Evana RoddsonEgész nap elnéznék egy ilyet ha a szobámban lenne. Na jó, nem, de egy percig tényleg így gondoltam, még az is megfordult a fejemben, hogy vegyek egyet. Mondjuk valamelyik lány biztos örülne egy állatkának ajándékba... Áh, nem olyan fontos.
A ketrecen nem mertem benyúlni, fogalmam sincs hogyan működnek ezek az állatok. Lehet, hogy benyúlok és abban a pillanatban leharapják az ujjamat, amit utána még szeretnék használni. Rossz játék.
Nézelődésemben fel sem tűnt, hogy valaki más is besétált az üzletbe, csak abban a pillanatban, amikor hátulról valaki belém jött. A szőrgombócok ketrecében kellett megkapaszkodnom, valami "hóó" hang is kijött a számon.
Utána néztem, egy nő volt az, nem az iskolás kategóriába tartozó. Vissza nem szóltam a bocsánatkérésre, mert hát nagyon keresett valamit, nekem pedig nem reszortom figyelni másokat. Meglökött, elnézést kért, ennyi.
Egy idő után elegem lett a szőrösökből, hátra is fordultam a terráriumokhoz, és ott megláttam valamit a földön. Az még biztos, hogy korábban nem volt ott. Lehajoltam érte, szemeimmel pedig a nő után kutattam.
- Elnézést, ez nem öné? - hívtam fel magamra a figyelmét még mindig ott állva ahol a sálat megtaláltam. Pár lépéssel közelebb mentem hozzá, kedvesen mosolyogtam.