Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hosszú útról beszélünk itt.
Arról az útról, ami az akkoriban eltervezett életem egyik elágazása. Zenész akartam lenni, híres akartam lenni, boldog akartam lenni. Aztán jött az a kotta, az a darab, és az a mindent átmetsző hang, mai egyetlen pillanat alatt szabta át egy kecses mozdulattal álmaimat a homályos, ködös űrré. A kilátástalanságban egyetlen pislákoló fényfolt volt csupán, az elemi mágia által elérhető magaslatok. Csupa idegen, felfedezésre vágyó terület, ami rengeteg fájdalomba és szenvedésbe kerül. A szüleim elvesztése újabb mélységbe rántott, de a barátaim és az ambícióm segítségével sikerült felkapaszkodnom egy olyan szinte, hogy boldognak vallhatom magam.
Szeretek, és szeretnek.
Nevetek, és nevettetnek.
Az élet új oldalát fedeztem fel a festéssel, az utazással és a szabadsággal. Az önállóság, ami leírhatatlan rettegéssel töltött el valaha, megváltozott, és erősebbé, magabiztosabbá, és urambocsá érettebbé formált engem. Az nem mondom, hogy már nem tarolok le embereket a folyosókon, csak már nem mindig cselekszem hirtelen feltámadt vágyak, ötletek alapján.
Mondhatni lecsillapodtam.
Na nyugodtság ide vagy oda, a szívem a torkomban lüktet, a gyomrom pedig össze-összerándul, ahogy a Bogolykő Hivatali épületében ücsörgök.
Vizsgáztatóm késik, de valahogy bánom is, meg nem is. Egyik pillanatban még túl akarok lenni rajta, a másikban pedig el akarok innen rohanni, és hatodjára terezem el, hogyan ugrok ki az ablakon (nem tudom miért ne használhatnám az ajtót, talán azért, mert az úgy kevésbé vicces és drámai.)
Ép a szökős fantáziát pörgettem le magamban újra, mikor belépett egy nő. A Hullámok Hölgye, a Tengerek Asszonya, kinek a partok, a mélységek és az áradatok a múzsái. Természetesen felnézek a munkásságára és ismerem is, szinte minden festményét, de.... Épp ezért nem akarok pont előtte lebőgni.
Miért is bőgnék?
Ahj, mindegy. Szóval belép, én meg automatikusan felpattanok az ülőalkalmatosságról, habár agyam tiltakozik.
- Grgr... Vagyis Bran. Brandon Norrey vagyok. El sem tudod képzelni, mennyire imádom az alkotásaidat. Az egyik kiállításodon ott is voltam! - nem Bran, most igazán nem kéne az izgalomtól nyüszítve ugrálni a terem közepén, moderáld magad. kezet akarok vele fogni, de meg is akarom ölelni, aminek a végén valami fura mozdulat lesz a vége, ami a tévés auratisztításhoz hasonlít.
Követem a mosdóba, igen a mosdóba, ami csak egy picit feszélyez, meg ház nagyon lazának kell tűnnöm egy ilyen nemzetközileg elismert művész előtt.
- Tudom. - hááát, lehet nem ezt kellett volna mondani, de már mindegy. - Szóóóóval ez a vizsgahelyszín?... Egyedi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- A szülők akaratát sokan alábecsülik és sokan túl könnyen elfogadják. Meg kell találni a köztes megoldást, amit mondjuk nálad nem tudom hogy lehetne kivitelezni, de én valamit nagyon elszúrtam a sajátjaimmal, mert már nincsenek. - Magasságban majdnem megegyezünk, arcára nézek, hátha viszonozza pillantásomat, de nem szeretném tovább taglalni a dolgot.
A mosdóban Hanga nevetése igazán bájosan visszhangzott a csempékről, amitől elvigyorodok.
- Ugyan, nincs ellenemre a rendhagyó környezet, alkalmazkodóképes vagyok - ó, de még mennyire - különben is, tudom mire gondolsz, itt olyan érzés fogja el az ember, mintha egy lüktető szervezetben lenne, ha eltekint az elvétve felfedezhető ürüléktől.
Túl sokat beszéltem érzem én, szóval inkább hagyom, hogy ismertesse a feladatokat. Így hallásra nem tűnnek olyan szörnyen nehéznek, megropogtatom ujjaim, miközben szemeim előtt megjelenik a sötét sáv, mely ellehetetleníti a látást. Innentől máshogy vagyok kénytelen érzékelni a környezetem, lassan terjesztem ki erőmet a környező folyadékra, miközben mély "levegőt" veszek. mikor úgy érzem a szoba minden sarkát megtaláltam, elkezdem felmelegíteni a vizet. Emlékeket hívok segítségül, a forró zuhanyét egy kiadós hócsata után, a nyelvet megégető forrócsoki, a sütőből felszálló forró párafelhő. Mire végzek felidézésükkel, már elérem a harmincöt fokot szóval már nem kellett sok, hogy elérjem a célhőmérsékletet. Mikor végeztem kinyitom számat, majd a szavakat megformázva küldök hullámokat Hanga irányába.
- A negyven fok pipa. - mondom neki, majd grimasz kúszik eddig nyugodt arcomra. Elfelejtettem, hogy először sóssá, majd édessé kéne változtatni, de.... De csak nem olyan nagy baj, ha utána csinálom...ugye?
Elképzelem az Alaszkában látott, érzett gleccsereket, a leomló jégtömböket, melyek közel akkorák voltak, mint Merkibá háza, és az alattunk hullámzó kobaltkék mélységet. Elképzelem, ahogy az ajkaim közül párafelhők szállnak fölé, és ahogy a szabadon hagyott kezemet körbeöleli a csontig hatoló hideg.
Hat fok. Ennyi kellett ugye?
- Jól emlékszem, hogy hat fokot mondtál? - biztos ami biztos rákérdezek a dologra, de már neki is kezdek az eredeti visszaállítására. Amikor elérem azt, felidézem a madagaszkári kiruccanásunkat. Az öblöt, ahol Cattel.... Ahol Cattel úszkáltunk és ahol először csókolóztunk.-elképzelem a sós víz ízét puha ajkain, az illatot, ami minden reggel fogadott a parton. Egy pillanat alatt megváltozik az egész szoba területén a víz összetétele, szinte érezni, ahogy a molekulák egy pillanatra megállnak, majd megváltozva folytatják véget nem érő útjukat.
Aztán elképzelem az iskola közelében lévő tavat. Édesvízzel több kapcsolatom van, így nem olyan nehéz visszaváltoztatni.
A tárgyak már trükkösebbel. Az első nem megy egyből, ezért átugrom. A második, a szilárd halmazállapotával és jellegzetes alakjával egyből megjelenik leli szemeim előtt. A harmadik egy kicsivel bonyolultabb.... Gyűrűnek nagy, nyakláncnak kicsi, karkötőnek meg túl fura a közepén elhelyezkedő köralapú sima felület. Persze olyan húsz másodperc töprengés után leesik, hogy egy karóráról beszélünk. Márkát azért nem tudnék mondani, hehe.
Vissza az elsőhöz. Soha az életbe nem jönnék rá, hogy mi ez a nem szilárd, nem folyékony valami, ami felszívta a vizet, és egy még nehezebb kivenni az alakját. Megpróbálom két kezem közé rekonstruálni fagyasztással a formát, amiből valami nagyon különös, alak jön ki, két hosszú nyúlvánnyal. Rövid tapogatás után felfedezni vélek másik négy, eltérő hosszúságú domborulatot rajta, és ezért megmerem kockáztatni, hogy valami állatot mintáz. A két hosszú nyúlvány ezután jelentősen megkönnyíti a dolgomat.
Fogadjunk, hogy a torkom ki lenne száradva, ha az előző öt percben nem vizet lélegeztem volna.
- Szövetnyúl,fémkulcs, nem tudom milyen anyagú óra. Be kell vallanom, hogy a tapsifüles igazán kemény dió volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Hiszed, vagy sem, nem direkt landoltam ilyen keményen. - megpuszilom a könyökömet, de no s*** Sherlock, nem javít a helyzeten. Felpillantok a vörös nénire, aki nem is annyira néni, de hát idősebb és lány, tehát maradjunk ennél a megnevezésnél, amíg meg nem tudjuk a nevét.
A fény ellehetetleníti a látást, de még így is kiszúrom a világos bőrét tarkító tetoválásokat.
- Juj, olyan nekem is van!!!! - nyúlnék a pólóm nyakához, hogy megmutathassam a kulcscsontom alatt pihenő Víz elem jelet, ami a képességem előjövetelének napján jelent meg. Víz. Jel. Vízjel. haha.
Nah, szóval nyúlnék, de a mozdulat közben belém nyilalló fájdalom miatt nem sikerül véghezvinni a procedúrát.
- Nyááá, mondd, hogy medimágus vagy, vagy van fagyid, mert ha egyik állítás sem igaz, akkor kérlekszépen fuss, és intézd el valamelyiket. - tartom felé balommal jobbomat, elfordítva fejemet, mert be kell vallani, nem valami egészséges pózban volt a kacsóm. Fogamat összeszorítva hunyom be szememet, és arra gondolok, hogy ha most Kornél látnak, tarkón vágna és hatszázezermilliótrilliárd kör futásra küldene a föld körül. De nem baj, most nagyon fáj és meh.
- Mennyi fog, Rebeka. - motyogom neki, majd elmosolyodom. Már nem néni, hanem Rebeka. Ráadásul Ombozi - Noel testvére vagy? Vele sokszor találkozom az Elemi mágia miatt. - mondjuk nem sokat beszélünk, de nah, it's something!
Azért fél szememet nyitva hagyva figyelem, mit munkálkodik a karommal, bár nem látom okát, hogy ne bízzak meg benne.
- Pálca nem kell hozzá? meddig fog tartani? fájni fog?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hanga, vizsga.

- Ezzel a ténnyel nem tudok vitába szállni. - szuszogom lesütött szemmel Hanga felé, miközben sorra vettem mozdulataimat. -Tudtam, hogy valamit rosszul csináltam. - csak ennyit tudok hozzáfűzni a summázáshoz, a következő feladatok hallatán meg csak bólintok. Jégkék szemeimet Hangára emelem, és igyekszem kiolvasni céljait arcvonásaiból, de hiba.
Na, azért a kezében képzett gömb már sokkal többet árul el. Mikor megmoccannak ujjai, hangos sóhajjal préselem ki az utolsó csepp levegőt is tüdőmből, karjaimat ellazítom és lógva hagyom. Mikor felém hajítja a gömböt, egy félkörívet írok le lábammal, így a testem körüli pályára vezetve sikerült megállítanom a labdát anélkül, hogy bármit is veszítene az alakjából. Ezek után már könnyű belülről indulva megfagyasztatni a dolgot, mert ugye ha befelé csinálnám a térfogat-növekedés miatt előbb utóbb szétrepedne a megalkotott réteg. Mielőtt végeznék ezzel, már repül is a következő, amit jobb kezemmel "kapok el", majd egy ujjamat a felszínéhez érintve mintha festéket oldanék benne. A fagyottat a földre engedem lassan, a festettet viszont a kezem alatt lebegtetem öt centivel.
- Huh... - mondom az utolsó feladat hallgatása után. Azért nem gondoltam volna, hogy a kiegészítőfeladatok nehezebbek lesznek, mint a főfeladatok, de legyen hát. Átveszem lassan az irányítást a Hanga által uralt kockán, közénk reptetem, a művésznő érezheti pulzusumon, milyen hevesen ver a szívem.
Ökölbe szorítom kezem, minek hatására szétrobban a geometriai alakzat. majd szinte azonnal kinyitom tenyeremet, amivel megállítom a szétfröccsenő cseppeket. Szememből már nyugodtság árad, ajkaimat benedvesítem, majd lassan elkezdek magam körül a cseppek felé fújni. Leheletem nyomán minden vízmolekula megszilárdul, majd mikor Milyen Hanga szemébe nézek, és látom nincs kifogása, az ezernyi apró jégszilánk csörömpölve hullik a földre, majd tűnik el a levegőben elpárologva. Egész szép kis mutatvány volt, de meg kell támaszkodnom az egyik mosdókagylón.
- Azt hittem.... Könnyebb lesz a vizsga. De egy élmény volt. Köszönöm ezt a rendhagyó környezethez társuló rendhagyó vizsgamódszert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Iza

Érdekes visszatérni az iskola falai közé.
Az előző tanévben nem látogattam olyan lelkesen az órákat, mint máskor. Egy kis nosztalgiázás után rájöttem, hogy hiányzik az az érzés, ami a Kivával való utazgatás során töltött el... Talán ha nem lököm le egy hegyről, tovább tartott volna... Most már tökmindegy. Szóval egy kis hopp por segítségével meglátogattam pár érdekes helyet, és találkoztam sok igen érdekes életű elemi mágussal is, akikhez tulajdonképpen Merkire hivatkozva jutottam el. Volt köztük csapos, életművész, tengerbiológus, szakács és blabla.
Mondjuk nem is értem, hogy miért beszélek erről.
- Három van. - Freyja hangja egy kissé számonkérő volt, de még mindig nyugodt. A hatalmas jegesmedvekutyát még nm sikerült olyan jól megismernem, de egy biztos, nem tolerálja a késést.
- Biztos mindjárt ideér, csak találkozott valakivel vagy valamivel. Vagy elfelejtette felvenni a cipőjét és vissza kellett mennie érte.
- Bran, muszáj elfogadnod, hogy ilyen csak veled történhet meg. - van valami különös a hanghordozásában, ami miatt nem tudom eldönteni, hogy ez csak humoros csipkelődés, csak szemrehányó kritika volt, ezért teljesen logikusan ennyiben is hagyom a témát - Két perc.
- Nyugi, mindjárt itt lesz. Meg akarlak mutatni neki, plusz ahogy ezt már megbeszéltük, egy kis gyakorlás is beleférne. Nem szeretném, ha öt perc késés miatt a földbe döngölnéd szegényt.
- Nem akartam a földbe döngölni... De ha valaki öt percet késik.... No annak az embernek alapos indokkal kell rendelkeznie.
- Tudod van egy mugli könyv, amiben a varázsló azt mondja, "Egy mágus sosem késik. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar. "
- Badarság.- mondja unott hangon, majd  hatalmas fejét mellső mancsaira téve elfekszik a pázsiton. - Az idő éppen annyira vonatkozik rátok, mind mindenki másra. Még ránk is. Képzeld el azt, hogy bjban vagy, hvsz engem, de csak öt perc késéssel érkezek meg. Nem valami vicces, ugye?
- Miért, ti amúgy honnan jöttök? Mármint az elementálok?
- Hosszú. Majd egyszer elmesélem. Ha lesz rá "időnk."

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Eltelt pár perc még, mire megjelent a növekvő, lihegő folt a horizonton. Pontosan három perc. Mitől vagyok ebben ennyire biztos? Freyja minden alkalommal, egyre szemrehányóbban közölte velem. Én közben jégoszlopot kreáltam magam mögé, majd nekivetettem hátamat, hogy olyan igazi, reklámbaillő wannabe menőcsávó lehessek, már csak az indokolatlan napszemüveg hiányzott.
- Ő lenne az?.... Ők lennének azok? Tuzinról ne volt szó, Bran. Sosem kedveltem a terro állatokat, nem tudom miért.
- Jó, kezdjük ott, Freyja, hogy még nem létezel elég ideje ezen a világon, hogy a "mindig is" kifejezést használhasd, plusz most komolyan, mi probléma lehet egy kis gyakorolásból?
- Abból nem tanulsz, ha te vagy az erősebb, ennyi a bajom.
- Na, jól van... - ez a végszó, kezembe varázsolok egy vízlabdát, majd messzire hajítom, és Őhatalmassága minden tekintélyét félrevetve elkezd rohanni felé.
Épp akkor, mikor Iza már megérkezett és köszönt.
 - Nem kell vele törődni, elvan Freyja, ha játszik. - vigyorgok a lányra, majd a kis majomizére.
- Semmi gond.... Megértelek, nem akarlak elszomorítani, de Amadeus a mai napig véletlenszerű időpontokban esőt gerjeszt a szobámban, amit nem nagyon szeret Ser karom, szóval képzelhetett milyen balhék szoktak belőle lenni. Na, de térjünk is a tárgyra. Melyik képességedet érzed bizonytalannak? Kezdhetnénk annak a gyakorlásával, aztán meglátjuk hogyan tovább. Mit szólsz? - ellököm magam lábammal a jégoszloptól, ahogy eltávolodok tőle elolvad, majd elpárolog.
- Lássuk. - csapom össze tenyeremet. - Freyja!- kiáltom el magam, aki hatalmas, sebes léptekkel tér vissza hozzánk, megremegtetve a talajt. - Te is figyelj kérlek, ha már ennyi eszet adtam neked, használd is.
- Nem kéne így beszélned velem. Megbánod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Annak, hogy itt és most jjelen legyünk, rengeteg buktatója volt.
Hol is kezdhetném...? Talán ott, hogy nem sokkal a Sziget kezdete előtt a rellonos lány felől olyan hírek érkeztek, hogy a gyengélkedőn kötött ki. Igen, ez már könnyedén szabotálhatta volna a kettőnk már rég eltervezett programját, de ennyi természetesen nem volt elég.
Történt ugyanis az az ominózus Catbúcsúztató tábortűz Izzyvel, amikor az Amerikába visszaköltözött Navinés angyalkár.... lányra emlékeztető ingóságokat a lángok közé dobtuk a tanoncok házának hátsókertjében. Na ja, ez szép lenne, na meg jó, ha a sok közös kép és plüssállatka közé valahogy nem került volna oda az a fránya fesztiválbérlet. Zsenik vagyunk, tudom.
A vásárlást bizonyító papír hiánya csak az indulás előtti napon, pakolás közben realizálódott bennem, amikor az agyamat rögtön pánik-módba kapcsolva nekiálltam a biztonsági másolat keresésének. Bizony, ennyi év alatt kiismertem magam, tudtam, valami biztosan történni fog még azzal a mappában, asztalon pihenő dokumentummal.
Tehát így is füstbe ment tervvé avanzsálódhatott volna a közös kis szórakozásunk, pedig a fodrásznál is jártam, a ruhaboltokat is kiürítettem az elmúlt hetekben.
 De végre itt vagyunk, jól vagyunk és ez a lényeg. Szorosan egymás mellett lépdelünk a délutáni záportól nedves avaron, körülöttünk fiatalok arctalan csoportjai vonultak a kivilágított színpad irányába.
A párás levegőben izzadtság, alkohol, és szúnyogriasztó illata elegyedett valami gyomorforgatóan karakteres aromává, amely tökéletesen summázta a fesztivál lényegét.
- El sem hiszem, hogy végre itt vagyunk. Nagyon régóta el akartam jönni egy koncertjükre. - tény, hogy van a bandának egy stílusa, amit nem sokan kedvelnek és ami miatt engem is biztosan kinéznek majd az nyancat mintás ingemért... De valami megfogott a szomorúan üvöltöző bagázsban. A színezett lencséjű napszemüvegen keresztül figyelem, ahogy a méregzöld nap alábukik. Kisvártatva a csillagok is előbukkannának, de a reflektorok okozta fényszennyezés ezt lehetetlenné teszi. - Szerinted melyik számmal fognak nyitni? - fordulok Kamilla felé, miközben lecsavarom a kezemben szorongatott palack kupakját és belekortyolok a hydromágiával hidegen tartott vízbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lilába csapó horizonton sötét alakok serege mozgolódott, hatalmas tömeg gyűlt már most is. Tudom, hogy az első sorhoz varázslatok használata nélkül szinte lehetetlen hozzácsapódni, csak ha három óránál többet vár az ember, de titkon egy picit azért reméltem, hogy kartávolságban fog rugdosni Oliver.
Gondolataimból egy jobbomról hallatszó kurjantás ránt ki, egy pillanatra, de összerezzenek. Nem volt olyan látványos, de Kamilla valószínűleg észrevette.
- Ez az első fesztiválom, ami azt illeti. - mondom neki oldalt felnyírt szőke hajamat megigazítva. Lakk de vagy oda, a pára előbb-utóbb a frizurám gyilkosa lesz.
A nyakamon végiggördülő izzadtságcseppnek sikerül meggyőznie arról, hogy egy kis mellkasvillantás a legfelső gomb kioldásával még erkölcsileg elfogadható. Remegő ujjakkal látok neki a számomra megterhelő folyamatnak. Közben figyelemelterelésképp hevesen bólogatok az első számmal kapcsolatos okfejtésére.
- Lehet, hogy túl népszerű, de olyan szép a kezdő dallama, hogy az csak na. De ja. Lehet a Drown lesz. - csak ekkor veszem szemügyre a lány ruháját, ami olyan tipikus fesztiválos öltözet. Nem kell félni, az én sátramban sem csak villámot szóró macskás pulcsik sorakoznak, hanem persze nálam is van kihagyhatatlan szürke atléta, hogy mindenki bámulhassa bicepszemet, juhé.
El kell gondolkoznom a kérdésén bambulásom után, de csak sikerült összeszedni magam fejben.
- Őőő... Nem. köszönöm, van sajátom. - mondom neki, majd a zsebemből kihalászva egy apró fémdobozból veszem ki a kézzel sodort szálat, ajkaim közé veszem a jellegzetes illatú dohánnyal készült kis csodát, majd Kamilla felé hajolok, hogy az meggyújthassa a végét.
A tüdőmben tartom az első pár szippantást, kiélvezem a saját kis rituálém minden egyes pillanatát. Karomra egy semmiből érkezett hideg fuvallat libabőrt varázsol, mintha bőrömön érezném a környező levegő nyomását.
Gondolataim meglepő hurkokkal fonódnak tovább elmémben, a mellettem sétáló lán mozgása pedig mintha hangosabb enne az eddiginél.
- És én még azt hittem ki fog száradni mostanra. - vigyorgok az előttünk felgyülemlő tömegbe. Idő közben csak sikerült a színpad közelébe férkőznünk...Viszonylag.
A reflektorokkal felszerelt pódium felé bámulok vigyorogva, nyelvem lassan simít végig füstízű fogaimon. A kezdeti feszültség elszállt az indigó ég fölé fújt felhőcskékkel együtt.
- Mindjárt kezdődik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ha vízről van szó, vevő vagyok bármire, ez alap. Ha vízről, és hiányos öltözékről, az meg már egy teljesen más szint, megvett kilóra.
Szegény nagyon szenvedett, akarva-akaratlanul is érzékelem a tekintélyes mennyiségű verejtéket, ami megnehezíti a dolgát. Elég csak ránézni, és az ember máris le akarja dobni a pólóját. Mármint olyan melege van. Mindegy, vissza a limonádészürcsöléshez.
Erősen próbálom gondoltaimat a közeledő vetkőzésről a pár centire tőlem tartott folyadékra terelni, és a nagy koncentrálásban már azt sem veszem észre, hogy milyen közel járunk a célhoz, csak Maci szavai rántanak ki az epres cukros izé bűvöletéből, s kis híján elejtem a pohara, mikor elstartol mellőlem. Pár pillanatig lefagyva pislogok a fiú fedetlen hátára, majd a versenyszellm átveszi bennem a sokk helyét, és a cipőmben már rég nem használt korcsolya trükköt alkalmazva száguldok a fiú után, egy kézzel lehámozva magamról az inget valahogy, hogy aztán a cipőmet az utolsó pillanatban lerúgva kilőjem magma egy vízsugárral egyenesen a tóba.
- BOMBA! - üvöltöm teli torokból a vízből éppen felbukkanó srácnak, mellé landolva. Erőmmel hirtelen megsokszorozom a testem által kiszorított vízmennyiséget, szürreális nagy csobbanást és pusztítást okozva ezzel a parton hagyott ruháknak, és a mellettem pedálozó srácnak.
A vízből felbukkanva hatalmasakat röhögve nézek az eridonosra, hogy túlélte-e a becsapódásomat, vagy örökre elnyelték a habok. Látszik az arcomon ,hogy mennyire élénkebb lettem a saját környezetemben, lebukok, és mint egy fin pattanok ki a vízfelszín fölé, egy tökéletes fejessel visszatérve.
- Ez több, mint remek Marci! - vigyorgok rá hogy aztán közelebb úszva hozzá megállja egy helyben, mintha csak szilárd talajon állnék.
- Itt viszont nem ajánlom a versenyt velem - szavaimból sem gúny sem irigység nem árad, csak tiszta öröm. - Itt azért sokkal elviselhetőbb az idő... - oldalra pillantok, majd félig-meddig az arcára. - Szeretnél lemerülni olyan mélyre, ameddig még soha nem tetted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Marci aljas terve bevált arra, hogy hogy hagyjon maga mögött, de már a látványért megérte veszíteni. Kizökkenve a bámulásból nekiiramodok, és az évtized vízibombáját zúdítom a nyertesre.
Szerencsére túlélte és nem is pipa rám, annyira el van telve a győzelmével, hogy legszívesebben az arcába csapnék egy adag vizet, de valószínű, hogy csak szívességet tennék neki ezzel a hűsítővel. Közelebb megyek hozzá, bámulom a vízfelszín fölötti felét a srácnak, kérdésére azonban nem tudom, mit válaszoljak. Semmi nem jut eszembe, amit adhatnék neki a győzelméért szóval csak zavartan, elvigyorodok, arcom pedig kezdi felvenni a fiú hajszínét felvenni.
- Őőő, izé, majd kitalálom! Először menjünk le - mondom neki. Örömmel hallom, hogy vevő egy kis felfedezésre. Egy vízgömbbel magamhoz reppentem pálcámat, pálcám hegyéből pedig egy Lumos motyogásával fényt csikartam ki, hogy a félhomályt eloszlathassam lent.
Bizonytalanul, de megfogom Marci csuklóját, s abban a pillanatban érezheti, hogy testét körülveszi egy kellemes hőmérsékletű, tiszt vízhártya, feje körül pedig ugyanez történik, csak egy kisebb buborék formájában.
Meg sem kell mozdulnom, elsüllyedünk a zavaros vízben, lábammal pedig elkezdek lassan pedálozni. Haladásunk sokkal gyorsabb azonban, mint azt egy komótos lábtempótól várhatnánk, részben áramlatokkal hajtom magam.
Nem sok érdekes dolgot látunk, de azért mégiscsak különleges élmény lehet Marci számára a dolog. Legalább is remélem...
Az arcát bámulom, ellenőrizve, hogy nem lett-e valami baj itt lent, de azt hiszem a köré húzott burkom tökéletesen megvédte. Amikor kinézelődtük magunkat a mélyen fekvő üres vajsörös üvegekben, felsodrom magunkat a felszínre.
- Hogy tetszett? - pislogok nagyokat a pajtira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár két éve kezdtem a fesztiválozást rendszeresen űzni, azt kell mondjam, egész jól belerázódtam. Az ember minden nap szürreális, nem mindennapi személiségekkel és helyzetekkel találja szemben magát, mint a Marionak és Luiginek öltözött olasz páros, akik hajnalig pörögnek az egyik brit indie gyöngyszemeket felsorakoztató sátorban. Vagy mondjuk ott van a tény, hogy a napok múltával egyre kevesebb ruhát lehet látni az embereken. Ennek az íratlan törvénynek eleget téve amikor ma felvettem a "nagymama kanapéja" mintás ingemet, egy pálcaintéssel megszabadítottam az alsó felétől, hogy a kánikulához illeszkedve kevesebb bőrfelületet takarjon. A kizárólag félig lebarnult felsőtesttel meg majd máskor foglalkozunk, most van jobb elfoglaltságom is. Egy kis palack vízzel szlalomozok a jurtákhoz hasonlatos sátrak között, esernyőkből eszkábált lámpások és színes szalagok között botladozok, hogy a tegnap felfedezett tisztásra érjek. A pázsiton apró körökben elhelyezkedve idegenek lehunyt pillákon keresztül  furábbnál furább formákat pöfékeltek a makulátlan égre.
Valamit éreztem, mintha az ismeretlen arcok tömegéből egy-egy gesztus, egy mozdulat ismerős lett volna, egy mosoly, egy grimasz, egy halk nevetés. Csak pár kört kell lerónom a szedett-vedett csapatok között, hogy megtaláljam az arcot, akiről egy poszter is húzódik az ágyam fölött.
- Elnézést, izé, bocsi - guggolok le mellé rákvörösen, amit a napok alatt szerzett leégésem is felerősít Mit sem törődve a mellette fekvő lánnyal, bámulom a férfit, s igyekszem figyelmen kívül hagyni, hogy a szöszi ugyanolyan pólót, ugyanolyan fazonban hord, mint én - Nem akarlak zavarni a chillben, de kaphatnék egy autogrammot?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mr.Infinity

Homlokomon végigsimítom kezemet, eltörölve a tűző naptól hízó izzadságcseppeket. Halk sóhaj hagyja el ajkaimat, miközben igyekszem magamba szívni a körülöttünk keringő rezgéseket, amit maga a fesztivál sugároz a látvánnyal, zenével és illatokkal.
Miután kis híján kiugrik a szívem mellkasomból, nyugalmat színlelve odamegyek az általam annyira kedvelt Arlenhez, és kissé bukdácsolva, de kibököm kérésemet. A válasz jobb, mint amit remélni is tudtam volna, a férfi arrébb húzódik, helyet szorítva maga mellett a dús pázsiton. Egy általam nem ismert bűbáj segítségével a smaragd tenger a legpuhább párnakén hatott a rajta fekvő fesztiválozóknak. Szeme sarkából folyamatosan bámulom Arlen profilját, s csak akkor kapom el tekintetemet, amikor a pofátlanul vonzó arccsontok tulajdonosa felém tekintett.
Lépéseket hallok a fejem fölött, valaki épp kicseréli a pipát egy különösebb kinézetűre, majd megy tovább. Az első szippantást én kapom, s mivel mindenképp le akarom nyűgözni a mellettem heverőt, egy teljes tüdős hortyogás után bevetem az összes mágikus vízipipa tudásomat, és a lehető legszebb füstformát igyekszem kipöfékelni. Apró, angyalszerű pacák csapkodnak a zafírként csillogó ég felé, s vagy három ilyen alakot tudtam fújni, mielőtt apró köhécselésbe kezdek amit próbálok visszafogni. A kedélyem máris könnyebb, világosabb, az ajkamra halvány mosoly telepedik, fejemet pedig az énekes felé fordítom, átadva a csövet.
- Van egy... zamata.