32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tenshi Dasha összes RPG hozzászólása (159 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Le
Tenshi Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 25. 22:26 Ugrás a poszthoz

Évnyitó/Évzáró


A bál napján nagyon nem volt kedvem semmihez. Csak feküdtem az ágyamban a sötét, csöndes szobámban és néztem a plafont. Gondolkoztam, hogy mik várnak még rám a jövőben és hogy miken vagyok már túl. Nem volt valami jó kedvem, de csak elhatároztam magam, hogy mégis csak elmegyek az Évnyitóra. Nem vagyok az a nagy bálozós, de nem lett volna szép tőlem, ha még az első iskolai bálra sem megyek el. Feltápászkodtam az ágyból és felvettem egy számomra szép Ruhát. Hogy a többieknek tetszeni fog-e azt nem tudtam, de én jól érzem benne magam.
Elindultam a nagyterem felé. Ahogy közeledtem egyre többen voltak a folyosókon. Mondjuk ez érthető is volt. Mindenki szép ruhában volt és az épület is fel volt díszítve. Gyönyörű. Párszor azért még átgondoltam, hogy biztos el akarok-e menni erre, de mindig úgy döntöttem, hogy már túl késő visszafordulni. Sosem voltam az tömegkedvelő, voltak barátaim és szerettem is velük lenni, de ez most itt nem idill számomra. Odaértem a nagyterem ajtajához. Megláttam, hogy a terem a levita színeiben pompázik. Tetszett, szépen meg volt csinálva és az már csak egy plusz pont, hogy a kék a kedvenc színem. Lehet, hogy ezért is örültem ennyire amikor megtudtam, hogy a Levita házba kerültem.
Ahogy körülnéztem észrevettem pár ismerős arcot is, de nem mertem odamenni hozzájuk. Olyan jól elvoltak együtt, én biztos csak megakasztanám a beszélgetést és kellemetlenséget okoznék. Azért elindultam feléjük, majd leültem az asztal egyik részéhez, ahol épp nem volt senki. Elővettem a levelet amit hoztam magammal a bálra, unaloműzésként. A levelet az ikertestvérem írta. Már egy ideje nem találkoztunk, kíváncsi voltam, hogy mit ír. Kibontottam és elkezdtem olvasni. Közben fel-fel pillantgattam, meglestem, hogy mi zajlik körülöttem. Szerencsére minden rendben volt vele. Megnyugodtam és elhatároztam, hogy válaszolok neki amint tudok. Legszívesebben most rögtön visszamentem volna a szobámba, de amint már megmondtam magamnak: Túl késő.
Tenshi Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 29. 12:53 Ugrás a poszthoz

Évzáró/Évnyitó - Izabella


A levelet még sokáig nézegettem, hátha észreveszek valami kis apró üzenetet a fő mondandón kívül. Arra rájöttem, hogy nem nagyon boldog, amiért eljöttem tőle ebbe az iskolába, én sem szerettem volna otthagyni őt, de nem akartam kihagyni az alkalmat, hogy ide járhatok. Továbbá leírta még azt is, hogy lett egy újabb kutyánk is. Így már kettő van. Nagyon mérges lettem, mert nagyon szeretem az állatokat és tudtam magamról, hogy nem fogom megállni, hogy le ne szidjam őket, amiért az eljöttem után szereztek be egy újabbat.
Láttam, hogy közeledik egy lány felém, de gondoltam, hogy a többiekhez siet. A mérges tekintetet száműztem az arcomról. Nézegettem a finomságokat az asztalon és azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon melyiket kóstoljam meg. Közben éreztem, hogy a pad kicsit lesüpped és valaki helyet foglal mellettem. Ránéztem és egy szőke hajú lány volt, pont az akit az imént láttam közeledni felém. Nem ismertem, állapítottam meg és visszafordultam az ételek felé. Vettem egy kicsit az egyik finomságból a tányéromra. Nem voltam hozzászokva az itteni ételekhez, bár éltem az Egyesült Államokban is, de a nyelvem a koreai kajákhoz volt hozzászokva. Egyszer mindent ki kell próbálni, már pedig ha itt fogok élni jó pár évig, akkor meg kell szeretnem őket, vagy legalábbis elfogadni. Megkóstoltam a húst. Más, de azért finom volt. Megnyugodtam, hogy az étkezéssel nem lesznek gondjaim. Az evés során nem is vettem észre, hogy a levelet - amit eredetileg a tányérom mellé helyeztem - a könyökömmel véletlenül a másik lány felé tologattam. Biztos rákönyököltem és mivel nem éreztem a kezemmel automatikusan csúsztattam el. Már a tányérjához közel járt, amikor felkaptam a könyökömet és a kezembe vettem a levelet. Természetesen nyitva volt, bár nem hinném, hogy el tudta olvasni mivel hangul (koreai) írással volt. Igaz, az sem lett volna baj ha elolvasta volna, hiszen nem titkos dolgokról van benne szó. Nagyon ideges lettem, hogy hogy lehetek ennyire béna. Ránéztem a lányra, aki már az arcomat nézte, az előbbi hirtelen mozdulatom miatt. Elmosolyodtam és halkan udvariasan megszólaltam.
- Ne haragudj, nem volt szándékos.
-Reméltem, hogy nem lesz mérges rám. Nem szerettem volna senkivel sem haragban lenni, főleg nem már az első naptól.
Tenshi Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 29. 21:10 Ugrás a poszthoz

Évnyitó-Izabella


A hús tényleg finom volt. Megettem és úgy döntöttem megkóstolok még mást is. Végignéztem az asztalon és a szemem megakadt egy koreai ételen. Automatikusan abból akartam szedni, de megálljt parancsoltam magamnak. Most magyaros ételeket kell ennem, hogy megszokjam őket. Végül a sütik mellett döntöttem, talán azért mert többé-kevésbé azok voltak csak körülöttem. A zserbós tálcáról elvettem egyet és beleharaptam. Összerándult az arcom mert nagyon nem ízlett. Valahogy elnyammogtam, még szerencse hogy kis szelet volt. Hát ez nem lesz a kedvencem az már biztos. Kellett valami ami elviszi az ízét ezért egy újabb sütihez nyúltam. Valami Kekszes őzgerinc-féleség volt. Ebbe is beleharaptam és hála az istennek, ízlett. Sőt, nagyon is finom volt. Hihetetlen, hogy mennyire egyszerű kis sütemény, mégis mennyire finom.
A lány válasza azt sugallta, hogy kedves és jófej, de nem tűnt túl felszabadultnak. Sápadtnak látszott és láttam rajta, hogy szenved. Nem tudtam elönteni róla, hogy beteg vagy depressziós. Utóbbit én magam is jól ismertem. Mikor az emlékeim nagyon felerősödnek, akkor csak egyedül akarok lenni. Sokszor a szívverésem felgyorsul, elszédülök, néha még hányok is. Ekkor legszívesebben kifeküdnék a hóra és nem mozdulnék, hogy lehűtse a testem és lenyugodjak. Mondhatni sokkot kapok ilyenkor. Na de visszatérve rá, én inkább betegségre gondoltam. Megfogta a homlokát a kezével és lehajtotta a fejét. Aggódni kezdtem érte. Elgondolkoztam, hogy hozzászóljak-e vagy inkább ne üssem bele az orromat. Végül úgy döntöttem, hogy ha tényleg rosszul van és segítségre van szüksége, akkor egy kérdést mindenképpen megér. Legfeljebb elutasít.
-Minden rendben? Sápadtnak tűnsz egy kicsit. Jól érzed magad?
Kérdeztem tőle aggódó tekintettel.
Tenshi Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 1. 17:17 Ugrás a poszthoz

Luna



Valahonnan gondoltam, hogy ő is Levitás. De nem tudom, hogy honnan. Lehet, hogy csak reméltem, mert így többet találkozhatunk, vagy legalábbis könnyebben megtalálhatjuk egymást.
Láttam, hogy körülnézett. Én is követtem a szemét és bizony azt vettem észre, hogy lehet, hogy egy kicsit túl hangosak voltunk. Ez különleges volt számomra, mert eddig én mindig halk típusú lánynak számítottam. Ki tudja, lehet, hogy ez az iskola a végén még megváltoztatja a személyiségem. Bár ahhoz valami csoda kéne, de az ebben az épületben megvan.
Azt válaszolta a kérdésemre, hogy "Persze, hogy benne lennék, akár most is." Ez nem is rossz ötlet. Ami azt illeti nekem most lenne szabadidőm, de természetesen ez tőle is függ. Nem tagadom, féltem attól, hogy esetleg már unja ezt a beszélgetést.
-Részemről akár most is megnézhetnénk az egyik termet. Nekem nincs több dolgom mára. - Majd picit elgondolkoztam, megvártam a reakcióját.
-Neked van még valami mára?
-Lehet, hogy a kérdéseket fordítva kellett volna megkérdeznem, de már mindegy. Látszik, hogy nem vagyok bölcsész humanista.
-Zene. Az egy nagyon jó dolog. Én is szintén mindenféle zenét kedvelek, a hangulatomtól függ, hogy éppen mit hallgatok. Néha csak a madarak énekelését és a természet hangját szeretem hallgatni. Az annyira megnyugtat engem és valahogy idillhangulatot áraszt. Időnként kifekszek a rétre és van hogy elalszom is. Ha rossz a kedvem, akkor rock-ot hallgatok, bár ami igazán én vagyok és ami hozzám illik az a pop zene. Különösen a Kpop. - Eszembe jutott valami amit talán nem is gondolhatott volna.
-Amúgy tudtad, hogy a mostani kedvenc popbandám Thaiföldi?
Tenshi Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 1. 19:10 Ugrás a poszthoz

Csapatépítő tréning és bátorságpróba, Levita


Szépen lerepültem a fáról. Szerencsére nem ütöttem meg magam, de ha mégis, azt is már megszoktam volna. Amint elszakadtam a fáról, az megrázta magát és ismét normálisnak mutatkozott. Mintha mi sem történt volna. A szél ismét egy fuvallatot küldött felém, talán így akart segíteni megszabadulni a portól, amit esés közben szedtem fel. Leporoltam magam és körülnéztem. Olyan nyugodtak tűnt az egész temető, senki sem gondolta volna, hogy az imént egy fával, ha nem is vívtam élet-halál harcot, de pár testrészemet simán elveszthettem volna. Nem tudom, hogy miért, talán megszokásból a hátam mögé néztem. Ott volt a pergamendarab a sarkamnál. Leguggoltam és felvettem. Egy újabb üzenet. Azt írta, hogy fel kell másznom a fára, ha meg akarom szerezni a kincset.
Valamiért izgalom árasztott el, a szívem elkezdett hevesebben verni, minden izmom pattanási feszült. Eddigi nézeteimmel ellentétben most már meg akartam szerezni a kincset. Ha már úgyis egyedül vagyok, hát valami elfoglaltság kell, továbbá addig úgy sem szabadulunk innen, amíg valaki meg nem találja. Nyújtózkodtam, egy gonosz mosolyt is festettem az arcomra, persze nem szándékosan. Hát jó, uzsgyi neki!
Elindultam a fához, először még csak sétálva. Aztán rájöttem, ha szépen lassan közeledek felé, akkor még csak a közelébe sem enged majd. Elkezdtem futni és hirtelen felugrottam arra a vízszintes ágra amin a múltkor feküdtem. Felugrottam guggolásba és azzal a lendülettel továbbugrottam és megpróbáltam elkapni egy vastag ágat a fa közepetáján. Szerencsére sikerült egy olyan jó helyet találnom amit a lehető legkevésbé tud mozgatni a törzse miatt. És igen, a fa újra elkezdett rángatózni. Nem örülhetett neki, hogy ennyire átvertem. Szorosan kapaszkodtam, ezúttal úgy hogy ne tudjon lekapni magáról. Össze-vissza pörgetett, fel-le, ide-oda. Na most mitévő legyek? Kérdeztem magamtól. Megpróbáltam megnézni megint a lapot, hátha írt-e újból. A felkarommal szorítottam a fát és a markomat kinyitottam a levéllel együtt, de abban a pillanatban hátulról át is szúrta egy kisebb ág. Még jó, hogy a szememig nem ért el. Hát ez remek. Azért még észrevettem, hogy nem volt további utasítás. Tehát magamtól kell rájönnöm, miként tudom meghódítani ezt a fát.

To Be Continued~
Tenshi Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 3. 17:20 Ugrás a poszthoz

Csapatépítő tréning és bátorságpróba, Levita


Folytatás!


Hát ez remek. Nem elég, hogy a fa elszédít a rángatózásával, és kis híján felnyársal vagy éppen összezúz, mindeközben még logikázhatok, hogy vajon mire gondolt a levél. Csak arra tudtam gondolni, hogy talán akkor tudom megszerezni a kincset, ha a fát megszelídítem, ami meg egy kicsit nehéz lesz. Hogy tudnék lecsillapítani egy dühöngő fát anélkül, hogy lemásznék róla. Voltak már durva ellenfeleim, de azok nem fák voltak.
Gondolkoztam és eszembe jutott valami. Még szerencse, hogy a családommal annyira természetkedvelők vagyunk és szeretünk kirándulgatni, mert ha mindez nem lett volna, akkor nem jutott volna eszembe a megoldás. Apám mesélte, hogy minden mágikus növénynek van egy gyenge pontja, mégpedig egy göcsör. A feladat hát adott volt. Oda kell jutnom ahhoz a bizonyos göcsörhöz, amit per pillanat azt sem tudtam, hogy hol van. A szememmel minden ágat végignéztem, ami egyáltalán nem volt könnyű feladat a nagy kapálózás közepette. Nem találtam egy ágon sem. De valahol kell lennie. Mivel helyből nem láttam semmit ezért úgy döntöttem, hogy egy másik ágra költözök. De abban a pillanatban, ahogy elengedem az egyik ágat a fa már hajít is el engem. Vagyis csúsznom kell. Az vastag ágon szépen lassan kúsztam lefelé amennyit tudtam, de az ág nem volt valami egyenes, volt benne egy kanyar. Az eddigi vízszintes ág függőlegesen folytatódott eredetileg, persze a fa ide-oda rázogatta magát, ami által az ágak nem álltak normálisan. Nem fogok tudni lejutni a törzs végéhez. Ilyen módon legalábbis nem. Ha lógnék rajta, akkor talán még a lábam hegyével el is érném a kiszemelt helyet, ha a fa higgadt lenne. De mivel nem az, így rögtön megfogna és elszakítana magától.
Támadt egy -hát nem éppen jó- ötletem. Le fogok jutni a törzs végéhez, de nem az előbbi módon, hanem ugorva. A talpaimat ráillesztettem az ágra, a kezemmel még persze szorítottam azt. Ez nagyon vakmerő ötlet - szállt el a bátorságom, de más választásom úgy sincs. Bátorságomat összeszedve a kezeimmel elengedtem az ágat és a lábaimmal elrúgtam magam a fától, lefele a törzs vége felé, ezzel próbálva csökkenteni a levegőben lévő időtartamot. De még ez is kevés volt. Egy másik nagy, vastag ág eltalált repülés közben és kibillentett egyensúlyomból. Még épp volt annyi időm, hogy elkapjak egy törzshöz közeli ágat. Megkapaszkodtam benne a kezemmel, de a testem többi része védtelen volt. Ez nagyon rossz döntés volt. A támadó ág épp a fejemet találta el leginkább. Szörnyen fájt a jobb arcrészem, de nem tudtam törődni vele. Valami más elterelte a figyelmem, mégpedig nem más mint a göcsör. Így igaz! Megvan, és egy karnyújtásnyira tőlem. Nagyon jó kis hely volt, normálisan senki sem találná meg. Egy hajlatban volt, az ág lenti részén. Az egyik kezemre helyeztem a súlyom, míg a másikkal nyúltam érte. Nem hagyta a fa, a kis ágai rátekeredtek a kezemre. Azonban ekkor más annyira a kincs járt az eszembe, hogy már magammal sem törődtem. A karomat egy hirtelen mozdulattal kihúztam a kis ágak közül és ugyanazzal a lendülettel megérintettem a göcsört.

(Vége, részemről a Mesélő jön)
Tenshi Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 4. 17:46 Ugrás a poszthoz

Mesélő és Jenny

Április 1.


Még csak elsős vagyok, pontosabban leszek, ennek ellenére már jó sok társammal találkoztam és ismerkedtem meg. Ők mindig elmondanak mindent ami érdekes, de valamiért azt éreztem, hogy csak egy-egy személy nézetéből ismerem a dolgokat. Kellett hát valaki aki kicsit jobban kívülálló, vagyis nem diák és elmondja a lényeges pletykákat. Találtam is egy ilyen személyt, mégpedig a Bibircsókos banya személyében. Egyik nap úgy sem volt semmi dolgom, hát felkerestem őt, azt hallottam szívesen veszi, ha valaki társalogni akar vele. És ez tényleg így is volt. Nagyon megörült nekem és csak úgy öntötte a szavakat. Igaz, én csak általános pletykákról kérdeztem, mégis ő leginkább a párkapcsolatokról mesélt nekem. Azon belül is főként csókokról, randikról és szakításokról. Az utóbbinál mintha védeni próbált volna. Én mosolyogva hallgattam, beleszólni nagyon nem is tudtam. Hallgatva őt, valamiért jókedvre derített a lelkesedése.
Amikor már mennem kellett, megköszöntem a beszélgetést és elbúcsúztam tőle. Kiléptem az ajtón, amikor egy lányt láttam közeledni, majd elmenni előttem. Sürgősen sietett a könyvtár felé, gondoltam történt valami ott. Kíváncsiságom miatt követtem őt, persze tisztes távolságból, mintha én is épp oda szerettem volna menni. Mikor megérkeztem a könyvtárba láttam, hogy nincs semmi különleges, csak a pergamenjeit nézegeti. A helyiség meglehetősen üres volt, rajtunk kívül nem is voltak szerintem. Már épp menni akartam, de egyszer csak valami zörej szakította meg a csendet. Láttam, hogy a lány is észrevette és elindult a zajforrás felé. Az egyik részleghez sietett. Én is meg akartam nézni ezért csöndben követtem őt. Odaértem a részlegbe és hát tátva maradt a szám. Egy magyar mennydörgő tojás volt az asztalon, ami éppen repedezett. A mozgással ellentétben, nem tűnt igazi tojásnak, inkább valami plüssnek. Azonban a sárkány kikelt a saját szemem előtt.  Nem akármilyen pillanat volt ez. A sárkány köszönt nekünk. Nagyon kis kedvesnek tűnt, annak ellenére, hogy én nem ilyeneknek képzeltem őket. Nem én köszöntem vissza először, de rögtön követtem az előttem lévőt.
-Szia!
A bámulásban meg is felétkeztem a lányról, a hangja ébresztett rá, hogy elég bunkó voltam. Ránéztem és láttam, hogy mosolyog rám. Visszamosolyogtam szerényen, de nem jött ki szó az ajkamon.  
Tenshi Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 4. 18:27 Ugrás a poszthoz

Évnyitó/Évzáró

Izabella és Bálint


A szőke hajú lány elment az üdítős asztalhoz és ivott valamit. Ekkor már biztos voltam benne, hogy rosszul van. Amikor visszaért megkérdeztem tőle, hogy segíthetek-e, de nem nagyon adott választ rá. Csak jelezte, hogy meghallotta a kérdést. Nem akartam udvariatlan lenni ezért tovább folytattam a sütievést. Észrevettem, hogy ő is elkezd enni, ami jó hír volt számomra, hisz volt étvágya, amivel pedig egy kicsit tudhatta csillapítani a szédülését. Nem tagadom aggódtam miatta. Nem szeretek szenvedő embereket látni. Még szerencse, hogy időnként nem látom magam.
Hirtelen azt vettem észre, hogy mellettünk állt valaki, aki azt kérdezte, hogy leülhet-e. Felnéztem rá és megdermedtem. A szemeim kikerekedtek. Te jó ég! Egy másik koreai? Azt hiszem nem nehéz elhinni, ha azt mondom, hogy nem nagyon reménykedtem, abban, hogy egy velem azonos nemzetiségűvel találkozom ebben a magyar iskolában. Kicsit, vagyis inkább nagyon elpirultam és bólintottam neki, hogy igen. Visszafordultam az asztalhoz és folytattam az evést, ezúttal még kulturáltabban, ahogy egy koreaihoz illik. Még látszottak rajtam a pirulás jeleim, de igyekeztem leplezni őket. Nem mertem ránézni, pedig nagyon szívesen megtettem volna.  Ő megszólította a lányt, ugyanis ő is észrevette, hogy nincs jó állapotban. Ez látható is volt a lány válaszából is, hisz nem az ő kérdésére adott választ, hanem az enyémre, amit az imént tettem fel neki és amit épp hogy csak lereagált.
Szokásommal ellentétben odafordultam hozzájuk és megkérdeztem tőlük:
-Egyébként, - kis szünet - hogy hívnak titeket?
-Válaszukra vártam, közben egy újabb, sütit majszolgattam.
Tenshi Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 4. 19:08 Ugrás a poszthoz

Keiko, Zoli


Látszott Keikon, hogy megijedt a rúgásomtól, nem számított rá. Ez valamennyire jogos is, bár számíthatott rá, hogy valamivel meg fogom büntetni és ha már sokáig farkasszemet néztem vele abból már következtethetett volna rá, hogy mi a tervem. De hát ő az én Keikom. A lábam a feje előtt suhant el, hisz ő hátralépett és azzal a lendülettel el is esett. Ritka egy béna mozdulat volt, még én, mint edzőtársa sem szoktam meg tőle. Nagyon pipa lett rám, de én nem bírtam abbahagyni a röhögést. Barátinasan azért nyújtottam felé a kezem, hogy felsegítsem a földről, de ő szokásához híven nem fogadta el. Én sem tettem volna.
-Igen, ez muszáj volt! -válaszoltam neki még röhögve.
Megkérdezte, hogy miért van itt Zoli. Igaza van, tényleg szólhattam volna neki, amit általában meg is teszek ilyen eseteknél, de most esélyem sem volt neki szólnom. Így is zuhantam az ágyamba tegnap este a Titkos könyvtár-i csibészkedés után. Csoda, hogy fel tudtam kelni ma reggel.
-Bocsi, hogy nem szóltam, mi is tegnap, azaz inkább ma hajnali 2-kor beszéltük meg, hogy ő is kijön velünk egy kicsit edzeni.
-Mosolyogva mondtam, megvártam a válaszát, majd gyorsan más témára ugrottam.
-Na melegíts be. Azért ne siesd el. - Ha nem melegít be rendesen, akkor még meghúzza valamelyik testrészét és akkor az edzője engem fog hibáztatni. De miért engem? Ezt sosem értettem benne. Mintha én hibám lenne, az hogy nem melegít be rendesen. Jó van, hogy néha elröhögjük magunkat, de akkor is.
-Míg ő önállóan csinálta a megszokott gyakorlatait, addig én is nyomtam pár fekvőtámaszt és felülést. Szaltózgattam is még néhányat, aztán kimelegedve odamentem Zolihoz. Barátságosan kérdeztem tőle:
-Na mizu?
Tenshi Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 4. 21:00 Ugrás a poszthoz

Mesélő és Jenny

Április 1.


Láttam, hogy felemelkedik a magasba és köröz egy kicsit a levegőben. Nagyon szépen repült már, ahhoz képest, hogy körülbelül három perce jött a világra. Majd egyenesen felém kezdett el repülni és végül leszállt a vállamra. Kicsit megijedtem, de egyben örültem is a kis jószág közvetlenségének. Az egyik kezemmel megsimogattam a tüskés bőrét, a nyakánál. Hihetetlen, hogy mennyire aranyos volt. Azonnal beleszerettem és szerintem ezzel a mellettem lévő lány is így volt. Megkérdeztem a lánytól, hogy hogy hívják. Valószínűleg ezek után már közeli kapcsolatban leszünk. Én legalábbis a barátja szerettem volna lenni. A válasza után rögtön felvetette a sárkány is, hogy adjunk neki nevet. Jenny jól mondta, ahhoz, hogy nevet adjunk neki, előbb meg kell tudnunk a nemét. Kérdezte tőlem, hogy én milyen nevet adnék neki. Elgondolkoztam, majd felvetettem pár ötletet.
-Amennyiben lány én ezeket adnám neki: Tiffany, Chiyo, Ciel, Maya, Sierra, Saphira
Amennyiben pedig fiú, szerintem szép név lenne a Norbert, Falcor, Raphael, Niel. És te milyen neveket adnál neki?

-Megvártam Jenny válaszát is. Mindeközben a sárkányka átmászott Jennyre és belekapaszkodott a hajába. Innen nézve eléggé fájdalmasnak tűnt, de mivel nem mocorgott, hogy fájt volna, meg tudtam hogy a sárkány sem okozna fájdalmat ezért gyorsan elhessegettem a gondolatot. Azt kérte, hogy öleljük meg. Jenny után én is odamentem hozzá és átöleltem. Vajon milyen titokról beszél. Kíváncsian néztem az újszülött sárkányra.
Tenshi Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 5. 09:57 Ugrás a poszthoz

Évnyitó/Évzáró

Izabella és Bálint


Magam sem tudom, hogy miért pirultam el. Talán mert nagyon nem számítottam rá, hogy egy velem hasonlóval találkozom itt. De lehet, hogy csak simán a koreai énemnek köszönhető. Mindenesetre eléggé szégyellős vagyok. Kis idő múlva feláll és elmegy az üdítős asztalhoz, épp úgy mint az imént a lány. Én is eléggé szomjas voltam, gondolkoztam rajta, hogy én is utána megyek, de nem akartam egyedül hagyni a mellettem ülő, rosszul lévő lányt. Mi van, ha elájul? Akkor tényleg szüksége lesz ránk. A fiú visszatért egy pohár vízzel, amit a lánynak hozott, majd meg is kínálta szőlőcukorral. Kár, hogy nem vett belőle, talán egy kicsit több ereje lett volna azáltal.
Kérdeztem, hogy hogy hívják őket. A lány nem válaszolt. Igazság szerint számítottam is rá. Eddig sem választ nagyon a kérdéseimre, ha válaszolt is, akkor is csak késve, vagy másra. De a fiú válaszolt. Először poénkodott, amit én személyesen viccesnek is találtam. Végül kiderült, hogy Bálintnak hívják. meglepődtem, mert nem magyar névre számítottam. Visszakérdezett.
-Hát van egy becenevem, amit Amerikában kaptam és van az igazi nevem. Itt általában Dasha-nak szoktak szólítani, de a születési nevem SonYeong.
-Mosolyogtam rá. Észreveszem, hogy a lány is motyog valamit. közelebb hajoltam hozzá, de nem értettem rendesen. Majd látom, hogy a feje az asztalon koppan és összeesik. A teste csúszik le a padról és a földre esik. Azt már nem hagytam, hogy a fejét beverje a földbe, odaugrottam hozzá, -nem érdekelt a ruhám épsége -  letérdeltem elé és megfogtam. A feje a mellkasomra esett. Szerencsére, még agyrázkódást is kaphatott volna.
Ha valaki elájul, akkor lábát kell felemelni, hogy a fejébe jusson a vér, azonban ő most szoknyában volt. Felnéztem ijedten.
-Bálint! - Ez az egy szó egyben volt segítségérés és kérdezés, hogy most mit csináljunk. Úgy láttam rajta, hogy pontosan értette.
Utoljára módosította:Tenshi Szivárványpóni Dasha, 2014. április 11. 20:28
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 5. 20:28 Ugrás a poszthoz

Mesélő és Jenny

Április 1.


Ami a kis, aranyos, egyszerűen imádni való plüssállatka nevét illeti, ő is és Jenny is a Niel-t találták a megfelelő névnek.
-Hát akkor a neved Niel lesz. - Fordultam a sárkányhoz és mondtam neki mosolyogva. Közben ő rászállt egy könyvre aminek címe Veszélyes Bestiák volt. Felnevettem, mert tudtam jól, hogy az egyébként nagyon kedves kis sárkány még készül valamire velünk kapcsolatban. De bármi is a célja, én úgy sem fogok tudni rá haragudni. Azt mondta, hogy Kumagoro miatt van itt.
-Hogy érted, hogy miatta vagy itt? Kérlek mesélj nekünk.
-Kérdeztem tőle összezavarodottan és kíváncsian. Ahogy láttam Jenny sem értette ezt. Aztán odaszállt először Jenny-hez, majd hozzám. Megöleltem és adott az arcomra egy puszit, vagyis jobban mondva megnyalt. A szám a fülemig ért és majdnem elolvadtam a boldogságtól. Nagyon jó kedvem lett, ha nem lett volna rajtam a sárkány, szerintem még egy hátraszaltót is nyomtam volna. Elfelejtettem minden rossz dolgot és csak a jókedvű énemnek engedtem, hogy kiteljesedjen. "Megfertőztelek Titeket! Mostantól olyan édesek lesztek, mint én vagyok." Mondta Niel. Kicsit még homályos volt ez az egész, de sejtettem mire gondolt.
-Ezt úgy érted, hogy ezentúl már mindig csak mosolyogni tudunk és aranyosan fogunk beszélni? - Ami azt illeti én már érzem is a hatását. Eddig csak a fekete színre tudtam gondolna, azonban most legszívesebben a pink óceánban fürödnék. Majd elgondolkodtam, hogy milyen szerencse, hogy követtem a könyvtárba Jenny-t. Így legalább két új, nagyon jó barátra tettem szert, arról nem is beszélve hogy az életkedvem is magasan ívelt felfelé.
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 6. 13:16 Ugrás a poszthoz

Axel és a Cukikommandó


Csak üldögéltem a klubhelyiségben és bámultam ki a fejemből. Mióta megnyalt az a kis édes sárkány, akinek Jennyvel a Niel nevet adtuk, azóta kicsit bolondnak érzem magam. Csak ültem az egyik fotelben és himbálóztattam az egyik lábam, közben dúdoltam is valamit. Nem nagyon éreztem semmit, csak tettem ami jól esik és nem törődtem semmi mással. Ha jobban belegondolok olyan idill hangulatban voltam. Aki ismer az láthatja, hogy nincs velem minden rendben, mivel eddig általában fekete, barna esetleg kék ruhákat hordtam, most viszont rózsaszín felső és fehér, hosszú farmernadrág volt rajtam. Azt láttam, hogy jön felém Csillámhercegnő és kérdezi, hogy nem megyek-e vele kávézni. Válaszként csak nyávogtam egyet "Miu" majd felpattantam a fotelból és mosolyogva, ugrálva, bolondozva követtem őt. Odaértünk a konyhába és megcsapott mindenféle finomabbnál-finomabb illat. Megálltam és beleszagoltam mélyen a levegőbe.
-Én felzabálom az egész konyhát!
-Jelentettem ki mindenkinek, bár igazából csak Csillámhercegnő volt a közelemben aki hallhatta. Én forrócsokit kértem a manótól, azt hogy mit egyek mellé azt még én sem tudtam eldönteni. Azt vettem észre, hogy Csillámhercegnő odamegy egy fiúhoz, aki egyedül üldögélt és kikéri a véleményét, hogy melyiket egye: palacsintát vagy gofrit. Odasettenkedek én is mögé és kikukucskálok a válla felett a fiúra. Mikor már láttam, hogy észrevesz hatalmas mosolyt festettem az arcomra és kisurrantam Csillámhercegnő mögül és leültem a fiúval szemben. A kezeimet az állam alá helyeztem és kicsit eldöntött fejjel nézem őt.
Utoljára módosította:Tenshi Szivárványpóni Dasha, 2014. április 6. 13:20
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 6. 18:25 Ugrás a poszthoz

Axel és a Cukikommandó


Még a klubhelyiségben elvettem a nekem szánt karperecet Cukorborsócskától és a csuklómra helyeztem. "Köszi, cuki vagy." köszöntem meg és így mentünk a konyhába.
A fiú nem volt túl barátságos. Hátradőltem az előtte lévő székben, a karomat összefontam és cuki, duzzogó arcot vágtam. Farkasszemmel néztem őt és bizony azt vettem észre, hogy le akar minket rázni. Odafordultam a lányokhoz.
-Szerintem nem szeret minket. Le akar lépni.
-Mondtam el nekik az eddigi észrevételeimet. Biztos mérges lett rám, hogy kimondtam a tervét.
-Nem elég cuki. Szerintetek?
-Mondtam duzzogó hangon a csajoknak. Közben láttam, hogy a manók hozzák a csokimat. Felugrottam, a szám a fülemig ért és ugrálva elvettem a manó kezéből a poharat.
-Köszönöm szépen. - Mondtam a kicsi lénynek kedvesen, aki már hátat is fordított nekem.
-Ő sem kedvel engem. - Jelentettem ki és a manó felé biccentettem a fejem. Ám a manó már nem vehette el a kedvem. Lecsüccsentem a helyemre és mohón elkezdtem inni a csokimat. Szorosan markoltam, nehogy valaki még kikapja a kezemből. Az utolsó kortyoknál a pohár alja már az eget, akarom mondani a mennyezetet nézte, nem akartam, hogy egy csepp is maradjon benne. Az üres poharat letettem az asztalra, megtöröltem a csokis számat és egy ötlettel álltam elő.
-Mi lenne ha átváltoztatnánk, hogy ő is cuki legyen?
-Tettem fel a kérdést és vártam a válaszukat.
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 7. 16:10 Ugrás a poszthoz

Bálint, Dol és Iza


Nagyon jól esett már a fülemnek a koreai nyelv. Bálint nagyon kedves volt és szavaival mosolyt varázsolt az arcomra. Szerényen köszöntem meg bókját.
-감사합니다.
-Ott ültem a földön ölemben az ájult lánnyal. Bálint megértette a felkiáltásom és rögtön elment segítségért. Míg távol volt én a lány homlokára tettem a kezem, próbálva hűteni ezzel. Majd elővettem a pálcámat és egy kis szellőt csináltam, hátha segítek az állapotán. Láttam, hogy már jön is vissza Bálint a házvezetőnkkel, Doléance-al. Dol mondta nekünk, hogy nyugodtan üljünk vissza a helyünkre. A lány testsúlyát lehelyeztem magamról és óvatosan, a fejére különösen ügyelve letettem a lányt a földre. Dol egy kandallóval elvitte az ájult lányt a gyengélkedőre. Mikor már minden újra nyugodt lett, felálltam a földről és leültem a padra, ahol eddig is ültem. Kettesben maradtam Bálinttal, legalábbis úgy tűnt.
-Remélem hamarosan jobban lesz.
Mondtam aggódva, majd egy kicsit elgondolkoztam. Pár hosszú csöndes perc után odafordulok hozzá.
-Ésss, - kis szünet - hol születtél? Mesélj magadról kérlek. -Kérdezem tőle megszakítva a nagy némaságot.
Közben egy sor sütit pakoltam a tálcámra, és elkezdtem hallgatni őt. Időnként egyet-egyet haraptam a finomságokból. Próbáltam kinyomozni és megjegyezni, hogy melyik sütik ízlettek eddig, valamint, hogy melyik sütik esnének még jól.
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 8. 17:14 Ugrás a poszthoz

Bálint
(발린트)


A kérdéseim feltevése után láttam csak, hogy elkezdett enni. Most biztos nagyon udvariatlannak néz. Intett, hogy várjak egy kicsit, míg lenyeli a falatot.
-Ó, ne haragudj.
-Mondtam neki és haraptam megint egyet a sütiből. Majd elkezdett mesélni magáról. Megtudtam, hogy ő félig magyar származású. Akkor ő szerencsésebb helyzetben van mint én. Említette továbbá azt is, hogy Szöulban járt suliba és, hogy ott derült ki, hogy varázsló. Kíváncsian figyeltem őt, mert tényleg érdekelt a múltja. Mikor befejezte visszakérdezett. Nem tudtam eldönteni, hogy csak udvariasságból vagy azért tette mert őt is érdekelte az én múltam. Elkezdtem hát én is mesélni magamról.
-Én Szöulban születtem. - Kezdtem el. - Kiskoromban elvesztettem a szüleimet, - néhány néma másodperc - én és az ikertestvérem új szülőkhöz kerültünk. Az új apám szintén koreai, az új anyám viszont amerikai. Pár évre kimentünk San-Francisco-ba, hogy anyanyelvi szinten elsajátítsam az angol nyelvet. - Elgondolkoztam, hogy még mit mondhatnék magamról - Én aranyvérű családból származom, sajnos nekem nem volt meg az a szép pillanat, amikor rájöttem, hogy varázsló vagyok. Sajnos.
-Megláttam egy sütit, amit már nagyon régen ettem. Az egyik kedvenceim közé tartozott. Nem volt elérhető távolságban ezért inkább még folytattam magam történetét.
- Amikor megkaptam a beiratkozási levelet az iskolától nagyon örültem és elkezdtem a nyelvet megtanulni. A családnak van egy nagyon jó magyar barátja és ő tanított engem. - Szerintem egész jól megy már, bár még vannak bőven hibáim.
Közeben láttam, hogy még eszik ezért inkább nem akartam kérdezgetni. Folytattam tovább.
- Én nagyon szerettem Szöulban élni. Mi Dobong gu-ban laktunk, ami egy viszonylag csöndesebb rész. Te merre laktál?
-Kérdeztem tőle kíváncsian. Ki tudja, a végén kiderül, hogy egész közel voltunk egymáshoz. Persze tudtam jól, hogy ennek kicsit az esélye.
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 10. 17:56 Ugrás a poszthoz

Bálint
(발린트)


Elmondta, hogy szerinte nem is volt olyan jó pillanat, amikor kiderült, hogy varázsló. Félt attól, hogy kiderül, hogy valami tévedés történt. Teljesen meg tudtam érteni, hisz én magam is sokszor tartok az ilyenektől. Mondta, hogy meséljem tovább. Én folytattam is.
-Tudom nem látszik rajtam, mivel eléggé nőiesen öltözködöm, de nagyon szeretek sportolni. A harcművészetek állnak hozzám legközelebb.
-Mondtam neki és eszembe jutott valami, amit meg akarok kérdezni tőle.
-Tudsz Taekwondozni? -Tettem fel a kérdést jókedvűen. Aztán elmeséltem, hogy hogy tanultam meg a magyar nyelvet.
-Igazság szerint sokat tartózkodtam Magyarországon és bemutatkozni már kiskoromban is tudtam. Mindig is érdekelt a nyelv, annak ellenére, hogy tudtam, hogy nagyon nehéz. Úgy gondoltam a magyarokra, mint távoli rokonainkra. Amikor levelet kaptam az iskolától már a nyelv alapjait tudtam.
-Megjegyezte, hogy jó nyelvérzékem lehet. Elmosolyodtam, de legbelül nem teljesen értettem vele egyet. Vagyis talán azért éreztem ezt, mert tudtam magamról, hogy nem szeretek szavakat tanulni.
-Hát szerintem csak azért megy már ennyire a magyar, mert rá vagyok kényszerítve, hogy ezen a nyelven beszéljek. Ha más ország iskolájában tanulnám, akkor biztos, hogy béna lennék.
-Megtudtam, hogy Gangnam-gu-ban élt és nagyot röhögtem a  Gangnam style hallatán, de nekem természetesen nem Psy ugrott be először.
-Nem volt túl zsúfolt és zajos a belváros? Félre ne értsd, nagyon szeretek arrafelé járkálni, csak tudom magamról, hogy én ott nem tudnék lakni.
-Gyönyörű egy rész az biztos! Az egyik legmodernebb kerülete Seoul-nak, bár én inkább a csendesebb helyeket kedvelem, mint lakhely. Majd rátértem a Gangnam style témára.
-Én sem hangoztatnám. Az a fura, hogy Amerikában és Európában nagyon  nagy sláger, de Koreában valamiért nem. Díjátadókon is alig említették, ami azért fura, mert például a MAMA zenei díjátadón még a kis sztárokat is megemlítik.
-Azt nem tudom, hogy varázslók között mennyire népszerű. Nem nagyon beszélgettem erről senkivel. Közben látom, hogy befejezte az evést.
-Milyen ételeket szeretsz? -Kérdeztem meg, miközben elővettem a pálcámat, és egy varázslattal magamhoz csalogattam a már régebben kinézett sütit. Messze volt, de nem szerettem volna felállni, nem akartam elmenni Bálint mellől.
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 10. 18:47 Ugrás a poszthoz

♦ Cukikommandó ♦


O-ó. Már nagyon mérges lehet. Én csak ülök a helyemen ölbe tett kézzel és figyelem, hogy mennyire szenved. Láthatóan ideges. Nem tudom, hogy miért, de én viccesnek találtam a szituációt. Csak nevettem és nevettem, egy szót sem szóltam. A nevetésemet Keiko reakciója szakította meg. Láttam, hogy felugrik és elkapja a távozni készülő fiút. Azt már nem! Nem menekülhet. Senki sem hagyhat csak így itt minket. Mi cukik vagyunk! Láttam, hogy egy lökés hatására a bögre megbillen és a földön landol. Nem mertem odanézni, amint észrevettem, hogy esni készül én behunytam a szemem, a fülemet igyekeztem befogni a kezemmel és behúztam a fejem. Amikor kinyitottam a szemem a bögre széttörve hevert a földön és az ital folydogált mindenfelé. Amikor már sikerült felfognom, hogy mi is történt folytattam a röhögést.
-Hupszi. Ez eltört. - Mondtam aranyosan és ártatlanul. Tudtam, hogy ezután már tényleg el fogja hagyni a konyhát, jobban mondva elmenekül tőlünk. Furcsán és érdeklődve nézek rá Csillámhercegnőre, aki látszólag hagyni akarta hagy menjen. Felálltam a székből és elálltam a menekülési útvonalat. Lehet, hogy ő hagyja, de én nem! Olyan rossz érzés valakit boldogtalannak látni. Úgy döntöttem gondoskodni fogok róla, hogy ő is boldog és aranyos legyen mint mi.
Egyenesen a fiú szemébe néztem és gonosz mosolyt festettem az arcomra.
- Te nagyon ideges vagy. Ne légy hát ideges. Légy cuki, mint mi.
- Egy gyors mozdulattal odalépek hozzá és a mérges, dühtől teli arcára nyomok egy lágy kis puszit. Azt sejtettem, hogy nem számít erre a lépésemre. Bár miért is számított volna. A puszi után mosolygok rá és ismét hozzászólok.
- Cukinak lenni jó. Rózsaszínben látni a világot jó. Szerinted is?
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 17. 20:25 Ugrás a poszthoz

Bálint
(발린트)


Megtudtam, hogy nem taekwondozik, de sokszor kosarazik és fut. Elmosolyodtam, mert a kosarazás szintén közel áll hozzám.
- Én is szeretek kosarazni. Amerikában sokszor játszottam az ottani barátaimmal.
- Mondtam neki végig mosolyogva a kellemes emlékektől. Annyira jó volt San Franciscoban a tengerparton röplabdázni, kosarazni vagy éppen fürödni az óceánban. Nagyon szerettem ott lenni, de egy idő után már hiányoltam Koreát.
Gangnam-gu az egyik legismertebb fővárosi hely. Rengeteg turista van arrafelé, igazi belvárosi hangulata van ott. Bálintot meg tudtam érteni, bár jobban ismerem az ellenkezőjét. Sokan a város nyugodtabb helyein laknak és bejárnak a belvárosba nappal. Ő meg pont fordítva.
Teljesen igaza volt, PSY tényleg tudta, hogy mit csinál. Nehéz belátni, de sikerrel is járt, hisz most is róla beszélünk. De nem akartam róla többet beszélni, a témát szerintem kiveséztük.
Beleharaptam a sütimbe míg ő elmondta, hogy mit szeret enni. A kedvenc ételére felcsillant a szemem. A 떡볶이 ételt a nagymamám csinálta a legjobban a családunkban. Mindig kértük őt, hogy főzzön nekünk ilyet amikor nála voltunk.
- Azt én is nagyon szeretem. – mondtam két süti falat között. Nem ehet pattogatott kukoricát. Na, erre kíváncsi lettem. Általában akkor tilos enni egy ételt, ha az illető fogyókúrán van, vagy ha az étel megbetegíti őt. Mivel nagyon jól néz ki, gondoltam az utóbbi helyzet van nála.
-Hogy hogy nem ehetsz pattogatott kukoricát? – Kérdeztem meg.  A válasza után én is válaszoltam az ő kérdésére.
-Hát én sokfajta ételt szeretek bár talán egy kicsit válogatós vagyok. Az ikertesómmal ellentétben én nagyon édesszájú vagyok. Imádom a pudingokat és az egyéb csokikat.
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 19. 10:10 Ugrás a poszthoz

Bálint
(발린트)


Sajnos itt tényleg nincs túl sok lehetőség kosarazni, bár ha nagyon erőlködnénk, akkor meg tudnánk oldani. Csak egy kis hókuszpókusz kell hozzá. Lehet, hogy mugli sport, de ez engem sosem érdekelt. Én mindig is azt csináltam, azt játszottam amit akartam, nem érdekelt más véleménye. Ha jól érzem magam, akkor tőlem mindenki szidhat, nem figyelek rájuk.
-Kár. Pedig elmehettünk volna dobálgatni. - Azért mondtam neki pozitívan.
Érdeklődött, hogy milyen ételeket szeretek még. Egy kicsit elgondolkoztam, majd válaszoltam a kérdésére.
-Hát az ételek közül a kedvencem a 김치. Nagyon egészséges és finom.
-Annak ellenére, hogy édesszájú vagyok, viszonylag egészségesen étkezem. A pudingokat leszámítva. Kell is mert sportoló vagyok. A taekwondomesterem nagyon szigorúan vesz mindent.
Megtudtam, hogy cukorbeteg. Az egyik legjobb barátnőm is cukorbeteg, meg tudom érteni a helyzetét. Nem lehet könnyű, bár egy idő után el lehet fogadni.
-Te szereted a 김치-t?
Az ikertestvéremről kérdez. Jogos a kérdés mert miért ne lenne ő itt, ha én is ide járok.
-Ő nem jár ide. Bár lehet, hogy majd ő is fog, még nem tudjuk biztosan.
-Tényleg kérdéses még a helyzet. Még ő sem tudja eldönteni, hogy akar-e itt tanulni. Mindig én vagyok az aki bevállalósabb, én kitaposom az utat, ő meg ha tetszik neki, akkor követ.
-Amúgy a neve Victoria.
-Nem bírtam nem megkérdezni, hogy neki van-e testvére. Már tett rá utalást is, de nem beszélt még róla.
-És neked van testvéred?  
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 21. 19:43 Ugrás a poszthoz

Zoli

A barátaim ajánlották, hogy mindenféleképpen menjek el egyszer az akváriumszobába. Egyik délután volt egy kis időm, így gondoltam megnézem. A nyugati szárny második folyosóján járkáltam és kerestem a szobát. Végül megláttam egy piros ajtót. Elég feltűnő volt, arra tippeltem, hogy ez lesz az. Benyitottam. Tippelőképességem olyan jó, hogy öööööööö nagyon. Kinyitottam az ajtót és megláttam a nagy víztömeget, ami egy varázslatnak köszönhetően nem folyt ki amikor kinyitottam az ajtót. Elmosolyodtam, mert nagyon tetszett, hogy ez nem az a szokványos szoba. Ez tele van vízzel. Kalandtól fűtve fogtam magam és ahelyett, hogy először a kezemmel néztem volna meg, hogy milyen belül, hátraléptem pár lépést, majd nekifutásból belevetettem magam a habokba. A nagy lendület miatt előbb még vízszintesen sodródtam, majd miután sebességem lecsökkent elkezdtem lefelé is süllyedni. Csodálatos érzés volt, arról nem is beszélve, hogy kaptam levegőt a víz alatt. Süllyedtem és süllyedtem, míg le nem értem az aljára. Tudtam, hogy a falakhoz nem érhetek hozzá, de abban nem voltam biztos, hogy a berendezésekhez sem. Mindenesetre, inkább nem értem hozzájuk. Élveztem, hogy könnyebb vagyok. Bukfenceket vetettem és egyéb akrobatikai mozgásokat végeztem. Akár egy kisgyerek. Nagyon cikinek éreztem magam, de nem törődtem inkább vele. Úgy sem lát senki. Elvileg. Leültem a földre törökülésbe, közel az ajtó felülöli falhoz. Így álmodoztam, hogy milyen jó lenne, ha otthon az én hálószobám is ilyen lenne. De lehet, hogy egy idő múlva megunnám.  
Valami zajt hallottam felülről. Felnéztem és észrevettem, hogy nyílik az ajtó. Guggolásba helyezkedtem és egy erős, gyors mozdulattal felrúgtam magam az ajtó magasságáig. Ránéztem az érkezőre és elmosolyodtam.
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 25. 16:30 Ugrás a poszthoz

Bálint
(발린트)


Persze, hogy benne lennék. -Válaszoltam neki határozottan. - Imádok sportolni.
Mondhatni a megszállottja vagyok. Bár a kedvencem a küzdősportok, de szeretek én mindent. Különösen kosarazni, korcsolyázni és repülni. Utóbbit a testvéremmel szoktam. Vagy fogócskázunk, vagy akrobatikus dolgokat csinálunk. Lehet megártott a sok cirkuszba járás. Időnként még szoktunk versenyezni is, hogy megtudjuk, hogy melyikőnk a gyorsabb. Magyarán nem unatkoztunk soha.
-Victoria a Herzberg Mágusiskolába jár jelenleg, de gondolkodik, hogy átjön ide. Attól függ, hogy én mit mondok neki erről a helyről. Ha nekem tetszik, akkor nagy valószínűséggel átjön. Ha viszont nekem nem tetszik ez az iskola, akkor ő marad ott, hisz ő szeret ott lenni. Csak így nagyon távol vagyunk egymástól és keveset tudunk találkozni.
-Már nagyon hiányzunk egymásnak, de gondoltuk, hogy így lesz. Kell is, ez a kis szünet kettőn között. Lehet, hogy ikertestvérek vagyunk, de attól még nem lehetünk összenőve.
-A koreai neve Son Jung.
-Megtudtam, hogy két húga van. Elmosolyodtam, talán egy kicsit nevettem is.
-Szóval te is olyan vagy mint a bátyám. Neki is két húga van.
-Szegény bátyámat annyira sajnálom már, mert sokszor neki kellett vigyázni ránk és hát én és SonJung eléggé rosszcsontok vagyunk együtt. Közben láttam, hogy befejezte az evést. Én is már megettem mindent ami a tányéromon volt.
-Szerintem lassan én is megyek. Megírom a választ a húgomnak mert már tűkön ülhet.
-Elővettem a levelet, ezzel mutatva, hogy miről is van szó. Sokszor húgomnak szólítom, mert ez rövid és hát tényleg én vagyok az idősebb, igaz csak 2 perccel.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Sütibaba Black, 2014. április 27. 13:40
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 4. 10:19 Ugrás a poszthoz

Gwen

Ruha
Zsákbamacska: 18

A május a kedvenc hónapom. Már majdnem nyár, de még nincs füllesztő meleg, a virágok csodaszépek, arról nem is beszélve, hogy a szülinapom is ebben a hónapban van. Igaz, az kicsit arrébb van még. A hónap első napján nincs suli. Lehet ennél jobb?  Amikor meghallottam, hogy majális lesz lázba jöttem és már alig vártam, hogy eljöjjön ez a nap. Az egyik órán Gwennel megbeszéltük, hogy együtt megyünk.
Körülbelül egy óráig tartott, mire eldöntöttem, hogy mit veszek fel. Végül egy kényelmes göncre jutott a választás. Vegyek fel kiegészítőket is? Ááá hülyeség, sosem szoktam a bokaláncomon kívül mást felvenni. Tanakodtam még a szobámban magammal. A hajamat is csak kiengedve hagytam. Gondoltam úgy sem lesz nagy meleg.
Na, végre elindultam. Nem tudom, hogy minek siettem, mert nem vagyok elkésve. A megbeszélt időpont előtt nagyjából negyed órával értem a találkozásra kijelölt helyre. Körülnéztem. Minden fényes és színes. A zene szólt és az emberek nevetgéltek. A nézelődés közepette megláttam a zsákbamacskás bódét. Odamentem hozzá, mert már rég vettem zsákbamacskát. Most kedvet kaptam megint.
- Jó napot! Egy zsákbamacskát szeretnék. A 18-as számút. – Mondom mosolyogva a középkorú hölgynek. - Ja és egy nyalókát is. – Kifizetem, majd átveszem cuccokat. A nyalókát a számba tettem, a zsákbamacskát pedig a táskámba. Majd kérőbb megnézem, hogy mit kaptam.
Visszasétáltam a megbeszélt helyre, reméltem, hogy Gwen még nincs ott. Nem akartam, hogy elkerüljük egymást. Nem is kellett sokat várnom, megláttam a barátnőmet közeledni. Integetni kezdtem mosolyogva, majd mikor már közelebb ért köszöntem is neki.
- Sziaaa!  
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 4. 13:32 Ugrás a poszthoz

Zoli

Amint felértem az ajtó magasságáig már meg is pillantottam Zolit, aki épp a habokba vetette magát. Ahogy láttam, ő is megörült nekem, hisz rögtön mosolyogni kezdett. Láttam, hogy mozogni kezd a szája és valami hangot észleltem, de tisztán nem hallottam a víz miatt. Biztos köszönt. Integettem neki és azért mondtam egy Szia-t. Hátha le tudja olvasni a számról.
- Szia!
- Majd mindketten elkezdtünk süllyedni, hisz nem kapálóztunk. Lesüllyedtünk a padlóig. Én nagyon eleven voltam és nekiálltam bukfenceket vetni. Biztos hülyének néz, de nem baj. Már jól ismer engem és úgy érzem, hogy nem kell titkolóznom, se visszafognom magam előtte. Elindultam a zongora felé. Időnként hátrafelé néztem, ezzel kódolva jelezve neki, hogy kövessen. Legalábbis ilyenkor az emberek ösztönösen elkezdik követni az előttük levőt. Najó bevallom ezt az egyik filmben láttam amit a múlthéten néztem.
Szóval, leültem a zongora előtti kis sámlira. Próbáltam úgy tenni, mintha lenne affinitásom hozzá, de igazából azt sem tudom, hogy eszik-e vagy isszák. Bohóckodásnak szántam természetesen. Hisz cuki vagyok.
Elkezdtem zongorázni. Akarom mondani, nyomkodni a billentyűket. A jól ismert Boci bobi tarkát eljátszottam. Annyira büszke voltam magamra. Sikerült! Hirtelen eszembe jutott egy Kpop szám, aminek az elején zongorázik az előadó. Megpróbáltam azt eljátszani. Úgy koncentráltam, mint még soha és hihetetlenül komoly fejet vágtam. Még régebben az asztalon elkezdtem tanulgatni a ujjmozdulatokat. Az asztalon ment. Nézzük, hogy zongorán is sikerül-e. Elkezdtem püfölni a billentyűket. Hát ööö, izéé, valami olyasmit sikerült összehoznom, de látszik, hogy eddig talán hétszer volt a kezem alatt zongora. Amikor már harmadszorra játszottam a szám zongoraszólóját elkezdtem én is olyan mozdulatokkal díszíteni a billentyűk lenyomását mint a klipben Henry. Na hát az volt a poén csúcsa.
Eljátszottam úgy négyszer, majd Zolira pillantottam.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:12
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 4. 15:34 Ugrás a poszthoz

Bálint
(발린트)

Záró!

Lehet, hogy zokon vette, hogy eddig nem említettem meg a bátyámat? Remélem, hogy nem mert én nem akartam megbántani.
Mesélt egy kicsit a húgairól. Kettő van neki, az egyik 16, a másik tíz évvel kevesebb. Amikor a nevüket említi elmosolyodtam mert van egy barátnőm itt Magyarországon, akit szintén Boginak hívnak. Még a Balatonon ismerkedtünk meg az egyik nyáron. Neki van egy nővére, akit Virágnak hívnak. Bár közöttük csak két év van, azért déjà vu volt hallani a két nevet együtt, egymás után.
Mindkettőnknek menni kellett, nekem még dolgom volt, méghozzá a Victoriatól kapott levélre kellene válaszolnom. Megszokta, hogy rögtön visszaírok neki, remélem, hogy nem kezdett el idegeskedni.
-Szia! Örülök, hogy találkoztunk. -Köszöntem el Bálinttól.
Befordultam az asztalhoz, immáron egyedül. Bálint elment. A teremben is egyre kevesebben voltak. Elővettem egy tollat és megírtam a választ. Amikor kész voltam intettem a baglyomnak és a csőrébe adtam a levelet. A madár felröppent és már suhant is az ikertestvérem felé.
Nekem is mennem kellene. Nagyon kérőre jár. A tányéromról már megettem mindent, így azzal nem kellett foglalkoznom. Elindultam vissza az Álomkuckónak keresztelt szobába. Amikor odaértem, még benyitottam Iz szobájába, hogy megnézzem ott van-e. Nagyon halkan tettem, nehogy felébresszem, de láttam, hogy még nincs ott. Aggódtam érte, nem tagadom. Aztán átmentem az én részlegembe. Átöltöztem majd bebújtam az ágyba. Jó éjt!
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 6. 09:21 Ugrás a poszthoz

Gwen

Nem telt el sok idő míg megláttam őt közeledni. Amikor ő is észrevett engem elkezdet szaladni felém. Biztos látta, hogy teszem el a zsákbamacskám mert miután köszönt rögtön erről érdeklődött.
-Igen, ez zsákbacica. - Helyeseltem neki.
Elkezdett húzni a bódé felé, bár igazából nem is kellett noszogatnia mert szívesen mentem én magamtól is. A bódéhoz érve Gwen választott egy zsákbamacskát. Ha jól tudom a 20-as számút kérte. Már éppen akartam javasolni, hogy vegyen nyalókát is mert tényleg finom, amikor ő szólt a néninek, hogy még plusz öt nyalókát kér. Ez a lány aztán tényleg szereti.
-Látom, nem csaaa.. - Kezdtem el a mondatot, de ő már futott is a következő bódéhoz, a vattacukroshoz. Én követtem őt jókedvvel, legalább nem az van, hogy egy helyben állunk és tanakodunk, hogy mit tegyünk. Itt is öt darab édességet kért. Nem tagadom, néztem nagyot, de örültem mert végre nem csak én vagyok édesszájú. Elgondolkoztam, hogy vegye-e én is, de aztán úgy döntöttem, hogy nem, mert már a nyalóka volt a számban. Majd később visszajövök.
-Ne hozzak párat? - Kérdeztem meg mert nem tudtam elképzelni, hogy hogy fogja cipelni a sok vattacukrot. Elvettem tőle kettőt.
Körbenéztünk és azon tanakodtunk, hogy merre induljunk el, mit nézzünk meg, próbáljunk ki először. Mondta, hogy válasszak én. Hmmm. Olyan sok jó minden van itt.
-Én szívesen felülnék a körhitára, de elnézve, hogy mennyi cuccunk van, előbb együk meg őket és csak utána. Addig keressünk valami nyugodtabbat.
- Ő az arcfestést vettette fel. Ez nem is rossz ötlet.
- De, menjünk. - Válaszoltam neki mosolyogva.
Elindultunk az arcfestőhöz. Fogalmam sem volt, hogy mit kérjek az arcomra. Megkérdeztem Gwent, hogy neki van-e valami ötlete.
-Te mit fogsz kérni?
-Amikor odaértünk a körhinta mellé, az arcfestős helyre köszöntünk, majd megnéztük a mintákat. Nekem nagyon megtetszett az egyik. Rámutattam és mondtam az egyik művésznek, hogy én ilyet szeretnék. Mosolyogva néztem Gwenre.
-Én választottam. Te? Melyikőnk kezdjen?
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 6. 19:10 Ugrás a poszthoz

Zoli

A hátranéző trükköm sikeres volt. Követett engem. Míg én zongoráztam, ő leült az egyik fotelbe. Amikor ránéztem, láttam, hogy nevet. Gondoltam, hogy rajtam. Ennyire cuki lennék? Mivel más szám nem jutott eszembe, amiben van zongora ezért felpattantam a kicsi sámliról és odaúsztam Zolihoz. Leültem mellé a fotelba. Magam elé néztem és gondolkodni kezdtem, hogy mit csináljak. Oldalra pillantottam és végignéztem a hatalmas könyvespolcon. Woow, tényleg óriási. Levettem egy könyvet a polcról. Elkezdtem nézegetni. Valami unalmas humános dolog lehetett. Nem értettem belőle egy szót sem, pedig magyarul volt. Egy határozott mozdulattal becsuktam és visszahelyeztem a helyére.
Zolira néztem, már nyitottam a számat, hogy kérdezzek tőle valamit, de hirtelen mintha… a fejembe pattant volna valami. De mégsem. Vagyis lehet, de rögtön el is felejtettem. Egy darabig csak bámultam őt, ezalatt az idő alatt is gondolkodtam. Majd csak elszántam magam és ezúttal hang is jött ki a számon.
- Szerinted mit olvassak? Szerinted nem izgalmas a víz alatt olvasni? Szerinted mit olvassak? Jaa, ezt már kérdeztem.  
- Én magam sem tudtam, hogy miért viselkedek így. Egyre tudtam tippelni: A cukikor. Normális esetben nem lennék ilyen.  Közben azon kezdtem el tanakodni, hogy milyen különös, hogy ebben a teremben beszéd közben nem látom a buborékokat, amik a számból kellenének, hogy távozzanak. Hisz beszéd közben a tüdőből kiáramló levegő megrezegteti a hangszalagokat és aztán távozik a szájon át. Ezt még én is tudom. Ezt az egy dolgot jegyeztem meg nyelvtanórán, még nem ebben az iskolában. Valószínűleg azért pont ezt mert ez egy kicsit biológia is. Ezzel a gondolatsorral jöttem rá, hogy Zoli nem hallhatta amit mondtam neki. A fejemhez csapok és gyorsan keresek valami lapot és íróeszközt. Szerencsém volt, mert találtam is az asztalon. Odaúsztam hozzá és gyorsan leírtam az előbb kérdezetteket. Visszaúszok a kanapészerűséghez és odaadom Zolinak a kérdésekkel teli lapot.
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 10. 11:23 Ugrás a poszthoz

Gwen

Az arcfestőnél voltunk. Először én ülhettem bele a székbe. Leültem és az arcfestő már készítette is a színeket. Kicsit csikizett ahogy először az arcomhoz érintette az ecsetet, de idővel megszoktam. Gyorsan felfestette rám az alakzatot, mondjuk nem volt túl bonyolult, hisz csak csíkokból áll. Amikor kész lettem megköszöntem és a helyemre engedtem Gwent is. Még mindig a vattacukrokat fogtam. Annyira jó illatuk volt.
- Megehetem az egyik cukrot? - Kérdeztem tőle. Majd veszek neki másikat, de most nincs kedvem visszamenni a bolthoz.
Úgy terveztem, hogy majd egyszerre fizetjük ki az arcfestést. Gwen egy farkasos mintát kért. Mellette álltam míg festették. Időnként elnevette magát valószínűleg mert csikis volt. Amikor ő is kész lett készültünk, hogy fizessünk. Magam elé engedtem, ami súlyos hiba volt. Ő kifizette az én részemet is.
- Köszi, de nem kellett volna az enyémet is fizetned. - Úgy voltam vele, hogy majd mást én fizetek neki.
A körhintához mentünk. Gwen felszállt egy pónira én meg egy autóra. Elindultunk nem túl gyors, de nyugtató. Bár én a nagy, gyors körhintára gondoltam amikor említettem neki, de ez sem baj.
A következő játék a céllövölde lett. Gwen úgy rohant előre, hogy alig bírtam követni. Mire én is odaértem a céllövöldéhez ő már meg is vette a labdákat. Nyolcat vett, ebből négyet nekem adott. Csúnyán nézve rá veszem el a labdákat, jelezve neki, hogy nem tetszik, hogy mindent ő fizet. Hátraléptem pár lépést amíg ő dobott, aztán helyet cseréltünk. Jól rákoncentráltam a dobásokra. Mindig szeretem az ilyen megmérettetéseket. Én is végeztem a dobálással. Gwenre nézek, de ő már nem volt mögöttem. Gyorsan körbenézek és látom, hogy az egyik pad felé megy. Elköszönök a céllövölde embereitől és rohanok Gewn felé. Leülök mellé a padra. Kérdezi, hogy ne bontsuk-e ki a zsákbamacskákat.
- Bontsd ki nyugodtan, én majd később fogom. - Úgy terveztem, hogy majd csak a nap vége felé nyitom ki, hogy akkorra is maradjon valami izgalom. Ő kibontotta a sajátját. Egy kupát kapott. Már hallottam az ilyenekről. Gwen azt kéri tőlem, hogy kívánjak.
- Nem kívánok, ez a te ajándékod. Te kívánj valamit. - Mondom neki határozottan de barátságosan. Miután kívánt valamit nem tudtam nem hallgatni a témáról.
- Figyelj, köszönöm hogy ennyit fizettél, de a többit már én szeretném. - Nem szeretek tartozni embereknek. Sose szoktam mások pénzét költeni. Mindig is úgy nevelkedtem, hogy ne szoruljak rá másokra.
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 25. 16:51 Ugrás a poszthoz

Gwen

Amikor meghallottam, hogy két csokisfagyit kívánt a zsákbamacskás ajándékától elmosolyodtam. Nem gondoltam, hogy még emlékszik arra amit az iskolai órán beszélgettünk. Mindenesetre nagyon kedves volt. A kívánság után a fagyi a kezünkben termett.
-Köszönöm, aranyos vagy. - Mondtam neki és elkezdtem enni a fagylaltot.
Meglepődtem, mert nem vártam ilyen könnyű választ arra, hogy ne fizessen mindent helyettem. Látszólag megértette és elfogadta.
Csak néztem, amikor mondta, hogy nem volt eddig sok barátja. Pedig nagyon kedves és beszédes lány. Általában az ilyenek a csapat középpontjában állnak.
-Semmi gond, csak kérlek hagyd, hogy ezek után már én fizessem a magamét. Te nagyon kedves lány vagy és én szeretnék a barátod lenni. De van egy közmondás: Pénzen nem lehet barátot venni.
- Nem is akartam tovább rágódni ezen, a téma túl van tárgyalva.
Megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem valami durvábbra felülni.
- De, ami azt illeti van! - Szeretem az adrenalinban dús játékokat és sportokat. Akkor érzem igazán hogy élek. Gwen rámutatott egy ilyen játékra, amire én elmosolyodtam.
-Gyerünk! - Mondtam neki izgalommal teli hangon.
Éppen ekkor fejeztük be a fagyizást. Felpattantunk a padról és a játékhoz siettünk. Beültünk az egyik "autóba" és nem kellett sokat várnunk, szinte azonnal elkezdődött a menet. A "kocsi" mindenfelé pörgött, kicsit hasonló érzés volt, mint a temetőben a fán. Itt viszont sikítoztak az emberek, még a mellettem ülő Gwen is. Én nem vagyok az a sikítós fajta, de azért látszódott rajtam, hogy élvezem.
A menet végéhez közeledve egyre lassultunk és lassultunk.
- Hú ez jó volt.
- Nagy nehezen kimásztunk a kocsikból. Alig bírtunk lábra állni, annyira el voltunk szédülve. Gwenre néztem.
- Jól vagy? Nem szédültél el nagyon?
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 25. 18:07 Ugrás a poszthoz

Gwen

Amikor megkérdeztem tőle, hogy hogy van egyértelmű választ adott. Egy bokorhoz szaladt és kiadta magából azt ami a pörgés közben felgyülemlett. Nos megértem mert tényleg eléggé durva volt. De én élveztem. Kellett már egy kis adrenalin mert már rég volt olyan taekwondós edzésem amin volt ellenfelem. Anélkül meg unalmas, csak erőre tudok gyúrni.
Gwen visszajött a bokortól és kérte, hogy keressünk egy mosdót. Elkezdtem gondolkodni mert emlékeztem hogy valahol én már láttam egyet, de már nem tudtam megmondani, hogy hol.
Elindultunk az egyik irányba. Sok jó játék mellett mentünk el, de nem volt időm és nem is akartam bámészkodni, hisz el tudtam képzelni milyen rossz szájíze lehetett Gwennek. Nem telt el sok idő mire szemben találtuk magunkat az illemhelyiséggel. Gwen beszaladt én pedig kint vártam. Most, hogy volt időm a nézelődni rádöbbentem, hogy bizony megy le a nap. Szuper! Mindig is jobban szeretem az éjszakát mint a nappalt. A fények és lámpák élénkebben és színesebbek lettek.
A nézelődés közepette nem is vettem észre, hogy már kijött a barátnőm.
- Most már jobb ugye? - Mosolygok rá megértő hanggal.
Kérdezi, hogy mi legyen a következő móka. Kicsit elgondolkozok. Gondolkodás közben kiszúrta egy felirat a szemem. "JÓSLÁS". Volt kiírva az előttem lévő sátorra.
- Mi lenne ha betérnénk oda? - Azzal mutattam a jóslássátor irányába.
- Engem nagyon érdekel, hogy mit mondhat.
Elindultunk hát felé. Beléptünk a sátorba.
Jó napot! Vagyis már inkább Jó estét! Köszönök a bent ülő jósnőnek.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tenshi Dasha összes RPG hozzászólása (159 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Fel