Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Aranyos lányka, s valahogy saját magam és Virág húgom kapcsolatát képzelem az övékébe. Nyilván ők másmilyenek, de egész biztos, hogy hasonló helyzetben Virág engem is itt keresett volna. Sajnos ő sosem jutott be a varázsvilágba, s mostanra a kapcsolatot sem tartjuk, bármennyire is szörnyű ez. Nekem. Neki nem, mert nem emlékszik. Sem ő, sem a szüleink már. Így a jobb, mindannyiunknak.
- Biztos nem szeretné, hogy aggódj miatta - próbálom védeni a fiút, még mindig magamból kiindulva, s bízom benne, hogy nem értelmezem félre ezt a helyzetet. De ahogy mosolyog-kuncog azt kell hinnem, hogy jó a kapcsolatuk, s nem másért titkolja ezt a fiú. Egyébként is sokszor emlegette a húgát, meg még talán egy öcsköst is, s ha nem lenne jó a kapcsolatuk akkor nem tenné.
- Szólj, ha épp nem dolgozom - kacsintok rá, ahogy azt mondja megkér valakit. Mint gyógyító nem tehetem meg, s valószínűleg egyébként sem, de attól még viccelhetek ezzel. Remélhetőleg veszi ő is a lapot. Mosolygok is mellé, aztán hogy kicsit eltereljem a figyelmét egy javaslatot teszek, hogy segítsen, hátha ide téved a tesója, amíg itt van.
- Épp ellenőriztem a készleteinket. Abban segíthetsz. Megszámolni hány üveg kalapkúra bájital van... ilyesmik - magyarázom, és közben intek, hogy kövessen egy kicsit beljebb. Egy szekrény előtt állok meg aztán a pálcámért nyúlok.
- Tiszták a kezeid? - kérdezem, de nem igazán várok választ, szinte rögtön intek is egyet, egy tisztító-fertőtlenítő bűbájt végezve, hogyha van valami a kezén, az most végleg eltűnjön, aztán átnyújtok neki egy pár kesztyűt is. A műveletet magamon is megismétlem, aztán felveszem én is a saját kesztyűmet.
- Ezeket itt, ha megszámolod, illetve ha megnéznéd rajtuk a dátumot. Elvileg ezek több évig jók, és nem szoktak itt maradni, de biztos, ami biztos - magyarázom miközben a szekrényben alulról a harmadik polcra mutatok. Én a felső polcról húzom le a tálat, amiben a komolyabb, veszélyesebb bájitalokat tartjuk, s azokat nézem meg, egyeztetve a listámmal, hogy miből mennyinek kell lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Lejegyzem a korát, és így már gyors fejben számolás után magamhoz intem a köveket, amik szóba jöhetnek. Mivel érdeklődik, dióhéjban elmagyarázom neki a dolgot, és megmutatom a köveket.
- Ha érdekel vedd fel a gemmalógiát, az ezzel foglalkozik - kacsintok rá a lányra, mert ha szépnek és érdekesnek tartja, akkor az a tárgy is lehet tetszeni fog neki. Én szerettem annak idején.
Ki is választok egyet és odaadom neki, s a kő szerencsére hamarosan meleggé válik. Bólintok neki, hogy bizony az jó.
- Fogd még egy kicsit - azzal a többit visszaintem a korábbi helyükre s a borogatást intézem el a lábára. Csinálhatnám ezeket is varázslattal, de hiszem, hogy egy betegnek, bármi is legyen a baja, segít ha érzi a törődést, és az egy pár pálcamozdulatból nem érezhető. Persze más lenne a helyzet, ha valami fertőző betegséggel jött volna, de egy bokaficamtól nem kell tartanom.
- Nem - nevetem el magam, hogy elsőnek véli magát - Pontosítok. Idén kezdtem itt. A tanév elején. Szóval itt vagyok egy pár hete - magyarázom meg a rövid kis kacaj okát, aztán kicsit rólam beszélünk. Édes, ahogy fiatalnak titulál, egy mosollyal díjazom a megjegyzést.
- Szerintem az anyukámnak köszönhetem. Tudod az ázsiai gének... - A legtöbben legalábbis ezen a véleményen vannak, hogy az ázsiaiak nem öregszenek, sokáig fiatalnak látszanak, nehéz a korukat megsaccolni. Nekem azt hiszem van gyakorlatom benne, bár az is igaz, hogy sminkkel is sokat lehet változtatni, de én azt speciel nem használok. Egy időre magára hagyom, hogy a kő és a bájitalos törölköző megtegye a hatását. Viszonylag hamar jelez Karola, hogy érzi a mágia működését, így vissza is megyek hozzá, hogy ellenőrizzem. Bekenem a lábát egy másik krémmel és gyengéd mozdulatokkal betekerem fásliba. A kezében lévő követ is elkérem, mert most hogy tudjuk, hogy használ a lábára is rá merem tenni. Így azt közvetlenül a bőrére helyezem, úgy tekerem köré a fáslit.
- Köszönöm, rosszul érezném magam, ha mást mondanál, mert nem azért tanultam több, mint tíz évig, hogy még ez se menjen - válaszolok neki, de nincs bennem gúny vagy ilyesmi. Szimplán szeretném ha tudná, hogy ez igazán semmiség. Na meg azt nem tudhatja, de kiskorom óta sokat kellett magamat is kötözgetni, így ebben azért van gyakorlatom.
- Nem. Reggelig mindenképp maradsz, nem akarom, hogy terheld a lábad, és bár biztos vagyok benne, hogy rendes lány vagy és nem tennéd, azt is tudom, hogy ezen a termen kívül nagy a kísértés - például csak mosdóba menni, vagy csak egy könyvet keresni. Akármit.
- De nézd a jó oldalát: reggelig hű szolgád vagyok - felelem viccelődve és az ágy melletti szekrényen lévő kis csengő felé intek. - Bármire szükséged van, csak csengess, és itt termek - A szobatársai meg remélhetőleg hoznak neki egy váltás ruhát, meg valami mást, amit szeret. - Ha szeretnéd beszélgethetünk is, amíg nincs más dolgom - toldom még hozzá, mint lehetséges opciót, hogy tudja nem ellene vagyok, szimplán csak biztosra megyek. - Ha reggel nem fáj és nincs felduzzadva elengedlek. De akkor is pihentednek kell még egy pár napig.
Ezzel a beszélgetés részemről lezárva. De azt hogy reggelig itt leszek és figyelek rá, komolyan gondolom és tényleg megpróbálom majd elviselhetővé tenni, az itt töltendő éjszakát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ezt valahol megértem - nézek rá megértően, hogy csak jobban aggódik a testvére miatt, amiért az titkolódzik és nem avatja be mindenbe. De ez egy teljesen normális reakció. Viszont neki is szeretnék valami kis segítséget nyújtani, így ha mást nem egy kis viccelődéssel oldani a feszültséget, amit érezhet emiatt. Szerencsére jól veszi a lapot és vigyorogva válaszol.
Aztán jobb ötlet híján felajánlom, hogy maradjon és segítsen, így ha a tesója nem jön hozzá, de benéz hozzám, akkor összefuthatnak itt.
A kezeit megtisztítom, mert biztosra megyek, de azért kap egy bocsánat kérő pillantást, amiért nem várom meg a választ, aztán kiosztok neki egy kisebb feladatot: hogy számolja meg az alsó polcokon lévő üvegeket. Közben én egy másik adagot kezdek el nézegetni.
- A kalapkúrából legalább harmincnak, mert még nincs megfázós időszak, de amikor beköszönt akkor majd több kell. Álomtalan Álomitalból pedig... - a listára nézek, mert nem mindent tudok én sem fejből - húsznak. Ezt a listát leteszem ide. Ha valamiből annyi van, vagy több, akkor pipáld ki nyugodtan - azzal a közeli asztalra helyezem a papírost. - Ha pedig valami hiányzik, vagy kevesebb, akkor húzd át a listán szereplő számot és írd oda mennyi van - kérem könnyedén, majd visszafordulok a saját adagomhoz, és tovább ellenőrizgetek. Remélhetőleg így viszonylag gyorsan haladunk majd, hogy én fentről ő lentről számol, s valahol középen majd találkozunk. Visszarakom az éppen aktuális adagot, tálcástól, és egy másikat húzok le.
- Ne mozogj - kérem, mert ha véletlenül pont most állna fel, vagy ilyesmi és meglök, az kellemetlen lenne. Legalábbis ha a jól sejtem, hogy mit emelek le. Természetesen ha biztonságban leemeltem, akkor jelzek neki, hogy már oké, és dolgozhatunk tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A szokásos könyvtári látogatásomat tartom. Sosem gondoltam volna, hogy Choi Min Jong a bagolykő könyvtárában végzi, de határozottan kellemes csalódás a társasága. Ma viszont nem ő van bent, így jobb ötlet híján mineropathológiával foglalkozó könyvek után kezdek kutatni. Bár elég jó alapom van a kövekből, a tudásom eléggé beporosodott és néha nehezen tudom követni Ana elmefuttatását a témában. Pedig nagyon érdekes és élvezet hallgatni, ahogy mesél a kutatásáról, vagy úgy alapból a tárgyból. Kifejezetten élvezném ha most lennék diák és ő tanítana, de az is igaz, hogy akkor nem ölelhetném magamhoz, így kénytelen vagyok vacsora mellett faggatni. Szóval visszatérve, ha már a könyvtáros barátom épp nincs erre, akkor keresek pár könyvet, amivel felfrissíthetem és tovább mélyíthetem a tudásomat. Találok is 4 kötetet, ami rövid belelapozás után érdekesnek tűnik és ahogy szétnézek, hogy hol ülhetnék le mélyebb tanulmányozásra az idősebbik Vladon akad meg a szemem. Láthatóan egyben van és a húgocskájának semmi oka aggodalomra. Ugyanakkor talán nem gond, ha vele is csekkolom, hogy van mostanság. Így felé indulok meg, s amikor mellé érek lepakolom a könyveket az asztalra, majd kihúzok egy széket a fiú mellett, aki elmélyülten olvas valamit.
- 안녕 szia! - köszönök halkan, koreaiul, mert azt már kitapasztaltam, hogy a magyarért nem rajong. Na meg nekem is jól esik hogy koreaiul beszélgethetek valakivel, így ha nem üldöz el, és kiveszi a füléből a fülhallgatót akkor kérdezgetni kezdem.
- Hogy vagy? Rég láttalak - ez persze jó hír. Hiszen azt jelenti, idén még nem kötött ki a gyengélkedőn. - A húgod keresett pár napja - toldom még hozzá, bár valószínűleg azóta megtalálták egymást és Kiara is megnyugodhatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Átlagos keddi nap van. Alig néhányan néztek be ide, és azokat a gyerekeket is elengedtem viszonylag gyorsan. A legtovább az a fiú volt itt, akinek sikerült valami pattanástalanító krémet elrontani és így csak nagyobbak lettek a pattanásai. A lohasztó, amit én adtam neki, jó másfél óra alatt megtette a hatását, utána már csak a normális nagyságú bőrhibái voltak meg. Adtam neki egy másik főzetet, illetve mivel kiderült, hogy azért elég sok zsíros ételt eszik, javasoltam, hogy próbáljon ki egy másik étrendet. Szkeptikusnak tűnt, és persze értem én, hogy könnyebb lenne egy krémmel eltüntetni a szépség hibákat, de azért hiába vagyunk varázslók, ennyire sosem lesz egyszerű. A főzet persze javít majd a helyzeten, de csak akkor van értelme, ha tényleg megpróbál figyelni rá, hogyan és mit eszik, na meg rendszeresen tisztítja az arcát.
A többieknek csak a fejük, a gyomruk fájt - avagy óráról akartak lógni. Sosem fogom megtudni, de kaptak fájdalomcsillapítót. Ledőlhettek arra a tíz percre, amíg a főzet hatni kezdett, aztán mivel más tünetük nem volt útjukra bocsájtottam őket is.
Épp a jegyzőkönyvet ellenőrzöm, hogy felírtam-e mindent pontosan, van-e esetleg valami főzet vagy krém, amit pótolni kell, vagy jön-e valaki vissza, ellenőrzésre. Mára azonban semmi ilyesmi nincs már, így nyugodtan csukom be a könyvet, veszem le a fehér köpenyt, amit talán helyett hordok és veszem ki a táskámból az almámat, úgyis uzsonna idő van.
Megmosom a kezeimet és a gyümölcsöt is, aztán az ablakhoz sétálok, kinyitom és felülök a párkányra. Jobb lábam felhúzva, a balt lelógatva, a falnak dőlve nézek ki a kastély parkjára, miközben almát falatozok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az este nyugalmát és a következő randim tervezgetését az zavarja meg, ahogy valaki feltépi a gyengélkedő ajtaját. Nagyot sóhajtok, mert bár éppen örültem volna, hogy nem lesz semmi teendőm ma este, mégis csak a "beteg" az első.
Kilépek a gyógyítók számára fenntartott apró helyiségből, hogy megnézzem kinek van rám szüksége. Meglepetésemre egy nagyon is ismerős pofit pillantok meg és bár elsőre mosolyra húzom a számat, abból ahogy lépked és amilyen arcot vág, nem számítok sok jóra.
- Mit csináltál? - kérdezem félig aggódva, félig rosszallóan, mert hát na... miért nem vigyáz magára jobban?! De jobban aggódom, mint az ő gondolná, s mielőtt tovább csörtetne nagy vehemensen egy széket varázsolok mögé, közelebb lépkeded és leültetem. Már egyáltalán nem bánom, hogy megzavart a nyugalmamban, vagy a tervezgetésben. Minden várhat, amíg ő jól nem lesz. Persze nem kötöm a nózijára, de azért örülök, hogy felkeres ha baja van. Igaz, van egy sejtésem, hogy nem akart ő ide jönni, csak valószínűleg a saját kis esze kevés volt ahhoz, hogy kikúrálja magát. - Ne morcizz. Mi a baj? - kérdezem újra, kissé összeborzolva a haját, miközben magamnak is varázsolok egy széket. Az első tippem egy ficam, de megvárom, amíg Bogáncs mondja el, hogy mi is történt, hogy miért keresett fel. Aztán majd kiderül, hogy mennyire találtam el...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Miért nem lep meg, hogy minden szava olyan, mintha utálna? Pedig én tényleg nem tettem semmi rosszat ellene. Sőt! De hát nem érti még, vagy ha érti akkor csak kamasz még mindig, nagyon, és nem hajlandó mutatni. Nagyot sóhajtok, nem lesz ez sem könnyű menet.
- A fejed? - kérdezek vissza és a kezem a homlokára teszem. Láza nincs, ami megnyugtató. Az hogy hányni akar, már kevésbé. - Ebbe hányj - varázsolok neki egy vödröt és nyomom a kezébe, biztos, ami biztos. - Mióta fáj a fejed ennyire? És pontosan hol fáj? Lüktet vagy folytonos? - kérdezgetem tovább, mert bár gyakorlom, nem vagyok még gondolatolvasó. Bogi meg... nos ő igazán más eset. Aggódom érte és persze tudni akarom, hogy mi is pontosan a baj. - Vettél már be valamit? - faggatom tovább, aminek biztos nem örül, de mégis csak fontos, hiszen nem vehet be mindenféle bájitalt sem csak úgy egymás után. Szóval ha valamit már evett-ivott akkor annak fényében kell keresnem valamit, ami enyhítheti a rosszul létét.
- Szédülsz is? - kérdezem újra, s a válaszait követően felteszek majd még másik ezer kérdést. Tuti ki fog akadni, pedig esküszöm csak jót akarok. Jobb híján a bokáját teszem rendbe, mert hogy én ma innen ki nem engedem, az is biztos. A duzzanatot bekenem egy kenőccsel, ami a borogatást imitálja, így nem kell folyamatosan mellette lennem. Fáslit tekerek köré, és így az legalább már meg van oldva.
- Fel tudsz állni? Mert az a benyomásom, jobb lenne, ha ágyban lennél... - állapítom még meg, és ha hagyja akkor segítek neki eltántorogni a legközelebbi ágyig. Ha pedig válaszolt minden kérdésemre a fejfájást illetően, akkor magamhoz lebegtetek egy apró fiolát, ami remélhetőleg segít majd, elmulasztani a fájdalmat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szabad napos vagyok, vagy mi. Furcsa ez. Nem is emlékszem mikor volt utoljára, hogy nem dolgoztam vagy az iskolában, vagy valami projekten, de ma tényleg szabad lettem, és ezt ki kell használni. Természetesen estére lesz programom, de addig is csinálni kéne valamit. Jobb ötlet híján sétára indulok, táskámban egy pár szendviccsel, gyümölccsel és vízzel, na meg egy könyvvel, a falu határa felé. Régebben ilyenkor rágyújtottam volna, és most is benyúlok a zsebembe csak a megszokás miatt, de az most teljesen üres. Ja igen. Leszoktam. Vagyis próbálok, szóval nincs cigim. Elhúzom a számat, de egy sóhaj és némi fecsóválás után tovább sétálok. Nincs okom fanyalogni, nem kéne, hogy legyen. Más kérdés, hogy jól esne egy szál, akkor is, ha egészségtelen. Gondolataimat megpróbálom más irányba terelni, s a táj szépségét felmérni. Láttam már párszor, nem is változott sokat, legalábbis nem tűnik úgy, hogy igen. A falu lett csak nagyobb, most már hivatalosan város... ami kicsit fura de itt nem érezni ebből semmit. A környék nyugodt, nem tolonganak az ösvényen.
Utam a tó felé vezet, s mivel jól ismerem a környéket hamar meg is érkezem a stéghez. A terv azonban, hogy itt majd leülök és mini-pikniket tartok és olvasok, szertefoszlik, mert a stégen már áll valaki és láthatóan nagyon elfoglalt. Legalábbis a kezében lévő kamera sokat kattog, amiből arra következtetek, hogy sok-sok fénykép készül. Rövid gondolkozás után azonban úgy döntök, hogy mégis csak felbátorkodom a stégre. Elvégre bárki kijöhet ide, ha meg esetleg útban vagyok a fotókhoz, majd szól. Remélem.
- Helló! - biccentek, ha észrevesz, majd a stég végén, lepakolok és törökülésbe helyezkedve kezdem én is figyelni a táját, na meg a nőt, aki nagy beleéléssel kattogtat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az utóbbi időkben fellendült a kutatásom. Lett pár ígéretes eredményünk és emiatt eléggé belemerültem a munkába. Egy kis beszélgetés után a bagolykő igazgatójával kaptam egy hosszabb szabadságot, így több időt tölthettem Pesten a csapattal, és testközelből figyelhettem az eseményeket. Így viszont több időt töltök távol a kastélytól és kevesebb időm jut Anára. Tudom, hogy ő is elfoglalt, hiszen neki is van egy kutatása, mellette tanít is, és valószínűleg a gyengélkedőn is több munka szakad most rá, hogy én kevesebbet vagyok ott. Fáradtan érek vissza a faluba és bár hívogat az ágyam, nem dőlök le. Helyette a konyhában készítek egy egyszerű salátát és grillezek mellé egy kis csirkemellet. Egy kosárba teszem ezt, meg bedobok mellé még egy pár banánt, almát és mandarint. Lezuhanyozom és tiszta ruhát veszek fel, majd a kis korsárral felsietek a kastélyba, bízva benne, hogy nincs túl sok beteg gyerek a gyengélkedőn és eltölthetünk együtt egy kellemes kis vacsorát. Vagy ha nem is eszünk, legalább beszélgetünk, eltöltünk együtt egy kis időt. Mert mostanában nem tettem, nem eleget, és az, hogy elfoglaltak vagyunk csak kifogás.
- Ana? - suttogom, ahogy halkan becsukom magam mögött a gyengélkedő ajtaját és körbepislogok. Pár ágyban fekszenek, de nincs zsúfoltság, ami jó jel. Talán ma lesz sikerül valóban időt szakítanunk egymásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A nyugodtság nem tart sokáig, mert a fényképezőgépet kattogtató, abbahagyja a fotózást és inkább felém fordul. Egy pillanatra majdnem elkap a bűntudat, de ahogy megszólal megnyugszom, hogy nem zavarom. Helyes lánynak tűnik, a mosolya is kellemes, épp csak... nem is tudom. Önkéntelenül is visszamosolygok és felpattanva elfogadom a felém nyújtott kezet.
- Bálint - mutatkozom be én is, miközben gyengéden megszorítom a kezét. Aztán visszaülök és tovább kémlelem a tájat, szavait hallgatva.
- Valami olyasmire igen... - bólintok kissé elgondolkodva. - Tényleg? Furcsa... Valószínűleg nem tudják miről maradnak le - felelem a megállapítására, kissé csodálkozva. Én többször is kijövök ide, de eddig azt hittem csak szerencsés voltam. Sőt, azt hiszem, diák koromban volt pár randim is itt, szóval én azt gondoltam, sokan járnak ide, épp csak valami mágia miatt vagy talán az időzítés miatt, gyakran tudtam itt egyedül (kettesben) lenni.
A kérdése kissé meglep, de rögtön intek is neki. Még szép, hogy leülhet.
- Ülj le nyugodtan. Szabadnapos vagyok, vagy mi. Unatkoztam... szóval nem zavarsz - foglalom össze tömören a helyzetet egy apró mosollyal és tovább kémlelem a tájat.
- Inkább attól tartok, hogy én zavartalak meg téged - toldom még hozzá, zavartan nevetve, de aztán csak megcsóválom a fejem. Nem zavarom. Ha zavarnám, nem így viselkedne. Mindegy.