36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rentai Bálint összes RPG hozzászólása (190 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Le
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. július 31. 10:18 Ugrás a poszthoz

Nagy L. Anita

Közelednek a vizsgák, és ezt nem csak én érzem, hanem azt hiszem mindenki más is. Egyre többször akadok tanuló diákcsoportokba és egyre nehezebb nyugodt helyet találni, hogy az ember tanulhasson egy kicsit.
Az utolsó reményem a könyvtár, mert Tildát ismerve, ő figyel a rendre és nem hagyja, hogy bárki is hangoskodjon. Most sem kell csalódnom, ahogy belépek síri csend fogad, csak egy-egy könyv lapjainak suhogása hallatszik, majd az egyik sarokból, ahogy a polcok közt haladok halk suttogás.
Mosolyra húzom a számat, megtaláltam a megfelelő helyet a rúnatan házim megírásához. Már csak a rúnaszótárt kell megkeresnem, meg pár másik könyvet, ami a témába vág, aztán kell egy asztal és tanulhatok is.
Szerencsére a rúnatanos könyvek mind egy helyen vannak, így könnyen ki tudom választani a nekem szükségeseket, és egy kisebb kupaccal felpakolva sietek a legközelebbi asztalig. Az asztaloknál elég sokan ülnek, ám az egyiknél egy ismerős Levitás arcot találok. Bár korábban nem beszélgettem a lánnyal, többször láttam a klubhelyiségbe, és ha jól sejtem elsős-másodikos lehet. Mellé lépek, leteszem a könyveimet, és halkan megszólítom.
- Szia! Nem baj, ha ideülök? - pislogok le rá, miközben megigazítom a taláromat. Délután van, és még nem jártam a klubhelyiségben, de amúgy is furán néznének rám, ha már levettem volna az egyenruhát. Így viszont tökéletesen látszik, hogy én is levitás vagyok. Mondjuk, kétlem, hogy ő ne látott volna korábban. Na mindegy. Ha rábólint, hogy ideüljek, akkor kihúzom a széket, és leülök, majd a jobb kezem köszönésre nyújtom.
- Amúgy Bálint vagyok! Te mit tanulsz? - érdeklődöm, még mindig halkan, talán nem küld el rögtön. Nem szeretném zavarni, de ki tudja, még segíthetünk is egymásnak.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. augusztus 16. 18:49
Ugrás a poszthoz

Nyár van nyár! Röpke lepke száll virágra zümmög száz bogár! - Magamban énekelek csak, bár nem vészesen szörnyű a hangom azért nem akarok senkit sem elüldözni. Túl vagyok egy újabb vizsgán, és ezt a szabadban kell megünnepelnem, még ha az időjárás nem is ért egyet a fejemben felhangzó dallammal, akkor is. Összehúzom magamon a talárt, és ellátom egy vízlepergető bűbájjal. Jelenleg szerencsém van és nem esik, de a szürke felhők az égen nem ígérnek túl sok jót. Mégsem akarok bent gubbasztani, az nem az én világom.
A rétre sétálok, és leterítem a törölközőt, amit magammal hoztam. Persze mehettem volna a piknikező tisztásra is, de én már csak ilyen különc vagyok. Szóval törcsi a földre, ki lehet azt mosni - ez is megkapta már a leperex-et - aztán szépen ráfekszem én is.
Hanyatt fekszem, a kezeimet a tarkóm alatt összekulcsolom, és az eget nézem, miközben keresztbe teszem a lábaimat. Eljátszom a gondolattal, hogy sámán vagyok, és egy esőtánccal elűzöm a komor fellegeket, de annyira abszurd a kép,hogy hangosan felnevetek. A jobb kezem a szám elé kapom, félig felülök, úgy nézek körbe, hányan néznek most totál idiótának. De szerencsére a rossz idő elég sokakat elkerget. Nem látok senkit, így nyugodtan zuttyanok vissza, és idézem fel magamban a vizsgákat. Majd azokat a tárgyakat, amik még hátra vannak.
Egyedül a repüléstantól félek, mert abból csak elméleti tudásom van, és tartok tőle, hogy a gyakorlati ismeretekre is szükség lesz, de egyelőre nem görcsölök ezen. Lehunyom a szemem, és mély levegőt veszek. Már nincs sok hátra, és befejezem az iskolát, aztán jöhet a Mesterképzés. Hihetetlen! Mégis, teljesen nyugodt vagyok, ki van csukva, hogy ne sikerülne valamelyik vizsga...
El is alszom. Ha nem is voltam eddig tudatában, a vizsgadrukk dolgozott bennem, és az elmúlt napokban kevesebbet aludtam, de most, hogy az első megmérettetésen túl vagyok, könnyedén álomba zuhanok.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. augusztus 18. 19:05
Ugrás a poszthoz

A béke és a nyugalom szigete számomra most a rét. Hamar megnyugszom és kiürülnek a fejemből a vizsgával kapcsolatos gondok. Olyannyira, hogy a hűvös-esőre hajló idő ellenére is képes lennék elaludni a törölközőmön. Be is hunyom a szemeimet és magamban tovább dúdolok. A dob órák ritmusait is lepüfölöm a lábaimon, de aztán felhagyok ezzel is, és csak a néma dalolás marad. Ebbe is belemerülök, magamban új dallamokat írok, vagy már régen elfeledetteket ismétlek, annyira, hogy nem hallom meg a közeledő lépteket. De még azt sem érzékelem, hogy valaki mellém guggol, csak amikor a vállamban megérzem a kellemetlen nyomást, amit néhány ujj okoz húzódom arrébb, és nyitom ki a szemem.
- Naa! - fakadok ki, kicsit kábán. Talán mégis elbóbiskoltam? A másik kezemmel odakapok megdörzsölöm az előbb megböködött területet, közben meg lassan felülök, és próbálom rávenni a szemeimet, hogy nyitva is maradjanak. Ráncolom az orrom, kinyitom majd becsukom megint a szemem. Végül a hajamba is túrok úgy fordulok, immár majdnem teljesen éberen a lány felé, és próbálom felfogni mi is történhetett.
- Mit szeretnél? - kérdezem, miközben lázasan próbálok rájönni, hogy is hívják. Miért van ennyi lány a levitában? Igen, azt tudom, hogy levitás, csak a neve, az nem ugrik be, hirtelen. Kérdőn pislogok rá, aztán arrébb csúszom a törölközőmön, ha esetleg le akarna ülni. Mégis csak kényelmetlen lehet guggolni. Legalábbis én nem szeretek, annál még a térdepelés is jobb.
Míg a választ várom, felpillantok az égre. Tulajdonképpen lehet, hogy jó, hogy megbökdösött. Ha tényleg elaludtam, akkor valószínűséggel csak akkor tértem volna magamhoz, amikor már szakad az eső. Bár egyelőre csak felhők borítják az eget, egyre biztosabb, hogy hamarosan leszakad az ég.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Nagy L. Anita
Írta: 2014. augusztus 18. 19:35
Ugrás a poszthoz

Szerencsére hamar megtalálom a könyveket, amire szükségem van. Mondjuk, szívesen kikérném még Tilda véleményét is, hátha ő tud valami pluszt ajánlani, de ahogy látom ő épp elfoglalt, így beérem az általam összegyűjtött könyvekkel és egy asztal felé indulok.
Látszik, hogy vizsgaidőszak közeleg, elég sokan vannak, de találok azért szabad helyet, ráadásul egy levitás lány mellett. Halkan szólítom meg, hogy másokat ne nagyon zavarjak, de elég hangosan, hogy hallja.
A válasz gyorsan érkezik, én pedig visszamosolyogok rá, majd leteszem a könyveimet az asztalra.
- Örvendek, Anita - mondom, ahogy hangtalanul kihúzom a széket és leülök. A mosolyom pedig csak kiszélesedik, ahogy a rúnatant említi. Válasz helyett előbb a könyvekre mutatok, amiken láthatja is a rúna ABC betűit. Bár nem biztos, hogy ezeket felismeri hiszen vannak rajta olyan jelek, amik már a felsőbb évek anyagához tartoznak. Igaz azt sem tudom hányad éves. Mindenesetre osztom a véleményét.
- Szerintem is jobb, ha van kivel tanulni. De csendben kell lennünk, mert ha hangoskodunk Tilda kitilt minket - súgom valamivel halkabban, aztán az ő könyvébe próbálok belepislogni, de az igazsághoz hozzá tartozik, nem tudom, itt is ugyanúgy van-e felosztva a tananyag, mint Koreában volt.
- Te hányadikos vagy? - érdeklődöm, aztán, mivel biztos vagyok benne, hogy ő fiatalabb, felajánlom, hogy segítek.
- Van olyasmi, amit nem értesz? Szeretnéd, hogy kikérdezzem?
Amíg válaszol, magam elé húzom a legfelső könyvet és kinyitom a titkos rúnákat taglaló fejezetnél. Számomra az nem teljesen világos, de biztos vagyok benne, hogyha elolvasom majd megértem. Persze előbb, ha kell, segítek Anitának.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Aeryn C. Boyle
Írta: 2014. augusztus 18. 21:09
Ugrás a poszthoz

Aeryn C. Boyle

Megajánlott jegy illemtanból is! Ráadásul Kiváló! Ez már az ötödik tantárgy, amiből nem kell vizsgáznom. Négy másikból meg már megírtam a vizsgát. Igaz még nincs mindegyikből eredmény, de nem aggódom. Ha eddig ilyen simán ment minden, már nem lehet baj. Ráadásul a repüléstan sokkal könnyebb volt, mint vártam. Tehát, most, hogy semmi idegességre nincs okom, sokkal nyugodtabban vágok neki a rétnek, mint néhány nappal ezelőtt. Bizony. A rét. Már megint. Lassan úgy hiszem, ez lesz a törzshelyem.
Valahogy az időjárás nem az igazi, így egy kapucnis pulcsiban, farmerben és sötétbarna bőr cipőben lépek ki a kastélyból.A vállamon lóg a válltáskám, benne egy kis harapnivalóval meg vízzel, ha messzebbre keverednék. Kezeimet a nadrágom zsebeibe süllyesztem. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy jól esne egy szál cigi, de megrázom a fejem és inkább körbe nézek, hátha látok ismerőst, elvégre biztos nem én vagyok az egyetlen, aki nem bír megmaradni a négy fal között.
Meg is pillantok egy vörös fejet, ahogy egy apró beagle társaságában, és rögtön mosolyra húzom a számat. Nagyon szeretem a kutyusokat, és ez a fajta az egyik kedvencem. Amióta megjelentek a gazdájával együtt az iskolában megragadok szinte minden lehetőséget, hogy megnyúzhassam szerencsétlen kis ebet. Persze nem szó szerint, de ha van rá alkalmam, megvakarom a füle tövét. Természetes hát, hogy a kutya és Aeryn felé veszem az irányt. Bár tudom, nem szép tőlem, hogy a kutya jobban érdekel...
Hamar észrevesznek, és az elsős lány köszön is rögtön.
- Szia Aeryn! Vizsgák közötti fejszellőztetés... Ti sétáltok? - válaszolok és kérdezek is rögtön, ahogy közelebb érek. Lehajolok a kutyushoz és megsimogatom. - Szia Waffel! - mosolygok rá a kis jószágra és azt hiszem bármennyire is szeretném, hogy ne látszódjon rajtam, a szemeimből nem tűnik el a rajongó csillogás, ahogy az ebre nézek.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. augusztus 28. 10:00
Ugrás a poszthoz

Általában könnyen felkelek, most sem az okoz gondot. Inkább csak a szokatlan ébresztési forma, meg hogy hirtelen fogalmam sincs hol vagyok, de szerencsére hamar leesik, és összeáll a kép. A kezdeti morgolódásom is eltűnik, igyekszem rájönni ki is ez a lány, de ez majdhogynem lehetetlennek tűnik. Inkább csak hallgatom, amit mond, és bólintok egyet.
- Kösz, ez kedves - bár a hangomban nem biztos, hogy tökéletesen átjön, komolyan gondolom, a mosoly, amit megeresztek felé, biztosíthatja róla, valóban hálás vagyok.
Mellém ül, én meg továbbra is töprengek melyik leányzó ő a millióból. Nem ártana megtanulnom a neveiket, csakhát olyan sokan vannak, és olyan egyformák...
- Mi? Nyuszifiú? - nézek rá elképedve, mikor lettem nyuszifiú? Nem elég, hogy mindenfélét pletykálnak a hátam mögött, már nyúl is lettem? Mi jöhet még? Várom a magyarázatot, addig is meg nagyra nyílt szemmekkel elképedve nézek rá, épp csak a fejem fordítva, de a felső testemmel igyekszem elhajolni. Ki tudja, nem ő lesz-e a következő lány, akivel összehoznak. Nagyon ciki lenne, főleg, hogy a nevét sem tudom. Bár ez a probléma a következő pillanatban megoldódik, ahogy bemutatkozik.
Megfogom a kezét és megrázom, közben válaszolok.
- Semmi baj. Rentai Bálint - bár van egy sejtésem, hogy ő ezt már tudta. Sőt, egész biztos, hogy ő sokkal többet tud rólam, mint én szeretném. Pedig bíztam benne, hogy itt nem leszek olyan népszerű, mint Koreában voltam, de lehet, hogy ez a sorsom, és nem kerülhetem el.
Miután túl vagyunk a formaságon és elengedjük egymás kezét, újabb kérdést tesz fel. Én meg ismét mosolyra húzom a számat.
- De. Pont az. Nem szeretek odabent lenni. Olyan... mintha be lennék zárva... A vizsgák meg hosszúak, órákig görnyedsz a pergamened felett és körmölsz... Kifejezetten utálom. És te?
Kérdezek vissza, bár gondolatban még mindig a nyusziknál vagyok lemaradva.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
HóRunaFehérke
Írta: 2014. augusztus 28. 10:27
Ugrás a poszthoz

Őszinte leszek. Amikor hallottam az egészről, már akkor is, nagyon, de nagyon tetszett az elgondolás. Kifejezetten bulisnak ígérkezett, és nem utolsósorban, roppant jó kikapcsolódásnak. Csak éppenséggel, abban nem voltam biztos, hogy ott a helyem. Mármint... én nagyon szerettem volna, de egyedül nem az igazi. Meg egyébként is. Most lettem "komoly" prefi. Hogy venné ki magát, egy végzőstől? - Szóval ezek a gondoaltok sokáig visszafogtak, még ha el is játszottam a gondolattal. Egyszer még Ashleyt is elhívtam fejben, de végül elvetettem ezt is, mert fogalmam sincs, mit gondolt volna, ha csak így elhívom, félreértést meg nem akartam. És pont, mikor már meggyőztem volna magam, hogy akkor én ezt most kihagyom, megjelent Runa. Úgy bukkant fel, mint valami forgószél. Váratlanul ért, de kifjezetten örültem neki. Vigyorogva hallgattam, és alig vártam, hogy a monológja végére érjen, hogy rávágjam: IGEN. Napok óta semmire sem vágytam jobban, eszemben sem volt nemet mondani.
A klubhelyiségben vártam, és meg kell hagyni, mint minden lány ő is kitett magáért. Kisfiús csodálattal néztem rá, ha már örök kis srácnak öltöztem ez volt a minimum. Sőt, még azt is megígértem neki, hogy lecserélem Wendyt, bár a gumicukorból nem kértem.
Útnak indultunk, és csak ámultunk meg bámultunk, én meg kicsit kellemtlenül éreztem magam először, hogy nem vettem olyan komolyan a beöltözést, de végül rájöttem, hogy ez így pont jó. Olyan "nagyos" és a célnak tökéletesen megfelel. Így miután bent kibámészkodtuk magunkat, és Runa is megynugodott, hogy nem késünk el - hogy is késhetnénk? Nem két perc a buli! - , már csak a cipőjétől kellett megszabadulni. Ahogy belém karolt a másik kezemmel is megtámasztottam. Tudom ám, mármint sejtem, milyen kegyetlenek ezek a cipellők, és abszolút nem zavart, hogy levette őket, ha neki úgy kellemesebb. Végül kijottunk a falak közül a rétre, amire elsőre rá sem ismertem.
Még most néhány perccel később is ámulva kapkodom a fejem, próbálom feldoglozni az élményt, és sokadjára állapítom meg, hogy a mágia valami csodálatos dolog.
- Hmm? - kapok észbe, ahogy Runa ismét megszólal, majd beszívom a számat egy pillanatra, ahogy gondolkozom - Repüljünk! - kérem-mondom, lepillantva rá, hogy mit szól hozzá. Hőlégballonnal akarok az égbe menni. Ha már seprűre sosem ülhettem, akkor legalább így hadd nézzek szét a magasban. A hőlégballon nekem sem lehet tabu. De persze Runán is múlik, ő mit mond, az elképzelésemre?
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Aeryn C. Boyle
Írta: 2014. augusztus 28. 11:03
Ugrás a poszthoz

Figyelem, ahogy próbálja rendre utasítani a rakoncátlan tincseit, amiket a szél csak még jobban összekócol és az arcába fúj. Amikor aztán a szájába is kerül egy adag, és ez a beszédben is megakadályozza, a kutyájával kezdek foglalkozni, hogy ne érezze magát annyira zavarban. Ha jobban ismerném, valószínűleg segítenék neki megregulázni a galád tincseket, de így nem merem. Valüszínűleg csak még jobban zavarba jönne. A kutyus egyébként is egy tünemény, tetszik, ahogy a farkát csóválja, amikor a fülét kezdem vakarni. Közben pedig, megkapom a választ is, és épp csak felpillantok a lányra. Ekkor tűnik csak fel, hogy nem igazán megfelelően öltözött fel.
- Nem fázol? Már egyáltalán nincs ennyire meleg, nehogy megbetegedj! - pislogok rá kissé aggódva, de még mindig a kutyust nyúzva. Próbálva nyúzva, Waffel ugyanis akcióba lendül, és már a táskám szaglássza.
Először meglepetten nézek rá, aztán kapcsolok, és nevetni kezdek, de hamar moderálom magam, hogy válaszolni is tudjak.
- Nem, nem túrázom, csak nem szívesen mennék be, ha éppen megéhezem - felelem, aztán a felemelem kicsit a táskámat, mielőtt a kutyuli belemászna. Ki tudja, mire képesek az ilyen kis éhenkórászok.
- Látom, te is szereted a párizsis zsömlét, de ki kell ábrándítsalak, az csakis az enyém. A párizsis zsömle nap különleges! Nem osztozom!
Mondom a kutyának, mintha bizony érthetné. Pedig mit tudhat ő a diétákról? De nem baj, elég ha érti, hogy nem kap.
Leveszem a táskám, és Aerynnek adom, hogy fogja meg. Remélem veszi a lapot és elveszi. Én meg leggugolok, és keresek egy kisebb botot, hogy utána a földre rajzolhassak egy négyzetet, az egyik oldalán egy kis hullám vonalallal. Közben pedig természetesen koncentrálok. Nem is kell sokat várni, szinte rögtön megcsap a meleg. Elégedetten egyenesedem fel, aztán visszaveszem a táskám Aeryntől.
- Állj ide! - intem közelebb, de nem oda, ahova a kört rajzoltam. Azt nem szeretném, ha megsülne, viszont így lehetősége van, kicsit felmelegedni.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. szeptember 15. 07:27
Ugrás a poszthoz

Nekem az ébredés ritkán okoz gondot. Olyankor az egyértelmű jele annak, hogy beteg leszek, vagy legalábbis, hogy nagyon-nagyon keveset aludtam. De alapvetően nem alszom olyan mélyen, hogy ne tudjak felkelni. Kiskoromban az éjszaka közepén is sokszor fel kellett kelnem vércukorszintet mérni, vagy éppen a veséimet ellenőrizni. Aztán megszoktam. Bár anya mindig mondta, hogy jobban örült volna, ha átalszom ezeket, nem így alakult, és azóta is, gyorsan magamhoz térek, pedig van, hogy sokkal szívesebben aludnék.
Hálámat fejezem ki, amiért nem hagyta, hogy a szakadó eső térítsen magamhoz, de leint, így azt hiszem a dolog el van intézve, de majd alkalom adtán valahogy "meghálálom" a kedvességét.
A nyuszifiú nagyon meglep, és arrébb is csúszom, meg értetlenkedve nézek rá. Amióta a levitában mindenféle pletykák felütötték a fejüket - egész biztos Alex plüsse tehet róla - nem tudom mikor mire számítsak. Lehet nem láttam az Edictum legújabb számát? De. Láttam. Nem maradtam le semmiről sem. A magyarázata, bár nem éppen olyan, amire számítok, félig-meddig megnyugtat. Valahogy az sem jobb, hogy a nyulai jutnak rólam eszébe. Khm. Na mindegy.
- Értem. De a nyulak amúgy is szabadban élnek. Nem hiszem, hogy zavarja őket az eső. Ha meg mégis beugrálnak, valami alá... nem?
Nem értek a nyulakhoz, ez szerintem egyértelmű. Így jár az, akit a szülei nem engednek állatok közé. Az állatkertben is, csak messziről nézhettem mindent, és arról, hogy bemásszak az állatsimogatóba szó sem lehetett. Emlékszem sírtam, mert Virágot egy szó nélkül elengedték. De még kicsi voltam. Azóta meg valahogy nem is jártam arra. A varázslóvilágban pedig nem sokan tartanak nyuszit.
A témát lezárva, bemutatkozunk, és most már bizonyos, hogy lottóznom kéne, mert ő tudta a nevem. Nem hiszem, hogy ennyit számítana, hogy kevesebb a fiú. Annyira azért nem vagyunk kevesen mi sem.
- Sosem számoltam, hányan vagytok, vagy mi hányan vagyunk... biztos vagy benne? - érdeklődöm kedvesen. Azért mert a lányok általában több programban benne vannak, még nem biztos, hogy ők vannak többen. Bár az is igaz, hogy Tollandon és Alexen kívül nem sok sráccal szoktam beszélni. Csak Zolival, Daviddel, Isidorral és Wolgasttal. De végül is mindegy. Hallatom Laviát neki honnan jutott eszébe ezt számolgatni, aztán a vizsgákról kezdünk beszélgetni.
- Nyilván - megvonom a vállam. Eddig nem volt olyan, amit ne tudtam volna... És azt hiszem, nem is tudnék ilyen nyugodt lenni, ha szembejönne velem egy kérdés, amit nem tudok. Persze biztos kihagynám, de utólag utánajárnék miről volt szó, sőt lehet már a vizsga közben megkérdezném a tanárt. De ezen egyelőre felesleges agyalnom. - Hányadikos vagy? Miből vizsgáztál?
Kérdezem, mert csak azt tudom, hogy alattam jár, de hogy éppen elsős, vagy másodikos, esetleg harmadikos, nos azt már nem tudom megmondani. A tárgyakra pedig csak kíváncsi vagyok. Érdekel a kisebbek milyen kérdéseket kapnak...
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Boldog Szülinapot! *-*
Írta: 2014. szeptember 15. 09:08
Ugrás a poszthoz

Sharlotte
Ruha, cipő is van rajta, csak nem találtam normális képet...


Elfelejtettem a szülinapom. Ami azért vicces, mert elég feltűnő napra esik, ráadásul névnapom is van. És igen, csak az utóbbiból jöttem rá, mivel kaptam pár köszöntést, meg mert végül két nap késéssel megjött a csomag otthonról is. Az öröm persze nem maradt el, de valahol zavart, hogy nem volt se buli, se party, de még egy kis ünnepség sem. Aztán jött a meglepetés, hogy Sharlottenak is pont ugyanakkor volt a szülinapja, és bizony ő sem tartotta meg. Innentől pedig, minden egyértelmű volt. Utólag, kettecskén megünnepeljük magunkat.
Némi egyeztetés után a faluban levő csárdára esett a választás, s mivel én még rendes bentlakásos vagyok, kiválasztottunk egy szabad hétvégét, nehogy baj legyen. Bár az is biztos, hogy nem érek vissza takarodó előtt, de ilyekor jó a prefiség, még ha nem is ez lenne a megfelelő módja az éjjeli járőrözésnek. (Abban sem vagyok biztos, hogy képes leszek bármi hasonlóra)
Szóval miután mindent egyeztettünk, már csak meg keleltt várni a mai napot. Izgatottabb voltam, mint máskor, és már ebéd után kijöttem a faluba. A válltáskámban most is ott az inzulin, meg minden más, amire esetlegesen szükség lehet, de nagyon bízom benne, hogy a napok óta tartó extra odafigyelés után ma kicsit lazább lehetek.
Tehát lejöttem, mert ajándékot is kellett vennem Sharlottenak meg mert magamnak is szerettem volna valami meglepetést. Végig jártam szinten minden üzletet és sokáig gondlkoztam, mit is vehetnék a lánynak, mert annyira azért mégsem ismerem jól, és nem akartam mellé nyúlni, de végül csak találtam olyasmit, amit megfelelőnek véltem. A saját doglaimat is sikerült megvenni. Egy kicsit ücsörögtem a téren, amolyan pihenő gyanánt, aztán a megbeszélt időpontra visszatévedtem a Fő utczára, ahogyan azt megbeszéltük.
Könnyedén megtalálom Sharlotte-ot és mosolyogva köszönök neki.
- Szia! Nagyon csinos vagy! Segítsek valamit? - érdeklődöm, mert van nála nem is kevés dolog, még ha a pálcája segítségével ügyesen lebegteti is, aért mégsem lenne illendő hagyni őt, egyedül végezni a piszkos munkát. Bár ha jobban belegondolok, valószínűleg ő eddig is nagyon sokat dolgozott a mai napért.
Segítek, ahogy tudok, és hamar eljutunk a csárdához. Engem kicsit lelassít a csárda látványa, az igazság az, hogy még sosem voltam itt, és fogalmam sincs merre, de ez a probléma is hamar megoldódik, mert a navinés lány útbaigazít, én pedig megyek, amerre mondja, majd fordulok utána. Egyre inkább tátott szájjal. Nem szó szerint, de azért mégis csak meglep, hiába tudom az okokat, mekkora ez a hely.
- Oh, hááát így könnyű - mondom nevetve, ahogy egy tűzgömböt varázsol, hogy lássunk. Azt hiszem, tényleg egyedül vagyok a varázsvilágban különleges képesség nélkül. De nem akarhatok sokat... Elvégre az is csoda, hogy én varázsló vagyok.
Végül aztán csak elérünk egy ajtóhoz, amire valaki gondosan felírta a nevünket, így egész biztos, hogy jó helyen járunk. Minden gond nélkül nyitok be, és nézek szét a helyiségben, arra azért figyelve, hogy mögöttem Sharlotte is könnyedén be tudjon jönni.
- Boldog Szülinapot! - mondom végül vigyorogva, és leveszem a vállamról a táskámat, felakasztom, majd kényelmesen elhelyezkedem az egyik ülőalkalmatosságon. Két fős buliba még sosem voltam. De biztos nagyon jó lesz!
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
próba-próba
Írta: 2014. szeptember 21. 18:43
Ugrás a poszthoz

Színjátszós meghallgatás... nem igazán vágyom rá, szívesebben mennék ki a szabadba, hogy kiélvezzem a még meleg napokat, de nem lehet. Igaz, biztos lesz sok érdekesség és Ashley is benne van a körben, így talán lesz alkalmam vele is találkozni. Ez pedig - nem igazán értem miért - de meggyőz, s egy fekete farmerban meg egy fehér ingben és a kedvenc tornacipőmben (na meg a hajamat megigazítva)indulok el.
Kicsit késésben vagyok, de még ettem, meg vércukorszintet is mértem... Ha bárkinek problémája van a késésemmel, majd egyeztet Uff bácsival. Mindenestre igyekszem nem sokkal többet késni, és halkan osonok be. Biccentek a Nedrának és Tiffnek, aztán a többiekre siklik a szemem. Mosolyra húzom a számat, amikor meglátom Ashleyt. Odasietek és leülök mellé, aztán figyelem a többiek előadását. Épp egy lány kezd játszani gitáron és énekelni. Azt hiszem levitás... Érdeklődve figyelem és várom, hogy Ashleyre majd valamikor később rám kerüljön a sor.
Igaz, nem nagyon tudom, mit várnak tőlem. Persze a lapon, amit tavaly beadtam beírtam, hogy tudok zongorázni meg táncolni és hogy alapvetően a vers szavalás, mesélés sem okoz gondot. Szerintem a színészet sem lenne probléma, de én inkább a háttérben maradnék. Díszletek összeeszkábálása vagy súgó szerep. Ilyesmi érdekelne. Mondjuk a rendezés, fotózás, poszterek kiplakátolása de még a jegyszedés is jó lenne. Igazából azt gondoltam, így könnyebben jutok el elődasádokra... Szóval nem, nem éppen szerepelni szeretnék, de ki tudja? Ettől még beoszthatnak ilyesmire. De remélhetőleg van több fiú is... Zolit is láttam... De... más nem...
Aggódva nézek körbe. Tényleg csak mi vagyunk fiúk? Nem... Van még... Egy? Kettő... nem sok. Nagyot sóhajtok. Hát, lesz, ami lesz.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. szeptember 21. 18:44
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. szeptember 21. 20:16 Ugrás a poszthoz

Ashley
Évzáró-nyitó

Nem hiszem el, hogy már egy éve itt vagyok. Pedig bizony. Annyira gyorsan eltelt és annyi minden történt! Nehéz elhinni, főleg, mert eleinte nagyon sok ellenérzésem volt most pedig egyik sincs sehol. Jó kedvem van és alig várom az estét, az ünnepséget. Elhívtam Ashleyt. Nem igazán értem miért. Ez nem olyasmi, ahova párosával szokás menni, de megkérdeztem jönne-e velem, ő pedig igent mondott. Én pedig a normálisnál hosszabb ideig ácsorgok a tükör előtt, jól akarok kinézni. Persze egy hang a fejemben állítja, hogy mindig jól nézek ki, de azért mégis teszek érte. Lepucolom a cipőimet, és kisimítom a legapróbb gyűrődést is az ingemen, a nadrágomon. Bár a dísztalár alatt nem is biztos, hogy látszik majd. A hajam vagy 15 percig igazgatom, aztán feladom. Ha lefésülöm az túl stréber, így viszon kicsit kócos. De talán nem annyira vészes, mint amikor neki kezdtem, akkor még tényleg százfelé állt. Végül késznek nyilvánítom magam és elsietek a Nagyterem elé, hogy ott várjam be Ashley-t. Igaz, neki az eridon asztalához kéne ülnie, de bízom benne, hogy átül velem a levitához. Esetleg ülhetek vele az Eridonhoz... Ismerek még egy-két eridonost, talán nem lenne baj az sem. Valamiért szeretnék vele lenni. Az utóbbi időben, ő került hozzám a legközelebb...
Nem kell rá sokat várnom, pontosan érkezik én meg nem is találok szavakat. Mikor lett ez a lány ennyire szép? Mármint, eddig is szép volt de most még sokkal gyönyörűbb.
- Öhm... szia... - köszönök nagy nehezen megtalálva a hangomat és kihasználom, hogy megbírtam szólalni, hogy hozzáfűzzem:
- Nagyon csinos vagy! - a karomat tartom felé, és ha belém karol, akkor együtt lépünk be a terembe, hogy aztán leüljünk valamelyik asztalhoz és úgy hallgassuk végig az igazgató szavait. Nem lep meg, hogy a Levtia nyert, most mégis nagyon büszke vagyok magunkra, és ez biztos látszik is rajtam. Örülök, hiszen a pontok nem kis része tőlem származik, és még csak nem is kellett megerőltetnem magam.
- Ügyesek voltatok! - súgom oda Ashleynek hiszen az Eridon is sok pontot szerzett. Megtapsolom őket is, aztán magunkat, és bár sok a finomság az asztalon, egyelőre nem nyúlok semmihez sem. Ha minden igaz, pár perc múlva úgyis megjelenik a tányéromon a számomra készített, diabetikus finomság.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. október 3. 07:35 Ugrás a poszthoz

Próbácska, Nedra, Ashley, Keiko, meg a többiek ^^

Figyelem a többieket és nem tartok attól, hogy sorra kerülök. Nem tűnnek nehéznek a feladatok, bár arról nem tudok, hogy a többieknek érzéseket is át kell adnia, de az éneklés-hangszeren játszás nem vészes. Mármint... én énekelni biztos nem fogok, mert nem tudok, de ha a zongorázni kell, azzal egész biztos megbírkózom.
Szóval csendben figyelek, időnként Ashleyre pillantok, vajon neki hogy tetszik a többiek előadása. Ha ismerős áll ki, akkor küldök egy bíztató mosolyt, úgy nézem tovább, mi történik, amíg én nem következem.
Felállok kimegyek a lányokhoz, aztán elveszem Nedrától az utasításokat. Szépen halkan elolvasom, aztán egy ponton felröhögök.
- Ez most komoly? - pillantok le, még mindig vigyorogva a lányra, aztán ráébredek, hogy valószínűleg igen. - Oké...
Nagylevegőt veszek, aztán még megérdeklődöm, hogy a sorrend mindegy-e, és ha igen, akkor gyorsan végig gondolom, hogy mit is szeretnék. Egy pillanatig azon is agyalok, kivel csináljam ezt meg, de ahogy hátranézek a jelenlevőkre, valahogy Ashleyn akad meg a szemem. Pedig lehet, valamelyik levitás lánnyal jobban járnék, de no. A nadrágom farsebébe teszem a papírkát, kiteszek két széket, hogy egyikünk se legyen majd háttal a zsűrinek vagy a többieknek, aztán elégedett mosolyra húzom a szám, összecsapom a tenyereimet, majd elkezdem:
- Aaaashleeyyy! Annyira jó ötletem támadt! Gyere ide, elmesélem! - kezdek bele boldogan, kicsit talán leleksen is, de ne volt kikötve, hogy mást nem vihetek bele, így ezen nem is aggódom. Remélem Ashley gyorsan kijön, ha nem lenne elég gyors, akkor katonásan hozzáteszem: - Szedje a lábát kisasszony! Nem érek rá egész nap! Egy-kettő, egy-kettő!
Nem röhög. Csak majdnem - mármint én. Mert ez az egész és ami kisülhet belőle roppant szórakoztató. Amint Ashley leül, leülök vele szemben, és jól szétnézek, nem-e figyel minket valaki, aztán suttogva, mintha titkolóznék, de úgy, hogy azért mindenki halljon, közelebb hajolok a lányhoz és folytatom.
- Azt találtam ki, hogy ellopunk egy sárkányt a rezervátumból és annak a hátán repülünk el nyaralni! Pszt! - kapom az ujjam a szám elé, megint szétnézek. - Maradj csendben! Egész biztos, hogy valaki figyel - kapkodom a tekintetem balra-jobbra, aztán felpattanok kimutatok Keikora.
- Te ott! Ne hallgatózz! - mordulok rá reményeim szerint haragosan és nem úgy, mint aki roppant jól szórakozik, mert amúgy meg de. Az összhatás kedvéért összehúzom a szemöldököm. Aztán visszafordulok Ashleyhez és lehuppanok a székre - Biztos, hogy hallotta! - súgom hangosan, s bár ilyet sosem csinálok, másoknál már láttam, rágni kezdem a jobb kezem hüvelykujját, így pislogok Ashleyre - Lehet mégsem olyan jó ötlet. Elvégre a sárkányokat szigoróan örzik. Te mit gondolsz? Én eléggé kételkedem, hogy sikerülhet... - Nem igazán várok választ, de remélem ezzel a kételkedést is megoldottuk. Mondjuk, kimondtam, de csak nem volt tabu. - Egyébként, szerinted, milyen sárkányt kéne vinnünk? Melyik cuki? Annyira nem tudom. Nekem a kínai gömblángsárkány tetszik, de lehet itt csak magyar mennydörgők vannak. Elég ha egy pici sárkányt viszünk? Tudod, olyat, ami nem rég kelt ki... Vagy azon nem férnénk el?
Próbálok buta lenni. De lehet ez meghaladja a képességeimet. Nézze el nekem mindenki. Tudom, nem lettem a legjobb semmiben sem az idén - akarom mondani tavaly, és ez szégyen és gyalázat, de talán már elfelejtették az évnyitó kínos perceit - de azért buta nem vagyok.
- Pedig az olyan vagány lehet, ülni a sárkány hátán és suhanni Hawaii-felé - felemelem a kezem és a széken ülve kezdek táncolni. Erotikus tánc. Most komolyan? Mindjárt röhögök, de inkább csak próbálok körzöni a csípőmmel, ahogy azt a filmekben láttam - nőktől. - Énekelhetnénk, meg party!!! Sárkány háton repülni jó... tüdüdü... tüdüdü...
Azt mondtam nem énekelek majd? Hmm... na jó ez nem éneklés, valami imitálása annak, de szerintem kitáncoltam magam, már ami az erotika részét illeti.
- Ashley, szerintem te nem is figyeltél rám! Tudod mit? Ne menjünk! - térek vissza a haragoshoz, aztán felállok, szalutálok mint egy katona, nehogy azt modnják ez sem volt elég - Menjen kisasszony, üljön vissza a helyére! Egy-kettő, egy-kettő! Vigyázz! Pihenj.
Leengedem a kezem, aztán elmosolyodom. Nedráékra pillantok, meghajlok, aztán meghajlok a többiek felé is.
- Köszönöm - nézek még rá hálásan Ashleyre, aztán kitör belőlem a röhögés, így leroskadok egy székre, és a kezem a szám elé kapva, igyekszem lenyugodni, és nem zavarni senkit sem. Te jó ég. Nem tudom mit szólnak majd hozzá, de én úgy gondolom, megcsináltam, amit kellett.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. október 15. 14:44 Ugrás a poszthoz

- Áh! Értem! A Társalgóba! Nem gond - felelem könnyedén és azon gondolkozom mi lenne a legegyszerűbb útvonal. Magamban végig veszem a lehetőségeket, de egyik sem olyan egyszerű, hogy egy kis gólya - márpedig ő annak látszik - könnyedén odataláljon. Miközben gondolkozom, leül mellém, egy pillanatra meg is lepődöm. Némán figyelem, ahogy a könyveket kezdi pakolni és meg is feledkezem róla, hogy mit is kérdezett. Elvégre láthatóan már nem olyan sürgős neki. Csak amikor rám néz, majd végre megszólal kapcsolok.
Megrázom a fejem, pislogok kettőt, aztán válaszolok:
- Oh, persze! Ne haragudj! - felállok, ezzel is jelezve, hogy részemről rendben a dolog elkísérem. Ha szükséges, őt is felsegítem.
A könyveket hagyom, nem hiszem, hogy bárkit zavarna, egyébként is visszajövök, ha elkísértem Aprilt. Elvégre, neki ott már lesz társasága, én meg visszajöhetek tanulni.
- Mikorra volt megbeszélve a találkozód? Nagyon késésben vagy? - érdeklődöm kedvesen, miközben kiterelem a tanulószobából a folyosóra. A válasza után pedig eldöntöm merre is induljunk el.  
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Évnyitó
Írta: 2014. október 17. 07:49
Ugrás a poszthoz

Ashley, Kék asztal, Igazgató bácsik (régi-új)

Lesüti a szemeit, és nem mond semmit. Édes. Ez jut először eszembe és valamiért zavarba ejt a gondolat. Ezt próbálom leplezni azzal, hogy a karomat nyújtom, hogy belém karoljon és úgy vonuljunk be a nagyterembe. Nem is igazán értem, miért szeretném, hogy velünk üljön, de nagyon örülök, hogy nem hagy magamra és együtt foglalunk helyet a Levita asztalánál. Persze vannak páran, akik furcsán néznek, de nem foglalkozom velük.
Csak ülök csendben és hallgatom az igazgatói beszédet. Amikor kell illedelmesen tapsoklok, majd Ashleyéket is megdicsérem. Elvégre, tényleg ügyesek voltak. Más kérdés, hogy minden kék a teremben jelezve, mi még jobbak voltunk. Nekem valahogy természetes, hogy így van. Az ezután következők viszont, már kevésbé...
Nem vagyok hozzászokva, hogy ki kell menni, s bár évfolyamelsőnek lenni, talán nagy szó, az, hogy a pontjaimat említik már nem tetszik.. Egy pillanatra ökölbe szorul a kezem az asztalon, de hamar lehunyom a szemem és rendezm magamban a dolgokat. Csak szokatlan a helyzet. Szokatlan... másodiknak lenni. De ez nem jelenti, hogy rossz lennék. Nagy levegőt veszek, majd felállok és kisétálok, hogy kezed rázzak az idős urral. Egyébként nagyon szimpatikus, és annyi mindent a kezembe nyom, hogy meg sem tudom rendesen fogni. Ha ezt tudom, hozok pálcát.
Ezzel pedig még nincs vége, újra megemlítik a nevem, ezzel már tényleg teljesen zavarba hozva. Mégis igyekszem nyugalomban állni, ismét kezet rázok, mosolyogva fogadom a hátba veregetést és valami olyat motyogok, hogy "Igazán semmiség..." majd amint lehetőség nyílik rá visszamenekülök Ashley mellé.
- Ez... mindig ilyen? - kérdezem meg suttogva, kissé idegsen, miközben a cukorkákat Ashley elé teszem. Kizárt, hogy én ilyesmit egyek. Aztán ha Ashley válaszolt ismét az igazgatóra figylek. Rengeteg meglepő dolgot mond. Pislogok is nagyokat, hol rá, hol a mellettem ülő eridonosra és megint vissza az igazgatóra.
- Elmegy? - csattanok fel kicsit talán hangosabban, de nem eléggé, nem halhajták a levita asztalán kívül. Az új igazgatóra emelem a tekintetem. Fogalmam sincs kicsoda, pedig ismerős neve. Csak éppenséggel nem tudom honnan.
- Ashley, Ő ki? - nézek kíváncsian a lányra, ő régebb óta tanul itt, biztos látta korábban az urat. Elvégre az fura lenne, ha egy vadidegent neveznének ki. Mégis, a sok pusmogást látva-hallva elbizonytalanodom. Marad hát a figyelés, az illedelmes tapsolás, majd amikor végre eljön az idő, a falatozás.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Boldog Szülinapot! *-*
Írta: 2014. október 17. 08:32
Ugrás a poszthoz

Sharlotte *-*

A segítségemet elhárítja, de nem bánom. Tudom, hogy Sharlotte remek boszorkány és azt is tudom, hogy nem bennem kételkedik, így csak figyelem, hogyan lebegteti a cuccokat és követem a csárdába, ahol ő már jól láthatóan ismeri a dörgést. Nekem ez az első alkamam itt, de remélhetőleg nem az utolsó.
Hamar leérünk a nekünk fenntartott szobába és miután belépünk szépen felakasztom a cuccomat, majd megteszem az első lépéseket az ünneplés irányába azzal, hogy vigyorogva felköszöntöm az én majdnem ikertesómat. Lepakol ő is, aztán hozzám lép és egy öleléssel koronázzuk meg a jó kívánságokat.
Feltűnik, hogy világosabb lesz, hogy a fáklyák szebben világítanak és ismét megállapítom, hogy Sharlotte nagyon ügyes. Meg hogy kicsit talán igazságtalan az élet, de persze nekem nincs okom panaszra. Ahogy megszólal körbe nézek és most veszem csak észre mennyi minden van. Bizony ezek eddig elkerülték a figyelmem.
- Szerintem ismerek mindent - kezdek bele, ahogy nézelődöm - de ha valami nem kerek, majd szólok! - vigyorgok rá a lányra s még szélesebb lesz, már ha ez még lehetséges, a mosolyom, amikor kazettákat említ.
- Tényleg? Csúcs! Hogy csináltad, hogy működik? - érdeklődöm és már ott is állok a magnó mellett, hogy jobban szemügyre vegyem. Kazetták! Ez tiszta retro, mégis nagyon tetszik.
- Tegyünk be valami lightosabbat, háttérzenének... - kérem, bízva benne, hogy ez nem okoz gondot. Szeretnék vele beszélgetni, elvégre van vagy 16-7 év, amit be kell pótolni. Igaz, lehet csak én gondolkodom így, de nagyon lelkes vagyok, szeretném megismerni, jobban. Sokkal jobban.
Az igazi meglepetés viszont csak ezután jön: sütött nekem egy tortát. Olyat, amilyet nyugodt szívvel megehetek!
- Tessééék? - nézek rá nagyon boldogan. Olyan ez, mintha előre hozták volna a karácsonyt, pedig az még sokkal odébb van. Bár az ember szülinapja lehet nagyobb dolog. Nem tudom. Azon kapom magam, hogy most én ölelem meg Sharlotte-ot szorosan, miközben megköszönöm.
- Igazán nem kellett volna! Egy angyal vagy! A legjobb majdnemiker a világon! - kezdem el sorolni, aztán persze elengedem, és megszemlélem a tortát is. Nagyon szép, mosolyogva, csillogó szemekkel nézegetem, de nem merek hozzányúlni.
- Ez olyan jól néz ki, nem merek hozzányúlni! - mondom nevetve, aztán inkább az italok felé terelem a szót. - Mit iszunk?
Kérdezek, mert igazság szerint a szilveszteri két korty pezsgőn kívül soha semmit nem ittam még - az alkohol emeli a vércukor szintet. De egyszer élünk, és szülinapom van. Ma kivétlesen minden szabad. Főleg, hogy diabetikus tortám is van.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. november 2. 08:30 Ugrás a poszthoz

Halloween
Ashley és a Mesélő

Igazság szerint én nemr rajongok ezért a halloween-i őrületért, de úgy éreztem, prefektusként illik jó példát mutatni, így beöltöztem valami régi cuccba, beállítottam a hajam és ha valaki megkérdezi rávágom, hogy Drakula vagyok inkognitóban. Merthogy vámpír fogakkal nem volt kedvem bajlódni. De amúgy jópofa jelmezek vannak, csakhát én praktikus vagyok, olyasmi kellett, ami nem akadályoz semmiben sem.
Amint végzek az evéssel az eridononosok felé veszem az utat, ott is leginkább Ashleyhez, hogy elhívjam egy éjszakai - khm esti - sétára. De amúgy, olyan megnyugtató, hogy prefektusok lettünk mind a ketten, így nem kerülhetünk akkora bajba, ha takarodó után is kint találnak bennünket.
Szóval, amint megtalálom, megkérdezem, nem lenne-e kedve egyet sétálni. Persze nem sürgetem, ha még enne, vagy beszélgetne a barátaival, visszamegyek az enyémekhez és beszélgetek velük, aztán ha a piros prefilány is készen van, akkor együtt elindulok vele az éjszakába.
Pontosabban csak indulnék. Amint kilépek a nagyterem ajtaján, elfog az álmosság.
- Olyan jól laktam! Szuper volt a lakoma, nee - m? Befejezni azonban már nem tudom, mert az utolsó szavamat félbe szakítja egy ásítás, én meg persze, a szám elé teszem a kezem, közben nyújtózok és lehunyom a szemeimet.
Rosszul teszem. A következő pillanatban, amikor kinyitom, egyáltalán nem a nagyterem előtt vagyok.
- Ashley? - nézek körbe kérdőn, a lány után kutatva, és nem is igazán tudom, minek örülnék jobban: ha itt lenne? vagy ha nem lenne? És egyáltalán... hol van az az itt?
Hiába nézelődöm a sötétben csak egy asztalt látok, rajta sok furcsa üveggel, színes folyadékokkal. Nem túl bizalom gerjesztő egyik sem... Aztána  derengő fényben csak megtalálom a lányt.
- Jól vagy? Szerinted hol vagyunk? - érdeklődöm, mert kicsit aggasztó ez a helyzet, meg mert ő régebb óta ismeri a kastélyt, hátha felismeri ezt a helyet.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Gyakorlati óra
Írta: 2014. november 10. 21:13
Ugrás a poszthoz

Jimnie bácsi és a lányok

Ha azt mondom, hogy izgatott voltam a mai napot illetően, akkor erősen visszafogottan nyilatkozom. Nem voltam még soha, de soha a fővárosi ispotályba és rettentően felvillanyozott a hír. A lányokkal, Abigéllel és Jennyvel rögtön össze is beszéltem, hogy együtt menjünk, már csak azért is, mert így sokkal érdekesebb, na meg mert, nem akartam még véletlenül sem eltévedni. Még akkor sem, ha amúgy a helyszín eléggé egyértelmű.
Nem tudom a lányok mennyire izgatottak én azt hiszem, végig beszélem az egész utat, és valószínűleg halálra untatom őket a sok-sok információval, amit előzetesen összeszedtem a Sziklakórházként is ismert intézményről. Egyszerűen annyira régóta akarok ezzel foglalkozni és annyira hihetetlen, hogy most élesben láthatok majd mindent, hogy nem bírok nyugton maradni.
Ez az állapot csak addig tart, amíg felérünk a bejárathoz és meg nem jelenik a tanárunk. Akkor aztán egycsapásra változik minden és hirtelen úgy érzem, hogy semmit sem tudok. Ez az érzés új, és ismeretlen. Sohasem tapasztaltam korábban épp ezért ijesztő is. Igyekszem háttérbe szorulni.
Mivel muglik között is mentünk, egyszerű mugliruhában vagyok, amit most összébb húzok magamon, a táskámat igazgatom a vállamon, az órámat ellenőrzöm, de még egyáltalán nincs itt az inzulin ideje. Se az evésé. Egy evést amúgy is letudtam a vonaton, körülbelül ennyi nyugta volt tőlem a két lánynak. Igaz, akkor is közbe vetettem ezt azt. Szóval előre engedem a lányokat, és hátul téblábolok meg szétnézek jön-e erre valaki még rajtunk kívül. Aztán mikor már nincs semmi más lehetőség, belépek én is, és elmotyogok egy halk köszönést.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. november 23. 20:10 Ugrás a poszthoz

Tanár úr, Jenny és Abi

- Ébredj fel Abigééééél! - bökdösöm meg a lányt, aki mintha nem lenne teljesen éber. Igaz, nem sokkal később én sem érzem magam annak, de sokkal inkább az idegesség miatt és nem a fáradtságtól. Én ugyanis kipihentem magam... Jenny azonban észreveszi rajtam, hogy ideges vagyok. Nem lep meg... Elvégre szokatlan lehet tőlem az ilyesmi. Én sem emlékszem, hogy valaha éreztem volna hasonlót.
- Tök nyugodt vagyok - hazudom, mert annak akarom magam érezni és ugye a pszichológia azt mondja, vagy legalábbis vannak elméletek, hogy ha ezt sokat mondogatom, akkor el is hiszem. Remélem.
Belépünk én pedig udvariasan előre engedem a lányokat, majd köszönök az igazgatónak is. Majdhogynem meghajlok, ahogy Koreában kéne tennem, de végül csak valami furcsa biccentés lesz belőle, ahogy félúton rájövök, hogy ez nem az a világ. Hiába... a nyári szünet, a sok idő otthon... Még egy ok az idegeskedésre, a végén még a szokásokat sem tudom.
Ami elhangzik az egyelőre nem új, ezeket én is elmondtam a lányoknak a vonaton, de azért figyelek, s amikor megindulunk, hogy körbenézzünk, akkor nem maradok le, hanem követem a kis csapatot. Közben pedig, a feszültségem is csökken és már a kérdéseket fogalmazom meg magamnak, amiket majd fel szeretnék tenni. Mert bizony van, amit meg akarok kérdezni, de mivel van rá esély, hogy elhangzik majd a válasz, megtartogatom őket későbbre. Addig viszont előveszek a táskámból egy jegyzetfüzetet és egy tollat és lefirkantok rá pár gondolatot, nehogy elfelejtsem őket.
Jenny pedig kérdez máris, így felkapom a fejem, hogy meghallgassam a kérdésére a választ. Ez engem is érdekelt volna, szóval jó, hogy máris kiderül valami új.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. november 23. 20:10
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. december 2. 18:40 Ugrás a poszthoz

Gyakorlati óra

Eddig nagyon érdekes a hely, még akkor is, ha sok újdonság nem hangzik el. Mégis más élőben látni mindent, mint olvasni róla. Jegyzetelek is magamnak ezt azt, de leginkább a kérdéseket, amiket majd később fel szeretnék tenni. Jenny azonban nem olyan türelmes, vagy inkább csak nagyon sok mindent szeretne tudni. Elmosolyodom a kérdésén, én megértem a mulgikat, számukra egy barlang koszos és nyirkos, tiszta fertő... Pluszban még sötét is, és nehezen megközelíthető. Abszolút nem előnyös. De persze ha valaki varázslók közt nőtt fel, akkor ez nem lesz olyan egyértelmű mint nekem. Megvárom, hogy mit mond rá az itteni gyógyító, aztán ha nem értek egyet, akkor majd elmondom a véleményem, egyelőre nem kívánok beleszólni, egyébként sem nekem szólt a kérdés.
Jenny továbbra is nagyon aktív, így én csak jegyzetelek. A végén az én kérdéseimet is fel fogja tenni. De lányoké az elsőbbség, ha csak nem kérdeznek akkor én bizony nem fogok megszólalni. Úgy neveltek, nem illik. Végül a kérdés áradatban pár bennem megfogalmazódott kérdés is elhangzik, ahogy azt megjósoltam. Ha érkezik rájuk válasz, akkor leírom őket, aztán felcsillannak a szemeim, ahogy lehetőséget kapunk megnézni a betegeket.
- Én szívesen megnéznék egy vizitet. Annak mi a rendje? Nem zavarnánk a betegeket ezzel? - érdeklődöm én is, és nagyon bízom benne, hogy a lányok is menni akarnak. Elvégre már nem fertőznek, nem lehet bajunk belőle. Menjünk és nézzük meg őket! Még úgy sem láttam sárkányhimlős embert. Nem mintha ez valami állatkert lenne, hogy különleges betegségekkel sújtott embereket nézegetünk, de tényleg nem mindennap láthat ilyet az ember. Legalábbis... most még nem. Aztán gondolom, ha megszerzem a gyógyító papírt többet is fogok látni. De az még olyan messze van!
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. december 2. 18:47 Ugrás a poszthoz

Cikesz*-*
december 6., Budanekeresd

Szórakozottan húzom össze magamon a kabátot, ahogy a többiekkel együtt követem Vikot az utcákon át. Még mindig nehezen fogom fel, hogy itt lehetek, hogy Akadémista is lettem és úgy egyáltalán. Ez már félig olyan, mintha seprűn ülhetnék. Na meg, titokban reménykedem, hogy ez olyasmi, amit majd ha elmesélek Ashleynek rettentően irigy lesz rám. Esetleg ha van rá lehetőség veszek is majd neki valamit, elvégre ő a fogó. Biztos örülne neki.
Szóval mosolygok, mint a vadalma időnként megigazítva a táskámat, ami a nagykabát miatt nem akar a vállamon maradni. Pedig most sincs benne sok minden csak a szokásos jegyzetfüzet, toll, inzulin, meg a többi kis apróság és persze néhány finom falat. Nem tudom pontosan meddig tart majd az egész, így felkészültem rendesen.
Kíváncsi vagyok nagyon. A cikesz amúgy is az egyik legérdekesebb dolog a kviddicsben, még a története is sokkal izgalmasabb, mint a többi labdának, a készítése pedig kifejezetten misztikusnak tűnik számomra. Aztán lehet tévedek. De erre nagyon kis esélyt látok.
Pont mikor már úgy érzem, túl sok volt a hidegből - hiába szeretem a havat - kiáltja el magát Viko, hogy nem sokára megérkezünk.
- Hála az égnek! - sóhajtom magam elé, majd zsebre vágom a kezeimet. Miért nem hoztam kesztyűt?
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
gyakorlati óra
Írta: 2015. január 7. 17:21
Ugrás a poszthoz

//elnézést mindenkitől, nagyon zsúfolt volt a karácsonyom, mostantól leszek ^^//

Egyre érdekesebb ez a látogatás és nem csak amiatt, hogy a varázsvilág kórházában vagyok, hanem mert lehetőségem meglátni ismét, mennyire különbözik az elgondolása a varázslóknak és a mugliknak, ha az egészség kerül szóba.
- Ha szeretnéd majd elmagyarázom, hogy miért mentek el innen a muglik - súgom oda halkan Jennynek, mert én bizony, teljesen meg tudom érteni az ő részüket is, sőt! Ha nem tudnék annyit a varázsvilágról én is biztos ódzkodnék ettől a helytől. Így viszont rendkívül érdekesnek és izgalmasnak bizonyul. Nem csoda hát, hogy kapva kapok az alkalmon és szíves örömest megnézek néhány "beteget", ha már felajánlják. Persze csak tisztes távolságból. Nem is engednek minket közelebb, így kihasználom, hogy magas vagyok és a lányokat magam elé engedve nézem mi történik és jegyzem le a dolgokat. Aztán bólintok, hogy ne ébresszük fel őket s ha átérünk a másik terembe, akkor kérdezek csak - Jenny után.
- Hogyan terjed a betegség? És mik az első tünetei? Odabent azt modnta, ők már túl vannak a fertőző stádiumon, meddig fertőző valaki?
Kezdem el sorolni a kérdéseimet, de aztán csendben maradok, mert a végén annyit kérdezek, hogy nem fog tudni válaszolni mindenre. Illetve, lehet Abigél vagy Jenny is szeretne magának újból szót és igazán illetlen lenne a részemről ha őket nem hagynám érvényesülni.
De végül mégsem bírok magammal, így kénytelen vagyok megkérdezni, még pár dolgot.
- Azért sárkányhimlő, mert a bőr pikkelyes lesz, mint a sárkányoké, vagy más köze is van ezekhez a lényekhez? Illetve, a tinktúra, amit használt, mióta bevett módszer a kezelésre?
Kérdezem meg még, aztán már tényleg lelövöm magam. Legalábbis egy kis időre.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Jenny Miles
Írta: 2015. január 19. 16:06
Ugrás a poszthoz

Sötétedés után

Kavarognak a fejemben a gondolatok. S bár otthon még nagyon könnyedén vettem a dolgot és együtt örültem Bogival, azért mégis csak nehéz lesz vele. Mármint, ha anyáék elengedik. Mert ugye, akkor nekem kell majd rá vigyázni. Ez persze természetes, hiszen a kishúgom, de alig tudok róla valamit. Amióta beszél és jár, én bentlakásos iskolába jártam és a szünetek nem voltak elegek arra, hogy igazán sokat foglalkozzak vele. Valójában nem is nagyon akartam... Virág volt mindig is a kistesóm, akivel sülve-főve együtt voltunk, valahogy egy tizenkét évvel fiatalabb, Virág szerint gonosz, lányra nem igazán jutott hely a naptáramban. Pedig Bogi amúgy nagyon okos és értelmes és a varázslás sem riasztotta úgy el, mint anyáékat. Csak most riasztja, hogy ő is boszi lett. Vagyis, nyilván mindig is az volt, csak eddig nem mutatkozott meg nála.
Szóval Bogi varázsló, akárcsak én, s tekintve, hogy vázákat robbantgat és hasonlóak, nem lenne jó, ha mugli gyerekek közé járna, vagy anyáékra hozná rá a szívbajt egy-egy alkalommal. Épp ezért mentem ma délután el az Előkészítő iskolába, hogy utánajárjak néhány dolgonak. Hogy anyáékat is meg tudjam nyugtatni az iskola teljesen rendben van. Még egy kis tájékoztató füzetet is kaptam, sőt megígérték, hogy szükség esetén egy tanító is eljön velem, hogy vázolja a szüleinknek a helyzetet, de ezt kedvesen visszautasítottam, elvégre ezen már túl vagyunk.
A kezemben a kis tájékoztató füzettel baktatok a Fő utczán visszafelé a kastélyhoz, s egyre inkább úrrá lesz rajtam a feszültség. Hiába ment itt minden könnyen, hiába ment minden könnyen, amikor rólam derült ki, az igazság. Akkor még anyáék nem igazán tudták mi is ez - most sem tudják -, de legalább nem féltek tőle annyira mint most. Ott van pluszba a vitám Apával... Szegény Boginak, nem lesz könnyű dolga, még akkor sem, ha jelenleg ő a kedvenc. Bár a kedvenc az Virág...
Nagyot sóhajtok, s ahogy kifújom a levegőt, látszik a leheletem. Öntudatlanul kezdek kotorászni a zsebembe és húzom elő a még bontatlan cigarettás dobozt. Nem, még mindig nem dohányzom - áltatom magam, pedig már egész sok ideig meg voltam nélküle -, csak most kell egy szál, feszültségleveztőnek.
Megállok az utca közepén, kibontom a bűzős rudakat rejtő dobozt és a számba teszek egy szálat. Fogalmam sincs mi lett az öngyújtómmal, de a pálcám végén is tudok lángot gyújtani, azt használom, miközben megszívom a cigarettát. Ahogy a füst a tüdőmbe kúszik köhögni kezdek, pálcás kezem kapom a szám elé. Ez azonban nem tántorít el, beleszívok újra a cigibe, ezúttal már jóval könnyebben.
Elteszem a pálcám, és nyugodtan cigarettázva sétálok tovább. Nyugodtan - már amennyire nyugodtnak mondható, hogy folyamatosan a sötétet kémlelem, nem jár-e erre egy ismerős. Nem kéne lebukni, hogy dohányzom, amikor nem is.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Jenny Miles
Írta: 2015. január 22. 07:23
Ugrás a poszthoz

A gondolataimba merülök és félig öntudatlanul kezdem meg a cigarettás doboz kibontását, majd teszem a számba a cigit. Épp megyújtom, amikor egy ismerős hang szólít meg és a frászt hozza rám. Majdnem el is dobom a cigit, de csak heves köhögésbe kezdek, aztán ahogy csillapodik a levegőhiány, ismét Jennyre pillantok. Bár megfordul a fejemben, hogy mégiscsak jobb lett volna ha a füstölőm a földön végzi, akkor még tagadhatnám a dolgot, valahogy nem érzem helyénvalónak, így csak elhúzom a szám, mielőtt válaszolok.
- Valami egészségtelen mindenkinek kell, nem? - próbálkozom, aztán újra beleszívok, majd intek a fejemmel, hogy nem megyünk-e tovább. Az irányból sejtem, hogy Jenny is már visszafelé halad a kastélyba, s mivel nincs éppen meleg, nem kéne itt ácsorognunk. Ha neki is megfelel, akkor vele együtt tovább indulok.
- Megkínálnálak, de van egy sejtésem, hogy nem élsz vele - mutatom fel a dobozt, miközben kérdőn pislogok rá. Ha mégis kérne, természetesen adok. Bár meglepne, nem is kicsit. Persze, valószínűleg tőlem sem ezt várja a többség. Elteszem a dobozt, aztán válaszolok a kérdésére.
- Az Előkészítő iskolában voltam, a kisebb húgom új hobbija, hogy vázákat robbant és szekrény ajtókat csapkod, és nem lenne jó, ha lerombolná a házat, amíg nem vagyok otthon. Szeretném elhozni ide - magyarázom egészen nyugodtan, élvezve a cigim hatását. Vagy ki tudja, lehet csak azért van, mert Jennyvel beszélhetek erről nem úgy mint a szüleinkkel. Persze velük is fogok, de az még ugye, odébb van.
- És te? Mi járatban errefelé? - érdeklődöm én is, figyelve rá, hogy a füst, ne rá szálljon, mert hiába szépre száll a füst, azért aki nem dohányzik az nem rajong érte. Sőt! Ami azt illeti én sem szeretem, ha olyan szagom van, mint egy kéménynek. De majd valahogy megoldom ezt a problémát is. Egyelőre a lényeg, hogy miközben Jennyre figyelek, nem bűzölöm össze. Nagyon...
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. március 4. 08:36 Ugrás a poszthoz

Hopp vizsga :S

Eljött ez a nap is. A hoppanálás vizsga napja. Azt hiszem kicsit nyugtalanabbul aludtam, mint általában. Álmodtam is valami hülyeséget a vizsgáról, de már nem tudnám megmondani mi volt az. Igyekszem nem erre gondolni csak szépen intézni a reggeli rutint. Vércukorszint mérés, inzulin, reggeli és így tovább, amíg indulni nem kell. Persze akárhogy is igyekszem másra gondolni, újra meg újra eszembe jut a vizsga. Egyszer még a jegyzeteimet is átolvasom, mintha az elmélet, amit kívülről fújok, adhatna bármi pluszt még. Nem ad, de kicsit talán nyugodtabban indulok le a faluba a fekete szövetkabátomban és a sálamban. A sapkát elhagyom, annyira nincs most hideg, bár a szél fújdogál, azért remélhetőleg nem áll szanaszét a hajam, mire a bizottság elé érek. Bár nem hiszem, hogy a külsőmet nézik, mégis engem úgy neveltek, hogy a vizsgának adjuk meg a módját és ehhez hozzátartozik az is, hogy mi van rajtam. Ezért vettem sötét színű farmert, barna félcipőt, meg ugye a szövetkabátot. Szokás szerint nálam van a táskám is, biztonsági okokból, benne mindennel, ami kelhet.
Amikor a térre érek, már vannak ott páran, illedelmesen köszönök Holló úrnak és a feltétlezett vizsgabizottságnak, majd a társaimnak is és szépen várok, amíg mindenki más is megérkezik majd elkezdődhet a vizsga.
A várakozást arra használom fel, hogy felidézzem a három C-t. Céltudatosság, célmeghatározás, célirányosság - motyogom magam elé, majd nézelődni kezdek, azon agyalva, vajon hol kell majd felbukkannunk. Reményeim szerint valammi jól ismert, könnyen belátható helyen, és nem túl messze. Valahogy még mindig nem értem, hogy várja tőlem bárki is, hogy a tanterem után majd most akár kilométerekkel odébb felbukkanok.
Aztán mielőtt belelovallnám magam valami merész elképzelésbe, megszólal eddig tanárunk és felvilágosít, hogy csak a szökőkút másik oldalára kell megérkeznünk. Megnyugszom, bólintok magamnak. Sokat szoktam itt nézelődni, ülni valamelyik padon, vagy épp a szőkőkút szélén. Ismerem - szerintem egész jól - a teret.
Egy darabig figyelem, hova is kell majd megérkezni - a jobb oldalt. Aztán behunyom a szemem és próbálom magamban felidézni azt az oldalát a szükőkútnak. Amikor úgy érzem, pontosan tudom, miről is van szó, kinyitom újra a szemem és figyelem a többieket.
Ahogy rám kerül a sor, leveszem a táskámat és Katnisshoz fordulok, aki már túl van a vizsgán.
- Megfognád ezt nekem? - nyújtom oda neki a táskám, mert nem szívesen tenném le a földre. Ha nem akkor marad a föld és reménykedem, hogy senkinek nem jut eszébe ellopni, aztán behunyom újra a szemem és koncentrálok. Céltudatosan meghatározom magamnak a célt, a szökőkút megfelelő oldalán. Kizárok minden más gondolatot, várok, amíg szinte kézzelfoghatóan látom magam előtt a célt. A nagy összpontosításban beharapom a számat, majd amikor már biztosan tudom-érzem, hova kell megérkeznem, határozottan fordulok meg a sarkamon és hagyom magam beleveszni a semmibe, folyamatosan koncentrálva a szökőkút jobb oldalán kiválasztott pontra, ahova érkeznem kell. Pár másodperc múlva, reményeim szerint a sikeres vizsgámat követően, visszakérem a táskám Katnisstól ha megfogta, ha meg nem, akkor egyszerűen felveszem a földről és megvárom, amíg a többiek is végeznek. Ha mind sikeresen vesszük az akadályt, akkor talán érdemes lenne közösen ünnepelni... Vagy csak én gondolkozom így?
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Jenny Miles
Írta: 2015. március 4. 09:21
Ugrás a poszthoz

Jenny Miles

- A sütivel meg az édességgel előbb befejezném - felelem nevetve, aztán elhúzom a számat - Le kéne szoknom róla... - mutatom fel a cigarettát, aztán beleszívok. Le kéne, főleg, hogy folyamatosan hitegetem a világot, hogy nem dohányzom. Nem is gyújtottam rá, már nagyon-nagyon régen.
- Nem ehetek csokit Jenny, de köszönöm. Kedves tőled - utasítom vissza illedelmesen, ahogy tovább indulunk az utcán.  Közben meg elmesélem, mi a helyzet Bogival.
- Teljesen be van zsongva. Amióta az eszét tudja várta ezt a pillanatot, most pedig alig tudtam leállítani - mondom mosolyogva - Meg kellett fenyegetnem, hogy ha nem akar javítóintézetben kezdeni, akkor visszafogja magát. Azt hiszem ez bevált.
Nevetek fel a végén, még ha nem is volt részemről kedves húzás a dolog, egy-egy próbálkozásának komoly következményei is lehetnek.
- Milyen könyveket? A ruhákból tartasz majd divatbemutatót? - érdeklődöm, bár utóbbi kérdés nem teljesen komoly, de Jenny szép lány, biztos csinos dolgokat vett és Virágról tudom, hogy imádja mutogatni az új cuccait, szóval felajánlom mindig ezt a lehetőséget neki. Jenny meg eldöntheti él-e vele.
A kérdésére, ismét beleszívok a cigarettámba.
- Még nem tudják. De nem lesznek elragadtatva. Muglik - mondom és figyelem ahogy a füstöt elfújja a szellő, majd ismét szívok - Nem tudom mikor romlottak el a dolgok... Amikor kiderült, hogy varázsló vagyok még nem tűntek ilyen aggódónak. De mostanra, úgy érzem határozottan félnek, ha pálcát látnak a kezemben. Bogi okos lány, nem mondott nekik semmit. A vázáról is hazudott, de ez nem mehet így sokáig.
Magyarázok és remélem Jenny nem bánja, hogy kiadom magamból ezt, mert nekem kifejezetten jól esik, folytatom is, ha csak nem állít meg.
- Megbeszéltük, hogy először utánajárok mindennek és ha már biztos, hogy felveszik ide, akkor mondjuk el anyáéknak. Könnyebb lesz őket meggyőzni, hogy Boginak jobb itt, mint egy mugli iskolában.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. március 25. 11:08 Ugrás a poszthoz

Benedikta <3

Bogi azt hiszem jól be fog illeszkedni az előkészítőbe, nekem meg a kastélyba visszaérve szinte rögtön dolgom akad. Az elsősöket rám bízták, bár szerencsére idén nincsenek sokan. Közülök pedig valahogy Benediktát - mint megtudtam a nevét - sikerült jobban elkapnom. Puszedli nyilván Botond körül ugrál, amit abszolút megértek és előre félek, mi lesz, ha Bogica is bekavarodik ide. Most viszont Benediktával foglalkozom. Magyarázom neki, hogy nem lesz semmi extra, csak bemegyünk a nagyterembe, végighallgatunk egy hosszadalmas beszédet, az előző évről, meg az esetleges változásokról, aztán eszünk egy jót és vége. Mert tényleg ennyi, persze azt is tudom, hogy elsőre ennél jóval komolyabbnak hat a dolog. Már a kastély is lenyűgöző, ha korábban nem járt itt senki sem.
Mindenesetre mivel még minden új neki, figyelek rá, és úgy vezetem a Nagyterem felé, hogy még véletlenül se vesszen el a tömegben, amely arrafelé igyekszik.
- Ha minden igaz, minden zöld lesz... Tavaly a rellon nyerte a pontversenyt. De évvégén már kék lesz minden - kacsintok le a lányra, bár talán neki még nem számít ez. Igazából azt sem tudom nekem mióta számít. De valahogy érzem, hogy fontosabb lett, mint először gondoltam. Megigazítom a prefi jelvényt a taláromon aztán lepillantok ismét a kis elsősre.
- Egyébként hogy tetszik a kastély eddig? Ismersz már itt valakit? Van olyasmi, ami kifejezetten érdekel, vagy fogjam be? - kérdezősködöm vidámab és az utolsó kérdést is inkább viccesnek szánom. De így legalább tudja, hogy nyugodtan szólhat ha úgy érzi túl sokat beszéltem.
Közben elérünk a nagyteremhez, beterelgetem az ajtón és a kék asztalhoz irányítom, hogy ott aztán kényelmesen leüljünk. Köszönök a többi kéknek is, de továbbra is Benediktára figyelek a leginkább, ha van valami kérdése, óhaja-sóhaja, na meg, hogy ne érezze magát egyedül.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. április 5. 19:27 Ugrás a poszthoz

P(.F)anni
The Black Rabbit

Fannit a DÖKből ismerem, mint kiderült egyszerre jelentkeztünk és persze rögtön be is dobtak minket a mély vízbe. No, nem szó szerint, de a húsvéti szervezkedés azért nem volt semmi. Megjegyzem, én nagyon élveztem! Régen szórakoztam ennyit a Nyuszi miatt és ennek köszönhetően Bogival is sokkal jobban kijöttem most, mert bár ő már nagylány és "nem" hozzák lázba a húsvéti ajándékok, azért mégis csak lelkesen reagált, amikor meglátott reggel nyuszifülekkel. Igazából nem nyuszi fülek, csak egy fekete kendő amit a fejemre kötöttem és tádáááá... kész a Fekete-Bálint nyuszi.
Na de Fanni! Annak ellenére, hogy ő még csak elsős, vagy pont azért?, jól kijöttünk és mire minden ránk bízott aprósággal végeztünk azt hiszem egész jóban lettünk, így sikerült kitalálni, hogy ma - mivel húsvét van - nyuszisat játszunk. Azt mondjuk nem sikerült tisztázni, hogy ez pontosan mit is takar, de a nyuszifüleim szerintem, kezdetnek megteszik. A faluban még tegnap vettem egy rakat répát, ezeket már gondosan megmostam és megpucoltam és a táskámba tettem. Egy párat adtam Boginak is, a maradékkal meg siettem vissza, ide a suliba, hogy a megbeszélt késő délutáni időpontban a Bibircsókos banya folyosóján legyek.
- Helló!!! - kiáltok oda már messziről és futni kezdek, majd mikor lefékezem a lány előtt, az órámra pillantok. - Késtem, vagy te jöttél előbb?
Érdeklődöm, de simán lehet, hogy én késtem. Jelenleg abban sem vagyok biztos, hogy átállítottam-e az órámat a múlt héten. Annyira összezavar az időjárás, a szünet, a sok egyéb dolog. Remélem azért nem várt rám egy órát! Szusszanok egyet, aztán a táskámba nyúlok a répákért. Kiveszem a zacskót, amibe csomagoltam őket és Fanni felé nyújtom.
- Vegyél Panni! - mert vagyok olyan "gonosz", hogy őt is átkereszteltem, de legfeljebb majd hozzám vág egy répát. Én addig is eszem egyet. - Játsszunk nyuszisat?
Teszem fel az újabb kérdést közben meg egy másik répát kezdek ropogtatni.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. április 5. 22:45
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. április 5. 20:25 Ugrás a poszthoz

Benedikta <3

Benedikta irtó édes egy kis csaj. Persze annyira nem kicsi, de na! Érti mindenki, hozzám képest fiatal és méretre is pici. Egyik sem negatív, szóval nem félreérteni. Mivel nem szeretném, ha már az első nap elveszne ezért szépen kísérem a Nagyterembe, figyelve rá, hogy el ne tűnjön mellőlem, főleg, mert nagy a tömeg. Közben meg próbálom okosítani is, mert azért lenne mit elmondani neki, csak untatni sem szeretném. A szerencse az, hogy nem az a szófukar, csendes fajta, így jóval könnyebb dolgom van.
- Oh, igen! Azok elsőre ijesztőek tudnak lenni, de néhány hét alatt meg lehet szokni őket. Nem igazán kell velük foglalkozni. Van egy-két kivétel, mint a Levitát őrző szfinx portréja, de a legtöbb csak össze-vissza fecseg, mindenféle jelenetéktelen dologról - Főleg a Bibircsókos Banya, de ezt nem mondom ki hangosan, még a végén valamelyik továbbítja neki az infót és én leszek a következő pletykája tárgya, azt pedig, nagyon nem szeretném.
- Oh, valóban? Kikkel találkoztál? Megbüntessem őket? - kacsintok a lányra, elvégre prefektusként megtehetném, ha akarnám. Más kérdés, hogy utólag nem tartanám elfogadhatónak, főleg nem úgy, hogy csak az ő változatát hallom. Nem azért, mert nem hinnék neki. De a másik is nyugodtan mondhatna bármit... ha nem voltam ott, nehéz. Mondjuk van tippem, hogy esetlegesen valamelyik zölddel futott össze... de ez sem teljesen biztos, az ember sosem tudhatja, elvégre a kékek közt is van olyan, akit ha rossz pillanatban kap el az ember... Na mindegy. Nem gondolok és nem mondok rosszat senkiről sem, csak az asztalhoz terelgetem a lányt. Kényelmesen leülök, intek a többi kéknek, de továbbra is Benediktára figyelek.
- Nem. Egyáltalán nem az. Én is féltem. Most meg elképzelni sem tudom, milyen lenne az életem varázslat nélkül... - mosolygok rá a lányra, miközben beszélek. Kezdem érteni, miért is bíztak meg vele, hogy figyeljek rá. Mugliszületésű, akárcsak én. De nem lesz gond. Talpraesettnek tűnik.
Többet nem tudok neki mondani, mert Rabbot úr kezd bele a beszédbe, igaz, az rendkívül rövid és lényegre törőnek bizonyul. Pislogok is kettőt, mert ennél valami hosszabbra számítottam. Mondhatni, csalódott vagyok, de végül is, vacsora után is ráér a szónoklat, csak nagyobb az esély, hogy elalszik a társaság.
- Nos, ő volt az igazgató - magyarázom Benediktának - régen ő is levitás volt! - fűzöm hozzá, közben pedig a tányéromra pillantok. A manók úgy látszik, idén is pontosan bemértek, hiszem az én tányéromon egyértelműen más étel van, mint amiből a többiek választhatnak. De legalább biztos, hogy ezt mind megehetem, gondolkodás nélkül.
- Jó étvágyat! - mosolygok rá megint a lányra és jelzek neki, hogy vegyen, amit csak akar. Ha van még kérdése, vagy szimplán csak beszélgetni akar figyelek rá.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. április 14. 10:06
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. április 6. 10:20 Ugrás a poszthoz

P(.F)anni
The Black Rabbit

Sietősen, futva érkezem a megbeszélt helyszínre, főképp, mert nyuszi barátnőm már itt van. Persze nem úgy a barátnőm, csak barát, aki nő nemű. Tessék jól érteni. Szóval ő már itt van, s mivel én ahhoz szoktam, hogy a lányok késnek, jogosan aggódom, hogy nem állítottam át az órámat, vagy más hiba csúszott a rendszerbe. Szerencsére azonban gyorsan kiderül, hogy ő valami különleges eset és korábban érkezett. Így, hogy megnyugodtam és kifújtam magam, elő is veszem a táskámból a nyusziságunkat megpecsételendő finom falatokat: a répákat.
- Am, hogy lehet véletlenül korábban jönni? - érdeklődöm, miközben répát ropogtatok, mert ez valóban újdonság számomra és kíváncsivá tett. Na meg, ezáltal is csak jobban megismerem őt. Az hamar kiderül, hogy a répát szereti, a Panni nevet meg még mindig nem. Nem értem miért, cuki is, meg illik is rá, még akkor is ha ő Fanni. Na mindegy. Nekem amúgy nincs bajom a Tapsifülessel. Sőt!
- Tényleg, amúgy csini vagy! - nevetek rá, ha már nyulak vagyunk. Főleg, hogy ő még ki is festette magát, én azért nem mentem ilyen messzire.
- Játszunk! - bólintok rá s már tenném vissza a répákat a táskámba, hogy ne essen bajuk, miközben végig ugrálunk a folyosón, amikor ismét megszólal.
- Előtte...? - nézek rá kérdőn, s kikerekednek a szemeim, ahogy meglátom a kezében a ceruzát. - Nehhem! Ezt nem... gondolod komolyan? - pislogok reménykedve, de aztán rájövök, hogy nagyon is komolyan gondolja. Nyelek egy nagyot, hátrálok pár lépést. Épp a minap aggódtam azon, hogy mit fog terjeszteni rólam a banya, erre még ez is? Bár... talán ha nyuszinak álcázom magam, nem ismer majd fel! Hiú ábránd, de Fannit sem akarom megbántani, így csak összeszorítom a szemem és azzal biztatom magam, hogy nincs itt senki, nem fog rólam fénykép készülni és ha túl vagyunk ezen a bohóckodáson rögtön eltüntethetem a szerintem túlzó nyuszi vonásokat.
- És most jobb? - kérdezem előbb csak a jobb szemem kinyitva, félve pillantva a lányra, hogy mit gondol. Közben pedig egy másik gondolat is megfogalmazódik bennem.
- Legyen verseny, a folyosó végéig meg vissza!
- javaslom vigyorogva - mi legyen a tét?
Mert ugye tét nélkül nincs értelme. Vagyis van, csak úgy érdekesebb és több lenne a motiváció.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rentai Bálint összes RPG hozzászólása (190 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Fel