Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A kiterült srác végül felhagyott az egyébként Ella által is preferált, rendkívül megtévesztő taktikájával, miszerint a földön fekve pihenjen egy kicsit, és felült, sőt, nem sokkal ezután odáig merészkedett, hogy fel is állt.
Ella egy rövid ideig még maradt, mert az ő természetesen szintén szándékos és előre megfontolt, valamint eltervezett borulása még kívánt némi pihenőt, és amúgy is jó volt kicsit még heverészni és lóbálni a lábait.
- Tanítanod kéne, komolyan. Mondjuk reptant. Megtaníthatnád, hogy essünk le kviddics közben úgy a seprűről direkte, hogy ne fájjon annyira, de úgy látszódjon, mintha az ellenfél lökött volna le, és taadaaa: büntető! Persze nekünk.
Miközben elméletét ecsetelte, egyedül maradt a földön fekve, de aztán egy segítő kéz került a látókörébe, amit a további lelkes vigyorgásával fogadott el.
- Auauau.. jól van, semmi baj, nem fáj ám! Direkt csinálok úgy, hátha megsajnálsz, és elhalmozol minden földi jóval.
Ő is talpon volt, először kicsit bizonytalanul, de aztán egész stabilan megállva a jégen. Természetesen tetszett neki az ötlet. Naná! Csak a normális emberek mennének egy ekkora taknyolás után a lehető legtávolabb a baleset helyszínéről, de Ella minden volt, csak normális nem. És szerette körülvenni magát olyanokkal, akik osztoztak a hülyeség ősi tudásában.
- És neked, hogy meddig maradnak még azok? - kérdezte széles vigyorral arcán, aztán persze belecsimpaszkodott az idegenbe (valahogy a nevek sosem kerülnek elő elsőre), és már rántotta is magával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ella kuncogott egy sort, mert persze rögtön vizualizálta fejben a közveszélyes seprűs képét. Az alak cikcakkban repült, és mintha pinballt játszott volna, sorra nekiment a körülötte repkedőknek és azok úgy potyogtak az égből, mint alma éréskor.
- Azt nem is mondtam, hogy repkedj - rázta meg a fejét. - Csak azt, hogy tanítanod kéne az esést. A lovaglást bízd a profikra.
Nem tudta persze, hogy miben is áll az alkalmatlansága, elvégre nem látott bele a másik fejébe, és az előbbi képzelgése nyilván némi túlzással bírt, de nem is igazán számított. Egy percig sem gondolta komolyan, amit mondott.
- Aha - bólintott a kérdésre. - Hajtó vagyok!
Miután ő is felállt, Ella az oldalára kerülő kézre pillantott, és az az újabb idétlen gondolata támadt, hogy a piros bőrlabdát is valahogy így kell megfogni, ráadásul ő maga a hajával egész kvaffos árnyalatú volt. Szóval most a srác lesz a hajtó, ő meg a labdája, és nincs más, mint kilőni!
Persze más kérdés, hogy Ella meglehetősen gurkósra vette a figurát, mert nem szépen nyugton hagyta magát vezetni, hanem úgy rántotta maga után szerencsétlen srácot, hogy az ismét majdnem elzúgott. De legalábbis meglepte az indulás, amit szóvá is tett, Ella pedig jót kacagott rajta.
- Hát nem én, az biztos!
Persze hallgatott a jó szóra, mert feleslegesen bénázni nem akart. Ha egy jókora csúszás után mégis elzúgnak, hát legyen, de ne úgy, hogy még el sem indultak.
Szóval kicsúszkáltak óvatosan a jégfolt szélére, ahol Ella elengedte a srácot, hogy kicsit rákészüljön a nagy attrakcióra. Ez nagyjából kimerült néhány apró kis ugrálásban, és a mellé kötelező vigyorgásban.
- Na, egyszerre, vagy külön-külön? - kérdezte. - Ha egyszerre megyünk, és mindketten ott maradunk, az mondjuk nem jó, mert akkor nem tudsz elhalmozni a földi jókkal.
Ami ugye fontos szempont volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Vizuális input. Ellának mondjuk nem nagyon kellett ilyesmi, a képzelete kiválóan szuperált, talán kicsit jobban is a kelleténél. Így persze kicsit színesebben, és izgalmasabban játszódtak le a fejében a dolgok, mint ahogy most is elképzelt egy karatézó párost, amint repkednek mindenfelé miközben hadonásznak, és minden egyes ütést színes fények és szikrák kísértek. Jó volt ez így, kirajzolta jellegzetes vigyorát arcára.
- Még csak két meccsem volt, és eddig mindkétszer megúsztam esés nélkül - újságolta nagy lelkesen. - Igaz, az előtte való felkészüléseim közben többször lezuhantam, mert meg akartam tanulni hátrafelé ülve megülni a seprűt.
Egészen kiváló ötletnek tűnt az első nagyobb esésig. Igazából még utána is, csak elment az idő az irányíthatatlanul össze-vissza repkedő repjárgány kergetésével fél lábon ugrálva. Merthogy a másik lába épp fájt.
- Gondold el, mekkora technika - folytatta, miközben már a pálya szélén voltak, és a srác nagyban latolgatta az esélyeiket. - Az ellenfél azt hiszi, ha meglát, hogy arra repülsz, miközben meg nem is! És az őrző is azt hiszi, hogy távolodsz épp tőle, és nem figyel ezért rád, aztán bumm! Benn a gól. Bár azt még nem találtam ki, hogyan is kéne hátrafelé dobni.
Közben derékban kifacsarodott, próbált hátrafelé nézni, de persze nem annyira sikerült, mint az ideális lett volna egy jó rádobás érdekében.
Végül ott álltak a jégpálya szélén, készen a csúszásra, már csak a taktika megbeszélése volt hátra. Aztán jöhet a feketeleves.
- Kipárnázó bűbáj, ez jó, ez jó - bólogatott a felvetésekre reagálva, de aztán rámeredt a srácra.
- Na! Ezt úgy mondod, mintha a mugli autóversenyzők mind meg tudnák meguk szerelni azt a micsodát - nevetgélt. Persze a dolog nem egészen volt ugyanaz, és Ella fel is vette a kviddicses órát, de egy dolog tanulni valamit, és tudni is azt.
- Így sokkal érdekesebb lesz, majd meglátod. - Eldőlt a dolog, ha ő nem vállalja be, akkor legalább lesz valaki, aki segítségért szaladhat Ellának, na meg ugye a földi jók.
Aztán mielőtt nekiveselkedtek volna, kihallotta a srác hangjából, hogy mintha kicsit elkalandozna jelenlegi tervüktől. Szavait aztán mivel mással, vigyorral fogadta.
- Ó tényleg! - mondta. - Pedig már majdnem elneveztelek valahogy! De a Kornél megteszi. Olyan kornélos fejed van.
Mondjuk volt benne valami, lehet tényleg nem árt tudni, kivel készül az ember valami nyaktörő ostobaságra.
- Érj utol, és megmondom az enyém! - rikkantotta hirtelen ötlettel, majd nekilódult és rászaladt a jégre, karjait szétcsapva kezdett vitorlázni a síkos folyosón.
Még nem esett el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Egyelőre csak azt sikerült kitalálnom, hogy ne csináljam - vigyorgott még egyet elképzelésének ecsetelését követően.
Igazából nem is volt valódi komoly cselkifejlesztős szándéka a dologgal, egyszerűen csak akart valami olyasmit művelni, amivel jó eséllyel még senki sem próbálkozott. És hátrafelé repülni seprűn.. nos, ez olyan fajta őrültségnek tűnt, ami legfeljebb gondolat-szinten merülhetett eddig fel, és persze csak poénból, nem komoly szándékkal a megvalósítását illetően.
Mikor aztán mindketten készen voltak az indulásra, és természetesen szándékos vakmerőségből, és az izgalmak fokozása érdekében, és nem azért, mert egy egyszerű bűbájt nem ismertek, úgy döntöttek, hogy nem védekeznek. Mármint nem látják el párnázó bűbájjal a túlsó véget.
Ella aztán neki is lódult, és hosszú lábainak köszönhetően alaposan fel is gyorsult, mikor a jégre ért. Még hallotta, hogy a srác - azazhogy Kornél - utána kiált egy "hé te" megszólítást, aztán arcába vágott a menetszél, a jégről felszálló hideg levegő, és a folyosó faláról rákiabáló festmények zaja töltötte be fülét.
Némelyek biztatták, mások azt remélték lelkesen, hogy ismét elvágódik, és páran szóvá tették aggályaikat az épelméjűségével kapcsolatban. Ellának egyik sem számított igazán, úgy érezte repül, csak persze lényegesen lassabban, mint szerette volna, és sokkal kevésbé biztosan. Valahogy a lábai közé kapott seprűben jobban megbízott, mint a lába alatt csillogó jégben.
Aztán az egész odalett, mikor vállát apró bökés érte, Kornél pedig elsuhant mellette. Megelőzte! Na nem! Az meg hogy lehet?
- Jössz vissza!
Azon nyomban utána kapott, hogy visszarántsa, nem igazán gondolva végig ennek következményeit, mert bizony míg ő ezáltal előre, Kornél kissé visszafelé rándult. És bár egyébként nem biztos, hogy elég erős lett volna hozzá, hogy visszatartsa a srácot, a jégen aligha vetette meg biztosan a lábát.
Ahogy Ella sem, aki már érezte is, hogy csábítja őt a gravitáció. Jobb híján tovább csimpaszkodott áldozatába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Persze úgy alapvetően Ella nem volt az a versengős típus. Nem a győzelem érdekelte, hanem a szórakozás, ami elvezet odáig, és a kviddics csapathoz is ilyen szellemben csatlakozott. Jó mókának tűnt, és persze olyan életveszélyes marhaságnak, amit anyja még talán ennél is becsmérlőbben fogalmazott volna meg. Mindegy volt, hogy győztek-e vagy sem (persze azért a csapattársai kedvéért igyekezett az előbbit elérni), ő csak jól akarta érezni magát.
Akárcsak most. Jó móka volt rászaladni a jégre, és bizonytalanul suhanni, annak lehetőségét kockáztatva, hogy össze-vissza töri magát, és az csak a pláne volt a dologban, hogy a nevének megosztását Kornél győzelméhez kötötte. Nem mintha annyira titkolni akarta volna, egyszerűen csak így jött ki, és mókás volt így.
És most Kornél lazán beelőzte, ami megrövidítette a mókát. Mivel fogja tovább húzni, ha máris el kell árulja a nevét? Nem mintha különösebben elgondolkodott volna ezen, úgy tényleg, csak egy pillanat töredéke volt, ahogy utána nyúlt, és a srác minden ellenkezése ellenére belecsimpaszkodott.
Átsuhant az agyán, hogy ebből bizony így zakó lesz, de csak azután realizálódott benne a gondolat igazán, mikor belegabalyodva a másikba fordult vele egyet a világ.
Tüdejébe szorult a levegő, és furcsa, nyikkanó hangot hallatott, pedig nagyrészt sikerült elkerülnie a jeget, esését jórészt felfogta szerencsétlen Kornél, aki olyat puffant, hogy több portréalak "Úúúh"-zott, és elfordult, vagy a szeme elé kapta kezét.
- Aauuhuuhu - jegyezte meg Ella egyszerre grimaszolva és nevetve.
Félig a jégen volt, félig Kornélra borulva, egyik keze pedig beszorult a srác alá. Az egy picit fájt.
- Nyertél - vigyorgott az arcába mindennek ellenére. - Ella vagyok. És hát nyújtanék én kezet, de rajta fekszel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem volt épp kényelmes így feküdni. A jég hideg volt, a keze pedig nem annyira élvezte azt a szöget, melyben állt. De legalább folyamatosan zsibbadt elfele.
Ella mindeközben kitartóan - kissé ugyan grimaszolva még a fájdalomtól - vigyorgott Kornélra, narancsos-vörös haja a srác vállára borult, ahogy felette, félig rajta feküdve megtámaszkodott. Közben a festett alakok nem győztek szörnyülködni rajtuk, de ez a lányt a legkevésbé sem foglalkoztatta. Hogy ki mit gondolt róla, abszolút nem számított, vagyis.. talán csak egy esetben. De nem kalandozott el, zsibbadó karja, és az esés okozta tompa fájdalom a jelenben tartotta, és persze a srác szavai is, amiken szintén csak derülni tudott.
- Mélyen meg vagyok tisztelve, egész padlóra kerültem a megtiszteltetésben - szólt. - Illetve majdnem.
Elvégre a padló, és Ella között volt némi jég- és Kornél réteg is. Előbbi pedig nem nagyon mutatott egyelőre hajlandóságot arra, hogy ezen változtasson. Stratégiai pihenőt tartott, nyilván.
Ella erre megint csak élénk nevetgéléssel felelt.
- Ó, rendben van - bólintott. - Már úgyis alig érzem.
Persze nem a fájdalom enyhült, csupán lassan már annyira elzsibbadt a karja, hogy nem tudtak az idegpályái érvényesülni.
De ha már Kornél ilyen kedvesen felajánlotta, hogy a vendége lehet, lábát átvetette rajta, és kicsit jobban rámászott, le a jégről, mert az még mindig hideg volt, és nem akart felfázni a Rellon elleni meccs előtt. Nem mintha ne lett volna valami gyorsan ható bájital a gyengélkedőn ilyen esetekre, de Ella mindig is elkerülte a gyógyítókat, és ezt a jó szokását meg kívánta őrizni a jövőben.
- Ó, sajnálom! - szólt aztán színpadiasan, balját Kornél vállára téve. - De legalább elmondhatod most magadról, hogy extrém körülmények közt is próbáltad.
Persze csupán a fekvést. Arról volt szó elvégre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fekve Kornél

Habár nem volt egészen helytálló, hogy Ella Kornéltól esett hanyatt, elvégre első körben éppen fordítva történt, de aztán ő is kiterült, pontosabban ráterült a másikra, így elégedett volt a pontozással. Kilenc és fél! Az már valami. Igaz, hogy lehetett akár a százból is, de a Szendrei leányzó hajlott rá, hogy tízes skálában gondolkodjon, ahogy ilyen versenyszámoknál szokás.
Ha a karja nem bánta volna, már fel is állt volna fogadni az ovációt (bár a festmények csak kis része szórakozott jól rajtuk), de igazságtalan lett volna elvárni szegény fiútól, hogy ekkora zakó után felpattanjon ünnepelni vele. Mégiscsak felfogta az ő esését is. De azért Ella nem várt tétlenül addig sem, helyezkedett, és igyekezett nem beletérdelni semmi kényesbe, míg Kornél előadta a nagy tervet, hogy hogyan is tovább. Bár annyira nem tűnt sürgősnek neki.
- Pihenhetünk azután, hogy visszakaptam a karom? - Nem volt bosszús, csupán kicsit kezdte aggasztani a zsibbadás, amit a karja helyén érzett.
Kornélé még mindig a hátán pihent, ami nem zavarta, elvégre elég kicsi intim szférát tudhatott a magáénak, és ő maga is szívesen érintkezett másokkal, karolt beléjük, fogta meg a kezük, vagy épp esett rájuk.
- A csodás mindenséged szeretné mindkét kezem innen megtapasztalni - tette hozzá, miközben szabad kezével megpaskolta kicsit Kornél mellkasát.
Aztán úgy helyezkedett, hogy mindkét térde Kornél jobb és bal oldalán legyen a jégen, majd feltolta csípőjét, és szabad kezével is támasztékot keresett, hogy elemelkedjen annyira, hogy elég helye legyen a másiknak is mozogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fekve Kornél

Kornél előbb kiterült, majd jót derült. Ella nem is igazán értette, min nevet, de azért vele nevetett, neki ehhez nem kellett komoly indok. A helyzetük jelenleg pedig abszolút megkívánta, hogy hangot adjanak örömüknek, hogy  így összezúzhatták magukat. Persze a lány könnyen volt, őt felfogta Kornél, és csak a keze volt szorult helyzetben (de az szó szerint), de már az sem sokáig.
- Na mi az, mi tetszik? - kérdezte vigyorogva, miután áthelyezkedett a soron következő manőverhez.
Alig félreérthető pozícióba kerültek így, ráadásul el sem tudott volna húzódni az alatta fekvő sráctól, amíg a keze alatta volt. A jégen térdelt, leggingsén, melyre shortot húzott, szokásos öltözéke gyanánt, átütött a hideg. Valószínűleg szegény srácnak sem lehetett olyan jó rajta feküdni. Bár, mikor az előbb belébotlott, akkor is épp így feküdt, csak akkor még egymaga. Talán csak Ella volt érzékenyebb a hidegre.
- Na hajrá! - biztatta.
És akkor végre enyhülést érzett, a nyomás megszűnt, és karja kiszabadult, és már el is slisszant eddigi börtönéből, a jég és Kornél háta közti résből. - Éljeen!
Nem azért, mintha irigy lett volna, de saját, tagjai már úgy hozzánőttek, és nem szeretett volna tőlük megválni. Így aztán örömmel fogadta zsibbadó karját, és jól megrázogatta-lóbálta, hogy visszatérjen belé az élet. És a fájdalom. Mert jött az is.
- Asszem' az enyém is - szívta a fogát, majd ígéretének eleget téve Kornél csodás mindenségére - vállaira - helyezte mindkét kezét, csípőjével pedig hátraereszkedett, rá a srácra.
- Megmaradsz azért? Mehetünk a gyengélkedőre? - kérdezte vidoran, mintha a legjobb buli lenne felkeresni a gyógyítókat, miután össze-vissza zúzták magukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mindent összevetve, nem volt ez olyan rossz. A karja fájt ugyan Ellának, és fázott a térde, de Kornél kényelmes volt, és éppenséggel visszataszítónak sem találta őt a lány, a remek mókáról nem is beszélve, ami ide juttatta őket. Szóval nem volt oka panaszkodni, és úgy tűnt, Kornél sem elégedetlen a sorsával. De azért csak nem árthat, ha helyre teszik őket, ha valamilyük esetleg nem úgy nézne ki, mint kéne.
Ella még rázogatta kicsit karját, miközben az alatta fekvő srácra sandított. Sejtelmesen mosolygott rá.
- Értem én, értem - mondta. - Szóval mazochista nem vagy. Pedig majdnem azt hittem, direkt vágtad hanyatt magad az előbb.
Most már, hogy karja szabad volt, felegyenesedhetett, így éppen derékszögben helyezkedett el Kornélon, mintha csak meglovagolná. No persze a srác kicsit sem emlékeztetett lóra, és egyébként is a hátán volt, szóval.. és félreérteni pedig nem kell a dolgot.
- Pedig csálén is jól mutatnál - nevetett rá, mikor Kornél önmagával való viaskodása után a gyengélkedőre szavazott a tovább fekvés ellenében.
Megfogta a srác egyik fülét, és visszahajtotta, majd másik kezével az orra hegyét nyomta el oldalirányban.
- Tessék, csálé, és mégis menő! - vigyorgott lelkesen, de csak míg nem kezdte el újraéledt karjában érezni a fájdalmat. Akkor aztán grimasz jelent meg arcán, ami kicsit csáléra húzta szája sarkát. - Na jó, mégiscsak menjünk gyengélkedni.
Felhagyott Kornél arcának molesztálásával, és oldalt lefordult róla, majd fájdalmasan nevetgélve és auzva lábra kecmergett, hogy aztán kezét nyújtsa sorstársa felé. Habár nem volt teljesen biztos benne, hogy a jégen egyensúlyozva sikeres lehet a manőver. A végén még megint jégre teszik magukat.
- Vizsgára? - kérdezte meghökkenve közben. Nem értette, miért kéne eltitkolni a balesetük körülményeit. - Pedig úgy megnézném a képét a gyógyítónak, mit szól hozzá, mit műveltünk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kornél

Az Ella alatt kiterült Kornél minden fájdalma ellenére folytatta a lánnyal a flörtölést, ami már önmagában is nagyon szórakoztató lett volna, hát még így, szóval a vöröshajú vidáman viszonozta a mosolyt.
- Nem ezen múlik, hogy még szimpatikusabb légy - mondta neki kacéran. - És a cool faktorodat hogy befolyásolja az alattad lévő cold faktor amúgy?
Jót derült saját kis szellemességén, de aztán jöhetett a lekecmergéses akció, és az azt követő - remélhetőleg sikeres - jégről való letámolygás is, hogy az a cold-faktor helyrebillenjen, meg ők is egyenesbe kerüljenek, vagyis inkább merőlegesbe.
Kornél persze adta a kemény gyereket, és nem fogadta el Ella segítségét, ami talán nem is volt rossz ötlet tőle, mert szerencsétlenje már a saját lábában is majdnem elesett, pedig csak kinyújtotta pracliját a srác felé. Ha megpróbálta volna felhúzni, lehet csak megint a földön kötnek ki, ezúttal talán fordított helyzetben. Habár az is nagyon vicces lett volna, belátta, hogy a testük annyira nem vágyik ilyen kalandokra, legalábbis biztos nem a kemény kőre fagyott kemény (és hideg) jégen.
- Ennek már mindegy - legyintett is a szóban forgó kezével, amit persze egy fájdalmas szisszenéssel kommentált, majd nevetett egyet saját hülyeségén. Ha eddig csak beütötte, most már talán meg is rántotta.
Kornélt követve csúszkálva-egyensúlyozva, majd az ablakok mellett megtámaszkodva indult le a jégről. Nem mozogtak túl magabiztosan, de legalább mozogtak, szóval olyan nagy bajuk nem eshetett.
- Szerintem mondjuk azt, hogy seprűs üldözésben vettünk részt, átkokat lődöztek ránk, de mi viszonoztuk a támadásokat, hősiesen száguldoztunk, majd utolsó erőnkkel még épp le tudtunk itt zuhanni. Egy kicsit összetörtük magunkat, de legalább megmenekült a világ! Vagy legalábbis a falu. Na? Így se nem vizsgáról elkésők, se nem bolondok nem vagyunk, hanem hősök! De üldözők helyett lehetett a nyomunkban sárkány is, az még menőbb...
Annyira lelkesen magyarázott, hogy egy pillanatra elbambult, ami épp elégnek bizonyult ahhoz, hogy kicsússzon a lába alól a talaj, és előreessen, rá szegény Kornélra. Megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kornél

Nem, Ella nem látta a Frozent, sőt, igazándiból az utolsó dízni mese, amit látott, a Lilo és Stitch volt, az is vagy tíz éve esett meg, és már csak arra emlékezett belőle, hogy neki is kell egy űrből jött szuperkutya.
- Jó neked, én kicsit fázós vagyok - dünnyögte válaszképpen, mielőtt útnak indultak le a jégről.
Persze közben tovább folyt a csevej, a Szendrei lány nem akart egy unalmas mesével beállítani a gyengélkedőre, elvégre minek törték össze magukat, ha nem azért, hogy e lehető legtöbb mókát profitálják belőle? És az ilyesmibe az utómóka is beletartozott. Ha majd már ismerni is fogja a javasasszonyt vagy gyógyítót a gyenguszon, akár célirányos balesetekbe is keveredhet a szórakozás kedvéért. Egy-két csontot érdemes feláldozni a móka szent oltárán.
Kornélnak ráadásul láthatóan tetszett a felvázolt történet, csak aztán kicsit félbemaradt a tervezés, mikor a lány előreborult. Már gyakorlottan kapálózott, és tátotta el a száját egy jaj-ra, és ezúttal Kornél is felkészült az ütközésre.
Ella elakadt benne, megragadta, lába kicsúszott alóla, és úgy lógott szegény srácon, mint valami döglött hal.
- Jajjajj - jegyezte meg, mert bár nem vágyott rá nagyon, jobb lett volna túlesni a dolgon, és nem az elesés és el-nem-esés közt ingázni. Reménytelenül kapaszkodott, Kornél pedig a párkányban.
- Asszem' nem kellenek ide sötét varázslók, rátörök én az életünkre egymagam is - nevette végül el magát, tovább csimpaszkodva. - Kapaszkodsz..? Felhúzom magam.
Nem várta meg a választ, mert már nem volt rá ideje, hisz vészesen csúszott lefelé, így aztán felhúzta egyik lábát, és megvetette a jégen, majd továbbra is Kornélban kapaszkodva felhúzta magát a kissé bizonytalan helyzetéből, rá a másik hátára.
Persze nem mászott rá, bár legszívesebben így szabadult volna a jégről, mert most már kicsit kezdte kevésbé élvezni a rajta tartózkodást. Az még jó, ha csúszik, de ne legyen ilyen hideg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kornél

Ismét talpon! Legalábbis egyelőre, és bár jó móka volt kiterülni is, most már kezdett kellemetlenné és ami nagyobb baj, unalmassá válni. Ella szerette a változatosságot, ezért nem akart megint Kornélra esni, az a minimum, hogy ezúttal ő legyen alul, ha már földre kerülnek.
De a srác jól megkapaszkodott, és Ella is sikeresen belé csimpaszkodott, szóval úgy tűnt, van remény, hogy még lekerülnek a pályáról egyben, ha nem is teljesen épen, és nem a személyzetnek kell majd lekaparni őket a jégről.
A Kornélon lógásnak azonban volt egy-két problémásabb részlete. Attól most eltekintve, hogy szegény majd belepusztult, hogy az amúgy nem túl súlyos egyéniséget a hátán kihúzza a csúszásmentes talajra, és közben hangot is adott a tagjaiba nyilalló fájdalomnak, Ella azt a kezét is bevetette a kapaszkodáshoz - elvégre csak az a kettő volt neki - amit jól beütött. Más szóval neki is fájt az utolsó egy-két lépés, még ha nem is küzdött érte különösebben. De lelkesen szurkolt Kornélnak, hogy ne essen össze, az is számít azért, nem?
Végül csak megmenekültek, és Ella is lelkesen megpaskolta a folyosó kövét örömében (a fájós kezével persze, meg a sok eszével), meg persze azért, hogy nehogy csak Kornél köszönje meg a járólapnak, hogy ott van végre a talpuk alatt, hanem ő is. Hátha később még emlékszik rá a kő és lesz olyan aranyos, és nem csúszik ki alóla, ha valaki rókát tesz rá, mert rossz reggele van, vagy csak leönti töklével, mert rájön, hogy mégse finom az, hiába issza mindenki más.
Persze, hogy elkalandozott máris, inkább, minthogy a fájdalomra koncentráljon. De előbb-utóbb vissza kellett térni a valóságba, hiszen nem volt egyedül, és nem is Keith-szel volt. Egy pillanatra még azért elkalandozva maradt.
- Mi? Ja! A gyengélked... öööö, fogalmam sincs. - Pedig tudta, vagyis egyszer már tudta, de most elfelejtette. Illetve nem tudta, innét hogy kell arra eljutni.
Megrántotta vállát, derűsen odalépett Kornélhoz, és belékarolt. Ezúttal a jobbik kezével.
- Azt hiszem, erre. De ha mégse, előbb-utóbb csak belebotlunk, nem? - Azzal már húzta is magával, hátrahagyva a csúszós folyosót és annak minden örömét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amúgy is jellemző volt, hogy nem tud dolgokat, de ma Ella vélhetően rekordot döntött a nem-tudással. Fogalma sem volt róla, hol van, merre megy, mi ez itt, mi az, és azt meg miért csinálja az az ember ott, amit.
Arról sem nagyon volt elképzelése, hogy vajon gyakori név-e az övé lengyelben, de valahogy úgy gondolta, nem valószínű. Tekintve, hogy nem lengyel nevet kapott. Lehet akkoriban még nem anyja volt a családban a főnök, hanem Ella magyar származású apja. De nem tudta, szóval csak a vállát rántotta meg, és Tormácska további érdeklődését hallva is csak vigyorgott rá. Nem volt abban a helyzetben, hogy ilyesmiket megítéljen, szeretik-e ott a magyart vagy sem. Ő mindenkivel elvolt, még azzal is, aki kikerülte az utca túlfelére sietve. A lelkes integetés-vigyorgás neki is kijárt.
Végül a földalatti robogás véget ért, és bármilyen újszerű és érdekes volt, a vörös sokkal jobban élvezte a szabad levegőn ücsörgést, mint az emberek közt heringekként összeverődve kapaszkodást egy sötét lyukban száguldva. Így visszagondolva szörnyűnek találta az utazást.
Kávéért nyavajgott, mire a srác elirányította és meghagyta, hogy neki is hozzon. Ella bólintott, majd felpattant, és félig szökellve, félig futva odatolakodott a bódéhoz. Egy pillanattal később aztán visszaóbégadott:
- VAN NÁLAD MUGLI PÉNZ??
De aztán megtalálta a Védától kölcsönlopottkért bankót, úgyhogy mielőtt Torma bármit szólhatott volna, integetett neki vele, hogy már nem kell, megoldotta. Néhányan azért még értetlenül bámultak rá néhány percig, de aztán lassan mindenki ment a dolgára, Ella pedig visszabattyogott a két kávéval a cókmókjukhoz.
Mire letette a fenekét, már kortyolta is, de aztán fintorba húzódott az arca.
- Eltévedtünk, és még a kávé is hideg! - csak egy pillanatnyi bosszúság ragadt meg arcán, aztán felderült, mert eszébe jutott, hogy ő boszorkány, és legalább az egyik problémán segíteni tud: felmelegítheti a kávét.
Előrántotta pálcáját, és azzal a lendülettel ki is billent alóla a táskája, amin ült, mire kezét-lábát lóbálva kiterült a betonon.
- Au - jegyezte meg, aztán meglepetten pislogott párat. Egy sárga járműszerűség materializálódott előttük.
Még forgott fémkereke, mely alá bizony sínt képzelt volna az átlag, de ez csak úgy állt ott, mintha a legtermészetesebb dolog volna a tér közepén megállni egy ilyennel.
A muglik nem vették észre, vagy elsiklott a tekintetük mellette, mert egyébként is sok hasonló jármű volt a környéken (igaz, azok síneken, és nem egy nagy placcon, ahol emberek mászkálnak).
Egy alul sárga, felül, ablakait keretezve fehér vonatszerelvény-szerűség volt, illetve, ahogy az lassan eszébe jutott Ellának, egy villamos, rajta egy hetes számmal. Kinyíló ajtaja mögött egy kellemes mosolyú férfi jelent meg, szépen vasalt egyenruhában, és büszkén emelkedett hangon a tudtukra adta, hogy ez bizony a szegedi 7-es varázslójárat, mely elviszi őket az országon belül ahova csak kívánják.
Ella arca megint felderült (illetve visszatért szokott állapotába), és még mindig a betonon csücsülve útitársa felé perdült.
- Na mit szólsz, milyen jó vagyok? Rendeltem magunknak fuvart!
Felszálltak, és kifizették a jegyet, és már préselődtek is bele az ülésbe, hogy aztán egy másodperc múlva előrezuhanjanak. Mint kiderült, Budanekeresd egy köpésre volt. Ella gyors búcsút vett: megölelgette Tormát, aztán már ugrott is le a villamosról, és elraktározta az elméjében, hogy legközelebb hamarabb kell majd átesnie a táskáján, ha el akar valahova jutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kivételesen a kastélyban érte az este. Pedig ahogy letudta a vizsgáit, már szaladt is a faluba, minél távolabb a kastélybéli légkörtől. Amit pedig imádott. Csak egy ideje.. nem annyira. Egyik éjjel még azon is elgondolkodott, miközben hazafelé bandukolt az utcán, hogy talán vissza is mehetne.. Lengyelbe. Persze rögtön ki is röhögte magát ezért a képtelen és nevetséges gondolatért. De felmerült benne, és ez ijesztő volt.
A mai napon pár holmijáért ugrott csak fel, vagyis, igazából Véda cuccai voltak, amiket lenyúlt tőle, és nagynénje persze visszakérte őket. Pakolgatott-keresgélt, próbálgatta a begyűjtő bűbáját, de valahogy semmi ereje nem volt a varázslatainak. Végül sóhajtott egyet és eldobta magát az ágyán.
Plafonbámulás. A legjobb. De Ellának nem volt szokása bámulnia a plafont, ő pörgésre született, bizonyára búgócsiga dns került belé véletlenül. Vagy szélütést kapott egy tornádótól kiskorában. Bárhogy is, újabban nem lehetett ráismerni. Nem volt önmaga.
Valamit ki kellene találnia. Valami őrültséget. Valamit, ami előrerántja a mába, ami meglöki, ami elsodorja és felpiszkálja a benne tomboló tüzet. Persze nem azt a tüzet. De valamit robbantania kellene, akár szó szerint, mert ha tovább gondolkodik, biztosan beleőrül. És csak járt az agya, és nem értette, miért történik ez az egész. Mintha az összes energia, ami egyébként pezsegni szokott benne, most ott tobzódna a fejében, hogy teljesen kikészítsék őt.
Megdörgölte szemét, nyöszörgött egyet, és ekkor meghallotta. Kaparászás, apró, de éles kopogás. Kinyitotta a szemét, pislogott párat, hogy tisztuljon a megnyomorgatott szeme miatt kissé elhomályosult kép, de már a körvonalaiból látta, hogy az ablakban egy bagoly ül. Nyilván rá várt, hacsak nem volt valamelyik szobatársa az ágya alatt bujkálva.
Az üzenet egyszerű volt és lényegre törő, tartalmazta a falu, a kilógás, és a most szavakat is, az aláírás pedig Kornélé volt, így Ella rácsapta az ablakot szegény madárkára, miután rányomott egy OK-ot az üzenetre, és már rohant is ki a szobából, le a klubhelyiségbe, ki a folyosóra, le a lépcsőn, és közben nem gondolt semmire.
Az se zavarta, hogy így most várhat egy ideig, mire a srác is felbukkan, hacsak nem vette biztosra, hogy a lány válasza igen lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Úgy tűnt, Kornél biztosra ment. Vagy csak Ellától függetlenül így is, úgy is lelógott volna. Valószínűleg a válaszbagoly is majd csak holnap reggel találja meg, miután már túl lesznek ezen az éjszakán. De ne rohanjunk úgy előre. Még azt se tudni, hol találja majd a reggel és a bagoly őket.
Nem igazán figyelt oda, hogy hangtalan legyen, beleolvadjon az árnyékokba, minél előbb le akart érni a kastély bejáratához, mintha az élete függött volna tőle, hogy mihamarabb kitegye a lábát az épületből. Csak a vak szerencsének, vagy valami nagyobb rendbontónak a kastély másik végében köszönhette, hogy nem botlott bele egyetlen prefektusba, vagy tanárba se. Lefékezett, és térdére támasztotta kezeit. Zihálását kissé visszhangozva közvetítette az üresen álló csarnok. Azaz, majdnem üresen.
Már épp elkezdett volna forgolódni, kitalálni, merről fog érkezni bűntársa, mikor megpillantotta a sötétben eddig várakozó Kornélt, aki meglátva őt nekiállt széles mozdulatokkal biztonságos útvonalat rajzolni neki felé.
Ella odalibbent mellé, arcára nyomban kiült vigyora. Már hetek óta nem csinált ilyet a szája.
- De mennyire, hogy fel! - bólogatott a kérdésre. - A faluba kommandózunk? Lesz akadálypálya? Az ellenség tud már az érkezésünkről?
Random jutottak eszébe a lehető leghülyébb kérdések, miközben a bejárati kapuhoz osont Kornéllal. Most, hogy már itt volt, és feje kiürülhetett a mellékes és rettentően zavaró, fájó gondolatoktól, már a játék részeként odafigyelt arra, hogy hangtalan osonjon, hangját is suttogóra vette, és igyekezett nem belerúgni több lovagi páncélba. Igen, mert egyet majdnem felborított Kornél felé lépdelve az imént.
Pálcát húzott, és a zárra irányította.
- Alahomora! - Kattanás hallatszott, a vörös pedig megrántotta az ajtót, ami nyikorogva kinyílt. Napközben sosem tűnt fel, hogy ilyen hangos lenne. Összeszorította fogait, és próbálta óvatosan mozgatni a szárnyat, de az ettől persze csak még elkínzottabban nyikordult meg.
- Szerintem most kéne egy kicsit futni, mit gondolsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ott volt, ahol lennie kellett. Persze az ott folyamatosan változott, hiszen mozgásban voltak, ez inkább a helyzetre, kis kalandjukra, mintsem annak helyszínére vonatkozott. Bele akart feledkezni a mókába, bármit is tervezett Kornél, így készséggel követte, sőt, elébe is rohant, máris nyilvánvaló ostobaságokat kérdezett. Persze a srác partner volt ebben is.
Ella összehúzta szemöldökét, és rettentő komoly ábrázatot erőltetve arcára bólintott.
- Szép volt, katona - mondta. - Erdőt, és ellenséges jelvényest kikerülni, irány dél, délnyugat!
Igazság szerint nem gondolt bele, hogy a falu milyen égtájban helyezkedik el a kastélyhoz képest, szóval akár totális marhaságot is mondhatott, de mivel Kornél jelentése sem lehetett sokkal közelebb a valósághoz, nem nagyon zavartatta magát, inkább lelkesen vigyorgott, és akcióba lendült.
Néhány pillanattal később már úgy futott, ahogy a lába bírta, haja vadul lobogott mögötte, arcába hűs esti levegő csapott. Hidegebb volt, mint napközben, erre nem teljesen készült fel, ami a felöltözését illette, de még inkább amiatt aggódott, hogy meghallották a kastélyban, hogy valaki kinyitotta a kaput.
Hátrakapta tekintetét, megnézni, Kornél követi-e.
- Elterelő hadművelet! - kurjantotta, és megragadta a srác kezét, majd elrántotta balra. Aztán jobbra. Majd hirtelen lefékezett vele, belecsimpaszkodott, és megint húzni kezdte valamerre. - Jól összezavarjuk őket!
Kacagott, és egyre inkább belelovalta magát a játékba. Mivel sportolt, így ő jól bírta a megerőltető futást, de aztán eszébe jutott, hogy talán Kornél nincs hozzászokva. Megtorpantak egy vastagabb fa közelében, ami mögé behúzta bűntársát, majd kilesett mögüle.
- Sehol senki - közölte kissé zilálva, majd visszafordult Kornélhoz és rávigyorgott. - Leráztuk őket!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ella baromi jót nevetett futás közben, ahogy elképzelte, a kastély ablakából kitekintve hogy nézhetnek ki, ahogy mindenféle valós logikát mellőzve, a teljesen nyílt terepen kacsáznak, és tébolyultak módjára keringenek jobbra-balra. Persze egyáltalán nem zavarta, vagy egyáltalán érdekelte, ki nézi őt hülyének, sőt, imádta azokat a gondolkodóba eső, bizonytalan tekinteteket, mikor valaki nem tudta eldönteni, hogy sajnálja őt, vagy röhögjön rajta.
Ez kellett, most különösen szüksége volt rá. Kornél pedig remekül adta alá a lovat, épp csak nem kezdett el nyihaházni rohanás közben. Bár egy részen galoppolt is, úgy rángatta maga után a srácot.
- Olyan jó, hogy már én sem tudom magunkat nyomon követni! - nevetett tovább, főleg mert volt is benne igazság, már nem is tudta, épp merrefelé rohannak.
Jó is volt, hogy ráakadtak a fára, legalább körülnézhetett, hogy merre sodródtak el a faluba levezető úttól. Érezte, és hallotta is a szuszogásából, hogy Kornél közvetlen mögötte áll, és bár nagyon próbálta leplezni, látszott rajta, hogy megérezte kicsit a rohanást.
Ella felé fordult teljesen, és visszavigyorgott rá. Hátát a fának vetette, míg ő is szusszant egyet, de tekintetét nem vette le a másikról. Igazából tényleg fogalma sem volt róla, hogy mit is keres itt, az éjszaka közepén. Véda felmondásával odalett a protekciója is (nem mintha valójában lett volna ilyesmije, de jó volt korábban azt képzelni, hogy lehetne), most nem nagyon volt senki, aki elnéző lett volna vele. De valójában nem is igazán érdekelte. Jó volt most. Jobb, mint odafent. Jobb, mint reggel. Vagy mint tegnap. És múlt héten. Ha elkapják őket, akkor is megérte.
- Szóval mi a terv, katona? Meghív egy italra, ha leértünk? - Naná, hogy egy knút se volt nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ella eltátotta a száját, mint aki nagyon elborzad azon, hogy most majd tényleg csúnyán le fognak bukni. Ha lett volna hó, nos, akkor tényleg elég jogos gondolat lett volna a nyomtalanítás, így viszont kicsit túlzás lett volna feltételezni, hogy miattuk majd nyomolvasásba kezdenek az egész kastély körül, felmérve, hogy melyik lábnyom származik öt perccel ezelőttről, és melyik négy órával korábbról, amikor még nem volt tilos a kint császkálás.
- Nincs idő rá, katona! De ettől kezdve hátrálva haladunk, hogy úgy tűnjön, mintha nem arra mennénk, hanem arról jönnénk.
Lelkesen rávigyorgott Kornélra, mintha ő találta volna fel az imént a spanyol viaszt, és büszkén megemelte állát is. Ilyen egy jó ezredes, mindig van bé terve.
És a hallottakból ítélve Kornél is fel volt készülve, szavaira Ella tovább vigyorgott rá, és jobbjával végigsimított az állán, és nyakán kissé, enyhén vonva maga felé őt.
- Tetszik az elkötelezettséged.
Mielőtt még azonban megmutathatta volna, mennyire, Kornél arrébb rántotta őt kissé, hogy a fa eltakarja őket egy közeledő fényforrás elől. Ella is elrántotta tekintetét abba az irányba, és bár a dolog komoly büntetéssel kecsegtetett, aggodalom helyett inkább izgalom fogta el, belekapaszkodott Kornélba, és a füléhez hajolt.
- Jöhet a cé terv - suttogta. - Be a fák közé! De maradjunk a szélén az erdőnek, nehogy megegyen valami.. izé.
Azzal megfogta a másik kezét, összekulcsolva vele ujjait, és már húzta is magával, be a sötét rengetegbe. Nem tűnt túl jó ötletnek, de ha kimennek a nyílt terepre, nincs az a vaksi prefektus, vagy tanár, aki ne szúrná ki őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A fához simultak, amennyire tudtak, meglapultak mögötte, de nem voltak tökéletes takarásban, szóval a fedezék kissé alul teljesített. Menni kellett.
Ella jót kuncogott a srác szavain, mielőtt a fák közé rántotta volna őt. Úgy látszott, tényleg nagyon dühíti a prefi felbukkanása. Még igazán a kaland elején jártak, szóval kár is lett volna máris lefújni.
- Ennyi érzelmet még nem is láttam belőled kitörni eddig! - szólt hátra fojtott hangon, ahogy fától fáig osonva igyekeztek minél távolabb kerülni az előbbi fényforrás és a végén található prefektus közeléből. Ha meg is hallotta a mozgásukat, nem indult utánuk. Valószínűleg nem lehetett olyan jó meló ez, hogy megérje megkockáztatni, hogy valami rémség mocorog az erdőben, és nem rendetlenkedő diákok.
- Kitűnő felderítőmunka, katona! - dicsérte meg ismét Kornélt, ahogy hosszú lábain előreszökellt a mondott irányba.
Egy pillanatra sem engedte el bűntársa kezét, melynek, és gyors kitérő manővereinek hála a fák elől, rendre belevezette szegényt a susnyásba, árkon, bokron keresztül rángatta magával. Nem akarta ugyanis elhagyni, egy pillanatig sem akart magára maradni. Magára és a gondolataira.
Végül tényleg megérkeztek oda, ahova kellett, a sötét, kihalt úton találták magukat, melynek végében távoli fények pislákoltak.
- Ott vagy három tucat prefektus van, vagy a falu. - lehelte, majd előrehajolva kifújta magát. Az erdőben futkosás jó móka volt, de fárasztó is.
- Vagy a falu, ahol három tucat prefektus vár minket. De ez tűnik a legvalószínűtlenebbnek, hacsak nem csapatépítő tréningen vannak lent.
Miután nagy okosan kifejtette teóriáját, megszorította Kornél kezét - még most sem engedte el -, és megvillantotta a csillagok fényében vigyorát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kornél nem keltette azt a tipikus kemény legény és számíthatsz-rá-ha-baj-van srác benyomást, sem első, sem második pillantásra nem volt minden lány álma, de Ella mégis úgy csüngött rajta, mint macska a függönyön. Talán kicsit kevésbé agresszíven, de hasonló lelkesedéssel. Szüksége volt most rá, akár beismerte magának, akár nem, és nála jobb figyelemelterelője nem is lehetett volna.
És mivel abszolút rá és a vele töltött időre akart koncentrálni, hogy semmi se maradjon a figyelméből szabadon, látszólag nagyjából a fülig szerelmes tizenéves kislány szintjére került, ahogy a másikba kapaszkodva, az útra nem is figyelve baktatott mellette az úton. Nevetgélt a poénjain, még akkor is, mikor az legfeljebb egy mosolyt ért volna meg, és gondolatban vagy az itt és most körül, vagy kicsivel előrébb járt, mikor már ott lesznek a nem-prefi bulin, és tovább javítják a hangulatukat. Ki akart kapcsolni, és nála ez a túlpörgetést jelentette.
- Így görbülj meg? - kérdezte, és Kornél orra elé dugta ujját, teljesen behajlítva. - Most már eskü sajnálni fogom, ha nem lesz ott egy prefi se!
Tényleg jó bulinak tűnt, feltéve persze, ha megússzák a dolgot, de ha már Kornél ígérget is, az valami, az olyan, amire érdemes figyelni, nem szokása ugyanis ilyesmiket csinálni.
Persze nem vette őt teljesen komolyan, jól meg is csípte az orra hegyét, ha már ott járt, aztán vigyorogva lelkendezett tovább.
- Gondold el, ma velük bulizunk, holnap meg már a prefektusi fürdőt is használhatjuk. És van ám más előnye is haverkodni velük - ecsetelte tovább, majd hirtelen újabb abszurd ötlete támadt, és vihogva folytatta: - Sőt, szerintem jelentkezhetnél prefinek! És akkor megúszhatunk mindent!
Persze nem gondolta komolyan. Sőt, nevetnie kellett, hangosabban is, mint a jelenlegi tilosban járásuk mellett bölcs lett volna. Na de Kornél, mint prefektus? Ennél viccesebb ötlete ma már nem is lesz.
Kíváncsian pislogott vissza rá, és kezdte a srác ajánlatát mérlegelni. Egész hatásosan előadta, hogy mennyire logikus és a lehető legbiztonságosabb megoldás is ez, de Ellát ennyire azért nem ejtették fejre. Jó, párszor lefelejt ezt-azt, de tudta, mikor akarja egy srác az ágyba csábítani.
- Hacsak nem vették ki a prefik az összes szobát.. oké - felelte.
Mindegy mi történik, míg történik valami. Talán ennél jobb nem is kell. Vagy épp ez az, amire most szüksége van. Határozottan ez az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Habár a faluba érve Ella már sokkal bátrabban bánt a hangjával, mégsem csaptak különösebben nagy zajt, ahogy végigsétáltak a kihalt utcán, a pislákoló fényben csillogó macskaköveken botladozva. Legalábbis a navinés lány botladozott eleget, mert nem nagyon figyelt oda, merre lép, a srácon csüngött inkább, és időről-időre rántott rajta egyet, hogy továbbra is belé kapaszkodva felugorhasson egy-egy padra, vagy a szökőkút peremén táncoljon végig, meg-megcsúszva, nevetve. Azt se bánta volna, ha beleborulnak a vízbe, miben különbözne az attól, mintha leisszák magukat?
- Legyél prefektuuuuuuus, naaa! Biztos iszonyú menő a fürdőjük! - nyúzta tovább Kornélt, miközben tényleg majdnem vett egy fürdőt a kútban.
De végül ehelyett csak sikerült irányba állniuk, és eljutniuk a csárdáig. És ahogy benyitottak, a viszonylagos csönd úgy robbant semmivé, hogy Ella egy pillanatig úgy érezte, mintha eddig siket lett volna.
A csárda tele volt vendégekkel, a késői óra ellenére, vagy épp azért. Prefektus persze egy se volt köztük, vagy csak középkorú, szakállas férfiaknak, és masszív alkoholistáknak álcázták magukat, annyira komolyan vették a munkájukat. Vagy épp annyira elegük lett volna belőle? Mindegy, Ella úgyse nagyon gondolt tovább a prefikre, legfeljebb a fürdőjük járt még a fejében.
- Keresek asztalt! Hozz kéket! Vagy mályvaszínűt. Jaj nem is, a neonzöldet! De füstölögjön ám! - azzal eleresztette Kornélt (vagy inkább irányba lökte a pult felé), ő pedig az asztalok közt szlalomozva keresgélt.
Megbökdösött pár vendéget, akik már kevésbé tűntek ébernek, de aztán a fenyegető mozdulatokra tovább is slisszant.
Egész a csárda végében lelt egy asztalt, amelynél ugyan ült egy kissé fura szagú, ránézésre félóriás fazon, de mivel az asztalra borulva hortyogott, Ella úgy találta, itt jó lesz. Kirántott egy széket a szemben lévő asztaltársaság egyik tagja alól, aki úgyis félig az asztalon volt inkább, és így már Kornélnak is volt helye a kis (félig foglalt) asztalnál.
Ahogy ezzel megvolt, lelkesen integetett a srácnak, mint jó repülésirányító.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Még élt benne Kornél ígérete, hogy ha talál egy prefektusi kitűzőt, akkor nem tapossa a földbe, vagy rúgja be valami lyukba, ahova még egy csótány se tenné be a lábát, hanem ehelyett elteszi, hogy fürdőzhessenek. Ez a gondolat nagyon izgalmas volt, szeretett olyan helyeken lébecolni, ahol nem volt szabad, és főleg olyasmit csinálni ott, ami végképp nem volt tanácsos. Tehát erre gondolva nézelődött, hátha tényleg prefektusokkal van tele a hely, hátha egyikükről le tudja lopni (és a földre dobni Kornélnak) a jelvényt.
Miután azonban ez nem jött be, egykettőre túlpörgött a problémán agya, úgy csapongott, hogy lehetőleg esélytelen legyen még saját magának is beérni azt. Így elkerülhette, hogy elmerengjen, hogy gondolkodjon. Ami amúgy nem lett volna szokása, de mióta kiderült, hogy pyromágus, ráadásul ahogy kiderült, időnként mintha lefagyott volna, és kifordult volna önmagából. Nem tetszett neki ez, már csak azért sem, mert megvolt a veszélye, hogy ezzel újdonsült képességét is veszélyezteti.
Ezért most úgy tervezte, telenyomja magát a Kornél által hozott "üzemanyaggal", és lesz ami lesz a sráccal az este további felében. Most úgy érezte, semmit se bánna. Amíg jól érzi magát, bármi jöhet.
- Széééép..! - vigyorgott a felé közelítő poharakra, benne a kért színes löttyel, majd annak szállítójára, Kornélra is, mert azért neki is volt érdeme benne, hogy most felhajthatja ezt az akármit.
Miközben a srác is helyet foglalt, a mellettük lévő asztalnál a Kornélnak elorzott szék eddigi tulaja szép komótosan, majd jókora ricsajt csapva a földre borult, vele együtt pedig a fél asztal is, amit néhány riadt kiáltás kísért, mert bizony az senkit nem érdekelt, hogy szerencsétlen összetöri-e magát, na de a vajsör kérem! Hát azért kár lett volna.
Ella az elé tett pohárért nyúlt, majd felemelte ő is egy széles vigyor keretében. Aztán egy pillanatra ráfagyott arcára, és ajkai mosollyá húzódtak vissza, tekintete egy pillanatra a földön kapálózó részegre fordult.
- Aha, igen, rájuk - felelte kissé félszegen.
Nem mintha ez lett volna a legpocsékabb pohárköszöntő, amit valaha hallott, de ez sikeresnek bizonyult abban, hogy emlékeztesse rá, hogy szomorú, ami pedig visszavezethető volt még az ő zavaros, kesze-kusza gondolatai közt is arra az estére a Navine konyhájában. Pedig épp ez volt az, amire a legkevésbé sem akart gondolni. Nem most, mikor szórakozni vágyott, kiüríteni a fejét, és megszabadulni az amúgy sem sok gátlásától.
Megrázta magát, és felöltötte vigyorát. Nem, nem fogja hagyni magát. Ha kell, Kornél összes pénzét elkölteti a sráccal ezekre a lötyikre, még ha pocsék is az ízük. De csak szép sorjában, előbb tesztelni kellett.
- Meg erre a pasasra, akinek a székén ülsz, és erre a másikra, aki szerintem a nevét se tudná megmondani, de a pultoséra biztos emlékszik! - Azzal megveregette a mellettük hortyogó nagydarab férfi vállát, mire az válaszképp egy igen ijesztő hörgést hallatott.
- Öhm.. na mindegy! - húzódott picit arrébb Ella, és ismét Kornél felé fordította tekintetét és poharát. - Egs!
Azzal húzóra felhajtotta az italát, és bár majdnem prüszkölve kiköpte, végül kacagva csapta le az üres poharat.
- Remélem hoztál magaddal pénzt, mert én nem! - mondta, de aztán a szájára tapasztotta a kezét, mikor rájött, hogy ezt a mondatot jobb lett volna még pár kör után benyögnie. Na de nem, úgysem teszi meg vele azt Kornél, hogy itt abbahagyják, ha már ilyen konkrét terve van az estére, szponzorálja rendesen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Őbenne tulajdonképpen fel sem merült, hogy azon felül, hogy kifizetteti az egész estét vele, esetleg kihasználná Kornélt. Nem így tekintett a dologra, mert noha valóban feledni akart, elterelni a figyelmét a közelmúltról, ha közben tudatában van vele, hogy ezért teszi, akkor voltaképp nincs is semmi értelme.
Szóval nem gondolt bele a dologba. Kornélnak konkrét szándékai voltak, amiket egyértelművé is tett, de Ella eredetileg beérte volna néhány kör színes lötyivel is. Viszont ha már így alakult.. hát nem fog az események útjába állni. Igazából, ha nincs Keith, valószínűleg már rég eljutottak volna idáig.
Ha nincs Keith, minden egész máshogy lenne. Nem kéne most elkámpicsorodnia a pohárköszöntőt hallva sem kissé, és még mindig lelkesen szurkolhatna a földön fetrengő, jelenleg partra vetett hallra emlékeztető mozgást produkáló részeg pasasnak, hogy az felálljon.
De az ital legalább megtette a hatást, Ella azon nyomban érezte, hogy fejbe vágja a ledöntött csoda, és mivel ekkor már erőszakkal visszarángatta gondolatait a jelenbe, jót nevetett. Először azon, hogy mennyire nem jó ötlet ilyet inni, aztán pedig a srác arckifejezésén, amit arra reagálva öltött fel, hogy bizony akár be is dobhatja a pénztárcáját a tulajnak.
- Nem mintha nagyon ellenkeztem volna - vigyorgott tovább, ujjával kitörölve a pohár alján maradt nedűt, hogy aztán lecuppanthassa onnan.
- Nem mintha nagyon ellenkezős lennék - fűzte aztán még hozzá, sejtelmesen. Bár ő elég egyértelműnek érezte a célzást.
Hogy hogyan került az asztalukra az a korsó, amit ekkor Kornél felé nyújtott, arról fogalma sem volt, de ez olyan probléma volt, ami egy percig sem zaklatta fel. Egy pillanatra rémlett neki, hogy mintha az előbb még lett volna egy ilyen a másik asztalon, de aztán inkább megnézte magának egy másik, meredekebb szögből is a benne maradt italt, és kortyolt belőle egy nagyot.
Átadta a másiknak a lejmolt piát, és közben elmerengett a lehetőségeken. Még egy ilyen? Naná, de ez a csavart se lehetett egyszerű.
- Fúú, na ez hangzik csak igazán szörnyen! - jelentette ki olyan arccal, mint ennél jobb ötletet még sosem hallott.
Persze kellően undorítóan hangzott, és garantált volt tőle a rosszullét. Ella így csak Kornél kezébe nyomta a feles poharát, és az asztalra hajolva közelebb húzódott hozzá.
- Az se baj, ha véletlenül megduplázódik a pultnál az adag - jelentette ki vigyorogva, lelkesen pislogva Kornélra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merkibá'
Elemi mágia órán

Már jó pár különórán részt vett, mióta azon a bizonyos éjjelen megtudta, hogy pyromágus. Lemaradásban volt, mert az ereje nagyon sokára került felszínre (ismét), ráadásul nem is volt különösebben ügyes. A természetén nemigen tudott változtatni, márpedig szétszórt volt, és gyakran figyelmetlen, még mindig a legelemibb dolgokkal küszködött.
Merkovszky prof. szerencsére végtelenül türelmesnek bizonyult, így Ella a bénázásai ellenére alig várta az újabb és újabb órákat.
- Lehetnek lábai? - kérdezte, miközben felemelte kezeit, és mintha ajándékot várt volna, összetette két markát, és erősen koncentrálni próbált.
Először csak a levegő kezdett fodrozódni, a hőségen keresztül, mely Ella és a prof közt materializálódni kezdett, és ott a világ lágyan mozogni kezdett, mintha olajfesték alkotta volna azt, ami lassan elfolyni látszott.
Aztán apró villanás jelent meg a közepén, amiből először össze-vissza kapálózó lángocska lett, mely lassan dagadni, és formálódni kezdett. Ella nem véletlenül kérdezte, amit, tudta jól, hogy nem lesz tökéletes gömb belőle, és ha előre kijelenti, hogy lábakat akar a lángjának, úgy tűnhetett, mintha szándékos lenne, hogy ilyen szerencsétlenül néz ki az egész.
Ella rápislantott a tanerő tökéletes formájú lángjára, de nem merte ennél hosszabb időre levenni a szemét sajátjáról.
- Sikerült! - jelentette boldogan, mintha ugyan tényleg ilyet szeretett volna csinálni.
Aztán, hallgatva az utasítást, ismét megnézte, mit alkot Merkibá' és a plüss tűzmacit látva felragyogott a szeme. Erősen koncentrált, és a béna állábas gömbje, mely inkább volt tojás, lassan formálódni kezdett, megint kapálózni látszott, mintha Ella kezéből akart volna kiszökni, aztán felvette egy rettentően groteszk madárnak a formáját.
- Ez egy golden snicket - közölte gyorsan, a tisztázás végett. - Ha majd tudom színezni is, akkor aranyszínű lesz ám, becsszó. És izé, ezek a kilógó izék rajta a tollai, amik azért állnak így, mert cikesznek használták szegényt és megviselte őt a dolog.
Nem akart totál inkompetensnek tűnni, mert ez a dolog olyasmi volt most, ami a legtöbb tantárggyal ellentétben valóban érdekelte a lányt, és tartott tőle, hogy Merkovszky egyszercsak megrázza a fejét, és kijelenti, hogy biztos csak valami tévedés történt, és Ellának semmi keresnivalója itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merkibá'
Elemi mágia órán

Ella is jót derült, már amennyire meg mert kockáztatni egy kis nevetést a koncentrációja közben, mert bizony rendszerint ilyenkor ment füstbe az egész, szó szerint ráadásul.
Persze becsapni nem tudta a profot, de valójában inkább a zavaró mellékgondolatairól igyekezett elterelni a figyelmét azzal, hogy elmókázta a feladatot. Amíg egyben tudta tartani a kissé béna madarát, ennyi belefért.
- Nagyon menőnek tetszik lenni - jegyezte meg, miután Merkibá bemutatta, hogyan is tehetné autentikusabbá a madarát. A tanerő plüssmacija szépen bebarnult, ha Ella kicsit gyerekesebb lett volna, lehet meg is ölelgeti.
Visszafordította tekintetét saját, apró kis lángszárnyaival szerencsétlenül verdeső tűzmadarára, és miközben legyűrve vigyorát kiűzte fejéből a gondolatot, hogy a golden snicket utánzata nagyjából úgy néz ki, mintha azért könyörögne, hogy valaki vessen már véget szenvedésének, megpróbált maga elé képzelni aranyszínű tárgyakat.
Először a kviddics kupa derengett fel előtte, és csapatának sárga meze, de az nem volt elég aranyos, ráadásul azonnal eszébe jutott a méregzöld rellon egyentalár is az ellenfél játékosain, ezért, miközben a madárka csőre elzöldült, Ella tovább koncentrált. Pénzérméket képzelt el, de abba persze egy csomó ezüstszínű is akadt, de pörgette tovább gondolatait, és közben keze finomnak szánt mozgásával erőlködött, hogy a madár egyben maradjon, és a piros lángok is lassan sárgás, ragyogó árnyalatot vegyenek fel.
- Asszem' a sárga jobban fog menni - mondta Ella, és mustárt, citromot, sárgarózsát adott a csapatmezek közé. Közben a lángmadár villant egyet, és lila árnyalatot vett fel.
- Vagy a lila.
A lila csomagolóanyag, melyben a születésnapi ajándékát kapta, még mindig a szobája falán lógott, elvégre lila bárányok voltak rajta, és úgy képzelte, mikor nem tudott az istennek sem elaludni, hogy azok ugrálnak át a kerítésen, míg el nem alszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merkibá'
Elemi mágia órán

Egyáltalán nem volt meggyőződve róla, hogy neki valaha is menni fog annyira jól ez, mint a férfinek, de a mosolyt nem is ezért viszonozta olyan lelkesen neki.
Kicsit el is bambult, túl sokáig csodálta tanárát (meg persze a tűzplüssét), de azért csak sikerült valamit összehoznia színezés címén. Persze rögtön megpróbálta a kitűzött céljukat elérni, hogy aranyszínű legyen az a drága madár, hiába mondta azt neki Merkibá, hogy a kedvenc színével próbálkozzon először. Türelmesen figyelte a lány szenvedését, nem szólt bele, amiért Ella nagyon hálás volt, mert biztos, hogy szétröhögte volna magát szerencsétlenségén, ha egy pillanatra is kizökken.
A madárka ismét tűzszínű lett, és kicsit összezsugorodott Ella kezében, miközben tekintetét ismét a profra emelte.
- Ezek miatt a házszínek miatt nekem eléggé sok ember leszűkül sárgára, kékre, zöldre, pirosra - tűnődött el a dolgon, mert hát valóban, sokukat látta iskolai talárban is, melyek türközték a házuk színét, és sokan szerettek tanítási időn kívül is ehhez hűen öltözködni.
De persze meg kellett próbálni, az, hogy feladja, itt most nem volt opció. Ezért hát ismét behunyta szemét, nagy levegőt vett, és ahogy kifújta, tűzmadara is hirtelen új életre kelt, megpuffadt, mindenfelé kapálózó "tolla" lesimult, és csak néha rebbentek meg a testét összetartó lángok a lány ujjai között.
Szilva, szalma, széna, boglya, bagoly, nem jó.. Szilva.. hagyjuk. Megrázta kicsit üstökét, mintha ezzel kirázhatná fejéből a felesleges, használhatatlan gondolatokat, és ismét a csomagolópapírt képzelte maga elé, és anyját, a lila kosztümjében, vagy lila keretes szemüvegében. Ó, hogy mennyire utálta azt a szemüveget, ahogy amögül nézett rá néha!
Mikor kinyitotta a szemét, a gonden snicket háromszor akkora volt, mint először, és lilás színben játszott, csak néha bukkant fel benne egy-egy sárga láng.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Lelkes kis vigyorgás, és hajziháló bólogatás volt a válasza, mert bizony ez a csavart ital valóban az a borzalmas kategória volt, amikor már az embernek egyszerűen tudnia kellett, hogy valóban olyan borzalmas-e, mint amilyennek tűnik. És Ella kíváncsi természet volt, még az is érdekelte, amit már amúgy tudott, csak elfelejtett, és ennélfogva új infónak hitt. Például nem kizárt, hogy ivott már ilyen csavart iszonyatot is, csak azt túl sok minden előzte meg, hogy erről használható emlékkel rendelkezzen.
- Jöhet mind - erősítette meg, és sürgette meg Kornélt, aki már pattant is fel, hogy kedvfokozókkal kedveskedjen. Bár, hogy kedvességből tette-e, az nem tűnt volna valószínűnek a legtöbb embernek, de Ella nem ilyen volt. Ő szimplán mindenkit jó arcnak gondolt, míg az illető nem küzdött eleget, és tett azért, hogy még véletlenül se maradjon kétsége a lánynak afelől, hogy ez bizony nagyon nincs így. Jó, persze tudta, mire megy ki a játék, végső soron. De Kornél azért volt jófej, mert próbált úgy tenni, mintha, de közben meg ugye.
Szóval ültében piciket ugrálva, lábával dobolva, majd fejét csavargatva várt hűséges matrózára. Picit be volt zsongva, már az első kör is feldobta, ha nem is vágta különösen fejbe (neki azért sok kellett, hogy különbséget lehessen tenni a "normális", és a becsiccsentett állapota között). A folytatás pedig lehetséges izgalmakat tartogatott, szóval minden oka megvolt rá, hogy emelkedett hangulatban legyen. Még az sem szegte kedvét, hogy a környezetében kissé szagos emberek aludtak a - jó esetben - nyálukba feküdve.
Kornél érkezését újabb sugárzó vigyorral kíséri, és megjegyzésére is hangosan nevet. Nem is feltétlenül a mondandója, de ahogy előadja, az igazán szórakoztató.
- A virgáccsal most itt nem is tudnánk mit kezdeni - mondta, és kezét a poharak fölé emelve tűnődött el egy pillanatra. Ha helyes volt Kornél leírása az ital készítési módjáról, egyik pohárban más kutyvasz lehetett, mint a másikban, ezért nem volt mindegy, melyiket választja. Persze dehogynem.
- Igyunk a.. - kapta fel végül az egyiket, és emelte szemmagasságba, ám a mondat végéig nem jutott el, mert kénytelen volt arrébb ugrani kissé.
Majdnem a földön kötött ki, de a lötyiből legalább egy csepp se ment mellé. Az asztaltársaságukat képező fickó álmában arrébb mozdult, és úgy elfeküdt az asztalon, hogy nagyjából be is terítette azt, és ha Ella nem ugrik arrébb, ő tett volna róla, hogy arrébb lökődjön onnan.
- Ó, hát ő már jól érzi magát - jegyezte meg a lány nevetgélve, és mivel nem igazán fért vissza a helyére, Kornélra nézett, vállat rántott, majd az ölébe csüccsent.
Megemelte poharát, de a köszöntő befejezése a srácra maradt, mert Ella elfelejtette, hogy olyat készült épp mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ahogy Kornél ölében mocorgott, hogy neki, és valamelyest azért a srácnak is kényelmes legyen az elhelyezkedés, már csak a pohárköszöntő utáni gyors mozdulaton - melynek során a pohár százhúsz és száznyolcvan fok közötti dőlésbe került az ajkai között -, majd egy következő italok járt az esze, és azon, hogy együtt töltik majd az éjszakát. Hiszen ugyebár kockázatos lett volna a visszaosonás. Nyilvánvalóan.
Más szóval emelkedett hangulata, jókedve nem engedte, hogy az elmúlt hetekre gondoljon, arra az estére a konyhában. És ez jó volt így, így kellett, hogy legyen. Így tervezte. Sose tervezett pedig előtte, úgy igazán legalábbis. De most olyasmi történt vele, ami felforgatta eddigi életvitelét, és nem épp a jó módon. A váltás mindig jó volt, legalábbis így gondolta mostanáig. És aztán ismét így érezte, azt akarta, hogy elmúljon az érzés, ami megszületett benne, de ez most kivételesen maradandónak bizonyult. Nem várta, hogy valaha szerelmes lesz, azt pedig végképp nem, hogy ha az megtörténik, viszonzatlanul találja majd.
- Egs! - kurjantotta ő is, aztán már maratta is torkát végig a várakozásnak megfelelően iszonyú cuccal. Fintorgott, majd száját legyezgetve kacagott, és Kornél nyakába borulva, vállába nyöszörgött.
- Basszus, basszus, basszus, basszus! Ez szööööörnyűűűű..!
Annyira lelkesen szenvedett, hogy Kornélnak jól meg kellett fognia, ha nem akarta, hogy a lány leboruljon a földre.
- Fúúh... remélem van még - fújt egy nagyot végül, tovább nevetgélve, és a másik fura löttyel kísérte meg az előbbi traumatikus kortyot.
Kicsit közelebb férkőzött közben a sráchoz, és mivel pohárköszöntőjük az imént felébresztette a hortyogó tömeg nagy részét, kicsit megnövekedett a zsivaj, így Ella Kornél füléhez hajolva folytatta:
- Szerinted szobára is lehet vinni ebből? Vagy inkább tegyünk úgy, mintha külön lennénk, te szobát szerzel, én meg még szomjoltót?
Nem ez lenne az első, hogy trükközik valamivel, a szabályok elvégre nem másért léteztek, minthogy megszegjék őket. Elvégre, ha nem léteztek volna, lehet senkinek eszébe se jutott volna olyasmit csinálni, amit egy esetleges szabály megtilt. Teljesen nyilvánvaló!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ellában is kezdett valami nagyon mocorogni, ami a magasabb szintre lépésre sarkallta (egész pontosan az emeletre). Talán csak az ital, vagy a feledni vágyás, de meglehet, hogy Kornél sármja. De valószínűbb, hogy mindhárom együtt. Vagy kettő ezekből. Ki tudja? A lényeg, hogy felszabadult már annyira, hogy ne akarjon tovább ellenkezni, ne akarja még kicsit hergelni a srácot sejtelmes beszólásokkal, és persze a fizikai közelséggel (ami ráadásul őt sem hagyta hidegen).
Még égett a torka, és kicsit kapaszkodnia kellett a másikba, mintha tartana tőle, hogy leesik, de a srác jól tartotta, és úgy tűnt, nem is igazán akarja ma már elengedni. Hacsak nem Ella tervét végrehajtandó.
- Megegyeztünk! - vigyorgott rá lelkesen, és kuncogott egyet a nyakába kapott csókon.
Amint talpon volt, és megállapította, hogy nem is lesz gond az azon maradással, elvette Kornéltól a pénzt, és az előbbi gesztusért cserébe még odalépett a sráchoz, és egy gyors puszit nyomott a szájára. Aztán az arcába vigyorgott, majd megpördülve a copfjával is megcsapta szegényt, mielőtt elsietett a bárpult felé.
Ügyesen kikerülgette, átugrálta akiket kellett, meg átbújt egy két asztal közt hídként fekvő, és lelkesen hortyogó fickó alatt, majd a pultra csapva a manit nekiállt szemezgetni a lehetőségekkel. Aztán a pultossal is, de ezzel viszonylag hamar felhagyott, mert mögötte pár ember, akik elé lazán betolakodott, kicsit türelmetlennek bizonyult most ehhez.
Miután sikeresen elköltötte Kornél pénzét (két valamit ott helyben fogyasztott), egy tálcára pakolva a maradékot ismét szlalomozni kezdett a tömegben, majd amint elég messze került, a lépcsők irányába fordult, hogy a megbeszélt tali pontra siessen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kornél már ott várt rá a lépcső tetején, és nagyon elégedettnek tűnt. Ella nem is állta meg vigyorgás nélkül, ahogy baktatott felfelé, pedig azért figyelnie sem ártott, hogy ne lépjen rá valami ott felejtett felmosórongyra, vagy újságpapíros kupacra. Felérve aztán átadta a tálcát és biccentve egyet a lovagias férfiúnak köszönte meg az útmutatást.
- Vettem még két csavartat is, azért. Azokat ingyen kéne osztani, és még az is sok lenne értük - kacarászott közben, ahogy kerülgetve az újabb akadályokat egymás mellett elindultak szobájuk felé.
Ella megkereste jobbjával a srác szabad bal kezét, és ujjait az övéibe fűzve lóbálni kezdte.
- Remélem nem a nyolcast kaptad. Voltam ott szilveszterkor, és fúú.. vagy várj.. lehet, hogy az nem is itt volt?
Annyira nem volt képben, mint a falon lévő freskók szereplői, de azért legalább a falut eltalálta. Épp csak ez nem a Bérczes volt.
Mindenesetre a szobát, mely a ma esti lakhelyük (már ha épp lakni használták volna) várt rájuk, nem a nyolcas számú ajtó mögött volt, így az előbbi probléma nem is igazán érdekelte tovább a lányt. Annál inkább a tálca, annak tartalma, és persze aki tartotta. És mindez összeköttetésben állt az ő kezével, így nem húzta tovább az időt, behúzta maga után Kornélt, és gyors, és felületes körülnézést követően már le is ült vele az ágyra.
- Ja.. ajtó. Becsukod? Légyszi - vette el tőle vigyorogva a tálcát, majd tette le a dohányzóasztalra mellettük (melyben ki tudja, hogy nem estek el).