Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az lenne a legjobb, ha pihennék. Ezt mondták, amikor kiengedtek, de ugyan, hogy pihenhetnék? Pár nap múlva itt az évnyitó, és Viktor egy hatalmas áldás a számomra, nem akarok lemaradni a házammal kapcsolatos ügyek intézéséről. Így hát itt vagyok és nézem azokat, amik a kór előtt félbemaradtak, illetve amiket Viktor még menet közben felírt. Pár nap múlva a tűzugrásunk is lesz, szóval mindenképpen be kell hoznom a lemaradásom.
Egy órát bírok egyhuzamban ülni, utána fel kell kelnem, egy kicsit sétálnom. Nem célszerű buborékos folyadékot magamhoz vennem, mert a gyomrom még nem pihente ki a hólyagokat. Emellett forró vagy jeges italt sem. Gyakorlatilag langyos teán és pirítóson élek, de legalább már rendes étel, nem az a pépes izé. Most is épp sétálok, két kézzel fogva a bögrémet, mert a kezem még remeg.
Elgyengültem, fogytam vagy tíz kilót, minden ruhám lóg rajtam, a bőröm még szürkés - fakó, látszik, hogy régen nem jártam már a friss levegőn. Ez a szünet számomra egy nagy szívás volt.
Sikerült két kicseppenő cseppel megúsznom a kalandot, így mielőtt leülnék, még szereznem kell egy papírtörlőt is. Megfontolt léptekkel sétálok vissza a kis pulthoz és tépek le egy kocka törlőt, majd sétálok vissza, hogy feltöröljem. Mintha száz éves lennék, szusszanok, mert elfáradtam. Talán jobb lenne, ha tényleg inkább pihennék és nem szenvedtetném itt magamat, mert ennek semmi értelme. Mégsem tudok elszabadulni, mert ha most hazamennék, akkor mardosna a bűntudat. Abi iskolában van, otthon nagy eséllyel senki sincs, vagy ha Rózsa néni mégis, akkor ő csak aggódva pillantgatna rám, és minden percben kitalálna valami gyógymódot, ami fárasztó lenne. Mármint nagyon rendes lenne tőle, de fárasztana. Most nagyon kellene a korábbi tűz, mert egyelőre olyan vagyok, mintha a hamvazó napját váró főnix. Fénytelen, kedvetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az ismerős hang irányába fordultam kábán és farkasszemet néztem lengyelünkkel, aki aztán fogalmam sincs, hogy mit keresett itt a tanáriban, és, hogy mégis miért nem zavar ez senkit. A legtöbb tanár és portré húzza a száját, ha például diák jön be és időzik a tanáriba. Felhúzzák az orrukat, és olyan pillantást vetnek a tanár – diák páros felé, mintha legalább is vértől csöpögő ruhában beszélgetnének a véráldozat hasznosságáról, de persze, amikor hozzájuk jön diák, akkor rendben van. Olyan ez a hely, mint valami flancos titokterem, ahova kívülálló, ha belép, hát a lelkével fizet. Erre itt van Lewy, sőt mi több, ül éppen egy asztalnál és tolja magába a D-vitamint, ami bevallom, nekem is hiányzott már jó ideje. Meg ezek szerint az életről is eléggé rendesen lemaradtam. Egy hónap karantén, te jó Merlin gatyája, belegondolni is rossz.
- Arra törekszem, hogy vékonyabb legyek, mint az asszony.
Mindig is mackós voltam, erre tessék, most meg kilátszik mindenem. Persze a kviddics miatt a testem jó része átalakult, a zsír helyett izom lett, de mégiscsak méretes voltam, most meg lám, lóg minden ruhám. Remélem, hogy az új tanévre ez már nem lesz jellemző rám, küzdeni fogok érte.
- Egy hónap karantén, sárkányhimlő. Ocsmány egy betegség. A kelések, kiütések, pikkelyek és az állandó viszketés. De tényleg, állandóan viszkettem. És ha valahol megvakartam, hát elfertőződött. Gusztustalan.
A mellkasomon van egy átívelő rózsaszín heg, ami nem is biztos, hogy el fog múlni, persze csodák még lehetnek, de hát tudjuk, hogy nincs nekem olyan szerencsém. Idővel majd persze hőstetté fogom nyilvánítani, mondjuk megmentettem egy lányt a sárkánytól egy karddal, de a kard közben az én mellkasomat felszabta, sőt, mondok jobbat, a sárkánynál is volt egy kard, igen, egészen biztos, hogy így lesz.
- Ugye tudod, hogy külsősként nem jöhetsz be ide. Ha valaki meglát, akkor értesíteni fogja az igazgatót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Nem, nem diétáztam, egyszerűen csak az történt, hogy amikor enni próbáltam, akkor mindig valahogy felfordult a gyomrom, és ahelyett, hogy megehettem volna, elégettem.
Bizony, ugyanis mindig sikerült tüzet okádnom, ezzel pedig nem egyszer gyújtottam fel a takarómat is, az elém rakott ételt pedig szó szerint hamuvá változtattam. Így hát nem kevés kiló ugrott le rólam.
- Ne haragudj, tudom, hogy elég hangulatrombolóan festek. Abigél majdnem elsírta magát, amikor meglátott.
Életem nagy belépését terveztem, ő pedig könnyekben tört ki, hát egyszerűen nem értettem, hogy mi van, aztán hetek óta először volt lehetőségem belenézni a tükörbe, és akkor megértettem. Úgy néztem ki, mint aki egy varázslóháborúból tért haza, megannyi átok és közelharc után, évekig minimális ételen tartva.
- Van egy olyan érzésem, kedves barátom, hogy te nem félsz emiatt.
Pedig az itt üldögélő tanárok alapvetően nem szeretik, ha külsős emberkék jönnek be, most mégis olyan nyugodtan üldögél itt, mintha felhatalmazták volna rá, mintha...
- Na ne idegesíts fel!
Érzem, hogy elkerekedik a szemem, miközben rápillantok, húzódik a bőröm a szemem körül. Egyszerűen nem hiszem el, annyira képtelen ötlet és mégis egészen valószínűnek tűnik. De nem, az ki van zárva, hogy Bojarski már ott tart, hogy tanárnak áll.
- Mondd, van neked még szabadidőd?
Nem, nem fogok rákérdezni arra, hogy tanár-e, mert ha nem, hanem mondjuk valaki meghívta, hogy legyen a vendége, mondjuk az Edictum egy interjú erejéig, akkor tutira kiröhögne, ahhoz pedig nem szeretnék alapot adni neki, majd ő kimondja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Hallottam a pletykákat, Lewy, hallottam. Egy Czettner lány, mi?
Nincs ám olyan messze innen az Edictum szerkesztősége, hallottam hát ezt-azt. Régebben én magam is szerkesztettem az újságot, most már a fiatalabb generációé a terep. Na, nem mintha én annyira öreg lennék, szó sincs róla, de például a kezdeni kviddicsszenvedélyem is valahogy alább hagyott az iskola befejeztével. Most csak meccsekre járok ki, olykor fogadok, persze Lewyékre, és ha úgy alakul, hogy egy kis haszonra teszek szert, akkor abból az asszony kap valami szépet. Teljesen jó ez így, amúgy is imádom Abigélt meglepni, mert én nem az a fajta ember vagyok, aki nem kényezteti a feleségét. Sokan vallják azt, hogy kifogott halat már nem kell etetni, de szerintem ez bődületesen nagy baromság. Én szeretem, ha az asszonykám érzi, hogy törődök vele.
- Tudod, hogy csak egy kicsin múlt, hogy nem lettünk mind a ketten Czettner asszony díjasok? Komolyan. Emlékszel Lucára? Teljesen szerelmes voltam belé, ő volt a második lány, aki iránt nagy szerelmet éreztem. Elmondtam neki, de ennyi, nem lett több sosem belőle. Utána felhagytam a nőkkel, csak a kviddics érdekelt, aztán jött Abigél. Ezek után mondja valaki, hogy nincs sors.
Tény, hogy én mindig kicsit szerelmes voltam minden lányba, a női nem csodálatos, és hiszem, hogy a legnagyobb kincs, amit nekünk, férfiaknak adtak, de igazán szerelmes életemben csak háromszor voltam. Leonieba, aki a plátói igaz szerelmem volt, Lucába, akinek meg is mertem mondani, és végül Abigélbe, aki megtisztelt azzal, hogy a nevemet viseli. Szép kis pályafutás ez.
- Jogos, és fogalmam sincs.
Bár ez nem teljesen valós, hiszen mostanában igyekszem minden olyan alkalmat szabaddá tenni, amikor tudom, hogy Abigél is szabad. Újra és újra szerelmes leszek, most éppen ezt az időszakot éljük. Vannak, akik azt mondják, hogy még az elején vagyunk, és azért, de szerintem én harminc év múlva is itt fogok tartani, és vele akarok majd lenni.
- Szóval, kedves L. Van egy tippem, hogy mit keresel itt.
Nagy gonddal simítok végig borostásnak érzett arcomon – valószínűleg csak érdes a sok kiszáradástól – és elmélkedő tekintettel meredek a távolba, majd szépen lassan rá.
- Úgy vélem, kedves Watson, hogy ön intézményünk alkalmazottjává lépett elő, ügyelve rá, hogy gyermekeink a legkörültekintőbben sajátíthassák el a repülés művészetét. Nos?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Óóó annyira okos vagyok!
Húzódik széles mosolyra a szám, de egyből meg is bánom, mert hiába kezdek megint szép lenni, azért a betegség okán olyan vagyok, mint aki mindjárt levedli a bőrét. Mindenhol feszül és húzódik és reped és blee, undorító. Most még mindenhol fáj, főleg a lelkemnek. Hiú vagyok ugyanis, és valószínűleg azóta, hogy már nem vagyok olyan kis puffancs - köszönjük kviddics - csak emelkedett ez a dolog. Persze nem egészségtelenül, de például voltam olyan bátor, hogy megmondjam Abigélnek, hogy mit érzek, mert ő hiába gyönyörű és kedves, éreztem, hogy én csak így merek elé állni. Most már úgy nézek ki, ahogy ki akarok nézni. A nővéreim se azok a klasszikus értelemben vett vékony nők, formásak, ahogy anya is, és apa se vékony, szóval nagyon drukkolni fogok annak, hogy az egy tucat gyerekünk majd olyan géneket örököljön, amivel elkerülhetik a küzdést. Nem mintha úgy ne imádnám őket, de tudom, hogy mennyire nehéz ez az egész.
- Remélem mellettem ülsz majd ebédnél.
Terelem vissza a gondolataimat a gyerektémáról. Gyereket akarok, nagyon vágyom rá, de nem akarom, hogy a párom nyomásnak és kényszernek érezze, úgy, hogy ő még előtte iskolába járna, dolgozna. Egy biztos hátteret akarunk kialakítani, ez teljesen normális, ahogy az is, hogy én szangvinikusként mindent akarok azonnal, de rögtön. Tudom, hogy éppen ezért nincs könnyű dolga az asszonynak se velem.
- Olyan furcsa, hogy felnőttünk, nem? Mármint ez most tényleg komoly, nem fogjuk a következő sarkon a tanárokat megviccelni, mert a kollégáink lettek. Ez furcsa. Na meg aztán nekem még egy házat is adtak, hogy irányítsam csak, ez így egyenesen ijesztő.
Eddig nem gondoltam bele, mert imádom csinálni, de a tény, hogy felnőttünk, most egyszeriben letaglózott. Milyen gyorsan elrepült minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Idén az eridonosok spanyolos hangulatra vágytak a legjobban, így a házvezetőkkel az élen meg is tették az előkészületeket. A rendezvény napján, ami hivatalosan augusztus 31–e, a lelkes főnixek csapatba verbuválódtak, és együtt díszítették fel a helyszínt, amely idén a fénylő lelkek udvara lett. A főbb színek a fekete, a vörös és a fehér. Kérik a megjelenőket, hogy ezekhez igazítsák öltözetüket.
Az ételek és az italok hagyományos spanyol hangulatot idéznek. Megtalálható itt paella, cocido, tapas, churro, horchata, La Casera, és még sorolhatnánk. Természetesen alkoholos italokat nem tartalmaz a lista.
A táncparketten egész éjjel hallható pörgős zenéhez illő tánclépéseket bárki elsajátíthatja, hiszen a házvezetésnek sikerült egy táncoktatót Maria-t is találnia, aki bár tört magyarsággal, de érthetően magyarázza a táncok alapjait. Persze a táncparkett akkor sem veti le magáról az embert, ha nem a hagyományos lépéseket járja az illető. A banda olykor egy-egy könnyed popszámmal is megörvendezteti a közönséget.
Természetesen most sem maradhatnak el a meglepetéssel járó italok, amelyek fogyasztása után húsz–harminc percen keresztül új élményekkel gazdagodhatnak a bátor résztvevők. (Amennyiben bevállaltok egy italt, úgy küldjetek üzenetet az Eridonnak, aki válaszában leírja majd a hatást. (A hatás kijátszása kötelező!)