Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szegény Belle, el nem tudom képzelni, mit várt. Elvégre szóltam jó előre, hogy ha házasság, akkor megadjuk a módját és a cigányzenekar ott fogja húzni az esküvői banketten, de még ha egy tetves eljegyzés, akkor is kijár, hogy gyűrűt lopjak a formás szálka kis ujjára. Szóval én rendes, takaros ember vagyok, az anyukám jól kioktatott, mekkora füles jár az eltolt viselkedésért. Nem szeretek játszadozni a női haraggal, JÓ? Így is fáj még az a két pofon, amit Belle leosztott, pedig csak udvarias akartam lenni és nem a szekrényben, a melltartói között megrohadni. Ezentúl viszont meg sem kérdezem, ő mit akar, ha már én hordom a ga.... jó, vannak szoknyáim is, be lehet fogni, oké? Nekem tetszenek és nem skót stílusban hordom őket. Ahhoz azért senkinek semmi köze a kiválasztottakon kívül. Igyekszem nem leragadni egyetlen embernél.
Belle fenére jófej, úgy láttam, még díjazza is a bátyám gyűrűjét, még ha kicsit fityeg is azon a vékonyka ujján, de mondtam, hogy majd bevétethetünk belőle, csak előbb legyen meg az esküvői torta- legjobb biztosíték, hogy tényleg a feleségem. Feleség, JÉZUSOM! Oké, tisztázzuk, ez nekem még nagyon nem kell, csak vicc szintjén. Látod, hogy kiráz a hideg egy rendes nászünnepség gondolatára? Megházasodni? Én? SOHA! Előbb halok meg hétszer sárkány általi halálban (és ahhoz csak fel kellene húznom a családom bármelyik tagját, menő tüzet tudnak okádni képzeletben is már) . Hogy Belle hogy üti meg a bokáját ezzel a mesével, na hát addig nem vitte az agyam, csak kajak ráálltam a dologra, de szólt volna, ha nem akarja, nem? Mondjuk akkor is rántom magam után a kulimászba, de meglett volna a neve, hogy kinyitotta a száját és ellenkezett az ötletem ellen. Ahogy az ellen sem, hogy újrasminkeljem, mert rongyossá röhögte magát és a kencéjét. A lányok rém borzalmasak, ugye? Kifestik magukat jó drága marhaságokkal (a vízfesték miért nem jó nekik?), aztán szétröhögik az agyuk és bumm, elkenődött minden. Hozhattam rendbe az egészet azzal a szemböködős borzadállyal (szemspirál) meg a kis pamacs lótúróval (az lehetett a por állagú alapozó), aztán térdre rúgtam magam és jött a „Velem vagy vagy ellenem, Bözsi?” romcsi kérdésem. Nem volt túl sok választásunk, így hát egy életre szóló őrültséget fogadtunk egymásnak ott helyben, majd megindultunk a nővéréhez.
Titán természetes élőhelye a könyvtár; növényevőnek néz ki, de Tilda szerint ragadoz, ha a könyveihez érnek. Ebből leszűrtem, hogy bottal fogom megpiszkálni, mint tigrist az állatkertben, ha morogni-vicsorogni látom a csajt. Állítólag rendszeresen kivizsgálják, nem-e ragasztották rá a cronicus hülyeségitisz nevű szörnyen fertőző betegséget, ugyanis ezt a fajt rövid távon kinyírja a kórság, leépíti az agysejtjeiket és limitált szériakiadásról beszélünk mégis....
- Belle, mi az a „tanulás” ? – Marha értelmes a fejem, vágod? Kb annyi tömény szarkazmust rejtettem a hangomba egyetlen szó mögé, hogy egy fél SS hadsereget elrejtene, a másik fele meg sortüzet nyitva kilógna a védvonalból. Mikor Belle elsüti a „Na mit szólsz?” kérdést, muszáj eleresztenem és lassan, kitárt karokkal körbefordulnom, mint valami jólnevelt grillcsirke a nyárson, hadd döntse el Titán, hogy „Három kiló húsz deka a gyerek. Maradhat?” henteséknél szülés...
- Te biztos szép vagy, mint egy pár frissen mosott zokni. – Szerelmetesen rebegő hangom egyszerűen hányingerkeltően jól sikerül, de ez is ilyen egyszeri és megismételhetetlen rendszerhiba lehetett nálam. Titánról süt, hogy másnak képzelte a háziállat pofámat, valami nyugisabbra és kevésbé szívinfarktust okozóra pedálozott, de bocsmár, a piercingeimet és a tetkóimat redva nehéz volt beszerezni, oké? Nem is akarták megcsinálni, csak kikönyörögtem, de még anya aláírását is odahamisítottam, amiért külön szíjat hasítottak a szép hátamból. Oké, Titánnál rendszerleállás lépett fel, SOS SOS, süllyed a hajó, beállt a Windows Kékhalál, újraindítást kérünk! Ha az nem megy, dobd ki a hardot és rakj újat. Ja nem, Titán nem tud helyben agyat műteni önmagán. Úristen, talán most csináltunk infit Belle nővérének? Ritka király!
Szinte látom az arcán, ahogy mindjárt megkérdezi: Ugye ez csak egy álom? Ziher, hogy rávágom: Meg is haraplak, ha akarod, de ez a valóság.  Szegény, ez lehetett neki az ultimate pörölycsapás a fejre. Mikor rám terelődik az a döbbent nézés, leesik a tantusz, hogy a nevem érdekli, vagy legalábbis a lábméretem. Na nem, az titkos infó, anyukám, sajnálom, nem fogsz hozzáférni.
- Alexis Lyall, de leendő Grillhusi Alexis. Ja nem, Gryllus, na. Drágám, olyan ritka hülyén megjegyezhető családneved van. Felvennéd végre a Lyall-t? Annabelle Lyall tök menően hangzik. A gyereket is Lyallnek anyakönyvezzük majd úgyis... – Oké, ez totál random hülyeségként jött ki a számon, ezért még lehet, kapok két pofont, de annyira adta magát, hogy ha esküvő, akkor jön a gólya is. Remélem, Belle-nek nincs pasija, aki tényleg hozzon neki Belle.rar-t, mert akkor ritka nagy kakiban vagyok ....

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- ÁLLJON MEEEEG.... Párduc, oroszlán, gorilla, makákóÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, Bambusznád, majomkenyérfa, kókuszdióÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ - Marhára szeretem ezt a bandát, de komolyan. Rock Inger, veszett nagy agy volt az a nyomi, aki kitalálta, pacsi neki! De ez a szöveg... Na jó, ez hazavágott már első alkalommal, mikor meghallottam. Értitek? Alig vártam, hogy valakinek lenyomjam az új gitárral. Kár, hogy nem elektromosat szereztem, mert most a 220V-ot helyettesítő rúnatudjaistenmiafenéim alaposan odadöngölnének a kastélynak. Kb. ablakot lehet törni azzal a hangszereléssel, amit egy jól bekötött elektromos nyújt, pazar élvezet. Érzem, ahogy az ujjaim alatt rezegnek a húrok, a zene végigfut a gerincemen... Aaaahhhh, oké, sajnálom, a csaj az áldozatom lett, ez van, de nem, tuti nincs miért rinyáljon, jól nyomom, ez biztos. Még a képek közül is néhány velem nyomja léggitárban, mialatt átnyargalunk a folyosószakaszon.
- Maga lesz... Maga lesz a Júliám! Eldöntöttem! - A hirtelen váltás a semmiből jön, de fekszik, ott a ritmus, figyeld. Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben, Melyik ajtón menjek be?, na nem, én se tudom, pedig amikor gitározok, kisistennek érzem magam, de csak a bazinagy egóm miatt, maradjunk ennyiben. Nem vagyok amúgy egy nagy mellényű gyökér, de a zenei fejlődésemre ritka büszke vagyok. Mi? Nincs mire? Egy nap a világ színpadán fogok állni, öcsi, úgy nézz rám! Akkor majd a lábam nyomát is szívesen megcsókolnád majd!
Kezdem utolérni, ő is ki fog fulladni, hát még én... Már nehezen megy egyszerre nyomni az éneklést, gitározást és a futást is, eddig is redva nagy teljesítmény volt, de Júliáért mindent! Jó, oké, nem Júliának hívják, állítólag ő az új bigé, izé, Bözsike, Rözsike, Rönécske, na, ő, vágod...
- LÉGY A FELESÉGEM, KÉRLEK! Vagy, ha az nem, adj egy K-t év végén a vizsgámra és szeretni foglak, míg bele nem döglök! - No erkély? Francba, romantikusabban akartam lányt kérni, de ha csak egy pofázós festményektől teli folyosó van, miután végigrohantuk a fél kastélyt, legyen. Gyönyörű ívesen csúszok be elé a gitárral az ölemben, térden és akkora bociszemeket meresztek fel rá két lihegés közben, hogy ha nem sajnál meg, ő Medúza személyesen és itt fogok kővé dermedni. Szakadjak meg, úgy legyen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Már tegnap összepakoltam minden cókmókomat, Julcsi gyűrűjét zsebre vágtam és hagytam neki egy cetlit a tornacsukájában, hogy ha kell neki, tolja fel a randa képét Budapestre. Aztán keressen meg, wahhahhaaaa! Egy kétmilkás városban vállon is veregetem, ha érzésből megtalál a tag! Na igen, elég nagy a főváros, meg zajos, meg vagány, labirintusszerű, én már csak tudom. A bátyám mellett felnőni egyet jelentett az állandó kutyagolással szerte a városon keresztül és mindenféle sötét, lepukkant rész felfedezésével. Averynek mindig is különleges érzéke volt a horroros helyek felkutatásához.
Hm, furcsa lesz azért visszamenni abba az életbe, de nem feltétlenül rossz. Kaptam például tippeket, kitől tanulhatnék varázslást, ha mégis meggondolnám magam. Lehet, feltárcsázom majd a csajt alkalomadtán, de nem most. Anyának nagyobb szüksége van rám, hiszen apa még mindig kórházban van, bár már felébredt, ami nagy megkönnyebbülés az egész családnak, csak… na igen, ott van még előtte a sok rehab, amit fizetni kell. Muszáj hazamennem és segítenem, vagy felkopik az állunk.
Azt persze elfelejtettem említeni Krisznek, hogy hiába jön le velem a Fő utczára édességet venni, nem fogok vele visszamenni a kastélyba. Hát igen, elhallgatni még mindig szoktam. Néha. Csendben felzabáltam az adagomat, sőt az övére is szemet vetettem már az előbb, de kivételesen türtőztetni fogom magam. Ne nézz így, még én is ismerem az önuralom fogalmát, oké? Nincs feketelyuk a belem helyén, mint egyes Saint-Venant srácoknak.
- Tessék, neked adom! – Hirtelen jön a késztetés, hogy a maradék gumicukromat mind a markába toljam, noha nem biztos, hogy ez a kedvence. Vagy, hogy egyáltalán megtűri-e az ennyire édes holmikat. Tökmindegy, érzelmi kitörésektől szenvedek, ne szőrözzünk ezen! Mindjárt sírni fogok, passzus, ez nem igaz. Jó szobatársaim voltak, még ha rövid időre is, na és a pukizó székeink, meg a verekedős asztalaink, és a szerelmes ágyaink, és mind-mind Krisszel osztottam meg. És Julcsi agyának húzása, meg a röhögések, meg a bohóckodások, és szegény Erik képtelen volt aludni tőlünk vagy tanulni, na meg amikor rá akartam ugrani és éppen akkor csukta meg maga után az ajtót és nem is látott és nekivágódtam a lapjának és… és… és…
Haaajjj, nagyon sűrűn pislogok fel a hozzám képest colos Kriszre. Tuti úgy nézek ki, mint aki bedurcult és azért az összehúzott szemöldök és a lebiggyesztett száj, pedig csak nem akarok háromévesként bömbölni és vergődni a porban. Pedig nagy a késztetés, hú, de mekkora!
- Ja és… Nem megyek vissza a kastélyba… - Csend. Bejelentés megvolt, lássuk, rákérdez-e, miért? Áh, kinek van ezt türelme megvárni? Hátat fordítva fejtegetem tovább, miért nem lesz innentől közös iskolaidőnk egyáltalán.
- Úgy értem… Hát nemsokára jön a vonatom, tudod. Megyek haza és gáz lett volna a többiektől is nyálas búcsút venni, meg minden, szóval… Na, érted már, hiszen össze voltunk nőve, mint két gyilkos galóca egy fán. Nagyon ratyin nézett volna ki, ha nem böfögök neked annyit, hogy bú vagy bá, meg viszlát. – Jó mély sóhajtás. Folytasd, Lexi, illik rendesen kifejteni, mi a helyzet, ha már elhúzod a segged egyetlen búcsúszóval.
- Nem nekem való ez a suli, meg aztán… hát a családi helyzetem miatt muszáj… Áhh, figyelj, jó? Mert csak egyszer mondom el, és aztán elhúztam, meg se próbálj megfogni. Gyors vagyok és kicsi. – Búgócsiga módjára perdülök felé nagyon elszánt fejet vágva, miközben hátracsapom a megpakolt táskám. Már ez is gyanús lehetett volna neki. Kérdés, levágta-e már hamarabb, mire készülök, és csak jópofizott, vagy dunsztja sem volt az egészről? Dunno, mindegy is már.
- Kiérdemeltétek mindannyian az Abyssból, hogy a második családomként nézzek rátok. Eeez hatalmas teljesítmény, veregessétek magatokat hátba, mert nincs többször karácsony! És… hát… Avery után te lehetnél a második bátyám…. – Hm, csak nekem tűnik úgy, vagy tényleg tükörtojást lehetne sütni a képemen ebben a szent pillanatban? Biztos csak képzelődöm (fenéket) . De mielőtt még elszállna velem az unikornis, hátrálni kezdek Krisz elől az állomás irányába, mint aki menekülőre fogta- ja, mert így is van.
- Ha Budapesten jársz, nézz be hozzám. Otthagytam a címet a párnám alatt. Ja és vigyázz Julcsira, tök hülye, majd jól össze fogja törni magát…. És te se fogj padlót, jó? Meg Erikre is nézz rá néha. És ne büntess sokat. – Búcsúzóul így az utolsó mondatra még szemberöhögöm teli torokból Kriszt, de valahogy látszik az arcomon, hogy nem annyira oké minden. Jó, ideje elhúzni, de úgy tényleg. Lehet, hogy képzelődöm, de mintha távoli füttyszót hallottam volna. Irányba állok, fordultamban még intek egyet Krisz felé, aztán, mint akit puskából lőttek ki, vágtázva veszem irányba az állomást. Innen már csak Budapestre visz az út, vissza a családomhoz….