Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Na nem, mintha konyítana a színészkedéshez. Illetve még sosem próbálta. Vagyis volt már futóféreg egy apró gyerekdarabban a szentegyedi közösségi házban.
De most nem is színésznek jelentkezik - pedig ki tudja, lehet, felfedeznék, milyen istenadta tehetség! Meglátta a hirdetményt, és a súgói pozíciót érdekesnek találta. Sőt, ha igény van rá, azt is felajánlhatja, hogy beszáll egy-két varázslattal a díszletbe.
Azt tanácsolták neki, mindenben vegyen részt, amiben csak tud. Így került a kviddicscsaptba, majd így vett részt az eridonosok Tűzpróbáján is. Előbbiben nyújtott teljesítménye miatt kissé bizonytalan - hiába kapja a sok vállveregetést mint az álomcsapat tagja -, utóbbi pedig a megrázkódtatás ellenére végül is jó bulinak bizonyult. A színjátszó kör a következő lehetőség, ami elé tárult... meg hát ott lesz ő is...
Na mindegy, szóval Erik időben nekiállt készülődni, szokásához híven egy egyszerű farmert és egy inget húzott, majd pálcáját elrakva a déli szárnyba baktatott.
Nem elsőnek érkezett - néha még tétovázik, merre van a járás, márpedig a színjátszótermet még sosem kellett előkerítenie. Csupa ismeretlennel van tele a hely, csak Elenát véli felfedezni a fal mellett ücsörögve. Rögtön mosolyra is áll Erik szája, persze csak egészen halványan. Ahhoz kevesebb idegennek kéne a teremben lennie, hogy igazi, kiadós mosolyokat láthassunk a fiútól.
- Sziasztok - köszön halkan ahogy átlépi a küszöböt. Megnézi a színpadot - sosem látott még ilyen nagyot -, és mivel senki sem siet megtudakolni, mit szeretne itt, elkönyveli, hogy ez még csak a csöndes várakozás ideje. Elenának már van egy szomszédja - egy másik lány. itt minden csupa lány! -, de a másik oldala még kiadó. Hát Erik odalép, és leül diszkréten egy széket kihagyva maguk között, nehogy megzavarja a beszélgetést vagy ilyesmi. Még egy gyors pillantással felméri maga előtt a termet, majd a plafont kezdi tanulmányozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Regőczi Mihály

Új tanév kezdődött, és Eriknek szerencsére még megvan a helye mosogatófiú és aprítgató szakmunkatárs pozícióiban a Pillangó Étteremben. Részmunkaidőben dolgozik ott, természetesen csak az órái után, illetve hétvégenként. Szüksége van a pénzre, mert otthonról nemigen támogatják, márpedig a bagolykövesnél folyton kifogy valami: pergamen, tinta, zokni... És mintha még nagyobb darabra nőtt volna a nyáron, új egyenruhára is szüksége lesz, ha nem szeretne a hátán egy hasadással járkálni.
Most elgondolkodva baktat hazafelé, vállára dobott piszkos fehér kötényével. A kviddicsen járatja az eszét. A nyári gálamérkőzésen nem szerepelt valami jól, mondhatni csapnivaló volt a teljesítménye. Szorongva gondol arra, mennyien látták őt lebőgni. Most még van egy kicsi ideje eldönteni, marad-e a csapatban erre az idényre is. Kár lenne elvesztegetni egy év tapasztalatát, de mégis úgy érzi, ezzel sem megy semmire, és csak hátráltatná a többieket. Ismerősei próbálják vigasztalni, hogy a gálán szinte kizárólag nála tapasztaltabb játékosok szerepeltek, sokan híres csapatok leszerződött játékosai, mégis... Erik le van törve, mint a bili füle. Itt a Bagolykőn egyáltalán nincs divatja a gyorsasági akadályrepülésnek, amiben ő igazán sikeres volt szülőfalujában. Találnia kéne valami mást, amiben ügyes, de ugyan mit?
Már túl van az erdőn, közel a kastély, de a vadőrlak melletti látvány megtorpanásra készteti. Valaki teljesen feltúrta a vadőr kis kertjét. Ki tett ilyet és miért? Erik aggodalmas arccal megy közelebb az ágyásokhoz. Az eddig itt lakozó futkárok mind elszaladtak. Ezek a növények elég ijedősek, bizonyára a rongáló űzte el őket otthonukból.
Noha a kert a vadőré, mikor még üresen állt a háza, várva új lakóját, Eriknek mesélték, hogy a diákokra maradt a kert, hogy ápolgassák. Az eridonos szívéhez közel áll a növények gondozása, hát szívesen nézett rá olykor az elkerített részre. Azt a sor lila bársonyos medóliát, amelyek most letaposva, gyűrött szirmokkal mocorognak erőtlenül a kiskert szélén, maga ültette. Ezek a virágok megérzik a figyelő szemeket, és ilyenkor mindig büszkén kihúzzák magukat, hogy gyönyörködhessenek bennük a bámészkodók. Most nincs erejük felegyenesedni.
Ó, jaj. Erik letérdel a feltúrt földdarab mellé, és elkezdi vizsgálgatni, mi menthető a katasztrófa sújtotta területről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Erik kezeit a földbe túrva tapogatja ki, akad-e még virág, amelyik túlélne egy átültetést a gyökérzetével. Mint aki rossz fát tett a tűzre, ijedten néz fel az őt megszólítóra.
- Jó napot - kívánja a következő pillanatban, mert felismeri a férfit, a vadőrt, történetesen a kert tulajdonosát. Erik kihúzza piszkos kezét a földből, hamarosan pedig magyarázatot kap, mi történt itt. Nem szerepelnek a történetben sem vandál diákok, sem különös növénybetegség, sem elszabadult varázslény. Az úr gazolt!
Erik csak tátogni tud a földön guggolva, nagy kék szemeivel a vadőrre bámulva. Akadhatott itt egy-egy kósza füzike vagy szulák, de Erik még az ilyenektől sem szívesen vált meg, maximum ritkított rajtuk a többi lakó érdekében, hiszen nekik is ugyanannyi joguk volt az élethez, mint a hasznosabb növényeknek.
De ez végsősoron a vadőr kertje, Erik itt a betolakodó, hát mikor megtalálja a hangját, csak udvariasan annyit kérdez a földben haldokló balzsamos medóliákra mutatva:
- Ezeket elvihetném, kérem?
Valószínűleg a gazolónak nem kell pár csoffadt virág, hát Erik feláll, a ház tövében fekvő cserépért nyúl, és varázspálcáját elővéve megduplázza a tárgyat, majd sajátját meg is nagyítja egy baziteo bűbájjal. Összeszedegeti a még menthető medóliákat, és egyelőre csak belefekteti őket a cserépbe. Majd odafönn gondoskodik róluk. Szélesebb kaspóra volna szükségük, de fejből nem jut eszébe az erre szolgáló átváltoztató ige.
Végig némán dolgozott. Hajlamos megfeledkezni róla, hogy itt a Bagolykőben jobban kéne iparkodnia azon, hogy jó társaság legyen. Otthon nemigen érdekelt senkit a véleménye, hát nem is fejlődött szószátyár gyerekké, sőt, legtöbbször még véleménye sincs.
Ahogy elkészül, ételfoltos kötényébe törli földes kezét. Úgyis ki kell mosnia azt is. Erik a kézi ételkészítés után a kézzel mosás örömeit is megtapasztalta. Otthon betegesnek tartanák vonzódását a mugli módszerek iránt, de van, akire így hat az, hogy világ életében környezete még a széket is pálcával tolta be.
- Segíthetek a munkában? - kérdi aztán, mert nem akaródzik még mennie, és talán egy kicsit mert hiányolná, ha nem lenne köze eztán ehhez a kerthez, amit tavaly még maga is rendezgetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Köszönöm, nem kérek, elvarázsolom majd ezt - feleli udvariasan Erik a cserépajánlatra, miközben elhelyezi kedvenc virágfajtája kókadt példányait a duplikált edényben. Rendesnek tűnik a vadőr, még ha meg is merényelte az itt élő növényeket. Talán nagyszabásúbb tervei vannak a kerttel, és végül is medóliák akadnak a faluban is, a futkárok meg elszaladnak, ha nem tetszik nekik az élőhely, és keresnek másikat.
Hamar végez a pár még életképes szirmossal, de nincs még mehetnékje. A vadőr pedig szerencsére szívesen veszi a segítséget. Jót fog tenni a fiúnak a figyelemelterelés a kviddicsről.
Felszólításra kötényét újonnan szerzett cserepére fekteti, és odalép az ablakhoz a felajánlott kesztyűkért, majd felkap egy kisásót, és csak nézi, hogy készül elő a férfi, várja az instrukciókat. Majd önmagát meghazudtolva megszólal:
- Nem talált vakondot vagy furkászt? - kérdi érdeklődve. Ezek a kártevők sok gondot okozhatnak az embernek, ha nem hajtja el őket. De kerti törpe például sosincs a Bagolykő birtokán, mert a legendás lények gondozása órákon külön gyakorlat a törpementesítés. A sok diák legtöbbje pedig élvezettel fejleszti magát a krumpliszerű gnómok elűzésének technikájában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Repakadémia

A Nap lebukóban volt. Erik a szobája ablakán át próbálta kifürkészni, mi történik a vadőrlak környékén. Ott volt ugyanis az aznap esti első repüléstan fakultációs órája. Mindig szerette a repülést, szerette az otthoni akadályversenyeket, és a kviddicset is egyre szívesebben űzte. Nemcsak azért jelentkezett viszont, mert szeretett repülni, hanem azért is, mert érezte, bőven van még gyakorolni valója. Itt ráadásul egy profi seprűlovastól tanulhatott fogásokat.
Amikor eljött az idő, felöltötte egyentalárját, felvette saját maga által készített (a profi seprűk letisztultságával és eleganciájával legkevésbé sem rendelkező) seprűjét, és elindult a földszintre. A megbeszélt időpont előtt odaért a vadőrlakhoz, mert nem szeretett késni. Nem nyugtalankodott addig sem, míg mindenki befutott, viszont nem is mert beszélgetést kezdeményezni tanáránál. Csöndben ácsorgott a találkozóhelyen, csak addig nyitotta ki a száját, míg köszönt a többi érkezőnek.
Markovits professzor kihirdette a feladatot, és választ adott Erik felmerülő kérdésére is: Lehet varázspálcát használni a pályán, de abból egy kviddicses nem sokat fog profitálni.
Eztán a tanár egy verset olvasott fel nekik, az ő feladatuk pedig a szavak megjegyzése volt. Erik már előre görcsölt emiatt. Hogyan is jegyezhetne meg egy olvasásból egy egész verset? A költemény rövidke volt, de a kiselefánt szindrómás Erik nem sokat bírt megjegyezni belőle. Az elején még emlékezett a szlalomra, de a végére már kireppent a fejéből, míg a csapatnyi váratlan vendéget (denevérek?) és a fúriát próbálta megjegyezni.
Arca kifejezéstelensége miatt csak kitágult szemei mutathatták riadalmát, ahogy társaira nézett a felolvasás végeztével, vajon a többiek is olyan bizonytalanok-e, mint ő. Aztán megnyugodott, amikor arra gondolt, a versenyeken sem tudhatja előre, mi vár rá.
Ebből erőt merítve, és az ismerős és mégis más játék gondolatára izgatottan rajtol el seprűjével a vadőrlaktól. A számára kijelölt ösvény felé veszi az útját. Hamar sűrűsödnek a fák, és a kezdeti meglepettségből felocsúdó Erik élvezettel szlalomozik a törzsek között. Olyannyira leköti az új élmény a figyelmét, hogy az utolsó pillanatban veszi észre a bestiabükköt (az olyan, mint a fúriafűz, csak bükk...:), amely törzse egy kecses hajlításával a fiú arcába készül csapni az egyik ágával. Erik lebukik, így elkerüli az ütést, azután besuttyan egy másik fa mögé, hogy valamelyest védve legyen az agresszív lombostól.
Ezután figyelmesebb, és már messziről ki is szúrja a lángcseppeket, amelyek esőfüggönyként zárják el az utat előtte két fa között. Még volna lehetősége megkerülni a függönyt, de valahogy a fák olyan sűrűvé válnak, hogy nem tud kirepülni oldalt közöttük. Azután a pálcájához kapna, de eszébe jutnak a professzor szavai. Nem firtatja, miért kellene megégetnie magát a kviddicses fejlődése érdekében, de már késő is ezen agyalni, mert közeledik a lángköpeny. Erik talárjával védve fejét átveti magát az akadályon, és rögtön kényszerleszállást hajt végre, hogy a seprűje farkát emésztő kis parazsakat néhány söprögető mozdulattal eloltsa a hideg, kemény földön. A libbenő talárszegélyre is rátapos, ahogy meglátja a végén az apró lángocskát. Majd felbukik az igyekezettől, ahogy lába közé csapja a seprűt, és elrugaszkodik a talajtól. Nem akar értékes perceket vesztegetni.
Hamarosan elér a fordulóponthoz: megkerüli a kijelölt vastag törzsű fát, és elindul visszafelé az erdőben. Egy ideig csak az esti erdő sötétjében ügyesen rejtőző ágak akadályozzák a fiút. Ágnak hiszi azt a ragaszkodó valamit is, ami először csak a talárja vállát kapja el, de hamarosan felszalad a fejére. A fiú morogva próbál megszabadulni a leginkább mókus és majom keresztezésére hasonlító állattól. Az nem ereszti Eriket, és ahogy megpróbálja kitépni a hajából, még bele is harap a kezébe.
A hatalmas, esetlen denevérként suhanó fekete köpönyeges olykor épphogy nem ütközik fába, miközben az ádáz lényt és közben szintén rárontó társait próbálja lerázni magáról. Csapkod, cikázik, és már majdnem kint van az erdőből, mikor sikerül elkapnia első támadójának a torkát. Az a szorításra jobb belátásra tér, és Erik végre lerázhatja magáról. Hasonlóan jár el a többi vadállattal is, de ekkor már több sebből vérzik. A futam megkoronázásaként az erdőjárás elején megismert bestiabükk a közben végleg leszállt este rejtekéből végre betöltheti dédelgetett vágyát, és olyat sóz Erik hasába, hogy meg is állítja seprűstől szegény eridonost egy pillanatra. Az reflexeiből, nem pedig agyműködésből táplálva mozdulatait a többi ágcsapást elkerüli, de beletelik egy kis időbe, míg újra eszébe jut, hogyan kell levegőt venni. Megcsappant sebességgel kerülgeti a fákat, és ziláltan érkezik a vadőrlak mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Halloweeni bál
Elena

Jelmez

Még a varázslófaluból érkező Erik is elámul, ahogy felméri, halloween napján a kastélyban (de még azon kívül is) mindenhol mágia dolgozik az ünnepet éltetendő. Ez a második halloweenje a fiúnak, mivel Szalamandra-Szentegyeden nem ünnepelnek ilyesmit. A Bagolykőn hallott először a boszorkányok és kísértetek éjszakájáról, és idén először már érti is, miről van szó. Tavaly túl hirtelen jött túl sok információ. A satnya fantáziájú eridonosnak szerencsére jóval kreatívabb szobatársai vannak, így ők kevesebb, mint egy perc gondolkodási idő alatt eldöntötték, minek fogják beöltöztetni Eriket. A Végardó kölyök számára ezen a ponton végre fény derülhetett arra is, ki az a bizonyos Frodó, akihez gyakran hasonlítgatják iskolatársai. A tükörben megszemlélheti a hobbitot (Szobatársai meséje alapján most már tudja azt is, amikor efféle odavetett megjegyzéseket kap másoktól, az mit jelent. Ez már rég óta foglalkoztatta, csak sosem merte megkérdezni.), és megállapítja, hogy hobbitnak lenni egyáltalán nem olyan rémes, mintha doxitrágyának csúfolnák. A haját maga növesztette és bongyorította a fiúk tanácsai alapján. Hegyes füleit Krisztián varázsigéjének köszönheti, Alexis szerezte a levél alakú csatot, amellyel köpönyegét a nyakánál összefoghatta, Julien pedig egy aranyláncot és a rajta függő gyűrűt kölcsönözött neki, hogy teljes legyen a szerelés.
Október vége van, az óravisszaállítás is megvolt már, hamar sötétedik. A tegnapi éjszakában semmi különös nem volt, de ma este, a DÖK munkálatainak, a dekorációnak és a bál izgalmainak hála minden sokkal hátborzongatóbb és érdekesebb.
Eriknek nagyon tetszik a világító töklámpásokkal kirakott folyosók hangulata. Szobatársai gyűrűjében, tempójukat felvéve, futólépésben baktat le a Nagyterembe. Szerette volna megvárni Elenát, partnerét a bálra (A lány hívta el őt, mert Erik annyira mulya, hogy még erre sem volt képes.), de a fiúk elkezdték neki magyarázni, hogy a csajoknak mindig órákba telik a készülődés, úgyhogy tökre nem érdemes őket odafent várni. Meggyőzték, hogy addig is lent szórakozva időzzenek inkább.
Tehát Erik már lent van a Nagyteremben, szájában egy izgő-mozgó szemgolyó cukorkával éppen a kvízjáték csábításának enged, odaballag a lapokat osztogató lányhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Halloweeni bál
Elena

Jelmez

Kinek a nevéhez fűződik a töklámpás a monda szerint? - olvasta Erik, de a válaszon már nem volt ideje gondolkodni, mert hátulról egy pár puha kéz eltakarta a szemét.
- Remélem, Elena - mosolygott eltakart szemei alatt Erik. Tényleg remélte, mert egy idegennel való beszélgetésre még nem készült fel. Megérintette a kezeket, és finoman megpróbálta elhúzni őket a szemétől. Feszegetni nem akarta, de ha a lány elengedte, rögtön meg is fordult. (És mintha tüzes vasat fogna, gyorsan elengedte a fél percre az egyik kezében felejtett kezet.)
Másik mancsában a kvízjáték lapult, most eszébe jutott, de hirtelen már nem tűnt olyan fontosnak. Köpenye zsebébe gyűrte.
- Csinos vagy - jelentette ki a lánynak, bár egy kicsit zavarta, hogy fekete-fehérben látja a valószínűleg szép színes, de jelenleg szürke ruhát.
Körülnézett, sűrűn pislogva a szokatlanul színtelen teremben. Nem tudta, mire invitálhatná meg a lányt.
- Öhm... mit szoktál ilyenkor csinálni? - kérdezte meg, mert ő aztán tényleg, igazán igyekezett jó társaság lenni. Legalább most az egyszer. Azt már tudta, hogy a tánc nem jó ötlet, a múltkori bálon, Abigéllel erre hamar rájöttek. Több lányt nem szeretne eltaposni nagy, esetlenül tántorgó lábaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Halloweeni bál
Elena

Jelmez

- Öhm... a szobatársaim érdeme - válaszol egy mosollyal a külsejét illető dícséretre. Őt magát kicsit bosszantja az olykor a szemébe lógó göndör haj, de a halloweeni jelmezbál - eredetileg, úgy tudja - amúgy sem a szépsgéről szól.
- Képzeld, én sem tudok! - kap a szón Erik. - Múltkor kipróbáltuk... egy lánnyal...
A fiú elvörösödik, és már bánja az egészet.
- Semmi ritmusérzékem - zárja le a sztorit.
- Üljünk le - indítványozza gyorsan, és kiválaszt egy üres asztalkát. Erre is jutott a különleges édességekből. Letelepednek, és Eriket rögtön megihleti az előtte rakott agysüti halom. A kezébe vesz egyet, és megnyomogatja. - Ez vajon miből lehet?
Már túl van azon, hogy kerülje társasága tekintetét, sőt, ha Elena nem épp rajta tartja a szemét, Erik gyakran felejti az arcán a sajátját. A fiú szociális fejlődése abból is kitűnik, hogy most már saját maga is mer beszélgetést kezdeményezni (vagy hogy egyáltalán feltűnik neki, hogy a kukán ülés helyett ezt kéne tennie). A kviddics lenne a kézenfekvő téma közöttük, a végzősnek mégis más jut eszébe.
- Nem kérdeztem még: milyen prefektusnak lenni?
Elena egy ideje viseli a jelvényt, de mivel általában közös sportjukról értekeznek, ha összeverődnek, a fiú még sosem kérdezett rá nála. Saját szobatársa is prefektus, tőle is megtudakolhatná, de tőle aztán pláne nem kérdezné meg Erik. Maga Krisztián sem beszédes, de a kommunikációt amúgy is ellehetetleníti közöttük a szobában tartózkodó két forgószél, illetve a szintén önálló életet élő berendezés. És különben is, őt inkább Elena gondolatai érdeklik, mint idegen szobatársáé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tanulmányi kirándulás

Csupa izgalom ez a nap! Először is, Erik reggel, mikor felkelt és felöltözött, már csak az volt hátra, hogy felhúzza a bakancsát, és mit talált benne? Csokit-diót-mogyorót! És nem a szüleitől! Talán Derek keze volt a dologban, aki megajándékozta szobatársait Mikulás napján, talán a házimanók voltak ilyen rendesek.
Úgy tűnik, nem sikerült kihalászni minden apróságot a csizmából, mert valami nagyon nyomja Erik lábát, de sietniük kell, ezért nincs ideje megállni, kifűzni a bakancsot és kirázni belőle a zavaró tényezőt. Futólépésben halad két mestertanonc mögött, arca fülig sálba bugyolálva a sűrű hóesésben. Az eridonos nem bánja a hideget, nagyon szereti a havazást. Reméli, lesz is alkalma beállni a kisebbekhez hóembert építeni, hógolyózni. Végzős fejjel tán nevetség tárgyává tenné magát, ha maga állna neki játszadozni a hóban, de otthon a húgaival minden télen ez volt a program. Ha az időjárás nem engedett havat, hát megoldották ezt a problémát a felnőttek a gyerekek számára.
A seprűkészítéssel a fiú már előbb tisztában volt, minthogy ide jött volna az iskolába. Szentegyedi seprűik minősége ugyan meg sem közelíti a versenyseprűkét, de nem is állnak olyan alapanyagok és eszközök a rendelkezésükre. De a cikesz! Az aztán mestermunka lehet! És mindjárt kiderül számára is, hogyan készítik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Rögtön felpattant, amikor meglátta a balesetet. Gyilkosságot?
A levitások durván játszottak: kipécézték a fogót, és mindenáron le akarták szedni. Taktikának nem utolsó, de azért meglepő volt, hogy a szfinxek háza ilyenre vetemedik. A Rellontól nem vár mást az ember. Az agresszív játék megspékelve egy kis öngyilkos heroizmussal eredményezte azt, hogy Luca az oldalába kapott egy gurkót. Esélye sem volt.
A lány még földet sem ért, Erik megindult, és fellökve néhány a sorában ülőt ledobogott a lelátóról, onnan futva igyekezett a gyengélkedőhöz, ahová feltételezte, hogy a terelőcskét vitték. Valóban oda került Luca, de persze Eriket nem engedték a javas körül lábatlankodni, míg az dolgát végezte. A fiú ügyefogyottan visszasétált a kviddicspályához, de már csak a lépcsőnél állva nézte végig a meccs további részét és a Levita győzelmét, aztán elsőként lépett le a fele ünneplő, fele csalódott tömegből. A gyengélkedő még mindig zárva volt a látogatók elől.
Már nem emlékezett, mit művelt egész délután, míg végre beesteledett. Csak remélhetjük, hogy valamelyik tantárgyából volt korrepetáláson az eridonos főokosnál, ugyanis a hajtósrác majdnem mindenből bukásra vagy elégségesre állt.
Leszállt az est, és valami sokkal különlegesebb esemény is vele együtt: Erik első szabályszegésének holdjára virradtunk. A mackós alkatú ötödikes, a lopakodás művészetének megszégyenítője valami csoda folytán (vagy az ünneplő, esetleg lusta prefektusoknak hála) senkivel sem találkozott egész úton a kórteremig.
Nem esett nehezére a bejutás, de az ablakokon beszűrődő halvány esti fényben beletelt egy kis időbe, míg keresettjét meglelte. Az utolsó függöny mögött pihent a lány, csukott szemmel. Erik amennyire tőle telt, halkan odalépett hozzá, és óvatosan, mint egy porcelánmadárkát, nagy kezébe fogta a kis kezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem is olyan erőtlenül szorított vissza Luca, mint ahogy Erik számított volna rá. Terelőkéz.
- Én - suttogta Erik Luca kérdésére, ezzel biztos sokat segített.
- Erik - tette hozzá még mindig suttogva, mikor ez neki is leesett.
- Jól vagy? - kérdezte egyszerre a lánnyal. Aztán egyszerre vártak. Végül a fiú belekezdett.
- Jól vannak, nem történt semmi baj, miután leestél. Az új terelő is becsülettel küzdött.
Két mondat egymás után! Erik, ez igen! Mi van veled?
Á, ne higgyük, hogy hirtelen belevaló Disney-herceggé változott. Ezen a ponton eszébe jutott, hogy Luca kezét fogja, és gyorsan el akarta rántani a sajátját. De hát a lány az övét szorította, és milyen kínos lenne az a pillanat is. Hát a fiú mintegy véletlenül ottfelejtette mancsát. Egy apró kis simításra is vette a bátorságot a hüvelykjével a finom kézfejen.
Luca az eredményt tudakolta. Az eridonos arckifejezésében benne volt a válasz, mielőtt kimondta volna.
- 170-40 a Levitának - motyogta gyászosan, már amennyire gyászos hangot tud megütni egy motyogó ember. Eriket birkatürelműnek, egykedvűnek ismerhetik, de a kviddics valami olyan, ami olykor kihozza belőle az indulatokat. Például csak a kviddicsvereségek miatt tud bosszankodni, ezért nagyon is megérti, milyen rossz lehet Lucának úgy feküdni összetörve a gyengélkedőn, hogy még csak nem is nyert a csapatuk. De legalább megmentette a fogót. Még ha őrült ötlet is volt ez.
Szeretné azt mondani, hogy nincs veszve semmi, de a Navine majdnem 150 ponttal le van maradva. Ha az Eridon megveri a tabella élén álló Rellont, akkor is 340 pontjuk lesz legalább, és képtelenség hogy a sárgák több, mint 15 gólt dobjanak az utolsó meccsükön a Rellon ellen.
Ehhez bezzeg van esze a srácnak. Mugliismeretből brillírozna ennyire.
Inkább nem szól semmit. A következő meccs az Eridon-Rellon lesz, és Eriknek gyomorfájása van, ha csak rágondol.
Nem tudja mit mondjon, pedig nagyon szeretne szórakoztató lenni... talán itt az ideje elbúcsúzni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Eriknek a lányt nézve bűntudata támad, hogy legyőzték a Navinét a legutóbbi meccsükön. Nonszensz.
De Luca erős, és meglepően jól viseli a rossz hírt. És Eriket biztatja. A fiú viszont nem birtokolja azt az optimizmust, amivel a másik bátorítani próbálja. A Rellon gyilkos bagázs. Szét fogják szedni őket a pályán. A fiú néha arra gondol, jobb lenne, ha eltolnák ezt az egész meccset. Pedig akkor semmiképp sem nyerhetnének, persze.
- Lesz... ami lesz - nyökögi a fiú, nemcsak bizonytalan hangon, de bizonytalan szavakkal is.
Pedig tavaly utolsó helyen végeztek a sárkányok, hogy szerezhettek ilyen jó játékosokat egy nyári szünet és az első iskolahónap alatt?
Most már a srácnak izzadni kezd a tenyere, hát amint észreveszi, kicsúsztatja a kezét Lucáéból. Szörnyen néz ki a lány. Neki pedig sem vigasztaló, sem figyelemelterelő téma nem jut az eszébe. "Hamarosan nyílik a hanga." "Elena Rose csütörtökön nagyon közel ült hozzám órán." "Most tudtam meg, hogy a muglik nem látják a dementorokat."
Semelyik nem tűnik megfelelő beszédtémának. Másnak miért megy ez ennyire egyszerűen? Például Lucának. Talán leckéket kéne vennie tőle! Igen!
- Volna... - kezd bele, mikor nyikordulást hall a közelből, gyanúsan épp a gyógyító szobájának irányából.
Mennem kell - üzeni a szemével Erik, majd utolsó pillantást vetve a lányra, térdelésből guggolásba billenti magát, és görnyedve odarohan az ajtóhoz. Nem csukta kilincsre, így könnyen kitárja, és eltűnik a másik oldalán, halkan beklikkentve a zárat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Annamária

Eltelt egy újabb tanév - na jó, még nem telt el, de már igencsak a végéhez közeledik. Erik épp két éve került a Bagolykőre. Ez alatt az idő alatt szinte kizárólag a mugliismeret órákról és mugliszületésű társaitól szerezhetett információkat az őt nagyon érdeklő furcsa népről, a varázstalanokról. Sajnos a tanórák nem mindig voltak érthetőek a varázstalan világról teljesen elzárt Erik számára, a diáktársaktól szerzett információk pedig egy se vége se hossza katyvaszt alkottak a fejében. Idén a hatalmas fővárosba is eljutott, de ott csak sokkolta a sok inger, utólag visszagondolva az a nap inkább egy zsúfolt, színes, őrült álomnak tűnik.
Teljesen véletlenül pottyant az ölébe a mesés lehetőség: nyugodtan kifaggathat valakit a muglik világáról, és nem is kell rosszul éreznie magát, amiért más idejét rabolja, hiszen cserébe ő is mindent elmond a varázslásról, amit tud. Bár, ha a széles nagy mágusvilágról kérdezi majd a "Vöröske a holdról", félő, nem fog tudni sokat mondani Erik sem, kinek apró faluja meglehetősen elszigetelt mindentől.
A társalgóban beszélték meg a találkát, Erik órák után le sem pakolt az eridonbéli szobájában, hátán zsákjával belép a tágas termet rejtő ajtón.
A sarkokat pásztázza a srác, és könnyen meg is leli a magányos vöröshajút, aki távolról valamiféle bőrszínű matricaféléket ragaszt a karjára éppen. Eriknek nem új a tetoválás mint fogalom, de ahogy egyre közelebb sétál lassú lépteivel - lélekben felkészül a találkozásra -, megállapítja, hogy a felragasztott matricák egyáltalán nem szépek. Mire végre odaér, és a lány fölé tornyosul (inkább vállszélességgel tornyosul, mint 167 centijével), végképp elveti, hogy a kis barna hogyishívjákoknak díszítő szerepe lenne.
- Szia! Erik vagyok! - szólítja meg a lányt arcán szégyellős mosollyal, megállja, hogy rákérdezzen az iménti furcsaságra.
Egészen eddig.
- Mik azok rajtad, ha nem sértelek meg? - mutat az egyik tapaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kezet fog a lánnyal, megjegyzi a nevét. Még egy Anna. Egy vörös hajú, eridonos Anna.
Magától nem gondolt rá, annyira lekötötte a kérdés, de az invitálásra lezuttyan a szomszédos fotelra.
- De, igen - motyogja közben halkan, ültében pedig teljes testével a lány felé fordul, és az őt beborító tapaszokra koncentrál.
Magában jót mosolyog a frappáns névválasztáson (ragad + tapasz = ragtapasz!), a továbbiakat megrökönyödve hallgatja, de próbálja megzabolázni az arcizmait. Beletúr lassan fodrászra szoruló hajába, és igyekszik jól megfogalmazni kérdését.
- És ti... szóval a nagyobb sebek így... nem véreztek el? Vagy ez a tapasz rögtön be is gyógyítja a sebet?
Azután hazai terepre tévednek, meg is kezdődik a tényleges információcsere. Ez szuper érdekes!
- Nem vagyok gyógyító, de én még nem láttam senkin ilyen ragtapaszt. Mi pálcával, kenőcsökkel és bájitalokkal gyógyítunk. Ha szeretnéd, beforrasztom a sebeidet.
A bagolyküzdelemben nem szenvedhetett azért akkora sérülést a lány, valószínűleg egy pillanat alatt be tudná gyógyítani Erik a marásokat, de azért nem rántja elő rögtön a pálcáját, mert nem akar tolakodó lenni.
Közben nem feledkezik meg ezekről a bűbájpótló tapaszokról sem.
- És akkor a muglik így gyógyítanak? Mindenre megoldás ez az anyag? - már vizualizálja is, hogy a levágott ujjakat körbetekerik egy ilyen ragaccsal, az rögzíti, és csak meg kell várni, míg összeforr a két rész. - Mi van a belső problémákkal? Emlékezetvesztés? Csonttörés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A fiú kényelmesen belesüpped a puha fotelba, egészen elengedi magát, amikor...
- ÖSSZEVARRJÁK? - kiált fel Erik előre hajolva, mire a társalgó minden szeme rászegeződik. - Bocsánat - vesz vissza a hangerőből rémesen bűnbánó arccal.
- Összevarrják? - ismétli ezúttal halkabban visszafordulva Annához, miután napirendre tért önnön udvariatlansága felett. - Mint a ruhákat?
A szája már készen áll a nevetésre, mert ez csak valami poén vagy vicces félreértés lehet. Ez nem lehetséges. Hogy egy állítólagosan fejlett embercsoport ilyen barbár módon kezelje a betegeit!?
Most Eriken van a felelés sora. Nem is értené a kérdést, ha előtte Anna nem hangsúlyozta volna ki, hogy a sebgyógyulás minden esetben lassú folyamat a mugliknál.
- Öhm... persze. Csak egy pálcaintés az egész - vakarja a fejét. - Lehet használni gyógynövényeket közvetlenül a sebeken, de a nem ilyen látható bajokra, mint a megfázás vagy a gyomorrontás például, lehet belőlük bájitalokat készíteni. Aztán ott vannak még az átkok okozta bajok, amiket nem olyan könnyű meggyógyítani, mert néha nehéz rájönni, mi okozta vagy mi az ellenszere.
Felidéződik benne az eset, amikor három napot ültek az öccse ágya fölött a falu vajákosa és néhány érdeklődő segíteni vágyó szomszéd, hogy kitalálják, hogyan tüntessék el a varázslópárbajban szerzett félresikerült rontás végtermékét: a kisfiú mellkasát és vállát borító narancsszín és bordó leveleket és hajtásokat.
- Aztán ott vannak még a nagyobb betegségek, mint a ragyaszóródás, a sárkányhimlő meg ilyenek, ezeket akár hetekbe is telik kikúrálni.
- Mi is használunk kötéseket néha - itt üres kezével a ferula varázslat pálcaintését imitálja -, de csak ha nagy a baj, és el kell vinni a beteget a gyógyítóig. A kis vágásokra, horzsolásokra, csonttörésekre nem kell semmi egyéb, csak néhány ige.
Újabb emlék rohanja meg.
- Hű, de ha eltűnnek a csontjaid! Na, azokat sokáig tart visszanöveszteni. - Megborzong a borzalmas bájital és a csontnövekedéssel járó nyilalló fájdalom gondolatára.
Anna meséje egy egészen más világot tár fel Erik előtt. A varrás csak egy dolog volt, de forró fémet öntsenek a sebbe? A mugli módszereket lelkes gyermeki kíváncsisággal fogadó varázsló már nem tudja, mit gondoljon. Összemosódik előtte a muglitörténelem-órán az ősemberekről látott kép a gyors személygépjárművek látványával, amelyet budapesti látogatásakor tapasztalt. Ez az egész nem áll össze.
- Csak... tényleg csak egy intés. És a seb begyógyul. Nem fogok semmiféle fémet használni, csak a pálcám.
Erik előveszi varázseszközét, és tudatában nem lévén ujjai között megbillegteti, mire néhány ezüstös csillag pattan ki a végéből, hogy pár pillanattal később eltűnjön. Egyszerűbb lenne megmutatni a dolgot, mint beszélni róla, mert láthatóan nem értik egymást. Mondjuk ő a sebforrasztás és patkolás művészetének bemutatóját szívesen kihagyná.
Felajánlja a dolgot, de közben türelmetlenségében még kérdezget, így elterelődik a bagolycsípésekről a szó. Erik meghallgathatja, hogy dolgoznak a mugli gyógyítók. Elgondolkodik, a varázslóknak van-e szemüvegük a csontok és belső betegségek meglátására. Nem tudja. De hogy azoknak a bizonyos orvosoknak még van mit fejlődnie ez után a varrás és összekapcsozás után, az biztos. Szegénykék.
- Vajon miért nem segítenek a varázslók a mugliknak, ha azok ennyire elmaradottak? - teszi fel a logikus kérdést. Ahonnan ő jött, mindenki utálja a muglikat, de az itt töltött idő alatt, a sok mugliszületésű és muglikedvelő varázsló között egy egészen más - és számára inkább szimpatikus - hozzáállással találkozott. Itt a Bagolykőn nem tűnik lehetetlen elgondolásnak, hogy varázslók dolgozzanak titokban a mugli ispotályokban.
Ezen folyik az eszmecsere, mígnem Anna veszi a bátorságot, hogy alávesse magát a felsőbb éves "műtétének".
- Naná - mosolyog a fiú, és addig nyugvó pálcáját most megint felemeli. - Levennéd ezeket a ragaszokat?
A kezébe veszi az egyik mancsot. A sebek környékén még maradt némi ragacsos dolog, azokat ujjával megpróbálja finoman ledörgölni Anna kézfejéről, de nem jár sikerrel, és nem szeretne belenyúlni a sebbe és fájdalmat okozni, ezért felhagy vele. Tulajdonképpen nem fogja zavarni a varázslásban. Inkább pálcája hegyét a sérült részhez közelíti, apró kacskaringós mintát rajzol vele a levegőbe, és mielőtt a sebhez érne, az már be is forr, mintha ott sem lett volna. Eztán kíváncsian felnéz, mit reagál a lány, jöhet-e a többi sérülés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Annyi információ áramlik közöttük néhány perc alatt, hogy egy könyvet meg lehetne tölteni vele.
Anna próbál felsorolni néhány enyhítő körülményt, de Erik szemében nem lesz kedvezőbb a mugli orvoslás attól, hogy a muglik nem érzik, amikor éppen összefércelik őket, mint egy lyukas zoknit.
A fiú cserébe elmeséli, hogy igen, a bájitalokba néha varázstalan vagy varázslények testrészei is belekerülnek, ezért elképzelhető, hogy valamibe denevérszárny kell, bár maga még sosem készített ilyen bájitalt. Mondjuk még csak ötödéves, és csak a kötelező bájitaltanulmányokat tette le, mert annyira nem érdekli ez az ágazat. Hogy a "Mahbet" mi lehet, arról fogalma sincs, de nem tűnik fontosnak a dolog. Talán egy ispotály vagy egy könyv, de ez a kis hiányosság nem zavarta meg a beszélgetésüket.
A lány jól értesült volt a titokvédelmi törtvényt illetően, végül arra jutottak, hogy furcsa lenne a mugliknak, ha néha egy-egy sérülés, aminek a gyógyulása heteket, hónapokat vesz igénybe, ripsz-ropsz megjavulna, talán ezért nem segítenek a mágusok a varázstalanokon.
Eztán bemutató következett. Na nem, szerencsére Anna nem végzett valami civilizálatlan szertartást Erik előző kviddicsmeccsen elszenvedett felkari zúzódásán (ami csak azért nem lett rögtön eltüntetve, mert gazdája öntudatosan viselte), hanem a fiú gyógyította be a gólya frissen szerzett sebeit. Nem volt jellemző rá ez az érzés, mégis büszkeséggel töltötte el Eriket, hogy így lenyűgözte a lányt ezzel a végtelenül egyszerű varázslattal, kicsit ki is húzta magát ültében, közben pedig széles, kedves mosollyal fogadta a hálálkodást.
- Talán sötét varázslatok kivédésén előfordul gyógyító bűbáj, nem emlékszem - próbál visszagondolni tavalyi és idei óráira, közben a homloka összeráncolódik, de hiába. - De ha megvan az alapfokú mágikus bizonyítványod, tanulhatsz gyógyítós tantárgyakat mestertanonc korodban.
Ha Erik bőbeszédűbb lenne, elmesélné ezen a ponton azt is, hogy ő is gondolkodott ezen a szakmán, de aztán úgy döntött, nincs akkora tehetsége hozzá, nem ez a hivatása. Így csak hallgat, ameddig újabb kérdés nem érkezik hozzá.
- A kastélyon belül megbűvölhetsz például papírmadarakat, hogy repüljenek a címzetthez. Ha nem titkos, mert könnyű őket elfogni - sorol alternatívákat a bagolyhasználatra. - Ha pedig valaki távolinak akarsz üzenni, akkor a faluban megtalálhatod a... - elakad a szava - beszélő...
- ilyen kis fogantyú...  - kezével úgy csinál, mintha valamit a füléhez fogna, így próbálja Anna értésére adni, mire gondol. Látott már embereket használni azt a szerkezetet, de nem tudta, pontosan hogy működik, ezért csak veszett kíváncsiságát ügyetlenül elrejtve kerülgette a falubeli piros fülkét, sosem próbálta még ki.
- Szívesen tanítok neked valamilyen varázslatot, ha szeretnéd. Te pedig megmutathatnád nekem a... - kezével újra a füléhez emeli a képzeletbeli telefont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Erik némileg zavarban érzi magát, hogy leírják, amit mond. Szabadkozva meg is jegyzi, hogy ő nem tanár, és egy profi sokkal jobban és bővebben is elő tudná adni, hogy megy ez varázslóéknál. Másfelől az ötlet a jegyzetelésre nem utolsó. Erik agya olyan, mint a kiselefánté, viszont nagyon lassan is ír emellett, ezért az első gondolatát elvetve inkább mégsem követi Anna példáját, hanem egyszerűen felfekszik a muglimese folyamára, és szívja magába belőle, amit csak tud.
A lány még nem találkozott a sötét varázslatok kivédésével, hát elmondja neki, amit arról a tárgyról tud, illetve meghökkenve, először szavakat sem találva magyarázza, hogy dehogyis sötét minden varázslat. Rögtön felhozza példának a sebgyógyítást. Azt csak nem lehet fekete mágiának titulálni!
Beszélgetnek egy kicsit a fehér és fekete mágiáról és arról, hogy tényleg nehéz olykor különbséget tenni, hiszen csak az ember kreativitása szab annak határt, egy varázslatot hogyan használjon jó vagy rossz célra.
Ezután, az üzenetküldési lehetőségeket firtatva lehullik a lepel Erik számára a fogantyú alakú szerszámot tartalmazó beszélő dobozról: telefon! A lány átad neki egy a faluban láthatóhoz semmiképp sem hasonlatos tárgyat, és azt állítja, ez is ugyanúgy telefon, mint a másik. A felsőbb éves fel nem foghatja, milyen sokféle alakú, méretű és színű telefonok lehetségesek. Van akár puffskeinszerű is, vagy olyan, amelyik virágot mintáz? Biztosan...
Egy kis félreértés után (Erik nem fogta fel, ugyan hogyan ronthatná az ember akaratlanul a könyveket) biztosítja még a gólyát, hogy igen, bár pálca szükséges a varázslatokhoz, és könnyű őket elfuserálni is, de mindent az alapoktól fognak kezdeni az iskolában, a tanárok pedig értik a dolgukat, ezért semmi végzetes nem fog történni sem az órákon, sem a gyakorlások alatt.
Próbál a srác türelmes lenni, de kezében Anna működésképtelen készülékével már alig bír a fenekén maradni, hogy menjenek, és próbálják ki a tele...micsodát Bogolyfalván! Így hát felveti, hogy induljanak a faluba, hiszen ott is be tudják szerezni a szükséges könyveket majd. Erik segít, csak hozza a listát... és ha már úgyis arra járnak, a téren ugye ott a fülke...
Így hát felkerekednek, otthagyják a társalgót, hogy körülnézzenek a faluban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Lala

Két napja volt a zárómeccsük. Ott jól leharcolódott, a végén ki is lett ütve. A szerény fiú most próbál visszafogottan büszkének lenni arra, hogy úgy tartják, azért mentek rá a levitás terelők a végén, mert annyi gólt dobott. Azután amint magához tért a gyengélkedőn, a kupát ünneplő buliba invitálták. Mit invitálták? Parancsolták! Persze ki nem hagyta volna amúgy sem. Még ha mankóval kell is felbicegnie! Az eszméletvesztés és a parti között csak annyi ideje volt, hogy lezuhanyozzon. A bulin takaréklángon égett, pedig nagyon boldog volt. Egyszerűen úgy érezte, a tagjai ólomsúlyúak, és képtelen megmozdítani őket.
A buli miatt nem sikerült kialudnia magát, és az eridonos általános kviddicsőrületi hangzavar miatt most sem tud pihenni. Hát úgy döntött ezen a szép vasárnapon elmegy egy olyan helyre, ahol biztosan nem találják meg a gratulálók, és végre relaxálhat egy kicsit. Nemigen költi el amúgy sem a bérét, így nem fog problémát okozni a belépőjegy kifizetése.
A meccs után megkapta a győztes kvaffot. (Hogy engedéllyel vagy anélkül, azzal sem az ajándékozók, sem Erik nem törődtek.) Ezt most, indulás előtt a hóna alá csapta. Bár kockázatos volt - egy elsős azt hitte, edzeni megy, és magánórát kért tőle, amit Erik nagyon kacifántosan tudott csak hárítani, hogy ne törje le a gólya lelkesedését. Valahogy csak sikerült kisurrannia az eridonból, és csatlósokat nem, csak jópár vállon veregetést és ölelést kapott út közben, aminek nagyon örült. Bágyadt-vidáman sétált hát el a birtok határáig, és hoppanálva tette meg a maradék utat a barlangfürdőhöz.
Most itt van, komótosan fürdőnadrágra vetkőzik, és egy kupacba pakolja ruháit egy padon. Azután megfogja a kvaffját, majd bemászik a kellemesen csöndes és finom meleg vízzel teli medencébe. Megkönnyebbülten sóhajt egyet, miközben elhagyja a lába a talajt, és a fiú csukott szemmel, a labdát átölelve kezd lebegni a vízben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Lalalala

Az izmai kellemesen elernyednek. Már nem is sajog ott, ahol belé ment a gurkó. A víz hangjai hatolnak csak fülébe, minden nyugodt, kellemes lágy boldogság. Úgy érzi, mindjárt elalszik, de emlékezteti magát, hogy ez nem tartozik a top 100 jó ötlet közé egy medencében. De még a top 1000-be sem.
Kinyitja a szemét, és azon tűnődik, eleget ázott-e már. Megérné visszamenni a kastélyba? Most legszívesebben bevetné magát az ágyába, és hétfő reggelig fel sem kelne. Ha nem legendás lények gondozása lenne az első két órája, - pedig a lógás igazán nem jellemző rá - talán még azt is kihagyná, hogy feltöltődhessen egy jó kiadós alvással.
Nyugalmát egy oldalról besuhanó arc zavarja meg. Összerándul, amikor felfogja, mi történik: hogy az archoz tartozó test éppen nekifutásból akart beugrani a medencébe. És hogy már késő változtatni az útirányon: a rémült lány - az idén felfedezett kis hajtója - rá fog esni. Erik kap egy gyomrost Lalától, és ezzel le is zuhan a vízfelszín alá. Hamar megtalálja a medence alját, visszarúgja magát, és legelőször egy nagy levegővétellel kényezteti tüdejét. Azután megrázza a fejét, hogy valamelyest kiverje belőle a vizet. Fél kézzel megütött hasát fogja, és beméri csapattársát.
- Öhm... jól vagy? - kérdezi aggódva, hiszen ő is jól megüthette magát. Ha lenne humora, talán azt kérdezte volna, "a következő meccsen gurkó leszel?" De sajnos Erik társaságának nem lehet ilyen sziporkákban része.
A kvaff magányosan úszik nem messze tőlük balra a vízen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Erik szórakozottan masszírozza a rúgás helyét, de nem haragszik. Ezt rögtön Lanetta tudtára is adja, aki bűntudatosan jön közelebb hozzá, hogy többször is bocsánatot kérjen.
- Semmi baj - mondja. Hogy az olvasó ne unatkozzon, ezt a mondatot gondolatban folytatom, ha már Lanettának nem lehet része hosszasabb kommentárban Erik részéről. Tehát. Erik mondhatta volna ezen a ponton azt, hogy "teljesen megértem, milyen csábító lehetett a víz". De ilyet persze nem mondott a szófukar csapatkapitány, viszont a továbbra is aggodalmas Lanettát egy mosollyal ajándékozta meg szavait igazolandó.
- Történt már velem rosszabb is a héten - még szélesebb mosoly.
Erik, csak nem?! Viccelni próbáltál? Adj magadnak egy vállon veregetést! Jajj, mégse! Még hülyének néz a lány.
Hajtótársa nyitja a száját, de végül nem szól semmit. Erik csak áll, fürdőnadrágját a hullámok ringatják a vízfelszín alatt, hajából ütemesen csöpög a víz. Lalát nézi, aki a kvaffot nézi, ami nem messze tőlük úszik a vízen. A kérdés meglepi Eriket, és kicsit szégyenkezik is a dolog miatt. Miért is hozott kvaffot a fürdőbe?
- Öhm...igen... - mondja összeráncolt szemöldökkel. - De nem tudom, miért. Egyszerűen csak felkaptam...
Tényleg fogalma sincs, minek hozta magával a kvaffot. Talán csak megszokásból. Ki tudja, talán menőzni akart vele? Az nem vallana a srácra. Lehet, fejébe szállt a dicsőség.
A fiú csak ácsorog, és nem tudja, mit kezdjen magával. Valószínűleg szegény lány sem tudja, mit kezdjen vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Lanetta a "mély szembenézés" trükköt választotta Erik lefegyverzéséhez, vagy ki tudja, mihez, mindenesetre elérte vele, hogy a fiú rémesen zavarban érezze magát. És ez egyre csak rosszabb lesz, mikor "rajtakapják", hogy kvaffot hurcibál magával egy fürdőbe. Nem ismeri a muglik szokásait, de fogadni merne, hogy ők sem hordanak labdát, amikor medencébe készülnek.
- Igen, az - a győztes labda. Erik a tarkóján birizgálja a hajat, és nem néz Lalára. De a lány nem neveti ki.
- Köszi - most már el is pirul a dicséretre, pedig a) megszokhatta volna már b) húsz évesen nem kéne úgy viselkednie, mint egy tinilánynak.
- Nem azért hoztam. Hogy mindenki lássa... - mondja, és ezzel valószínűleg még cikisebb helyzetbe keveri magát, mint amilyenben amúgy van. Vagy csak képzeli, hogy benne van. Az ismerős hangra azért mégis felemeli tekintetét. A kvaff kéznek csapódása még a visszhangos barlangban is kellemes és megszokott.
Lalának is ismerősen csenghet, vagy a labda tapintása, vagy ki tudja mi miatt jön meg a kedve ahhoz, hogy játsszanak. Erik pedig semmi jónak elrontója, bár a hiányos öltözetet felemlítve nagy kedve támadna, hogy magára húzzon egy pólót. Izmos vállai igazán imponálóak, de a pocakja már kevésbé az. Igazából nem szokta zavarni - amíg rajta van a felsője. Inkább leguggol, hogy nyakig ellepje a víz. Így is jó lesz.
- Már nem is fáj - mondja a lánynak a gyomrát illető megjegyzésre. - Mindig benne vagyok egy kis edzésben.
Merthogy ő már edzést csinált a játékból. Ki is találta: a vízben nehezebben fognak mozogni, gyakorolhatják azt, hogy minél jobb reflexekkel, gyorsan vetődjenek a labdáért.
Nyaka körül fodrozódik a víz, ahogy elhátrál Lanettától, kikerülve egy oszlopot, ami a plafontól a medence aljáig ér.
- Jöhet! - feltartja karjait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

A labda tényleg a kezei között köt ki, részéről különösebb igyekezetre nincs szükség, csak hogy akkor markoljon a labdára, amikor az a tenyeréhez csattan.
- Jól célzol! - mondja a lánynak. Maga viszont nem a célzást akarja gyakorolni, inkább Lanetta reakcióidején csiszolni. No meg akár a sajátján, ha úgy adódik.
Talán nem volt Eriknek gyerekszobája, hogy ebből is gyakorlást csinál? Vagy nem tudja, mikor invitálják kellemes együtt töltött időre edzés helyett? Valószínűleg ez lesz az. Na sebaj.
Oldalra lendíti a karját, és egy vállból indított erőteljes mozdulattal vízszintesen indítja el a labdát, az félúton nekicsapódik a vízfelszínnek, és pattan is tovább egy újabb ütközésre. Kettőt ugrik a vízen, de még így is gyors tempóban megy el Lanetta mellett, hacsak az el nem kapja.
Erik elégedett a dobással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Talán egy kicsit kegyetlen dobás volt így elsőre, Erik nem gondolkodik ezen. Nem is veszi észre Lala reakcióját, de ha látná is rajta, talán akkor sem tudná értelmezni, milyen gondolatok ülnek ki az arcára a víz alatt. Csak egy kicsit maradt le a kvaff elkapásáról, ami így is jó teljesítmény, hiszen váratlanul érte. No meg a levegőben ilyenek elkapására nem lesz szüksége. Hacsak nem egy gurkót akar ölelő karjaiba zárni, de minden újonc első edzésének része, hogy elmondják neki, a gurkóktól félünk és menekülünk. Biztosan Lanetta sem hiányzott erről az óráról.
Erik a víz hullámzásának tart ellent, guggoló állásban várja, hogy Letta összeszedje a nyertes kvaffot, és kigondolja, milyen lesz a következő dobása. A fiú most észreveszi arckifejezésének változását, és tudja is, mi következik: Lanetta vette a lapot, készen áll a játékra. Erik hasonlóan érdekes dobásra készül.
A lány ahogy csak tudja, meglöki a labdát, ami így épp Erik felé lendül. Tud ám a kvaff csípni, ha akar! De a mestertanonc nem áll félre a labda útjából, kezeit mozdítja, beéri az érkező vöröst, és mindkét tenyerével útját állja a válla fölött elsuhanni igyekvő bőrnek.
- Gyors volt! - kiált át Lalának, nyugtázva dobását. Maga most egy íveset dob - már amennyire a barlangfürdő plafonja engedi, de nem pottyantja hajtótársa kezébe a golyót, mögé céloz, hogy a lánynak helyezkednie, ugrania vagy hátra vetődnie kelljen függően attól, mikor és hova saccolja az érkezést, illetve hogy dönt az elkapásról.
- Egy magasat! - kéri Erik, mikor Lala kezében van újra a labda; vagy így, vagy úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Jó ez a dobálgatás. És szerencsére senki nincs körülöttük, akit zavarnának ezzel. Talán gyakrabban kéne idejönni, akár csapatostul is. A levegőnél sűrűbb közegben fejleszthetnék reflexeiket, gyorsíthatnának mozgásukon. Amikor újra az égben lennének, könnyebbnek éreznék, hogy elkapjanak egy-egy labdát, mint a vízben.
Lala rosszul ítél egy kicsit, de még idejében kapcsol, és végül a kezében landol a labda, és el sem esik a vízben, ahogy utánaugrik. Erik mosolyog.
Kérésére egy nagy passz érkezik. Bárcsak nagyobb lenne ez a hely, és esetleg fedetlen. Talán a falubeli tónál kéne gyakorolniuk, ott igazán nagyokat lehetne dobni. De amennyit a hely enged, akkorát dob Lanetta, Erik pedig örömmel nyújtózik a kvaffért.
Nem kapja el a labdát, mert belsejében mintha megszakadna valami, ahogy felemelt karjával kinyújtja oldalát. A hirtelen és váratlan fájdalomtól visszagörnyed a vízbe, a piros labda pedig árván hullik mögé.
- Asszem, baj van - nyögi a fogai között Erik a távol álló Lalának, aki nyilván maga is észrevette ezt.