36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Evelin Ordassy összes RPG hozzászólása (143 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Le
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 12:07 Ugrás a poszthoz

Evelin ránéz a kedves anyókára. És gondolkodni kezd.
-Azt hiszem nincs. Evelin gondolkozni kezd.
- Mégis lenne valami. Az egyik tanárt a kérdéseimmel és az őszinteségemmel az őrületbe kergettem. Tanultam belőle egy dolgot. Nem mindenki szereti a kérdéseket. Csak ennyi amit tudok mondani. De ha lesz más is megigérem hozzád jövök.
Evelin megint egy szuszra elmondta a mondandóját.
- De most sajnálom megyek. Van még egy kis dolgom.
Elindultam szépen lassan, türelmesen. Végighaladva a folyosón.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. augusztus 3. 21:24
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 21:04 Ugrás a poszthoz

Bíborka

Így estefelé kedvet kaptam kicsit sétálni. Már megint egy új helyre keveredtem. Sikeresen találtam egy könyvtárat. Elméletben erre még nem jártam. Bementem.Levettem az egyik polcról egy könyvet. Helyetfoglaltam és olvasni kezdtem.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 21:42 Ugrás a poszthoz

Evelin miközben békésen olvas. Hangos zajokat hall. Ijedtében eldobta a könyvet amit éppen olvasott. Később nyögdécselést hall. Evelin odasiet. Egy nagy könyvkupacot talál. Elkezdi a könyvek alatt nyögdécselő élőlényt kiszabadítani.
- Gyere had segítsek.
Evelin sikeresen kiásta a könyvküpac alól. Elkezdte a könyveket a kezébe gyűjtögetni. Amikoz megtelt a keze visszapakolta a polcra ahova a könyvek valók. Szépen sorban.
- Mijáratban erre? Jobban vagy?
Kérdezte Evelin.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 21:57 Ugrás a poszthoz

Kicsit unatkoztam és sétálni indultam. Akkor támadt egy nagyon jó ötletem. Benézek a tanulószobába. Hátha van ott valaki akit ismerek is. Megfogtam pár könyvemet, és elindultam. Alig láttam valamit a nagy rakat könyvtől a kezemben. Sikeresen elértem a tanulószobáig. Megláttam az egyik ismerősömet Izabellát. Úgy nézett ki, mintha tanulna. De valami nem stimmelt. Lepakoltam a könyveket és leültem mellé.
- Szia. Köszöntem neki.
- Nem nézel ki valami jól. Történt valami?
Gondoltam magamban, hogy már megint sokat kérdezek. Ideje lenne befejezni. Ezért elhalgattam.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 22:07 Ugrás a poszthoz

Evelin az óra alatt sikeresen elhagyta a tanszereit. Visszament az óra helyszínére. Egy fatönkön meg is találta. Amikor elindult volna, valami neszt hallott a veteményes felől. Gondolta, nincs egyedül. Lerakta a tanszereket a fatönkre. Elindult a veteményes felé. Észrevette hogy ott a vadőr. Vele még nem találkozott. Itt az ideje megismerni.
- Jónapot. Segíthetek valamiben?
Evelin meg sem várta a választ, hozzá is látott.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 22:16 Ugrás a poszthoz

Evelin elmosolyodva nézi a kis manót.
- Várj még! Nembírta megállni és utána kiállt. Odamegy a kis manó mellé.
- Esetleg elkísérhetlek? Nemártana rád jobban odafigyelni. Egyszer még komolyabb bajod is lehet. Annak nem örülnék. Evelin vidáman mondja a kis manónak.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 22:33 Ugrás a poszthoz

Evelin végigmérte a lányt. Felállt és megkerülte az asztalt. A lány elé állt.
- Nem tudsz átverni. Tudom, hogy van valami bajod. Máskülönben nem lenne semmi bajod.
Evelin a zsebéből elővett egy papírzsepkendőt.
- Ez majd segít.
Megint megkerüli a padot és visszaül a lány mellé.
-De ha nem akarod, nem muszáj elmondanod.
Evelin is kinyitja az egyik könyvét és olvasni kezd.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 22:46 Ugrás a poszthoz

Evelin elneveti magát. Máris jobb kedve lett.
- Nem haragszom. Míért is haragudjak. Én legalább szeretem az őszinteséget. Nem úgy, mint mások.
Evelin egy kicsit megkedvelte a vicces kis manót. Legalább nem unatkozik.
- És mi dolgod az ablakokkal? Mert szerintem mind rendben van.
Kérdezi Evelin kíváncsian.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 23:01 Ugrás a poszthoz

Evelin egy idő után megunta az olvasást, új elfoglaltságot talált. Azt figyelte hogy javul-e a mellette ülő kedve. Észrevett egy kis mosolyt az arcán. Evelin elégedett volt magával és ő is elmosolyodott. Nem bírta megállni és megszólalt.
- Ahogy látom már egy kicsivel jobban vagy. A papírzsepi sok mindenre jó. Ezt te is állíthatom. Akkor nem kérdezősködök tovább mi bajod.
De azt látom, hogy nincs hangulatod tanulni. Ugye igazam van?
Evelin rámosolyodott a lányra.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 23:14 Ugrás a poszthoz

Evelin megint elmosolyodtk.
- Elég érdekes munkának hangzik. Időm meg van hogy halgassalak. Majd holnap egy kicsivel többet tanulok.
Evelin örül, hogy végre egy jó társaságba keveredett. Életében először lát manót, és azt is magyon megkedvelte. Azt gondolta magában hogy ez a manó egy tünemény.
Bárcsak gyakrabban összefutna vele.
Evelin megint hozzákezd beszélni.
- És mit szoktatok tenni egy hibás ablakkal? Ugye az számodra nem veszélyes?
Evelin érdeklődött tovább.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 23:28 Ugrás a poszthoz

Evelin elmosolyodik. És lelkesen folytatja a gyomlálást. Közben fecsegni kezd.
- Lenne más dolgom is. Például tanulni. Sikeresen elhagytam a tanszereimet. Ezért jöttem vissza. De ha már itt van akkor boldogítom egy kicsit, ha nem haragszik. Majd én megcsinálom. Maga üjjön le és pihentesse a fájós derekát. Látom magán hogy némi pihenésre lenne szüksége. Affelől meg meg nyugodhat, hogy nem bántom a fűszereit.
Evelin az egész mondandóját egy szuszra mondta el. A végén nagy levegőt vett és lelkesen folytatja a gyomlálást. A fűszereket gondosan kiválogatja a gazak közül. Más nem jut az eszébe amit megoszthatna a vadőrrel.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 23:56 Ugrás a poszthoz

Evelin megint elmosolyodik ezen a tündéri manón. Végül megszólal.
- Az nem baj ha nem értesz mindenhez. Én sem értek mindenhez. Egy kis tanulást meg kihagykatok. Majd bepótolom holnap. Ha véletlen találnál még egy kóbor könyvkupacot akkor inkább szólj a saját érdekedben.
Nemkéne az ujjaidat ropogtatnod. Még bajod lehet belőle. Remélem nem lett baja az ujjaidnak.
Evelin ma nagyon beszédes kedvében van. Azért is folytatja a mondandóját.
- Nem kérsz egy kis csokit? Attól biztos jobban lennél. Én már csak tudom. Mindig van nálam.
Evelin leguggol a manóhoz. És felényújtja a csokit.
- Ezt nem utasíthatod vissza. Fogadd el. Megérdemled. Olyan szorgos kis manó vagy.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 15. 11:13 Ugrás a poszthoz

Evelin gondolkozott hogy mi baja lehet a lánynak. Ötlete sem volt. Amikor éppen megint kérdezőskődött volna róla, megfordult az agyában hogy ezt nem kéne. Nem akarta a kérdéseivel kihúzni a gyufát. Tehát egy dolgot tehetett. Olvasott tovább. Ő sem bírt kontcentrálni a könyvre. Az járt a fejében hogy fell kellene vidítani Izabellát. Ilyen rossz állapotban meg nem látta. Először becsukta a könyvét és csak nézett ki a fejéből. Akkor éppen gondolkodott. Nem jutott az eszébe semmi jó ötlet. Utána megint úgy dönt, hogy megkérdezi.
- Ne segítsek valamiben? Látom rajtad hogy történt valami. Szivesen meghalgatom, az általában segíteni szokott.
Evelin ránéz Izabellára.
- De ha nem akarod nem muszáj. Nem szeretnék az agyadra menni a kérdéseimmel.
Evelin megint kinyit egy könyvet úgy dekorációba, hogy legyen előtte valami mert olvasni most épp nem szándékozik belőle. Kezdi árérezni a lány szomorúságát és rossz kedvét. Evelin is kezd elszontyolodni. Ránéz megint a lányra hátha mond valamit. Evelin olvasni kezd. Fél fülével a lányra figyel hátha az mond valamit. Ugrásra készen várja a lány szavait.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 15. 12:51 Ugrás a poszthoz

Evelin miközben úgy resz mintha tanulna, fél szemmel figyeli Izabella reakcióit. Olyan érzése rámad mintha figyelné őket valaki. Ez az érzése nem szűnik meg. Hátrafordul és körülnéz. Nem vesz észre semmi különöset, csak egy fiút aki éppen tanul. Amikor meggyőzi magát hogy semki sem figyelte visszafordul. Olvas tovább. Az érzés nem akar szűnni. Halk suttogást hall. Hátrafordul és észreveszi hogy a fiú igyekszik a helyére pakolni a pálcáját. Evelin észreveszi hogy Izabella nevet.Evelin is elkezd nevetni, de nem a varázslat miatt. Hanem azért, mert Izabella is nevet. Evelin reménykedik hogy ezután jobb kedve lesz Izabellának. Legalább találkozott egy emberrel akinek van egy kis humora. Evelin csak egyre tud gondolni, Remélem Izabella is értékelni fogja. Ez nekem míért nem jutott az eszembe.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 15. 23:20 Ugrás a poszthoz

Már a nevetőgörcs kerülget. Ez a manó egy tünemény. Ilyen manót még nem láttam. Bár ő az első akit látok. Azt hiszem egy életre megkedveltem ezt a kis manót. Sőt az összes manót. Egyszerűen már a nevetés kerülget. Végre egy kis jó kedv. Ùgy is egész nap unatkoutam. Nem tudtam elképzelni amit a manó, pontosabban a kis Bibi mondott. A csoki csak nem méreg. Maximun a kutyáknak, de a manóknak biztos nem. Az nem lehet hogy nem evett még  csokit. Akkor majd most!
- Biztosan nem kérsz? A csoki nem méreg. Na a kedvemért egy kis kostolót? Ezt nem utasíthatod vissza. Kérlek!
Könyörögtem a kis manónak. Megint odanyújtottam a csokit. Hátha megérzi az illatát. Akkor biztos megkívánja. Egész biztosan ízlene neki, mert csak nagyon kevés ember nem szereti a csokit. Vagyis ő manó. Már elfelejtettem.
- Na, biztosan nem kérsz? Senki nem halt bele egy kis csokiba.
Győzködtem tovább a kis manót hátha elfogadja.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 15. 23:44 Ugrás a poszthoz

Először csak nevettem jókedvűen, de amikor láttam hogy Izabella rosszabbul lett és a kezét harapja kínjában már el is ment a nevethetnékem. Azthiszem kicsit azéreztem Izabella kínját. Sietősen odamentem mellé és vigasztalni próbáltam. De egy szó sem jött ki a torkomon. Akkor gondolkodni kezdtem, hogyan segítsek Izabellán. Nem fogott az agyam. Mást nem tehettem ránéztem a fiúra és reménykedtem hogy tud valamit tenni. Megörültem amikor felállt és varázsolni kezdett. Hátha sikerül. Én felálltam és elszalattam némi kötszerért.
- Egy pillanat és ittvagyok.Hozok kötszert.
Ráparancsoltam a fiúra.
- Figyelj Izabellára. Ne veszítsd szem elől!
Utána sikeresen kirontottam a szobából kötszert keresve.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 00:19 Ugrás a poszthoz

Miután elmondtam a mondanivalóm gyomláltam tovább. Vártam a vadőr válaszát, amit hamarosan meg is kaptam. Végre találtam valami beszédesebb embert. Már megint jó társaságba keveredtem. Mekkora szerencse hogy feledékeny vagyok és elhagytam a tanszereimet. Na, még ez sem fordult meg a fejemben hogy a feledékenység áldás és nem átok, de mindent el kell kezdeni.
-Igen, magának érdekesebb segíteni. Jó egy kicsitkikapcsolódni. Eddig mindig csak tanultam. Képzelheti hogy ez mekkora felüdülés a számomra.
Mondtam néha-néha mosolyogva felnézve a vadőrre.Lassacskán befejeztük a gyomlálást. Nem állt szándékomban visszamenni tanulni. Tanultam ma már eleget. Tehát megkérdeztem.
- Kell-e még segíteni valamiben?
Kíváncsian néztem a vadőrre. Csak nem küld vissza unatkozni.
- Na? Segíteni szeretnék még egy kicsit.
Odasétáltam mellé várva a válaszát.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 14:51 Ugrás a poszthoz

Már a nevetés folytogat. Ahogy látom a manók nem esznek csokit. Minden nap tanul valami újat az ember. Ma is tanultam.
- Magadra vess. Köszönöm, hogy tanítottál valami újat. Mostmár tudom, hogy a manók nem esznek csokit.
Mosolyogtam a kis manóra, nézve ahogyan elhátrál. A kis tünemény csakazértis nekiment a könyvespolcnak. Majdnem ráestek, már meginz, a könyvek. Ilyen nem létezik. Szerencsélyére hamar észbekaptam. Varázsolhattam volna, de az egyszerűbb megoldások híve vagyok. Odaszaladtam és elkaptam a billegő polcot. Csak pár könyv potyogott le. Szerencsére egyik sem a manóra. Ezt legalább megúszta. Nem szeretném, hogy baja essen. Nem örülnék neki. Ahoz túlságosan megkedveltem őt. Azt a pár könyvet ami leesett a kezembe összeszedtem, és ugyan olyan sorrendben visszatettem a polcra. Közben nevettem.
- Legközelebb szerintem a könyvtárat kerüld el. Az egy ilyen kis manónak baleset veszélyes, de belátom, hogy ez az én hibám volt. Nem kellett volna téged csokival kínálgatni. Ugye nem haragszol rám?
Kérdeztem bűnbánóan, hátha megbocsájt.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 17:07 Ugrás a poszthoz

Csengettyű

Nem bírtam aludni. Végülis nem volt annyira késő. Egész nap csak tanultam. Kicsit pihenni volt kedvem. Sétálni indultam. A folyosón gyertyával világítottam, mert elveszett a zseblámpám. Kissé feledékeny vagyok. Ha a fejem nem lenne a nyakamhoz nőve, azt is elhagynám. Na, nem baj. Nézegetem a falon lévő festményeket. Némelyik elég régi lehet. Páran elég szépre sikerültek. Én is festegetek, de csak hobbiból. Én nem vagyok ilyen ügyes. Vagyis ki tudja. Mintha lenne még itt valaki. Világítok a gyertyával és nézelődök.
- Van itt valaki?
Semmi hang. Megint körbenézek.
- Biztos nincs itt senki. Na, mennyünk tovább.
Elindulok, de az érzés nem szűnik. Hiába akarom magamnak bemesélni hogy nincs itt senki, nem sikerül. Kezd megfagyni a vér az ereimben. Nem vagyok egy félős ember, de ez kezd ijesztő lenni. Majd csak lesz valahogy. Sietősen elindulok a Levita felé, de nálam a sietős nem jelent semmit. Lassú gyerek vagyok. Nem nagyon iparkodom sehova. Van egy mottóm: időm annyi, mint a tenger. Inkább a halál mint hogy siessek.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. július 21. 20:20
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 17:59 Ugrás a poszthoz

Ahogy látom nem vagyok tovább szivesen látott vendég. Megértettem a célzást. Nem haragszom egy kicsit se. Akkor el is köszönök.
- Teljen jól a napja. Sok sikert kívánok az állatkák szabadonengedéséhez.
Elindultam egy kicsit sietősem, mivel sietnem is kellett. Felvettem a fatönkről az elvesztett tanszereimet. Megáltam és volt még egy hozzáfűzni valóm.
- Szivesen segítettem. Majd jövök máskor is.
Utána elindultam a kastély felé. Gyakran tekintgettem vissza.
- Na, irány tanulni. Mindjárt itt vannak a vizsgák.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 18:31 Ugrás a poszthoz

Miközben próbáltam meggyőzni magam, hogy nincs itt senki, egyre erősebb lett bennem az az érzés, hogy van itt valaki. Nem vagyok az a félős típus, de most kicsit elkezdtem félni.
Amikor valaki megszólított akkor sikítottam egy hatalmasai. Halálra ijedtem. A sikolyomtól zengett a csarnok. Ennyire még soha életemben nem ijedtem meg. Egy kicsit hátraestem. Hamar feltápászkodtam, egy szempárt és egy vigyorgó szájat láttam. Egy darabig meg sem bírtam szólalni, de a végén sikerült. Szerintem örült neki, hogy sikerült megijesztenie. Az a csoda, hogy nem nevetett rajtam. De ha belegondolok nem is volt olyan félelmetes. Sőt egész aranyos volt utólag.
- Te meg ki vagy?
Kérdeztem a szempártól.
- Hogy kerülsz ide ilyen későn?
Ha most utólag belegondolok nincs is még olyan késő.
- Mi járatban erre?
Kérdeztem érdeklődve. Abban a pillanatban átfutott az az agyamon. Ő biztosan csak egy szellem lehet. Azok szoktak ilyen későn erre járni, és ijesztgetni a járó-kelő emberkéket a folyosón. Én egy cseppet se haragszom. Nem vagyok haragtartó személy. Sőt egyenesen örültem a társaságnak. Végre megismerhetek egy szellemet, életemben először. Ez a szerencsenapom.
- Örülök hogy megismertelek.
Szeretettel köszöntöttem az új ismerőst.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. július 21. 20:21
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 21:06 Ugrás a poszthoz

Végre kezdtem megnyugodni. Szerencsére nem egy gonosz hanem egy jó szellemmel hozott össze a sors. Kezdtem megörülni. Végre nem a tanuláson jár az eszem. Mint köztudott mindjárt itt a vizsgaidőszak és nem áll szándékomban megbukni. Végül is már szinte mindent tudok. Már csak egy kis gyakorlás kérdése. Ahogy megjelent előttem, már tudom, hogy egy aranyos cica. A nevét pedig a fejembe vésem. Csengettyű. Na, ezt is megjegyeztem. Minden nap tanul valami újat az ember. Ez csak jó. Ma is tanultam valami újat. Ahogy a hátam mögé, vagyis pontosabban a vállamhoz lebegett egyenesen kirázott a hideg. Már nem a félelemtől, hanem mert tényleg hideg volt. Ahogy látom tetszik neki, hogy féltem tőle, de már nem félek. Bizonyára kedves szellem. Az már kicsit sok volt, hogy a farkincáját a nyakam köre fonja. Ért hozzá hogyan kell az embert halálra ijeszteni. Túlságosan is. Az még ijesztőbb hogy ez is tetszett neki és boldoggá tette a tudat hogy ijesztőnek találom. De még amikor megkérdezte, hogy mit keresek erre, akkor igazán szívroham körüli helyzetbe kerültem. Pont a fülem mellett volt. Ráadásul az a sunyi hangsúlya. Megfagyott bennem a vér. Győzködtem magam, hogy ő egy macska és azok általában kedvelnek engem, de csak egy szellem. Végül válaszoltam neki.
- Csak nem bírtam aludni és sétálni indultam. Ez az én érdekes kis szokásom. Nem tévedtem el szerencsére. Tudom merről jöttem. Emlékszem a visszafelé vezető útra.
Amikor ezt elmondtam, végre kezdtem megnyugodni. Már nem annyira féltem tőle. A nyakam felé nyúlni viszont nem mertem. Azért olyan bátor nem vagyok. Abban reménykedtem, hogy hátha elenged.
- Ilyenkor mit szeretnél csinálni a kastélyban? Szívesen elkísérlek. Úgy sincs más dolgom.
Mondtam eléggé elszánt hangnemben. Hátha elkísérhetem, mert álmos még mindig nem vagyok. Egyedül meg nem nagyon szeretek lenni. Az túl unalmas. Mármint már akinek. Azért még mindig nem vagyok nyugodt teljesen. Végül is egy kis izgalom nem is árt. Legalább egyszer. És még úgy sem ismerem a kastélyt. Legalább akad aki körbevezet.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. július 21. 20:24
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 21:56 Ugrás a poszthoz

Egy kicsit megilyedtem. Nem nagyon értettem anit a fiú mondott. Remélem Izabella jól van. Ha egy haja szála is görbül, ja ez már megtörtént. Én is hibás vagyok. Annyira salynálom szegényt. Ezt nem kellett volna. Egy kis csoki sokkal többet segíthetett volna. Én is és a fiú is hibásak vagyunk. Ő azért, mert varázsolt, én pedig azért, mert nem szóltam időben. Többet kellene tanulnom bűbájtanból. Hogy lehet, hogy az ellen bűbáj nem jutott az eszembe. Ezért még Izabella ki is tekeri a nyakamat. Rossz erre gondolni. Szerencsétlen. Bárcsak én lettem volna a helyében! Végülis most én is úgy érzem magam, mint ahogyan ő érezhette. Már tudom mennyire rossz. Miközben ezek a gondolatok jártak, ismétlődtek a fejemben, szereztem kötszert. Most végre volt megfelelő okom sietni, nem siettem hanem rohantam. Végig a folyosón. Ha lett volna azza tanár, egész biztos kitekerte volna a nyakam. Ilyet is ritkán látni. Tiszta szivemből útálok futni. Én tartom a suliban a negatív rekordot futásból. Most kifejezetten hamar odaértem, ez is egy hatalmas csoda. A fáradtságtól le kellett ülnöm. Még mielőtt leültem volna a fiúnak átnyújtottam a kötszert. Utána eldőltem és levedőért kapkodtam. Két dolog járt a fejemben. Az egyik és legfontosabb, hogy hogy van Izabella, a másik, hogy tiszta szívből gyűlölök futni. Megfordult a fejemben még egy dolog. Ki lesz az a szerencsétlen aki engem innen összekapar. Szinte már kapkodtam a levegőért. Utána már javült az állapotom. Jót tett az ülés a padlón. Összeszedtem magam és feláltam. Megkérdeztem a fiút.
- Izabella jobban van?
Tudtam, hogy Izabella lefogja szedni a fejemet a történtek után. Teljesen jogosan.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. július 16. 22:13
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 22:45 Ugrás a poszthoz

Gondoltam magamban, hogy ez a manó egy tünemény. Túlságosan is megkedveltem. Kimondottan szeretem a manókat. Tündéri terentmények.
- Nem a te hibád volt hanem az enyém és az ügy lezárva.
Győzködtem a kis manót. Már megint letérdeltem mellé mert olyan kis alacsony. Úgy mondom, mintha külömb lennék. Nekem is gondot okoz a magasabb polcok elérése. Végülis igaz, hogy magasabb vagyok a manónál, de az lenne furcsa ha nem így lenne. Olyan aranyosan gondolkozik ez a kis manó. Ha lehetne egész nap elnézegetném, de lehet hogy a manónak elege lenne belőlem. Azért is megszólalok.
- Szerintem a második.
Mondtam a manónak, hátha szivesen veszi a segítségemet. Észrevettem még egy kóbor könyvkupacot. Pont az ablak előtt volt. Nem hagyhattam ott. Még baja esne a manónak. Gondolkodni kezdtem. Eszembejutott még bűbájtanóráról a lebegtető bűbáj. Most épp itt az ideje a gyakorlatban is kipróbálni. Gondoltam magamban. Kinondtam szépen halkan a varázsigét. Remélve hogy a manó nem haragszik meg hogy varázsolgatok a háta mögött.
- Vingardiun Leviosa.
Egyesével lebegtettem a könyveket nagy odafigyeléssel, mert nem akartam hogy leessenek. Végülis nehéz dolgokról volt szó, amelyek képesek egy manót a földhözszorítani. Csak egy könyv esett le. Odasétáltam, felvettem, de a polc magasan volt így megfogtam egy széket és odavittem. Visszaraktam a könyvet. A széket pedig a helyéretettem.
- Na, és tovább? Van még valami munkád? Mert szerintem az ablakoknak nincs baja.
Mosolyogtam a manóra.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 17. 11:31 Ugrás a poszthoz

Már csak abban reménykedtem hogy hamar megnyugodok. Nem is olyan félelmetes ez a cica, pontosabban szellem cica. Ha belegondolok egészen aranyos, így utólag. Csak az a sunyi mosolya, meg ahogy belenézek a szemecskéibe, na, az már ijesztő. Kifejezetten örültem a társaságnak. Már félelem nélkül szóltam hozzá. Végül is elengedte a nyakam. Hálás voltam ezért. Utána is éreztem azt a hideget, mintha még ott lett volna, de sebaj. Lesz még rosszabb is. Talán.
- Milyen igazad van, hogy már aludni kéne. Még nem áll szándékomban. Főleg azért, mert akadt társaságom.
Ezzel a cicára célozgattam. Már megint ilyen érdekes társaságba sodort a szél. Mint mindig. Már szinte mindennel találkoztam, de szellemmel még nem. Szerencsére most volt a szerencsenapon, ma megismertem egyet, név szerint Csengettyűt. Milyen aranyos kis neve van. Szellemhez képest. Na ezt is megjegyzem, egy életre.
- Nem azért jöttem, hogy kalandot keressek. Azt hittem nem jár erre senki, helyesbítek élő lélek. Rád kifejezetten nem számítottam, de ha már itt vagyok. Izgalmas helyet még nem tudok, abban reménykedem, hogy majd mutatsz egyet. Szerintem nem esne nehezedre.
Már végképp megnyugodtam. Ebben a cicában nincs semmi ijesztő. Sőt inkább aranyos, mint félelmetes. Nagyon kedvelem a cicákat. Most már azt is tudom, hogy mindegy élő, vagy halott. Akkor is aranyosak. Minden nap tanul valami újat az ember. Ez is egy olyan nap. Ez a cica, helyesbítek szellem cica kitűnő tanár. Az iskolában eddig csak két szellemről hallottam. Mind a kettő kopogószellem. Na, ez nem is annyira számít. Bizonyára ő az egyik.
- Remélem mutatsz valami izgalmas helyet?
Kérdeztem a cicától miközben mosolyogtam rá. Tudom, hogy az én mosolyom nem olyan sunyi, mint az övé, de kezdetnek egész jó. Sok helyen nem jártam még a sulinak. Éppen itt az ideje.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. július 21. 20:24
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 17. 22:21 Ugrás a poszthoz

Olyan gyorsan történik minden. Azt sem tudom, hogy hol járok. Annyi gondolat kavarog a fejemben. Ritkán szoktam futni, de enyit soha. Figyelhettem volna a fiúra is, hogy mit mond. Akkor lehet, hogy ezt az egészet megúsztam volna. Ezek a gondolatok nem is olyan fontosak. Izabella állapota a fontos. Nem gondoltam volna, hogy egy átok ennyire balul ütne ki. Ezt az átkot bizonyára egy életre megtanultam. Használni pedig szerintem nem fogom. Maximun önvédelemre. Arra alkalmas. Szegény Izabella. Nem tudom elképzelni, hogy elájult. Fogalmam sincs, hogy mitől. Én még életemben nem ájultam el. Miket beszélek össze-vissza, ez hogy jön ide. Itt csak Izabella számít per-pillanat. No, meg a fiú, nem csak ő a hibás, az első megérzésemnél figyelmeztethettem volna Izabellát, hogy valami készül. Vagy figyelhettem volna a fiút amikor varázsolni akart, hogy ne tegye. Míért nem tettem semmit? Én is ugyan úgy hibás vagyok. Bár varázsolni nem állt volna szándékomban semmiféleképpen. Eleve sem szoktam varázsolgatni csak ha nagyon muszáj. Az is elég ritka. Miközben én a padlón haldokoltam, bejött egy másik lány. Pont jókor, vagy nem. Fogalmam simcs, hogy kinek mi a jó. Izabellának ez biztos jót jelent. Csak ez számít. Az, hogy az én nyakamat kitekerje az nem érdekel. Végülis ezt a feladatot jobban örülnék ha Izabella látná el. Minden joga meg is lenne hozzá. Hogy keveredhettem ilyen helyzetbe. Na, mindegy. Ha már megtörtént nem lehet visszacsinálni. Ez van, és kész. A lány kérdezősködött, hogy mi is történt. Az nem olyan fontos. Felálltam és elindultunk a gyengélkedő felé. Segítettem a fiúnak vinni Izabellát. Szóhoz sem tudtam jutni. Inkább lettem volna Izabella helyében. Az is jobb lett volna. Nemtudom, hogy melyikünk van rosszabb állapotban. Remélem minél hamarabb oda fogunk érni. Ennél már csak rosszab lesz. Most egy darabig nem leszek beszédes kedvemben mindenki legnagyobb örömére.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 19. 18:48 Ugrás a poszthoz

Már megint nem tudok aludni. Az utóbbi napokban nem sikerül. Gyakran fenn vagyok. Most nem volt hangulatom a kastélyban császkálni. Úgy döntöttem, hogy most bagolyfalva a cél. Olyan ritkán tudok erre sétálgatni. Estefelé meg még nem jártam erre. Ideje lenne elkezdeni. Kíváncsi vagyok, hogy jár-e valaki ilyen késői órán. Erősen kételkedem ebben. Már a világítást is lekapcsolták a faluban. Elméletben már mindenki alszik. Kivéve engem. Alig látok valamit. Hiába világítok a pálcámmal. Vigyáznom kell, hogy ne csússzak bele a tavacskába. Elég béna vagyok. Pontosan ezért is nem megyek túlságosan közel a tó partjához. Kénytelen vagyok a lábam elé nézni. Olyan érzésem van mintha lenne itt rajtam kívül valaki. Most éppen itt az ideje, hogy figyeljek is a megérzésemre. Nézelődök, de még mindig nem látok semmit. Egyre erősebb lesz ez a megérzésem. Végülis nehéz lenne észrevenni bárkit ilyen sötétben. Ahogy egyre közelebb megyek az egyik padhoz észeveszek egy embert. Mindvégig igazam volt. Odasétálok mögé, abban a pillanatban rájöttem, hogy még életemben nem láttam. Azért megszólalok.
- Mijáratban erre, ilyen késői órán?
Kérdeztem kíváncsian.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 19. 21:06 Ugrás a poszthoz

Kíváncsi ember vagyok. Ezértis örültem a társaságnak. Végre egy ember. Egyedül lenni is szeretek, de ha van társaság inkább azt választom. Kifejezetten örültem, hogy ilyen későn is összefutottam valakivel. Ebben erősem kételkedtem, de ma szerencsém volt, remélem, hogy ez szerencse. Nem gondoltam, hogy így reagál rám. Abban végülis igaza van, hogy nem rám tartozik, hogy mi baja. Nem szeretem az ilyesfajta viselkedést, a flegma beszédet és még sok mást. Most kivételesen eltekintenék az őszinte vélemény nyilvánítástól. Akkor biztosan kihúznám nála a gyufát. Ezt pedig nem szeretném. Egy embernél már sikerült. Abból az esetből már tanultam. Eléggé érdekes hangnemben beszélt hozzám. Nem tudtam mirevélni.
- Nem féltem magamat. Tudok vigyázni magamra.
Nem tudom mit szeretne elérni a kérdéseivel, de ez nem valami kedves. De belátom van humora, remélem ezt humornak szánta, de ezt erősen kétlem. Bizonyára komolyan gondolta. Szerintem nem járna valami jól ha kiakasztana. Még én beszélek. Legfejjebb elfutni tudok. Azt se valami gyorsan. Elég lassú vagyok, de nem mindig. Éles helyzetben tudok futni. Elméletben. Megkerültem a padot és odaálltam elé.
- Képzeld kislányokat is kiengednek.
A legcsekéjebb félelemérzet nélkül
mondtam ezt.
- Nem szeretnélek bosszantani, ha akarod el is mehetek.
Ezt perfekt komolyan gondoltam. Nem mindenki szerint vagyok jó társaság. Nem mindenki értékeli az őszinteséget.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 21. 21:44 Ugrás a poszthoz

Chuck Welch

Ennek az embernek van valami baja. Fogalmam sincs, hogy mi. Ha megkérdezném biztosan felhúznám. Mint általában mindenkit a kérdéseimmel. Ezt pedig nem szeretném. Azt hiszem, hogy egy kicsit megesett rajta a szivem. Megpróbálom egy kicsit felvidítani. Nos, legyünk kedvesek. Ahogy látom fázik. Ezt vele is tisztázom.
- Ahogy látom fázol.
Megint megkerülöm a padot, és megállok. Van egy kis dolog velem kapcsolatban. Egyedi stílusom van. Általában szeretek magamrateríteni egy pokrócot. Most sem volt másképp. Levettem a pokrócot magamról és ráterítettem. Egy pólóban biztos hideg lehetett. Én szerencsére nem fáztam. Meg eleve fel is voltam öltözve. Megint megkerültem a pagot és leültem a pad másik oldalára. Tőle úgy egy-két méterre. Néztem magam elé. Mintha sok mindent is láttam volna. Teljes sötétség. Megfogtam a pálcámat és világítani kezdtem. Nem szeretem ha az orrom hegyéig sem látok. Más ötletem meg nem volt. Gondolkodni kezdtem. Nem bírom a csöndet, vagyis annyira nem. Néha kész felüdülés. Most ez nem így van. Akkor kérdezzünk valamit.
- Ne haragudj rám, de ha megkérdezhetem, hogy kerülsz ide? Nem gondoltam volna, hogy ilyenkor valaki más is jár erre.
Gondoltam ezzel egy kicsit felvidítom. Felé fordoltam egy pillanatra, kíváncsi voltam hogyan reagál erre.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. július 23. 01:30
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 21. 22:10 Ugrás a poszthoz

Brantner Katinka

Gondoltam megint sétálgatni kezdek. Nem gondoltam volna, hogy ide keveredek. Erre még úgy sem jártam. Ideje lesz felfedezni. Érdekes utca, ez a legszebb amit életemben láttam. Szeretem ezt a falut. Minden olyan szép. Sokat nézelődök az utcán, gyakran szemügyreveszem a kirakatokat is. Sok érdekesség van bennük. Egy kicsit viszont unatkozom, mert nincs velem semki. Majdcsak találkozok valakivel. Végül is nem az erősségem a barátkozás. Majd megpróbálom. Engem nem minden ember kedvel. Pontosabban a kérdéseimet. Valamikor túlságosan bőbeszédű vagyok. Profi vagyok az emberek kiakasztásában, még ha nem is áll szándékomban. Tanultam valamit, nem minden ember szereti a kérdéseket. Sétálás közben álltalában gondolkozni szoktam. Mindenféle dologgal kapcsolatban. Azért figyelek a lábam elé is, mert muszáj. Nem szeretnék orraesni. Fogalmam sincs, hogy míért sétálgatok szinte mindig. Ezt igazán megmondhatná valaki. Végül is más dolgom nincs. Ez pedig kiváló elfoglaltság, márakinek.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Evelin Ordassy összes RPG hozzászólása (143 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Fel