narancs *__*

szuper :33

Amanda M. Polter - 2015.04.03. 14:50


se villa, se kanál, se tányér *fennhangon énekel*

háát én lekváros vagyok, de a kedvéért egy szeletemet beáfonyásítom
alliterálóan, L-sen, tökéletesen
éés Te Mrs. Polter? :33

één kérek, de csak, ha nincs benne rum :3
Királykám, majd válaszolok neke ddélután, ígérem!^^

Amanda M. Polter - 2015.04.03. 15:09


<33  

az aromát se spórolhatnánk le?
één palacsintával tudok szolgálni, tegnapi remekművem *__*

de most megyek, majd még jövök, nem maradtok Linzer nélkül :33
pápá!

Linzer hipp-hopp!^^

Julien Király





Ez a meglepetés dolog Julien részéről fantasztikusan jól sikerült, tekintve, hogy a lány nem készült fel rá, hogy bárkinek is eszébe fog jutni. Egy valaki levelére, megjelenésére számított egész nap, Caiuséra, remélte, hogy titokban majd visszatér a kastélyba, hogy egy csokor vanília virággal, huncut mosollyal az arcán annyit mondjon: Boldog szülinapot! , de a fiú nem jelentkezett, és, bár ettől függetlenül a napja vidáman telt, valahol belül mégiscsak hiányzott ez a rész… De most, hogy Julien előrukkolt ezzel a nyaklánc dologgal kicsit kisebb lett az űr, éppannyira, hogy a nap végére ne könnyek között hajtsa álomra a fejét.
A pamlagon ücsörögve a cipő, az a fránya magas sarkú a téma. Lina jót kacarászik a fiú hitetlenkedő arckifejezésén, ráncolt homlokán, ahogy a lábbelit méregeti, majd megemelve saját pacskerét, megállapítja, hogy ekkora méretben bizony nem gyártanak ilyen pipellőt.
-Szépen is nézne ki a cipőboltban a negyvenhatos tűsarkú. Szinte biztos vagyok benne, hogy menten bekerülne a Guinness Rekordok Könyvébe, a Világ Legnagyobb Magas sarkúja címszó alatt… Ha híres szeretnél lenni, megpróbálhatnád legyártani, majd megtanulni menni benne… Igazi világszenzáció lennél!
Felnevet, sőt nevetésbe kacagássá fokozódik, hallva a fiú próbálkozását a kunszt szó kiejtésével. Borzasztó lehet külföldinek lenni Magyarországon, az egyszer biztos, elvégre annyi furcsa szava van a nyelvnek, hogy szegények hülyét kapnak, mire legalább a felét megtanulják kimondani, a nyelvtani szabályokról meg már szót se ejtsünk.
Figyelmesen hallgatja Julien sztoriját, ami arról szól, hogy nem csak a szellemek és a lépcsők kattantak meg teljesen, de a mosdó jelzőtáblái is mókás kedvükben vannak, és összecserélőnek kerül-forul. A lány el tudja képzelni, mit élhetett át a fiú a lánymosdóban, de azt is, hogy szegény csajok mennyire kaphattak frászt, amikor sminkelés közben szembetalálják magukat egy pasival… Brr!
-Akkor ma jobban odafigyelek, kétszer is megnézem a jelzést, mielőtt bemegyek, nehogy egy foglalt piszoárral találjam szembe magam…
Ismét elvigyorodik, majd tekintete a fiúéhoz hasonlóan a Banya keretére siklik. Úgy tűnik az Öreglány eleget látott és hallott ahhoz, hogy forró dróton továbbítson mindent az arra érdemeseknek.
-Azt hiszem, most ment, hogy pletykáljon rólunk egy szaftosat valamelyik szerkesztőnek. Olyanokat tudnak írni az emberről, hogy a füle kettéáll tőle… Te is részesültél már a Banya kegyében, és jutottál általa az újság hasábjaira?
Pillantása ismét Julienre szegeződik. Kérdésével, még, ha finoman is, de szeretné kipuhatolózni, hogy fog reagálni a másik, ha a legközelebbi számban találkájuk nem gyengén kiszínezve, és felnagyítva címlapra kerül.

Sziiia

Adam, hajrá!

Diktárooor! *___* <333

egéész jól, csak most esik le, hogy mindjárt megint iskola O.o
te? <33

*kék festéket ragad, és festi az Off-ot*

annyi a kékségnek :/ <33

milyen munkát csinálsz?

boldog éjfélt! *____*

Julien Király





Kicsit mellélőtt ezzel a láb mérettel úgy tűnik, mert a fiúnak nem negyvenhatos, csak negyvenegyes lába van, de ennyi baki még igazán elnézhető, tekintve, hogy ő csak és kizárólag a 36-os méretet ismeri, és ami ennél nagyobb, neki az már csónaknak is beillene. Szerencsére Julien nem csinál nagy ügyet belőle, talán azért, mert fiúból van. Bezzeg, ha nőből lenne, most sírva szaladna el, és, ha érzékenyebb lelkivilággal rendelkezne, akkor talán még egy lábplasztikai műtétre is bejelentkezne bánatában. Természetesen ezt a prefekta nem saját bőrén tapasztalta, de tudja, hogy vannak ilyen elvetemültek, akik bármire képesek, csak, hogy úgy nézzenek ki, mint a kor ideáljai. Ennyi erővel ő mehetne valami génkezelésre, ahol kicsit feltornásznák a magasságát, mert a maga 153 centijével alig látszik ki a földből. Na, de épp itt az ideje, hogy visszatérjünk a Királyhoz, még mielőtt kiszúrná, hogy Lina fejben egy kicsit elkalandozott.
Pislogással jelzi, hogy nem változott kigúvadt szemű hallá, és nincs szükség a defibrillátorra sem, mert él és virul, csak épp egy kicsit elbambult. Julien épp azt taglalja, hogy a fiúk nem kezdenének el sikoltozni, ha a lány betévedne a dolguk végzése közben.
-Az lehet, hogy ők nem kapnának szívszélütést, de, hogy én azt se tudnám, hogy nyargaljak ki a helyiségből, az már egyszer biztos. Ti, fiúk, nagyon kegyetlenek tudtok lenni egy-egy kellemetlen szituáció alkalmával, pláne, ha kiszúrjátok, hogy a lány zavarban van… Tudjátok, hogyan kell az enyhe arcpírt téglavörös színűre változtatni, mindössze egyetlen beszólással…
Sokatmondó szemforgatás keretében elvigyorodik. Anno, még Pécsett volt szerencséje egy-két balfékkel találkozni, akik előszeretettel űztek sportot abból, hogyan szekálják halálra nőnemű társaikat akkor, amikor amúgy is zavarban volt szegény.
A szó a Banyára terelődik, és Julien elmondása alapján, neki is volt már szerencséje, vagy éppen szerencsétlensége a Vénlány áldozatául esni, de úgy fest, ez őt csöppet sem zavarja.
-Mondjuk, ha jobban belegondolunk, érthető is, hogy mások magánéletével foglalkozik, elvégre az övében minimum tizenöt éve semmi izgalmas nem történik, és, hát valamivel le kell kötnie magát. Pluszban még ott van az is, hogy a szerkesztőségi tagoknak jól jön, hogy ő mindenütt ott van, mindent lát és hall… Pillanatnyi szünetet tart, majd folytatja. -Örülök, hogy ilyen lazán állsz ehhez az egészhez, mert több, mint valószínű, hogy az áprilisi számban egy párként fognak emlegetni bennünket, vagy, ha össze nem is boronálnak, a találkánk biztosan meg lesz említve némi színezékkel…
Ismét felnevet, majd pillantását Julienre szegezi, remélve, hogy nem érti félre, amit mondott.

Julien Király




Lina, miután általánosítva elmondta véleményét a férfi nemről, kissé kényelmetlenül érzi magát, nem tudja, Julien hogyan fog erre reagálni. Még az is megeshet, hogy bosszúsan felpattan, és itt hagyja őt a sunyiban, mondván, ha ennyire ellene van a pasiknak, ő már itt sincs. Teljesen érthető lenne a helyzet, mégis rosszul esne neki. Szerencsére azonban nem ez történik, a srác szépen marad a fenekén, és bőszen bólogat és vigyorog az eszmefuttatáson, hogy a lány fejvesztve menekülne a férfimosdóból, ha valamilyen szerencsétlenség folytán betévedne oda.
-Engem borzasztóan kellemetlenül érintene a történet. Ha utána látnám a delikvenst a folyosón, rögtön irányt váltanék, annyira szégyellném magam…
Bár hangja komoly, szája sarkában ott bujkál a komisz vigyor, mert igen, megint sikerült lelki szemei elé képzelnie a ciki helyzetet.
-A széles vigyor szerintem, oldja a hangulatot. Mert, ha látja a lány, hogy a pasi ennyire lazán kezeli a szituációt, hogy tud rajta nevetni, ő is elmosolyodik, és elfelejt zavarba jönni…
Elmosolyodik, ami főleg a fiú kissé tört magyaros beszédének tudható be. Mindig is szerette hallgatni, ahogy a külföldiek törik az ékes anyanyelvet, persze mindenféle kárörömöt mellőzve.
A szó a Banyára terelődik, és a nem túl izgalmas életére. Nagyokat pislog, ahogy látja Julien ráncolt homlokát, és hallgatja próbálkozásait, mire megtalálja a megfelelő szót: restaurálás. A srác még csettint is egyet örömében, elvégre ez nem tartozik a túl egyszerű szavak közé.
-Na igen, nekünk itt azért tanítanak olyat is, ami egyáltalán nem érdekel bennünket. Nálam speciel a repüléstan az ilyen. Irtózom a seprűktől, meg a repülő labdáktól… Brr!
A hideg tényleg végigfut rajta, bár az idő egészen kellemes itt a portré előtt. Megnyugodva veszi tudomásul, hogy Julient egyáltalán nem fogja zavarni, ha együtt debütálnak az Edictum Pletykarovatában.
-A füleidet szerintem külön ki fogják emelni, túl cuki és figyelemfelkeltő ahhoz, hogy kispórolják a cikkből…
Megint birizgálni kezdi a hajpánt bolyhait, reméli nem megy vele a fiú idegeire.

vagy levitás^^

sziiasztoook! *__*

sziia Felség! *hölgyekhez méltóan üdvözli a királyt*

írtam neked amúgy

Wolgii *___*
igen

éés a tornyunkban ott vagyok én is, édes vanília illatommal *__*
éés nekünk van egy Tükörfiúnk is, szóóóval legyen kék!

Ha végre itt a nyár, és meleg az idő, az ember strandran jár, mert azért van idő...
*énekel ő is*

nekem tegnap

jéé, tényleg *___*

4en!^^

mi az a Mikulikánus?

Jesus xDD

én is jöhetek?

ohh hát mindenképp *__*

én szerintem még nem is ettem olyat O.o

Nyuuf <33

Rentai Bálint - 2015.04.06. 17:06


xDDD


Sziia!^^

nálam linzeresen tökéletes minden

nálad?^^

bádüszejó! ezt mindig büdiszájúnak akarom mondani xDDD

Julien Király




Ha sokáig csűrik-csavarják a fiatalok a pamlagon ücsörögve a dolgot, még a végén gyönyörűséges, magas sarkúban kóricáló, minden helyzetben vigyorgó, zavarba nem jövő Juliannát fabrikálnak Julienből. Szép is lenne… Lina elvigyorodik a saját eszmefuttatásán, miközben lelkesen hallgatja a fiú elképzelését, ami arról szól, hogy ő hogyan viselkedne, a már emlegetett rányitós szituációban, ha lány lenne. A prefekta sejti, vagyis inkább reméli, hogy, azért némi pír csak jelentkezne a srác arcán, ha nőből lenne, és előadódna a helyzet, de végül is ez egyéntől függ, nem kell mindenkinek mindenen rákvörösre pirulnia, mint neki. Bár utálja ezt a jelenséget magán, mert oly könnyen elárul bárkinek bármit róla, mégis talán már olyan szinten hozzászokott, hogy hiányérzete támadna, ha nem érezné úgy, hogy hóka pofikája lángokba borul egy-egy kellemetlen eset kapcsán.
-Szerintem jó, ha egy lány elfelejt zavarba jönni. Én sokszor mit nem adnék érte, ha az arcom nem árulna el rólam az első adandó alkalommal mindent…
Tér gyorsan vissza gondolataiból a fiúhoz, még szerencsére épp idejében, nem állt be kínos csend a kérdést követően.
A Banyáról épp eleget, sőt talán még egy aprócskával többet is fecsegtek, mint kellett volna, de legalább nem jöhet panasz a Vénlány részéről, hogy ő mindenkivel törődik, vele meg senki. A szó most a nagy elvárásokról folyik, na, és persze arról, hogy mennyi olyan tudást is a diákok fejébe akarnak tuszkolni a tanárok, amire egyébként az életben soha nem lesz szükségük, vagy csak nagyon speciális esetben. Lina még azt is megosztja Juliennel, hogy irtózik a repüléstől, és a seprűktől – megjegyezném, ez ugyan nem lenne haszontalan dolog, de próbáljon valaki a lány fejével beszélni, hogy üljön fel a száguldó koporsóra, de csak az vállalkozzon ilyesmire, aki felkészült a sírás-rívásra -, a fiú pedig elárulja, hogy ki nem állhatja a Bájitaltant.
-Nem tudom, ijesztő, pláne a kviddics. Mi a jó abban, hogy egész meccs alatt azon imádkozik a játékos, hogy ne jöjjön egy szemtelen, szárnyas labda és üsse le a seprűről?!
Tárja szét kezeit, mert ő ezt aztán végképp nem érti…
-Magával a tantárggyal, vagy Felagund proffal van bajod?
Teszi fel a kérdést hatalmas vigyorral az arcán, elvégre tudja jól, miféle stílusa van a professzornak, sokak miatta iszonyodnak a tantárgytól. Vigyora természetesen a füleknek és Zsülike totális higgadtságának is szól. Kezd rá is ráragadni a fiú lazasága, hiszen kit érdekel mit firkásznak össze-vissza a szerkesztők…