza is vedlett szokásosellába. Bár igaz is lehetne, hogy nem tudja megjátszani magát, nem volt az. Ez a stílus azonban nem az volt, amit rekeszizmai türtőztetni tudtak volna.
- Épp utazgatok. Küldtem pár baglyot is, de lehet nem adtam nekik elég pénzt, mert nem annyira volt miből, szóval nem tudom, eljöttek-e idáig, vagy eldobták valahol útközben.
 - És hát szereztem munkát a faluban, képzeld! Már megint. De most nem fognak kirúgni. Azonnal. Gondolom. Szóval mesélj te is! Nem diplomáztál már le? Azért se nagyon kerestelek itt, mert azt hittem, már elhúztad a csíkot.

Közben úgy találta, most jó lenne egy újabb összeborulás, szóval ültében megölelgette újra Dettit, mert neki is biztos túl sok volt a levegője.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2018. április 29. 12:26
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szendrei Ella összes RPG hozzászólása (86 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel