Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A karját megcsípve meggyőződik róla, hogy ez nem álom, vagy, ha az, hát nagyon makacs fajta. De, ha ez varázslat, talán valami módon megszüntethető a hatása, vagy megtörhető valahogy, ha átok. ~Kell, hogy legyen valami megoldás rá!~
Rosszulléte láthatóan eléggé feltűnő, de nem lát senkit, akinek a tekintete kicsit is hasonlítana a keresett nőére. Persze az is lehet, hogy olyan kínosan viselkedik, hogy Kriszta inkább elkerüli, minthogy segítsen neki. De nem, őt nem ilyennek ismeri. Bár mennyire ismeri egyáltalán? Mondhatja azt, hogy tudja, hogyan is viselkedne ilyen helyzetben?
Teljesen elbizonytalanodik, és bár az egyik Kriszta mégis megkockáztat egy gyors kérdést, egyelőre nincs ereje válaszolni. Ahogy ott áll, lassan kiürül a folyosó, de nem érdekli az óra, amiről éppen késik, ennek a rejtélynek most kell a végére járnia.
Agya lassan feldolgozza a történteket és elkezd kutatni a megoldás után, de nem nagyon jut semmi eszébe. Valahogy meg kell találnia Krisztát. Az igazit. De hogy, és hol? Nem nyithat be minden terembe. Különben is, a többsége tele lenne a nővel, nem segítene semmit. Meg kell tudnia, hol van éppen órája. Azt pedig a titkárságon fogják tudni megmondani neki.
Siet is a megfelelő emeletre, a megfelelő ajtóhoz. Bekopogtat, de csak akkor lép be, amikor bentről erre engedélyt kap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Elnézést én csak... - kezdi Krisz, de aztán megakasztja szájában a szavakat az a tekintet, amivel a szobában ülő Kriszta vizslatja. Rémálmaiban látott hasonló arckifejezést a lányon, de ezt élőben látni... egészen borzasztó számára. Megborzong, aztán a fejét rázva próbálja elhessegetni a kellemetlen gondolatokat. Tudatosítja magában, hogy ez a nő itt nem Kriszta. Ebben ugyanis teljesen biztos. Emiatt kezd is reménykedni, hogy mégiscsak meg fogja találni a nőt. Bár azt még nem tudja, mit is fog tenni, ha egyszer meglesz, és ott áll előtte.
- Szóval csak szeretném tudni, hogy egy bizonyos tanárnő melyik teremben tartózkodik - mondja felocsúdva merengéséből, de rögtön hozzá is teszi: - Vele lenne órám, de elkéstem, és még elég új vagyok, szóval, nem igazán tudom, hova is kellene mennem.
Krisz bízik benne, hogy ez elég lesz a nőnek, és nem fog utánanézni, hogy ő valóban tanulja-e azt a bizonyos tárgyat.
- Szűcs Krisztinának hívják - mondja még, hogy egyértelműsítse, kit is keres. Aztán már csak magában fohászkodik, hogy gyorsan vége legyen ennek a káprázatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az álkriszta továbbra sem erőlteti túl magát kedvességgel, és ez máskor legalább egy csípős megjegyzést kihozna Kriszből, de jelenleg sokkal nagyobb problémái vannak egy udvariatlan titkárnőnél.
- Köszönöm - leheli hát valódi gondolatai kimondása helyett, aztán az órarendhez lép. Ujjaival irányítja tekintetét a mai napra, aztán már csak Kriszta nevét kell megtalálnia. Keresése eredményeként végre elindulhat a teremhez, ahol reméli, hogy megtalálja Krisztát. Gyorsan elköszön a mogorva nőtől, és szinte rohan fel a harmadik emeletre.
A 302-es terem előtt megtorpan. Tudja, hogy a nő jelenleg órát tart, és úgy gondolja, nem kellene megzavarnia. Ugyanakkor kezd teljesen bedilizni attól, hogy mindenhol őt látja, és nem a szerelem hevétől. Hirtelen elhatározással nyit be a terembe. Űzött tekintettel néz körbe, próbálja megtalálni a sok nő között azt az egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

~Mázli!~ Hatalmas sóhajtás hagyja el az ajkait, és néma köszönetet rebeg az ég felé, mikor meglátja, hogy Kriszta - ő már valóban ő kell legyen! - ma fiúkat tanít. Egyéb esetben talán felüti fejét benne a féltékenység szörnye, de most inkább csak a nő szemeibe fúrja kétségbeesett tekintetét, és némi könyörgést is vegyít bele, hogy Kriszta számára egyértelmű legyen, itt most gáz van.
Azt azonban nem tudja, hogy innen hogyan tovább. Megijeszteni nem akarta őt, és a nő éppen dolgozik, valószínűleg nem az ő problémája neki az első. Kellemes meglepetésként éri, hogy Kriszta kiterelgeti a teremből, és vele is megy.
- Bocs, teljesen elfelejtettem.
És valóban, kopogni azt eszébe sem jutott. Már annak is örült, hogy be mert nyitni, nemhogy még várjon is rá, hogy vajon hány Kriszta nyit neki ajtót.
- Én... nem vagyok valami jól - morogja, aztán elfordul. Ezt nagyon nem gondolta át korábban, így fogalma sincs, mit mondjon. Nem beszélhet a lánynak varázslatról, meg klónokról, mert a végén még őrültnek nézi. De egy egyszerű betegség miatt kihívni őt az órájáról... nem hangzik valami jól.
Nem tud mit mondani, szemét a lány nyakában lógó láncon függő medálra szegezi, figyeli a kis kulcs csillanását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hogy ő mekkora egy ökör! Teljesen megijeszti a lányt. Mégiscsak ki kellett volna találnia valami jó indokot a tetteire, mielőtt rátört. Bár ez most már késő bánat, a kesergés helyett a jelenlegi helyzettel kell kezdenie valamit.
Hiába érdeklődik azonban Kriszta, a fiú nem tud mit felelni. Hiszen végül is nem beteg. A gyors lázellenőrzés után valószínűleg a lány is hasonló véleményre jut, de az érintése legalább hasznos Krisz számára, kicsit felélénkíti őt.
- Nagyon szép - bólint a kulcsot nézve, aztán nyel egyet. Agyal a megoldáson, de nem jön a megvilágosodás. Megfogja a felé nyújtott kis ékszert, ujjai között forgatva szemügyre veszi a medált.
- Nyit valamit, vagy ez csak egy ékszer? - kérdezi, hogy addig se csak álljanak itt. Fél, hogy a nő megelégeli a bénázását, és egyszerűen itt hagyja. De amíg nézegeti a kulcsot, erősödni kezd benne egy furcsa érzés: valami nem stimmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Krisztián nem érzi úgy, hogy ilyen idegállapotban folytatni tudná a napot, mintha mi sem történne körülötte, így hát az iskola elhagyása mellett dönt. A portástól visszakéri a gördeszkáját, feldobja vállára a táskáját, és már kint is van. Arcát megcsapja a hideg levegő, és ettől végre tisztul valamennyit a feje.
Nem megy haza, inkább megpróbálja átgondolni azt, amit tud, hátha sikerül egyedül megoldania a rejtélyt. Abban biztos, hogy ez az egész neki lett címezve, és Krisztáról szól. De a lány biztosan nem tud semmiről, elvégre mugli, és még csak nem is olyan, aki titokban hisz a tündérekben meg az unikornisokban. Egyszerű, varázstalan élete van, olyan, amilyenre Krisz is vágyik egy ideje.
Viszont az a kulcs... valami nem stimmelt vele. Ebben teljesen biztos a férfi, így hát egy meglehetősen kényelmetlen gondolat üt tanyát a fejében. Próbálja elhessegetni, letagadni maga elől, hogy egyáltalán gondolt rá, de végül nem jut eszébe semmi más. Addig-addig kering a fejében, mire eljut odáig, hogy egy próbát megér.
Tudja hol lakik Kriszta, bár nem azért, mert követte - hova gondoltok? -, de egyszer látta bemenni egy társasházba, mikor hazafelé tartott. Persze lehetne, hogy éppen a barátnőjét vagy az anyját látogatta meg, de attól még egy próbát megér Krisznek. Útját a ház felé veszi, mikor odaér, megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a nő neve szerepel a kaputelefon címkéi között. Körbenézés nélkül - mert az csak gyanút kelt - rásuttog egy Alohomorát az ajtóra, és besurran a házba. Hálát ad azért, hogy régi szokás szerint még mindig magával cipeli a pálcáját, bár ugyanezért szidja is magát, elvégre mugli ismerősök előtt nehéz lenne megmagyarázni, miért is cipel magával mindenhova egy fadarabot.
Emeletenként körbenéz, figyeli az ajtón a neveket, s mikor meglátja Krisztáét, újból előkapja a pálcáját, hogy ezt az ajtót is zárnyitó bűbájjal kezeljen, aztán besurran a nő lakásába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még maga is meglepődik azon, milyen könnyen sikerült bejutnia a lakásba, de nem örvendhet ennek sokáig, mert odabent két igencsak hangos eb fogadja. Nem igazán fél tőlük, és nem csak azért, mert méretüket tekintve nem éppen csúcsragadozó kategóriásak. Talán a farkasként töltött idő az, ami miatt gyakran úgy érzi, hogy a kutyákkal jobban kijön, mint bármilyen más élőlénnyel. Az ő gondolkodásukat néha közelebbinek érzi magához, mint bármelyik emberét.
A furcsán ráncolt homlokú kutyát látja a kevésbé fenyegetőnek, így hát őt elintézi egy simogatással és egy rövid fülvakargatással. A németjuhász azonban nehezebb diónak tűnik a számára. Krisz leguggol mellé, és próbál a kutya szemébe nézni. Szeretné valahogy közvetíteni felé, hogy nem kell félnie tőle. Egyelőre nem ér hozzá, csak figyeli, miközben a lakáson is végignéz. Onnan, ahol áll - akarom mondani guggol - nem lát túl sok mindent, de azért levon néhány következtetést, és elraktározza magának.
- Figyelj, jöjjünk ki jól! Ígérem nem maradok sokáig. Körülnézek, aztán már itt sem vagyok. Talán még csak el sem viszek semmit.
Igyekszik nyugodt hangon beszélni a kiskutyához, aztán egy lassú mozdulattal felé nyúl, hogy megsimogassa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amíg Esztert hallgatja becsukja az ajtót, majd felkapja a kanapéról a pólóját, és belebújik. Figyelméről semmi nem árulkodik, mert még csak nem is pillant a szőke felé. Pedig nagyon érdekesnek, és egyben hihetetlenül felháborítónak tartja, amit hall. Ha nem ismerné a családját, el se hinné, hogy lehetnek ennyire... Neviczkyk.
A Zoltánra vonatkozó résznél csak a szemét forgatja, miközben levetődik a kanapéra, és felteszi a lábát a kávézóasztalra. Egy intéssel hellyel kínálja a lányt, bár sejti, hogy Eszternek esze ágába sincs leülni, vagy hosszabban maradni.
- Fel nem foghatom, hogy tudtatok ilyen mélyre süllyedni. Ti ezt egyébként egyáltalán nem érzitek, nem is tudom, gáznak? - kérdezi még egészen normális hangnemben. - Te azért jöttél ide, hogy lefizesd az öcsédet, hogy hivatalosan elfelejtsen.
Csak azért mondja ki hangosan, hogy tudja, tényleg így érti-e a lány. Mert ezt akárhogy is nézzük, Krisz elég nehezen hiszi. Az rendben van, hogy a családja nem tökéletes. Azt is tudja, hogy egészen más véleménnyel vannak arról mit etikus tenni és mit nem, de azért ez már egy más kategória.
- A terveim nem igazán tartoznak rátok, de igen, azt kell mondjam, megéri. Minden egyes pillanat, amit nem kell varázslóként, vagy a közeletekben töltenem, egészen mennyei. A farkasságot pedig megoldom, ne aggódj! Oh, hát mit is beszélek? Olyan sosem fordulna elő, hogy te aggódsz miattam.
A férfi sóhajt egy nagyot, aztán lassan megrázza a fejét.
- Tudod, ingyen is megtenném, elvégre régóta semmi közünk egymáshoz, de ez a pofátlanság, meg a pénz... Arra sarkall, hogy figyelmeztesselek, ti jártok rosszabbul, ha felbukkantok az életemben, és nem felejtetek el örökre. Vedd úgy, hogy ki vagy rúgva a lakásomból! - fejezem be a nővéremmel való társalgást. Felveszek egy könyvet a kanapéra dobott kupacból, és lazán olvasni kezdem. Hogy mit tesz a szőke, nem igazán érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Kedvességből? Mielőtt ide jöttél átnézted az idegen szavak szótárát? A tőled idegen szavakét? - szúrja közbe, mert hát ez mégiscsak otromba egy hazugság. A Neviczkyk és a kedvesség! Ez még csak nem is vicces, csak szimplán abszurd.
- Hát igen, nem vagy egy mintanővér, de hát ez van. Nekem csak ez jutott - bunkózik tovább, elvégre ez most neki hazai pálya. Beszólogatásokért meg nem kell a szomszédba mennie, hiszen a javítóban kiművelődött rendesen ebből a témakörből.
És közben egyre biztosabb benne, hogy nem fog itt aláírni semmit. A szüleitől simán kitelik, hogy olyan bűbájt bocsátottam a pennára vagy a pergamenre, amitől minden emlékét elveszíti, vagy éppen agyatlan zombi lesz belőle. Na, igen, az biztos tetszene nekik. Itt hagynák őt idióta nyálcsorgató agyhalottként. Az a húzás nagyon illene hozzájuk. Hát ebből Krisz köszöni, de nem kér.
- Hát pedig én tesó egy cseppet sem bízom bennetek, így hát nem is írok alá semmit - vágja rá eltökélten. Benne van ebben a dac is, elvégre ezek az emberek tönkre tették az életét. Jó, persze, ő maga is sokat dolgozott azért, hogy minél jobban el legyen csellózva, de azért mégiscsak a családja volt az, aki elvette tőle a legfontosabbat. Kitagadták, elvették a nevét, a személyazonosságát, saját magának kellett újraalkotnia önmagát. Benne hagyták a szarban, és most le akarják fizetni, mint valami idegent. Soha nem kellett neki a név, de attól még ő is Neviczky. Valahol igen mélyen.
- Jól van tesó, ha nem mész el, akkor érezd magad otthon! Ami az enyém az a tiéd is - vigyorog nagylelkűen a srác tudva, hogy Esztert nagyon kiborítja ez a mugli környezet. - Ha jól emlékszem, a hűtőben még van egy kis maradék tészta, ha megéheznél. Én meg azt hiszem tévét fogok nézni. Ha gondolod, csatlakozhatsz.
Egyik első dolga volt beszerezni azt az egyébként mugli viszonylatban ősréginek számító készüléket, ami most a szoba sarkában csúnyállik. Nagy otromba jószág, de Krisz fel akar zárkózni a muglikhoz, így hát szüksége volt egy ilyen készülékre. Megtanulta használni, és mostanra kifejezetten meg is kedvelte. Bekapcsolja hát, aztán váltogatni kezdi a csatornákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nekem nem kell hazudnod nővérkém - legyint hanyagul a nő állítására. Persze ő is tudja, hogy Eszter ismeri a szó jelentését, de abban is biztos, hogy soha az életben nem alkalmazta senkivel szemben. A kedvesség számára csak egy szó egy poros könyvben, amire semmi szüksége.
- Inkább hálát adhatnál értem - javasolja neki vigyorogva. Na nem mintha jókedvében mutogatná a fogait. Megjátszott jókedvével is nővérét szeretné idegesíteni. Igen, ő jól érzi magát ebben a környezetben, Eszterrel ellentétben. - Én vagyok a görbetükör, ami megmutatja mennyire nem vagy tökéletes.
Tisztában van vele, hogy nővérének nincs szüksége olyas valakire, aki nem azt szajkózza neki, hogy nála nincs jobb, szebb, okosabb, így aztán rá, Kriszre sincs igazán. Nem is volt soha. Nem is azért mondja, mert hisz benne, hanem, hogy idegesítse Esztert. Valahogy élvezetét leli benne. Ha már úgysem írja alá azt a papírt, kell valami szórakozás, amivel elütheti az időt.
- Tudod, mikor hittem neked utoljára? - kérdezi felé sem fordulva. - Hát... már nem emlékszem. Na, ebből sejtheted, mindegy, mit mondasz, nem írom alá.
Ránéz a lányra, észleli a varázseszközt a kezében, de előbb visszafordul a készülék felé, és csak utána reagálja le.
- Ami pedig a tévémet illeti: a helyedben eltenném a pálcát. Mugli környéken vagy, hamar ki fogják szúrni, ha varázsolsz. Aztán megjelennek a kommandósok, és te nem szeretnél címlapra kerülni egy mugli kütyü miatt - vonja meg végül a vállát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem ússza meg egy kis cirógatással, legalább öt percig dögönyözi a kis németjuhászt, mire úgy gondolja, hogy végre tényleg elindulhat. De ez az idő legalább arra is jó, hogy hallgathassa a szomszéd lakásokból jövő neszeket. Úgy tűnik, senki nem figyelt fel rá korábban, és Krisz most sem hall olyasmit, amiből arra következtetne, hogy lebukott.
Feláll a kiskutya mellől, aztán körülnéz. Először előre indul meg, belép a konyhába. Látja a polcokat, a tűzhelyet, a még elmosatlanul várakozó bögrét a mosogatóban. Ha eddig nem is érezte, lassan kezd rájönni, hogy mit is tesz, és mennyire nincs rendben, hogy csak így betört a lányhoz. Mindenesetre a kutatást folytatni kell, és a srác nem hiszi, hogy a konyhában megtalálja, amit szeretne. Visszamegy az ajtóig, és benyit a következő szobába. Meglátja az ágyat, a szekrényeket, és bólint. Igen, ez a helyiség valószínűbb választás, ha már egy nyakláncot keres.
Elsőnek a szekrényekhez lép, és kinyitja azok ajtajait. Ruhákat talál, nem túl nagy, de széles választékot. Kutatása során rábukkan cipőkre, fehérneműre - amiket úgy tesz, mintha nem látna, mert azért ez már a zaklatásnak egy új szintje -, minden rendben, összehajtogatva hever a polcokon és a fiókokban. Végül elér a kis éjjeliszekrénykéhez is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amint a kezében tartja a kulcsot, tudja, hogy ez az, amit keres. Arról viszont fogalma sincs, hogy ebben az esetben, mit hord a láncán a lány. Az biztos, hogy mágia van a dologban, és az is biztos, hogy ez az egész miatta van. Krisz dühös. Magára, és arra a bizonyos illetőre, aki szórakozik vele. Főként azért feldúlt, mert a lányt is belekeverték, akinek semmi köze nincs a varázslathoz, és nem is szabad, hogy legyen.
Figyelve, hogy a kutyák ne szökhessenek ki mellette, kilép a lakásból, bezárja maga mögött az ajtót, aztán gyorsan elhagyja a lakást is. Rohanva teszi meg az utat visszafelé az iskolához. A csengő akkor szólal meg, amikor belép az ajtón. Összeszorított fogai között szűrt káromkodással nyugtázza, hogy egy kicsit elkésett. Bár talán ez így van rendjén. Ha megint rátört volna a lányra tanítás közben, le sem moshatná többé magáról, hogy nem komplett. Egy ilyen ostobaság miatt nem akarja Krisztát elveszíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elkeseredett sóhajt hallatva néz szembe újra a rengeteg egyformán kinéző nővel. A portásnak leadja, amit le kell, aztán jobb ötlet híján elindul a tanári felé. Elvégre a tanárnőnek ott kell tartózkodnia, ha minden igaz. Krisz reméli, hogy nem indult el rögtön haza.
A tanári ajtaja elé érve döbben rá csak igazán, mennyire rossz a helyzete. Ha legalább arra emlékezne, milyen ruhát visel a lány... De hát férfiből van, és akkor még - vagy inkább is - különösen zaklatott állapotban volt, így hát most fogalma sincs, melyik lány lehet az igazi.
Már éppen teljesen elcsüggedne, amikor a szeme sarkából lát egy kis ezüstös villanást. Fejét odafordítva meg is pillant egy nőt, rengeteg papírral. A fiú szó nélkül az útjába áll, de zsebéből előkapja a pálcáját is. A sors fintora, hogy többet varázsol ma azért, hogy megmaradjon a csendes és nyugodt mugli élete, mint varázsló éveiben bármikor.
Mikor a lány nekiütközik, Krisz rögtön érte kap a bal kezével, amivel egyúttal el is engedi az eddig markában szorongatott valódi medált. Jobbját a lány háta mögé rejti, hogy aztán egy suttogva elmormolt varázsigével elszakítsa a vékony ezüst láncot. Mit tenne, ha valaki észrevenné nála a pálcát? Semmit, hiszen mi ez? Csak egy fadarab. Kifogást is tud ezernyit, miért is van épp nála. Ezen nem idegeskedik. De a varázslat után rögtön vissza is csúsztatja farmere hátsó zsebébe a pálcát, hogy még ezzel a lendülettel elkaphassa a lecsúszó láncot is. Baljával magához szorítja a lányt, persze annak ürügyén, hogy segít neki megtartani az egyensúlyát, a lopott láncot pedig a zsebébe rejti. Ha senki nem vette észre, akkor sikeres a mutatvány.
- Azt hiszem, leesett a nyakláncod - suttogja a srác. Hangja attól megy el, hogy észleli mennyire közel került a gyönyörű barna szemek tulajdonosához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden gondolat kifut a fiú fejéből, még azt is elfelejti, hogy eredetileg minek is köszönheti, hogy most átkarolhatja a tanárnőt. Közelebb hajol, orruk már majdnem összeér, mellkasán érzi a lány ujjait. Biztos benne, hogy szívének ütéseit -, mert ezek már nem egyszerű dobbanások - Krisztina is érzékeli a tenyerén. De bármennyire is varázslatosan tökéletes a pillanat, csupán egy mondat kell, hogy szétrobbantsa az egészet.
Márta hangjára azonnal elengedi Krisztát, aztán zavartan lehajol, hogy összeszedegesse a nő papírjait. Magában hálát ad annak, hogy senkinek nem tűnt fel a kis magánakciója, még csak le sem bukott, mint varázsló, és talán még Kriszta sem nézi őrültnek amiatt, amit ma produkált. Már csak kettesben kell maradnia a lánccal, hogy kiderítse, hogyan is lehet megszüntetni ezt az átkot.
Ugyanakkor kicsit sem vágyik máshová, hiszen végre Krisztával lehet, az igazival.
- Á, szerintem az én hibám. Figyelhettem volna jobban is - mondja, és örül, hogy ez legalább csak félig hazugság. Az általa felszedett papírhalmot, átadja a nőnek, aztán vár. Végül is, ha a lány nem siet, ő sem rohan sehova.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az eridonos hiperaktivitás és lelkesedés Fannin is meglátszik. Krisz alig ismer olyan pirosat, aki inkább a visszahúzódó, csendesebb fajtához tartozik. Bár egyikük pont a szobatársa volt. Erikkel akár külön klubot is alapíthattak volna a házon belül. Vajon mi lehet manapság a fiúval?
Válaszolni nincs ideje, így inkább hallgatja a lány meséjét. Örül, hogy a főnixeknél rendeződött minden, bár őszintén, ő sosem volt az, az ember, aki egyből ugrott bármibe, szóval a pörgés az éppen nem az, ami nagyon hatna rá. Ugyanakkor jó érzés számára tudni, hogy a pirosak jó kezekben vannak. Ha jó a suliban, a házban a hangulat, akkor talán tanulni is jobban tudnak. Sosem gondolta volna, hogy nála ez szempont lesz egyszer, de az elmúlt hónapok során érett annyit, hogy tudja, az iskola csak átmeneti, és az igazi, nagy dolgok majd csak utána fognak jönni. És, ha az ember nem készült fel rájuk, lehúzhatja a WC-n az iskolai éveket.
- Örülök neki, hogy minden ennyire klassz. Majd add át Erikéknek, hogy szorítok a csapatnak! - kérem őt, és direkt nem hozom szóba Gwent, hiába célzok éppen a kviddicsre. Jobb ez így. Kerülni kell a kényesebb témákat.
- Én is megvagyok. Ide járok suliba, Pestre. Mugli suli, de szeretem - mondja kicsit elbizonytalanodva, mert nem tudja, hogy Fanni hogy áll az ilyesmivel. Egyes bagolykővesek bizonyára szörnyen lenéznék, amikért ott hagyta a varázslást. - Ácsnak tanulok. Bútorokat fogok készíteni, elsősorban faragott bútorokat.
Már most imádja, pedig alig kezdte el.
- Ha valaha szükséged lenne valami ilyesmire, keress fel! - nevet a lányra, előre reklámozva még be sem induló karrierjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mivel Krisz elmerül olyan gondolatokban, minthogy milyen jól áll a nőnek, hogy elpirult, meg, hogy mennyire különlegesen csillan meg haján a napfény, ezért kissé később esik le neki, hogy még mindig egy szó nélkül állnak egymás mellett. Szerencsére mire végleg elkínosodna a szituáció, Kriszta megszólal, és amit mond, attól a srác repülni tudna.
- Persze, megvárlak - bólint, talán túl gyorsan is, de hát, ilyen esélye nem sokszor lesz úgy sejti. Ki kell használnia a kínálkozó alkalmat.
Amint a nő elmegy, Krisznek feltűnik egy lány aki elmegy mellette. Legszívesebben a homlokára csapna. Elfelejtette az átkot! Rekordsebességgel kap a zsebébe, és rántja elő a hamis kulcsot. Észreveszi a benne lötyögő folyadékot, akaratlanul nyel is egyet a láttára.
De nem sokat gondolkodik, azonnal felhajtja az italt. Mindegy mi ez, ennél már csak jobb lehet. Ha úgy megy el a lánnyal, hogy közben minden járókelővel összetéveszti, az nagyon kínos lenne, és akkor már jobb, ha itt helyben meghal.
Mázlijára ez nem következik be, pedig nem érzi éppen csodásan magát. A szédülős, hányingeres érzés ismerős neki, de agya túl lassan mozog még, inkább lehunyja a szemét. És amint elmúlik a dolog eszébe jut. A felismeréstől felpattannak szemhéjai, de egyelőre nincs ideje a szüleit káromolni, mert megpillantja Krisztát, és mögötte egy lányt, aki nem Kriszta. Mármint kinézetre sem. Végre! Megtörte az átkot, és hazakísérheti Krisztát. Ez a legjobb napja, egész életében.
- Mehetünk? - lép a lány elé, és meggondolatlanul a kezét nyújtja felé. Mikor rájön, mit tett, teljesen elsápad, de már nincs mit tenni, nem tehet úgy, mintha mi sem történt volna. Félve várja a reakciót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bár ajándékával szerinte egyértelműen válaszolt a kérdésre, azért biztosra is megy.
- Ács... vagy hát asztalos - mondja kissé zavartan. Ezek a mugli elnevezések még mindig kicsit összezavarják. Mind a kettő fával foglalkozik, mégsem teljesen mindegy, hogy melyiket mondja. - Bútorokat fogok készíteni, meg ilyen... fafaragásokat - böki ki végül. Aztán egyszerűen csak örül, hogy Alízra ilyen nagy hatást tett az egyszerű kis medál. Mosolyogva figyeli a lány reakcióit, és közben elhessegeti rossz érzéseit.
- Nincs mit. Tényleg. Én köszönöm - morogja válaszul, úgy Kriszesen. Aztán inkább a süteményébe merül. Azt is furcsa volt megszokni, hogy itt nincs olyan édesség, ami mászik, mozog, változtatja a színét, vagy éppen az ember arcába robban. De ugyanolyan finomak, mint odaát, főleg azok, amik keserűbbek.
Közben a lánynak minden szavára figyel, és bár van, amit már hallott másoktól, akikkel korábban összefutott, de örül, hogy Alíz véleményét is hallhatja. Az amerikai kirándulás hallatán kissé ráncolja a homlokát, mert el sem tudja képzelni, milyen ember cipelhette el olyan messzire a vöröst. ~Egyáltalán fiú vagy lány? És mit akar tőle? Tutira pasas.~ Már-már tipikus fivéri érzések indulnak meg benne, és csak egy hajszál választja el attól, hogy megkérdezze az illető nevét, és másnap felkeresse, hogy elmondhassa neki: "Ha még egyszer a húgomra nézel, kicsinállak." De persze nem tesz semmi ilyesmit, inkább magában füstölögve hallgatja tovább a lány lelkesedését tulipánokról, kviddicsről, házkupáról. A kviddicses buli hallatán enyhén elvörösödik, elvégre ő volt ott, méghozzá álruhában, de inkább ezt sem hozza szóba. Nem lenne jó, ha megtudnák a suliban, hogy ő ilyen könnyen belógott oda.
- Örülök, hogy ennyi minden történik. Legalább nem unatkozol - mosolyog a lányra, de aztán nem bírja megállni, hogy ne hozza szóba: - De azért azzal a mestertanonccal vigyázz!
Nem tudja megindokolni, miért mondja, így hát inkább lefoglalja a száját evéssel, ivással. Mesél még a lakásról, amit nemrég vett ki, a tévéről, ami újdonság volt számára, és a rengetegféle számláról, meg az ismeretekről, amiket szerzett. A mugli zenéről, amiért odavan, a gitárról is ejt szót, amit nemrég használtan szerzett. Látszik rajta, hogy élvezi az új életét, kezd beleszokni, belekényelmesedni. De lassan közeledik a találkozó vége, és az, amiért valójában idehívta a lányt.
- Alíz, én tényleg nagyon kedvellek - kezdi lehajtott fejjel, nem tud a lány szemébe nézni. - Te vagy az egyik legjobb barátom. De nem találkozhatunk többet.
Ekkor felemeli a fejét, hogy lássa a lány arckifejezését. Nem akarja bántani, de ezt a döntést már meghozta, és tartani fogja magát hozzá.
- Én lemondok a varázslásról. Amint lehet leadom a pálcámat a minisztériumban, és kérek segítséget a tudodmi eltitkolásához.
Egy zsúfolt kávézóban vannak, és bár halkan beszél, nehogy meghallják, a vérfarkasság nem jön a nyelvére. Már rég túl van azon a lélektani állapoton, amikor az ember még azt hiszi, hogy, ha nem mondja ki, nem is létezik, de mióta muglik között él, tudja, hogy nagyon kell figyelnie arra, mi csúszik ki a száján. Nem ostobák, ugyanolyan emberek, mint a varázslók, és, ha kíváncsiak, bármit megtesznek, hogy kiderítsék az igazságot. Ilyen figyelemre pedig nincs szüksége.
- Szóval nem leszek többé varázsló. De nem tudnám titkolni, ha folyton varázslókkal és boszorkányokkal találkoznék, szóval... el kell búcsúznom.
A valódi oka azonban nem ez. A fiú tudja, hogy nem kezdhet el valami újat, amíg le nem zárja a régit. Alíz arra emlékezteti, aki volt, Alíz egy barát a múltból, aki nagyon fontos számára, de a lánynak is sokkal jobb lesz, ha nem ragad le egy olyan emlék mellett, ami hamarosan Krisz lesz a számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az egyetlen Alíz
Megyek utamon némán, csendesen
S merengek édesbús emlékeden;
Lábam a sápadt avart zörgeti,
Szemem el nem sírt könnyel van teli.

Alíz sír. Na, ezt nem akarta. Krisz csak nézi a lány szomorú tekintetét, hallja a kétségbeesést a hangjában, és kezd meginogni. De ezt nem teheti, meg kell acéloznia elhatározását, még akkor is, ha fáj neki, hogy fájdalmat okoz Alíznak. Tudja, hogy nem táncolhat vissza. Ha Alízzal nem szakítja meg a kapcsolatot, akkor a lány folyton emlékeztetni fogja a régi életére. Nem direkt, de hát bizonyára mesélne az Eridonról, a kastélyról, a varázslatról, Erikékről, Gwenről... És ő egyszerűen nem tudna elszakadni. Az emlékek, amiket el akar zárni, utolérnék, és nem tudná újrakezdeni az életét. Egyszerűen megragadna a két világ között, az egyikhez a vágyai húznák, a másikban Alíz marasztalná. Véget kell ennek vetnie.
De nem tud. Csak az jár a fejében, hogy mennyire szemét dolog tőle ez az egész, és, hogy megbántotta Alízt. Szeretné átölelni a lányt, megsimogatni a haját, és ránevetni, hogy csak viccelt. De ezt nem lehet.
- Ne csináld ezt! - sóhajtja, de nem tudni, hogy magának vagy a lánynak mondja-e. Egyszerre feláll, odalép Alíz mellé, majd lehajolva megsimogatja az arcát. Éppen csak hozzáér, szinte alig érezhetően.
- Nem a te hibád, ezt verd ki a fejedből! Ha valaki hibázott, az én voltam. Eleve nem kellett volna hazudnom, sőt nem kellett volna megátkoznom azt a srácot az osztrák mágussuliban. Ha nem teszem, nem harap meg a vérfarkas, nem kerülök javítóba, és soha nem is ismerjük meg egymást. Akkor most nem lennél szomorú.
Ő azonban eléggé elszomorodik erre a gondolatra. Élete egyik legjobb szakasza volt, amit a kastélyban a pirosakkal tölthetett. Érezhette, hogy szeretik, és hagyták, hogy szeresse őket, ennél többre sosem vágyott. Vagy talán mégis... hiszen ezért van itt.
- Sokkal jobban megnehezíted, mint Gwen - nevet fel keserűen, talán először kiejtve a nevet, mióta elbúcsúzott a szőke lánytól. - De... Nem találkozhatunk. Egy ideig. Egyezzünk meg valamiben!
Érzi, hogy veszített, igen, ezt a csatát elveszítette. Gwentől könnyebb volt búcsúzni, mert tudta, hogy a lány erős, és mindenképpen tovább fog menni. De ahogy most Alízra néz, úgy érzi magát, mintha kifent késsel állna egy pár napos őzsuta fölött. Mégis milyen ember lenne, ha megtenné?
- Most még megesszük, megisszuk, ami maradt, és te közben nem sírsz. Aztán elbúcsúzunk, és mindenki megy a maga dolgára. De öt év múlva ugyanekkor, ugyanitt találkozunk. Akkor majd lesz mit mesélnünk. Te majd leszólod a barátnőmet, mert szerinted nem lesz olyan csinos, mint Gwen, én meg majd beígérek a pasidnak egy verést, mert szerintem jobbat érdemelsz - jegyzi meg vigyorogva.
És öt évnek elégnek kell lennie, hogy beleszokjon az új életébe. Hogy nagyrészt megfeledkezzen a régiről. Ha nem tudja elvágni teljesen a kapcsot, hát elvékonyítja, amennyire csak tudja.
- Addig nem keressük egymást, nem írunk egymásnak, nem hívjuk egymást. Áll az alku? - komolyan tekint a lány szemeibe, kisujját felé nyújtja.
Bár ez a búcsú nem örökre szól, az is lehet, hogy addigra elfelejtik egymást, vagy ezt a mostani beszélgetést. Öt év múlva már más emberek lesznek, felnőttek.
- Most nézd meg mit csináltál! - sóhajt fel színpadiasan, miközben a helyére sétál. - Mindenki úgy néz rám, hogy, ha lehetne, már megöltek volna a pillantásukkal. Szerintem azt hiszik, éppen most szakítottam veled.
Gyorsan visszapörgetve a beszélgetést a fejében, félig-meddig még igazat is ad nekik. Eléggé olyan hangú búcsúzás volt. Persze csak külső szemlélő számára.
Fizetés után elhagyják a kávézót, majd elbúcsúznak, és ellenkező irányokba távoznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Át se gondolja, egyszerűen csak elküldi nekik üdvözletét, pedig pont az ilyesmitől kellene tartózkodnia. A többieknek nem szabadna tudni, hová lett, nehogy a végén még valaki keresni kezdje. Ha egy nap felbukkanna az ajtaja előtt a varázsújságírók hada, abból elég nehezen tudná kimagyarázni magát. Hirtelen kirína a környezetéből, már nem lenne olyan mugli, mint a többiek. Márpedig ő az akar lenni. Igaz egy kicsit különc, de még épp határon belül. Ahogy néhány új haverja megjegyezte nemrégiben, furcsasága az a típusú, ami érdekesebbé tesz egy embert, nem idegesítővé, így hát bőven elfogadható.
- De, elég fura - rázza meg a fejét újra felvéve a beszélgetés fonalát - Ráadásul én aranyvérű családból származom, szóval képzelheted - nevet fel, bár nem éppen örömtelin. - Nem ismerem a zenéket, a szokások nagy részét, a sztárokat, és persze azokat az eszközöket, amiket használnak. Az elmúlt hetekben többet tanultam, mint egész eddigi életemben. Olyan érzés, mintha újra gyerek lennék. Meg kell tanulnom mugli módra kommunikálni, még káromkodni is! - vigyorodik el. - Ezen a héten használtam először tévét, de a számítógép az nekem még mindig magas. A korombeli mugli srácokhoz képest nagyon le vagyok maradva, de úgy tudják, hogy nagyon gazdag a családom, és eddig el voltam zárva a külvilágtól, meg magántanáraim voltak. Aminek persze csak egy része igaz, de... hát varázslókról mégsem mesélhetek nekik - vonja meg a vállát végül, bár azért látszik rajta, hogy szégyelli, hogy új életét rögtön hazugsághegyekkel kell, hogy indítsa.
- Viszont jó érzés, hogy pálca nélkül, a saját két kezemmel hozok létre valamit. Egészen üdítő ebben a világban élni.
Már nem érzi úgy, hogy fojtogatja a mágia, a neve, a szülei ismertsége, az elvárások, vagy éppen azok hiánya. Sosem lett volna belőle jó varázsló, ő így érzi, de mindent belead, hogy jó ember lehessen.
- Öhm... hát, csak, ha te jössz ide, és nem nekem kell oda - mondja kissé zavartan. - Tudod, én inkább maradnék mugli közegben. Remélhetőleg öt-tíz év múlva már én is olyan értetlenül fogok nézni, mint ők, ha valódi varázslattal találom szemben magam. De, ha írsz egy levelet, amit nem bagollyal postázol, bármikor szívesen a rendelkezésedre állok - ígéri meg, aztán megpillant Fanni mögött egy feléjük igyekvő, integető idősebb férfit.
- Úgy látom, ideje indulnod - mosolyog a lányra. - Jó volt találkozni veled. Szia!
Lábával menetirányba pörgeti a deszkát, figyelve nehogy megüsse vele az állatot, aztán felpattan rá, int egy utolsót a lánynak, majd fülére húzva a fejhallgatóját, újra elmerül a mugli zene élvezetében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mintha lenne benne bármi jó. Persze tudom, te annyira felszínes vagy, hogy a hírnév és a pénz már alapból boldogít is. Ezzel meg is dőlt a tökéletességed látszata. És ne feledd, én ismerlek, tudom, hogy nem vagy tökéletes! De játszd csak meg, engem már nem érdekeltek!
Nem is érti, miért foglalkozik még mindig a szőkével, amikor annyi minden más sokkal érdekesebb dolgot csinálhatna. Például mugli írók könyveit olvashatná. Mostanában kifejezetten oda van a krimikért, és éppen az egyik szaktársa szerinti  klasszikusokat pótolja be. Hihetetlen élmény annyi középszerű aranyvérű olvasmány után.
- Ez rossz kérdés nővérkém. Inkább az nem nyilvánvaló, miért NE hazudnál? Ráadásul most kibújt a pálca a talárzsebből. Mivel nem érdeked, hogy éljek, nem lenne nagy szám úgy megbűvölni azt a pergament, hogy holtan essek össze, amint aláírom. Az aurorokat lefizetitek, az újságban meg majd az jelenik meg, hogy benyaltam valami mugli vírust, és attól patkoltam el. Hát kösz, nem!
Beszéd közben a távirányító gombjait nyomkodja, de most valahogy nem kötik le a mugliknak szóló műsorok. A javítót hallva megremeg a keze, de összeszorítja a száját, nem szól vissza. Ez az egyetlen dolog, amit nem tud a szüleire kenni, ez a saját ostobasága miatt volt, de már megszenvedte az árát. Vége van.
- Igazad van, túl nagy, és én már unom, hogy úgy kell lepislognom rád. Úgyhogy akár el is hagyhatnád a lakásom.
Int a távirányítóval az ajtó felé, hátha Eszter végre eltűnik a fenébe, őt meg hagyja úgy élni, ahogy eddig is. Neviczkymentesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy lenéző pillantáson túl nem válaszol a filozófiai eszmefuttatásra. Ha valaki ennyire nem képes a szeretetre, azt csak sajnálni képes. Persze mindaz tudja boldogítani az embert, amiket a lány felsorolt, de ugyan már hol vannak ezek ahhoz képest, hogy van valaki melletted, aki szeret, és akit szerethetsz. Valaki, akinek a szemében te jobb vagy, mint amilyen valaha lehetnél. Krisz nem ismer ennél jobb érzést, és bármit megadna érte, még azt az átkozott papírt is aláírná.
De inkább húzza még a nővére agyát, mert hát ez azért mégiscsak egy eléggé undorító szerződés, és még, ha a lelkét nem is, a büszkeségét mindenképpen el kell adnia érte.
- Jó tudni, hogy azért ti sem tudtok mindent olyan egyszerűen elintézni - jegyzi meg, de továbbra sem nyúl a pergamen felé. Azért ez mégiscsak egy súlyos döntés. Bár eddig sem volt Neviczky, sosem érezte magát annak, de azért most mégiscsak az identitását, a múltját veszik el tőle. Hadd odázza még egy kicsit a döntést!
A nő kis megjegyzését hallva elvigyorodik. Magában elismeri, hogy ha másért nem, a vitáik miatt biztosan hiányozni fog a nővére. Aztán ettől a gondolattól egészen kileli a hideg. Hiányozni?! Már majdnem valami kedveset gondolt a testvéréről. A végén még azt is beképzeli magának, hogy szereti a családját. Na, nem. Ez nem történhet meg.
- Na, jó, elég ebből, add a pénzt, aztán ne is lássalak többet! - mordul fel kissé farkasosan. Szinte kitépi a nő kezéből a zsákot és a pregament is. Előbbit a kanapéra dobja, utóbbit aláfirkantja egy egyszerű golyóstoll segítségével, és persze kaján vigyorral. Pennát már régen nem is tartott az ujjai között, és azt tervezi, soha többé nem is fog.
Végül kitessékeli a nőt a lakásból, és a szerződés értelmében joggal várja el, hogy soha többé ne fussanak össze. Tudja már mihez kezd a pénzzel, és ahhoz nem kell, hogy mugli valutában legyen. Bár a döntésében nagy súllyal szerepelt az a tény, hogy Eszter hajlandó lenne hozzáérni ilyen pénzhez. A tévét kikapcsolva papírt keres elő, hogy megírja, érzése szerint élete utolsó, máguspostára szánt levelét.