32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ombozi Sára összes hozzászólása (273 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 10 » Le
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 14. 20:08 Ugrás a poszthoz

KitCat
megvagyenyémvagy

Az áldozata éppen fejjel lefelé lóg, ő pedig óvatlanul, hátulról közelíti meg. Már így is szép képeket csinált róla, de még egy pár helyen fényképezné a hajkoronát. És amikor a lányka megijed és majdnem leesik, majdnem utána kap, reflexből. Majd összetörheti az arcát később, ha nem akarja fényképezni. Addig csak vigyázzon a pofijára, főleg, ahogy feláll, meglátja, milyen bájosak a vonásai és máris érzi, hogy ma mázlija van. Főleg, hogy a kislány bájosan, naivan belemegy, nem kér semmit cserébe, ő pedig nem igyekszik felhívni erre a figyelmet. Inkább csak bájosan mosolyog vissza, éppen csak egy glória nem jelenik meg a feje felett.
 - Lecsúszhatnál párszor a csúszdán, meg hintázhatnál kicsit, semmi komoly pózolás nem kell, elég, ha természetes vagy. - Mosolyogva biztatja, hogy nem lesz az olyan nehéz feladat. Sára pedig megkapja a szép képeit, ingyen és bérmentve, már tudja is, melyik gyűjteményébe rakja bele őket. Bár a lány sokkal szebb lenne mondjuk őszi közegben, de akkor elveszne talán a sok éles szín között. Szóval itt, a tavasz első hónapjaiban is tökéletes, és még ha festett szín is, egyáltalán nem látszik rajta és ez a lényeg.
Miközben Catről csinálja a képeket, igazán elégedett magával, jó ötletei vannak, de még mennyire. Sőt, ha itt lenne a halszem lencséje... biztos benne, hogy még szebbeket tudna csinálni. Attól minden olyan különleges lesz! Ő pedig szereti a hétköznapi képeket ötvözni a különlegességekkel.
- Várj, van még egy ötletem! - Mondja, amint az előző elképzeléseket megcsinálták és mindegyikről készült jó pár kép. - Fellóghatnánk magunkat úgy, mint te az előbb és akkor elengedhetnénk a hajunkat! - Már most imádja az ő fakó tincsei és Cat élénkebb haja közötti kontrasztot, nem tehet róla. Mániás, művészlélek, sosem unja meg a dolgokat, de mielőtt még több őrült ötletre kényszerítené Caitlyt, meglátja a golymókot, ami eddig elkerülte figyelmét és szélesen mosolyog rá.
- Hát szerbusz! De édes vagy! - Állapítja meg, majd Cat felé pillant, miközben mutatóujjával csikizgeti a szőrgolyót. - A tiéd?
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 14. 20:34 Ugrás a poszthoz

Radúz, a vadúr
nem menekülsz : D

Ha egyszer valaki megígér valamit Sárának, nos, akkor az olyan, mint egy különös, magány-elleni biztosítás. Biztos lehetsz benne, hogy lesz egy személy az életedben, aki nem fog elfelejteni soha és időnként gondol majd rád. Habár idáig nem vette fel a kapcsolatot a férfival (mert ő ugyan nem fut férfi után, ahhoz túl büszke!), most, hogy a Bagolykő vadőre lett, már nem menekülhet tovább előle. Egyhamar megtalálta a bagoly a csodálatos levéllel, egy igazán különleges helyet megadva a találkozónak, ahol Sára már korábban rajzolgatott a falra. Most nem tervez rongálni, sem alkotni, de akkor is kellemes kis hely a faház.
Szokás szerint kellő időt és figyelmet fordít arra, hogy jól nézzen ki, a végső összeállítás egyszerű, de mégis csinos. És persze a táska is jár hozzá, amiben minden - Sára világában - létfontosságú dolog megtalálható. Tudja, hogy nem egyszerű a terep, így maradt a tornacipő mellett, és ahogy megérkezik a faházhoz, már hallja a kiszűrődő muzsikát. Vigyorogva pillant fel, na igen... úgy látszik, a férfi megint kitalált neki valamit, hogy ne unatkozzon véletlen se. Szóval már előre örül a gondolatnak és mászik is fel.
Ahogy fent van, egy kicsit félve pillant be, hátha egy házibuliba csöppent bele, de nem, nem bír magával. Táncoló lépésekkel, vigyorogva kerül beljebb.
- Húha, milyen kellemes fogadtatás! - Jegyzi meg vigyorogva, hogy túlharsogja a zenét, aminek annyira csábító a ritmusa, a hangulata, hogy alig tud neki ellenállni. Amúgy is szereti a zenét, de ha jó kedve van, akkor különösen könnyen vonzza be a ritmus. És így van most is, bár van olyan kedves és a férfire is koncentrál kicsit, főleg a viszontlátás örömére, hogy egy nagy öleléssel üdvözölje, ha már viszontlátás, ha már Radúz és ha már a kedves fogadtatásról volt szó.
- Hm, mi az, már fel sem ismersz? Azt hiszem, tudom, mi az oka. - Az, hogy nagyon rég látta, hát persze, hogy az. De csak finom, burkolt utalás, bájos mosollyal, hogy igazán sáris legyen a történet.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 14. 21:51 Ugrás a poszthoz

Radúz

Bizony, Sára megérkezett és a fogadtatással nincs is baja, ölelni viszont nem tud. A férfi vigyora széles, a kedve pedig igazán jó, ennél jobb párosítás nem is kell neki sem. Amúgy is imádja a ritmust, de esélye sincs, hogy ellenkezzen. Máris táncra perdítik. Nem csak a zene sodorja már, hanem Radúz is, igaz, kicsit majdnem kárt tesznek a berendezésben, de ő csak felszabadultan, csilingelően nevet, mert olyan jól érzi magát. Hirtelen azonban vége szakad a számnak, talán még nincs is felkészülve rá, hogy elvágják az egészet. Talán végtelennek kéne az ilyen számokat gyártani. Arra nyitja ki a szemét, hogy vége a kis világnak, amiben olyan jót szórakozott, vissza kell térni a valóságba, de azt sem bánja annyira.
Csak azt csodálja, hogy mikor került olyan távol? Ja, hogy a férfi kiforgatta közben? Kicsit le volt maradva, de ahogy felveszi a fonalat, máris ismét a férfi közelében találja magát. Azzal semmi baj nincs, ahogy az öleléssel sem, viszont az emelkedés már sokkal ijesztőbb. Szóval szépen bele is kapaszkodik és lehunyja a szemeit, de aztán hamar rájön, hogy nincs is olyan nagy vész. Nem egy félős lányka, de ha a talajtól való elrugaszkodásról van szó, akkor nem ő a legjobb jelölt. Épp elég szégyen neki, hogy ilyen idősen, aranyvérű lánykaként még nem repült seprűn, és valószínűleg nem most fogja leküzdeni félelmeit a repüléssel és a reptan tanárokkal szemben.
- Ó, hogy te mindig tudod a jó választ! - Sóhajtja ábrándosan, elmosolyodva. Sokan bonyolultnak hiszik Sárát, kőszívűnek, megfejthetetlennek, mégis semmi ördöngősség nincs a dologban. Ha valaki megfelelő stílusban hízeleg neki, könnyedén az ujja köré csavarja, tudja ezt Radúz is. Ahogy lerakja, azért már kicsit nyugodtabb, hogy két lábbal áll a földön, azonban tekintetét lejjebb kell süllyesztenie a szokottnál. Ugyanis az újdonsült vadőr letérdel elé, vékonyka művészkezeit sajátjai közé veszi, Sára pedig értetlenül pillog rá, aztán meghallja, mit szeretne és elneveti magát. De aztán némileg komolyságot erőltet magára, bár vigyorát nem tudja letörölni.
 - Hát nem tudom, az attól függ, mennyire szeretnéd a bocsánatom? Mivel szeretnél még kiengesztelni? A sütin kívül, természetesen. - Nem is haragudott tulajdonképpen, de Radúznak ezt nem kell tudnia, de nem ám. Inkább csak meghallgatja még a verziókat. Bár nem, jobb ötlete van, nem hagyja a férfit szenvedni, találgatni a szíve vágyát, annyira azért nem kegyetlen ő. Nem mintha, olyan bonyolultnak tartaná Sárika a saját gondolatait.
- Mondjuk még egy kis tánccal, hm? - Ajánlja neki az opciót és van olyan érzése, hogy Radúznak sem lesz ám kifogása ellene.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 14. 22:34 Ugrás a poszthoz

Nejji <3
gyere ide, hadd öl(el)jelek meg!

Na jó, ő tényleg nem szeret aggódni. De mégis, mindig arra jut, hogy aggódik, igen, de még mennyire. A számára fontos személyekért, természetesen, a többiek hidegen hagyják. De amikor megkapja Nellikéje üzenetét, hogy fontos, szüksége van rá, azonnal és menjen a Szertárakhoz... hát, először azt hiszi, valami rossz vicc. De nem, ez nem vicc, a kézírást felismeri és ettől komolyan megszédül. Csaknem leesik a székéről, amikor felfogja, mi az üzenet. Sietnie kell, mert Nellinek nagyon szüksége van rá.
Egy normális ember ilyenkor arra gondol, hogy valószínűleg beleragadt a körkefe a hajába és segíteni kell kivágni. Esetleg elhagyta a kedvenc fogkeféjét és meg kell keresni. Nem tudja, mit vegyen fel a randijára és ebben kéri a nővére segítségét. És mire gondol Sáránk? Hogy elrabolták, hallott már olyan esetről, hogy egy szerencsétlen navinés diákot elraboltak és bezárták a szertárba. Innentől pedig, ha egy aranyos kis unikornissal megtörténik, akkor mi a fene eshetett meg az ő egyetlen húgocskájával? Még azt is el tudja képzelni, hogy a sárvérűek közös erővel kapták el, kötözték meg, és vasvillával szurkálják, miközben gyújtják alatta a máglyát.
Ez a kép van lelki szemei előtt, amikor sietve, kissé kócosan (ami nála a legnagyobb ritkaság, hiszen mindig ügyel, hogy tökéletesen nézzen ki) szalad, hogy feltéphesse a szertár ajtaját.
- Nelli?! - Kérdezi, hangjában nem kevés aggodalommal, azzal a bizonyos furcsa éllel, ami egyértelműen jelzi: jobban teszi a kisebb Ombozi lány, ha válaszol egyhamar. Mielőtt még Sára szabadon nem engedi a dühét, de akkor mindenki meneküljön, amerre lát. Azonban a helyszín miatt már nem olyan oroszlánszívű, mint idáig. A furcsa szagok megadják a kezdő lökést, hogy lassítson, fintorog és itt kéne valamit furcsállnia. Vagy esetleg valami felvillanhatna a fejében, hogy ez nem annyira jó ötlet, mint eleinte gondolta. A félhomály sem biztató, karjait maga köré fonva, bizonytalanul megy előre, néz körbe.
- Ombozi Nelli! - Szól újra, ahogy szabadjára engedi az ötös szintű kétségbeesést, hisztériát. Ahogy zeng tőle a szertár, a kislány jobban jár, ha ad valami életjelet magáról, mielőtt Sára még totálisan, teljesen kiborulna és eltüntetné a föld színéről az egész termet.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2015. március 14. 23:43
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 15. 13:46 Ugrás a poszthoz

Radúz

Amikor hallja a férfi spekulációit arról, mit csinálna vele egy rossz válaszért cserébe, elneveti magát. Valahol módfelett sértőnek kéne lennie, hogy ilyen szőrösszívűnek tűnik, de ő mégis viccesnek találja. Talán, valahol van valóságalapja... főleg, ha az ember nem tud úgy bánni vele, mint Radúz. Mert, amint a példa is mutatja, jó kezekben kezesbárány, még akkor is, ha ezek a kezek elemelik kicsit a talajtól, de hamar vissza is kerül és nem kell megfojtania senkit emiatt. Szép befejezés, nemde?
- Sárkány? Maximum Noellel, az egyfejűvel, de ahhoz főben járó bűnt kell ám elkövetni. - Mondja nyomatékosító bólogatások közepette. Próbálja visszafogni a vigyorát, de hát nehezen megy neki. Főleg, ahogy a férfi lábai előtt térdel, szívére tett kézzel esküdözik, mennyire nagyon szeretné a bocsánatát. Ha ténylegesen haragudna, tökéletes lenne a technika, a hízelgés, a szomorúságtól és elszántságtól csillogó tekintet... de jelenleg csak vigyorogni tud rajta. Tulajdonképpen olyan vicces nézni, amikor valaki a semmiért teper, nem létező haragot akar elűzni. De ő sem annyira gonosz, hogy hagyja, inkább csak azt mondja, táncolni szeretne.
Sára eddig nem volt a déli gyümölcsök nagy kedvelője, de szereti a narancsot mától, főleg ezt, ami az ő parancsából születik. Nem tudja, hogy konvertálódik át naranccsá, majd tánccá, neki ez túl bonyolult, rejtélyes folyamat, de nem is töri rajta buksiját. Sokkal inkább táncol még önfeledten kicsit a férfival, mert azt érzi és élvezi is. Bár egy ponton végeláthatatlannak tűnik, végül mégiscsak elvágják, ez most nem érinti olyan érzékenyen, mint a legutóbbi.
- Nagyon szeretem. - Válaszolja elmosolyodva, aprókat szuszogva. Nem éppen egy fitnesszlady a sportújságok címlapjáról, nem éppen a sportosságával fog kitűnni a tömegből, de ezt elnézzük neki. Elég, ha szépeket alkot és máris minden megy, mint a karikacsapás.
Lelkesen tartja oda a csészéjét Radúznak, hogy töltsön neki, és ha már ott van, elvesz egy sütit is. És még le is csüccsen, hiszen nem kell félteni őt, kényelembe helyezi magát egy-kettőre. A tea felszínét figyeli egy kicsit, és el is határozza, hogy szerez még szép csészéket és egyik nap teát fog fotózni, mert olyat nem mostanában csinált és nagyon szép lehet.
 - Nem gondoltam, hogy ilyesmikre emlékszel. - Vallja be mosolyogva pillantva fel a teájából, kissé oldalra döntött fejjel. Mégis kellemes csalódás, jó érzés a figyelmesség és tudni, hogy akkoriban is figyeltek rá, amikor ilyesmiket elárult magáról.
- Szerinted vannak még szép hóvirágok? Én rég jártam körbe a kastély környékét, túl rég, de neked ez a munkád. Ugye? - Kérdez vissza végül, mert hát mit tudja ő, mit csinál pontosan egy vadőr? Állatokat, varázslényeket gyógyít, járkál a környéken, megvédi a diákokat a veszélyes vadaktól, vagy legalábbis próbálja... nem?
- Pontosan mit is csinálsz most?
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 15. 14:00 Ugrás a poszthoz

Brendon Cheesy
susogós mackók edition

- Merlin jóságos sejhajára... - Sóhajtja, amikor meghallja az aprócska szót. Itt van, él, beszél, szóval ő is összeszedi a bátorságát és megy is beljebb. Nem tudja, hogy mit vált ki belőle ez a tudat, hogy Nelli itt van és beszédképes, valahol a megnyugvás és a pulykaméreg között egyensúlyozik az állapot. Minden esetre a gyomra szépen, apróra összezsugorodva várja, mit talál majd.
Amikor meglátja a lányt, ahogy lefelé pillant, még csak rá sem néz, csak maga felé int, szintén furcsán érzi magát. Karjait szorosabbra fonja maga körül, miközben azon gondolkozik, vajon ez ilyen testvéri tulajdonság, hogy vegyes érzelmeket vált ki belőle? Vagy csak Nelli ért ehhez ennyire? Mert az biztos, hogy most egyszerre ölelgetné őt agyon, amiért semmi baja és első blikkre egy hulla sincs a közelben, akit el kell rejteni, mindazonáltal olyan pofont lekeverne a húgának az ijedelemért, hogy csak úgy csengene tőle a füle. Igen, mindkét opció kecsegtető, de van egy olyan érzése, hogy Nelli egyiknek sem örülne.
Sára lerakja magát Nelli mellé, még akkor is, ha nem tartja magát a kis bábjának. Amikor azonban a következő kérdést meghallja, összefonja karjait a mellkasán. Oldalra döntött fejjel, igazán jeges pillantást vet húga felé, amitől a legtöbb ember menekülni fog, a legkisebb Omboziról valószínűleg lepattan. De legalább Sára lelke megnyugszik, hogy próbálkozott.
- Még gyors kifestettem a körmöm. - Nyújtja ki kezét, hogy megmutassa finom, világos mentazöld színben pompázó, tökéletesen rendezett manikűrjét. Hangjában azonban érezhető volt az irónia, hogy nem, nem ejtőzött pár percet. Még a haja sincs rendesen megcsinálva, szóval gyorsan meg is igazít pár fakó tincset, mielőtt még feltűnő lenne. Valószínűleg még Nelli sem látta ilyen rendezetlenül, az elmúlt fél évben meg biztosan nem. Amióta Noel nincs, ki kell tölteni valamivel az űrt és a shoppingolás meg szépítkezés tök jó pótcselekvésnek bizonyult ezidáig.
- Kell a segítségem, hm? Mit kapok cserébe? - Kérdi, érdeklődőn felvonva egyik szemöldökét, mert hát nem palimadár ő sem. A sértést csak úgy elereszti a füle mellett, Nellinek sokkal inkább a lelke mélyére kell hatolnia, ha meg akarja bántani. Ó, képes lenne rá, ha igazán akarná, ebben Sára is biztos.
- Mit kotyvasztasz itt amúgy...? - Kérdezi, mert nem bájitalnak néz ki, ami az üstben van. Érdekli, mi is ez, nyakát nyújtogatva pillant bele, hogy mivel van dolga, de a látvány nem nyűgözi le, szóval visszadől hátra. Karok összefonva, egyik láb átdobva a másikon és várja a magyarázatot.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2015. március 15. 23:03
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 15. 20:41 Ugrás a poszthoz

KitCat

Ahogy látja, a lánynak nincs nagy gondja a dologgal. Semmi nagy pózolást nem kért tőle, csak hogy játsszon kicsit, legyen természetes, és ez nagyon is megy neki. Főleg, ahogy vigyorog, attól sokkal sugárzóbb lesz az arca. Sára pedig lelkesen örökíti meg a pillanatokat, kamerájába nézve és egyre elégedettebb a mai teljesítménnyel. Amikor Cat mutatványozik a hintán, majd kiugrik belőle, pillanatra megáll benne az ütő. Ahogy az előbb is szuggerálta gondolatban a lányt, most is: hidegen hagyja, ha a fotózás után összetöri magát. De nem, sajnos nem szeretne véres képeket, pedig amúgy még preferálná is a nyaktörést. Így viszont nem örülne neki, ha nem kaphatná meg a csúszdás képeit, attól pedig igencsak morcos lenne. De annyira azért nem fagy le, hogy ne készítsen repülős képeket a lánykáról, az valószínűleg lehetetlenség
De szerencsére Cat egyben van, Sára pedig nagyot sóhajt. Aztán eszébe jut, miért ilyen bátor a kislány a levegőben és miért jó az egyensúlyérzéke.
- Ó, azt hiszem már láttalak. A kviddicspályán, láttalak. - Állapítja meg végül, lelkesen bólogatva, mert elégedett magával, hogy egy ilyen apróságra emlékszik. Amúgy nem nagy kviddicsrajongó és amióta az öccse nem játszik, ritkán nézi a meccseket. De a legutóbbi Rellon-Navine meccsnek elég nagy híre volt, szóval úgy döntött kimegy és megnézi. Akkor látta a lánykát, a navine csapat színeiben, terelőütővel repkedve. Ahhoz képest, hogy milyen pici, mégis terelőnek választották? Ha Sárát kérditek, inkább nem akarja letesztelni a lányka jobb horogját, köszöni szépen.
- Hát, fotográfus szakon vagyok mestertanonc... meg ez a hobbim is. Szerintem ez egy ilyen betegség, de nekem éjjel-nappal alkotnom kell valamit. - Nem, nem betegség, Sára. Csupán csak ebben tudod kifejezni az igazi valód, még ha Noelen kívül más nem is lát bele igazán a lelki világodba. Ha nem engeded közel magadhoz az embereket, ha nem engeded, hogy beléd lássanak, neked kell kivetítened magad, az érzéseid. Ő a festésben és fotózásban mutatott tehetséget, igazából az eladott műveiből él meg. Szóval csak jól jár vele. Nem lesz egy megkeseredett, zárkózott valaki sem. Hanem Sára marad, az a Sára, aki mindig is volt.
És ez a Sára ösztönösen vonzódik a cuki, szőrös dolgokhoz. Szóval nem állja meg, hogy egy kicsit megcsikizgesse a golymókot, megsimogassa. Még beszél is hozzá, kár, hogy ő nem tud válaszolni. Mosolyogva pillant fel Catre, ahogy hallgatja a kis szőrmók történetét. Ó, szóval már egy éve a lánynál van, akkor biztosan ismeri már és tudja, hogy kell bánni vele.
 - Nekem? - Kérdezi szélesen elmosolyodva. - Nekem csak egy beszélő plüsshódom van, de az is több, mint amennyit néha el lehet viselni. - Na igen, a többi állatnak nagy előnye, hogy nem tud beszélni, nem hisztizik. Nem olyan kis akarnok hercegnő, mint Mazsola, de Sára aztán megtanulta kezelni. Ettől függetlenül, ha nincs vele és csak úgy, egyedül mászkál a kastélyban, akkor igenis veszélyes a többi diákra.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 18. 19:15 Ugrás a poszthoz

Táncoslábú

- Noel, az öcsikém. - Mondja végül, elnéző mosollyal az ajakin. Ó igen, el is felejtette, hogy a férfi névmemóriája... hát, nem az igazi. Fogalmazzunk szépen és diplomatikusan. Bár Noelt nem nehéz megjegyezni, hiszen ő az egyetlen fiú az Ombozi testvérek közül, a második a sorban, mégis megtévesztően összekeverhető Nellivel, a harmadikkal. Tekintsünk el attól az aprócska ténytől, hogy az egyik fiú-, a másik pedig lánynév, a hangzásuk igenis hasonló!
Aztán máris ajánlj egy remek dolgot békítésre, ha Radúz nem tudna a gondolataiban olvasni és eltalálni, most éppen mihez van kedve. Táncol vele még egyet, és nagyon jól érzi magát. Viszont a kis pihenőt szorgalmazza. A teát szintén, tartja is a csészéjét, kér belőle és mosolyogva csüccsen le egy süti társaságában.
- Aktuális dátum? Szóval a születésnapok meg ilyesmik megmaradnak? - Kérdezi csak úgy mellékesen, érdeklődve. Nem, nem a sajátjára gondol, csak úgy általánosságban, a drága vadőr elméje hogyan működik. Hiszen ha egy dolgot minden évben ünnepel, akkor az csak megragad neki egy idő után, nem? Vagy legalább a saját szülinapja...?
- Hát ezt orvosolnunk kéne... - Vigyorodik el a megállapításon, hogy nincsenek szárnyai. Pedig egy angyal, tenné hozzá, ha nem lenne olyan büszke, amilyen. - Olyan szép képeket tudnék csinálni róluk! - Állapítja meg ábrándos sóhajjal, vágyakozóan. Abban bízik, ha a férfi emlékszik maga a saját ígéretére, ha ennek kapcsán felrémlik neki, talán jobban megmarad, mintha ő rágja a szájában. Sára már csak ilyen interaktív foglalkozás, szereti tornáztatni mások agyát. Ráadásként tesztelni felkészültségét, figyelmét, lelkesedését és hasonlót, de ezt csak olyan kedvesen és finoman, hogy észre se vegye a delikvens.
- Ez pont neked való, tökéletes. - Állapítja meg, majd sejtelmes mosoly ül az arcára, miután leharapott egy darabka sütit. - És nem árt a diákokon is rajta tartani a szemed. - Ezt muszáj volt hozzátennie, hiszen édes, drága öcsikéjéből kiindulva, miket művelt erre... ó, mai napig azt kívánja, bárcsak halvány lila gőze se lenne a sztoriról. De sajnos van. Sajnálatos módon nagyon is tudja, és sosem tudta elképzelni, egy ilyen iskola területén belül hogyan is történhetnek meg ilyesmik. Hiszen hemzseg a hely tanároktól és prefektusoktól, nem? Na mindegy, most már itt van Radúz is, hogy kézbe vegye a dolgokat. Nem tudja ez mekkora biztosítás, őszintén nem tudja felmérni, de végül is... felnőtt, vagy mi a szösz.
- Jól megvagyunk, tényleg. Jövőre végzek. - Mosolyog rá végül büszkén, bár egyelőre fogalma sincs, mit fog kezdeni magával utána. Talán felvesz még egy szakot és újra elkezd tanulni, valami egészen mást? Sáránál sosem lehet tudni, mibe akar belevágni és miről dönt úgy, hogy most igenis végigcsinálja. Márpedig kitart az elvei mellett, határozott jellem és nem kell félni, hogy félúton meggondolja magát.
- Szívesen meghívtalak volna egy-két kiállításomra is amúgy, ha nem éreztem volna feleslegesnek. - Nem gonosz ő, de akkor sem bírja ki, hogy néha odaszúrogasson ilyesmiket. De csak olyan Sára-stílusban, mosolyogva, szemeit forgatva. Arvid, aki szinte sosincs ott a megbeszélt helyen és időben, valószínűleg nem fog egyszer sem Londonig rohangálni, hogy Sára festményeit csodálja egy hangulatos kis galériában, pezsgőt iszogatva. Nem, valahogy képtelen elképzelni a férfit ebben a szituációban.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 19. 19:21 Ugrás a poszthoz


Talán szomorú tényként kéne felfogni, hogy a férfi abban reménykedik, majd legközelebb megjegyzi a nevet. De Sára csak elneveti magát rajta, mert akkor is olyan vicces és abszurd. Ő pedig szereti ezt, amikor valami homlokegyenest szembemegy a racionalitással, és inkább saját szabályrendszert alkot. Radúz világa pontosan ez, és ő mindig is csodálattal tekintett rá sokkal inkább, mintsem fintorogva.
- Ó, hát értem a problémát. - Mondja bólogatva, vigyorogva gondolkozik azon, vajon miért nem szerzett még be a férfinek egy nefelejtsgömböt, vagy legalább valami hasonló funkciójú mágikus tárgyat? Ha valakinek, hát neki találták ki az ilyesmit, elvileg nem felejti el a dolgokat, inkább csak nem emlékezteti senki, hogy emlékeznie kellene. Csinos kis szőke buksijában már meg is születik a tervezet, hogy ha legközelebb alkalma lesz rá, tényleg vesz valami hasonlót. Persze, csak kis részben önös érdekekből, inkább Radúz életének megkönnyítése érdekében... ó, hát persze.
- Babapofi-szindróma, hah? - Vigyorog szélesen, hiszen nem tart neki sokból elképzelni a férfit arcszőrzet nélkül. Ilyen korban ez igenis jellemző, egy-két szőrszál csodákat tesz a valós kor mutatásában, a hiánya viszont olyan fiatalító szérum, amiről nők csak álmodoznak. De azért... egyszer akkor is megnézné azt a babapopsi arcot. Hiszen a frissen borotvált arcot jó érzés simogatni, tényleg olyan puha, kis védtelen utána a bőr.
- Jobb is lesz. - Jegyzi meg sóhajjal, és hiába próbálja könnyedén kezelni, csak olyan lazán, mint szokta, ez a téma még mindig megfekszi a gyomrát. Minden egyes aspektusa. És csak akkor tér vissza gondolataiból a valóságba, amikor Radúz megböki a vállával. Elsőre értetlenül pillog rá, mármint mit is csinált ő? Mit kell bevallania? Aztán leesik neki a tantusz, akaratlanul is grimaszra húzódik a szája.
- Ezek szerint nem hallottál a modern mesehőseinkről. Van egy villámmágus csaj a Rellonban, és hát most bontogatja a szárnyait, gyakorolja a képességét. A bökkenő annyi, hogy egy másik diákon tette meg, aki önként kérte erre, és nem mellesleg az öcsém volt az a félnótás. Itt történt a környéken. - Zárja le csodás kis sztoriját, ajkait kissé összepréselve, mert még mindig nem hiszi el. Ha Noel még volt is olyan önpusztító barom, hogy ilyenekkel próbált játszadozni, legalább máshogy viselkedett volna. Neki az első dolga volt a való életben megtanulni, hogy mindig más a hibás. Sosem ő. És ehhez kell tartania magát. Lehet, hogy kicsit bűzlik az értékrend, de egészen hasznos volt az életében, legalábbis sosem csücsült a Balatonon és ezzel már többet ért el, mint Noel. Aki nemhogy tagadta volna, elvitte az egész balhét, azt bizonygatva, hogy ő volt, az ő ötlete volt. Egy csepp életösztön sincs hát a gyerekben? Nem, valószínűleg nem - jutott bölcs következtetésére Sára.
- Húha... ez nagy hiba volt! - Vigyorog szélesen, mert hát tényleg, elég elképzelnie a szép fehér falakat, a sok festéket, ami van neki raktáron. És ezt megkoronázva a ténnyel, hogy szabad kezet kap, máris fel van villanyozva. Hála istennek hajszálai nem veszik át a heves töltést, különben érdekesen nézne ki, helyette inkább megeszi sütije maradékát, és iszik még pár korty teát. De amikor meghallja Radúz második ötletét, gyorsan lenyeli a teát, mielőtt még a nevetgélés közepette rossz útra térne és meg találná fojtani.
- A kettes számú hiba. Ha csengőt akasztanék rád, hangos lenne, az nem jó. De elég, ha magadnál hordasz egy csokor mentát, azt kiszagolom kilométerekről. - Vigyorog, drámai túlzásán és azon, hogy Radúznak nem kell félnie. Sárának tartozni biztosítás, de hát ezt már tudjuk. Hogy újat is mondjak, megemeli kis csészéjét mosolyogva, majd megissza utolsó pár kortyát, ujjai között forgatja az aranyos kis csészét, igenis tetszik neki.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. április 7. 19:24 Ugrás a poszthoz

Pán Péter <3


- Akkor legalább nem vennél mindent olyan komolyan. - Vigyorodik el az ötletre, nem is rossz, nem is rossz. A hatás kedvéért még meg is csattogtatja ollóját, aminek igazából fele annyira sincs gyilkos hangja, mint amennyire elsőre gondolta. Pedig milyen szép is lenne, ha Axel összecsinálná magát itt helyben, egy körömollós lányka kezei között. Na, azért tegyük hozzá, hogy Sáráról van szó és ez alapjaiban megnehezíti a döntést.
Már éppen tenne valami epés megjegyzést arra, hogy nyugodtan kényeztesse el az öccsét, majd meghálálja, de ezt még magának is erősnek érzi. Sőt, biztos benne, hogy őt sokkal jobban szíven ütné, ha kimondaná. Bölcsen csendben marad és mosolyogva, hümmögve bólint egyet, mintha mi sem történt volna.
És igen, sajnos a nyalókától is meg kell válnia. Egy pillanatra még sajnálja is, de természetesen nem hagyja, hogy ilyesmit lássanak rajta. Annál sokkal könnyedebb mozdulattal hajítja bele a szemetesbe és vesz tőle végső búcsút. Csak úgy túllép a dolgon és előre néz, hiszen ezt csinálja egész életében, nemde?
- Én a helyedben a bénábbik kezem használnám. - Állapítja meg amolyan baráti jó tanácsként. Axel bátorsága imponáló, és valljuk be, Sári is jól szórakozik azon, ahogy a fiú horgászgatja a gumicukrokat, próbálja menteni az ujjait. Csodálkozik ugyan, de sikerül neki, kár lenne amúgy is azokért a szép kis művészujjakért.
- Velem? Elég sokat alkotok manapság. Volt egy-két kiállításom Londonban, de semmi nagy felhajtásra ne gondolj. - Igen, csak Sára képes ilyen hanyag eleganciával odavetni, hogy manapság már megél a művészetéből és nincs is annyira a szüleire szorulva. Talán ebben üt el leginkább az Ombozi család többi tagjától, kicsit sem fennhéjazó, még csak nem is igyekszik dicsekedni. De valami szalonképes téma kellett beszélgetni, ami nem Noel. Elege van belőle, hogy mindig, mindenhol csak Noelen jár az esze, hiszen most is azért jött ide, hogy elfeledjen mindent.
Közben talál is valami igazi finomságot, amit valószínűleg neki találtak ki. Vigyora széles lesz, ahogy látja a kínálatot. "Hófehérke almája" - olvassa a feliratot, majd alatta a kis magyarázatot. Az édesség bizony nagyon elálmosít, sőt, ha eleget eszik belőle az ember, még el is altat. Sára pedig vigyorogva szed is belőle pár darabot, igen szép kis karamellás almácskák, az ember helyből megkívánja, ha rápillant. Az illata is csábító, ha nem ismerné a hatását és nem lenne más, akinek ezt szánja, akkor biztosan megkóstolná. De inkább csak nyel egy nagyot és keres tovább, most már tényleg magának valamit. Amit meg is ehet és nem mással akar kitolni.
- Kicsit kár, hogy már nem a kastélyban laksz. - Állapítja meg végül hümmögve, amolyan csendes vallomásként, Axelhez intézve szavait. Nem, sajnos nem a töltött rágókhoz beszél, pedig sokkal kevésbé lenne imázsromboló.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. április 7. 19:58 Ugrás a poszthoz

Kornél


Ahogy Sára szépen odaszúr egy aprót Kornél egójának a közepébe, és még kicsit elégedett is magával. De nem éri el a kívánt hatást, látja a féloldalas vigyort, felvont szemöldököt, a laza pimaszságot. Nagyon szívesen letörölné azt a vigyort az arcáról, már most. Hallgatja a választ, bájos mosolyra húzza ajkait.
 - Szeretnél versenybe szállni? Nahát. - Mosolyodik el végül sunyin, miközben zöld szemei villannak, ahogy végigpillant a fiún. Épeszű ember már most rosszat sejtene, sőt, még az is lehet, hogy menekülőre fogná. De mivel Kornélt nem feltétlen sorolhatjuk ebbe a kategóriába, főleg nem ilyenkor.
De aztán mégis megszánja. Úgy van vele, hogy csak meg kell hálálnia a kedves segítséget és egy köszönő-puszit nyom az arcára, hálás mosoly. Az összes bájosságát, édes pillantását beveti és összesített erővel lövi Kornélba. Nem részegül meg tőle, sőt, egy kicsit mintha el is sápadna. Szomorúnak viszont határozottan szomorú, látszik rajta a csalódottság, szipog. Egy pillanatra talán még el is hiszi Sára és meg is sajnálja, de aztán látja a mozdulatot és Kornél azonnal sokkal inkább színpadi majom a szemében, mintsem egy sajnálatra méltó valaki. Az egyetlen szerencséje a navinés srácnak, hogy Sára szereti a cirkuszt és szórakoztatja.
Sőt, ő igazából imád szórakozni. Felelőtlen dolgokat csinálni. Csak ezt igen kevesen tudják róla és kevés a partnere benne. Egyedül pedig olyan unalmas az élet, nemde? Viszont itt az ideje, hogy cselekedjen. Semmi sajnálkozó pillantás, semmi elégedett vigyor, mindent visszafog és visszafojt magába, hogy ne leplezze le magát.
- Te akartad. - Emlékezteti csendesen Kornélt, amíg még ideje van rá. Azért csendesen, mert már bőven elég közel van ahhoz, hogy elég legyen halkan formálnia a szavakat. Lefelé pillant, nem fel a fiúra, és akkor látja meg a kikandikáló pálcát. Mosolyogva karolja át végül egyik kezével a nyakát, hogy véletlen se menekülhessen gyors, derült égből villámcsapás csókja elől.
És amíg Kornél mással van elfoglalva, szabad kezével óvatosan fogja meg a pálcát és csúsztatja ki. Élvezte a csókot, rég csinált ilyen meggondolatlan dolgot, de nem húzza hosszúra, hiszen megkapta érte a jutalmát. Hátrál pár lépést, kezei között forgatja, nézegeti a pálcát.
- Tudod, itt az ideje megtanulnod valamit. Omboziéknál semmi sincs ingyen. - Mosolyog sunyin, ahogy a pálca átkerül az ő farzsebébe. De mindig is az a hír járt róla, hogy ő a legvajszívűbb Ombozi, és mivel a pletykák nem alaptalanok, oldalra biccenti fejét, úgy pillant Kornélra.
- De visszavásárolhatod, ha szeretnéd.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 16. 19:00 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske


—Szóval tényleg azt szeretnéd, hogy itt üljek javában mozdulatlanul és bámuljak ki a fejemből? Na és, mit kapok cserébe? Arról még nem beszéltünk – jegyzi meg elmosolyodva, miközben egy könnyed mozdulattal lejjebb simítja a szoknyáját. Sáránál amúgy sincs semmi ingyen, ezt megtanulhatta volna már Cameron. Oké, megérti, hogy sokkal kellemesebb úgy lerajzolni valakit, hogy egy helyben marad, mint szimpla emlékezetből, és tetszik neki az ötlet, a rét tényleg egy szép hely. Egyenes háttal ül, bájosan mosolyog Cameronra, mint egy kirakatbaba, de komolyan érzi, hogy egyhamar gondjai lesznek ezzel a dologgal. Nem az ő stílusa, hogy csak úgy egy helyben ücsörögjön és tegye a semmit. Meglepően gondjai vannak az ilyesmivel, de végül kicsit elmerül a gondolataiban. Nem olyan jó ötlet.
—Talán mégis valami benti helyszín kellett volna, nem? Tudod, lehet, hogy a táj elvonja a figyelmet rólam – jegyzi meg pimasz, féloldalas mosollyal ajkain. Aztán direkt elpillant Camről, nem akarja elnevetni magát, inkább a kastélyt nézi, oldalra döntött fejjel, ártatlan mosollyal ajkain. Amióta Cameron említette, hogy szereti a vörös rúzsát, azóta gyakrabban használja. Nem mintha a másik bármikor elégedetlen lehetne a kinézetével. Annak ellenére, hogy előtte nem igyekszik mindig az a tökéletes Sárika lenni, amit mindenki mással el akar hitetni, annak ellenére mindig összeszedett a kinézete és bőszen táplálja hiúságát.
—Tudod, én idén elvégzem a sulit – szinte oda sem figyel, mondja ki végül a gondolatát, miután kicsit összepréselte az ajkait. Közeledik a vizsgaidőszak, gyorsabban, mint eredetileg tervezte.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 17. 20:25 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske


- Szóval azt. De nem válaszoltál ám a kérdésre, figyelsz te rám amúgy? - kérdezi némi éllel a hangjában, de végül feladja a harciaskodást, végül is, kettejük közül nem ő az, aki nem bírja ki, ha nem figyelnek rá. Csak akkor szóljon, hogy az egyik virágocska előbb válaszol neki és értelmezi, amit mond, mint Cameron. Szóval nem rontja el sértett hercegnőként a pillanatot, inkább csak mosolyog Cam felé. Annyira édes, hogy már mindene tiszta szenes és van egy olyan érzése, hogy ez még csak rosszabb lesz. De már az ő ruhája összepiszkolásának gondolatától is feláll pár szőrszál a nyakán, majd cseppet megrázza a fejét. A másik válaszára pedig sóhajt egyet.
- Nem erőlteted ám meg nagyon magad - állapítja meg lemondó sóhajjal. Igen, valóban nem olyan élmény Cameronnal beszélgetni, amikor magyarul próbálkozik. Főleg azért, mert néha inkább lustább, mint szavakat keresgélni. Pedig azzal még tudna mit kezdeni, egy nemmel viszont nem sokra megy. Persze, tudja, hogy muszáj neki tanulnia és gyakorolni és szívesen segít neki. Ha éppen nem bojkottálja a kommunikációt, mert attól könnyedén megteszi ő is és annak nem fog örülni, főleg hosszú távon nem. Azonban most mégis jobban tette volna, ha csendben marad, mert Cameronra nézve látja, hogy nem kicsit sikerült lesokkolnia vele. Pedig azt hitte, tudja, semmi új információ nem volt ebben, most mégis tátog, mint egy partra vetett hal. Na, valami téma, aminél tényleg meg kell erőltetnie magát, hogy keresgélje a magyar szavakat.
- Te elmész az iskolából - javítja ki a mondatot végül, hogy legalább tanuljon is valamit. - És igen, én elmegyek az iskolából. Nem hiszem, hogy itt tudnék a faluban maradni, rövid távon begolyóznék - mondja, közben pedig finoman megvonja a vállát és bocsánatkérően elmosolyodik. Nem fél ettől, még kicsit odébb van, meg ő alapvetően úgy gondolja, ezt nem olyan nehéz megoldani. Cameron nem lehet mindig a nyakán, az ő bizalma meg nem az igazi, valljuk be, van is oka rá, de tudja, hogy nem lesz egyszerű. Viszont ő szabad, mindig is az volt és mindig is az lesz. Az egyetlen ok, amiért végül ide jött, az Noel, annyira nagyon szeretett volna újra vele lenni kicsit. De ez a világ háta mögötti kis falu és kastély nem az ő világa teljesen.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 24. 23:30 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske


- Ezt nemnek veszem - állapítja meg lemondó sóhajjal és vonja meg kicsit a vállait. Na jó, ha tényleg nem figyelnek rá, az sem baj, csak akkor nem tépi már a száját feleslegesen. De látja, hogy Cameron morgolódik a figyelem megzavarására, meg úgy az elégedetlenségére is, és most már legalább próbálkozik. Érezhetően keresi a magyar szavakat, nagyon el akarja mondani neki, amit akar és emiatt iszonyat büszke mosollyal pillant rá.
- Jó, jó, de akkor siess - adja ki a parancsot elégedett mosollyal az ajkain és látja ám, hogy Cameron is kihúzza magát. Aztán türelmesen ücsörög tovább, várja, hogy a másik rajzoljon. Zöld tekintetét végigvezeti a környezeten, kicsit elgondolkozik, majd ismét Cameronra pillant és egy óvatlan pillanatban kicsúszik a száján egy mondat. Egy gondolat, amit nem akart közölni amúgy a másikkal, legalábbis nem itt és nem most. Utólag mégis baromi jó ötletnek tűnik, azt a tényt figyelembe véve, hogy magyarul abszolút korlátozottak a hiszti lehetőségei. Vagy legalábbis az önkifejezésé. És tudja, hogy a másik hisztizni fog, valahol jogosan is. Neki is vannak ellenérzései a dologgal kapcsolatban, de ennek a dolognak két oldala van. Nagyon ritkán húz kétfelé a szíve, általában tudja, mi a helyes döntés. De most egyik sem tűnik helyesnek, főleg most nem, hogy látja Cameron kétségbeesett tekintetét, hogy milyen zaklatott is lett ettől az egésztől.
- Igen, el - mondja ki még egyszer, ha már visszakérdez, és elmondja neki annyiszor, amennyiszer szeretné. Biztos segít feldolgozni, vagy megérteni, vagy csak nem akar hinni a fülének éppen. Esetleg úgy gondolja, hogy rosszul érti a magyar szavakat, de akkor talán bepróbálkozna némi angollal. Igen, végezni fog, elmegy innen.
- Nem, öhm, go nuts - keresi meg gyorsan az angol megfelelőjét a begolyózni szónak. Néha elfelejti, hogy a magyar nyelvben milyen csodás, értelmetlen kifejezések vannak. Végül sóhajt ismét egy aprót, kissé elkeseredettet, hogy erről kell beszélni, de ha már ennyire értetlenkedik, próbálja egyszerűen kifejteni.
- Ez nem nekem való, az itteni élet. Leköltözhetnék a faluba. Lehetnék újságíró, minisztériumi dolgozó, művész, de én nem lennék vele boldog - magyarázza, száját is elhúzva, sajnálkozó tekintettel. Fogalma sincs, miért magyarázkodik. Semmi rosszat nem tett és nem is fog tulajdonképpen. Csak boldog akar lenni, egy olyan helyen élni, ami nem kényszer számára, hanem saját választás és a szabadságot jelenti. Nem nagy kérés, mégis annál nehezebben megvalósíthatónak tűnik innen.
- Szeretném, igen. Annyi gyönyörű hely van, ahol még nem jártam - és a sajnálkozás már át is vált ábrándozásba, ahogy lesüllyeszti tekintetét. Maga elé pillant, ábrándos mosollyal figyeli a zöld pázsitot, tűr füle mögé egy kósza, szőke tincset.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 28. 19:03 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske


Bólint egyet arra, hogy siet, annyira aranyos, ahogy ígérgeti. Azért kijavítja, hogy az sietek, hogy ne kényelmesedjen el, de amúgy csendben gondolkozik kicsit, mielőtt felvetné az ötletet. Részben örül a kötelezően magyar beszédnek, másrészt pedig kicsit zavarja. Lényegesen többet beszél, mint a másik, pedig fordítva szokott lenni ilyen helyzetekben és hiába. Minden igyekezet ellenére nem lát Cameron fejébe. Akármennyire is könnyítené meg most a helyzetet, nem megy neki.
A kérdése pedig kicsit meglepi. Sok dologról van véleménye, elképzelése. Szinte mindenre akad már valami frappáns válasza. Erre azonban nincs. Nyel egyet, összeszedi a gondolatait. És hiába próbál valami jobb verziót kitalálni, csak egy válasza van erre. Ahhoz pedig széles mosoly is társul.
- Te? Téged ugyanúgy szeretni foglak - ennyi, amit ígérhet, amit tervezhet. És bármi is lesz, bármilyen helyzetben igenis érvényes megoldás. Szeretni fogja. Nem tudja, Cameron hogy érte el, hogy így megszeresse és ragaszkodjon hozzá. Néha még ő is furcsállja a saját érzéseit vele kapcsolatban. Elkápráztató, hogy tudja ennyire szeretni és gyűlölni néha. Amikor akaratos, egoista kisgyerekként viselkedik és nem fogja vissza magát, nagyon utálja miatta, még ha gyakran a sajnálat miatt nem is látszik rajta. Ilyenkor viszont, amikor ennyire ragaszkodik hozzá, amikor tudja, hogy szüksége van rá, akkor viszont nagyon szereti. És igaz, hogy ő nehezen szeret meg valakit ennyire, de akkor nagyon nehezen is engedi el.
És az a vicces, hogy ezek mellett még mindig nem képes benne úgy bízni, ahogy kéne. Minél többet vele akar lenni, hogy ne legyen ideje másokra. Önző. Magának akarja Cameront, nem osztozkodik senkivel. És sajnos nem vigasztalja, hogy szeretni csak őt szereti. Feleslegesen aggódna? Inkább csak megvan rá az alapja.
- Nem tudom mi lesz. De majd megoldjuk valahogy - és egy biztató mosoly újra, mert úgy látszik, jelenleg ő van sokkal inkább a helyzet magaslatán. Szeretik dobálgatni a szerepeket, de Cameron most már visszavehetné a sajátját.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 28. 20:30 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske
ruhácska | fejecske


Nem akart ide jönni eredetileg. Legutóbb amikor ilyesmin járt, Gwennel trágyabombákat robbantgattak. Ennél több értelmét azonban nem látja ennek a rendezvénynek. Csak remek alap a csínytevésre. Bár az már két éve volt, mégis hiányolja a gyerekes tréfákat. Hiányzik neki Csingiling, akivel vidámságot varázsol szegény, eltévelyedett párák életébe. Vajon kinőtt volna már belőle?
Éppen ezen gondolkozik, miközben a végzősök táncát nézi, de valami fura, de ismerős érzés keríti hatalmába. Elég hamar rá is jön, mi ez. Csak Cameron tekintetét érzi magán, elégedettséggel tölti el, hogy ő jobban leköti, mint a tánc. Kezei lazán össze vannak fonva maga előtt, egyik lábáról a másikra áll, ahogy felpillant a másikra és rámosolyogva egy finom puszit ad ajkaira. Ügyel arra, hogy ne is rúzsozza őt össze túlságosan, láthatóan.
Na igen, Cameron az egyetlen, aki miatt most itt van, el is várja, hogy vele foglalkozzon. Ő azonban nézi a táncoló végzősöket is, egy apró, lopott pillanatban pedig mosolyogva int Axelnek, amikor találkozik a tekintetük. Nohát, hogy megnőtt Pán Péter is, még kis csenevész volt, amikor Warren bácsi irodáját dobták fel kettecskén. Közben kicsit közelebb totyog Cameronhoz, hogy átölelve közelebb bújhasson hozzá. Nem tehet róla, a régi, szép emlékektől olyan érzelgős lesz. Úgy néz ki, ez már a felnövéssel jár. Aztán alighogy elereszti kedvesét, és elkezd kicsit tapsolni, máris hozzá szegezik a kérdést.
- Persze, szeretek táncolni - mosolyog rá szélesebben, és nyújtja is a kezét. Na jó, ez az egy a jó a bálokban, hogy lehet táncolni. Nem mintha máshol nem lehetne, de ő szereti, nagyon. Amúgy a zenét is, de táncolni rá még inkább. Szóval már megy is Cameronnal a táncparkett felé, hogy szembefordulhasson vele, másik kezét a vállára helyezze és a kellemes, andalító dallamra könnyedén és felszabadultan lépkedhessen vele összhangban. De nem telhetetlen, irányító partner, szépen hagyja, hogy Cameron vezesse őt, ahogy kell.
 - Én is táncoltam a saját végzős bálomon. Még csak két éve volt, de egy örökkévalóságnak tűnik - nosztalgikus, féloldalas mosoly jelenik meg az arcán, ahogy visszagondol Bálintra és a táncra. Akkoriban nem tűnt úgy, hogy egyszer szép emlék lesz belőle. Csak egy kellemes este volt, egy kötelező rendezvény, amit letudott és utána egyhamar le is lépett. De most veszi csak észre magát.
- Merlinre, nem tudom mi van velem, de folyamatosan nosztalgiázgatok, tiszta érzelgős lettem. Az baj? - kérdezi végül, érdeklődőn pillantva fel Cameronra.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 29. 15:10 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske
ruhácska | fejecske


- Ó, fogd be - nyom el magában egy szolid kuncogást és inkább csak szorosabban öleli Cameront kissé. Nem mintha a másik olyan nyugodtan szurkálódhatna ilyesmivel, hiszen ő még jobban hasonlít ebben a szerelésben egy pingvinre. Már csak a totyogást kellene megtanulnia tőle, a tökéletes összhatás kedvéért. De Sárának most nincs kedve még csak szurkálódni sem, morogni pedig még kevésbé. Cameron kérdésére is csak bólogat kicsit és megsimogatja a hátát. Nincs minden rendben, tudja ő is, de ez így sokkal egyszerűbb. Meg amúgy is, ha most nem ölelgetheti Cameront, vállalhatatlanul viselkedne, azt meg nem engedheti meg magának, még előtte sem, de az egész iskola előtt meg főleg nem.
Aztán ahogy kap egy puszit, rámosolyog és elengedi. Int Axelnek egyet, és megtapsolja a táncosokat, ügyesek voltak és jól esett nézni őket. Természetesen már nyújtja is a kezét Cameronnak, szeret táncolni, és valóban, nem nagyon kell odafigyelni rá. Egy kis lassúzás, és közben még beszélgetni is lehet, szóval hamar fel is emlegeti a saját végzős bálját.
- Rentai Bálint volt a párom, most levitás prefektus, bár nem láttam itt - zöld pillantását végigvezeti a táncolókon és a közelben lévőkön, de nem látja Bálintot. Kicsit bánja, már rég sikerült beszélnie vele, és kicsit hiányzik is neki a fiú. De ahelyett, hogy magával, illetve valaki mással foglalkozna, inkább Cameronra pillant és látja, hogy valami nincs rendben. És ettől furcsa, rossz érzése lesz a gyomrában. Mert ha valami nincs rendben és Cameron még nem hisztizik rajta száz százalékon és nem duzzog, akkor ott tényleg gond van. Ezt erősíti meg Cameron szűkszavú válasza is, ő pedig egy kissé feszült mosollyal válaszol, nem tud mást mondani. Már éppen összeszedné a kurázsit, hogy megkérdezze, mire gondol, amikor hallja a válaszát, és kénytelen elkuncogni magát. Nem tehet róla, annyira aranyos. Cameron Wallace, ahogy bevallja, elkapta tőle az érzelgősséget, nahát, ezt a pillanatot biztos nem felejti el egyhamar.
A következő kérdés azonban meglepi, pillog párat és majdnem megbotlik a saját lábában, de végül visszaszerzi az egyensúlyát. Mázli, hogy eléggé kapaszkodik Cameronba, az agya pedig nagyon kattog, mit is mondhatna erre.
- Nem tűnik helyes döntésnek - mondja végül halkan, mert kicsit fojtogatja a torkában lévő gombóc és inkább leereszti tekintetét, ahelyett, hogy Cameronra nézne. Sőt, el is fordítja a fejét és finoman a vállának dönti. Hogyan kérhetné őt ilyesmire? Azok után, hogy kiselőadást tartott róla, hogy ő mennyire nem érezné itt jól magát, hogy nem bírna itt maradni, nem is gondolva az önfeláldozásra. Ő volt most az önző, csak arra gondolt, mik az ő igényei, mit nem bír elviselni és meg sem fordult a fejében, hogy a másik kedvéért itt ragadjon. Cameron viszont eldobná az egészet, félbehagyná a tanulmányait. Bogolyfalvát és mindent itt hagyna, csak hogy vele mehessen, ettől pedig kifejezetten pocsékul érzi magát. Szóval jobb, ha Cameron nem is látja az arcát, amíg rendezi vonásait, aztán visszaegyenesedik, hogy felmosolyoghasson rá.
- De akkor keresned kell valami mást, amivel kikergetheted édesanyád a világból - és ebben a pillanatban erősen tiltania kell magának, hogy ne merjen könnyezni és ezt már igen jól csinálja.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 29. 19:57 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske
ruhácska | fejecske


Ő nem akarta, hogy így alakuljon ez az egész. Szeretett volna nosztalgiázni kicsit, egy jót táncolni, érzékenyen agyonszeretgetni Cameront. Persze csak sutyiban, nehogy az a szóbeszéd induljon meg róla, hogy elgyengült. Pedig talán így van, de nem is érti, miért csodálkozik még. Amióta Cameron visszalépett az életébe, azóta teljesen kifordult magából. Változik, folyamatosan, és nem annyira bánja.
De most olyan irányba indult meg ez a beszélgetés, amitől borzalmasan érzi magát. Mert kivételesen nem ő tesz engedményt, neki akarnak engedni, méghozzá Cameron. Ez egy kicsit furcsa, kicsit hihetetlen, de legfőképp bűntudatot okozó érzés. Kompromisszumot kéne kötniük, az lenne a jó megoldás. Ha mindketten engednének kicsit. Cameron pedig lehet, hogy nem ragaszkodik annyira a szakjához, az iskolához, de így mégis minden úgy lesz, ahogy Sára akarja. És akármennyire hízelgő az ajánlat és legszívesebben repesne az örömtől, és Cameron nyakába ugrana. Igen, ezt kéne tennie, ha csak magára gondolna. Most, amikor kéne és sokkal egyszerűbb lenne mindkettejüknek, mégsem megy. Inkább nekitámasztja a fejét a vállának, hogy ne láthassa az arcát, mert szomorú arckifejezés telepszik meg rajta. Az egész történet alapból nem egy boldog dolog, de ennek örülnie kéne, tudja ő is. Juhéj, meg van oldva a probléma, nincs belőle vita! De mégsem olyan egyszerű ez azért.
- Hogy lehetne helyes, ha csak te engedsz és adsz fel mindent értem? - kérdezi végül elhúzott szájjal, de Cameron hála istennek ezt nem látja, csak utána egyenesedik vissza, hogy ránézhessen. Amikor már rá tud mosolyogni és megemlíteni valami kicsit komolytalanabb témát. Örül neki, hogy Cameront kuncogni hallja, mindig megmelengeti a szívét kicsit. De aztán a mondanivalóra picit lefagy, és mikor rájön, valószínűleg milyen csodás arckifejezése van, elneveti magát. Halkan nevetgél, hogy ne keltsen nagy feltűnést.
- Ugye nem így tervezted megkérni a kezem, édes? - kérdezi vigyorogva, bár jobban belegondolva, elég romantikus lenne. Valójában Camhez képest még túl romantikus is, szóval elveti magában gyorsan az ötletet.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 1. 19:21 Ugrás a poszthoz

Béka
#sosehiszemelhogyarokonomvagy
#nooffense


Egy kis csendre volt szüksége. Mostanában kicsit elharapóztak körülötte a dolgok, szereti, ha pörög az élete, de nem szíve vágya, hogy minden nap gyomorideggel feküdjön le aludni valami miatt. Annyira telhetetlen, folyton elégedetlen, de ez van, el van kényeztetve, megteheti, hogy az legyen. Megteheti, hogy lemenjen a tanulószobába, és ücsörögjön a néma csendben. Egy-két delikvens van rajta kívül csupán, rajta legeltetik kicsit a tekintetüket, ahogy Sári befészkeli magát az ablakpárkányhoz. Az tűnik az abszolút legkényelmesebb helynek jelenleg, és ahogy ücsörög, már nem érzi lassan a rá szegeződő tekintetek súlyát, csak a pennák sercegése hallatszik még a távolból, kellemesen monoton hátteret adva gondolatainak.
Kicsit korholja magát. Annyival egyszerűbb lenne élvezni a boldogságot, de ilyenkor mindig elkezd iszonyat hülyén viselkedni. Milyenkor? Amikor valaki mélyebb nyomot tervez hagyni az életében. Amikor valaki igenis komolyan gondolja vele a dolgokat, akkor mindig hülye gondolatok kezdenek keringeni a fejében. Egy kis kellemetlen érzéssel kezdődik az egész, aztán egyre jobban félni kezd, aztán azon kapja magát, hogy menekülni akar, tovább akar lépni. Legalábbis legutóbb így volt. De Cameron más, nem? Sőt, hova tovább, Sára is más. Egészen felnőtt, egészen furcsa valami lett belőle és néha még ez is kétségbe ejti. Vagy talán csak rossz napja van, amikor az ég se olyan kék, amikor a nap sem süt olyan fényesen, amikor semmi sem jó és semmiben sem biztos. Nőből van, abszolút megengedheti magának az ilyesmit.
De talán mégsem kéne csak úgy ücsörögni és bámulni ki az ablakon. A végén még valaki szimatot fog, hogy elpuhult, hova tovább megsajnálja, azt pedig végképp nem viselné a büszkesége. Szóval ajkát rágcsálva talál magának egy könyvet, ami szimpatikus és nem kell érte túl messze menni. Inkább a sorokat pásztázza tekintetével, és akkor ismét magán érez egy tekintetet, felpillant, körbenéz, megrázza a fejét. Talán csak képzelődik. Talán tényleg kezd becsavarodni. Hm, ideje volt már, nem? Túl normális volt eddig a családhoz képest.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 11. 20:04 Ugrás a poszthoz

Béka
#sosehiszemelhogyarokonomvagy
#nooffense


Érzi magán a tekintetet egy ideig, de végül úgy dönt, csak beképzeli magának. Rebeka jelenléte semmit nem vált ki belőle, nem olyan drámai, nem olyan érzékeny, mint a másik. Csak szeretett volna magának egy napot, amikor elsüllyedhet kicsit a katyvaszban, amit most magában érez. Lusta rendet rakni. Pedig nem kerülne sok erejébe, de most valahogy hatalmába kerítette ez az állapot, Sára pedig nem akaródzik kikászálódni belőle. A könyvet, mint fegyvert használ fel, ezzel távol tartva másokat. Meg amúgy is, sokkal kevésbé fest szánalmasan, ha nem csak bámul kifelé az ablakon, hanem mondjuk olvasgat is közben valamit. Nem annyira figyel oda a könyvre, inkább csak háttérzaj a gondolatainak, szeme mégis jár.
Ebből a kellemes, lebegő érzésből, a keserédes állapotból egy hang rántja ki. Ő pedig zöld tekintetét lomhán emeli a lányra, egy "mi van már megint sóhaj" kíséretében.
- Szia - erőltet egy aprócska mosolyt ajkaira a köszönéshez, de nem, nincs kedvessége csúcsán. Azonban ahogy a lány folytatja, mivel is kereste meg a lányt, kicsit megütközik. Ombozi. Ismeri Noelt. És lassan tényleg összeállnak benne a dolgok, azzal a lendülettel pedig el is kerekednek szemei, ahogy szerencsétlen vörös lányra pislog. Nem tudja, miért, de nem hisz a szemének egy pillanatra. Ő olyan más. Annyira nem... annyira nem hozzájuk illő. És máris ellenérzések támadnak fel benne, akaratlanul, pedig a lány még csak bemutatkozott, de benne máris lobog valami. Féltékenység? A vágy, hogy kitaszítsa zárt kis közösségükből? Mert be akar férkőzni valamibe, ami eddig csak az övék volt? Nem tudja pontosan eldönteni, de mielőtt még kiülhetne minden az arcára féloldalas mosoly ül ki ajkaira, apró fintorral húzza feljebb orrát.
- Ezek szerint tényleg létezel, Noel igazat mondott. Nos, üdv közöttünk - az udvariasság azért hajtja belülről, jóval az elemi előítéletek felett helyezkedik el. Betakarja, óvatosan elrejtegeti a negatív érzéseket. De ettől nem válnak semmissé, ott vannak valahol benne, és igyekszik nem rá gondolni, ahogy nézi a vörös lányt, de valahogy kapargatják agya mély rétegeit. Pedig adnia kéne neki esélyt. Nem kéne ilyennek lennie vele.
De aztán visszazökken szerepébe, előrehajtja fejét és kuncog kicsit, nevető tekintettel pillant fel Rebekára immár.
- Bocsi, csak óhatatlanul is magam elé képzeltem apám arcát, ha megtudja... ha majd tud rólad - mosolyog rá, majd kicsit arrébb húzódik, ezzel jelezve, hogy a lány nyugodtan leülhet mellé. Nem fogja hellyel kínálni, nincs otthon ő sem, de ha beszélgetni szeretne, legyen. Majd legyűri az elemi lényt, ami belül lázad ellene, nem probléma. Előbb-utóbb úgyis az apja fülébe jut, Zsiga mit művelt, akkor pedig biztosan nem lesz boldog. Nem Rebekára lesz mérges. Sokkal inkább Zsigmondra. Őt mégis mulattatja a gondolat, főleg ahogy elképzeli magát a tündéri kisangyal szerepében, aki csak ül az asztal végén és bájosan mosolyogva nézi végig a családi perpatvart. Na jó, ő is érzi, hogy ez a kép erős túlzás. De tulajdonképpen tényleg így működnek a dolgok a családban.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 14. 19:53 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske
#mecsek #sátorbanalszok #indianasára


Ezúttal okosabb és felkészültebb. Nem csak a csodás, Indiana Jones Barbie baba felszerelése van nála, még csak nem is él abban a hitben, hogy ennyi bőven elég lesz. Hála Viktornak és a kiképzésének, most sokkal felkészültebben indul túrázni meg sátorozni, persze ez azt is jelenti, hogy tripla annyi cuccal. Mondjuk cipekedni speciel nagyon nincs kedve, attól függetlenül, hogy pakolni volt, szóval megoldotta a helyzetet. Ezúttal igazán fontos tartozéka a túrának és a nagy önmegvalósításnak, ami a dolog mögött állt, ez pedig nem más, mint Cameron. Ha véletlen valami hülyeséget csinálna, akkor ne kelljen idegenek jóindulatára számítani. Ha véletlen nem tudna lejönni valahonnan ismét, máris kéznél a megoldás. És eleget pillogott rá, szóval még a cuccait is hozza. Ő csak roppant divatos kis hátizsákját viszi, hüvelykujjait beleakasztva és pattogós léptekkel közlekedik az ősvadonban. Illetve ő úgy érzi, éppen meghódítja az érintetlen természetet, szívja magába a friss levegőt, holott csak a turistaútvonalat fedezi fel éppen, de azt nagyon.
- Áh, ez tökéletes lesz! - mondja olyan lelkesedéssel, mintha éppen túlélő ösztöneinek és kivételes tehetségének köszönhetően talált volna táborhelyet. Holott egy éppen csendes, üres, kijelölt kempingezőhelyet sikerült levadásznia, elképesztő tehetségével. Mégis elégedetten vigyorog, mert tudja, hogy Viktor nagyon büszke lenne rá. Legalábbis ő szeret ezzel a gondolattal élni.
- Héé, te ugye tudsz sátrat állítani? - kérdezi csak úgy mellesleg. Mert ezzel az eggyel ugyan nem számolt. - Akkor csinálhatnád te. Én hülyén festenék, és úgy akarok kinézni, mint aki rutinos - szegi fel állát közben és megvillantja fogait, melyeket elbűvölő mosolya keretez. Na igen, ő igazi Ombozi. Az otthon kényelmében nőtt fel, igazi aranyvérű kislányként. Sosem volt még szüksége rá, hogy két kezével sátrat állítson, itt meg nem szívesen varázsolna, nehogy egy mugli meglássa. Véletlen sem akarja kihasználni Cameront. Egyszerűen olyan hasznos, örül, hogy magával hozta.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 15. 01:15 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske
#mecsek #állítás #mraranyvérakcióban


Látja ám, hogy Cameron lassan fárad és kevésbé tűri azt a sok cuccot, de nem csinál nagy problémát a dologból. Megoldja könnyedén, elűzi a bűntudatát, nemes egyszerűséggel másra gondol. Mondjuk arra, milyen energikusnak érzi magát, hogy meghódítja a természetet, beleveti magát a nomád életmódba. Lelkesen csillogó, zöld szemeivel pásztázza a területet, és megtalálja hamar a tökéletes táborhelyet. Ez kevésbé csodás érdem, mint amilyennek feltünteti. Mégis némi elégedetlenséggel tölti el, hogy Cameron nem örül neki ennyire. A legnagyobb bűne a másiknak jelenleg mégis az, hogy fáradt sóhajjal pakol le és próbálja kicsit lehűteni magát. Ugyanis rendesen megizzadt, Sára pedig a saját érdekében inkább elirányítja a tekintetét a másikról pár pillanatra.
Aztán jön a sátor problémája. Mármint lehet, hogy ő jól akar festeni, de ehhez az kell, hogy ne ő legyen az, aki szerencsétlenül próbálja a sátrat felállítani. Ehhez sajnos nem kapott instrukciókat Viktortól. Viszont úgy döntött, ha már legfontosabb szériatartozéka vele tartott, akkor megkéri őt, hogy segítsen ebben. Hiszen nem lehet olyan nehéz. Ez az izé mugliknak készült, ami azt jelenti, hogy a legsötétebb IQ-fighter is össze tudja rakni pár óra kemény munkával. Cameron viszont lusta, előveszi pálcáját és pár mozdulattal és varázslattal már kész is a nagy feladat.
- Így én is meg tudtam volna csinálni - elégedetlenségéhez még egy fintort és megejt. Nem, nem könnyű vele az élet, megfelelni neki meg még kevésbé. És amúgy is, mostanában megállna a világ forogni, ha ő valamire csak úgy rámondaná az áment. Ha valami jó lenne úgy, ahogy van. És az a probléma, hogy ezek a szigorú szabályok saját magára fokozottan érvényesek. Nem, nincs jó időszaka. Nem egyszerű vele. Ő is tudja. És hasonlóan oldja meg, mint az előző problémákat, inkább csak foglalkozik mással. Mondjuk azzal, hogy Cameron már be is pakolt a sátorba és el is dőlt, őt meg kihagyta a mókából.
- Hé, te meg mit csinálsz? Idebent akarsz gubbasztani? Kihagyod a naplementét - ebben a pillanatban ül be Cameron mellé a sátor bejáratához, de a másik csak a hátát láthatja. Ahogy kimondja, azonnal belé is hasít a felismerés, hogy ő sosem akart ilyenné válni. Egy rémálom házisárkánnyá. És nem tudja, mikor lett ilyen, attól fél, hogy talán mindig is az volt, csak nem tűnt fel neki. Gondolatait próbálja kiüríteni azonnal, szinte pánikszerűen, ahogy a tájat bámulja. Hallgatja a madarak énekét, ahogy a meleg, nyári szél játszik a fák leveleivel. Aztán úgy dönt, kicsit belül is hallgatózik, de ahogy visszakoncentrál a saját bensőjére, meglepődik, mégsem tesz semmit. Üresség és csend ül a lelkén. Fogalma sincs, miért.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 15. 14:43 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske
#mecsek #nyafogokmertmegtehetem #nővagyokéskész


Pedig az előbb még olyan lelkes volt, most viszont már elégedetlen. És neki is feltűnik egyhamar, hogy nem túl fair, amit csinál és talán csinálhatná kedvesebben is. Cameron feltételezésére azonban zsigerből hátrafordul és felemeli egyik szemöldökét kérdőn.
- Annyit nem tudnék egy személyben - rázza meg a fejét egy kicsit és visszafordul, átkarolja térdeit. De kivételesen nem esik le neki, hogy ez a megjegyzés Cameron világában felér egy "Mi a baj?"-jal. Az ilyesmik felett mostanában túl könnyen elsiklik, és inkább gondolkozik kicsit még, csak akkor tér vissza a földre, amikor Cameron végül kikászálódik és mellé ül. Aminek igazából örül, de máris kezdené a hisztit, hogy komolyan kijött a vadonba dohányozni? Ennyit nem bír ki nélküle? Megárt neki egy kis friss levegő? De mielőtt még belekezdene, észreveszi magát, ezúttal tényleg és szépen visszacsukja a száját, és hagyja, hogy a beszédre szánt levegő csak úgy elillanjon tüdejéből, ahogy szépen lassan kiereszti.
- Ühümm - válaszol inkább a kérdésre csendesen, bólint is hozzá kicsit. Igen, szeretne tábortüzet majd, meg szeretne fotózni, sokat. A tájat, a tüzet, szeretne sütögetni és azt is megörökíteni, meg persze magukat. Még ha nem is selfie-párti, valahogy tényleg meg kéne kicsit örökíteni ezeket a pillanatokat, hogy legalább egy szép emlék maradjon róla.
- Talán az hatásos lenne. Tudod, kicsit féltékeny vagyok, nagyon lassan, fájdalmasan kicsinálni az én reszortom - erre viszont elkuncogja magát és visszafojt egy vigyort is. És maga is meglepődik azon, hogy a mai nap fényében ez mennyire nem vicces. Sőt, tök igaz. Erre a gondolatra pedig szusszant egy aprót és szőke buksiját finoman nekidönti Cameronnak. Kezéből pedig kiveszi a cigarettás dobozt, hogy saját kezét simítsa bele helyette és összekulcsolja az ujjaikat.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 16. 01:05 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske
#mecsek #nereménykedj #soseigazodszkirajtam


- Nem maradtál le semmiről - válaszol, kissé értetlen fejet vágva, szemöldökeit felhúzva. Nem, még mindig nem esik le neki, Cameron mit akar belőle kiszedni. Mondjuk azzal sem menne sokra, ha tudná, a másik mit vár tőle. Őszintén nem tudja, mi baja, fogalma sincs róla, nem tudná megmagyarázni. Bár már legalább feltűnik neki, hogy mennyire borzasztóan viselkedik. Szóval visszafogja magát, ahelyett, hogy tovább elégedetlenkedne, inkább csendben marad. Csak hümmögve mondja, hogy igen, szeretne tábortüzet.
- Szeretem a tüzet - mondja halkan, bólogatva és kicsit elgondolkozott, tulajdonképpen fel sem tűnik neki, hogy nem is annyira függ össze a válasz a Cameron által felvetett dolgokkal. Pedig meg tudná neki mondani, hogy milyen menőn nézne ki, ha legalább egy öngyújtóval próbálkozna, de ismét visszafogja magát és úgy dönt, ráhagyja. Ha ő varázsolni szeretne, hát tegye. Ő akart tüzet, megkapja a tábortüzet, és ez a lényeg, nem? Tekintetét a tájon legelteti, miközben ismét azon kapja magát, hogy csak bámul a semmibe, oda sem figyel, kiürítette a fejét. Csend és üresség.
- Hm? - kérdez vissza, amikor leesik neki, hogy Cameron tulajdonképpen hozzá beszélt, de mielőtt még megismételhetné, leesik neki, mit mondott. - Ezt nem kell tanulnom. Zsigerből jön - vonja meg vállát és ártatlanul mosolyog rá, olyan mint a ma született bárány. Figyeli, ahogy Cameron végül visszadobja a cigijét a sátorba, közben kicsit feljebb húzza a lábát, szorosabban karolja szabad kezével. Még egyszer rámosolyog Cameronra, aztán ismét elkalandozik kicsit a gondolatai között.
- Nem gond, mindjárt megyek én is - mosolyog még egyszer és ad egy puszit a másik arcára és hagyja, hogy bemásszon a sátorba és átöltözzön. Neki jól esik még az ücsörgés, és azzal üti el az időt, hogy a sátor közelében az apró virágokat szedi ki és fonja össze. Egy kis gyűrű még össze is jön neki, addig csinálja, amíg nem zavarja a sötét és reméli, hogy Cameron nem hiányolja addig hihetetlenül. Akkor viszont beljebb mászik, átveszi a felsőjét és megcsinálja a fevőhelyét. Elnyúlik Cameron mellett, közelebb bújik kicsit hozzá. Nem volt olyan jó ötlet ez az egész, ahogy elcsendesül és lehunyja a szemét, már teret is enged gondolatainak.
A zavaros elmélkedésből egy furcsa hang kelti fel. Vagy már nem is gondolkozott, hanem elszundított? Sötétebbnek tűnik, mint amikor befeküdt Cameron mellé. És a furcsa hang kívülről jön, a sátron kívülről. Sára pedig helyből kinyitja szemeit, körbepillog, de rájön, hogy ez így nem fog menni. A pálcája után kutat kezével, de nem találja, amitől némi kétségbeesés lesz rajta úrrá. Nem tudja hova rakta, még csak fényt sem tud vele varázsolni, szóval B-tervként közelebb bújik és megrázogatja kicsit Cameront.
- Cam, hé, Cam. Kelj fel, hallottam valamit - szólongatja halkan, fojtott hangon, de épp elég közel van hozzá ahhoz, hogy így is hallja. És a bökdösése amúgy is megfelelő ébresztő.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 17. 15:59 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske
#mecsek #nemalszok #rebellis #teseezt


Még egy ideig kint ücsörög, megcsinálja magának a cuki, virágos gyűrűjét, amit fel is rak hüvelykujjára, mert pont arra passzol. Aztán mászik csak be Cameron mellé, látja, hogy még ébren van, megvárta. Rámosolyog, elégedetten szusszant egyet, ahogy Cameron átöleli, de mégis nehezen alszik el. Szinte fel sem tűnik neki, hogy végül mégis sikerült a félálomból talán elszundítania, de nem ezen gondolkozik. Sokkal inkább a hangokra koncentrál és kívülről jönnek. Nem az jut eszébe, hogy esetleg egy kis állatka tévedt erre, annál sokkal bizarrabb világban él. És semmi baj nem lenne, ha a sötétben tapogatva megtalálná pálcáját, de nincs sehol. Szóval gyorsan megrázogatja Cameron vállát és próbálja felébreszteni. Úgy tűnik, sikerül is, aminek eleinte nagyon is örül, de a másik csak párat pislog, felé fordul, átöleli és megjegyzi, hogy biztos a baltás gyilkos.
- Hogy te milyen... - és még pont időben visszafogja magát és visszanyeli minden mondanivalóját. Okosan, előrelátóan védi nőiességét. Nem verekszik, nem káromkodik, inkább csak csendesen duzzog tovább egy ideig a sötétben. Bár Cameronnak pár pillanat elég, hogy vissza is aludjon, biztos nagyon fáradt volt. Ettől függetlenül most főleg nem nyerte el Sára sajnálatát, szóval vár egy kicsit, majd makacs mód kimászik mellőle, magára rángat egy bolyhos, puha pulcsit és tovább keresgél. Megtalálja a pálcáját, akkor gyújt vele némi fényt és kimászik a sátorból. Behúzza maga mögött a cipzárt, körbenéz. Pontosan úgy viselkedik, mint a szép, szőke lányok a horror filmekben. Attól eltekintve, hogy ő speciel illúziómágus és boszorkány. Persze, érheti még kellemetlen meglepetés, nem bízza el magát.
Kiterveli, mit fog csinálni, nem megy olyan messzire a sátortól, éppen csak a fák közé, ahol elsikítja magát, bár nem teljes beleéléssel, ébresztőnek tökéletes lesz. És ha Cameron kimászik a sátorból, akkor egy könnyed kis illúziót készít neki. Semmi különös. Csupán egyértelmű vérnyomok vezetnek a szemében a sátortól egészen a fákig.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 17. 20:22 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske
#mecsek #neharagudj #túljólsikerülttréfa


Egy kis illúzió. Éppen csak a füvet borító harmat egy részét változtatta vörössé, semmi extra nincs benne. Csak Cameron látja, hogy mi is történt, a sikoly pedig valódi volt. Sára figyeli a másikat, összerezzen, amikor elesik. És látja, ahogy közeledik botladozva, hogy túúúlságosan jól sikerült ez az egész. Cameronnak fel sem tűnik, hogy semmi vér szagot nem érez, hogy nincs túl sok realitása a dolognak. Nem gondolkozik, inkább pánikolva szalad a fák felé, ő meg végül megindul felé, közben pedig megszünteti az illúziót.
- Hé, szivi, nincs semmi baj, csak egy vicc volt - szól neki, és ahogy odaér a másikhoz, elkapja a kezeit és megmutatja neki. Csupán némi víz van rajta, semmi vér vagy ilyesmi és Sára is egyben van, semmi baja. Na jó, tényleg nem olyan vicces volt. Tulajdonképpen egy horrorfilmet rendezett és most kezdi érezni rendesen a bűntudatot. Mielőtt még Cameron leszedhetné a fejét, kezeit az arca két oldalára simítja és egy puszit ad ajkaira, hízelgésképpen.
 - Édes volt, ahogy aggódtál - mosolyog rá végül, próbálva enyhíteni a helyzeten, aztán ha a másik szeretné, most már hajlandó elengedni az arcát, de egy ölelés remélhetőleg még belefér. Egy kicsit még harcol magával. Le kell nyelnie az összes büszkeségét, és összeszednie némi bátorságot. Nyel egy nagyot, mielőtt még Cameronra pillogna zöld szemeivel.
- Ne haragudj, jó? Túl jól sikerült... - vallja be bocsánatkérőn mosolyogva és kissé megvonva vállait. Hát, legalább... legalább bocsánatot kért. Szépítés.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 17. 22:43 Ugrás a poszthoz

Cameru-u-un szívecske
#mecsek #neharagudj #megfojtasz #ésmégleissírsz


Na jó, tudja magáról, hogy gonosz. De Cameron is gonosz volt, amikor ő félve ébresztgeti, nem találja a pálcáját és baltás gyilkosokkal ijesztgeti. Talán kicsit erősre sikerült a revans, így amikor megindul felé, ő is felé indul, sikerül is megijeszteni szegényt. Pedig tényleg nem akarta. Próbálja menteni a menthetőt és megmutatni neki, hogy ez csak vicc volt, semmi komoly. De Cameron eléggé sokkos állapotban van, oda sem figyel rá, amíg kedveskedni próbál neki, aztán pedig leül a földre. Ő pedig odaguggol hozzá és bocsánatot kér, őszintén. Ennyire nem akarta ráhozni a frászt. Pedig csak egy sikoly volt. Meg némi vér.
- Nincs baj - mondja neki, de szinte be sem tudja fejezni, Cameron már magához is öleli, ő pedig letérdel és kissé esetlenül simogatja hátát, miközben hallgatja a követelőzést. Már éppen felháborodottan vágna vissza, amikor a másik odabújik hozzá és elsírja magát. Sóhajt egy nagyot. Jó, most már egyértelmű, hogy túllőtt a célon és talán nem így kellett volna intéznie a dolgot. Tessék, már pocsékul is érzi magát, a bűntudat újabb erővel csap le rá.
- Megtaláltam a... - itt meg kell állnia kicsit és nyelni egyet, nagy nehezen venni némi levegőt. - Pálcám. Amúgy sem nagyon tudtam aludni. Meg akartam nézni, mi volt.
Igen, magyarázkodik, de nem nagyon lát más lehetőséget, meg még mindig jobb, mint sorozatban bocsánatért könyörögni. Az alaposan megtépázná szegény kis egóját, amire most tényleg nincs szüksége. Jó, tény, hogy ríkatta már meg Cameront, de az egészen más helyzet volt. És az inkább zsarolásnak hatott, érzelmi zsarolásnak, ijesztő volt, ez pedig... túl őszinte. Ahogy az ölelés és túl szoros, de egyelőre nem mer ilyesmit felvetni, inkább küszködik a jelenlegi pozícióban némi levegőért. Semmi baj. A kockahas megér egy kis szorítást, abszolút.
- Cam, szerintem nem olyan jó ötlet itt ücsörögni, gyere, állj fel, menjünk vissza. Meg fogsz fázni - sóhajtja, miközben nem bír tovább az érzelgős énjével, és odabújik a másikhoz, arcát az övéhez simítja és még egyszer megtapogatja a vállát. Remélhetőleg, hogy a rellonosnak nem feltett szándéka, hogy bosszúból ő fojtsa meg.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 18. 20:10 Ugrás a poszthoz

Ethan
#foreveryoung #girlsjustwannahavefun #csingiling


Az egyetlen dolog, amit mostanában nagyon biztosan tud, hogy nem elégedett az életével. De még mennyire, hogy nem, semmivel. Furcsán érzi magát az iskolában, a testvéreivel, a kapcsolatában, a saját bőrében. Úgy érzi nem tart sehova, holott mindig is elérte, amit akart. De amikor nem tudja, mit akar, akkor kezdődnek a problémák.
Szóval mostanában próbálja elterelni a figyelmét, valami mást csinálni, tulajdonképpen nem válogatós pótcselekvések terén. Most éppen azt az időszakot próbálja újraélni, amelyiket a legjobban szerette életében. Amikor idekerült, gondtalanul, új lappal indult, kötöttségek és plusz felelősség nélkül. És minden olyan habkönnyű volt.
Szóval úgy döntött, előveszi a tiniőrültségeit. Túlságosan felnőtt, ez is ijesztő számára, márpedig ő soha nem is akart. Ideje ismét Csingilinggé változnia, a kis tündérré, aki mókát és szórakozást hoz mások életébe. De azért ügyel arra, hogy a saját hírnevén semmi csorba ne essen. A nagyon rég nem használt, vállig érő, csillogó fekete parókáját veszi fel. Erős sminkkel változtatja el arcát, hogy ne legyen olyan könnyen felismerhető. Na jó, aki jól ismeri és sokat látta, azt nem tudja úgysem átverni, még a bolyhos, kapucnis pulcsijában sem.
Némileg szürreális látványt nyújt, ahogy a Harsogó portrék folyosójának témájává válik. Ha a kinézete nem lenne elég, éppen egy rózsaszín kecskét próbálna húzni maga után. A csillámmal alaposan teleszórt állatnak azonban más tervei vannak, Sára pedig a kecses mozdulatok helyett inkább nekirugaszkodik, testsúlyát is próbálja bevetni, hogy úgy ráncigálja szegény kecskét.
- Gyere... gyere már! - kéri tőle egyre kétségbeesettebben, újra és újra, lassan pedig düh bukkan fel hangjában. Kilátástalan helyzetében még cicceg is az állatnak, hátha úgy kevésbé akarja makacsul lerágni az egyik függönyt. Még hasznos tulajdonsága is lesz ez az állatnak, ha végre eljuttatja a helyére, Lasch irodájába. Biztos benne, hogy a drága tanár úr imádni fogja új kedvencét. Főleg, ha ilyen falánk és a dolgozatok közelébe engedi. Javítás megoldva!
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 18. 21:02 Ugrás a poszthoz

Ethan
#rózsaszínkecske #elszabadulok #csingiling


Pedig jó kis terve volt. Kihasználja a pangós időszakot, amikor mindenki órán van, elvezeti a kecskét, beviszi, hagy még pár meglepetést Lasch irodájában. Megcsodálja művét, megveregeti a saját vállát, elégedetten vigyorog egész nap. Már a gondolattól is fel van villanyozva. Annyira akarja ezt az elégedett, mámorító érzést, hogy már szinte fáj neki, szóval még nagyobb beleéléssel rángatja a pórázt, ami mellesleg eredetileg kutyáknak készült. Nem kecskéknek. Talán itt van a baj.
- Óóó, szia! - pillant fel, amikor hangot hall és ösztönösen bekapcsol az agyában egy kis védelmi rendszer. Ennek hatására olyan ártatlan képpel pillant fel Ethanre, olyan ártatlanul vigyorog rá, mintha tényleg nem lenne, csupán csak pár agysejtje és azokat is legalább olyan hasznos dolgokra használná, mint a megfelelő körömlakk színének kiválasztása. Tökéletesen tudja játszani a hülye naivát, ha arról van szó.
- Ja, hogy ez? - egy könnyed kézmozdulattal mutat végig az állaton, mosolyogva. - Ajándékba lesz.
Amint ezt közölte, úgy érzi, meg van oldva a probléma. Némi méreggel tekintetében nézegeti az állatot, de lassan meglágyul a szíve. Hiszen ő egy nagyon jó ötlet, hasznos is pajtás. Tulajdonképpen még szimpatikus is neki a makacssága, elégedett sóhajjal, büszke tekintettel pillant végig. Lélekben gyermekévé fogadná, ha nem hangzana ez igazán bizarrul. Még a helyzetnél is bizarrabbul.
- Nincs kedved segíteni? Nem olyan könnyű szállítani, én majd húzom, te meg megtolhatnád hátulról - kérlelő pillogás és ártatlan mosoly jár a mondathoz, és még meg is simogatja a rózsaszín, csillogó állat fejét. Tapasztalatból tudja, hogy ilyen helyzetben ezekkel a megjegyzésekkel általában könnyedén eléri, hogy mindennel foglalkozzanak, csak azzal ne, mit csinál ő tulajdonképpen.
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 18. 21:30 Ugrás a poszthoz

Ethan
#rózsaszínkecske #elszabadulok #csingiling


Látja Ethan arcán, hogy... lát mindent. Érdeklődőn vizsgálja a másik arckifejezését és kicsit aggódik miatta. De nem, annyira nem sikerült lesokkolni, mint gondolta, a férfi meglepő higgadtsággal és megfelelő mértékű szkepticizmussal kezeli a helyzetet, Sára pedig megeresztene felé egy elismerő mosolyt, ha nem zavarnák meg közben. Édes kis kecskéje most elégelte meg a függönyt, és annyira csábítónak tűnt Sára pulcsijának alja, hogy mindenképpen meg kellett kóstolnia. Ennyire közel pedig nem akart kerülni a kecskéhez, nagyon nem, főleg nem a szájához, nyelvéhez... a fogaihoz meg főleg nem. Így egy sikkantás kíséretében ugrik egyet, miközben próbálja elvenni a felsőjét.
- Ó, hát... a kedvenc tanárbácsimnak. Lasch úr biztosan örülni fog neki - bólogat közben, mert úgy dönt, egye fene, elárulja magát. Ajándékba viszi. Amúgy sem ismeri a másikat, valószínűleg nem ismeri fel és/vagy nem tudja a nevét. Furcsa mód nem nevet rajta. Nem tesz rá megjegyzéseket. Inkább csak áll és figyeli, és ettől valami furcsa, hideg érzés kúszik végig a gerincén. Ethan kissé félelmetes számára, legalábbis biztosan nem szívesen húzna vele ujjat. Lehet, hogy badarság és félreismeri, de hirtelen nem tud szabadulni ettől a rossz előérzettől.
- Figyelj, ha már nem segítesz, király lenne, ha nem mesélnél erről másnak. Tudod, amolyan titkos rajongó vagyok - ő is tudja magáról, hogy nagyobbnál nagyobb hülyeségeket talál ki, de zavartalan beleéléssel képes ezeket előadni. Lévén most tulajdonképpen nem Ombozi Sáraként van itt, nem kell emiatt aggódnia. Közben pedig észre sem veszi, hogy eddig két kézzel rángatott pulcsiját már nem húzza semmi. Egy pillanatig fel sem tűnik. Ez pontosan elég idő ahhoz, hogy az eddig makacsul ácsorogni vágyó állat magától, felügyelet nélkül elinduljon kalandozni a folyosón.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ombozi Sára összes hozzászólása (273 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 10 » Fel