Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kész vagyok a csajtól, öcsém! Szerintem röviden megállapítva: flúgos. Hosszabban nem tudnám igazán elmondani, hogy mit érzek. Az biztos, hogy igen jól néz ki és ezt az ázsiai típust kedvelem, mondhatni a zsánerem. Elég sok zsáner gyűlt most itt össze a közelben, ott van Iza, Nadia, Kimoriah, Odett, hogy hirtelen említsek egy párat. Mindegyik másért - attól függetlenül, hogy mindegyik 10/10-es - tetszik, de ez a Sarah, olyan fura, hogy már majdnem normális. Á, tuti van valami flúgja, azzal flúgázzák ki a bolondok házában a csempét, öcsém!
- Legyél kegyes velem, úrnőm - hajolok meg a tréfa kedvéért, hát nehogy már, ne szédítsem az agyát, meg figurázzam ki a helyzetet. Még az is lehet, hogy valami messziről jött királylány, aki elzárva élt valahol a normális civilizációtól. Most meg kiszökött a toronyházból, haha! Arra, hogy kedves és a másik ezt egy "Wáoh"-val reagálja, máris kizökken, nem tud ezzel mit kezdeni. Olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy: Mi jut eszedbe arról, hogy Diótörő? A másik rávágná: mákdaráló. Szóval kábé ennyit ért egyelőre az igazán szexi nőciból, de nem adja fel, valahogy le fogja fényképezni. Mármint a lesifotókon kívül.
- Sok mindenben lehetsz még első, de nem kérdezz rá, hogy miben, az most nem ér - vigyorodom el, mert ugyebár nem hazudok továbbra sem, és most miért mondanám meg, hogy ő az első ázsiai csaj, akivel lefeküdtem? Illetve "nék", szóval abban lehetne az első. Azt nem mondanám, hogy az első flúgos, mert azért abból akadt egy pár. Nem mondták még rá, hogy kéziszótár. Most nem tudom továbbra sem, hogy szívat, vagy ennyire naiv? Fura a csaj, határozottan, de most már eljutunk ma valahova, legalább a telefonszámáig. Mondjuk... a csárdából fel tudom hívni, ott van nyilvános. Kimoriahnak is azt a számot adtam meg első alkalomkor és lám, milyen jól megvagyunk azóta is. Ráadásul a sormintát el tudnám fogadni, ami vele volt... Na, a következővel viszont ledöbbent. Kicsit furcsán is nézek az asszociálására. Tényleg nem tudom, hogy mit gondoljak.
- A barlang, kivégzőhely? Honnan is jöttél? A barlang az egy földben lévő lyuk, ami néha hosszú és szép, akár tó is lehet benne. Ebben asszem van. Hogy ott kivégeztek-e valakit, nem tudom, de csak akkor érdekelne, öcsém?! Behalok tőled - oké, elnevetem magam, mert nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolja. Ha közelebbi ismerősöm lenne, még a vállát is megveregetném, hogy nagyon jól csinálja.
- Oké, együnk. Rám is rám fér egy kávé, meg egy kis reggeli. Csak mert... mi? - nézek rá, majd megint szélesebbekre húzódnak az ajkaim. - Flamót? Tényleg érdekel, hogy honnan jöttél... Mik ezek a dumák? Jó, hogy nem már azt mondta, hogy flamengóriázzunk együtt - vigyorgok, majd gyorsan összeszedem a cuccom. - Mennyire vagy éhes? Gyors, vagy lassabb kiszolgálást szeretnél? - kérdezem, majd ha kiválasztja, akkor attól függően megyünk valami kajáldába, hogy mennyire igényes. Engem már lenyűgözött a flamóval, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Csak járatom a számat és örülök, hogy végre itt van. Még idillinek is lehetne nevezni az egészet, hogy nálam van, barátként és majd lehet valami, csak hangulatba kell hozni. De már rég tudom, hogy ebből úgysem lesz már az, amire régen vágytam. Igen, eljutottam erre a pontra is már, hogy lemondtam róla úgy. Nem olyan régen történt meg ez, hiszen amíg távol voltam, pont emiatt tűrtem el mindent és vettem vissza magamból. Most, hogy tudom, hogy biztonságban van, meg gyermeke is lett, már hiú ábránd lenne még tőlem is azt gondolni, hogy majd lesz valami olyasmi, ami régebben még talán lehetett volna. Ebből is látszik, hogy már nem vagyok annyira önző, mint régebben, de annak is megvolt a maga bája. Mindegy, a lényeg, hogy itt van, és jó barátként tudok rá gondolni, akivel ma egy jót vacsizunk és iszogatunk. Talán még néhány régi emléket is felidézünk, volt benne jó pár vicces és bosszús történet is. Végül csak megkínál a rejtett palackjából, én pedig meghúzom azt. Nem vagyok oda az orosz vodkáért igazán, de ez most ráadásul még erősebb is. Egy kicsit megállok, amíg meg tudok szólalni és nem tudom nem észre venni a zavarodottságát, így csak rá kérdezek, hogy mehetek-e megölni Norbit, vagy valami, ha neki bánatot okozott. Megnyugtató, hogy nincs baj a remekbeszabott kviddicsesével, de egyértelműen terel. Hjaj, Iza, tudhatnád már, hogy ismerlek téged. Mindegy, úgy vagyok vele, előbb-utóbb úgyis kiböki, hiszen mint mondtam, ismerem már.
- Pedig az lettem, és hidd el, kedvelnek is érte – vigyorodom el és visszaadom a laposát. Van pár büntetőmunka kiosztás már a nevem alatt, majd megpróbálom utolérni a legnagyobbakat ebben. Is. Majd hirtelen fordul a kocka és látom, hogy valamit el akar mondani. Na, nézzük, mi az Iza! Direkt nem szólok bele, mert általában megakasztom valami poénnal, de most figyelmesen hallgatom, amíg felbontok és kitöltök egy kis bort két pohárba és leteszem a kis asztalra a kanapé elé. Nagyon rááll arra, hogy mi barátok vagyunk és mindenben számíthatok rá. Vajon mit akar ez jelenteni nála? Tudom, biztos, hogy van valami fontos, az is lehet, hogy nem mondhatja el, de már tud róla, én meg nem. Vagy csak vele, Norbival, a gyerekkel, az iskolával lehet baj… bár nem tudok arról, hogy Jules-on kívül valaki nagyon zabos lenne most rám. Talán már elfelejtette Juliska is az esetet, nem hinném, hogy ilyesmi lenne. De akkor mi?
- Tudom – zavartabb félmosolyt kap, mint gondoltam, belém ültette a kisördügöt, vagy mit. – Szóval van valami mi? Nem tudok semmiről, amiről te ne tudnál, vagy képzelődőm? Mit akarsz nekem elmondani? Hmm? Nem kell ám a kamuzás, lerí rólad, hogy kényelmetlenben vagy – ekkor eszembe ötlik egy nagyon zavaró gondolat, mégpedig az, hogy talán meggondolta magát velem kapcsolatban?! De nem, akkor nem állna mellettem, hanem feküdne velem az ágyban, szóval ez volt az utolsó, hogy reménykedek, nem? Nehéz ez, mikor 5 évig ebben bíztál, vagy akár több…
- Szóval mi az a valami ami miatt mellém kéne állnod? Mármint, ezt eddig is tudtam, hogy szeretsz, meg a barátom vagy. Csak nem bírnám, ha felrobbanna az agyad, mert nem mondod el – elveszem a poharat és iszom pár kortyot belőle, majd mellé telepedek, igyekezve nem túl közel ülni hozzá, nem szeretném, ha rosszul venné le a szándékaimat. Na, nézzük, mi lesz ebből!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elég sok mindent történt hat év alatt, szóval bólintok neki, mielőtt válaszolnék. Igaza van, én sem akarom átélni, főleg az első négy évet, az utolsó kettő már nem volt vészes. Illetve, Nadival elég jó volt az a fél év, azt azért el tudnám viselni. Ő volt az, aki nem kérdezett túl sokat, csak kedvelt olyannak, amilyen voltam, nem akart többet, mint én, legalábbis úgy éltem meg, hogy kiegészítjük egymást, és nem akarjuk egyikünk múltját sem piszkálni. Mondhatni tökéletes volt egy pillanatig, amíg ugyanabba a csapdába nem kezdem el belemászni, ami elől menekültem: azaz megszeretek valakit és emiatt ő veszélybe kerülhet. Nem tudom, hogy került-e egyébként, de úgy tűnt, hogy nem és nem is említett semmi ilyet, csak az fájt neki, hogy ott hagytam. Ami azt illetti, nekem is az fájt a legjobban…
- Nem fog, az egy különleges eset volt, és a családom már nem tart igényt a szolgálataimra, legalábbis abból a szempontból – igen, volt még pár rendezni való és kötelezőség, de azok apróságok ahhoz képest, hogy minden felelősség az enyém legyen úgy, hogy nincs benne az én döntésem sem. Sosem fogadtam el semmit, amit úgy éreztem, hogy nem érdemeltem ki, és ez hatványozottan igaz volt a családomra.
- Nyugodj meg, ha legközelebb mégis eltűnnék – nem fogok -, akkor szólni fogok neked. Vagy igyekszem jóban lenni Merlinnel – megcirógatom az elszánt tekintetét egy félmosollyal a képemen, nem tudom csak úgy. Nyilvánvaló, hogy komolyan veszem őt, hiszen visszajöttem, főleg miatta, és most, hogy minden rendben, nem szeretném ezt felrúgni, bárki jöjjön is az életembe, vagy az övébe. Talán öreg korunkba is ott leszünk majd egymásnak, olyan jó barátok maradunk. Aztán hirtelen Madagaszkár. Persze, hogy emlékszem, beugrottunk a szikláról a tengerbe… mondjuk ő nem akarta.
- Persze elég éles az emlék. Főleg a képed, ahogy mérges vagy rám az ugrás után. Meg amikor ki kellett mentem Lyrát… jó kis nyaralás volt – bólogatok, és próbálom összerakni az eszmefuttatását. Miért fontos az, hogy neki mennyi baja volt?
- Hát, biztos ezért szerettelek mindig, mert tudtam rajtad segíteni a magam módszereivel. Látod, bármilyen bajod is volt, jött Zétény és csak egy lett – mutatok magamra, miközben ő iszik, majd lehunyva a zöldeket emlékszik vissza a dolgokra, legalábbis gondolom. Kicsit máris becsiccsentett, a szavai nem éppen tökéletesen peregnek le az ajkairól. Kényelmesen elhelyezkedem, hátha kijön még belőle egy-két szuper emlék, vagy bármi.
- Hát, talán. Nekem tetszik, egyre jobb vagyok benne, mutassak pár képet? – kérdezem, és ha szeretné, ideinvítózom a kedvenc válogatott albumom. benne Kimoriahval, és Boróval. A legtöbb kép róluk van, főleg Kimről, neki már minden porcikáját ismerem. Kár, hogy nem kaptam az alkalmon és Odettről is csinálhattam volna pár közelit. Na, mindegy.
- Aztán milyen a házasélet, meg a kölyök? Nem nehezebb, mint szabadnak lenni, mint nekem? Biztos nem kapkodtad el, csak érdekel, hogy hogy éled meg, hiszen ahogy én, te is számíthatsz rám. Akár vigyázok a kis gézengúzra is pár órát, ha szeretnéd – nem mintha ezt nem ajánlottam fel volna már, de sosem kapott az alkalmon. Mondjuk valamilyen szinten megértem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Na, csak sikerült egy mosolyt kicsalni belőle, öcsém! Hát, igazán szívbe markoló, valamiért nagyon hat rám, de nem tudnám megmondani, hogy a kinézetén kívül mi lehet azt. Talán az illata, a parfümje? Minden esetre még napszemüvegben is túl vonzó, pedig a vállamig, ha ér.
- Ha viccből tettem, benne lennél? – kuncogok fel, nem gondoltam, hogy valaki ennyire kimondja, amire gondol. Végül is nem felháborodva mondta, így nincs semmi kétségem, hogy akár benne is lehetne. Főleg, ahogy utána zavarba jön, mert elkezdi a föld felé vinni igéző tekintetét. De mire felocsúdnék, már barlang egyenlő kivégzőhely problémán hitetlenkedem és nevetek.
- Könnyű azt mondani, hogy hagyjam abba – pillantok rá, eléggé vidáman, miközben tovább magyarázkodik, amire már inkább elkerekedik a szemem.
- Akarom én tudni innentől, hogy honnan jöttél? – teszem fel a költői kérdést. Egészen biztos, hogy akarom is, meg nem is. – Amúgy otthon nálad van ilyen fekete lyuk? Mert akkor máshol kell legközelebb majd találkoznunk – milyen cselesen próbálom kifürkészni, hogy akar-e velem egyáltalán még találkozni, vagy sem. El tudnám képzelni mindenhogy a szituációt, pedig egyelőre csak egy bolondos, de irtózatosan szexi nő, szóval a gondolataim mondjuk nem a távoli jövőre és a megöregedés felé néznek, hanem sokkal egyszerűbb gondolatok foglalkoztatnak vele kapcsolatban. Nem, nem csak az, hanem tényleg jó lenne, ha fényképezhetném is. Nem, nem közben… Úgy tűnik egyelőre nem vevő a humoromra, mert mindent félreért, mint egy naiv kiscica. Pedig biztos vagyok benne, hogy nem az, vagy, ha igen, igen szórakoztató jelenség.
- Oké, a gyorsétterembem viszonylag gyorsan, értsd, pár perc alatt megkapjuk az ételt, de azok talán nem annyira jó alapanyagokból vannak, mint a simában. A rendes kajáldákban, éttermekben pedig viszonylag sokat kell várni, de minőségibb az étel, és hagyják, hogy emészgesd egy kicsit, amíg több fogás is jön. Kezdem hülyén érezni magam, hogy ezt egy felnőtt nőnek magyarázom – vallom be, és tényleg így érzem. Mintha nem tudná valaki, hogy a gyors az gyors, a többi lassabb. – Az éttermet ajánlom, kényelmesebb, lehet közben iszogatni, beszélgetni, miközben megeszünk minden finom falatot – emelem fel rá a tekintetem, szándékosan kétértelműen. Mivel tudom, hogy elmegyünk, szépen lecsavarozom az állványról a gépet, majd egy pálcaintéssel parancsolom nekik, hogy összerakják magukat és elcsomagolódjanak az erre rendszeresített kismértetű hordtáskába.
- Persze, csak ha van kedved, nem akarok erőszakosnak tűnni, kedves Sarah – mosolyodom el, és már azon jár az eszem, hogy előhívhassam a képeket róla. Most már tuti be fogom szervezni, mert minél több szépség van, annál többet tudok gyakorolni, meg beszélgetni velük. Indulásra készen vagyunk, akár mehetnénk is. Remélem, nem utasít vissza, nem esne túl jól, de… tudom, hogy nőből van, én meg kissé rámenősen adtam elő magam. Elragadt a hév, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Jó érzésekkel tölt el, amikor felemlegetem a múltat, legalábbis a nyaralás részét. Iza továbbra is a régi állásponton van, hogy milyen gonosz voltam. Szerintem jó móka volt így utólag is, jó, talán kicsit pofátlan, de azért nagy baja nem lett és legalább valaki foglalkozott vele, nem? Ez nagyon fontos a nőknek, hogy ne legyen unalmas az élet, hanem dobják fel a pasik valamivel a szürke hétköznapokat.
- Még vizes is, te szegény – vigyorgok, és ezt folytatom azután is, hogy játékosan, de mégsem komolytalanul megfenyeget, hogy ne merjem még egyszer elhagyni ilyen csúful. Nos, ezt mindenkinek meg merem ígérni, ahogy neki meg is teszem, hogy nem lesz ilyen még egyszer, nem kell aggódni. Ha pedig tévedek, akkor majd szólni fogok neki… jó, hát van olyan opció, hogy nem, de akkor nagyjából az életéről lehet szó, vagy a szerettei életéről. Akkor megint csak nem szólnék, de ezt most azért nem kötöm a csinos kis orrára. Még gyerek után is nagyon szexi anyuka, szóval nem hiába volt az anno, hogy szerettem, és nem hiába tudtam végre elengedni azt a tényt, hogy nem leszek az övé. Attól még jó csaj, nem igaz?
Csak hallgatom az évődést, és bevallom, kicsit el is szégyellem magam azon, hogy mennyi ideig voltam önző vele szemben. Szerencsére ellent mert mondani akkor nekem, mondjuk valószínűleg az, hogy nem volt szerelmes belém, ezt eléggé megkönnyítette. Szóval kissé szégyellem, hogy nem figyeltem rá és csak a magam boldogságát kerestem, holott ez is fura, mert végül is azért is mentem el, hogy ne legyen baja. Mindegy, azért meg kell mondjam irigylem is, hogy ilyen jó neki, mert látszik, hogy boldog az neki, ami jutott, ahová jutott.
- Persze, hogy elmegyek Iza, ez nem kérdés. Még az is lehet, hogy Norbival is normális leszek egyszer… mármint, na. Mások vagyunk ő és én, és tudod, hogy nem tudok beállni olyan könnyen bizonyos dolgok irányába. De, majd sikerülni fog biztos… főleg, ha Kristófka is segít benne – ilyet tőlem, hogy „Kristófka”, nem hiszem, hogy valaki hallott-e. De tény, mégiscsak a legjobb barátom és hiába is tagadnám, sok mindenben megváltoztam és ezek egy része tőle jön. Nem a becézés, de régebben nem bírtam volna elviselni egy kisgyereket, még ha az övé is. Megnéztem volna, aztán jött volna a „mennem kell” szöveg és lelépek. Aztán hirtelen felpattan, én pedig csak követem azzal a Zétényes félmosollyal, ami azt is jelenti, hogy érdekel, meg azt is, hogy hülyének nézem, vagy csak kíváncsi vagyok. Nem hiszem, hogy fenn fog akadni ezen, de vicces, ahogy megindul, hirtelen mozdulok utána, hogy elkapjam, de szinte azonnal visszaülök a helyemre, mert nem dől el. Pedig még alig ivott. Aztán ahogy rákezd… beharapom az ajkam, ahogy az első csókról beszél. Hát igen, legalább valamiben én voltam az első, még ha egy igen nagy szemétség is volt az egész. Megmondom őszintén, nem bánom… ebből lett az, ami most van. Márpedig ez nem semmi. Ő pedig csak mondja, mondja, filozofál az élet nehézség nélküli problémáiról. De azt hiszem kiszárad, ha nem hagyja abba, kénytelen vagyok közbelépni.
- Inkább igyál, ne filozofálj – nevetek fel. – Nem tudom Iza, hogy akarnék-e gond nélküli életet. Lyra előtt ez nekem megvolt, minden, amit csak akartam. Most jobban érzem magam és örülök, hogy ilyen utat jártam be. Van azért néhány mérföldkő, amit kihagytam volna, de összességében élek, és vannak céljaim, te is itt vagy, meg akadnak olyanok, aki felé jobban nyithatok – gondolom végig az életem, meg amiket mondott. – De miért mondtad azt, hogy gyerekem van? Túl könnyedén jött, hogy ne vegyem figyelembe – gondolkodom hangosan, és a mosoly kezd eltűnni az arcomról, a kíváncsiság annál inkább megjelenik rajta. Iza nem szokott ilyenekkel viccelődni és egy komolynak szánt monológjában hintette el. Lenne gyerekem, amiről nem tudok, ő meg igen? – Komolyan eltitkoltál előttem egy ilyen információt? A legjobb barátodtól? És amúgy sem lehet, csak jelentkezett volna az anyja, ha én lennék valaki apja. Legalább pénzért… Most hülyéskedtél ezzel, vagy tényleg tudsz valamit? Hmm? De nekem igazat mondj, én is mindig azt mondok neked – fordulok felé, most már nagyon komolyan, és érzem, hogy a gyomrom kezd egyre kisebb lenni. Úgy érzem, hogy nem hazudott, nem talált ki semmit sem azért, hogy úgy jobban hangozzon. Tud valamit… nekem gyerekem lenne, öcsém? Kitől? Jó, hát nem vagyok egy szűzkislány, szóval akadt néhány partnerem mostanában és korábban is, na de… és mi az, hogy nem mondta el?! Beszarok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Meglepett a gyerektéma. Én, mint apa és összejárnánk velük egy kis esti sütögetésre, vagy az oviba egy csoportba raknánk a kölyköket? Á, nem hiszem, hogy ebbe most bele tudnék-e gondolni, vagy sem. Főleg, hogy nincs is mibe, de mégis valami hátulról piszkálgatja, kaparássza az agyamat, mintha rájönnék valamire. De nem vagyok apa, és amúgy is csak tudnék róla, nem? Iza nem hiszem, hogy bármi ilyesmiről tudhatna anélkül, hogy én elmondtam volna neki. Amúgy is általában védekezek, hiszen nem akarok én másnak sem a problémája lenni, de persze nem minden esetben. Olyan sok lány nem került a hálómba, vagy csak a kellemes együttlét eltöltése végett, szóval nem is tudom, hogy mire gondolhatott. Tényleg csak elszólás, vagy valamilyen fura Izás vágyálom lehetett. A visszakérdezés utáni vörösödés már rosszat sejtes, de annyira tagad, hogy egyelőre elhiszem neki, hogy csak kitaláció az egész. Ő simán elvörösödik, ha nem akar megbántani és most pia is van benne, meg még tölt is mellé egy keveset, a biztonság érdekében. Azért megdolgozom egy kicsit, mert zavaró ez az egész helyzet, és a kisördög nem tűnt el a tarkómról, ott sutyorog, hogy nem stimmel valami.
- Én nem tudok, hogy lenne gyerekem, és biztos nem titkolnám előled. Minek? Szerintem oda lennél tőle, meg vissza, hiszen mégiscsak hasonlítana rám és hát valljuk be, nagyszerű egy kisfiú lenne, vagy kislány – vonok vállat, nem egészen értem a visszatámadást. Főleg annak tükrében, hogy ő hozta fel az egészet, én meg csak pislogok, mint fehér egér a lisztben.
- Hé? – pillantok fel rá, és csak vizslatom őt, hogy mit akar ezzel mondani. – Hogy kezdted? Nem haragszom – ingatom meg a fejem úgy, hogy „ismerlek már Iza, haladjunk tovább” fejet vágok, majd felpattanok, és újra rápillantok. Egyből feltűnik, hogy rágja az ajkát, ami viszont nem jó ómen. Így tart vissza előlem információt, egészen addig, amíg ki nem böki magából, vagy ki nem szedem belőle. Komolyan kezdek félni valamitől, amitől az sem tudom, hogy mi az. De valóban lenne egy gyerekem, amiről Iza tud? Elég nevetségesen hangzik, talán más van az egész mögött, de valami tényleg van. Fújok egy nagyot, miközben átmegyünk az étkezőasztalhoz, de nem szólalok meg. Nem, még nem. Nagyon vékony mosollyal leültetem az étkezőasztalhoz a helyére, amit ugye már előre kikészítettem, majd elénk húzom a sajttálat, ami ugye az előételünk. Kíváncsi vagyok, hogy meddig fogja bírni.
- Tudod, Eszter, az egyik bárpultos kedves ismerősöm és sikerült egy csomó sajtfélét beszereznie. Még én sem kóstoltam, remélem ízleni fog. Hol is tartottunk? – veszek magam elé a kis szedőcsipesszel pár darab sajtot, majd veszek is egy kis darabot a számba. Beszívom a sajt illatát, elrepülök arra a vidékre, ahol készülhetett és élvezem a harmóniáját az ízeknek. Csendben eszegetek és figyelem őt, kitöltök közben egy kis vörösbort mindkettőnknek… jó ízeket ad a sajtnak. Kortyolok és lassan eszek. Ha eddig nem szólalt meg, kénytelen leszek egy kicsit segíteni az ügyemben, pedig végig figyeltem őt, a mozdulatit, a szemeit, hátha elárul még valamit.
- Szóval. Elmondod? – emelem fel a szemöldökeim, mert így még jobban bele tudok furakodni a lelkébe, tudom. Ha úgy nézek, egy idő után elárulja magát, plusz talán az alkohol is ma az én oldalamra áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ugye? Majd egyszer biztos lesz is, ha lesz olyan valaki, aki szeretne tőlem – nevetem el magam. Nem hiszem, hogy olyan nagy lenne a sor, hogy választani sem tudnék a potenciális „Zétény felsége és gyermekének anyja” hölgyek közül. Talán, ha egy sem van éppen, meg amúgy sem tudom, hogy fel vagyok-e készülve ilyenre. Valószínűleg nem, ha nem tudom, de fogalmam sincs, hogy akarnék-e most vállalni gyereket. Persze, ha lenne valaki, akivel már régóta együtt vagyok, biztos. Annyira nem foglalkoztatott a kérdés sohasem, mert az én kapcsolataim más természetűek voltak, hogy úgy mondjam, vagy pedig éppen lehetetlenek, gondoljunk csak a kissé becsípett drágára itt velem szemben.
- Igen, van egy pár és egészen kezdek belejönni. Bár tény, hogy sokat foglalkozom vele, emiatt is lehet, hogy egész jók. Legalábbis szerintem. A professzornak a véleménye viszont nem mindig egyezik az enyémmel – vonok vállat, de le nem veszem a szemeim róla. Valami nagyon zavar Iza viselkedésében, és ez azóta van, hogy rákérdeztem a gyerektémára. Na, mindegy, figyelem és élvezem a vacsorát, annyira nincs elájulva a drága tőle. Pedig nekem nagyon ízlik, Esztinek majd külön megköszönöm, tényleg szuper lett.
- Ühm - ingatom meg a fejemet, mert terel, folyamatosan és ez már kezd bosszantó lenni. Úgyhogy be kell váltanom kicsit aggresszívba. De előbb kérdezz, csak, hogy ne tehessem meg. - Így prefektusként? Áh,alig… - mosolyodom el, felvonva a szemöldököm,kérdő tekintettel. - ...vagy nem értem mire gondolsz “Rellon” címszóval - harapok egy újabbat,és előveszem a következő fogást. Izus választhat, jóféle ételek vannak. - Kérsz még? - ha nemet moda sajttálnak, akkor elveszem előle és hozok tisztát mindkettőnknek. Bort is töltök, ha kifogyott közben, majd mutatom neki, hogy szedjen, amit szeretne. Megteszem én is, majd leülök.
- Van valamit, amit nem mondhatsz el? Inkább mondd azt, hogy nem mondhatod el, minthogy a kaja helyett a szád szélét rágcsáld, és akkor békén hagylak. Biztos nem fontos, csak megígértél valakinek egy butaságot, vagy megint az elveid. Mit tettem megint? Beszóltam valami kis hülyének és elment hozzád sírni? Na, mindegy, ha nem fontos, csak ígéret, akkor hagyjuk, nem kérdezek. Majd te kérdezgetsz, én megválaszolgatok - kacsintok rá, felmentem őt a magam módján. vagy éppen hatok a fene nagy lelkiismeretére, hogy a legjobb barátjától titkol valami… biztosan hű, de rohadt nagy dolgot,öcsém. Aztán bolhából csinál elefántot, mint anno, számtalanszor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nagyon kis mókás volt Iza, ahogy ma előadta magát. Meg tényleg úgy érzem, hogy hiányzott az életemből, és az ilyen beszélgetések felhúzták a mélyről a rég elfeledett érzéseket. Nem, most nem arra gondolok, hanem, hogy jó vele lógni, meg mindenfélét megbeszélni. Ha a fotózás, hát fotózás, és tudom, hogy nem csak udvariasságból érdeklődik. Azt szeretem leginkább vele, hogy tudom róla, hogy neki bármit elmondhatok, úgy, ahogy van, nem kell becsomagolnom, vagy bármit kihagynom belőle. Lehet, hogy nem tetszik neki esetleg, amit hall, de nem akar mindenáron megváltoztatni. Csak egy kicsit, olyan Izásan, hogy ne tudj róla.
- Jól van, jól van - vonok vállat félig vigyorogva, legyen neki jó estéje, ráhagyom a dolgot. Persze majd igyekszem nem figyelmen kívül hagyni mindent, amit a professzor mondd. Biztos, hogy sokkal nagyobb érzékem van az egészhez, de mindegy...
- Hogyne lenne. Igyekszem tenni arról, hogy észrevegyenek. Láthatod a büntetőpontoknál is - igen, rajtakaptam már pár tilosban járkálót és a rellonosokon kívül nem igazán engedek el senkit. Őket sem mindegy, a nagy arcok sajnos megszívják. Nehéz nem észrevenni, hogy Iza nem igazán érdeklődik az étel iránt, ideges és elég rendesen terel. Nem vall rá, úgyhogy rákérdezek a tutira, már csak azért is, mert ez neki nagyon rossz. Láthatóan rossz. Én pedig nem ezért hívtam meg, hogy rosszul érezze magát.
- Figyelek - dőlök hátra, ráemelem a tekintetem. Na végre, kiböki, hogy mi bántja, vagy mit szúrtam megint el. - Nadiaval - ismételem a szavait, miután finoman eltitkol valamit, amit nem mondhat el. Ez valami nagyon fontos, megígért dolog lehet, különben elmondaná. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem valami piszlicsáré dolog, amit csak megígért és ezért nem mondja el. Gőzöm sincs, hogy mit kéne vele beszélnem, bár tény, hogy ő is elég ideges volt a környezetemben, amit elsőre megértettem, a boltban viszont... ott már furább volt.
- Nem rontottál el semmit, megértem, hogy nem mondhatod el - pillantok rá, mert tudom, hogy kezd kicsúszni a vacsora a kezemből, és itt fog hagyni. Hányszor láttam már ezt nőknél, nála meg nagyon is sokszor, ha nem lehetett engem meggyőzni. Menekül, hogy... sóhaj. - Biztos nem maradsz? - szomorú vigyorom már tudja a választ, és felállok az asztaltól. Ezek után biztos benézek Nadiához, ha már elrontotta az estémet. Kinyitom az ajtót és szó nélkül megölelem, hagyom, hogy ha akar belém bújjon.
- Ezt meg fogjuk ismételni titkok nélkül... sajnálom, hogy elmész - fújom ki az orromon hangosan a levegőt. Kurvára zavar, hogy itt hagy, de mindegy. Nem a kaja miatt, hanem... miért nem lehet ezt megbeszélni, bármi is legyen. Adok neki két puszit, majd végigsimítok az arcán.
- Akkor jó éjt. Ne hoppanáljalak haza? - kérdezem még tőle, mert most gőzöm sincs hova megy, de így nem biztos, hogy jó ötlet a mágikus utazás.
- Szia Iza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Amúgy kösz a tippet a sonkával, anyud imádta – vigyorgok Natie-ra, miközben előttem ugrándozva sétálunk az előkészítő felé. Hát egyelőre azt beszéltük meg, hogy Nadia nem mondja még el a lányának, hogy él az apja és itt van, csak néha találkozgassunk és ismerkedjünk. Belementem, mert szerintem sem kéne túl nagy sokkot okozni szegénynek, mert belőle kinézem, hogy azt követelné, hogy házasodjunk össze azonnal. – Tudtam! A matricákat meg köszi, Zétény bácsi – vigyorog, mint a tejbetök, fagyival a kezében. Tudom, nem kéne egyből kényeztetni, de hát elég akaratos a kiscsaj, és így le tudtam rázni a hisztijét, amíg odaérünk az előkészítőhöz.
- Bácsi a füled mögött a kispolc, Natie néni - nyújtok nyelvet, amire vadul vihogni kezd, és összekeni a száját a fagyival. – Ó, most ennyivel kevesebb – biggyeszti le az ajkait hirtelen, de aztán elvigyorodik. – Nem vagyok néni, de ha még egyszer ezt mondod, megmondalak anyunak – fenyegetőzik, én meg csak vigyorgok rá. – Oké, de akkor többet nem hozhatlak el – vonok vállat látszólagos nemtörődömséggel, és akkor én is megkapom a bosszús nyelvnyújtásomat. Az is, hogy én hozom, egy véletlennek köszönhető. A mama nem ért rá, nincs otthon, Nadia pedig ma korán ment a suliba, így kapóra jöttem, és ismerkedhetek a kis piszokkal. Imádom amúgy, szerintem minden fiút bokán rúg, aki csúnyán néz csak rá.
- És ki tanít téged Natie? Szereted? – kérdezem, hogy egy kicsit képbe legyek. Egy kis szünet jön, mert a lányom éppen nagy harcba van a fagyigombócokkal, a nyelvével vív harcot ellenük és nyerésre áll. – Sarah néni, nagyon szeretem! Bemutassalak neki? – néz rám furán, gőzöm sincs, hogy mi jár a kis fejébe. – Mondjuk szerintem anyu sokkal szebb nála – mondja végül, én meg egy kicsit piszkálni akarom az édes lányomat, hogy mire is akart ezzel kilyukadni. – Azért megnézem, de anyukád tényleg nagyon csinos – ezzel mondtam is valamit, meg nem is, és láthatóan nem annyira tetszik neki a válasz. A fagyi végül megadja magát, épp akkor, amikor megérkezünk az előkészítőhöz.
- Letörölgetem, oké? Kapnék a fejemre, ha visszajutna az infó, hogy fagyiztatlak – mondom neki, és előveszek egy zsepit és letörölgetem róla a fagyit. Szerencsére alig marad rajta, azt vízzel kéne, de már nem érünk rá. Végül benyitok és Natie kitépi a kezemből magát és rohanni kezd a terme felé.
- Sarah néni, Sarah néni megjöttem! - nyit be és már megy is, pedig biztosan cipőt kéne váltania, meg ilyenek. Nálam van a kis zsákja, amit összekészített neki Nadia, szóval kénytelen vagyok megnézni Sarah nénit, aki szép nő lehet.
- Helló, itt a kislány cucca, hová tehetem? - köszönök a háttal álló Sarah felé, aki éppen Natie-val beszélget. Hátulról jó, maradjunk annyiban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Érzések keringenek körülöttem ahogy Natie-val sétálok, meg viccelődünk. Nagyon sokat veszítettem ezzel az öt évvel, amíg nem tudtam róla, de mostantól talán nem így lesz. Furcsa az is, hogy egy hete még nem volt gyerekem, ma meg már van egy öt éves. Továbbra sem sikerült feldolgozni, de a kislányom mindig mosolyt csal a képemre, és nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel. Ott van még Nadia is, akit nem tudok hova tenni, és k*rva nagy bűntudatom is van felé, holott nem is tudtam az egészről. Lehetetlen az egész helyzet, hogy úgy haragudjak magamra, hogy tulajdonképpen jó döntést hoztam akkor, mégis, ha maradok már öt éve élvezhetném a lányom társaságát. De az is lehet, hogy ha végig velük vagyok, már nem lenne ilyen jó, ki tudja? Bárhogy is alakulhatott volna az életünk… mégis, nagyon sajnálom Nadia-t és örök fájdalomként meg fog maradni bennem, hogy otthagytam őt, öcsém. Lám Farkas Zétény fagyimaszatot törölget egy öt éves kilányról, ne azt sem gondoltam volna soha! De úgy tűnik, hogy a lányom még így is kedvel engem és tűri pár másodpercig, hogy törölgessem, persze hamar beadja az unalmast és elindul befelé. Bent a tanárnő már Natie-val beszél, mikor beérek és a kérdésemre megfordul. Bár nem mutatom ki, meglep, hogy ez a Sarah az a Sarah. Nocsak, még a lányommal fogok csajozni, hehehe. Érdekes szettben van, ez a zebra stílus marha jól áll neki, mint óvónőnek meg… érdekes. De azért nem mondanám, hogy vegyen rá valamit, az biztos. Leteszem Natie cuccát az asztalhoz és közelebb lépek Sarah-hoz. Az érdekes parfümje megcsapja az orromat, a kérdése viszont nem is tudom, hogy hogy érint. Tehát bejönnék neki? Esetleg csak egy egyszerű kérdés?
- Ó, hát ez nem ilyen egyszerű, mint, aminek ez látszik - mondom és a farzsebemből előhúzok egy megbízást, amit Nadia írt, hogy én hozhatom, meg vihetem a gyereket. Átadom a kedvenc óvónőmnek egy féloldalas mosollyal.
- Én voltam kéznél, de egyébként nem tévedtél, én vagyok a Natie apja. Csak ezt nem tudhatja még meg, rendben? – mindig is gyengeségemnek könyvelték el, hogy nem hazudok, de én sosem éreztem annak. Így legalább mindenki arra számíthat tőlem, ami az igazság. Rendben, néha nem mondom el a teljeset, de ezt a kiskaput azért megtartanám magamnak.
- Szóval így már nem hívhatlak meg még egy kávéra, mert van egy csibészkém? – emelem fel a szemöldököm. Ami azt illeti, bejön nekem Sarah, és ami a fura, hogy Nadia képe elhalványult hirtelen. Vagy inkább azt mondanám, hogy nem vagyok hozzászokva, hogy lehet, hogy a lányom anyjával kellene valahogy megint összejönnöm, mert úgy volna helyes. Vagy csak én gondolom ezt, hogy mások így gondolják? Fogalmam sincs, ez a helyzet teljesen összezavar. De valahogy majd kimászok belőle, olyan Zétényesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Most el kéne mondanom, hogy miért bonyolult a dolog? Niadra mégiscsak egy idegen, és még én sem tudom, hogy hogyan is kellene kezelnem ezt a fajta apaságot. Még nagyon új, nagyon kötött és nagyon nem tudom, hogy hogyan legyek jó apukája Nathie-nek. Megteszem, ami tőlem telik, remélem az elég lesz, talán még büszke is lehet rám ez a két nő. Mondjuk tehetséges vagyok, szóval miért ne?
- Pár hete tudtam meg, hogy én vagyok az apukája, azért - világosítom fel mégis, és, hogy a pillanatnyi zavarom elmúljon, inkább megbámulom őt. Ez a manőver sikeres is lesz azonnal, szóval mindjárt más is jár az eszembe, megnyugtató módon. Figyelmesen követem, ahogy végigolvassa a passzust, türelemesen várakozom, addig is szemem legeltetem rajta.
- "Eme kényes információt?" - olyan gyorsan elvigyorodok, mint ahogy a teafű festi be a forró vizet. - Imádom a szóhasználatod, Sarah - folytatom még a mosolygást. Már csak a "fiatalember"-rel kellett volna megtoldania az egészet. De emelett meg... édes is, jól áll neki ez a tettett naivság, vagy nem tudom, hogy minek nevezzem ezt. Szexi a csaj. Ezért is hívom randira, a magam módján. Mondtam én, hogy nem butus, a válaszából kitűnik.
- Ebben van valami. Ma este ráérsz? Ha nem, akkor melyik nap lenne jó neked meginni velem valamit, vagy bármi. Szóval eljönnél vele, hogy eltöltsünk egy fantasztikus délutánt, estét, éjjelt, bármit? - nézek mélyen a szemeibe. Varázslatosak amúgy, de nyilván nem szabad megemlyteni sem, mert elbízzák magukat az ilyen szép nők. Lassan kell beadagolni nekik, mert még túlcsordulnak és nem lesz mit mondani. Vagy nem? Olyan régen randiztam már, hogy azt sem tudom, hogy hogyan kell. A legutóbbiból meg lett egy gyerek, mondjuk az sem randinak indult. Mindegy is, azért jó lenne, ha igenlő válasz érkezne a szexi ajkakból.
- Szóval, kedves tanítónő, akinek a neve is olyan, hogy kiejted és ohh?! Van-e kedved hozzám? - kérdezem még, aztán majd kiderül, hogy tetszik-e neki az ilyen idióta közeledés. Tényleg össze kéne szednem magam most már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nos-nos. Végül muszáj neki elmondanom, hogy miért van így, mert ha nem tudja a pontos tényeket, még rossz végkövetkeztetéseket vonhat le velem kapcsolatban. Márpedig az rám nézve nem lenne jó. Most bizonygathatnám neki is, hogy én soha nem hazudok - legalábbis eleddig egészen jól tartottam magam ehhez -, de elég, ha megtudja, hogy Natie apja én vagyok, meg azt, hogy nem tudtam, hogy a lányom 5 éve létezik. De úgy tűnik, hogy Sarah megérti, nem kérdezősködik tovább, nekem pedig ez elég szimpatikus. Sokan egyből kérdezősködnének, hogy miért van ez, vagy éppen hogy tehettem ezt velük, nekik is lenne egy válaszom, de csak kicsillagozva szabadna leírnom, az meg úgy nem kelti ki a megfelelő hatást. Natie szereti az óvónénijét, és bekukkantva mellette látszik, hogy a kisasszony szeret itt lenni. Akkor a megfelelő helyen van szerintem, de nem tudnám ezt valójában megítélni, mert egy hete vagyok apa. Mindegy is, talán megoldódik ez a probléma is valamikor a közeljövőben. Mármint a helyzet normalizálódik, gondolom előbb-utóbb.
- Jaj, dehogy csak kevesen mondták volna így. Inkább valami ilyesmire számítottam, hogy: Rendben uram, diszkrét leszek, mint CD-k a mezőn – és még bele is kacsintok, kíváncsi vagyok, hogy rájön-e arra, hogy ugratom. vagy kiderül, hogy ő tényleg egy nem szokványos nő, mondjuk ez eddig is látszott bizonyos adottságaiból. De mint mondtam, még lehet, hogy ez imponál is, hogy egy kicsit más reakciót váltok ki belőle, mint a legtöbb nőből, vagy én kapok megkülönböztetett figyelmet. Talán részletkérdés is lehet ez, de azért örülök, hogy korrekt és szimpatizál velem.
- Szombaton és vasárnap is rád érek – húzódnak az ajkaim sokat sejtető mosolyra. – Rendben, ha már ennyire megismernéd a helyet, válassz egy helyszínt, ahol vendégül láthathatlak. Mármint mahol megiszunk valamit, ahogy te fogalmaztad – hirtelen kapom el a kezét és megpróbálok egy kézcsókot adni neki. – Hölgyem, a hétvégi viszontlátásra, a helyszínről bagolyban szeretnék értesítést kapni Öntől – ugratom még egy kicsit, majd egy kacsintás után, még ránézek Natie-ra és elindulok a dolgomra. Úgy érzem, hogy jól sikerült a randikérésem, de ha nem, majd akkor nagyobb fordulatra kapcsolok. Mert Sarah annyira lenyűgözően szexi, hogy meg kell kapnom, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A fehéregyensúly nem volt jó, a háttérből illett volna kivenni a berepülő madarat. Mondja ő, és hozzáteszi még, hogy: "így csak Várakozáson Felülit tudok adni, kedves Zétény". Egy, kedves neked a feldugott sün, kettő a madár SZÁNDÉKOSAN volt benne hagyva. Persze, ő tudja, hogy a kép koncepciója így megtörik, hogy a csuklóját törné el az én Yat Chi Kuen-em. De mivel már apa vagyok, mégis kedvesen kell viselkednem, nem hozhatok szégyent Natie-re. Legalábbis Nadia szerint, akinek egyelőre élvezem a bizalmát a lányunk felé. Hülye egy helyzet, de már túlbeszéltük, túltárgyaltuk és már csak a jövőbe tekintünk. Az, hogy Sarah meg nem jött el a randira, valami béna dologra hivatkozva, nem segít a mostani komor hangulatomon. Lehet, hogy beugrok Natiehoz délután, hogy legalább elbohóckodjak a kisasszonnyal, vele mindig öröm az élet. Főleg, ha a nagyit egy kicsit megviccelhetjük. Szívesen teszem, öcsém. De ahhoz le kell nyugodnom jobban, mert jelenleg bárkit meg tudnék büntetni, hogy finoman mondjam. De szívesen odeébtessékelek pár gólyát, vagy nagyobbat is, ha éppen belém szeretne valaki állni. Lehet, hogy jól is esne egy kis feszültséglevezetés, ha már a professzoron nem tudtam ezt megtenni. Helyesbítek, nem akartam megtenni. Így is felbuktatok egy gondolataiba elmerülő fiatalabb diákot, aki miután felkiált, mérges arccal fordul felém. Én pedig várom, hogy mit reagál. De végül nem csinál semmit, csak motyog valamit az orra alatt a rellonosokról, és odébb áll. Kár. Le kell egy kicsit higgadnom, szóval megrendelem azt a könyvet a mágusnetről, amit a múltkor kinéztem magamnak, és a társalgóban ehhez pont jó lesz a kedvenc fotelem. Most nem annyira nyugis a helyiség, de azért elviselhető. Elindulok a sarkom felé, de egy ismeretlen csajszi már odaült, és nekem nincs kedvem a mellette lévő ülőhelyekre odaülni. Odasétáléok hozzá, és nézem egy kicsit magamnak, szerintem őt már nem tudom megfegyelmezni a jelvényemmel, így egyszerűsítek.
- Cső, átülnél a helyemről, szükségem van rá - még hozzá sem tettem, hogy öcsém, így mega-ultra-kedves voltam a körülményekhez képest a csajjal. Nem is igazán nézem meg magamnak, csak várom, hogy elhordja az irháját. - De most komolyan, nem akarlak odébtenni, mert kedves vagyok - még egy mosolyt is megengedek magamnak, hogy megtapasztalhassa a Zétény-féle kegyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sosem szeretett mindenki, és ez így jó. Ha mindenki kedvelne, az annyira nem én lennék, hogy rosszul érezném magam. A levitás szőke, aki a tökmag csoport helyi ügyeletese volt, elfoglalta a helyem és kérdést tett fel nekem, ami alapvetően hülyeség. Ha viccelnék alapvetően látszana rajtam, de mivel kifejtettem kedvesen a kérésem, így ez nem lehet vicc. Persze tudom jól, ő nem ismer engem - minden kislány mégsem epekedhet értem, öcsém -, emiatt nem tudja, hogy ki áll vele szemben. Azt sem tudja valószínűleg, hogy hamarosan valamilyen módon hűlt helye lesz a székemen, amit én dedikáltam magamnak, és amiről sokan tudják, hogy az enyém. Sóhajtok egyet, és tényleg eléggé együttérzően nézek rá a tudatlansága miatt.
- Hát... nem talált, szőke hercegnője a kék háznak - tényleg, kedves vagyok, még fel is emelem szóban olyan magasságba, amit nem érhetne el. Már csak azért sem, mert hiába a csinos pofi, sajnos ismretlen valaki. Márpedig ha én sosem hallottam még róla, nem lehet előkelő hercegnő, csak annak udvarhölgye. Hmm, hölgynek hívtam a könyvzabáló tintaszín ház képviselőjét. Persze ott is van legalább egy normális ember, az pedig Iza. Maradjunk annyiban, hogy összesen egy, de bármikor meggyőzhet ennek az ellenkezőjéről bárki, ha szeretne. Látszik a hitetlen képén, hogy nem érti az egészet, pedig magyarul mondtam, és egyértelműen. Vagy csak lány, és azért?
- Jól van édesem, elmondtad, amit akartál. Arrébb tennéd a két féltekét az útból, hogy ne nekem kelljen? Ez volt a harmadik, egyben utolsó kedves kérésem - szélesen elmosolyodom, és felemelem a szemöldököm is mellé. Iza mondta, hogy legyek kedves, de ez nem mehet örökké, csak amíg megkapom a kellő tiszteletet. Én már megadtam a kéknél a laszti. Aztán odébb lesz téve...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Tudtam, hogy felpiszkáltam a szőkét, látszik rajta, ahogy kiakad a barom-métere. Pedig ahhoz képest, hogy elküldhettem volna Merlin hátsójába is - még ezt is ilyen szépen írom le, nahát! -, egészen szofisztikáltan és kedvesen kértem meg, hogy üljön el a helyemről. De neeeem, ő itt a kemény és megmondóember, a nőtársadalom szociális vezetője. Hát nehogy már ilyet merjen valaki csinálni, ezen kívül személyeskedik is, ami viszont nálam akasztja ki az eddig voltam kedves-métert.
- Az a baj, hogy tévedésben vagy, kedves számológép. Kértelek, hogy menyjél arrébb. Ha ez neked böfögés, eléggé oda vagy magadtól, meg vissza - teszem karba a kezem, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy még mit fog kiokoskodni a levitás. Mondjuk mit is vártam volna mást, minthogy ne érjek hozzá. Hű! Sokan azt hiszik, hogy azért mert nők, előjogaik vannak és hát felháborító, hogy mit képzel bárki is, ha ezeket csorbítani szeretné. Szerencsére elég felvilágosult vagyok ahhoz, hogy ezeket én ne vegyem figyelembe.
- Miért? Végre megérintene egy férfi? - mosolyom széles, de most nem gúnyos, inkább ilyen velejébe látó. Fogalmam sincs, amúgy, hogy van-e pasija, vagy szűz-e még, de általában jó a szemem az ilyesmikhez. Nagyon felpaprikázódik a kékségem, mert a pálcáját is kézközelbe helyezte - ha tudná, hogy hamarbb el tudnám venni tőle, mint, ahogy odanéz, öcsém... - én csak körbepillantok újra, hogy figyelnek-e.
- Na jó, ha már így kiszámoltad... ülj el a helyemről most - mondom neki bekeményítve a hangomat. - Kérlek - emelem fel mindkét szemöldököm egyszerre, és a kedves hangszínemből immár egy csepp sem maradt. Ha tovább ellenkezne, azonnal akcióba lépek és egy ezerszer begyakorolt mozdulattal, egyszerűen arrébbtessékelem, aminek ha nem figyel, az a vége, hogy összeakadhat a lába és a fenekével sikálja fel a padlót. Hát, reméljük erre nem kerül sor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Felnevetek, tényleg. Oké, mindig vissza kell vágni a másiknak, ez elismerésre méltó. Ehhez hozzájön az is, hogy élvezem ezt a beszélgetést. Tudom én, hogy mérhetetlenül idegesíti a csajt ez a stílus, és még mindig van bennem annyi, hogy simán tudom fokozni, emiatt remélem nem szenved maradandó károsodást majd az agya. Régi emlékek bukkanak fel, hogy milyen is volt az igazi Farkas Zétény, akinek semmi sem volt szent, és mosolyt csal az arcomra, hogy bármikor elő tudom húzni ezt. Még akkor is, ha merőben más vagyok már. De most jól esik mégis, valamiért, talán még sajnálom is kicsit a lányt. Azért annyira nem.
- Aligha - a nevetésem végül elhalkul, és láthatóan hülyének nézem. Az a baj a lánnyal, hogy mindenki más itt a társalgóban nem így vélekedik, de hát az is lehet, hogy ő a lányokat szereti. Emiatt viszont nem tudnám elítélni, én  is a lányokat szeretem. Végül megkegyelmezek neki, de ezt sem bírja ki szó nélkül. Azt hiszi, hogy övé az erkölcsi győzelem pedig nem így van. Az én akaratom érvényesült és azt történt, amit mondtam. A körítés senkit nem érdekel, mindig a végeredmény a fontos.
- Hát hogyne - apró mosoly bujkál csak a szám szegletében, majd amint ellép a lány mellőlem, bevágódok nagy lendülettel a fotelbe. Jól felmelegítette a kis pimasz, elhelyezkedem kényelmesen és mindenttudó mosollyal bámulok rá. Ha még nem ment el, megadom neki a kegyelemdöfést.
- Azért tudod, hogy az történt, amit én akartam. De azért örülök, hogy megismertelek szöszke - nekem ennyi volt mára a beszélgetés, remélem számára is ennyi. Azért felkészülök arra, ha esetleg nekem támadna látványosan kiteszem a pálcámat a karfára, hogy ha esetleg meggondolatlanság ra vetemedne, ne legyek védtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Már egy ideje sétálgatok a kastélyban, ma kihagyom az órákat, amúgy sem kell bent lennem mindenkin. Nálam a felszerelésem, egy állvány, egy váz és két objektív is, néhány optikával, ha rá akarom még húzni. Persze meg is lehetne ezeket bűvölni, de sokkal jobb a hagyományos mugli módszer – nem gondoltam volna, hogy ezt valaha így gondolom -, mert tényleg rajtam múlik minden. Esetleg, ha túl jó lesz valami, akkor varázslattal még lehet, hogy tökéletesíteni fogok rajta, de még ez sem biztos. Inkább csak magamat adom, és úgy próbálok valami érdekeset kihozni a kastélyból. Van, hogy megállok az egyik saroknál, és a diákokra fókuszálok, vagy egy szoborra, vagy éppen néhány kompozícióra, mint például egy sétáló pár, ahol megjelenik a szerelem, vagy éppen féltékeny szempillantás, amit sikerül elkapnom. De ezen kívül még számtalan dolgot megpróbálok elkapni, több, de inkább kevesebb sikerrel. Végül megint megállok az egyik folyosón és módszeresen fotózni kezdek, szinte méterről méterre. Egészen addig, amíg megpillantok egy az ablak mellett álló, a falnak nekidőlő lányt, akinek a haján éppen játszik a napfény, amit a festett ólomüveg ezernyi színnel tarkít. Hát ez tökéletes lesz a mai nap lezárásának, ha nem vesz észre a kiszemeltem. Belenézek és ráfókuszálok, amikor felismerem a múltkori csajszit, elég ironikus lesz azonnal a mosolyra húzódó szám. Mindegy, most ő a modell, ő érezheti szerencsének magát, főleg, ha majd látja a végeredményt. Állítgatom a gépet, fényerő, szaturáció, rekesz, zárídő stb., próbálok majd több módban is fényképezni. Az első kép sikeres lesz, nem rám figyel a csaj, valamin nagyon elgondolkodhatott, de most nem néz olyan mérgesen, vagy gyilkosan. Még azt is mondanám, hogy lágy, elgondolkodó arcot vág, ami meglepő, ismerve a habitusát. Tényleg eléggé elvarázsolja a helyet és az egész kompozíciót a fények játéka, ahogy a kviddicses ólomüvegen fényárba vonja őt hátulról a nap, ami szép elkülöníthető színekre bomlik a haján, a fején, a felső testén hátul, és a padlón is. Egy srác megy el az exponálás utáni pillanatban, nagyon remélem, hogy nem lépett bele, mert egyrészt kitekerem a nyakát, ha benne lesz, másrészt még kell pár képet készítenem, amíg a csaj szoborként marad. Sziszegek egyet, a srác összerándul és eliszkol, miközben bőszem próbálom minél többféleképpen megörökíteni a mufurcot. Az tuti, hogy elrontotta az ihletem, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem gondoltam volna, hogy pont egy egyszerű folyosón fogok olyan témát találni, ami tökéletes. De tényleg, még akkor is, ha az a lány van benne. Valahogy látszik benne minden, az arcára valamiféle szomorúság, vagy nem is tudom mi van írva, és a váltakozó színek körbeölelik, mintha kivetülnének a gondolatai és olyanra festenék a napfényt, amilyen a hangulata. Érzem, hogy ez a mai nap legjobb képe, amíg a srác be nem lép a képbe, és a leányzó fel nem fedezi, hogy vele foglalkozok. Összeakad a tekintetünk, és már előre sajnálom, hogy azt fogja kérni, hogy töröljem le. Márpedig biztosan állíthatom, hogy ez nem fog megtörténni, maximum nem lesz benne a portfólióba, de ezek a képek nem lehetnek az enyészeté. Valahogy ki fogom dumálni magam, és nagyon remélem, hogy ezt normális körülmények között meg tudjuk majd oldani. Az ő érdekében.
- A beadandómat – felelem kurtán, majd felállok az állvány mögül, és komótosan elkezdem összepakolni a felszerelést. Előbb szépen letekerem az objektívet, majd jönni fog a váz, és az összecsukható állvány. Bár azt mondtam, minden mugli dolog, de azért kicsit csaltam és varázslattal megcsináltattam, hogy az állvány alkalmazkodjon a terepviszonyokhoz és összecsukható legyen. Máshoz nem használtam varázslatot, szóval mondani unplugged, ahogy csinálom az egészet. Iza milyen büszke lenne rám, ha tudná, Nati pedig oda lesz érte, ebben is biztos vagyok. Még lehet, hogy elviszem mutogatni Kimoriahnak, amúgy is rég látogattam meg.
- Amúgy van valami gáz? Nem nézel ki valami túl jól – egykedvűen pakolgatok, szépen el fogok rendezni mindent a kis táskába, ami nem is olyan kicsi. Valójában a terv az, hogy még csak véletlenül se akarjon belenézni a képekbe, mert már a fejemben kezdenek összeállni az utómunka részletei. Egy kis fény itt, egy kis szaturáció ott, némi élesítés, vagy épp homályosítás, a nem fontos részleteknél. Eskü, még csinos is volt a csaj abban a megvilágításban, meg ugye nem szólt semmit. Az volt benne a legjobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Látom, ahogy eltorzul az arca, pedig az előbb, az ábrándos, sokkal jobban fogyasztható volt mindenkinek. Bár lehet, hogy csak én álltam át fotós üzemmódra és ezt néztem ki belőle, de talán csak nem így van, hogy odaképzeltem, és akkor is morcos volt, mint, ahogy most is, mert lebuktam.
- Művészet órára, ahová járok. Fényképész szak. Ennek az az egyik szemmel is érzékelhető pédlája, hogy fényképezni kell hozzá, ilyesmi géppel - persze ez egy drága gép, nem minden lúzer kezébe való, csak az olyan kiemelekedően tehetséges varázslóknak, mint, amilyen én vagyok. De hát, ha ez a lány ismerne, akkor tudná, és nem kéne ezen ironizálnom. Amúgy sem kéne, mert tutira nem használ annak az ügynek, hogy ne kérjen meg, hogy töröljem le. Legalább egyet tarthassak meg, öcsém!
- Oké, oké - teszem fel a kezeimet egy pillanatra, nem akarok én mindent megtudni. Lehet, hogy szerelmi bánata van, vagy rossz jegyet kapott, vagy a szülei válnak, nem az én dolgom. De gondoltam, most az egyszer rendes leszek így pakolás közben, és enyhítek valaki rosszkedvén. Hát, nem annyira meglepő módon - főleg az első találkozásunk után - ez nem jött be. Ő viszont idejött, mikor már majdnem mindent elpakoltam. Lesz ebből még baj, érzem a csontjaimban.
- Hát előbb bemutatkozhatnál. Én Zétény vagyok, Farkas Zétény - húzom egy kicsit az időt, mert tényleg jó lenne kikerülni ezt a lehetőséget. Amúgy is, csak nem olyan, hogy ki kelljen törölni az összeset.
- Oké, kitörlöm... nem nem akarom kitörölni. Mi lenne, ha előbb megnéznéd a képeket? És ha azt mondod, hogy nem tehetem a beadandómba, egyet megtartanék, magamnak, mert... túl jó lett - mondom egészen komolyan, már-már kérlelve őt. Csak nem lesz olyan kegyetlen, hogy nem hagy nekem egyet sem. Szerintem látszik, hogy igazat mondok, és egyébként is mindig igazat mondok. Persze ezt ő nem tudhatja, ezért muszáj rávezetnem erre az egyetemes tényre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem egészen értem, hogy mi baja lett hirtelen, persze nyilván provokáltam egy kicsit, de nem ennyire. Sajnos nem ismer annyira, hogy el is higgye nekem, hogy mire kellenek a képek, amiket csináltam egész nap. Bár tény, hogy a korona az ő képeire került fel szimbólikusan, de az mindegy.
- Mi vagyok? - nézek rá, gőzöm sincs, hogy miről beszél, nem vagyok annyira járatos a mugli világba. Kanonista, vagy Nikonista? Jahogy! - Egyik sem, nem tudom, hogy van-e komolyabb különbség a két gyártó között - morfondírozok hangosan neki. Nem tudom, hogy ez miért fontos, de majd ezek után meg fogom nézni, hogy jobb-e a Nikon. Nekem Canonom van, de csak azért, emrt ezt javasolta a tanárnő az órán. Lehet, hogy ő a canonista. Azért csak bemutatkozom neki, hogy ha már nem ismert eddig, ne legyünk ismeretlenek egymásnak, nem? Vicces, mert mégis ismer. Akkor viszontnem tudom, hogy miért akar ennyire idejönni és tönkretenni a munkámat. Ha nevemet tudja, tudhatja, hogy nem könnyű elérni nálam dolgokat. FŐleg a legjobb képek kitörlését.
- Ezek szerint mégis. Ha ennyire ismersz, tudhatnád, hogy én nem hazudok. Előbb nézdd már meg, mennyibe telik, hmm? - kezd kihozni a sodromból, miközben már csak a váz van nálam. Ott bekapcsolom a lejátszó módot és kikeresem a róla készült képeket. Majd amint megvan, megfordítom, hogy lássa, bár így piciben nem annyira látszik, de azért, ha nem teljesen vak látni fogja, hogy jó képeket lőttem róla. Nagyon remélem, hogy ezek után valamilyen komprumisszumra jutunk, mert ha nem, én nem tudom mit fogok csinálni. A képek kitörlése után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Általában nem szokott zavarni, ha valaki nem hiszi el, hogy nem hazudok, de most egészen picit felmegy bennem a pumpa. És nem azért, mert melléültem volna a vécékagylónak, hanem mert egyébként sem ápoltam túl jó viszonyt Lillával. Meg aztán, ha ennyire körbeérdeklődött utánam, vagy csak hallott rólam, pont ez kerülte volna el a figyelmét? Szelektívek lehetnek rólam a hírek.
- Majd meglátod - vonok végül elegánsan vállat, ezt úgysem lehetne megmagyarázni, majd ha lesz rá alkalom bebizonyítom. Talán még ez is egy ilyen, hiszen eddig sem hazudtam neki semmiről, és tényleg letörlöm, ha arra kér. Persze a jelenlegi viszonyunkon ez elég jelentőset rontana, pedig most sem túl kellemes.
- Elmeeegy? - hitetlenkedem teljes joggal, és félig-meddig zavartam fordítom magam felé a fényképezőgép kijezőjét, hogy jobban megnézhessem. Továbbra is ugyanazt a képet látom, amit eddig és szerintem tényleg az egyik legjobb képem, amit valaha csináltam. Márpedig akkor a szakértő asszony azt mondja, hogy pocsék fotós vagyok. Elmegy. Elmész te, tudod hova? És akkor még tetézi a hidegzuhannyal.
- Ne csináld már. Talán... - húú, hogy hangozzon ez jól, hogy nem akarok neki könyörögni? - ...ez a legjobb kép, amit valaha készítettem. És bár nem csak te tehetsz róla, de vétek lenne kihagyni a beadandóból, vagy akár később valahol megjelentetni. Abból úgyis részesedhetnél, de mindegy, az máskorra tartozik. De ez komolyan kellene, kérhetsz cserébe valamit - ajánlom fel, bár nem tudom, hjogy mit tudnék neki adni, amivel elégedett lenne, nagyon visszautasító ez a csaj. Nem vagyok a nagy felajánlások mintapéldánya, de gondolom ez is kimaradt az általa birtokolt, hiányos önéletrajzomból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Elgondolkodva lépkedek a Bűbájtan terem felé, kezemben lassan forgatva a levelet, amit Iza küldött. Simán felismerhető, hogy ő volt, láttam már tőle ilyet, szóval nem meglepetés. Azt nem tudom, hogy miért nem üzenetet küldött a telefonomra. Mondjuk lehet nem is tudja, hogy már van, ez egy nyomós érv lehet, még nem mondtam el neki, hogy vettem. Nati volt az utolsó indok, amivel meggyőztek, hogy kell, mert a bagoly gyors ugyan, de itt azonnal vissza is lehet válaszolni, vagy akár beszélni is az illetővel. Mondjuk egyetlen egy szám van benne, az is Nadia-é, de na... haladok a korral. Nem tudom, hogy mit akarhat Izus épp most, bár kicsit azért még mindig orrolok rá, hogy nem mondta el, hogy van egy lányom. Értem én, hogy miért tette, de meggyőzhetett volna, hogy nem tőle tudom. Persze, én meg nem hazudok, szóval hmmm. Hát mindegy... pár percet így is késni fogok, egyrész messze van onnan a terem, ahonnan jövök, másrészt olyan fura hangulatba kerültem ettől az üzenettől. Valamit meg elcsesztem? Sosem lehet tudni, bár mostanában Lillán kívül elég konszolidáltan viselkedem, ahhoz képest miket hoznának ki belőlem a renitensek. Régen biztosan lenne pár törött orr, hogy legyen dolga a gyógyítónknak is... ja, az pont Iza. Még a végén tudat alatt fogok lebukni, öcsém. Hallottam pár vad dolgot, a szexpózokba állított páncélokon át, a Banya alatt füvező srácokról. De hogy pont nem én jártam arra, az nagy pech. Na, majd legközelebb, gondolom, ha gólyaként, vagy éppen ötödikesként kijön az emberekből ilyesmi, lesz még dolgom, mielőtt elmennék innen. Az utolsó év már kicsit unalmas, szinte nem is kommunikálok senkivel, a lányom és a portfólió eléggé lefoglal ahhoz, hogy ne kelljen szocializálódnom. Pedig Mihaillal is kéne egyet inni, meg átnézni Kimoriah-hoz, hogy mi van vele. Lehet, már elvette valaki, Bogolyfalván ki tudja? Végül csak odaérek a teremhez, kezemben a mappámmal, amit a mai órákra vittem. Benyitok, Izabella háttal áll nekem, megállok az ajtóban és megállapítom, hogy még mindig jól néz ki így hátulról, még akkor is, hogy takarja a hosszított piros kardigánja, vagy mi az.
- Helló - sóhajtok egyet. - Itt vagyok, ugye nincs gond? - kérdezem, miközben odasétálok hozzá, ledobom az egyik asztalra a cuccom és ha engedi átölelem. - Cső Frayec - kacsintok a kis dögre, Iza állandó kisérőjére. Lehet, hogy szerzek ilyet Natinak, biztos örülne neki, mert menő állatka. Kiengedem a karjaim közül Izát, ha kell és kérdőn nézek rá. Nos?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ijedséget látok rajta, hogy felém fordul, amikor belépek az ajtón. Tőlem meg megkapja a mosolyomat, nem volt szándékos Izám, bocs. Mármint az, hogy megijedj. Eléggé be van parázva valamitől látom, ami csak azért nem jó, mert így én is kezdek beparázni. Tényleg mi rosszat tehettem, amitől ennyire fél, vagy ő tett volna valamit? Biztos vagyok benne, hogy most nem fogja magában tartani. Az ölelés után még mindig nem az a határozott Iza, aki lenni szokott, szóval már szétfúrja az oldalam a kívácsiság egy ikerfúrótoronnyal. Frayec kap egy kacsintást a "dumájára", de aztán az én figyelmem már teljes egészében az én drága barátomé. Tényleg kevesebb lennék nélküle, és ezt egyedül érte el... hallatlan! A mondandója elején pedig már úgy érzem,hogy az ikerfúrótorony a vesémet ostromolja kíméletlenül. Miért nem jöttem volna el? Hagyom kibontakozni, miközben vele szemben hasonlóan támaszkodom le a padhoz, mint ő az előbb, csak én kiteszem a kezem, hogytámaszkodva kényelmesebb legyen. A szemeim az övére függesztem, és próbálom előcsalogatni belőle ezt a... valamit, amitől tart.
Lassan nyílnak szét az ajkaim, de a gondolatok, csak később jelennek meg hang formájában.
- Á - kommentálom röviden, de a hangsúlyból érzi, hogy mit is gondolok az egészről, már ha egyáltalán felfogható az a sok minden és érzelemhullám, ami kicsap, és egy egyszerű "á"-ban manifesztálódik.De legalább most már értem, hogy miért van ilyen állapotban. Mindig fél mindentől velem kapcsolatban, pedig inkább nekem kellett volna félni nagyon sokszor, hogy elveszíthetem őt. Rengetegszer meg voltam győződve arról, hogy itt a vége, sosem bocsájt meg... de mindig meglepett. Hogy miért ragaszkodik hozzám ennyire, fogalmam sincs, de tényleg. Viszont igyekszem meghálálni neki ezt az igazi barátságot, ami köztünk van, és talán sikerül is, mert tényleg szeretem őt, és ragaszkodom hozzá. Talán kicsit többet gondolkodom ezen, mint kéne, és csak ekkor ocsúdok fel, hogy nem kéne szó nélkül hagyni az egészet, mert még valami butaságot fog gondolni.
- Hát, nézzük - kezdek bele, miközben  megvakarom a jobb állam, hogy hogyan is kellene ezt a gondolatot szépen végigvinnem, hogy most már tényleg megértse, hogy mit jelent nekem. - Zavart, hogy valamit titkolsz. Zavart, hogy nem élvezted a vacsorát és a bort. Zavart, hogy otthagytál magyarázat nélkül - vezetem fel az egészet, a Zétény-féle őszinteség délutánon. - Nem tudtam, hogy kerülsz emiatt, de azt tudnod kell, hogy nem te vagy a hibás abban, hogy nem tudtam Natiról. Nadia elmondta végül nekem, mert azt hitte, hogy elárultad nekem, és  nekem kellett megvédenem előtte. Talán jobb is, hogy nem mondtad el konkrétan, mert akkor másképpen mentem volna szerintem oda. Így tudtunk beszélni, és azóta rendeződött a viszonyunk is. A múlt hétvégén is én vigyáztam a drágára, miközben Nadia randizott. Sajnos nem jött össze neki, de ez most mindegy - a sajnos nagyon mély szarkasztikusságal jött ki, talán túlságosan is, bocsi Rosales tanárnő. - Gondolod, én szeretném, hogy átlépd miattam az elveidet? Megértem, hogy nem mondtad el, persze voltam rád mérges is emiatt. De aztán megoldódott minden és Nati szeret engem, Nadia pedig hálás, mert végre van apukája a lányának, akit szeret. Mármint Nati szeret, ő csak kedvel. Remélem - vonok vállat, de nem akarom függve hagyni szegény Izust. Odalépek hozzá, és elsimítoma közben a szemét eltakaró tincsét. Szeretem a szemeit, még akkor is, amikor mérges rám. Ez már így marad, bármi is legyen később.
- Te vagy a legjobb barátom, és már régen elfogadtam, hogy ennél több nem lesz. Tudom, nehéz elhinni, de boldog vagyok ettől, hogy van kihez fordulni bármilyen esendő esetemben is, mert nem árulsz el. Ez nekem már elég. A kislányom pedig a szemeimet és a csibészségemet is örökölte, minden más érdem Nadiaé. Szóval ezzel csak azt akartam neked elmondani, hogy nem haragszom rád és nem fogsz elveszíteni emiatt. Mindig is nagyra tartottalak az őszinteséged miatt, ne aggódj már, öcsém! - a végére elmosolyodom, mert nem hagyhattam meg ezt a hangulatot, nem lehetett az, hogy ne Zétényes legyen a vége. Akkor is, ha már elég bugyután hangzik ez, de mégis rám emlékeztet. Azt a Zétényt sem akarom soha elfelejteni, mert az is én vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Sosem szoktam elmenni dolgok mellett, legyen szóp egy sima beszólásról, vagy a világbékéről, ha ehhez nekem közöm van. Ami annyit jelent, hogy az akaratomat is megpróbálom rákényszeríteni másokra, hogy érthetőbb legyen az, hogy én csak jót akarok mindenkinek, de főleg nekem. Most ez egy ugyanilyen helyzet, de mégis én vagyok vert helyzetben, mert attól függetlenül, hogy astílusomat nyersnek, vagy bunkónak  hiszik, azért én az igazságot képviselem és éppen nem akarom megsérteni valakinek a jogait. Márpedig egy okoskodó mestertanonc, hüyleségeket képzelő mestertanoncnak is vannak jogai, így kénytelen kellettlen muszáj meggyőznöm normálisan, hogy mivel a képen ő is szerepel, bele kell egyeznie, különben lőttek neki. Márpedig ez a kép sok mindent megér nekem, amit természetesen nem fogk elárulni neki, csak finoman puhítom, hátha valami egyszerű követeléssel áll elő. Ez már siker lenne, mert simán ragaszkodhatna hozzá, hogy töröljem ki a képet róla, és én megtenném. Szerencsére nem hiszi el, hogy mindig igazat mondok, valószínűleg emiatt kezd mégis alkudozni. Nagyon helyes, öcsém!
- Oké, ez természetes. Köszönöm. Küldök neked belőle egy olyat, amit csak neked készítek el, tetszeni fog - próbálgatom a varázsdolgokat, és úgy gondolom, hogy némi mozgás, és 3D mélyítés és el fog akadni a szava. Azt hittem el is felejti a felajánlást, de nem olyan fából faragták. Amennyire ismer, jó választást tesz, de nem a legjobb.
- Oké, a tiéd - megyek bele túl gyorsan ahhoz, hogy kiélvezhesse a sikerét. Mivel idén végzem és már lassan vége az évnek, nem hiszem, hogy olyan sokat üldögélnék még ott. Meg úgy amúgy sem fogok, akkor is csak véletlenül jártam arra, mert ideges voltam, ő meg benne ült. Hát, jó vásárt csináltam, de el kell ismernem, hogy két találkozásból egész ravasz húzást vetett be. Azért mosolygok, mert örülök, hogy nem utasított el, és végre mehetek és a mai napot feldolgozhatom.
- Akkor... helló - mondom, és gondosan elcsomagolom a gépemet, majd elindulok vissza a csárdába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nézem őt, aki az első pillanattól kezdve sokat jelentett nekem, most meg már egy olyan biztos pont az életemben, mint senki más. Már, ha ő is elhiszi egyszer magáról. Persze értem én, hogy félti a helyzetét, mert én sem vagyok egy egyszerű eset, sőt, viszont sosem árultam zsákbamacskát. Így tudnia kellene, hogy mit gondolok, vagy legalább sejtenie kellene, nem pedig félteni, hogy elveszít. Noha soha nem árultam el neki – és nem is fogom, hogy nekem is legyen biztosítékom -, hogy nem fog megszabadulni tőlem az életben, hacsak ő nem akarja így. Ő maga, nem a férje, nem a gyereke, nem a rokona, csakis Iza tehet velem ilyet. Elmesélem neki a történteket és mosolyt csalok az arcára, birizgálom a haját és próbálok úgy tenni, ahogy szoktam: azaz tökre úgy cselekedek, ahogy mindig és nem kell másnak adni magam. Igaz, talán Norbi nem örülne neki, hogy ha ezt valaki kívülről látná és elmondaná, többet képzelne oda, mint barátság. Emiatt nem is lehetne kárhoztatni, mert szerintem valahol mégis több ez, mint egy sima barátság. Furán erős, és úgy érzem, hogy nem igazán lehetne elszakítani, ahhoz valami olyat kéne tennie Izának, amit nem tudok elképzelni. Végül úgy érzem, megnyugszik, mert megölel. Hányszor képzeltem el régen ezt a mozdulatot és hányféleképpen. Fura belegondolni, hogy ez elég most már és nem is vágyok többre, erre viszont nagyon is. Nem tudom, hogy mi lesz, ha lesz valakim, el kell fogadnia Izát, mert én nem fogom elfelejteni és elhagyni még egyszer. Túl sok minden köt össze minket, az életem része.
- Ne sajnálj butaságokat – fedem meg picit, mert néha még mindig olyanokon pörög, amiken sem értelme, sem jelentősége sincs. A lényeg, hogy egészen jól kezelte, csak meg kellett hozzá hasonulnia az elvei miatt. Komolyan mondtam, nem tudom mi lett volna, ha elmondja, így jól alakult.
- Tudom, Házvezető-helyettes asszony – halvány mosolyt csalok fel a képemre. – Semmi rosszat nem tettél, de nekem ne Izálj legközelebb. Ha bajom lenne veled, úgyis megmondanám, szóval, tudnod kellene, hogy nem volt veled bajom. Nem kell kerülni engem, hiszen ha néha meg is mondom a magamét, én sem akarlak elveszíteni, szükségem van a barátságunkra. Mindig – dőlök neki újra a padnak fél seggel és nézem őt. Néha úgy érzem, még mindig hülye kis tinik vagyunk, hiába nőttünk fel, meg komolyodott meg. Talán én is valamennyire, de nem merném ezt hivatalosan leírni.
- Nati egy igazán kis csibész, aranyos, idegesítő és imádnivaló kislány. Halálra idegesíti az anyját, engem meg imád. Mondjuk nyilvánvaló ez azért van, mert még nem voltam olyan kemény vele, mint kéne néha, Nadia pedig mégiscsak az anyja és már kinézte a határait. A szemeimet ő örökölte, ezt lesd meg – mondom neki, majd előhúzom a mobilom és mutatok neki pár fényképet. A múltkori esetet pedig nem mondom el neki, mert nem tudom, hogy mi lesz belőle. Nadia felnőtt nő, csalódott volt a randi után és letámadott. Hogy mi lesz ebből? Passzolom, öcsém. De a képeken mosolygok és kommentálom Izának, remélem, hogy tudja… valószínűleg nem fogja a szárnyai alá venni, mert rellonos lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

"Nekem is szükségem van rád."
Azt hiszem, hogy ez a mondat az, amiről korábban már beszéltem. Miközben mosolyog és felül mellém, a kis dög átmászik rajtam, amit hangos ciccegéssel és bosszús fejjel nézek rá. Mondjuk valószínűleg nem fogja érdekelni, mert, ha félne tőlem, akkor kikerült volna. Vagy ezt úgy kéne venni, hogy ezzel megtisztelt a kis dög? Majd legközelebb máshogy csináljuk, hogy inkább kikerüljön. Attól, hogy Izáé, vannak bizonyos dolgok, amik felháborítanak, mint például ez. Inkább mesélni kezdek Natiról, mégiscsak mindennél jobb téma, és úgy érzem elég volt mára a drámából. Iza hajlamos túlgondolni a dolgokat velem kapcsolatban – oké, általában mindennel kapcsolatban, de hát ezért szeretjük -, jobb az, ha egyszerűbb dolgokról beszélgetünk, meg olyanról, ami egy kicsit helyrebillenti a lelki egyensúlyunkat. Közben a kezemmel kitámasztok, a testem felé néz, a zöldjeibe beszélek a személyes zónánk határán. – Rossz hatással mi? – vigyorodom el, mert amúgy akár valós is lehet a félelme, miközben előhúzom a képek tárolására és egyéb fontos dolgokra használt mobilom. Persze igyekszem inkább jó hatással lenni rá, kérdés, hogy a „jó hatás” mindkettőnkek ugyanazt jelenti-e.
- Nem haragszom. Hát Nadia szerint ez jó ötlet, hogy ha van valami sürgős ez gyorsabb, mint a bagoly. És persze, hogy hagytam, mert a bagoly teljesen normális dolog, ráadásul, ha nem lesz munkájuk mit fognak csinálni? Amúgy meg… kell a számom? – vonok vállat, és mivel nyúl a telefonért, odaadom neki. Hagyom egy kicsit gyönyörködni, tudom, hogy odavan a kölykökért, Natiért meg miattam biztos még jobban. Egyébként meg tényleg nagyon csini is, amellett, hogy ravasz, mint a kanyipatkány.
- Persze, rávettem Nadiat, hogy jobb lenne elmondani neki, miért én viszem oviba néha, meg megyek többet, mint eddig. Hát, ahogy várható volt, jól megharagudott Nadiara, de aztán kibékítettem őket valahogy. Szerencsére rám egyáltalán nem haragudott, pedig… - sóhajtok egy nagyot, mert nagyjából Nadia is annyira „hibás”, mint én, a szemében mindenképpen. Egyikünk sem hibás, de ezt ő nyilván nem így fogja fel, és azonnal meg kellett volna mondani szerinte, hogy mégis él az apja és nem tengeralattjáró kapitány az Alfa Centauryn. – …szerintem rám is kellett volna. A lényeg, hogy most minden oké, és persze azt szeretné, ha elvenné Nadiat. Ha lehet tegnap – nevetek fel a képtelen ötletre, mármint nem az, hogy Nadiat vegyem el, hanem hogy mivel az ő korlátozott tudása végtelenül egyszerű, így egyszerű dolgokra vágyik, anélkül, hogy megvizsgálná, hogy mi van a háttérben. Mikor végez Iza, visszakérem a mobilt a kezem nyújtva felé, és figyelek arra, hogy Franyec ezt ne értelmezze félre. – Kristóffal mi van? Amúgy meg Norbit is alig látom. Azért szeret még? – kérdezem szemétkedős mosollyal, meg még valami eszembe jut. – Mikor jön a többi gyerek? Valami kviddiccsapatot emlegettél anno – erről jut eszembe hirtelen. – Amúgy… mutatsz képeket az esküvődről majd? Azt igazán sajnálom, hogy kihagytam – mondom kissé elrévedve és a vidám hangnemem máris eltűnik. Gratulálok, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mindenki Tányája, azaz Ardai professzornő - nem tudom ezek közül melyiket találná sértőbbenk -, szóval Tányámhoz igyekszem a tanáriba. Ma elég lazára vettem a figurát, nem éppen ideillő a ruha, amiben vagyok, de ma úgy keltem fel, mint régen, amikor izgalommal tekintettem a modellkedésre. Mondjuk, ha Nadia engedné, van még pár ismerősöm, hogyha Nati meg akarná mutatni magát, meg úgy amúgy is tök szép kislány. A gyerekruhások oda lennének érte meg vissza, na de ez most nem fontos. Azt írta, hogy meg kell beszéljünk a a járőrözést. Gőzöm sincs mi a gond, remélem nem a néma lány panaszkodott - ahahahaha, érted - neki, mert egy kicsit megtornásztattam. Mondjuk nem ártana egy közös járőrözés sem, úgyis régen láttam már a szőke szexi fejét, nem árt egy kis semmiről beszélgetés, vagy én esetemben hallagtni amit a csajok mesélnek magukról. Sajna nekem sosem jut eszembe olyan sok mindenről beszélni, mert úgy nem tartom annyira elmondósnak, vagy hogy is fogalmazzak. Ez a nők dolga, mindent kibeszélnek, mi meg kitörünk és hülyét csinálunk magunkból inkább. Kopogás nélkül fordulok be az ajtón, még csak a szőke - valószínűleg ő, a fenekéből ítélve - van az ablak közelében hátulról, nem tudom mi lehet olyan érdekes odakint. Biztos vigyázó szemeivel követi a diákjait, vagy ilyesmi hülyeség. Tényleg nem is tudom, hogy mi lehet a dolga egy HVH-nak, szerintem Kazanov elég elrettendő példa önmagában is. Mondjuk egy jó zsaru-rossz zsarura meg tökéletes Tányesz, mert lehengerlő tud lenni.
- Na, mi van T, jobb ruhád nem volt? - hülyülök vele, miközben átszelem a kettőnk között lévő nem túl nagy távolságot pár lépéssel. - Hát hogy van a kedvenc Navinés HVH-m, aki a legszebb mind az említettek közül? - vigyorgok, majd kap egy ölelést, ha kér, ha nem. Persze csak egy rövidet, nem érünk mi rá itt érzelgősködni. Ha ad puszit, megkapja a párját, mert mégiscsak egy igazi úriember vagyok, öcsém. Meg az sem mindegy kinek adod, ő is nagyon jól tartja magát, ezért nem értem, miért is van egyedül a pletykák szerint. Sosem kérdeztem tőle, pedig miért ne, de valahogy a nőktől nem szoktam ilyesmit, még félreértik, hogytámadóba vagyok. Pedig csak egyszerűen érdekel, hogy egy ilyen szőkét, hogy kerülik el a pasik. Mondjuk az sem lepne meg, ha kétr gyereke lenne férjjel, de ez tuti nem lehet igaz!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Látom, ahogy megnéz magának, nem mondom, hogy nem imponál. Tánya is egy olyan nő, akivel bárki szívesen összetűzésbe kerülne, mindenféle kellemes szempontból, vagy szemszögből. Most is csak hülyül vele, jól néz ki a nő, és egyébként is szeretik egymást szórakoztatni, mindenféle félreérthető helyzettel. Hogy ez miért alakult ki, és miért vele, nem tudom, talán ő ilyen, én meg idomulok hozzá. Ahogy megölel, nem felejti el "poénból" szétlapítani a melleit az enyémeken, és igen, tudja, hogy hogyan kell flörtölni bárkivel. Az más kérdés, hogy vannak olyan kivételes személyek, mint én, akivel meg is teszi.
- Hát persze, minden reggel azon gondolkodom, hogy ha Tányesz szembejön, azért tetszek már neki, öcsém - nevetgélek, és viszonzom a mosolyt és a szemeibe nézek. Amúgy annyira jól csinálja, hogy sokszor nem tudom eldönteni, hogy szórakozik, vagy inkább arra vár, hogy mikor döntöm már a hátára.
- Még szerencse, hogynem valami gólya jött be, hanem egy tényleg, hogy is mondtad - úgy csinálok, mint aki elgondolkodik az egészen - szexi férfi, azaz én jöttem - mosolyom már széles, ahogy felnéz a plafonra, simán tudnék adni egy csókot a nyakára, de akkor odaveszne a játék öröme és kiderülne az igazság. - Óh, van ott más is, bár tény, ami tény, a hátsód első osztályú - pillantok le a válla felett, ugye az a kábé harminc centi a javamra van. Persze nem vizslatom sokáig a nemesebbik felét, csak a móka miatt játszom a gaz csábítót, vagy mifenét.
- Nem akarom, hogy utána mindig rólam fantáziálj, azért takartam el - mondjuk ez is féligazság, mert miért ne akarnám, vagyis... kinek jutna ilyen hülyeség az eszébe, hogy róla álmodjanak, vagy rá gondolva élvezkedjenek? De mivel soha nem hazudok ugyebár, igaz, hogy szándékos a hasam eltakarása, win-win. Érezheti, hogy kicsit megrázkódom az érintésétől, de most én jövök. Azért tény, ha nem ismerném, már a földön feküdne, rajta velem. Lehet, hogy később még visszatérek ehhez az elképzeléshez. De most elkapom a derekát és csikizni kezdem addig, amíg mögé nem tudok kerülni, hogy ezt még jobban tehessem. Én nevetni kezdek, ő sem marad csendben, de a nagy igyekezetemben kibillen Tányesz az egyensúlyából, én pedig megmarkolom a derekát és sajátoméhoz húzom. Neki pedig muszáj lesz megkapaszkodnia, ha nem szeretne elesni. Háh, miket ér ez a nő el, még nevetve is!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nagyon kitartóan küzdött T, hogy zavarba hozzon. De nem kárhoztatom érte, nekem is tetszik ez a kis játék-flörtölés, mert soha nem tudhatod, hogy mikor lesz komoly, vagy mikor nem. Hagyom, hogy kedve szerint próbálgasson elcsábítani, és hagyom magam is, hogy a játék éle ne vesszen el, vagy éppen kárba. Így aztán jól elvagyunk, ahogy próbáljuk hülyíteni egymást félig meddig komolyan.
- Én bárki hormonvilágát össze tudom zavarni, ha akarom. De most azt mondod, hogy a te hormonvilágod érzékenyebb? - húzom az orrán végig finoman a mutatóujjam, és a végén pedig elhúzom róla. De csak nemhagyja magát, így tényleg büntetni kell szegény kacér barátnémet. Az akció jól sikerüül, az megint egy más kérdés, hogy Nadia olyannyira jól időzít a belépőjével, hogy ennél jobban nem lehetett volna. Király, öcsém, pont jókor, kösz Merlin, a te anyádat is. Csak hát pont röhögésben vagyok, és lassan jövök ki belőle, ahogy Tánya is, de összeszedjük magunkat és amint lehet elengedem őt. Oké, vicc, meg minden, de úgy látom, hogy Nadia zokon veszi, amit azért némileg meg is értek.
- Helló szívem legfontosabbjának anyukája. Nem, dehogy zavarsz, amúgy is ez a tanári - vonok vállat, majd megigazítom magam, még úgy teszek, mintha a sliccem is le lenne húzva és felhúzom. Aztán persze Tányesznek sikerül elrontania a napom.
- Á, szóval ezért kellett olyan sürgősen jönnöm. Látod Nadia, mindenki csak ki akar használni - ingatom meg a felem Tányának. - Holnap este pont nem érek rá veled ügyelni - mondom lazán, majd elindulok kifelé, persze arra, amerre Nadia van. Hirtelen bújok bele a személyes terébe és adok neki egy puszit az arcára. - Minden oké? - nézek rá érdeklődően, majd felállva a válasz után, még Tányeszre nézek. - Holnap még szólj, hátha át tudom rakni a dolgomat - ezt már komolyan mondom, mert véletlenül tényleg akadt itt valami, amiről nem kívánok beszélni. - Hölgyeim, remek értekezletet - mondom, és kifelé menvén valakitől véletlenül a földre húzok egy lapot, majd távozok. Upsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Na, most én forgatom meg a szemeimet, ahogy ő szokta, de azért egy félvigyorra még futja. Nem tudom mi járhat a fejében most ezzel a #gyermekevanalegjobbbarátomnak dologgal, de azért bőszen magyarázom, hogy miket és hogyan tettem, sőt még ugye egy telefonom is van képekkel Natiról. Tényleg nagy dolog nálam, de hát szokták mondani, hogy haladok a korral. A nagy fenéket, inkább csak azért, hogy el lehessen érni.
- Akkor írd be magad hozzám is – nyújtom át a telót egyrész a képek miatt, másrészt pedig, mert nem tudom, hogy hogyan kell beleírni bárkit. Az még megy, hogy minden nap töltögetni kell, meg felveszem, leteszem, üzenetet írok – azt mondjuk rohadtul utálok, mert egy fél év, mire megtalálom a keresett betűt – és nagyjából ki is fújt a tudásom. Ja, meg tudok vele fényképezni, ahhoz legalább valamennyit értek.
- Igen, tudom. Mégis kicsit rossz érzés – vonok vállat én is, majd visszaveszem a telefonom. Megnézem benne, hogy hogyan írta bele magát és elmosolyodom. Sosem gondoltam volna, hogy jó látni Iza nevét egy mugli kütyüben.
- Majd mi megtárgyaljuk jó, ha feljönne ez a téma. Egyelőre maradjunk meg külön a lányunk szüleinek, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e bármi más közünk egymáshoz – sóhajtok egy nagyobbat, amit talán félreérthet a szőkém, de hát el tudom képzelni, hogy már kombinál és igazat ad Natinak. Nem tudom, hogy még mit hoz a jövő, csak annyit, hogy a lányom élete részévé akarok válni, amennyire kell és lehet. Még a végén kiderül, hogy van bennem felelősség, öcsém. De inkább térjünk át a Szentmihályi családra, sokkal izgibb téma, mint az enyém. Főleg, hogy nem nagyon van családom.
- Örülök, hogy jól a van a kis öcsipók. Jó, én tudok várni, és most ott leszek majd, ha kellek, számíthatsz rám – fogom meg a kezét, és még kedvesen is mosolygok. Aztán persze elengedem, ennyi barátilag is talán már túlment egy határon, de engem sosem aggasztottak a határok. Iza pedig mindenkinél jobban ismer, nem fogja félreérteni a mondandómat. Hacsak nem szándékosan, az benne van a pakliban.
- Hát azt hiszem már nem tudok elmenni rá – fintorgok egy kicsit. – De azért elteszem emlékbe, szóval igen, kérem – tényleg olyan jó a közelében lenni, meg beszélgetni. Nem érzem magam, hogy számon kérnének, de ha az lenne is természetesnek venném. Valahogy így alakult köztünk, talán jobb is, hogy nem lettünk egy pár, így legalább mindig tudom, hogy van valahol egy barátom, akire bármikor számíthatok. Hirtelen pillantok fel, ahogy elgondolkodtam, észre sem vettem, hogy már nem beszélünk, csak élveztem a kedvességét, azaz a kezét a hátamon. Valójában nyugodtan megmasszírozhatott volna, én nem állítok akadályokat az ilyen ambíciók elé.
- Persze, szívesen – csusszanok le a két kezem segítségével a padról, majd utat mutatok neki. – Csak ön után, kedves Házvezető-helyettes asszony – szemtelenkedek egy kicsit, és látványosan megtisztítom az ujjaimmal a prefektusi jelvényem. Aztán megindulunk szépen és még elcseverészünk a levitáig.