Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Igen, én is nagyon szeretném, ha benőne a fejed lágya és végre normálisan viselkednél - gondolja, de akkor sem mondaná ki hangosan, ha tetemesebb összeget ajánlanának fel érte. Nincs apa, legyen az igazi, vagy épp nagybácsi, aki ezt belemondaná a felnőttkor küszöbén álló lánya - jelen esetben unokahúga - szemébe. Ahhoz ugyanis túlságosan félnek.
A pult belső, alacsonyabb részén támaszkodik, úgy nézi Sárát, mintha egy absztrakt festmény lenne, ami szép-szép, de egy magafajta ember soha az életben nem fogja tudni értelmezni. Halkan szuszogva hallgatja a nővé cseperedő lányt, aki nemrég még babákért könyörgött, most meg úgy iszik, mint ő, és olyan gondjai vannak, amiket nem tud megoldani. Tekintete komoly, ajkai összezárnak, valóban figyel Sárikára.
- Szóljá' Noelnek, hogy verje meg, biztos örömmel megtenné - szólal meg végül, mikor már olyan mélyen áll be közéjük a csend, hogy a csárda leghátsó asztalainál folyó beszélgetéseket is tisztán érteni. Sára részegségtől csillogó szemei közben mindvégig a férfi arcán időznek, olyan vágyakozón nézik a szőrzetét, hogy Zsiga kezdi magát nagyon kellemetlenül érezni. Ellöki magát a pulttól, s kiegyenesedve, kissé megbillentett fejjel kezdi fixírozni a rellonos mestertanoncot. - Sárika, ugye nem akarsz tőlem semmi olyat?
Egészen halkan kérdez rá, vonásai eltorzulnak, szemei összeszűkülnek, aurája megtelik páni félelemmel. Ezen nemrég túlesett a lányával, és már a gondolattól is, hogy ha csak egy rövid perc erejéig is, de bizony úgy nézett Rebekára, felfordul a gyomra. Baljával oda is kap, hastájékon lapogatja magát, aztán böfög egy embereset és a pult másik oldalára sétál, hogy kiszolgáljon egy törzsvendéget.
- Mi? Honnan tudsz te... - kérdőn pillant vissza Sárára, de nem fejezi be mondatát, hiszen felrémlik előtte az emlékkép, amint lánya vérszemet kapva kiabál vele, hogy miként is kellett találkoznia az unokatestvéreivel. - Ja, vagy úgy.
A törzsvendég fizet, ő pedig fejét vakargatva, száját balra-jobbra húzkodva ballag vissza a vallatónak felcsapó, részeg unokahúgához. Vele szemben könyököl fel a pult szélére, és néhány csendes pillanat után megvonja vállait. Nem mondhatta el senkinek, és bár ez így utólag gyér kifogás, ennyi a történet. - Szerelmes lettem - zavartan jelenti ki, kiszáradó száját benedvesíti, tehetetlenül felsóhajt. - Anettnek hívták a lányt, édes kis pofija volt, meg szép nagy, almaformájú mellei - mosolyogva mesél, barna szemei a semmibe révednek, arca kipirosodik az emlékre. Kezeivel közben megpróbálja hűen ábrázolni az említett mellformát. - Hát tudod, hogy van ez, nem vagy már kislány. Történtek dolgok. Élveztük az életet. Aztán teherbe esett.
Élettel teli vigyora lehervad arcáról, révedező tekintete visszatalál Sára zölden világító szempárjához.
- Inkább arról mesélj, hogy vannak apádék? Él még az öreg? - köszörüli meg torkát, és gyenge próbát tesz a téma elterelésére. Rebeka még bizony egy nagyon fájdalmas pont. Szúrja a mellkasát, fojtogatja a lelkiismeret. Kérlelőn pillant fel szemben ülő unokahúgára. Kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megfeledkezve az előtte fekvő tippmix szelvényről, s az amellett nyitva várakozó újságról, a márványpultra felkönyökölve bámulja az egyik közeli asztalnál ülő nőt, vörös ajkai között egy félig leégett cigarettával. Nem a nőt bámulja - azon már jó húsz perce túl van, sokkal inkább a szájában füstölgő szálat, ami után már kerek tíz órája epekedik. Még négy óra és vége a mai napi munkaidőnek. Négy óra és ő is rágyújthat. Négy óra és...
- He? - unokaöccse gyakori szóhasználatával élve fordul a hozzáérkező szőkéhez, és haragosan összehúzott szemöldökei alatt pillant rá. Arcán a sértettség és értetlenség vegyes keveréke telepszik meg, avagy fejében a mégis hogy a viharba vetted te a bátorságot és kértél tőlem italt? kérdés száguld végig. De nem bukik ki belőle. Nincs hozzá ereje. Dohány nélkül nincs. - Beöeh meh.
Fáradt-lustán löki el magát a pulttól, és akár egy lomha lajhár sétál át az erősebb italkínálathoz. Végignéz az üvegeken, aztán érdektelenül visszapillant a márványon túl ülő lányhoz.
- Mit mondtál, hány éves is vagy? - kérdezi nagy sóhajjal, de mielőtt vendége bármit is felelhetne, továbbfűzi szavait. - Nem is erőset kértél, mi? Vajsör kell? Mer' nálam csak azt kaphatsz.
Lassan, egy pillanatra sem erőltetve meg magát sétál vissza a sörcsaphoz, és egy öblös korsóért nyúlva felpillant az idegenre.
- Cuki a gyűrűd, kislány - morogja őszes szálú, fekete bajsza alatt, majd kitölti neki a kért italt. Bár komótosan dolgozik, munkája tökéletes, mozdulatain látszik a rutinosság. Az évek csak nem múltak el nyomtalanul. A túlfolyt habot letörli a vállán pihenő tiszta ronggyal, majd a teli korsót áttolja a lánynak. - Egészségedre!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A pult belső felének támaszkodva hallgatja bátyja legidősebb gyermekét. Sára mámoros, édes-ábrándos szavaira először csak elmosolyodik, később el is neveti magát. Nos, kétségtelen, hogy unokaöccse nem a legtürelmesebb fiatalember, akit valaha is ismert, és bár soha nem mondaná ezt el sem neki, sem Farkasnak, Noel bizony pontosan olyan, mint fiatalkori apja volt. Nem ért a szép szóból, nem ért az ordításból és a pofonokból sem, míg azok nem csattannak akkorát, hogy a fal adja a másikat. Hiába okos, ha nem használja az eszét. Farkast Bori elkapta, az utolsó pillanatban ugyan, de visszarántotta a helyes útra. Noel... örülhet, hogy ilyen nővére van.
- Apátok is ilyen volt. Vagy még ilyenebb... te rögtön elsőre mégis normális letté' - vigyorog rá a szösszenetre, aki hamarosan kétségbeejtő pillantásokkal kezdi őt méregetni. Kiegyenesedik, tenyerei eltávolodnak a márványlaptól, s a biztonság kedvéért még egy lépést is hátrál. Attól aztán pedig, amit Sára mond, egy pillanatra elnyílnak ajkai. Úgy, tátott szájjal nyel egy nagyot, s kikerekedő tekintetét a szőke Ombozi-zöld szempárjára függeszti.
- Te csak hagyd békén a szőrömet, jóvan? - összeráncolt homlokkal, és kissé sértődött vonásokkal veszi el a felé nyújtott, ismét üres poharat, hogy fejét csóválva újratölthesse azt. Valójában nem sértődött, még csak nem is haragszik unokahúgára, egyszerűen csak kétségbeesett. Be van tojva. - Mi ez a perverzió, hogy mindenki fogdosni akar, he? Le lehet rólam szállni, néz'má'.
Ezt már csak úgy mellékesen jegyzi meg, míg az újratöltött pohárkát visszailleszti Sárácska nyújtva felejtett ujjacskái közé. Talán már nem szabadna őt kiszolgálnia, de nemhogy felelősnek nem tartja magát érte, de még csak nem is aggódik azért, hogy műszak végén nem fog tudni visszaimbolyogni a kastélyba, és nála kell aludnia. Hát, ha már érzelmileg nincsenek egy szinten, és sajnálatos módon nem tudja megélni, amit ez a kis drága minden percben meg- és átél, legalább az italról gondoskodjon. Jó sokról.
- Ne sóhajtozzál már ennyit, még azt hiszik belém estél - halkabbra fogott hangon dorgálja meg Sacikát, majd megvonja vállait. - Nemt'om. Nagyon odavoltam érte, de egyikünk sem volt biztos abban, hogy jó apja lennék a gyereknek. Hát tudod milyen vagyok. Na, hát mindig ilyen voltam. Rossz gyerek. Rossz udvarló. Rossz apa.
Úgy tűnik, már régen beletörődött abba, hogy Rebeka valószínűleg soha az életben nem fogja őt szeretni, sem apjaként elfogadni. Ha egészen őszinte akar lenni magához, akkor bevallaná, hogy ő se tenné. Annak ellenére sem, hogy tudja, nem csak ő volt abban a kérészéletű kapcsolatban. Régen beletörődött már, hiszen nem kevés ideje volt erre.
- Akkor jóvan - bólogat, majd egy aprót sóhajt. - Igen, nem volna rossz. Talán nálatok tölthetném az ünnepeket. Hazamentek mindannyian?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Sokatmondó - hát ez engem egyáltalán nem érdekel - pillantással néz fel a lányra, majd szótlanul kitölti neki a falu legtökéletesebb vajsörét. Őt aztán hidegen hagyja hány évesnek mondja magát ez a szöszke itt vele szemben, amíg nem mutat hivatalos okiratot. Ha mutat, és az valódi, na akkor onnantól beszélgethetnek erősebb italokról is. Addig viszont... mosolyoghatsz kisanyám, Zsiga bácsinál maximum vajsör kapható. De a legjobb! Rutinos mozdulattal csinosítja ki a szökő habot, szépen megtisztítja a korsót, majd a mindig vállán pihenő tiszta törlőruhával megtörli az üvegfelületet, és csak eztán, még egyszer ellenőrizve a rendelést, tolja át a márványpulton azt, egészen a szőke elé.
- A bizsura buknak a srácok, vagy mi? - a macskás gyűrűvel kapcsolatos kérdését félvállról veti oda, még éppen azelőtt, hogy az újabb vendég leülne hozzájuk, és kérne egy rövidet. - Jobbat, szebbet!
Csak egy pillantást vet az öltönyös vendégre, de rögtön tudja, hogy valahol már látta őt. Azt nem tudná megmondani, hogy hol, azt sem, hogy mikor, de abban holtbiztos, hogy valamikor ők ketten már találkoztak. Néhány másodperc erejéig elgondolkodva méregeti a férfi arcát, majd elfordul tőle, és egy tiszta feles pohárért nyúl.
- Egészségére! - tolja át a férfi elé a rövidet, majd elfordul, s néhány lépést el is távolodik tőlük, hogy így egyfajta kocsmai meghittséget kölcsönözzön beszélgetésüknek. Megtámaszkodik a pult belső oldalán és mugli szerencsejáték újságját kezdi tanulmányozni. Tervezi, hogy következő szabadnapját egy pesti lottózóban fogja tölteni, talán még Rebekának is küld egy baglyot, hogy ha van kedve, kísérje el feladni a tuti befutó szelvényt, aztán, ha már úgyis ott vannak, kaparhatnak is egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nincs ínyére a ma esti meghívott "fiatalok tipikus kedvenc együttese" meg a hömpölygő tömeg, amit ezek a majmok idevonzanak. A pultot támasztva vallja be magának az eddig minduntalan elutasított igazságot: megöregedett. Ez a nagy helyzet. Beigazolódott, amit szeretett anyja annyit mondogatott; eljátszotta az életét, állásból állásba ugrált, egyik országból a másikba utazott, és ma pénzen kívül nincs semmije. De legalább az van. A gondolatra fintorba szalad a szája.
Vele szemben, a pult másik oldalán kacagva csápoló fiatalkorú, de bőven húsznak kinéző diáklányokra pillant, és egy, a munkaidőben kötelező vigyorral az arcán eltolja magát a márványlaptól, és egy már bontott whiskysüvegért nyúl. Vonásai vidámak, szemei huncutul csillognak, és nem rest flörtölni a fizetővendégekkel. Talán még kedvére is vannak, nála soha sem tudni.
Aztán oldalra pillant, mire jobb szemöldöke rosszat sejtve felszalad. Noel? Még kiszolgálja a mindenen nevetgélő lányokat, és két témázgató srácot is, majd a pult másik oldalához sétál, és kérdő tekintetét végighordozva az unokaöccse mellett álló szőkén, némán üzen a rellonosnak: ő ki? vigyázol rá? minden oké? ne csinálj hülyeséget!
- Óhajok-sóhajok? Vannak hát. Két erőset, vettem - széles mosollyal néz újra a lányra, és a márványra csapva visszaindul, hogy felvegye a régebb óta várakozók rendeléseit. Sör, whisky és különböző női italok mennek leginkább ma este, és minél hangosabban szól a zene, annál több és több pohár és korsó kerül elő a pult alól.
- Bocs gyerekek a hosszú várakozásért, de egyedül vagyok - mondja, mikor leteszi Noelék elé a feles poharakat. Tekintete az ismeretlen lány arcán állapodik meg. - Aztán vigyázz ezzel a gazfickóval, egy szavát se hidd.
Félmosolya felett kacsint oda a csinos szőkének, majd egy sokat sejtető pillantást küld unokaöccse felé, s végül magukra hagyja őket. Visszasétál a többi pultot támasztó, sarlót tartó kezüket italért nyújtó kamaszhoz. Néha persze visszales Noelékre, hiszen van egy olyan érzése, hogy nem árt szemmel tartani őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Reissner "Haalányomhoznyúlszbajlesz" Krisztián

Bal vállán a szokásos, egyszerű fehér törlőrongy pihen, úgy dől a drágább kategóriájú italkínálat alatt álló fakredencnek. Karjai mellkasa előtt fonódnak össze, szájában gyerekrágó olvad, amiből olykor-olykor nagy, rózsaszín lufit fúj.
A vele szemben ökörködő két, már régen férfikorba lépett varázslót nézi kitartóan, tekintete nemhogy érdektelen, már-már unatkozónak tűnhet. A kifújt lufi hangosan csattanva durran szét.
- A berendezés helyett egymás arcát üssétek - jólesően csámcsogva kiált oda az ingerült kettősnek, közben ujjaival szedegetni kezdi a bajuszába ragadt, összepöndörödött rágódarabokat. A fene enné meg, hogy mindig elfelejti, ha ekkora a szőre, akkor bizony nem kevés munkával jár eltünteti a rózsaszín maradványokat.
- Te, ott a rúnákkal - szól oda egy egész pofás fiatalembernek, majd állával a felborított szék felé bök. - Állítsd már fel, cserébe meghívlak egy sörre.
Nem vár választ, már nyúl is egy tiszta korsóért, hogy teletöltse az évszak legfinomabb mézsörével. Legszívesebben ő maga is inna egyet, de... ahhoz még korán van, meg hát a csárdaszabályzat is tiltja. Mondjuk azzal eddig se nagyon törődött. A hab tetejére fahéj különlegességet szór, majd rongyával óvatosan körbetörli a krigli oldalát és peremét, hogy ha a pult legszélén üldögélő megtette az apró szívességet, odatolhassa azt elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Reissner Krisztián

A pult legszélén gubbasztó fiatalember felfigyel a megszólításra, és a férfi tiszteletteljes kérésének udvariasan - és meg kell hagyni, igazán úriasan - eleget téve fordul vissza hozzá.
- Köszönöm - biccent oda neki Zsigmond, és már tolja is át a márványon a tökéletesen megtöltött hálakorsót. - Mézsör, valami isteni jó fahéjas ízesítéssel.
Beszéd közben lehajol, és homlokát ráncolva zsebkendőt keres a pult alatt, hogy kiköphesse ízetlenné váló rágógumiját.
- Engem nem érdekel, holnaptól a színemet se látják a kedves vendégek. Legközelebb csak vasárnap este jövök - dörmögi a pult alól, rágóját ügyesen csomagolva egy illatos papírba. A labdává gyűrt csomagot, akár ha kosárra dobna, ajkát beharapva dobja ki. - Holnap viszem a gyereket Pestre. Megtanítom tippmixelni.
Abba nem gondol bele, hogy mondandója valószínűleg egyáltalán nem érdekli a rúnákkal foglalkozó könyv felett ücsörgő alakot. Hát ő se rajong az órákig pultnál kotló vendégek szóf*sásának, de hát mit van mit tenni?
Kiegyenesedve a csaphoz sétál, kezet mos, majd vet egy pillantást a verekedő páros felé.
- Mondd már meg, hogy ez mér jó? - fejét rázva figyeli a menetet, aztán összehúzott szemöldökei alatt visszanéz a rúnásra. - Na, ízlik a sör?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Reissner Krisztián

A mézsört illető dicséretre elégedett, féloldalas vigyorral biccent. Amíg ő nem dolgozott itt, addig effélét kapni sem lehetett. A csaposok a maradtak a jó öreg italkínálatnál, és ha néha eszükbe is jutott egy-egy ötlet, végül legyintettek. Zsigmond még Roxmortsban ismerkedett meg ezzel a fahéjas finomsággal, amit a hely tulajdonosának tudta nélkül, saját kénye-kedve szerint készít.
- Egészségedre! Aztán gyere máskor is - mondja, beszéd közben sötét bajszát simogatja. Szavaiban természetesen némi üzletpolitika is felsejlik, ez a hosszú vendéglátós évek alatt kéretlenül is ráragadt.
- A gyerek? Hát, már nagylány korba lépett... egy ideje - fejét billegtetve, ajkait félrehúzva, elgondolkodva felel. - Rebeka már kész nő. Úgy is beszél. Olyan szövege van öcsém, besz*rsz. Lényeg a lényeg, itt az idő, hogy elvigyem egy lottózóba, mert aztán férjhez megy, és sose lesz ideje az apjára.
Meglepi, hogy pultot támasztó vendége ismeri ezt a mugli játékot, hiszen ő is csak nemrég, teljesen véletlenül talált rá. Azóta viszont megszállottan bújja az újságot és töltögeti a szelvényeket, és ha ez nem volna elég, a varázstalanok ötforintosaival rendszeresen kaparja a milliókat ígérő sorsjegyeket. Felcsillanó szemekkel mesél a fiatalembernek, észre sem veszi, hogy mennyire belelendül a dumába.
- Ne is. Eszes gyereknek tűnsz, inkább azzal harcolj - adja a kéretlen tanácsot, mutatóujjával saját halántéka felé mutatva. - Még diák vagy?
Talán nem illendő, de megkérdezi. A mai fiataloknál már nem egyszerű csupán szemmértékkel eldönteni, hogy hány évesek, és hogy alap-, vagy mesterképzésben okulnak. Mind olyan... fejlett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A tavacska közvetlen közelében, néhány nagyobb kő közé telepszik le, bakancsainak sarkát éppen, hogy nem éri víz. Kezei háta mögött, a puha fűben támaszkodnak, sötét szemeit fekete napszemüveg takarja. Olyan vággyal s élénkséggel figyeli a lemenő Napot, mint anno húszévesen tette, és bár akkor más nőt várt egy másik, ehhez hasonló helyen, mostani partneréért is egészen odavan. Csű, de még mennyire!
- Szia! - fordul a felcsendülő hang irányába, szája szegletébe azonnal bekucorodik egy kedves, de még mindig zavar ihlette mosoly. - Hoztam kenyeret a kacsáknak.
Baljával esetlenül nyúl a lába mellett pihenő kiló vekniért, hogy felmutassa egy szem gyermekének. Lássa csak a nagylány, ő biza' készült, hozott száraz kenyeret, és bár a kacsák most épp sehol, ő rá aztán senki fia ne mondja, hogy a lányával való egyetlen közös program a pénteki tippmix az egyik lepukkant pesti lottózóban. Mondjuk annál jobb nincs, azt hozzá kell tenni.
- Ja - bólintva dobja vissza maga mellé a kacsaeledelt, majd feljebb, lánya mellé tornázza magát, s tenyereit összedörzsölve, mentolos rágóját edzve bólogat továbbra is. Néha-néha felpillant Rebekára, majd vissza a víz irányába. - Mi újság a... - nyaki ütőere kezd már ugyan dagadni, de egyelőre még minden oké. - A fickókkal?
Nem hülye ő, tudja, hogy a lánya korában már tombolnak a hormonok, és mikor ő volt annyi idős, mint most Rebeka, nos, már javában élvezte az életet. Érdeklődve, ámbár a választól előre rettegve pillant ki napszemüvege alól. A legrosszabbra készül, mire már most jóval hevesebben kezd verni a szíve, mint illene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Rebeka mosolygó szemei láttán az ő szája is kiszélesedik, pillanatnyi vigyorát azonban gyorsan lehervasztja tüneményes gyermeke. Szavaira felháborodottan összehúzza szemöldökeit, s hunyorogva fordul a tó vize felé.
- Édes kislányom, válaszolj a kérdésemre, legyél szíves - mondja, hangjában felfedezhető némi sértettség, amit a hiányzó kacsák miatt érez. - Ez itt egy tó, vagy nem?
Ha válaszolt a mellette ülő vörös, ha nem, ő erősen bólint, és anélkül fűzi tovább okfejtő szavait, hogy esélyt adna bármilyen ellenkezésnek.
- Na már most, ha ez egy tó, akkor tartoznak hozzá kacsák is - jobbját feltartva dörmögi, szavai inkább a víznek szólnak, mint tanult lányának. - Galambok... a galambok Pestre kellenek, nem ide, no.
Csöppet durcás az öreg, de nem érdekes. Lesz ez még rosszabb is, majd mikor jön a reuma meg a prosztatamegnagyobbodás.
- Hova kerteljek? Túl vagyunk már a pett*ngidőszakon - szelíden legyint egyet, ő amúgy sem híve a felesleges körök lefutásának. Legalábbis, ahogy ő fogalmazna: kinőttem már a kamaszkort. Ideges mosollyal néz fel a gyönyörű, vörös hajú nőre, akit - míg meg nem szólal - kész felnőttként könyvel el magában. Aztán, ahogy kinyitja a száját, és újabb és újabb szó hagyja el ajkait, úgy látja egyre fiatalabbnak, kislányosabbnak, az ő kis hercegnőjének, akihez csak ne nyúljon senki, mert ő biz'isten, de menten agyvérzést kap.
- Áh, egy srác - dünnyögi bólogatva - Ó, nem is, inkább egy férfi, mmm - méltóságteljesen bólogat tovább, követi a cselekményt, egy pillanatra sem veszíti el a fonalat. - Bejön. Hát kislányom, ennek roppantmód örülök.
Meg sem próbálja tettetni, hogy csak mondja, de még nem teljesen, sőt, mondhatni egyáltalán nem tudja átérezni azt a csontig hatoló, meghatódott örömöt, amiről most remek szülőként zagyválnia kellene. Ideges, feszült, minden baja van, Rebeka meg nem úgy néz ki, mint aki ennyivel befejezte a történetet.
- Áh, szóval van még... - suttogja csak úgy magának, s jószerével bólogat tovább. - Facér, színház, randi... - motyogja, közben arra gondol, hogy Haroldra vajon miért nem emlékszik? Egy ilyen név igazán megragadhatott volna az emlékezetében. - Meleg? Frigid? - a napszemüveg sötét lencséi mögött kikerekednek szemei, tenyere már nyirkos az izzadtságtól. - Áh, vibráló feszültség, aha, nagyon jó - elhaló hangon ismétli a lányt, de amit az ezután mond, végleg lakatot tesz apja tátva maradt szájára. Csak pislog, mint hal a szatyorban, aztán, mikor már ő maga is kínosnak érzi a rájuk telepedő csendet, felsóhajt, előredől, tenyereit újra összedörzsöli, majd leveszi a szemüvegét.
- Ide figyelj, Rebeka - válla fölött fordul a lányhoz, kivételesen vonásai és szemei is komolyságról árulkodnak. - Azt most szögezzük le, hogy jóból kicsit adnak. De! Pont akkora melled van, amekkora kell, a szeplőid meg azért jók, mert így nem vagy olyan átlagos kiscsaj, mint a többi.
Nagyon próbálkozik. Halántékán végigpörög egy izzadtságcsepp, de nem foglalkozik vele.
- Sz'al csórikám nem mert megcsókolni? - nincs mese, muszáj elvonatkoztatnia a ténytől, hogy ezt most a lányával beszéli meg, különben itt helyben felrobban. Szíve a torkában ver, erei lüktetnek, fülei fenemód zúgnak. - Talán megközelíthetetlennek tart. Erős személyiség vagy, határozott, aztán megijedt. Vagy mit tudom én. Ha ilyen kis anyámasszonykatonája, akkor válassz nála tökösebb gyereket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hangja feszes, fegyelmezett, akár még szigorúnak is mondható, azonban ez nem lányának szól, sokkal inkább a felette oly gyorsan elszaladó éveknek, a világ változásának és a... rucák hiányának. Hiszen ő kristálytisztán emlékszik még arra, hogy legénykorában minden tóhoz tartozott legalább kéttucatnyi kacsamadár. Ha nem több! Kis barna tojók és a zöld fejükkel meg rikító tollazatukkal közülük is kitűnő királyi gácsérok. Mögöttük általában három-négy piciny csibe pancsolt. Mert így volt kerek a világ. És a tó, természetesen.
- A bátyámmal néha lejártunk a birtokvégi tavacskához... - kezdi atyai visszaemlékezését, de Rebeka alig hallható, visszafojtott kuncogására megáll mondandójában, és fél szemöldökét kérdőn felhúzva hátrapillant már hangosan hahotázó, elterült, éppen hasába kapaszkodó lányára.
Csendesen nézi őt egy hosszú pillanatig, és bár gondolatai közé máris beszökik néhány mi lett volna, ha? képzet, nem enged a merengés csábításának. A múlton rágódni teljesen hiábavaló, úgysem tud változtatni rajta. Ez van, ezt kell szeretni. Némán sóhajt egyet, és míg a fűben röhögcsélő lányt nézi, csámcsog egyet-kettőt megkeményedett, ízét vesztett rágóján. Borostás arcán végül megrándul egy izom, szájának íve felfelé görbül, és a következő percben már együtt is nevet saját kis csibéjével.
- Na, ne szemtelenkedjél - mutatóujját játékosan megrázva, igen bárgyún mosolyog le a vörösre, hangjáról és arckifejezéséről is tökéletesen lerí, hogy még soha nem mondott ilyet, de talán még csak hasonlót sem. Nem ő a világ leghitelesebb apja. Tudjuk. Ő inkább a tudod, a jófej szomszéd fickó kategóriába esik, akinek füstölgő cigi lóg ki a szájából és töretlenül tesz mindenre, amin más, normális ember ha mást nem is, de legalább elgondolkodna.
- Mi? - fintorogva, már-már haragosan pillant a látványosan elszontyolódó gyermekre. Értetlenségében szemei összeszűkülnek, orrát felhúzza, legszívesebben téglafalba verné a fejét, hogy a női nem miért ennyire... miért?! Egyébként is sokszor, de most különösen jó volna, ha itt lenne velük az édesanya is, és olyan tanácsokkal látná el a kamaszt, amivel ő minden igyekezete ellenére is képtelen. - Az agyad a kövér, felpuffadt a fejedben, azért mondasz ennyi hülyeséget!
Úgy is van, Zsiga, ismét egy helytálló jogi magyarázattal szolgáltál. Csak mint mindig. Pacsit rá!
- Hát hol lennél már kövér? - idegesen hajol Rebekához, és szavai szemléltetéseképpen belecsíp a hasába. - Ha ennél vékonyabb lennél, olyan gebe lennél, hogy senki fia-borja rád se nézne!
Idegesen csóválgatja a fejét, csűri-csavarja szájában a rágóját, de már nem szólal meg újra. Komolyan feszültté teszi a hír, hogy Rebeka kövérnek látja magát, hiszen annyi mindent hall testképzavaros fiatalokról, ő meg aztán mit tudna kezdeni a vörössel, ha róla is kiderülne, hogy furcsa krikszkrakszok vannak az agya helyén? Lópikulát. Se.
Egyszeriben aztán rázkódni kezdenek a vállai, elnyílik a szája, a rágó majd' kiesik belőle, úgy röhög csibéje hadaró szavain. Felé fordul, s könnyes szemekkel, hitetlenkedve hallgatja az előadást. Imádja ezt a csibét, az a nagy helyzet.
- Olyat haza ne hozz! - mondja két erőteljes nevetés között, levegőért kapkodva. - Vagy na, izé. Olyat ne mutass be.
Tétován megvakargatja a pajeszát, hiszen az előbb jócskán megfeledkezett magáról. Ők ketten soha nem laktak együtt, és nagy valószínűséggel már nem is fognak, így kissé zavartan pillant le a fűbe, majd kezdi tépkedni ő is a zöldet.
- Gyeeeereeeek? - sűrűn pislogva kapja fel a fejét, keze még a mozdulatban is megáll. - Én azt hittem te még... - elharapja így is nyegle mondanivalóját, hangja vékonyka, akár egy kisegéré. Nos, nemcsak a gyerekeknek nehéz elképzelni szüleiket ágytorna közben. Ez fordítva még kellemetlenebb!
- Vigyázz a szádra, hát úgy beszélsz, mint... én - hökken meg egy pillanatra, majd gondolatban legyintve egy újabbat, továbbfűzi szavait. - Szeretnék találkozni ezzel a Dávid gyerekkel - jelenti ki, miután túlteszi magát a vajon ártatlan-e még az én kislányom? és a miért beszél ez úgy, mint egy kocsis? kérdéskörökön. Komolyan kíváncsi mekkora kandúr jött búgni az ő privát udvarába. Mondjuk mi tagadás, a színház jó jel. Dagad is Zsigmond mellkasa a büszkeségtől, hogy a lányát megbecsülik, és tartják annyira értelmesnek, hogy színházba vigyék. Hát csak jó munkát végeztek Anettel annak idején...
És akkor beúszik a képbe egy jól szituált, életerős kacsalány, szárnyait boldogan csattogtatva, éhesen hápogva a parton ülőknek. Még hogy itt nincsenek rucák! Hö.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A férfiak nagy része, ha gyerekvállalásról van szó, fiút akar első - és olykor másodkörben is. Ezt ráadásul nemhogy le sem tagadják, még előre le is szögezik: asszony, nekem fiút szüljél, mert ihaj-csuhaj, ha nem!
Zsigának eddig a szép napig egyszer sem jutott eszébe, hogy most akár egy lassan felnőttkorba lépő fiatalemberrel is ücsöröghetne itt, sörről, fociról meg dúskeblű csajokról diskurálva, félszavakból megértve a másikat. Merthogy ő valahogy így képzeli a dolgot; szerinte a fiú az apjával, a lány az anyjával képes a leginkább egy hullámhosszra kerülni, ahol tabuk nélkül, mindenről őszintén, szabadon lehet beszélgetni. A helyzet viszont az, hogy Rebeka életében egy ideje már neki, férfiként kell betölteni az űrt, amit az édesanya elvesztése hagyott maga után. Nos, nem titok, hogy nem könnyű egyszerre apának és anyának is lenni úgy, hogy még az apaszerepet is csak éppen kezdőszinten gyakorolja.
Pajeszát vakargatva sandít át lányára, a szemében némi értetlenség, de annál több figyelem és egyre erősebben pislákoló szeretet egyvelege játszik. Egyelőre nem szólal meg, bölcsen hallgat, hagyja, hogy kiscsibéje minden önmagával kapcsolatos kínjáról számot adjon. Vicces, hogy ez az egész, a szavak, az előadásmód, a lány stílusa, egész lénye úgy, ahogy van mennyire szórakoztatja. Milyen boldoggá teszi.
Érdekes, hogy lánya született. Pont neki, aki soha a büdös életben nem értett a nőkhöz, cudarul bánt velük, cudarul bántak vele is, senkinek nem volt a jingje vagy jangja, sem lelki - vagy hálótársa. Ő csak jött és ment, járta a nagyvilágot, élvezte az életet. Megmondta neki az apja, úgy éljen, hogy az életből csak egy van.
- Ó, a manóba! - végül nem bírja tovább, elneveti magát, s védekezően feltartott kezekkel pillant le a zöldellő földre. - Bocsánat, nem tudtam, hogy ilyen érzékeny a...
Képtelen kimondani, hogy "háj". Egyrészről, mert roppantmód fél a lányától, másrészről pedig mert nincs neki. És nem fog hazudni, főleg nem képzeletbeli, amúgy nem létező zsírrétegekről. Pont.
Jó, sőt mi több, a lehető legjobb dolog, ami élete során történhetett vele az az, hogy lánya született. Kár, hogy nem tért hamarabb észhez, és erre csak mostanság kezd rádöbbenni.
- Mit nekem puska? - elkerekedő szemekkel pillant fel Rebekára, kezeit maga előtt szorítja ökölbe, majd úgy tesz, mintha éppen vérengző vadállatként fojtogatna valakit. - Ha egyetlen ecsetfejű is átlépi a küszöbömet, a saját kezemmel végzek vele.
Szőrös arca egyik pillanatban még piros, bütykei elsárgulnak a nagy erőlködésben, a másik pillanatban meg már mintha mi sem történt volna, rendezett arcizmokkal vigyorog.
- A vadászpuskát annak tartogatom, aki érdemes is lesz rá - lassú, megfontolt bólogatással toldja meg szavait, hogy a kis vörös érezze, apja most hihetetlenül fontos méltóságnak, teljhatalmú embernek, minimum Julius Caesar-nak, ha nem rögvest Merlinnek képzeli magát, aki hüvelykujja fel - vagy lefordításával dönthet a fiatal udvarlók további sorsáról. Hát igen, most mit mondjak, gyakorló apuka a szentem.
- Hé! - összeszorított szemekkel mutatja fel mutatóujját, és már pisszeg is, hogy a gyerek ki ne mondjon valami olyat, amit ő még véletlenül sem szeretne hallani. - Cssss! Css, css, csss! Csssssss.
És csend. És ő visszapörgeti csibéje szavait addig a pontig, hogy apa, és sír a lelke, és sír a szíve, hullajtja a hatalmas, boldogságtól duzzadó krokodilkönnyeket, és hallja, hogy a háttérben minden harang kong és minden szirén énekel a tó fenekén. Visszapörgeti és lejátssza újra meg újra meg újra, míg azon nem kapja magát, hogy a kelleténél hangosabban és sűrűbben veszi a levegőt, és nagyobbakat szuszog. De nem sír! Nem, a felszín még száraz, mint a Góbi-sivatag, de belül minden odaveszett, zokog, rí, legszívesebben győzelemittasan verné a mellkasát és éljenezne, hogy aztán a kocsmában és a lottózóban is elújságolja a nagy hírt: apa lett! Há' éppenséggel nem most, de most először a gyerek úgy is szólította! Apa!
És akkor a bal szeméből szolidan kicsordul egy könnycsepp, mire ő rekedtes hangján krákogni, s köhögni kezd.
- Ez a szmog... - csóválja meg a fejét tettetett felháborodással, míg farmernadrágja zsebében zsebkendő után keresgél. - A muglik miatt van, tudtad?
Kérdése a mellette lévő szottyadt bokornak szól, ugyanis egy pillanatra sem néz Rebekára. Hát milyen ciki már, hogy a lánya éppen most szólította apának - mert most látta meg benne az erős, legyőzhetetlen férfit, aki képes őt megvédeni mindentől, ugyebár -, erre ő richtig elsírja magát. Oda minden erő! Ezt nem hagyhatja. Zsepi elő, hangos trombitálás, némi szipogás, és máris mehetünk tovább.
- Ne, ne, ne! Nem akarom tudni! - kiáltja a védekezés szót meghallva, mutatóujját ismételten a gyerek arcába tolva. Aztán gondolkodik egy kicsit, hümmög, billegteti a fejét, és egy hatalmas, színpadiasan eltúlzott sóhajjal kinyitja szemeit, hogy Rebeka felé fordulva bólintson egy tisztességeset. - Oké, ezt jó, hogy tudom. Ügyes vagy, büszke vagyok rád!
És tényleg az. Nem elég, hogy szép a csibe, de még okos is. Mi lenne vele, ha tyúkeszű lenne?
- Jaaaj, nem kell a befoscsi, kislányom - legyint cinkosan, a szemeiben azért szépen gyűlő viharfelhőkkel. Elképzeli a találkozó minden lehetséges változatát, a bemutatkozástól egészen a búcsúzásig. Már azt is tudja, hogy melyik pólóját fogja viselni akkor. - Re...
Lemerevedve, csak szemeivel mozdulva figyeli a kibontakozó jelenetet. Kacsalány jön, totyog, hápog, Rebeka dühbegurul, kenyér repül, ő meg csak olyan kicsire zsugorodik össze, amennyire ez méltóságteljesen lehetséges.
- Mi a hét szentség?! - suttogja elhűlten, majd a gyerek felé fordul, persze csak óvatosan, nehogy leszerelje az ő fejét is. - Na látod, most már tuti biztos, hogy nem lesz ennek a tónak kacsája!
Fejéhez nyúl, megdörzsöli homlokát, aztán röhögni kezd lánya kacsaetetési szokásain. Még, hogy ő a kulturálatlan paraszt! Drága Marcsi, Zsiga innen üzeni, hogy járhattatok volna többet állatok között, mert a felnőtt lánynak f*ngja nincs mi fán terem a kenyérmorzsa. Na de nem baj, itt van apa(!!!), majd ő rendet tesz.
- Na figyu, csibe! - azonnal jön a válasz, vigyor nélkül, komoly arccal, azért csak meg-megránduló szájjal. - Az van, hogy tökre bírlak, de a látottak alapján volna mit csiszolni a stílusodon. Mer', ha így fogsz bánni a Dávid gyerekkel, mint ezzel a szegény kacsalánnyal, az hót ziher, hogy nem lesz a férjed, és nem fogsz neki rahedli utódot szülni, és nem lesztek boldogok sem, mert úgy elhagy, kiscsillag, hogy nézhetsz.
A végére már nem bírja ki, elcsuklik a hangja és hangos nevetésben tör ki. Vette a célzást, és ha a bőréből kibújni nem is tud, azt megígérheti, hogy rendes lesz.
- Imádlak - nyúl Rebeka felé, hogy gyorsan megsimogassa a combját. - Igyekszem nem paraszt lenni, no. Holnaptól oszthatod az észt, min kell javítsak, hogy megfeleljek annak a kölyöknek, jóvan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csütörtök lévén, ha akarna megismerkedhetne a francia nemzet különlegesen nyálkás, büdös és világéletében undorítónak tartott ételeivel, de mint az éppen most derült ki róla, nem megrögzött csigarajongó. Ha csiga, akkor az legyen magyar, járdaszéli, barna házú biga, aki mellett megállva arról kell filózni, vajon melyik irányba indult el?
A kályha mellett, mint két fagyosszent ülnek lányával, előtte krumplipüré és rántott hús gőzölög, kezében jéghideg Coca Cola. És majd megfagy.
- Megismertem egy nőt - szólal meg két korty között, a szénsavtól halkan - szigorúan szájához emelt kézzel - böffentve egyet. Átpillant Rebire, leteszi a poharát. A keze alig észrevehetően megremeg, de hamar el is rejti az asztal alá, Csibe nehogy terhelő bizonyítékként felhasználhassa ellene.
Úgy tűnik, máris megbánta, hogy a tényállást hangosan is kimondta. Otthon, gondolatban, meg a tükör előtt sokkal jobban hangzott, de most már mindegy.
- Milyen volt az évnyitó? - tereli át gyorsan a témát, csibéje hátha elfelejti az előző mellékvágányt. - Van valami, változás, akármi, amiről feltétlen tudnom kéne?
Olyan ártatlanul, kedvesen néz Rebekára, mint a ma született bárány, kezeit fázósan összefonja mellkasa előtt. És csak nézi a lányt. Kis angyalként, átható pillantásokkal figyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szóval új igazgató. Az is valami. És ha a szomszédban lakó szottyadt öregasszony, Ibi néni megkérdezi tőle, hogy mi van az édes kicsi lánnyal, aki mindig olyan aranyos, csak hát ő azt nem érti, hogy lehet rajta ennyi irkafirka, akkor elmondhatja neki, hogy bizony új vezetője lett a sulinak, és ő majd megnyugodhat, hogy milyen egy remek, jól informált apa lakik a szembe szomszédban.
Nem, sosem sziporkázott a tipikus, tőle valahol talán el is várt apa-lánya beszélgetésekben, így nem meglepő, hogy most sem reagál valami fényesen. Hogy egészen pontos legyek, leginkább sehogyan sem reagál, hacsak a halk hümmögés és a villa felvétele nem számít annak.
- Az jó, az jó - egészíti ki a tökéletesen megkomponált véleményét, majd komótosan enni kezd.
Krisztián nevére felpillant, hegyezi a fülét, hogy minden kincset érő információmorzsát elkapjon, ami elhagyja Rebi száját, de a lány ahelyett, hogy az egész életét és a mindenséget egy pillanat alatt fenekestül felforgató, rózsaszínű hormonködben táncoló, gyönyörű, fess fiatalemberről kezdene ódákat zengeni, visszacsatol a mellékvágányra.
Zsiga összeráncolt homlokkal emeli fel mutatóujját, jelezve Csibének, hogy várjon, míg megrágja ezt a ***** meleg falatot, majd könnyes szemekkel, hűvös, apró levegőkért kapkodva megvonja a vállát.
- Minek nézel te engem? Én nem vagyok egy ócska, fillérekért megvehető test! - sértetten kérdez vissza, még szemeit is összeszűkíti, de a következő pillanatban csibészesen elmosolyodik. - Szép - bólogat. - Okos is. Pesten dolgozik a Minisztériumban. De... ez az egész most nem fontos. Mi a helyzet Krisztiánnal? Szereted?
Utolsó kérdésénél megnyekken a hangja, a szíve rettenetes kalimpálásba kezd. Óriásit nyel, colájáért nyúl, kortyol, de barna tekintete úgy néz ki, végleg rátapadt Rebekára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Fogós kérdés. Rafkós egy csibe ez a lány!
Hogy egy nő, legyen szó egy nagyon szép nőről, vagy bármelyik, bármilyen nőről a világon, szebb-e az ő saját, mérhetetlenül szeretett lányánál? Nem. Már hogy lenne? Hisz első, igencsak félresikerült találkozásukkor ő maga is felakarta szedni Rebit, akiről szerencsére éppen időben derült ki, hogy a vére.
Máskülönben a válasz mégiscsak igen. Pechére, Zsiga koránt sincs azzal tisztában, hogy egy ilyen kérdésre mit szokás, egyáltalán mit kell mondani, így most összehúzott szemöldökei alatt, segítségkérő tekintettel figyeli lányát, s közben elegánsan csücsörít.
- Csibe - cuppant egyet némi gondolkodás után, csörömpölve leteszi a villát. - Te vagy a leglegleg nő az életemben, és nem megyek sehova.
Kissé előredől, átnyúl az asztalon és Rebeka kezét a sajátjába rejtve keresi vele a szemkontaktust. Fejét félrebillenti, csokoládébarna szemeiben mosoly csillan.
- Szóba sem került még összeköltözés! - neveti el magát, s alsó ajkát megnedvesítve, vidáman folytatja. - Abban sem vagyok biztos, hogy kész vagyok-e összeköltözni egy nővel. Az olyan...
Brrr. Úgy tesz, mint akit kiráz a hideg.
- ...tudod. Ez az egész még csak alakulgat. Együtt töltjük a szabadidőnk egy részét, ennyi - vallja be őszintén, és nagyon reméli, hogy ezzel megnyugtatja kiscsibéjét, akinek aggodalmától olyannyira elérzékenyül, hogy nehezen állja meg, hogy hangos zokogásban törjön ki. Hm. Zsiga valószínűleg az a fajta apuka, aki az általános iskolai előadásokon anyukákat megszégyenítő látványelemekkel és hangorkánokkal zokog az első sorban, majd a végén mindenkinek eldicsekszik saját kis embermasszájával, aki természetesen minden gyereknél jobb, szebb, ügyesebb.
- Különben meg neki is van már családja - hátrébb dőlve húzza vissza jobbját, és vállait megvonva veszi újra kezébe az evőeszközt. - Nem hiszem, hogy szeretne még egy gyereket.
Nem tudja, mint sok más egyébről, erről sem beszéltek egyszer sem. Túl korai volna, és félő, hogy csak elrontanának vele mindent.
Legkedvesebb mosolyával, kérdőn pillant fel Rebire, vajon megelégszik-e ennyivel, és áttérhetnek a Reissner fiúra, vagy még nem jött el az Eridonos ideje?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Akár egy kisfiú somolyog, és boldogságát leplezetlenül mosolyodik el. Arcára kiülő zavarától először le, az asztalon érintetlenül fekvő késére, és csak azután, hogy lánya elhallgat, pillant fel élettel teli szemeibe. Hirtelen nem is tudja mit mondjon, hiszen ha efféle apa-lánya beszélgetésre kerül sor, egyből nyilvánvalóvá válik, hogy a férfi nem a szavak embere.
Rebus, hála az Ezüstleplű Merlinnek nem tőle örökölte kommunikációs készségét, hanem édesanyjától, egyértelműen, akiről azt hiszem elhinthetem, hogy anno is inkább ő dumálta ki Zsigát az övcsatjából, mint fordítva. Dehát megesik az ilyesmi.
- Mért gondolod, hogy az agyamra mész? - ütközik meg csibéje gondolatán, és minden mást félretéve, ennél a pontnál be is húzza a kéziféket. Sehova tovább, míg nem tisztázták van-e a gyereknek új, azaz a közelmúltban szerzett defektje, amit itt és most, a rántott hús felett be kell foltozniuk. Pont ahogyan azt nemrégiben egy szülőknek szóló pszichológiai könyvben olvasta.
Hátradőltében megreccsen a szék. Barna tekintetében megcsillan az a mihaszna, apai aggodalom, ami ahelyett, hogy lecsitulna, csak napról napra gyarapodik, és amihez egyszerűen nem lehet hozzászokni.
- Meglepne, ha azt mondanám, hogy a második alkalom után küldettem neki vagy húszféle csokrot? - büszke mosollyal szívja be alsó ajkát, arca az emlékre nyomban kipirosodik. Vállait mint aki semmiségről beszél megvonja. - Nem tudtam mi a kedvence, ezért gondoltam az összes létező összeállításból kap egyet.
Ha csibéje történetesen azt is gondolja, hogy szerencsétlen faterja - Ő - kénytelen éhbérért dolgozni a csárdában, mert sem neves diplomája, sem széfben tartott megtakarítása nincs egy jobb élethez, nem baj, egyelőre jól is van ez így. Csakhogy némileg téves.
Igaz, hogy az Ombozi család egy másik ága jóval nagyobb vagyonnal bír, mint ő, de Zsiga szívvel-lélekkel hisz abban, hogy a sírba csak és kizárólag élményekkel, utazással, emlékekkel, és egy igazán, minden tekintetben megélt élettel érdemes menni - nem pedig pénzzel, ami önmagában, halomban állva mit sem ér. Neki pedig ez megvan. A bátyja vajon elmondhatja mindezt magáról?
- Te vagy az egyedüli örökösöm - mondja két falat között, átpillantva egy közeli asztalhoz, ahol éppen málnás túrótortát esznek. Nyálelválasztása azonnal beindul. - Még nem beszéltünk anyagiakról. Szeretnél?
Neki nem jelent túl sokat ez a téma, de elég ideje ismerik már hozzá egymást és Rebeka is nagylány már, így ha szeretne, Zsiga nem zárkózik el előle.
- Emlékszem erre a gyerekre - nyeli le a falatot, majd szemöldök ráncolva bólogatni kezd. - Egyszer találkoztam vele a csárdában. Volt nála egy rúnákkal foglalkozó könyv. Értelmesnek tűnt.
Nincs mit szépíteni ezen. Ha a csibéje körül kukorékoló kiskakas a színes tollain kívül még egyéb tulajdonságokkal is rendelkezik, akkor neki - még ha nehezen megy is - örülnie kell, nem pedig elfordítani a fejét és büntetni meg tiltani. Úgyse sikerülne. Ezt is olvasta.
Ha Rebekát odakötné az ágy lábához, és ő találkozni akarna Krisztiánnal, akkor egészen biztosan elhúzná az ágyat. Ezt nem olvasta, ezt tudja.
- Nem fura - a tányérját vizslatva ingatja meg a fejét. - Csak ritka. De nincs ezen mit meglepődni. Értékes vagy és szerethető, ő róla meg elmondható, hogy nem vak.
Zsiga meg a nagy szavak.