Evelin

---

A tánc egy kifejező eszköz. Egy művészeti alkalmasság arra, hogy egy érzést, vagy pár gondolatot közvetítsen a táncos. Ez az állítás jelen pillanatban nem igaz Mathias-ra, mert csak próbálja tesztelni a lányt, hogy pontosan mennyire is lehet képes, ha kicsit emeli a szintet. Semmi komolyabb ugrás, vagy akrobatika, csak az egyszerű, gyors mozdulatok.
 - Miért ne kérdezhetnél? Nyitott könyv vagyok, csak arra figyelj, hogy a kérdések a saját figyelmedet ne vonják el. Akárhogyan is teljesít az ember, mindig csak saját maga képes fejlődni. Más nem dolgozhat helyettünk. Mindig ezt tanították, és ezt a bölcsességet adnám át. - Ezt mondani egy Levitába járó lánynak nem túl bölcs, hisz' a Levitások a leginteligensebb rétege az iskolának, és így könnyebben felfogják az igazat. Nincs így sok értelme, akármit is mond. - Vannak jó lépések. - Tér vissza a táncra. - Csak egy két egyszerűbb mozdulat, de sokat lehet vele elérni. Ugyanebben a ritmusban, 1-2-3-4-5-6-7-8. - 1-től 4-ig forog abból a kiinduló pózból, amellyel az előbb befejezték. ( Ez a hátralépéses karkersztezés) Egy forgás pontosan kettő ütemig tart. Mivel viszonylag gyors a ritmus lüktetése, egy ütemre egy fél fordulat jut, és így jön ki a két teljes fordulat a négy ütemre.
 Ezt követte az ötödik ütem, melyre megint legugol, majd a maradék három ütemben folyamatosan próbál felegyenesedni. Közben két karját feszesen emeli magasra, hogy a szárnyalás illúzióját kelthesse.
- Remélem ez az egyszerű mozdulatsor elnyerte tetszésedet. Próbáld meg leutánozni, kérlek! Persze a saját stílusod is megjelenhet benne. És azokat a kérdéseket várom, ha fel szeretnéd tenni. - Mondja kegyesen.

Evelin

---

- A szünet nem is olyan rossz ötlet. Nem mindig lehet teljes gőzzel hajtani. - A tények beszélnek. Biztos a lány is elszédült  már, ő pedig kicsit túlpörgött. Most van igazán formában, habár nem mindig tudja ezt tényekben is kifejezni. nem látszik rajta, hogy erőtől duzzad, és az sem észrevehető, hogy mindenével készen áll arra, hogy akármilyen mozdulatot végrehajtson. Sajnos ez az igazság. Inkább leül a lány mellé a földre, és hallgatja annak kérdését. Ez jó kérdés! Már nem is emlékszem rá, hogy milyen rég volt... Gondolkosik magában. - Megvalljam az őszinte igazságot? Fogalmam sincs! Azóta, hogy belekezdtem, abba se tudtam hagyni. - Mondja boldogsággal és meggyőződéssel hangjában. Úgy véli, ha nem élete fő stílusa, akkor semmit sem jelent számára. Tipikus mindent vagy semmit - alapú gondolat. Csak azok érthetik, akik már feltették valamire éltüket. - Nekem ez a szabadság. Számodra mit jelent ez a szó. Szabadság... - Érdekes, hogy pont ez jut eszébe, hiszen tény és való, hogy valaki pont a szabadságra vágyik, vagy azt szeretné kifejezni.
- Mindenki másban keresi, de szerintem ey dolog világít rá leginkább. Ez! - Mondja majd előkapja pálcáját, és varázsolni kezd. - Capillux! - A mágia erejéből egy kis láng jött létre az éterben, de ez nem termel hőt. Akár egy illúzió van jelen, és csak lobog. Gyönyörűen adja a fényt és a lángok táncát, de nem éget semmit. - A tűznél csak a levegő szabadabb. A tűz az tesz, amit akar, és nem szúl rá senki. Csak, van valami, amelyet még a tűz sem tehet. Ha elveszik a szabadságát, már nem loboghat. Finite! - Eltűnik a láng.

Evelin

---

 Motiváció. A fiú úgy véli, hogy ez egy olyan dolog, mely nem csak hajtja az embereket, hogy teljesítsenek, hanem képes újabb erőt is adni azokban a pillanatokban, mikor nem lennének képesek tovább folytatni a megkezdett dolgokat. Egy végső adrenalinlökete ez azoknak, akik valamit a szívükbe rejtettek, és azért nyújtózhatnak, amikr csak kell. Van, akinek ez az erő a szabadság, van akinek a szeretet, van akinek a vágy. Mindenkinek megvan a motivációja, hogy felálljon és folytassa. Most már a fiú tudja, hogy ez igaz. Evelin is folytatja, és most sokkal jobban is megy neki. Nem kis meglepetés éri a fiút, és most megjött kedve is ehhez az egészhez. Felpattan, és így szól :
- Azért nem a Levitába kerültem, mert túlsáosan hagyom, hogy az érzelmeim irányítsanak. Az ész gyakran szorul háttérbe. Ez a romantika korának stílusa. - Mondja műértően, majd odaáll a lány mellé. - A mostani sem lesz komplikáltabb. Még két teljes sor, letáncoljuk az egészet a számolásomra, és aztán végeztünk is mára. Akkor az első mozdulat ez lesz. - Mondja, majd beáll a felegyenesedett pózba. Karjai feszesen és szabályosan állnak, majd csettint hármat. Mindhárom csettintésnél lejjebb emeli karjait. - Ezt kell megcsinálni, csak késleltetéssel. az első három ütemben megtartjuk a pózt, amelyet a forgások után csináltunk, majd a három csettintés lesz a 4., 5. , és a 6. ütem. Próbáld meg!- Mondja a lánynak. Majd mutat neki egy újabb pózt, melyet a leersztett kezekkel lehet csinálni. Ez a póz abból áll, hogy a táncos ismét legugol. Ez ki is adja a 7. ütemet. A nyolcadik pedig annyiból áll, hogy jobb lábával, jobb oldalra rúg ki, míg két keze a földön van, hogy megtámasszák testét.( póz )
- Ennyi lenne. próbáljuk meg egyszerre.

Evelin

 Meglepő az a tény, hogy egy nap alatt milyen látványos fejlődést produkált Evelin, Mathias keze alatt. El sem hiszi, hogy ilyen könnyű ez az egész. És így jövőre együtt alapíthatnak valamit, hogy kiélvezhessék eme új tevékenységüket, és elkápráztassanak másokat.
 Kissé sokkoló, hogy a lánynak nem megy eg alapvető mozdulat, de ez egy tanulható dolog, akár az animágia. Könnyű lesz, ha valahogy sikerrel járnak, és végre eggyüttes erővel veszik az akadályokat, amelyeket az iskola állít eléjük.
 - Ugyanmár! Ezt meg tudom neked tanítani, és meg is fogom. De most inkább menjünk haza, hamarosan kezdődnek a jelmezes napok. - Mondja, majd sarkon fordul.- Majd ott találkozunk.

Elena és Izabella,
Avagy a Bolond köztünk van        Kosztüm, amiben szinte lehetetlen felismerni

 Vadonat új a Bolond kalapos jelmez, amelyet a fiú saját magának készített, hogy a napokban örömet varázsolhasson az emberek arcára. Mikor a Vígadó freskó folyosúlyán sétálgat pedkesen, ahogy maga a Kalapos tenné, két lányt pillant meg. Szokatlan az efajta kis meglepetés, de eme murit kihagyni nem lehet szerinte. Érdekesnek találja a vattacukrot, és próbál kiötlenií valami ehhez illő dolgot. Gyors agy-, és elmepörgéssel, erre nem kell sokat várni. Hamar ott is terem a két lány mellett, kik éppen egy ölelés-tsunami áldozatai lettek. Akkor pillantja meg az ismerős arcot a két lány közül. Ha eddig még nem is, de most hamar kiszúrja, hogy az egyikük Elena.
- Üdv hölgyeim! Kutatást végzek, az M-betűs szó ügyében. ha megtudnak valamit a három lányról csak értesítsenek ezen a címen. - Mondja a fiú, kissé bolondosan. Átnyújt mindkettejüknek egy-egy névjegykártyát, amelyen ez szerepel:

Bolond Kalapos
Nekeresd u. 14
Madston-i üzletembe várom azokat, akik képesek hinni
a bolondság erejében.

- Remélem hallottak már a három lányról. Mákról, Mézről, Mulatságról. - Mondja kissé vicces hangulatban, figyelve egy kicsit a hölgyek hangulatát. - Ha nem is, nem kár. Mind bolondok.- Mondja, majd elneveti magát. - Nekem csak elhihetik. De ezt maguknak, amiért loptam idejüket. Exlukhops! - Mutat pálcájával a belső zsebére. Az ide hatására onnan kilebegnek mindenféle babok, borsószemek, és sok rízs. Majd egy újabb idézet következik.- Trullus! További szép napot! - Mikor elindul a varázslat elkezd hatni, és a sok kisszemű finomság külömböző színekben kezd ragyogni. A két lány körül lebeg az a két maroknyi, mondhatni hozzávaló, és közben színüket változtatják.
 A Kalapos színrelépett.


// kilép a szálból, nem ír többet//

Dszeni

---

 A Lélek szobába belépve a falak színe kékre vált, jelezve a fiú türelmes, nyugodt lélekállapotát. Kezében a havi Edictum, hogy hozzá is kezdhessen olvasásához. Eddig nem sikerült, mivel túlságosan lefoglalták a Kalaposként töltött feladatai, és a vizsgaidőszak. Meg-megörülve egy kicsit a pihenésnek le is ül a kanapékra, és az eddig kezében cipelt kalitkát lehelyezi az asztalra. Perszephónéval, a kis, nőstény Jobberknollal, együtt akarja élvezni ezt a kis időt. Ha már Valentina elhunyt, valakivel élvezni kell az időt.
 Ki is nyitja az újságot, és belemerül, amely cselekedete nagy vakmerőségre vall, mivel másnap vizsgáznia kell a Rúnatan- tantárgyból. Hornyák professzorral talán még menni is fog neki, mivel még sosem volt eddig Rúnatan vizsgája.
 A vakmerőség inkább jellemezheti most hangulatát, és ezért lilás-vöröses árnyalatot ölt a mögötte lévő fal. S a Jobberknoll ének sem üti fel fejét, mely nyugalmat ad a térnek. Aggodalomra adna okot, ha a kis Perszephóné megszólalna.

Dzseni

- Ha tudnám mi az a golymók. Elnézést, nem jeleskedem ebben a "lényfelismerésben" - Vallja meg a még ismeretlen lánynak, hogy inteligenciája nem verdesi a plafont. Őszintén nem tudja ennek a fajnak, sem a kilétét, sem a jellemzőit, de legalább annyit már tud, hogy van ilyen lény. És elég árulkodó lehet a neve is, mivel golymók. - Nem hinném, hogy Perszephóné tugja, hogy merre lehet. Nem túl beszédképes, szóval az ő segítségére nem számíthatunk.- Mutat a madárra, aki unottan nézi tovább az emberek tanácskozását. Nem reagál semmit, mivel egész életében néma. - Az én nevem amúgy Mathias, és örvendek. Perszephónét már ismered. Neked mi a neved? Amúgy segíthetek?

Dzseni

---

- Tudod Dzseni, nem akarom őt énekelni hallani. Ő az én kis madaram, és nem hagyom, hogy elhagyjon engem.- Fejezi ki összetartozását madarával. Valóban egy szép élőlény, s hangja hiányában, nagyon jó hallgatóságnak bizonyult a fiú számára, mikor elő akart valamit adni. Lelkesen figyelte őt a madár, ha egyátalán képes lelkes lenni egy ilyen teremtmény.
- Persze, majd megmondom ha látom. Ha tudnám, hogy milyen is. - Mondja, majd választ kapva kérdésére a lény megjelenik neki. - Hát így néz ki. - Jelenti ki nagy meglepettséggel. Nem is tudná azonosítani, ha egyszer látná valahol. Egyátalán nem hasonlít semmire, csak egy mugli pompomra. - Hát...örvendek. Minden esetre, csak próbáld meg rábírni, hogy maradjon a helyén, mert nem üldözheted a naptári év minden napján. Az én madaram ugyan ketrecben van, de ki szoktam engedni, hogy azt tegye, amit akar, mert tudom, hogy visszajön. Próbáld meg őt trükkökre, és kevésbé a játékosságra nevelni. - Adja a tanácsot, melyet megfogadandónak tart.
- Mi lenne, ha vissza is vinnénk a Gólyalakba az állatokat, aztán leugornánk valahova? Benne vagy?