Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A mai nap ennél jobban nem alakulhatott volna, amióta megláttam ezt a lányt. Pirikével sem volt rossz a kezdet, de most, hogy itt ülök Brigi mellett és a kis gyökér is gyerek elment, hogy ideférjek, egyszerűen életem egyik legjobb napja. Hát hogy a fenébe nem találkoztam én még vele? Hányszor fogom én még ma ezt elmondani?
- Persze, hogy minden oké – nem is értem, hogy mi lenne ebben az egészben nem oké. Olyan jó itt mellette lenni, olyan jó illatú parfümöt használ, hogy ha csak kettesben lennénk itt… már biztos letámadtam volna, és az asztalon válnánk eggyé örökre. De sokan vannak, és egyelőre várnom kell, amíg majd igent mond. Lehet, hogy mégsem kéne sokat várni és meg kéne csókolnom? Talán nem érzi, hogy mennyire oda vagyok érte! Ne siessünk, nem szeretném, ha elszaladna, így maradok a bókoknál, amibe én látom, hogy bele is pirul. Biztos, hogy nem képzelődöm, tetszem neki!
- Házisárkány! – nevetni kezdek, ez jó vicc tényleg, szerintem az évszázad vicce, de akkor valami eltalál és sötét lesz. Érzek valami levest, és mérges leszek. De csak egy pillanatra, ugyanis Brigi elkezdi letörölni az arcomról a levest, azt hiszem leves, ahogy belenyalintok. Ó, de édes, ahogy kedvesen letörölget, nem? Meg lehet zabálni. És akkor kiderül, hogy Piroska - akinek van pofája megkérdezni, hogy jól vagyok-e – csinálta. Hát rohadt vicces volt amúgy, csakhogy mára felkészültem, és leperexet tettem mindenhová, hogy a sok nyál ne tegyen rosszat a ruháimra, amit a szerelmesek elszórnak. Így a leves szépen lefolyik rólam, igaz a hajam leveses marad, de annyi baj legyen, az arcom nem az! Hála az édes és puha kezek szorgalmának. Aztán az, hogy felháborodik Brigi, valami csoda. És mennyire igaza van, hogy a kajával nem játszunk, öcsém! Amúgy sem értem, hogy mit akart ezzel elérni Piroska, de most jól megjárta! Még büntimunkát is kioszt neki a drága prefektusom, kellett ennek a kislánynak ideülnie közénk.
- Igen, eléggé gyerekes dolog volt Piroska, egyetértek a drágával – bólogatok, majd a másikra nézek. Előhúzom a pálcámat és ha hagyja Brigi kicsit feltekerem a haját rá, azt a puha és illatos haját, Merlinre! Illetve a pálcámra, de Merlinre!
- Mert te például – engedem el a haját, az pedig visszahajlik a helyére, majd a pálca hegytét Brigi orrán húzom végig, hogy csiklandozza. – Egy nagyon kedves lány vagy – fejezem be mosolyogva, majd az Eridonos felé butatok a pálcámmal. – De ő, egy nagyon kis kellemetlen alak. Stupor – az átok hirtelen röppen és találja el a célpontomat, aki ennek hatására elrepül és vélhetően el is ájul, ha már eddig mindenki ezt tette ettől. Na, most, hogy végeztem a kellemetlenkedővel, újra Brigi felé nézek és kedvesen rámosolygok.
- Van kedved sétálni? Vagy képzeld, nemrég tanultam meg masszírozni, nem fáj a hátad? Szívesen megmutatnám, milyen tehetséges vagyok… nyilván nem itt. Kicsit szégyenlős vagyok – persze hazugság, de én nem szoktam hazudni, mint az tudjuk. Tehát ha a hírem megelőzött, ezt is tudhatja, így ergo talán elhiszi és akkor elmehetünk valami kevesebb szempár figyelte helyre. Érdekes, hogy pont most kezdek el hazudni, még zavar is valamennyire, sőt eléggé. De hát Brigiért mindent meg kell tennem, mert aww, ő az én múzsám!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A mai napon is egész unalmasan indult. Még mindig a csárdában hesszelek, de most vessen meg érte valaki. Tök jól elvagyok ott, az én szobám patyolat, szóval… A vizsgák természetesen simán mentek, sosem okoztak gondot, tulajdonképpen. Idén viszont rá kell mennem a portfólióra, ha már ennyi okossággal áldottak meg, amit felhasználhatok hozzá. Viszonylag gyorsan elérem a kastélyt, diákok sokasága tarka ruhákban szaladgál a dolgára. A lényeg, hogy engem hagyjanak békén. Sajnos Kimoriah nem fog belém botlani, pedig rá mindenképpen szükségem van az egész portfólióhoz. Oké, megígérte, hogy részt vesz benne, de nem tudom, hogy valóban megtartja-e a szavát. Ez egy kritikus része a beadandómnak év végére, szóval még kell találni több lányt is. Na, de kit? Nézegetem a tömeget, de csak fintorgok. Olyan kellene, akit ismerek, de Izát megkérni necces, Odett… gőzöm sincs, pedig ő aztán rendben van. Brigit, Piroskát azóta nem láttam… talán Michelle? Ő jó bőr, és biztos benne lenne egy kis fotózásban. Jules! Az ajkaim vigyorra nyílnak, ahogy elhaladok a homokórák mellett, csak rápillantok… még mindenki ugyanott áll. Szóval Jules, biztosan felhőtlen boldogsággal állna a kameráim elé. Ahogy a gondolataim Jules felé, a szemeim a homokórák felé kalandoznak el, hirtelen ütközök bele valakibe. Egy alacsonyabb illetőbe, aki éppen lehajol, mert kivertem a kezéből a dolgait. A segge mindenesetre jó, így felülről, lehetne az egyik alanyom, öcsém! De az arc lesz a fontos. valamit magyaráz is, de eddig azt nem figyeltem, de, ahogy felpillant, meghűl bennem a vér, öcsém! Ő hogy kerül ide?
- Nadia – a hangom kérdőn és hitetlenkedve szól, de mást nem tudok mondani. Csak állok ott előtte és nézem az öt éve nem látott lakótársam, akit faképnél hagytam egy este, amikor már…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Öt év. Öt év kellett, hogy valaki megint felszakítson egy régi sebet, és ez a valaki most én voltam. Persze kiabál, lökdös, káromkodik. Igen, ezeket a szavakat ismerem, nem tud meglepni vele, hiszen szórakoztunk is nála egyszer ezen. Megtanított spanyolul káromkodni, de ez most hót mindegy, öcsém! Nadia itt van, Magyarországon a Bagolykőben. MI a fityfenét keres itt? Miért futunk egyáltalán össze, mi ez az egész, ki akar kibaszni velem, velünk? Annak idején ott kellett hagynom őt, bár nagyon nehezemre esett. Izával beszéltem meg és ő igent mondott. Igaz, csak a fényképével, de tudtam, hogy így helyes az egész, de az élet kegyetlen. Az arcom meg falfehér, ahogy döbbentem hallgatom az édes hangját, az ajkaiból nem kedvesség és mosoly fakad, csak simán kiadja magából a feszültséget, ahogy ő azt szokta. IM a szart csináljak? Fogjam le? Így is már egy csomóan minket néznek, gondolom, d enem merem elvenni a szemkontaktust, mert azzal szítanám a gyűlölete tüzét. Igen, gyűlöl, látom, mert otthagytam egy olyan éjszaka után, egy rövid, semmitmondó levéllel. De mit írhattam volna? "Bocs, de kezdelek megszeretni és nem akarom, hogy bajod essen, ezért elmegyek. Ugye megérted?" Nem, jobbnak láttam, ha nem tud rólam, kihever egyszer, és éli az életét, amit megérdemel. Nagyon naiv vagyok úgy néz ki, öcsém. Mi a szart kezdjek most ezzel?
- Mit keresel itt Nadia? - kérdezem továbbra is hitetlenkedve, és nem, nem akarom átölelni, remélem csak egy délibáb, vagy bármi. Nem érdemlem meg, hogy lásson, nem akarok több fájdalmat okozni neki, de mégsem lököm el a kezeit, hagyom, hogy rongybabaként bánjon velem. Egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Teljesen bepörög a spanyol ajkú barátom, akit ha így neveznék, lehet, hogy le is fejezne érte. De minimum három-négy átok kilátásba lenne helyezve nála, már csak a miheztartás végett is. Teljesen érthető a kifakadása Nadiának, de nem tudok változtatni semmin. Akkor az tűnt a legjobb megoldásnak, és bármennyiszer visszagondolok, ugyanezt tettem volna. Talán hamarabb, talán később? Nem, később nem, ez volt a fordulópont. A gyengéd szálak elkezdtek sarjadni irányában, már nem csak egy kedves lakótársra, egy felhőtlen vad leányzóra kezdtem tekinteni rá, hanem néha elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne vele. De Iza fényképe mindig kijózanított gyengébb pillanataiban, és muszáj voltam ott hagynom őt. Kegyetlen, tudom, de nem akartam, hogy apáméknak újabb célpontja legyen, így is elég fájdalmas volt ez, minden szinten. Most pedig már azt érzem, hogy a falnak simulok, miközben egy ádáz leányzó nem bír a vérével, és most kivételesen nem a jó értelemben.
- Állj le, Nadia - kérlelem, eszembe sem jut beleállni a szavaiba. teljesen egyetértek most vele, tényleg az voltam az ő szemszögéből. Persze kérdezgetni kezd, hogy miért megyek el, végre valami olyan, amire talán kaphat választ, és értelem. Nem mondom, hogy ha tudtam volna, hogy itt van és találkozunk, nem erre számítottam volna. Szerencsémre mindkettőnket váratlanul ért a találkozás, így nem tudta felépíteni a nyárson sütésemre a tervét. Elzavar pár diákot, amire majdnem elmosolyodok, csak megrebben az ajkam egy pillanatra, de visszafogom magam. Viszont valamiért kettesben maradunk, mintha megérezték volna, hogy hagyjanak minket békén. Esetleg elkezdődött az órájuk, ki tudja.
- Azért mentem el, mert... - én, Farkas Zétény, megszégyenülve sütöm le a szemeimet. - ... nem akartam, hogy bajod essen - fejezem be végül. Gondolom nem lesz elegendő ez a válasz, de megvárom, hogy milyen állapotban lesz ettől. Nem biztos, hogy folytatni fogom vele a beszélgetést, ha úgy látom, hogy nincs értelme.
- De te miért vagy itt? - kérdezem meg újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hiába minden, a drága kis Nadia pörög és egyre idegesebb lesz. Ettől féltem, de mit tehetnék? Ellökhetném a francba és otthagyhatnám... megint. Mivel az elsőt sem érdemelte meg valójában, így nem tehetem meg ezt vele, nem valahogy ki kell bírnom ezt a "beszélgetést", elküld még párszor a picsába, aztán majd lenyugszik. Öt év alatt biztos lett új pasija, meg 4 gyereke és jól van. Csak hát ha ő ezt nyugodtan viselné, az már nem Nadia Rosales lenne, hanem valaki más. Ennek így kellett lennie. Hagyom, hogy verjen, de elfárad benne... komolyan megsajnálom. Rossz látni, hogy ennyire elgyengül, és szeretném ha még ütne egy kicsit, mert ez semmi ahhoz, amit én okozhattam neki. Igaz, már kezdett fájni a mellkasom, és már majdnem megszüntettem őt, egy jól irányzott csapással, de nem bántok nőket... csak ha megérdemlik. Őt nem fogom, soha sem bántott meg, most pedig még igaza is van, egészen addig, amíg hazugnak nem hív. Na, ez az, amit tudnia kellene, hogy nem így van...
- Én soha nem hazudok, querida - nem tudom, hogy az a kevés spanyol tudásom mennyire fog betalálni, de ezzel is emlékeztetni szeretném, hogy nem felejtettem el igazán őt. Sokszor eszembe jutottak a felhőtlen esték, a borzogatások a csöppnyi erkélyén, a divatbemutatója, amit tartott nekem, vagy a vad éjszakák... jó volt az a fél év, de el kellett jönnöm. Lehet, hogy életem lehetőségét hagytam ki akkor, de ezt már soha sem fogjuk megtudni. Meglep. Itt dolgozik, akkor tanár? Hát ez egyre rosszabb, öcsém!
- Én pedig itt tanulok. Hidd el, ha tudtam volna,hogy idejössz... - nem fojtatom, csak hátrabólintok a fejemmel és vagy háromszor a falhoz verem. Nem kell ide más, megverem én magam. Tudom, bármit mondanék, úgysem használna, talán majd egy másik alkalommal.
- Sajnálom - emelem rá a kékjeimet, amikből, most őszinte megbánás sugárzik felé. - Ha akarod, kiiratkozok, nem akarok az utadban lenni, vagy gondot okozni - nézek rá szomorkásan, de a kezeim nem indulnak felé... pedig szívesen megölelném. Hiányzott, most döbbenek rá igazán, de nem tehetem meg vele, hogy megölelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem volt egyszerű - támadok vissza ingerültebben, mint szerettem volna. Nem, nem tudhatja mi volt akkor és amíg csak a saját oldaláról nézi a dolgokat és a tényeket nem is fog megnyugodni. Le sem esik egy darabig, hogy miről beszél, de aztán az utolsó mondattal megvilágosodom.
- Izabella? Láttad a képet? - ledöbbenek, de nem sokáig tudok döbbentgetni, mert egyre nagyobb butaságokba hajszolja bele magát. - Nem volt áldozat és te sem, hagyd már abba! Azért mentem... így legalább nem? - egymás szavába vágdosunk, de megragadta a fülemet az elharapott mondat. Mi nem? Nem lettünk férj és feleség, vagy mi? De aztán megint bepörög és szurkálni kezdi a kését, ami már valljuk be, nem túl lovagias, még tőle sem.
- Miért? 26 évesen már nem lehet tanulni? És amúgy is tudod te - hát rohadtul nem értem rá tanulni az okklumencián kívül semmit,és azt sem sikerült tökéletesen befejeznem. De mindegy, persze, bántsál még a bejáratnál, nincs ennél jobb hely... Inkább elmegyek, de megígérem neki, hogy akár az egész kócerájt itt hagyom, ha az megnyugtatja a lelkét. Utálom így látni, sokkal jobban fáj, hogy ennyire mérges rám, mint az, amikor csapkodta a törékeny kezeivel a mellkasomat.
- Ha tudom ,hogy így alakul nem szólítottalak volna le. Ezt akarod hallani? Meg mi az, hogy nem lenne ez az egész? Van valami azon kívül, hogy felnégyelnél itt helyben? - kezdek ideges lenni és ez nem tesz jót a beszélgetés ívének. Még a végén kirúgnak, mert felrúgtam egy tanárt, azt azért mégsem kéne, öcsém!
- Ha megmondod mit tanítasz, nem fogom felvenni a tárgyat és elkerüllek. Sajnálom, ígérem nem leszek a terhedre soha többé - mondom már kissé dacosan, csak engedjen el. De mivel csak úgy nem fog, muszáj intézkedéseket tennem az ügyben.
- Elmehetek? - kérdezem tőle, kissé lehiggadva már, hátha a szavaim hatására legalább elüldöz innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem tudod miket beszélsz, Nadia. Izabella itt tanít egyébként, szóval majd kikérdezheted, ha annyira érdekel a tanáriban. Úgyis hiába mondok bármit neked. De annyit elmondhatok neked elöljáróban, hogy a legjobb barátom - vonok most már vállat, hiszen az eddigi beszélgetésekből pontosan lejött, hogy úgysem mondhatok semmit, ami neki jó lenne, szóval még hagynom kell magam. Legközelebb már nem így lesz, most meglepett, de ha újra találkozunk, nem hagyom, hogy ő irányítson.
- És én vagyok a hazug, rendben - halvány, gúnyos mosoly, majd gyorsan elharapom, nem szeretném, ha infarktust kapna, mert annyira felhúzom. Csak gyorsan végezzünk is, ebből már úgysem lehet happy end. Megint elejt egy mondatot, majd erőszakosan elvágja a szálat. Oké, felfogtam, nem akarod elmondani, legyen így. Próbálom terelni a témát, és kiderül, hogy mit tanít. Jó, azt úgysem vettem volna fel, és azt sem tudom, hogy MT szakokon felvehető-e. Ennél jobban nem hiszem, hogy alakulhatott volna a dolog.
- Hmm, az jól áll neked. Oké, nem veszem fel. Azt már nehéz lesz kimagyaráznod, hogy nem ismerjük egymást - intek a fejemmel oldalra, ahol számtalan diák hallgatózik és leskelődik. Pálcát húzok és feléjük mutatok, az arcomon szemernyi kétség nincs, hogy ha nem tűnnek el, akkor átok rájuk. Szó szerint. De értenek a szóból és elmennek, legalábbis most még.
- Oké Nadia, elérted, hogy felbosszants - két kézzel lököm arrébb, az arcomon látszik, hogy ideges vagyok. Na, most ne nagyon jöjjön a közelembe senki, ha jót akar. Az utolsó mondata már nem is érdekel, csak gonosz gondolatokkal a fejemben távozok, hiszen az óra elejéről már biztos lekések. Kelevitz majd röhöghet rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Miért kellett idejönnie? Most jól lejáratta magát a diákok előtt, és persze ez is az én hibám. Hogy lehet ilyen a sors, hmm? Kezdek megőrülni, biztos, hogy ez valakinek a műve. Dúlva, fúlva haladok a folyosókon, amikor eszembe jut, hogy a Rellonban hagytam az egyik fontos jegyzetemet. Hát még mi kell még ma? Pedig még bennem is volt, hogy először oda megyek, csak közben Nadja megjelent és teljesen kiborított azzal, hogy itt van. Mi az, hogy itt van? Itt tanít, öcsém! Nem volt jobb hely ennél? Fasz ki van már komolyan, kezdtem jól érezni magam, szereztem pár barátot is, Iza is örült nekem - meg kéne nézni a gyereket, remélem rá hasonlít, nem az agyalágyultra -, szóval minden kezdett helyreállni. Erre megjelenik, mintha nem lenne jobb dolga és ordítozik, meg lökdös. Engem meg mardosson a bűntudat, hogy meglöktem egy nőt, az már hagyján, hogy tanár is. Már várom, hogy a HV majd hívasson, hogy mit képzelek. Ó, ha tudná, hogy jobban ismerem itt bárkinél őt, minden tekintetben, nem hívnának. Szóval most eléggé nem jó állapotba megyek a folyosón, és persze a "szennyes" részhez érek, én így hívom, ahol megcsúszok valami szaron. Nem szó szerint.
- Ó, hogy rohadj meg - kelek ki magamból és máris előkapom a pálcámat és megbüntetem a folyosó részeit.
- Invito szemetes! - mutatok egy távolabbi kukára, ami felém kezd száguldani, nem törődve másokkal a folyosón. Így aztán pár embert eltalál a cucc, de még mielőtt odaérne hozzám, rámutatok a pálcámmal újból.
- Lejate! - a másik varázs pedig egy szemétkupac közepébe irányítja a kukát, majd amikor odaérkezne, folytatom a játékom. - Fragoro! Reamovero! - szélesre húzódó vigyorommal látom, ahogy szétrobban az egész kuka a kupacban, majd vízzé változik és beterít pár arra sétáló diákot. Felemás a hatás... vannak akik röhögnek - főleg a zöldek - és tapsolnak, mások menekülnek, vagy éppen a fejüket ingatják rosszallóan és vannak akik mérgesek, majd pálcát húznak, nekem pedig még szélesebbre húzódik a vigyorom. Hát gyertek csak!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hádezezezezeje! Hogy merte azt mondani, hogy hazudok?! Hmm?! HMMMMM?! Tudhatná, hogy soha nem hazudok, de tényleg soha! Leht, hogy nem mondok el mindent, de nem hazudok, és akkor még spanyolul is meghazudtol. Hát boszorkány az ilyen? Teljesen megőrjít ez a nő, hogy most itt van, életnagyságban, csak úgy, pont 5 év múlva, meg sem merem nézni a naptárat, öcsém! Ez rohadt nagy szemétség ám, hallod-e, rohadék sors! Valamivel le kell vezetnem a feszültségem és sikerül is! A kukás ötlet folyamatosan formálódik és a legjobb végkimenetellel ér véget. Beállok, hogy tudjak majd védekezni, és támadó bűbájokat kezdek el keresni és bekészíteni. Annyira szét fogok átkozni most valakit és nagyon élvezni fogom. Egy ismerős hang csattan fel, mindenki megmerevedik, legalábbis, akik a hang közelében vannak, majd elrontják a mókámat. A mosolyom lehervad, visszatér a bosszús Zétény, a pálcám leengedem. Hát persze. Iza. Ki más?! Mondtam már sors, hogy b*szd meg? Hmm? Persze a szívem máris görcsbe rándul, ahogy meglátom a szőke tincseit, de most túl ideges vagyok ahhoz, hogy el tudjon varázsolni. Főleg, hogy úgy néz ki, mint akit bevágtak a mosógépbe és elfelejtettek kivasalni... Jó anyának lenni, mi?
- Kukát robbantok - vonok vállat, pedig tudom, hogy most éppen nem kéne húznom az idegeit. Szarul néz ki, én meg balhézok... sosem volt jó párosítás. De mit mondhatnék, ez a kis... nagy levegő Zé, nagy levegő!
- Na, most, hogy leállítottál, mindenki mehet az útjára, igaz? - lassan teszem el a pálcámat, de az ideg rángatja még mindig az arcom oldalát. Szemeimben hatméteres hullámként tombol a feldúltságom, testem be van feszülve, és már azt keresem, hogy hogyan kerüljem ki. Meg is próbálkozom vele, jobb, ha nem beszélgetünk kedélyesen ma, és a kis Kristófot sem ma fogom meglátogatni. Elég lesz egy hét múlva is szerintem. Amúgy sincs kedvem Norbikával jópofizni, pedig muszáj lesz, nem akarnám Iza kedvét elvenni, hogy... semleges vagyok a férjével. Végül is csak össze tudott hozni egy fiút az egyik legjobb nőnek az univerzumban. Ezt nem tudom figyelmen kívül hagyni, szóval jee, Norbi, ügyes voltál. Élőben meg majd kapsz egy gratulációt, csak Iza ne akarjon most beszélgetni velem. Szóval ellépek mellette és folytatom az utamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Dühöm egyáltalán nem párolog el, inkább fokozódik, hogy pont Iza szól rám. Ezt nem lehet kikerülni, ha más mondaná, simán itt hagynám, és mondanám, hogy vonjon le száz pontot és megvagyunk. Vagy majd meglátogatom Rothmant, és akkor "beszélhet a fejemmel". Ennyi idősen már nem ijedek meg... nem mintha régen annyira megijedtem volna, de most már kevésbé hat meg a dolog, mint akkor. Csak hát ugye Izával ezt nem tehetem, nem csak azért mert a barátom, hanem mert gyermeke van, nyilván azért néz ki úgy, mint egy vizihulla.
- Komolyan? Fel kell takarítanom, csak? Oké! Ano Ordinum! - a pálcám zsebből elővéve a rendetlenségre mutat, ami szépen kezd visszafelé menni, mintha az életet visszatekernénk. A közben eltűnt vízcseppek ugyan nem változnak vissza, így a kuka kissé lyukacsos lesz, de minden visszakerül a helyére, még Iza ruhájából is elszálldogálnak a vízcseppek, sőt, tisztaság lesz azon a helyen, nem úgy a folyosó többi részén, ahol eddig sem volt. Mivel nagyon rendszerető vagyok - egyesek szerint túlzásba is viszem -, van néhány varázslat a tarsolyomban, ami segít, hogy nekem megfelelő legyen minden.
- Mondjuk úgy, hogy kihoztak a sodromból és nem az illetőn akartam levezetni - az más kérdés, hogy Iza kapott belőle, nyilván rajta sem akartam feltétlenül alkalmazni a dühkezelés ezen módozatát. Mindenesetre jobb, ha most nem beszélgetünk, mert nem nagyon tudom visszafogni magam. Szóval jól meglépek... gondolom én, de Iza megfog és meg figyelmeztetően csapódik be a hangja is! Hát azért ilyet még nem csinált, és elég meglepő, annyira, hogy el is rántom a kezemet, de nem megyek tovább, csak felé fordulok, egy nagy sóhajjal és "jól van beszélgessünk" arccal. Karban fonom a kezem és várom, hogy mit akar, türelmetlenséget mutatva, ami nem esik nehezemre, mert rohadtul itt hagynám most. Aztán persze szelídebbé válik a hangtónusa, biztos vagyok benne, hogy rájött, nem az erőszak most a legjobb fegyver ellenem. Szétnézek, miközben ő az apámmal jön, és találok egy üres padot.
- Gyere - mondom neki, és leülök a padra, nem akarom, hogy ilyen kimerülten álldogáljon. Bármit is csinál, én leülök a padra és a kezeimbe temetem az arcom.
- Van egy új tanár, Nadia Rosales. Nos, egyikünk sem örül az újratalálkozásnak, és kissé kiakasztott - apámat szóba sem hozom, már nem tud érdekelni a családom. Nadi viszont nagyon is érdekel, különben kiröhögtem volna és ott hagyom, ahol pattog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ezt mondom én is - tényleg, most ez volt a jó megoldás. valahogy ki kellett adni a dühömet, és lett is volna még pár próbálkozó, aki megpróbál elintézni, úgy imádtam volna egy kicsit megleckéztetni őket. De megjött Izamama és megvédte gyermekeit. Századjára. Komolyan olyan, mint valami élő protego, aki megvédi az embereket tőlem, pedig ritkán borulok ki. Oké, akkor eléggé. Most, hogy jó sokáig szenvedtem külföldön, volt, hogy szó szerint, azt hittem már nem lehet kiborítani. Nadiának sikerült csak annyival, hogy megjelent. A szavai jogosak voltak, az konkrétan nem hatott meg. Ahh, látom nem fogok megmenekülni, szóval leülök, és megvárom, míg leül mellém.
- Jó, akkor nagyon, na - fortyanok fel, mint egy tini, Iza is ha akar ki tud hozni a sodromból. Az más kérdés, hogy most alapból ideges vagyok, így nem igazán tudom visszafogni magam bizonyos szituációkban.
- Nem vesztünk össze. Csak újra találkoztunk, öt év után - vonok vállat, visszafogva a haragomat, és már inkább beletörődően beszélek.  - Vele voltam egy darabig, illetve... nála laktam egy fél éven át. Aztán el kellett mennem és hát... - rápillantok - ...a szokásos módon tettem. Azóta nem láttam, és ő elég heves természet, gondolhatod - egy pillanatra elmosolyodom, ahogy eszembe jut a pár perccel ezelőtti jelent, amikor lökdösött és spanyolul káromkodott. Imádni való most is, még akkor is, ha majdnem lyukat ütött a mellkasomba. Felpillantok megint Izára, majd összerakja magában, amit akar, aztán remélem elenged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Mondhatni. Majdnem megvert... a spanyol vére előjött, még káromkodott is. Pedig tanár - újra elvigyorodom, egy pár másodpercre, ahogy megint elém jön és mondja, csak mondja és persze piszkál, meg hazugnak nevez.
- Akkor hagytam ott, amikor azt mondta hazug vagyok - otthagytam, kicsit enyhe kifejezés. Ellöktem és elmentem, de visszafogtam magam, tényleg. Ha nem ő lett volna, ellököm, leátkozom és... mit tudom én. Áh, mindegy. Ha nem ő lett volna, nem akadt volna ki rám, szóval tök mindegy miket beszélek. De Iza tudja, hogy nem hazudok, akkor sem, amikor kéne, szóval ez elég nagy sértés, pont elég, hogy kukát robbantsak. És hát milyen kedves voltam, hogy előtte vízzé változtattam, szóval lehet mondani, hogy rendes vagyok, öcsém!
- Nem tudom mi történt vele azon kívül, hogy ott hagytam egyik napról a másikra, pár soros üzenettel. Abba sem hazudtam, csak sokra nem ment vele. Kábé annyi volt, hogy hmmm -  visszagondolok, de ez az emlék eléggé megkopott már, szóval csak nagyjából idézem tovább - "El kell mennem, ne haragudj. Zé". Asszem ennyi - húzom el a számat, ahogy méregetem Izát, hogy vajon ő most kinek ad igazat. Tuti nem nekem, ismer már, és ezt vele is eljátszottam, levélke nélkül. De ez sem igaz, mert azt hiszem, hogy küldtem neki utána... vagy nem? Ahh, mindegy már, az régen volt.
- Te mindenre kíváncsi vagy, ha rólam van szó - ingatom meg a fejem. - Annyi volt, hogy kezdtem valamit érezni iránta és eszembe jutottál, és rájöttem, hogy ugyanolyan célpont lehet, mint te, ha komolyabbra fordulna a dolog. Jobbnak láttam, ha nem növelem azok számát, akik esetleg miattam bajba kerülhetnek. És ő sem olyan természet, hogy ha elmondtam volna, akkor elengedett volna szó nélkül, vagy még rosszabb - vonok vállat, már minden mindegy. Na, elmondtam minden lényegi információt, remélem ennyi elég lesz, hogy megértse miért vagyok ideges. Illetve miért voltam, mert most már lenyugodtam. Vagy legalábbis nem döntöm romba az iskolát megint egy darabig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ha már ennyire akarta elmesélem neki, tessék. Látom rajta is, hogy meglepődik, amikor hazugnak titulált Nadia, na végre valaki, aki rendesen ismer. Nemhiába ő a legjobb nőci a környéken. Jó, csak volt, mert már nem lehet az enyém, szóval mint potenciális nőt, nem vehetem számításba. Még mindig jól néz ki, az anyaságban is alig hízott, okés, jelenleg nincs a legjobb formában, de na. Bárki aki szült volna, ugyanígy nézne ki, vagy rosszabbul. Ezt a gondolatmenetet azért nem említem meg neki... ha fel nem bosszant.
- Igen, ez az én kedvenc időtöltésem, öcsém - sóhajtok egy nagyot, de nem, nem fog felidegesíteni, nem fogom hagyni neki. - Nem tudok róla, de ez is szürreális, nem is Magyarországon találkoztam vele, hanem Prágában. Mennyi esélye volt ennek? -  csak megrázom a fejem, majd hátradőlök. Nem értem ezt az egészet, de Iza tök rendes megint, komolyan. Mi lenne velem nélküle? Nem tudom, de nem is akarom megtudni, mert pont így jó az életem. Leszámítva az ilyen intermezzokat. Ó, és kezdődik minden elölről. Imádom, szeretem őt, de nem érti meg, hogy ez a hat év mennyi fájdalmat okozott nekem, minden szinten. Nem fogok róla beszélni!
- Jó lenne, ha gyakorolnál pedig - villantok egy mosolyt, de ez most csak cinkelés, nem gondolom komolyan. Nem akarom én bántani ezt az iskolát, csak ez volt kéznél, mit mondjak erre? Beszéljem meg vele? Nincs semmi értelme... persze gyorsan rájövök, hogy nem is Nadiaról beszél, hanem saját magáról. Merlin, hogy tépje ki Theon a s*ggszőrödet egyesével! Elindul a kezem, hogy átöleljem őt, de végül megakadok, mert látom, hogy sír, illetve hallom, meg tudom már mikor milyen gesztusokat használ, ha titkolni akar valamit.
- Nem tudom neked visszaadni azt a hat évet, de itt vagyok most már. Nem fogok lelépni... szó nélkül többet. És oké, legyen, beszélek Nadiaval, majd valamikor... mondjuk egy hét múlva, mire feldolgozza a látványom. Amúgy is velem mi lesz? Olyan, mintha mindenkit én bántanék meg azzal, hogy meg akarom védeni - sóhajtok, majd végül csak átölelem és kedves mosollyal nézek rá. Jaj, Iza miért kell neked ennyire érzékenynek lenned? Nadia, te meg minek jöttél pont ide?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Oké, még hányszor mondod el, hogy a Bagolykövet ne bántsam? Megoldjuk majd valahogy ezt az egészet, de most nem tudtam visszafogni magam, sajnálom - közben rám néz, úgy, ahogy szokott, amikor annak idején büntetgetett. Sóhajtok, és elveszem a szemkontaktust, majd lefelé hajtom a fejemet. Mi az anyámat csináljak ezzel, hmm? Azért még odaszólok egy kicsit, hogy ha már annyira büszke a terro(r)mágiájára, akkor használja is.
- Kösz, hogy ekkor is rám gondolsz - mosolyodok el felpillantva rá. Hát azért a humorérzékét nem veszítette el, nem hiszem, hogy teljesen komolyan gondolt mindent, amit mondott.
Nos, amikor sír... sosem tudtam igazán kezelni ezt. Mindig igyekeztem megértő lenni, meg sokszor átéreztem azt, hogy miért van, és a leggyakoribb esetben az volt, hogy miattam sírt. Vagy megbántottam őt, vagy valakijét, vagy éppen olyat tettem, ami nem tetszett neki. Azért nem kell arra gondolni, hogy Izabella végigsírta az öt évet, de volt pár eset, amire nem vagyok büszke. Mondjuk az Edictum irodának a szétverésére. De emlékszem, hogy az elég mélyen érintett, ahogy Dasha-ba is sikerült beleszeretnem valamennyire. De persze itt hagyott ő is, mielőtt bármi komolyabb lehetett volna. Jó, tudom, hogy az egy kikényszerített csók volt, de utána jóba lettünk. Meg mondjuk őmiatta nem sírt Iza, szóval nem tudom, hogy jött ez most fel bennem. Nem tudok mást tenni, csak megölelem, mert egyrészt talán hamarabb megnyugszik, másrészt szeretem őt, szóval ha erre van szüksége megadom. Ha rosszul gondolkodnék erre az egészre, még azt is mondhatnám, hogy ez az egyetlen intim helyzet, amibe kerülhetek vele... de nem gondolom, mert nem vagyok számító vele kapcsolatban. Na, összeszedte magát, mert megint prédikál. Tudom, hogy igaza van, és tudom, hogy nekem kell megoldanom majd ezt is, ha már én rontottam el... De legalább ő megért engem, és ez sokat jelent. Csak bólogatok neki, lassan elengedem, a kezeim lassan siklanak le róla a testem mellé. Félig meddig megsimogatom őt, hát mit csináljak, na. Nem vagyok taperolós vele, mindig igyekszem tartani a határokat. Hagyom őt egy kicsit,és magamat, hogy megnyugodjak és elgondolkodjak a szavain.
- Jóvan' megoldom majd ezt is valahogy. De most nincs rá ingerenciám, le kell higgadjak, hogy a következő támadását is ne azzal kezdjem, hogy leátkozom, hanem megvárjam míg befejezi és akkor hátha meg tudjuk beszélni. Nadia nagyon heves... mindenféle téren - kacsintok pajkosul Izára, biztos vagyok benne, hogy nem erre az információra vágyott vele kapcsolatban leginkább. De fel kell vidítanom, vagy ki kell csalnom belőle egy szemforgatást, mert akkor tudom, hogy ő az igazi Iza. Lassan összekapom magam, a légzésem is normális lesz, majd ráérősen felállok.
- Nos, mennék, ha nem bánod. Mehetek jelentkezni az új főnöknél, hogy kapunk levonást? Vagy megkíméled a barátod a kellemetlen szituációtól? - mosolyom most kedves, talán még meleg is és lefogadom, hogy ilyet még nem látott tőlem, öcsém! Az a hat év megtanított olyan dolgokra, hogy ha valami jó, ne kerülgessem túlságosan és az érzéseim sem cikik, ha olyan embernek mutatom meg, aki ezt respektálja. De azért húznám már a belem innen, édesem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Van itt olyan festék, amit fel tudok használni a fotózáshoz állítólag. Hát nagyon kíváncsisággal - so-so - lépek be a művészboltba, és máris megdöbbenek. Hát ez mi a szar itt, öcsém? Na, ha itt bármit megtalálok majd az csak a véletlen műve lesz. A kínai kinézetű eladóhoz - nekem aztán mindegy, hogy merről jött - most nem megyek oda, előbb szét fogok nézni jó alaposan. Amúgy is ciki lenne, hogy idejövök és azt sem tudom, hogy mit keresek. Én pedig biztosan meg fogom találni azt a festéket, és veszek belőle jó sokat, hogy ezt a boltot ne kelljen látogatnom. Olyan szag van, mintha itt gyártanák a papírokat, szóval eléggé szúrja az orromat. Van pár bent lézengő okostojás, a legtöbbjük szemüveges. Már annyit rajzolhattak, hogy tönkrement a szemük a hígítótól, hehe. Nem kéne elrontani, akkor nem kell javítás, gondolom én. Néha kicsit keveredik a tudásom az itteni és a muglik között eltöltött hat év között, de hát ez van, biztos nekem van igazam, mint mindig. Ami a másik ügyet illeti, Nadia. Nem találkoztam azóta vele, mondjuk ez nem meglepő, kis szarosokat tanít főleg, szóval nem nagyon van esély, hogy összefussunk. Az ebédnél meg nem érdekel, hogy ott van, láttam már párszor, de különösképpen nem érdeklődött utánam. Így aztán hiába akartam volna Iza kérését teljesíteni arra, hogy beszéljem meg vele, nem volt rá lehetőség. Már három baglyot írtam neki, hogy találkozzunk nyílt színen, ahol sok az ember, beszélni, egyszer sem jött el. Hogy nem ért rá, vagy nem akart eljönni, sosem tudom már meg, mert választ nem kaptam. Az is lehet, hogy simán elégette dühében mindet, és azért sem tudnám igazán kárhoztatni. Szóval én mindent megtettem Iza - a három bagoly kimeríti a minden lehetőségét -, nem rajtam múlt. Mondjuk ha ennyire nem találkozunk biztos megnyugszik majd ő is. De a rohadék festék még nincs meg... Befordulok egy másik sorba és kínai helyett a mexikói nőci van előttem, azt az internacionáléját! Van Nadiával egy kislány is, de háttal van nekem. tuti az övé, mert neki magyaráz. Gyorsan eltűnnék, de ekkor Nadia felpillant és meglát. Hát, akkor ezt már nem úszom meg. A kiscsaj még továbbra is mondja a magáét, ami azt illeti nem figyelek rá, hogy mit csipog és egyébként sem nekem csipogja.
- Szervusz Nadia - lépek oda mégis, ha már beszélni kell, ez elég jó hely arra, hogy ma ne ugorjon nekem. Főleg, ha nem pesztrálja, hanem az övé a gyerek. Lehet vagy tízéves, de akár három is, annyira értek a kölykökhöz. Akkor a kiscsaj megfordul és elfelejt beszélni. tudom, sokkoló a látványom a nőknél, nem tudtam, hogy a kiscsajokra is ilyen hatással vagyok, öcsém!
- Ki ez a kismadár, aki ennyit csiripel? - vigyorgok a lányra, remélem tetszik neki, hogy milyen intelligensen állok hozzá, és nem küldöm el a sunyiba mindkettejüket. Egy igazi úriember vagyok, ez mindig is nyilvánvaló volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Ott volt, egy lánnyal, egy kislánnyal. Nem is tudtam, hogy van neki gyereke. Nem mintha érdeklődtem volna utána, vagy egyáltalán esélyem lett volna érdeklődni, a baglyokra nem válaszolt. De, ahogy elnéztem, a temperamentumot az anyjától örökölte. Helyes kis kölyök, annyi szent, úgy járt a szája, mintha muszáj lett volna és folyamatosan cserélték benne az elemet. Egy problémám van azonban ezzel, hogy minek jött ennyire nekem Nadia, ha van férj, meg kölyök. Oké, lehet, hogy megbántottam, de akkor jól alakult minden utánam, valószínűleg jobban, mintha mi együtt maradtunk volna, nem igaz? Na, de, ha a bagoly nem megy Mohamediához, Zé jön házhoz.
- Ó, szia Natie – nyújtom oda az öklöm, hogy ha akar, belebokszolhasson, és tökre kedves képet vágok hozzá, még mosolygok is. De magamtól ám, öcsém! Nem, csak megjátszom. Azért tudok én jó fej is lenni, ha kell, nem igaz? Nadia úgy magához húzza, mintha féltené tőlem. Mondjuk nem értem, mert biztos nem bántanám a lánya előtt, a kislányt meg pláne. Nőt, gyermeket nem bántalmazunk, az utóbbit, csak diákkora előtt nem, mert meg kell tanulni, hogy mi az élet, nemdebár? Szóval Nadia inkább menne, de közben kis szarka lesz belőle – nem, ez nem az ürülék becézése, a madárra gondoltam -, így megállítják. Már majdnem benyomnék a kötözködőnek, hiszen ha nem látná, beszélgetek valakivel, de Nadia elnézést kér. Persze, ha én mondtam volna, rám borítja a polcsort.
- Tényleg, az apukád is jó magas? Édesanyádnak mindig jó volt az ízlése – guggolok le a kis cserfes mellé. – Régen jóban voltunk, csak aztán sajnos én bolond voltam és otthagytam. Csak tudod, nem hagyja anyu, hogy bocsánatot kérjek tőle, pedig szeretnék – bököm meg az orrát vigyorogva, miközben magyarázatot kapok arra is, hogy mi lett a baglyaimmal. Oké, nem lepődtem meg, de azért jó lett volna, ha legalább válaszol az egyikre, hogy tudjam, ne írogassak feleslegesen. Felnézek Nadiara, majd a kislányra nézek és szép kék szemei vannak, akár csak nekem. Biztos jóképű az apja is, Nadia sem áll össze akárkivel.
- Nyugodtan küldhettél volna egyet, hogy ne zaklassalak, nem vagyok olyan – állok fel ezután, majd a szemébe nézek a harcias édesanyának. – Szeretném megbeszélni veled a múltkorit, nyugodtabb körülmények között. Meg…- sóhajtok – bocsánatot kérni – mondom, félszeg mosollyal, na, most Iza büszke lenne rám. De nincs okom rosszban lenni Nadiaval, jó lenne, ha legalább semlegesre normalizálódna a viszonyunk.
- Na és kis hercegnő, merre jár az apukád? - mosolyogok rá melegen a kisasszonyra, és ingerenciám van arra, hogy megvegyem neki azt a matricát, amiért az előbb sipítozott. De nem fogom, mert tudom, hogy Nadia élből visszautasítaná… majd később, talán elküldöm nekik, mint ismeretlen feladó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

A kiscsaj belevaló, mint az anyja, egyből leöklözi a kis gyerköklével az enyémet, hát édes egy kölyök. Igaz, az látszik rajta, hogy seggén nem tud megülni, de hát ez nem lehet véletlen.
- Így van, nem ismeretlen – vigyorgok a Nathie-ra, de ennél jobban nem akarok én sem belemenni a témába. Elhiszem, hogy Nadianak elég kényelmetlen ez a találkozás, valószínűleg sosem mondta volna el nekem, hogy van egy gyermeke, most meg nem tud mit csinálni. Bratyizok egy kicsit a lánykával, talán ezért nem rúg seggbe a csodás édesanyja sem, ha látja, hogy nem vagyok bunkó. Megfogott valami a lánykában, olyan kis eleven és fogalma sincs, hogy mije voltam én az anyjának, de pörög, mint a ringlispíl. Csak bólogatok a szavaira, szerintem is az lenne a legjobb, ha itt helyben megbocsájtana nekem, és látom, nem tetszik Nadianak a helyzet, mert már ketten guggolunk a lányka mellett az ő legnagyobb örömére. Kapok egy parancsot, és most tényleg vissza kell fogni magam, hogy ne szóljak be. Nem mondtam semmi rosszat és már az sem jó, öcsém! De lenyelem a békát és felállok kissé kelletlenül. Most jön a neheze, hogy az Iza általi kérést átadjam a magam módján, de sikerül. A gúnyos válasz viszont elkeserít kissé, de a gyerek előtt normálisan fogok viselkedni. Ő nem érdemli meg, hogy balhézzak az anyja miatt, amúgy is két másodperc alatt belopta magát a szívembe. Olyan kis gézengúznak néz ki és sokkal jobban bírom az ilyen gyerekeket, mint akik rohannak a darázs elől, mert megcsípi őket. Nathie tuti meg akarná enni ezeket a darazsakat.
- Vak gyerekeket? – felnevetek. – Te kis kamukirálynő – összeborzolom a haját, miközben Nadia teljesen kétségbeesik és rászól mindenkire, és elhúzgál onnan, hogy ne szórakozzak a kölyökkel. Milyen kegyetlen dolog már, amikor végre valaki színt hoz az életünkbe, lehetne a kölyök villámhárító, ha az anyja engedné, de nem teszi, így a kölyök egyedül marad. A fenébe, pedig még dumálnék vele egy fél órát. A magyarázatra, hogy mi lett az apjával hirtelen szégyellem el magam és pillantok a mosolygó kislányra. Szegény, Nadiát mindenki elhagyja? Akkor megértem a dühét irányomba.
- Ne haragudj, kérlek, nem tudtam, hogy ő is elhagyott, nem akarok rosszat a kiskölyöknek. Meg neked se, már mondtam – sütöm le a szemeimet, hát ez nagyon rosszul jött ki. Nathie biztos így akar az apja közelébe maradni, most már tuti megveszem neki azt a matricát. Ha már nincs itt az apa, hát legalább legyen egy jó fej haverja, nem igaz? Nadia folytatja és úgy tűnik, hogy mégsem volt baj, hogy találkoztunk, mert enyhülni látszik, pedig nem igazán érdemlem meg, de a kis kékszemű ördög megváltoztatta a véleményét. Elmondja, hogy ő mit gondol, most én jövök, és megfogom a csuklóját, hogy komolyan vegye, amit mondok.
- Várj, nem itt akartam elmondani, de figyelj rám egy kicsit, kérlek – elengedem a csuklóját, és láthatóan kényelmetlenül érzem magam, főleg itt sokak nézésének kereszttüzében. - Nem azért hagytalak ott, mert féltem a kötöttségektől, hanem, pont ugyanazért, amiért a „szőkét” – még macskakörmöt is mutatok neki. – Kristóf nem az enyém, hanem a férjé, azé a… Norbié, mindegy. Izával sosem voltunk egy pár, csak szerettem volna, de ez most mindegy is, csak nagyon jó barátok vagyunk. Igen, szerelmes voltam belé, sokáig, és az ő fényképe emlékeztetett arra, hogy érdemes valamiért életben maradni. Ezért, hogy ne essen bántódása, elhagytam őt egy szó nélkül és mindent, amit itt szerettem. És amikor te beléptél az életembe, még nem gondoltam, hogy… nos… nem gondoltam, hogy… - sóhajtok és felnézek az égre. – Nem akartam, hogy miattam veszélybe kerülj te is, ahogy Iza kerülhet, vagy bárki, akit szeretek – tuti nem fogja megérteni, Iza sem tette elsőre, pedig ő azért elég jól ismer. – És még valami, ami fontos. Soha nem hazudok – mondom neki ezt már félve, majd a kislány felé pillantok. – Megengeded, hogy megvegyem neki azt a szaros matricát? Annyira örülne neki – nézek rá kérlelően, suttogom a szavakat, hogy a kislány ne hallja. Na, ilyennek kevesen láttak még, nagyon-nagyon kevesen. De hát látom, hogy örülne neki a kis csipszar, imádom.
- Szóval sajnálom és bocsánatot kérek tőled, mert otthagytalak. Akkor azt hittem, hogy úgy a legjobb és szerintem úgy tennék, ha visszamennék az időben. Menekültem a családom és azok ellenségei elől és volt, hogy el is kaptak – elkapom a fejem a fájdalmas emlékre. Nem igaz, hogy mindenkinél vezekelnem kell, de mit tegyek, ha csak így értik meg a nők: nem akarok bántani, csak megvédeni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

- Sajnálom – nincs túl nagy szerencséje a pasikkal, de nekem komoly okom volt elhagyni őt. Akkor is így gondoltam és most is így gondolom. Mivel volt részem vallatásban, tökéletes nyugalommal merem ezt még magamnak is kijelenteni, hogy nem néztem volna jó szemmel, ha Nadiaval fenyegetnek. Biztosan megtörtem volna, mert a kötelékek elgyengítenek ilyen helyzetben. Nyilván, ha minden normális az életben, akkor megerősítenek ugyanezek a kötelékek, de az én életem sosem volt normális, egészen mostanáig. A kis kellemetlenségek a családommal, akik azt hiszik, hogy most jól megbűnhődök mindezért, apró bosszúságok csupán. De szabadon élhetek, azt csinálok, amit akarok, még egy kiskölyöknek is vehetek matricát, ha nagyon arra vágyna. Határozottabban próbálom hát előadni Nadianak, hogy miért mentem el, talán elfogadja, ha meg nem is érti. Azt Iza sem tette meg jó sokáig, szóval, hogy várhatnám el egy olyan lánytól, aki nem ismert csak egy fél évig, akkor sem teljesen. Apró szeletet kapott belőlem mindössze, amihez ragaszkodni akart, és nekem is tetszett volna az az idill, de még pont jókor mentem el, hogy ne hozzák őt kellemetlen helyzetbe. Soha nem kérdeztek róla én pedig soha nem hoztam őt senkinek beszélgetések során, megőriztem magamban a szép emlékeket és elővettem, ha éppen szükségem volt rájuk. Leállít, persze, hogy leállít…ő Nadia. Aztán beszél arról, hogy egyszer észrevette, ahogy Iza képét nézegetem, hát ez pech. Kezdem érteni, hogy miért dúl benne ez az indulat és miért hozakodik elő az újdonsült kismamával.
- Pedig… - erőt kell vennem magamon, mert ha most nem mondom ki, akkor soha. - …szerettelek – a hangom már nem az a magabiztos, mint korábban, szinte elcsuklik a végére és nem nézek a szemeibe, nem bírok. Most mit mondhatnék még? Ha szerelmes még nem is voltam belé, igen közel álltam ahhoz, hogy így legyen. Nem sok hiányzott, hogy átlépjem azt a határt, de nem mertem és nem tudom, hogy jól tettem-e, de az biztos, hogy Nadia él és virul, semmi baja, csak éppen utál engem. Ezt pedig el tudom fogadni kompromisszumként, Izánál erősebbet is el tudtam.
- Oké, ha ennyire akarod, megmutatom – egy pillanat alatt leveszem a kabátom és félredobom, majd a pólómat is és megfordulok. A vallatások fizikai hegei nagyon jól látszanak, ha nagyon akarja, megnézegetheti. Nem sokáig, csak pár másodpercre mutogatom a testem azon részét, amit én tükörben sem nézek meg soha, mert minden egyes hegre pontosan emlékszem. Visszaöltözök, az egész nem tarthatott tovább összesen egy percnél, de lehet, hogy a fél percet sem nézte át. Arcom elsápad, ahogy magamra veszem a kabátomat. A közben számos vádra és kérdésre nem válaszoltam vetkőzés közben, mert azon voltam, hogy összeszedjem magam és ne hagyjam itt őket. Szándékosan úgy fordulok, hogy a kislány egyelőre ne lássa az arcomat, ne ezzel ismerjen meg. Közben Nadia elkezd pörölni a eladóval, hogy idegességében, vagy meglepettségében, azt nem tudom, de valaki meghúzgálja a kabátom, én pedig odakapom a fejem. Nathie integet, hogy guggoljak oda mellé, miközben elmondja a tényeket. Nem buta ez a kislány, sőt, nagyon jól lát mindent, ami körülötte történik. Odaguggolok mellé és valahogy a fiúkból előhúzom a kedves mosolyom.
- Magára hagytam, amikor nem lett volna szabad, Nat – mondom keserédesen, a mosolyom is szomorkásabbá válik. Nem fogok hazudni, még egy gyereknek sem. Aztán visszatér a pajkos vigyorom, mert a kiscsaj alkudozni kezd, öcsém! Van benne spiritusz!
- Nem szeretné, hogy megvegyem neked - tárom szét kezemet egy rövid időre, majd folytatom, amikor már látom, hogy azt hiszi nem lesz semmi belőle. – De ha ráveszed, hogy valamikor megbeszéljük a nézeteltérésünket és sikerül megkapod. Na, áll az alku? – felé nyújtom fölfelé fordított tenyerem, hogy belecsaphasson. Megvárom a válaszát, aztán megpöckölöm az orrát kuncogva.
- Menj hozzá, kezdheted a puhítását. Szia Nathie – búcsúzom el tőle egy ökölpacsival, ha ő is nyújtja a kis kezét. Aztán, ha a kislány elmegy, még ott maradok. Felnézek a polcra és pont ott állok, ahol lennem kell. Mekkora mák már, öcsém! Nadia lánya megtalálta nekem, amiért jöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kinevet! Van pofája, pedig csak el akartam mondani, hogy nem vagyok se ratyi, sem olyan, akinek ilyesmire szüksége lenne. Fura, mert még sosem jutott eszembe tanulmányozni magam úgy, hogy mondjuk egy nő bőrébe bújok. Pedig annyira nem is elvetendő ötlet, de valahogy jobban szeretem én szemtől szemben felfedezni a női domborulatokat. Kicsit csalásnak érzem a bájital használatát. De lehet, hogy majd egy poénnak kipróbálom valakivel. Addig pedig maradok a saját módszereimnél, ezért is közelítek hozzá jobban, mint amit az illem megkíván. Mert csak feljött valamiért hozzám, ami ugyan egy jó kis beszélgetés is lehet, de azért őszintén ez kinek jutna eszébe elsőre? Nekem sem, öcsém!
- Egy bárgyú varázslóról szól, aki állandóan új felesleges bűbájokat talál ki. Mint például a kitört fésűfog visszaillesztő bűbájt, vagy a kanál csillogtató bűbájt, vagy a… - itt kicsit elgondolkodom, miközben a kezébe illesztem a távirányítót, amit ő nem sokkal később letesz. – vakukioltó bűbájt – az arcomra halvány mosoly költözik, ahogy kimondom a szavakat. Tényleg mi értelme van ezeknek, de az pont egy viccesebb rész volt. Mire ebbe jobban belegondolnék szőrfelállító cirógatás érkezik a karomra, majd az arcomra. A pillantásunk összeér, látok benne sok mindent, de… valami más, mint amire számítottam. Érdeklődés bizalommal keverve, ami meglepő, de úgy érzem, hogy ma újat tanultam a nőkről. Apró csók is érkezik az arcom keményebbik felére, majd az ajkaim automatikusan nyílnak meg, hogy fogadják a csókját. Közben a szemeim elfelejtődnek lecsukódni, új érzés kavarodik bennem, és hamarosan rájövök, hogy mi az. Még nem akarom letámadni, hanem élvezni a pillanatot. Az ajkaim természetesen felveszik a lassú ritmust, viszont a vérem követelőzni kezd, a nyelvem pedig lassú felfedezőútra indul. A testem közelebb fordul és a kezeim ismeretlen-ismerősként kezdik a testét felfedezni. Beletúrok a hajába, fura állagú, talán nem is igazi? Nem tudom, de a másik kezem a hátára siklik, szinte érzem az anyagon át a hátát. Aztán természetesen nem ragad ott, hanem a fenekére csúszik, miközben abbahagyom a csókot.
- Ki vagy te? – teszem fel a kérdésem, majd újra, kapkodva csókolom meg az ajkait, de most már követelőzve, mert én nem tudom fenntartani a lassú ritmust, a Farkasok nem tudnak sokáig parancsolni az ösztöneiknek. a kezeim máris a fenekébe marnak, megpróbálják Piroska tudtára adni, hogy megérkezett a nagymamához… akit már megevett a Farkas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem tudom, mióta győzködöm Izát, hogy jöjjön már el hozzám, de megértem olyan szempontból, hogy azért nem legkellemesebb hely a csárda közege. Persze az én szobám mintha egy másik dimenzió lenne a többi között, térnövelő bűbájokkal és megfelelő berendezésekkel a kényelem szempontjából. Nem beszélve a csodás rendről, amit tartok és tartatok. Végre igent mondott és elég izgatottan várom, hogy megérkezzen, úgy tudom, hogy Kristófot sem hozza most, de ebben nem vagyok biztos. Nem olyan könnyű elszakadni tőle gondolom, de nem tudhatom, hiszen nekem nincs gyerekem. Furcsán örülök, hogy nem tőlem van gyereke, mert boldog Norbival, és így nekem sem esik nehezemre elfogadni a kecskehuszárt. Na, de mindegy is, hagyjuk a srácot, hiszen éppen a feleségét várom vacsorára. Háh, ezt is, hogy ki lehetne forgatni, ha nagyon akarnák, nem? Vettem egy elég jó minőségű bort… mármint egy készletnyit, azaz hatot, hogy legyen. A borhűtőmben már megfelelő hidegen van tartva, de van mellette pár különleges ital is, ha Iza azt kívánná. Nos, konyhaművészeti tudományom megmaradt a szalonnás tojás készítés szintjén, ami ugye nem sokkal jobb, a dobjunk össze egy szendvicset-től. Úgyhogy a csárdában rendeltettem pár csőben sült zöldséget, könnyű szűzérméket barnamártásban, némi desszertet, és egy kis sajttálat előételként. Egyik sem túl nagy adag, hogy estére ne ülje meg a gyomrunkat, főleg ne Izáét. Van még néhány palack víz, meg gyümölcslevek. Elővettem az ajándék ezüst étkészletem, meg a porcelán tányérokat. Jól el lettek mosva, most csillog-villog mindegyik. Nem tudom, hogy miért készülődök úgy, mintha randi lenne, de állandó késztetést érzek rá, hogy lenyűgözzem. Oké a folyosós ügy nem volt lenyűgöző számára, de akkor nem is én hívtam oda. Mindegy, minden rendben van, háttérbe kapcsolok egy kis halk zenét, és jól kiszellőztetek. Hátul meggyújtok egy mágikus füstölőt, azt még Olaszországban szereztem be egy eldugott kis falucskából, egy idős boszorkánytól. A füstölő mindenkinek a legkedvesebb emlékének akkori illatát idézi fel, tehát garantáltan jó levegőérzet lesz. Már kipróbáltam, nekem Izáék utcájának illatát idézi fel, ezek szerint az volt a legkedvesebb emlékem. Pedig volt jó sok, mindegy. Az idő lassan elérkezik, én pedig a konyhaasztalnak dőlve várom, hogy Iza megérkezzen. Az ételek megfelelő hőmérsékleten pihennek a fémszín búrák alatt, tulajdonképpen bármikor megérkezhet nem fog kihűlni. Azért remélem nem várat sokáig, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Minden tökéletes, akárcsak én, tényleg tök jó néz ki minden, büszke vagyok magamra. Nem mintha nem lenne elvárható tőlem ez, de mégiscsak kiemelt vendéget várok. Csak jönne már. Persze még van ideje, meg miért ne késhetne akár, hiszen a gyerekkel bármi lehet, amit még meg kell beszélnie Norbival. Hajj, mindegy. De végül mégsem kell órákat, sőt igazából 5 percet se várnom, megérkezik. Legalábbis nagyon remélem, hogy ő az, nem valaki más, most nem szívesen küldenék el senkit. Kifújom a levegőt, elvarázsoló mosolyt teszek az arcomra és kinyitom az ajtót. nincs meglepi, Iza az egy egész könnyed ruhában, természetesen jól néz ki, és kiegészítőként egy táska.
- Hellóka - szólalok meg gyorsan és szélesre tárom az ajtót. - Na, gyere már be -  vigyorgok, majd kap tőlem két puszit és félreállok, hogy be tudjon tényleg jönni. Hagyom, hogy kicsodálja magát és körbemutatok.
- Jelenleg ennyi a birodalmam, nem egy nagy szám - vonok vállat, mert tényleg elég puritán, de pont jó nekem. Meg esetleg egy két vendég is kényelmesen elalhat akár, de nemigazán szoktam vendégeket fogadni. Odett oké, az egy kivételes alkalom volt és ha bármikor el akarna bújni, szívesen beengedem. Még Kim sem jött el soha, mondjuk én szoktam elmászni hozzá, sokkal jobb ott, mint én.
- Hoztam bort, vizet és gyümölcslevet. Bármi érdekel ezekből? - nagyon remélem, hogy igen, mert ha nem, kénytelen leszek lemenni, és a Csárda készlete azért nem olyan jó, mint az én ízlésem. Elmegy, de nem az igazi.
- Hogy van a kölyök és a férjurad? - nem mintha pont pár napja nem lettem volna náluk, de na, állítólag így kell beszélgetni. - Képzeld, megint összefutottam Nadiaval, de most nem bántottam és nem törtem össze semmit. Hiába na, egy kedves ember vagyok. Persze, most sem hitt nekem - sóhajtok lemondóan, és vállat vonok, majd ha Iza leül és ha kér valamit, akkor adok neki és én is helyet foglalok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha már lesz valami, legyen is valami, öcsém! Ebben egyeztünk meg Mihaillal az egyik járőrözésünk során. Olyan jó esténk volt, hogy három kis nyavajást is elkaptunk, pedig nagyon szaladtak volna, ha nincsenek ilyen kedves kis átkok nálam, vagy Mihail bűvös mosolya. Szétröhögtem az agyam, de az őrjárat végén még beszélgettünk és akkor letisztáztuk a részleteket. Ma pedig már itt járok, ahol a madár sem szarik a cipőmre, mert az is be lenne ijedve. Én zsebre dugott kézzel közelítek a megadott pont felé, nem mondom, hogy hanyadjára indulok talán most már a jó irányba. Végül meglátom a prefektusok gyöngyét - szerintem minden más prefektust így nevezek, aki nem én vagyok -, majd lassan odasétálok.
- Miért, randid lesz? - vigyorodom el, majd elveszem a cetlit. Elolvasom, majd ránézek a házszámra, aztán fel. Oda kell feljutnunk és valahogy a benti lakásba lesz. Gondolom.
- Felhoppanálunk, szóval erősen gondolja arra, hogy oda akarsz érkezni, jó? Három, kettő, egy - nem várok, nem szoktam, de remélem nem ma akarja először kipróbálni az autoportálás művészetét. Két pukk - célmeghatározás, céltudatosság, célirányosság - és másodiknál már fent is vagyunk. Mivel nem tudom, hogy hoppanált e már, azonnal elfordítom Mihailt, hogy ha hányni akar, ne engem tiszteljen meg.
- Nos - nézek az erkélyajtó felé, de előbb megérzésem támad. - Arbiter Arcanorum - a pálcája lebben, és máris piros színnel kezd világítani a bejáratot, kékkel az előtte lévő tér. - Csapda, és egy riasztóbűbáj - állapítja meg. - Finite Incantatem! - hangzik el kétszer is, és a színek eltűnnek. Kicsit tartottam attól, hogy komolyabb varázslatok lesznek, de valószínűleg csak a mugli betörők távol tartására szolgáltak.
- Tiéd a megtiszteltetés, hogy bejussunk - vigyorodom el és teret adok Mihailnak az ajtóhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden simán megy, rövid intermezzo után felszabadítom a lakást, ahol vár minket a csomag, illetve kettő. Valójában nem vagyok szakértő, talán ha Kimet magunkkal hoztuk volna. De nem akartam semmibe sem belekeverni, így aztán kimarad a mókából.
- Oooké. Amúgy nem vagyok meleg, csak, hogy tudd - kuncogok fel, mert amúgy fogalmam sincs, hogy ő mi. Bár elnézve a KH-ban a srácokat, hááát... hagyjuk inkább. Mindenkinek joga van ratyinak lenni, maradjunk annyiban, amennyiben engem békén hagynak a helikopter rotorjukkal.
- Pff - forgatom a meg a szemeimet, miután készségesen kinyitja az ajtót nekünk. Hát ki volt címlapokon anno, ő, vagy én? Na ugye, öcsém! Végül bemegyek és újra elnyomom az Arbitert, csak a biztonság kedvéért. Itt már minden rendben, a szoba közepén van két dolog, amiért jöttünk... majdnem.
- Ö... hmm. Ez nem néz ki annak, nem? A másik szerinted harap? - közelítem meg az a lényt, akiről jól tudom, hogy micsoda. Nem igazán szeretem, de poénnak akár jó is lehet. A másikra pedig csak ránézek, de nem közelítem meg, meghagyom Mihailnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hallom - sóhajtok, és látom a bosszúságot a szőke arcán. Hát ez nem az, amire számítottunk, de a másik még tud meglepetést okozni.
- Egyelőre egyszerű - mosolyodom el mindentudóan. De mire célhoz ér, már nem lesz egyszerű... visszük mind a kettőt. Adunk meglepit az új főnökségnek is, nem? Hát hogy nézne már az ki öcsém, ha szegények ott sírnának, hogy nem is kaptak semmit - tárom szét a kezeimet, majd a pálcát szorítóból varázslatokat eszközölök. - Immobilus! Incendio! - mindkettő mást kap, csak a biztonság kedvéért. A vénuszt Mihail kezébe nyomom, a másik az enyém. - Na gyere, fogd meg a szabad kezem, indulunk! Cél a szökőkút a Fő téren - szokásos sarkonpördülés, miután Mihaillel lekezelünk és máris friss és ismerős fuvallat üti meg az arcunk. Ott vagyunk Bogolyfalva Fő terén, a szökőkút mellett, elcsomagolt, a kíváncsi szemektől elrejtett cuccainkkal. Na, most jön a viccesebbik része...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Pedig elvileg nem nézel a fejembe - kacsintok, majd pár pillanat múlva otthagyjuk a feltört lakást és megérkezünk a szökőkúthoz. Na, akkor eddig rendben vagyunk, nézem magamnak Mihailt, hogy mindene megvan-e, ami látható. Oké zsoké, miközben az utazás fáradságairól lamentál.
- Máskor jöhetsz gyalog is - vetem oda neki, ha ez a módja az utazásnak nem elég kielégítő számára. Én már annyit használtam, hogy semmi rosszat nem okoz bennem, megszoktam.
- Én meg nagyon remélem, hogy nem - ki tudja, hogy mire gondol más? Én általában nem is akarom tudni, hogy ki mire gondol, mert még a végén megijednék. Amúgy vélhetőleg, most tényleg tudhatja, mert azért nem vagyok a világ legkreatívabb mágusa. Talán második harmadik, esetleg top 5, de mivel szerénykedek, hagyjuk meg ezt itt mindenkinek.
- Akkor irány a HV iroda? Este meg a parti - vigyorgok, mert tényleg jó lesz feldobni az unalmas ötleteket. Amúgy... gőzöm sincs mi lesznek, de kell némi izgalom is. És ha mégis lesz más izgalom, plusz egy el fog férni, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem sokat teketóriázik, jókislányként ledobja a cipőit, majd beviharzik a kanapéra és elfekszik rajta. Nos, ez furcsa kicsit, de hát biztos a bezártság a gyerekkel hozta ki ezt belőle. A felsorolásomból sem választ, hanem egy ütősebbet. Attól, hogy mugli ital, tudom, hogy mi az a vodka. Tulajdonképpen egy varázsló fejlesztette ki, de ezt a mugliknak meg nem kell tudnia... Aranyosan lóbálja az üveget, szóval valamiért most ezt kell innunk. Érdekes estének nézünk elébe.
- Oké - egyezek bele és amúgy sincs esélyem mást csinálni, mert lehúz maga mellé, majd lefekszik. Ejha, mintha nem is Szentmihályi, hanem Nemes Iza tért vissza volna most hozzám. Régen ugyan hozzá mertem volna nyúlni, minimuum megcsikizem a combját, hogy pakolja le rólam... de most más szelek fújnak. Attól, hogy a barátom, van férje, meg kölke és... hát fura lenne. Vagy nem?
- Aaaaz lesz, biztos - kuncogok, mert csak annyit tudok, hogy Norbi állítólag egészen jó hajtó. De hogy az mit jelent, gőzöm sincs. De hagyjuk is őt, pesztrálja csak a kis trónörököst. Gyorsan megnyugtatom, hogy nagyon rendes voltam a boltban és jön a meglepi... ő is találkozott vele.
- Ha éppen nem haragszik, valóban az. A lánya meg igazi kis csibész, egy kis genyó, imádom. Gyorsan össze is haverkodtunk... már amennyire Nadia engedte. Azt mondta - a vigyorom teljessé válik - ...hogy vigyek neki sonkát a boltból. Akkor majd megbékél. Esküszöm ki fogom próbálni - nevetek rá, miközben ő... ideges? Feszült? Mit tudom én... valami van, vagy csak én vagyok túl érzékeny ma, mert azt szeretném, hogy kajáljunk egy jót és jól érezze magát. Amúgy sem emlékszem, hogy láttam volna inni, erre most vodkázik. Változik a világ, öcsém!
- Egész jól. Van pár lány, aki szívesen pózolgat. De nyugi csak ruhában fotózom őket - kacsintok, majd nyújtom a kezem a vodkáért. - Adsz nekem is, vagy csak mutatóba hoztad? Nem kérsz poharat? - már húzom is elő a pálcám, hogyha arra lenne szükség.
- Veszekedtetek? Kicsit sem vagy laza, ha ezt szeretnéd mutatni - idegesen mosolygok, mert lehet, hogy Norbi nem akarta elengedni Izát ide, vagy mit tudom én. Most az is eszembe jut már, hogy talán miattam ilyen. talán én csináltam megint valamit, pedig eskü nem. Eddig egy igazi jó fej mestertanonc vagyok, jelvénnyel. Apropó... - Prefektus lettem, tudod? Már mindent tudok, hogy kell csinálni, anno megmutattad - vigyorgok újra, de a zöldeket fürkészem, szeretnék mögéjük látni. Egyelőre nem sikerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tetszik az új szerzeményem. Most meghasonulva magamnak, próbálgatom a mugli DSLR-t, kezdek beleszeretni. Nagyszerű segítség nekem, tök jó képeket csinál, és tök máshogy működik, mint bármelyik mágikus kütyü. Oké, nem képes mozgó felvételek készítésére, mármint a mi hagyományaink szerint, de olyan dolgokra képes, hogy tényleg felizgatnak a lehetőségek. Egy állványon pihen most a kicsike, és a közeli szökőkút vizével szemezek és próbálgatom a beállításokat. Egy szép hosszú exponálást szeretnék, megfelelő fényben. Tudom a muglik számítógépekkel még megszerkesztgetik, amit mi varázslattal szoktunk, de most nem érdekel ez a hasonlóság. A törékeny fémtest finoman mozdul gyenge érintésemre is, és a fő utca irányába fotózok. Beállatom a színhőmérsékletet, a blendét és mindent, amit csak kell, majd várom, hogy a nap kibukkanjon a felhők mögül. Hátulról süt a nap majd, így a színek talán intenzívebbek, vagy fakóbbak lesznek. Még nem tudom, de muszáj kattintanom most is, meg majd akkor is. Oké, ezzel meg is vagyunk… már csak a napnak kell megjönnie. Közben átnézek a gépen és meglátok egy szőkét az utcán valahová sietni. Őszintén nem láttam még itt, pedig mostanában elég sokat vagyok errefelé, és azért egy ilyen szépséget nem szoktam nem észre venni. Fókuszállítás, automata mód és csajfotózás. Aaaaa, de jó lenne az arca a képeim közé. Egyértelműen ráállítom a kamerát és figyelem benne, nem tudom, hogy hova megy, de nagyon oda akar érni az arca alapján. Hopp, észrevett, a kis éles szemű. Megvárom, míg odaér, majd kihúzom magam.
- Helló! Csináltam pár képet rólad, kéred? Jobb vagy, mint a szökőkút, meg akiket mostanában láttam. Akár lehetnél az arcmodellem is – kilépek a kamera mögül, nem csak azért, hogy ne törje össze, mire odaér még két lépés múlva, hanem hogy megcsodálhassa a mosolyomat. Hű de jó bőr, öcsém! – De amúgy új vagy itt? Körbevezethetlek, ha gondolod – na, hát ennek ki tudna most már tényleg ellenállni? Bár tény, hogy szívesen körbevezetném sok helyen, például egy fürdőben, egy ágyban, egy asztalon, vagy bármi. Ejj, ki ez a csaj, hogy ennyire rá vagyok gerjedve hirtelen felindulásból?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Amúgy nem tudom mi fogott meg benne, talán a járása. Jó, tudom, a nézése, meg a járása, háhá, de tényleg! Olyan... más, máshogy jár, mint a legtöbb csajszi és jól ál neki. Oké a hombár szemüveg takarja az arcát, de nagyon meglepődnék, ha csalódnom kellene. És nem is kell, mert észreveszi, hogy észrevettem, szóval odajön hozzám és csak beközli, hogy utálja, ha fényképezik. Hát nem édes?! De miért érdekelne ez engem? Ja, miután levette a szemüveget már érdekel... kábé bármi, legalábbis gyorsan felkelti a fényképész szemeimet az arca, de így elsőre a teste se csúnya, csak sok a ruha. Az később megoldható.
- Pedig nincs mit szégyelned. Farkas Zétény - nyújtok neki kezet, hátha elfogadja és abból máris lehet következtetni, hogy irodista, vagy földműves. Nyilván nem az utóbbi, ahhoz túl jól néz ki és ha más nem a kinézetéből megél. Talán modell, de ha nem az, még bőven lehet az. Az enyém, természetesen. De ha a fényképezés nem, talán az idegenvezetés szóba jöhet nála. Felnevetek, ahogy rosszul méri fel a nagyságomat a társadalmi rétegrend fokozatai között. De megbocsájtható, végül is rohadt jól néz ki... Kicsit emlékeztet Dashára, mármint a keleties vonásai. Mivel ez a nő, sokkal jobb a fiatal Dashanál, bocs szívem, ez van.
- Az biztos nem vagyok, csak jó fej, jelen pillanatban nagyon is - továbbra sem hazudunk, úgyhogy az igazság formálásával élünk. Egyébként tényleg jó fej vagyok, úgy általában, csak vannak bizonyos esetek, amikor nem megy. De az már nem az én hibám!
- Látványosság? Mire gondolsz pontosan? Egy helyi nevezetességre, vagy egy szép helyre, vagy egy olyanra, ahol lehet valamit csinálni? Mi szél hozott ide Merlin háta mögé? Csak nem tanulni jöttél? - ajánlom fel az opciót, hogy ne kelljen hazudnia... persze, ha igent mond, úgyis belekérdezek, hogy mit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hiába nyújtom a kezemet, nem fogja meg, ezt egy kicsit furcsállom is. Viszont egy névvel gazdagabb leszek, Sarah, azt mondja. Kíváncsi vagyok, hogy valódi-e a név, ha már kezet sem fog, igen, ezt sérelmezem is, de talán túlélem. Olyan sok mindent túléltem már, lehet, hogy nem jövök be neki. Mondjuk az elég lehetetlen, de a kozmikus együttállásokkal nem lehet mit tenni.
- Itt Magyarországon igen, ahonnan te jöttél, ott nem ismerem a szokásokat ezek szerint - vonok vállat, de nem érdekes. Túl jó csaj ahhoz, hogy veszni hagyjam, főleg úgy, hogy még nem küldött el. Talán tudok neki ajánlani olyat, amivel egy kicsit megenyhíthetem a hárításait. Mert azokat nagyon jól csinálja... például nem fog kezet, öcsém! Nem, mintha zavarna!
- Túl sok kérdeznivalóm van egy ismeretlen hölgytől - mosolyodom el nyomban, hát ne higgye már, hogy olyan könnyű engem lekoptatni. - Egyébként nem mondták még, te vagy az első - felelem kedvesen, de Sarah válaszol mégis egy kérdésre... bár nem egészen úgy, ahogy elsőre gondoltam. Kitér, szvsz, mintha kötelező lenne.
- Egy élő értelmező szótár vagy - kuncogok fel, de azért válaszolok is neki, nem akarok bunkónak tűnni. Szerintem rohadt vicces volt amúgy. - Van pár, csak ahhoz tudnom kéne, hogy mit szeretsz. Múzeum? Kutyamenhely? Szép tó? Kajálda? Kis barlang? Az utóbbi nekem például nagyon tetszik - hagyom, hogy válasszon, mégiscsak itt az egész nap és én már teljesen elfejtkeztem a fényképezésről. Persze őt mindenféleképpen meg akarom győzni, legalább egy fotó erejéig.