Blair Devan AzomyrEgy szabad naponSzabad idő. Végre. Már nagyon vártam ezt a percet, amikor azt mondhatom, pihenés.
De sajnos ez így nem teljesen igaz. Nem pihenni fogok ma, hanem tanulni, elvégre itt van a vizsgaidőszak a nyakunkon, és nem szeretnék megbukni.
Keresnem kell valami csöndes helyet ahol átolvashatom a jegyzeteimet. Gyorsan kivettem a szekrényemből az említett irományokat, felhúztam a kedvenc sapkám, elővettem a pálcám, majd elhagytam a hálókörletemet.
A folyosók érdekes mód, most üresek voltak, egy árva lélek sem tartózkodott az említett helyen. Még a szellemek sem, pedig azok naphosszat itt szoktak bóklászni. Nem is csoda, mindenki tanul mostanság.
Ahogy haladok a folyosón, az egyik teremből kiabálást hallok.
Talán valaki összeveszett egy másik emberrel? Fogalmam sincs. - gondoltam, majd halk léptekkel elindultam a zaj irányába. Talán, nem kéne ilyen kíváncsinak lennem. Sokszor kerültem már bajba e tulajdonságom miatt. Nem is tudom, miért vagyok ennyire ilyen.
A terem első látásra üresnek tűnt. Fotelok, asztalok, könyvek, és mindenféle berendezési tárgyak sorakoztak benne. Olyan volt, mintha a suli könyvtárában lennék, csak kicsit kevesebb könyvespolccal.
- Nincs is itt senki. - jelentettem ki, majd helyet foglaltam az egyik közeli fotelon.
- De viszont itt tanulhatok! Mekkora mázli, hogy rátaláltam erre a helyre. Elővettem a jegyzeteket, majd olvasni kezdtem. Már éppen végeztem volna az egyik résszel, amikor a fejem felettem lévő polcról leesett egy könyv, pont a fejemre.
- Hé! Ki volt az? Csak annyit hallottam, hogy valaki motyog a fotelek mögött.
- Halihó! Van itt valaki? - kérdeztem, miközben felkeltem, hogy körülnézhessek.
*hátrál, mielőtt Alexis leharapná a fejét*
