36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szentesi Alíz Zsófia összes RPG hozzászólása (91 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Semmi sem lehetetlen :3
Írta: 2014. október 24. 14:50
Ugrás a poszthoz

A temető már önmagában is elég gázos hely éjszaka, nem kell még elrontani azzal, hogy szellemet idézzenek, amiből lehet, hogy vagy egy tömeggyilkos, vagy pedig egy zombi lesz, amit majd képtelenség lesz visszaverni, leátkozni és megsemmisíteni. Tény, hogy nem olvasott, vagy látott még az iskola előtt olyan történeteket, amikben ilyen borzalmas dolgok történek, de szerencsére - vagy nem szerencsére - van egy nagyon kedves, szőke szobatársa, aki szinte profi az ilyen témákban, mint a horror, vagy a misztikus dolgok. Röviden: volt alkalma már belenézni ilyenekbe.
A temetőben ülve jött csak rá a lányka, hogy talán neki is kutatnia kellett volna valamit ebben a témában, mert látszólag Juliennek még nem igen sikerül a dolog. Persze ezt úgy mondaná, mintha ő jobban tudná, hogy mit kell csinálni, pedig nem. Ha még utána is nézett volna a dolognak, akkor SE tudna most mit csinálni, jól ismeri magát, ugyanolyan ez, mint a tanulás: mindkettő öt percen belül kirepül a fejecskéjéből és semmire sem emlékszik. Meg hát más oka is van arra, hogy rosszabbak a jegyei, mint másnak, pedig tanul-ő, csak sosem jegyzem meg semmit. Meg általában mindig talál valami érdekesebb dolgot... vagy lemegy a erdőbe, vagy boldogítja a szobatársait. Esetleg még macskázik, de az utóbbi időben Poszeidón inkább felmenekül a polcon lévő kosarába és alszik, mint dorombol a gazdája ölében.
Julien most újra próbálkozott, ezúttal magyarul, amit ugyan értett a lány, de próbált nem törődni vele. Lehunyt szemekkel szorította a fiú kezét és próbálta szuggerálni a szellemet, hogy jelenjen meg, vagy csak egyáltalán adjon valami életjelet magáról, hogy egyáltalán itt van és hallja őket. Akár mennyire is próbálkozott, akár mennyire is szorította össze a szemét és markolta a fiú ujjait, csak nem akart előjönni az a pimasz kis szellem. Aztán egy varázsütésre, mintha csak sikerült volna a szuggerálása, felerősödött a szél, a fán maradt bagoly ijedten huhogva repült el és mire a lány kinyitotta a szemét, a lámpa eldőlt, a hercegnő pedig ijedten rántotta el a kezét. Nem hitte volna, hogy ez tényleg beválik, így érthető volt, hogy legelőször megijedt, mire azonban jobban körülnézett, újra csalódottságot érzett, a temetőben ugyanis nem volt senki.
- Ööö... most mi történt? - újra körbepillantott, de egy árva szellemet sem látott, de még csak valami olyan jelet sem érzékelt, ami a szellemre utalhatott volna. Pislogva a fiúra nézett, mintha valami tanácsot kérne tőle.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Vince ~
Írta: 2014. október 24. 18:44
Ugrás a poszthoz

Most mondja meg nekem valaki: hogy működik ez a lány? Most éppenséggel a szobájában kellene ülnie és tanulnia, nagyon tanulnia, mert attól függetlenül, hogy év eleje van, azért nem árt, ha belever valamit a kis fejecskéjébe. De nem, ő inkább újra meglépett a könyvek elől és a pálcáját, a rajzfüzetét és néhány mugli ceruzát magához szorítva iszkolt ki minél gyorsabban a kastélyból. Még a barátnőivel sem beszélt ma egy köszönésen kívül, annyira el volt foglalva a kiszökéssel, hogy még az órát sem nézte. És hát igen, ellógott egy órát, de amíg ezt valaki meg nem mondja neki, addig bizony nem fogja tudni. Komplikáció nélkül jutott ki a falak közül, még az iskola új rendőre, Dvéjni bácsi sem kapta el, de igazából azt sem tudja, hogy hogy néz ki a defenzor. Az évnyitón látta először és utoljára, hát akkor még is hogyan jegyezhette volna meg?
Most pedig hát itt ül a faház padlóján, háta nekidöntve az egyik babzsáknak, lábai felhúzva és combján fekszik a füzet, amibe most éppen egy tényleg mesteren szép rózsát rajzol. A ceruzát lassan húzza végig a lapon, közben ide-oda firkant valamit, néha elmaszatolja, de attól még a rajz csodás lesz. Sosem volt valami tehetséges rajzos, de tulipánt és rózsát mesterien tudott rajzolni, amiben talán még a profi művészek is csak néha előznék le. Amint kész van a rajzzal, sóhajtva hátrahajtva a fejét annyira, hogy haja szétterüljön a babzsákon, sóhajtva lehunyja a szemeit és most először az évben az árvaházra gondol, ahol két évig rostokolt csak, de még is olyan volt számára az a két év, mintha a fél életét ott töltötte volna. Szentesiéknél jó élete van, még is úgy érzi, mintha nem tudná ki is volt az igazi családja. Olyan, mintha a lényed egy része kiszakadt volna belőled és amíg az meg nem kerül, nem lesz teljes az életed.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Vince ~
Írta: 2014. október 24. 20:04
Ugrás a poszthoz

Akár mennyire is volt szörnyű az a két év, amit az árvaházban töltött, akár mennyire is volt jobb az új családjánál, még is valamennyire boldogan gondolt vissza arra a két évre. Talán az a lány, akit a falhoz vágott nem örült annyira neki, de ettől eltekintve, a sok olvasás és a magányosan töltött napok azért voltak valamilyen szinten jók is számára, mert tudta, hogy egyszer majd el fog menni onnan és soha többé nem látja majd az ott dolgozókat, vagy az ott lakókat. És bár a nagy napnál nem szívesen állt be a sorba, még akkor is remélte, nagyon mélyen legbelül, hogy most majd megállnak előtte és azt mondják: Ő. És kimondták.
Merengéséből lépések hangja húzza vissza a valóságba, az eddig lehunyt szemeit most kinyitja és úgy néz a belépő fiúra, mintha nem is tudná, hogy ki ő. Pedig nagyon is jól tudja. Nagyon is jól ismeri a fiút és ha még akarná se tudná elfelejteni. Most még is úgy pislog a belépőre, mintha az a fél év meg se történt volna. Csakhogy nem tud ilyen könnyen túllépni ezen, rendesen nem is beszélték meg a dolgot, csak úgy... elmentek.
- Szia - köszön halkan, a jegyzetfüzetét pedig magához szorítva húzza magát feljebb. Nem áll fel, még csak véletlenül sem akar belenézni azokba a barna szemekbe, amelyektől annak idején csaknem elolvadt. Nem tud mit mondani a kialakult helyzetre és úgy látszik Vincének sincsenek fölösleges gondolatai. Most tudatosul csak benne az, hogy ha nem jött volna le ide, talán nem találkozott volna Vincével és most meg lennének kímélve - mindketten - egy kínos beszélgetéstől.
- Öhm... elmehetek, ha... - látszik a lányon, hogy nehezére esik kinyögni a szavakat, még is olyan érzése van, mintha ezek csak simán jöttek volna ki belőle. Nem tud mit mondani, lesütött szemekkel áll fel és szorítja magához újra a rajzfüzetét, amin most jól látszódik a rózsa. Még csak meg sem próbálja eltakarni a fiú elől. Minek?
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Vince ~
Írta: 2014. október 24. 20:40
Ugrás a poszthoz

Talán Vincének nem olyan furcsa a helyzet, mint neki, még is úgy érzi, hogy valamennyire a fiú is érzett valami furcsát. Mindketten érezték. Azért nem volt ez olyan komoly kapcsolat, a lány szülei már a legelején kijelentették, hogy nem fog ez olyan sokáig tartani és tényleg. Szemei a padlót fürkészik, de nem azért, mert nem mer ránézni a fiúra, hanem mert nem akar. Bár Vince azt mondja, hogy maradjon, ő még is menni akar. A pulzusa pillanatok alatt az egekbe szökik, vörös haja a szemébe lóg és még akkor sem mozdul, amikor Vince a zsákba süppedve olvasni kezd.
- Ez olyan furcsa - dobja hátra a haját, arcán pedig jól látható a mosoly. - Úgy teszel, mintha semmi sem történt volna, pedig te is jól tudod, hogy beszélnünk kell.
A szavak halkan buknak ki a szájából, igazából már a fiú érkezésekor, a legelső pillanatban, mikor meglátta, na akkor kellett volna ezt kimondnia, de csak mostanra tudta magát összeszedni. A füzetet még mindig magához szorítja, mintha az adná neki az erőt, a mosoly pedig csak nem akaródzik eltűnni az arcáról. Zöld szemei a fiúra ragyognak, füzetét a másik zsákra dobja, hátát nekiveti a falnak és egy sóhajtás kíséretében beletúr a hajába. Vince kérdésére csak megvonja a vállát és kifelé kémlel.
- Ezt tudok - válasza rövid, de tudja, hogy a fiú megérti. Sosem volt jó rajzos, rózsát is csak az iskolába kerülése utáni időszakban tanult meg rajzolni. - Szóval...?
Tekintetét visszafordítja a fiú felé, amolyan segélykérő pillantásként, de a fiú szemei újra a könyvet kémlelik. Egy újabb mosollyal az arcán fordul vissza a kijárathoz, amin most ugyan nem lát ki, de még előtte van a kinti erdő képe. Karjait összefonja maga előtt, szemeit újra lehunyja és a falnak vetett háttal lassan a földre csúszik. Most már tényleg beszélniük kell.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Vince ~
Írta: 2014. október 27. 14:46
Ugrás a poszthoz

Soha többé nem akar ilyen helyzetbe kerülni. Elég egy találkozás is Vincével ahhoz, hogy úgy érezze, nem is kell több. Ahogy itt ül és a fiút nézi, tényleg azt érzi, hogy el kell mennie. Nem akar vele beszélni a fiú és most már igazából ő sem akar beszélni a fiúval. A rajzfüzetét nézi, miközben a fiúhoz beszél. Illetve most Vince kérdez vissza, amire csak egy mosollyal válaszol.
- Jól hallottad - nem ismétli meg a mondatot, a mosoly is lassan leolvad az arcáról. Lábait felhúzza, kezeivel átkarolja a térdét, tekintete visszakúszik a rajzfüzetben tündöklő rózsára.
Vince további mondatára direkt nem reagál, hallja ugyan és el is jut a tudatáig, de nem. Egyszerűen nem akar rá reagálni és nem is fog. Az a három hét - a szülei is megmondták - nem volt annyira komoly, hogy utána egy hónapig csokit zabálva néznie kelljen a romantikus filmeket. Nem, nem volt komoly.
- Értem én, hogy nem volt komoly és hogy neked már más tetszik - hangja nem remeg meg, nem is halkul el, látszik rajta, hogy nem zavarja a tény, mert hát miért is zavarná? - de nem tudom, hogy mi történt akkor. És ez... fura.
Elharapja a mondatot, feláll és a zsákhoz lép, hogy újra összeszedje a cuccait. Nem akarja megvárni, amíg a háztársa válaszol neki, még sem siet annyira. Ahogy a kezei között tartja a füzetét, felerősödnek benne azok az érzések, amiket nem akar érezni. Hevesen dobog a szíve, a pulzusa újra az egekben van, hirtelen nagyon melege lett és ha ez még nem lenne elég, kétszeresen is olyan béna lett, min volt. Ahogy elindul a kijárat felé, még egyszer ránéz a fiúra, aztán eltűnik a szeme elől. Odakint hidegebb van, így jobban összehúzza maga körül a talárját és lassan elindul a kastély felé.
Lezárta magában, Vincével meg még úgy is fog találkozni, de ez már mindegy. Eléggé lassú léptekkel távolodik el a faháztól, de Vincével a mai napon már semmiképpen sem akar beszélni.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Az titok :D
Írta: 2014. október 27. 15:40
Ugrás a poszthoz

Az idő egyre hűvösebb és hűvösebb, nem hiába; megérkezett az ősz, na meg éjszaka van. Julien bármit is mond, hogy nem fázik, a lány még a kabáton keresztül is érzi a csípős levegőt és a libabőrt karjain. Sosem volt fázós, szóval csak egy magyarázat lehet erre, mégpedig a szellem. Nem, persze, hogy nem gondolunk rögtön a megfázásra, elvégre erős ez a lány, nem jellemző rá az, hogy elkap valami vírust és rákényszerítik, hogy az ágyban maradjon. Dehogy, amikor kiskorában egyszer lázas lett, akkor is a lakásban mászkált zokni és papucs nélkül a hideg kövön. Az anyjáék jól le is szidták érte, de nem volt egy hétnél tovább beteg. Egyszerűen elkerüli őt a betegség. Hát a húgát már annyira nem...
Aztán a lámpa hirtelen eldőlt, ő elrántotta a kezecskéit, háztársa pedig felpattant. Egy ideig ő még a földön térdelt, felállította a lámpát és megpróbált újra fényt csinálni, de aztán inkább egy lumossal világított, felállt és a fiú kezébe nyomta a pálcáját. Ez igazából teljesen felesleges volt, hiszen Juliennek is volt pálcája, de most már nem veszi vissza tőle. Csak ha visszaadják neki. Ahogy körbepillantott a temetőben, szinte semmi rendellenességet sem lehet fellelni azt kivéve, hogy újabb szélroham érkezett.
- Még most sem fázol? - fonta össze a karjait. - Hideg van...
Persze, isteni csapás, hogy amint kimondta, a lámpa újra felborult, susogó hangot lehetett hallani és újabb szélrohammal kerülhettek kapcsolatba. A lány sietve végignézett a sötét temetőn, hosszasan időzve a mauzóleum melletti területen. Mintha mozogna ott valami. Az árny továbbsuhant és eltűnt a ház mögött, Alíz pedig, mintha megcsípték volna, felugrott és a fiút rángatva maga után a ház felé rohant.
- Ott van valami! - eszeveszettül rohant a kislány és a társa sem úszta meg. Körmeit még nem vájta bele a srác alkarjába, de a szorítása is épp elég szoros ahhoz, hogy egy pici piros folt azért megmaradjon a Venant kezén. Kicsit felpörgött most attól, hogy látott valamit, csak aztán nehogy pofára esés legyen belőle.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Mi az? :3
Írta: 2014. október 28. 18:02
Ugrás a poszthoz

Hideg van, de a fiút ez nem zavarja. Persze látszik a kezén a libabőr, de ő teljesen mást állít. Hát jó, akkor ne fázz, viszont Alízé marad a pulcsid. Talán visszakapod, talán nem kapod vissza, mindenesetre a biztonság kedvééért búcsúzz el a kabáttól, hátha nem látod többé. Hiszen olyan jó meleg, éjszaka meg nem jó egy szál pólóban ácsorogni, de ha neked ez jó, hát akkor jó.
A lámpával most már nem törődik, a fiú kezébe nyomja a pálcáját és ahogy körbepillant a temetőben, mintha érezne is valami természetfelettit. Hangokat hall és reméli, hogy a fiú is hallja. Mielőtt azonban megkérdezhetné, egy árny suhan el távolabb, ő pedig rögtön megragadja a társát és maga után vonszolja. Nem törődik azzal, hogy a fiú eleshet, nem is hallja a kiáltásait, csak fut, nehogy eltűnjön az árny. Aztán mire odaérnek, elengedi a fiút és csalódottan néz körül. Az árnyat sehol sem látja, hiába pillant körbe párszor.
- Elzavartad! - fordul a fiú felé szomorú arccal. Pedig már olyan közel voltak hozzá! - Tudom, hogy láttam valamit. Mozgott és volt... volt két piros szeme!
Igaz, hogy kiszínezi kicsit a valóságot, piros szem sosem volt, a lányka igazából egy macskát látott, méghozzá sárga szemekkel, de ezt nem vallja be magának. Nem szeret csalódni, mert annak általában sírás lesz a vége, szóval amíg még lehet, kapaszkodik ebbe a kiszínezett rajzba. Körbe-körbe forog, mint az előbb Julien, csak a lányka sokkal lassabban. Aztán megint megpillantja. Izgatottan kapaszkodik bele a fiúba, közel hajol hozzá és a lámpa felé mutat.
- Ott van, látod? - suttogja a fiú fülébe, közben az említett hely felé pislog. A lámpa felborult és nem fénylik már, így nem lehet pontosan kivenni, hogy mi is van ott. Azt azonban mindketten láthatják, hogy az a valami nagyobb, mint egy macska és nincs piros, világító szeme. A lány felhördül és feléjük néz, mire a lány most már erősebben kapaszkodik bele a francia kezébe. Szíve izgatottan dobog, nagyokat pislogva kukucskál ki a fiú keze mögül és közben azon gondolkozik, hogy milyen lény lehet ez.
- Zombi? - susogja újra a fiú fülébe a feltevését, azonban nagyon reméli, hogy téved. Szentesiékhez kerülése után a mugli barátaival sok filmet megnéztek és azokban a zombikat sosem lehet megölni. Általában a filmekben nem varázsolnak és ő még olyan átkokat sem tud, amik megfékezhetnék a zombikat. A pálcája meg ugye hát még mindig a franciánál van... elvileg.



//Itt is jelenre váltok.:D//
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. november 15. 16:49 Ugrás a poszthoz

Váradi kisasszony


- Mindenképpen elolvasom egyszer - bizonyítékképpen még rá is bólint, nehogy azt higgye a lány, hogy nem tartja be az ígéretét. Felkeltette az érdeklődését az író és még a héten elolvassa az egyik könyvét. Vagy legalább megkeresi, azért annyira nem könyvmoly. Szokott olvasni, de nagyon különbözik a levitásoktól, nem végez ki naponta két könyvet. Neeem, azért annyira ő sem elvetemült.
Tématerelés!
Magáról valószínűleg senkisem szeret beszélni, hacsak nem önimádó. Csúnya ez a kifejezés, Alíz nem is szereti használni, de itt most ez a megfelelő jelző. Ő nem önimádó és nem is szeret magáról, a családjáról, vagy az előéletéről beszélni. Bánatosan pislog Fannira és sóhajt egy hatalmasat.
- Igen, ott voltam... két évig. Aztán "örökbefogadtak" - nem mond többet, ha Fannit annyira érdekli a dolog, akkor majd kérdez és eldönti, hogy akar-e rá válaszolni, vagy sem. De valószínáleg az utóbbi lesz. Tényleg nem kellemes dolog arról beszélni, hogy gyakorlatilag nem is ismeri a szüleit. A nevelőanyja pedig nem beszél róla, lehet, hogy ő sem ismeri.
Nem ismeri Fekete Istvánt.
Nem lepődik meg a dolgon, hiszen a férfi mugli volt és Fanni pedig valószínűleg aranyvérű. Alíz sem ismerte sokáig, sőt, nem is ismerné még a mai napig, ha az egyik dolgozó olyan kedvesen rá nem erőltette volna a könyvet. Attól kezdve szerette meg az írót, olyan szépen, változatosan ír. A megszólításra felpillant és halványan elmosolyodik Fanni kérdésére.
- Apát nem ismertem. Azt hiszem meghalt. Anya velem volt hat évig, rá valamennyire emlékszem... aztán két évre árvaházba kerültem. Nyolc éves voltam, mikor Szentesiékhez kerültem. Aztán most megint költöztem... ide - a mosoly már régen leolvadt az arcáról, most elmerengve néz az ablak felé. Fanni az első, aki tudja, hogy örökbefogadták. Még a szöszkéék sem tudják, illetve reméli, hogy nem tudják. Kicsit sem furcsállja, hogy a barátnői nem tudják az igazságot, Fanni pedig igen.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. november 29. 18:47 Ugrás a poszthoz

Gwen és Krisztián
November 22., Pécs.


El sem hiszi, hogy itt van. Itt áll a szösziék háza előtt, Krisztián mellett és épp aggodalmas pillantásokat lövell a fiú felé. Kétségbeesetten kapaszkodik bele a fiúba, nagyokat nyel és láthatóan elsápadt. Nem akart idejönni, nem akarja, hogy a szöszi elmenjen. Az ájulás határán van, és ha Krisztián nem figyel, hát akkor komolyan elájulhat. Igaz, hogy még csak Pécsre jöttek le, de Alíz még is úgy érzi, hogy ha Krisztiánnal visszautaznak az iskolába, a szöszi itt marad. Végleg. Aztán tényleg elfelejti őket, tényleg nem ír és… lassan Alízék is elfelejtik.
- Ez az a ház? – Jó kérdés kislány, jó kérdés. Krisztián csak tudja, hogy hova kellett jönniük, de azért ő megkérdezi. Biztos, ami biztos. Szeretné azért, ha nem ide kellett volna jönniük és a ez az egész meghívás csak egy butaság volt, hogy őt megrémisszék. Na, akkor aztán sírni kezdene. Már csak akkor képes rendesen lélegezni, amikor a szöszi valamelyik férfi családtagja kijött értük. Krisztiánt elengedve próbál a házba lépdelni, de lecövekelt. Nem képes bemenni abba a házba, amelyben éppen a szöszi tartózkodik. Valahogy végül még is csak az előszobában találja magát és a szöszi már trappol is le a lépcsőn. A kabátját levette és odaadta már a férfinak, aki beinvitálta őket a házba, így amikor a szöszi leér a földszintre, a gyűrűjét kezdi el húzogatni az ujján.
- Szia – köszön halkan, miután a férfi kiment a kabátjaikkal. Nem ismeri a barátnője családját, így nem tudta, hogy milyen ruhában nem tűnik huligánnak. Igen van egy idegesítő szomszédjuk, aki előszeretettel használja ezt a kifejezést rajta és Ráhelen. Azt a nőt legszívesebben leátkozná, de nem lehet, a banya mugli, ő meg még kiskorú. Hát ilyenkor érzi azt, hogy túl sok időt tölt a szöszivel és kezd ő is átmenni ebbe a leátkozlak-mert-nem-szeretlek-és-mert-bunkó-vagy-ba. Ilyenkor nem szeretne a szöszi ellensége lenni.
Követi a barátnőjét az étkezőbe, de étvágya az nincs, nem vesz semmiből. Csendben ül az asztalnál, amíg a nő ismertette, hogy a számára még mindig ismeretlen család aznapi tervét. Aggodalommal telt arcával újra Krisztiánra pillant, pár pillanat után lesüti a szemét, de aztán újra a fiúra néz. Vajon ő is aggódik?
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2014. november 29. 18:49
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Zombivadászpajti *-*
Írta: 2014. december 1. 21:49
Ugrás a poszthoz

Valamennyire megnyugtatja a tény, hogy a háztársánál van a pálcája. Az már más kérdés, hogy a fiú képes lesz-e használni is a magyalt. Most még megelégszik azzal is, hogy nem veszett el a kis botja. Ez már egy jó jel. Közben a kislány észreveszi az árnyat, ami ott hagyva őket tovasuhan és még annyit sem hagy a lánynak, hogy egyáltalán felismerje, hogy micsoda is az a valami pontosan. Úgy látszik, ez a valami nagyon szeretne titokban maradni, csak hogy Alízt nem lehet ilyen könnyen lerázni. Forog körbe-körbe, mintha egy hercegkisasszony lenne szoknyában, amely most körülötte libbenne balra és jobbra. Csak hogy nincs semmilyen hercegkisasszony, semmi szoknya, csak forgás.
- Persze, hogy jól láttam – vágja rá sértődötten, csak úgy, forgás közben. Bele is szédülne, ha hirtelen nem venné észre az alakot. A szomorúságot, amit akkor érzett, mikor Julien elüldözte a lényt, akár mennyire is tagadja, most felváltja a kíváncsiság és az izgatottság. Elég erősen kapaszkodik bele a fiú karjába, de talán a háztársa még is csak az előrenyújtott ujjára figyel fel. Mivel a kislány valamennyire a fiú mögött áll, most lábujjhegyre emelkedik, állát a fiú vállára csúsztatja és megpróbálja lenyomni a Saint-Venantot, hogy valamennyire azért kilásson mögüle, ha már elé állt.
- Persze, hogy ott van, tudom, hogy láttam – engedi el a fiú karját, amikor az előrébb lép. Az alsó ajkába harapva nézi a sötétségbe burkolózott idegent és hirtelen nem tudja eldönteni, hogy ez most tényleg egy zombi, vagy csak a szöszi szórakozik velük. Kinézi belőle, de ha jól látta, mielőtt lelépett a szobájukból, a barátnője az alagsorba igyekezett. Bár, kiszökhetett még a faluba. De inkább maradjunk a zombinál. Az sokkal „egzotikusabb”.
- Érzed ezt a szagot? – Teszi még hozzá a felsoroláshoz, hogy teljes legyen a zombi-kép. Természetesen semmit nem lehet érezni, hacsak Alízka nem szőtte be a fiú agyát annyira, hogy már mindenfélét képzelődjön. Néha jó kiszínezni a valóságot, na! Oldalra lép, amikor Julien újabb lépéseket tesz a lény felé, aztán visszafordulva magyarázni kezd a lánynak.
- Látom – suttogja halkan, talán kicsit hangosabban, mint az előbb a fiú, de azért még vigyáz, nehogy felkeltse a hangjával a lényt. Az pedig, mintha csak arra várt volna, lassan elindul feléjük. Zöld szemei a fiúra merednek, amikor a háztársa összerezzen a reccsenésre. Lassan mellé araszol és kikukucskál a keze mellől.
- Ez tényleg egy zombi! – köhögnie kell egy kicsit, mire normálisan tud beszélni, lehet, hogy a hideg miatt, lehet, hogy a lény miatt, de elment a hangja. Köhécsel még párat, fejét oldalra döntve figyeli, ahogy a zombilény lassan, de biztosan araszol feléjük. Már csak száz méter! Kilencvenkilenc, kilencvennyolc, kilencvenhét… semmi pénzért nem mozdulna onnan, ha most végre találkozhat egy igai zombival, ami utána megeszi, hát legyen. De azért a sírjára majd valami szép halált írjanak, ne a zombi általit.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Az csak a gyáváknak van :3
Írta: 2014. december 23. 18:40
Ugrás a poszthoz

Julien hiába bizonygatja, hogy nem ő ijesztette el azt a valamit, Alíz nem hisz neki. Nagyon is jól tudja, hogy ott állt az az alak és a két szép szemével látta, ahogy rá bámult, majd elfutott. Mert a fiú elijesztette. Hisztérikusan sikítozva toporzékolhatna, mint valami hatéves kislány, aki nem kapott csokit karácsonyra, de nem teszi, mert valójában lehet, hogy ő ijesztette el és nem Julien. Csak ezt képtelen bevallani magának, nem szeret tévedni és ez néha látszik is rajta. Most viszont nagyon szeretné azt hinni, hogy nem ő a hibás és boldogan élni azzal a tudattal, hogy semmiféle szörnyet nem ijesztett el. Persze ehhez előbb túl kell élniük ezt a furcsa kalandot. Talán menekülni is kellene, de nem, Alíznak fontos, hogy előtte megnézze mi is az a valami, ami ennyire menekül előle.
Julien közben ráhagyja a dolgot, a lány pedig sikeresen lekicsinyítette a fiút, így már ki is lát mögüle. Hamarosan már a háztársa felkarját sem szorítja magához, elengedi és most már oldala lépve kémleli a zombit, ami feléjük néz. Talán félnie kellene tőle, de nem, ő túlságosan is buta ahhoz, hogy egy ilyentől megijedjen. Ó, direkt nem mondtam bátort, az is jellemzi ugyan valamennyire, de az előbb említett jelző mégis csak jobban illik rá. Más már rég felfutott volna a kastélyba és a takaró alá bújva magához szorítva a plüsseit csokoládét enne, hogy elfelejtse ezt az egészet. De Alíz nem ilyen, ő inkább ott marad addig, amíg életveszélybe nem kerül és csak utána lehet elrángatni onnan, hogy már félig széttépte valami. Hát igen.
- Most már én sem – motyogja maga elé. Valójában eddig sem érzett semmiféle szagot, de ezzel is kicsit „feldobta” a zombi leírását. Mert hát ha már szaga is van, akkor nagy a baj. Julien pedig még el is játszotta a kíváncsi kiskutya szerepét, de nem érezhetett semmit a temető szagán kívül. A kérdésre nem reagál, csak nézi tovább a zombit, ami még mindig őket bámulja. Aztán elindul. Alíz szíve kihagy ugyan egy ütemet, de tovább dobog, miután a lány is továbbjut a mini-sokkon. A lény fura járása tényleg egy zombiéhoz hasonlít, de még meg kell bizonyosodni róla, hogy tényleg az-e.
- Várj! – kirántja a karját Julien szorításából és a helyén marad. Ő bizony nem megy innen sehová addig, amíg meg nem nézi, hogy mi ez. – Csak még egy kis távolság… és meglátjuk, hogy mi ez. Te nem szeretnéd tudni?
Szeme izgatottan csillog, ahogy a fiú felé fordulva beszél hozzá. Semmiképpen sem szalasztaná el ezt a nagyszerű lehetőséget. Talán még egy új lényt is felfedeznének, ha most itt maradnának. Viszont Julien jogosan szeretne elmenni innen, csak Alíz olyan makacs, hogy helyben marad.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. december 28. 17:41 Ugrás a poszthoz

Fanni
~ Zárás


Nem hallott még a könyvről, még csak sejtése sincs arról, hogy miről is szólhat, de ha Fanni azt mondja, hogy jó, hát akkor nem lehet rossz. Végtére is a háztársa, na meg igen kedvesnek tűnik, hazudni biztos nem hazudik. Egyszer majd biztosan elolvassa, meg is ígérte most a lánynak. Azonban egyelőre maradjunk a tankönyveknél, amelyekkel érkezett. Még azokkal sem tud mit kezdeni, nem lenne jó, ha most egy teljesen más témájú kötetbe kezdene és az iskolát pedig elhanyagolná.
- Ez van - vonja meg a vállát, de nem mond többet. Igazából nem is tud. Sosem kedvelte azt a témát, amiben magáról kellett mesélnie. Sok embernek nincs is köze az életéhez, Fannit most még is beavatta a dologba és akár mennyire is rossz neki erről beszélnie, még is erről van szó. Tehát csak magát okolhatja a dolog miatt, akár mennyire is csak kicsúszott, vagy nem csúszott ki. Furcsa az élet. A legjobb barátnőinek halvány sejtelme sincs a dologról azt illetően, hogy Alíz rokonai valójában nem is a vérrokonai, a most megismert Fannival pedig úgy öt perce erről beszélhetnek. Talán még sem kellett volna ennyit beszélnie, akkor talán nem járt volna el a szája.
- Nem... viszont amikor az új családomhoz kerültem, úgy éreztem, hogy kaptam egy második esélyt. Amit mindenki megérdemel - zöldjei még mindig az ablakra merednek, kezd úgy beszélni, mintha valami filmből szedte volna a szöveget. Pedig ezt igazából a nevelőanyja mondogatta mindig. Mármint a második esélyes dolgot. - Persze, nagyon sok barátot szereztem már és... igazából ők nem is tudják, hogy én nem vagyok olyan gyerek.
Elhúzza a száját, szemeit lesüti és igazán most gondolkozik csak el azon, hogy talán be kellene avatni a lányokat a dologba. Elvégre még is csak ők azok, akik elvileg a legközelebb állnak hozzá, úgy illik, hogy tudnak a dologról. Viszont Alíznak sem könnyű erről beszélnie, így érthető módon húzza a dolgot egészen addig, amíg csak lehet. Viszont most már nem sokáig lehet ezt húzni. Előbb vagy utóbb úgy is meg fogják tudni a dolgot és ha nem ő mondja el nekik, akkor talán ebből is lehet egy nagy veszekedés. Olyat viszont a lány nem akar. Nagyon nem.
- De persze, elkísérhetlek - mosolyog a háztársára és a könyveit lassan egymásra csúsztatja. A legjobb lesz, ha még egyszer átgondolja ezt az elmondás-dolgot és végül dönt. De majd csak, miután Fanni már a klubhelyiségben lesz. Végig mosolyogva sétálja végig az utat a társalgótól az Eridonig.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. január 9. 17:07 Ugrás a poszthoz

Szöszik.
Szombat, karácsony után első hétben.


Hihetetlen őrültségre készülnek ezek ketten. Bocsánat, hárman.
Valaki hívja a gyógyítókat, meg az aurorokat, esetleg még a defenzort is ide lehet küldeni, olyan idióta ötlet pattant ki az egyik kislányka fejéből, hogy az valami hihetetlen. Ebédeljenek együtt, kulturáltan, mint a jó gyerekek. Alíz már előre tudja, hogy ebből semmi jókislányság nem lesz, de hát próba szerencse, csak nem rombolják porig az épületet. Csak nem. De ha még is, hát ott lesznek a gyógyítók, a defenzor és még egy csomó auror, majd ők kézben tartják a dolgokat, amíg a lányok elslisszolnak a helyről. Talán még sem kell majd a gyengélkedőre menniük, mert rájuk szakadt egy plafon…
Amikor kilépett a kastély ajtaján, oldalán a szöszivel, még nem gondolta volna, hogy ilyen eseményben lesz része, mert eredetileg az új szobalakóval úgy beszélték meg, hogy hát „szombat van, menjünk, ebédeljünk együtt!” szóval nem sejtett még semmit és talán a szöszke sem. Elena sajnos most nem jött velük, valami hirtelen prefektusi elintéznivalóra fogta a dolgot és elrohant. Hát akkor majd legközelebb…
Az étterem elé érve megböki barátnőjét és elvigyorodik, ahogy az ebédre gondol. Valójában már rettentően éhes, meg tudna enni egy lovat is, de hát azok nem valami finomak… vagy igen? A hideg és a szoknya miatt már átfagyott, mire ide leértek, így nem is töpreng sokat, belép az ajtón és a kabátját levéve egy üres asztalhoz ül az egyik sarokban. Reméli, hogy a szöszke követi és a másik szobatársa is megérkezik hamarosan. Addig is a barátnőjére pillant, és újra elmosolyodik. Ujjaival az asztalon dobol, miközben haja a mellkasára omlik, zöldjeit az ajtón nyugtatja, mintha a szöszke bármelyik pillanatban beléphetne.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. január 15. 20:05 Ugrás a poszthoz

Szöszik.
Szombat, karácsony után első hétben.


Néha elég csak egy icipici szikra, hogy elinduljon egy egész erdőtűz.
Itt most pedig elég csak egy felvetett ötlet, amit már meg is valósítanak, mert hát ők annyira „rendesek”. Illetve Alíz hát tényleg rendes, nem verekszik, nem beszél csúnyán és bár sokszor elfelejt dolgokat és rossz szokása, hogy nem szokott figyelni, ezen kívül nincs más, amit a szemére lehetne vetni, tényleg rendes ő. Na jó, néha szokott rosszalkodni, mint például amikor bemesélte magának, na meg a barátnőjének azt a Krisztiános dolgot… ja, meg amikor az ékszerüzletnél támadt kedvük éppen nekiugrani egy csoport lánynak, ott viszont mentéségre szóljon, hogy a fekete amazon barátai kezdték a dolgot azzal, hogy neki lökték a tároló szekrénynek és igazából ő csak megvédte magát, elvégre kicsin múlott, hogy a fejét nem az üvegbe verte be… De hát ezektől eltekintve tényleg jó gyerek ő, nem lehet róla rosszat mondani és ha megkérdezné valaki a szüleit, ők is tanúsítanák, hogy jó kislány. Csak mondjuk a mostohahúga mondana róla valami butaságot, de ő is csak azért, mert testvérek.
Ahogy leülnek az asztalhoz, rögtön az ajtóra mereszti szemeit, rövid időn belül pedig meg is érkezik a várt lányka. Betoppan és rögtön hozzájuk masírozik, ő pedig rögtön beljebb csúszik a székkel, hogy a lány is elférjen mellettük. Azután rápillant a szőke lányra és meglepődve bólint a kérdésre. De hát a lány tudott róla, nem?
- Kata… megbeszéltük ezt az ebédet, nem emlékszel? Még te hívtál meg minket – csodálkozik még mindig a dolgon, a barátnője kérdésére pedig természetesen még mindig nem válaszol, de ez nála már megszokott dolog, nem is kell ezen csodálkozni. Viszont ő nagyon is meglepődik azon, hogy az újdonsült lakótársuk már elfelejtette ezt a dolgot. Végül is ő kereste meg őket ezzel a kérdéssel, Alíz pedig nem tud róla, hogy a lány is olyan feledékeny lenne, mint saját maga.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 21. 21:42 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni


Iszonyú melege van szegény kislánynak, már napok óta csak arra tud gondolni, milyen jó is volt a Madagaszkáron töltött időszak. Ott legalább a közelben lehetett fürdeni, a dzsungelben és a parton is egyaránt találhatott az ember fürdésre alkalmas vizet. Szörnyű, hogy ezt kell mondanom, de visszavágyik oda. Nem tud a kastélyban egyszerűen mit csinálni, az erdő meg hiába erdő fákkal, és árnyékos hellyel, ha a meleget ott is érzi. Az pedig nem fordult meg a fejecskéjében, hogy a kastélyban is van egy medence elvileg, valahol az alagsorban, a rellonosok területe felé. Nos, végül is ha igazak a pletykák, és tényleg van egy olyan hely, akkor ki is kellene deríteni, nemde?
Csakhogy nem ma. Ezt a napot ugyanis az iskola udvarának felfedezésével töltötte, pontosabban egy padot szeretett volna jobban megismerni, és gyakorlatilag kora este hattól mostanáig itt ül. Olyan hat óra körül lehet, nem is este, és nem is délután még. A nap már készülődik a lemenetelre, Alíz is fellélegezhet, nem kell tovább elviselnie ezt a forróságot. Törökülésbe húzza lábait, úgy figyeli az udvaron lézengő pár diákot: egyesek párban beszélgetnek, hangosan nevetgélnek, valószínűleg a nyaralás alkalmával szerzett élményeket mesélik egymásnak, mások olvasnak, vagy tanulnak. Egyedül Alíz ül csendben, halványan mosolyogva, és néz ki a fejéből, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Miután az utolsó pár is eltűnik, ő csak hátradönti picit a fejét, és már éppen lehunyná a szemeit, mikor az udvar másik felén egy ismerős lány tűnik fel. Alíz nem biztos benne, hogy akit lát, azt annak is hiszi, akinek kéne, de mikor a rellonos közelebb lép hozzá, már fellélegezhet. Állia az. A lány, akit véletlenül leöntött az egyik reggel még Madagaszkáron, a végzős jogosan kiborult, Alíz számtalanszor bocsánatot kért, aztán valahogy elkezdtek beszélgetni.
- Szia! - Lelkesen fészkelődik egy sort, megigazítja ruháját, és arrébb csúszik hogy a másik is odaférjen. Barátságosan mosolyog a végzősre, összefont ujjait a bokájára csúsztatja, úgy néz a lányra.
- Sikerült kitisztítanod a fejed? - Itt a futásra utal egyébként, mert ha valaki kocogni indul, mi másért tenné, ha nem a gondolatok rendezése végett? Alíz legalábbis azt hiszi, az emberek ezért indulnak el futni.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 22. 14:03 Ugrás a poszthoz

Misi


Elkeseredetten tekint körbe a pályán, ahol rajta kívül egyelőre egy árva lelket sem lát. Fogalma sincs róla, hogy került ki a kastélyból, és szublimált le a kviddicspályáig. Mert hát nem űzi ezt a sportot, semmi keresnivalója nem lenne errefelé, mégis itt találta magát úgy tíz perce. Azóta a pálya közepén áll, néz ki a fejéből, de sehol senki. Ahogy végigpillant a ruháján, úgy tűnik futni indult, vagy legalábbis valami olyasmire készülhetett. Nem tudja pontosan, valamiért mostanában kiesik neki pár időszak, de nem tudja megindokolni, mi miatt.
Miután vállat vont, kisétált a pálya széléhez, vett pár mély lélegzetet, és elindult, hogy lefussa az az öt kört, amit gondolatban eldöntött. Nem szokása sportolni, most mégis úgy érezte kell neki a testmozgás - na meg ki kell tisztítania a fejét. Először lassan indul el, fokozatosan gyorsabb tempóra váltva, de azért ő sem hülye, nem kezd rögtön az első tíz méter után őrült sprintbe. Úgy veszi a levegőt, ahogy apja tanította neki, mikor még nem volt iskola, és vele, meg a húgával együtt elmentek egyszer futni. Be a városba, majd haza. Alíz most ezt a technikát alkamazza, közben a szobatársaira gondol. Hogy hol lehetnek, mit csinálhatnak ezen a gyönyörű, enyhén meleg reggelen. Úgy bizony, Alíz reggel jött le futni, már fél hattól fent van, és csodák csodájára: minden szobatársa a helyén aludt, mikor ő felkelt. Ez azért szokatlan lehet annak, aki egy kicsit is ismeri a lányokat. No mindegy, azért a fél hat még Gwennek is biztos korán van. Hasonló gondolatokkal gyorsít picit a tempóján, közben pedig már érzi az enyhén szúró oldalát...
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. július 23. 21:53
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 22. 15:16 Ugrás a poszthoz

Misi


Csak fut és csak fut, aztán a változatosság kedvéért fut, de nem akar elfogyni az az öt kör. Többször is megfordult a fejében a gondolat, hogy farag abból az öt körből, de a végén sikerül neki tisztességesen letudnia a kitűzött célt, és pihegve, kezeit az oldalára szorítva csüccsen le a földre. Gyorsan kapkodja a levegőt, és a feje is elkezd fájni. Pedig szegénykém azért ment le a pályára, hogy kitisztítsa a fejét, hát erre nem megfájdul? Csóválni kezdi a fejét, miközben alig kap levegőt, és csak egy nyögésre telik neki. Fáj mindene, éppen ezért dönti el gyorsan magában, többet nem sportol semmit. Pedig igazán ráférne már szegény lányra, de jelen pillanatban nem tud mást tenni a fejcsóválásnál. Aztán egyszer csak egy fiú áll meg mellette, Alíz pedig kérdőn pillant fel rá, fogalma sincs mit kellene mondania, aztán a másik megszólal.
- Ööö... szia. Igen, ott vannak a karikák vagy mik, látod? - Szabad kezével a pálya túlsó vége felé mutat, az előbb említett tárgyakra. Amint a fiú arra tekint, keze rögtön visszacsúszik az oldalára, és úgy szorítja, mintha legalábbis valami halálos sebet próbálna orvosolni. Pedig nem véres az oldala, nem kell megijedni, nem fog elvérezni öt perc múlva.
- Alíz vagyok - Bólint pihegve. -, te kviddicsezel?
Oldalra dönti a fejét, úgy pillant Misire. Őszintén szólva nem hitte volna, hogy bárkit is itt talál ilyen korán, de a fiú minimum egy Gwen lehet fiú kiadásban, ha reggel korán már a kviddicspályán találja.
- Új vagy? Még nem láttalak errefelé - Na persze, mintha olyan sok időt töltenél mostanság a kastélyban. Jól van Alíz, inkább kérdezz mást.
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. július 23. 21:53
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 22. 15:59 Ugrás a poszthoz

Állia


Mosolyogva fogadja madagaszkári ismerősét, akit talán még a barátjának sem nevezhet. Mégis boldogsággal tölti el Állia felbukkanása, valahogy jobban örül az ismerősnek, mint egy idegennek. Persze ő szívesen elbeszélget egy idegennel is, aki nem annyira idegen, mert ez egy iskola, biztos ismernék valamennyire egymást. De mindegy, Álliát jobban szívleli, ennek pedig örül.
- Hát nem tudom - vonja meg a vállát -, bár nem hiszem, hogy azért futottál, mert el akartad törni a lábad a... te kviddicsezel, nem?
Kérdőn pillant a lányra, ha jól hallotta, akkor valaki említette is a rellonost a sporttal kapcsolatban. Igazából sokat nem veszíthet, ha megkérdezi a lányt. Aki közben lecsüccsen mellé, Alíz pedig először csak csendben figyeli Állia reakcióját, majd kérdőn pislant felé. Nevet. Miért, és min nevet? Nem érti a helyzetet, igazából lövése sincs, mondott valamit olyat? Vagy esetleg van valami az arcán? Mi van?
- Ööö... jól vagy? - Elhúzza a száját, közben ránt egyet az éppen lecsúszni készülő lábain. Nem tudja hogy reagáljon a dologra, mert hát mégis csak értetlen számára a helyzet. A lány az előbb futott le ki tudja mekkora távolságot, aztán most elkezd nevetni. Ki érti ezt?
- Többször ne menj kocogni. Megárt - Vigyorogva fordul felé, de sajnos ez nem lett olyan vicces, mint akarta volna. Pedig valami szellemes dologgal szeretett volna visszavágni neki, de csak erre futotta. Mindenesetre neki ez is vicces, mosolyog a lányra, aki lassan abbahagyja a vihogást, és rápillant.
- Na és mennyit futottál? A kastély körül, vagy kisebb távot?
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. július 23. 21:54
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 22. 16:15 Ugrás a poszthoz

Misi


Nem vágyik másra, csak egy hordágyra, aminek segítségével feljuthat a kastélyba, és egy forró zuhany után ledőlhet az ágyába. Most jött csak rá igazából, hogy neki még korán van ehhez... Ehhez? Mindenhez. Nem érti Gwen hogy bír olyan keveset aludni, Elena meg prefektus és járőröznie kell, ő hogy bírja ki? Talán van valami varázslat, amit ő nem ismer, a lányok meg igen, és azt alkalmazzák? Erről feltétlenül meg kell majd őket kérdeznie.
- Semmi baj, velem is előfordul néha - Ingatja a fejét sajnálkozó arckifejezésel. - Én? Kviddicsezni? Neeeem. Csak a barátnőim. Nem értem hogy képesek játszani, én félnék ott fent a magasban. Meg ott van az a vaslabda is az izé... tudod, aminek van neve, csak én nem tudom, mi. Az egyik lány ott repked a póznák előtt, a másik pedig azokat a vas izéket ütögeti. Amikor néha kimegyek megnézni őket, mindig azt kívánom, nehogy engem találjon el egy olyan. Az nagyon fájhat.
Még bólogat is a szavaira, ezzel nyomatékosítva őket. Ő tényleg nem lenne képes seprűn repkedni, az túl félelmetes szegénykémnek. De nem is baj, egyelőre foglalkozzon a tanulással.
- Futottam. Sokat - Már nem szorítja olyan görcsösen az oldalát, sőt, kezeit el is veszi onnan. - Nincs baj, nyugi.
Ezzel pedig ujjait vissza is helyezi előbbi helyükre, hiszen attól eltekintve, mennyire melegíti az oldalát, nincs velük semmi baj. Elvannak ott. A fiú közben leül mellé, Alíz pedig arrébb csúszik, hogy elférjen. Pedig erre semmi szükség, az egész pálya az övék.
- Nem, de ezek szerint beletrafáltam - Misire mosolyog szépen, jó kislány módjára. - Én elég régóta itt vagyok, már lassan négy éve.
Térdeit felhúzza és átkarolja őket kezeivel, továbbra is liheg és köhécsel néha, de már enyhül a fájdalom a fejében és az oldalában is.
- Tegnap érkeztél. Melyik házba kerültél? -
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. július 23. 21:54
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 22. 17:42 Ugrás a poszthoz

Misi


Érdeklődve hallgatja Misi beszámolóját a kviddicsről, a sportról, amit ő nem is szívlel annyira. Nem tudná elképzelni magát fent a levegőben, a gurkók elől menekülve. Mert hogy közben az is kiderült, hogy hogy hívják a szörnyikéket. Neki igazából addig mindegy, míg nem fúródik egy a vállába, vagy a bordái közé. Már csak a gondolattól is libabőrös lesz.
- Nem próbáltam még... - Hangja vékony, kicsit furcsa is ezt neki kimondani. A diákok többsége repült már, és biztos szeretnek is repülni, Alíz viszont kényelmetlenül érzi magát. Tudomásom szerint nincs tériszonya, csak fél a seprűtől. Hogy miért, az jó kérdés. Apja többször is próbálta rávenni, hogy repüljön, vagy próbálja meg, de mindig nemet mondott.
- De kviddics előtt nem szoktál bemelegíteni? Tudod, futás, nyújtás, ilyenek - Elképedve pillant a fiúra. Ő mindig is úgy tudta a meccsek meg edzések előtt Gwenék is futnak, de lehet akkor csak rosszul hallotta. Hazugságban élt egész életében, hajj.
- Igen, négy év az sok idő - Bólogat saját szavaira. Valóban hosszú ideje él már itt a kastélyban; rengeteg emléke és élménye van, barátai is lettek, na meg pár ellensége is, akik igazából főleg Gwen ellenségei, de a lány is részt vett az ellenük való cicaharcban, szóval már az övé is.
- Tényleg? - Szeme látványosan felcsillan a háza nevének említésére, majd nem telik bele sok idő, és már Misi mellett térdel, egészen közel hajolva hozzá. Na persze nem annyira közel, de közel. - Én is eridonos vagyok. Hogy tetszik a ház?
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. július 23. 21:54
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 24. 00:00 Ugrás a poszthoz

Misi

Komolyan nem érti miért olyan nagy szám a kviddics. Ennyire szadisták lennének az itt tanuló diákok, vagy mi a szösz van? Fent repkedni meg passzolgatni azt a vörös cuccost még talán nem is olyan megerőltető feladat, de közben még kerülgetni egy, nem, bocsánat, pontosabban kettő hatalmas és veszélyes vasgolyót azért az már nem gyerekjáték. Ehhez társulnak a terelők, akik az ellenfél (akik igazából diáktársaik) felé ütik azt a hatalmas vasgolyót. Hát mi ez, ha nem szadizmus?
- Nem tudom. Félelmetes, meg veszélyes - Az esetlen vállvonás után az üres pályára pillant. Egyszerűen képtelen elképzelni a levegőben röpködő önmagát, amint egyik csapattársának passzolja a vörös labdát. Vagy akár gólt dob, vagy leszédül a seprűjéről egy sérülés miatt. Még belegondolni is borzalmas a zuhanó Alíz látványába, tehát ne, ismétlem, ne gondoljunk bele. Szegény még rosszat fog álmodni ettől az egésztől, aztán járhat majd Misi nyakára, hogy feledtesse el vele a kviddicset. Misi viszont azt hiszem jobban jár, ha a kisasszony nem nyaggatja ezzel napi huszonnégyben. Nem hiszem, hogy kellemes dolog a lány nyávogáshoz hasonló hangját hallgatni, miközben egészen közel hajol a füledhez, és szinte már belesikít. Igen, sikít, mert az hatásosabb.
- Hát nem nagyon tudok táncolni. De az nem akadály - Mosolyogva rántja meg vállait, közben fészkelődik egy sort. Ez a föld még sem annyira kényelmes, mint azt a futás után gondolta, és bár akkor jóval fáradtabb volt, valóban választhatott volna kicsit kényelmesebb ülő alkalmatosságot is, de hulla fáradtan mikor alig kap levegőt, ki az isten mássza meg azt a sok lépcsőt csak azért, hogy kényelmes helyre ülhessen le? Na ugye, hogy senki. Gondolatai közben lassan a háza körül forognak már, mikor a fiú megemlíti melyik házba került, ő pedig csökkenti a távolságot arcuk között. De persze nem tiszteletlen meg semmi, nem mászik bele a másik arcába.
- Igen, igen, Eridon! - Lelkesen suttogja a szavakat, elvégre így is közel van már a fiú. - Persze, nagyon jó közösség. Kedvesek az emberek, itt vannak a barátaim is, és biztos te is gyorsan beilleszkedsz majd. Ha kviddicsezel, akkor talán még egy barátnőt is össze tudsz szerválni vele. Elvileg a kviddicses fiúkákra jobban buknak a lányok. Vagy nem tudom.
Nevetve megvonja a vállát, közben jobb kezének mutatóujjával megböki Misi arcát, és mint aki jól végezte a dolgát, visszahuppan a helyére.
- Tetszeni fog a hely.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 24. 12:21 Ugrás a poszthoz

Állia

Alíz a vállvonogatáson kívül nem tud mást reagálni a csak fél órára. Neki már az is szenvedés, ha otthon a húga kutyája után kell futnia, mert kiszökött a kertből. És természetesen mivel ő a nagy testvér, neki kell intéznie az ilyen dolgokat. Még akkor is, ha nem vér szerint rokonok. Tehát Alíz többek között ezért is nem szeret futni.
- Szóóóóval - Inkább témát terel, igen. Mert az könnyebb. - Te mióta is vagy már itt? Most vagy végzős, ugye?
Állia biztos említette neki a dolgot még a nyaralás alkalmával, de ki emlékszik már arra. Marad a jól bevált módszer, szépen megérdeklődik mindent újra, aztán legfeljebb mikor visszamegy a szobájába, lekörmöli magának a buksijában megmaradt információkat egy kis füzetbe. Talán nem fogja elveszteni a füzetet, és talán Lena szamara sem eszi meg. Egyébként ha már szamár: irtó régen látta az állatot, csak nem elvették a barátnőjétől?
- Vizsgák...? - Meglepetten pislog a rellonosra, aztán mikor rájön miről is van szó, csak legyint egyet. - Jaaa az. Hát majd sikerül valahogyan. Elkezdek rá készülni is igen, de még nem. Egyelőre elvagyok a sima beadandókkal is.
Fészkelődik egy sort, ráncigálja a lecsúszni készülő lábait, de közben figyel ám Álliára, nem szeretné megint megkapni, hogy nem figyel a beszélgetőpartnerére. Mert nem egyszer esett meg, hogy rosszalló pillantások közepette jött rá valójában, miért is haragudnak rá picit a szülei. Ő ilyenkor csak megvonta a vállát, és elterelte a témát valami sokkal viccesebb felé.
- Na és te hogy állsz a vizsgákkal? - Oldalra biccentett fejjel néz Álliára, ezzel a kérdéssel pedig szeretné is lezárni ezt a témát. Még van idő vizsgák előtt, minek erről beszélni...?
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 24. 20:30 Ugrás a poszthoz

Misi

- Te leszel az első, akinek szólni fogok - Pihegve nagyot bólint, aztán egészen addig dönti hátra a fejét, míg meg nem hallja a hangos koppanást és érzékeli a lüktető érzést. - Áucs.
Jobbjával hátranyúlva megmasszírozza a fájó pontot, közben a mellette ülőre néz, és elneveti magát. Nem hangosan, senki figyelmét nem akarja magukra hívni, a kviddicspálya sem remeg bele kacagásába.
- Attól függ. De jobb szeretek sikoltozni, főleg az emberek fülébe - Vigyorogva fordul Misi felé és az arcába fújt tincsek takarásában próbálja meglátni a fiú arckifejezését. Aztán megelégeli a dolgot, és elkezdi először fújni, aztán ujjaival kigereblyézni a haját. Szörnyű milyen gyorsan szétjött a copfja, pedig jól begumizta még a kastélyban, vagy hát biztos ott tette. Mert itt már felöltözve, futásra készen találta magát.
- Nem viccelek, tényleg nem tudok táncolni. Éppen ezért lehet nem is lehetne azt táncnak nevezni, amit néha produkálok - Mosolyogva megvonja a vállait, és még mindig lüktető fejét előredöntve a pályára bámul.
A pár perce érzett fáradtság hirtelen elszáll belőle, ahogy meghallja házának említését. Teljesen fellelkesül, teljesen olyan, mintha nem most szaladgált volna öt kört a pálya szélén.
- Az eridonosok nagyon kedvesek, igen. Biztos szívesen fogadnak majd - Már csak ismételni tudja önmagát, többre szegénynek nem telik. Nincs olyan bő szókincse, három ugyanaz a szó egy mondatban pedig nem túl, hát hogy is mondjam. Szerencsés?
- Én még sosem gondolkoztam ezen - Elpirulva hajtja le a fejét, hogy aztán a körmeit piszkálgathassa zavarában. Nocsak, megérkeztünk a kínos témához, amiről Alíz nem tud beszélni. Nem tud beszélni erről. Ilyen létezik?
- Na, de... nem kviddicsezni jöttél ki? Én nem akarlak feltartani - Éppen ezért is készülődik mocorgásával az elmenetelhez. Amúgy is meg kell keresnie Elenát, mert... mert meg kell keresnie.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 24. 21:08 Ugrás a poszthoz

Misi
~ Zárás ~

- Nem szoktam futni, ez most lefárasztott - Lebiggyesztett ajkakkal tekint a fiúra, közben igyekszik a lehető legszomorúbb arckifejezését magára ölteni, hogy mindenképpen hiteles legyen az összkép. Nem biztos, hogy olyan szomorúnak tűnt a lány az arcába fújt hajával, de ki tudja.
Csendben hallgatja a fút, bólogat ahol kell, de különben nem reagál semmit az elkövetkezendő pár témára, amiről szó esik köztük. Kezdi megérezni a fáradtságot, amihez egy új érzés is társul: éhség. Magyarul ha tizenkét percen és nyolc másodpercen belül nem jut táplálékhoz, akkor iszonyú nyűgös lesz, ami kihatással van az egész napjára, és szerintem senki sem akar egy hisztis Alízzal együtt egy órán figyelni a tanárra. Esélyes, hogy ott minden lenne, csak tanulás nem.
- Szólok majd, nyugodt lehetsz. De a repülést felejtsd el. Abban nem vagyok benne - Komor arckifejezéssel néz háztársára, még a kezeit is összefonja maga előtt, mintha ezzel meg tudná akadályozni, hogy megforduljon Misi fejében az Alíz reptetésével való gondolat.
- Én is - Szomorúan megrázza a fejét, aztán a mögöttük lévő fal segítségével két lábra áll, és bár eleinte még imbolyog egy kicsit, hamar körül tud pillantani a pályán. Még egyszer, utoljára ezen a napon. Nem hinném, hogy a kislány valaha is repülni fog, vagy esetleg ami még rosszabb, kviddicsezni, de addig is megismerkedik majd a póznákkal, a kvaffal, és talán még a gurkókkal is. Vagy nem.
Amint Misi is feltápászkodott, Alíz csacsogva kezd el végre mesélni az Eridonról és annak lakóiról, na meg persze Maróti bácsi kutyájáról. Aztán a kastélyról kezd mesélni, a többi házról (már amennyit tud róluk), a vizsgákról, és úgy mindenről. Néha összefüggéstelen mondatokat ejt ki a száján, de ez őt egy cseppet sem zavarja.
A páros pedig lassan eléri a kastély hatalmas bejárati ajtaját.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 25. 18:15 Ugrás a poszthoz

Akiknek párkapcsolati tanácsadó kell

Eltévedt.
Ez tisztán látszik ijedt szemein, félig kinyújtott karjain és begörnyedt testtartásán. Nem tudja hol van, hogy merre kellene mennie. Egyrészt nem is kellett volna idejönnie, másrészt igazán hozhatott volna magával egy térképet Pécsről, akkor talán nem lenne ilyen ijesztő helyzetben. Persze az ötlet, hogy utazzon le Pécsre beszélni Gwennel, megint csak hirtelen pattant ki a fejéből, jóformán át sem gondolta mi fán terem az a Pécs, csak felcsücsült a vonatra, aztán most itt van. Gwen meg sehol. Persze nem is kellene a lányra számítani, Alíz érkezéséről sem lehet tudomása. Tehát a kis zakkant magára van utalva a kora esti pécsi forgatagban. Valahol a főtéren lehet, messze Gwenék utcájától, azonban miután kiijedezte magát, körbepillantva elindul az egyik irányba. A pálcája biztos nála, de csak nem kéne varázsolni, még a végén kicsapják a suliból.
Órák óta az utcákon bolyong, de semmi sem tűnik neki ismerősnek. Se egy ház, se egy ajtó mellé állított virág, se Hajni néni elszökött kutyája, aki nem mellesleg egy ideje már mellette baktat. Egy pillantásra sem méltatja a kitartó állatot, csak próbál szegénykém tájékozódni ebben a nagy városban. Nos, igen. Neki ez nagy város, mert Budapesten még nem járt, de ilyen tájékozódási képességekkel azt hiszem még a családjával is képes lenne eltévedni. Ezért is nagy szerencse, hogy Gwen nem a fővárosban lakik. No de mindegy. Alíz csak járja az utcákat, próbál csak a céljára összpontosítani. Hiába volt már barátnőjénél egyszer, az neki nem nagy segítség. Na meg akkor Krisztián is vele volt, tőle is tudott segítséget kérni. De a fiú most nincs vele, Hajni néni kutyája meg nem tud beszélni, pedig tőle szívesen megkérdezné merre kell mennie.
Még egy utca, és még egy.
Sóhajtva fordul be a következő utcalámpa mellett, hogy végigmenjen egy újabb ismeretlen szakaszon. A fekete kutya kitartóan üget mellette, pedig már nagyon messze került az otthonától, és a gazdája is biztos aggódik érte. Alíz meg Gwenért aggódik, úgyhogy ez egy ilyen aggódós nap. Ahogy felpillant, mintha a szeme sarkából az említett barátnőjét látta volna sétálni a másik utcában, de nem egészen biztos benne. Éppen ezért torpan meg és fordul át a másik útra, aztán a szőkeség nyomába ered, aki úgy tűnik nem vette észre. Alíz oldalra biccentett fejjel néz a lány után, aztán eldönti magában, hogy mivel így sosem fog kiderülni ki is sétál pár méterrel előtte, kinyitja a száját és megszólal.
- Gwen?

Hajni néni kutyája.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 28. 11:18 Ugrás a poszthoz

Akiknek párkapcsolati tanácsadó kell

A sok városban bolyongás után este későn végül megpillantja a szőke lányt, és rögtön utána is fordul, mielőtt még újra eltűnne. Hátulról is könnyen beazonosítja a lányt, amikor pedig kimondja a nevét, Gwen lassan meg is fordul. Alíz megkönnyebbülten sóhajt fel, de mielőtt még válaszolhatna, a mellette álló fekete kutya először csak halkan, majd egyre hangosabban morogni kezd. A kislány csak egy meglepődött pillantással nyugtázza a tényt, hogy a kutya ugat. Hát, ugasson. Felőle amíg az ugatásával nem lármázza fel az itt lakókat, még a barátnőjére is ráugorhat, ha ahhoz van kedve.
- Én hozzád jöttem - Nagyokat pislog mikor kimondja ezt a röpke három szót. Igazából nem tudja megmagyarázni, miért jött. Hirtelen ötlettől vezérelve szállt fel arra a vonatra és utazott el ide. Még csak át sem gondolta, hogy mit akar mondani Gwennek. Annyira eluralkodott már rajta a kétségbeesés, hogy nem tudott a kastélyban maradni, nem tudott úgy aludni, hogy tudta, Gwen itt van. Szeretné, ha barátnője és annak volt barátja között rendeződnének a dolgok, Krisztián visszajönne tanulni, és minden olyan lenne, mint volt. Valami ilyesmit akart Gwennek mondani még a vonaton elgondolva, de mire ideért, elfelejtett mindent.
Hajni néni kutyája közben már valami támadóálláshoz hasonló dolgot is felvett, hátán felborzolódott a szőr és bőszen morog valahova Alíz háta mögé. Mivel a lány nem ért a kutyákhoz, nem tudja mi ez a nagy felhajtás, az állattal ma találkozott először, nem érti miért védi meg, már ha ez neki annak számít. Szöszi aztán felteszi a következő kérdését, amire Alíz pár pillanatig csak bambán néz barátnőjére, de mikor látja, hogy a szöszke szeme valahol a háta mögötti területet kémleli, ő is megpördül. És rögtön hátra is hőköl pár lépést. Az idegen, akire a groenendael morog, Krisztián. Összefont ujjakkal, félig lehajtott fejjel mered a fiúra, az idegesítő morgás csak nem akar megszűnni.
- Nem én hoztam magammal - Bár még mindig háttal áll Gwennek, a lány tökéletesen hallhatja a választ, már amennyiben kicsit is érdekli és figyel rá. Magyarázkodni semmiképpen sem akar, de nem áll szándékában jobban kifejteni ezt a dolgot, ha esetleg a lány nem hisz neki. Nem tudja Krisztián hogy került ide, és miért, de ha köze van a beszélgetésükhöz a faluban, akkor Alíz bizony nagyon boldog lesz.  
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 3. 17:54 Ugrás a poszthoz

Lolita Sole

Nem szívesen marad a kastélyban úgy általánosságban véve sem, most meg, mivel végre valahára hazaértek a nagyon hosszú és meleg madagaszkári nyaralásból, úgy érzi tennie kell valamit. Naphosszat csak ülni és lógatni a lábát, nos, olyat ő nem tud. Bármennyire is próbálkozna, ha a fejére szakadnának a csillagok, ő akkor sem lenne képes az órákon kívül egy helyben maradni. Valamiért mindig izeg-mozog, mintha bele lenne építve az agyába egy chip, és az irányítaná.
Ma nem is tudja pontosan hova megy, csak hagyja, hogy a lábai vigyék valamerre. Őszinte érdeklődéssel és mosollyal az arcán nézelődik, miközben végighalad a fő utczán. Minden bolt előtt meg-megáll pár pillanatra bekukkantani a kirakaton és megállapítani, hogy semmi ismerőst nem lát, de utána már megy is tovább. Egyszerűen képtelen megállni öt percre, és miután minden háziállata otthon maradt hála a mostohatestvérének, szüksége van valamire, aminek segítségével levezetheti a fölös energiáit.
- Jó napot! - Hangosan köszön, ahogy belép a boltba és mosolyogva biccent az eladó felé. Az üzletben, tőle nem messze egy barnás-vöröses hajú lányka ácsorog, hajának színe hasonlít főhősnőnk loboncához is, az említett éppen ezért is indul meg a levitás felé. Kezecskéit közben a zsebébe csúsztatja és nem törődve azzal, hogy a lány éppen az eladótól kért segítséget, odaugrál mellé.
- Szia! - Barátságosan mosolyog a lányra, aztán az eladó felé fordul. - Tudna nekem segíteni? Szeretnék valamit, bármit, tényleg bármit, amivel tudok foglalkozni, és lefoglal, mert anya azt mondta, hogy ha továbbra is ilyen sok energiám lesz, akkor felrobbanok, és még azt is mondta, hogy ad pénzt és vegyek magamnak állatot és... Te is ezért jöttél? - Az utolsó szösszenetet már a levitás felé fordulva, csodálkozó arckifejezéssel teszi hozzá, de végül csak megvonja a vállát. Az eladó közben reagálva az elsőként érkezettre, kilép a pult mögül és, ha a lány követi, hangosan magyarázva elkezdi mutatni neki az állatokat. Alíz persze a lányka nyomába szegődik, és mindenre rámosolyog, ami az útjába kerül.

Ruha.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 3. 19:41 Ugrás a poszthoz

Lolita Sole

Egy cseppet sem zavartatta magát, ahogy közelebb ugrált az eladóhoz, elhadarta mit is mondott neki az anyja, de aztán hirtelen rájött, hogy más is ott állt mellette. Barátságosan rámosolyog a lányra, közben követi őt és az eladót is. Figyelmesen végighallgatja, a lány milyen állatra gondolt, aztán mintha csak ő is itt dolgozna, körbepillant az üzletben. Segíteni szeretne, mert most ilyen napja van, de arról már nem vesz tudomást, hogy a lánynak akadt már segítsége az üzlet tulajdonosának személyében. A nagy nézelődésben le is marad picit a csoporttól, a lány kérdésére is csak vonogatja a vállát.
- Otthon van egy cicám, de azt lenyúlta a tesóm. Meg a baglyom, de ő nem számít háziállatnak, csak akkor jön, ha anyuék levelet küldenek.
Kicsit igazságtalannak tartja, hogy Ráhel csak így megtarthatta az ő (az ő!!!) cicáját. Mert hát eddig ő gondozta, ő simogatta naponta huszonnyolc órát, ő adott neki enni és a többi. Erre Ráhel egy kis hisztivel eléri, hogy a macska otthon maradjon vele, és hogy ő majd jobban fog rá vigyázni nővérénél. A kislány sokat nem tudott tenni ez ellen, szülei is belementek a dologba, anyja pedig csak pénzt adott neki, hogy vegyen egy másik állatot. Amit Ráhel remélhetőleg a következő szünetben nem akar a magáénak tudni.
Mikor valami kis lény felsikít a sarokban, a lány is ugrik egyet oldalra, majdnem beleütközve a pultba. Kikerekedett szemekkel mered a hang forrásának irányába, aztán mikor látja a levitást az egyik ketrec mellett térdelni, kicsit megnyugszik. Szóval akkor mégsem fog kicsapódni az ajtó, hogy valami sivalkodó kacsa-egér-unikornis-szőlő lény berontson rajta és megegye a kisállat kereskedésben tartózkodókat. Huh, mindenki fellélegezhet.
- Ja, egyébként Alíz vagyok - Még mindig mosolyog a lányra, közben újra elindul és követi a még mindig lelkesen magyarázó boltost.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 4. 13:56 Ugrás a poszthoz

Lolita Sole

- Miért nem? - Sosem értette a szülők miért ítélkeznek ilyen sokat az állatokkal kapcsolatban. Hiszen az állatok aranyosak, jók, szeretni valók, és színt hoznak az ember életébe.
A sikoltó hang hamarosan el is hallgat, mire csak egy biccentéssel konstatálja ezt a gyorsan megállapított tényt. Szemei újra az üzlet polcait és falait kezdik el pásztázni, hátha megpillant valahol, valamelyiken egy neki tetsző állatot. Ma mindenképpen el akarja költeni az anyjától kapott pénzt, ezt pedig semmi sem akadályozhatja meg. Még a kedvesnek tűnő boltosbácsi sem, amit igen, egybe kell írni és ejteni is. Külön még említést sem érdemel.
A következő dolog, amire pár pillanat után újra felfigyel, az a levitás lány sikoltása. Egy pillanatra teljesen ledermed, és az ajtó felé akar pillantani, hogy meggyőződjön róla nem lépett be az a kacsa-egér-unikornis-szőlő lény, de sajnálatos módon megint összekeveri az irányokat, és Lolita felé pillant. Tökéletesen jól látja, ahogy az eladó leemel a hátáról egy macskát, amire már csillan is a szeme. A windows már újraindult a fejében, ezért el is indul rögtön a páros felé, majd lefékezve a bácsi előtt csillogó szemekkel mered rá.
- Megkaphatom? - Már nyújtja is a kezét, hogy aztán jól megölelgesse a cicát. Azt se tudja igazából mi fán terem ez a macska, lehet, hogy veszélyes és mindjárt kikaparja a szemét, de ő azért meg megöleli. Mert megkapja. Már majdnem kinyögi, hogy "olyan cuki, hogy belehalok", de végül csak rávigyorog Lolitára. Azzal a pszichopata vigyorral, amit igazából még sosem villantott meg, mert neki olyanja elvileg nincs is. Hümm, hát most van.
- Akkor majd elviszem én. Lehet elvinni, ugye? Ugye, ugye, ugye? - Kislányos hangján sipít picit, egyébként nyelve többször is belebotlik a beszédbe. Az a harmadik ugye már inkább hasonlít valami köhögésre mint valami szóra, de erről tudomást sem véve szuggerálja kérlelő pillantással az eladót.

Macsek.
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 11. 17:25 Ugrás a poszthoz

Lolita Sole

Csalódottan elhúzza a száját, mikor a levitás válaszol a kérdésére. Igazából ő sem az a nagy állatbarát, persze, szereti az állatokat, nem bántja őket meg minden, de igazából a kezében tartott macska is csak arra kell, hogy levezesse a fölösleges energiáit. Mert hát az utóbbi időben elég sok felgyülemlett szegény lányban, és mivel kviddicsezni fél, csak az maradt, hogy rohangáljon a néhány méterrel előtte futó macskája, illetve kutyája után. Jelen esetben ugye az előbbiről beszélhetünk. Alíz az ölében tartott állatot szemléli, és olyan fejet vág, mintha most jelentették volna be, idén előrébb lesz hozva a karácsony, és bár olyankor nem nő, sok-sok tulipánt fog kapni.
Gyorsan lekonzultálja az eladóval az alap információkat a macskáról és a macskatartásról, annak veszélyeiről, az etetésről, a takarításról és minden egyéb fontos dologról, majd amíg Lolita a teknőssel ismerkedik, addig kezében a macskával a pulthoz masírozik, és elintézi a további elintéznivalókat. Újdonsült szerzeménye addig is vernyogva indul el a pult mentén Lolita felé, de mivel a bútor nem olyan hosszú, a földre ugrik és halk dorombolással dörgölőzik a lány lábának.
  - Jaj, most nézd meg milyen aranyos! - Ahogy visszapillant, rögtön fel is csillan szeme eme édes barátkozós látványtól, bár lehet, a levitás ezt másképp gondolja. Tekintete nem sokat időzik a pároson, pár pillanat múlva már fordul is vissza az idős úrhoz, hogy kifizesse a macska árát. Nem mondanám, hogy olcsó mulatság volt és lesz, de nevelőanyja tudja, hogy a lány ilyenkor szeret egy kicsit drágább állatot vásárolni magának. Szóval, amint túlestek a formaságokon, és hivatalosan is övé lett az állat, nagyot pördülve kezdi el keresni új pajtiját, na meg persze a macskát is.
  - Óóóó, de cuki! - Amint meglátja a levitás kezén mászó teknőst, szeme újra felcsillan, és közelebb masírozik a trióhoz. El nem nevezett macskája még mindig ott sündörög a lány közelében, nyújtogatja nyakát a teknős felé, de bántani nem akarja. Amíg az eper szöszi a kis állatot bámulja, addig a boltos is csatlakozik a nézelődőkhöz. Nincs sok dolga, hiszen a lányokon kívül más nem tartózkodik jelen pillanatban a boltjában.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szentesi Alíz Zsófia összes RPG hozzászólása (91 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel