36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Elena Rose összes RPG hozzászólása (98 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. április 9. 14:37 Ugrás a poszthoz

Lívia és Gwen
Sírkutatók



Egy kriptánál találja magát, mely félelmetesen sötétedik az éjszakában. Elég öregnek bizonyul, ugyan is a márványkő falak igencsak megrepedeztek már és a még ép darabokat pedig belepte a földből kinövő borostyán. Ahogy alaposabban szemügyre veszi, észere vesz rajta egy Spavin család feliratot, ami bizonyítja, hogy ezt a helyet keresték idáig. És ami még jobban rádöbbenti erre a tényre az az, hogy a kripta körül varja röpködne, ami Lívia elmondása szerint átkot jelent. Elena nem tudja, hisz nem nagyon ért az ilyesmihez, hisz csak tavaly nyáron tudta meg azt hogy boszorkány és akkor sem merült teljes egészében bele ebbe az egész mágia dologba. De Lívia biztosan többet tudhat róla, ha már így sebtében kijelentette. A Zöldikének sikerül felemelni a kripta fedelét, majd miután társa bemászott, Elly is veszi a fáradságot, majd leereszkedik a vaslétrán. Leérve három koporsóval találja szemben magát, egy fával egy kővel és egy arannyal. A koporsók előtt egy emelvény áll, rajta fekve egy sárgul pergamenpapírral. Közelebb sétál, majd társnője felolvassa az irományt.
 - Tehát, akkor ki kell találnunk, hogy melyik koporsóban fekszik Faris Spavin. És ha rosszra tippelünk, akkor "meglep minket" egy mumus. - foglalja össze magának hangosan az imént hallottakat. De most akkor melyiket válasszák? Az aranyban ezek szerint a volt mágiaügyi miniszter apja fekszik. De még akkor is marad két választásuk, a fa és a kő. Tehát, ha nem akart puccos nyughelyet, akkor valószínűleg a fában fogják megtalálni, de az is lehet, hogy a jobb biztonság miatt, a kőbe rakták a holttestet.  
 - Szerintem a kőben lehet. - jelenti ki cseppet sem idegeskedve a következményeken. Ha találnak egy mumust, valahogy majd csak elbánnak vele. Odasétál a koporsóhoz, majd a sarokban talált vasdarabra emeli a pálcáját.
 - Baziteo! - mondja, és a vasnyúlvány növekedni kezd, amivel most már felfeszíthetik a koporsó tetejét. Úgy is tesz, bedugja a kis részbe a feszítővasat, majd Líviára néz.
 - Akkor, kezdjük?
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. április 9. 14:38
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. április 9. 21:04 Ugrás a poszthoz



Tinky Winky



Hiába mondogatja magának, hogy menjen tovább, ne foglalkozzon a síró kis lénnyel, legbelül még is érzi, hogy segítenie kell. Hiába korholta magát a szünetben, a benne lévő jóság még mindig erősebb az új Elenánál. Így hát fogja magát, majd a síró lényecske felé veszi az irányt. Valószínűleg a szőrmók nem rég kerülhetett a kastélyba, ugyan is eddig nem látta még, vagy csak nem vette észre, mert annyira kis pöttöm. Odasétál mellé, majd lenéz a kis lényre, mire ő visszatekint rá és megmondja a nevét. Az eridonos lányka sem szeretne udvariatlan lenni, ugyan is Tinky Winky, ha jól nézi nemsokára újból sírva fakad.
 - Örvendek Tinky Winky. Én Elena Rose vagyok. - mondja, majd egy halvány kis biztató mosolyt vet a szőrmókra. Hát akkor ma lelkizni fog, nem szeretné újból sírva látni, ezért sebtében helyet foglal a folyosó falának dőlve. Cseppet sem zavarja, hogy a Nagyterem ajtaja mellett ücsörögnek, ha valakinek nem tetszik, akkor ott a régi jól bevált elv, a megszoksz vagy megszöksz.
 - És, miért sírdogálsz itt egyedül? - kezdeményezi a beszélgetést, megpróbálkozva azzal, hogy megtörje a kínos csendet, ami a folyosóra szállt.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. április 12. 14:43 Ugrás a poszthoz


Gwen
március 27. 16:00 körül
Zárás



Míg barátnője feladja a csomagját, addig Elena odasétál a falhoz, majd megkeresve a légkényelmesebb álló pózt, neki dől a falnak. A kezéből még mindig nem tüntette el az imént kapott levelet, és amikor barátnője nem figyel rá, előkapja és az írást kezdi vizsgálgatni. Ahhoz kétség sem fér, hogy a szülei írták, de vajon mit jelenthet az, hogy "ezentúl nem leszel egyedül többé" ? Talán kap egy kiskutyát? Áh, nem, hisz még mindig ott van neki Narancs és Pufi is. De akkor mi lehet? Számtalan "kitalálósdiban" vett már részt a szülei jóvoltjából, de általában egy-két nap leforgása után megtudta, miről is volt szó. Most viszont nem így van. Már eltelt jó pár hét azóta, hogy a szülei elakartak mondani neki valamit, szóval biztos nem valami apró-cseprő dologról szólhat a történet. A tekintetét még akkor sem emeli föl az irományról, mikor Gwen felé fordul és elkezd valamit magyarázni neki. Az olvasásból csak az ablakon besszálló fekete bagoly tudja kizökkenteni, mikor a madár Gwen vállán landol, majd nemsokkal később odaad neki egy fekete borítékot. Már így első látásra se merülnek fel benne jó gondolatok, de miután meghallja az esküvő  szót, bizonyossá válik, hogy ez nem egy tingli-tangli üdvözlőlevél, hanem komoly tervbe vett dolog. Aggódó pillantással barátnőjére néz, majd nyel egy nagyot és odamegy háztársához, hogy elkérje tőle a képeket. Mondhatni a Földön fetreng a röhögéstől, ahogy a tekintete megakad a rózsaszín cuccokon, hisz tudja, hogy barátnője utálja az ilyeneket. Igazán szépen fog kinézni bennük.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. július 12. 20:59
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. május 3. 18:05 Ugrás a poszthoz


Anna
Ruha



Majális. Egy újabb eltúlzott rendezvény ahol a diákok önfeledtül jól érezhetik magukat. Nem úgy hangzik, ahova Elena ráncigálás nélkül elmenne. De akkor mit keres itt? Az igazat megvallva ő maga se tudja hogyan került ide. A szobájából kijövet vette észre a plakátot amire óriási betűkkel volt kiírva a MAJÁLIS szó. Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha elmenne megnézni mi ez az egész hajcihő. Agyalás nélkül cselekedett, felrohant az Eridon toronyba, ledobta az ágyára a már jól megszokott talárját és szélvészként kiviharzott a Fénylő Lelkek Udvarára. Mintha valami tudatmódosító bájitalt ivott volna, az idő úgy elszáll felette ő pedig tudomást sem vesz a körülötte zajló eseményekről. A varázslatból a vattacukrok részegítő illata zökkenti ki. Valóban van tőle nem messze egy cukros stand ahova kislányosan csillogó szemekkel tovább is áll. Egy középkorú néni fogadja a kis eridonost, aki ahogy a lányka odaér megkérdezi tőle mit szeretne. Elena szemei még mindig tágra nyílnak a sok sok édesség látván, hirtelen azt se tudja mit szeretne.
- Egy... nem is inkább kettő szivárványszínben foszforeszkáló vattacukrot! - közli kitörő örömmel a lányka, majd ahogy megkapja a ragacsos édességet ugrándozva tovább indul. Vagyis indulna, ha valakibe szó szerint bele nem botlana. A találkozást a másik lányka is földhöz szögezőnek találhatja, mivel Elena becsapódásának hála mind ketten a földön kötnek ki. Lena megrázza magát, aztán gyors bocsánatkérésbe fog.
- Ó, elnézést! Nem akartalak fellökni, nem is tudom ma mi ütött belém... Amúgy Elena Rose vagyok örülök a találko... - a mondatot befejezni már nem tudja, mivel ahogy a másik lány felkel, Elenán átfut egy a felismeréshez hasonló érzés. Vörös haj, méregzöld szemek...csak egy embert ismer, akinek ilyen ismertetőjegyei vannak.
 - Anna?!  
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. május 3. 22:05 Ugrás a poszthoz

Tinky Winky



Különös, hogy most rajtuk kívül egy lelket sem látni ezen a folyosón. Általában tömve szokott lenni és a diákok már egymást tapossák csakhogy bejussanak a Nagyterembe reggelizni vagy ebédelni.
Kényelmesen nekidől a hideg kőfalnak, tekintetét a kis szőrmókra emelve. Sosem látott még ilyen lényt a kastélyban az egyszer biztos. Bár az igazat megvallva mostanában nem sokszor mozdult ki a szobájából. Ha pedig mégis megtette akkor is csak órákra járt, plusz néha-néha találkozott valamelyik régi barátjával. Mondhatni teljesen elszigetelte magát a társadalomtól. Pedig tavaly nem volt ám ilyen! Egy imádni való, energiabomba kislányt rejtett az Elena Rose név. És nézzen rá most az ember. Nem hasonlít már cseppet sem a régi önmagára.
Hirtelen megrázza a fejét, hogy az imént felmerülő gondolatokat valahogy száműzze a fejéből, ám ez nem ilyen könnyű. Figyelni azért még tud Tinky Winky szavaira, de a válaszadás nem ennyire egyszerű. Ezért is van, hogy kissé habozva válaszol a Teletubby mondatára.
- Hidd el, ezzel nem vagy egyedül. Én is magányos vagyok.
Lehet, hogy a kis Elena keménynek mutatja magát, de a lelke mélyén nagyon is magányos. Jó, ott van neki a szobatársa Gwen, de őt is manapság kevésszer látja mivel mire Lena felkel, a lánynak már se híre se hamva. Szóval marad a mindennapos magány, ami mint sötét felleg ereszkedik a lányra. De lehet, hogy még Tinky Winky-n lehet segíteni, ha Elenán nem is.
 - Megpróbáljam megjavítani? Talán a Reparo segíthet.
Elég rég használta már ezt az igét, de egyszer mindent meg kell próbálni, főleg, mert a kis szőrgombolyag mindjárt sírva fakad (ismét) azt pedig a mostani állapotában Elena nem sokáig bírná. De ha a Tubby megöleli attól nem csak a lány, de a kis lényecske is jobban érezheti magát. Szóval...
 - Persze!
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. május 11. 15:55 Ugrás a poszthoz

Majálisozzunk - Anna
Ruha


Lassan feláll, majd a nagyja port lesöpörve magáról felnéz a lányra. A felismerés villámként csap a lányba és, ha az emberek láthatnák azt, hogy ő most éppen mit gondol, akkor lehet bolondnak néznék mivel most épp egy kis sárga villanykörte villódzik a képzeletbeli önmaga feje felett. A név azonnal beugrik: Anna, ehhez kétség sem fér. Semmit sem változott mióta látta a lány. Vörös nyakközépig érő haj, méregzöld szemek, talán nőtt azóta pár centit. Anna az elsők között volt, akikkel megismerkedett idekerülése során. Hosszú és zűrös délutánon estek túl azon a jeles napon a Múlt árnyainak termében. Azóta nem sokszor futottak össze, max egyszer-kétszer a klubhelyiségben, de Elena még mindig hálás neki azért amit érte tett. Lehet, hogy az emberek itt ösztönösen vigasztalni kezdik, amikor a szülei halála hallatán sírni kezd, de mivel az eredeti közösség, ahol ő eddig élt nem ilyen volt, hálás maradt a vörös hajú lánykának a tettéért.
- Én is nagyon örülök neked, Anna! Szent ég, milyen rég nem láttalak! - kezdeményezi a beszélgetést, hogy megtörje a pár másodpercre bekövetkező csendet.
Az igazat megvallva nagyon szégyenli magát, amiért az elmúlt időkben egyszer sem kereste fel a lányt. Pedig igazán lett volna rá alkalma és ráadásul még ürügye is. Talán Anna segíthetett volna neki, hogy ne süllyedjen le arra a szintre, ahol most van. Szörnyű úgy élni, hogy folyton attól retteg, hogy az a bizonyos alak újból rátalál, de ez alkalommal nem hagyja, hogy elfusson. Bár az is lehet, hogyha megemlítette volna mindezeket a lánynak, egyszerűen bolond paranoiásnak nevezi. De már úgy is mindegy, hisz innen nemigen van kiút. Ezért inkább megpróbál barátnője reakciójára figyelni, miközben egy minden_rendbe_van mosolyt erőltet sápadt arcára.
 - Persze! - nyújtja át a lányka a másik gombóc ragacsos finomságot egy újabb mosoly kíséretében, majd mikor a szemben lévő elveszi, elégedetten folytatja.
- Pár perce érkeztem, de még alig láttam valamit.
 - Igen, nagyon szívesen megyek!

Mit veszíthetne vele? Ha a Mágus világban jobbak a jósok, mint a mugliknál, akkor talán még valami érdekes fejleményt is megtudhat a jövőjéről. Hátha az jobban alakul mint a múltja.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. május 18. 18:14 Ugrás a poszthoz

Gwen és Zoli - Kiképzés
Hajnal körül
Ruha


Mintha egy álomból ébredt volna, amikor ma reggel felült az ágyában. A fejében még mindig kavarogtak a múltban történtek, még jó, hisz azokat nem lesz könnyű elfeledni. Úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt állat, bár a fájdalom már egy kicsit enyhült. Szerencsére. Aztán, ahogy rájött, hogy ez itt a valóság nem pedig az álmok országa, eszébe jutott amit Gwen mondott neki tegnap a Művészetek órán. Vagyis inkább nem is mondott, hanem írt. Csak egy pergamen töredéket csúsztatott a lány elé amin valami olyasmi díszelgett, hogy " Holnap - hajnal - Rét". Többet nem tudott meg, mert egyrészt Tóni bácsi feléjük közeledett, másrészt pedig más nem is állt a pergamenen. El is feledkezett volna róla, ha ma hajnaltájt nem jön rá a naplóírási vágy és nem kezd el kutakodni a cuccai között.
Nos ez lenne a kicsiny kis összefoglalása annak a történetnek, amin most gondolkodik, miközben fekete bőrdzsekijét ölti magára. Fogalma sincs mibe vág most bele, de egy próbát megér. Úgy is mostanság saját vesztét kereste. Ne értsen félre senki, nem öngyilkos akart lenni, csak egyszerűen úgy hozta a sors, hogy folyton veszélyes, néha már kilátástalan helyzetekbe keveredett. De nem is gond, hisz az Eridon a bátrak és a kaland vágyok háza. Lehet, hogy nem csupán a véletlen volt, hogy odakeveredett? Nincs most idő töprengeni, hisz megígérte Gwennek, hogy kimegy ma a Rétre. És ez így is lesz. A hátizsákjába sebtében beledob egy üveg vizet, plusz a pálcáját és a seprűjét(!) nyakon ragadva az ajtóhoz viharzik. Elmormogja a Colloportus bűbájt, majd ahogy jött, úgy el is tűnik. Útközben elgázol néhány kómás diákot, amiért gyorsan bocsánatot is kér, és folytatja az útját tovább. Tudja, hogy a mostani húzásával hatalmas hibát fog elkövetni, de üsse kő, az izgalom miatt érdemes élni. Sebtében rápattan a seprűjére, majd egy hatalmasat kuncogva a Rét felé veszi az irányt.
Épphogy csak az említett helyre ér, de már ugrik is le a repülésre képes tárgyról.
 - Gwen! Itt vagy? - hangzik csilingelő hanga az első látásra kihaltnak tűnőn zöld terepen.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. május 26. 22:27 Ugrás a poszthoz



Gwen - Franciázás
Kora este



Sosem gondolta volna, hogy egyszer majd franciául fog tanulni. Az általános iskolában egyenesen megvetette a több nyelv tanulását, úgy volt vele, egy is bőven elég. És valóban így volt, egyenesen a múlt hétig, amikor is egy váratlan levelet hozott neki anyukája baglya, Hógolyó. Az iromány szerint az év végén Franciaországba utaznak két hétre, hogy meglátogassák a rokonokat. Nagy sokként érte ez Elenát, egyrészt mert egy kukkot sem tud franciául, másrészt pedig egyáltalán nem ismeri a nevelőszülei rokonait. Mit fog ő csinálni egy számára vadidegenekkel teli helyen? Oké, rendben, hogy egy hatalmas kúriájuk van külföldön gyönyörű telkekkel meg hasonlók, de na. Nem lenne helyes csak úgy odaállítani.
Azonban most koncentráljuk az első számú problémára. Hogy fog ő megtanulni franciául? Szerencsére akad egy barátnője, akire mindig minden körülmények között számíthat. Ő ajánlotta föl Rajzórán, hogy mivel tud franciául megtaníthatja Lenát is. Persze, csak ha szeretné. A piroskának több se kellett, azonnal igent mondott az ajánlatra. Később még megtárgyalták, hogy hol legyen a találka, majd mentek mindketten tovább.
 - Úr Isten! Már hét óra van! Sietnem kell, ha nem akarok elkésni! - tűnődik, miközben órájára kukkantgatva pakol hiper - szuper sebességgel a táskájába. Hiába nincs sok kedve most tanulni, mégis elkel mennie a megbeszélt találkára, de nem a nagy nyelvtanulás miatt hanem a barátnője végett. Gwen sosem hagyta még cserben Elenát, akkor ő miért tenné? Hangosa puffanással csapja be a szobájuk ajtaját és táskáját felkapva rohan a Tanulószoba ajtaja felé. A szobába érve azonban megtorpan. Gwen egy fotelben szunyókál, az arcáról pedig patakokban folyik az izzadság. Halk léptekkel közelebb oson hozzá és fölé magasodva köszönti a lányt.
- Sziaaa! Te jó ég, Gwen! Szörnyen nézel ki! Mi történt veled?
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. május 26. 22:27
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. május 31. 18:11 Ugrás a poszthoz


Gwen - Franciázás
Kora este



Lassan elhajol a lány felől és hatalmas szemeket meresztve várja az esetleges reakciót. Beletelik pár percbe ugyan, de megjön a várva várt válasz, amikor barátnője kinyitja a szemét.
Rémálmok. Igen, ezt a szót már nagyon is jól ismeri. Sajnos. Sokszor mesélte neki Gwen, hogy miféle álmok gyötrik folyton, amiket Elena általában megpróbált valami módon elfelejtetni a lánnyal, viszonylag nem sok sikerrel. Ám nem csak innen ismerte a szó jelentését. Gwennek igaz még nem vallotta be, de őt is szüntelenül gyötrik a rémesebbnél rémesebb látomásszerű álmok. Kiskorában kezdődött ez az egész mizéria, ám hat éves korában eltűnt egy időre. Ám ahogy bekerült a Bagolykőbe, újra indult és egyszerűen nem tudja, hogyan lehetne megszabadulni tőle.
Elena hirtelen visszazökken a valóvilágba és egy hatalmas fejcsóválással megpróbálja kirázni az imént újragondoltakat.  A másik Eridonos úgy látszik nem rest a mai nap, hisz rögtön a polcok felé veszi az irányt és egy Francia kezdőknek nevezetű könyvecskével lehuppan a lány mellé. Elmagyaráz neki néhány autómárkát, meg, hogy hogy kell őket kiejteni. Közben Lena elővesz egy pergamenlapot és szorgos jegyzetelésbe kezd. Tisztára mint egy Levitás...
A mellette ülő lány megtorpan, majd egy kérdést intéz Elena felé. A lány kissé elgondolkodva felel neki.
 - Hosszú történet. A lányege az, hogy a szüleim kitalálták, hogy mennyek el velük meglátogatni a Franciaországban élő rokonainkat, annak érdekében, hogy bemutassanak engem nekik. De az igazat megvallva egy kicsit... félek. - válaszol, miközben szemit az éppen tördelő kezein tartja.  
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 2. 22:06 Ugrás a poszthoz

Dalmi, Ádám, Lotte, Levendula...



Izgatottan készülődik a ma esti Eridonos kiruccanásra a barátival. A szobatársa Gwen már nincs a szobájukban, biztos elment átöltözni vagy nem is tudom. Elenának is sietnie kell, ha nem akar elkésni, hisz már nemsokára kilenc óra. Felkapja hát a kedvenc kis pulcsiját és amilyen gyorsan csak lehet, kiviharzik a helyiségből.
Meglepően üresek a folyosók ma ahhoz képest, hogy még csak kilenc felé van, de nem is baj, mert így Elena könnyebben eljuthat a Konyhába, ahol a turpisságot tervezték. Na jó, a lányka nem volt benne igazából a tervezésben, csak amikor a többiek valamilyen konyhás kalandról beszélgettek a klubhelyiségben, ő csak odafurakodott és egy hatalmas mosollyal közölte, hogy szeretne menni a kiruccanásra. Végül is ráfér ez a szórakozás, mivel mostanság igencsak szobalakóvá vált. Most viszont itt van és már semmi sem tágíthatja el a várva várt rosszalkodástól. Hirtelen fordul be a sarkon, egyenesen a lányokra pillantva.
- Sziasztok! Akkor, mivel kezdünk?
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. június 2. 22:07
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 16. 15:29 Ugrás a poszthoz

Tinky Winky


A kis szőrmók ölelése nagyon jól esik Elena magányos szívecskéjének. Na jó! Valójában nem is magányos, hisz ott vannak neki a barátai, Ash, Gwen és Erik. De a lelke legmélyén, igenis egyedül érzi magát. A szülei halálán még mindig nem tudta túltenni magát, és ez az érzés olykor-olykor maga köré tekeri és akkor onnan nincs menekvés. Mos is ez történt, de szerencsére Tinky Winky ölelése kissé enyhítette a mindjárt_sírok érzést. De, ugyebár, kölcsön kenyér visszajár! Mondja ezt a régi mondás, aminek általában a kis Eridonos eleget is szokott tenni, és Tinky-vel is ezt tervezi. Mivel a Teletubby felturbózta némileg a kedvét, úgy fair, ha Elena is megteszi ezt érte. Szóval előkapja rózsafapálcáját, hogy aztán majd a szőrmókocska pocakjára célozva elmondja a javítóbűbájt, hogy végre működjön a Tubby pocaktévéje. Ám mielőtt bármit is tehetne Tinky Winky újra sírva fakad és elrohan a helyszínről. Biztos azt hiszi, hogy Elena bántani akarja, amikor erről szó sincs, éppenséggel segíteni akart neki. A lány hirtelen felpattan és a szőrgombolyag után szalad, miközben bőszen kiabál.
 - Ne rohanj el! Nem akartalak bántani, csak segíteni szerettem volna neked!
Ám ekkor már késő. Tinky eltűnt. Már a sírása sem visszhangzik a folyosón. Elena közelebb sétál a hideg kőhöz, majd lassan lecsúszik a falmentén, közben abba az irányba bámulva, ahol kis szőrös barátja távozott.  
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. június 16. 15:29
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 17. 22:50 Ugrás a poszthoz

Vadkemping - Gwen
Késő este



Már megint a folyosókat járja késő este. Egyszerűen nem igaz, hogy nem tud lemondani erről a "szórakozásról". Persze ez csak akkor nevezhető jó murinak, ha egy prefektus sem kapja rajta azon, hogy megszegi a kijárási tilalmat. Ám, a mostani alkalom merőben különbözik a többitől. Máskor csak azért járkált ki, mert unatkozott vagy valami rosszaságot művelt az éj leple alatt. Most viszont... teljesen más a helyzet. Nincs unalom, nincs titkos akció semmi ilyesmi... csak a rémálmok és az az érzés, hogy az Alagsorban látott pasas még mindig a nyomában van. Igen, az emberek azt szokták mondani az efféle helyzetekben, hogy biztos csak képzelődött, amolyan paranoia az egész. De Elena tudja, hogy ez nem így van. Amikor felébredt a szobájában, elfogta az az érzés, hogy a szekrény melletti sötét részen lapul valaki vagy valami, amely felé néz. Aztán, ahogy lassacskán feltápászkodót és odament az említett sötét részre, teljesen megbizonyosodott arról, hogy valami volt ott. Erős földszag áradt, pont olyan, mint amit akkor érzett amikor az alagútban sínylődött a barátnőjével. Egy darabig tűrte a helyzetet, még mesét is olvasott magának, hogy túlélje az éjszakát. A kis Eridonos próbálta hitegetni magát, hogy ez mint csak a képzelete szüleménye, de mint tudjuk, ez nála nem válik be. Így hát fogja magát és amilyen gyorsan csak tud, kiviharzik a szobából. Semmi cicoma, még fésülködni sincs ideje, úgy ahogy kikelt az ágyból, pizsamában indul éjszakai sétára.
Első gondolatként az merül fel benne, hogy megkeresi a legjobb barátnőjét Gwent, annak érdekében, hogy elmeséljen neki mindent a szobában történtekről. Ezt is teszi. Benyit ebbe a terembe, megnézi ezt a folyosót, ám semmi, Gwent elnyelte a Föld. Már kezdi teljesen feladni ezt az egész mizériát, amikor a Tanári szoba felől hangokat hall. Azonnal feltöltődik benne az adrenalin tartály, hogy valami betörő császkál a diákok számára tilosnak titulált helyiségben. Mindenféle rémteóriákat szövöget, miközben az ajtó felé oldalazik. Aztán... lassan lenyomja a kilincset, majd kinyitja az ajtót. A rövid idő alatt kitalált betörős történetek szertefoszlanak, amikor megpillantja a teremben lévő lánykát. Gwen áll a kutyusai előtt, a terembe rontó Lenát bámulva. A Főnixlánykának több se kell, ahogy megbizonyosodik arról, hogy ez a személy tényleg a barátnője, közelebb megy hozzá, és egy hatalmas lendülettel megöleli.
 - Jaj, Gwen! El sem hiszed, mennyire örülök annak, hogy Te itt vagy! - mondja, miközben szorosan a karjaiba zárja az értetlenül bámuló lányt.  
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. június 17. 22:56
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 20. 20:35 Ugrás a poszthoz

Csipacsapat - Gwen
Este kilenc körül



Unalom, unalom és unalom. Nagyjából így lehet összefoglalni Elena mai napját. Legalább is, egészen mostanáig. Forradalmian áttörő ötlete támad, amellyel talán feldobhatja a mai padló alatti napjának hátralévő óráit. Ez az ötlet pedig az: ékszerkészítés! Tudom, sokan azt állítják, hogy Elena már túl nagy ahhoz, hogy ilyen gyerekes elfoglaltságot találjon magának. De az ékszerkészítés buli, és minden korosztálynak ajánlott. Ezért is dönt úgy, hogy csinál a barátnőinek és magának egy-egy új nyakláncot vagy karkötőt, attól függ, hogy épp milyen kedve lesz. Meg is nézi, hogy minden alapanyaga megvan e a csecsebecsék elkészítéséhez, ám mielőtt hozzákezdene, véletlenül meglöki a polcon lévő üvegcsét és a pici gyöngyalakú hozzávalók szerteszét szóródnak a teremben. Hiába keresgél mindenfelé, úgy látszik nem maradt más megoldás, muszáj lesz újat beszerezni. Gyorsan felkap egy hátizsákot és belepakol pár dolgot ami a kezébe akad. Majd ahogy ezek megvannak, felvesz egy női fürdőruhát, melynek a felső részét kitömi egy-egy kókuszdióval, hogy teljes legyen a női hatás. Aztán, ha ez mind kész, felveszi a tavaly farsangra vett rózsaszín, színes tollas parókáját, és mehet is a buli. Igen ez kész röhej, de mit csináljon egyszer szegény lány ha hiányzik neki a régi önmaga? Fiúnak lenni tiszta agyrém! Ezért is döntött úgy, hogy erre a napra lányosítja a mostani énjét. Így hát lánynak öltözve, a vállán egy egyszervús táskával távozik a helyiségből, hogy aztán a folyosóra lépve eljusson a Kviddicspályára. Nem telik el sok idő és már a pálya nedves füvét tapossa, ahova egy tompa puffanással ledobja a kispárnáját és leül rá. Táskájából előkap egy termosz kávét és pár bögrét, amikbe kisvártatva önt is a gőzölgő italból. Miután ez megvan, felveszi a csúzliját és bőszen lövöldözni kezd az égen röpködő madárkákra.    
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 20. 22:41 Ugrás a poszthoz


Csipacsapat - Gwen
Este kilenc körül



Egy kis gyurgyalag madárka röppen el a lány feje fölött. Elena rögvest vadászüzemmódba kapcsol és vadul lövöldözni kezdi a kezében tartott csúzlival. Nyelvét lógatva lohol utána, amikor a kismadár meggondolja magát és egy gyors fordulattal elkezd repülni az ellenkező irányba. A Főnixpalánta sem rest, alányargal egyenest, de még mielőtt ellőhetné a kavicsot, megbotlik valamiben, vagy inkább valakiben. Már épp hangosan is kimutatná a nemtetszését, amikor észreveszi, hogy ez a lány bizony a barátnője, Gwen. Gyors feltápászkodik és az imént kiöntött kávék irányába fordul, majd elemel egy bögrét.
- Szia Gwen! Gyurgyalagcsipát gyűjtök. Segítesz? - Hadarja, mivel az elmúlt pár percben megivott két bögre kávé telesen felpörgette a kislányt. Még sosem ivott feketelevest, és ez látszik is rajta. Egy két lábon járó energiabomba lett belőle az ital hatására. Ezért dönt úgy, hogy barátnőjének is odapasszol egy bögrével, hátha akkor ketten üldözhetik pörgőüzemmódban a kis repülő nyavalyásokat. A másik Eridonos kezébe nyomja az italt, majd a sajátjába kortyol egy nagyot. Érzi ahogy a meleg lé végiggördül a torkán, egyenes a gyomra felé haladva. A szeme ismét felpattannak, és már rohanna is tovább csipát keresni, amikor észreveszi, hogy barátnője az új öltözékét nézi. Vagyis, leginkább a parókáját. Ezek szerint neki is tetszik, mivel pár perc múlva Gwen kezében is landol egy ugyanolyan, amit sebtében rá is helyez a kobakjára.
 - Csinos! Azt hiszem, egy melegszendvics jól esne! - Közli nevetve, majd egy szó nélkül a táskájához rohan és vadul kutatni kezd benne.  Előhúz egy összegyömöszölt Olaszország térképet és leteríti maga elé alátétnek. Lehetséges, hogy nem erre kéne elpazarolni a becsomagolt cuccok egyikét, de elnézve a papírdarabot, úgyis már nem sok ideje maradt hátra.  
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 20. 23:48 Ugrás a poszthoz


Vadkemping - Gwen
Késő este



Szoros öleli a lánykát, legszívesebben el sem engedné. Ha most valaki más is látná, tuti valami szeretethiányos idiótának nézné, de ez mindegy is. Lassan ugyan, de elengedi Gwent, majd letörli a szem sarkában megjelent könnycseppet. Lehetséges, hogy külsőleg fiú lett, de belül ugyanolyan lány, mint a változás előtt. Ezért aztán hátrálni kezd, és szipogva helyet foglal az egyik közeli széken. Íriszeit egy pillanatra sem veszi le a barátjáról, folyton őt bámulja, hátha szól valamit erre a hirtelen kitörésre. Pár perce is beletelik, de végül Gwen megszólal. Elena a "valami baj" mondatrészre azonnal felkapja a fejét, hisz tudja, hogy most már nincs mese, el kell mondani az egész igazságot erről az ügyről. Nem szólt ugyan eddig egyszer sem a lánynak, de be kell vallania, hogy valami baj tényleg van. Hetek, sőt hónapok óta észlel egy idegen baglyot a szobájuk ablakában, ami - ez lehet, hogy hülyeségnek hangzik - mintha méregetné őt. És általában a földszag is utána szokott érezhető lenni, amikor a madarat látja. Ez még annyira nem is kísérteties, sőt ezt lehetne egyszerű egybeesésnek is nevezni, de ami ezután jött, az már tényleg nem nevezhető se paranoiának, se semmi ilyesminek. Mint azt már sokan tudják, Elenának van egy bolond kis szokása, ami abból áll, hogy az éjszaka közepén rátör a szomjúság, ezért el kell mennie a Konyhába egy pohár vízért. Nos, a minap, amikor rátört ez az ihatnék, lesétált a Konyhába, de amikor engedte a vizet észrevette az ablakból, hogy valami mocorog odakinn. Közelebb ment, és két sárga szempárt és egy gúnyosan nevető szájat pillantott meg. Elena odaakart menni, ám ekkor eszébe jutott, hogy talán ezt nem kellene, mert akkor lehetséges, hogy már soha többé nem mehet vissza a szobájába mert... tudjátok, talán... odaveszik a nagy kalandban. Ezért inkább visszasietett a szobába, és megpróbált elfelejteni mindent. De sajnos ez nem ment. Gwennek meg nem mondta el, mert féltette, nehogy rá is vadászni kezdjen ez az izé, ezért inkább hallgatott. Egész mostanáig. Már épp belekezdne a mesébe, de ekkor hirtelen hisztérikus sírásba kezd a felkavart emlékektől. Előre hátra dülöngél, szemeit szorosan összezárva, miközben valami érthetetlen szöveget motyog magának. Néhány perc múlva ugyan, de nagyjából sikerül lenyugodnia, de azért még most is szipog. Hallgatja barátnője mondókáját, közben pedig elveszi a nyugtatóteát és egy nagyot kortyol belőle.
 - Ígérem! - Válaszol szipogva, majd egy újabbat kortyol a teájából.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 22. 21:42 Ugrás a poszthoz


Vadkemping - Gwen
Késő este



Teát kortyolva szipog, közben pedig Gwent figyeli. Egyszerűen nem tudja felfogni azokat a dolgokat, amelyek mostanság körülötte zajlanak. Túl sok ez Elena agyának, tehát várható, hogy a következő percekben esetleg újra sírva fakadhat. Igaz, már számtalanszor került ilyen helyzetbe. Például az első ilyen furcsaság, az a szülei halálával kapcsolatos, mivel nem hiszem, hogy egy polip vagy akármilyen vízi lény képes lenne behúzni egy több tonnás autót a vízbe. Erről is nyugodtan levonható a következmény, nem egy egyszerű mugli volt az elkövető. Persze a suliban történtekről se feledkezzünk meg. Már az első pár hónapban észlelhető volt, hogy valami nincs rendben a lány közelében. Szegény Izó ezt meg is tapasztalta, amikor a Bajkeverők alagútjában rátalált az ájult és vérző Elenára. A két lány kis híján otthagyta a fogát, mikor az árnyalak megtámadta őket. És ráadásul itt van a mai esemény is, amely már végkép kicsapta a kis főnix fejében a biztosítékot. Plusz ezen még az sem segít, amit most Gwen megosztott vele. Ezek szerint, nem csak Elena a férfi célpontja, hanem Gwen is, bár ezt már igazán gondolhatta volna az alagutas "kaland" miatt. Ilyen felkavaró emlékek és belegondolások után, újra vizesedni kezdenek a szempillái, és mire szóhoz jutna, már az egész tekintetét elhomályosítja a könnyfátyol. Épphogy csak, de végül is sikerül visszafognia a könnyeket, amelyek már a torkában is gombócot alkottak. Néhány köszörülés után, de végre sikerül megszólalnia.
- Amikor felébredtem az ágyamon, elfogott az az érzés, hogy valaki figyel a szekrény mellől. Tudod, abból a sötét lyukból. Aztán, nagy nehezen ugyan, de sikerült feltápászkodnom, ám amikor arra a részre értem, éreztem azt a fura Földszagot, amit akkor észleltünk, amikor az alagútban sínylődtünk. Egy darabig megpróbáltam tűrni, de amint ezt Te is tudod, nekem ez nemigazán megy. Szóval elindultam megkeresni Téged, mert már nem bírtam tovább ott maradni. - Meséli, közben kezeivel vadul gesztikulál. Ismét közel kerül ahhoz a vonalhoz, amely megakadályozza, hogy ne kezdjen el megint picsogni. Hála Gwen nyugiteájának, most kivételesen sikerül a vonalon belül maradnia, így hát a lányra figyelve iszogat tovább. Pár perc múlva előkerül néhány cukorka is a táskából, amikről mint kiderült, a másik már alaposan körbenyalta őket. Ez első hallásra elég gusztustalannak tűnhet, ám ha az ember igazi jó barátja kínálja ilyennel, akkor Elena még a baciktól rettegve is elfogadja a kissé ragacsos édességet.
- Persze...- Feleli értetlenül, mert igazán meghökkenti Gwen hirtelen váltása. Az előbb még egy gyilkosról hadováltak, most meg már nyálas cukorkákról, meg titkokról folyik a beszélgetés. De mi baj lehetne belőle? Elfogadja hát az édességet, és nagyra nyitott szemekkel várja Gwen nagy titkát.    
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. június 22. 21:47
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 22. 22:36 Ugrás a poszthoz


Csipacsapat - Gwen
Este kilenc körül



Teljesen felpörgött a kávétól, körülbelül úgy, ahogy a gumicukortól szokott. Gwen még csak először látja ilyen állapotban, ami lehet, hogy egy kicsit meghökkentően érheti a lányt. Nem lenne csoda, hisz a sok cukortól egy két lábon járó energiabomba vált belőle, (ami csak úgy megjegyzem) bármikor robbanhat. És ha ez a bumm egyszer bekövetkezik... legyen elég annyi, hogy akkor nagy valószínűséggel a Gyengélkedőn kötnek ki mind a ketten. Ez pedig, nem hangzik valami jól.
- Aha! Már hogy ne létezne? Tudod, vannak azok a pici madarak azok a... gyir...gyar... áh, megvan gyurgyalagok! Na, és amikor azok felkelnek az ágyukban, csipás lesz a szemük. Úgy ahogy az embereknek is. Röviden ez a gyurgyalagcsipa! - Hadarja ismét, közben kezeivel a madarak repkedését utánozva. Néhány helyen egyáltalán nem értelmes, amit itt összehalandzsázik, de hát ez a túlpörgés átka. Tényleg nem kéne ennyi cukrot ennie vagy éppen innia. Még mielőtt indulhatnának, gyors elmajszolva a barátnőjétől kapott szendvicset, és már mehet is a buli. Meg sem várja, hogy Gwen megigya az itókáját, de már húzza is magával az egyik fa tövébe. Szegény áldozat saját szemével nézheti végig, ahogy az ital kiesik a kezéből, majd a Földre esve csordogálni kezd belőle a nedű. Elena viszont egy percre sem lazsál, a táskájához rohan, majd kivesz belőle egy madzagot és egy elhasznált tavalyi buszjegyet. Felvesz a fűből egy kavicsot, alaposan belebugyolálja a papírdarabba, aztán Gwenre pillantva kifeszíti a keze köré tekert madzagot. Ezután hátrál néhány lépést, hogy megcsodálhassa a gyirigyuri  csapdát. Tisztára mint abban a régi mesében, amit Elena kiskorában mindig nézett. Tudjátok abban, amiben van az a beszélő kutya, meg kísérőnek öt gyerek. Ez a helyzet csak abban különbözik attól a mesétől, hogy itt nem szörnyeket, hanem pici madarakat fognak fogni.    
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 24. 21:42 Ugrás a poszthoz


Vadkemping - Gwen
Késő este



Meglepő módon, Gwen nyálas cukorkája egészen finom. Persze csak akkor, ha elfeledkezünk arról, hogy előző életében hol járt. Erre a tényre Elena elmosolyodik, úgy látszik Gwennek varázskeze van az ilyen helyzetekben. Ezt a következő mondandója is megalapozza. Amikor a kis Főnix meghallja, hogy lopják el Védi néni lányát, vagy éppen legyen a másik Eridonos hercegnője, Elena felnevet, majd elgondolkodik ezen a pár szavon, amiket imént barátnője a száján kieresztett. Ha jól tudja, a Navinések házvezetőjének nincs lánya, bár ez lehet, hogy nem igaz, mivel az idekerülése óta jó, ha kétszer beszélt a Tanárnővel. A hercegnősdi dolog is egészen jól hangzik, mivel a kis Lena mindig hercegnőnek képzelte magát. Néha napján még ma is felvesz néhány báli ruhát és egy tiarát, majd végigkeringőzi az Eridon - toronyban lévő szobájukat.
 - Hát persze hölgyem! Mindkettő csínyben örömmel részt vennék! - Válaszol úriasan, közben pukedlizve barátnője előtt. Nagyon jó muri visszaképzelni magunk a középkorba. Csak kár, hogy igazi szőke herceg nem fog jönni fehér lovon, a kezében egy csokor vörös rózsával. Talán majd egyszer, de arra még várni kell.
Az idilli bohóckodást egy hang zavarja meg, amelyet Elena már nagyon jól ismer. Valaki közeledik. Nem tudni ki az, ezért Gwen elindul a ajtó felé, de mire kinéz, már sehol senki. Egyetlen remény, hogy talán csak egy egyszerű diák volt és nem egy prefektus, vagy valami rosszabb... mondjuk egy tanár.
  - Igen! Nem is egyszer! De azt hiszem, nekem már ennyi elég is volt. Köszi Gwen az esti beszélgetést, nagyon jól esett! További szép estét!   - Azzal felpattan, majd az ajtó felé indul.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 25. 22:01 Ugrás a poszthoz


Csipacsapat - Gwen
Este kilenc körül
Zárás



Miközben a csapdán csinálja, barátnője kérdez tőle még párat. Na, most mi legyen? A gyurgyalagcsipa valójában nem is létezik, de jó lenne, ha kicsit megviccelhetné Gwenit, hogy azt higgye mégis. Elméletben a nyaklánchoz valókat akarta összegyűjteni itt, de azt már az érkezése után két perccel megszerezte. És mivel mindenfelé madarak röpködtek, Elena kitalált egy hamis fogalmat amivel majd megviccelheti a legelső erre jövőt. Látszólag ez sikerült is, és a kislány azt hitte, Gwen nem fog több kérdést feltenni, de úgy látszik tévedett. Perceken át gondolkodik, közben úgy tesz, mintha nem hallotta volna barátnője kérdéseit. Aztán, hirtelen beugrik a válasz, mint a filmekben a villanykörte az emberek feje felett.
 - Azért, mert ilyenkorra keményedik meg. Nekem meg most kemény gyurgyalagcsipa kell. Hisz, ha ékszereket szeretnék csinálni, ahhoz nem használhatok puha alapanyagokat. - Válaszol kicsit késve a kérdésre, miközben vadul bólogat, hogy hihetőbbé tegye a mesét. Közben a csapda is elkészül, hála Gwen segítő kezeinek. Elena egy nagyot lép hátra, hogy megcsodálhassa a remekművet amikor, csipogás hallatszik. A Főnixlány ijedten kinéz, és már kérdezné is, hogy meghalt e, amikor a madárka hirtelen kirepül a csapdából. Egyrészt ez megnyugtató, másrészt pedig nem. Jó, mert így Gwen nem jöhet rá arra, hogy a gyurgyalagok valójában nem is csipásodnak. Rossz, mivel a másik lány elég kitartó és kizárt, hogy ennyiben hagyja a madárfogást. Ezért a kislány sietve az órájára pillant, hogy elterelje a másik figyelmét az elszökött madárról. Hátha így észreveszi, hogy már igencsak eljárt felettük az idő. Legyünk pontosabbak, eltelelt már fél tíz is, és most kivételesen Elena nem szeretetné megszegni a kijárási tilalmat. Ezért egy hú_de_eltelt_az_idő_mennem_kell pillantást vet Gwenre. Futólépésben összeszedi a cuccait, majd táskáját a vállára vetve indulni kezd.
 - Majd neked is csinálok nyakláncot, de most mennem kell, ha még ma végezni akarok velük. - Szól, majd a gyöngyökkel teli zacskót meglengeti maga előtt. Ezután fogja magát, és sietve visszaindul a kastélyba.  
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 1. 18:58 Ugrás a poszthoz


Barnabás


Nemakaromnemakarom... Hangzik összefüggően Elena fejében ez az egy gondolat. Nem szabad, hogy rátaláljanak, mert akkor vége mindennek. Vagyis, hát nincs vége mindennek, csak ennek a pár órányi bujdosásnak, amit az elmúlt időben véghezvitt. Nyugi, nem egy horrorfilm részletébe csöppentél, ahol a vérengző gyilkos kerget egy ártatlan kislányt. Most csupán csak egy barátságos bújócskáról van szó, melyet Elena mindennél jobban szeretne megnyerni. Sosem volt még alkalma győztesen kikerülni ebből a játékból, mindig rátaláltak épp a dicsőség előtt. Ebből a kis kori emlékből adódott az a gondolat, hogy játszanak bújócskát, amikor a szobatársai felvetették, hogy csinálni kéne valamit az unalom elkerülése végett. A másik két lány azonnal küldetésbe lendült amikor elhangzott a rajt felkiáltás, így Elenának rohanva kellett menekülnie, nehogy még a kezdetek előtt kiessen. Bár... lehetséges, hogy a barátnői csak az Eridon falai közt gondolták a játékot, nem pedig az egész kastély területén, ahogy azt a vörös ciklon elképzelte. Nem gond! Legalább így kevesebb esélye lesz annak, hogy Ők rátaláljanak. Már szinte az összes helyiséget bejárta a kastély Nyugati szárnyán, ám megfelelő rejtőzködési helyet még mindig nem talált.
Most épp az Iskola kapuja felé veszi az irányt, hátha ott talál valami kis zugot, ahova kényelmesen befér és ahol nem keresné senki se. Vörös hullámos haja az arcába csap ahogy a folyosón rohan, percenként hátrapillantva, nehogy a két lány mégis meggondolja magát és inkább a nyílt terepen kezdjen el vadászni. Elena léptei egyre hangosabbak ahogy a hideg kőlapokon trappol a szabadság felé. Végül megpillantja a fényt, ahova sietve kilép, ám legnagyobb meglepetésére, nincs egyedül. Egy fiú áll a kapu előtt, száját nagyra tátva és a hatalmas épületet bámulva. A kis Eridonos ahogy megpillantja az ismeretlen fiút, elbújik az egyik bokorban és onnan figyeli az eseményeket. Vajon ki lehet ez a fiú? A kislány fantáziája rögtön szárnyra kap, és mindenféle teóriát szövöget az ismeretlen fiú kilétéről. Talán egy betörő lehet? Vagy valami titkos kém egy másik varázslóiskolából? Nem tudni, ám annyi biztos, hogy Elena még sosem látta az iskola falai között.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. július 1. 19:47
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 1. 22:43 Ugrás a poszthoz


Vince


- Ez nem lehet igaz! - Elena csak ennyit bír mondani, ahogy a hűs folyosón baktat lefelé. Kell egy kis nyugalom a mai nyüzsgő nap után. Úgy általánosan nem is a nyüzsgéssel van baja, hanem azzal a pár mondattal, ami a pár perccel ezelőtt kapott levélben állt. Mégsem mennek Franciaországba. Elméletben repülővel utaztak volna, de mivel törölték a járatot, így az út is ugrott. A szülők meg ódzkodnak a varázsvilágbeli dolgoktól, ezért a hopp-hálózat sem kerülhet szóba. Pedig Elena már nagyon nagyon várta ezt a kiruccanást, mi másért tanult volna két hónapon át szüntelenül franciát. Körülbelül három nyelvi szótárt is beszerzett, csak azért, hogy ne égjen le, ha majd a híres neves Párizsba érnek. De már ennek is búcsút mondhat Angelika és Jeremy csökönyös természete miatt. Legalább szólhattak volna neki, hogy mégse készüljön, mert az egész ugrott.
Ezeken a dolgokon zakatol az agya, miközben egyre lejjebb trappol a folyosókon,  vörös haja pedig az arcába csap az őt körülvevő nyomó levegőtől. Ki kell szellőztetni a fejét, vagy különben... Hát, nem is tudom akkor mi lesz, ha ezt nem teszi meg. Annyi viszont bizonyos, hogy valami olyasmi, mit senki sem fog zsebre rakni. A képek gyorsan pörögnek a lány szeme előtt, nem csak a levélről, de másról is. A vitákról, amelyet egy bizonyos személlyel ejtett az immáron menhelyen lévő kutyuskájáról, Pufiról. Minden olyan gyorsan történt körülötte, hogy az egyszerűen nem lehet igaz.
Hirtelen egy korlátnál találja magát, ahova egy suhanással letelepszik, a hátát pedig az egyik tartórúdnak dönti. Jobb kezét a fejéhez emeli és beletúr vörös hajzuhatagába. Mély levegőt vesz, amitől kissé enyhülnek a képek, ám Pufi ábrázata még ott lebeg előtte. Most jön csak igazán rá, hogy nem is a kirándulás elhalasztása zavarta fel ennyire, hanem a tény, hogy a jó öreg kutyus kilépet az életéből. Eddig sikerült elnyomnia ezt a tényt, és hála Merlinnek senki sem tud erről a bizonyos kedvencről Elena múltjában. Még Gwen elől is rejtegette ezt a kis titkot, de már nem bírta tovább. Főleg az zavarta fel, ahogy elvált a szőrgombolyagtól. Még normális búcsút sem mondhatott neki, mert a szülei szünetben adományozták el. Most jön az a válasz, hogy igen ha rendetlen volt akkor így kellett történnie. Ám ez nem így van. Pufi nem volt rossz, csak mindenki annak hitte amiért úgy viselkedett. Megszállottja lett néhány kacsának a tóban és elhitette magával, hogy Ő is az. Ezektől eltekintve viszont mindenki szerette, ezért is nem tudja hova rakni az esetet Elena.
A gondolkodásból az ajtó csapódása zökkenti ki. Elena kissé kihajol a tartógerenda mögül, hogy lássa, kivel van dolga. Egy fiú sétál be rajta, de nem a kislány ismert alakjai közé tartozik. Ezért rögtön vissza is csapódik, még mielőtt észrevehetné, hogy nincs egyedül.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. július 12. 17:20
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 2. 19:28 Ugrás a poszthoz


Barnabás


A kitalációk egyre gyarapodnak Elena agyában, miközben az ismeretlent bámulja a bokorból. A legértelemszerűbb kitaláció talán a másik iskolából való kém lenne, hisz melyik sült bolond vetemedne arra, hogy kirabolja Magyarország talán leghíresebb varázslóiskoláját. A mindenféle védőbűbájokkal teli épületbe aligha tudna észrevétlenül beosonni, pláne, hogy az ide-oda járkáló diákok hada már látta egyszer az arcát. És itt a következő megrendítő tény. Ha betörő lenne, akkor biztos eltakarná valamivel az arcát, hogy a későbbiekben az esetleges szemtanúk ne tudják azonosítani. Ezek szerint a betörőelméletet kihúzhatjuk a listáról. De még akkor is ottmarad a kémteória, miszerint egy másik iskolából jött, hogy körülnézzen, mi minden újítás vagy rombolás történt az elmúlt időben a Bagolykőben. Vagy az is lehet, hogy csak egy egyszerű diák, akinek semmi ilyesmi nem jár a fejében. Ahogy így bokát verdeső állal áll, közben pedig a többiek kerülgetik egészen elveszettnek látszik. Most már teljesen biztos, hogy nem egy szupertitkos banditacsapat tagja, hanem csak egy új diák, vagy inkább áldozat, aki bekerül az iskola hideg kőfalai közé.
A nebulók még mindig szüntelenül özönlenek ki az ajtón rá se hederítve szegény srácra. Elenában felmerül az a kérdés, hogy talán oda kéne menni hozzá, hogy segítsen neki. Kissé bután nézne ki, ha egy vörös hajú lány ugrana ki a bokorból, mert valakinek szüksége van némi segítségre. Tuti, hogy abban a percben elkapálná magát nem csak a fiú, de a többi erre járó szemében is. Bár mi baja lehetne belőle? Eddigi is egy két lábon járó idiótának nézték, most ez mitől lenne másabb? Elszánva magát a segítségre pattanna máris ki a bokorból amikor, szembetalálja magát az ismeretlen fiúval. Elena a meglepetéstől azonnal visszacsüccsen az eddigi helyére, hirtelen azt se tudja, mit mondhatna. Szerencsére az idegen hamar megtöri a csendet, így a lánynak nem kell azon töprengenie, hogy hogyan szólíthatná meg.
 - Szia! Persze! Miben segíthetek? - Szólal meg végül, nagy szemeket meresztve az ismeretlen alakra. A kezével kissé megvakarja a fejét, hogy valahogy levezesse a hirtelen alakult feszültséget.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 5. 13:46 Ugrás a poszthoz


Gwen és Zoli - Kiképzés
Hajnal körül


Lassan megérkezik a másik áldozat is, akiről Elenának fogalma sincs, hogy kicsoda. Sosem látta még a srácot, tehát ebből gyorsan levonható a következtetés - nem egy házba járnak. Ahogy elnézi, talán Levitás lehet az illető, de az sincs kizárva, hogy a Navine növendéke legyen. A zöldek közé azért mégsem sorolná, nem az a benyomása, hogy valami vérengző ürgével lenne dolga. Ne értsen félre senki, nem arról van szó, hogy a zöldek gonoszak. Nem! Erről szó sincs! Minden ház tagjai aranyosak, de akadnak olyan sárkányok akik, hát... nem a legbarátkozósabb típusok.
Szerencsére nem sokáig kell a lánynak törnie a buksiját, mert a fiú gyorsan be is mutatkozik. És igen! Ez egyszer eltalálta a házát egy először ismeretlen alaknak. Levitás! Ja, és a nevét se hagyjuk ki, ha jól értette, Zoli a becses megszólítása. Elena is jó kislányhoz híven odaugrik hozzá, és illedelmesen bemutatkozik.
 - Szia! Én Elena vagyok, Eridonos és imádom a gumicukrot. Meg a plüssállatokat! Ó, és a felfújható állatokat is! Meg úgy minden egyebet... - Kezd bele a soha véget nem érő monológba. Ám Gwen gyorsan lepisszegi a lányt, hogy ne kezdjen el megint kilométereket beszélni. Szerencsére, hisz nem lehet tudni, mikor merül le benne az elem. A másik Piroska azonnal el kezd beszélni, Elena pedig törökülésben helyfoglalás a fűben, miközben a tekintetét egy percre sem emeli le a lányról. Közben Zoli rákérdez arra, hogy mi folyik itt, látszólag Gwen neki nem magyarázott el mindent.
- Gwen bácsikája a mumi feje ezért Ő megtanít minket csihi-puhizni. - Foglalja össze gyorsan az eddig elhangzottakat a srácnak. Közben újra visszanéz barátnőjére, és egy benne_vagyok mosollyal konstatálja, hogy nem fog megfutamodni.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 5. 16:27 Ugrás a poszthoz


Gwen - Franciázás
Kora este


Francia autómárkák, legtöbbször említett mugli szavak. Rendben, ezeket eddig Elena tudja, ami azt jelenti, mégsem olyan analfabéta ebből a nyelvből mint azt gondolta. Haladás! Gwen igazán jó tanár, azon se lepődne meg, ha ez lenne a hivatása majd az iskola elvégezte után. Bár... lehet erről tévedek. Gwen igaz jól tanít, de nincs ínyére több gyerek pesztrálása egyszerre. De kitudja, mit hoz addig a sors.
Fürgén jegyzetel a pergamenre, majd mikor végez, rajzolni kezd a pennával. Teljesen elfelejti a kinti világot, így esetünkben arra sem figyel, hogy barátnője mit mondogat neki. Először egy nagy ábrával kezdi, majd egyre kisebb motívumokkal díszíti. Mire nagyjából összeáll a mű, körülbelül két perc is eltelt az utóbbi beszélgetésük óta. Mikor ez a tudat Elenában is összpontosulni kezd, zavartan felkapja a fejét, és megpróbálja nagyjából összerakni az eddig elhangzott mondatokat. Kisebb nagyobb sikerrel.
 - Igen, egy nyalóka jól esne! - Válaszol kissé zavartan, ám a szemében egy csillanás látszódik. Nyalóka! Elena imádja a nyalókákat. Nem csoda, hogy a falu édességboltjában is sűrűn mutatkozik. Igaz, most nem kéne ilyeneket ennie, mivel afféle elvonáson van a múltkori csetepatéja után. Nem történt semmi említésre méltó, épp csak annyi, hogy cukorkómába vonult, annyi édességet megevett. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor három kartonnyi cukorkát rendelt, amire elköltötte az összes megtakarított pénzét. Sőt! Még a nagymamája ékszereit is zaciba csapta, csakhogy legyen elegendő pénze kifizetni a nyalánkságokat. De ez már három hónappal ezelőtt történt, szóval felejtsük is el.
 - Anyának a testvéréhez mennénk. Párizsban lakik, elméletileg divattervező lesz belőle. - Meséli, de az agya már megint nem a beszélgetés fonalára koncentrál. Jelenleg Párizs utcáin sétálgat, és a kirakatokat bámulja. Leginkább az édességeseket.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 7. 21:45 Ugrás a poszthoz


Barnabás


Zavartan pillant ide-oda, hisz fogalma sincs arról, hogy most mit tehetne. Nem mintha nem szeretne segíteni a fiúnak, épp ellenkezőleg, de valahogy a lába nem engedi mozdulni a helyéről. Földbe gyökereztek a tappancsai, holott egyáltalán nem fél. Hisz mitől félne? Az előtte guggoló fiú nem olyannak tűnik, aki vörös hajú kislányokat eszik reggelire, eperszószba mártva. Ha meg tévedett, és az idegen még is egy kannibál, akkor majd ráér abban a pillanatban félni, amikor reggel egy óriási levesestálban találja magát, almával a szájában, miközben az ismeretlen ördögien nevet. Erre a kis kitalációra Elena kuncog egyet, majd a fiúra emeli hatalmas barna szemeit. Az ismeretlen elmondja neki, hogy az Eridonig kéne eljutnia. A kis vörös szemében hirtelen megcsillan valami ötletféle, minek hatására azonnal csicseregni kezd.
- Én is az Eridonba járok! Megmutathatom merre van! - Neveti el magát, majd a fiúra pillant egy menjünk_e_most_azonnal nézéssel. Az idegen nem tétovázik, gyorsan feltesz még egy kérdést a lánynak, amire elsőre Elena nem is válaszol, inkább csak eljátssza, hogy nem is hallotta meg, azonban magában a válaszlehetőségeket keresgeti. Most mondja meg neki, hogy valójában előle bujkál? Vagy találjon ki valami kis ütős füllentést? Mert ha ez utóbbit válassza, arra lenne jó pár ötlete. Mondjuk mondhatná azt is, hogy bújócskázik és a hunyó elől ugrott be a bokorba. Ez nem is lenne nagy hazugság, hisz eredetileg tényleg bújócskáznak a barátaival. A gond csak az, hogy az agya már rég nem a bujkáláson jár...
 - Én...umm...Tudod... Megláttam egy pókot és mivel félek tőlük, beugrottam a bokorba... - Mondja, közben zavartan mosolyog, a kezével pedig kapargatja a fejét. Mi tagadás, Elena nagyon pocsékul tud hazudni. Talán lesz egy kis szerencséje és a fiú nem jön rá, hogy csak füllentett.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 11. 01:05 Ugrás a poszthoz


Lillus
Takarodó után


Ismét a szabályszegők útját járja, ebben az évben körülbelül hatodszorra. Pedig már egyszer megfogadta, hogy abbahagyja, azonban az élet folyton úgy hozza, hogy muszáj legyen megszegnie az ígéretét. A mai alkalommal azonban nem titkos küldetés és éjjeli dilemma miatt szabadult ki ide, hanem mert elszökött a kis csacsija, Iá. A picikét ajándékba kapta az egyik kedves ismerősétől, miután a felnőtt szamárkáját - akit szintén Iának hívtak - visszakellet adnia az eredeti tulajdonosának. A régi barátkáját igazából a múltkor találta az iskola előtt a kapuhoz kötözve, miközben remegő fülekkel kiáltozott valamit szamárnyelven. Erről a tulajdonságáról nevezte el Iának, majd hozta be magával a kastélyba. Szerencsére senki sem vette észre, ahogy egy óriási szőrös állattal baktatott végig a folyosókon. Akadt némi gondja azonban a szőrmókkal, hisz a szobájukba nem vihette be, mert ott hamar kiszúrhatták volna, így kénytelen volt az Eridonosok Pacaszobájában elrejteni a patást. Sok közös emlékkel gyarapodtak ameddig Elena gondját viselhette a szamárkának. Mondjuk amikor a kislány befonta a sörényét virágokkal vagy mikor Iá megpróbálta megenni a lányka vörös hajzuhatagát. Persze ez utóbbi nem volt annyira kellemes, de így visszagondolva csak nevetni tud rajta. Sajnos a nagy csacsi távozott az életéből, mint ahogy már említettem a valódi gazdája jóvoltából. El is volt keseredve jócskán a lányka, még a gumicukrot is megtagadta magától, ami pedig eddigi élete során egyszer sem fordult elő. Így aztán egy szép napon, mikor már megelégelték a többiek a vöröske zombihangulatát, Izó, az egyik Levitás nebuló megajándékozta egy kis aranyossal. A hangulata azonnal felvillanyozódott, és azóta a csöppséggel jár a legtöbb helyre. Ma még a Könyvtárba is vele ment el, látszólag az ottani emberek ennek már nem éppen örültek, de végül is elviselték a kicsikét. Délután közösen mentek volna ki a faluba is, ám az állat megszökött, ezért az egész terv ugrott.
És most jutottunk el ahhoz a ponthoz ahol tartunk. Aggódva keresgéli az állatkát, miközben kislányos hangjának segítségével a csacsika nevét kiáltozza. Benéz minden terembe a Déli szárnyon, ám semmi, Őt elnyelte a Föld. Talán nem tetszik neki az új gazdija, vagy csak több csemegére vágyik? Pedig Elena naponta nyolcszor eteti, bár lehet, hogy a gumicukor mégsem a legjobb választás egy ilyen állatnak. De majd ha rátalál, akkor ezentúl ad neki valami másmilyen nassolni valót is, mondjuk pudingot. Igen, a pudingot mindenki szereti!
A keresést tovább folytatja, és már a tizedik termet futja végig, de a szamárnak még mindig nincs nyoma. Fáradtan baktat ki a Fejetlenség Folyosójának keresztelt terepre, mikor egy ismerős hang csapja meg a fülét. Trappolás! Biztos a közelben lehet Iá! A szamarában reménykedve ugrándozik végig a folyosón, mikor hirtelen belerohan valakibe.      
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. július 11. 01:09
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 12. 16:27 Ugrás a poszthoz


Névrokonocskám


Nyalóka víztorony, óriási mézeskalácsházak, integető cukoremberek... Mind ez csak a kislány álomvilágában létezik. Azaz létezett egészen a hajnali órákig, amikor is egy cuppogós hang töri meg az Eridonos kislány éjjeli nyugalmát. Nyöszörögve nyitja ki a szemeit, mikor hirtelen egy nagy nedves nyelv teríti be az arcát. Iá, az újdonsült kis szamara néz rá, hatalmas szemeivel, miközben szőrös fülecskéit ide-oda ingatja. Elenának fogalma sincs, hogy a csacsika hogyan szökött be a szobájába. Ugyanis tudni illik, hogy Iá "helye" a Pacaszobában van, persze csak ideiglenesen, hisz egyik szobatársa sem örülne, ha egy kis szamár szuszogna az arcukba reggelenként. Így is meglepetés volt számára az állatka megjelenése, mikor a régi, nagy Iát visszakellet adnia az eredeti gazdijának. Persze, örül neki, hogy a kiskutyája után van végre egy háziállata, de akkor is meglepő ez a fordulat. Ne kell megijedni, Pufinak sem esett semmi baja, csak hát a szüleinek már elege lett a kutyusból, így nem maradt más választás mint a menhely. Ezért is nem tudja, mihez kezdjen, ha nyáron majd haza kell utaznia, Talárosra. Ha már egy kiskutyustól kiakadnak a szülei, mi lesz, ha egy szamárral állít haza? Bele se merek gondolni...
Na szóval, miután nagy nehezen kituszkolta a szamárkát a szobából, elkezdett azon tanakodni, hogy talán a sok gumicukor etetés lehet a baja az állatnak. Elvégre nem a legmegfelelőbb tápanyag a cukorka, de ha egyszer Iá is szereti, akkor nincs mit tenni. Hirtelen kipattan neki egy ötlet, ami egész jól hangzik. Mi lenne, ha kivinné Iát legelni valahova? Persze nem a Rétre, mert hát... ugye a szamarakat is szokta hívni a természet lágy öle, és nem lenne jó, ha egy diák rátalálna a vacsora végtermékére, így az egyetlen választás az az erdőhöz közeli Vadőrlak környéke. Ugrik egy nagyot, mivel egy ilyen zseniális tervet eszelt ki, majd miután ez megvolt, húz magára egy rózsaszín kardigánt, mivel attól, hogy nyár van néha fújdogál a hideg szél. Ugrándozva halad a kiszemelt irány felé, közben valami dallamot dudorászva. Lassacskán igaz, de végre megpillantja a távolban magasodó fákat. Egy puszi kíséretével engedi szabadon a szamárkáját, majd Ő maga is lecsüccsen a fűbe, miközben az égen lévő felhőcskéket bámulja.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 17. 00:05 Ugrás a poszthoz


Névrokonocskám


Lassan hátradől és kardigánját magára húzva, elkezdi bámulni az égen feltűnő sok kis felhőcskét. Van közöttük nyalóka, cicafej, de még házikó és egyszerű gömb alakú is. A felhőnézés közben teljesen kikapcsolja az agyát és csak a feltűnő fehér gombolyagokra figyel. Pont úgy, mint három évvel ezelőtt, mikor a szüleivel mentek piknikezni a Taláros melletti kis részre. Csodás nap volt az, ahogy ott üldögéltek és ették a finomabbnál finomabb ételeket. Mert igen, Elena mániája már akkor is az evés volt. Ne úgy értsd, hogy degeszre eszi magát mindennap, mert hát nem erről van szó, hanem csak arról, hogy szeret mindenféle dolgot megkóstolni. Nem direkt használtam ezt a szót, mivel Elena tényleg mindenbe beleharap. Az emberek fülébe, a műanyag szívecskékbe meg úgy mindenbe, ha olyan kedve van. Komolyan, mint egy kétéves gyerek, akinek nő a foga. Na mindegy is, a lényeg az, hogy egy csodás napot töltöttek el anno azzal, hogy nézelődtek és viccelődtek egymással. Régi szép idők!
Az emlékek tengeréből egy hang húzza ki, amit ahogy meghall, rögvest talpra ugrik és kicsit imbolyogva néz a lányra. Alaposan szemügyre veszi barna íriszeivel és körülbelül egy perc alatt megállapítja, hogy látta már. Igaz beszélni még nem volt vele alkalma, de kétségtelen, hogy a múltkor Őt látta elsuhanni a klubhelyiség bútorjai között. Az illető kilétéről gyorsan elterelődik az agyacskája, mivel az idegen megemlíti vagyis inkább rámutat a kis csacsira, Iára. Kell néhány perc, míg teljesen elgondolkodik azon, hogy mi baj lehet a fűben játszadozó szamárkával, aztán eszébe jut a ma reggeli incidens. Hát igen, Iá nem mindig a leghigiénikusabb állat, hiába is szeretné azzá tenni Elena. Már próbálkozott mindennel, de az arcnyaldosásról egyszerűen nem rudja leszoktatni.
 - Igen! - Azzal már rohan is az állatkáért, hogy a pórázánál fogva visszasiessen az imént otthagyott lányhoz. Azért mégsem szeretné, hogy ezekután egyedül bóklásszon a kicsike, mivel nem lenne jó elveszíteni, azok után, hogy sajnos nagy Iától is megkellet válnia. Na jó, igazából nem vállt meg tőle, mert nem is az Övé volt, hanem a bácsié aki a kastély bejáratánál hagyta és a kis vöröske csak úgy elhozta. Na de mindegy is, ami volt már elmúlt. Nézzük csak tovább a mostani helyzetet. Miután Elena elhozta magával a szamárkáját, elkezd azon gondolkodni, hogy talán nem ártana bemutatkoznia a lánynak. Elvégre is minden a jó modor.  
 - Amúgy, Elena vagyok. Elena Rose. - És már épp ölelné is át egy Elenaféle  szeretetrohammal, amikor véletlen elengedi Iá pórázát, mire a csacsika újabb támadásba lendül, a másik lány felé, most a kezét célba véve. Nem harapni szeretne, csak épp megnyalni a másik kezét, olyan kis aranyosan.  
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 17. 19:30 Ugrás a poszthoz


Csornay úrfi


Kicsit félve csapódik az egyik tartóoszlop tövéhez, ahogy megpillantja az ajtón besétáló fiút. Nem szeretné, ha most bárki is így látná ebben a szomorkás pillanatban. Nem azért, mert vége a hírnevének vagy bármi ilyen bolondságnak, hisz ezek nemigazán izgatják a lányt, hanem mert nem szeretne elszomorítani senkit se, aki erre jön. Mindig szereti felvidítani a többi diákot még akkor is, ha teljesen kilátástalan a helyzet. Neki ez jelent örömöt. Na, és ha valaki letörten és kilátástalanul pillantaná meg egy oszlop tövében, biztos rossz kedve lenne, és akkor vége mindannak, amit Elena tett eddig a többiekért.
Szerencsére a fiú nem veszi észre és elsétál bármilyen hozzáfűzés nélkül. A kis vörös megkönnyebbülten sóhajt egyet, miközben a haját hátra csapva, kikukucskál a rejtekhelyéről. Pár másodpercen át csak mereszti hatalmas barna szemeit abba az irányba ahol a fiút eltűnni vélte, ám sajnálatos módon, az ismeretlen visszafordul (akarom mondani visszatolat) arra a helyszínre, ahol a kislány bujkál. Egy darabig csak ökölbe szorított kézzel áll a lány előtt, majd pár pár perccel később egy vicsorszerűség jelenik meg az arcán. Lehetséges, hogy nem annak szánta, ám ez a kislány elméjében ez egy fenyegetésnek ér fel. Hatalmas szemeivel felnéz a fiúra a barnaságban pedig egy ne_bánta csillanás látszódik. Ugyan sejti, hogy az előtte állónak nem ez a szándéka, azért mégis tesz néhány óvintézkedést. Sosem szeretne senkinek sem ártani, meg amúgy se tudna, hisz a termete lévén inkább röhögőgörcsöt kap az aki kötekedni mer vele, mintsem hogy megijedjen. Lassan a hátsó zsebébe nyúl és lehetőleg észrevétlen kiemeli a kis rózsafapálcát onnan, hogy ha kellene alkalmazni tudja.
- Tudom. Eredetileg fekete hajam van, csak hát... - Szól, de a mondat végét már nem mondja ki, mivel látja a fiún, hogy nem így értette. Sok olyan ember akad, akik nem túlzottan vagy egyáltalán nem rajonganak a színes hajakért. Elena már találkozott pár ilyen mágussal, az első vörösen töltött napján leginkább. De nem is érdekes, mert ha Neki tetszik akkor a többi már nem számít. Viszont elnézve az előtte állót, valószínű, hogy Ő nem ezen a véleményen van. Amit a felhúzott szemöldök és a hangsúlyok is érzékeltetnek.
 - De megérteném, ha Neked nem tetszene. - Ennél többet nem is tud mondani, ezért a szemét lesütve nézi tovább a lábán lévő cipőjének a fűzőjét. Sosem tárgyalt még olyannal akinek nem tetszett volna a haja, meg amúgy is nem szeretné megbántani semmivel sem. Az Ő szíve joga, hogy elfogadja e vagy nem. Ebbe nincs beleszólása.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 18. 21:45 Ugrás a poszthoz


Ágoston
Az a híres ajándék

Már mindenki eltűnt az Eridonban lévő három lány szobájából, kivéve Elenát, aki a középütt lévő kicsike íróasztalnál körmöl valamit egy pergamenlapra. Még a nyelvét is kidugja, úgy koncentrál a betűk görbítésére, hogy a végén szép legyen az elkészült mű. És, hogy mégis mi célja van ennek az egésznek? A válasz közel sem olyan könnyű, mint azt az ember gondolná. Ma reggel, ahogy ott üldögélt a Nagyteremben és falatozta a napi vegetáriánus kecskekajáját, észrevette, hogy az egyik salátával nincs minden rendben. Egy percre olyan volt az egész, mintha a zöldségnek szeme, szája, meg egy egész arca lenne. Persze ilyenkor az embernek nem az ugrik be először, hogy "igen ez egy mutáns varázsnövény" vagy valami ilyesmi, hanem rögtön elkönyveli, mint a fantáziájának újabb remekműve. Na, hát Elena is erre fogta rá, csak aztán koppant egy nagyot, mikor a reggeli után furcsán kezdte érezni magát. Pillangók repdestek a pocijában, de nem a szerelem miatt, hanem a szemes zöldség hatására.
 - Végeztem! - jelenti ki ünnepélyesen, pedig rajta kívül csak a kócos kis baglyocskája van a szobában, aki jelenleg is a tollait igazgatja. Elena hirtelen pattan fel a székről, és a madárka lábára rögzít egy levelet, majd elmondja a kedvencének, hogy kinek és hova vigye a levelet. Miután az állat kiszállt az ablakon, végez még néhány egyszerű műveletet az ajándékon, végül pedig elhagyja a biztonságot jelentő szobácskát. Reméli, hogy a madárkája ezúttal jó helyre viszi az irományát, nem úgy mint a minap, mikor egy öreg bácsinak pottyantotta az ölébe a cseppet sem Neki címezett borítékot. Nem volt valami kellemes magyarázkodni, hogy a "várlak a téren" üzenet nem Neki szól. Pedig már azt gondolta, hogy a vöröske számára tartogatta a gumicukros zacskókat. Kicsit fura lenne. Viszont amitől még tartania kell, az az, hogy lehetséges, hogy Ágoston nem fog eljönni. Mi van, ha hidegen hagyja az, amit Elena írt a számára? Vagy esetleg nevetségesnek tartja miatta? Kitágult pupillákkal baktat a folyosókon, miközben ezek a gondolatok keringenek a fejében. Az Erkély az úti célja, de azért betér még a Konyhára, hogy hozzon egy kis kóstolót a Navines fiúnak is az isteni szemes salátából. A Konyhába érve azonnal a zöldségek felé veszi az irányt, ahol kis keresgélés után rá is bukkan a mozgolódó ropogtatni valóra. Töm néhány levelet a táskájába, és mintha misem történt volna, fütyörészve kiszökdel a teremből. Útközben sem teszi le egy percre sem a szerzeményét, és mikor végre arra a helyre ér ahova indult, sietősen a korláthoz rohan és majszolni kezd, mint valami mohó kiscica aki már egy hete nem kapott enni. Persze figyeli közben a várt személyt is, de azért a legnagyobb érdeklődését most az izgága zöldség köti le, aki meglepő módon még motyog is valami furcsaságot, mikor a lányka beleharap.
 
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Elena Rose összes RPG hozzászólása (98 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel