Bálint *-*

Délután van. És forróság. Bah. Meg. Fogok. Pusztulni. Ez pedig a Napocskának köszönhető. Hiába fürdök legalább háromszor, borzalmasan melegem van és ez ellen semmit nem tudok tenni. Vagyis maradhatok egész álló nap a szobámban, mert ott hűvös van. De a manóba már! Nem tudok megmaradni a popsimon. Nekem mindig mennem kell valamerre, olyan nem fordulhat elő, hogy én csak otthon csücsülök! Az bizony nem rám vallana! Mellesleg Lexi már visszaköltözött, azóta nem is feszegetem azt a bizonyos témát.
Miután bejelentem Viktornak, hogy én eltűztem a tavacskához, nyomok a szőrös arcára egy hatalmas cuppanóst, aztán még visszavonulok a szobámba. Az alsómat fürdőgatyóra váltom... Arról nem kell tudnia, hogy én pancsolni akarok a tóban... Mellesleg rám erőlteti azt a hülye baseball sapkát, amit nem is akarok felvenni. De muszáj szót fogadni, különben kikapok. És azt nem akarok. Amúgy egy rövidnadrágot, meg inget vettem fel. Viktor szerint nem néz ki jól ez a párosítás, de nem érdekel. Már majdnem nagyfiú leszek, el tudom dönteni mit veszek fel! Az inget ki is gombolom, jó, néhányat úgy hagyok, de még akkor is borzasztóan melegem van. Szóval még belebújok a papucsomba, aztán integetek Viktornak és már lépkedek is a tavacska felé. Természetesen tök vidáman. Mert nagyon boldog vagyok. Mint mindiiig. Út közben még ugrándozom is. Amikor pedig megpillantok egy pillangót azt kezdem követni, el akarom kapni! Természetesen nem sikerül megkaparintanom, ezért kicsikét el is szontyolodom. Amúgy pont a tavacskánál vesztettem szem elől. Beletörődök, és egy mély sóhajjal le is rendezem az egészet. A stég végéig sétálok. Ott leveszem magamról az ingem, meg a gatyóm, s így már csak fürdőnadrágban feszítek. Elvigyorodok. Csakúgy. Nagyon nézem a vizet, még nem vagyok benne biztos, hogy egyedül bele kéne merészkednem...

Lexcsi *-*

Már egy ideje nem találkoztam Lexivel, amitől tökre lelombozódtam, mert már totálisan megszoktam, hogy ő is ott lakik velem, csinál nekem reggelit, segít bepakolni az iskolatáskámba... Elképzelni sem tudtam miért ment el. És ami azt illeti, amíg távol volt a szőkeség Viktor állati szomorú arcot vágott. Mindig. Nem is akart velem játszani. Szörnyű napok voltak azok. Komolyan.
 - Téééényleg? - mosolyodok el még jobban. - Jó, majd kiválasztok olyan könyveket.
Az tuti, hogy nem fogok megfelejtkezni erről, de előbb inkább beszélgetnék Lexivel. Sok mindent kell kérdeznem tőle, mert Viktor nem válaszolt meg egy csomó kérdésemet. Na, majd ő. Legalábbis remélem.
Mellesleg azt hiszem már nem csak egyszerűen kedvelem, hanem szeretem is őt, pont úgy, ahogy a kistesók szerethetik a nagytesók barátnőjét. Bírom, hogy Lexinél lazább szabályok vannak, lehet vele jókat nevetni és szinte már annyira bízom benne, mint Viktorban. Vagy mint Bombiban. Vagyis... neeem, Noelben azért még annyira nem bízok, de ő nagyon-nagyon jó fej srác. Tényleg. Szóval szeretem Lexit és szerintem soha nem tenne olyan dolgot, ami Viktornak, vagy nekem fájdalmat okozna, egy tündéri lányka, az biztos. És remélem sosem fognak szakítani. Úúúgy összeillenek, mint a mesében a királylány, meg a királyfi. Például Csipkerózsikáéknál. Ők nagyon cukik.
 - Akkor nagyon jó, mert borzasztóan hiányoztál. - mondom kicsit szomorkásan, aztán leülök elé a földre. Egy ideig csak pillogok és nézem őt, aztán felsóhajtok. Még ásítok is. Jaaaj, nem aludtam el este időben! Talán már fél 10 is lehetett! Pedig általában fél 9 körül már szunyókálok...
 - De ugye még mindig nagyon-nagyon-nagyon szeretitek egymást? - ezt azért még meg kellett kérdeznem.