Keiko



- Biztosan nagyon örültek neki. - bólogat a leány szavaira. Nem sokan vannak manapság, akik csak úgy rajzokat osztogatnak vadidegeneknek, ezt pedig értékelni kell. Fiatal diákunk bemutatkozik, Kristóf pedig a név alapján mer csak következtetni, hogy ez bizony japán eredetű lehet. Ő is bemutatkozik, ahogy illik, majd meg is kérdezi, hogy ide jár-e a rajzolóművész. Hamar választ is kap, és még az évfolyamát is megtudja. Akárhogy is, ilyenkor biztosan nem szabadna egy Bagolykövesnek sem lent lennie a faluban, tekintve, hogy hétköznap van és a Tanoda, illetve a Minisztérium, no meg persze a Bogolyfalvi tanács közösen döntött a látogatási időpontok felől. Ma pedig Keiko volt az egyetlen, akibe belebotlott. Egy új információval bővül a tudástára; a lányka még prefektus is! Egyetértően hümmög, végül mosolyogva megszólal.
- Hát te lány, igazán nem akarom elvenni a kedved, de ma csak veled futottam itt össze, más diákot nem láttam. Ööööö hát valóban úgy lehet, ahogy mondod.. - Vakarja meg a tarkóját arra a feltevésre, hogy cukik lennének a diáktársai. Azért ő nem hívná így őket, nap mint nap hall a kolegáitól panaszt, hogy már megint mit műveltek az idősebbek a csárdában, vagy a fiatalabbak odabent a kastélyban.
- Ha akarod, visszakísérhetlek a kastélyba, nekem most nincs más dolgom. - Vonja meg a vállát és kiszélesedik a mosolya. Szó ami szó, régen járt fent az ódon épületben, akkor sem túl sokat, hiszen csak mestertanoncként járt ide.
- Egy ilyen fiatal lánynak amúgy sem szabadna ennyi ideig kimaradni, még ha prefektus, akkor se. Vannak itt a faluban olyan arcok, hogy hiába mutogatod nekik a jelvényed, nem sokra mész vele. Harmadikosként pedig biztosan nem vagy nagykorú, hogy itt is varázsolhass... - Magyarázza, miközben a karját nyújtja a húzott szemű ifjoncnak, mint valami lovag, s ha Keiko elfogadja, el is indulhatnak visszafelé. Természetesen azért a másik kezében ott van a kedves ajándék, amit kapott, nem is fogja senki másnak odaadni.
- Na és mesélj, milyen a diákélet odafent?

Helló-halló
Keiko drága, ment a válasz, elnézést, hogy késve. ^^"

Szervusz ^^

Igen, ritkán tolom be ide a borostás képemet...

Az én askomon? Mi van rajta olyan nevetséges...?

Na, azért.
Mondjuk én nem úgy érzem, dehát a közönség tapsáért mindent.

Ó, hát a nőkért még többet is.

Vanda
"Lóma"
avagy hogyan legyünk kreatívak, de ne fedjük fel magunkat egy muglivéla előtt




Ilyenkor jönne jól veszettül, ha előkaphatná a diófát és betájolhatná magát, de hát nem ért ő a térképekhez! Meg aztán, mint hivatalos minisztériumi alkalmazott, igazán nem tehet meg olyan ostobaságot, hogy lóbálja itt a pálcáját ekkora nyilvánosság előtt. Erőteljes tarkóvakarás közepette próbálja megfejteni, hogy a térképen hol is lehet most, mikor végre leesik neki, hogy a Colosseum is fel van tüntetve rajta.
~ Jaaaaaa, hogy ez nem a helyi kviddics pálya! ~ - kap a fejéhez, aztán elhúzza a száját. Hogy is gondolhatta, hogy ez a kör itt kviddicspálya? Mondjuk tény, hogy nem erőssége a seprűs sportág, de azért ennyire... Amíg szerfelett bogarássza, hogy merre lehet az az átkozott szökőkút, egy női hangra lesz figyelmes a háta mögül, de ebben az a legmegdöbbentőbb, hogy még érti is, amit mond.
- ... sünk? - Pislog egy párat bugyután, végül megfordul, hogy szembenézhessen a csilingelő nesz tulajdonosával.
~ Tyű... ~ - Ez az első gondolat, ami az eszébe jut a szőke hajú nő láttán, de igencsak meg kell emberelnie most magát. Egy angyal sietett a segítségére, és még magyarul is tud! Viszont vigyázni kell ám, nem lehet minden angyal boszorkány, az viszont biztos, hogy valahol vagy egy véla rejtőzött el ebben a nőstény egyedben, vagy csak feltűnően jól tartja magát pár ezer éves szárnyas létére.
- Hú... ööö... khm, persze. - Csal vigyort rögtön borostás a képére, de úgy dönt, a szemöldökhúzogatást most lehagyja a szokásos megszólításából. - Azt a szökőkutat keresem, ahova a pénzérméket szokták bedobálni. Aaaa kívánság-kutat, vagy mi a fenét. Egy kicsit elkavarodtam... de ebből nem derül ki, hogy az merre van.
Felemeli a kezében tartott, már bőven kibontott autós térképet, amit a gyenge tavaszi szellő lustán lobogtat.
- Ha esetleg tudna...nál...na segíteni, meghálálnám... - A szőke angyal viszont fagylaltot nyal, ami csak most tűnik fel neki, úgyhogy arra már nem lenne szerencsés befizetni. Gondolkozz Kristóf, gondolkozz...! - mondjuk egy kávémeghívással.

Ó helló *szemöldökhúzogat*

Hm, hm?

Tilda, amúgy nem is vicces az askom! >.<

Gryllus Matilda - 2014.04.15. 20:44


Most megint mivaaaaaan?

Méghogy én, nőcsábász... Inkább nőelhagyász...

Kikérem magamnak! Ez nálam a tisztelet jele! Ha kalapom lenne, azt emelgetném!

Van ám nekem kalapom, csak most nem hordom. Böcsületes magyar minisztériumi embörkének köll ám olyan. No meg a pödört bajusz, de az később lesz.

Ááááá nem kever le nekem itt senki pofont, hát itt minden hölgy olyan bájos és szelíd...

Elena Rose - 2014.04.15. 20:59


Az biztos, nálam alap elv, hogy nem szabad nőt ütni.


Szervusz Mínea *szemöldökhúzogat*

Kedves Izabella, ha frissítesz, láthatod az új profilképem amit lehet a hölgyeknek csodálni, egyébként köszönöm az utánam szaglászást, éveztem.

Szelniczky Mínea - 2014.04.15. 21:08


Na, akkor a világunk szerint már nagykorú a hölgy.

Szemet mereszteni sem lehet? Milyen világban élünk?

Na jólvan hölgyeim. Akkor meghagyom, hogy megverekedhessenek értem.

Én mindent értek.

Tilda, csak nem én ihlettelek meg........?

Hehehe

Na, hogy tetszik a hölgyeknek az új képem?

Nem azt kérdeztem, hogy mi van rajta, hanem, hogy hogy tetszik. o(>.<)o

Na szép. Jön ide az ember udvarolni a lányoknak, azok meg elkergetik. Tudjátok ki fog ám nektek ezek után bókolni...

Leonard Harris - 2014.04.15. 22:09


Öööh... eléggé, haver. xDD

Izabella, szeretnéd, hogy maradjak?

Ó igen Elena! Véééédj meeeg!

Hát én csak nem üthetek itt meg senkit.

Tilda, ezt ma valahogy többször is olvastam nálad...

Én hősnőm...

Viszont lassan elhúzok csicsikálni, aztán nem mindig fogok ám idenézni, úgyhogy most búcsúzok is előre. Viszlát hölgyeim.

Helló kedves hölgyek, szép estét!