*bevágódik a sok csaj közé*

Olyan csajos itt a légkör, én miért nem kapok szíveket?

<3  

Ne féltékenykedj...

Lotte, na... >_<

Heló Mat!

Semmi Lotte, menj inkább játszani. ._.

Grace Erin Green
Az erdők ura

Minden a terveim szerint alakult az elején. Szuperül elszórakoztunk, most is bebizonyítottam, hogy nem kell sokat teperni ahhoz, hogy a lány szívesen fogja az ember kezét, mindössze kedvesnek kell lenni. Jó persze jó hozzá a mindenre kapható partner is, de Grace-t nem ismertem korábbról, így szinte semmit nem tudtam róla.
A jó társaságban jó csajok is vannak általában, de azért igyekeztem a partneremen legeltetni a szemem, nem pedig a többieken. Pedig hmmm de dögös jelmezekbe bújtak sokan...
A szemgolyó evészet után nem sokkal felkértem táncolni a lányt, hát meg kell, hogy állapítsam, a mozgása se rossz, kifejezetten vállalható. Hozzám képest még világbajnok táncosnak is mondanám. Egyébként nagyon jól esett, hogy közben ő is végig nézett, ahogy a lassúzás közben is. Egyértelmű jelnek vettem, hogy szabad a pálya, de nem biztosra, na de ha az ember nem próbálja meg...
Az első pillanatokban viszonozta a csókomat, aztán elhúzódott. Értetlenül álltam meg, kezeim a derekáról lecsúsztak, úgy álltam ott, mint valami elcseszett fabábú. Felvontam a szemöldököm, mire jött is a válasz. Pillantásom követte az övét, majd felnevettem, és finoman a hajamba túrtam, vigyázva a festékre meg az ágakra.
- Ez az én szerencsém - ráztam a fejem még mindig nevetve. - Elnézést, nem tudtam, azt hittem szabad a pálya... - kissé megvontam a vállam. Az volt az egészben a rossz, hogy én kiterítettem neki a lapjaimat, tisztában volt már az elejétől a lányokkal, ő azonban szóvá sem tette a barátját.
- Hogyhogy nem együtt jöttetek? - tettem fel a kérdést, ami előtt értetlenül álltam.

Na jó reggelt!

Én se most keltem, de jól esik még ilyenkor így köszönni.

Eris L. Awer-Kowai - 2014.11.02. 13:11

Haha, örülök.

Grace Erin Green, Návay L. Viktor
Az erdők ura

Nem mondom, nagyon is idegesített, hogy egész este flörtöltünk, és akkor mikor már ott tartottunk, hogy kezdődjön az este, közli, hogy szeret valakit. Persze el is kezdte magyarázni a dolgot, amire én csak bólogattam, de őszintén megmondom, semmit nem fogtam fel belőle, igazból annyit hallottam, hogy blablablablablaaa, blablablaaa... Az ezerről nullára csökkent az érdeklődésem iránta, de jó fiú vagyok, kedvesen mosolyogtam, mit sem mutatva abból, hogy fogalmam sincs mit magyaráz, és hidegen is hagy ezek után.
- Hááát... - tarkómra téve a kezemet igyekeztem olyan választ kiötölni, ami nem sérti meg, de én is jó helyzetbe kerülök. És körülbelül ekkor jött a felmentősereg, válaszomat nyitva hagyva néztem a hozzám szóló srácra.
Elvigyorodtam, és büszkén kihúztam magam, bár azt nem értettem, kihez hasonlított.
- Kösz. Az erdők ura - kezemet nyújtottam a vörös hajú srác felé. Ilyet még nem is láttam, hogy nem egy lány volt vörösen, hanem hímnemű. Annyi még a furcsaság itt, de szeretek megismerkedni minden ilyennel.
Testemmel is a köpenyes felé fordultam, Grace most már csak másodlagos volt. Nem volt vele célom több, a lelkesedésem is elfogyott. Talán ez bunkó, de jobban érdekelt ezekben a pillanatokban az ital, ami ennek a vörösnek a kezében volt.
- Mi az? Mered inni? - vigyorogva néztem, amint a poharat a szájához emelte, és teljes biztossággal kortyolt belőle. Mondjuk hallottam, mikor volt mentoranyám erről beszélt az imént, azért én mégsem bízok semmiben, aminek ilyen színe van.
- Kedved lenne menni el? - a srácnak mutogattam a svédasztal környékére, hogy értse, mit akarok kinyögni, még ha a beszéddel gondjaim is vannak.

Jó reggelt!

Jó reggelt kívánok!

Návay L. Viktor
Az erdők ura

Mivel a magyart erősen töröm, és sok mindent nem értek, így a srác feltételezésére is csak értetlen arccal ráztam meg a fejem, vontam fel a vállam. Egyből sokat beszélt, mintha már régről ismertük volna egymást, de semmi kivetnivalóm nem volt az ellen, hogy haverként indítsuk az ismeretséget.
- A menyasszonyom jó - a menyasszony kifejezés tetszett magyarul, könnyen meg is tanultam. Végignéztem magamon, és már csak azt sajnáltam, hogy a kék nem látszott rajtam ebben a fekete-fehér térben.
- Mekkora vagy? - kérdeztem kissé felvonva a szemöldökömet, és még egy gyanakvó pillantást vetettem az italára. Aztán végül bólintottam egyet. Nekem ezek a furcsa csomagolásba rejtett jó dolgok sosem voltak a kedvenceim, nem vagyok elég naiv. Annelie-nél sose tudhatom, mikor kever bele valami löttyöt az italomba, és ha az egész DÖK a háta mögött van...még rosszabb. - Én ahol jött, tiz...nyolc...tiiizenynyolc a kor, én decemberben lesz - nehezen, de remélem sikerült érthetően elmotyognom neki a nálunk levő szabályokat. Tetszik, hogy a varázsvilágban általában már tizenhéttől nagykorúnak számít az ember, úgyhogy ezt most már ki is használom.
Gyanakvásom még mindig nem múlt el teljesen, de azért megkérdeztem, hogy elnézünk-e az asztalok felé. Valószínű, hogy én csak jégkockát fogok eszegetni az este folyamán a szemgolyó után, de elég kellemetlen volt a táncparketten ácsorogni, főleg mikor megéreztem egy könyököt a gerincemben.
- Ember, vigyázz már, jól nézek ki kékre festve, de nem kell, hogy foltom is legyen - morrantam rá a mögöttem állóra, persze az anyanyelvemen szólva. Még annyit se mondott, hogy bocs, szóval kapott egy kellemetlen jégbilincset a lábaira...na így táncolj haver.
- Bocs... Dioméd - kezemet nyújtottam felé. Hümmögtem, aztán elindultam vele az asztalok felé. - Én nyár jött, itt tanul. Te? - kíváncsi voltam rá, mert nem volt ismerős az arca. Aztán lehet, hogy itt van babakora óta, csak még nem futottunk össze a pár hónap alatt.
Az asztalról elvettem egy poharat, és belevarázsoltam pár kocka jeget, és úgy emeltem a számhoz, mintha természetes lenne pohárból jégkockát enni.

Sziasztok!

Návay L. Viktor
Az erdők ura

Egy szimpla kérdést tettem fel a srácnak, erre köhögőrohamot kapott. Kissé tehetetlenül álltam előtte, és megveregettem a hátát, hogy rendbe jöjjön. Én nem érzékeltem semmit, ami ezt kiválthatta belőle, úgyhogy csak értetlenül pislogtam.
- Fiatalabb lát én, kicsi - ujjammal is mutattam neki a picit, de nem voltam meglepődve. Engem általában idősebbnek néznek, szerintem meg a kor nem számít.
Ismeretségünk jól indult, nekem már fel sem tűnt, hogy a lány nincs mellettem. Talán még jól végződik az este egy új ismerőssel.
A beszélgetés tovább folyt, meg is tudtunk egymásról pár dolgot. Megtudtam például azt is, hogy a Levitába tartozik, ami nekem azért tetszett, mert ők a kék ház. Nekem pedig a kék a kedvenc színem. Erre a zöldekhez raktak...mondjuk nem azért, mert jobban áll a zöld, mint a kék, de biztos, hogy a tornyokban megsültem volna.
- Auror mit csinál? - felszaladt kissé a szemöldököm, ezt a kifejezést nem hallottam még, vagy nem tudok róla (rossz az emlékezetem).
- Én tanul pálcát használ, elsős. Grönlandról, én tud ilyet - felemeltem a poharamat, és meglötyögtettem benne az olvadozó jeget. Láttam az arcán, hogy meglepődött, én meg erre elvigyorodtam. - Én van jégvarázsló.
Amikor rákérdezett, hogy lelépünk-e, csücsörítve néztem körülbelül két másodpercig, hogy biztos jól értettem-e. Válaszra nyitottam a számat, amikor a nevemet hallottam meg a hátam mögül. Értetlenül pislogtam körbe, aztán észrevettem, hogy Annelie szólít. Leesett, hogy volt ez a jelmezes szavazás. Hatalmas vigyorral néztem körbe, és elindultam a lány felé.
- Vár! - szóltam vissza Viktornak, mert nem akartam elszalasztani a lehetőséget, hogy megismerkedjünk.
Végig vigyorogva mentem, lehajoltam, hogy a drága anyám a fejemre tegye a koronát, és kíváncsian néztem körbe a teremben a királynő után kutatva. Nálam jó néhányan nyertek volna, de egy tanárnő...na erre nem számítottam. Azért persze a vigyor nem tűnt el a képemről, büszkén feszítettem.
Amint lehetett, én néhány kézfogás közepette visszasiettem a svédasztalhoz, remélve, hogy a srác megvárt.

Jobb reggelt!

Jó estét! *eszébe jutott, hogy reggel is írt*

Mi a gond Kei?

Szent jegesmedve, elraboljalak?

Persze, hogy el. Veszem is a batman jelmezemet, és érkezek!

Jó, jó, be kell lőni a hajam.

*a feje fölött van, már lopja is*

Köszi Kei, örülök.

Nyugodjon meg Várkonyi bá', nem lesz baja a lányának.

Hol bujkálnak a jó csajok?

Kivéve téged.

Mióta fent vagy a listámon.

Boldog reggelt!

Nyah!

*megpörgeti Lottit a levegőben* Nem ágyban lenne a helyed?