Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Tényleg az szexi, és még soha sem láttam ilyen kivitelben, öcsém! Tudja magáról, mégis szerény. Nem mondja, hogy nem az, de nem is hirdeti, csak mosolyog, meg megköszöni, meg ilyenek. Láttál te már ilyet? Én még nem, öcsém! Bár ha már itt tartunk Lyra sem hirdeti magát, pedig lenne miért. Lehet, hogy el fogom vinni egy fotózásra! Igen, ez nagyon jó ötlet. Persze, hogy az, hiszen én találtam ki. Talán lehetne valami közös portfóliónk is, meg ilyesmi. Biztos tetszene otthon, hogy ilyen jó az összhang, ami azért még mindig nincs úgy, ahogy azt az őseink elvárják. Apám meglesz, majd odaadjuk nekik, addig meg nem igazán kell, és hagyjuk is ezt a témát. Nem tudom, hogy egy vagy három évünk van még külön, de az semminek tűnik az elkövetkező 40-50-hez képest…
- Nem, hogy lennél már ilyen? Miket gondolok – jól láthatóan egyetértést színlelek, pedig tud ám felbőszült bikalány lenni. De tényleg, a múltkor is kikelt magából, csak nem tudta. Meg tudja, hogy hogyan kell bánni a szavakkal és mikor mit kell mondani, hogy fájjon. Csak ő ezt nem veszi észre, nálam meg kevésbé működik. Oké, van olyan, hogy túllépi a határt, de ez megbocsájtható.
- Még sosem mondtam? Nagyon beléd szerettem, csak nem merem elmondani, mert félek, hogy nem kölcsönös és akkor összedől a világ – mert lerugdosom, hehe. A vállammal kicsit meglököm, és szerelmes pillantásokat lövellek felé. Tudom, hogy hogyan kell, már láttam egy csomó diáknál, akik enyelegtek a kastélyban. Amúgy pedig Izába még jó is lehet beleszeretni, hiszen jó fej, szerintem ő nem a fehér lovas hercegre váró típus, de bőven van miért szeretni. Csak az aggodalom kétszáz százalékát kéne kicsit helyrebillenteni, úgy már tökéletes lenne minden bizonnyal. De jobb ez így, elég egy tökéletes a kastélyba, nem kell a konkurencia.
Közben gondolataim bizonyítékot nyernek a nevető harmadéves lánykánál, Iza pedig ezen kezd el ironizálni.
- Itt lesz – ez elég egyértelmű volt. Láttam már ezt a csajszit többször is, és egyértelmű jeleket küldözget felém. Lehet, hogy egyszer kihasználom, hogy mindkettőnknek jó legyen, de hosszútávra nem nagyon számíthat. Közben a látóterembe kerül Iza ragacsa, én pedig finoman megfogom a csuklóját és visszaterelem a dekoltázsa elé.
- Kösz, inkább nem. Elég volt az előbb. Még a végén annyi csaj jönne segíteni, hogy féltékeny lennél. Épségben szeretnék visszatérni a kastélyban Izukáááám – röffenek egyet és kuncogok is rá. Egy kicsit még rájátszok erre a szerelmes témára, hátha elkezd rajta gondolkodni, mert akkor is aranyos. Olyan sztorik lehetnek a fejébe, hogy inkább azokat nézném, mint a szuperhőseit.
- Steve-ből csak egy van, besz***k! – felnevetek, az ő hanglejtésével utánoztam a mondatát. Komolyan, mit lehet ennyire szeretni ebben? Mugli dolog, mugliknak való, velük együtt kellene elásni.
- Biztos csak viccelődtél most – nézek rá hitetlenkedve. – Mármint, hogy Farkas Zétény leül egy olyan képizé elé, és végigizgulja Steve kalandjait? Mi van ebben a vattacukorban, ami elvette az eszed? Most vagy ennem kéne belőle még, vagy kidobnom, nehogy komolyabb bajod legyen. Még a végén szövődményes lesz – na persze. Nyilván leülök mugli filmeket nézni. Szerintem úgy kéne, hogy elmenni egy ilyen mugli izébe szobába, ahol sokan vannak és együtt élvezik a filmeket, meg Steve-et. Röhög a vakbelem, Izabellám!
- Tudod. Fekete hacukában van, és ugrál a tetőkön, meg üldözi a gonoszokat. Van benne egy fóka, vagy jegesmedve, vagy pingvin, vagy mi – vállat vonok, mit tudom én, hogy mik ezek.
- Engem akkor rángatsz be egy ilyen elé, ha megcsókolsz cserébe, vagy elkábítasz és a képizé elé kötözöl. Más eset kizárva – és nagyon jól tudom, hogy ezek is.
- Inkább veszek neked még húsz vattacukrot, minthogy ilyenekkel kínozz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Izabellám belepirul a mondandómba, milyen érdekes és aranyos. Persze, ha komolyan mondtam volna, már kiakadna, vagy elszaladna. Így viszont aranyosan belepirul, a szavaknak nagy ereje van. Na, meg a Fő utca is, mintha éppen nekünk lenne kitalálva, a kellemes őszi napfényben, ahogy megyünk, mint egy pár. A fiú megvette a lánynak a kedvenc édességét és bókol neki, hát nem romantikus?
- Talán jobb is, hogy vége a vizsgaidőszaknak. Kezdett megártani neked, Izám – kuncogok, mert ilyeneket nekem még nem mondott. Most tényleg arra biztat, hogy ha úgy érzem, valljak neki szerelmet? Hamarabb kiröhögne, minthogy végigmondjam, és természetesen nem hinné el akkor sem, ha ez totálisan igaz lenne. Pedig el tudnám képzelni, hiszen talán ő áll hozzám a legközelebb jelenleg, és vele máshogy is kényszerülök viselkedni. Sokszor figyelek, hogy mit mondjak neki és mit ne. Persze, ezt nehéz fenntartani, szóval egy hosszú beszélgetésből általában nem sül ki jó dolog. Most is pl. a hülyeségeivel traktál, mármint a mugli hülyeségeivel. De nagyon nagy hős vagyok, végighallgatom és még némi érdeklődést is mutatok. egészen addig, amíg a meg nem jelenik a csajszi.
Ekkor Izabella hozzám bújik, miután elmondja mindenkinek, hogy az övé vagyok. Ez nagyon ledöbbentő, még a szívem is megdobban erősebben, mert sosem gondoltam, hogy hatással van rám, de ilyenek az ösztönök. Átkarolom a derekát, és megpróbálom megcsiklandozni. Azért mindennek van határa, még akkor is, ha kissé belepirulok, legalábbis odafent elég meleg lett ahhoz, hogy tudjam, nem csak a napfény van rám hatással.
- Te, azt tudod, hogy ennek nem fognak örülni a szüleink? – nem, nem rá gondoltam, hanem a Black és a Farkas szülőkre. Nyilván saját magamat kihagytam az egyenletből, gyorsan le kell higgadnom, mielőtt tényleg többre gondolok. Tudom, nagyon jól tudom, hogy csak szívatni akar, és azt, hogy a kiscsaj is tudja a veszélyét annak, ha eljön találkozni velem. Pedig biztos vagyok benne, hogy itt lesz, még így is. Talán mégis jobb a mugli hősök témája attól, hogy rólunk legyen szó.
- Miattam nem fog leesni, hozzá sem nyúlok többet, tiszta ga… maszat leszek tőle, öcsém – a ganéj, mégsem lett volna szerencsés kimondva, a módosítások nagymestere lépett színre most természetesen.
- Az Batman, a „sötét” lovag – röhögök, még a macskakörmöket is mutatom az ujjaimmal. Mugli dolog, sötét dolog és biztosan nem lehet jó. Butítják magukat, holott a mágia mindennél nemesebb. Erről igazán nehéz meggyőzni őket is és engem is, szóval maradjunk annyiban, hogy a mugli dolgok ostobán egyszerűek. De ha ez kell nekik, élvezzék csak.
- Puszit. Azért nem ér fel egy csókkal, úgyhogy Zé nem megy mugli filmet nézni, szerencséjére – ekkor Iza kidobja a pálcikát, bár azt hittem, hogy még leszopogatja róla a maradékot, de úgy tűnik, annyira mégsem bolondult bele ebbe a kajába. De lehet, hogy csak azért, mert látják. A pálcikája pedig a szemetesben landol.
- Ügyes. Látod, van haszna, hogy kviddicsezni jársz, nem csak a kosz, meg a gurkó tapad rád – kell egy kis piszkálás, mert anélkül nincs meg az élet sava-borsa. Biztosan harcra készen áll, mert már nem kell védelmeznie a „finomságát”. Na, arra nem gondoltam, hogy könyörgőre vonja a dolgot.
- Oké, megnézek egyet, egyedül. Mondjál címet – feltartott kezekkel ígérem meg, persze nyilvánvaló volt, hogy miért akarom egyedül nézni. Jót fogok aludni rajta, amíg tart, és még véletlenül sem leszek egy szobában a filmmel. Elolvasom majd, hogy miről szól, hátha ki akar kérdezni. Mert ez a csaj olyan, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Komolyan annyiszor meglep, hogy talán emiatt nem unok rá sosem. Néha olyan, mint egy kisgyerek, néha pedig a legelvetemültebb rellonossal vetekszik, mint, ahogy most is. Simán elhiszem, hogy engem akar. Simán elhinném, hogy pontosak legyünk, öcsém! Tudom, hogy milyen, mit vall és azt is, hogy nem jövök be neki valami miatt. Mégis, a barátom szeret lenni, kissé mazochista alkat ez az Iza. De az is lehet, hogy én kellek, hogy tudja, mikor és hol büntethet meg legközelebb. Mert ez a lételeme, ebben biztos vagyok. Most például eljátssza, hogy mennyire szerelmes belém, és azt is, hogy mindenkinek annyi, ha csak rám néz. Biztosan tudom, hogy ezzel engem is szeretne szívatni, de a szív dolgaival illik vigyázni, meg a szüleimmel. A következő meglepetés akkor ér, amikor folytatja a dolgot, pedig tudhatná, hogy figyelnek engem és Lyt is…
- Hát legyen. Ly majdcsak megbékél a helyzettel, hogy szeretőm van – magamtól most felvisítanék a röhögéstől, mert Izus kapott most egyet vissza. Ha tovább játszik, elismerem, hogy jól bírja, ha nem, akkor ki fog akadni. Persze abban biztos vagyok, hogy ezt valahol, valamilyen formában még visszakapom, de az is lehet, hogy most fog fellökni véletlenül. Szóval erre most jól felkészülök, nem érhet váratlanul. Egyvalamivel lephet meg, de azt nem fogja megtenni, szóval emiatt nem aggódom. A csikizés pedig jár, de megoldja valahogy. A kis őzgida, hogy ugrál már!
Aztán megállít és követelőzni kezd, lassan tényleg elhiszem, hogy a csajom, öcsém. Csak a nők tudnak ilyen hirtelen váltani, mert mondok valamit és úgy tenni, mintha az előbb semmi sem történt volna.
- Beszélgettek róla a kh-ban – remélem erre várt, én pedig vállat vonok. Kicsit összébb is húzom magam körül az ingem, mintha meg kellene igazítanom. De tényleg így volt, két sárvérű ezt ecsetelte, még el is játszottak egy jelenetet, szánalmas volt, természetesen. A talárjukból köpenyt csináltak és ugráltak, mint a veszettek. Tudhatná, hogy nem hazudok, még sosem kellet.
- Hogynepersze. Mert Lilien ezt mondja, tudom – eresztem le a vállam, mintha megadnám neki magam. Talán tényleg meg fogok nézni egyet, hogy végre békén hagyjon. Biztos, hogy utána, az elemzésnél már nem fog neki örülni, hogy rábeszélt. Hogy miért említem, hogy eltalálja a gurkó? Mert majd minden meccsen találkoznak, lehet, hogy Iza azért nem pasizik, mert gurkózik. A gurkók a szerelmei, csak hát egy vasgolyó, hát nem is tudom, kissé furcsa dolog ez nekem, majd máskor megkérdezem, hogy mi benne a jó. Láthatólag sokat vannak együtt, hihihi.
- Micsoda szuperhős film cím! Másnaposok. Biztos hoznak egy másik napot, nem pedig részegek, hiszen szuperhősökről van szó. Gratulálok – röhögök fel, ahogy csak én tudok, tehát az őszi szél fordul meg úton és mindenki beleremeg izgalmában.
- Na, mutass ilyen hősöset, ha már rábeszéltél, mondjuk az amerikai hajóskapitányt – nyilvánvaló, hogy már csak ugratom, mert ezerötszázszor elmondta már, hogy az „Steve Rogers, az Amerika Kapitány”.
- Akkor most hétvégén? És hol? Mert, hogy muglik közé nem viszel, nyugodtan biztos lehetsz benne, hacsak nem akarsz komoly bajt – remélem eléggé kifejezően néztem rá, hogy tudja, nem a levegőbe beszélek. Amúgy de, mert mindenki csak oda tud. Szóval jó lenne, ha ezt komolyan venné és szerezne valamit, amivel meg tudjuk nézni. Ez a mágia, nem?
- Ha kell a szerkezetre pénz, adok… majd megadod valahogy szerelmem – magamhoz vonom és adok egy puszit az arcára, de olyan émelyítő szerelmeset. Sok sikert a későbbi magyarázkodáshoz, remélhetőleg az Edictum is látta a mai jelenetünket, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Áhá, szóval… el tudom képzelni magamtól is, hogy miről szól. Néhány mugli berúg, és fura dolgokat csinálnak közben. Milyen eredeti – a szarkazmusom eléggé érezhető, hiszen tényleg csakis mugli film lehet, ahol részegekről csinálnak egy filet és még meg is nézik. Amikor át is élhetnék… hahaha, mekkora ötlet. Majd lesz egy olyan is, hogy vásárolni mennek a muglik és a végén kifizetik a pénztárolóban. Legalább ennyire izgalmas és vicces lehet. Vajon Kovácsné asszony vesz-e tejet, vagy csak lisztet? A következő epizódból megtudhatják! Hát, normális, öcsém?!
Iza nagyon beleélte magát ebbe a szeretős dologba, de tényleg. Röhögnék is, ha küldene baglyot a szüleimnek, mint szeretőt. Csak kár, hogy utána el kéne bujtatom, ha még szeretném látni… Ez ugyanis nem annyi tréfás dolog, de meghagyom a hitében, úgyis csak viccel. Nagyon remélem, hogy a baglyot nekem szánta és csak én értem félre.
- Persze drágám, rágcsát hozzak én? Hú, már annyira izgulok! – ironizálok neki, és hagyom, hogy győzzön. Nyilván csak azért jöhet létre ez az egész, remélem, jót fogok aludni rajta. Csodálkoznám, ha meglepne és élvezném, azonban tény, hogy felkeltette az érdeklődésem egy hangyányit. De tényleg, és csak is Iza miatt,. hihetetlen, ugye? Még a végén rávesz, hogy majd muglik között mutatkozzak egyszer, öcsém! Na, az lenne csak a hihetetlen történet. De nem hiszem, hogy nincs annyi sütnivalója, hogy…
- Hééé, öcsém, mit képzelsz? - egy csávó mellettünk suhan el, de nekem löki Izát, hát nem lát a hülye a saját fejétől? Besz*r*s, mindjárt utána is lendülök, és gyorsan maradásra és aszfaltmegfigyelésre fogom késztetni. De nem fog összejönni, ugyanis Izának még koordinációs gondjai vannak, és engem használ támasztéknak. Persze, segítek neki, ahogy tudok, szóval elkapom. De ahhoz képest, hogy csúnyán beszél – jaj, de ilyet, egy levitás prefektustól kérem! -, gyorsan lenyugszik, majd el is mosolyodik.
- Már mit h… - belém forrassza a szót egy szájra puszival, én meg csak kerek szemekkel bámulom, nézem, ahogy elszökdécsel sietősen. Megnyalom az ajkaim, ami most ragacsos vattacukorszirup ízű, és nevetni kezdek. Komolyan olyan lenne ez az egész, mint egy szirupos mese, öcsém! Mármint mugli mese, természetesen. Persze, nem hagy igazán nyugodni, hogy miért csinálta ezt, ez már kezd túlmenni egy határon, vagy csak én érzem így? Na, mindegy, majd a mozi alatt megkérdezem, hogy mi is volt ez?
- Hát apámnak én is küldenék valamit, ha lehetne - fintorodok el, miközben halkan magam elé motyogok, majd vállat vonok, mert nem értem az egészet. Összezavar és ez nagyon dühítő. Abban pedig biztos vagyok, hogy pont ez volt a célja. Még, hogy a rellonosok gonoszak… Nem kell félteni egyik házat sem. Lassan erőt kell vennem magamon, mert az egy helyben ácsorgás és fintorgás elég hülyén veszi ki magát a Fő utcán. Ezt még nagyon megbánja, csak én nem nagyon tudok vele kiszúrni… de majd kitalálok valamit, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hááát eljött ez is a végzős év. Kivéve, ha maradunk, úgy tudom Lyra szeretne mestertanonc lenni, talán akkor nekem is ki kéne találnom valamit. Nem tudom, egyelőre legyen meg ez az év. Miután fényesen bevonultunk a Nagyterembe, Lyrát a helyére kísérem, illetve, ahová mondja. Nem is értem, hogy miért nincs dedikált helyünk, na ezért sem jön be a suli igazán. A kettyós Diri pedig hamarosan elkezdi majd a beszédeit, de remélem gyorsan túl leszünk az egészen. Elbúcsúzom a menyasszonyomtól, odaintek Izának, ha meglátom, majd ledobom magam valahova a zöldek közé. Most a díszítés kékes amúgy, mert a Levita nyert, mily meglepő. Jó lenne már letörni  a vigyort megint az arcukról, de nem látok rá sok esélyt. Mindegy, vége az első etapnak, lehet enni. Gyorsan befalom, ami nekem jár, persze figyelve, hogy normálisan egyek, ne úgy, mint itt a legtöbb éhenkórász. Tuti, hogy a legtöbbjük csak a zaba miatt jár ide.
Jön a következő rész és meghallom a nevemet, hogy mi? Persze felállok és szerénynek nem nevezhető mosollyal az arcomon kisétálok a kettyóshoz, átvenni az oklevelet. Igazán jó helyre került a díj, úgy gondolom. Kezet rázok a dirivel - majd az asztalnál megtörlöm, nem kell félni -, aztán visszasétálok a helyre és az asztalra teszem a cuccot. Megtörlöm a kezemet a szalvétában, aztán várom a többi nagyokost, hogy lassan mehessek is a dolgomra. Ennyi elég is volt, majd kiteszem a falra az oklevelet, öcsém! De, hogy melyikre, azt még nem tudom...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem is értem magam, de tényleg, hogy mugli városba beteszem az én isteni lábam. Persze ez nekik megtiszteltetés, mégsem hajlongnak, mert nem ismernek. Talán jobb is így, akkor biztosan nem jutnék el Izabellákéhoz. Miért is megyek én oda egyáltalán? Rábeszélt, hogy nézzek meg vele egy szuperhősös filmet, de kikötöttem, hogy csak olyan helyen, ahol nincsenek muglik. Erre mit csinált ez a lány? Meghívott magukhoz, ami a múltkori szájra puszi után már majdnem gyanús. Állítólag otthon van vele az anyukája, meg a tesója is, képzelem, hogy mi jutott elsőre eszükbe erről. Izabellához átjön egy fiú filmet nézni. Persze, csak tiszta barátságból. A legnevetségesebb magyarázat, és én sem hinném el a helyükben. Az más kérdés, hogy ha már mesélt rólam, akkor tudhatják, hogy el vagyok jegyezve, tehát elvileg Izával tényleg csak barátok lehetünk, és talán engem érdekel egy film. Na persze, rohadtul, de inkább hagytam magam rábeszélni. Lehet, hogy régebben csak félrelököm őt és elviharzok, de mondhatjuk, hogy valóban barátok lettünk, ami inkább nekem meglepetés. Ahhoz képest, hogy mennyire mások vagyunk, semmi értelme, hogy barátok lettünk. Úgy értem, hogy jó dolog, persze, mert lehet ugratni a másikat, meg tudom, hogy mire számíthatok tőle, meg imádom, amikor kiakad, meg r*h*dt jó csaj, de a mentalitásuk és a gondolkodásmódunk nagyon messze áll a másikétól. Mégis, így alakult, pedig az első találkozás után ki gondolta volna? Na, mindegy, mert közben megérkezem a házuk elé. A nyálkás időre a legújabb divatú ballonkabátban érkezem, alatta egy kockás ing, és egy kényelmes sötét farmer, természetesen az egyik legszebb fekete cipőm. Ha már idejövök, illik jól kinéznem. Álldogálok még egy kicsit, mert nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez az egész, de végül nem akarom, hogy csalódjon Iza, meg azt sem, hogy ezt verje a fejemhez életem végéig, hogy nem mertem idejönni, vagy valami hasonlót. Becsengetek, és az esernyőmre támaszkodva várom, hogy jöjjön valaki. Nem igazán lehet komornyik, egy pár másodperccel többet váratnak, mint ahogy illene, de nyílik az ajtó és Iza jelenik meg benne mosolyogva, én is küldök neki vissza egy rövidet.
- Hellóka! Nálunk a mosónő mos, nem a villa, szóval nem, nem jöttem semmi szörnyű mugli járművel. Kifizettem egy közeli család hopphálózatának a díját, még marasztalni is akartak, de mondtam, hogy nem várathatom meg a legjobb csajt a suliban – mire befejeztem és beléptem a házba, már meg is érkezett az édesanyja, aki nem meglepően szintén nagyon csinos volt. Kölcsönösen bemutatkoztunk, tőlem kapott egy kedves kézcsókot Ninell, aki kimentette a házurát és megdicsérte a hajamat. Elmondtam neki, hogy szívesen megadnám a fodrászom számát, de úgy látom, hogy erre semmi szükség. Még viccelődve hozzátettem azt is, hogy: „Van az a mugli mondás, hogy nézd meg az anyját… sajnos tovább nem jut eszembe, elnézést.” Egy kis zavart nevetgélés, és már „olyan kis mindentudó” mosollyal ott is hagyott minket.
Iza azonnal húzni kezdett felfelé, de megállítottam, mert le kellett vetkőznöm. Cipő és kabát le, az esernyőm pedig a kabát alatti tartóra helyeztem, majd hagytam magam felrángatni. Tényleg olyan érzésem volt, mintha a fiúja lennék és még azt is el tudtam képzelni, hogy a tesója – aki sajnos nem mutatta meg magát – valahol leskelődik. Végül felértünk, ahol Iza becsukta az ajtót, engem pedig egy ilyen téglatest alakú doboz elé ültetett. Gőzöm sincs, hogy mi az, de hát ő tudja, lehet, hogy ezzel kell vezérelni az ördögi mugli szerkezetet. Közben végignéztem a szobán, aprólékosan, míg végül rajta állapodott meg a szemem. Nos, igen, ez tényleg nem egy randi, de rajtunk(?) kívül ezt senki sem hinné el.
- Egészen otthonos, illik hozzád. Nem látok itt valami izét, ahol nézzük a filmet. Nagyon csinos anyukád van… - húzogatom meg a szemöldököm, majd hátradőlök.
- Mit kell csinálnom? Csak várjak, hogy lesz valami? Még egy puszit sem adtál – fintorodok el egy kissé, mert Iza biztos nem akarta az anyukája előtt ilyen istenkáromkodást, vagy mit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hidd el, figyelek rá – kedélyesen mosolyogtam, mert nem állt szándékomban sem megbántani, sem keménykedni vele. Úgyis pontosan tudja, hogy mi a véleményem, és tudom, hogy ezzel csak ugratni szeretne. A lényeg, hogy beenged végre, én pedig megismerkedhetek az édesanyjával. Egy gyors és rövid ismerkedést követően pedig máris bent vagyok Izabella birodalmában. Kíváncsi lennék, hogy hány fiú látta ezt eddig előttem.
- Azt hiszed? – meglepő, hogy nem tudja, pontosan, hogy a tesója hasonlít-e az anyukájára. – Nem baj, remélem ő is tiszteletét teszi, kíváncsi vagyok – vonok vállat kedélyesen, tényleg nem vagyok bunkó, sőt, nagyon is szolidan viselkedem vele.
Mégsem azon a kis izén fogjuk nézni, pedig már gondoltam rá, hogy egy bazibummal felnövesztem. Csak nem tudom, hogy varázsolhatnék-e itt egyáltalán. Ezek a törvények valahogy nem ívódtak belém. Ráadásul tényleg nem kaptam egy puszit, vagy valamit, ha már idehívott magához. Oké, már az is valami, hogy egy Farkast beenged a bárányok közé, de akkor is. Csalódottság tükröződik a képemről, miközben elmagyarázza, hogy a TV-ben - bizony, én is tudok egy-két dolgot – fogjuk nézni a filmet. Hát jó legyen. Ráültem a plüssjeire, bármik is legyenek azok, így hirtelen felpattanok és már majdnem elnézést kérek, mikor kiderülnek, hogy azok ilyen kis játékizék. Óvatosan félretettem őket és elhelyezkedtem, de Izabella leült a földre.
- Nem együtt nézzük, vagy ott jobb? Gondolom, viccelsz. Nyugi, nem mászok rád, de ez így nekem kínos – nézek rá, miközben a takarót keresem, és sikeresen találok is egyet. Majd megfogom és odanyújtom neki, miközben visszamászok az ágyára. Hát ez így nagyon hülyén néz ki, öcsém, de nem mondhatom meg neki, hogy mit csináljon. Tényleg nagyon zárkózott most, pedig ültünk mi már egymás mellett is. Mondjuk így, ha benyitnak a többiek, láthatják, hogy csak ismerősök vagyunk, és nincs semmi köztünk.
- Akkor menjen – mondom lemondóan, és próbálok koncentrálni a TV-re, de minduntalan a szőke fürtökre csúszik csalódottan a tekintetem. Persze, ha felém fordulna Iza, a TV-t nézem már, nem túl lelkesen. Remélem nem fog sokáig tartani így, mert ez nagyon nem oké. Lehet, hogy el kéne inkább mennem…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Most nem értem, hogy miért nem tetszik neki, hogy a nővére bejön. oké, tuti itt lesz, le kell ellenőrizni a fiatalokat, nehogy valami rosszat csináljanak. Az a vicc, hogy ha a fiatalok rosszalkodni akarnak, akkor általában nem haza mennek, szóval ez a szülői óvatosság általában hülyeség. De úgy van vele biztos Iza édesanyja, hogy meg kell védeni a kicsi lányát, Ha más nem azzal, hogy beküldi a nővérkét egy sütivel, vagy valamivel. Pedig biztos vagyok benne, hogy nagyjából el mondta Iza, hogy mit is fogunk csinálni.
Persze nem tetszik, nagyon nem, hogy ő a földön akar ülni, engem meg száműzött a szőrös izéihez. Ezt muszáj kikérnem magamnak, mélyen csalódott vagyok.
Aztán jön a magyarázat persze, én meg csak vállat vonok. hiszem, ha látom, öcsém.
- Rohadt türelmes vagyok, tudhatnád. De oké, várok – persze nem adom meg magam, nekem van igazam és egyébként is, ezt előre is elmondhatta volna. Nem értek az ilyen mugli szemetekhez, nem ártott volna, ha felvilágosít kicsit. Aztán elkezdődik a film, én pedig bambulom, hogy mégis mi ez. Egy kisgyerek háborúba akar menni, hogy meghaljon. Eddig tetszik, én simán besoroznám. Azért reménykedem benne, hogy a végére meghal, mégiscsak egy mugli.
- Csupa szem vagyok – sóhajtok egy nagyot. Szóval végül eljut a vézna kissrác a háborúba. Ekkor Iza végre felmászik hozzám, ami tényleg jól esik. nem azért, mert hű de jó, hogy közel van hozzám a melle, hanem, mert hű de jó, hogy… itt van velem. Nem tudom, ezt tartom normálisnak.
Közben a srácból valami bájitallal kemény csávót csinálnak és egy „náci” fickó az ellenfele, aki okos. Találnak valami cuccot, amiből még veszélyesebb cuccot csinálnak, vagy mi. Nem egészen értem. A Kapitány meg fellép jó csajokkal, az mondjuk jó rész, mert hát a muglik között is vannak jó csajok, és úgy tűnik ide lettek válogatva. Bár eddig a szőke a nyerő, aki lekapta a kapitányt, azzal én is eljárnék egy pár táncot, persze ha más lennék, és nem idegenkednék a mugliktól.
- Minek örülsz ennyire? – kérdezem vigyorogva, majd visszanézve látom, hogy a Kapitány barátja a menő nála. Hát jóképű, de… kit érdekel, le is zuhan a p****ba. Közben a filmben sok minden történik, amit nem értek, meg azt sem, hogy hol játszódik, meg néha azt sem, hogy ki kivel van, de végül is elmegy. Azért én nem feszülök úgy rá, mint Iza, talán ha egy jó csaj lenne a főszereplő.
- Jól van, nem fogok elaludni rajta - ütöm meg a vállammal a lány vállát és hátradőlök a falnak. Nézem tovább, hátha izgalmasabb lesz. Tényleg nem rossz, sokkal rosszabbra számítottam.
- Lesz még benne csaj? – kuncogok, mert a kis ugráló libák tényleg feldobták a filmet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tök jó a mugli, nem alszok el rajta! Na, tessék, jobbat csináltak a muglik, mint Felagund bájitaltan órája. Még ilyet, sosem mondtam volna ki. Oké, a kung-fu is jó, bár biztos vagyok benne, hogy azt is valami mágus vezette be. A legnagyobb mesterek ugyanis túlságosan is varázslatos dolgokat tudnak ahhoz, hogy egy egyszerű mugli meg tudja csinálni. Na de térjünk vissza a filmhez. Szóval elmegy, meg minden, csak zavar, hogy a csávó, a kapitány ennyire… jó. Tényleg nincs benne semmi rossz, oké néha hibázik, de alapvetően nyálasan tökéletes. Meg jóképű, meg izmos, meg… ugyan, ilyen csak egy van, és az én vagyok. Annyi, hogy engem emiatt nem kellett begyógyszerezni.
Örülök, hogy Iza meggondolta magát és mégis odajött mellém. Na így már éreztem a törődést, és azt, amit elvártam. Bár még hozzám is dőlhetne, de ne legyünk telhetetlenek igaz? Ahhoz azt kéne, hogy vattacukorral bekenjem a vállamat, ő meg leharapdálja, szóval erre mennyi esély van? Semennyi, mert, hogy én ahhoz a ragacsos vacakhoz biztos nem nyúlok többet, öcsém. Annyira elgondolkodtam ezen, hogy Iza kislányos sikkantása hoz vissza a filmhez. Komolyan jobban tetszik neki a mellékszereplő, mint a főhős. Mondjuk az is jóképű és nem kellett begyógyszerezni. Csak hát meghal… röhögnék is, ha nem látnám, hogy a szöszi sajnálja. Még a végén megütne miatta…
- „Bádi” a lényeg, mi? Haha, nem nézem a lényeget… - zrikálom egy kicsit, már csak azért, mert tuti, hogy ez azért jó, mert jó pasikkal van tele. A vörös koponya mondjuk erős szereplő, kár, hogy néha elrontják a szerepét. Ahelyett, hogy megölné ezeket a szerencsétleneket, beszélget velük…
Nyílik az ajtó, ahogy vártuk és megjelenik Vivien, csak ő lehet. Jól megnéz magának, de én is viszonzom ezt. Nagyon csinos egy család, öcsém! Lehet, többet fogok jönni, mehehe!
- Nyugi nem lesz semmi olyan, amiről tudnotok kéne. Iza elég visszafogott – kacsintok Vivienre, aki távozik, én pedig csak mosolygok az ajtót bámulva. A film folytatódik, és tudom, hogy ezért még majd kapok a fejemre. Kicsit kinyújtózok, megropogtatom a vállam, mert kezdek elzsibbadni. Már vagy egy órája, ha nem több tart a film, és nem úgy néz ki, mintha egyhamar vége lenne. Aztán hasra fekszem, felkönyökölök és úgy nézem a kapitányt és bandáját. Iza meg nézheti a lábamat. Kicsit arrébb tolom a tálcát, amit a tesója hozott, nem vagyok éhes. Csak haladjunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Steve? Óóóó – cukkolom, de tényleg ő a főszereplő, nem gondoltam volna. Pedig még a címe is az, hogy Amerika Kapitány, nahát-nahát. Szóval ez a csávó mindenkit megment, és ő a muglik erkölcsi királya. Nyilván csak filmen létezik ilyen. Lehet, hogy ha élőben is lenne valaki, aki ilyesmi, akkor talán érdekelnének a muglik. Ja, nem. Viszont nem annyira rossz, tényleg, mint, ahogy gondoltam. Néha még én is szorítottam annak az idiótának, de jobban kedveltem a Hidra vezért. Volt, hogy elmosolyodtam néhány bárgyú poénon, de hát, na, nagyon úgy néz ki, hogy ki fogom bírni a végéig és nem is fogok elaludni rajta. Nem semmi, öcsém.
Közben bejön a tesó, elszórakozok egy kicsit vele és cukkolom Izát, ahogy azt illik. Na, én nem vinném haza őt, csak úgy, először tréninget tartanék neki, hogy mit és hogyan, meg kinek mit és kinek ne. Pláne, hogy csak akkor vinném haza, ha komoly indokom lenne rá, szóval nem igen fogja meglátni életében a Farkas birtokot.
- Igenis asszonyom! – tisztelgek, mint a filmben és helyet változtatok. Hasra fekszem, és feltámasztom a könyökömet, na meg a tenyerembe a fejemet. Így nézem végig az egészet, de továbbra sem nyúlok a kajához és az üdítőhöz. Mármint gondolom, hogy az, nálunk akár bort is ihatna Iza. csak bámulom a végét, elkalandoztam egy kicsit. Furcsán jól érzem magam, olyan, mintha beengedett volna egy titkos helyre. Végül is, lehet, hogy pontosan így van. De miért pont engem? Nem tudom…
Miután ő lemászik az ágyról, hogy kezelje az ördögi masinát, a hátamra fekszem és szétdobom a végtagjaim. Enyém az ágy, ahahaha!
- Jó volt – mondom semleges hangnemben. Nem mondanám, hogy, hű de lázba hozott, de ennél jóval rosszabbra számítottam. Szóval, ahhoz képest sokkal jobb volt. Közben Iza mellém teszi azt az izét, így kénytelen vagyok odafordulni hozzá. Érzem, hogy meleget sugároz felém a gép, kicsit hátrébb is húzódom.
- Nem fogja felgyújtania házat? – érdeklődöm, majd megnyomom az egyik kis téglatestet rajta, ahol a ’z’ betű van, de nem történik semmi. Vagy nem látom, de csak ugyanaz a kép fogad. Vállat vonok, ehhez nagyon nem értek, de tényleg. Pedig biztos nagyot nőnék a szemében, ha azon az interizén küldenék neki „üzit”, ahogy a sárvérűek nyomják a folyosón. Hát ez van, ebben a tökéletességemben kell velem barátkozni.
- Jó a szobád, olyan Izás – mondom elég halkan, magam is meglepve ezzel.
- És most, mi lesz? Mit csinálunk? Vagy menjek? – ülök fel zavartam és nézem a kék szemeit. Tényleg jobb lenne, ha lenne pasija, mert így csak magába fog bolondítani. Mégis csak az lenne a legjobb, ha mennék, nem? Hacsak nincs valami jobb ötlete, talán már így is sokig maradtam.
- Nem akarok zavarni – mondom zavartan, és felülök, majd fel is állok és vizsgálni kezdem a szobát. Gyakorlatilag téblábolok és a könyveinek a címét olvasom, meg ilyesmi. Sajnos, csak a fura nyomás nő a mellkasomban, talán valami bajom van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom mennyire elégedett Iza, én végül is pozitívan csalódtam. De ezt nem kell annak venni, hogy hű meg há ez a film, csak sokkal jobb, mint amire számítottam. Gyorsan elintéztem ezt egy semleges válasszal, és láthatóan ez megnyugtatta őt. Nem hiszem, hogy sokat fogok jönni őrjöngve követelve, hogy gyerünk, nézzünk meg még egyet, de talán belefér pár nap, csak azért, hogy építsük a barátságunkat.
- Akkor jó – a szavaimmal ellentétben, még egy kicsit elhúzódom a gépizétől. Nem is értem, hogy hogyan működhet ez egyáltalán, úgy tudtam, hogy a mugli ketyeréket megbolondítja a mágia. Pedig maga a ház eléggé mágikus, látszik, hogy varázslók, illetve többnyire boszorkányok lakják. Viszont kezdett kínos lenni a beálló csend. Általában megyünk valahova, vagy jövünk valahonnan, vagy csak sétálunk és beszélgetünk, vagy ápolgatom a lelkét valami „hűdefontosIzadolog” miatt, de mindenképpen van terünk. Most nincs, egy pár négyzetméteres szobában vagyunk ketten és az, ami az ürügy volt, hogy idejöjjek már elmúlt. A csodamasina leáll, vagy elromlik, nem tudom, mert kikapcsol a kép. Gondolom az előbbi, mert a szőke nem kap idegbajt, csak lehajtott fejjel kaparássza az egyik gombot. Én már nem tudom magamban tartani ezt a kínlódást, szóval talán tényleg el kéne mennem. Ő azt mondja, ne menjek, de érzem, hogy ő sem tudja, hogy mi legyen, csak ne menjek. Hát, köszi, és ezzel mit kezdjek, hmm? Írjunk leckét közösen, öcsém? Ha. Ha. Ha. Mondjuk, lehet, hogy a végén az lesz, mert nem tudok rá nézni. Sokat jelent nekem, azt hiszem, de mivel tiltva van a közeledés, és nincs mit csinálni… f****m tudja, mit csináljak, és ez egyben zavar és idegesít egyszerre.
Nézegetem a könyveit, nagyon sok mugli író van közötte gondolom, de csak nem gyújtom fel, vagy ilyesmi…
- Már mondtad, maradok – vörösödöm is, szerintem melegem van, Elkaphattam valamit? Mondjuk egy csomó muglival találkoztam, szóval lehet, hogy ezután lefertőtlenítem magam és elmegyek az indiánhoz, hogy űzze el rólam a rossz mugli szellemeket.
- Csak szívattál ugye? A fő utcán, amikor azokat mondtad – gratulálok Zétény, sikerült még kínosabbá tenni a helyzetet. A legrosszabb az, hogy kíváncsi vagyok a válaszra. Gondolom, tudja, hogy mire gondolok, és mond valamit. Nem tudom, hogy mi lenne neki a jó. Egyébként nem fordultam felé a kérdésnél, hanem tovább böngészem a könyvtárát, és le is veszek egyet. Kihajtom és elkezdem olvasgatni, de amúgy nem tudom, hogy mi az értelme a szavaknak, mert valójában rá koncentrálok. Feszültem várom a választ. Hogy melyik lenne jó? Ha azt mondaná, hogy igen? Talán, de azt meg nem biztos, hogy elhinném, hiszen annyit szórakozunk egymással. Közben leveszek egy másik könyvet, az előzőt visszateszem a helyére. Ha azt mondaná, hogy nem? Csalódnék? Fájna? Nem értem, hogy mi van velem, de ez tutira nem normális, öcsém! Mindegy, mondjon valamit, vagy ne, csak legyünk túl rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sosem voltam valami jó ebben. A semmittevésben, és a kínos dolgok előhozatalában, vagy a beszélgetés elkezdésében. Nem jutott más eszembe, csak ez, és abban biztos vagyok, hogy azért, mert itt voltam Izával, kettesben. Egy csomó más témáról is beszélgethettünk volna, mondjuk a vizsgáiról, vagy a tesójáról akár, meg, hogy mutasson meg mindenfélét, amit itt szeret. Na, és persze mit is hoztam elő elsőre? Hogy viccelődött a csajjal és a szeretőmnek mutatkozott be Bogolyfalva Fő utcáján, úgy kábé mindenki előtt. De ez nyilván csak azért volt, hogy a csajnak megnehezítse a dolgát, meg, hogy velem szórakozzon. Amit egyébként én sosem bánok, mert így felhatalmaz arra, hogy én is ugyanezt tehessem vele. Viszont, ahogy kimondta, hogy ez valójában nem poén volt, én lemerevedtem azonnal. A szívem is hevesen verni kezdet és ezerféle gondolat száguldott át a fejemben. Többek között az, hogy mi lesz, mi legyen most? Poénkodjam el, hogy „jól van Iza, ne kamuzz”, vagy vegyem komolyan? Azt viszont biztosan tudom, hogy nem kamuzik, és azt is, hogy nem akarom elveszíteni a barátságát sem, sőt igazából semmit vele kapcsolatban, ami eddig összekötött minket. Tudom, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, de a szöszi amellett, hogy erre mindig emlékeztet, de el is fogadja, nem akar megváltoztatni. Csak a mugligyűlöletemet teszi mindig próbára. Mégis tessék, most is itt vagyok, és inkább miatta, mint a film miatt, ugye öcsém? Visszateszem a könyvet és felé fordulok, és akkor találkozom a szép kék szemeivel. Ezzel mindig is levett a lábamról, csak ugye sosem gondoltam volna ilyesmire. Mondanom kéne valamit, nem? Csinálni kéne valamit? Szemétkednem kellene vele, igaz? Nem, nem tehetem és nem is akarom. Most nem tudom, hogy sajnáljam-e Izát, vagy örüljek neki, hogy elmondta? Mégiscsak tud mindenről, ami velem kapcsolatos – igaz, apám kálváriáját nem mondtam el neki -, és azt is tudja, hogy mindkettőnket nehéz helyzetbe hozott. Persze nem tehet róla, hiszen sokaknak tetszem, és nekem is sokan tetszenek, de Iza különleges helyet foglal el nálam, és ezek szerint én is nála. Csak állok ott, mint egy birka és nézem, fogalmam sincs, hogy milyen képet vágok. Ő szakítja meg a kínos csendet, és mintha egy mázsa kő esett volna le a szívemről nagy hirtelen.
- Jó ötlet – még egy halvány mosolyt is ki tudtam erőltetni magamból. – Megengedem, hogy belém karolj – mondom szelíden, úgy, hogy ne tudja eldönteni, hogy szórakozom vele, vagy nagyon szeretném ezt. Rossz idő van, de nem akarok itt maradni most vele, ahol bármikor ránk nyithatnak és csak két összezavart fiatalt látnak, nem, ez nem nekem való. Nyújtom a kezem neki, és elindulunk lefelé. Felöltözöm, ha engedi, ráadom a kabátját is – már, ha éppen felismerem, hogy melyik az övé -, az esernyőt kibontom és kiszabadulunk a szomorkás időbe.  Nagyon fogom emiatt utálni magam, mert a cipőmnek valószínűleg nem fog jót tenni a koszos víz. De nem érdekel. Felajánlom a karomat, ha elfogadja, akkor tudunk menni egy esernyő alatt, ha nem, akkor csak mellette lépkedem. A szívdobogásom azóta sem lassult, teljesen zavarodott vagyok, mint a mérgezett egér. Most mi a sz** lesz?
- Iza – kezdek bele, miután elindultunk végre, gőzöm sincs merre, hagyom, hogy ő vezessen. - Mit szeretnél? – szinte susogom, mert kiszárad a torkom, de próbálok rá nézve beszélni, és nézni az angyali arcot. A lelkemben pedig harc dúl, mert az életem nagy fordulópontra érkezhetett. A legrosszabb azon gyötrődni, hogy én mit szeretnék. Ez nem nekem való, nagyon nem. És aki ezt az egész szerelem mizériát kitalálta, az nagyon gyorsan rohadjon meg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kijutottunk a fojtogató szobából. Pedig nagyon is barátságos Izabella szobája, csak hát a kialakult helyzetben ezt egyikünk sem ezt nézte. Kiszabadultunk a családi fészekből is, de nem szólunk egymáshoz. Végül én töröm meg a csendet megint. Úgy tűnik Izabella, a mindig csacsogó szőke, aki nem hagyja magát soha sem, most mély hallgatóságba burkolózik. Megértem őt, de nem visz minket sehova a hallgatása. Tudom, mit mondhatna? Hogy szerelmes belém? Mit érne el vele? Szilárdan hisz abban, hogy én is Lyra hamarosan összeházasodunk, hiszen ezért kerültem ide. Átkoznám apámékat, de nem tehetem, amikor ilyen emberekkel is megismerkedhettem, mint Iza és Ly, vagy éppen Dasha. De Ombozit is megkedveltem, és nem azért, mert a javítóból visszatért, hanem mert emberi. A képek mesélték, hogy egyszer azt mondta, és most eszembe jutott, hogy: „A szerelem nem opcionális. Ha jön, nem mondhatod neki, hogy hé, figyelj már, menj már innen, mert nem vagy az én asztalom. Jön, neked meg annyi.” Mélyen egyetértek vele, de fogalmam sincs viszont, hogy mihez kezdjek. Azt sem tudom, hogy Lyra mit szólna az egészhez, hiszen egészen jól megvagyunk, jóval jobban, mint az elején, persze ez Izára is ugyanúgy igaz. Azt sem tudom, hogy Iza mit szólna ahhoz, hogy ha azt mondanám neki, nem kell az örökségem, csak te. Romantikus lenne, mi? Az, biztosan. De nem mernék ilyet mondani, mert lehet, hogy ő nyakazna le utána, és már csak azért is eltávolodna tőlem. De ezt nem tudhatom, ennyire nem ismerem. Csak két hülye tini vagyunk, akik fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek egymással, mert én vagyok Farkas Zétény. Igen, ez elég nagy probléma, bár erről sem tehetek. Jön, neked meg annyi.
- Nem akarlak elveszíteni - ennyit ki tudok nyögni, amikor is lefordulunk a sarkon, már jó messze elhagytuk az otthonát. Na, ez kábé jelent mindent, hiszen nem sok opció maradt erre vonatkozóan, de tényleg. Megtorpanok és nézek rá, nézem őt, hogy mégis mi az, ami idáig sodort minket, mert semmi sem indokolja ezt. Ha nem mondja odafent azt, hogy nem szórakozik, talán minden szuper lenne, vagy ha nem kérdezem meg. De az is lehet, hogy csak elodáznánk a dolgokat. Miért fogott vissza? Ha elmegyek, akkor meg tudtuk volna emészteni ezt talán, de az is lehet, hogy bujkálnánk egymás elől. Mármint, én nem tudom, de nem szoktam hazudni neki, és akkor ugyanott lennénk két hét múlva, mint most. Talán jobb is, hogy most, nem zavar minket semmi és senki, a kutya sem törődik velünk. Még a vakarcs sem, az a valaha fehér szőrű, de most sáros korcs, ami már két utcája követ minket. Talán apámék küldtek utánam egy animágust? Á, nem hiszem, minek?
Sóhajtok egyet és Iza elé lépdelek, ha tehetem, felemelem a fejét, hogy a szemeimbe nézzen, az ő csodás kékjeivel, amik néha zöldek, néha pedig szürkék. Én a legtöbbször kéknek látom, a lélektükreit, és most is ott vagyok bennük. Kérdés, hogy egy kicsivel lejjebb, neki bal oldalt mennyire vagyok ott.
- Szeretném, ha… de ugye nem lehet? Nem lehet ugyanaz, mint volt? Miért? Miért velünk, akik ennyire jól kiegészítik egymást? Még a r*h*dt filmet is képes voltam végignézni. Miattad. Nem tudom, hogy mi lenne a jó Iza, egyáltalán nem. Én valószínűleg… - lehunyom a szemem, mert nem vagyok képes kimondani. Jön, neked meg annyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ilyet sem tudom, hogy mondtam-e már valakinek, vagy egyáltalán az eszembe jutott. De ez az igazság, Iza nélkül nagyon is unalmas lenne a Bagolykő, talán már túl unalmas. Egyre több időt szenteltünk egymásnak, hol véletlenül, hol szándékosan találkoztunk, de valahogy sokat. És igen, egyre többször hiányzott a vigyori feje, vagy éppen a dühös arca. Valahogy jól állt neki, hogy mérges rám, még akkor is, ha megbüntetett. Kis ár volt ez, főleg, hogy nem igazán volt nehéz kibújni a munkák alól, vagy éppen megcsináltatni azokat a gólyákkal, ha úgy hozta a helyzet. Ha nagyon igazat adtam neki, még volt olyan is, hogy én magam csináltam meg. Hát nem nagyszerű vagyok?
Szavaira belesajdul valami a mellkasomra, mert igen, teljesen igaza van.
- Tudom, főleg miattam nem – mosolyra rándul az ajkam, de rögtön el is enyészik a vigyor próbálkozásom. Nem tudom mennyire vigasztaló lehet ez, nagyjából sz**t se ér, de többet nem tudok neki adni. Mert ha ő is közelebb érzi magát hozzám, mint azt mindkettőnk gondolta, az az ő döntése is volt, nem csak az enyém. De nem bánom, eddig majdnem minden szuper volt, majdnem minden.
Aztán csak megered a nyelvem, de nem merek mindent elmondani neki. Hiszen, ha bármit kijelentek az visszavonhatatlanul, erősen ott lesz, és nem oldalazhatok ki előle. Ezért nem szeretem azt, hogy egyenes vagyok. Ha kell, elmondom a rosszat is bárkinek a szemébe, legalábbis azt mindenképpen, hogy én mit gondolok, de ugyanúgy a jó dolgokat. Már ha van kedvem azokat elmondani, mert nem nagyon szoktam, minek? Arról tudnia kellene mindenkinek, hogy mi jó benne, minek a megerősítés? Nem elég erősek hozzá, igaz?
Beharapom az ajkamat, mert nem hihettem azt, hogy nem fog visszakérdezni a félbehagyott mondatra. Viszont nem foszthattam meg ettől, mert az nem én lennék. Mégis, hogy nézne ki az, ha pont én húzódnék el a saját gondolataimtól, érzéseimtől. Eddig nem is gondoltam, hogy vannak ilyenek, legalábbis ilyen mélyek, és még célpontjuk is van. Ki kell mondanom.
- Valószínűleg… - k****a nehéz ez a két szó és nem tudom, hogy miért nő egy gombóc a torkomban, amikor nem is ettem semmit. Biztosan ég a fejem is, ha most eső esne rá, elpárologna róla, az tuti.
- …beléd szerettem – sóhajtom, szinte az arcába, és valamelyest megkönnyebbülök. Nem tudom miért, talán mert magam előtt is most tisztázódott volna? Viszont nem nagyon tudok ezen elgondolkodni, mert ebben a pillanatban Iza megcsókol. Ami más esetben szörnyű égő lenne számomra, hogy egy csaj hamarabb lép, mint én, de rá vigyáznom kell. Természetesen nem állok ott, hanem visszacsókolok és hagyom magam elveszni, lehunyt szemmel forrasztom egymáshoz magunkat. Az esernyő kihullik a kezemből és magamhoz húzom, a másik kezemmel pedig a hajába túrok. Nem érdekel, ha esetleg most elered az eső, vagy bárki is meglát, csak a pillanat öröme, és egy furcsa új érzése. Egy idő után elszakadunk, és én csak bámulok a szemeibe, mi mást tehetnék, mi máshoz lenne erőm, vagy jogom? Ezzel megpecsételt valamit, és sajnálom, hogy nem én kezdtem el. Az ajkára tapasztom a mutatóujjam, és kedvesen figyelem. Igen, én.
- Várj, ne mondj még semmit. Mivel ezt most azonnal megismételjük – és az ujjamat az ajkam veszi át, még egy csók erejéig, aztán hagyom magam sodródni, lesz, ami lesz. Újra a kék szemeit bámulom, és lehet, hogy ez babonázott meg még anno a csárdában. De nem, nem hiszem, akkor még nem hittem, hogy egyetlen csóknál több lesz ő nekem, és tessék. Egy idióta vagyok, de szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden úgy volt, mint egy mesében. Minden klappolt, és a végén a lovag elnyerte a királylány kezét. Legalábbis miután kimondtam, hogy szeretem, tényleg minden úgy tűnt, és már nem érdekelt semmi. Lesz, ami lesz, mindenki tehet egy szívességet, vagy kettőt. Tényleg olyan volt, mint egy álom, igazán nem is tudom mivel összehasonlítani, hiszen még sosem éltem át ilyesmi. Iza csókja, még mindig kellemesen égette az ajkaimat, tényleg beindított bennem valamit, ami eddig nem volt ott, vagy csak néha kikukucskált, hogy azért létezik, de most nincs kedve előjönni. Minden tökéletes volt abban a pár pillanatban, és nem olyan, mint amikor csak érdekből csókoltam meg valakit, csakis a testi örömök miatt. Ez teljesen más érzés volt, teljesen más mindent nyitott ki bennem.
- Mit? – néztem fel zavartan rá, és hagytam, hogy eltoljon magától. A kezem a testem mellé hullott, ahogy ellépett tőlem, lesiklott a derekáról, én pedig néztem, ahogy a karjait védekezően maga elé fonja. Most aztán igazán összezavart, valamit rosszul csináltam volna? Mi a baj, mit rontottam el?
- De miért? Mi változott meg? – kérdezem, de harag kezd gyűlni bennem, és van is neki célpontja. Talán átvert? Ez volt mindvégig a célja? Most biztosan nagyon jól szórakozik, mert sikerült neki elhitetnie velem, hogy több van köztünk, mint barátság. Tökéletes terv, tökéletes kivitelezés. Érzem, hogy a kezem ökölbe szorul, és ha nem tesz valamit, baj lesz. A szívemen mérhetetlen nagy seb lett a késtől, amit most belényomott. Nem vagyok egy szent ember, de ezt túlzásnak érzem, nem ezt érdemlem. Biztos vagyok benne, hogy csak az tart vissza, hogy ennek ellenére is szeretem ezt szőke libát. Kihasznált, mindent megettem, amit csak akart, még egy mugli filmet is megnéztem miatta. Hát normális vagyok én, öcsém?
Haragos tekintettel mérem végig valószínűleg utoljára. Engem csak egyszer lehet átverni, és tőle fáj a legjobban. Megdicsérhetném, hogy mennyire profi volt, de inkább csak haragos tekintettel figyelem. De felemelt fejjel kell távoznom, nem győzhetnek le. Majd találok mást, aki vigaszt nyújt, vagy tök mindegy, lesz valahogy. De valóban, jó ötlet, hogy ne maradjak a közelében, mert egy pár pofon gyorsan ki tud reppenni tőlem, ha nem távozok azonnal.
Felveszem az esernyőm, majd még egyszer megnézem magamnak egyszerre mérgesen és szomorúan.
- Nem kell ettől tartanod, soha többé. Szervusz – majd egy mozdulattal elhoppanálok tőle, és megérkezem a varázslócsaládhoz. Könnyezve vágtatok át hopp hálózathoz a szobákon és eltűnök gyorsan, minél távolabb várostól és Izától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Már vagy két napja volt, mégis nem tud szabadulni az érzéstől. Csak bosszús, dühös és fáj a szíve. A klubhelyiségben összejött rellonosokra is úgy nézett rá, hogy „hagyjbékénvagyszétveremapofád” arcát mutatta, és ez általában elég. Most a szokásosnál is morózusabb volt és tehetetlen, miközben gyűlt benne a feszültség, viszont így mindenki elkerülte. Azt hallotta, hogy rohadtul unatkoznak a zöldek, és fel akarják dobni a napot, de nem nagyon érdekelte. Később már küldtek hozzá oda pár lányt, hogy jöjjön ő is, hátha azokat nem átkozza le élből, végül is igazuk lett. Nem mind lett leátkozva, és azt a kettőt is felsegítette(!) végül, akikre ráküldött néhány kellemetlenebb átkot, ami után nem tudtak felkelni. Annelie volt a szerencsés, aki megúszta, talán csak azért, mert a fiú Ombozit kedvelte, a lány pedig közel állt a fiúhoz, legalábbis, amennyire ő ismeri az itteni szerelmi helyzetet. Persze gőze sincs, csak látta párszor őket együtt sétálgatni, meg ilyesmi. Most pedig már a bejárati csarnokban van, de egyelőre csak bámul maga elé, amíg a többiek csinálnak valamit. Valaki megfogja a kezét, ő pedig pálcát ránt és ráfogja, de kiderül, hogy a művésznő az, legalábbis így nevezi magában a tornászlányt. Valószínűleg nem csak a cirkusz miatt használja ezt a becenevet.
- Hmm? – kérdezi, mikor a nevét említi, majd parancsolgatni kezd. csodák csodája, mivel eléggé meg van zakkanva, nem tesz semmi erőszakosat a szőkén, hanem szétnéz.
- Hát legyen – világító gömböcskéket lő a levegőbe, amik változtatják a színűket, mintha élő diszkó lámpák lennének. Csak ezek mozognak is, és annyi van belőlük, hogy legyen elég fény. Meggyújt pár fáklyát, amik a tervezett pálya vonalát hivatottak megvilágítani. Az útban lévő bútorokat és szobrokat arra használja, hogy eltorlaszolja az ide vezető járatokat, kivéve néhányat, amit remélhetőleg őrizni fognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem bírom már, komolyan, öcsém! Mit kezdjek magammal, bele fogok őrülni. Ráadásul a kastély legalább ötven százaléka szőke, tehát ha meglátom ezt a színt egy fejen, máris szívrohamot kapok. Nagyon bekavarodtam, mint egy rántás, de komolyan! Érzelmileg nem is tudnám jellemezni magam, de lehet, hogy ha kibérelnék egy szobát és beülnék a sarokba sírni, az jót tenne. De nem vagyok lány, és amúgy sem megy a sírás, ezért valahogy rendbe kell hoznom magam, mert ez így elég szánalmas. És még én mondtam rá, hogy úgy néz ki, mint egy Vizi hulla. Akkor engem kétszer nyírtak ki azóta és meg is büdösödtem, mert kábé halszemekkel és érdektelenül járok-kelek kastélyban. Szerencsére kevesen próbálnak a kedvemben járni, de ők is abbahagyják pár pofon után, nemre és korra való tekintet nélkül. Leginkább magammal nem tudok elbánni, meg a rohadt szívemmel, ami állandóan csak össze-vissza ver, ha a kék szemekre gondolok, vagy meglátom a tulaját.
Na, ma úgy döntöttem, hogy felejtős napot tartok. Nem vagyok az az iszákos fajta, én élvezni szoktam azt a pár pohár bort, amit megiszok néhanapján, vagy alkalmakkor. nem is hiszem, hogy azt a minőséget itt kapni lehet, vagy hallottak-e már róla. De azt mondták, hogy egy napra, vagy éjszakára el tudok felejteni mindent, ha egy kicsit nagyon sokkal többet iszom a kelleténél. Lementem a csárdába, és kifizettem VIP helyiséget az éjszakára, még az is lehet, hogy a dupláját kapta a tulaj, nem számoltam. Mivel nem elégedetlenkedett, én is elégedett voltam. Annyit mondtam csak neki, hogy küldjön majd be egy csajt, akinek barna és valamilyen színű – de nem szőke! – haja van, ha akar szórakozni egy kicsit ingyen. Vagy inni, vagy dumálni, vagy akármi. Az egyedüllét nagyon károsan hat rám, azt már tudom, Lyra meg ugye szőke, vele meg amúgy sem lenne bölcs döntés megbeszélni azt, hogy: tök jó, hogy el vagyunk jegyezve, de Izát szeretem. Ugye nem baj? Ó, repesne az örömtől, annyira nem, mint most én, de nyilvánvaló, hogy mennyire örülne nekünk. Bár gőzöm sincs, hogy Ly mit gondolna, de remélem, megölne. Akkor mégiscsak elé kéne mondani neki…
Egyelőre még csak pár pohárral ittam valami lángnyelv izéből, ha nem is volt jó, legalább hatott. Szóval a Dartsot dobálgattam a berendezésbe, miközben iszogattam azt a löttyöt, és talán tényleg kezdtem elfelejteni őt egy pillanatra. Oké, több pillanatra! Meg fogok bolondulni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egyelőre valahogy még mindig nem voltam elégedett. Nem is tudom, hogy miért vagyok itt, minek csinálom ezt. Hiszen semmi értelme! Iza nem szeret, csak megcsókolt. Létezik ilyen? Én mondtam neki? Vaaagy mert ez volt a jutalmam a filmnézésért? Nem, nem áll össze, nem értek semmit, mert nincs is értelme. Arra már rájöttem egyedül is, hogy szép lassan ellopta a szívem, persze jó értelemben. A rossz értelem az, hogy én nem az övét. Nem a derékszíját, hanem a szívét. Ó, a jó francba már, el kéne innen mennem, vagy beugrani a kandallóba és magamra gyújtani.
- Helló – rázkódom össze, amikor egy női hang – és nem az Övé, szerencsére – megszólít. Megpördülök, és a vigyorát viszonzom, még a poharam is megemelem, és iszom egy kortyot. Ami azt illeti, nem ismerem őt személyesen, csak láttam már a kastélyban. Hát kábé ennyi, annyian járnak oda, hogy nem tudok mindenkit megjegyezni és legtöbbször nem is érdekelnek. Kicsit azért most hiányolom ezt a tudást, de annyit tudok, hogy valaki jó munkát végzett, hiszen itt van a lány. Leülök és figyelem, ahogy odajön mellém, hirtelen nem tudok mit mondani neki. Szerencsémre megtöri a csendet, én pedig odafordulok felé.
- Jók az információid… hmm. Zétény vagyok – biccentek, mert kezet nem nyújtok neki, egyelőre. Lehet, hogy kéne? Lehet, nem tudom igazán.
- A te neved? Mondhatsz bármit, valószínűleg nem fogok utánanézni – vigyorodom el, majd ránézek. Szerintem igazán szomjas lehet.
- Kérsz valamit inni? Látom rajtad, hogy nem vagy jól, az ital segít, állítólag. Legalábbis remélem, különben nagy sz*rban leszünk – kuncogok, mint egy idióta és bemegyek a bárpult mögé. Remélem, követés akkor felvehetem a rendelést. Egyébként nem öltöztem ki, 50-60 galleonnál nagyobb értékű ruha nemigen volt rajtam. Egy vékony ing, egy hosszú nadrág és a hideg miatt egy szövetkabát, ami a terem bejáratánál lógott a fogason.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elkapta Ella kezét és megrázta, normálisan. Nagyon régen fogott már kezet valakivel, nem szokta csak úgy nyújtogatni akárkinek, főleg nem egy idegennek, és főleg egy olyan idegennek nem, aki nincs lecsekkolva. De a lángnyelv most elnyomta a sznobizmusát, és a negatív tulajdonságai nagy részét. Máskor biztosan nem így cselekszik, de most nem máskor van. Jelenleg nem érdekli az sem, ha Ella esetleg sárvérű, ami nála el nem mondhatóan nagy szó.
- Farkas Zétény – ezzel kicsusszan a keze a másikéból, csak jobb a hűvös poharat fogdosni, mint eljátszani a kedves embert. Igaz, most talán Ella kitüntetésben gondolhatná magát, ha ismerné őt. De mindkettőjük szerencséjére ez nem így van.
Közben a pulthoz ment és elővette a kínálatot. Meglepődve tapasztalta, hogy van O’rum, ami jellegzetes közepes márka az égetett szeszekből. Ráadásul olyan mellékhatása van, hogy többször elszíneződik a világ, a színek helyet cserélnek. Természetesen bódító. Ára egy kisebb vagyon, akinek ez megterhelő, de úgy látszik tényleg sokat fizethetett, vagy ezeket később számítják fel.
Kitölti a két italt félig jéggel telt poharakba, egy tálcára teszi az üveggel együtt és már Ella mellé is ül, az asztalra lepakolva a cuccokat a kezéből.
- Ez tetszeni fog Ella – mondja vigyorogva, majd eszébe jut, hogy megkérdezték. – Nem tudom, okoskodtam – vonja meg a vállát, de azt nem közli, hogy ő bizony nemigen van jól. Persze Ella már így is jócskán elterelte a figyelmét. Rámutat a pohárra és megvárja, amíg a másik elveszi a sajátját, majd felveszi az övét is. Koccintásra emeli, majd mond egy rövid tósztot.
- Cupidó halálára! – fel is röhög, majd amint koccannak a poharak le is gurítja az egészet, holott ez nem túl jó ötlet, mert ez az ital tényleg elég gyorsan hat. De most az egyszer élünk játékot játssza és felejteni akar. ha pedig van vele egy másik lány, aki nem szőke, talán még sikerül is majd neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Igaz – koccintok a lánnyal, aki egyre szimpatikusabb nekem. Nem igazán érdekli, hogy miért hívtam meg, úgy tűnik, csak sodródik az árral. ~ Vagy csak szomjas. ~ Szórakozom magamban, miközben nézem őt. Egész csinos végül is, mindig jobb egy olyan társaságban lenni, aki nem taszít. Kérdés, hogy jelen állapotomban ki taszítana igazán. Rohr, ő biztosan.
Hatni kezd az ital, Ella pedig nevetgél és felfedezi a hatását. Nekem is kezdenek színt váltani a dolgok, nagyon mókás. ~ Merlin szakállára, ilyen szavakat használok, hogy mókás!  ~ Tovább kortyolgatom az italt és várom a kérdést, mert bízom benne, hogy lesz neki.
- Mióta megjöttél, remekül. Addig unatkoztam – vigyorgok, nem mintha Ella bármit is tett volna, hogy elmúljon a rosszkedvem. Valószínűleg pont elég, hogy itt van velem, és nem vagyok egyedül. Fura, új érzés, mert nagyon szeretek egyedül lenni, sőt. Inkább egyedül vagyok, mint idegenek és idegesítők társaságában.
- Párnák? Azok zöldek – vihogok vele, te jó ég, és elkapom őt. A fejünk összekoccan ezzel el is kapom a sajátom, és odakapok, miközben röhögök tovább. Tipikus, mint a színdarabokban, amiken halálra untam magam anyámékkal. De most igazán vicces, ahogy őt nézem. Az ajkai lilává varázsolódnak, a szemei pedig szivárványszínes lesz.
- Azta, de kemény a szemed, öcsém! – röhögök, de akkor Ella fülei megnyúlnak. Persze csak úgy látom, szerintem nem nőhettek meg, csakis az ital hatása lehet. Az illúzió ebben teljesedhet ki.
- Tudsz táncolni? – benyúlok az asztal alá és tapogatni kezdem, mintha keresnék valamit. Ez valóban így van, van itt valami gomb, amit, ha megnyomok elindul a zene.
- Ez lesz az! – mondom, és úgy elszórakozok az asztallal, hogy nem veszem észre, hogy előbb a navinés lábát nyomom meg a térdénél, majd az orrát. – Ö… hoppsz – nevetek tovább, majd újra lenyúlok az asztalhoz. Közben nem tudom, hogy mijét érintem még meg, de siker koronázza a tetteimet, lágy zene csendül fel.
- Gyorsabb nincs? – fintorodok el. – Erre nem akarok táncolni - duzzogok, de azért iszok még egy kortyot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Én is, és remélem, még soká esek le, hahaha – vihogok én is, amit szerencsére kizárólag Ella lát, bár őszintén ma nem érdekelne. A holnap már más kérdés, de az meg nem jut eszembe, de mindegy is. Zenét kell indítanom, hogy ne unjuk szét magunkat, vagy ne kezdjünk el filozofikusan hányni egymás okfejtéseitől. Az enyémtől, most biztos eléggé lehetne, így megkímélném a szimpatikus csajszit ettől az áldozattól.
Miközben keresem a gombot, ami az asztalba van beépítve, véletlenül végigtapizom a lábát. Hát ez van, de most nem vagyok túl jó egyensúlyban magammal.
- Bocsesz, de olyan jó lábad van, hogy azt hittem, abban is van egy – röhögök vele, majd végül megtalálom, amit kerestem és bekapcsolom a zenét. Sajnos nem valami pörgős, amibe bele is szédülhetnénk, hanem valami lassú nyál, ami nem hiányzik a lelki sérülésemnek. lehet, hogy meg kéne látogatnom a véla nőcit, hogy szívja ki a fejemből a szerelem nevű hülyeséget.
Ella invitálását nem tudom visszautasítani, és finnyázó fejemből, mosolygós válik. Hát igen, most nem vagyok beszámítható, akár félni is lehetne tőlem. Leteszem gyorsan a poharat, éppen a szélére az asztalnak, mert Ella erősen húz.
- Megyek már – vigyorgok, majd elkapom a derekát, és az egyik kezét és táncolni kezdek. Mivel unom a normális táncbeállást, rövid időn belül felteszem a kezét a vállamra, én pedig elkapom a derekát mindkét kezemmel és magamhoz húzom. Aztán pörgetem, bedöntöm, mikor éppen mi jut eszembe. Van, hogy felkapom és úgy forgunk, közben változik a zene is, kicsit gyorsul, mindenféle ökörséget bevetek, ami eszembe jut.
Vészesen közel kerülve az arcához simítok végig a hátán egy lassabb dal közben, és vigyorgok. Tényleg így fog maradni a szám, ha így haladunk. Ráadásul az ital igazán megteszi a hatását, semmi másra nem tudok gondolni, csak Ellára, megszűnt a külvilág, csak a zene és Ella létezik.
- Remélem nem bántad meg, hogy nem tudok táncolni – vigyorgok, majd a vállára teszem a fejem. Úgy próbálok mozogni, hogy minél kisebb legyen a távolság közöttünk, ha egyáltalán van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem gondoltam, hogy egy számomra tök ismeretlennel bárhogyan is jól érezhetem magam. Mindig bennem van a félsz, hogy csak azért kedves valaki velem, mert van pénzem. Igaz, most egy szavam sem lehet, mert ezt hagytam meg a kocsmárosnak, hogy az jöjjön, aki szeret ingyen inni, meg néhány fura kiegészítője van. Lehet, hogy azért, mert a kétszínű haj, azért nem annyira közkedvelt, vagy trendi, legalábbis ebben a kombinációban. Ez arra utal, hogy igazán nem vágytam senkire, de Ella érkezése tökéletesen megcáfolta ezt. Normális, vigyori, nekem most ilyen kellett, akiről nem az jut eszembe, hogy mennyi bajom van. Oké, mondjuk Rohr-t kirugdostam volna, de az egy másik eset. A kezdeti tapogatózások után, gyorsan megvolt az összhang közöttünk és már a táncparkettet tapostuk, szerencsére ezt egyikünk lába sem bánta még, jelenleg egyébként az sem érdekelt volna. Ez az ital és az egész környezet jót tett, sikeresen kiüldözte belőlem a negatív gondolatokat és nem igazán engedte a felszínre őket. Csak az önfeledt és szabályok nélküli világ egy ismeretlennel, akinek az számít jelenleg, ami nekem: semmi. Csak jól érezzük magunkat, ez a cél, bárki okoskodása nélkül.
Tényleg mindenhogyan táncolunk, nagyrészt én vezetek, és stílusra, ütemre való tekintet nélkül forgatom, pörgetem. Néha azért sikerül eltalálni ezt, azt, de nem számít. Most már jó szorosan egymáshoz simulunk, egy kicsit pihenni kell, a következő menet előtt. A fülcimpámat megkaristolja a nyelvével, nekem meg végigfut a borzongás a testem, tarkótól bokáig. Még fel is szisszenek, bár nem a fájdalomtól, kellemes érzés, próbálom elkapni a fülem, reflexszerűen.
- Ez… - elfordítom a fejem, és visszaadom neki, de én a nyakát célzom meg, és végighúzom a fogam a lüktető erét fedő bőrén. – Most visszakaptad – kuncogok, majd folytatom a táncot, mintha mi sem történt volna. Tehát elveszem a fejem a válláról és a szemibe nézek. Azok most eléggé lilák, a haja pedig élénk narancs és kék színben csillog. A derekáról kissé lentebb csúszik a kezem és úgy forgatom jobbra-balra, miközben néha meg is szorítom a kerekded dombokat.
Hirtelen megcsókolom, valahogy úgy érzem, hogy ez a helyes, és megérdemli a világ, de főleg én, meg Ella. Aztán el is húzom az ajkamat és tovább táncolok vele.
- Hát nem is, tudom. Fura volt… Ismétlés? – félvigyorral az ajkamon teszem fel a kérdést, közben már eléggé jojózik a szemem a sok színtől. Mintha a színtelítettség gombot tövig nyomnánk, az pedig kiakadna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nos, ha ez felejtős „bulinak” is indult, az is lehet, hogy felejthetetlen lesz. Már nem bántam, hogy kitaláltam a táncot, és azt sem, hogy Ella belerángatott. Hatott az ital is, hatott a lány vonzereje is, egyre jobban elmerültem az estébe, és egyre kevésbé érdekelt bármilyen külső körülmény is. Annyira összeomlani látszott a sziklaszilárdnak képzelt világom, hogy a józan ész inkább hátrahúzódott és teret engedett mindennek, csak ne omoljak én is össze. Ehhez persze kellett Ella végtelenül pozitív és vicces beállítottsága, a bolond vigyora és az, hogy velem akart lenni. Láttam, hogy ez így van, éreztem a közeledését és azt is, hogy az enyémet egy cseppet sem hárítja. A szín kavalkád és az izgalom megtette hatását, amit régen ösztönből megtettem, most eddig nem mertem, mert nem akartam megtörni a varázst. Simán végigmértem a kezeim segítségével a hátsó domborulatait, ő pedig megadta a kezdő lökést a fülem rágcsálásával. Meg is csókoltam, és azt hiszem a legjobb döntés volt, tényleg minden kiment a fejemből, csak ő és én voltam. Egy kicsit még hezitáltam rám nem jellemző módon, de aztán újra meg akartam csókolni, ő pedig nem hagyott más utat, még ha akartam volna mást is. De nagyon nem akartam, sőt őt akartam, az ajkait, érezni minden porcikáját és elmerülni egy különös táncban. A parkett közepén faltam az ajkait, bár néha úgy éreztem, hogy ő már azt a kis kontrollt is elvesztette, ami eddig benne volt, ha volt egyáltalán. Felkaptam az ölembe, de az ajkairól nem szálltam le, csak elszállítottam magunkat a kandalló elé. Milyen romantikus, igaz? Az lenne, ha nem az erős ösztönszerű vágyak dominálnának, ahogy elkezdem megszabadítani a ruháitól, hiszen a kandalló előtt elég meleg van, nem szeretném, ha melege lenne. Az éjszaka valóban felejthetetlen marad, hiszen Ellában egy különös ismeretségre tettem szert, amit azt hiszem talán sosem bánok meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lyra bekötött szemekkel állt előttem. Nem volt egyszerű rábeszélnem, mert még nem bízik meg bennem annyira, hogy bármit megtegyen a kedvemért. Legalább egy fél óráig győzködtem, és mindenfélére esküdöztem, de így is majdnem nem állt kötélnek. Csak akkor, amikor megígértem neki, hogy abba a ruhába megyek a bálba, amit ő kiválaszt nekem, és tényleg bármi lehet. Nyilván maga miatt sem fog túl gáz ruhába bújtatni, de biztos vagyok benne, hogy valami olcsó rongyot vesz, amibe végig kényelmetlenül fogom érezni magam. Úgyis tudja mindenki, hogy nem járok akármibe, azt persze nem, hogy egyes szettek akár 1000 galleonos tételek. Ugyan honnan tudnák?
- Na, akkor hoppanálni fogunk. Vigyázok rád, tényleg, utána megmutatom a meglepetést – vigyorgok rá, bár már úgysem lát. Aztán koncentrálok, és megpördülök vele és máris megérkezünk Szedreshez, a rezervátum elé. Már mindent elintéztem, intetek is a beengedő embernek, miközben én a Lyra kezét fogom és húzom az úton a kijelölt helyünkhöz. Úgy tudom, hogy ez a legjobb idő, nyugi van, és lehet, hogy meg is tudja simogatni Lyrát. Hihihi, kíváncsi vagyok, hogy milyen képet fog majd rá vágni, amikor megtudja a nevét a Mennydörgőnek. Még pár kanyar és ott is vagyunk, én is elég régen láttam már a kis pikkelyest. Remélem, hogy etetik rendesen, mert elég pénzt adományoztam már a rezervátumnak ezért.
- Remélem, hogy már nagyon kíváncsi vagy – hallani a hangomon az elégettséget, és végül megérkezünk. Mákom van, mert az állatok most éppen nem üvöltöznek, egy morranás sincs. A kis Lyra pedig a kifutóján szaladgál és elmélyülten rágcsál valami állati véres maradékot.
- Itt az idő, készen állsz? – amikor igent mond, leveszem róla a szemkötőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy kicsit tartottam attól, hogy Lyrának nem fog tetszeni. mondjuk, kinek nem tetszene egy sárkány, öcsém? A lényeg, hogy már nincs visszaút, most meg fogom neki mutatni a sárkánymását. Még nem döntöttem el, hogy melyikük a vadabb, de gondolom idővel a valódi sárkány lesz az, haha. Úgy tűnik, hogy nem viselte meg a hoppanálás, nagyon örülök neki, nem kell, hogy behányjon, vagy ilyesmi, főleg, ha mondjuk a ruhámra megy. Na, de Lyra igazi aranyvérű, méltósággal viseli, hogy rángatom, meg, hogy elviszem valahová.
- Imádom a szarkazmusod, olyan… mindegy – legyintek, amit természetesen nem lát, de igaza van, úgy nagyjából. Annyira rendes vagyok, hogy megkönyörülök rajta, és nem hagyom tovább gyötrődni, és leveszem róla a kötést.
Folyamatosan nézem a szöszkét, élvezem, ahogy meglepődik és leesik az álla. Az igazat megvallva nekem is tetszik a kiscsaj, olyan kis harcias, meg minden, ahogy a kis lábaival szaladgál, meg tüzet köpköd.
- Hát akkor bemutatlak egymásnak benneteket – és előbb Lyrára mutatok. – Lyra, ő itt Lyra. Lyra, ő is Lyra – mutogatok a menyasszonyomról a kis sárkányra, majd visszafelé is megteszem ugyanezt. Egy kicsit kivárok, hogy Ly meg tudja emészteni az információt, a kis hüllő pedig csak közelebbjön hozzánk és nézi az idegeneket.
- Örökbe fogadtam, és rólad neveztem el, remélem, tetszik. Gyakorlatilag a miénk, persze ez egy kicsit túlzás, mert nyilván nem fog minket úgy tekinteni, de azért – vonom meg a vállam, jó is ez az egész. Lyra oda van, meg vissza, látszott rajta az első pillanattól fogva.
- Meg szeretnéd simogatni? – kérdezem mindent tudó vigyorral a számon. A kis leányzó ugyan veszélyes, de nem annyira, hogy ne tudnánk kivédeni a támadásait. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire bátor a szöszke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem éppen reggel ébredtem, már jól belevágott a nap a tíz órába is, mire kinyitottam a szemeimet. Annelie mellett feküdtem egy szál alsónadrágban, ő pedig egy póló és rövidnadrág kombinációjába tolta hozzám a nemesebbik felét. Nem történt igazán semmi, a kisebb incidens után, amit nem szerettem volna, ha elharapódzik eljöttünk a buliról, hazakísértem a pityókás lányt. Ígéretemhez híven megtekinthette a felsőtestem, de azon kívül, hogy segített levakarni sok röhögés közepette Scarlett rajzát, csak annyi volt, hogy ő átöltözött, én levettem a nadrágom, jó éjt puszi és elaludt rajtam, mint egy macska. A kis sárkánya nem akart éppen megenni, sem felgyújtani, szóval egy jót aludtunk, főleg Annelie. Biztos kényelmes lehettem, ha reggelig nem mászott le rólam. Engem egyébként gyorsan elnyomott az álom és nagyjából egy óra volt, mire meg tudtam mozdulni. Miután láttam, hogy nem fog felkelni egyhamar – úgyis hétvége van, miért is kelne – a menyasszonyom, ideje volt távoznom, főleg, hogy éhes voltam. Nem akartam kifosztani, készítettem kávét mindkettőnknek és kifelé menet odatettem az éjjeliszekrényére, amire már ő is megmozdult. Otthagytam őt egy gyors puszi után és elmentem a falatozóba burkolni valamit. Nem értem rá kivárni egy étterem ajánlatát, gyorsan ennem kellett. Aztán elnézelődtem a parkban, most pedig már újra a kastélyban sétálgatok. A társalgóba is benézek, hátha van ismerős, de csak valaki lábát láttám, de egy vállvonással megnéztem magamnak ki az. Hátulról közelítettem, nem láthatott, és hát ki más lenne, ha nem Iza. Rögtön elmosolyodtam és közelebb léptem.
- Csipkerózsikát már a tegnapi csók sem kelti fel? Nocsak, nocsak - vigyorom még szélesebb lett, ha lehet, és bár piszkáltam vele, nem hiszem, hogy zokon venné. Lekaptam egy párnát mellőle és a kandalló elé helyezkedtem, és kifekszem elé.
- Azért szólhattál volna, hogy van barátod, nem is láttam még ezt a srácot, de azért örülök, hogy végre valaki megolvasztotta a jégpáncélod – mosolyogva beszélek, és még kényelmesebben elhelyezkedem. Látom, hogy el is van pirulva, szóval kíváncsi vagyok a sztorira.
- Na, mesélj – figyelem érdeklődve. Majd ha nagyon kiosztom, megmondom neki, hogy mindjárt vizsgaidőszak és a könyvekkel kellene foglalkozni, nem a pasikkal. De ezt csak a legvégső esetben vetem be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Iza feküdt ott, nekem meg muszáj volt rákérdeznem. De tényleg, nem hiszem, hogy azt hiszi, hogy tízből tíz esetben egyszer sem tenném fel a kérdést. Biztos vagyok benne, hogy mind a tízszer feltenném, és ismer annyira, hogy ő is ezt higgye. A combom felé üt, de csak reflexből húzódok kicsit visszább, viszont hagyom, hogy eltaláljon. Vele együtt nevetek, a kérdése persze jogos, de csak ingatom a fejem.
- Teljesen kipihent vagyok, egy jót aludtunk. Anne kicsit becsiccsentett, hazakísértem, szépen betakartam, aztán aludtam én is – osztom meg vele a rá tartozó részt, amíg párnát kerítek magamnak. Az a néhány puszi, meg a hasmutogatás igazán ártatlan volt, főleg ebben a korban. Azért láttam rajta az elégedettséget a gúnyos mosolyán át, el tudtam képzelni, hogy mi játszódhatott le a fejében. Tuti fel fogom hozni a vizsgákat ezek után…
- Persze, hogyan is lenne az. Nemes Lilien Izabella egy pasival csókolózik egy bulin, teljesen szokványos látvány – vágok vissza, mert én már nem is tudom, hogy hány éve ismerem. Három? Na, ilyet én még nem láttam tőle, de nem ítélem el, arról szó sincs. Csak újdonság számomra.
- Aha, hát a srácon nem úgy látszott, hogy nem akar semmit. Persze csak nyugodtan tagadd, de szerintem meg kéne próbálnod. Jó kis páros voltatok látszólag. Ennyiszer még sosem láttalak elpirulva – vigyorgok tovább, és feltámasztom a könyökömre a fejem. De tényleg, nem hiszem, hogy egy kis ital ennyire lazává tette volna Izát, ahhoz azért több kell. Sőt egyáltalán nem tűnt úgy, mintha első találkozás lett volna.
Végül kiterülök a kandalló elé, és nem piszkálom tovább, bár megtehetném, de most inkább hagyom.
- Remélem, mellém kerülsz a tablóra – jut eszembe, jó lenne, még egy kicsit meg is bűvölném, hogy nyelvet nyújtsak rá, ő meg vágja a szokásos arcait rá. Mekkora tuti lenne már?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Iza most is cuki volt, mint mindig, ezért is eshettem bele anno úgy, hogy észre sem vettem. De azt hiszem, hogy elmúlt már ez az érzés, vagy legalább erősen visszahúzódott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonzódom hozzá, de Anneliehez is vonzódom, meg van egy csomó lány. Na, de mindegy, próbálja meteni a menthetőt, és ez becsületére váljon.
Sokat ivott, mondja, én nem hiszem igazán. Az biztos, hogy egy percre sem tudta levenni Izáról a tekintetét, de legalább nem volt túl pofátlan. Szóval nem csak az ital miatt volt olyan, de jó, nem faggatom tovább róla. Aztán beveti a szemeit, mert kíváncsi, és jól tudja, hogy elérheti nálam vele azt, amit akar. Persze ez övön aluli, és lehet, hogy még behajtom valahol rajta.
- Ne villogtasd a smaragdjaid, mert belém forr a szó… Szóval látszott, hogy tetszel neki és többet akar, mint ismerkedni. Biztos vagyok benne, hogy nem ez az első találkozásotok, ahhoz túl közvetlen volt és nem pofoztad meg érte – én még élénken emlékszem az első esetre, amikor megcsókoltam csak azért, mert nekem úgy volt jó. Nagyon kiakadt és nagyon csapkodott, itt ilyenről szó sem volt. Sőt nem láttam azt sem, hogy nagyon ellenkezett volna, de… hagyjuk a témát, térjünk át az iskolára, sokkal unalmasabb és kevésbé kínos.
- Tényleg? Hát Akkor a Rellon lesz felül Izus, vagy nem láttad a pontversenyt mostanában? Lehetsz alattam – röhögök fel, a teljesen kétértelmű mondatomra. Szegénynek, ezt most eléggé öngól volt, mert két és fél ezer ponttal vezetünk az Eridon előtt, és a Levita az utolsó, ha jól emlékszem kétezer pontjuk sincs. Az más kérdés, hogy a végzősökkel mi van, talán még én is szereztem néhány pontot idén, pedig nem volt szándékos esküszöm…
- Azt még nem tudom. Nem sok minden tartana itt, az a helyzet. Lassan meg kell kezdenem apám mellett a tanulást a cégeinknél, nem biztos, hogy még pár évet itt akarok veszíteni – vonom meg a vállam fintorogva. Gőzöm sincs, hogy maradjak-e, vagy sem, vagy egyáltalán mi legyen. Lyrával még mindig nem vagyunk egy hullámhosszon, Anelliet lehet, hogy hamarabb el tudnám venni, mint őt. Nem is sajnálom tőle azt a szép gyűrűt.
- És te milyen szakra mész? – érdekel, hogy mi szeretne lenni, igaz mondta már, de az évek során, vagy akár az utolsó hetekben is lehet változás a mi korunkban. Lehet, hogy maradni fogok emiatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Lassan vége a vizsgaidőszaknak, amint azt lehet tudni, nekem simán ment. Nem vagyok egy nagy tanulós, de hát nem is kell, ha ilyen jó agyam van mindenhez. Megragadnak benne a dolgok, ennyi az egész. De most nem azért ülök itt az étteremben, hogy megünnepeljem az amúgy is elvárható eredményem, hanem mert a jövendőbelimmel van találkozóm. Nem is igazán tudom, hogy minek nevezzem őt, talán ez a legjobb megfogalmazás Lyrára. Mindketten végzünk, és szerintem mindketten megkaptuk a levelet, ami felfrissíti a memóriánkat, hogy ha végzünk, akkor bizony esküvő lesz és boldog házasság. Legalábbis nekem ilyeneket írtak, hogy néhány háztárstól, akik jóban vannak velem – van ilyen? – megtudták, hogy milyen jól összeillünk, és mennyire boldogok vagyunk együtt. Gratulálnak, hogy megértettem, milyen fontos ez és próbáltam alkalmazkodni, és tessék igazuk lett, megfelelő menyet választottak, stb. Ja, valóban marha jól eljátszottuk a szerepeinket, de nem igazán közeledtek az álláspontjaink. Illetve de, mert a kezdeti ellenségeskedés, olyankor gyűlölet, egy normális viszonnyá szelídült. Én meg nem tudom, hogy hányadán állunk, egyelőre még a sokkot, amiben Gwennel voltam, azt próbálom feldolgozni. Mármint, hogy egészen normális lány, így hogy megismertem, annak ellenére, hogy Cupido kellett hozzá, hogy szóba álljak vele. Persze már elmúlt a hatás, és… hát nem tudom, szerelmes biztos nem vagyok, mert most már másodjára tapasztaltam meg, hogy milyen az, és a második nagyon intenzív volt. Na, mindegy, nem tudom, hogy mi lesz, csak azt, hogy Lyrának szeretném, ha boldog élete lenne, vagy velem, vagy nélkülem. Ezért majd megteszem, amit meg kell, de egyelőre jó lenne valamivel kihúzni még, hogy ne legyünk házasok. Kéne még pár év, vagy ilyesmi, olyan rohadt gyorsan elrepült ez a három is.
Nem öltöztem túl egyébként, Lyrának pedig egy szép és különleges orchideát hoztam, amit már a helyiek be is tettek egy szép vázába. Akármi is van, a látszatot fenn kell tartani, de amúgy sem bánom, megérdemli, ha már elvisel, nem? Az étlap megérkezett, de egyelőre nem rendeltem semmit. A találkát délután négyre beszéltük meg, még van nagyjából 5 perc, hogy megérkezzen, vagy tíz, hogy nőiesen késsen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tényleg furcsa, hogy nem lehet nyugton az ember. Ha kell, ha nem mindig belebotlik valakibe, és ha lehet olyanba, akik nem kedvel. Bár valójában Gwennel nincs nagy gond igazán, csak hát megpróbált lenyomni a szájkaratéban és nem igazán sikerült neki, de ezt persze nem ismerte el. Azt sem, hogy Czettner tanárnő megmentette az irháját… Szóval emiatt kissé negatív helyen van az értékrendemben. Láss csodát, kacsázni sem tud, pedig azt még minden béna megtanul, ha egy kicsit unatkozik és van a közelben kavics, meg mélyebb vízfelület.
- Nem ütögetem az orrom, vigyázok rá, többet ér, mint a lakásotok. Már ha van és nem egy cipős dobozban laktok – mondom neki félvigyorral, kezdődhet a banzáj! Már alig várom, hogy kioktassam a helyes dobótechnikáról, de még az is lehet, hogy megfürdetem, ha túlságosan is elszállna vele a ló. Mondjuk, erre a pegazusok megfagynának, szóval ez a veszély nem fenyeget. Úgy látom, hogy meg akarja mutatni, hogy mennyire ügyes mégis… mert újabb kövek után néz. Ekkor valami megszúrja a hátamat és odakapok, de semmi, talán régen voltam már masszőrnél és kicsit meghúzhattam a múltkori edzésen. Na, mindegy, tekintetem Gwenre siklik vissza, aki megszólal és közelebb jön. Hát nem tudom, hogy mi érte öcsém, de a hangjától feláll a szőröm annyira… annyira, de annyira… észveszejtő! Így közelebbről pedig igen, határozottan csinosabb lett, vagy, ahogy a korosztályunk mondaná, igazi jó nő lett belőle. Erre közelebb lép, és átkarol, legalábbis bennem így játszódik le lassítva az egész. Nagyon vonzó és remélem, hogy aranyvérű, mert… kicsit csalódott lennék, ha nem. A szemin k találkoznak és én is átkarolom őt, eszméletlen, hogy eddig nem vettem észre, hogy mennyire összeillünk valójában. Még senkinél sem éreztem ennyire intenzív vonzalmat, már majdnem hogy gyanús, de nem foglalkozom vele, élvezem a pillanatot, az érintését, az illatát, a haja szálán megcsillanó napfényt.
- Örömmel, drága – mondom kedvesen és megsimítom az arcát. Majd elengedem és felveszek egy laposabb követ.
- A lényeg annyi, hogy a lapjával érintkezzen a vízfelszínnel, szóval érdemes laposan dobni, figyelsz? – szélesen mosolygok rá, majd koncentrálva elhajítom a követ, ami négyet-ötöt pattan, mielőtt elnyelné a tó. Körbenézek és szedek neki három kavicsot, majd a kezébe nyomom.
- Te jössz, angyalom. Ma nagyon csinos vagy – figyelem meg a csillogó szemeit, és bájos arcát. Úgy érzem, most minden szuper, ami eddig történt velem, biztosan oka volt, hogy eljussunk idáig. Ez a szerelem.