Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sárikám <3
.öltözet.

Levelet kaptam aputól. Ez még önmagában nem lenne elég ok arra, hogy a tea mellé sütizni is akarjak, de az már igen, hogy azt mondja, hogy pár hét múlva csak úgy lesz egy kis dolga Kolozsváron, és ha hazamegyek, találkozhatunk. Olyan ritkán látom, hogy természetes, hogy hazamegyek. Gondolkodni sem kell a válaszon, már el is ment a bagoly vissza neki, ami azt illeti, aztán meg egy másik Sárinak is, hogy jöjjön le velem ide sütizni, mert valamit el kell mesélnem. Nagy dolog az ilyen nálunk, és bár mindig néznek furcsán, ha elmondom, hogy milyen ritkán látom aput, de nem értik, hogy nem hanyagol el, csak nagyon fontos és elfoglalt ember ő Bukarestben. El is akarom mondani Sárinak, hogy mi a helyzet vele, és a cukrászda pont jó hely egy nagy beszélgetésre. Össze is szedem magam gyorsan, magamra kapok egy ruhát, aztán cipellőbe bújtatom a lábam, és hajamat kell még csak befonni. Ez utóbbi díszem egyébként pár napja rikítóan narancssárga, mert nem tudom, mit sikerült csinálni a hennával, ez lett az eredmény. Elsőre visítottam, amikor megláttam a tükörben, aztán azonban egészen megtetszett, ahogy másodszorra, majd harmadszorra is megnéztem. A fülbevaló is kihagyhatatlan, tetemes ékszergyűjteményem előtt meg nagyon jót el tudom tölteni az időt, de késni nem szabad, nem lehet, úgyhogy végül találomra kikapok egy párat a sok választási lehetőség közül, vállamra akasztom a táskám fülét, és irány Bogolyfalva, ott is egyenesen a cukrászda. Beérve mosolyogva köszönök minden utamba akadó embernek, bár halk vagyok, az tagadhatatlan, de attól a kedvem még nagyszerű ettől a hírtől, ami annyira lefoglal, hogy még csak eszembe se jut a pánik fogalma sem, nemhogy az, hogy netán gyakorolni kellene, mert olyan sok itt az ismeretlen. Csak nem esznek meg, ennyi finom édesség között pont én nem lennék jó választás ebédre. Az egyik ablak melletti helyet nézem ki magunknak, ott pont jó lesz, mert lehet látni, hogy ki jön meg megy odakint, és még a nap is besüt, a sok D vitamintól pedig a kedvem is csak jó maradhat. Leülök, előszedem a táskámból a már pár napja hordozott Plath-könyvet, és addig is, amíg megjön Sárim, nekilátok. Valami fenségesek benne a lelkiállapotok leírásai, és ez a depresszív hangulat. Olyan élethű, hogy csoda, hogy nem kapom el, belülről megismerni viszont érdekes, elvégre viselkedéskutató-növendékként ilyesmikbe belekukucskálnom nem csak jó, de egyenesen ajánlatos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ombozi 2.0

Pusztán a kíváncsiságom hajt, hogy megtudjam, ki is Sára szeretett öccse, mert az megkérdőjelezhetetlen, hogy nagyon szereti az öccsét. Állítólag egyszer ez fog sírba tenni, de tán csak nem most fog ez sem bekövetkezni. Ránézésre nem is tűnik olyan embernek, akitől félnem kellene, bár én amúgy is szeretem ám a rellonosokat is, bár azt nem tudom még mindig, hogy most csak ők nem annyira vészesek, mint a pletykák szerint lenniük kellene, vagy ez csak a nagyon is létező mardekáros - és így gyakorlatilag rellonos is - beütésemnek köszönhető. Nem érdekes annyira, főleg, hogy viszonylag hamar beszélgetésbe elegyedünk, pontosabban ő beszél, én meg azzal szenvedek, hogy megszólaljak, mert fogalmam sincs, mit is mondjak, annak ellenére, hogy volt már pár előre megtervezett csodaszép mondatom. Na de majd mindjárt összeszedem szépen magam, és megmutatom, hogy nem is vagyok én kuka, sőt nagyon jól tudok beszélni... kígyókról, mérgekről, Pink Floydról... de ezek helyett végül csak a félbehagyott mondatára kérdezek rá nagyon gyorsan, hogy szinte meg se gondolom, mit mondtam. Érdeklődve hallgatom a válaszát, majd még egy félmosoly is összejön rá válaszul, és hamarosan azt is sikerül összefoglalni tömören, minek is jár ki ez az enyhe ajakgörbület. Hasonlít Sárira, de tényleg, pedig általában nem vagyok túl jó megfigyelő, ha emberekről van szó, de ezt még talán a vak is látná, csak úgy ordít róluk, hogy testvérek.
- Akárhogyan is magyarázzuk, ugyanaz a lényeg. Hasonlítasz a nővéredre, ami szerintem nem rossz dolog. Legalábbis... Sárában pont azt szeretem, amilyen - jelentem ki, bár ebbe most nagyon sikerült belekavarodni, és még a bizonyítványom is magyarázhatom, pillanatokon belül, mert feltűnik neki, hogy kerülni igyekszem a szemkontaktust. Remek, most bizonyára neki is megvan a véleménye, hogy nem vagyok őszinte, hátsószándékaim van, fene tudja, annyi mindent magyaráztak már bele ebbe emberek, hogy számon sem tartom az összes variációt. A teám érdekesebb lenne, de helyette mégis megerőltetem magam inkább és a szemébe nézek. Azt sikerül megállapítani, hogy zöld a szeme, viszont a gondolataimba belezavarodok közben, és mivel a látszat és az attribúciók ellenére az őszinteség jellemez, be is vallom, hogy elfelejtettem, mit akartam mondani. Teámat kavargatva igyekszem visszarendezgetni őket szépen a helyükre, lassan csak megkerülnek, és igazából még ő is besegít egy kérdéssel, amire hálás mosollyal pillantok fel rá, majd vissza a teámra. Megemelem a csészét, belekortyolok a teámba, nyugtatóként, aztán veszek egy nagy levegőt és essünk neki. Ha ennyire zavarja, hogy nem nézek a szemébe, hogy szóvá teszi, akkor igenis a szemébe fogok nézni. Apuval is megy, mással is csak menni fog. Túl fogom élni, már így is tudom, milyen színű a szeme, például, ami igenis nagy dolog nálam.
- Igen, mesélt... hogy... kviddicsezel, meg... rellonos vagy... és igazából párszor emlegetett azért. Azt tudom, hogy mennyire fontos vagy neki - mondom, igyekezve összefüggő mondatokat kipréselni magamból, de még mindig összezavar, nagyon, nem megy ez ám olyan könnyen egyik percről a másikra. Azt meg most főleg nem fogom elmondani, hogy tudok arról a lányról is, Mihael nővéréről, aki nekem esett azon a bulin a faluban, hogy hagyjam békén a fiút. Sára beszélt róla, de nem tartozik rám, úgyhogy itt megint elakadtam. Nagyszerű, bár várható volt, engem ismerve. Egy pillanatra tenyerembe temetem az arcom, és sóhajtok egy aprót, igyekezve lenyugodni, majd újra nekiindulok, ránézve.
- Beszéljünk a kígyókról, arról tudok napestig. Bár amúgy azt... azt meg akartam jegyezni, hogy szép a szemed színe. Nem sok embernek tetszik, hogy nem nézek a szemébe, de ritkán kényszerítenek rá, és így kevés emberről tudom, hogy milyen színű a szeme. Elhiszed már, hogy figyelek? Egyébként tudtad, hogy a tiszta zöld szem a legritkább a világon, úgy az emberek két százalékának van, és bár inkább a kékhez tartják közelinek a pigmentáció alapján, mégis a barna kevésbé pigmentált változata? - és tádám, Médikém, tudsz te beszélni, csak nem arról, amiről kérdeznek, ugye? Vajon mennyire érdeklik az ilyen adatok, mert én imádom ám ezeket, és hátha nem kergetem ki vele a világból szegény fiút. Mindenesetre, most a szemébe néztem, ne legyen panaszra oka, és már majdnem jó dolog, mármint nem pánikolok itt összevissza tőle, egyelőre, bár ehhez talán annak is van köze, hogy annyira hasonlít Sárára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ombozi 2.0

Az önkifejezés továbbra sem erősségem, mint kiderül, de azért elmosolyodom azon, amit mond, és még rá is bólogatok a szavaira kissé elgondolkodva. Kavarok párat a teámon, már amolyan rituális, magamat nyugtató mozdulatsorként művelve ezt, majd felpillantok a végére kissé meglepetten. Nelli? Nem is hallottam róla, hogy Sári újabb testvére lett az intézmény diákja. Meglep, hogy nem említette, bár talán csak nem volt még alkalma, mint ahogy én sem találtam még pillanatot arra, amikor elmondjam, hogy az öccsével találkozom, de majd utólag elmesélek neki mindent tüzetesen, jelen pillanatban meg inkább Noelre összpontosítom a figyelmemet.
- Abban nem kételkedem... mármint, hogy nem vagytok teljesen egyformák. Lehetetlen is lenne, még az ikrek sem teljesen egyformák a látszat ellenére. Csupán van pár nyilvánvalóan közös vonásotok - jelentem ki, és azért be kell vallanom, hogy ami ezekből nekem feltűnt, az most történetesen arra is jó, hogy ne legyek olyan ideges a társaságában, mint egyébként lehetnék. Minden, ami Sárira emlékeztet benne valahogy pozitívan hat rám, elvégre máris van benne valami viszonylag ismerős, és, hogy egyébként még rengeteg meglepetéssel szolgálhat mindemellett a nővéréhez viszonyítva annyira nem is rémít meg, inkább vagyok kíváncsi, ami önmagam ismeretében még engem is meglep kissé. A családra vonatkozó mondata azonban egy pillanatra kizökkent a jelenből. A csészével félúton megáll a kezem a levegőben egyelőre, és a gondolataim valahol otthon kötnek ki egy pillanatra az üres házban. A családomnak valahogy mindig fontosabb volt a karrier, mint maga a család. Más a Weöres-mentalitás. A teázó szokványos zajaiban az ajtó nyílása ránt vissza a jelenbe, nem lényeg, ki nyit be, vagy távozik, csak a hangtól szétfoszlik a hirtelen felbukkanó gondolatáradat, és ismét itt vagyok egészében az asztal mellett, a teával a kezemben, Noellel szemben. Zavartan mosolyodom el, belekortyolok a teába, aztán leteszem a csészét és igyekszem visszazökkenni, mintha mi sem történt volna a fejemben éppen. Hogy sikerülne? Nem igazán, bár az ok meglehetősen hétköznapi számomra - kérésének eleget téve a szemébe nézek, és darabjaira hullik minden gondolatom. Nagyszerű. Össze kellene szedni magam, bár legalább ő nem ront a helyzeten, úgyhogy amint újra nekikezdek, még sikerül is beszélni. Kicsit ugyan zadarok, de azért még érthetőnek tűnik számomra, amit kimondok. Halvány mosolyra görbül a szám, amikor megköszöni, amit mondtam, aztán meg önkéntelenül is elnevetem magam a következő mondatán. Beletúrok vörös tincseimbe, hogy hátratessékeljem őket, mielőtt az egész az arcomba hullana, majd megrázom a fejem.
- Nem a szemszínek statisztikája érdekel, hanem általában a statisztikák. De szívesen beszélek Schrödinger macskájáról is, vagy mérgekről, néhány festőről, zenéről... nem is tudom - sorolom, és ismét belekortyolok a teámba, majd a kérdése hallatán felnézek újra, egyenesen a szemébe. Még a végén itt bebizonyítja nekem, hogy nem is olyan nehéz dolog, bár attól, hogy esetleg neki úgy tűnhet, nekem még mindig komplikált az egész szemkontaktus-dolog, nem fog elszállni percek alatt, ez is inkább a meglepetés ereje, másra nem tudom fogni. Amolyan ösztönös, ha már az őszinteséget hozzák fel mindig a szemkontaktus kapcsán, mert nem tudom, ezt a kérdést hirtelen hová tenni.
- Öhm... i... igen, volna - nyögöm ki végül, meg se gondolva igazán, mit mondok. Nem mintha zavarna a társasága, szó sincs ilyesmiről, egyszerűen csak meg vagyok lepődve. Vajon az összes Ombozi ilyen? Sári is folyton olyan dolgokat hoz ki belőlem, amiről nem is gondoltam volna, hogy létezik, sikerül, meg van bennem egyáltalán, és ebben Noel is hasonlít rám. Az az érzésem támad, kezdhetek tartani tőle, mi lesz, ha belebotlok a számomra még ismeretlen Nellibe. Visszatérek inkább újra a még megmaradt teám felszínének a bámulásához, és kavargatom, bár rég homogén oldat lett már a tea és a cukor keverékéből, de én még mindig kavargatom. Volt már rá példa, hogy apu simán kivette a kiskanalat a kezemből, de akkor is megnyugtat a mozdulat.
- Hm... milyen zenét szeretsz? - kérdezem végül pár pillanat elteltével hirtelen, elvégre zenét hallgatni majdnem mindenki szeret tapasztalataim szerint, és ehhez még hozzá is tudok szólni, elvileg. Ha mégsem, akkor legfeljebb tanulok valami újat, az is opció, és addig sem töprengek semmi olyanon, amin véletlenül sem kellene, főleg, hogy ismét felemelem a fejem és ránézek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sárikám <3

Amint szembesülök azzal, hogy Sári megérkezett, meg is ölelgetem lelkesen, majd válaszán mosolyogva ülök vissza a helyemre. Várjunk csak, mit is mondott? Hogy még odaát is? De hát én abban nem is hiszek, hogy van a halál után élet, de áh, most nem áll szándékomban kijavítani, annál sokkal jobb a kedvem, hogy ilyen apróságokon leakadjak. A sütim is elém kerül nemsokára, és nagyon finom, ami azt illeti, nehéz így a mondandómra koncentrálni, muszáj szünetet iktatnom kicsit az elpusztítása folyamatába. Hosszabb lesz az élettartama legalább öt perccel, de ez nem jelenti azt, hogy a tányéron fog maradni, majd mindjárt befejem, csak egyszer gyorsan összefoglalom Sárának, minek is örülök ilyen nagyon. Aput fogom látni, ami a maga nemében páratlan esemény az életemben, mert olyan ritkán mozdul ki a fővárosból, hogy azt még mindig meg tudom számolni a két kezemen, hányszor fordult elő. Az igenlő válaszára ismét mosoly terül szét az arcomon, az a boldog fajta, mert nagyon örülök ám annak, amit hallok, a következő pillanatban viszont kissé meglep a kérdéssel. Elkerekedő szemekkel pislogok rá, majd megrázom a fejem hirtelen. Nem is értem, miért látja így, apu egyáltalán nem hanyagol el, bár szeretném néha többet látni, de ez az egész nem azért van így, mert nem érdeklem, hanem mert a javamat akarta mindig is.
- Ez... ez nem igaz. Apunak nagyon is fontos vagyok. Éppen azért volt minden úgy, ahogy, mert nagyon szeret és mindig csak jót akart nekem. Attól, hogy nem látom sűrűn, még rengeteg levelet írunk egymásnak és ha működne a telefonom... régen sokat beszéltünk. Mármint úgy régen, hogy azelőtt, hogy levitás lettem volna - jelentem ki apu védelmében szinte azonnal a fejrázást követően, elvégre pont így gondolom, meg így érzem, az meg kifejezetten az én hibám volt, hogy Bukarestben két hétig bírtam az iskolát, különben most ott lehetnék vele, akkor viszont nem ismerném Sárit... az se lenne éppen jó. Veszek egy nagy levegőt, kifújom, nem akarok ezen gondolkodni, hogy mi lett volna ha, és eszek egy falat sütit. Elnyammogok rajta, miközben figyelem, ahogy iszik, és csak visszatérnek oda a gondolataim, hogy milyen volt az a két hét apuval. Fontos a munkája, tényleg fontos, de akkor se mondhatom, hogy elhanyagolna. Az újabb kérdés az előbbi után annyira már nem lep meg, bár hogy szétesett volna a családom... újabb fejrázás az első reakcióm, majd ráemelem a szemem, és megszólalok.
- Nem esett szét, mert nem volt úgy igazán. Anyu meghalt, amikor születtem. Nem voltak házasok apuval, de apu mégis hazavitt a kórházból, amikor megkeresték, hogy van egy lánya, aztán meg a nővére, Annus néni nevelt Kolozsváron. Azt hiszem, nem volt különösebben nagy szerelem apu és anyu között, legalábbis sose emlegeti. Csak azt tudom, hogy Ioana-nak hívták és mugli volt. Fogalmam sincs, hogy mi történt köztük és mi nem. Bár... apuról néha az az érzésem, hogy a munkájába szerelmes, és azzal nő nem ér fel. Amúgy Annus néni is egyedül élt. Mondjuk, róla tudom, hogy elvált pár év házasság után, aztán sose ment újra férjhez, tavaly meg meghalt elég hirtelen. A temetés után apu magával vitt, csak az egyetemen nem szerettek túlságosan, ezért vagyok itt - vonom meg a vállam a végére. Még emlékszem arra az egész hisztire, amit Ecaterina csapott, aztán meg jött az ötlet, hogy itt tanulhatnék valami jót, és apu eljött velem egészen a kapuig, miután elrendezett mindent nekem. Egy újabb falat süti után elgondolkodva pislogok Sárára.
- Amúgy... jobban belegondolva, apu rajongó munkamániás. Tudtad, hogy belőlük lesznek a statisztikák szerint a Nobel-díjasok? Ha nem a Minisztériumban dolgozna, eddig már neki is biztos lenne egy - mosolyodok el, büszke vagyok rá, ezt le se tagadhatnám, és még mindig nagyon lelkes, hogy újra láthatom, hamarabb a tervezettnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Laduver Nerella Rodé
férfiasabb kivitelezésben

Nem lehet igaz. Nem, nem és nem. Velem nem történik ilyesmi csak úgy. Most komolyan... az egy dolog, hogy magasabb lettem legalább öt centivel, ha nem többel, de atyaég, szélesebb a vállam, borostás az állam, mélyebb a hangom és akkor ez még csak a csúcsa a fizikális változásoknak, még mindig van jobb, de inkább nem részletezem. Röviden összefoglalva fiú lettem. Rosszabb, mint egy rémálom. Egész reggel azon gondolkodtam, mit ihattam, ehettem, milyen varázslatot ronthattam el, vagy milyen gonosz hatalom műve az, hogy nemet váltottam csak úgy, de nem jutottam semmire. Egyáltalán meddig fog ez eltartani? Teljesen bepánikoltam a gondolattól, hogy mit fog szólni ehhez apu, és hogyan magyarázom el Sárinak például, hogy mi is történt velem. A tükörképem alapján nem mondanám, hogy rosszul festek, de akkor is, az ég szerelmére Weöres Médea nem így néz ki. Ráadásul a ruhatáram... hjaj, sose fogom tudni felvenni többé a csodaszép magassarkúimat meg a ruháimat. Meg a körmöm se lehet már így festeni. Ez olyan szomorú. Az csak ráadás, hogy a lábam is nagyobb lett majd egy mérettel, hát most nyomja a nagylábujjam a teniszcipőm, ami még így is az egyetlen, amit képes voltam felerőltetni, meg a melegítőhöz találtam egy aputól karácsonyra kapott csodaszép, csak éppen cseppet sem lányokra szabott Pink Floyd-os pólót, we don't need no education felirattal. Mondanám, hogy a hajammal bajlódni nem kell, de ez a répaszínű zuhatag se nem elég rövid ahhoz, hogy ne lógjon a szemembe, se nem elég hosszú, hogy mondjuk belenyomjak egy pillangós csatot, hadd nézzenek ufónak, ha már annak érzem magam, így folyamatosan hátratűrni igyekszem. Ez a mozdulat olyan, amit aputól például sűrűn látok, az egyetlen baj csak az, hogy nála valahogy olyan laza és sármos, nálam minden bizonnyal röhejes. Na jó, nagy levegő, beszív, kifúj, kihúzom magam, aztán irány a könyvtár, közben meg úgy tűnik, újratanulok járni, mert hogy az a bizonyos kifutókra jellemző és magassarkúban általam sűrűn gyakorolt sétaféleség így nem megy, az két lépés után világos lesz. Zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, amint sikerül eljutni arra a szintre, hogy már nem akarok orra esni a lábamban, és úgy érzem, hogy újra tudok menni, majd irány a könyvtár, hátha találok ott valamit. Talán ha azt mondom, hogy új diák vagyok, egy ideig még megúszhatom a kérdezősködést. Megfelelő néven gondolkodva sétálok be a könyvtárba, köszönök a könyvtárosnak, aztán amilyen gyorsan csak lehet, igyekszem kikerülni az emberek közül, mert az az érzésem, minden tekintet rám irányul. A polcok között a szemem gyorsan megakad egy átváltoztatástan köteten, hát lábujjhegyre állva igyekszem levenni elfeledkezve velem született bénázási hajlamomról, így természetesen sikerül a fél polcot vele rántani, amikor kissé kibillenve az egyensúlyomból a földre csüccsenek. Ha csak a fejemre hullana az egész, az se lenne nagy tragédia, de az egyik kötet olyan szépen kap el egyetlen frissen felfedezett kényes helyen, hogy kínomban feljajdulok jó hangosan, és hirtelen azt se tudom, hová kapjak, a számat fogjam-e be, vagy... könny szökik a szemembe hirtelen, miközben ajkamba harapva igyekszem meggyőzni magam, hogy nem is fáj annyira, bár ha tényleg fiú lennék, biztos, hogy rohannék megnézni, hogy ettől lehet-e impotens az ember fia. És ha fiú maradok? Jesszus. Ha így kell leélni az életemet? Az oldalamra fordulok a könyvek között, összegörnyedve egyelőre még, mert ez most tényleg fájt, mindjárt feltápászkodom ám, csak tűnjön biztos pontnak a talaj, addig nagy levegő, és remélem, hogy nem csődül körém mindenki, vagy helyben elásom magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Laduver Nerella Rodé
férfiasabb kivitelezésben

Szeretem a könyvtárakat, amíg nem fájdalmas találkozásaim vannak a könyvekkel, most azonban rövid időn belül sikerül összehozni egy elég kellemetlen módozatát ennek. Egy vaskosabb kötet olyan kellemetlen ponton kap el, hogy feljajdulok tőle. Mindig is kíváncsi voltam, tényleg annyira fájdalmas pont-e, mint mondják, hát most már tapasztalatból tudom, hogy felér egy achilles-sarokkal, és most még én is veszélyeztetett példány vagyok e téren. Aucs, aucs. Oldalamra fordulva igyekszem nem visítani, vagyis hát na, a hangom mélységéből ítélve bömbölés lenne, de én vagyok az erősebb, nem a fájdalom, ajkamba harapva igyekszem csendben maradni. De szép is lenne kirohanni most a hegytetőre, kiordítani magam, aztán vissza, de itt ez nem opció, marad a padló a könyvek között, és az idő. El fog múlni. Közben azért persze, hogy máris akad közönség, mert ez már csak így működik, pillanatokon belül megjelenik egy lány mellettem, és olyat kérdez, hogy legszívesebben szembenevetnék vele. Persze, hogy minden rendben, csak jókedvemben fetrengek itt a padlón, mert hirtelen ez tűnt a legjobb ötletnek azt illetően, hogy hogyan töltsem el az időmet a könyvtárban. Felnyögnék, de morgás lesz belőle - ennyi, ha nem vagyok tudatában annak, milyen is most a testem, mert minden nem úgy van, mint az este volt - aztán feltápászkodok valahogy ülő helyzetbe.
- Ha impotens lehet az ember attól, hogy... szóval egy kellemetlen találkozástól egy lexikonnal... akkor tuti most lettem az, de amúgy minden oké, csak ez nagyon fájt. Nagyon-nagyon - jelentem ki, még mindig az az érzésem, hogy ez sose fog elmúlni teljesen, de azért megkapaszkodok a legközelebb eső polcban, feltápászkodom a földről, és igyekszem kihúzni magam.
- Amúgy bocsánat, ha megzavartalak - suttogni igyekszem, hogy ne zavarjak másokat is, de már megint ugyanaz a probléma, nem vagyok szokva az új hangomhoz, így máris pisszeg valaki. Elhúzom a szám, és még halkabbra fogom, felemelve pár könyvet, vissza kellene őket pakolni ugyanis a helyükre.
- Szóval nem akartam zavarni, véletlen volt az egész, és köszönöm, valahogy túlélem, bár ha visszapakoltam, lehet meg kellene látogatni a gyógyítóit. Tudod, merre van? Különben... én... ühm... Jason - nyögöm ki az első eszembe jutó nevet, legalább a Médeához kapcsolódik, csak nem felejtem el, hónom alá csapom a könyveket, megrázom a fejem - megirigyelhetnének a tikkesek a mozdulatért -, hogy a hajam ne lógjon a szemembe, és kezet nyújtok neki. Vicces lesz így az élet, ha így maradok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nerella

A szobámban kellett volna maradni, és kitapasztalni kezdetnek, hogy mi a fene van a hangommal, meg az új fizikai valómban egyáltalán mi hogyan működik. Még esetlenebbnek érzem magam, mint általában. Olyan idegen minden porcikám, a hajamtól egészen a lábujjaimig. Erről jut eszembe, hogy már majdnem sikerült elfelejteni, hogy nyom a cipőm, a következő sétám talán éppen a faluba fog vezetni és veszek pár ruhadarabot, mert ki tudja, meddig leszek így. Lehet, hogy holnapra elmúlik, mint egy rossz álom, de lehet, hogy tovább tart, és akkor meg nem mászkálhatok folyton ebben a pólóban meg melegítőben. Minden esetre jó kis bemutatkozás a könyvtárban a jelenetem, felejthető véletlen se lesz az új valóm, úgy érzem. Feltápászkodom, ha már társaságom is akadt, és bocsánatot is kérek, amiért megzavartam, elvégre ahhoz, hogy ide jöjjön, először hallania kellett a zajt, amit csapnom sikerült, akkor meg valószínűleg megzavartam abban, amit éppen csinált. Elvigyorodok azért arra, amit mond, és megvonom a vállam.
- Nem tudhatod, hogy nem szerepel-e a bakancslistámon tételként, hogy egyszer az életben magamra akarok borítani egy egész polcnyi könyvet - jelentem ki, már csak azért is, hogy értsen, min vigyorgok olyan jól. Na ez is furcsa egyébként, én legfeljebb mosolyogni szoktam, de most ahhoz képest túl szélesre húzódik önkéntelen is a szám, hogy kivillannak a fogaim. Pff, meg se néztem, hogy nem csorbák-e, vagy nincs-e fogszabályzóm esetleg. Gyorsan levakarom a vigyorom, és nyelvemet végighúzom a fogaimon. Nem akadok fel semmin, fogszabályzó kilőve, csorbának se tűnnek, max sárgák lehetnének, de mostam fogat, ma már vagy ötször is, kizárt ... juj, remélem azért, hogy nem valaki más testét örököltem át, és nem senyved az enyém valaki másnál, mert az aztán nagyon nem lenne jó. Közben azt mondja a lány, hogy rémlik valami a gyógyító kapcsán, bár azzal különösebben sokra nem megyek, ha nem tud biztosat. Nem baj, lassan már úgyis egészen tűrhetően fájdogál csak a frissen szerzett érzékeny pontom.
- Nem is fontos annyira, azt hiszem, egyben maradok gyógyító nélkül is. Egyszer inkább ezeket kellene felpakolászni amúgy is - mondom inkább, majd neki is látnék a lerántott irományok visszarendezésének, csak előbb még bemutatkozom. A Jason jut eszembe kapásból, azazhogy pontosabban a Iaszón, de minek kínozzak külföldieket esetleg holmi ilyen nevekkel, noha talán illene egy teljes bemutatkozás, már amennyire az a jelen helyzetben egyáltalán lehetséges.
- Örvendek, Nerella. Szép név. Milyen eredetű? - érdeklődöm halkan beszélve még mindig, még mielőtt újabb pisszegés lenne az eredménye a nem adekvát hangerőnek. Nem különösebben tűnik magyarnak a neve, bár beszélni szépen beszéli a nyelvet. Talán ő is csak félig lenne magyar, mint én? Vagy egyszerűen csak itt nőtt fel? Mindjárt kiderül, ha meg nem, akkor legfeljebb rákérdezek. Közben azért igyekszem mihamarabb felpakolni a könyveket a polcra, és Nerella is segít, így csak még gyorsabban fog ez menni, még úgy is, hogy obszesszív-kompulzív késztetéseimnek engedve elkezdem az írók neve szerint abécé-sorrendbe rakni a könyveket, egy könyvtárban egyébként is úgy szokás, polcon belül csak nincs más rendszer, nagyon remélem.
- Igazán nagyon köszönöm a segítséget  - hálálkodok azért felé fordulva, miközben pakolászgatok lelkesen, ha tudnék fütyülni, talán még azt is művelném most mellé, de így megúsznak pár áriát az olvasgatók, egyelőre, csak azt kell végighallgatni, ahogy tologatom ide-oda a könyveket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nerella

Vajon az új valómmal magabiztosság is több járna? Kicsit úgy érzem egyébként, hogy most sokkal jobban hasonlítok apura, mint lányként, még ha a bénázási tehetségem nem is tűnt el nyomtalanul. Ehh, lehet, hogy nem is aggódni kellene a dolgokon, hanem kiélvezni, hogy több vagyok százhetven centinél, meg egészen kellemes mély hangom lett, már ha normális hangerővel beszélek, és nem morgok, bár az államon az a legalább egy napos borosta nem éppen kedvemre való. Kezdenem kell valamit vele, ha visszaérek a szobámba, egyelőre azonban itt hagyjak rendet magam után, és ha már odajött a lány, akkor a bocsánatkérést követően szóba elegyedek vele. A gyógyítóhoz való séta gondolatát elég hamar elvetem, különben sem rajongok értük, sőt, kerülöm őket, hacsak lehet, és különben is már lassan teljesen elmúlik a fájdalom, és még tanulságot is vonhatok le az egészből - tudom, hogy miért mondta apu, hogy ha hímnemű egyed akarna valaha is bántani, magas térdemelés a megoldás, aztán futás, de gondolataimba merülés helyett inkább visszatérek a társaságomhoz, főként hogy olyan nevet hallok, amivel még sose találkoztam. Rákérdezek, majd máris felfele görbül a szám szeglete, amint választ ad. Görög, akárcsak az enyém. Apu imádja a mitológiát, akárcsak én, onnan jött a Médea, de most hirtelen a Iaszón is.
- Huuu... komolyan? Az enyém is. Mármint na... Iaszón eredetileg, csak nem látom értelmét, miért kínozzak vele másokat, a Jason sokkal könnyebben megjegyezhető és kiejthető külföldieknek. Mondom én... mintha Kolozsvár nem lenne innen nézve külföld. Te honnan érkeztél? Nagyon szépen beszéled a nyelvet, rég tanulod? - máris belelendültem a kérdezésbe hirtelen, egy pillanatra még a rendezgetéssel is megállva, hogy rápillantsak. Azt hiszem, sose fogom elfelejteni azt a jelenetet, amikor Noel gyakorlatilag számon kérte, miért nem figyelek rá, úgyhogy bármennyire is nehezemre esik, igyekszem elkerülni, hogy másik is így lássák. Rápillantok, majd helyére teszek pár könyvet, aztán a kérdésére, hogy mit is kerestem, kissé elgondolkodva pislogok magam elé a polcra. Mit is? Mit is? Jaa, átváltoztatástant, de igazából annyira már nem is fontos.
- Csak valami érdekes átváltoztatástant, mert kissé hadilábon állok vele - válaszolok, már megint egy kicsit hangosabban a kelleténél, de most csak vállat vonok a pisszegésre, nem érdekel különösebben, úgyis megyek már.
- Nincs kedved véletlenül a másik könyvtárhoz? Általában kihaltabb, de ott is jó sok érdekes könyv akad - kérdezem, megyek én egyedül is, ha nem csatlakozik, de ha még eltársaloghatunk görög nevekről és mitológiáról például, ki nem hagynám az alkalmat. Kérdőn pislogok rá, ismételten megigazítom a hajam, mert arcomba lóg a fele legalább, majd zsebembe mélyesztem a kezeimet, és várok a válaszára, attól függ, hogy egyedül teszem-e ki innen a lábam, vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Tünci ^^

Ez a nap nem indul valami fényesen, így délutánra már ott tartok a konyhás incidens után, hogy legszívesebben elásnám magam, de akkor valami csoda folytán megérkezik a felmentő sereg egy szőke leányzó személyében. Igaz, hogy gyorsan kiderül, hogy nem Sári az, de igazából alaposabban átgondolva nem is baj, mert elvileg ismerkednem kellene. Itt a tökéletes alkalom, pont belém szaladt a lány, na és persze megmentett attól, hogy pillanatokon belül egész kastélyra kiterjedő pletykának szolgáltassak alapot. Nem is szeretem nagyon ezeket a portrékat, az egyedüli értelmesek a "Nagyok" folyosóján vannak, ott beszélgettem már Modiglianival például. Teljesen őrült az a férfi, bár ettől a képeit nem fogom kevésbé szeretni, szerencséjére. Az nem életem legjobb ötlete, hogy igyunk valamit, ami a konyhát is igényli az egyenletbe, de ha már kimondtam, nem futamodom meg, megyek inkább. Legfeljebb közlik a manók, hogy semmi keresnivalóm ott a továbbiakban, ennél rosszabb nem igazán lehet. Legalább a szóba kerülő téma nagyon jó, oda meg vissza vagyok a Pink Floyd-tól, meg úgy általában véve az egész '60-as évektől, beszélni is szívesen beszélek róla, menten oda a zavart önmagam. Erről tudok beszélni, és ahogy nézem, a lánynak is nagyon bejön az együttes, a közös érdeklődés meg máris hatalmas pozitívum a javára. El is mosolyodom arra, amit mond, és bólogatok lelkesen.
- Jók is, egytől egyig - jelentem ki mosolyogva. Énekelném őket én is, ha lenne hangom, de még a zuhany alatt is csak dúdolni merek, mielőtt halláskárosodást okoznék bárkinek is, de ezt inkább nem mondom, mert egyáltalán nem vagyok büszke rá, hogy ennyire nincs gyakorlati érzékem a zenéhez sem. Hogy melyiküket bírom? Ahogy felteszi a kérdést, azonnal mondom is a választ gondolkodás nélkül.
- Roger a kedvencem, annyira, de annyira jó hangja van. A mozit meg... ühümm, és láttam is a The wall-t. Nem az a kedvenc filmem, de azért nagyon jó - válaszolom még mindig nagy lelkesedéssel, ami azonban rögtön elpárolog, amint beérünk a konyha elé. Nagyot nyelek, és némi gyomorideg is jelentkezik egyik pillanatról a másikra, amint frissen szerzett ismerősöm lenyomja a kilincset, majd benyit, de nem fogok megfutamodni. Nagy levegőt veszek és belépek, majd menten le is esik az állam. A manók nemhogy elkergetni igyekeznének, sokkal inkább segíteni akarnak. El is szégyellem magam, hogy a lehető legrosszabb lehetőségre gondoltam megint, ami csak elképzelhető, pedig korántsem annyira vészes a helyzet. Zavartan mosolygok, és megrázom a fejem az ajánlatra a felsőmet illetően, már így is megszáradt lassan a borsó rajta. Leszedegetem szépen, inkább nem szabadulnék meg tőle, mert bármikor bárki bejöhet, és alulöltözötten azért nem feszítenék itt. Attól végképp el is ásnám magam itt helyben.
- Egy mentatea tökéletes lesz, köszönöm - mondom, amint előkerül, hogy ki mit is iszik, és mielőtt bármit tönkretennék újra, most a manókra hagyom az elkészítését az innivalónak, én pedig leülök az egyik székre, és most jut csak eszembe, hogy még nem is tudom a lány nevét.
- Egyébként... nem is tudom a neved, de nagyon köszönöm, hogy megmentettél a portréktól. Tudom, hogy van szörnyebb dolog is annál, mintha a pletykatémájuk leszek, de miután katasztrófa sújtotta területet varázsoltam a konyhából... wow, most nézem csak, hogy már nem is látszik - pislogok körbe a konyhában, még csak a tűzhely fölött éktelenkedik egy-két zöld folt a falon, de pillanatokon belül annak sincs nyoma az egyik manónak köszönhetően. Csodálom őket, hogy ilyen kis hatékonyak, és még mindig bírják jókedvvel is utánam, eddig bárki más leordította volna már a fejem. Körbehordozom a berendezésen a tekintetem, majd visszatérek a társaságomhoz, és zavartan mosolyodom el, már nyújtva is a kezem.
- Óó... Weöres Médea, de szólíts nyugodtan Médinek... bár a Kinga is szép név igazából - mondom gyorsan pótolva a bemutatkozást, amit eddig sikeresen hanyagoltam.
- És... régóta tanulsz már az iskolában? - illedelmesen igyekszem beszélgetést is kezdeményezni, ha már itt ücsörgöm vele szemben, és máris valami jó témán gondolkodom, miközben felteszem a sűrűn elhangzó iskolai ismerkedős kérdések egyikét. Úgy szeretnék néha én is annyira nagyon spontánul beszélni, mint Sári például.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Horváth Milán Lóránt

outfit.

Másodéves lettem első nekifutásra. Na nem, mintha attól kellett volna félni, hogy megbukok, mert nem tanultam eleget, mert mást se csináltam egész évben, csak tanultam, leszámítva azt az időt, amit Sárival töltöttem, de ez még így is rengeteg tanulással töltött órát jelent tanévben mérve. Inkább tartottam tőle, hogy valami gyakorlati részt elbénázok a lehető leghamarabb, de mint látszik, csak sikerült mindenből ütnöm a mércét. Meg is ünnepeltük apuval a teljesítményem, aztán meg visszatértem örömére úgy döntöttem, nagy fába vágom a fejszém. Ha már ilyen jól ment ez a tanév, kutatni fogok és teljesen belemerülök a racionális tudományokba. Főleg az antropológia kezdett nagyon érdekelni meg a pszichopatológia, úgyhogy még a múlt héten kifosztottam a könyvtárat és elcipeltem a szobámig vagy másfél tucatnyi olvasnivalót. Nem ellenkezett a mennyiség miatt senki, csak arra lettem emlékeztetve, hogy majd időben hozzam vissza, lehetőleg egy héten belül, hogy mások is hozzáférhessenek, ha netán ezen témák valamelyike terén vágynának további ismereteket szerezni. Épp sikerült délelőtt az utolsó könyvnek is végére érnem, és azt is eldöntöttem, hogy legközelebb bizony figyelni fogok a mennyiségre, vagy úgy járok, mint ez alkalommal - három napja alig aludtam, hogy mindent elolvashassak, ami csak érdekelhet egy magamfajta információfüggő és kíváncsi könyvmolyt. Annyi mindenről nem volt eddig fogalmam, hogy most az egész szobámat beterítik a macskakaparással írt jegyzeteim és esetlen rajzpróbálkozásaim, de majd ha a könyvtárat intéztem, összeszedem őket. Nem szeretnék elkésni, ha már egyszer a mára ígértem vissza minden egyes olvasmányt, így gyorsan összekapom magam, aztán jöhet is az embert próbáló gyakorlat: eljutni a könyvtárig úgy, hogy a halom könyvből, ami mögül még csak ki se látok, egyet se tegyek tönkre, illetve a saját testi épségemnek se ártsak, na meg másokénak sem. Csoda, hogy nem vágódom el sehol és nem ütök el senkit, egyszóval épen és egyben beérek a könyvekkel együtt a könyvtárba, ahol első dolgom a könyvtáros asztalára tenni őket. Nem épp a legcsendesebb találkozás zajlik le asztal és könyvhalom között, de azért igyekszem nem fokozni a zajt, óvatosan emelem el a kezeimet a könyvek mellől, ugyanis ha most leborulna a belőlük álló torony, az bizony még hangosabb lenne. Az asztal szélére támaszkodom kifújva magam, fülem mögé igazítom az arcomba omló hajam, és körbenézek. Nem látom sehol a könyvtárost, aki múltkor olyan készségesen segített megtalálni minden egyes kötetet, de ha nincs itt, hát várok, addig is előhúzom szoknyám zsebéből a kissé gyűrött papírdarabot, amire az újabb beszerzendő kötetek listáját kapartam fel még indulás előtt. A lábjegyzetek igazi kincsesbányát jelentenek, ha olvasnivalót keres az ember lánya, most azonban el kell döntenem, mit akarok először elvinni, és mit legközelebb, egyben ennyi ugyanis tényleg túl sok lenne. Elmerengve, homlokomat ráncolva pislogok a lapra, szabad kezemmel még mindig az asztalt támasztva, de néha majd felpillantok, végül a karórámra. Nem kell még indulnom órára, de azért jó lenne, ha lassan jönne valaki, akinek igénybe vehetem a segítségét, vagy mindenkit elnyelt volna itt a föld?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Horváth Milán Lóránt

Beérve a könyvtárba a tetemes visszaszolgáltatandó olvasmányadagommal pár pillanatig egyedül ácsorgok a könyvtáros asztalánál, várva, hogy valaki szakavatott visszatérjen oda, de addig is van időm átnézni azt a listát, amire a kikölcsönzendők címeit jegyeztem fel. Ennek a listának se fogok soha a végére érni, minden alkalommal csak hosszabb lesz, de legalább olvasni szeretek, így nem gond. Éppen azt próbálom meg kibogozni, mit is jelenthet az egyik rövidítés - legközelebb talán érdemes lesz valamelyik sarokba feljegyeznem azokat is, hogy ne zavarodjak bele a sok lehetőségbe - amikor valaki megkérdezi, segíthet-e. Felpillantok a listából, át a könyvkupac fölött és bólogatni kezdek hálás mosollyal arcomon.
- Szia. Igen, mármint ha itt dolgozol, akkor igen. Épp visszahoztam ezeket, és ha kell, szívesen vissza is pakolászom a helyükre, mert tudom, honnan szedtem le őket, becsszó, nem fogok új sorrendet kitalálni nekik, csak valahol van egy lista, amiről ki kellene húzigálni minden kötetet, amit visszahoztam. Legalábbis eddig úgy volt, gondolom, nem változott semmi - csak úgy dől belőlem a szó, elvégre könyvekről beszélünk, ilyenkor gond egy szál se, azazhogy inkább az problémás, hogy befogjam a számat. Viszont fontos, hogy részletesen előadjam, mit szeretnék, elvégre senki sem gondolatolvasó, még akkor sem, ha biztos tudja, mi a dolga. Csak nem lehetek annyira pofátlan, hogy levágjam ide neki az egész halmot, aztán köszöntem szépen, ő csináljon vele, amit akar. Egyben elég nehéz lenne ezekkel a polcok között lavírozni, úgyhogy körülbelül a fele adagot bemérve már emelem is, hogy vigyem elrakosgatni a helyükre, amikor akad még egy kérdése felém, sőt, inkább kettő is. Kíváncsi a szentem, és kicsit érdekes a kérdésfelvetés, mármint én nem így fogalmaznék, és feltehetően Sári aztán végképp kiszűrne belőle valamit, de ez csak részletkérdés. Lepillantok a kötetekre, majd vissza rá, és megvonom a vállam.
- Ahogy elnéztem, nem sűrűn kölcsönzik ki őket, de engem érdekel. Viselkedéskutató leszek, szóval kötelező is lehetne akár, de ha már így kérdezed, nem az. Viszont, amíg visszapakolászom őket, meg tudnád mondani nekem, hogy ezek megvannak-e itt? - fél kézzel szorítom magamhoz nagy nehezen a sok könyvet, amíg ismét előszedem szoknyám zsebéből a listát és elé teszem.
- Ööö... nehezen olvasható az írásom, azért elnézést előre is - mondom kissé elhúzva a szám, gyakorlatilag egy macska szebbet produkálna, ha tintába mártanák a karmait, mint ahogy én írok, de azért ha az ember elég alaposan megnézi, akkor csak ki lehet olvasni. Megkönnyebülten szusszantok fel, amikor ismét végre két kézzel tartom a könyveket, és még mielőtt elrobognék pakolászni, azért megvárom, mit is mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Horváth Milán Lóránt

Lepakolászok, hogy listát bogarásszak, és közben megjön a segítség is. Megrázom a fejem, mert szerintem aligha jelentene az akadályt, hogy első napos, egyébként is pontosan tudom, mit honnan szedtem le, így éppen a helyére fog minden visszakerülni. Gond egy szál sem.
- Hát... tényleg érdekel - válaszolom, kezébe nyomom a listát, és már indulnék is cipekedni, amikor kitalálja, hogy a lebegtető bűbáj mennyivel egyszerűbb lenne. Nem ellenkezem, végtére is igaza van, nálam ezzel csak annyi a gond, hogy épp nincs nálam pálca - valószínűleg az asztalomon van a ceruzáim között, vagy ilyesmi - ráadásul még ezt az egyszerű varázslatot is képes vagyok elrontani.
- Köszi - motyogom. Ez néha annyira megalázó tud lenni, de végülis igaza van amúgy, úgyhogy hagyom lebegni a könyvkupacot és követem. Rakosgassunk vissza mindent a helyére, közben meg azért amit látok, hogy olvasnám, azt éppen leszedegetem szép sorban, és gyűjtögetem másik kupacba, ne kelljen már visszasétálni mégegyszer.
- Ó, ha te még olvashatatlanabbul írsz, az... lehetséges? Most komolyan, néha én nem bírom kiolvasni, mit írtam. Remek orvos lehetnék, ha a dolgok gyakorlati oldalához is értenék, úgyse tudná senki kibogarászni, mi a diagnózis - mosolyodom el, aztán kicsit nyújtózkodom, hogy leszedjek egy kötetet még a felső polcról, de azzal meg is állok. Elég lesz feleannyi, mint amit visszahoztam, és az ő idejét sem rabolom legalább, hogy levadásszon nekem még jó néhány könyvet.
- Minden visszakerült? Ezeket vinném akkor egyelőre - térek vissza az asztalhoz, megvárom, amíg kihúzgálja amit visszahoztam, és beírja ezeket, hogy elvittem, aztán zsebembe gyömöszölöm a listát.
- Köszönöm a segítséget, további szép napot - köszönök el, és már ott sem vagyok, elvégre ki kellene használnom a maradék szabadidőmet ma még olvasásra az órák előtt.