Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csütörtök lévén, ha akarna megismerkedhetne a francia nemzet különlegesen nyálkás, büdös és világéletében undorítónak tartott ételeivel, de mint az éppen most derült ki róla, nem megrögzött csigarajongó. Ha csiga, akkor az legyen magyar, járdaszéli, barna házú biga, aki mellett megállva arról kell filózni, vajon melyik irányba indult el?
A kályha mellett, mint két fagyosszent ülnek lányával, előtte krumplipüré és rántott hús gőzölög, kezében jéghideg Coca Cola. És majd megfagy.
- Megismertem egy nőt - szólal meg két korty között, a szénsavtól halkan - szigorúan szájához emelt kézzel - böffentve egyet. Átpillant Rebire, leteszi a poharát. A keze alig észrevehetően megremeg, de hamar el is rejti az asztal alá, Csibe nehogy terhelő bizonyítékként felhasználhassa ellene.
Úgy tűnik, máris megbánta, hogy a tényállást hangosan is kimondta. Otthon, gondolatban, meg a tükör előtt sokkal jobban hangzott, de most már mindegy.
- Milyen volt az évnyitó? - tereli át gyorsan a témát, csibéje hátha elfelejti az előző mellékvágányt. - Van valami, változás, akármi, amiről feltétlen tudnom kéne?
Olyan ártatlanul, kedvesen néz Rebekára, mint a ma született bárány, kezeit fázósan összefonja mellkasa előtt. És csak nézi a lányt. Kis angyalként, átható pillantásokkal figyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szóval új igazgató. Az is valami. És ha a szomszédban lakó szottyadt öregasszony, Ibi néni megkérdezi tőle, hogy mi van az édes kicsi lánnyal, aki mindig olyan aranyos, csak hát ő azt nem érti, hogy lehet rajta ennyi irkafirka, akkor elmondhatja neki, hogy bizony új vezetője lett a sulinak, és ő majd megnyugodhat, hogy milyen egy remek, jól informált apa lakik a szembe szomszédban.
Nem, sosem sziporkázott a tipikus, tőle valahol talán el is várt apa-lánya beszélgetésekben, így nem meglepő, hogy most sem reagál valami fényesen. Hogy egészen pontos legyek, leginkább sehogyan sem reagál, hacsak a halk hümmögés és a villa felvétele nem számít annak.
- Az jó, az jó - egészíti ki a tökéletesen megkomponált véleményét, majd komótosan enni kezd.
Krisztián nevére felpillant, hegyezi a fülét, hogy minden kincset érő információmorzsát elkapjon, ami elhagyja Rebi száját, de a lány ahelyett, hogy az egész életét és a mindenséget egy pillanat alatt fenekestül felforgató, rózsaszínű hormonködben táncoló, gyönyörű, fess fiatalemberről kezdene ódákat zengeni, visszacsatol a mellékvágányra.
Zsiga összeráncolt homlokkal emeli fel mutatóujját, jelezve Csibének, hogy várjon, míg megrágja ezt a ***** meleg falatot, majd könnyes szemekkel, hűvös, apró levegőkért kapkodva megvonja a vállát.
- Minek nézel te engem? Én nem vagyok egy ócska, fillérekért megvehető test! - sértetten kérdez vissza, még szemeit is összeszűkíti, de a következő pillanatban csibészesen elmosolyodik. - Szép - bólogat. - Okos is. Pesten dolgozik a Minisztériumban. De... ez az egész most nem fontos. Mi a helyzet Krisztiánnal? Szereted?
Utolsó kérdésénél megnyekken a hangja, a szíve rettenetes kalimpálásba kezd. Óriásit nyel, colájáért nyúl, kortyol, de barna tekintete úgy néz ki, végleg rátapadt Rebekára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Fogós kérdés. Rafkós egy csibe ez a lány!
Hogy egy nő, legyen szó egy nagyon szép nőről, vagy bármelyik, bármilyen nőről a világon, szebb-e az ő saját, mérhetetlenül szeretett lányánál? Nem. Már hogy lenne? Hisz első, igencsak félresikerült találkozásukkor ő maga is felakarta szedni Rebit, akiről szerencsére éppen időben derült ki, hogy a vére.
Máskülönben a válasz mégiscsak igen. Pechére, Zsiga koránt sincs azzal tisztában, hogy egy ilyen kérdésre mit szokás, egyáltalán mit kell mondani, így most összehúzott szemöldökei alatt, segítségkérő tekintettel figyeli lányát, s közben elegánsan csücsörít.
- Csibe - cuppant egyet némi gondolkodás után, csörömpölve leteszi a villát. - Te vagy a leglegleg nő az életemben, és nem megyek sehova.
Kissé előredől, átnyúl az asztalon és Rebeka kezét a sajátjába rejtve keresi vele a szemkontaktust. Fejét félrebillenti, csokoládébarna szemeiben mosoly csillan.
- Szóba sem került még összeköltözés! - neveti el magát, s alsó ajkát megnedvesítve, vidáman folytatja. - Abban sem vagyok biztos, hogy kész vagyok-e összeköltözni egy nővel. Az olyan...
Brrr. Úgy tesz, mint akit kiráz a hideg.
- ...tudod. Ez az egész még csak alakulgat. Együtt töltjük a szabadidőnk egy részét, ennyi - vallja be őszintén, és nagyon reméli, hogy ezzel megnyugtatja kiscsibéjét, akinek aggodalmától olyannyira elérzékenyül, hogy nehezen állja meg, hogy hangos zokogásban törjön ki. Hm. Zsiga valószínűleg az a fajta apuka, aki az általános iskolai előadásokon anyukákat megszégyenítő látványelemekkel és hangorkánokkal zokog az első sorban, majd a végén mindenkinek eldicsekszik saját kis embermasszájával, aki természetesen minden gyereknél jobb, szebb, ügyesebb.
- Különben meg neki is van már családja - hátrébb dőlve húzza vissza jobbját, és vállait megvonva veszi újra kezébe az evőeszközt. - Nem hiszem, hogy szeretne még egy gyereket.
Nem tudja, mint sok más egyébről, erről sem beszéltek egyszer sem. Túl korai volna, és félő, hogy csak elrontanának vele mindent.
Legkedvesebb mosolyával, kérdőn pillant fel Rebire, vajon megelégszik-e ennyivel, és áttérhetnek a Reissner fiúra, vagy még nem jött el az Eridonos ideje?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Akár egy kisfiú somolyog, és boldogságát leplezetlenül mosolyodik el. Arcára kiülő zavarától először le, az asztalon érintetlenül fekvő késére, és csak azután, hogy lánya elhallgat, pillant fel élettel teli szemeibe. Hirtelen nem is tudja mit mondjon, hiszen ha efféle apa-lánya beszélgetésre kerül sor, egyből nyilvánvalóvá válik, hogy a férfi nem a szavak embere.
Rebus, hála az Ezüstleplű Merlinnek nem tőle örökölte kommunikációs készségét, hanem édesanyjától, egyértelműen, akiről azt hiszem elhinthetem, hogy anno is inkább ő dumálta ki Zsigát az övcsatjából, mint fordítva. Dehát megesik az ilyesmi.
- Mért gondolod, hogy az agyamra mész? - ütközik meg csibéje gondolatán, és minden mást félretéve, ennél a pontnál be is húzza a kéziféket. Sehova tovább, míg nem tisztázták van-e a gyereknek új, azaz a közelmúltban szerzett defektje, amit itt és most, a rántott hús felett be kell foltozniuk. Pont ahogyan azt nemrégiben egy szülőknek szóló pszichológiai könyvben olvasta.
Hátradőltében megreccsen a szék. Barna tekintetében megcsillan az a mihaszna, apai aggodalom, ami ahelyett, hogy lecsitulna, csak napról napra gyarapodik, és amihez egyszerűen nem lehet hozzászokni.
- Meglepne, ha azt mondanám, hogy a második alkalom után küldettem neki vagy húszféle csokrot? - büszke mosollyal szívja be alsó ajkát, arca az emlékre nyomban kipirosodik. Vállait mint aki semmiségről beszél megvonja. - Nem tudtam mi a kedvence, ezért gondoltam az összes létező összeállításból kap egyet.
Ha csibéje történetesen azt is gondolja, hogy szerencsétlen faterja - Ő - kénytelen éhbérért dolgozni a csárdában, mert sem neves diplomája, sem széfben tartott megtakarítása nincs egy jobb élethez, nem baj, egyelőre jól is van ez így. Csakhogy némileg téves.
Igaz, hogy az Ombozi család egy másik ága jóval nagyobb vagyonnal bír, mint ő, de Zsiga szívvel-lélekkel hisz abban, hogy a sírba csak és kizárólag élményekkel, utazással, emlékekkel, és egy igazán, minden tekintetben megélt élettel érdemes menni - nem pedig pénzzel, ami önmagában, halomban állva mit sem ér. Neki pedig ez megvan. A bátyja vajon elmondhatja mindezt magáról?
- Te vagy az egyedüli örökösöm - mondja két falat között, átpillantva egy közeli asztalhoz, ahol éppen málnás túrótortát esznek. Nyálelválasztása azonnal beindul. - Még nem beszéltünk anyagiakról. Szeretnél?
Neki nem jelent túl sokat ez a téma, de elég ideje ismerik már hozzá egymást és Rebeka is nagylány már, így ha szeretne, Zsiga nem zárkózik el előle.
- Emlékszem erre a gyerekre - nyeli le a falatot, majd szemöldök ráncolva bólogatni kezd. - Egyszer találkoztam vele a csárdában. Volt nála egy rúnákkal foglalkozó könyv. Értelmesnek tűnt.
Nincs mit szépíteni ezen. Ha a csibéje körül kukorékoló kiskakas a színes tollain kívül még egyéb tulajdonságokkal is rendelkezik, akkor neki - még ha nehezen megy is - örülnie kell, nem pedig elfordítani a fejét és büntetni meg tiltani. Úgyse sikerülne. Ezt is olvasta.
Ha Rebekát odakötné az ágy lábához, és ő találkozni akarna Krisztiánnal, akkor egészen biztosan elhúzná az ágyat. Ezt nem olvasta, ezt tudja.
- Nem fura - a tányérját vizslatva ingatja meg a fejét. - Csak ritka. De nincs ezen mit meglepődni. Értékes vagy és szerethető, ő róla meg elmondható, hogy nem vak.
Zsiga meg a nagy szavak.