"Első Pote"Edzésben kell maradnom. Anno az apámmal mindig a harmattól nedves reggeli gyepen edzettünk, különböző házilag elkészített súlyzóval a kezünkben. Akármilyen fárasztó is volt, ezekből a reggelekből születtek a legjobb emlékek az édesapámmal. Ezeket soha nem felejtem el. A nevelőapám rengetegszer nézett bolondnak azért, hogy csak amiatt kelek fel ilyen korán, hogy egy teli töltött vizes palackkal szaladgáljak az udvaron. Ennek köszönhetően olyan jól tartom a légpuskát a kezemben, mint egy férfi.
Most hála az erőnlét teremnek nem palackokkal fogok futni és guggolni, hanem igazi súlyzóval. Mivel a pisztoly helyett most csak egy csúzlim van, sokkal többet kell edzenem.
Felvettem egy rövid nadrágot és egy egyszerű, nálam két számmal nagyobb felsőt. Cipő ügyben még mindig el voltam akadva. A tornacipőm teljesen szétment, azt hiszem, a futócipőmhöz kell nyúlnom. Lehajoltam és egy lófarokba fogtam a hajamat egészen közel a fejem búbjához.
Elindultam hát a szobámból le az erőnlét terembe. Benyitottam és azonnal megcsapott az izzadtság szag és az edzőgépek hangja. A terem végébe vonultam és elkezdtem bemelegíteni.
Máris eszembe jutottak az apámmal töltött reggelek. Amíg mi izmosodtunk édesapámmal, az anyám a teraszon a hintaágyon teát kortyolgatott és minket figyelt. Mesébe illő volt.
Apu halála után eltűntek ezek az idilli reggelek. Majd jött a nevelőapám. Akit akkor is utáltam, amikor próbált a barátom lenni. Mindig úgy éreztem, hogy átakarja venni édesapám szerepét. Ami lehetetlen.
Készen voltam a bemelegítéssel és a futógépekhez sétáltam, egy másik lány mellé. Aki sokkal idősebbnek tűnt nálam. Vicces volt nézni, ahogy bénázik és nem tudja használni a gépet. Egy ideig jót szórakoztam rajta, aztán egyre jobban zavart.
Otthon híres voltam a csínyeimről mikor szétakartam választani az anyámat a mostohámtól. Persze, ez sosem sikerült, aztán végül beláttam, hogy anya boldog. Mindenki másképp gyászol és aztán másképp felejti el a szomorúságot ami a boldog családi hangulat elvesztése miatt volt. Nekem a csínyek segítettek továbblépni, most is ezek segítenek.
Az egyik kezem elindult a lány gépének irányítója felé, míg a másik kezemmel kapaszkodtam.
A mutatóujjammal gyorsabbra állítottam a futógépet és magamban már hasaltam a nevetéstől.
Remélem, nem haragszik meg nagyon, de szükségem volt egy kis nevetésre. Ugyanis a vizsgaidőszak picit mindenkinek elvette az életkedvét.
