32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ombozi Manósapka Sára összes hozzászólása (273 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 10 » Le
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 2. 15:03 Ugrás a poszthoz

Noel <3

Persze, hogy zavarja őt, hogy Noel nem hajlandó a szemébe nézni. Érzi, hogy ez direkt van, akarattal szúr oda. Erre jobb fegyvere nincs, mint hogy rajta tartja a tekintetét. Nem tudja mennyire hasznos, nem tudja, a fiút mennyire zavarja, ha bámulja. Nagyon jól ismeri a szemeit, érezheti magán a tekintetét... mégsem tűnik úgy, mintha egyáltalán érdekelné. Ez az érdektelenség pedig ismét csak egy fájó tű Sára szívében, de már nem fogja elbőgni magát. Sírt most eleget, ez is maratoni volt, főleg Noel előtt. A rellonos fiúcska azonban csak tovább eszegeti a süteményeket, őt pedig csaknem megöli belülről ez az érdektelenség, ez a nyugalom, ami az öccséből árad. Miért ismeri ennyire? Miért tudja ilyen pontosan, hogy mi fáj neki a legjobban? Ilyenkor utálja ezt igazán.
- Az igazat...? Mit tudsz te arról...
Sóhajtva rázza meg kissé a fejét, karjait összefonja mellkasán. Noel csak a saját igazát hajtja, az ő oldalát képtelen meghallgatni és biztos benne, hogy nem is akarja. Ezért nem is erőlködik tovább, hogy mondja neki. Falra hányt borsó, ennyi erővel a porba rajzolt köröknek is magyarázhatna, körülbelül annyira hallgatnák meg őt, mint most az öccse. Sajnos már ő is kiégett a veszekedésben, kezd érdektelen és nyúzott lenni.
Ebből az állapotból kirántja azonban, amikor Noel keze felgyullad. Azonnal ugrik, hogy segítsen neki, próbálná valahogy elűzni a fájdalmát. De a fiú nem hagyja. Abban a pillanatban, amikor elrántja kezeit és elfordul, ő mozdulatlanul áll ott, ugyanúgy, ahogy egy pillanattal ezelőtt. Lassan már tényleg érzi, ahogy még szilánkosabbra törik a szíve. Figyeli a fiút, majd egyre lejjebb fordítja a tekintetét. Sírni tudna, de úgy érzi, nincs több könnye a fiú számára. Lassan lesüti tekintetét, egyik kezét leengedi, a másikat pedig egy finom mozdulattal, lazán ökölbe szorítva a mellkasához emeli. Még eljut a tudatáig a rellonos srác felfedezése és az, hogy elemi mágus... de sajnos már csak tompa, mellékes tényként hat rá. Pedig most ujjongva kéne ünnepelnie és ugrálnia, ő is tudja, de képtelen rá. Tántorogva hátrébb lép egy-két lépést, ismét majdnem a falnál van. Úgy érzi, elviselhetetlen a durvaság, amit a gyengéd törődésére viszonzásul kapott, ezt próbálja megemészteni. Szaggatottan vesz egy levegőt, úgy is fújja ki, a földet nézi. Amikor felpillant, látja, hogy Noel már a rácsnál van, menni szeretne.
- Azt hiszem. - Válaszolja halkan. Nem biztos benne, hogy működnek itt a dolgok, de úgy tudja, hogy úgy alakítják a történetet, ahogy akarják. Ez pedig azt jelenti, hogy csak akarnia kell, hogy vége legyen az egésznek. Lehunyja szemeit, erre koncentrál, majd pár pillanat múlva ismét a titkos könyvtár régi kötetei között állnak ketten, némán. A csend közéjük telepszik, Sára pedig leengedi a kezét.
- Menj csak, én még maradok egy kicsit. - Szintén halkan mondta, egy hamis mosolyt villantva Noel felé mellé. Nem is tudott volna más fajtát, meg a fiú amúgy sem érdemelt volna mást.
Tudta, hogy ezt nem tudta volna elfelejteni csak úgy. Amíg Noel látja őt, a sorok között járkál, könyveket nézeget, talán majd beleolvas egy-kettőbe. De amint elmegy, egy eldugott zug után kutat. Ott leül, hátát a könyvespolcnak veti, felhúzza a lábait. Fejét hátradönti, neki a könyveknek, a mennyezetet nézi egy ideig. Azt hitte, már nem képes rá, pedig nagyon is, könnyek záporoznak a szeméből. Összehúzza magát, mintha ezzel képes lenne tompítani a fájdalmat. Lehajtja a fejét, apróra zsugorodik össze.
Nézzünk csak rá, mindig ő volt a felnőtt, ő vigyázott a kicsikre, az önálló, akiért sosem kellett aggódni. Rengeteg dolgon ment keresztül, de még sosem viselkedett így. De jött Noel és percek alatt tönkre tette őt. A nagy felnőtt, Sára, a tökéletes testvér, a megfelelési kényszeres, aki senkit nem szokott igazán közel engedni magához, most megjárta. Noel közelebb volt hozzá, mint bárki más és most már tudja: a jó dolgok mellett mennyire rossz oldala is van ennek. A fiú a gyenge pontja, ez tény, hiszen itt gubózik most, zokog, mint egy kisgyerek, rázkódnak a vállai. Nem tudja, mi feledtethetné, mi csillapíthatná a fájdalmát.
Egy dolog még szöget üt a fejében: Talán a legjobb lesz, ha soha többé nem jön ki innen és nem kerül senki szeme elé.
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 6. 07:53 Ugrás a poszthoz

De jó, én vagyok itt az egyetlen elvetemült! Cheesy
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 7. 07:19 Ugrás a poszthoz

Kiva Faraday - 2014.05.06. 09:02
Én is itt vagyok. Már... Cheesy mikor te írtál, én még ágyban fetrengtem. Angel


Van egy érzésem, hogy most is így van... :"DD

Bár most Bálint is fent van *-*
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 7. 08:57 Ugrás a poszthoz

Na tessék... Micsoda élet ment itt pedig még csak egy órámon vagyok túlt XD

Végem lesz ma xD

Báálint <3
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 7. 16:37 Ugrás a poszthoz

Mutasd meg, ki akar bántani, szétszedem O.o *vér pisti üzemmód ON*
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 7. 16:43 Ugrás a poszthoz

Egy pár "bully", ha? Cheesy Azokat egy-kettőre darabokra kapom Cheesy
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 7. 16:49 Ugrás a poszthoz

Keiko, majd egyszer megsúgom neked, hogy kell ezekkel bánni Cheesy

Pusszantás <3
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 7. 20:36 Ugrás a poszthoz

Hallod, csak lazán, azt ki kell ám érdemelni. Minimum el kell venni egy Ombozi lányt Tongue
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 7. 20:37 Ugrás a poszthoz

Ja igen és természetesen Noel, anyánk, apánk és a PÁPA engedélye kell hozzá Grin
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 7. 20:43 Ugrás a poszthoz

... A féltékenység megszólalt Grin
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 8. 17:47 Ugrás a poszthoz

Keiko Cukorborsócska Sama - 2014.05.08. 17:06
pfff... fogalmam sincs, de szerintem 10es... az volt a feladat, hogy egy 27 cm átmérőjű pizzát egy egyenlő oldalú háromszög alakú dobozba tettek, és legalább hány cm a doboz alapja...


Ez vicces, jövőre érettségizek és fél órája itt ülök felette és gondolkozok, de mindig elakadok valahol Cheesy
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 8. 18:20 Ugrás a poszthoz

Noel <3 Kiss

Hát na, kémiából nagyon könnyen lehet hülyének lenni Cheesy
Bár én jelenleg mindenből hülyének érzem magam, de majd változik ez Cheesy

Emma: én aztat tudom, hogy a beírható kör középpontja a szögfelezők metszéspontja, de onnan valahogy sehova nem jutottam tovább. XD *jó szokása túlbonyolítani mindent*
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 8. 19:30 Ugrás a poszthoz

Milka nélkül nincs matek és matek nélkül sincs milka! Cheesy
Indoklás: Milka megfelelő tápanyag az agyadnak, hogy vágjon, mint a penge a matekhoz, emellett fokozza a boldogsághormon termelését, meghozza a kedvet a matekhoz. A matek nélkül viszont a sok milka okozta kalória rajtunk maradna és nagyon elhíznánk, de mivel a matekon stresszelünk, ezért fogyunk tőle és alapvetően sok hasznos információnk lesz a matektól, amivel kiszámolhatjuk a Milka tömegét. És még rengeteg érvet tudnék felhozni a matek és a Milka kapcsolatáról.

Töris vonatkozás: Matekot és Milkát a népnek! Cheesy

Szóval ne bántsátok Noelt Tongue
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 8. 19:42 Ugrás a poszthoz

Noel Kiss

Na ezek után kötekedjetek velünk! Cheesy
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 9. 00:34 Ugrás a poszthoz

Drágáim ♥

Sára éppen a cukrászdából jött, evett egy sütit, mert úgy érezte, hogy neki szüksége van egy kis édességre és némi boldogsághormonra. Meg egy kicsit egyedül is szeretett volna lenni, elrángathatott volna valakit magával, de nem volt kedve. Néha ő is szeretett kicsit elmélyedni a gondolataiban.
Hazafelé a Fő utczán sétált, nagyon jól esett neki a kis sütizés, az idő is igazán jó volt. A kinti levegő, a madarak, minden feltöltötte őt. Elvigyorodott, széttárta karjait és a macskaköves, nem túl népes utcán szépen, ritmusosan lépkedett. Egyre gyorsabban, közben a fülében ütemet hallott, talán a szívdobogása volt az. Vagy mégsem? Sokkal zeneibb volt, legalábbis neki annak tűnt. A nagy lépések lassan sasszékká, majd pördülésekké váltak. Halkan, magában nevetgélve táncolt a macskaköveken, óvatosan rakta le lábfejeit, nehogy hasra essen. Mégis energikusan haladt, nagyon jól érezte magát. Nem érdekelte, mit gondolnak róla, ő felszabadult volt és tele sütivel.
Lassan azonban úgy gondolta, ideje lenne megállni. Egy lábon pördült egyet, majd lerakta a másikat megállította a mozdulatát. Abbahagyta a nevetést. A mozdulattal a pillangóvarázs előtt állt meg. Ott állt a kirakat előtt és az üvegen keresztül pont belátott a teázóba. Pontosan azon az asztalon akadt meg a tekintete, ahol Médea és Noel ült. Egy pillanatra megfagyott, csak a szíve dobogását hallotta.
Mégis mit csinálnak ezek itt? Emellett rengeteg kérdés megfogalmazódott benne. Persze eleinte paranoid összeesküvés-elméleteket is gyártott magában, de gyorsan elvetette őket. Igyekezett a realitások talaján maradni. Most mégis, túlzás nélkül állíthatta, hogy élete két, jelenleg legfontosabb személye ült odabent. Egymással szemben, teák előtt. Egyikük sem szólt neki, biztos nem rá tartozik, mit beszélnek, mit csinálnak. Mégis, ha megtehetné, most odamenne. Égeti a vágy, hogy odamenjen. Az indulatait, amik hirtelen lángra kapnak benne, egyszerűen lenyeli. Lassan leereszti a kezeit, kicsit közelebb lép.
Amikor tekintete hirtelen találkozik Noeléval, egy kicsit elakad a lélegzete, talán pár ütemet ki is hagy a szíve. Az a zöld szempár, az a jellegzetes most őt nézi. Rengeteg érzés fut át rajta, szinte érzi a hátán, libabőrös lesz. Vesz egy mély levegőt, lassan kifújja, nem látszik rajta semmi, ártatlan tekintettel bámul egy végtelennek tűnő pillanatig az asztalnál ücsörgőkre. Komolyan nem tudja, mit gondoljon, de nem mehet oda, nem zavarhatja őket. Noelnek sem kellett volna meglátnia.
Azzal a mozdulattal elfordítja a fejét és elindul tovább. Egyenesen, határozottan a kastély felé. Az biztos, hogy helyre kell még raknia magában ezeket a dolgokat. Meg persze meg kell majd őket kérdezni a dologról, hogy ne csak a spekulációira számíthasson.
Noel... és Médea.
Nem tudja, ennek örül-e.
Talán nem.
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 9. 16:47 Ugrás a poszthoz

Székesfehérvár
Médea


Hallgatja Médeát, de nem úgy tűnik, mintha rá figyelne. Az utat nézi, az embereket körülöttük, szemét napszemüveg takarja. Nem siet sehova, nem is akar, miért is tenné? Ahogy a külváros és a nagy birtok felé érnek, lassan a természet legyőzi a betonrengeteget. Az örök csata eldőlni látszik, egy út, egy-két oszlop maradt csak csupán utolsó katonaként. Termőföldek, mezők, a távolban erdők bukkannak fel, mégis olyan elérhetetlennek tűnnek számára innen, az útról. Mintha az a világ másik vége lenne. Persze miközben a távolba réved kicsit, eljutnak hozzá a lány szavai.
Felé fordítja a fejét és már kezdené is elmondani, mennyire hülyeségeket gondol megint. Nem akad közös téma? Keresni kell. Mindenki tud az időjárásról, az iskoláról, az életről, a környezetéről beszélgetni. Jó, nem lesz attól hihetetlen jó társaság, de ez ismét egy hülye kifogás, amit Médea magának felállít - legalábbis szerinte. Már éppen nyitná az ajkait, de végül visszacsukja őket és nem szól semmit. Néha csendben kell maradnia, hogy helyrerakja magában a dolgokat, jelenleg sebzett, fáj a szíve. Nem önmaga, fáradt, őrjöngene és mégis erőtlennek érzi magát. Az ellentétek szaggatják belülről, de jobb szeretne nem beszélni róluk, nem is akar mutatni belőle semmit. Egyszerűen csak hűvös a megjelenése, a szokottnál komolyabb és tiszteletet parancsolóbb.
- Nincs szükséged italra ahhoz, hogy normális légy. - Visszaszerezte az önkontrollt, nem volt egyszerű, de mindig is jó játékos volt. Újra tartotta magát, elfojtott magában minden nem kívánatos érzést és ismét visszarángatta magát a tökéletes szerepbe. Lassan megtörte a fagyosságát is, elmosolyodott. Kényszerítette magát, erőszakos volt magával, hogy végre az a Sára legyen, aki szokott lenni. - Anélkül is normális vagy.
Ebben biztos volt, na meg persze abban is, hogy Médea legnagyobb problémája, hogy ezt nem hiszi el magáról. Közben a távolban kirajzolódik az ominózus épület, ami felé tartanak, a kerítés és a végeláthatatlan birtok körülötte. Sára egy ideig azt nézi, el is gondolkodik, milyen kevés időt töltött itt az elmúlt években. Kicsit később ér el hozzá Médea utolsó pár szava, úgy tűnik, mintha nem mondana rá semmit. Pedig csak elkésett az információ, végül felemeli a fejét, félig a lány felé fordul és elvigyorodik.
- Én mindenkire jó hatással vagyok, szívem. - Közölte, mintha ez lenne a leginkább egyértelmű dolog a földön és vigyorogva karolt bele a lányba. Halkan kuncogott, úgy sétált vele tovább.
Biztos volt benne, hogy ez a pár nap, amit itt fognak tölteni... segíteni fognak neki. Felépül és minden rendben lesz, önmagaként térhet vissza.
Befoltozza a szívét.
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 9. 19:33 Ugrás a poszthoz

Szeretettel küldeném ezt Ombozi Nellinek, speciálba. XD

Sárika drága újra felfedezőtúrára indult a kastélyban, hogy valami csendes helyet keressen. A lélekszobát most nem akarta, meg amúgy is, voltak ott, ő pedig egyedül szeretett volna lenni kicsit. Az ihlethiány mindig kikészítette, de most nem hagyta magát. Lement a konyhába, magához vett egy bögre finom, illatos teát. Nem, nem itta megy egyből és nem zsibbasztotta le a nyelvét teljesen. Szépen a hóna alá kapta a vázlatfüzetét, ami a rajztáblájához volt rögzítve. A szájába vett egy ceruzát, egyet a füle mögé, egyet pedig a kontyába tűzött. Hozzá tartoztak, szóval biztos volt benne, hogy jól mutatnak majd.
A teával egyensúlyozva, a rajzeszközökkel felpakolva indult meg, hogy megkeresse azt a helyet, ahol majd minden rendben lesz és megszállja az ihlet. Az egyik folyosó végén némi fényt látott, felkeltette az érdeklődését. Közeledve egy nagy, kétajtós kijárattal találkozott. A kerítés, bogolyfalva, a kis kert és asztalok elvarázsolták. Letette a bögréjét, kényelembe helyezte magát az egyik székben. Vett egy mély levegőt, pár pillanatra lehunyta a szemét. A bögréjét a kezébe vette, ivott belőle pár kortyot. Emiatt szájából ki kellett vennie a ceruzát, de nem baj, mert vázlatot készült csinálni.
Ahogy a kis kertre nézett, egyből megszállta az ihlet. Sóhajtott egyet, elmosolyodott. Azonnal látta lelki szemei előtt, ahogy a kis tündér az egyik virág szirmai alá szorult. Az alsó, furcsa világban szomorúan ácsorog, hiszen szakad az eső, ő pedig egyedül van és csak ez a kis virágszál a menedéke. A képzelet pedig szárnyalt, ő meg fogta a ceruzáját, máris felhúzta a lábait, ledobta a táskáját maga mellé és indult az alkotás. A vázlat hamar kirajzolódott a tündérről, aprócska szárnyakat fog majd kapni, hiszen fiatal.
Kicsit meg kellett állnia, elgondolkodni. Addig is ivott még egy kicsit a teából, hogy ne érezze magát lustának. Fiatal kis elveszett tündér, aki magányos és senki nem menti meg. Szíven ütötte a következő gondolat, picit megdermedt, lerakta a bögrét, majd újra kezébe fogta a ceruzát és alkotott tovább. Szorgosan dolgozott, minél inkább bele akart feledkezni a rajzba. Annyira koncentrált, hogy elnyomja az agyában lüktető, dübörgő mondatot, nevet.
Nelli jutott eszébe róla.
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 12. 16:15 Ugrás a poszthoz

Amanda<3 Én már itt vagyok : D
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 12. 21:34 Ugrás a poszthoz

Nejji <3

Ő nyugodtan alkot, csendben ül, már kevéssé kell a levelet nézegetnie, inkább a rajzára és a fantáziájára hagyatkozik. Kicsit elkalandozik, szép, dzsungelszerű lenti világot rajzol a kis megszeppent tündér köré, majd jöhetnek az esőcseppek, amelyektől úgy fél. Mosolyogva nézi a művét, persze, érzékeli, hogy valaki itt volt, mégsem néz fel egy ideig. A művészet fontosabb egy másik diáktól és éppen azon gondolkozik, milyen színeket fog használni. Biztos benne, hogy sötét haja lesz, kicsit be is satírozza ceruzával, majd el fog az tűnni. Az ajkát is besötétíti. Kicsit megrázza a fejét, már akaratlanul is úgy rajzolja a vonásokat, hogy egy bizonyos személyre hasonlítsanak.
Aztán meghallja a hangot, ahogy hozzászólnak, egy pillanatra megdermed, megáll a kezében a ceruza a papír felé félúton. A megjegyzés kit érdekel? Egyszerűen el sem jut hozzá, csak a hang, majd ahogy oda fordítja a fejét, a jelenség is letaglózza. A bent maradt levegőt nagy adagban fújja ki, hiszen az agya máris újabb levegőt szeretne. Ezzel együtt széles mosolyra húzódik az ajka.
- Nelli! - Állapítja meg végül vigyorogva és pillanatok alatt dob el mindent, hogy felállhasson a székéből. Azonnal oda is megy a lányhoz, megöleli, majd bele is huppan az ölébe, bár a csontos lábai nyomják őt, nem érdekli. Kicsit megölelgeti a madártestű drágáját. Ki kell élveznie, hogy végre kicsit a hosszú, hullámos, sötét tincsek közé fúrhatja arcocskáját, boldogságában kuncog is. Hiába, annyira hiányzott neki ő is. - Miért nem szóltál, hogy jössz? Elmentem volna érted a vonatállomásra, megmutattam volna a kastélyt, ilyesmik.
Vigyorog, mert szinte biztos benne, hogy Nelli nem fog örülni a szeretetrohamának. Noel mindig jobban viselte az ilyeneket, de sajnos jelenleg a húgocskája sem tud semmit tenni ellene. A testvére és szereti, ha tetszik neki, ha nem. Ha nem...? Maximum beletörődni tud. Még egy puszit is ad a lány halántékára, mielőtt kimászna az öléből, hogy ne fojtsa meg és a lábát se törje el. Aztán amikor a lányka előszedi a pénzt, egyik szemöldökét felemeli és sóhajt egyet.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem kölcsön kértél tőle... - Kuncogott kicsit, ismerte már annyira húgát. És abban is biztos volt, hogy amint egyedül lesz, bemegy Noel szobájába és visszarakja a pénzt, amit Nelli elvett. Nem hiányzik neki egy újabb ok, amiért nyúzhatják egymást, neki meg most amúgy sem kell semmire.
Összeszedi a ceruzáját-radírját és persze a rajzát a földről, ahova került elsőre. Megvolt a sorrend, Nelli sokkal fontosabb, mint a hobbija... munkája. Lelkesen vigyorog rá, hamar megfogja a teáját és iszik belőle kicsit, mielőtt még teljesen elhűlne.
- Nem vagy éhes? Van nálam, nem is tudom, valami sós keksz, meg azt hiszem egy kis süti is, csak a táskám alján... vagy nápolyi volt? Na mindegy, kérsz? - Kérdezte, miközben felkapta a táskáját és kezdett benne kutatni. Lelkes volt, hogy Nelli megjött és jó szokásához híven etetni akarta. Igazából ha rajta és az anyján múlna, tömnék szegény lányt, mint egy kacsát, de ő nem erőszakoskodik, csak megkérdi, hátha. A kedvéért. Bár nem tudja, Nellit ez mennyire hatja meg.


Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:27
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 13. 20:02 Ugrás a poszthoz

Székesfehérvár
Médea


Amikor Médea eltűnik a perifériás látóköréből, lassít a léptein, kicsit hátra is fordítja a fejét. A végén megnézi, jön-e egyáltalán, már éppen kérdezi is akarja, amikor köszönet hagyja el ajkait és lassan magához tér, meg is indul. Sára ajkaira csak széles, megértő mosoly kúszik. Úgy néz ki, szegény lányt még senki nem látta igazán, legalábbis biztos nem annyira, mint Sára. Hiszen ő vette a fáradtságot, hogy a felszín alá ásson, hogy ne csak a távolságtartó, tárgyilagos felszínt kapargassa. Emellett pedig bizalmat szavazott meg a lánynak és ez jó döntés volt, hiszen bizalommal válaszolt. Könnyebb közel kerülni hozzá, mint az ember hinné elsőre, csak tudni kell vele "bánni". Vagy talán csak rellonos szőkeségünk passzol hozzá túlságosan, hogy ne kelljen megerőltetnie magát e téren. Hiszen ő direkt semmit sem csinált, egyszerűen jöttek a spontán ötletei és így hozta az élet.
De hogy is? Jelenleg a házukhoz ér ezzel a lánnyal, holott még a helyi barátait sem hozta ide soha. Elmondta neki a legmélyebb fájdalmait, látta őt jobban szétcsúszva, mint valaha, ahogy még a tulajdon rokonai sem. Ahogy ránéz, már nem az a lány néz vissza rá, aki akkor a réten, valaki egészen más. A tekintete kicsit zavart, de őszinte, érzelmes. Médea kinyílt, mint egy édes kis rózsabimbó, csak kicsit ki kellett csalogatni és máris kilométerekre illatozik. Sára mosolyogva figyeli, de biztos benne, hogy még nem végzett, még nem végleges a folyamat. Médea lehet még nyíltabb, nagyobb, gyönyörűbb, illatosabb és az is lesz, hiszen ott van benne, csak némi csalogatást igényel. Ha pedig más nem vállalkozik erre, majd Sára lesz az. Ő élvezi végignézni ezt az egészet.
- Viccelsz? - Vigyorog szélesen, amikor felmerül az üres ház és a karolás helyett inkább a lány nyakát kapja el karjával vigyorogva, úgy húzza magához kicsit közelebb a kobakját. - Az üres ház a legjobb! Ott lehet mindenfélét csinálni zavartalanul.
Nem, most nincs lelki ereje kérdezni Médea családjáról. Nagynénje? És hol az anyukája? Mióta hanyagolja az apja? Sok kérdés felmerül benne, de majd kipihenten, nyugodt körülmények között. Most csak random puszit nyom a lány halántékára, majd elengedi a nyakát, hogy beengedje őt a lakásba.
Bárgyú mosoly ül az arcán, miközben a kulcsával babrál és a jelentőségteljes épületbe vezeti őt. Biztos benne, hogy jól meg fogják ismerni egymást addig, amíg itt lesznek. Sóhajtott egyet, amint beértek a szobájába.
Érzi, hogy túl fogja élni ezeket az itthon töltött napokat, már biztos benne. Túl fogja tenni magát ezen. Jobban lesz.
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 15. 17:09 Ugrás a poszthoz

De cuki kis excel bajnokok vagytok Cheesy Két barátnőm holnap érettségizik infóból, most tuti ők is ezt bújják Cheesy
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 15. 18:19 Ugrás a poszthoz

Kivus, annyira cuki cheerleader vagy Cheesy *facebook képeket csekkolgatja*

Noelkának meg biztos sikerült a mai zh-ja Kiss
Utoljára módosította:Ombozi Manósapka Sára, 2014. május 15. 18:20
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 15. 18:39 Ugrás a poszthoz

Na én meg nem iszok semmit, ezt kapjátok ki! Cheesy

Leo: te nyertél. XD

Axel, miért csak Médikétől? Cheesy
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 15. 18:46 Ugrás a poszthoz

Az ígéret szerint szét lettem ölelgetve - csak hogy a nyilvánosság is tudja Cheesy

Na, teás bagázs Cheesy Én is az vagyok, de most lusta vagyok kimászni a konyhába XD
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 15. 18:59 Ugrás a poszthoz

Én túléltem a brutális TZ időszakom, egy hét alatt _minden tárgyamból számonkérésem volt Cheesy Még sosem volt ilyen durva a gimi, de túléltem Cheesy

Axlllll <3

Leo: menni fog az, annyira szorítok majd az infósokért, jó lesz ^^

Hajj, micsoda népesség van itt! Cheesy Tudunk táncolni *-* *táncol*
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 15. 19:06 Ugrás a poszthoz

*Krisztiánkával körbetáncolja Keikot* Táncolni mindenki tud, csak nem mindenkinek tetszik amit csinál Cheesy Ez ilyen egyszerű ^^

Na, kinek hozzak még jókedvet? *-*    *tündér üzemmód, amikor mindenki életébe jókedvet és boldogságot és izgalmat hoz*
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 15. 19:19 Ugrás a poszthoz

Juhú, igen, kérünk hegedűűűt *_*   *táncol tovább, Gwen felé* Na, Gwenci akkor körbeszórlak csillámporral, hátha attól jobb! *szór*

Istenem, azt hiszem el kéne takarítnom magam a rózsaszín felhőmmel együtt, mielőtt kitagadnak a Rellonból. XD
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 15. 19:27 Ugrás a poszthoz

Keiko: hohó, minden vagyok én, csak nem Levitás Grin Grin Ez nem vitás Cheesy

JUHHÚÚÚ zennee *táncol tovább*
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 15. 19:41 Ugrás a poszthoz

Na, nyugi, Keiko, nem tehetek róla, hogy a személyiségem nem illik hozzátok Cheesy

De aranyosak vagytok, ha kitagadnak, mehetek mindenkihez *-* De jó, nem maradok fedél nélkül rózsaszínen és undorítóan cukin sem! Cheesy
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 15. 20:18 Ugrás a poszthoz

JÉÉÉÉÉJ NOJEEEEEL CheesyDDD *ünnepel* Szombaton megünnepeljük!!! CheesyDD
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ombozi Manósapka Sára összes hozzászólása (273 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 10 » Fel