36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szentesi Alíz Zsófia összes RPG hozzászólása (91 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 26. 12:38 Ugrás a poszthoz

Akiknek párkapcsolati tanácsadó kell

Csendben hallgatja a két fél párbeszédét, ujjait összefűzve áll az egyre hangosabban morgó kutya mellett. Nem akar belefolyni ebbe a vitába, igazából már azt sem tudja pontosan, mi volt ideutazásának igazi célja, de ha már ilyen szépen összegyűltek, miért ne békíthetné ki az éppen egymásra gyilkos pillantásokat lövellő volt párt? Végül is egyszer amúgy is fel kellene csapnia ilyen "békítőnek" , miért ne lehetne az ma?
- Megállni! Mindketten! - hangja hangosan csattan, a lámpák adta félhomályban jól látszik az arcán tükröződő kétségbeesés és...düh. Ökleit összeszorítja, s még a lábával is toppant, mire a kutya végre abbahagyja mellette a szűkölést és hátrál egy lépést.
Alíz még mindig nincs teljesen tudatában annak, hogy barátnőjének mennyire fájhatott mikor megtudta Krisztián titkát, vagy esetleg fordítva; mit érzett a fiú, mikor lebukott. Ő csak annyit tud, hogy a lány szenved a szakítás miatt. Valamikor szenvedett, barátnője pedig ismeri már annyira, hogy tudja, vagy legalábbis sejtse, mi lehetett a szöszi ideutazásának legnyomósabb oka. Biztos nem azért jött haza, hogy nyugodt környezetben tanuljon a vizsgákra.
- Senki sem megy sehova! - toppant lábával újra. Szemeit először Krisztiánra, majd Gwenre szegezi, végül az előbbi felé indul el nagy léptekkel és ha engedi (ha nem, az se olyan nagy baj, Alíznak végül is nem kell engedély), a csuklóját megragadva húzni kezdi a szőke után. Öt perces álma, hogy kibékíti a két bolondot most egyre erősödik, és nem, nem fogja tehetetlenül nézni Gwen lelépését.
Amint sikerül beérni a feltehetőleg már megállt leányzót, úgy Krisztiánt mellé húzza és elégedetten fújtat egyet. Karjait összefonja a mellkasa előtt, közben dühös pillantásokat lövell a barátnője felé amolyan "nem jössz vissza amíg ez meg nincs" üzenet gyanánt.
- Most szépen elmondod Gwennek, hogy mi volt a legnyomósabb okod a lelépésre - először a fiú felé fordul, aztán mielőtt még bármelyikük válaszolhatna, a lány arcát kezdi tanulmányozni. - Aztán te jössz. Gyerünk. Addig innen egyikőtök sem megy el.
Hozzátenné, hogy ha kell leátkozza őket, de valószínűleg nem lenne jó ötlet iskolán kívül varázsolgatni a nyílt utcán - függetlenül attól, hogy rajtuk kívül jelenleg senki sem tartózkodik a környéken.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 30. 17:19 Ugrás a poszthoz

Akiknek párkapcsolati tanácsadó kell
Részemről zárás. Köszi a játékot! (:


Krisztián hagyja magát odarángatni Gwenhez, ez viszont már meg sem lepi, ahogy a fiú reakciója sem. Jogosan borulhatna ki mind a három - na jó, csak kettő - fiatal, és a környéken lakók is jogosan hívhatnák rájuk a zsarukat. Bár az még mindig bulisabb lenne mint hallgatni kettejük veszekedését.
Némán hallgatja a részben fejéhez vágott szavakat, tekintetét közben az éppen hozzá beszélőébe fúrja, nem hátrál meg. Miért is tenné? Elvégre azért jött ide, hogy... pontosan nem emlékszik, miért, de biztos köze volt a barátnőjéhez és annak volt barátjához. Hát csak rájuk kell pillantani, még veszekedni is aranyosan tudnak. Ezt viszont nagyon gyorsan ki kell vernie a fejéből, és pár pillanattal később így is tesz. Még mindig nem hátrál meg, csak a fejét ingatja. Nem próbálkozik semmiféle frappáns visszaszólással, azzal úgysem javítana egyikük helyzetén sem, a sajátján meg főleg nem. Csak hagyja, hogy a másik kettő folytassa a vitatkozást, elvégre ez is haladás. Legalább kommunikálnak egymással.
Alíz türelmesen megvárja, míg Gwen és Krisztián is egymásra emelik a pillantásaikat, hogy folytassák a vitát. Ő csak ekkor lép nagyon halkan hátra. Mosolyogva mered maga elé ahogy hangtalanul tovább hátrál; kizárt, hogy a másik kettő észrevegye a mozdulatait, most éppen nagyon el vannak foglalva Krisztián átváltozásának ecsetelésével. Alíz ebben a pillanatban fordul ki az utcából egy másikba, hátát a falnak dönti és a sötétségben maga elé mosolyogva még hallgatja pár pillanatig a pár beszélgetését. ~ Gwen meg akarja nézni ~ gondol vissza az alig fél perce elhangzottakra, aztán int a kutyának és megnyújtott léptekkel tovább sétál az utcán egyre jobban távolodva a pártól. Alakját hamarosan elnyeli a késő esti sötétség.
Végül is elérte a pár másodperce újra eszébe jutó célját. Gwen és Krisztián végre újra kommunikálnak egymással, ha még ilyen csúnya módon és ilyen buta dologról is. Ennél már az sem lehet rosszabb, ha a lány tényleg meglátja, milyen az, mikor a fiú átváltozik. De legalább beszélgetnek...
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 31. 20:00 Ugrás a poszthoz

Aaron

Körbefordul egyszer. Aztán megint. Majd megint. De nem, még mindig fogalma sincs róla, miért is jött le a faluba, jobb ötlet híján meg csak elindul valamerre. Eltévedni ennél jobban már amúgy sem tud, veszíteni sem veszíthet, így hagyja, hogy a lábai vigyék valamerre. Ahogy végighalad a fő utcán, nézegeti közben természetesen a kirakatokat, elvégre ő is csak lány, hát na, szereti a szép és csillogós ékszereket. De nem szarka, szóval a kirakatot sem törte be és vitte el az egyik nagy láncot, csak sóhajtozva tovább haladt.
Valahogy így keveredett el a falu szélére, és egészen el is fáradt már mire a stéghez ért. Ahogy fellép a padlóra, rögtön megpillantja a tőle pár méterre üldögélő fiút, és mivel annyira nincs jobb dolga, halk léptekkel elindul felé. Amúgy is régen beszélt már másokkal, a pécsi eset óta pedig csak remélni tudja, hogy Gwen és Krisztián nem nyírták ki egymást az utcán, hanem azért legalább befejezték a vitázást és normálisan is kommunikáltak egymással. Felőle még kézzel-lábbal is mutogathatnak, csak béküljenek már ki az isten szerelmére.
Közben egyre közelebb ér a sráchoz, mikor megcsúszik a vizes padlón és hát nem éppen a jó irányba esik.
- Vigyá...ÁÁÁ! - sikít hangosan, miközben előrebucskázik és konkrétan rázuhan a fiú hátára. Jepp, csak így lazán ráborul szerencsétlenre, aztán persze amint felocsúdik a sokkból le is kászálódik róla, mielőtt még a vízbe löknék. Nem hozott ma sajnos magával fürdőruhát, törölni kell a pancsolást. Majd talán máskor.
- Bocsi - nagyra nyílt szemekkel mered a fiúra, rosszabb esetben annak hátára, aztán, mintha nem is épp most játszott volna kisbabásat, egyszerűen ledobja magát a fiú mellé és vigyorogva mered a tóra.
- Itt tényleg él egy sellő? - nem nagyon zavartatja magát, elvégre úgyis el lesz küldve ha megzavart valami roppant fontos elmélkedést.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 31. 20:46 Ugrás a poszthoz

Aaron

Egyáltalán nem zavarja, hogy éppen ráesik egy másik diák hátára, mert ez a szituáció csak akkor lenne nagyon kínos, ha az a másik diák egy tanár lenne. Mert akkor bizony lehetne törni a buksit különféle kifogások után kutatva, de amilyen kis szerencsétlenke a drága, úgysem úszná meg a büntetést.
- Aaannyira nem - rázza meg gyorsan fejecskéjét, közben mozgolódik egy sort, hogy az imént a hátára kerül kéz valamilyen csoda folytán lecsússzon róla. Tényleg nem tervezett tóban pancsolást mára, így gyorsan eldönti magában, ha a fiú belelöki, ő rántja magával. Akárki is legyen a mellette ülő.
- Nem tudom. Társaságot - esetlenül megrántja vállait, tekintetével továbbra is a csillogó víztükröt csodálja. Aztán, mintha csak valami nagyon szuper ötlete támadt volna, lelkendezve a srác felé fordul. - Alíz vagyok egyébként, téged hogy hívnak? - minden szívbaj nélkül tegezi le, jól van lányom, jól csinálod! - És ugye nem vagy tanár? Izé.. mármint ugye nem tanár?
A végére már próbál nagyon komoly képet vágni, de ez az arckifejezés csupán csak addig tart, míg nem érzékeli, hogy a víz felszínén megmozdult valamit. Feltehetően egy halacska volt az, ő viszont nagyon nem így gondolja.
- Úúú, láttad? A sellő volt az?
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. szeptember 6. 17:44 Ugrás a poszthoz

Aaron

Sikeresen megszabadul a hátán nyugvó kézfejtől, ez pedig olyan boldogsággal tölti el, mint még soha. De tényleg, arcára ezek után széles mosoly költözik és lábát lóbálni kezdi a csillogó víztükör fölött.
- Ááá, nem tudok én órán aludni. Ott mindig nagy a hangzavar és juuuj - borzongást imitálva rázza meg a fejét, vörös tincsei csak úgy szállnak arca körül. De nem mond butaságot, tényleg nem lehet egyes órákon aludni a zaj miatt, olyankor pedig mindig morcosan távozik a teremből. Hát, ugye, mivel figyelni amúgy sem tud, rajzolni meg nem igazán szeret, nem tud mit csinálni. - Alíz. És ez véletlen volt. Nem szokásom emberek hátára ugrálni, továbbfejlődtem már a majmoktól.
Olyan büszkén jelenti ez utóbbit ki, mintha minimum egy Nobelt kapna érte. Csillogó szemeit Aaronra emeli egy pillanatra, lábával továbbra is kalimpál egészen addig, míg a felszínen meg nem látja a gyűrűket, amiket állítása szerint éppen az említett sellő okozott.
- Bizti neeem halt itt meg senki - csodálkozva mered a mellette ülőre, hogy aztán a következő pillanatban felsikoltson és hátrahőköljön ijedtségében. Mikor úgy fél perc múlva sikerül rájönnie, hogy Aaronnak éppen ráncigálja valami a lábát, előrehajol és nyúl, hogy egy nagy ütéssel leszedje a támadót. Hirtelen cselekszik, ezért szinte meg sem érzi a belé kapaszkodó kezet, csak is a láthatatlan valamire koncentrál, amely igazából nincs is a vízben. Ettől függetlenül ész nélkül rúg bele a vízbe valamerre Aaron lába felé - nem kizárt, hogy a bokáját találta el.
- Naaaaaaaa - nyöszörög hátradőlve miközben kifújja magát. - Mi eez? És most hol van? Hívja a barátait és megtámadnak minket?
Mit ne mondjak, elég nagy fantáziával rendelkezik, és ha Aaron jól fülel, még azt is hallhatja, ahogy hadarás közben össze-összeakad néha a lány nyelve. Ő persze ezen most már egyre gyorsabban túl tud esni, és nem is törődik vele, így a környezetének sem tűnhet fel annyira.
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. szeptember 6. 17:45
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. szeptember 6. 19:32 Ugrás a poszthoz

Aaron

Hát, eltalálta. Tökéletesen jól érezte, ahogy a lábfeje nekiütközött a navinés bokájának. Aaron fel is szisszen a fájdalomtól, Alíz meg a meglepettségtől, szóval ez egy tökéletesen elbaltázott szituáció, már ha a lány helyzetét nézzük. Aki egyébként az ajkai elé kapja a kezét, miközben picit újra előredől, hogy megvizsgálja a fiú bokáját. Talán nem tört el. Haha, talán.
- Nem is vagyok hiszékeny! - húzza fel az orrát sértődötten, aztán a következő pillanatban már halkan kuncogni kezd Aaron mondandóján. Közben a fiú feláll, ő meg mivel nem akarja elveszíteni újdonsült pajtiját, elfogadja a felé nyújtott kezet és feltápászkodik még mindig széles mosollyal az arcán. Már éppen belekezdene a tó színének ecsetelésébe, amikor a fiú megelőzi és ő kezd el előbb beszélni. Hát, jó. Akkor várunk.
- Nem lehetek az ajándékod - torpan meg hirtelen, karjait összefonja maga előtt és nagyon komoly képet vág. - Nem lehetek ajándék masni nélkül.
Ezek után hagyja, hogy Aaron újra beszélni kezdjen. Alíz is elindul, miközben a fiú szavait hallgatja, néha sértődötten felhorkan, máskor pedig komolyan hümmög maga elé, végül amint vége szakad a beszédnek, elneveti magát.
- Veszélyes barátaim vannak ám, biztos vagy benne, hogy lenyúlsz tőlük? - kétkedve pislog a fiúra, mintha arra számítana, hogy Aaron kineveti és megcáfolja az előbb kiejtett szavakat. Amint viszont érkezik a válasz, és amennyiben a válasz "igen" vagy annak a szinonimája, úgy fellelkesülve ugrik fel picit a magasba, hogy homloka egy vonalba kerüljön a navinés vállával.
- Menjüüünk... ööö... menjünk, veszek neked valamit. Egyébként meg boldog születésnapoooot - vigyorog, mint a tejbetök, és az sem zavarja, hogy a mellette sétáló tulajdonképpen egy vad idegen. Akitől lehet, hogy tartania kéne. Na, hát szinte látom magam előtt a nevelőanyját, ahogy a homlokát fogva csóválja a fejét, mert hát akárhányszor rágta a lány szájába, hogy nem állunk szóba idegenekkel, pláne nem megyünk el velük sehova, Alíz annál inkább ezt csinálta. Mint például most. De hát, mi történhetne? Semmi rossz. Aaronnak biztos nincsenek hátsószándékai. Butaságokra gondoltok.
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. szeptember 6. 19:32
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. szeptember 27. 10:51 Ugrás a poszthoz

Gwen és a kiskölyök
~ kinézet

Ismét megbukott. Ezáltal pedig biztosan nem kerülhet fel barátaival egyszerre év végén a végzősök tablójára. Jobban belegondolva igazából ez csak akkor valósulhatna meg, ha Gwennek nem sikerülne a három betű rövidítésből álló vizsga, ő pedig szépen elkezd rendesen, tényleg rendesen tanulni az egyébként nem olyan nehéz vizsgáira. Már, akinek nehéz. Mert a levitások biztos kisujjból rázták ki a válaszokat és ők végeztek legelőször, neki viszont nehézséget okozott a tananyag megtanulása. Meg az elolvasása is. Nevelőanyja persze megint megértően mosolygott rá és megígérte neki, hogy legközelebb majd jobban fog sikerülni. Mintha Budapestről olyan sok mindent tehetett volna. Nevelőapja megpróbálta elviccelni a dolgot, amin kivételes esetben Alíz nem nevetett. Kezd fontos lenni neki a jó vizsgaeredmény, mert a végén huszonkét évesen sem lesz semmilyen végzettsége.
Ma viszont nem akar ilyeneken gondolkozni és két napig haza sem utazik a családjához, így hát a még kellemes meleg időt figyelembe véve nem öltözik nagyon, majd elindul a kastélyból. Kezeit nadrágja zsebébe süllyesztve lépdel lehajtott fejjel a falu felé kivételesen egy kis nyugalmat keresve. Szeretné átgondolni a dolgokat, érződik is rajta, hogy nagyon komolyan veszi ezentúl a vizsgákat. Tényleg szeretne jó eredményeket elérni, aztán talán mestertanoncképzésre menni, vagy valamelyik mugli iskolába diplomát szerezni. Ezekért pedig ugye tenni is kell, nem nyomnak csak úgy a kezedbe év végén. Ezt ő is tudja, picit pedig sajnálja is. Ahogy tovább sétál, végig a fő utcán, majd kanyarog jobbra-balra, végül a falu határánál köt ki. Hangokat hall, amikkel először nem is törődik, hiszen mások is lehetnek itt, nem ő az egyetlen a kastélyból. De aztán valami megállásra készteti. Egy hang. Gwen hangja. Nem hangos, nem is halk, épp csak hallja, de azt már nem érti pontosan, mit mondott. Mégis, ez elindít benne valamit, s gyorsan elindul a feltételezett irányba. Kivételesen jól tájékozódik. Kivételesen tudja, hol van a lány. Kivételesen elsőre rájuk bukkan.
- Hát ő? - pislog nagy szemeket meresztve az előtte álló lányra és az azt ölelő, négy évesnek kinéző kisfiúra. Szemei rögtön felcsillannak a kisfiú láttán, mert ő tudniillik nagyon szereti a kisgyereket. De csak a hat éven aluliakat, Ráhel is hét éves volt, mikor ő a családhoz került, vele meg akkoriban nagyon sokat veszekedtek, de persze szeretik egymást. De vissza a kisfiúhoz, szóval szereti a gyerekeket. A következő mozdulata éppen ezért a közelebb sétálás, majd a leguggolás Ferdinánd elé. Barátságosan mosolyogva integet a kisfiúnak, aztán Gwenre néz.
- Örökbe fogadtál egy kisfiút és nem is szóltál?
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 2. 22:29 Ugrás a poszthoz

Gwen és a kiskölyök
~ kinézet

Szóval összegezzük a dolgokat: Gwennek van egy gyereke, aki ráadásul már három vagy négy éves lehet, neki senki nem szólt egy árva szót sem, és így talán még a keresztanyu szerepkörről is lecsúszott, hát most mondjátok meg, hová fajul ez a világ? Az még talán megbocsátandó bűn lehetne, hogy Gwen nem szólt az örökbe fogadásról, de hogy még keresztanyának sem kérte fel... hallatlan. S ezt most nem olyan értelemben mondom, mintha a lány nem tudná, hogy a barátnőjének igazából nincs is gyereke, hanem mondjuk izé. Vigyáz valakijére. Mert ha az igazi keresztanyaságról csúszna le, na azért már tényleg harapna.
- Hát szia, Prücsök - kész, ennyi, már nem is érdekli hogy hívják igazából a kisfiút, ő Prücsöknek fogja hívni és ebben még az sem akadályozhatja meg, ha a kölyök nem hallgat a rögtönzött becenévre. Egyelőre azonban úgy tűnik nem igen haragszik érte, sőt, meg is öleli lánykánkat, aki először nagyon megilletődik, de aztán készségesen húzza picit magához a kisfiút, ujjaival végigsimítva annak gerince mentén, hátha Prücsök majd csikis és ez nevetésre készteti.
- Lehetek az új pici keresztanyja? Szerintem róla - mutat Prücsökre - már lecsúsztam.
Csalódottan húzza el a száját, miközben feláll és fejét kicsit megemelve pillant Gwenre. Régebben még mennyit hisztizett otthon, mert ő milyen alacsony a barátnőihez képest, most meg tessék, itt szaladgál - vagy nem - körülöttük egy tényleg kis emberke, tehát egy szava sem lehet a kisasszonynak. Éppen ezért is bólogat a neki szegezett kérdésre, habár úgy jött le a kastélyból, hogy egyedül lesz és gondolkozik majd egy jót. Erre tessék, összefut Gwennel meg a nemkeresztfiával, ezt az ismeretséget pedig kár lenne kihagyni.
- De figyelj már. Nem hoztam magammal semmi pénzt, és lehet nem örülnének neki, ha megint elkezdenénk ott dobálózni...
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. október 2. 22:30
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 12. 20:02 Ugrás a poszthoz

Jegesné Karina
Ruha

Hát újra itt van. Mármint nem a könyvtárra célzok most ezzel az "itt" szócskával, hanem az iskolára. Amit lehet, hogy néhány hónapon belül végleg el fog hagyni - na és nem a végzős vizsgája elvégzése miatt. Egy ideig rágódott ezen a dolgon, aztán inkább csak sóhajtva elrejtette a kíváncsi szemek elől levelét s elindult, hogy erre a délutánra is találjon magának valami szórakoztató dolgot. Mivel eléggé lehűlt már az idő, rendesen felöltözött és hogy, hogy nem, egyszer csak a könyvtárban lyukadt ki. Köztudottan nem nagyon szeret olvasni már csak azért sem, mert vagy túl cikinek érzi, hogy nem tud rendesen folyékonyan olvasni, vagy pedig már meg sem próbálja. És lehet, hogyha gyakorol jobban fog menni neki, de már azt is feladta, s a dacos "csak azért is" mentalitás is lassan eltűnt már benne ennek kapcsán.
Ekkor pillantja meg az asztalt fejelő lánykát, s felvidulva odalépeget mellé, mintha ez teljesen természetes lenne.
- Szia! - hangjában nincs semmi szomorúság, sőt a kapott levéltől függetlenül is nagyon boldog most. - Meg fog fájdulni a fejed, ha sokat támasztod az asztalt. Tapasztalatból mondom - zavartan csóválja meg a fejét, közben a lány melletti székre pillant, ujjait óvatosan összefonja maga előtt. Semmiképpen sem akar addig leülni, amíg erre engedélyt nem kap. Azért van, amit az anyja belé tudott verni.
- Zavarok? - kissé bágyadtan pislog le a lányra, közben amennyiben amaz felemelte csinos fejecskéjét a könyvéről, Alíz megpróbálja fejjel lefelé is kisilabizálni a benne lévő betűket, hogy nagyjából összerakja a képet és kiderüljön, mit is olvas ennyire nagy lelkesedéssel a leányzó, akinek nem mellesleg olyan furcsán jó szőke haja van, hogy azt bűn lenne nem megemlíteni. - Szép a hajad egyébként.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 14. 22:27 Ugrás a poszthoz

Jegesné Karina

A lány nem igazán akar hallgatni rá, pedig tényleg tapasztalatból mondja, hogy fájni fog egy idő után a buksija és lehet még dudor is nő rá, habár ez csak inkább akkor következik be, ha jó erősen lefejeli az asztalt, amit remélhetőleg nem szeretne megtenni. Ez volt az első meglepetés, a második pedig a lány válasza. Nem küldte el, sőt. Még az indokot is kifejtette, miért láthatjuk olyan állapotban, amilyenben. Alíz persze rögtön lehuppan mellé a székre és összefont ujjakkal hallgatja a lányt, mint egy jó pszichológus. Néha rá is bólint egy szóra, aztán végül mérlegel és dönt.
- Köszönöm - köszöni először is meg a bókot picit elpirulva, azután pedig a lány könyve felé bök és amennyiben bólintás, vagy igenlés a válasz, maga elé húzza tanulmányozni. Először csak halkan mormog maga elé és úgy tesz, mintha nagyon értene ehhez, mikor mégsem. De azért néha tudjátok, jó okosabbnak tűnni, meg bölcsebbnek és szebbnek és így tovább. Lehetne ezt itt ragozni estig is, de ha már ragozás, akkor inkább magyarázzuk Karinának.
- Alíz vagyok. És én szívesen segítek neked megtanulni magyarul - mosolyogva csúsztatja vissza a könyvet eredeti olvasója elé, aztán újra összefonja az ujjait és úgy figyel továbbra is a lányra.
Azt persze még nem tudja pontosan, hogyan fogja ezt kivitelezni, mikor ott van a diszlexia, és az előbb is csak úgy tett mintha olvasná azt a könyvet, mikor közben meg nem is. Csak végigfuttatta a tekintetét a sorokon, de picit sem próbálta meg értelmezni is őket. Neeem, majd szépen Karinával fog olvastatni, ő meg majd kézzel-lábbal magyaráz aztán vagy megérti, vagy nem. Mondjuk ilyen hozzáállással nem hiszem, hogy jó magyartanár lenne még akkor sem, ha csak ilyen "pici" magántanárkodást vállal egy alsóbb évfolyamos, de nála idősebb diáknál. Bár, ha Karinának sikerül bármit is megértenie abból, amit hablatyolni fog, akkor azt már félsikerként el lehet könyvelni.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 17. 14:17 Ugrás a poszthoz

Jegesné Karina

Izgatottan figyeli a lány arcát, akinek a neve is szép, nem csak a haja. Mindig is szerette a saját eper szőke haját, ez már szinte a védjegyévé vált az idők során, most viszont ahogy ott ül a szőke ciklonnal szemben és nézi a haját, hirtelen arra gondol milyen jó is lenne világos hajjal nyomulni. Gwen bizonyára nem ismerné meg legelőször, de aztán a szüleivel együtt hozzászokna és minden menne a régi kerékvágás szerint. S hogy fogják elkezdeni a tanulást? Hát arról fogalma sincs, így már éppen nyitná a száját, hogy kell neki egy kis gondolkodási idő, mikor Karyn már teszi is fel az újabb kérdést kimentve ezzel őt a picit szorult helyzetből. Lelkesen bólogat a szavakra, majd amint kap pergament és tintát, fel is firkantja az első mondatot a lapra. Az én nevem Karyn. Visszacsúsztatja a lány elé, és izgatott arccal várja a reakciókat, na meg a felolvasást. Valójában pedig tényleg nincs semmi ötlete, hogyan kellene tanítania a magyar nyelvet, mikor még neki is néha alig megy. Na de majd belejönnek.
- Nem kell sietni - biztatja még picit a lányt, mielőtt gyorsan belepillantana a könyvbe, hogy megnézze Karyn eddig hol mit csinált. Sokat viszont nem is törődik a kötettel, tekintetét hamarosan újra a lányra emeli és készségesen kijavítja a hibákat, már ha vannak. Aztán újra maga elé húzza a lapot és kis gondolkodás után már érkezik is a következő mondat. A Bagolykőben tanulok, de sajnos nem tudok még elég jól magyarul. Magyarázni nem igazán szeret és nem is tud, így ha Karinának esetleg kérdése van ezzel a mondattal kapcsolatban, akkor azon nagyon gondolkodnia kell. Addig is viszont csak nagyon fülel, mert tényleg szeretne segíteni a lánynak s ezzel talán még a saját helyzetén is javíthat. Mert lehet, hogy mire Karina megtanul magyarul, addigra Alíz beszédkészsége is fejlődik és bár most per pillanat nem igazán lehet érzékelni a diszlexiáját, lehet a későbbiekben javulni fog az állapota a gyakorlás miatt. Máris hasznos ez a tanítás.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 17. 15:36 Ugrás a poszthoz

Jegesné Karina

Sikerült! Bár nem pontos, de attól még az hallatszott amit a lány a lapra írt egy betű tévesztéssel. Alíz nem felejti el kijavítani azt a szót, amit Karina picit furán ejtett, de ez már haladás emberek! Az első leírt mondatot sikerül majdnem hibátlanul kiejtenie. Alíz mérhetetlenül boldog és nem is vesztegeti az idejüket, már írja is a következő mondatot, amellyel azért már van egy-két gond. De sebaj, senki sem profi elsőre. Ezért is fújja ki lassan a levegőt, hogy aztán aranyos ábrázattal Karina felé forduljon, és eltagolja neki a mondatot. Biztatásképp bólint egy picit, ezzel jelezve neki, hogy mondja el még egyszer. De sajnos még mindig ugyanazt hallja vissza, így kis fejtörés után a lapra egy egészen más mondat kerül.
Szeretnék egy új sportcipőt amiben jól tudok majd futni.
Senki sem tudja ez most hogyan jött ide, de mivel Karinának a ban-ben toldalékokkal amúgy is gondja volt, ebbe pakolt is néhányat. Mielőtt még visszatolná a lány elé a lapot, gyorsan átfutja nehogy legyen benne helyesírási hiba, mert azért szégyenszemre mégiscsak ő a tanár, neki kellene hibátlanul írnia, nem pedig Karynnak. Amint a lány megpróbálkozik a mondattal és visszatolja elé a lapot, picit vár míg leírja a következő feladatot. Valami jó nehezet kell, amit el tud magyarázni, holott nem szeretné, mert Karyn amúgy sem fogja megérteni. Na meg néha még ő sem érti, hogy mit magyaráz. Szóval forgatja ujjai között a pennát, majd mint aki megvilágosodott, hirtelen és gyorsan körmölni kezd.
Az utcánkban van három kutya. Mindegyik ijesztően vicsorog és ugrál és félelmetes.
Ennek a jelentése is rejtély, valahol vagy olvashatott valami hasonlót, vagy a szobatársa kutyái hozták rá a frászt és ezért írta éppen ezt.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 26. 14:13 Ugrás a poszthoz

Jegesné Karina

Egyre jobban megy a lánynak a felolvasás, pedig igazából még csak pár perce kezdték ezt az egész tanulósdit, ahhoz képest a rellonos őstehetségnek számít. Alíz pedig ennek olyannyira megörült, hogy nem is vesztegetve egyikük idejét sem, írta is fel a következő mondatot, amivel már kicsit több gond akadt. Jöhetne a magyarázós rész, hogy Karyn könnyebben megértse a dolgokat, de helyette csak kijavítja az elrontott szavakat és a lány kérdésére bólintva kinyitja a száját, hogy megmagyarázza a jelentést. Aztán becsukja, mert igazából maga sem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Végül pár perc gondolkodás után egyszerűen megvonja a vállát.
- Amikor a kutya olyan mérges, és nagyra nyitja a száját és látod a fogait. És ijesztően... vicsorog - nem igazán tanácsos ugyanazzal a szóval magyarázni, de amennyire tudta körbeírta, ezek után már csak Karinán áll, hogy megérti-e vagy sem. Mindenesetre reménykedünk benne, hogy nem lesz ezek után semmi gubanc, tud tovább haladni az óra. Karina ezek után szépen elmondja a mondatot és bár pár hiba ugyan becsúszik, összességében azt hiszem teljesen meg lehet elégedni az eredményével. Végül is az első órát bizony nem azzal kellett volna kezdeni, hogy rögtön belevágunk a dolgok közepébe, de ez most így sikerült. Piros pont mindkettőnek.
- Viccet? - néz csodálkozva a rellonos szőkeségre, aki túlságosan is fellelkesült ahhoz, hogy erre egy egyszerű nemet lehessen mondani. Ki kell tehát találni valamit de nagyon gyorsan, mert nem ő a legjobb viccmesélő az iskolában, és őszintén szólva még rendes viccet sem tud, amin igazán lehetne nevetni.
- Hát én nem nagyon tudok mit mesélni - tanácstalanul megrázza a fejét, aztán ujjaival az asztalon dobolva nagyon gondolkozni kezd, hátha eszébe jut valami épkézláb dolog, amivel megcáfolhatja előbbi kijelentését.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 30. 17:39 Ugrás a poszthoz

Jegesné Karina

Karyn olyan jól utánozza a vicsorgó kutyát, hogy lányomnak halál komolyan átfut az agyán a gondolat, hogy el kéne futni. Picit megijed ettől az imitálástól még akkor is, ha a rellonos utána tök kedvesen kérdez tőle valamit. Amit csak pillanatok múlva fog fel, miután megrázza a fejét és végleg felocsúdik a döbbenetből.
- Jaj, igen, igen, ez az! - lelkesen bólogat is hozzá, mintha ezzel elfeledhetné a történteket. Karina persze ezek után úgy ahogy kiolvassa a mondatot, de ez még mindig haladás, emberek. Ha így folytatódik tovább, akkor Alíz tiszta profit farag a lányból egy óra alatt. Aha, mintha ez olyan könnyen menne.
- Ha majd valahol megint összefutunk, akkor mondok neked viccet! A barátnőm nagyon jó vicceket mesél, majd megkérdezem őt! - végre rájött, hogy honnan tudna poént szerválni, és most már lesz is értelme újra találkozniuk. Addigra talán azt is megtanulja, hogy kell értelmesen tanítani, hogy a tanuló is megértse. Addig is viszont csak bízik abban, hogy ez is jó módszer.
- Juuuj de szép karkötő! - csillan fel hirtelen a szeme, mikor meglátja a Karyn csuklóján lógó ékszert. Picit közelebb hajol, hogy jobban lássa, amikor hirtelen eszébe jut Gwen. És az, hogy ma még beszélni akart vele valamiről, csak ha a lány megint eltűnik, akkor sosem fogja tudni elmondani amit akar. Ezt pedig most Karynnal is meg kell osztania.
- Figyeeeelj - kezdi ezzel a tipikus elhúzott szóval, amiről rögtön a legrosszabbra lehet gondolni. - Izé...nagy baj lenne, ha én most elmennék, mert tudod még beszélnem kell a barátnőmmel, de ha elmegy akkor nem tudok vele, és ez nagyon fontos lenne, mert már napok óta nem tudtam neki elmondani és most sem akarom lekésni, de téged sem akarlak itt hagyni egyedül, mert már olyan ügyesen tudod a mondatokat, és ajj - annyira elhadarja az egészet, hogy jó, ha Karina az "ajj" szót megérti még ott a végén.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. november 24. 19:56 Ugrás a poszthoz

Öribarim
- öltözet

Dideregve húzza magán össze fekete bundás kabátját, ami alatt ugyan van még egy szürkésebb kardigán és a rendes ruhája, de majd' megfagy ezt pedig valahogy orvosolni kell, mert mire odaér a kávézóhoz, jéggé alakul a lába. Persze mondta neki az anyja, hogy ne szoknyában járkáljon mikor nyakukon a tél, de természetes, hogy ezek után már csak azért is ebben jött el a lány. Most pedig fagyoskodik, de már talán nincs messze az a kávézó, ahol jelenése van.
Gwen és Krisztián kapcsolata mindig is fontos szerepet játszott az életében, fontos volt neki a barátnője boldogsága, ám a kapcsolatuk nem igazán működött, Alíz pedig hiába próbálta még őket kibékíteni valahogy, nem sikerült. Szegénykém eléggé a szívén viselte a sorsukat, Krisszel ezek után jóba is lett, már ha lehet annak nevezni azokat a pár perces beszélgetéseket, na meg amikor legutoljára látta, Pesten. Most újra itt van, és éppen a fiúhoz igyekszik. Csak ne lenne ilyen hideg, brr!
- Sziaaa! - köszön végül, mikor a kávézóba belépve végre meleg helyre kerül, orrát rögtön megcsapja a kávé és forró csokoládé finom illata, egy pillanatra el is felejti, hogy kihez jött. Aztán megszabadul a kabátjától, integet Krisztiánnak és lehuppan a vele szembeni székre. Kardigánja ujját lejjebb húzza, majd mosolyogva fordul a fiú felé. - Én is téged. Hogy vagy? Nem hiányzik a suli? Képzeld, olyan sok dolog törtéééént... de veled is biztos - észreveszi ám magát, nem kezd el el feleslegesen csacsogni, kedvesen megvárja míg Krisztián szusszan és elkezd mesélni. Pontosan nem tudja, hogy mi volt a találka igazi oka, de mindig örül egy kedves ismerősnek.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. november 28. 18:07 Ugrás a poszthoz

Öribarim
- öltözet

- Én csak egy málnás teát szeretnék - fordul mosolyogva a mellette megálló pincérnő felé, majd amikor az eltűnik mellőlük, ismét teljes testtel tud Krisztiánra figyelni. Elvégre igazából miatta van itt, nem is kellene mással foglalkoznia. Na meg tényleg érdekli, mi is van a fiúval, régen találkoztak már, azóta pedig elég sok dolog történhetett vele.
- Most mit is tanulsz? - szégyen vagy nem, de fogalma sincs róla, hogy Krisztián most hol tanul. Persze azt azért sejti, hogy valahol Magyarországon talált iskolát, talán itt Budapesten, de ezek tényleg csak üres találgatások, amiknek lehet semmi alapja sincsen, és nem akar bemesélni magának valami teljesen mást, így inkább csak csendben várja a fiú válaszát.
Amikor pedig Krisztián elővesz egy tulipános papírba csomagolt valamit, Alíz szeme láthatóan nagyon csillogni kezd, ahogy kezével az ajándék után nyúl. Ajkai elnyílnak egymástól, miközben kibontogatja a kis medált, aztán megforgatja a kezében, végül bámulni kezdi a farkast. Jól kivehető az alak, nagyon tetszik neki, de a meglepettségtől egyelőre nem tud nagyon megszólalni. Csak bámulja a faragott fát, meg hápog.
- Ez nagyon szép - végül is úgy három perc után már sikerül megszólalnia, az meg teljesítmény, kérem szépen. - Köszönöm - pici pírral az arcán néz vissza Krisztiánra, majd megismétli az utolsó szót, amikor kihozzák nekik a kért italokat, na meg a süteményt. A kiskanalával kavargatni kezdi még gőzölgő teáját, a medált pedig óvatosan ráfekteti a csomagolására, de továbbra is nézi.
- Hááááááát, képzeld. Tavaly megnyerte a csapatunk a kviddics kupát, idén meg lehet miénk a házkupa, leköltöztem Gwenhez a faluba, mert neki is van ott valamiért háza, tanítottam már egy rellonost magyarra, és húúú, egy mestertanonc elvitt Amerikába! El tudod ezt képzelni? Nagyon jó volt, tulipánokat néztünk, és még ő is élvezte, tudom! Meg volt izé...buli is volt, kviddicses meg házavató, de az elsőn nem voltam, csak a másodikon, és hát..nem tudom, azt hiszem ennyi - fújtat egyet, levegőt vesz, kortyol a teából. Aztán majdnem összetöri a csészét a kapkodásban; a folyadék ugyanis még mindig nagyon forró.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. december 18. 13:24 Ugrás a poszthoz

2015. Karácsonyi előadás
Alíz és Lin produkciója
A kis fenyőfa története


A fények kialszanak.
A gyerekek örömteli kacaja még mindig hallatszik,
ahogy a pár perces mozdulatlanságban várnak a lányok. Alíz Aileenre tekint, majd újra mozgatni kezdi bábjait. Hol az ő, hol a levitás helyettes gyerkőce lép a fához és szed le róla egy-egy cukrot, díszt, mézeskalácsot. A gyerekkacaj nem hal el, a fa pedig szépen lassan csupasszá válik. Alíz fent, ahol senki nem láthatja a zsinórpadlás szélének dől, és a bábokat viszonylag középre rendezve táncoltatni kezdi azokat. Kezükben jól láthatóak a pár perce még a fán ragyogó díszek, amelyek közül néhány -inkább a cukrok és mézeskalácsok- varázslatosan már el is tűnik a gyerekek bendőjében. Aileen mellette elvileg ugyanezt csinálja - ebben nem biztos, hisz csak a színpadot látja, a kicsiket és a fácskát. Amint a gyerekek körtánca véget ér, kivezeti bábjait a színpadról, amire teljes sötétség borul. Pár percig semmit sem látni és semmit sem hallani, ekkor pedig az eridonos pálcája segítségével félhomályba borítja a szobát. Olyan, mintha a kinti esti homály világítaná csak meg azt a picit teret, amelyet most látni lehet. Halványan, szürkének, de látni lehet. A fenyő nem marad sokáig egyedül, súlyos léptek zaja hallatszódik és egy ajtónyitáshoz hasonló nyikordulás, aztán Alíz már be is lebegteti saját felnőttjeit a színpadra, Aileen pedig a túloldalt is ezt teszi. A felnőttek megállnak a fa előtt, gondolkoznak egy kicsit, majd elfektetik és húzni kezdik maguk után. A háttér ekkor ismét változik, egy sötét és poros padlás képét vetíti a diákok elé. A bábok ide húzták fel a fát, amelyet most az egyik sarokba állítanak és vissza sem nézve rá elhagyják a szobát. Némi por száll fel, ahogy az ajtó becsukódik és meglendül a függöny - amely talán évek óta nem volt kimosva, így az első két-három sorban álló diákok kicsit közelebbről is megismerkedhetnek a műporral. Leen évszakgömbje újra előkerül, csak most nem az évszakok váltakoznak, hanem az éjszaka fordul át másnap reggelre.
A felnőttek visszatérnek kesztyűben, munkásruhában, jókedvűen megragadják a fát és lehúzzák a padlásról
. A fenyő sok tűlevelet hullajt útközben, míg ki nem érnek az udvarra, ahol az előző este látott gyerekek játszanak. Újra körbetáncolják a fekvő fenyőt, egy kicsi gyermek pedig a csúcsán lévő aranycsillaghoz szalad, s leszakítja róla. Aileen irányításával a gyerekek lejtenek még egy táncot, majd eltűnnek a színről, ezzel párhuzamosan Alíz középre irányítja a két favágót akik hangos fejszecsattanásokkal elkezdik felaprítani a fenyőt. A színpad fokozatosan sötétül el, ahogy a fából egyre kevesebb látszik.
Végül minden elsötétül,
a lányok pedig várnak egy picit. Leen elindítja a kart, a nappali képe látható ismét. A mágikus kandallóban vidám tűz ropog, a termet pedig rövidesen kellemes fenyőillat tölti be. A szoba közepén nem áll már ott a fa, a díszek eltűntek, ahogy a gyerekek és a felnőttek is. Senkit nem látni a szobában, csupán a kandalló pattog vígan és árasztja magából a fenyőfa illatot. Nem titok, hogy mi is ég ott.
Ahogy a színpad még egyszer utoljára elsötétül, látni lehet egy villanást az arany csúcsdísz képében - az aranycsillagot, amely azon a boldog estén a fenyőfa legszebb ékessége volt. De annak az estének vége; vége a fának is, vége a mesének is; vége, vége - minden mesének ez a vége.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2016. január 19. 19:49 Ugrás a poszthoz

Örök Krisztián Love
Olykor a nap egy percre fölragyog,
Aztán megint köd ül a bérc felett -
Légy oly vidám, amily bús én vagyok -
Isten veled.

Tekintete a gőzölgő csészéjére siklik, míg hallgatja a fiú szavait. Krisztián lelkesen mesél Bagolykő utáni életéről, arról, hogy mi történt vele, hogy mikben volt része, pár mugli dologról és igazából minden, számára fontos dologról. A lány nem szeretne lemaradni semmilyen fontos részletről, gondolatai mégis akaratlanul terelődnek át egy másik, kényesebb témára. Érzi, hogy valami történni fog, és ő annak nagyon nem fog örülni. El kell csak fogadnia és kész, egyelőre viszont még nem tudja, mi ez a dolog. Próbál Krisztiánra figyelni, látja szemében az izgatottságot, erre pedig elmosolyodik és végre, kis mozgolódás után ismét bekapcsolódik a beszélgetésbe. Miután Krisztián végez, ő is mesél a családjáról, arról, hogy igazából örökbe fogadták, mesél a diszlexiájáról, az iskolában töltött napjairól, és már majdnem azt is említi, mikor Gwennel meglátták azzal a lánnyal, ami arra késztette főleg drága izgőmozgó szépségünket, hogy rávegye barátnőjét egy kis szobakutatásra - azonban még időben, feltűnés nélkül tereli a témát. Olyan dolgokat oszt meg Krisztiánnal, amiket ezelőtt csak Gwen tudott, a lányt pedig gondosan minden történetből kihagyja. Nem fogadta még el, de már rájött, hogy barátnője és barátja kapcsolata itt véget ért. Nem avatkozhat bele mások életébe még akkor sem, ha ezt számára két nagyon fontos ember érdekében teszi. Tudja, hogy sokszor idegesítő, amit csinál, de csak szeretné Gwent és Krisztiánt boldogan látni. Boldogan... Ekkor érkezik az első döfés. Egyenesen a szívébe.
- Nem értelek - rázza a fejét, mielőtt Krisztián kifejtené, hogy lemond a varázserejéről. Alíz tágra nyílt szemekkel hallgatja volt háztársát, szavai hallatára lassan kétségbeesik, ujjaival a csészéjére markol. Nem érti, miért mondja ezt most el neki Krisztián, egy pillanatra az is eszébe jut, hogy talán a srác csak viccel és ez az egész nem igaz. A mindig hangos lány most csendesen ül, és vár, mintha erre kérték volna. A további szavak el sem jutnak tudatáig, csak arra tud gondolni, hogy Krisztián lemond a varázserejéről, lemond a farkasságról, lemond a varázsvilágról, lemond az életéről. - Miattam, ugye? Tettem valami rosszat? Vagy olyat mondtam, amit nem kellett volna? Én... nem akartam, sajnálom! Többet nem fordul elő, és megígérem, hogy ezentúl senkinek nem mondok semmit, csak kérlek maradj itt! Nem csinálok semmit, jól viselkedem, meg tanulok is, és segítek, ha szeretnéd... de ne menj el - könnyeivel küszködve, el-elcsukló hangon próbálja marasztalni Krisztiánt, holott valahol legbelül már tudja, hogy hasztalan. A fiú ezt eldöntötte és amennyit az arckifejezéséből le lehet szűrni, tartani is fogja magát ehhez. Csak előbb még túl kell esniük ezen a szívfacsaró búcsún, ami főleg a lányra lesz rossz hatással. Össze van zavarodva, az első cseppek pedig már el is indulnak az arcán, szemeit összeszorítja, ahogy ujjaival a bögréjét is elengedi. Nem akar sírni, így gyorsan le is törli arcáról a könnycseppeket és úgy néz fel, tekintete Krisztián ragyogó arcára siklik.
- Nem akarom, hogy elmenj. Te a barátom vagy, és a barátok nem hagyják el egymást. Meg tartják a kapcsolatot és.. mi is tartjuk majd a kapcsolatot? Van telefon, meg írhatok levelet, tényleg, és majd te is eljöhetsz hozzánk meglátogatni minket, meg majd én is megyek... és összefuthatunk így is, ha gondolod. Szívesen jövök Pestre anélkül is, hogy anyáéknak segítenem kellene, vagy valami... - elkezd lassan ötletelni, és már tudja is, hova szervezik a következő találkát. Nem hisz Krisztián szavainak, nem hisz a benne motoszkáló szörnynek sem, amely már figyelmezteti arra, a srác tényleg elmegy. Itt hagyja, megszakítják a kapcsolatot és vége a barátságuknak. Csak így, ennyi. - Kérlek, ne.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2016. január 22. 18:54 Ugrás a poszthoz

Örök Krisztián Love
Olykor a nap egy percre fölragyog,
Aztán megint köd ül a bérc felett -
Légy oly vidám, amily bús én vagyok -
Isten veled.

A könnyek egymás után folynak le arcán maszatos foltot hagyva ezzel pofiján, ám ő csak egy valamire figyel. Hatalmasra nyitott, barna szemei a vele szemben ülő arcát fürkészik, keze automatikusan emelkedik a magasba szeméhez, ujjaival letörli könnyeit. Nem akar sírni, hiszen a fiú csak viccelt. Sokat gyakorolt a tükör előtt, hogy élőben is ilyen komoly arcot vághasson, mint amikor elmondja neki, aztán megvárja mit reagál. Csak ez után mosolyodik el, megnyugtatja, hogy csak viccelt és minden megy tovább a normális kerékvágásban. Exháztársa nem tűnik el örökre az életéből, ez egy vicc volt és nevetnek rajta egy jót. Bárcsak.
- Én nem akartam...nem csináltam semmit, nem akarom ezt - összeszorított szemekkel rázza meg fejét, miközben Krisztián felemelkedik vele szemben. Hirtelen megrémül, azt hiszi a fiú most sétál ki örökre az életéből, nem lesznek többé barátok. Látja amint elindul, azonban nem az ajtó felé veszi az irányt. Csak mellé lép, hogy talán letörölje könnyeit. Máskor egy ilyen mozdulatba belepirulna, most azonban csak csendben tűri, hogy Krisztián ujja az arcához érjen. A fiú közben beszélni kezd, minden szava azonban nem jut el Alíz tudatáig, a lényegét viszont felfogja a dolognak, de még így sem akarja, hogy Krisztián elmenjen. Fontosak neki a barátai, ő pedig egy közülük és ha csak így kisétálnak egymás életéből, akkor ez nagyon rossz hatással lesz rá. Talán Alíznak jobban fáj az elválás, mint barátnőjének. Talán Gwen sosem fogja megérteni, Krisztián miért lett olyan fontos Alíz számára.
- Miért vagy ebben olyan biztos? Tuti nem lesz barátnőd - nagyon próbálkozik, hogy visszaszóljon valami ütőset amivel mosolyt csalhat Krisztián arcára és amivel talán még saját magát is felvidítaná, de ez elég gyengére sikeredik. Elkeseredetten vonja meg a vállát Krisztián ajánlatára; senki sem tudja, hol lesz öt vagy esetleg tíz év múlva. Felesleges lenne megígérnie, hogy itt lesz ugyanebben az időpontban, hisz addig még tényleg bármi megtörténhet. De ő hinni akar. Hinni akar abban, hogy nem felejti el a barátját, és ő sem felejti el Alízt, hinni akar abban, hogy mikor öt év múlva majd újra találkoznak régi barátokként mosolyognak majd egymásra, ahogy három éve, első találkájukon tették.
- Áll az alku - bólint rá Krisztián ajánlatára, pedig közben úgy érzi, vagy nem fogja kibírni ezt az öt évet, vagy el fogja felejteni a fiút. Olyan rövid időnek tűnhet, pedig egyáltalán nem az. Ötször háromszázhatvanöt nap, amit ráadásul úgy kell eltöltenie, hogy olyan hétköznapi dolgokkal kell foglalkoznia, mint a tanulás, vizsgák és egyéb ilyen nemkívánatos dolgok. Az izgalom kiveszik majd életéből, helyébe unalom költözik elrontva ezzel minden jót, amit szeretett. Mert ilyen a búcsú. Elrontja mindazt, ami jó volt az életedben, kiszakít belőled egy darabot, meglengeti előtted és olyan messze dobja tőled, hogy azt soha az életben meg nem találod.
Kizárólag akkor nevet fel kicsit, mikor Krisztián felvázolja a körülöttük ülők arcát, a mosoly viszont csak rövid ideig marad meg arcán. Mikor a fiú visszaül vele szembe, már ugyanolyan bús tekintettel pillant fel rá, mint azelőtt. Ujjai a bögréjére fonódnak, amely már kicsit sem olyan forró tíz perccel ezelőtti állapotához képest. Bátran kortyol bele, barna szemei Krisztián arcára siklanak. Látni akarja. Nem elfelejteni.
Fizetés után a kávézó előtt elbúcsúznak egymástól, Krisztián balra, Alíz pedig jobbra indul. Pár lépés után azonban a lány megtorpan, a fiú nevét kiáltja s amint az megfordul, rámosolyog. Esetlenül vállat von, kinyög egy sziát, kezével sután int egyet és meg sem várva a fiú reakcióját hátat fordít neki.
Csak látni akarta még egyszer utoljára, hogy emlékezetébe véshesse. Muszáj.

//Lezárt játék. Köszönöm a lehetőséget.
Találkozunk öt év múlva. Ne késs. //
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2018. március 17. 00:49 Ugrás a poszthoz

Aaron
kinézet

Maga sem tudja már, milyen rég nem járt a stégen. Utoljára három éve töltött itt egy kis időt, mielőtt elhagyta volna az országot, hogy megkeresse édesanyját. Három hosszú évig volt távol, így mikor végre idejét látta a visszatérésnek, útja először természetesen legjobb barátnőjéhez vezetett. Fel kellett vennie a kapcsolatot Gwennel, iszonyatosan hiányzott neki a lány és az, hogy valakivel megbeszélhessen mindent, ami addig történt vele. Gwen mindig is egy biztos pont volt az életében, aki ott volt számára, akire bármikor számíthatott, akihez akkor is mehetett, ha csak beszélgetni szeretett volna valakivel. Gwen az első igazi barátnője és ez talán így marad életük végéig. Őt nyilvánvalóan meglátogatta az első pár napot követően, hogy ismét az országba érkezett, majd elkezdett utazgatni. Túl sok mindenről maradt le és Magyarország ugyanolyan szép, mint bármely más hely. Igazán kár lett volna, ha nem lát semmit ebből az országból.
Bogolyfalvára ezúttal mégsem Gwen hozta vissza. Aaron küldött neki levelet, amiben találkozót kért tőle. A férfit azóta nem látta, hogy pár hónapja ott hagyta a közös lakásukat és visszaköltözött Budanekeresdre. Aaron tudta, hogy mi az oka a kiköltözésének, ahogy azzal is tisztában volt, hogy mi történik azután, ahogy a lány megtalálja, amiért kiutazott. Alíz nem szó nélkül hagyta ott a lakásukat, Aaron mégsem tartott vele rögtön. Nem tudta, hogy meddig marad kint Csehországban, vagy hogy egyáltalán Magyarországra jön-e haza, ha egyszer hazajön. A legutóbb kapott levél szerint viszont Aaron Bogolyfalván van, vagy legalábbis a közelben, ugyanis a stégre invitálta a lányt. Természetesen épp ezért üldögél most itt, meztelen lábait a hűs vízbe lógatva. Percek óta elmélyülten bámulja a sima víztükröt, halkan dúdolgat és közben ide-oda dülöngél, így várja a hónapok óta nem látott barátját.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2018. március 17. 14:10 Ugrás a poszthoz

Aaron

Ha nagyon őszinte akar lenni, akkor bizony be kell vallania, hogy hiányzik neki Aaron. Három évig éltek együtt, az alatt pedig nagyon sokat megtudott róla. Még olyan dolgokat is, amiket talán a másik nem is akart volna a tudtára adni, de akaratlanul sikerült neki; ez történik akkor, ha együtt laksz valakivel. Hiányzik neki Aaron; hiányzott neki akkor is, mikor visszaköltözött és egy üres lakásba kellett hazamennie, mikor nem volt kihez fordulnia, ha valami történt vele. Nem volt ott Aaron édes kiscicája, akivel talán gyorsabban megtalálta a közös hangot, mint a gazdájával. A volt navinés egy biztos pontot jelentett az életében, amit elvesztett abban a pillanatban, hogy hónapokkal ezelőtt kilépett csomagjaival közös lakásuk ajtaján. Aaron még akkor is hiányozna neki, ha egész végig egy komplett idiótaként viselkedett volna vele.
De Aaron most itt van, visszajött, láthatja, beszélhet vele, a nyakába ugorhat és addig ölelheti, míg az kényelmetlenné nem válik a férfi számára. Az ismerős hangra ösztönösen mosolyodik el, ahogy pedig meghallja, hogy köszönés helyett mivel kezdi Aaron, akaratlanul is elneveti magát. Könnyedén pattan fel eddigi helyéről és megfordulva már simán a férfi nyakába vetné magát, ha nem lenne ott a kezei között az az édes kiskutya. Szemei kikerekednek, lassan pislog először az állatra, majd kérdőn pillant fel annak gazdájára, mert itt most egy kis segítséget szeretne kérni.
- Mi ez a hirtelen váltás? Hol van Sheza? Ugye nem... - halt meg, folytatódna a mondat, ha lenne mersze így feltenni a kérdését. De nincs, így csak közelebb lép a pároshoz, hogy megsimogassa a kutyust, már ha az engedi neki, ugyan kicsit bizonytalanul nyúl felé. Semmit nem ért ebből, de ha Aaron azért hívta ide, hogy most elmondja neki, Sheza elpusztult az alatt a néhány hónap alatt, amíg külön voltak, azt nem biztos, hogy szeretné hallani.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2018. március 17. 22:54 Ugrás a poszthoz

Aaron

Bármire számított, csak a férfi kezében lévő félig alvó kutyára nem. Őszintén nem nézte volna ki belőle, hogy legyen bármilyen háziállata Shezán kívül, akit egyébként nagy szeretettel gondoz minden nap. Nem egyszer megfordult már Alíz fejében, hogy kicsit úgy viselkedik, mintha a macska a lánya lenne. Eléggé abszurd  gondolat, mégsem tudott valami másra gondolni, míg párszor megállt a napi teendőit végezvén, hogy nézze a párost. Aaron gondoskodása megmelengette a szívét, mert ez olyas valami volt, amit nem látott már nagyon rég óta. Most viszont olyan könnyedén passzolja át neki szegény kiskutyát, mintha semmi rossz érzése nem lenne ezzel kapcsolatban. Kissé meglepetten fogadja először a fejére csúsztatott hajpántot, majd a most már éber kutyust, aki rögtön fészkelődni is kezd, ahogy átkerül hozzá.
- Az összes barátod és ismerősöd közül pont én jutottam eszedbe, hogy majd jól rám bízol egy kutyát? A kutyádat? - kétkedve teszi fel a kérdéseit, amire még a választ sem várja meg, csak folytatja. - Ugyan, ha látni akartál, igazán hagyhattad volna ezt az egész kutyás dolgot. Nem kell állandóan játszani ezt az érzelemmentes taplót, mikor mindketten tudjuk, hogy nem vagy az. Naa, nyugodtan kimondhatod, hiányoztam, én is hiányoltalak - mosolyodik el végül, jobb könyökével kicsit meglökve a másik kezét. A kutyus továbbra sem érzi valami jól magát a karjai között, így az elkövetkezendő perceket azzal kell töltenie, hogy valahogy megpróbálja kicsit megnyugtatni az állatot.
- Mennyi időre akartad lepasszolni szegényt? Kérlek, mondd, hogy tényleg ideiglenes helyet keresel neki és ez nem csak valami olcsó hazugság volt, hogy soha többé ne lásd őt. Mármint, nézd már meg, milyen aranyos - ezzel pedig egy mozdulattal fel is emeli az állatot és Aaron arcába nyomja, mire Töpszlinek sem kell több és ismét kapálózni kezd. Ezúttal viszont már célpontja is van.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2018. március 24. 15:56 Ugrás a poszthoz

Aaron

Értetlenül ráncolja a homlokát Aaron magyarázatát követően, majd fejét az immáron kezei között ficánkoló kiskutya felé fordítja. Valóban úgy néz ki, mint akinek már csak egy kutya hiányzik az életéből, aki majd feldobja unalmas napjait, miközben körülbelül egy percet sem tölt otthon, hanem épp lelkesen felfedezi Magyarországot.
- Jaj, hát... Tudod elég lett volna, ha csak felhívsz - mosolyogva ingatja a fejét, de továbbra is húzza a férfi agyát. Természetesen tudja, hogy hiányzott neki, mert hát Aaron is eszébe jutott néha - néha! -, míg épp valamelyik nagyobb várost járta végig egyedül.
- Jó, de akkor miért nem a gazdájának viszed vissza? - értetlenül pillant fel ismét a férfi szemeit keresve. Kezeivel ennek ellenére kissé szorosabban fogja az állat testét, mintha a kérdésére kapott válasz miatt elvesztené a kis szőrcsomót, akit ismer úgy három perce. Az állat végül is Aaronhoz tartozik valamilyen szinten, így nyilván meg fogja tartani, amíg csak kell, előtte viszont fel kell tennie néhány kérdést.
Aaron válaszára egy lekicsinylő pillantással reagál, majd a kutyussal az ölében törökülésben letelepszik a stég szélére. Óvatosan helyezi az állatot a lábai közé, mintha attól félne, hogy a következő pillanatban az hirtelen felébred és belebucskázik a vízbe.
- Ugye tudod, hogy ezzel még nem úsztad meg? Nem láttalak hónapok óta, úgyhogy most ide szépen leülsz és elmesélsz mindent, különben rajtad marad a kutya - szigorú pillantást vet a férfire, ahogy kiejti száján a szavakat, majd fejével a maga mellett lévő szabad hely felé int a stégen és türelmesen megvárja, hogy Aaron helyet foglaljon mellette. - Hogyhogy visszajöttél az országba? Azt hittem jól elvoltál kint is... Na, nem mintha panaszkodnék, csak érted, fura ismét itt látni.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2018. május 29. 21:55 Ugrás a poszthoz

Aaron

Ő élőben sokkal nagyobb élmény. Mindjárt elpirul.
- Ezt eddig is tudtuk - mondatához hozzátoldana még egy drámai haj hátradobást is, de a kezében pihegő kutyus ebben egy kicsikét megakadályozza. Egyébként, ahogy most jobban megnézi ezt a töpszli állatot, tulajdonképpen tényleg el tudna vele tölteni egy-két éjszakát. Vagy többet. Ez majd még természetesen függ a kutyus viselkedésétől a nap további részében.
- Kutyát tartani majdnem ugyanaz, mint macskát. Annyi a különbség, hogy őket sétálni is vinned kell. Igazából nem kell hozzá nagy tehetség vagy ész, már nem bántásból mondom - sietve teszi még hozzá, amolyan megnyugtatásként, mert igazából nem tartja Aaront butának. Kettejük közül nyilván a férfinak van több esze, több éves utazás és megkomolyodás ide vagy oda.
- Ez a te bajod, látod? - vet egy pillantást az ölében valószínűleg már alvó kutyára, majd a férfi felé fordul. Pár pillanat hatásszünetet tart, ameddig tanulmányozza még egy kicsit az arcát, elvégre több évig nem látta ezt a csodálatos arcot, valamikor pedig be kell pótolnia az elmaradott időt. - Folyton ilyen negatívan gondolkozol. Most komolyan semmi nem ragadt rád abból a sok pozitivitásból, amíg velem laktál? Miért mondod, hogy két hónap múlva akár megint távol lehetnél innen, csak mert nem jött össze egy kapcsolatod? Nem szabad így gondolkoznod. Néha igenis azt kell mondanod, hogy de, ez sikerülni fog, vagy hogy ez meg fog maradni, ez tartós lesz, az meg jó és boldog leszek. Hidd el, Aaron, te is lehetsz boldog, nem kell mindig mindenhonnan rohannod. Vagy menekülnöd, amelyik szimpatikusabb.
Egy apró vállvonással fejezi be a monológját, aminek körülbelül a fele jut majd el a férfi tudatáig, vagy ha esetleg minden, akkor csak egy részét fogja majd figyelembe venni. Aaron ilyen szinten javíthatatlan, Alíz mégis mindig készségesen a segítségére siet, legyen szó bármiről. Ha ilyen szövegeket kell lenyomnia, hát legyen.
- Meg, persze, sírtam is rendesen - nevetve gondol vissza az emlékre, amely akkor nem volt egészen ennyire vicces, ám annál örömtelibb. Hiányzott neki a barátnője és hiányzott neki Aaron is. Ahogy pedig visszakapta mind a kettőt, a férfi már rögtön arról kezd el beszélni, hogy ez csak átmeneti időszak és hamarosan lehet megint elhagyja az országot. Vagy a kontinenst. - Ti amúgy találkoztatok egymással? Nem is tudom már. Szerintem Gwen nem bírt téged. Vagy csak jól játszotta, hogy de.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2018. június 2. 19:12 Ugrás a poszthoz

Aaron

- Ha már kezd eltűnni belőlem a tapintatosság, az csakis a te hibád lehet. Elvégre veled éltem éveken keresztül - csalódottan húzza el a száját, tekintetével Aaronét keresve, hogy ezek után még a vállait is megránthassa hozzá. Igazán nem esik nehezére ilyet játszani a férfival, az meg még inkább könnyebben megy neki, hogy kioktassa őt. Egyszerűen imád felette anyáskodni, és bár ez túlzottan idegesítővé válik egy idő után, neki fel sem tűnik, hogy néha meddig képes elmenni. Számára ez csak baráti tanácsadás, semmi több.
- Jó, de nem feltétlenül kell pofára esned. Megkaphatod azt a csodálatos dolgot, ha teszel érte egy kicsit, és te nem vagy se egy lusta, se rossz ember, úgyhogy csak össze kéne szedned magad egy kicsit, aztán minden rendben lenne, hidd el - bizakodva még egy mosolyt is megereszt, hogy ezzel is növelje Aaron életkedvét, vagy bizalmát, vagy a reményeit, igazából mindegy is, hogy mit. Szeretné, ha végre a férfi is boldog lenne és nem mindig a dolgok végét várná, majd rögtön le is lépne, ahogy az bekövetkezik.
Gwen említésére jól láthatóan felvidul és ki is zökken ebből a depresszív társalgásból a boldogságról. Mosolyogva kezdi ecsetelni az egyesülésük történetét, arca ki is pirul a nagy mesélésben. Mindent elmond a férfinak, a kétségeitől kezdve az ajtón való bekopogáson át a már házban történő beszélgetésig. Aaron válaszára is csak akkor reagál, ahogy ő ezt mind elmondta neki, és csak azután néz rá ismét, amint már kap levegőt.
- Egyébként nem tudom, hogy miért nem bírt. Lehet tudta, hogy el fogsz rabolni - mosolyodik el, holott ilyesmiről igazából szó sincsen. Inkább fordítva lenne, Alíz rabolta el a volt navinést. - Pedig csak rád kell nézni, hát ki ne imádná ezt a csodás embert? Olyan szép pofid van - álmodozva sóhajt, erre pedig végszóként az eddig az ölében alvó kutyus is felébred. Előbb csak mocorogni kezd, majd egy nagy ásítás után kimászik a lány öléből, felfedezőútra indulva.
- Olyan aranyos, hát tényleg nem értem hogy vagy képes tőle megválni. Értem én, hogy ott van Sheza meg minden, de csak nézz rá. Majdnem olyan édes, mint te vagy.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2018. június 2. 20:20 Ugrás a poszthoz


Aaron csodás arcát ma is muszáj volt látnia, így a délelőtt jelentős részét a férfinál töltötte, méghozzá Töpszli társaságában. Tudja, hogy Aaron nem a legnagyobb rajongója a kutyának bizonyos okok miatt, de mióta nála lakik és rendszeresen ellopja a lány papucsait, úgy érezte valamivel vissza kell adnia egy kicsit a bébiszitterkedéssel járó örömöket. Meg hát nem látta a férfit hónapok óta, valamikor csak be kell pótolni azt az időt.
Aaronnak viszont dolgoznia is kell néha, vagy legalábbis erősen úgy tenni, mintha, így az ebédet követően Alíz is elindul hazafelé. Töpszli jelenleg pórázon van és valószínűleg azon is fog maradni, míg Aaron el nem viszi tőle. A végén még elveszti egy vad idegen kutyáját, aztán akkor majd nézhetnek mindketten. A kutyus egyébként nagyon jól érzi magát nála és a kastélyban, ahol már vagy egy órája kóborolnak. Alíz hagyja, hogy az állat mindent megszimatoljon, többször úgysem fog az iskolában járni. Élvezze ki a lehetőséget, ameddig lehet.
Jelenleg a harsogó portrék folyosóján járnak, a hangoskodó festményalakok pedig nem restek a lány tudomására adni, hogy ez bizony egy iskola és ide kutya nem való. Természetesen ez egy cseppet sem zavarja Alízt, aki ekkor megtorpan a folyosó közepén - már nem a kiabálás miatt -, visszahúzva Töpszlit magával. Szemei meglepetten kerekednek el, erre pedig a póráz másik végén mozgó kutyus is lefagy egy pillanatra. Ő ismeri azt a fiút. Hirtelen nem jut eszébe a neve, de minél tovább bámul rá és a partnerére, akivel éppen beszélget, annál biztosabb lesz benne. Nem nagyon akar odamenni hozzá és megzavarni őket, viszont addig távozni sem szeretne, míg rá nem jön a fiú nevére. Jaj, mi is volt az?
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2018. június 23. 23:43 Ugrás a poszthoz

Aaron

Aaron dicséretére nem túl szerényen meghajol, ajkai halvány mosolyra húzódnak. Jó néha így csak leülni és beszélgetni vele, vagy ami a kedvence, leülni a tévé elé és nézni a rosszabbnál rosszabb reklámokat, majd csak egymásra nézni, amolyan „most mit néztünk” tekintettel. Sokszor szavak sem kellenek hozzá, hogy megbeszéljék, melyik volt a legrosszabb, amit valaha láttak. Mert volt egy pár, és nem, nem volt könnyű dönteni köztük.
Az együttlétük – mármint nem romantikus értelemben – alatt volt szerencséje jobban megismerni Aaront, és most már bátran kijelentheti, hogy igenis sok mindent tud a férfiról. Tudja, hogy milyen nyomott tud lenni néha, és ilyenkor (meg úgy mindig) nehezen viseli, ha Alíz önkényesen leülteti, hogy adhasson neki egy lelkesítő beszédet. Nem nagyon szokott figyelni, ahogy most sem teszi, ez viszont sosem tántorította el a lányt attól, hogy ne folytassa ezeket a rögtönzött felvidításnak szolgáló monológokat. Szereti Aaront és jót akar neki, még ha ezt a férfi nem is érzékeli - vagy csak nem vesz tudomást róla.
- Ugh, és nagyképű is. Nem tudom hogyan szedted össze a barátnődet, de szeretnék vele váltani pár szót – fintorog is egy sort, majd vet egy lenéző pillantást a férfira. – El sem hiszem, hogy ezt kiejtetted a szádon. Meg akarsz rontani, vagy mi? Ennél is jobban, mármint – javítja ki saját magát gyorsan egy szemforgatás kíséretében. Aaronnal lakni három évig… Azért ragad az emberre egy s más. Kár, hogy fordítva ez nem működött valami miatt.
- Örülök, hogy legalább Sheza megmaradt olyan, amilyen. Egyébként, ha már itt tartunk, azt hittem legalább őt is elhozod. Ő jobban hiányzott, mint a te tökéletes arcod. Meg mindened.
Alíz imádta Shezát. Az a macska volt az abszolút kedvence, míg együtt éltek a férfival, és talán a macskának sem volt olyan közömbös a lány. Legalábbis reméljük, mert más összetörné szegény Alíz szívét.
- De amúgy mesélhetnél már a barátnődről, akinek ilyen édes kutyája van. Komolyan, hogy sikerült felszedned? Melyik kevésbé rossz szöveged dobtad be a sok közül?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szentesi Alíz Zsófia összes RPG hozzászólása (91 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel