Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

Megvonom a vállam. Nagyon sokan azt szokták mondani, miután megtudják, hogy beteges gyerek voltam, meg vese átültetés és hasonlók, hogy nyilván ezek befolyásoltak, hogy orvos majd gyógyító akarjak lenni. Ez pedig nem olyasmi, amit meg tudnék cáfolni vagy erősíteni. Elvégre sosem volt más elképzelésem és az életem sem alakult másképp. Mondjuk a kosárlabda, meg a színészkedés is jól megy és a fotózás is érdekes volt egy időben, de már egyiket sem űzöm olyan szinten, mint korábban.
- Nem tudom, hogy jó-e. Egyesek szerint unalmas. Néha megfordul a fejemben, hogy a színésznek kellett volna mennem, vagy kosárlabdázónak... De mindig oda lyukadok ki, hogy azok hobbi dolgok, és nem tudnám hivatásszerűen végezni. - Ellentétben a gyógyítással, mert az még mindig nagyon érdekel. Az egyetem mellett vannak saját jegyzeteim, ötletek, amiket később tesztelni szeretnék. - Miben vagy jó? Vagy mit szeretsz csinálni? - kérdezem, hátha kibukik belőle valami, ami irányt ad, hogy mit is csinálhatna ha felnő. Bár még van ideje, rengeteg barátom van-volt, aki nem tudta még ennyi idősen, hogy mit csináljon aztán teljesen jól választottak később.
Kinyitom neki az ajtót és be is engedem. A köszönömjére csak biccentek mosolyogva. Nem gondolom, hogy köszöngetnie kéne, ez egy természetes gesztus. Igaz elsőre nem tettem rá jó benyomást... de ez nem jelenti, hogy nem javíthatok rajta.
Figyelem ahogy céltudatosan megindul egy bizonyos irányba. Én lassan követem, meg-megállva időnként és elámulva a választékon. Diabetikus édességekből sosem volt nagy a választék, de ez itt felül múlja minden korábbi elképzelésemet a "rendes" cukorkákról.
- Ööö... hmm... oké... - motyogom magamnak, közben Masára pillantok, aki már egy dobozba teszi a kiválasztott nyalókáját, majd felém fordul.
- Szeretnék - mondom neki komoly arccal - de segítened kell.
Szét nézek újra de bah. A neveket sem értem, meg úgy egyáltalán...
- Tudnál választani három különböző finomságot Boginak? Olyat, amit biztos mindenki szeret és amit ha megkap, nem fog utálni. - Valószínűleg nem ez a legjobb leírása a húgom által kedvelt cukorkáknak. De sosem vettem ilyesmit. Csokit igen, mert abból tudom melyiket eszi mindig. De őszintén szólva eddig csak tudtam, hogy van ilyen bolt itt, de sosem voltam még bent. Valószínűleg egy eladó tudna segíteni, de az is lehet, hogy csak a legdrágább dolgokat sózná rám. Masa pedig korábban olyan pontos leírást adott a nyalókájáról, valahogy úgy érzem, jobb tanácsot tud majd adni. Legalábbis remélem, és épp ezért reménykedve pillantok le rá, várva, hogy megindulunk-e valamerre vagy épp előttünk van minden, amit Bogi megkívánhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Ami azt illeti, nem győz meg. De félek összecsinálja magát, ha még egy kérdést felteszek a témában. Rettentően félénkek tűnik, így inkább ráhagyom egy nagy sóhajjal.
Visszakapom-szerzem a könyves kosaramat is - ami ugye nem az enyém csak de - és már mennék is tovább a magam dolgára, eldöntve, hogy az előbbi színjáték után inkább mégsem kérek tőle segítséget. Nem azért, mert nem lenne jó segítő. Biztos vagyok benne, hogy tökéletes lenne. Sokkal inkább azért, mert nem akarom még jobban a frászt hozni rá, meg azt a bizonyos látszatot kelteni, amit keltek. Szóval indulnék tovább, amikor megkérdezi, amit, és egy pillanatra megtorpanok, meg pislogok kettőt. Mert hát na. Hogy magyarázzam ezt el neki.
- Khm... Hát ööö... Majd ha elmúltál 18, akkor esetleg elmondom... vagy elmondja valaki más... - motyogom zavartan, és megvakarom a tarkóm, aztán elfordulok, majd vissza, mert az jut eszembe, hogy lehet pont emiatt esetleg előbb utána akar majd nézni. - Az egy nagyon rossz fajta masszás. Még az ellenségeimnek sem kívánnám soha. Szóval lehet jobb, ha 18 után sem akarod tudni.
Mindezt persze viszonylag halkan mondom neki, és remélem, hogy az első pírt, amit a kérdés váltott ki belőlem, le tudom küzdeni és komolyan tudom előadni a második részét a mondanivalómnak, ezzel azt a látszatot keltve, hogy ez valamiféle kínzás és nem az, ami valójában. Még bólogatok is hozzá, miután befejeztem a mondatot. Kegyes hazugság, az ártatlan lelke megóvása érdekében. Emiatt senki nem nézhet rám szúrós szemmel. Mire 18 lesz, addig meg úgyis elfelejti hatszor az egészet. Remélhetőleg megérti, és nem kérdez tovább a témával kapcsolatban. Én pedig igyekszem a kosarat is úgy tartani, hogy se ez a könyv, se a többi ne legyen szemmagasságban neki, és még véletlenül se olvashasson el több, könyvcímet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

- Nem a szakma unalmas. Hanem én vagyok az, amiért kicsi korom óta ezzel foglalkozom - megvonom a vállam. A szakma valóban pörgős, érdekes és izgalmas egyszerre, persze attól is függ milyen területre szakosodik valaki. - Ez így igaz. Elég ronda esetek is vannak. Bár én inkább kutatásokra fókuszálok. Új fajta gyógymódokra, még gyógyíthatatlan betegségekre. Jó lenne megoldást találni rájuk. - Az arcom eléggé elkomolyodik. Bár elfogadtam a saját betegségem és jól megtanultam élni vele, ettől függetlenül nem gondolom, hogy a jövőben bárkinek is így kéne felnőnie. Egész biztos, hogy kiküszöbölhető lenne, csak megfelelő gyógymódot kell találni. Én pedig, mindent megfogok tenni, ami tőlem telik.
Csak egy pillanat az egész, amíg az eltökéltségemet végigfuttatom egy gondolatban, de aztán visszatérek a jelenbe és a cukorka boltba, ami rengeteg színes és édesebbnél édesebb illatú nyalánkságot tart számon. Értem ám, hogy anyáék miért nem vittek kiskoromban ilyen helyekre és azt hiszem, jól tettem, hogy sosem jöttem be ide korábban. Sőt, szerintem ezután sem fogok ide visszajönni. Na de, figyelek inkább a lányra, aki segít nekem cukorkát választani, hogy meglephessem Bogit.
- Hmm... Valamiben biztos jobb vagy, csak még nem találtad meg. Van ilyen. Próbálj arra figyelni, hogy mi az, ami tényleg örömet okoz, mi az amit minden másnál jobban élvezel. Egész biztos van valami, ami sokkal jobban érdekel, mint a többi. Még elég fiatal vagy, csak most kezdted. Később lesznek új tárgyaitok. Szerintem neked az Önismeret nagyon jól fog jönni. Ha pedig a VAVkor sem tudod, még mindig ott az Általános MT szak. Az ad némi gondolkozási időt.
Fejtem ki a véleményem, hogy végre tényleg az édességekre fókuszálhassunk. Az első ötlete tetszik, a neve is jópofa, bár Bogiból kinézem, hogy már csak emiatt is utálja, mert mi az, hogy eldöntik helyette, hogy kedvenc? De azért elveszem a megfelelő szeletet.
- A húgomnak lesz, nem a barátnőmnek, hogy szíveket adjak. - Tovább is lépek. Ki van csukva, hogy szíveket vegyek neki. Meg is verne. Na jó, nem tudna megverni, de azt sem szeretem, amikor elkezd csapkodni vagy hasonló. Most meg már az is lehet, hogy megátkozna, mert mostanra elég sok átkot tud, a sulin belül pedig semmi sem akadályozza.
- Igen. Miért van csípős édesség is? - fordulok vissza egy gyanúsan zöld színű valamitől. Leginkább a takonyra emlékeztetett, és eljátszottam a gondolattal, hogy veszek egyet neki, de valószínűleg akkor a szívekkel már jobban járnék. Mindegy. Most Masára nézek kíváncsian, hogy mi az, ami csípős, és édes egyszerre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Fogas kérdés. Vagyis lehetne az is, de azért annyira mégsem az. Kreatívnak érzem magam ma nagyon.
- Azért mert ha veled történik ez a rossz, nem árt ha tudod, hogy mi az és hogyan védekezhetsz ellene. Meg ugye azt sem árt tudni hogy rossz dolog. - Vagy nem? Na jó, lehet annyira mégsem volt jó válasz ez, de lényegtelen. Annyira kis naiv szegénykém, szerintem neki elég lesz ez is.
- Nos, öhm... Bár nem az enyém ez a kosár, de kedves tőled, hogy megpróbáltad visszaadni a tulajdonosának. Tartsd meg a jó szokásaidat - kezdek bele kissé sután, de egészen belejövök. Igyekszem megdicsérni, és így valamennyire megköszönni. Bár visszamentem volna magamtól is, amint rájövök, hogy nincs meg a kosaram. - Megyek és leadom a kasszánál őket - fejezem be, aztán biccentek egyet a fiúnak elköszönés gyanánt és a pénztár felé veszem az utam. A lányoknak ma nem lesz könyvük. De ez van. Ezt kell szeretni. Én szeretnék minél előbb egy szatyrot, amibe belerakhatom ezeket a könyveket anélkül, hogy bárki más megcsodálná a címeket.
Gyorsan fizetek és azért még visszapillantok, hogy az előbbi fiú elkezdett-e már mással foglalkozni, mert nagyobb bűntudatom lenne, ha ráébredne, hogy végig hazudtam neki, mint amennyi már amúgy is van. Ha nem figyel, akkor elveszem a szatyrot a könyvekkel, ha meg mégis nézne, akkor megbeszélem az eladóval, hogy kicsit később visszajövök a könyvekért, mert előbb valami mást kell elintéznem. Így vagy úgy, végül elhagyom a boltot és rágyújtok egy szálra, mert kell a lelki békémnek valami, hogy meggyőzzem magam, a kegyes hazugság jó dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

Csak bólintok, ahogy megválaszolja a saját kérdését, és már lépek is tovább, el a szívektől. Bár biztos vagyok benne, hogy Szira amúgy örülne ennek, de nem szokásom cukorral halmozni. Amúgy lehet, hogy nem enné meg, mert vigyáz a vonalaira. Sosem értettem az ilyesmit. Bár az is igaz, hogy ő nem szokott, ilyesmivel jönni, de jobb nem kipróbálni. Na meg, tényleg Bogáncsnak szeretnék valami kedvességet adni, szóval nem szívecskét.
- Tényleg? És csak gyümölcsöt tud? Mi van ha zöldséget szeretnél? - nézek kérdőn a lányra - Mondjuk... répa ízűt? - Nem tudom ki szeretne répa ízű cukorkát, de én szeretem a répát, biztos jó lenne édességnek is.
Viszont, mivel azt mondja, látott már ilyet Boginál, felkapok egyet és megjegyzem, ha kell máskor is tudjam, hogy is néz ki, meg mi ez.
- Szereted a csípős dolgokat? Vagy csak kicsit csíp? - érdeklődöm tovább, miközben követem, és érdeklődve figyelem az édességet, amit magához vesz. Lángok és paprika van rajta, egészen kedvem támad kipróbálni.
- Ez nagyon érdekesnek látszik. - El is veszek még egy csomaggal. Nem, nem terveztem ennyi mindent venni, de ezt ki szeretném próbálni. Egyszer, egy szembe, nem fogok belehalni. Szóval egy csomag nekem, egy csomag Boginak. Aztán ha nagyon csíp, vagy nem is tudom, akkor lehet utálni fog, a varázscukorszőr ellenére is.
- Köszönöm - mosolygok le a lányra és a kassza felé veszem az irányt. - Szóval biztosan tudod, hogy te mit kérsz? - csekkolom vele még egyszer, és ha biztos a döntésében, akkor az ő nyalókáját is kifizetem a többi dologgal együtt, majd ha elhagyjuk a boltot, el is köszönök tőle. Az édességet inkább személyesen adom majd oda az én kis húgocskámnak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Elgondolkodom a szavain. Van benne valami, bár nekem más értelmezésem van a jót tevésről. De részben engem is ez motivál, hogy gyógyító legyek. Szóval azt hiszem, átérzem, még ha más szinten is.
- Értem - felelem végül a manónak is. Megeszem az utolsó falat sütit is, aztán sóhajtok egy nagyot.
- Nem... akarlak untatni... - kezdek bele kissé vontatottan. - Hmm... - tényleg nem akarom untatni, de azt is érzem, hogy ki kívánkozik belőlem a dolog. Csak nehéz belekezdeni. - Szóval... van egy lány, akivel jegyben járok. Már sok-sok éve. Együtt élünk. Többnyire. Kedves, szép, odaadó, a világon nincs nála elbűvölőbb teremtés, és kívánni se kívánhatnék nála jobbat - Írom körbe Szírát, aki tényleg egy angyal, egyszerűen tökéletes és mindig mindenben támogat. Még ha olykor vannak vitáink is, a végén mindig megbékél. - Csakhogy... - nyelek egy nagyot, majd nagy levegőt veszek - csakhogy... valamiért én nem... nem érzem azt, amit éreznem kéne. Az idő nagy részében más valaki jár a fejemben. Egy olyan lány, akit évek óta nem is láttam. És nem tudom, mit kéne tennem.
Megvonom a vállam. Ennyi a rövid sztori. Nem megyek túlzottan részletekbe, mert nem éri meg. Valószínűleg szegény manónak, amúgy is bonyolult lenne ha mély lélektani elemzést folytatnék. Vissza is dőlök a korábbi fekvő pozíciómba. Toporogni lenne kedvem, mint egy hisztis tininek. De helyette csak újabb mély sóhajt eresztek ki, majd a tenyereimbe temetem az arcomat. Nem, nem sírok, csak az arcomat gyűröm tehetetlenségemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bogi nem rég kezdte újra a tanulmányait a Bagolykőn, de már hónapok óta nyüstöl, hogy lakást szeretne a faluban. Én pedig, nagy sokára ugyan, de belementem. Ugyanakkor ragaszkodtam hozzá, hogy én keresek neki, és nem akárhol. Na meg azt is hozzátettem, hogy munkát kell keresnie stb, hogy fenn tudja tartani az említett lakást. Nekem szerencsére most kicsit lazább a beosztásom, így a faluba hoppanáltam és úgy döntöttem szét nézek, vannak-e kiadó lakások a falu "jobbik" részében.
Az idő kellemes és bár már őszül, még süt a nap, így hiába lengedez egy kissé hűvös szél, mégsem fázom. Egyik utcából a másikba sétálok, a házakat vizslatom, elemezve melyik férne bele egy diák fizetésébe. Meg-megállok egy ház, társasház előtt, jegyzetet készítek magamnak. Éppen egy érdekesnek tűnő lakás címét írom fel, amikor egy fehérség szalad el mellettem és kis híján feldönt. Alig egy másodperccel később pedig már a kétségbeesett gazdi hangját is hallani vélem.
A kutya az előttem lévő ház kapujánál áll meg, és az is hamar egyértelművé válik, mi miatt szaladt. Egy hatalmas macska ül a kerítésen, elsőre maine coonnak tűnik, de az is lehet, hogy valami kneazle keverék. Mindenesetre a macs nem zavartatja magát, feláll, a hátát fordítja az ebnek és tovább indul a kerítésen egyensúlyozva.
Látva a futó gazdit, az ebhez sietek és bár nem ismerem, megragadom a nyakörvét.
- Nyugi, pajtás. Ez csak egy macska. Van belőlük millió - mondom miközben az állat mellé térdelek és a kezem az orra elé tartom, majd ha hagyja meg is simogatom. Aztán felpillantok és egy ismerős arcot vélek felismerni a felénk siető hölgyeményben.
- Nem tudtam, hogy kutyát tartasz - mondom, még mindig határozottan tartva Cocót, vagy Fannikát, mert nem teljesen értem, hogy mi a neve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A kutya egészen megnyugszik, a macska meg eltűnik, mintha sosem járt volna arra. Az ebnek a fejét simogatom, miközben várom a futó gazdit. Amikor végre megérkezik, mosolyogva nézek fel rá, - Igazán nincs mit - s az első mondat után, ahogy a póráz után nyúl én is felállok, még egyszer megvakarászva a kutya buksiját.
- Oh, szóval új családtag? - pillantok rá a kutyára, és rá is kacsintok, bár nem tudom mennyit ért ebből az eb. - Szia! Szép nagyon. Mi a neve? - köszönök utólag is, és a kutya felől érdeklődöm. Persze én is kapok kérdést így arra is próbálok választ adni.
- Lakást keresek a faluban a húgomnak. Meg talán magamnak is... - fűzöm hozzá elgondolkodóan, de aztán megrázom a fejem. - Boginak. Azt mondja a kastély nem elég jó neki - megvonom a vállam. Persze értem én. Önállósodni akar, és szeretném támogatni, hiszem hogy jót tenne neki. - A környéket mérem fel. Felírtam a címeket, amiket hirdettek. - A jegyzetfüzetemre bökök, de aztán a farzsebembe dugom azt is.
- Segíthetek megsétáltatni? - kérdezek újra én, a kutyára pillantva. Most ugyan nyugodtnak látszik, de sosem lehet tudni, mikor támad újra kedve szaladgálni, s akkor talán jobb, ha én fogom a pórázt. Közben pedig beszélgethetünk is.
- Amúgy mi újság? Régen láttalak - toldok hozzá még egy kérdést, s ha beleegyezett a közös sétáltatásba, akkor átveszem a pórázt és elindulok arra, amerről jöttek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő